Hont vármegye területén, Selmeczbánya és Korpona városok, valamint a vármegye levéltárában a régi igazságszolgáltatásnak számos és érdekes emlékét találjuk. Selmeczbánya, régi kiváltságos bányavárosként, továbbá Korpona, a mely kiváltságlevelét 1244. évben kapta, már az Árpádházi királyok idején önálló bíráskodási jogot gyakorolt.

Jogtörténeti szempontból is kiváló fontosságú Selmeczbánya város régi jogkönyve, melyet dr. Wenzel Gusztáv egyik felolvasásában a M. Tud. Akadémiában részletesen ismertetett, és ezzel egy berlini jogtudós is foglalkozott ugyancsak az ottani tudományos Akadémián tartott értkezésében. A magán-, büntető- és bányajogra kiterjeszkedő jogkönyv czíme »Das alte Stadt und Bergrecht«. Keletkezésének éve IV. Béla uralkodása alatt keresendő; dr. Wenzel Gusztáv 1247. évre teszi. Tény az, hogy IV. Béla király adománya volt, melyet később Ulászló, majd III. Ferdinánd király megerősítettek; a Ferdinánd király adománylevele eredetiben van meg a lelógó nagy aranypecséttel együtt. Ausztria-Magyarországban csakis a kuttenbergi bányajogkönyv régibb ennél a jogkönyvnél. Nevezetes, hogy a német szövegű jogkönyv királyi adományának szövege is német és csakis Ulászló és III. Ferdinánd megerősítő záradéka latin. E jogkönyv ősanyja az összes magyar bányajogoknak; kiváló fontosságát dr. Wenzel Gusztáv már 1845-ben méltatta, azonban csak harmincz év múlva tudta ráterelni a jogkörök érdeklődését. A jogkönyv öt részre oszlik: a dologi-, kötelmi-, családjogi, bányajogi és büntetőjogi részekre. Majdnem szószerint egyezik a morvaországi Iglau város jogkönyvével. Tomaschek szerint a selmeczi jogkönyv az eredeti és Iglau volna az átkölcsönző.

Eleinte a városi bíróság végérvényes határozatokat hozott és ítéletei ellen nem volt jogorvoslatnak helye. A felsőmagyarországi hét bányaváros szövetségének létesítése után, a magánjogi és büntetőjogi ügyekben az elsőfokú bíróság azon város bírája volt, melyben a jogeset előfordúlt. Másodfokban a hét bányaváros kiküldöttjeiből alakított ítélőszék döntött, a mely a főbányavárosban, Körmöczbányán, székelt; míg harmadfokban a tárnokmester járt el. Voltak egyébként esetek, a melyekben, természetesen contra legem, nemcsak a nádor, de a kamaragróf is bíráskodott. A kamarai rendszernek, különösen a kincstári bányászkodásnak megkezdéséig a városi bíróság hatásköre minden ügyre kiterjedt; azontúl azonban, a királyi bányatörvényszék behozatalával, ennek fenhatósága alá rendelték a bányamunkásoknak mind magánjogi, mind pedig büntetőjogi ügyei elbírálását; a városi bíróság jurisdictiója csupán a polgárok igazságszolgáltatását végezte. a jurisdictiónak igen érdekes közege volt sokáig a bányamester (Bergmeister). A városi bírót, a XVIII. század végéig, évről-évre választották és minden bíró az evangeliumra esküdött. A megválasztott bíró a legközelebbi évben nem volt újraválasztható. A bíró nemcsak a jus gladiit, de a jus gratiaet (amnestiaet) is gyakorolta, és pedig ez utóbbit azzal, hogy a megválasztás napján amnestiát adott amaz elítélteknek, a kiket erre érdemeseknek talált.

A vármegyei levéltár egyik főérdekessége az az iratcsomó, mely az »emberevők perére« vonatkozó bűnügyet tárgyalja. Az 1782. évben Hont vármegye bírósága ritka, sőt a magyar igazságszolgáltatás történetében egyenesen páratlanul álló bűnügyben itélkezett. Világot vet ez a bűnper az inquisitorius eljárás borzalmaira, a mely bizonyíték nélkül, a vádlottak kicsikart vallomásai alapján, tuczatszámra küldte az embereket a bitófa alá. A nyomozás háromszáz czigány bűnszövetkezetét fedezte fel, a melynek vezére, Sárközi György, huszonnégy gyilkosságot ismert be. A bűnszövetezet azt is bevallotta, hogy a feldarabolt holttesteket 218megpörkölték, megfőzték és megették. Letartóztatak 132 egyént, kik bevallották, hogy egész külön társadalmat alkottak, maguk között papot választottak és a lakodalmak alkalmával három-négy embert is leöltek és fellakmároztak. Az itélet mindegyik vádlottat halállal sújtotta, hiába buzgólkodott Náthy Ferencz magisztratuális fiskális buzgalma annak a kimutatásával, hogy ily szörnyű vád beigazolásához nem elég a beismerés. A vármegyei hóhér egymaga nem tudta az ítéletet végrehajtani és így a selmeczi hóhért is segítségül hívták, de még így is három napig tartottak a kivégzések. Első napon 41-et végeztek ki; és pedig 16-ot lefejeztek, 14-et felakasztottak, ötöt kerékbe törtek, hármat felnégyeltek és kettő a botütések alatt adta ki a lelkét. A következő napokon ismét 24-et végeztek ki és még mindig maradt hátra 80. A vádlottak közül csak egyetlen egy tagadott mindvégig: Mihó András, a kitől sem kínzás, sem vallatás nem tudott kicsikarni beismerő nyilatkozatot. Ez a körülmény arra bírta a vármegyét, hogy fölterjessze az ügyet a helytartó-tanácshoz. A magyar kanczellária először is gróf Erdődy József főispánt elmozdította a hivatalából, mert elmulasztotta az ítéletet megerősítés végett felterjeszteni. Azután Kéter Józsefet küldte ki a kanczellária, hogy a további vizsgálatot vezesse. az eredmény azonban így sem változott, mert tizenegy czigányt ismét halálra ítéltek; de felsőbb utasításra nem végezték ki őket, hanem a büntetést kényszermunkára változtatták át.

Nem kevésbbé érdekes emlékét őrzi a régi bűnügyi igazságszolgáltatásnak a korponai levéltár a boszorkányperek aktáiban. A boszorkányperek jegyzőkönyvei és ítéletei az 1675. évtől kezdődőleg egy kötetbe vannak összegyűjtve és az 1744. évig terjednek, mely idő alatt 18 boszorkánypert tárgyaltak le. Állítólag Korpona városában égették el Magyarországon az utolsó boszorkányt; most is mutogatnak egy kőoszlopot, melyhez a boszorkányokat az elégetés alkalmával odalánczolták. A boszorkányperek tárgyalási nyelve tót volt, de az itéleteket latin nyelven hozták. Az itéletek szövege igen rövid volt és az elitélés indokául a kierőszakolt beismerést vették. Különös kegyelemből az itélőbíróság egyeseknek megengedte, hogy a város határán való elégetés helyett a fejük vétessék. Egyedül az 1675. évben 11 boszorkányt égettek el.

Korpona város kiváltságlevelét és azzal együtt a pallosjogot 1244-ben kapta IV. Béla királytól. A lefejezéseknél használt pallos és a vallatásnál alkalmazott kínzóeszközök most is megvannak a levéltárban.

A bírói szervezet fejlődése Hont vármegyében hasonló képet nyújt, mint az ország többi részeiben. Az osztrák rendszer alatt Ipolyságon szerveztek törvényszéket, melynek k. k. Landesgericht volt a neve; majd 1854-ben Hont vármegyét, az ipolysági törvényszék feloszlatása mellett, a Balassagyarmaton szervezett k. k. Komitatsgericht kerületébe osztották be. A főtörvényszék Pozsonyban székelt. 1856-ban Hont vármegye részére Ipolyságon tagosítási és úrbéri ügyek rendezése végett újból külön urbéri törvényszéket szerveztek.

A királyi bíróságok modern szervezésekor, 1871-ben, a vármegye területén két törvényszéket szerveztek. Egyiket Ipolyságon, az ipolysági és vámosmikolai járásbíróságokkal: a másikat Selmeczbányán, melyhez a selmeczbányai, korponai és körmöczbányai járásbiróságok tartoztak. A selmeczbányai törvényszék három vármegye területére terjedt ki, mert a körmöczbányai járásbíróság egészben, a selmeczbányai pedig részben Bars vármegyéhez tartozó községeket foglalt magában, míg a korponai járásbírósághoz Zólyom vármegyei községek is tartoztak, sőt abban az időben még maga Korpona városa is Zólyom vármegyéhez tartozott.

A szervezés alkalmával az ipolysági kir. törvényszék elnöke Horváth Miklós másodalispán lett, a selmeczbányaié pedig Gaál Alajos. Bírák voltak Ipolyságon: Novotny István, Halmay Sándor, Lypták Nádor és Sebe István; Selmeczbányán: Sántah Ignácz, Szüllő Ágost, Valkovics Károly és Gyurkovics János. Ipolysági járásbíró Verebélyi József, albíró Okolicsányi Gyula és Nigrovics Lajos, vámosmikolai járásbíró Nagy Antal, albíró Medgyessy Sándor, korponai járásbíró Libertiny József, albíró Szklárik Ernő, selmeczbányai járásbíró Hayder Antal, albíró Szlamka István volt.

Az1875. évi XXXVI. t.-cz. a törvényszékek számát leszállítván, a selmeczbányai kir. törvényszéket beszüntették és a Hont vármegye területén fekvő községeket, Selmeczbánya városával együtt, az ipolysági törvényszékhez csatolták. 219A bírák számát ekkor négyről hatra emelték. Az akkor áthelyezett bírák Vitális Mór és Sántha Ignácz. Horváth Miklóst 1877-ben Pintér Miklós váltotta fel.

A törvényszék vezetője 1887 óta Helmbacher Nándor, a ki az 1843. évben Nagyszőllősön született és jogi tanulmányait Pozsonyban végezte; alig huszonegy éves korában Pozsony vármegye esküdtje, majd gyámszolgabírója lett, később pedig, 1867-ben, ügyvédi irodát nyitott Pozsonyban. A bíróságok szervezése alkalmával, 1872-ben, a nagyszombati kir. ügyészség vezetésével bízták meg; innen Pozsonyba, majd pedig, 1876-ban, a pestvidéki ügyészséghez helyezték át, mígnem végül az ipolysági törvényszék elnöke lett. Helmbacher kiváló kriminalista; fiatalabb korában e téren irodalmi működést is fejtett ki és a budapesti jogászegyletben több felolvasást tartott.

A törvényszék ügyforgalma 1872-ben a következő volt: a polgári iktató 3186, a bűntető 990 számig haladt. A két törvényszék egyesítésekor, 1876-ban, a polgári iktató 8409-ig, a büntető 2102-ig haladt. a legutolsó, 1904. évi számadatok a következők: polgári per volt 197, váltó 510, kereskedelmi 9, a bűnvádi ügyek száma 617, melyhez még 237 felebbezett bűnügy járult. A telekkönyv forgalma 1872 óta megháromszorozódott; 1872-ben 3704, míg 1904-ben 9914 számot iktattak. A rendes perek javarészt birtok- és örökösödési perek; a kereskedelmi perek száma elenyészően csekély, minek oka abban rejlik, hogy a törvényszék területén kevés a kereskedelmi és ipari vállalat.

A járásbiróságok területi és népességi beosztását tekintve, legnagyobb az ipolysági járásbiróság, legkisebb a korponai. Az ipolysági járásbíróság magában foglalja az egész ipolynyéki és - egy község kivételével - az egész ipolysági járást, továbbá a báti járásból 26, a korponaiból 7 községet. A községek száma száztiz, 56.087 lélekkel. A vámosmikolai járásbíróság az egész szobi járásra és az ipolysági járás egy községére (Tésa) terjed ki; az ide tartozó harminczkét községben 31.866 lélek lakik. A selmeczbányai járásbíróság kerületéhez, Selmeczbánya városán kívűl, a korponai járásból 8, a bátiból 6 község tartozik; a lakosság száma 27.966. Végül a korponai járásbíróság, Korpona városán kívül a korponai járás huszonnyolcz községére terjed ki, mely területen 14.685 ember lakik.

A területi és népességi viszonyoknak megfelelően az egyes járásbíróságok ügyforgalma, 1904-ben, a következő volt:

Jelenleg az igazságszolgáltatást a vármegyében a következők látják el:

Ipolysági törvényszék. Elnök: Helmbacher Nándor; bírák: László Sándor, dr. Ráth Béla, Szalay Károly, Oravetz Béla, dr. Dabis Antal, Bodányi László, törv. bírák; Jablánczy Sándor albíró. - Ügyészség: dr. Lipcsey Ervin főügyészi helyettes, Czobor Miklós alügyész.

Járásbiróságok : 1. Ipolyságon: Kecskeméthy Géza bíró, Fekete Imre és Kollmann János albírák. - 2. Vámosmikolán: dr. Márton Ferencz bíró, dr. Kraicz Ernő és Szláby László albírák. - 3. Selmeczbányán: Liha Antal bíró, Flórián Gerő albíró. - 4. Korponán: Dutkó János bíró, dr Holics Béla albíró.

Közjegyzőség a vármegye területén, az 1906. évig, kettő volt; az egyik Selmeczbányán, a másik Ipolyságon. 1906-ban az ipolysági közjegyzőséget kettéosztották, Ipolyság és Vámosmikola székhelylyel.

A vármegye területén harmincz ügyvéd működik, kiknek legnagyobb része Ipolyságon telepedett le. A kamarai beosztás szempontjából Hont vármegye a balassagyaramati ügyvédi kamarához tartozik. A vármegye lakosságát tekintve, átlag minden 4400 emberre jut egy ügyvéd.

A vármegye egyik nevezetessége és látnivalója a mária-nosztrai női fegyintézet, a mely ily minőségében egyedüli az országban. A XIV. század második felében a Remete szt-Pálról nevezett szerzetesek voltak a helynek első lakói, a kik itt 1352-ben templomot és kolostort építettek. A mikor a szerzetet II. József eltörölte, a pálosok vagyonát a vallásalaphoz csatolták. Az épületeket és a hozzátartozó külsőségeket az igazságügyi kormány 1858-ban kibérelte, majd 1894-ben 220megvásárolta a fegyház czéljaira. az intézetet, 1858-ban, a paulai szt. Vinczéről nevezett irgalmas nővérek gráczi kongregácziójának adták át. Az irg. nővérek, az igazságügyi kormánynyal kötött szerződés értelmében, az oda beutalt rabnők és fegyencznők szabadságvesztés büntetésének végrehajtását a törvények értelmében eszközlik; az apácza-rend fedezi az intézet összes kiadásait, melynek ellenében haszonélvezi az intézethez tartozó földeket, használja a rabnők munkáját és minden egyes letartóztatott után naponként és fejenként 68 fillért kap az államtól. Az intézet vezetésével megbízott apáczák rendes száma negyvenkettő. Ezeken kívűl állami tisztviselőkként szolgálnak: dr. Gunda Antal ügynök, ki a kincstár érdekeinek megvédésére alkalmazott állami közeg, - és dr. Büben László orvos. Az intézetben a felügyeletet az irg. nővérek teljesítvén, a jelenleg nyolcz számból álló fegyőrség csak a külső szolgálatot végzi. Az intézetet 1894-ben kibővítették háromemeletes magánzárka-épülettel, melyben 183 zárka van, továbbá külön kórházi épületet is emeltek. Az intézet befogadási képessége ötszáz személyre szól. Az 1904. év utolsó napján a létszám 359 volt, míg az egész évben 502 volt a letartóztatottak száma. 1858 óta 6694 egyént szállítottak a fegyintézetbe. A bűntények nemeire nézve legtöbben vannak közöttük a tolvajok: 48%. A vagyon elleni bűncselekmények miatt letartóztattak száma 54%-át teszi az összlétszámnak. Az ember testi épsége elleni bűnösök között előljárnak a gyermekgyilkosok 20%-kal. Életkorra nézve a 20-30 év közöttiek 43.5%-al szerepelnek, míg a családi állapot szempontjából a hajadonok vannak többségben, 53%-al. a letartóztatottak kézimunkát (varrás, himzés), továbbá kerti és mezei munkát végeznek, a más munkára alkalmatlanok pedig tollfosztással foglalkoznak.

Az ipolysági törvényszék fogházába 33 személy fér, téli időben azonban a létszám ennél nagyobb is olykor. Az 1904. évben 513 egyént szállítottak a fogházba. A járásbíróságok fogházaiban 418 egyén volt letartóztatva, úgy, hogy az egész ügyészség területén 931-en töltötték a büntetésük idejét.

Az ügyészség forgalmáról a következő számadatok nyújtanak felvilágosítást: feljelentés érkezett 1904-ben 705; nyomozást rendeltek el 301 esetben; vizsgálatot pedig 68 esetben; míg 17 esetben a vád képviseletét megtagadta az ügyészség. Vádiratot 206 ügyben adtak be, melyből esküdtszék elé négy ügy tartozott. Leggyakoribb bűncselekmények a lopás és a testi sértés.