Alsóhangony, a hangonyi völgyben, a hasonló nevű patak mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 159, lakosaié, a kik vallásukra nézve róm. katholikusok, 759. E községet már Béla király névtelen jegyzője is említi és a pápai tizedszedők jegyzékében is szerepel. 1347-ben Hangun, 1327-ben Hangun alio nomine Domanhaza néven említik. 1416-ban is Domaházával egy községet alkotott. 1368-ban Lázár és Domonkos hangonyi nemesek itt pálos-kolostort alapítottak. 1427-ben a Hangonyi család a birtokosa, később a Fornószegi család az ura, ma pedig Priscsák Antalnak és Sebők Pálnak van itt nagyobb birtoka. Három úrilak is van e községben, melyeket a Fornószegiek építtettek. A községnek nincsen temploma. Alsóhangonyhoz tartoznak Czinegés, Szilakszó, Sóspart, Mocsolyás és Ragdocsa puszták, melyek közül Szilakszó hajdan község volt. 1427-ben Zylazov és Zylaszó alakban említik, mint a Hangonyi család birtokát. E községgel határos volt Hegy és Daruság, mindkettő hajdanában község, ma azonban már semmi nyomuk. Hegy község megvolt 1425-ben, Daruság pedig 1347-ben. Alsóhangony postája Felsőhangony, távírója és vasúti állomása Ózd.

Alsókálosa, vágvölgyi magyar kisközség. Házainak száma 88, lakosaié, a kik túlnyomó számban ev. reformátusok, 444. E község 1427-ben mint a Korláth család birtoka szerepel. 1458-ban a Horváth és a Draveczky család, később a Draskóczy és a Hevessy család bírja. Most Hámos Lászlónénak és Hevessy Jánosnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. Az előbbit a mult század elején Draskóczy Sámuel építtette, az utóbbit pedig Hevessy Péter. Az ev. ref. templom 1889-ben épült. Az egyház birtokában 1648-ból való érdekes úrasztali pohár van, melyet Ödönffi Vinnay Borbála adott az egyháznak. 1894-ben a falunak fele leégett. A községhez tartoznak Téski, Ablonczi, Dapsi és Lónyúzó puszták, melyek közül az első három hajdan külön-külön község volt. Téski puszta 1427-ben Thyske néven, Alsó és Felső melléknévvel, mint két község szerepel. Birtokosai közé tartozott az időben a Fügei család, nem sokkal ezután pedig a Kozma és a Csató család is. Abloncz pusztáról már 1427-ből szólnak az írott emlékek. 1525-ből Haboók nevű birtokosát ismerjük, kit a Kozma család követett. Dapsi puszta 1427-ben mint a Ravasz család birtoka van említve. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Alsópokorágy, magyar kisközség, ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 79, lakosaié 377. 1438-ban említik először, mint Ajnácskő vár tartozékát és mint ilyen szerepel még a XVII. század közepén is. Később az osgyáni uradalomhoz csatolták. A mult század elején a br. Kemény, a Szentmiklóssy, a Rakovszky és a Pongrácz család volt a birtokosa. Református temploma a husziták idejében épült. Az egyház 1700-ból való érdekes úrasztali poharat őriz. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Alsósajó, a Sajóvölgyben fekvő tót kisközség. Házainak száma 104, túlnyomóan ág. ev. h. vallású lakosai pedig 653. E község 1423-ban már a Bebekek birtokaként és Krasznahorka vár tartozékaként szerepel. 1559-ben I. Ferdinánd Horváth Balázst iktattatja be a Bebekek birtokába. 1659-ben már az Andrássy család az ura. Régente szabadalmas bányaváros volt. Határában hajdani Kismurány nevű várának csekély maradványa látható. E várat állítólag a csehek építették, de 1459-ben elfoglalták tőlük. 1678-ban német alakú Niedersalz és tót hangzású Nisna Slana nevével is találkozunk. Hajdan híres czinóber- és higanybányái voltak, melyek ma is mívelés alatt állanak, és régi híres vasbányái is, melyeket az Andrássyak ősei nyitottak meg. Itt van a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. "Etelka" nevű vasgyára is. A községben levő ág. h. ev. templom 1594-ben épült. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás.

Alsószkálnok, a Rimavölgyben fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 203 ág. h. ev. vallású lakossal. Házainak száma 40. 1334-ben mint a kalocsai érsek birtoka szerepel. Majd a Széchy család birtokába kerül és e család többi birtokainak a sorsában osztozik, egész a mult század első feléig. Ekkor a Fejes, Török, gr. Forgách, a Szentmiklóssy, a Fáy, Feigel, Petényi és Szatmári-Király családot találjuk itt, mint birtokost. A XVIII. század közepén híres vargák lakták. Határában állott "Magin" vára, melyet állitólag 29a csehek emeltek, de a várnak ma már nyoma sincsen. 1842-ben az egész községet tűzvész pusztította el. A falu ág. h. ev. temploma, az egyházi feljegyzések szerint, 1451-ben épült. Az egyház birtokában néhány érdekes, régi szent-edény van.

Alsószuha, az ú. n. Szárazvölgyön fekvő magyar kisközség, 746, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Házainak száma 150. Egyike a vármegye legrégibb községeinek. Már a pápai tizedszedők jegyzékében Zucha néven találjuk említve, de a XV. századtól a XIX. sz. elejéig Szent-György és Szent-György-Szuha néven is szerepel. Úgy látszik azonban, hogy Szent-György hajdan külön község volt és szomszédos a mostani Alsószuhával, mely Szent-György pusztulása után a Szent-György-Szuha nevet vette fel, az oda menekült lakosok után. 1386-ban a Szentkirályi család az ura, 1412-ben a Czinege család, 1427-ben a Derencsényiek bírják. Ekkor Zwha, al. nom. Markrethe alakban fordul elő s Márkréte néven találkozunk vele még 1479-ben is, mely név ugyanekkor a Kysszwha névvel váltakozik. 1486-ban a Teresztenyey és a Kállay családok az urai. 1558-ban, a mikor egyszerűen Zuha néven van feljegyezve, a törökök az egész községet elhamvasztották. Későbbi birtokosai a Bónis, az Ablonczy, a Kiss, Uj, Tokay, Gadnai Papp, Szuhay, Ambrus és a Bedécs családok. Most báró Ragályi-Balassa Ferencznek van itt nagyobb birtoka. A mult század hatvanas éveiben a falunak nagyobb része tűz által pusztult el. A református templom 1828-ban épült. Az egyház 1600-ból származó, érdekes úrasztali edényeket őriz. Ide tartozik Róna puszta is. A község postája és távíró-hivatala Ragályon van, vasúti állomása pedig Bánrévén.

Alsóvály, a vályi völgyben fekvő magyar kisközség, 331 ág. ev. h. vallású lakossal. Házainak száma 53. E községről 1427-ben találunk okleveles nyomokat, a mikor nevét, mint a Korláth család birtokát, Alsowwal alakban írják. Hosszú időn át nem ismerjük birtokosait. A mult század első felében a Szatmáry-Király, a Bodon, Beélik, Kálas, Herényi és a Szokolay családok a földesurai. Most Beélik Ivánnak van itt nagyobb birtoka, mintaszerű gazdasága és szép, kényelmesen berendezett kastélya, melyet Beélik János 1843-ban építtetett. Ezen kívűl még egy kisebb úrilak van a községben, 30melyet valamikor a Bodon család építtetett; ez most a Matheidesz Sámuelé. Templom nincs a községben. Postája Felsővály, távírója és vasúti állomása Tornallya. Hozzá tartoznak Koczik, Bukta, Alsó- és Felső-Szőlő puszták is.

Antalfalva, tót kisközség, 152 házzal. Lakosai, számszerint 609, mindannyian római katholikusok. Újabb telepítvény, s földesura a mult század elején a gróf Forgách család volt, mely egész 1892-ig bírta, a mikor Dub Albert vásárolta meg, ki legújabban Lamarche Albertnek adta el. Katholikus temploma 1834-ben épült. A község körjegyzőségi székhely. Postája Kokova, távírója és vasúti állomása pedig Rimabánya.

Andrási, tót kisközség, 627 róm. kath. lakossal. Házainak száma 104. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka s mint ilyen 1341-ben Patchapataka néven említtetik. E név később Pacsa alakká rövidült és használatban volt egész a legújabb korig, a mikor nagynevű urai iránti tiszteletből Andrásira változott. A XVIII. század közepén a gróf Serényi család és az egri káptalan is birtokos a községben, 1820-ban pedig a Gotthard család is. Vasérczbányája már a XVIII. század elején ismeretes volt. A község nagy részét 1871-ben árvíz döntötte romba. A községben levő kath. templom építési ideje ismeretlen. Postája és távírója Krasznahorkaváralján van, vasúti állomása pedig Rozsnyó.

Babaluska, a Balogvölgy fölötti fensíkon fekvő tót kisközség, 41 házzal. Ág. ev. h. vallású lakosainak száma 186. E község 1413-ban Babaluchka alakban a Derencsényiek birtokaként szerepel. 1427-ben már Babafalva néven említik. A Derencsényiek kezéről a Széchyek birtokába került és Széchy Mária, a murányi Vénus, Gyöngyössy Istvánnak ajándékozta, kinek utódaitól azután a Koháryak birtokába került. A XVIII. században már Babincz, vagy Babinecz tót néven is emlegetik. Evangelikus temploma 1833-ban épült. A községet a törökök a XVI. század közepén elpusztították. Ide tartozik Szedlistye puszta is. A falu postája Rimabrézó, távírója és vasúti állomása Rimabánya.

Bakostörék, rimamenti kisközség, 114 házzal. Ág. ev. h. vallású tót lakosainak száma 410. 1334-ben a kalocsai érsek birtoka, majd a Széchyeké. 1407-1422 között Bagosfewld és Bakosfölde néven a Mikófalvi család birtoka. Ezt a családot a Baloghy család váltja fel, később pedig a Korponay család, a mikor már Bakaj-Törék néven említik. A Korponayak mellett azután a báró Luzsénszky, a Dubraviczky és a Malatinszky család is birtokosa lesz, most pedig báró Luzsénszky Henriknek van itt nagyobb birtoka. A községben levő ág. h. ev. templom 1790-ben épült. Ide tartoznak Széplak és Kelecsény puszták is, melyek közül az utóbbi 1427-ben már a Derencsényiek kezén van. Az egyház birtokában néhány érdekes, régi szentedény van. A község postája Gömörráhó, távírója Rimaszombat, vasúti állomása pedig Rimaszombat, vagy Orlajtörék.

Balogfalva, a Gortva patak mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma: 150, túlnyomóan róm. kath. vallású lakosaié 682. A XV. század elején Bődfalva néven volt ismeretes. Legrégibb birtokosául 1427 előtt Jolsvai Györgyöt ismerjük. Ez időtől 1431-ig a királyné birtoka volt és Fülek várához tartozott. 1454-ben már a Perényieket találjuk a község birtokában, majd meg az Okolicsányiakat. Később a Koháry családé lett és ezen a réven jutott a Coburg herczegi család uradalmába. Úgy ennek, mint Okolicsányi Gáspárnak ma is nagyobb birtoka van itt. A hagyomány szerint a falu hajdan körülbelül egy kilométerrel feljebb feküdt, a hol még most is megvannak a régi telep nyomai. A mult század elejéről való leírások halastavat is említenek a községben, de ennek már nyoma sincsen. 1890-ben az egész falu a tűz martaléka lett. A községben róm. kath. templom van, mely 1777-ben épült. Ide tartoznak Vizesvölgy, Csákány és Gortva puszták, melyek közül a két utóbbi már a XIV. században említtetik. Csákány puszta 1357-ben szerepel először és 1480-ban a Csákányi család birtoka.

Bánréve, a Sajóvölgyben fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 79 házat és 564, nagyobbára róm. kath. lakost számlál. Ősrégi révhely, mely már 1427-ben Banrew nevet visel. Régibb birtokosául a Szentmiklóssy családot ismerjük. Ezt a báró Vay család váltotta fel; most 31Hámos László főispánnak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melyet még a Szentmiklóssyak építtettek. E község nevezetes vasúti góczpont és a bánréve-dobsinai vasútvonal kiinduló állomása, honnan a vasút négyfelé ágazik el. A községnek nincs temploma. 1872-ben és 1886-ban a község nagyobb része leégett. Ide tartozik Szarvas puszta. Van postája és távírója is.

Baracza, a tornallya-bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 69 házzal. Róm. kath. lakosainak száma 394. 1407-ben Barchfelde néven szerepel és ekkor a Mikófalvy család az ura. 1427-ben a kazai Kakas család birtokában találjuk, de 1451-ben már a Feledy családé. Néhány évvel később a Baloghy család is birtokos itt, mígnem 1494-ben már az egri káptalan birtoka. Nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk az egykorú oklevelekben. Így neve Barcsföldén kívül Barcs, Barcz, Barcza, Baracha és Barathza alakban szerepel, mely utóbbi már közel áll mai nevéhez. A mult század elején az egri káptalanon kívül még a báró Kemény család és Gencsy József is birtokos a községben, ma pedig Farkas Ábrahám és Szakall András. Némelyik dűlőneve jelentőséggel látszik bírni. Ilyenek a Pálvölgye, a Peresoldal, a Csákoldal és a Ravaszlyuk, mely utóbbihoz az a hagyomány fűződik, hogy itt támadták meg Visnyait, II. Rákóczy Ferencz egyik hadnagyát, a mikor három hordó aranyat akart a füleki várba szállítani. A falu közelében vasas forrás van, melyet azonban csak a falubeliek használnak. Baracza táján hajdan két elpusztult község feküdt. Ezek Tama és Czomporháza, melyek 1427-ben még említtetnek. A községhez tartozik Baraczi puszta is. A faluban levő róm. kath. templom 1787-ben épült. Postája Füge, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya.

Baradna, tót kisközség, melynek 214 ág. ev. h. vallású lakosa 53 házban lakik. A Koháry-féle birtokok sorsában osztozott és jelenleg a Coburg herczegi család az ura. Határa gazdag vasérczben. Két barlangját is ismerik, melyek azonban nem nevezetesek. Itt rejtőzött 1849-ben Irányi Dániel, Jaczkó Sámuel akkori ág. h. ev. lelkésznél. A községet a mult század közepén tűz pusztította el. Evangelikus temploma 1790-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Barka, Abaúj-Torna vármegye határán fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 83 házzal. 626, nagyobbára róm. kath. vallású lakost 32számlál. Hajdan királyi birtok volt s vidékén, a hagyomány szerint az Árpád házból való királyok és királyi herczegek szokszor vadásztak. Később földesura a gr. Gyulay család lett, azután a gr. Keglevich család, majd a mult század második felében a gr. Zichy-Ferráris család birtokába jutott, mely utóbbi itt kastélyt is építtetett. Most a rozsnyói takarékpénztárnak van itt nagyobb birtoka és ezé a Zichy-féle átalakított kastély is. A községben két templom van. A kath. templom nagyon régi. Az egyház már 1428-ban fennállott. A református templom 1794 és 1804 között épült. 1848-ban az orosz csapatok néhány napig táboroztak a faluban és a falu határában. 1873-ban a kolera tizedelte meg a lakosokat, hat évvel később pedig árvíz pusztított a községben, a mikor is a víz egy méternél magasabban állott. A falu határában több kisebb, még ki nem kutatott cseppkőbarlang és egy jégbarlang van, azonkívül vannak vasbányák és a Szárpatakon deszka-gőzfűrész. A községet a Csermosnya patak három részre osztja. Postája Dernő, távírója Krasznahorkaváralja, vasúti állomása Rozsnyó.

Beje, a Turócz vize mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 92 házzal. Ev. ref. vallású lakosainak száma 508. 1427-ben Beye alakban említik az egykorú okiratok. 1435-ben a Bejey család bírja. A XVI. században földesurai közt a Posztós családdal találkozunk; majd később a Szentmiklóssy, Csemniczky, Dapsy és a Szathmáry családoknak van itt részbirtokuk. E két utóbbi család után három régi kúria maradt a községben, melyek közül az egyik most Botta Sámuelé, a másik Szent-Ivány Józsefé, a harmadik pedig Erdélyi Lászlóé. A mult században híres gyümölcstermelése volt. Református temploma 1442-ben épült. Az egyház 1635-ből, Posztós Judit adományából, ezüst kelyhet őriz. Ide tartozik Levárt puszta is. Posta, távíró és vasúti állomás Tornallya.

Bellény, a feled-miskolczi vasútvonal mentén, 42 házat és 157 ev. ref. vallású lakost számláló magyar kisközség. 1427-ben Beleyn alakban említik nevét. Legrégibb birtokosa a Fáy család. Lakosai, kiknek nagy része jelenleg kefe- és seprő-kötéssel foglalkozik, már 1846-ban takarék-magtárt állítottak. Határában jóízű savanyúvíz van. Postája Jánosi, távírója Feled, vasúti állomása Dobócza. Határában feküdt 1427-ben Kabalaszó község, mely azonban elpusztult.

Béna, a fülek-hatvani vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. 79 háza és 394, túlnyomóan róm. kath. vallású lakosa van. Hajdan két község volt és 1427-ben Belna, Nagbelna és Kysbelna neveken találjuk említve. Az utóbbi községnek a nevét az ide tartozó Kisbéna puszta tartja fenn. A XV. században a Derencsényiek voltak az urai és a Derencsényi birtokok sorsában osztozott a későbbi időben is. A mult század elején már eltótosított Benya nevével is találkozunk. Határában gazdag bazaltbánya van. Róm. kath. templomának építési ideje meg nem állapítható. Postája, távírója és vasúti állomása Fülek.

Berdárka, a Radzin-hegy alatt fekvő tót kisközség 35 házzal és 193 ág. h. ev. lakossal. A csetneki uradalomhoz tartozott és előbb a Bebekek, azután az Andrássyak voltak a földesurai. A XVIII. század közepén e község nagy szegénysége közmondásossá vált. Ha valakinek a rendkívüli szegénységét akarták jellemezni, azt mondták, hogy olyan földhöz ragadt, mint a berdárkai tanítómester. A mult század közepén a lakosok gyümölcscsel élénk kereskedést űztek. Ág. h. ev. temploma 1786-ban épült. A község postája Felsősajón van, távírója és vasúti állomása pedig Dobsinán.

Beretke, a Sajóvölgyben fekvő magyar kisközség, 89 házzal és 480, nagyobbrészt ev. ref. vallású lakossal. E községet már 1427-ben említik, a mikor is Brethke néven szerepel. Ez időben a Ravaz de Bereth család bírta, mely a XVI. század elején Beretky néven szerepel. E család birtokában maradt a mult század közepéig, a mikor leányágon a kisvarsányi Fialka család birtokába ment át. 1480-ban a Csoltói családnak is volt itt részbirtoka. Most Fialka Erzsébetnek és Tornallyay Zoltánnénak van itt nagyobb birtoka s az előbbinek csinos nemesi kúriája, melyet még 1754-ben Beretkey Zsigmond építtetett; most unokája bírja. Ez időben gyümölcstermeléséről is ismeretes volt. Az Őrhegyalja dűlőelnevezésnek bizonyára jelentősége van, de hogy mi, annak nem tudtunk a nyomára jutni. Beretkéhez tartoztak Bikaszög 33és Herencs puszták, melyek közül az utóbbi 1470-ben Heren néven van említve. A község két temploma újabb építmény. A katholikus 1862-ben, az ev. ref. 1815-ben épült. A posta és a vasúti állomás Gömörpanyiton van, a távíró pedig Tornallyán.

Berzéte, sajómenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely; 151 házzal és 1038 róm. kath. és ev. ref. vallású lakost számlál. Egyike a vármegye legrégibb községeinek s már a XIII. század elején koronabirtok volt. 1423-ban IV. Béla király Bebek Detrének és Fülöpnek adományozza. 1416-ban a Gömöry család az ura, majd nem sokkal ezután pelsőczi Nagy János kir. tárnokmester. Ekkor már Castrum Berzethe néven említik az oklevelek. 1430-ban Zsigmond király a Perényieknek adományozza, azonban 1489-ben már Máriássy Istvánt iktatják a vár és tartozékai birtokába. 1427-ben 53 portája volt a községnek, azonkívül vámhely is volt, a mi azt igazolja, hogy már akkor jelentékeny helység lehetett. A XV. században a gombaszögi pálosoknak is van itt birtokuk és a község határában, magas sziklacsúcson állott kolostoruk is, melynek azonban már csak csekély romja látható. E község a pápai tizedszedők jegyzékében Besete néven van említve. A Máriássyak itt ma is birtokosok. Kivülök még pelsőczi Hámos László főispánnak és Pósch Gyulának van itt nagyobb birtoka. A községben több kastély és régi kúria van. Hámos László főispán kastélyát 1780 körül Máriássy Ferencz építette. Okolicsányi Zsedényi Ede és neje Máriássy Margit kastélyát Máriássy Márk 1720-ban, Máriássy Gézáét 1836-ban Máriássy István, Máriássy Irén úrilakát 1880-ban férje Gundelfingen Luczián, Hámos Lajos örököseinek úrilakát pedig 1780 körül Máriássy Károly, végül Posch Gyula úrilakát 1837 körül Máriássy Jób. A későbbi páloskolostor előbb vár volt, melyet Bebek Pál építtetett. Halastó nevű dűlője is még a Bebekek korából való; itt volt e nagynevű család halastava, melyet később a pálosok is használtak. A községben két templom van. A róm. kath. templom 1803-ban épült, az ev. ref. templom pedig 1420 körül, de csak a XVI. században fejezték be teljesen. A református egyháznak értékes aranyozott ezüst-kelyhe van, melyet Máriássy Ferencz és neje Debreczeny 34Judit 1631-ben ajándékoztak az egyháznak. Az úrasztali ezüsttányéron is a Máriássyak czímere van. A községhez tartoznak Bak (gőzmalom), Harangozó és Vasgyár telepek, mely utóbbi vasolvasztó és a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. tulajdona. Posta és vasúti megállóhely; távíróhivatala Rozsnyó.

Betlér, a Sajóvölgyén fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 208, lakosaié, a kik nagyobbrészt tótok és ág. ev. h. vallásúak, 1119. A község hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és annak sorsában osztozott. 1713-ban Andrássy Pál báró az uradalmat és a kastélyt nejének Balassa Krisztinának hagyományozza, a tőle kölcsönvett összeg fejében. 1793-ban Andrássy Lipót volt az ura, a ki a híres betléri könyvtárt alapította és számára külön épületet emeltetett. Éremgyűjteménye is országos hírű volt. Végrendeletileg kifejezett kivánságára, halála után, a betléri parkban temették el. 1824-ben Andrássy Imre eladta Betlért gr. Nádasdy Tamásnak, kitől a Pálffy és a Grovestins családok birtokába került, de Andrássy Manó gróf visszavásárolta a birtokot a kastélylyal együtt és a még Andrássy István lőcsei várkapitány által épített kastélyt teljesen átalakíttatta s lényegesen megnagyobbíttatta. A kastély belső termei, de különösen a csarnok valóságos múzeum és gazdag tárháza a műkincseknek, régiségeknek, festményeknek, iparművészeti tárgyaknak, ötvösműveknek, vadászati troféumoknak stb. Mostani tulajdonosa, gróf Andrássy Géza, a gyűjteményeket folyton gyarapítani igyekszik. A gyűjtemény legérdekesebb darabjai közé kétségen kívül azok a Bebek-féle ágyuk tartoznak, melyek a kastélyon kívül vannak felállítva. A község határában gazdag vaskőbányák vannak és a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. kohói. A falu két temploma közül a római katholikus 1600 körül épült, az ág. h. ev. pedig 1786-ban. Van a községben posta, táviró és vasúti állomás.

Borosznok, a Ratkó-völgyben, a Túrócz patak mentén fekvő tót kisközség, 24 házzal és 84 ág. ev. h. vallású lakossal. E község már 1366-ban szerepel a mai nevén. 1550-ben I. Ferdinánd király új adományt ad reá a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszáju, Sándor, Szkárosy és Kerepeczy családoknak. 1786-ban a tótos Brusznik néven is említik. A mult század elején a Farkas, Latinák, Soldos, Hanvay és Darvas családok a birtokosai. Temploma nincsen. Határában feküdt hajdan Baratych vagy Baratony községe, mely 1413-ban mint a Derecsényiek, 1425-ben pedig mint a Széchiek birtoka szerepel. Ma már nyoma sincsen. A község postája Újvásár, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Borzova, a gombaszögi fensíkon fekvő magyar kisközség, 87 házzal és 462, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Krasznahorka vár tartozéka volt. A mult század elején Eszterházy Pál volt a földesura, most pedig gr. Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka. Az ú. n. ordonhegyi erdőmagaslaton több régi, mesterséges verem látható, melyeknek keletkezési ideje és rendeltetése ismeretlen. Állitólag itt hajdan ólombánya volt. A községben református templom van, mely 1798-ban épült. Ide tartozik Korotnok puszta. Postája Sziliczén van, távírója és vasúti állomása pedig Gombaszögön.

Bugyikfalva, balogvölgyi tót kisközség, 42 házzal és 200, túlnyomó számban ág. ev. h. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel. 1427-ben Budikfalua néven az Uza család birtoka, de 1460-ban már mint a balogi vár tartozékát említik. Későbbi birtokosai a Koháryak és ezek révén azután a Coburg herczegi család, de e családon kívül a Szentmiklóssyaknak is volt itt meglehetős birtokuk. 1786-ban Bugyikoveni tót néven is emlegetik és ez időben virágzó gyümölcstermeléséről ismeretes. Ág. ev. temploma 1804-ben épült. Postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Cserencsény, Rimaszombat közelében fekvő tót kisközség, 57 házzal és 307 ág. ev. h. vallású lakossal. 1334-ben a kalocsai érseké; majd a Tamás főispáné, 1438-ban Ajnácskő vár tartozéka és ekkor Cherenchen és Cherenzen alakban van említve. A mult század elején a Hámos család volt az ura, most pedig Fáy Lászlónak van itt nagyobb és csinos úrilaka, melyet a mult század hatvanas éveiben Hámos József építtetett. A község hajdan fazekasairól és bognárairól is híres volt, kik árúikat az Alföldre is elvitték. Ág. h. ev. temploma 1600 körül épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat. Ide tartozik Világos puszta.

Csetnek, a hasonnevű völgyben fekvő nagyközség. Házainak száma 274, lakosaié 1535, a kik közül 824 magyar, 622 tót és csupán 28 német, holott a németek azelőtt túlsúlyban voltak. Vallásra nézve 912 ág. h. ev. és 528 róm. katholikus. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke Chitnik néven említi. 1243-ban IV. Béla király Bebek Detrének és Fülöpnek adományozza. 361328-ban Róbert Károlytól hetivásárjogot nyer. 1421-ben az egri káptalan egyik kiadványában civitas-nak mondja; 1417-ben, a mikor a királytól országos vásárjogot nyer, már oppidum. Ez időben neve: Chytnuk, Chytnek vagy Chytnyk. Bebek atyafiság révén, e család egyik ága, a Csetnekiek lettek az urai. Erős vára a Bebekek alatt épült s bástyáit hozzáférhetetlen mocsarak vették körül. A Csetnekiek után Horváth Balázs és ez után a Bakos család lett a község és a vár ura, egész 1666-ig, a mikor Bakos Gábor elhalt. Időközben, 1585-ben Andrássy Péter is nyert itt birtokrészeket, de 1648-ban Fejérváry Zsigmond és Nagybányai Gáspár, 1666-ban Balogh Gáspár, 1689-ben Pongrácz János is birtokosok itt, míg Szontágh Gáspár (II), második neje után, a Bakos-Petneházy leányágon lett a csetneki uradalom birtokosa. Időközben a Thökölyek is szereznek itt birtokokat. 1700 körül a Bebek-féle birtokok legnagyobb része II. Rákóczy Ferencznéé, illetőleg az Aspermontoké és Gyürky Pálé lesz. 1712-ben Perényi Györgyöt is itt találjuk, 1722-ben pedig az Usz, a Péczy és a Szécsényi családokat is, kik 1744-ben az Andrássy-féle birtokokat visszabocsátják az Andrássyak tulajdonába. Két évvel később báró Perényi Györgyné és leánya is átadják javadalmaikat Andrássy Györgynek, míg 1775-ben az Andrássy család a Thököly-féle rész birtokába jut. E század folyamán még itt találjuk mint nagyobb birtokosokat a Szepesy, Lányi, Vitkovszky, gróf Nyáry, gróf Plettrich és a Barkóczy családot. 1823-ban a Rokfalussy és a Sárváry családok is birtokosok, 1846-ban a Tornallyai család is. A Rákóczy-féle birtokok a cs. kir. kamaráé lettek, de úgy ezeket, mint a Szepesy-féle birtokot szintén az Andrássy család szerezte meg 1867-ben, egy évvel később pedig a Szontágh-féle és a Rokfalussy-féle birtokokat. A vár a török dúlások alatt sokat szenvedett, de a Thököly és a Rákóczy-féle mozgalmak alatt teljesen romba dőlt. Későbbi birtokosai azután igyekeztek a várból megmenteni, a mit lehetett, úgy hogy hatalmas saroktornyai ma is fennállanak és jó karban vannak. A vár most Sárkány Károly tulajdona, a ki annak egyik szárnyát kiépíttette és lakóháznak alakította át. Ág. ev. temploma egyike az ország legérdekesebb építészeti emlékeinek. A XIII. században kezdték építeni, de az építés megszakadt és csak 1460-ban 37folytatták. 1335-ben Bonifácz pápa az esztergomi érsek által szedetni szokott csetneki dézsmát átengedi az itteni Boldogságos Szűz Mária templomnak. A templom belsejében pihennek a Csetneki és Bakos család tagjai és itt nyugszik az utolsó Bakos is. A templom falait több érdekes epitáfium díszíti. Keresztelő medenczéje az árpádházi királyok korából való és rendkívül érdekes. Ezenkívül az egyház több igen becses ötvösművet és oltárterítőt őriz. A templom egyik oldalszárnyában van elhelyezve az esperesség régi, gazdag könyvtára is. A róm. kath. templom 1753-ban épült. Csetneknek hajdan virágzó ipara volt. A csizmadia, varga, mészáros, szabó és gombkötő czéhek 1631-1705 között kapták czéhleveleiket. Vasérczbányái már a XVII. században híresek voltak arról, hogy itt bányászták az ország legjobb vasát. A XVIII. század közepén sok kohója volt. Szontágh Gáspár 1760 körül, a czigányok állandó telepítése czéljából, Csetneken egész utczát építtetett kisebb házacskákból, és számos czigánycsaládot telepített oda, kik mint szegkovácsok nyertek alkalmazást. 1759-ben Mária Terézia megfosztja a várost addig élvezett szabadalmaitól, mert a város egy Vozár Mária nevű asszonyt 300 korbácsütésre itélt. 1781-ben II. József és 1791-ben II. Lipót a város korábbi szabadalmait ismét életbe lépteti. Ugyanekkor új országos és hetivásártartási jogot nyer. 1555-ben a pestis pusztított a város falai között és ugyane században a törökök több izben feldúlták. Csetnek azelőtt nevezetes dohánytermelő hely volt, ma azonban már nyoma sincs a híres csetneki dohánynak, de annak helyét a gyümölcstermelés foglalja el. Csetneken született Szontágh Gusztáv Adolf, az ismert nevű magyar bölcsész is. Csetnekhez tartozott hajdan Tornava is, melynek helyét ma már csak dűlőnév őrzi. Utoljára 1427-ben találunk róla említést, a mikor a Csetneki család birtoka volt. Somkút puszta szintén régi község emlékét őrzi, melyet IV. Béla 1243-ban a Bebekeknek adományoz Csetnekkel együtt. Csetnek vidékén feküdt, az egykorú leírások szerint, Irmes község is, mely 1362-ben szintén a Csetneki család birtoka. Utolsó nyomát 1437-ben találjuk. Ugyancsak e város közelében feküdt 1362-ben Fülöpháza és Aranyas, mely utóbbi a pápai tizedszedők jegyzékében Arnuch néven van említve. Határában feküdt még Bekeháza is, a 38Bebekek birtoka, mely előbb Bekespathaka, majd 1427-ben Bekehaza néven van említve. A községben több nagyobbszabású épület van. Ilyen a városháza, a Concordia társaság háza és a Szontágh család úrilaka.

Csíz, a fülek-miskolczi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség 152 házzal és 667, nagyobbára református vallású lakossal. E községet már a pápai tizedszedők jegyzékében találjuk említve Chis néven. 1427-ben is így szerepel. 1475-ben a kasuhi Nagy család új adományt nyer a községre, de öt évvel később már a Csizy családot találjuk itt, mint a község földesurát és e család után a czomporházi Czompor családot. Később az Abaffy, a Kubinyi és a Hanvay családok lettek a birtokosai. A községben négy úrilak van, ú. m. Kossuth Józsefé, Hanvay Józsefé, Glósz Arturé és a Horváth Józsefé. A község református temploma 1881-ben épült. Az itteni európai hírű jódbróm-fürdőről más helyen van szó. A községben van posta és távíró. Vasúti állomása télen Rimaszécs, nyáron Csíz-Fürdő.

Csoltó, sajómenti magyar kisközség, 93 házzal és 554, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakossal. E községről már 1291-ben találunk írott nyomokat, a mikor Chokothow elferdített alakban van említve. 1405-ben a Basó család az ura és ekkor két község volt, Kis és Nagy megkülönböztetéssel. 1427-ben Colthow néven említik az egykorú iratok. Kis-Csoltó emlékét ma már csak a községhez tartozó hasonló nevű puszta tartja fenn. Innen veszi előnevét a Ragályi család is, mely már a XV. században a község földesura volt. A Basó és a Ragályi család még a mult század első felében is birtokos itt, de kivülök még a Kiss, Ludman, Bartók, Bónis, Kálniczky, Kerepesy, Szuhay, Szeleczky, Oroszlányi, Sebe és Sághy családoknak is van itten részök. Az 1706 november 25-26 közötti éjjelen itt hált meg II. Rákóczy Ferencz Basó Gábor házánál, a mikor a rozsnyói tanácsűlésbe utazott. Ma Kubinyi Géza orsz. képviselőnek és Hevessy Sándornak van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak úrilaka, melyet Szuhay József építtetett. A róm. katholikus templom 1800-ban, a református 1840-ben épült. A kath. egyház birtokában a XVII. század közepéről való érdekes szentségtartó van. Csoltó közelében 39feküdt a XIII. században Zagrágy község. A község postája és vasúti állomása Gömörpanyiton van, távírója pedig Tornallyán.

Csoma, a miskolcz-füleki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 110 házzal és 591, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Ajnácskő vár tartozéka volt. 1341-ben már poss. Chamatelke néven van említve, 1438-ban Csomatelke, de egy évvel később Csomafalva néven. Későbbi birtokosa a Károlyi család volt, majd vétel utján Szeyffert Antal birtokába került, kinek itt ma is nagyobb birtoka és csinos úrilaka van. A kissebesi kőbánya részvénytársaság nagyobb szabású kőbányát bérel itt és sodronykötél pályája is van. A községben levő róm. kath. templom 1846-ban épült. Postája Fülek, távírója Ajnácskő és vasúti állomása Gömörsid, vagy Fülek. Ide tartozik Vidosza puszta is.

Csucsom, a Pozsárló hegy alatt, a Drázus-völgyben fekvő magyar kisközség, 70 házzal és 334, túlnyomó számban ág. ev. h. vallású lakossal. Már 1414-ben említik, a mikor Nadabulyával együtt poss. Nadabolya et Chuchom alakban fordul elő. 1461-ben, mint az esztergomi érsek birtoka, Chuchum néven szerepel. Később a rozsnyói püspökségé lett. A község határában van a Miller és társa czég antimonium-zúzója, továbbá a Demuth czégé. Itt van a falu határában dr. Maurer Arthur m. tb. főorvos szép fekvésű nyaralója. Postája, távírója és vasúti állomása Rozsnyó.

Czakó, a Balogvölgyben fekvő magyar kisközség, 92 házzal és 438, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben találjuk először említve, mint Balog vár tartozékát. Ma a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. Hajdan Chakofalua volt a neve. Temploma 1835-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Darnya, rimavölgyi magyar kisközség, 114 házzal és 438, nagyobb részben református vallású lakossal. E község 1427-ben a Jánosi család birtoka Darna és Darnia néven. Későbbi birtokosai a De la Motte, Vajda, Koós, Patay, Szathmáry-Király és a Madarassy családok. Ma báró Nyáry Sándornak van itt nagyobb birtoka. Református temploma 1802-ben épült. Ide tartoznak Kenyeretlen, Névtelen és Embertelen puszták.

Dénes, Szepes vármegye határán fekvő tót kisközség, 107 házzal és 550 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt Uhorna volt a neve és Krasznahorka vár tartozéka volt, melynek sorsában is osztozott. A XVIII. század 40elején a gróf Serényi család is részbirtokosa volt a községnek, mely 1757-ben Gömöry János zálogos birtoka volt, de azután ismét visszakerült az Andrássy család kezébe. Határában réz- és ezüstércz van. Katholikus temploma 1600 körül épült. 1865-ben nagy árvíz volt a faluban, melynek több házon kívül, számos háziállat esett áldozatul. Postája és távírója Szomolnok, vasúti állomása pedig Szomolnokhuta.

Derencsény, balogvölgyi tót kisközség, 78 házzal és 365 ág. ev. h. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel, Drenchen néven. 1297-ben Balogh Domokos és Miklós nyerik királyi adományul. 1413-ban, a mikor a Derencsényiek az urai, már vámhely és fa-vára is említve van. Ez volt annak a várnak az alapja, melyet később azután Giskra elfoglalt és megerősíttetett. Hunyadi János 1451-ben foglalta vissza s így került ismét a Derencsényiek birtokába, kik azt újólag kijavíttatták és megerősíttették. Az erősséget 1413-ban Derenk és Derednek néven említik az egykorú oklevelek. Később már Drench néven szerepel és 1451-ben castellum Drenchen néven. Idővel az uradalom és a vár a Széchiek birtokába került, azután Rákóczy-birtok lesz, majd a Koháryak lesznek az urai és ezek után a Coburg herczegi család, de velük együtt a báró Luzsénszky, Szentmiklóssy, Draskóczy, Máriássy, Bodon és a báró Nyáry családok is birtokosok, ma pedig báró Vay Dénesnének van itt nagyobb birtoka. A vár a Rákóczy-féle mozgalmak alatt végleg elpusztult és ma csak a Derenek nevű dűlő tartja fenn az emlékét. A község határában két barlang van, melyek Kislyuk és Magyarlyuk néven ismeretesek. Határában három elpusztult községről emlékeznek meg az egykorú oklevelek. Az egyik Laponya község, mely 1450-ig mint a Derencsényiek birtoka szerepel, a másik Kyssalabina község, melyről 1427-ben is van szó s a harmadik Rovna, 1413-ban szintén a Derencsényi család birtoka. A községhez tartozik Derencsény puszta. A postahivatal Felsőbalogon, a távíró és a vasúti állomás Rimaszombatban van. A községben levő ág. h. ev. templom 1796-ban épült.

Deresk, Túróczvölgyi magyar kisközség, 209 házzal és 926 róm. kath. vallású lakossal. Szintén a Koháryak birtoka volt és most a Coburg herczegi családé. A XVIII. században a Csákyak is birtokosai voltak. A lakosok cserépedény- 41és cserépzsindely-készítéssel foglalkoztak. Kath. temploma árpádkori építmény, de a gyakori átalakításokkal elrontották. Postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Dernő, a Csermosnya patak mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 193 házzal és 970 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és a Bebekek után az Andrássyak kezébe került, s ezek egyike, Andrássy István itt a XVIII. század vége felé kastélyt építtetett. A Szontágh családnak itt már 1650-ben vasérczbányája volt. Andrássy György alapította és építtette a híres dernői vasgyárat, mely a budapesti lánczhídhoz is szállított vasrészeket. 1745-ben N. Rhaell György volt a hámor bérlője, most pedig a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. A község azelőtt Torna vármegyéhez tartozott. Van itt olvasókör, vasgyári igazgatóság és bányagondnokság. 1848-ban kisebb harcz is volt határában. Az ekkor elesett honvédeket itt temették el. A róm. kath. templom 1839-ben épült. Postája van a községnek, de a távíró-állomása Krasznahorkaváralja, vasúti állomása pedig Rozsnyó. Ide tartozik Kornalippa puszta, mely már a középkorban is szerepel.

Détér, a feledi vasútvonal közelében fekvő magyar kisközség, 120 házzal és 534 róm. kath. vallású lakossal. Egyike a vármegye legrégebben megült helyeinek. Egy 1244-ből való adománylevélben colonia Dettarum alakban szerepel. 1427-ben Dether, 1489-ben Dyther néven találjuk említve. Középkori birtokosait nem ismerjük, későbbi birtokosai pedig a Jankovich és a palóczi Horváth családok voltak, most pedig Putnoky Mórnénak és Sarlay Pálnak van itt nagyobb birtoka. A községben csak kápolna van, mely 1880-ban épült. Postája Gömörsimonyi, távírója és vasuti állomása Feled. Ide tartoznak Szénág, Vizálló és Szalonkás puszták.

Dobfenék, a nógrádi határ közelében fekvő magyar kisközség, 30 házzal és 185 róm. kath. vallású lakossal. E község 1427-ben mint a Recsky 42család birtoka szerepel. Később Dobszög néven is említik az egykorú iratok. Ajnácskő vár tartozéka volt s e vár birtokosaival változtak e község urai is. Dobfenék közelében feküdt 1427-ben Kökényes (Kwkenes), mely a Sárai család birtoka volt. A község postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.

Dobócza, rimamenti tót kisközség, 119 házzal és 158 róm. kath. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel Doboha néven. Hajdan Balogvár tartozéka volt, s 1336 és 1481 között Doboulcha, Dobowcha néven mint a Széchiek birtoka jelentékeny község volt, 55 jobbágyportával. Később a Koháryak kezére került és most a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. A községben úrilak is van, melyet Joszt Antal építtetett és most Pristyák Neit örököseié. A lakosok fogyasztási szövetkezetet és hitelszövetkezetet tartanak fenn, mely utóbbi az országos hitelszövetkezet fiókja. Katholikus temploma 1782-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécsen van. Ide tartoznak Gernyő, Leánymező és Dobra puszták.

Dobrapatak, a Dolinka nevű völgyben fekvő tót kisközség, 49 házzal és 223 ág. h. ev. lakossal. E község már 1336-ban szerepel. 1413-ban a Derencsényi családot uralja. 1460-ban már mint Balogvár tartozéka van említve és ettől kezdve e vár uraival változnak e község urai is. Jelenleg a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században a község lakosainak legnagyobb részre faedénykészítésből élt. Evangelikus temploma 1791-ben épült. Postája Ratkó, távírója és vasúti állomása Nyustya. A község közelében feküdt hajdan Sebestyénháza, mely 1413-ban szintén mint a Derencsényiek birtoka van említve. Ma már ennek a községnek nyoma sincs. Ide tartozik Kosova puszta.

Drabszkó, Zólyom vármegye határán fekvő tót kisközség, 114 házzal és 591 róm. kath. vallású lakossal. A Forgách család ősi birtoka volt, de később a báró Jeszenák család is szerzett itt birtokrészt. Legutóbb Dub Albertnek volt itt nagyobb birtoka, mely most Lamarche Alberté. Lakosainak nagy része fazsindely-készítéssel foglalkozik. Templom nincs a községben. Postája Forgácsfalva, távírója és vasúti állomása Rimabánya.

Dúlháza, balogvölgyi magyar kisközség, 37 házzal és 187 ev. ref. vallású lakossal. Temploma nincs. Hajdan puszta volt és Bárcziházához tartozott, míg ma Bárcziháza puszta tartozik Dúlházához. 1414-ben a Bárczy család 43az ura, 1464-ben, a mikor Alsokysfalud néven is ismeretes, a Jánosfalviak bírják. Később, 1487-ben a Fügedy család, utána az Abaffyak, majd a Farkas, Kriston és a Lovass családnak is vannak itten részei. Jelenleg Farkas Ábrahám orsz. képviselőnek van itt nagyobb birtoka és úrilaka, melyet néhai Farkas Miklós építtetett. Dúlháza lakosai a mult században híres dohánytermelők voltak. Postája Felsőbátka, távírója és vasúti állomása Rimaszécs. Bárcziházán kívül még ide tartoznak Bárczigaz és Újpuszták is.

Dusa, a majsai völgyben fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 32 házzal és 173, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. Nagyon régi község, mely 1427-ben mint Jolsvai György birtoka Dowsa néven van említve. Később a Máriássyak és a Kubinyiak lettek az urai, ma pedig Hámos Aladárnak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melyet mostani tulajdonosa építtetett. Evangelikus temploma 1807-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Egyházasbást, Nógrád vármegye határán fekvő magyar kisközség, 111 házzal és 540 róm. kath. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka volt és ennek sorsában osztozott. Későbbi birtokosa a Máriássy, Náthay, Tihanyi és a Trajtler család. A községben három úrilak van, egy a Máriássyak idejéből, a másikat báró Nyáry Jenő, a harmadikat Trajtler János építtette s ez most Szilágyi Lajosé. Katholikus temploma az 1397-iki canonica visitatio alkalmával már fennállott, de azóta a gyakori átalakítások teljesen kivetkőztették eredeti alakjából. A község postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.

Esztrény, balogvölgyi tót kisközség, 30 házzal és 139 ág. ev. h. vallású lakossal. 1427-ben, a mikor a Derencsényi család az ura, Estran, majd Ozthran néven van említve. 1450-ben Oztren néven szerepel. Úgy látszik, hogy azonos azzal az Osztra községgel, melynek felét 1297-ben Balogh Domokos és Miklós nyerik királyi adományul. A XV. században mint Balogvár tartozéka szerepel és ettől fogva a balogvári birtokok sorsában osztozik. A lakosoknak 44nagy része, különösen a téli hónapok alatt, szövőborda-készítéssel és kosárfonással foglalkozik. Templom nincs a községben. Postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat. Ide tartozik Teplicza puszta is.

Fazekaszsaluzsány, Nógrád vármegye határához közel fekvő tót kisközség, 149 házzal és 960 róm. kath. vallású lakossal. Földesurai a Fejes, Szerdahelyi, Tihanyi, Jakab, Putnoky Prónay és Nyáry családok voltak. A község lakosai a tűzálló tégla- és cserépgyártást űzik. A legnagyobb ily cserépgyár a Süttő Istváné, a kinek itt gőzmalma is van. A faluban savanyúvízforrás van, melyet azonban csak a falubeliek használnak. A kath. templom, a réginek a helyén, 1882-ben épült. Ezenkívül kápolna is van a községben, melyet 1825-ben építettek. A község postája Osgyán, távírója és vasúti állomása Rimaszombat. Ide tartoznak Babarik, Alsó- és Felsőbaksa puszták is.

Feketelehota, a csetneki völgy elején fekvő tót kisközség, 189 házzal és 949, túlnyomó számban ág. ev. vallású lakossal. Csetnek-Lehota néven is ismeretes volt és mindenkor a csetneki uradalomhoz tartozott, melylyel együtt az Andrássy család kezeibe került. Vasbányái és kohói már a XVIII. század elején mívelés alatt állottak. A község határában ered az Ochtina, vagy másként szlabosi patak. 1873-ban a kolera a lakosokat megtizedelte. Ág. ev. temploma 1772-ben épült. A község postája és távírója Nagyszlabos.

Feketepatak, a hasonló nevű völgyben fekvő tót kisközség, 62 házzal és 350 ág. ev. h. vallású lakossal. E községről 1498-ban találunk először írott nyomokat, a mikor a Csetnekiek az urai. A csetneki uradalommal együtt került azután az Andrássyak birtokába. 1786-ban Kobelarow tót nevével is találkozunk. A mult század elején a Parvy és a Rokfalussy családoknak is van itt birtokuk. Hegyei vasat, rezet, czinóbert és biszmutot tartalmaznak. Evangelikus templomának építési ideje ismeretlen. Postája, távírója és vasúti állomása Alsósajó.

Feled, rimavölgyi magyar kisközség, 176 házzal és 881, róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. E községgel már a pápai tizedszedők jegyzékében találkozunk. A Rátót nemzetség ősi birtoka. 1424-ben a Feledy család az ura és ekkor már az ajnácskői vár tartozéka. 1788-ban Feledinze tót néven is említik az akkori leírások. Mult századi földesurai a báró Vécsey, a Jekelfalussy, a gróf Almássy, a gróf De la Motte és a Török családok. Mind e 45családok saját úrilakaikban laktak s azonkívül Draskóczy Lászlónak is van a faluban úrilaka. A Vécsey-féle, kb. 250 éves úrilak jelenleg Fornet Jenőné szül. báró Vécsey Erzsébeté. A község nagyobb birtokosai ma Szilassy Gyula örökösei, Fornet Jenőné szül. báró Vécsey Erzsébet és Czibur Pál. E helység a rimaszécsi járás székhelye, szolgabírói hivatallal. A községben két templom van. A református templom 1600-ban, a katholikus 1794-ben épült. 1825-ben az egész község tűz martaléka lett. Van saját postája, távírója és vasúti állomása, mely utóbbi fontos góczpontja e vasútvonalnak. Feledhez tartoznak Dobra, Czifra, Csalános és Domafala puszták. Az utóbbi hajdan szintén község volt. 1479-ben mint a feledi Lórántfyak birtoka van említve.

Felfalu, ratkóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 43 házzal és 199, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E község 1343-ban szerepel először. 1427-ben a runyai Soldos család az ura s 1550-ben új adományt nyer a községre; rajta kívül részeket bírnak itt a Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosy és Kerepeczy családok. Későbbi birtokosai a Sebe, Rathó, Rokfalussy, Ragályi családok; jelenleg Szent-Ivány Árpádnak van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században Chwalova tót néven is szerepel és ez időben a lakosok nagy része szilva-aszalással és pálinkafőzéssel foglalkozott. Ugyanekkor Félfalu néven is emlegetik. A község határában cseppkőbarlang van, melyet azonban még nem kutattak át. Református temploma 1875-ben épült. Felfaluhoz tartozik Kőbánya puszta, mely 1413-ban mint külön község Kewbanyalehotha néven van említve. 1427-ben az Uza család birtoka volt. Ugyancsak ezen a vidéken feküdt Azajnok község, mely 1428-ban a Derencsényi család birtoka. Ez utóbbi községnek ma már nyoma sincsen. A posta Szkároson van, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya.

Felsőbalog, balogvölgyi magyar kisközség, 227 házzal és 974 ev. ref. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. E község már a honfoglalás idejében fennállott. Legrégibb birtokosául a Balogh nemzetséget ismerjük. Már 1347-ben Balog vár tartozéka, vámhely és mint ilyen Bolug néven emlegetik. A Balogh nemzetségről a vár és a község a Széchiekre szállott. A XV. század elején vára Giskra kezén van, de 1451-ben Hunyadi János kiűzi innen a cseheket. 1459-ben Mátyás király Komjáthy Ulrikot helyezi a vár 46és az uradalom birtokába. 1463-ben Rozgonyi Sebestyént találjuk itt, míg 1481-ben ismét a Széchiek kezén van. 1560-ban a törökök a balogi erdőben fogták el Bebek Györgyöt. 1563-ban Balogh András volt a vár kapitánya; ekkor még mindig a Széchiek az urai. Az 1608. évi 15. t.-c. e várat a véghelyek közé sorozza. Megrongált falait 1619-ben Széchi György megerősítteti. 1625-ben Széchi György orgyilkosság áldozata lesz és a várat a hozzátartozó uradalommal együtt özvegye Homonnai Drugeth Mária kapja. Ennek leánya, a híres Széchi Mária, kinek kezével a vár és uradalma Wesselényi Ferencz birtokába kerül. 1671-ben az uradalmat a kir. fiscus foglalja le. Vára a Thököly és a Rákóczy-féle mozgalmak alatt elpusztult. 1691-ben a Koháryak lesznek a birtok urai. 1720-ban gróf Koháry István a régi Wesselényi-kastély helyébe új, emeletes kastélyt építtet, melyet herczeg Koháry Ferencz a mult század elején kibővít és megnagyobbít. E kastély kápolnájában érdekes régi festményt őriznek, melyet Koháry István festett 1685-ben és ő írta reá a következő chronostichont és verset is:

A következő versek négy bibliai tárgyú kép köré vannak írva és azok illusztrálásául szolgálnak:

A községhez tartozó Torhegy és Törökvölgy nevű dűlők is a mult emlékeit tartják fenn. Az előbbi a régi halotti torokra emlékeztet, az utóbbin a törökök vonultak fel a vár ostromára. A község hajdan, de még a mult században is híres szőlő- és dohánytermelő hely volt. Most itt van a Coburg herczegi uradalomnak kőfallal körülkerített nagy vadaskertje s erdészeti és gazdasági hivatala. A községben nincs templom. Ide tartozik Hájoldal, Felsővadaskert és Újpuszta. Balog tájékán feküdt hajdan Jakóháza község, mely még 1460-ban mint Balogvár tartozéka szerepel, később azonban már nem találjuk nyomát. A községnek saját postája van. Távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Felsőhangony, a borsodmegyei határ közelében fekvő magyar kisközség, 152 házzal és 692 róm. kath. vallású lakossal. E községet már Anonymus is említi, 1327-ben pedig Hangonfew néven szerepel. 1416-ban Domaházával egy községet alkot. 1431-ben Domafalva néven találjuk, mint a Szécsényiek birtokát. 1492-ben a Bekény család új adományt kap reá. Későbbi birtokosai a Jankovics és a Török családok. Kath. temploma 1843-ban épült. Hangony határában a pálosoknak kolostoruk volt, melynek még némi nyoma látható. A községhez tartozik Verecsepadja puszta. Postája van, távírója és vasúti állomása Ózd.

Felsőkálosa, a Vályvölgyén fekvő magyar kisközség, 28 házzal és 108 ev. ref. vallású lakossal. Legrégibb birtokosa, a Nádasdy család, 1477-ben merül fel. Később a Draskóczy családé lett. Templom nincs a községben. Ide tartozik Dapsi és Papharaszti puszta. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Felsőpokorágy, Rimaszombat közelében fekvő tót kisközség, 75 házzal és 363 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka volt és 47mint ilyen előbb a Rákóczy-féle csetneki, majd az osgyáni uradalomhoz tartozott. Legrégibb urai a XV. század elején a Pokorágyi és ezek után a Csicsery családok voltak. Később az Abaffy, Rakovszky, Jekelfalussy, Palkovich, Hellebrondt és a Szentmiklóssy család volt a birtokosa. Az ág. ev. templom a régi árpádkori templom helyén 1797-ben épült s egy XVII. századbeli érdekes kelyhet őriz. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Felsősajó, sajóvölgyi tót kisközség, 89 házzal és 524, nagyobb részben ág. ev. h. vallású lakossal. A Bebek család ősi birtoka. Már 1362-ben megjelenik. 1423-ban vámhely volt s a Bebekekkel rokon Pelsőcziek bírták 36 jobbágyportáját. Ez időben nevét Felsesayo és Sayowfew-nek írják. 1559-ben I. Ferdinánd Horváth Balázst iktattatja be a Bebekek birtokába. 1648-ban Fejérváry Zsigmond és Nagybányai Gáspár a birtokosai, de 1659-ben már az Andrássyak uradalmához tartozik. 1714-ben a Görgey családnak, később a Sebők családnak is van itt birtoka, jelenleg pedig gróf Andrássy Gézának, Langhoffer Józsefnek és Stankovits Samunak. 1786-ban a községet német és tót néven említik: Obersalz és Wissna-Slana. A községhez tartozó Huszárka nevű dűlő a hagyomány szerint onnan veszi elnevezését, mert az egyik Andrássy, az annak idején e dűlő helyén állott erdőt karhatalommal irtatta ki, mely alkalommal a gróf huszárjai hajtották a népet munkára és őrizték őket az erdőben. Mivel pedig e dűlő talaja meddő és nem terem meg rajta a gabona, ezt a körülményt a lakosok még maig is a nép átkának tulajdonítják. A mult század hatvanas éveiben a község két izben ment át nagy pusztuláson. 1865-ben árvíz, két évvel később pedig tűzvész tett benne nagy kárt. Az ág. h. ev. templom 1500 körül épült. Posta van a községben, távírója és vasúti állomása pedig Dobsina.

Felsőszkálnok, rimamenti tót kisközség 34 házzal és 177 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan az osgyáni uradalomhoz tartozott. Urai a Bakos, a Korponay, a báró Luzsénszky és a Szentmiklóssy családok voltak. Határában hajdan várkastély volt, melynek ma már nyoma sem látszik. A lakosok a XVIII. században híres fazekasok voltak, a kik árúikat egész Pestig elvitték. Határában vörös márvány található. A községnek nincs temploma. Postája Gömörráhó, a hol vasúti megállóhelye is van, távírója pedig Rimaszombat.

Felsőszuha, a hasonnevű völgyben fekvő magyar kisközség, 118 házzal és 489, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben Szuhafő (Zuhafew) néven említik. Régi nemesi község, melynek a Máriássy, Csemniczky, Szuhay, Vattay, Lenkey, Járdánházy, Bartók, Császár, Kasza, Csiszár, Farkas, Ujváry, Deme, Horkay, Nagy, Miskolczy, Palis, Fülpös, Bozsy, Rajzy, Labostyán, Tóth és a Ragályi családok voltak a földesurai. 1779-ben a község a templommal együtt teljesen leégett. Mostani református temploma 1783-ban épült. A községhez 48tartozik Petőháza puszta. Postája és távírója Ragály, vasúti állomása pedig Tornallya.

Felsőválybikszög, vályvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 85 házzal és 326 ev. ref. vallású lakossal. Azelőtt két község volt, ú. m. Felső-Vály és Bikszög. Vály községet már a pápai tizedszedők jegyzéke említi Val néven. 1426-ban Valy és Waal alakban olvassuk nevét az egykorú oklevelekben. Bikszög 1427-ban fordul elő Bykzwgh eltorzított alakban. Legrégibb birtokosa 1630-ban a Gotthárd család, 1680-ban a Fuló család. A mult század elején a jászói prépostságnak is van itt birtoka. Később az egyesített községekben a következő birtokosok voltak: Nagy, Bodon, Balajthy, Óváry, Szivós, Lökös, Herényi, Katona, Vincze, Kálas, Beke, Kálmánczy és Vályi családok. A csehek idejében a község határában a magyarok és a csehek között harcz volt. A község régi temploma 1619-ben leégett, de 1622-ben újra felépült. Az egyháznak több érdekes edénye van a XVII. századból. E faluhoz tartozik Szirnálla és Emberhegy puszta is. A község postája Felsővály, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Fillér, a ratkói völgyben fekvő tót kisközség, 89 házzal és 469, túlnyomó számban ág. ev. h. vallású lakossal. 1427-ben Filleyer alakban említik. A Derencsényiek birtoka, de a runyai Soldos családnak is volt benne része. Később a Koháryak birtokába került, most pedig Coburg Fülöp herczegnek van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században lakosainak nagy része az asztalos-mesterséget gyakorolta. Leginkább szekrényeket és czifra ládákat készítettek, melyeket messze vidékek vásáraira elszállítottak. A mult században a község neve Filirnek is hangzott. Temploma nincsen. Postája Ratkó, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.

Forgácsfalva, Zólyom vármegye határán fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 189 házzal és 1020 róm. kath. vallású lakossal. Lengyel település s 1796-ban a Forgách család népesítette be. Lakosai a később ide települt tótságba olvadtak. A gróf Forgách családon kívül a báró Jeszenák család is ura volt, de azután ismét visszakerült a Forgáchok birtokába; tőlük Dub Albert vásárolta meg, ki legújabban Lamarche Albertnek adta el. A mult század első felében itt üveghuta is működött, most pedig Klein Zsigmondnak van gőzfűrésze. A községben fakad a Rima, a templom mögötti fenyves északi oldalán pedig a Garam egyik ága. Róm. kath. temploma 1821-ben épült. Ide tartoznak Gyurkóka, Ó-Antalvölgy és Pleskova telepek is. Posta van a községben, távírója és vasúti állomása pedig a távoli Rimabánya.

Füge, a tornallya-bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 89 házzal és 470 róm. kath. vallású lakossal. A községet már a pápai tizedszedők jegyzéke említi Figes név alatt. 1407-ben a Mikófalvy család bírta és ekkor Figew volt a neve. Két évvel később már mint két külön község szerepel, Alsó és Felső jelzővel s birtokosai a Csató és a Kozma családok. 1435-ben már a Fügey családot is említik az egykorú oklevelek. Azután a Baloghy család is szerez itten részeket, később pedig a Rákóczy, Palkovics, Rácz, Vad, Hevessy, Szakall és a Fáy családok. Jelenleg Hevessy Benedeknek és Ruthényi Bélának van itt nagyobb birtoka. Három csinos úrilak is van a községben, melyeket a Palkovics, a Vad és a Hevessy családok építtettek. A községhez tartozik Aranyszék puszta, mely mint külön község már a XIV. században szerepel, a mikor is a Csetnekiek voltak az urai. E község vidékén feküdt hajdan Szentlélek, azóta elpusztult falu, mely a XV. század elején a Rozgonyiak birtoka. 1479-ben a mellétei Barna család és 1486-ban a Giczey, utána pedig az Orosz család volt az ura. Ezen a vidéken feküdt Erdőszád község is, mely 1435-ben a Baloghy család birtoka volt. 1874-ben az egész község leégett. A kath. templom 1810-ben épült. Posta van a községben, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya.

Fűrész, rimavölgyi tót kisközség, 133 házzal és 749 ág. h. evangelikus lakossal. XVIII. századi telepes község s a kir. kamara volt a földesura. Azelőtt Pila tót néven volt ismeretes. Ág. h. ev. temploma 1777-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Tiszolcz.

Gacsalk, a hasonnevű patak mellett fekvő tót kisközség, 52 házzal és 283 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1346-ban Gachakfalva, 1427-ben pedig Gachaak néven fordul elő. A Bebekek ősi birtokai közé tartozott. 49Később a gróf Csáky, a Gömöry és a Czékus családok bírták. A XVIII. században találkozunk csak Gačalto, vagy Gocsaltow tót nevével. 1862-ben az egész község leégett. A lakosok dalegyletet tartanak fenn. Ág. ev. temploma 1802-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Kuntaplócza.

Geczelfalva, a csetneki völgyben fekvő tót kisközség, 49 házzal és 232 ág. ev. h. vallású lakossal. Német telepítvény, melynek lakosai idő folytán eltótosodtak. Hajdan bányaváros volt és a csetneki uradalomhoz tartozott. 1426-ban Gechelfalwa vagy Kencelfalva néven említik, a XVIII. században pedig már Getzelowce tót néven is; ekkor a Görgey család volt birtokosa. A csetneki uradalom többi javaival együtt ez a község is az Andrássyak tulajdonába került. Ág. h. ev. temploma árpádkori építmény, érdekes freskókkal. A falu postája, távírója és vasúti állomása Csetnek.

Gencs, csetnekvölgyi tót kisközség, 57 házzal és 352 ág. ev. h. vallású lakossal. 1427-ben már a mai nevén említik mint a Csetnekiek birtokát. Azután is szakadatlanul a Bebek-birtokok sorsában osztozott. Ág. h. ev. templomának építési ideje ismeretlen. A község postája, távírója és vasúti állomása Csetnek.

Gergelyfalva, vályvölgyi magyar kisközség, 23 házzal és 97 ev. ref. vallású lakossal. E község már 1427-ben előfordul mint a Korláth család birtoka. Későbbi birtokosai a Draskóczy, Hevessy, Palkovics, Bodon és Beélik családok. Templom nincs a községben. Postája Felsővály, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Gerlicze, ratkóvölgyi tót kisközség, 58 házzal és 331 ág. h. ev. vallású lakossal. 1413-ban már a mai nevén említik, mint a Derencsényiek birtokát. A Derencsényi örökséggel azután a Koháry család kezébe került és ezekről a Coburg herczegi családra szállott, mely itt ma is birtokos. A mult században lakosainak nagy része durva fehér-posztó készítésével foglalkozott. Volt itt vasgyár is, mely azonban 1872-ben megszünt. 1898-ban, hat ház kivételével, az egész község leégett. Ág. h. ev. temploma, a réginek a helyén, 1899-ben épült. Postája Ratkó, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.

Gesztes, balogvölgyi tót kisközség, 76 házzal és 375, túlnyomó számban ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban Gesthes alakban említik, mint a Derencsényiek birtokát és így jutott a Koháryak révén a Coburg herczegi család tulajdonába. A mult század első felében a Szentmiklóssy és a báró 50Nyáry családnak is volt itt birtoka. A XVIII. században Hostissowce tót neve is ismeretes volt. Ág. h. ev. temploma 1792-ben épült. Az egyház a XVIII. századból érdekes ezüstserleget őriz. A község postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Gesztete, a Munkás patak mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 141 házzal és 693 róm. kat. vallású lakossal. E községet már a pápai tizedszedők jegyzéke említi Gezeche hibás alakban. A Lórántffyak ősi birtokainak egyike és mint ilyen Ajnácskő vár tartozéka volt. Későbbi birtokosai a br. Vécsey, Balajthy, Jankovics, gr. Bethlen családok voltak, most pedig gr. Berchthold Saroltának és Putnoky Móriczné, szül. Károlyi Saroltának van itt nagyobb birtokuk és az utóbbinak régi nemesi kúriája, melyet még a br. Vécsey család építtetett. A róm. kath. templom 1787-ben épült, 1890-ben az egész községgel együtt leégett, de csakhamar ismét felépítették. A községhez tartozó Dóna-lapos, Királyrét, Lánybikk és Andrásvölgy nevű dűlők bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. Ide tartoznak Katalin, Szeles és Léhi puszták is, mely utóbbi mint község 1427-ben a Lórántffyak birtoka. A község postája Gömörsimonyi, távírója Ajnácskő, vasúti állomása Feled.

Gicze, murányvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 98 házzal és 529, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben Gyche alakban, már mint nagyobb község, 32 portával van említve. A Giczey család volt az ura, utána az Orosz család, azután a Diószeghy, Hámos, Fáy és a Czékus család. Most Fáy Albertnek, Remenyik Andornak s Nagy Elemérnek van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek úrilaka. Ezek közül a Remenyikét és Nagyét még a Czékus család építtette, a Fáy-félét pedig jelenlegi tulajdonosa. Itt készítették a XVIII. század második felében a híres giczei pipákat és ekkor a község Hudeyn néven is ismeretes volt. Református temploma 1530 körül épült. Az egyház szent-edényei 1722-ből valók. Ide tartozik Dobra és Ritka puszta is. A községnek van postája. Távírója és vasúti állomása Licze-Gicze.

Gócs, sajóvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 103 házzal és 511 ág. ev. h. vallású lakossal. 1427-ben Bowch elferdített alakban említik. Krasznahorka vár tartozéka volt és ez uradalom többi birtokainak sorsában osztozott. Most is az Andrássy családnak van itt nagyobb birtoka. Gočov és Goczowo tót néven is ismeretes volt. 1774-ben már szerepel vashámora is, mely akkoriban a Snobel Andrásé volt. A mult század elején a lakosok kiterjedt juhtenyésztést űztek. Ág. h. ev. temploma 1760-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Alsósajón van.

Gortvakisfalud, gortvavölgyi magyar kisközség 102 házzal és 474 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan csak Kisfalud néven volt ismeretes. Legrégibb birtokosául 1407-ben a Mikófalvy családot ismerjük. Később a Lorántffyak lettek az urai és ezeknek a révén a Korláth, Balajthy, Bakos és Baloghy családok. Később a Pletrich családnak is volt, most pedig Adorján Lőrincznek van itt birtoka. Sztrakoniczky Rezsőnek régi úrilaka van itt, melyet 1836-ban Adorján Dávid építtetett. A községben csak református templom van, mely 1790-ben épült. Az egyházban több régi, a XVII. századból való szent-edényt őriznek. A község 1846-ban teljesen leégett. A faluhoz tartoznak Bácska, Csenyiz és Bizófalva puszták is, melyek közül az utóbbi még a XV. században község volt. Templomának csekély romjai még ma is látszanak. A községben van posta, és vasúti megállóhely, a távírója Feled.

Gömörpanyit, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 140 házzal és 768, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A XIV. században e községgel együtt még négy Panyit merül fel, Felső-, Alsó-, Kis- és Nagy-Panyit, melyek mind ezen a vidéken feküdtek. Legrégibb birtokosaiul a Tornallyay és a Kompolthy családot ismerjük 1427-ből. Későbbi birtokosai a Palugyay, Kiszely, Kerepesy, Szörcsey, Sulyok, Czékus, Kovács, Vozáry, Gotthard, Vattay, Szent-Ivány, Vladár, Losonczy, Borffy és a Trajtler családok. Most Kubinyi Gézának, Szent-Ivány Árpádnak és Kovács Károlynak van itt nagyobb birtoka és csinos régi úrilaka; a Kubinyiét Szörcsey Gusztáv, a Szent-Iványét Szent-Ivány Miksa építtette. 1873-ban a községben kolerajárvány 51pusztított, melyben 105 ember halt el. Az ág. h. ev. templom 1801-ben épült. A falu határában, a XIII. században még két község volt, melyeknek azonban már nyomuk sincs. Az egyiket az egykorú források Thasmatu, a másikat Zogragh néven említik. A községben van posta és vasúti állomás, távírója pedig Tornallya.

Guszona, Nógrád vármegye közelében fekvő magyar kisközség, 167 házzal és 889 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Fülek vár tartozéka volt s nevét Gwsona alakban írták. 1427 előtt Jolsvay György a földesura. 1427-től 31-ig a királyné birtoka, 1454-ben már a Perényieké. Későbbi birtokosai a Kubinyi, Szakall, Fejérváry, Alitisz, Körtvélyessy, Koháry, Madarassy, Vajda és Fáy családok, most pedig Fejérváry Géza alezredesnek, Coburg Fülöp herczegnek, Vajda Ferdinándnak, Fáy Antalnak és Szakall Barnabásnak van itt nagyobb birtoka. Kath. temploma 1731-ben épült. A községhez tartoznak Kövecses, Keresztes, Mátra, Peczele, Felsőpeczele, Csentekut, Rakó, Liukva és Apáti puszták, melyek közül a két utóbbi hajdan külön-külön község volt. Apáti már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel. 1350-ben már a Felediek birtoka, 1412-ben a Czinege családé, 1413 és 1488 között a Dancs család bírja. Liukva puszta 1427-ben Lwkua, 1468-ban pedig Lwka alakban említve, előbb a Daróczy család, utóbb pedig a Hős és Sánkfalvi család birtoka. Guszona község postája Osgyán, a legközelebbi távírója és vasúti állomása pedig Losoncz.

Gyubákó, Nógrád vármegye határán fekvő tót kisközség, 54 házzal és 396 róm. kath. lakossal. A gróf Forgách család Árva vármegyéből telepített ide tótokat a XVIII. század második felében. Ebben az időben Dibakovo néven van említve. Templom nincs a községben. Postája Kokova, távírója és vasúti állomása Rimabánya.

Hacsav,rimavölgyi tót kisközség, 61 házzal és 340 ág. h. ev. lakossal. Régi birtokosai nem ismeretesek. A Ferdinánd és Szapolyay alatti villongások alatt két ízben felgyújtották a községet. A XVIII. században Hancsava néven találjuk említve. Ez időben a községben fűrészmalom volt, a lakosok nagy része pedig a nyerges mesterséget űzte. A falu határában van 52a magnesitpörkölő részvénytársaság magnesitgyára. Ág. h. ev. temploma 1816-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Hámosfalva, s Rozslozsnya patak völgyében fekvő tót kisközség, 51 házzal és 361 ág. ev. h. vallású lakossal. 1258-ban e község már fennállott, mert ekkor már egy határjáró levélben szerepel Rusisna néven. Később Rozslozsnya, majd Rosztocsna lett a neve. Az újabb időben, Hámos László mostani főispán tiszteletére, Hámosfalvának nevezték el. Hajdan a csetneki uradalomhoz tartozott, de onnan kiszakítva, előbb a Gömöry, majd a Hámos és a Radvánszky családé lett. Hámos László főispánnak most is van itt nagyobb birtoka. Ág. h. ev. temploma 1801-ben épült. Postája és távírója Kuntaplócza, vasúti állomása pedig Pelsőcz.

Hankova, a csetneki völgy végpontján fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 49 házzal és 240 ág. ev. h. vallású lakossal. A csetneki uradalomhoz tartozott és ezzel került az Andrássyak birtokába. 1716-ban a Petneházy és a Buday család is birtokosa volt, 1730-ban a Sulyok család, a mult század első felében pedig a Kirinyi család. Most csupán gróf Andrássy Dénesnek van itt nagyobb birtoka. Lakosai a mult század elején nevezetes gyümölcskereskedést folytattak. Szkalka nevű dűlőjéhez az a hagyomány fűződik, hogy hajdan itt aranyat bányásztak, de a bánya beszakadt és a benne foglalatoskodó bányászokat eltemette. Azóta nem merik a bányát ismét megnyitni. 1878-ban a falu legnagyobb része tűz által pusztult el. Ág. h. ev. temploma 1840-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Csetnek.

Hanva, sajóvölgyi magyar kisközség, 176 házzal és 852 ev. ref. vallású lakossal. E község már 1200-ban Hunth Zsigmondot uralta. 1323-ban Hanvay Miklós és Hunth Ádám, János és Sándor egyezséglevelében szerepel. 1352-ben kolostora is említve van, melynek azonban ma már nyoma sincsen; kétségtelen azonban hogy a kolostor a mai Darvas-féle kúria helyén állott, mert a háznak 1862-ben történt átalakítása alkalmával a kolostorra emlékeztető leleteket találtak. 1427-ben a Hanvayaknak 30 jobbágyportájuk volt itt, a mi azt bizonyítja, hogy akkor már tekintélyes község volt. 1550-ben Ferdinánd király új adományt ad a községre a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszáju, Sándor, Szkárosi, (másként Fityke) és a Kerepeczy családnak. Mivel e község szép leányairól volt híres, 1676-ban az egri pasa megparancsolta, hogy minden szép nőt vigyenek eléje. A kétségbeesett lakosok a vármegyétől kértek oltalmat és tényleg csak a vármegye erélyes közbelépése tudta meggátolni azt, hogy az egri pasa furcsa kivánsága teljesüljön. A pasa kivánságától a községbeli asszonyok és leányok annyira megijedtek, hogy a parancs ismétlésétől tartva, férfi-ruhába öltözködtek és évekig így jártak-keltek, ezzel akarva a törököket félrevezetni, míg végre a vármegye kénytelen volt a nőket a férfi-ruha viselésétől, súlyos büntetés terhe alatt eltiltani. A török idők emlékét tartja fenn a Hanvay József birtokán levő, u. n. "basa kútja". A község későbbi birtokosaiul megmaradtak a Hanvay és a Darvas családok és ma is azok. A községben levő két úrilak szintén e két család, illetőleg Hanvay Zoltán és özv. Darvas Pálné tulajdona. E községben élt és halt meg Tompa Mihály, kinek síremléke a templomdombon van felállítva. Hanvához tartoznak Ipolnok, Baranivölgy, Alsó és Csizi tanya, Hegyfő és Krizsán puszták. E két utóbbi azelőtt szintén község volt, illetőleg Krizsán puszta határán feküdt azelőtt Hanva község, mely a tatárjáráskor elpusztult és csak később telepitették a mai helyére. Az a rész maig is a "falu helye" nevet viseli. Hegyfő 1425-ben Hegy néven, a Szécsényiek birtoka és 1550-ben is szerepel Ferdinánd királynak fentemlített új adománylevelében. Krizsán 1427-ben Kyrsan néven szintén mint a Hanvayak birtoka van említve. Közelében feküdt hajdan Thukai község is, mely 1427-ben, de még 1476-ban is ugyancsak a Hanvay család birtoka volt. A községben levő ev. ref. templom 1848-ban épült. A posta Bánrévén van, a távíró és vasúti állomás Csizen.

Harkács, túróczvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 61 házzal és 303 róm. kath. vallású lakossal. E község 1427-ben a Sántha család birtoka. 1468-ban a Hős és a Sánkfalvi család kap rá adományt. Későbbi földesurai a jászói prépostság, a Draskóczy és a báró Vay család. A jászói prépostságnak és báró Vay Alojziának a községben csinos úrilakjuk van. A XVIII. század közepén a községben már vaskohó is volt. A róm. 53kath. templom 1784-ben épült. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya. Ide tartozik Juka puszta is.

Harmacz, rimavölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 151 házzal és 658, nagyobbrészt ev. ref. vallású lakossal. Szintén ősrégi község, mely egy 1244-iki adománylevélben Haramucz néven van említve. 1404-ben a velezdi Kövér család az ura, 1414-ben a szuhai Jákófy és a Fedémesy család, 1427-ben a Jeney család. 1441-ben Hamach és Harmath néven találjuk feljegyezve, 1446-ban a Jánoky család a birtokosa, utána a Hanvayak, 1474-ben a Vajda családot is itt találjuk. 1480-ban az osgyáni Bakos család a Jeneyeknek adja zálogba a birtokát, azután a Széchiek kezére kerül, később a br. Vécsey, a Szent-Ivány, a Prónay, a Madarassy és a Bónis család a birtokosa, most pedig özv. Prónay Pálnénak és Holló Arzénnak van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak úrilaka, melyet 1700 körül Madarassy József alispán építtetett. A község határában három várhely van. Az egyik az ú. n. Birinyvár, a másik a Pogányvár és a harmadik a Mihályvár. A Birinyvár helyén a XVI. században pálos kolostor volt. A Pogányvár, úgy látszik, már a honfoglaláskor fennállott. Ma már egyiknek sincs nyoma. Református temploma Árpád-korszakbeli építmény, de 1802-ben megújíttatott. Harmacz mellett feküdt hajdan Ozow, Azow község, melyet egy 1294-ből való oklevél említ. Ugyancsak Harmaczczal volt határos Daruság is, melyet 1347-ben említenek. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Hárskút, a Csermosnya patak mellett fekvő magyar kisközség, 135 házzal és 550 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és ezzel együtt került az Andrássyak birtokába. A XVIII. század közepén a Melczer család is birtokos volt itt. A község azelőtt Torna vármegyéhez tartozott. Ide tartozik Szoroskő puszta is. A róm. kath. templomot 1721-ben építették. A község postája Dernő, távírója Krasznahorkaváralja, vasúti állomása pedig Rozsnyó.

Helpa, garamvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 314 házzal és 2205, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a murányi uradalomhoz tartozott és azzal előbb a Koháry, majd a Coburg herczegi család tulajdonába került. Széchi Mária idejében Joanelli és Keczer Ferencz zálogos birtoka volt. Lakosai azelőtt híres sajtot készítettek és azzal messze földön kereskedtek. A község határában vasas vízforrás van. Róm. kath. temploma 1800-ban épült.

Henczkó, a Sajó mentén fekvő tót kisközség, 63 házzal és 397, nagyobb részben ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és ezzel együtt jutott az Andrássyak kezére. 1760-ban a község és a birtok hatoda az egri káptalané, két évvel később pedig felét Gömöry János veszi zálogba. E község a mult század huszas éveiben szomorú nevezetességre tett szert az által, hogy ide való volt Dovecz Mihály, a híres haramia, a ki akkortájt az egész Sajó-völgyét rettegésben tartotta. A XVIII. században Henczkovcze tót néven is emlegetik a községet. Ez időben már nevezes bányászata volt, most pedig Sárkány Károlynak van itt nagyobb vasolvasztója és a községben úrilaka. A községben két templom van. A róm. kath. templom építési idejét megállapítani nem sikerült, az ág. h. ev. templom 1798-ban épült. 1900-ban az egész község leégett. Postája, távírója és vasúti állomása Alsósajó.

Henzlova, a hasonnevű völgyben fekvő tót kisközség, 53 házzal és 235 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan szintén a krasznahorkai vár tartozéka volt, melynek uraival e község urai is változtak. Most gr. Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka. Lakosainak legnagyobb része bányászattal foglalkozik. Róm. kath. temploma 1889-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Merény.

Hét, sajóvölgyi magyar kisközség, 82 házzal és 354 ev. ref. vallású lakossal. Régi köznemes község, a Héthy család fészke, mely már 1427-ben szerepel Hehthy néven. Későbbi birtokosai a Héthy családon kívül a Lökös, Ujváry, Kovács, Dienes és a Forgon család. A mult században dohánytermeléséről volt ismeretes. Határában savanyúvízforrás van. Ref. temploma 1787-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Putnokon van.

Hisnyó, murányvölgyi tót kisközség, 96 házzal és 598 ág. ev. és róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a murányi vár, illetőleg Jolsva tartozéka volt. 1413-ban Hwrnosw, 1427-ben pedig Hysnoro-nak írják nevét, 1435-től 53-ig Husnoro néven említik az akkori iratok. Murányvár többi tartozékaival együtt ez a község is a Coburg herczegi család birtokába került. A mult század elején még Chizsnó néven szerepel. A községben két templom van. Az ev. templom 1785-ben épült, a katholikus pedig Árpád-korbeli építmény, érdekes régi falfestményekkel. Oltára 1508-ból, egy kelyhe pedig 1535-ből való. Postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.

Horka, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 157 házzal és 899, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. E községet már 1411-ben említik, a mikor a mellétei Barna család volt az ura. 1413-tól 1488-ig a Dancs családot, de 1483-ban a Szentkirályi családot találjuk itt. 1449-ben a község neve Harka alias Malach alakban van említve. Későbbi birtokosai a Ragályi, Diószeghy, Tornallyai, Sárközy, Losonczy, Fáy, Putnoky, Vadnay, Hevessy, Hámos, Czékus, Székely, Farkas, Bakó, Ambrus és Gaál családok. Most Hevessy Bertalannak van itt nagyobb birtoka. A községben régi kúria is van, mely még a mult század elején épült és most a rozsnyói takarékpénztáré. A község határában valamely régi templom maradványai láthatók. Itt feküdt hajdan Özörény község is, melynek azonban már nyoma sincsen. Ide tartoznak Ivánka, Sós és Vendégfogadó puszták is. A község ev. ref. temploma 1786-ban épült. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás.

Hosszúszó, a dobsina-bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar és tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 111 házzal és 540, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A község neve 1425-ben Hozywzow és Hozwzó, 1435-ben Hozywazow. Ez időben vámhely volt és a Bebek család bírta. A Bebekektől a Bejei család szerezte meg, de 1496-ban már a Tornallyay család a birtokosa, később pedig a Ragályi, Jekelfalussy, Kerepesy, Gotthard és Szeleczky családok, most pedig Hegyessy Sándor örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községet a törökök több izben feldúlták; később a Rákóczy-féle mozgalmak alatt is újra elpusztult. 1714-ben éhhalál ütött ki a községben, 1789-ben pedig az egész község porrá égett. Ág. h. ev. temploma 1792-ben épült. A község határában ered a ragályi patak. A falu postája, távírója és vasúti állomása Pelsőcz.

Hrussó, a Balog patak mellett fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 62 házzal és 240 ág. ev. vallású lakossal. 1433-ban Hurusua és Hrwswa 55néven szerepel. Balogvár tartozéka volt és az uradalom többi birtokaival együtt előbb a Koháry és azután a Coburg herczegi család birtokába került. Itt született Fábry György, a híres szuperintendens. A falubeliek a XVIII. században élénk viaszkereskedést folytattak. Az ág. ev. templom 1786-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabrézó. Ide tartozik Kossova puszta.

Hubó, a hasonnevű patak mellett fekvő magyar kisközség, 92 házzal és 358 ev. ref. vallású lakossal. E községről már a XIII. században találunk nyomokat, a mikor poss. Habon néven szerepel. 1449-ben Hwba alakban említik. A Hubay család innen vette eredetét. A helyi hagyomány a községet Huba vezérrel hozza kapcsolatba, azt állítva, hogy Huba vezér itt lakott volna. Legrégibb időben a Hubay, Szuhay és a Kasza család volt a birtokosa, ezeken kívül számos nemes család lakta. Azelőtt kitűnő szőlőtermelő hely volt. Református temploma 1776-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Tornallya. E faluhoz tartozik Keczvölgy puszta.

Imola, Abaúj-Torna vármegye határához közel fekvő magyar kisközség, 75 házzal és 398 ev. ref. vallású lakossal. 1424-ben találunk először e községre adatokat, a mikor az aranyi Széll családot iktatják részeibe. 1427-ben már a Rimay családot, 1480-ban pedig a Csákányi családot találjuk itt. Későbbi birtokosai a Ragályi, Czékus, Új, Palis, Osvart, Oroszlányi és Ambrus családok, most pedig Ragályi Gyula bírja. A református templom 1785-ben épült. Ide tartozik Csákányház puszta, mely hajdan szintén a Csákányi család birtoka volt. A község postája és távírója Ragály, vasúti állomása pedig Sajóvadna vagy Tornallya.

Ispánmező, tót kisközség, 89 házzal és 370 ág. h. ev. vallású lakossal. Legrégibb birtokosául 1413-ban a Derencsényi családot ismerjük. 1427-ben Spanmezew néven szerepel, később Spano-Pole tót nevével is találkozunk. Első ismert földesura volt a Koháry, majd ennek révén a Coburg herczegi család, de ezekkel egy időben a Sárközy és a Bornemisza családnak is volt itt birtoka. Lakosai ezelőtt híres szegkovácsok voltak, most pedig sokan közülök viaszk-ütéssel és szövőborda-készítéssel foglalkoznak. Evangelikus temploma 1805-ben épült. Ide tartozik Bukovina puszta.

Iványi, balogvölgyi magyar kisközség, 96 házzal és 382 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Ivánfalva volt a neve. Előbb a Koháry, majd a Coburg herczegi család birtoka lett. Református temploma 1796-ban épült. Ide tartozik Tőkés puszta. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Jánosi, rimavölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 265 házzal és 1373, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben a Jánosy család és a jánosi apát birtoka. A jánosi benczés apátságnak már ekkor 38 jobbágyportája volt a községben, a mi jelentőségének bizonyítéka. Az apátsági templom, stílszerűen restaurálva, maig is fennáll és egyike az ország legérdekesebb műemlékeinek. A Jánosyak, vagy Jánosfalvyak után a Fügedyek ezek után pedig az Abaffyak lettek a község birtokosai, később pedig a Dorogfiak, a br. Vécsey, Koós, Lévay, Fáy, Vajda, Vályi, Török, Szathmáry-Király, Borbély és a báró Nyáry családok. Most báró Nyáry Sándornak és a Sárközy örökösöknek van itt nagyobb birtokuk. A községben több régi kúria van, melyeket a Török, a Vályi és a Szathmáry-Király család építtetett. Ez utóbbi most báró Nyáry Sándoré. A ház homlokzatán Ferenczy szobrász érdekes csoportozata van elhelyezve, az ide tartozó parkban pedig ugyancsak Ferenczitől és Izsótól egy vasból öntött emlék, melynek talapzatát Izsó Miklós faragta. A XVIII. században Janosowce tót néven is emlegetik a községet. A mult században nevezetes dohány- és dinnyetermelő hely volt. Az apátsági templomon kívül a reformátusoknak is van itt templomuk, melynek hátsó része szintén árpádkori építmény s 1804-ben építették hozzá az elejét. A községhez tartoznak Martonvölgy, Letett, Petrus, Szilas, Cseres, Haraszt, Sárköz, Diós és Ivánfala puszták, melyek közül a két utóbbi hajdan szintén község volt. Ivánfala már 1427-ben mint a Jánosy család birtoka szerepel, Dió pedig Diófa néven 1413-ban a Derencsényiek birtoka. A község határában bronzkori tárgyakat leltek, melyek a rimaszombati múzeumba kerültek. A lakosok dal- és olvasó-egyletet tartanak fenn. A református egyház birtokában több, a XVII. századból való, szent-edény van. A községben van posta és vasúti megállóhely, távíró állomása pedig Feled.

Jéne, rimavölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 81 házzal és 319 ev. ref. vallású lakossal. E községről az első adatokat 1431-ben találjuk. 1446-ban Jenye alakban van említve. A Fügey és a Széchi családok voltak az urai. Későbbi birtokosai ismeretlenek. Református temploma 1787-ben épült. Ide tartozik Czikóháza puszta, mely 1418-ban Chykohaza alakban szerepel. Hajdan önálló község és a Fügey család birtoka volt. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Jeszte, a hevesmegyei határ közelében fekvő magyar kisközség, 41 házzal és 216 róm. kath. vallású lakossal. A község 1427-ben Lesthe alakban van említve, mint a Lórántfiak birtoka s e család többi birtokainak sorsában osztozott. Későbbi birtokosai az egri káptalan és a báró Vécsey család. A XVIII. században Jeszticze tót néven is említve van. Templom nincs a községben. Postája Gömörsimonyi, távírója és vasúti állomása Feled. Ide tartoznak Mogyorós és Léhitamástelke.

Jólész, Rozsnyó közelében fekvő magyar kisközség, 84 házzal és 490, róm. kath., ev. ref. és ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és annak sorsában osztozott. 1427-ben Jolees alakban találjuk említve. A Bebek család uradalmának volt a része s idővel azután az Andrássyak birtokába került. Most is ők a birtokosai. A jólészi Chászár család innen veszi az előnevét. A mult század elején ennek a családnak is volt itt birtoka. A községben Nagy Bélának csinos úrilaka van, melyet 1856-ban Tomory János építtetett. Templom nincs a községben. Postája és távírója Krasznahorkaváralja, vasúti állomása Rozsnyó.

Jolsvataplócza, murányvölgyi tót kisközség, 62 házzal és 274 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan a jolsvai uradalomhoz tartozott. 1453-ban Tapolcha néven szerepel. Később, mikor már a Koháryak a földesurai, Jelsawa-Teplicza tót nevével is találkozunk. 1648-ban Fejérváry Zsigmond a birtokosa, utána meg Nagybányai Gáspár. A község határában meleg vízforrás van. Ág. h. ev. temploma 1786-ban épült. A községnek van vasúti megállóhelye, postája és távírója pedig Jolsva.

Kánó, Abaúj-Torna és Borsod vármegyék összeszögellésénél fekvő magyar kisközség, 73 házzal és 358 ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben Kalnow alakban említik. Középkori birtokosai ismeretlenek. Később a Ragályi, Hevessy, Luby, Almássy, Jankovics, Hámos családok és a sárospataki kollégium volt a birtokosa. 1787-ben Kannó néven fordul elő. Határában ered a felekesi patak. Ev. ref. temploma 1704-ben épült. Postája, és távírója Ragály, vasúti állomása Szendrő vagy Sajóvadna.

Kecső, Abaúj-Torna vármegye határának közelében fekvő magyar kisközség, 82 házzal és 479, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. E község 1344-ben Kechew, később pedig Kethew alakban szerepel. Birtokosai voltak a Ragályi, Kubinyi, Draskóczy, Fejérváry, Bihary, Szent-Ivány, Széky és a Fáy családok, most pedig Szent-Ivány Miklós örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községben a mult században híres kapákat és ásókat készítettek. A gyárépület még áll, de már nem működik. A faluban két templom van. A róm. kath. templom 1827-ben, az evangelikus 1821-ben épült. A község postája Aggtelek, a legközelebbi vasútállomása pedig Pelsőcz.

Keczege, rimavölgyi kisközség, 59 házzal és 269, túlnyomó számban tót ajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. E községnek a Jákóffy és a Jánoky, majd a Kende családok voltak a birtokosai. Most Széky Péternének, szül. Kende Erzsébetnek és Okolicsányi Gáspárnak van itt nagyobb birtokuk és az előbbinek régi kúriája. Az evangélikus templom 1856-ban épült. A község postája Gömörráhó, távírója és vasúti állomása pedig Rimabánya.

Kelemér, magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 118 házzal és 601 ev. ref. vallású lakossal. E község a pápai tizedszedők jegyzékébe Kaleuer elferdített alakban került bele. Legrégibb urául a Doby családot ismerjük, melynek itt már 1427-ben 40 jobbágyportája volt. Később a Putnokyak lettek az urai, azután megoszlott a Diószeghy, a Hámos és a Vadnay családok közt. Most özv. Diószeghy Zsigmondnénak, Diószeghy Dezsőnek s Lászlónak és Putnoky Mórnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek külön úrilaka. A községhez tartozó ú. n. Mohoson azelőtt állitólag erőd volt, de ennek ma már nyoma sincs. 1879-ben nagy árvíz pusztított a községben, melynek hat ember esett áldozatul. Ev. ref. temploma árpádkori építmény. Az egyház birtokában 1595-ből való ezüst áldozó pohár van, melyet Balay Kata ajándékozott az egyháznak. Posta van a községben, távírója Putnok, vasúti állomása pedig Bánréve. A községhez tartoznak Kövesdomb, Cserje, Pócspallag és Budavölgy puszták.

Kerekgede, a feled-füleki vasútvonal közelében fekvő magyar kisközség, 92 házzal és 393 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka 58volt s annak sorsában osztozott. 1427-ben Keregede, a XVII. században pedig Kerékgedő néven említik. A mult század elején az Egerfalussy, a De La Motte grófi, a báró Vécsey és a báró Kemény család volt a birtokosa, most pedig báró Kemény Jenő. A kath. templom építési ideje ismeretlen. Ide tartoznak Vigyorgó, Sektörő és Sziget puszták. A község postája Várgede, távírója és vasúti állomása Feled.

Kiette, a Balogvölgy fölötti fensíkon fekvő tót kisközség, 39 házzal és 172 ág. ev. h. vallású lakossal. A Derencsényi család egyik ősi birtoka volt, mely már 1413-ban szerepel Kyethe alakban. Elejétől fogva osztozott a Derencsényiek birtokainak sorsában, mígnem végre a Coburg herczegi család birtokába került. Neve az idők folyamán a fentebbin kívül három változatban merül fel, ú. m. Kietj, Kieticze és Kigatice. A lakosok nagy része szekrény- és szuszék-készítéssel foglalkozik. A XVI. században sokat szenvedett a törököktől, a kik a falut 1543-ban majdnem teljesen elpusztították. Ág. h. ev. temploma a XV. században épült. A község közelében állott hajdan Laczháza is, mely 1413-ban szintén Derencsényi-birtok. Ide tartozik Kadlub puszta. A község postája Rimabánya, távírója Nyustya, vasúti állomása Rimabánya vagy Rimabrézó.

Királyi, sajóvölgyi magyar kisközség, 86 házzal és 515 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan királyi birtok volt és 1340-ben találjuk első nyomát, a mikor Királytelke néven említik. 1436-ban a Szalonnay és utána a Csetneki család a földesura, 1473-ban pedig a Szalonnay család mellett a Tekes és a Szény családot is itt találjuk. Később a Szentmiklóssy, Hevessy, Draskóczy, Szontágh és a Lóczy családok voltak a birtokosai, most pedig Szontágh Zoltánnak, Hevessy Józsefnek és Moesz Miksának van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. A mult században, a falu határában, a Sajó nyugati partján melegvízű tó volt. A községben levő ev. ref. templom 1824-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Tornallyán van.

Kisgömöri, a hasonló nevű völgyben fekvő magyar kisközség, 47 házzal és 237 róm. kath. vallású lakossal. Legrégibb birtokosául 1427-ben Jolsvai Györgyöt ismerjük. 1489-ben már a Gömöry családot uralja és ekkor Gemeri néven említik. Későbbi birtokosai a Borbély, Máriássy, Hámos család és Rimaszombat városa. Most Hámos Aladárnak, báró Nyáry Sándornénak és Rimaszombat városának van itt nagyobb birtoka. A kath. templom 1880-ban épült. A község postája és vasúti állomása Várgede, távírója pedig Feled.

Kisrőcze, Nagyrőcze közelében fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 82 házzal és 506 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a murányi vár, illetőleg a jolsvai uradalom tartozéka volt és az uradalom többi birtokaival együtt, a Koháryak révén, a Coburg herczegi család birtokába került. A községben nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.

Kisszlabos, csetnekvölgyi tót kisközség, 40 házzal és 121 ág. h. ev. lakossal. A csetneki uradalomhoz tartozott és azzal együtt került az Andrássyak kezébe. Tót neve Mala-Szlaboszka volt. Ág. h. ev. temploma 1856-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Csetnek.

Kisveszverés, sajómenti tót kisközség, 115 házzal és 596, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. 1327-ben már nagyobb község volt, mert ez időben a Pelsőczieknek már 23 jobbágyportájuk volt itt. A Bebekek többi birtokaival együtt ez is az Andrássyak uradalmába jutott. 1757-ben Gömöry János zálogos birtoka volt, de azután ismét visszakerült az Andrássyak kezére. 1650 körül a Szontágh családnak itt már bányái voltak. Azelőtt tót neve is volt a községnek: Mala-Poloma. Templom nincs a községben. Romokban hever régi kath. temploma, mely még a vallásvillongások korában pusztult el. A község postája Nagyveszverés, távírója és vasúti állomása Veszverés.

Klenócz, a Rimavölgy közelében fekvő tót nagyközség, 607 házzal és 4652, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka volt s először 1438-ban említik. 1526-ban még Feledy Istók bírja, később meg már a Kubinyi család a földesura. Azelőtt sok posztós lakott a községben és a szűrcsapó czéh 1825-ben kapta a czéhlevelét. A Kubinyiak itt három kúriát építtettek, melyek közül az egyik ma is birtokukban van. A lakosok takarékpénztárt tartanak fenn. Itt van a rimamurány-salgótarjáni 59vasmű-részvénytársaság erdőgondnoksága. A klenóczi völgyben hajdan véges-végig vashámorok voltak. A vasérczet tengelyen szállitották ide a 30-35 km. távolságban fekvő Vashegyről, ellenben a szenet a közeli erdőkben égették. Ezek a bányák eleinte egyesek birtokában voltak, kik később "Rimavölgyi Vasműegylet" czímen társasággá alakultak. Maguk a hámorok a mult század második felében szüntek meg. A lakosok régen nevezetes sajtkereskedést is űztek és a klenóczi sajt, az ostyepka, általánosan ismeretes volt. Ma is sokan foglalkoznak még sajtgyártással, de ez az iparág már erősen elhanyatlott. Ág. h. ev. temploma a XVII. század elején épült. A községnek azelőtt fatemploma volt, melyet a lakosok a dusaiaknak adtak el, a hol azóta ismét templomul szolgál. 1888-ban a községnek legnagyobb része tűz által pusztult el. A községhez tartoznak Staropolo, Rásztócsnó, Hlinanecz, Feketepatak és Cziszárszko, melyek hajdan mind vashámorok voltak. A községben van posta, a távíró és vasúti állomás pedig Nyustyán.

Kokova, a Rimócza patak mellett fekvő tót nagyközség, 628 házzal és 4355, túlnyomóan ág. ev. h. vallású lakossal. A ghimesi és gácsi gróf Forgách család telepítette község. 1897-ben Dub Albert lett a birtokosa, legutóbb pedig Lamarche Albert lüttichi czég vette meg a 8000 kat. hold kiterjedésű birtokot, a hozzátartozó üveg- és fagyapotgyárakkal, a mely utóbbit Knöpfler Károly itteni birtokos és gőzfürésztulajdonos bérli. Üveghutája és fűrészmalma már nagyon régi, de itt csakis táblaüveget állítanak elő; ellenben a községhez tartozó újantalvölgyi üveggyárban mindenféle üveg készül. Ez az Üveggyár Részvénytársaság tulajdona. E gyárról más helyen részletesebben szólunk. A XVIII. században a kincstárnak arany- és ezüstbányája is volt itt, a mult század első felében pedig az üveggyáron kívül papír- és hamuzsírgyár. Ez időben a gróf Haller családnak is volt itt birtoka. Ez időszerint ez a vármegye legvagyonosabb községe. A lakosok olvasó, társalgó és iparoskört tartanak fenn. A községben még a Forgáchoktól épített emeletes kastély van. A két templom közül az ág. h. evangelikus 1566-ban, a katholikus 1803-ban épült. Ide tartoznak Háj, Ljesnicza, Havrillo, Császárpatak, Cseremos, Jaszeninka, Drahova, Mocsár, Grón, Zakliesno, Farbaska, Kokavka, Turcsokova, 60Paszeka, Djel, Filova-Kalmanka, Vlkov és a már említett Újantalvölgyi üveggyári telep. A község postája helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Rimabánya.

Koprás, jelentéktelen tót kisközség, 30 házzal és 149 ág. ev. h. vallású lakossal. A Koháry-féle uradalmak közé tartozott és a Coburg herczegi család tulajdonába ment át. Az evangelikusok imaháza 1901-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.

Kovácsvágás, a Csermosnya patak mellett fekvő magyar kisközség, 53 házzal és 296 róm. kath. vallású lakossal. Krasznahorka vár tartozéka volt és mint ilyen, a Bebekek többi birtokaival együtt, az Andrássyak uradalmába jutott. Azelőtt Torna vármegyéhez tartozott. Katholikus temploma 1858-ban épült. E község határában feküdt Kornalippa község, mely a tatárjárás alatt pusztult el. Mint puszta 1659-ben még szerepel az Andrássy család birtokai között; hajdani templomának helye még ma is látható. A község postája Dernő, távírója Krasznahorkaváralja és vasúti állomása Rozsnyó.

Kőrös, a pelsőczi fensík alatt fekvő magyar kisközség, 73 házzal és 378, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E községet már a pápai tizedszedők felvették jegyzékükbe Krus néven. Hosszu ideig Szénégető-Kőrösnek is nevezték. A községnek 1706-ból való pecsétnyomója is ezt a felirást viseli. 1416-ban a Gömöry család az ura, 1423-ban pelsőczi Nagy János királyi tárnokmesteré, 1427-ben a Bebek családé; 1430-ban Zsigmond király a Perényieknek adományozza. 1454-ben Kewres alakban van említve; 1489-ben pedig Máriássy Istvánt iktatják e község birtokába és a Máriássyak maradnak hosszú időn át a földesurai. Most Pósch Gyulának van itt nagyobb birtoka. A Máriássyaknak a községben nemesi kúriájuk is volt, mely ma Imre József és Dobos Károly tulajdona. A község református temploma 1692-ben épült. A katholikus lakosoknak kápolnájuk van a faluban, melyet 1880-ban építtettek. A református egyház birtokában nagyon érdekes és szép úrasztali kendő van, melyet Serédy Zsófia, báró Andrássy István kurucz generális neje, ki Jókainak a "Lőcsei fehér asszony" czímű regényében szerepel, sajátkezűleg hímzett 1695-ben. A község postája és legközelebbi vasúti állomása Berzéte, távíróhivatala pedig Rozsnyó.

Kövecses, sajóvölgyi magyar kisközség, 63 házzal és 345 ev. ref. vallású lakossal. E községnek már a XIII. században a kövecsesi Dancs család az ura és ez időben, a mikor Koweches néven van említve, a Czinege család is részbirtokos. Később a mellétei Barna család is jogot tart reá, az újabb korban pedig a Szent-Miklóssy család is. A Dancs család kihaltáig birtokos a községben, mely birtok Lukács Lajos táblabíró neje, szül. Dancs Erzsébet révén, a Lukács családé lett és 1892-ben vétel utján került Nehrer László tulajdonába. A Dancs család utolsó tagja László, csak 4 évvel ezelőtt halt meg. 17 éves korában részt vett a szabadságharczban, Schwechatnál egy ágyugolyó térden felül elvitte a ballábát. Azóta itt lakott. Birtokát ugyancsak Nehrer László vette meg. Van itt három kúria, melyek közül az egyiket a Lukács család építtette, ez most Nehrer Lászlóé, a másik kettő a Dancs családé volt s ezek egyike most gróf Rey Vilmáé. A község református temploma 1842-ben épült. 1879-ben jégverés és árvíz az egész községet elpusztította. Kövecses tájékán feküdt hajdan Chyntalan község, mely e néven 1431-ben merül fel. A községnek van postája és vasúti állomása, távírója pedig Tornallya.

Kövi, a Turócz patak mellett fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 257 házzal és 928, nagyobbára tótajkú, ág. ev. h. vallású lakossal. IV. Béla király e községet 1243-ban Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozza. 1359-ben egyike volt a vármegye legnagyobb községeinek, mert ez időben, a mikor Kwy és Kewni alakban írják nevét, a pelsőczi Bebekeknek már 81 jobbágyportájuk volt itt. 1367-ben Castrum Kwi néven szerepel, de 1461-ben van másik neve is: Rákos és Rákosvár. A Bebekek után a Szapolyayak lettek az urai, azután a Széchiek, Széchi Mária kezével Wesselényi Ferencz, majd a Csáky, Koháry és végre a Coburg herczegi családok. Hajdan ferenczrendű kolostor is volt a községben, mely a husziták inváziója alatt pusztult el. E község a XVIII. században a vaskereskedés egyik nevezetes góczpontja volt. Ez időben körülbelül ötven nemesi családnak volt itt kúriája. A község iskolája, 61mely alumneummal volt összekötve, szintén messze vidéken ismeretes volt. Korabinsky XVIII. századbeli földrajzi munkájában megjegyzi, hogy csupán ebben az egy községben akkortájt több pálinkát főztek, mint az egész vármegyében. Majdnem az egész falu pálinkaégetéssel foglalkozott. A községben magyar olvasókör és népkönyvtár is van. A lakosság a szalona-, vászon- és hagymakereskedést nagyban űzi. A mostani herczegi tiszti lakot a gróf Csákyak annak idején lovaskaszárnyának építtették. A község 1600-ban, másodszor 1711-ben és harmadszor 1827-ben földig égett. 1711-ben a templommal egybeépített torony is leégett és ez utóbbi helyett az egyházközség a templomtól keletre különálló tornyot építtetett, a mely 1903. február 3-án szintén tűz által pusztult el. Az ág. h. ev. templom XIV. századbeli építmény, érdekes falfestményekkel. 1681-ben artikuláris egyház volt. A községben van posta, távírója és vasúti állomása Jolsva.

Kraszkó, a feled-tiszolczi vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 50 házzal és 217 ág. ev. h. vallású lakossal. E község már 1462-ben szerepel. Földesurai a Bakosok voltak. Később a Török, a Fáy és a Vranovics család volt a birtokosa. A község három izben, legutóbb 1878-ban teljesen leégett. Az ág. h. ev. templom Áprád-kori építmény, érdekes falfestményekkel. 1555-ben a törökök az egész községet felperzselték és ekkor a templom is megrongálódott. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabánya.

Krasznahorkahosszúrét, a Csermosnya patak mellett fekvő magyar kisközség, 123 házzal és 564 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és mint ilyen került az Andrássyak kezébe. A községben régi kastély van, melyben valamikor gróf Andrássy György lakott. Most is teljesen be van rendezve, de nem lakik benne senki. Itt született 1835 nov. 19-én gr. Andrássy Dénes, a nagy emberbarát. E község Roznawszka és Dlhaluka tót néven is ismeretes volt. Kath. temploma 1782-ben épült. A község postája Dernő, távírója K.-H.-Váralja s vasúti állomása Rozsnyó.

Krasznahorkaváralja, Rozsnyó közelében fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 157 házzal és 1045 róm. kath. vallású lakossal. Vára a Bebekek egyik ősi fészke, melyet e család három századon át bírt. 1341-ben Castrum Kraznahorka, 1426-ban Craznahorka és 1472-ben Kraznahora néven szerepel az egykorú oklevelekben. Váralja község 1423-ban már vámszedő hely, a hol a pelsőczi Bebekeknek 67 jobbágyportájuk volt. A várat a husziták elfoglalták és 20 évig tartották megszállva, de 1461-ben ismét Bebek István kezére került. I. Ferdinánd alatt Bebek Ferencz a várban pénzverőt is állíttatott 62fel, a hol derűre-borúra verette a pénzt, mígnem Ferdinándtól Szapolyayhoz pártolt át. 1540-ben ő lökette le Fischer András lutheránus lelkészt a vár legmagasabb bástyájáról. 1556-ban Puchaim, Ferdinánd vezére ostromolta a várat, de sikertelenül, később azonban Schwendi Lázárnak sikerült a Bebek-féle birtokokat a korona számára lefoglalni. 1575-ben Rudolf király a várkapitányságot Andrássy Péterre bízza, II. Andrássy Mátyás pedig 1642-ben királyi adományt kap a várra és a várbirtokokra. 1678-ban Thököly emberei szállják meg e várat, 1685-ben Schulz tábornok ostromolja sikertelenül, mígnem a vár, majdnem egy évig tartó körülzárolás után, előnyös feltételek alatt megadta magát. A Rákóczy-féle mozgalmak alatt a kuruczok szállották meg. Andrássy Mátyás után Miklós lett a vár és az uradalom ura, ki 1676-ban bárói rangot nyert. Alatta a vár Thököly kezére jutott. Miklós utóda II. Péter. 1685 május havában Schulz császári vezér ismét elfoglalja a várat. Péter utóda Andrássy István lőcsei várkapitány, a "Lőcsei Fehér Asszony" egyik hőse. Neje Serédy Zsófia, kinek természetes uton mumifikált holtteste, felemelt jobbjával, a várkápolnában, üvegszekrényben nyugszik. 1737-ben Andrássy Ferencz volt a majoresco. A vár utolsó lakója, 1700 vége felé Andrássy István volt. Utána özvegye, és ennek elhunytával fia György vették a várat gondozás alá, de már nem laktak benne. A XVII. században a várban több izben tartottak megyegyűlést. 1786-ban Podhrágy tót néven is szerepel. 1754-ben a község országos vásárjogot nyert. 1760-ban az uradalom hatoda az egri káptalané. A mult század elején a Gotthard, a Beélik és a Chászár családnak is volt itt birtoka. A község kath. temploma 1771-ben épült. A községben van posta és távíró, vasúti állomása pedig Rozsnyó.

Krasznahorka vára ma is részben lakható állapotban van; a várhegy déli oldalán kápolnaszerű építmény áll. A várkapu előtt jobbra, szent János kápolnája van. A várkaputól balra öt ágyú van a völgynek irányítva. Ezek közül kettő a Bebek Ferencz nevét és czímerét viseli (Dominus Franciscus Bebek de Pelsewicz 1545. és Franciscus Bebek de Pelsewitz 1547.), a harmadik az öntőmester nevével (Rudolphus Binger Goss mich 1597.), a negyedik vasból van öntve, minden felirat nélkül, körülbelül 200 éves lehet és végre a legszebb és a legnagyobb valamennyi közt: II. Miksa császár nevével, az osztrák kétfejű sassal és terjedelmes felirattal. A kapu fölött három kőszobor áll. A kapu homlokzatán e chronostichon (1757) olvasható:

E kapun áthaladva, jobbra lépcsőzet vezet fel az új sírbolthoz és kápolnához. Innen lejövet, a második főkapun áthaladva, balra a kapus 63lakása nyílik, jobbra pedig a vártemplom lépcsőzetének ajtaja van, a melybe meredek lépcső vezet. Ez a templom újabban épült s a régi "Dobogó"-bástyának a helyét foglalja el. Építésekor akadtak a bástya üregében Andrássy István nejének, Serédy Zsófiának, természetes úton mumifikálódott, ép állapotban maradt holttestére, melyet a sekrestyében díszes üvegkoporsóban helyeztek el. A templomban az Üdvözítő és Szűz Mária oltárképe mellett a "Boldogságos szűz" képe is látható e felirattal: "Sancta Maria advocata, Patrona Familiae in Arce Krasznahorka". Ezt a képet különösen a család monoki ága tartotta nagy becsben. Régente a képen ábrázolt Mária koronája meg volt rakva drágakövekkel és aranynyal, a hagyomány szerint azonban, a várbeli udvari pap kicserélte azokat. A vár templomában mindenkor szeptember 8-án búcsút tartanak. A templom falába jobbról és balról Andrássy Péter és Andrássy János vitézek domborművű, feliratos sírkővei vannak beillesztve, a várszobákba vezető karzat márványozott falait pedig a grófi család mindkét ágának szürke márványból faragott czímerei díszítik. A karzat alatti lépcsőzeten az orgona áll; ettől jobbra díszes vasrácskapu van, a melyen át az Andrássy Manó és Dénes grófok által sziklába vésetett nagy sírboltba juthatni. Visszatérve a vár udvarára, balra nyilt lépcsőzet vezet egy ajtóhoz, melyen át egy régi fegyverekkel, képekkel, hadi szerekkel telt nagyobb lakosztályba jutunk. A jobbra-balra nyíló szobák régi butorokkal, edényekkel és szerszámokkal, kövület-, ásvány-, madár-gyüjteményekkel stb. vannak megrakva. Itt láthatók a bivalybőrtömlők is, melyekkel a vár kutjából húzták fel a vizet. Van egy szekrény 1657-ből, egy miniatür tengeri vitorlás hajó, teljes felszereléssel, egy régi tekealakú függő óra, a mely saját súlyával hozza folytonos mozgásba ingáját, egy gemma-gyüjtemény, Festetich Crist. M. grófnő által készített kép, egy óriási cserépfazék 1766 ápr. 2. felirattal, régi dobok, vetőrőzsék, golyók és golyóöntők stb. A vár harmadik kapujától balra levő szoba lett volna a hagyomány szerint a várkáplán lakása. E kapu felett egy kőtábla hirdeti, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének tagjait Andrássy György gróf 1867-ben augusztus 19-én itt szívesen látta és fejedelmileg megvendégelte. E kapun át fedett helyiségbe érünk, a hol lábaink alatt, vasrostélyokkal elzárt nyílások vannak. Ezek voltak a börtönök. A szűk udvarról jobbra egy vasrácskapun át a középvárnak legjobb karban levő emeleti részébe jutunk.

Úgy a lépcső, mint az egész lakosztály minden ajtaja fölött táblácskák vannak, a melyeken a következő feliratok olvashatók. A lépcső alján belülről:

"Isten oltalmával hallagy s térj ide."

64A lépcsőajtó fölött kívül:

"Szíves üdvözlés ezen várnak szeretett birtokosához és kedves fogadása minden jó intézettel ide jövőnek."

A lépcsőajtó fölött belül:

"Mi a boldogság? Az élet javai használásán örvendeni? Ez nem gyönyörűség; a léleknek valódi nyugadalma, ez valódi boldogság."

Az első szoba fölött, kívül:

"Iparkodj a mulandókon örökké tartandókat vásárolni."

Belülről:

"Nil superi melius clementi Principe torris praestant."

A többi ajtók fölött:

"Reges, Pyramidum Aegypti conditores absorbsit oblivio, justorum gloriam grata servat memoria."

A három egymásba nyíló nagyteremben a következő családi képek vannak felfüggesztve: Andrássy István a kurucz generális, neje Serédy Zsófia, Andrássy Miklós, a szerzetes és kurucz csapatvezér, Andrássy Magdolna zárdafőnöknő, Andrássy Antal püspök, Andrássy Károly tábornok, Andrássy Józsefné szül. Csáky Valburga grófnő, Andrássy István (III), Andrássy N. férjezett Pongrácz, Andrássy Istvánné született Dőry, Andrássy György, Andrássy Györgyné szül. Kőnigsegg Eulendorf Francziska, Fesztetich Pál, Fesztetich Pálné szül. Stilfried Kajetanna, Andrássy Péter, Andrássy Rozina és férje Balogh, Andrássy Miklós (I), Stillfried dux Bohemiae, Andrássy Gyula és Andrássy Manó.

Egyéb képek: I. Napoleon császár, neje Mária Luiza, fiuk: a reichstadti herczeg, osztrák káplári egyenruhában, VI. Károly császár, Savoyai Eugen, Laudon tábornok, Mária Terézia, II. József, Leopold, V. Ferdinánd, Ferencz Károly főherczeg, a pápa, Attila, Urbáni (István gróf ügyvédje) és a nevelő (pap), stb.

A lakószobák előcsarnokában e következő képek láthatók:

Egy nagyméretű kép, mely lóháton ülő öreg dobost ábrázol, barna prémes kucsmával fején, szürke prémes mentében, vörös nadrág, sárga csizma, sarkantyúval, vörös-szürke széles zsinór-öves fekete karddal, tarsolyán B. A. F. D. K. betűkkel; a kép oldalán e felirás olvasható:

"Haec Persona, Senectute formosa, vulgo Dobos András, olim famosus Tympanista Principis Francisci Rákóczy et Comitis Nicolai Bercsényi, Illo tempore ipsius Tympane ita resonabant:

65Eadem praelaudata Persona actu Vivit sub protectionem Andrassyana, servit Annis 40 in Arce Krasznahorka, modo vero in clangore Tympanarum taliter edit Echo sonum:

Picta in Arce Krasznahorka Anno 1747. "

Egy másik képen, egy bizar öltözetű, kezében fehér galambot tartó, törpe, czigányarczú férfiú látható, ezen oldalfelirattal:

Anno 1744. picta in Arce Krasznahorka."

Itt látható egy nagyobb méretű s a levéltár ajtaja fölötti falat elfedő, olajfestésű kép, mely Nabukodonozor felmagasztalását és megaláztatását ábrázolja. Ugyanitt, a Rákóczy-szobák felé vezető lépcső ajtaja mellett egy kép látható, sorban egymás mellett álló, mindenféle társadalmi állású emberrel: a sor közepén egy paraszt áll, kinek vállaira egy oldalról a fejedelem, a másikról egy főpap helyezi a kezét. A paraszt feje fölött e jelmondat áll:

"Viribus unitis" és "Conservo patriam, conservo me ipsum."

A lépcsőajtó fölött, a család egykori kedvencz kulcsárnéjának arczképe van elhelyezve.

Érdekes továbbá annak a nagy képnek a felirata is, a mely egy daróczba öltözött agg férfit és nőt ábrázol:

"A Magyar Országi hosszas Életnek ritkapéldája. Rovin János, Rátz nemzetből, Görög hiten való, a ki az 1552-ik Esztendőben született és Temes Vármegyében a karansebesi Districtusban, Szadova névű Faluban lakott, élt 172 Esztendeig, I. Ferdinandus, II. Maximilianus, II. Rudolphus, II. Matthias, II. és III. Ferdinandus, Leopoldus, Josephus és VI. Carolus, tudniilik Kilentz Magyar Országi Királyok alatt; mégis az 1724. Esztendőben, a mint annak előtte, egészséges s fris vala; Feleségül vett magának, Sára nevű Rátz leányt, a ki 1580. Esztendőben született, ki is azon 1724. Esztendőben 164 Esztendős vala. Élt ezen Házas Társával 147 Esztendőkig, a fellebb megemlitett Esztendőben Szűlt abból számos gyermekeket, a kik közül a legkisebbik fia 116, az Unokájának pedig Unokái 35-36 esztendősek az Esztendőben valának. Az eledele mind a kettőnek volt Téj és hamu alatt sült Török búzából való bogátsa. A ki azért hosszú életet akar élni tanuljon ezeknek Példájokkal szükön és mértékletesen kenyérrel s téjjel és ennek fogyatkozásában Vizzel élni."

A képeken kívül ritka szépek és értékesek a butorok és pedig aranyozott antik márványasztalkák, újabbkoriak mozaik-betéttel, mythologiai ábrázolatokkal; Rákóczy-féle nagy álló szekrény, miniatur festményekkek díszítve, 66telve különféle régibb és újabb kézműipar-tárgyakkal; faragványokkal dúsan ékített rózsafa-szekrényke, fedelén az első paradicsomi napok ábrázolatával, előrészén Európa, a háttérben Bécs városával, hátrészén a Nap szekere, jobb oldalt ázsiai-, baloldalt amerikai tájképpel. Két rendbeli remek faliszekrény az Andrássy és Festetich család metszett czímereivel (1822), telve rendbe rakott fehérneműekkel. Az ebédlő bőrszékei préselt Attila-képekkel, az asztal műremekszámba menő, kivarrott terjedelmes terítővel. E szobákban láthatók a díszes és nagybecsű régi magyar majolika-kályhák is.

Az egyik fal mellett álló asztalon, üvegbura alatt, egy kis szobor áll, melynek talapzatán e sorok olvashatók:

"Ferdinand Principi Iuventutis (Dono dedi Comiti Georgio Andrási die 12 április 1806. Cassoviae, Ferdinand m. pr.)" Ferdinand főherczeg sajátkezű irásával ajándékozta ifjúsági emlékül Andrássy Györgynek.

Ugyanitt gróf Festetich Pálné remekművű viaszszobra áll, üvegbura alatt.

A harmadik teremből egy ajtó a templom karzatára nyílik. E termekből visszatérve az előcsarnokba, egy ajtó a grófi család idősebb és ifjabb ágának közös levéltárába, egyik pedig a Szent-Háromság szobra előtti nyitott átjáróra és egy a romban levő Rákóczy-szobák folyosójára vezet. A Rákóczy Ferencznek - valószinűleg a rozsnyói gyűlés idejében - lakosztályul szolgáló helyiségeknek csak a falai állanak s csak a kandalló faragott kőszegélyzete sejteti, hogy díszes termek lehettek. Ezek mellett van egy ép szoba, telve mindenféle gyüjteményekkel, régi könyvekkel, tanszerekkel, különféle hangszerekkel - köztük jó karban megmaradt régi tárogatókkal. A folyosón tovább haladva, a sarok bástyatoronyhoz jutunk, a melyben ma már a járás-kelés veszedelmes. Romlásnak indult az a folyosó is, mely innen félköralakban a vár északnyugati fala mellett kelet felé vezet s a melyből valaha befelé lakosztályok nyíltak. E folyosóról kifelé lőrések vannak. A folyosóról kiérve egy térségre jutunk és a keleti sarok-bástyatornyot látjuk magunk előtt; terjedelmes belső helyisége raktárul vagy a várőrség alvóhelyéül szolgálhatott. Ez az óriási magas bástya kívülről már nagyon megrongálódott. A bástyatoronytól jobbra eső bástyafal mellett termőfölddel fedett egyenletes terület van, épített falakon alkotva, melyet régebben kertnek használtak.

A térségről le, délfelé haladva, a vár legmagasabb épületének ablakréses falait látjuk magunk felett. Keskeny lejtős úton annak ajtajához érve, látjuk, hogy az épületnek, mely valaha emeletes volt, ma már csak fedél alatt álló külső falai vannak meg. Az ajtók, ablakok és kandallók gondosan faragott kőszegélyei, a középfalak, lépcsők helyeinek, a megmaradt falakon látható nyomai arra engednek következtetni, hogy ez lehetett valaha a várúrnak és családjának lakóhelye. Jókai - midőn "A lőcsei fehér asszony" czímű regényéhez adatokat szerzendő, dr. Maurer Arthur tb. m. főorvossal a várban járt - megállapította, hogy az ezen épület déli fala mellett levő s fal segélyével fentartott keskeny földterületen, volt a várkisasszonyok virágoskertje.

Innen lejjebb haladva, balra a templom tornyába vezető ajtót látjuk, jobbra fordulva pedig a közép- és felsőépület közötti két boltozattal áthidalt, szűk sikátoron keresztül lejutunk oda, a honnan körútunkat megkezdtük; a lakószobákhoz felfevezető lépcső vasrácsajtajához és a Szent-Háromság szoborhoz. Itt a baloldali lejtős helyen felkapaszkodva, a vár északi oldalán átvezető folyosó, és a vár legfelsőbb épületének falai által zárt, tágas és nyitott térre jutunk. Az udvart körítő romok fedél alatt vannak s a falak maradványai után ítélve, a felsőépülettel összeköttetésben állottak; lakosztályok, lépcsőházak és cselédlakások lehettek.

Az udvarszerű térségen van a várnak, ez idő szerint deszkákkal elzárt kútja, melyet állitólag foglyokkal vésettek a sziklába. A kút ürege egy darabon függőleges irányban megy lefelé, majd oldalt fordul, a hagyomány szerint azért, mert oly kemény kőzet állott a munkások útjában, a melylyel nem voltak képesek boldogulni s azt elkerülni voltak kénytelenek. A kútüreg mélysége 87 öl.

A vár, e század elejéig, kitartóan küzdött az enyészet ellen; 1817-ben azonban felgyújtotta a villám s a tűz nagyon megrongálta. Középső és alsó 67részét, gróf Andrássy Istvánné szül. Festetich Mária grófnő kijavíttatta és kiépíttette, felső részét azonban csak fedéllel látták el. A hitbizomány és a vár mostani ura: gróf Andrássy Dénes, legutóbb a családi sirboltot helyreállíttatta, kápolnát építtetett és ahhoz szép lépcsőfeljáratot; a romladozó várat pedig állandóan tataroztatja. A vár alatti völgyben, de fensíkszerű magaslaton épül most a Francziska-mauzoleum, a hol a nagynevű gróf nemes szívű nejének holttestét fogják örök nyugalomra helyezni.

Krokava, tót kisközség, 63 házzal és 304 ág. ev. h. vallású lakossal. 1427-ben Crokwa néven a Derencsényiek birtoka volt és róluk a Koháryakra, majd ezekről a Coburg herczegi családra szállott. Azonban volt itt birtokuk az osgyáni uraknak is, nevezetesen a Korponayaknak és a báró Luzsénszky családnak. Most a Latinák testvéreknek van itt nagyobb birtokuk. A községben csak ág. h. ev. imaház van. Postája Ratkó, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Kuntaplócza, a csetneki völgyben fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 105 házzal és 629, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. 1351-ben Tapolcha és Thopolcha alakban szerepel, mint a csetneki uradalomhoz tartozó község. Későbbi birtokosai a Gömöry, Czékus, Perényi, Bekény, Szontágh, Kerepesy és Czibur családok. A községben három úrilak van. Az egyiket még a Gömöryek építtették, ez most Hevessy Eleméré, a másikat a Czékus család építtette, ez Rozinay Istváné; a Czibur-féle úrilakot pedig a Concordia vasgyár bányatársulat bírja, melynek itt nagyobb vasgyára és öntődéje van. Azelőtt a községet Csetnek-Taplóczának is nevezték, de Kunova-Teplicze tót neve is ismeretes volt. A községben levő ág. h. ev. templom 1805-ben épült. Ide tartoznak a Concordia vasgyár és az Alsóhámor telepek is. A községben van posta és távíró, vasúti állomása pedig Pelsőcz.

Lekenye, sajómenti magyar kisközség, 62 házzal és 324 ág. h. ev. és ev. ref. vallású lakossal. Egyike azoknak a községeknek, melyeket IV. Béla király 1243-ban Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozott. 1427-ben a Forgách családot, 1482-ben a Fügedy családot is mint birtokosokat találjuk itt. 1496-ban a Thornallyay család is birtokosa, később pedig a Kerepesy, Szeleczky, Palkovich, Jánosdeák, Osskó és a Gotthard családok. A községben 68levő ev. ref. templom Árpád-korbeli építmény. A község postája, távírója és vasúti állomása Horka.

Lénártfalva, sajóvölgyi magyar kisközség, 127 házzal és 584 ev. ref. és róm. kath. vallású lakossal. E községet 1379-ben I. Lajos király az Abaffyaknak adományozta és ekkor Kis-Hanva volt a község neve. Mai nevét a XV. század elején élt Abaffy Lénárt-tól vette. Már a XV. század elején mai nevén van említve. Ez időbeli földesurai az Abaffyak, a Jánosfalvyak, azután a Fügedyek, de 1480-ban a Csákányi családot is itt találjuk. Későbbi birtokosai az Abaffyakon kívül a Jankovics, Molnár és Babus családok. Most Abaffy Máriának, özv. Fodor Ágostonnénak van itt nagyobb birtoka és úrilaka. A községben két templom van. A református 1799-ben, a róm. katholikus 1747-ben épült. 1827-ben az egész község leégett. Postája, távírója és vasúti állomása Bánrévén van.

Lévárt, túróczvölgyi magyar kisközség, 67 házzal és 309 róm. kath. lakossal. 1427-ben a Bebek család birtoka. Későbbi birtokosai a Csernyus, Thuránszky és a Hevessy családok. Most dr. Hartl Sándornak van itt nagyobb birtoka és úrilaka, melyet a Thuránszky család építtetett. A községhez tartozik Lévárt fürdő is, mely hajdan nagyon látogatott hely volt. A forrást Csernyus Pál fedezte fel és ő volt a fürdő alapítója. Őt magát is ide temették és síremléke ma is fennáll. A fürdő mai tulajdonosa Hevessy Bertalanné. A község postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Licze, murányvölgyi magyar kisközség, 121 házzal és 752 róm. kath. vallású lakossal. E község 1243-ban a IV. Béla által a Bebekeknek adományozott községek között szerepel. 1379-ben I. Lajos az Abaffyaknak ad reá adománylevelet. 1427-ben ismét a Bebekek az urai, kiknek itt ez időben 39 jobbágyportájuk volt. A XV. században a gömbaszögi pálosoknak is van itt birtokuk. Ekkoriban Lyche néven említik. 1786-ban mint zálogos birtok Liczine nevet visel. A XVI. és XVII. században az esztergomi érsek volt a földesura, később pedig a Csernyus család, mely itt két szép úrilakot építtetett. Ezek közül az egyik most hisnyai Heinzelmann Alfrédé, a másik Czékus Lászlóé, kiknek itt nagyobb birtokuk is van. Azelőtt vashámor is volt a községben. A lakosok nagyrésze a fazekasmesterséget gyakorolja. A községben levő róm. kath. templom 1829-ben épült. Ide tartoznak Dolinka és Szarka telepek is. Postája, távírója és vasúti állomása Licze-Gicze.

Likér, rimavölgyi kisközség, 90 házzal és 880, nagyobb részben tót ajkú, ág. ev. h. vallású lakossal. 1438-ban Likérfalva néven mint Ajnácskő vár tartozéka szerepel. A várbirtokok uraival változtak az idők folyamán e község földesurai is. A mult század elején a Kubinyi és a báró Luzsénszky család is birtokosa volt. Itt van a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság kohóigazgatósága, vasolvasztója és hatalmas gyártelepe, mely egyike az ország legnevezetesebb gyárainak. Szapolyay és Ferdinánd idejében a község sokat szenvedett Basó Mátyástól, ki a községet több izben elpusztította. A községben levő ág. h. ev. templom 1785-ben épült. A község postája és távírója Nyustya, vasúti állomása Nyustya-Likér.

Lipócz, tót kisközség, 69 házzal és 329 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1413-ban Lypolch néven a Derencsényiek birtoka. Az idők folyamán a Derencsényiek többi birtokainak a sorsában osztozott, míg végre a Coburg herczegi család tulajdonába került. Lakosainak nagy része sonkoly-szedéssel és viaszk-kereskedéssel foglalkozik. Ág. h. ev. temploma 1793-ban épült. Postája Ratkó, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Lőkösháza, túróczvölgyi magyar kisközség, 57 házzal és 243, nagyobb részben ág. ev. h. vallású lakossal. E községről 1427-ből találunk írott adatokat, a mikor neve Lewkushaza alakban van említve. 1469-ban Lwka és Lwkahaza néven szerepel. A határban levő ú. n. Őrhegyen hajdan állitólag valami erődítvény volt, melynek azonban már nyoma sincsen. Földesurai az Istók, Draskóczy, Czékus, Gotthard, Szontagh és a Lóczy családok voltak. Ág. h. ev. temploma 1804-ben épült. Postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Lubenyik, a murányi völgyben fekvő tót kisközség, 70 házzal és 608 ág. ev. h. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. 1427-ben e község Lwbnyk néven van említve, mint Jolsva tartozéka. Földesurai a Koháryak voltak, 69utánuk meg a Coburg herczegi család. Az idetartozó Hisnyóvízen van hisnyai Heinzelmann Alfréd nagyszabású vasgyára és olvasztója. A községben levő csinos úrilak szintén a gyáros tulajdona. Az ág. h. ev. templom 1825-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.

Lucska, a Csermosnya patak mellett fekvő magyar kisközség, 66 házzal és 439 róm. kath. vallású lakossal. Földesurai a Gyulay, azután a gróf Keglevich és később a gróf Zichy Ferraris családok. A községben nagyobb vasgyár van, melyet most a Ganz-féle czég bérel. A közeli Szépkő nevű hegyen hajdan állitólag vár volt, melynek azonban ma már nyomai sem látszanak. Az Álomkút és a Görgey völgy nevű dűlői szintén valamely jelentőséggel látszanak bírni. Az 1873-iki kolera a lakosok nagy részét kipusztította és ugyanez évben a fél falu is leégett, 1879-ben pedig az árvíz okozott nagy károkat. Katholikus temploma Árpád-kori építmény. A községnek Dernőn van a postahivatala, Krasznahorkaváralján a távírója és Rozsnyón a vasúti állomása.

Lukovistye, tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 85 házzal és 338 ág. ev. vallású lakossal. A Derencsényiek uradalmához tartozott és az uradalom többi községeinek sorsában osztozott. 1427 körül nevét háromféle változatban találjuk említve az akkori oklevelekben, ú. m. Lwkowische, Lwkowyschya és Naglewkowesche. A mult században nevezetes gyümölcstermelése volt. A község fél kilométernyi távolságból kapja ivóvizét, mely föld alatti csöveken folyik a falúba. A községben levő ág. h. ev. templom 1794-ben épült. Lukovistye tájékán feküdtek hajdan Dabsa és Bablikó községek, melyek 1413-ban még mint a Derencsényiek birtokai szerepelnek, de azóta teljesen nyomuk veszett. A község postája Gömörráhó, távírója és vasúti állomása pedig Rimaszombat.

Magyarhegymeg, a nógrádi határ közelében fekvő magyar kisközség, 54 házzal és 277 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka volt és a XV. század közepén Nógrádhoz tartozott. Akkoriban egyszerűen csak Hegymeg volt a neve. Később a gróf Bethlen család lett a földesura. A kath. templom 1884-ben épült. Ide tartoznak Rigó, Kishegymeg és Szibokor puszták is. A községnek postája és távírója Osgyán, vasúti állomása Rimaszombat.

Majom, Rimaszombat közelében fekvő magyar kisközség, 71 házzal és 328 ev. ref. vallású lakossal. 1334-ben Moyun néven, a kalocsai érsek birtoka. 70Utána Szécsényi Tamás aradi, barsi és szerémi főispáné. 1427-1431 között királynéi falu. Ezentúl azután a többi ajnácskői várbirtokok sorsában osztozik. Későbbi birtokosai a báró Vécsey, gróf Berchthold, a Fáy és a Szathmáry családok s gróf Berchtholdnak és Fáy Antalnak most is van itt nagyobb birtokuk. A községben savanyúvízforrás van. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községben levő ev. ref. templom építési ideje ismeretlen. Ide tartoznak Teresztenye és Majsa puszták, melyeknek mindegyike már a XV. század elején szerepel. Majsa a Széchiek birtoka volt, Teresztenye pedig Terstene, majd Thereszthenye néven a gombaszögi pálosoké. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Málé, sajóvölgyi magyar kisközség, 143 házzal és 791 róm. kath. vallású lakossal. E község megvan már a pápai tizedszedők jegyzékében Malak néven. 1412-ben a Czinege család a birtokosa. 1423-ban már három ilyen nevű helységgel találkozunk, ú. m. Mála vagy Malah és Nagymale, továbbá Kysmal. Nagymáléban a Putnokyaknak akkoriban 41 jobbágytelkük volt s így a község a nagyobb helységek közé tartozott. 1465-ben az Abaffyakat iktatják az egyik Málé birtokába, 1483-ban a mellétei Barna család is igényt tartott e községre, mely azonban mindig a putnoki váruradalomhoz tartozott. A Putnoky család után egy ideig a Derencsényi Péteré volt, utána ismét a Putnoky családé, míg végre a gróf Serényi családé lett és most gróf Serényi Bélának van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században trencsénmegyei tótokat telepítettek ide. Itt van a fülek-putnoki agyagipar r. t. téglagyára. A kath. temploma 1849-ben épült. A községhez tartoznak Bélatelep, Lódomb, Pást és Pogony puszták, mely két utóbbi már a középkorban is szerepel. Pást puszta hajdan község volt és a pápai tizedszedők jegyzékében már Pastek néven szerepel. Pogony puszta szintén község volt és 1384-ben poss. Pogan, alias Nehe néven van említve. 1427-ben szintén a Putnokyak birtoka. A község postája, távírója és vasúti állomása Bánréve.

Markuska, a csetneki völgy fölött fekvő tót kisközség, 35 házzal és 168 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan a Csetnekiek voltak a földesurai és akkoriban Márkusfalvának írták. 1648-ban Fejérváry Zsigmond, majd Nagybányai Gáspár a birtokosa, azután az Andrássyak, de 1700-ban ifj. Draveczky Jánosnak és 1824-ben a Kirinyi családnak is vannak itten részei. Most gróf Andrássy Dénesnek van itt nagyobb birtoka. Ág. h. ev. temploma a XV. században épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Csetnek.

Mártonfalva, rimamenti magyar kisközség, 76 házzal és 285, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. E község mai nevén 1427-ben a Jeney család birtoka. 1467-ben a vizslási Barócz család a földesura. Később a község lakosai nemesi szabadalmakat nyernek és azóta a köznemesek a birtokosok. Református temploma 1760 körül épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Méhi, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 146 házzal és 687 róm. kath. vallású lakossal. A XIV. század elején a Méhy család volt a földesura s ennek birtokait 1383-ban a Bakosok kapták. 1427-ben a Sághy család a birtokosa, 1682-ben Soldos Péter megveszi a birtokot Ragályi Jánosné, szül. Uza Katalintól. Későbbi birtokosai a Kossuth, Mattyasovszky, Tomcsányi, Marikovszky, Jankovics, Mumhart, Bodó, Szentmiklóssy és a Károlyi családok, jelenleg pedig Szilárdy Oktáv, Putnoky Mórné és Rey Vilma grófné. Méhi mellett vándortó van, melyet sokan tengerszemnek tartanak. A község határában, az egyes dombokon gyakran találnak emberi csontokat, melyeket a lakosok még a tatárjárás korából valónak tartanak. E községhez tartozik Kerepecz és a Lászlófal puszta, melyek közül az előbbi már 1435-ben szerepel, a második pedig Lazinofalwa néven 1427-ben. Kerepecz közelében feküdt hajdan Várföld községe, mely 1347-ben poss. Warfeulde néven merül föl. Ugyancsak Méhi közelében feküdt hajdan Alkér is, mely 1435-ben a Méhy család birtoka volt. A községben levő róm. kath. templom 1773-ban épült. A falu postája, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Meleghegy, balogvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 50 házzal és 290, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1427-ben Meleg néven Balogvár tartozéka. 1460-ban Meleghegh néven említik. Sorsa egy volt a többi balogvári birtokéval. Mostani földesura a Coburg herczegi család 71melynek itt erdőgondnoksági hivatala és két uradalmi vadaskertje van. A mult század elején bánya is volt a községben, most pedig Kovács Jánosnénak gőzmalma és viaszfinomító gyára van itt. Ág. h. ev. temploma 1813-ban épült. A község postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Melléte, a Murány patak mellett fekvő magyar kisközség, 84 házzal és 420, túlnyomó számban ág. ev. h. vallású lakossal. E község már a mai nevén a pápai tizedszedők jegyzékében is fel van említve. 1411-ben a mellétei Barna család az ura, később a Murányi, Mattyasovszky, Lokcsánszky, Kiss, Valkay és Draskóczy családok bírják, most pedig báró Vay Aloiziának van itt nagyobb birtoka. A községben két úrilak emelkedik, melyek közül az egyiket a Kiss, a másikat a Lokcsánszky család építtette. A róm. kath. templom az árpádházi királyok korából való, az ág. ev. templom pedig 1820-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Horka.

Miglész, murányvölgyi tót kisközség, 36 házzal és 196 ágost. ev. vallású lakossal. E község 1427-ben Myglizpataka néven a Bebek család birtoka. Később a Széchi családé lesz, azután a Koháryaké és ezen az úton a Coburg herczegi családé. A lakosok nagy része a fazekas-mesterséget űzi. Az ág. h. ev. templom II. József császár idejében épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Jolsva.

Mihályfalva, a Kopány patak mellett fekvő magyar kisközség, 49 házzal és 188 ev. ref. vallású lakossal. E községet már a pápai tizedszedők jegyzéke is említi Michela néven. 1427-ben az Eördögh család a földesura, később azután megoszlik a Bodon, Forgon és a Nagy családok közt. A községben levő úrilakot Bodon Ábrahám, a vármegye egykori alispánja építtette és ez most Beélik Iváné. A református templom 1772-ben épült. A községhez tartoznak Loponyi, Ablonczi és Morhó puszták. Az utóbbi már 1427-ben mint a Derencsényiek birtoka szerepel. 1480-on túl már nem találjuk nyomát. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Mikolcsány, murányvölgyi magyar kisközség, 45 házzal és 214, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. 1351-ben e község nevét Mykochan, 1427-ben pedig Mykolchy alakban találjuk feljegyezve. Ez időben a Székely család volt a földesura, 1486-babn a Giczey cs. ezután pedig az Orosz család. Birtoka fölött később a Diószeghy, Hámos, Fáy és a Czékus családok osztoztak. Ág. h. ev. temploma 1825-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Licze-Gicze.

Mnisány, a pelsőcz-murányi vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 60 házzal és 375 ág. ev. h. vallású lakossal. A murányi várbirtokok közé tartozott és azokkal együtt a Coburg herczegi család tulajdonába került. A községben a XVIII. század elején apáczakolostor volt. Hegyei ezüst- és rézérczet 72tartalmaznak. Az evangelikus templom 1814-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.

Murány, murányvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 184 házzal és 1187 róm. kath. vallású lakossal. 1271-ben már szerepel Murány vára, Castrum Mwran néven. Építését némelyek a Bebek, mások az Ilsvay családnak tulajdonítják. Hosszú ideig a husziták kezében volt, a kik megerősítették, mígnem Mátyás király a cseheket a várból kiűzte és a várat Szapolyai Istvánnak adta. 1469-ben ismét a Bebek család kezén van, a XVI. században már a Tornallyay családé. A mohácsi vész után Basó Mátyás rablófészke volt. A király Salm Miklóst és Bebek Ferenczet küldte ki megfenyítésére, a kik a várat heves küzdelem után bevették. 1605-ben a vár és a várbirtok a Rottal grófok kezére jutott. Rottal János Jakabnak bethlenfalvi Thurzó Mária lett a neje s az ő kezén volt később a vár, de 1609-ben már a Széchi család az ura és Széchi Mária révén Bethlen István. Ennek halála után Széchi Mária rozsályi Kún Istvánnak neje lett, de ettől elvált. Azután Wesselényi Ferencz lett a férje. 1646-ban a vár és a vár birtokai már Wesselényi Ferencz kezén vannak. Wesselényi halála után Károly lotharingiai herczeg kényszerítette Széchi Máriát a vár feladására. Thököly Imre két izben ostromolta meg a várat és foglalta el, ú. m. 1678-ban és 1683-ban. 1702-ben tűzvész hamvasztotta el mindazt, a mi a várban eléghető volt. A Rákóczy-féle mozgalmak alatt br. Limprecht császári várparancsnok Rákóczyhoz pártolt és a várat átadta. II. Rákóczy Ferencz a várat az uradalommal gr. Bercsényi Miklósnak adta. 1720-ban Koháry István szerzi meg a várat és az uradalmat. 1806 aug. 14-én József nádor látogatta meg. 1826-ban szász Coburg Góthai Ferdinánd herczeg nyert adományt a murányi uradalomra. Murány várához hajdan csak egy keskeny út vezetett, melyen az élelmi szereket erős vaslánczon vontatták fel a várba. A vár kútja oly mély volt, hogy 5/4 óráig tartott, míg abból a vízzel telt tömlőt ki tudták emelni. A várban még a mult században a következő feliratú márványtábla volt olvasható:

"Ad Dei ejusque immaculatae Matris honorem, ad Excelsam Patriae hujus defensam, quo Comes Franciscus Wesseliny de Hadad fortalitium hocce a fide Regia deficiens in Obedientiam redegit. Anno 1651 die 29 Julii."

A vár sírboltjában találták meg a XVIII. században Wesselényi Ferencz rézkoporsóját 1667-ből, egy czinkoporsót, Hunfalvi szerint Széchi Mária tetemével, egy rézkoporsót, melyben 1643 óta bizonyos Troppen György pihent és egy rézkoporsót Széchi György Ferencz holttestével.

A mostani Murány község, Murányalja néven szintén már a XV. században szerepel, a mikor már vámszedő hely volt. A XVIII. század közepén papirmalom is volt a községben, lakosai pedig sok fazsindelyt és deszkát készítettek. 1847-ben országos vásártartási jogot nyert. Itt van most a Coburg herczegi uradalom erdőgondnoksága és gőzfürésze, továbbá Mayer József kőedénygyára és Rikler Károly és Társa deszkagyalú-gyára. Itt emelkedik a herczegi család emeletes kastélya, melyet a múlt században Koháry Ferencz gróf építtetett. A róm. kath. templom 1879-93 között épült. A községhez tartoznak Paszek, Várrét, Sztudna, Sztoski és Fabova telepek is. Ezen a vidéken feküdt hajdan Sarló községe, melyet egy 1453-ból való oklevél említ. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.

Murányhosszúrét, murányvölgyi tót kisközség, 139 házzal és 811 ág. ev. vallású lakossal. Régente Jolsva, illetőleg Murányvár tartozéka volt és várbirtoktársai sorsában osztozott. Most Fülöp Szász Coburg Gothai herczegnek van itt nagyobb birtoka. A Szontágh családnak itt már 1650-ben bányája volt. Lakosai a mult században zsindelylyel és deszkával élénk kereskedést folytattak és árúikat egész az Alföldig szállították. A községben két templom van, ú. m. ág. ev. és róm. kath. Az előbbi 1895-ben épült, az utóbbi épitési ideje ismeretlen. 1897-ben alaposan restaurálták. A község postája távírója és vasúti állomása Murány.

Murányhuta, a javorinai völgyben fekvő tót kisközség, 69 házzal és 374, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. Újabb telepítvény s a Coburg 73herczegi család bírja. Nevét hajdani üveghutájától vette. Lakosai nagyrészt ablakosok és üvegesek voltak, a kik árúikkal az egész országot bejárták és most is sokan űzik ezt az ipart. A helység fölött nagyobb barlang van. Róm. kath. temploma 1810-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Murány.

Muránylehota, a Lehota patak mellett fekvő tót kisközség, 77 házzal és 408 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a jolsvai, illetőleg a murányi várbirtokok közé tartozott és azoknak sorsában osztozott. Most is a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. Az e községtől délre eső Polána hegyből fakad az ú. n. Ratkói patak. A falu katholikus temploma 1820-26 között épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Murány.

Murányzdichava, a Zdichava patak mellett fekvő tót kisközség, 95 házzal és 579 nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Szintén a murányi várbirtokok közé tartozott és a Coburgok bírják. A községben nincsen templom. Ide tartozik Hamersko telep is. A község postája, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.

Nadabula, sajóvölgyi magyar kisközség, 106 házzal és 550 róm. kath. vallású lakossal. 1414-ben Nadabolia néven az esztergomi érseké. Később a rozsnyói püspökség uradalmába jutott, mely itt ma is birtokos. Határában vaskő-bányák vannak, továbbá itt van Raxer Gyula papiranyag-gyára. Temploma nincs. Postája, távírója s vasúti állomása Rozsnyó.

Nagyhnilecz, a Gölnicz patak mellett fekvő tót kisközség, 84 házzal és 438 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a krasznahorkai vár birtokai közé tartozott és azok sorsában osztozott. Most gróf Andrássy Dénesnek van itt nagyobb birtoka. A község határa 1848-ban ütközet szinhelye volt. Templom nincs a községben. Postája és vasúti megállóhelye Nagyveszverés, távírója pedig Betlér.

Nagyszlabos, a csetneki völgyben fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 146 házzal és 887, nagyobbrészben tótajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. E községre már 1346-ban találunk adatokat, a mikor Szlavosfalva néven szerepel. 1367-ben Slanoshaza, 1498-ban pedig Zlauos alakban említik az egykori oklevelek. Hajdan a csetneki uradalomhoz tartozott, de később kisebb nemesek birtokába került. 1648-ban Fejérváry Zsigmondot, utána Nagybányai Gáspárt, 1697-ben Szathmáry Jánost és 1700-ban ifj. Draveczky János uralta. A török világban messze környéken csak Nagyszlaboson volt keresztény templom és a hívők messze vidékről itt gyűltek össze istentiszteletre. Itt van az I. Magyar Papiripar Részvénytársaság óriási ipartelepe, melyről más helyen részletesebben szólunk. 1848-ban a papirgyárat ágyúöntővé alakították át és itt készítették a magyar tüzérség számára az ágyúgolyókat. A község háromizben majdnem teljesen leégett, ú. m. 1765-ben, 1829-ben és 1836-ban. Az ág. h. ev. templom 1545-ben épült és később 74megnagyobbíttatott. Az egyház több, XVI. századból való szentedényt őriz. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.

Nagyszuha, a hasonnevű völgyben fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 71 házzal és 429, nagyobbrészben róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a vármegye nagyobb községei közé tartozott és előbb a Jánokyak, majd a Jákófyak voltak a földesurai, a kiknek itt a mai Hrad nevű dűlőn váruk vagy erődítvényük is volt. Azelőtt vásárjoggal is bírt a község és Sofranicza nevű dűlője is ennek az emlékét tartja fenn, mert e helyen rendesen a sáfrányosok ütötték fel sátraikat. Későbbi birtokosai a Kovács és a Jakab családok voltak. A lakosok nagyrésze cserépzsindely és fazékkészítéssel foglalkozik. A községhez tartozó Vapnó nevű kőfejtőhelyen, melynek egyik emelkedettebb pontján a XX. század emlékére kápolna épül, mammuthcsontokat találtak, melyek most a rimaszombati múzeumban vannak. A faluban savanyúvíz-forrás is van, melyet azonban csak a falubeliek használnak. A kath. templom 1815-ben épült, de tornyát csak 1851-ben fejezték be és 1898-ban a templomot díszesen kifestették. A község plébániája már 1397-ben fennállott. Ide tartoznak Alsó- és Felső-Koplaló puszták is. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Rimaszombat.

Nagyveszverés, a Sajó mentén fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 162 házzal és 796, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. E községben 1427-ben a pelsőczi Bebekeknek már 32 jobbágyportájuk volt, a mi azt bizonyítja, hogy akkor már a nagyobb helységek közé tartozott. Valószínü, hogy a mai két Veszverés akkoriban egy községet alkotott. Később a Bebekek többi birtokaival együtt az Andrássyak tulajdonába került és most is gróf Andrássy Gézának van itt nagyobb erdőbirtoka. 1757-ben Gömöry János zálogos birtoka volt. A község mai elnevezése ősrégi, de Welka-Poloma tót neve is ismeretes volt. Lakosainak nagyrésze régebben fuvarozással foglalkozott és a "Polumai fuvarosok" híresek voltak. Két templom van a községben. Az ág. h. ev. templom 1787-ben, a róm. katholikus 1808-ban épült. E templom sírboltjában nyugszik gróf Andrássy József és fia Károly. Ide tartozik a szulova-aljai fűrésztelep. Szulován van a gróf Andrássy Géza vadászkastélya, mely a nyár egy részén a grófi családnak kedvelt tartózkodási helye. A községben van posta és vasúti megállóhely.

Nandrás, Jolsva közelében fekvő tót kisközség, 81 házzal és 467 ág. h. ev. lakossal. E községet 1346-ban Nandraz, 1427-ben pedig, mint a Bebekek birtokát, Nwdrus eltorzított alakban említik. Később a Csákyak lettek az urai, de azután a birtok a Koháryak, majd a Coburg herczegi család tulajdonába került. A mult században a lakosok nevezetes gyümölcstermelést űztek. A községnek Malaveszka nevű dűlője a tatárjárás alatt elpusztult község emlékét tartja fenn. 1874-ben az egész község leégett. A falu határában vaskőbányák vannak. Az ág. h. ev. templom 1806-ban épült. A község postája Rákos, távírója és vasúti állomása pedig Jolsva.

Naprágy, Bánréve közelében fekvő magyar kisközség, 136 házzal és 562 ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben Napragh néven merül fel. Földesurai a Hanvay, Recsky, Naprágyi, Lenkey, Szuhay, Ragályi, Nagy, Tánczos, Tar, Orbán, Kovács, Hubay, Báthy, Széky és Szivós családok. A mult század közepén itt volt az egész vármegyében az egyetlen szélmalom, melyet Recsky Benedek állíttatott. A lakosok fogyasztási szövetkezetet és dalegyletet tartanak fenn. 1836-ban a községnek legnagyobb része leégett. Református templomának építési ideje ismeretlen, de 1694-ben már megújították. Az egyház több, XVII. századbeli szentedényt őriz. Ide tartoznak Széki, Láz és Szeles puszták is. A község postája Kelemér, távírója Putnok és vasúti állomása Bánréve.

Nasztraj, murányvölgyi magyar kisközség, 55 házzal és 225 ev. ref. vallású lakossal. Már 1351-ben Nostre néven szerepel. 1427-ben Naztrad alakban van említve, a XVI. század elején ellenben, a mikor a Giczey család a földesura, Nosztraj a neve. Később az Orosz család, azután a Diószeghy, Hámos, Fáy és a Czékus családok az urai. Református temploma 1760-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Licze-Gicze.

Nyustya, rimavölgyi kisközség, főszolgabirói székhely, 290 házzal és 1803, nagyobbára tótajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. A XV. században 75a Feledyek voltak a földesurai és 1526-ban még Feledy Istók birtokában találjuk. Később a Kubinyiak bírták, azután a Fáy család. Ma Fáy Gyulának és Máriássy Gizellának van itt nagyobb birtoka és úrilaka. A Fáy-féle emeletes kúriát a Kubinyiak építették. A községet Ferdinánd és Szapolyai idejében többizben feldúlták. Azelőtt nagyon sok szűrszabó volt a községben és a szűrszabó czéh 1825-ben alakult. Van itt magyar olvasókör, a rimamurányi-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak vasolvasztója, az egyesült gömöri magnezit-részvénytársaságnak magnezitpörkölője, m. kir. erdőgondnokság, 3 tanerővel bíró ev. népiskola, posta- és táviróhivatal, vasúti állomás. A községben két templom van, ú. m. róm. katholikus és ág. h. evangelikus. Mind a kettő 1802-ben épült. Ide tartoznak Kotlistyo, Massa, Branzova és Brezin telepek is.

Ochtina, csetnekvölgyi tót kisközség, 164 házzal és 851 ág. ev. h. vallású lakossal. E község már 1346-ban a mai nevén szerepel. A Csetnekiek voltak az urai. Későbbi birtokosai a Zúzó, Andrássy, Nyáry, Pletrich, Sturmann, Giczey, Czékus, Rokfalussy, Márton és Gyürky családok, most pedig Márton Rudolf örököseinek van itt nagyobb birtokuk és úrilakuk. Lakosai hajdan németek voltak, de az idők folyamán az ide települt tótságba olvadtak. A XVIII. században két papirmalom volt a községben; jelenleg vas-, réz-, magnezit-, horgany- és dolomitbányák vannak, azonkívül Huppert Manónak magnezit-pörkölője és Schwarcz Károlynak gőzfürésze. A lakosok fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A község határában ásványforrás van. Ág. 76ev. temploma Árpád-korbeli építmény, érdekes falfestményekkel. Ide tartozik Nyirjes puszta. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Csetnek.

Oláhpatak, sajómenti tót kisközség, 135 házzal és 795 ág. h. ev. lakossal. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és a Csetneki családnak 1427-ben 33 jobbágyportája volt itt. Később azután az Andrássyak lettek az urai, kiknek itt régi kastélyuk is van. Itt született Andrássy Manó és Gyula is, nem pedig Kassán, mert ott csak anyakönyvezték. Azelőtt Wlachowo tót néven is emlegették. Valamikor nevezetes juhtenyésztése volt a községnek. Most a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb vaskohója. Az ágost. ev. templom 1870-ben épült. A község postája és távírója Alsósajó, vasúti állomása pedig Gócs.

Oldalfala, túróczmenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 91 házzal és 409 ev. ref. vallású lakossal. Az idők folyamán a Fáy, Csiszár, Pongó, Szathmáry-Király és a Dobozy családok voltak a földesurai, most pedig Fáy Antalnak és Bay Barnabásnak van itt nagyobb birtoka és az előbbinek úrilaka is, melyet a Szathmáry-Király család építtetett. 1876-ban az egész községet tűz pusztította el. 1848-ban a magyarok és az osztrák csapatok között itt ütközet volt. Az ev. ref. templom 1800-ban épült. Ide tartozik Vidakisfalud puszta. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Orlajtörék, rimavölgyi tót kisközség, 57 házzal és 190 ág. h. ev. lakossal. Az Orlé, vagy Orlay család ősi birtoka. 1493-ban II. Ulászló Putnoky Imrének adományozza. Később a gróf Serényiek és gróf Kálnokyak lesznek az urai. A községházán őrzik a községnek 1480-ból való pecsétnyomóját. Ág. h. ev. temploma a XV. században épült. A községhez tartozó némely dűlő neve jelentőséggel látszik bírni, ilyenek a Medzi skladi do cudniho (Csudamesgye köze), Peter hradok (Pétervár) és Ljoze (Sorshuzás). A község vasúti megállóhely, de postája Gömörráhó és távírója Rimaszombat.

Osgyán, Nógrád vármegye határán fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 252 házzal és 1455 róm. kath. és ág. ev. h. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel Osyan alakban. Várát a husziták elfoglalták, de Mátyás király 1460-ban kiűzte őket innen és a várat visszafoglalta. Hajdan az Orlay család volt az ura. A XVI. század második felében még Orlé (Orlay) Miklós az osgyáni uradalom birtokosa, később pedig már a Bakos, Korponay és a báró Luzsénszky család, azonban ezekkel együtt még a Battik, Wolny és a Malatinszky család is. Most a báró Luzsénszky családnak, özv. Malatinszky Vilmosnénak, Szakall Barnabásnak, Vajda Andrásnak és dr. Rónay Károlynak van itt nagyobb birtoka. A hajdani várkastély, átalakított állapotban, magas dombtetőn áll és a br. Luzsénszky család tulajdona. A várkastélyban érdekes és nagybecsű levéltár és képtár van. E kastélyon kívül még két úrilak van a községben. Az egyik Farkas Ábrahám orsz. képviselőé, a másik özv. Malatinszkynéé. Azelőtt a községben híres evangélikus gimnázium volt, melyet a Bakosok alapítottak. Erről más helyen van szó. A XVIII. században a lakosok kiterjedt sertéstenyésztéssel foglalkoztak az itteni erdőkben. A községben két templom van. A róm. kath. templom 1747-ben épült. Az ág. ev. templom építési ideje ismeretlen. Bocskay István alatt a község harcz színhelye volt. 1848-ban az oroszok vonultak át a községen. Ide tartozik Antali, Feketerét, Istenkút, Kishegymeg, Zabzó, Szijbokor, Zsidó, Bábavölgy, Balinczé és Molnárka. Itt volt hajdan Sarampó község is, mely azonban már rég elpusztult. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Rimaszombat.

Otrokocs, (régen Otrocsok) a Túrócz-patak mellett fekvő magyar kisközség, 52 házzal és 213 ev. ref. vallású lakossal. 1449-ben Otrochwk alakban van említve egy akkori oklevélben, 1488-ban is Otthrochok a neve. Földesurai a Beke, Gotthard, Czékus, Adorján, Simon, Anderkó, Jakab és a Bátky családok voltak, most pedig Máriássy Barnánénak és Tomcsányi Istvánnak van itt nagyobb birtoka. A mult században a községben híres szőlő, gyümölcs és dohány termett. A községben négy úrilak van. A református templom 1827-ben épült. Ide tartozik Bozókháza puszta, mely már 1409-ben szerepel. A község postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Pádár, balogvölgyi magyar kisközség, 125 házzal és 565, túlnyomó számban ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban, a mikor a Derencsényiek az urai, két ilyen nevű községről van említés, Alsó- és Felső- jelzővel. E községek is, a többi Derencsényi birtokokkal együtt, a Koháryak és később a Coburg herczegi család birtokába jutottak. A mult században a lakosok szőlő és gyümölcstermeléssel foglalkoztak, most pedig a fazekasmesterséget űzik háziiparszerűleg. A községben levő ág. h. ev. templom 1802-ben épült. A posta Felsőbalogon van, távírója és vasúti állomása pedig Rimaszombat.

Pálfala, rimavölgyi magyar kisközség, 85 házzal és 402 ev. ref. vallású lakossal. E község 1431-ben már a mai nevén szerepel. Földesura a Török család volt. A XVIII. században Pawlowawes tót neve is fölmerül. Ág. ev. temploma 1792-ben épült. Ide tartozik Belső- és Külső-Dobra puszta is. A község postája Jánosi, távírója és vasúti állomása Feled.

Pápócs, balogvölgyi tót kisközség, 27 házzal és 113 ág. h. ev. lakossal. E községet mai nevén már 1423-ban említik, a mikor Balogvár tartozéka volt. Későbbi birtokosai a Szentmiklóssy és a Józsa család; a mult század első felében Józsa Gyuri volt a földesura. A községben nincs templom. Ide tartozik Balogi puszta. Postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Páskaháza, csetnekvölgyi magyar kisközség, 68 házzal és 375 ev. ref. vallású lakossal. 1424-ben már a mai nevén találjuk a községet említve, mint a Bebekek birtokát. Később a Szent-Ivány és a Gerhard család lett az ura és ekkor a község a sajógömöri uradalomhoz tartozott. 1825-ben az egész község leégett. Református templomának építési ideje ismeretlen. 1802-ben és 1884-ben alaposan átjavították. A lakosok dal- és olvasóegyletet tartanak fenn. A község postája, távírója és vasúti állomása Kuntaplócza.

Pelsőcz, a pelsőcz-murányi vasútvonal kiinduló pontján fekvő magyar nagyközség, 341 házzal és 2099, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke Plusuti eltorzított alakban említi. Egyébként honfoglaláskori telep, melyet Bors vezér utódai bírtak. IV. Béla 1242-ben a Bebek családnak adományozza, a kik itt a már akkoriban fennálló régi vár helyett újat építenek. 1328-ban már a város szabadalmairól is tudunk. Ekkori földesura Bebek Domokos volt. 1408 előtt Bebek László volt az ura, a kinek a síremléke az itteni református templomban ma is 78látható. 1427-ben a város Pelseuch és Pelsewz néven van említve. Hetivásárjogát I. Károlytól kapta. 1558-ban a törökök a várat a várossal együtt elpusztították. Bebek Kata, Perényi Ferencznek a neje lett és ezen az úton lettek a Perényiek, és azután a Rákóczyak az uradalom birtokosai. 1716-ban kezdték építeni a vármegyeházát és három évvel később tartották itt az első megyegyűlést. A pelsőczi várat I. Ferdinánd végvárnak nyilatkoztatta. Ekkor a várnak még fennálló része a pelsőczi Szeremley családé volt. 1788-ban nyert ismét országos és hetivásárjogot. 1806 aug. 15-én József nádor utazott át a városon és egy éjtszakát töltött a falai között. Ez időben Pleisnicz és Plesivecz német és tót néven is szerepel. Hajdani várának ma már alig van valami nyoma. A község határában, a Nagyhegyen, kb. 45 öl mélységű ú. n. csengő lyuk van, mely onnan veszi a nevét, hogy ha követ dobnak az üregbe, úgy cseng mintha üvegfalakhoz ütődnék. 1887-ben egy társaság megkisérlette az üreg átkutatását és abban szép cseppköveket talált, de belsejébe hatolni nem tudott. A lakosok iparegyesületet, olvasókört és dalegyletet tartanak fenn. Itt van közel az első magyar papiripar r.-t. nagyszabású gyára és a gömöri faipar részvénytársaság nagy gyártelepe, továbbá az elmegyengék intézete, a Miklóssy-féle aczélműgyár és egy nagyobb mészégető gyár. Mindezekről más helyen, bővebben van szó. A községben két templom van. A református templom az árpádházi királyok korából való építmény. A katholikus pedig a réginek a helyén 1901-ben épült. A vármegye ódon, emeletes székháza most a fa-ipartársaság tulajdonában van. A község 1849-ben teljesen leégett. A községházán több, a város szabadalmaira vonatkozó oklevelet őriznek. Pelsücz környékén hajdan több község feküdt, melyeknek ma már nyomuk sincsen. Ezek közé tartozik Hermánháza, mely 1427-ben, Géczpataka, mely ugyanakkor és Chirk, mely már valamivel előbb szintén mint a Bebekek birtoka szerepel. A községhez tartoznak még Nagyhegy, Czibur, Óhámor, Czigány és Veczk telepek. Van saját postája, távírója és vasúti állomása.

Pelsőczardó, a dobsina-bánrévei vasútvonal mentén fekvő kisközség, 73 házzal és 324, nagyobbára tótajkú és ág. h. evangelikus lakossal. 1243-ban, a mikor IV. Béla király Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozza, Erdő néven van felemlítve az adománylevélben. 1427-ben már Ardó néven szerepel, de előzőleg, 1362-ben Ordó és Pelsewczordó néven is. Ez időben nagyobbacska helység volt. 1690-ben az Uza családot is birtokosai között találjuk, azután a Thököly és a Nyáry, később pedig az Andrássy, Fáy, Széky, Ragályi és Czékus családokat. 1809-ben Hámos József az itteni zálogos birtokot Pletrich Imrének visszabocsátja, 1817-ben pedig az Andrássyak váltják magukhoz. 1427-ben Stebvár nevű község is volt e tájon, mely szintén a Bebek család birtoka volt. Ág. h. ev. temploma 1788-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Pelsőcz.

Perjése, Rimaszombat közelében fekvő magyar kisközség, 106 házzal és 427 ág. h. evangelikus lakossal. E község 1336-ban Peryese néven, Balogvár tartozéka és később is a balogvári uradalom községeinek a sorsában osztozik. Most a Coburg herczegi család a birtokosa. Az ág. h. ev. templom 1838-ban épült. A község postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Perlász, Jolsva közelében fekvő tót kisközség, 37 házzal és 200 ág. h. evangelikus lakossal. 1435-ben Jolsva tartozéka és a jolsvai várbirtokok sorsában osztozott. Ez időszerint a Coburg herczegi család a birtokosa. 1786-ban, a mikor még a Koháryak voltak az urai, Prichranzane tót névvel is nevezték. Lakosainak nagyrésze pipakészítő és fazekas volt, a mely iparággal különben ma is sokan foglalkoznak. Evangelikus temploma 1798-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Jolsva.

Péterfala, a nógrádi határ közelében fekvő magyar kisközség, 92 házzal és 591 róm. kath. lakossal. E község egy 1244-iki adománylevélben Petri néven van említve. 1427-ben már a mai nevén szerepel, mint a Recsky család birtoka. 1489-ben a Csató család az ura, később azután a br. Nyáry és a Jankovich család. Most Margulit Gyulának, gr. Teleky Károlynak és Hirschler Teréznek van itt nagyobb birtoka. Kath. templomának építési ideje ismeretlen. A községhez tartozik Kisrét, Répás és Tamástelke puszta, mely utóbbi már a XV. században szerepel Thamasfeldew és Thamastheleky néven, mint 79a Lórántffiak birtoka. Répás pusztát szintén már a XV. századból való oklevelek említik. Volt itt egy Sáros nevű község is, melyet 1427-ben Péterfalvával együtt emlegetnek. 1489-ben is még Saaros, al. nom. Peterfalva körülirással szerepel. A község postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.

Pétermány, a csetneki völgy közelében fekvő tót kisközség, 38 házzal és 183 ág. ev. h. vallású lakossal. 1426-ban Petermanhaza és 1498-ban Petherman néven, a Csetnekiek uradalmához tartozik. Később azután az Andrássyak lettek az urai, 1648-ban része van itt a Fejérváry és a Nagybányai családnak is. Ág. h. ev. temploma 1794-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Csetnek.

Ploszkó, a ratkói völgyben fekvő tót kisközség, 33 házzal és 186 ág. h. evangelikus lakossal. 1413-ban Palazka és Polozka néven, mint a Derencsényiek birtoka szerepel. Mint ilyen az idők folyamán a Koháryak birtokába került, ma pedig Coburg herczegnek és a Latinák családnak van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak a község közelében úrilaka, a hol Irányi Dániel a szabadságharcz után a Latinák családnál menedéket talált. Fényes Elek megjegyzi földrajzában, hogy "találtatik itt az agyagnak egy neme, mellyel ténta helyett írni is lehet." A községben nincs templom. Postája Ratkó, távírója Nagyrőcze, vasúti állomása Tornallya.

Pohorella, a Királyhegy alján, a Garam mellett fekvő tót nagyközség, 367 házzal és 2736 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a murányi várhoz tartozott és a többi várbirtokokkal együtt előbb a Koháryak, majd a Coburg herczegi család birtokába került. Lakosai azelőtt gör. katholikus vallásúak voltak. A község északi részén ásványos savanyúvíz-forrás van. Azelőtt vasbányái is voltak, a melyeket azonban ma már nem mívelnek. E községben nagyon sok monda forog a nép ajkán Mátyás királyról, minthogy állitólag a közeli Királyhegyen volt a vadászterülete. A községben levő katholikus templom 1775-ben épült. Oltára a murányi várból került ide és az 1660 évszámot viseli. 1883-ban az egész helység földig leégett. A községben Wesselényi Ferencztől származó és Pohorellán 1660-ban kelt oklevelet őriznek. 80Ide tartozik a pohorellai vasgyár is, mely a község határában, remek szépségű völgyben fekszik és egyike a legnagyobb gyártelepeknek. Székhelye a Coburg herczegi vasgyári igazgatóságnak, kétemeletes szép herczegi kastélylyal, nagyterjedelmű gondozott parkkal, melyen a Garam folyik át, legutóbb épült szép gótikus templommal, csinos tiszti- és számos munkáslakkal, vendéglővel, postával és távíróval. A telep közelében vasból készült, gótikus emlékoszlop van, a következő felirattal:

Ide tartoznak még az e völgyben fekvő nándorvölgyi, svabolkai, zlatnói és vereskői vasgyárak is.

Polom, a Rimavölgy közelében fekvő tót kisközség, 55 házzal és 345 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban a Derencsényiek birtoka. Egy része az idők folyamán a Coburg herczegi család kezébe került, de másik részét a br. Luzsénszky és a Draskóczy család bírta. Most Latinák testvéreknek van itt nagyobb birtokuk. A község evangelikus temploma 1868-ban épült. E község közelében feküdt hajdan Polyánfalva, mely 1427-ben, mint a runyai Soldos család birtoka van említve. Polom fölött ered a Kis-Balog patak. A község postája, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Polonka, garamvölgyi tót nagyközség, 335 házzal s 3182 róm. kath. vallású lakossal. XVI. századbeli telepitvény, s mint Murány várához tartozó falunak, a Széchiek voltak a földesurai. Később a Koháryak birtokába ment át és ezeknek a révén lett a Coburg herczegi családé, mely ma is bírja. Első telepesei görög katholikus vallású lakosok voltak, de a mikor Széchi Mária a falut az esztergomi káptalannak elzálogosította, a róm. kath. hitre tértek át. Koháry Antal a községben szegényházat alapított. Ezenkívül kölcsönös segélyző és állatbiztosító egyesület alakult a községben s itt van a herczegi uradalmi erdőhivatal és a fürésztelep. A lakosok régebben zsindely- és deszkagyártással s fuvarozással foglalkoztak, de a juhtenyésztést is nagyban űzték. A mult században a polonkai sajt is híres volt. A község határában vasas forrás van. A községben levő úrilakot a hatvanas évek elején Lerch Alajos építtette; jelenlegi tulajdonosa özv. Ferjentsik Jánosné. A katholikus templom 1666-ban épült. Az egyház kelyhet és egy szentségtartót őriz a XVI. századból, melyeket Széchi Mária ajándékozott a templomnak, továbbá egy értékes ereklyetartót, mely báró Andrássy Antal rozsnyói püspök ajándéka. A községben van posta, távírója Pohorella-vasgyár, vasúti állomása Bikás. Ide tartoznak Lujza vasgyár és Podbrehi fürésztelep is.

Pongyelok, a Szuha patak völgyén fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 87 házzal és 412 ág. ev. h. vallású lakossal. E községnek hajdan a Jánoky és a Jákófy család volt a földesura. Később a Malatinszky és a Szilárdy család lett a birtokosa, jelenleg pedig a Thalabér Lajos örökösének, Polgáry Izaurának van itt nagyobb birtoka. A községben két úrilak van. Az egyiket Malatinszky Ferencz építtette és az most Gyurácz Jánosé, a másikat pedig, a mely most Polgáry Izauráé, Thalabér Lajos emeltette. A XVIII. században itt híres porczellángyár volt, mely annak idején a holicsival versenyzett. A község határában ma is megvan a kitűnő tűzálló agyag. Van továbbá savanyúviz-forrása, melyet azonban csak a falubeliek használnak. A lakosok közül sokan a cserépégetést és a fazekas-mesterséget űzik. Ág. h. ev. temploma oly régi, hogy építési ideje is ismeretlen. Ide tartoznak Mastinecz, Új-puszta és Hlinova telepek is. A község postája Nagyszuha, távírója és vasúti állomása Rimaszombat vagy Poltár.

Poprócs, a hasonnevű hegytetőn fekvő tót kisközség, 33 házzal és 159 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban a Derencsényiek birtoka. Akkoriban két ily nevű község volt a vármegyében Alsó és Felső jelzővel. 1427-ben 81Pathproch, 1450-ben pedig Podproch alakban említik. Később egyes részei a Koháry, majd a Coburg herczegi család tulajdonába kerültek, de e családokon kívül a br. Luzsénszky, a Draskóczy, Bornemisza, Batyik és Szontágh családok is birtokosai voltak. Lakosai azelőtt különféle faeszközök készítésével foglalkoztak és most is sokan a fakanálkészítést háziipar gyanánt űzik. Az ág. ev. templom 1842-ben épült. A község határában magnezit-kőbánya van. Postája Ratkó, távírója s vasúti állomása Nyustya.

Poszoba, magyar kisközség, 72 házzal és 354, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E községnek 1424-ben a Doby család volt a földesura. Később megoszlott a Szathmáry, Abaffy, Draskóczy, Hevessy és a Hanvay családok között. 1879-ben oly felhőszakadás volt a községben, hogy házak dőltek össze és 20 ember s számos háziállat pusztult el. A községben levő református templom 1805-ben épült. A legközelebbi posta Keleméren, a távíró Putnokon, a vasúti állomás pedig Bánrévén van.

Priboj, a Rimavölgyben fekvő tót kisközség, 18 házzal és 107 ág. h. ev. vallású lakossal. Földesurai a br. Prónay, br. Luzsénszky, br. Nyáry, Szontágh, Vajda, Fejes, Szerdahelyi és Tihanyi családok voltak. Határában grafitbánya van. A községben nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Rimabánya.

Putnok, sajómenti magyar nagyközség, 595 házzal és 3471 lakossal, kik közül 1551 róm. katholikus, 1166 ev. református és 656 zsidó. E községet a pápai tizedszedők Puthnuk néven jegyezték föl. Már a honfoglalás korában lakott telep volt. Legrégibb ismert birtokosai az Orlay és a Putnoky családok voltak. IV. László 1283-ban a Rátót nembelieket Putnok birtokában megerősíti. Ezek közül Miklós a Putnoky család megalapítója. Ez időben a községhez tartozott Igalom, Dienesfalva, Pokalyfalva, Pogony és Málé. Ezek közül Pogony és Málé mint puszták ma is megvannak, azonban Pokalyfalva és Igalom teljesen eltüntek s csak mint dűlőnevek élnek. 1423-ban vámhely volt és itt volt a sókamara is. 1427-ben a Putnokyaknak 53 jobbágyportájuk volt itt, a mi azt bizonyítja, hogy már ez időben egyike volt a vármegye legnagyobb községeinek. Vára e korban nevezetes erősség volt. 1567-ben a törökök foglalták el, de azoktól ismét visszavették. Az 1578. évi 27. t.-cz. véghelynek minősíti. 1607-ben Bocskay hajdúi beveszik a várat. Ugyanabban az évben a törökök ismét felprédálják a várost, a várat pedig elfoglalják. 1613-ig Orlay Miklós volt a vár kapitánya és később a vár és a hozzártozó 82uradalom tulajdonosa. 1613-ban is Orlay István a várkapitány, utána meg Orlay András. Ebben az időben a vár lőportornya felrobbant és a várat erősen megrongálta, de Orlay András 1653-ban ismét helyreállíttatta. András utóda II. Miklós volt, kinek nővérét, Orlay Anna Borbálát Serényi András vette nőül és így jutott a vár és uradalom a Serényi grófok birtokába. 1644-ben Rákóczy György beveszi a várat, de a császári seregek még ebben az évben visszafoglalják. Orlay Miklós, a putnoki vár ura részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, minek következtében birtokaitól megfosztották és a vár 1670-ben Sporknak hódolt meg. 1672-ben a kuruczok ismét elfoglalják a várat, de a császáriak visszahódítják. Ugyanez ismétlődik 1678-ban, a mikor Teleky Mihály foglalta el, de csak rövid ideig tarthatta meg. 1680-tól 84-ig a vár Thököly híveinek a kezében van és Thököly maga is itt táborozott 1683-ban. 1685-ben ismét ostromolják és majdnem teljesen lerombolják; de újra megerősítik és 1705-ben már II-ik Rákóczy Ferencz birtokában van. 1706-ban maga Rákóczy is Putnokon volt. A fiscus által lefoglalt uradalmat gr. Serényi Andrásnak és Orlay Andrásnak sikerült ismét visszaszerezniök. Időközben a Putnokyak birtokát a Széchiek vették meg. A XVII. századból való oklevelek a községet kétféleképen említik. A pataktól elválasztott nyugati rész volt Putnokváralja, a keleti rész pedig Putnokfalva. A XVII. században Putnokon megyegyűléseket is tartottak. Első hetivásárjogát a város 1693-ban kapta, azután ismét 1702-ben s 1822-ben, mígnem országos vásártartásra 1834-ben tett szert. 1849. febr. közepén Dembinszky tábornok kb. 10,000 főnyi serege vonúlt át a városon. Utána jött Schlick, a ki itt ütötte fel táborát. 1848 július végén Görgey csapatai vonúltak át a községen, három nappal később pedig az oroszok jöttek ide és egy hétig táboroztak itt, mely idő alatt folyton pusztítottak és raboltak. Augusztus közepén Grabbe csapatai voltak itt két napig. 1820-ban a várnak még néhány épülete fennállott, de 1834-ben gr. Serényi Alajos a vár romjaiból kastélyt építtetett. Ezt a kastélyt 1860-ban gr. Serényi László átalakíttatta. Ma gr. Serényi Béla a birtokosa. Putnok a mult században híres bortermelő hely volt. Dienesfalva nevű szőlőterületén 500 hold termő szőlője volt, míg a fillokszera el nem pusztította. A mult század elején sörház és nagyobbszerű pálinkaégető volt a községben. Ez időben a következő nemes családok laktak itt: Hubay, Dapsy, Pásztor, Putnoky, Baán, Sturman, Várnay, Szüllő, Bodó, Óváry, Vattay, Veresmarty, Pongó, Király, Kovács, Bodnár, Gecse, Hevessy, Tornallyay, Horváth. 1830-ban alakult a kaszinó, 1861-ben a méhész-társulat s a kisdedóvó, mely javarészben gr. Serényi Lászlónak köszönheti létrejöttét. 1870-ben alakult a műmalomtársulat, 1863-ban a műkedvelő-társaság, 1871-ben a népbank, 1874-ben az önkéntes tüzoltó-egylet. Itt született Tóth Ede, a jeles színműíró, kinek igénytelen szülőházát 1880-ban jelölték meg emléktáblával. Putnokon született állitólag a híres Tomory Pál érsek is, a ki Mohácsnál esett el. Putnok város ősi, árpádkori templomát 1830 után bontották le és akkor építették helyébe a mostanit. A régi református templom 1692 körül leégett. Helyébe 1698-ban fatemplomot építettek, mely 1798-ig állott fenn. A mostani templom 1820 körül épült. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.

Rás, a túróczi völgyben fekvő magyar kisközség, 65 házzal és 256 ev. ref. vallású lakossal. 1410-ben már a mai nevén szerepel és vele együtt az oklevelek Rás pusztát is említik. Később Alsó-Rás néven találjuk említve, megkülönböztetésül Rás pusztától. 1427-ben a runyai Soldos család az ura, később a Tornai család. 1550-ben Ferdinánd király új adományt ad a községre a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszáju, Szkárosi és Kerepeczy családoknak. Későbbi birtokosai azután a Draskóczy és a Hevessy család, most pedig a Sárközy örökösöknek van itt nagyobb birtokuk. Az ev. ref. templom nagyon régi épület, de néhány évvel ezelőtt megújították. Ide tartozik Puszta-Rás és Cslesza. Az előbbinek határában, a várhegyen, hajdan valami erőd volt, melynek azonban már a nyoma is alig látszik. Rás község postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Radnót, balogvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 162 házzal és 594, tisztán ev. ref. vallású lakossal. E község 1423-ban Radnotfalua néven pelsőczi Nagy János tárnokmesternek a birtoka. 1427-ben már a Pethes 83család birtokában találjuk. 1430-ban Zsigmond király a Perényieknek adományozza. Később azután a török háboruk idejében a község lakosai nemesi előjogokat nyertek. Itt született és itt lakik Pósa Lajos, az ismert nevű költő. A község szép református temploma 1875-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Ragály, az e község után elnevezett völgyben fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 132 házzal és 648 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. E községet már 1357-ben említik és pedig háromféle alakban, ú. m. Ragal, Kyusragaal és Ragalfeulde. 1405-ben a Basó család a földesura, de 1427-ben már a Ragályiak bírják. 1480-ban a Csoltóy családnak is van itten része; de ez kihalt és azután megint a Ragályi család a földesúr s ma is az a birtokosa. Rajta kívül Szabó Ágostonnénak van itt nagyobb birtoka és úgy neki, mint báró Ragályi-Balassa Ferencznek szép kastélya. A mult század közepén a Ragályiakon kívül még az Ivocs, Várady, Izsó, Lenkey, Dapsy, Katona és az Osváth család is birtokos volt itt. Báró Ragályi-Balassa Ferencz kastélyában a tulajdonosnak nagyon érdekes fegyvergyűjteménye, képtára és családi levéltára van. Itt látható a Mária királynő diósgyőri várából származó és a királynő nevét viselő kőpárkány is, mely Alsószuháról, Ragályi István borsodi alispán hajdani kastélyából került ide, a hol mint kandallópárkány volt alkalmazva. A községben két templom van. A református templom nagyon régi épület, de építési idejét megállapítani nem lehet. A katholikus templom 1842-ben épült. Az 1629. évi összeírás szerint akkoriban virágzó plébánia volt, mely a reformáczió alatt megszűnt. 1835-ben, mikor a hivek száma szaporodott, a szomszédos Zádorfalváról helyezték át a plébániát. A református egyház több nagyon érdekes és értékes szentedényt és úrasztali terítőt őriz a XVI. és XVII. századból. A községben van posta és távíró, a legközelebbi vasúti állomás pedig Sajóvadna vagy Bánréve. Ide tartoznak Nyolczrendes, Ravaszrész és Dobrosó puszták is.

Ráhó, rimavölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 89 házzal és 458 ág. h. ev. és róm. kath. vallású lakossal. E község hajdan a ráhói uradalom középpontja volt. Legrégibb birtokosai a ráhói Jákófy és a szuhai Jánokyak voltak. 1416-ban már várkastély van benne. A Jákófyak után a Jánokyak örökölték a várat és az uradalmat Jánoky Gáspár a XVII. század közepe felé a ráhói várkastélyban iskolát alapított, mely akkoriban messzeföldön híres volt. Később a várkastély a Tihanyi, Kubinyi és Ruthényi családok birtokába került, azután Prónay Miksáné, szül. Kubinyi Ottilia bírta, utána Prónay Miksa veje: Zmeskál Sándor, most pedig Okolicsányi Gáspár. A várkastély most már lakatlan és romladozó állapotban van. Jákóffy Ferencz alatt, a XVII. században, a családfő távollétében, rablók támadták meg a kastélyt, a háziasszonyt megkínozták és a várat kirabolták. A Rákóczy-féle mozgalmak alatt is szerepe volt a várkastélynak, mely az akkori mozgalmas időkben erősen megrongálódott. Az említetteken kívül még a Pelargus, Szontágh, Józseffy, Kende, Czékus, Fejes és a Szerdahelyi családok is birtokosok voltak itt, most pedig Ruthényi Bélának és nejének, szül. Vad Amáliának és Okolicsányi Gáspárnak van itt nagyobb birtoka. A községben három úrilak van. Az egyik Ruthényi Béláé; ezt Ruthényi Zsigmond és neje, Palágyi Klára építtette 1565-ben. 1727-ben átalakították és az emeletes, lakályos épület ma is ugyanabban az állapotban van. A kastélyhoz tartozó park egyike a vármegye legszebb kertjeinek. Okolicsányi Gáspárnak két úrilaka van. Az egyiket 1773-ban Tihanyi Ferencz építtette, a másikat pedig a Fejes család. A hívők ájtatosságának kielégítésére két templom szolgál. Úgy az ág. h. evangelikus, mint a róm. katholikus templom már a reformáczió idejében fennállott, azonban a kath. templomot 1769-ben, az evangelikust pedig 1808-ban alapjából újra építették. Az evangelikus templom belsejében felhasználták a régi templom oltárát, mely érdekes, renaissancekori munka, melyet azonban később barokk-díszitéssel rontottak el, csak azért, hogy czifrább legyen. Ezenkívül a templom falait több, még a Jákófyak és Jánokyak korából való epitáfium és emléktárgy díszíti. A községnek van postája és vasúti megállóhelye, távírója pedig Rimabánya.

Rákos, a Rákos és Túrócz patak mellett fekvő tót kisközség, 125 házzal és 703 ág. h. ev. és róm. kath vallású lakossal. Első nyomaira 1427-ben találunk, noha a község sokkal régibb. Földesurai a Bebekek voltak, azután a gr. Csáky család, most pedig a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka és a rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaságnak egyik legnagyobb 85bányatelepe. A községhez tartozó Zamsok nevű hegyen templom vagy kolostor állott, melynek azonban már alig van némi nyoma. Róm. kath. temploma románkori építmény, nagyon érdekes falfestményekkel. Az ág. h. ev. templom 1810-ben épült. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Jolsva.

Rakottyás, balogvölgyi magyar kisközség, 60 házzal és 307 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan a balogvári uradalomhoz tartozott és ezzel együtt a Coburg herczegi család birtokába került. A mult század elején már a Beélik s a Bornemisza családok is bírnak benne részeket; jelenleg Bornemisza Istvánnak és Lászlónak és Máriássy Andornak van itt nagyobb birtoka és csinos, emeletes kastélya, melyet Beélik szepesi püspök építtetett. Református templomának építési ideje ismeretlen. A községhez tartoznak Rókalyuk, Kutyai, Heredély, Góbis, Vaskapu, Kápolna és Czenteháza puszták, melyek a három első kivételével már a középkorban szerepeltek. Góbis pusztát 1423-ban említik. Kápolna hajdan község volt és a pápai tizedszedők jegyzékében Capella néven van említve. A XV. században a gombaszögi pálosoké volt, azután a Derencsényiek és utánuk a Széchiek bírták, közben az Orros család is birtokosai közé tartozott. Vaskapu puszta hajdan Vasas néven szerepelt és 1427-ben a Sztárnay család az ura. Czenteháza puszta 1392-ben van említve Chentehaza néven. A község postája Felsőbátka, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Ratkó, a Túrócz patak mentén fekvő tót nagyközség, 194 házzal és 810 ág. h. ev. lakossal. E község 1413-ban a Derencsényiek birtoka volt és e család többi birtokaival együtt a Koháryak tulajdonába került. Később a Fáy, Szentmiklóssy és a Draskóczy családok is birtokosai voltak. Régi, szabadalmas város, mely 1756-ban országos vásárjogot nyert. Ez időben Ratkowa vagy Radkova tót nevével is találkozunk. 1786-ban járási székhely. Lakosai messze földön híres tímárok voltak s különösen a nagyon keresett vörös szattyánt készítették és ezzel az egész országban kereskedtek. 1837-ben 104 tímár és varga lakott itt, de ezeken kívül kb. 150 posztós és gubás és a Túrócz patakon számos szűrkalló és több malom állott. Most is sok timár, szattyános és szűrposztó-készítő van a községben, melynek határában magnezit-kőbánya is van. 1827-ben az egész község leégett. Érdekes épület a régi városháza, mely ma is községházául szolgál, továbbá nevezetessége az 86ág. h. ev. templom, mely nagyon régi építmény. Érdekes ötvösműveit képben is bemutatjuk. Ratkó vidékén hajdan több község feküdt, melyek azóta elpusztultak. Ezek: Szlatina (Zlathyna), Nádfő és Kórógy, mind a három 1413-ban a Derencsényiek birtoka. A községben van posta, távírója Jolsva, vasúti állomása Nagyrőcze, Jolsva vagy Tornallya.

Ratkóbisztró, a Bisztra patak mellett fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 122 házzal, 510 nagyobbára ág. h. ev. vallású lakossal. E község 1413-ban Byztra és Byztre néven a Derencsényiek birtoka. Később a Koháryaké, majd ezekről örökségképen a Coburg herczegi családé lett, mely itt most is birtokos. A község határában aranybánya is van, mely azonban csekély jövedelmezősége miatt nincsen művelés alatt. Itt van a tiszolcz-vashegyi sodronykötélpályának egyik állomása. Lakosai között azelőtt, a kohó- és bányamunkásokon kívül, sok volt a posztós is. A község két izben teljesen leégett. 1842-ben oly nagy volt a tűzvész, hogy a templomban a harangok is elolvadtak. A második nagyobb tűzvész 1889-ben volt, a mikor néhány ház kivételével az egész község leégett. Evangelikus temploma 1787-ben épült. A község postája Ratkó, távírója és vasúti állomása pedig Nagyrőcze.

Ratkólehota, a ratkói völgyben fekvő tót község, 58 házzal és 252 róm. kath. vallású lakossal. E községet 1450-ben Lachlehota és Zazlehota néven említik. Szintén a Derencsényiek birtoka volt és ugyanazon sorsban osztozott, mint e család többi birtokai. Most a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka és erdőgazdasági hivatala. 1858-ban az egész községet tűz pusztította el. Katholikus temploma ezelőtt kápolna volt, s 1830-ban hozzáépítés útján kibővítették. A község postája Újvásár, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya.

Ratkószuha, Ratkó közelében fekvő tót kisközség, 56 házzal és 318 ág. h. ev. vallású lakossal. E község 1357-ben Zuha néven a Derencsényiek birtoka. A Koháryakról a Coburg herczegi család birtokába került, de a Fáy család is birtokosa volt. A XVIII. században Susseni tót néven is említik. Lakosai gyapjúharisnyákat és keztyűket, továbbá zsinórokat és öveket készítettek és ezekkel kereskedtek. A község evangelikus temploma 1701-ben épült. Ide tartozik Ratkó-Szuhahegy. A község postája Ratkó, távírója és vasúti állomása pedig Nyustya.

Ratkózdichava, balogvölgyi tót kisközség, 29 házzal és 148 ág. h. ev. lakossal. E község szintén a Koháry, majd később a Coburg birtokok közé tartozott, de a herczegi család mellett még a br. Luzsénszky, a De La Motte és a Batyik család is birtokosa volt. Most a Latinák családnak van itt nagyobb birtoka. 1427-ben Zdyhaua, 1450-ben Zdysowa alakban merül fel a község neve. Ág. h. ev. temploma 1841-ben épült. A község postája Ratkó, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Recske, sajóvölgyi magyar kisközség, 46 házzal és 238 ev. ref. vallású lakossal. E község nevét 1347-ben kétféle változatban találjuk, ú. m. Rechke, Rekche alio nomine Kezw, 1469-ben pedig háromfelé oszlott, ú. m. Felswrechke, Nogrekche és Alsórechke falvakra. E szerint a mostani Kisrecske puszta is falu volt. Recske birtokosa 1427-ben a Recsky család, 1436-ban pedig a Szalonnay és utána a Csetneky család. Alsó-Recske földesurai a XV. század közepén a Tekes, Szalonnay és a Szény családok voltak. Felső-Recske birtokosa ugyanakkor az Ományi család. Később az egygyé olvadt községnek a Jankovics, Hubay, Biró, Héthy, Csiszár, Czakó és a Nagy családok voltak a birtokosai, most pedig Walther Gyulának és Balázs Lajosnénak van itt nagyobb birtoka. A községben levő ev. ref. templom 1692-ben épült. A község postája és vasúti állomása Kövecses, távírója pedig Bánréve.

Redova, sajómenti tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 186 házzal és 1242 ág. ev. h. vallású lakossal. E község hajdan a csetneki uradalomhoz tartozott és ennek többi birtokaival együtt az Andrássy család kezébe került. Most gr. Andrássy Dénesnek és gr. Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka. Ezelőtt Neuhaus német néven is ismeretes volt és 1707-ben Bercsényi Zsigmondot is a földesurai között találjuk, a mult század elején pedig a Nemessányiakat, a Rokfalussyakat, a Kirinyieket és a Pogány családot uralta. Ág. h. ev. temploma 1794-ben épült. A község postája Felsősajó, távírója és vasúti állomása Dobsina.

Rekenyeújfalu, A pelsőczi Nagyhegy alatt fekvő tót kisközség, 85 házzal és 470 ág. h. ev. és róm. kath. vallású lakossal. Szintén a csetneki uradalomhoz tartozott és 1362-ben Wyfalw al. nom. Ratonkenecht alakban szerepel. 1416-ban Rakonchas, alio nomine Zenegetev sive Wifalu körülirással említik és ekkor Bubek János tárnokmester a földesura. 1659-ben az Andrássyak bírják, 1707-ben Bercsényi Zsigmond, 1736-ban pedig a Máriássyak. 1786-ban a német Reiken és a tótos Rekenant neve is felbukkan. A mult század elején Rekenya néven is említik. Ide tartozik Ivágyó puszta. Evangélikus 88és katholikus temploma van, de építési idejük ismeretlen. A község postája Berzéte, távírója és vasúti állomása Rozsnyó.

Répás, ratkóvölgyi tót kisközség, 53 házzal és 234 ág. ev. h. vallású lakossal. E községnek 1413-ban a Dancs család volt a földesura, de 1427-ben már a runyai Soldos és a Csató család is részesek benne. 1483-ban a Szentkirályi család is birtokosa, később a Hanvay, Koháry, Ragályi, Soldos és a Fáy családok kezén oszlik meg. 1892-ben a község nagyobb része leégett. A faluban nincs templom. Postája Ratkó, távírója Jolsva, vasúti állomása Jolsva vagy Tornallya.

Restér, csetnekvölgyi tót kisközség, 85 házzal és 359 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1362-ben részben a csetneki uradalomhoz tartozott. 1427-ben, a mikor már a mai nevén szerepel, a Csetnekieknek 33 jobbágyportájuk volt itt, a mi, tekintve, hogy nemcsak a Csetnekiek voltak a község földesurai, azt bizonyítja, hogy Restér akkortájt már nagy község volt. 1559-ben I. Ferdinánd Horváth Balázst iktattatja Restér birtokába. Később a Rokfalussyak lettek a földesurai, azután az Andrássyak, a kiknek itt most is van birtokuk.

A mult század elején a község neve még kétféle változatban jelenik meg: ú. m. Restir és Roschtjar. 1668-ban már serfőző ház is volt a községben. Az ág. h. ev. templom a XV. században épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Ochtina.

Rimabánya, rimavölgyi kisközség, körjegyzőségi székhely, 96 házzal és 512, nagyobbára tótajkú, ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1334-ben a kalocsai érseké volt, azután pedig Széchi Tamásé. Hosszú ideig Ajnácskő várához tartozott, később azután a gr. Ráday, a palóczi Horváth, a Török, a br. Luzsénszky, Jekkelfalussy, Abaffy, Kovács, Berényi, Petényi családok között oszlott meg, most pedig a rimamurány-salgótartjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. A község határában levő hegyek vasérczet és más ásványokat tartalmaznak. A hagyomány szerint hajdan aranybányái is voltak. A községházán őrzik II. Rákóczy Ferencznek 1703-ból való protectionális levelét, melyben Rimabánya és Rimazsaluzsány lakosainak személyi és vagyoni oltalmat biztosít. Az ág. h. ev. templom árpádkori építmény, melyet azonban az idők folyamán, a sok átalakítással elrontottak. 1856 április 17-én az egész község leégett. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás.

Rimabrézó, rimamenti tót kisközség, 86 házzal és 427, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. Egyike a vármegye legrégibb községeinek, mely a tatárjárás alkalmával elpusztult. Legelső okleveles nyomát 1334-ben találjuk, a mikor a kalocsai érsek birtokai közé tartozik. Utána Széchi Tamás főispáné, majd Ajnácskő vár tartozéka. Későbbi birtokosai a Kubinyiak, Fáyak, Duzsárdyak, Malatinszkyak és Jekelfalussyak, most pedig a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka és erdőhivatala. Régente Kishont vármegye székhelye volt. A rimamurányi bányatársaságnak itt volt a fő- és székhelye és a mostani erdőhivatal, melyet még Malvieux György gyáros és bankár építtetett és 1808-ban Sturmann Márton igazgató átalakíttatott, volt a társaság igazgatósági hivatala. Az idetartozó parkban van felállítva Sturmann Márton mellszobra is. 1770 körül két jolsvai polgár itt vasgyárat építtetett, mely később a rimamurányi társaság tulajdonába ment át. A XVII. században üveghuta is volt a községben, a Szinecz-hegyből pedig vasat, kristályt és topázt bányásztak. A község határában két savanyúvíz forrás van. 1730 körül még az a kápolna is fennállott a község közelében, a Rozsovszka nevű erdő-dülőben, melyet a hagyomány szerint annak az emlékére emeltek, hogy 1242-ben a tatárok itt konczolták fel a falubelieket s három hajadont, a kik szüleik védelmére keltek, a holttestek közé élve temettek el. Másfél méter magas kőoszlop jelezte e helyet, melyet ma is "Leánytemetés"-nek neveznek. Az emlékkövet valami kincskereső, a ki itt ásott, kifordította helyéből és az most a földön hever. Ág. h. ev. temploma egyike a vármegye legérdekesebb románkori építményeinek, melyet az országos műemlékek közé soroztak és freskóit 1893-ban restaurálták. Liszkay János, a községnek buzgó ág. h. ev. lelkésze, a templomban érdekes régiségeket és ereklyéket őriz, melyeknek egy része a régi templom restaurálása alkalmával került elő, másik része pedig az itt található urnasírokból. A kishonti ág. h. ev. egyházmegye őrizetébe átadott oklevelek között több Róbert Károlytól való és a papi tizedre vonatkozó oklevél van. Az egyház 89még a reformáczió elejéből származó, érdekes kelyhet is őriz. Ide tartozik Zachrada telep. A községnek van postája, távírója és vasúti állomása. A Rimamurány-salgótartjáni vasmű r. t. itt tiszta magyar tannyelvű iskolát tart fenn. Úgy ez, mint Liszkay János lelkész nagy szolgálatot tesz a magyarosodásnak, mely itt örvendetes módon terjed.

Rimalehota, rimamenti tót kisközség, 53 házzal és 308 ág. h. ev. lakossal. Hajdan Ajnácskővár tartozéka volt. Későbbi birtokosai a Ruthényi és a Kende családok voltak. Most a rimamurány-salgótartjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. Lakosai azelőtt kitűnő faeszközöket készítettek és közülök sokan ma is faabroncs- és seprőkészítéssel foglalkoznak. 1863-ban az egész község leégett. Az ág. h. ev. templom 1852-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabánya. Ide tartoznak Farkasvölgy és Zapacs telep.

Rimaszécs, rimamenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 345 házzal és 1680 róm. kath. és ág. h. ev. lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében feltűnik Seechch alakban. 1347-ben Zeech, 1427-ben Szecch, 1467-ben Rimazech alakban jegyzik fel nevét az egykorú oklevelek. A Széchiek ősi birtoka, a kiknek itt váruk is volt. 1460-ban, a mikor Bonfini Zeechum néven említi, Mátyás király a Rozgonyiaknak adományozza, de 1481-ben ismét a Széchiek birtoka. Széchi Mária után Wesselényi Ferencz birtokába jutott, a ki hűtlenség bűnébe esvén, a vár és uradalma a kir. fiscusra szállott és azután kapták a Koháryak és ezek révén szállott a Coburgokra, a kik itt ma is birtokosok. Várát a husziták elfoglalták, de 1460-ban visszavétetvén tőlük, leromboltatott. A XVII. században itt megyegyűlés is volt. 1796-ban a község országos vásárszabadalmat nyert és vásárai még a mult században is országszerte híresek voltak. A községben járásbíróság székel, továbbá van itt polgári olvasókör, önkéntes tűzoltóegylet és a Coburg-féle uradalomnak erdészeti hivatala. A községben két templom emelkedik. A róm. kath. templom 1805-ben, a református pedig 1791-ben épült. Saját postája, távírója és vasúti állomása van. Ide tartoznak Kaczagó, Alsó- és Felső-Nándor, Alsó-Csobánka és Csobánka puszták. Ez utóbbi régen község volt és 1427-ben Csobánkaháza néven említik. Rimaszécs vidékén hajdan még négy község feküdt, melyek már rég elpusztultak. Ezek Rogas, mely 1216-ban és 1387-ben merül fel, továbbá Kuslód (Cuslood), melyről szintén 1216-ban van szó, azután Miklósfalva, mely 1431-ben még falu és végre Elekesfölde, mely a XV. században mint a Jánosfalviak, Fügedyek és azután az Abaffyak birtoka szerepel.

Rimazsaluzsány, rimamenti tót kisközség, 33 házzal és 173 ág. ev. h. vallású lakossal. Földesurai a Ruthényi, Szontágh és a Kende családok voltak, most pedig a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. A község határában ásványvíz forrás van. Temploma nincsen. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabánya.

Rimócza, rimamenti tót kisközség, 50 házzal és 281 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan Ajnácskővár tartozéka volt. 1435-ben a Fügey család volt a földesura. Ekkortájt Rymahaza néven szerepel, de néhány évvel később már Rimolcza néven szólnak róla. Későbbi birtokosai a ráhói urak voltak, ú. m. a Fejes, Szerdahelyi és Tihanyi családok, ma pedig a rimamurány-salgótartjáni r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. Az ág. h. evang. templom 1796-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimamurány.

Rochfalva, csetnekvölgyi tót kisközség, 64 házzal és 499 ág. h. ev. lakossal. A Rokfalussy család ősi fészke. 1346-ban Rohfalva, majd Rowfalwa néven, s azután Felső és Alsó jelzővel mint két község szerepel. 1427-ben a Csetnekiek voltak a birtokosai, később azután a Szathmáry és a gróf Andrássy család. Most gróf Andrássy Dénesnek van itt nagyobb birtoka. A mult század elején, a mikor Rochovcze tót neve is felmerül, papirmalom volt a községben. Vasérczbányája is volt, most pedig Janovitz Gyulának van itt papiranyag gyára. A község határában ásványvíz-forrás van, melynek vizét azonban nem használják. A községnek van vasúti megállóhelye; postája és távírója pedig Ochtina.

Rónapatak, balogvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 35 házzal és 167 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban Balogvár tartozéka és a Derencsényiek birtoka volt. Később a Széchiek lettek a földesurai, azután Wesselényi Ferencz, utána a Koháryak és végre a Coburgok, a kik itt ma is birtokosok. A község határában magnezit- és grafitbánya s savanyúvíz-forrás van. A községben levő ág. h. ev. templom 1832-ben épült. Ide tartozik Burda telep is. A község postája Ratkó, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Rudna, Rozsnyó közelében fekvő magyar kisközség, 85 házzal és 463 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1291-ben Rodna néven szerepel, de 1331-ben már a mai nevén tűnik fel. 1416-ban a Gömöry család a földesura. 1423-ban pelsőczi Nagy János kir. tárnokmesteré, négy évvel később pedig a Bebek családé, azonban 1430-ban Zsigmond király a Perényieknek adományozza. 1489-ben Máriássy Istvánt iktatják a község birtokába és e család kezén marad a község szakadatlanul. Később a Hámos család is birtokos itt. A XVIII. században Rudnik tót neve is használatos. Lakosai bányászok, szénégetők és fuvarosok voltak. A községben nincs templom. A posta Berzétén van, távírója és vasúti állomása Rozsnyón.

Runya, a tornallya-bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 108 házzal és 511 ev. ref. vallású lakossal. E község nevével már 1323-ban találkozunk Rwnna alakban, a mikor Hanvay Miklós és Hunch Ádám, János és Sándor egyezséglevélben van róla szó. 1427-ben a runyai Soldos család a földesura. 1550-ben Ferdinánd király új adománylevelet ad a községre a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosi, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. Most Soldos Árpádnak, özv. Jankovich Miklósnénak, Ruthényi Bélánénak és Hevessy Benedeknek van itt nagyobb birtoka. A községben négy urilak emelkedik, melyeknek mindegyikét a Soldos család építtette. Özv. Jankovich Miklósné birtokában érdekes régi családi oklevelek vannak. A község határában verték agyon fogadott bérenczek Visnyay kurucz kapitányt. A halmot, a hol a gyilkosság történt, ma is Visnyai-halomnak nevezik. E halom határos azzal a szomszédos községhez tartozó Ravaszlyuk nevű dűlővel, melyről ugyanezt az eseményt beszélik. A mult században a már említetteken kívül még a Nagy, Pongó, Szemes, Czabaj, Dávid és a Csiszár családnak volt itt nagyobb birtoka. A község evangélikus temploma 1602-ben épült. A községnek van postája, távírója és vasúti állomása. Ide tartoznak Temetőalja, Szeles, Petyke és Madzag puszták s a község közelében feküdt hajdan Zenthlelek is, melynek nyomát csak a község határában levő ú. n. Klastromdomb tartja fenn. Ezen a tájon feküdt valahol Alkér és Czomporháza község is, melyek a XV. század első felében még virágzó falvak, de azután nyomuk vész.

Sajógömör, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 285 házzal és 1336, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A vármegye legrégibb községeinek egyike és ősi székhelye, melynek vára már a honfoglaláskor fennállott és a melyet a névtelen jegyző is Gumur néven, mint Gumur vezér várát megemlít. IV. Béla alatt Szepessy Gallusra, a Máriássyak egyik ősére jutott és 1389-ben Castrum Gumuriense, később pedig Ghemerum néven szerepel. A XIV. század végén királyi vár és uradalmi központ, később a husziták foglalják el, a kiktől Mátyás király 1459-ben visszafoglalja, de ekkor a vár nagyon megrongálódott. Időközben, 1423-ban, Mátyás király pelsőczi Nagy János tárnokmesternek zálogosítja el és ekkor oppidum nostrum jelzővel említi. 1430-ban a Perényiek kapnak reá királyi adománylevelet, 1460-ban pedig Rozgonyi Sebestyén és Szapolyay Imre. A község a XIV. században a vármegye székhelye, s népességére nézve a vármegye második városa volt, mely már 1427-ben 105 jobbágyportát számlált. Idővel a Széchiek lettek a földesurai, Széchi Mária révén Wesselényi Ferencz, ennek hűtlensége után pedig a Csákyak kapták s így jutottak egyes részei Gyöngyössy István, az Ibrányi, Lányi, Gerhard és a Szent-Ivány család birtokába. Jelenleg Szent-Ivány Árpádnak és a Szontágh családnak van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet állitólag még Széchi Mária építtetett és a gróf Csákyak átalakították. A XVIII. század elején a Schneider család zálogos birtoka volt és azután a Gerhard családé lett. A most Szent-Ivány Árpád tulajdonában levő szőlőhegyen folyt le a hagyomány szerint az a híres jelenet, melyet a költő "Mátyás király Gömörben" czím alatt oly szépen megénekelt, a mikor a nagy király, példát adandó, kapát vett kezébe és a kiséretében volt főurakat is szőlőkapálásra kényszerítette. A községben azelőtt híres ág. h. ev. gimnázium volt, melyről más helyen szólunk. Sajógömör négyizben kapott országos vásárszabadalmat. Régen nagy gyümölcs-, szőlő- és dohánytermeléssel dicsekedhetett s virágzó volt marha- és juhtenyésztése is. Az idetartozó, ú. n. Istenhegy tövében levő "Szent-kút" messze vidékről vonzotta ide a köszvényeseket. 1853-ban az egész község a lángok martaléka lett és csak a templom, a kastély és a paplak maradt meg. Az ág. h. ev. templom 1510-ben épült, de 1881-ben lebontották és 1882-ben épitették a mostani gótikus modorban emelt templomot. Az ú. n. Őrhegyen és Várhegyen bronzkori leleteket 92találtak, melyek a nemzeti múzeumba kerültek. A községhez tartozik Vámház és Betekints puszta. Határában több elpusztult község helyére akadunk. Ilyen volt Cselén, mely 1427-ben még népes, továbbá Kornuthfalva, mely 1427-ben az Udvari család birtoka; ugyancsak ebben az időben volt ezen a tájon Igálom község is, továbbá Füzes, melyről még 1439-ben emlékeznek az oklevelek. Serész is e vidéken fekhetett valahol. Scris alakban már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel és 1439 előtt a Füzesy család, utána pedig a Teresztenyei családnak volt a birtoka. A községben van posta. Távírója és vasúti állomása Tornallya.

Sajókeszi, a bánréve-dobsinai vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 52 házzal és 266 ev. ref. vallású lakossal. E községről 1412-ben Kezy alakban történik említés, a mely időben a kövecsesi és málasi Czinege család a földesura. De ez időtájt már a Dancs család is birtokosa s rajta kívül a Szentkirályi család is részbirtokos; igényt tart reá a mellétei Barna család is. Később a Dancs családdal osztoznak birtokán az Abaffy, a Mumhárdt, a Pogonyi és a Szentmiklóssy családok. Jelenleg Szentmiklóssy Kálmánnak van itt nagyobb birtoka és újabb építésű úrilaka. Sajókeszihez tartozik Szent-Demeter puszta, mely 1340-ben mint külön község Zenthdemeter al. nom. Felharipan, majd Heripan és Alharipan néven szerepel és pedig 1412-ben mint a Czinege, 1413-tól 1880-ig mint a Dancs és 1483-ban, mint a Szentkirályi család birtoka. A községben levő ev. ref. templom 1814-ben épült. A község postája és vasúti megállóhelye Kövecses, távírója pedig Tornallya.

Sajólenke, sajómenti magyar kisközség, 45 házzal és 244, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E község 1386-ban Linte néven a Szentkirályi család birtoka. 1427-ben Nenke alakban említik és ekkor a Makó család az ura, 1464-ben pedig Kis-Nenke néven a Bárczy családé. A mult század elején, a mikor Alsó és Felső jelzőkkel van említve, sok nemes lakja a községet, közöttük a Mumhardt, Lenkey, Kékedy, Szívós, és az Orczy családok. Most Szilárdy Bélának van itt nagyobb birtoka és régi kúriája. A községhez tartozik Szanács puszta. A református templom 1786-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Sajópüspöki, sajómenti magyar kisközség, 118 házzal és 604 róm. kath. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében előfordul Pyspulk név alatt. 1294-ben III. András az esztergomi érseknek adományozza és ekkor Pispuki néven említi. A XIV. század elején a Putnokyak a község földesurai; 1344-ben Zechi Miklós és Ivánka erőszakkal elfoglalják, azonban 1411-ben ismét az esztergomi érsek birtokában találjuk. A rozsnyói püspökség felállításával a rozsnyói püspök lett a földesura. Katholikus temploma 1773-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Bánréve.

Sánkfalva, a Túrócz-völgyben fekvő magyar kisközség, 75 házzal és 428 róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. 1421-ben a Hős és a Sánkfalvy család birtoka. Később a jászói prépostság és a Draskóczy család lett a földesura és most is ennek és br. Vay Aloiziának van itt nagyobb birtoka. A községhez tartoznak Bércz, Hőserdő és Perpes puszták, melyek közül Perpes puszta 1384-ben Perpes és Perbesháza néven merül fel. A Hőserdő elnevezés is a Hős család nevét tartja fenn. Sánkfalva katholikus temploma 1784-ben épült. Postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Sebespatak, a gencsi patak mellett fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 84 házzal és 439 ág. ev. h. vallású lakossal. 1362-ben a Csetnekiek birtoka. 1666-ban a Balogh család kezén van, azután az Andrássyak szerzik meg; a mult század elején a Rokfalussyak és a Kirinyiek is bírnak benne részeket. Most gr. Andrássy Dénesnek van itt nagyobb birtoka. Azelőtt a községnek Bisztró volt a tót neve. A községhez tartozó hegyek vasérczet és rezet tartalmaznak. 1896-ban az egész falu leégett. Ág. h. ev. temploma 1844-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Csetnek.

Serke, rimamenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 203 házzal és 1017 ev. ref. vallású lakossal. E község a Lórántffiak ősi birtoka, kiknek itt váruk is volt, melynek nyomai ma is látszanak. Az 1244-iki adománylevélben Sisque néven van említve. Lóránt mester 1324-ben már a 93serkei vár ura, 1443-ban, a mikor György gömöri alispán volt a birtokosa, Giskra hadai foglalták el a várat. 1460-ban Mátyás király kiűzte innen a cseheket és a várat és tartozékait visszaadta a Lórántffiaknak. 1427-ben már jelentékeny helység lehetett, mert földesurának 64 jobbágyportája volt itt. 1424-ben a Felediek szerepelnek mint földesurak, a kik a Lórántffiakkal vérrokonok voltak. A XVII. században a Vay, Czegey, Vass, Szilassy, Toldalagi és a Kemény családok az urai, majd a Rákóczy-féle csetneki uradalomhoz tartozik, utána pedig a Korniss, Vécsey, Rédey, Inczédy, Kemény, Bánffy és Szilassy családok a birtokosai, most pedig Gömöry Jánosnak, Draskóczy Lászlónak és Fáy István orsz. képviselőnek van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században a serkei járás székhelye volt. Vára a XV. században Kappla néven is szerepel, akkor, a mikor a serkei Lórántffiakkal rokon Kapplay család volt az ura. 1786-ban a községet Sikovcze tót néven is említik. A község a török világban és a Rákóczy-féle szabadságharczok idején több izben volt ütközet színhelye. A faluban két úrilak van. Az egyiket a Szilassyak építtették, ez most a Gömöry Jánosé, a másikat a br. Kemény család emeltette, ez jelenleg a Fáy Istváné. A református templom 1718-ban épült. Az egyház birtokában több érdekes szent-edény van, melyek a XVIII. századból valók. Serkéhez tartozik Sastelek puszta, a mely már a XV. században említtetik. Serke és Détér között feküdt Czéncz, vagy Chyncz község is, mely 1481-ben merül fel s azután nyoma vész. Serke község postája, távírója és vasúti állomása Feled.

Sid, a miskolcz-füleki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 93 házzal és 522, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. 1427-ben a Jolsvai György birtoka. Ez időtájt nevét Syd, 1431-ben pedig Seed alakban említik. Későbbi birtokosai a Czebrián és a Berchthold grófi családok, a br. Mattenkleid, Fulkusházy, a Hanvay, Záborszky és a Máriássy család, most pedig Alitisz Miklósnak, gr. Czebrián örököseinek és Okolicsányi Gáspárnak van itt nagyobb birtokuk. A községben három régi kúria van. Az Alitisz Miklósét még a báró Mattenkleid család építtette, az Okolicsányiét a Fulkusházy család, a harmadikat pedig, mely most a sidi közjegyzői köré, a Záborszki család. A falu határában savanyúvíz forrás van. Róm. kath. temploma 1897-ben épült. Van 94itt vasúti megállóhely, a község postája pedig Fülek, távírója meg Ajnácskő. Ide tartozik Fürdőház és Árnyék puszta.

Simonyi, rimamenti magyar kisközség, 159 házzal és 673 ev. ref. vallású lakossal. Ez is a Lórántffiak ősi birtoka; a XVII. század feléig e családé volt. Már a pápai tizedszedők jegyzékében merül fel Sinan eltorzított néven. Későbbi földesurai a Rákóczyak, a Korniss, Vécsey, Vay, Czegey, Vass, Inczédy, Bethlen és a Kemény család, most pedig özv. Biró Pálnénak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka. A XVIII. század elején a községnek Simonovcze tót neve is felbukkan. A község ev. ref. temploma már a reformáczió idejében is fennállott, de 1733-ban átalakították s a tornyot 1857-ben építették hozzá. Az egyház birtokában több, a XVII. századból való, érdekes ötvösmű van. Simonyi tájékán feküdt hajdan Pingfalva, mely 1427-ben a Jolsvai család birtoka. A község lakosai olvasókört és dalegyletet tartanak fenn. Posta van a községben, távírója és vasúti állomása pedig Feled.

Söreg, a fülek-miskolczi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 160 házzal és 795, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Szintén ősrégi község, melyről már a pápai tizedszedők jegyzéke szól Surek alakban. 1427-ben neve Sowregh és Sewrugh formában tűnik elő s maga a falu a Lórántffiak birtoka. A Lórántffi örökösök után idővel a Madarassy és a Botta családok lettek az urai, most pedig Madarassy Gyulának, és Bornemisza Istvánné szül. Ragályi Etelkának van itt nagyobb birtoka és mindkettőnek régi kúriája; ezét a mult század közepe táján Madarassy Lajos építtette, amazét pedig a mult század elején Madarassy Antal. Ez a két úrilak Gortva pusztán van, mely ma ugyan Söreghez tartozik, hajdan azonban külön község volt s szintén már a pápai tizedszedők jegyzékében van említve, sőt 1427-ben is említik Gowrthwa néven. Söreg község katholikus temploma 1867-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.

Sumjácz, a Királyhegy alján fekvő tót nagyközség, 294 házzal és 2569, nagyobb részben görök katholikus vallású lakossal. Egyike az ország legmagasabban fekvő községeinek, a hol nem ritkaság, hogy augusztusban is fűteni kell. A murányi vár tartozéka volt, melynek lakosai Koháry István alatt görög katholikusokká lettek. Most Szász Coburg Gothai Fülöp herczeg a birtokosa, a kinek itt erdőhivatala, vas- s pléhgyára és fűrésztelepe van. A község 1898-ban tűz következtében teljesen elpusztult, de a herczeg segítségével újra felépült és most egyike a vármegye legcsinosabb és legrendezettebb községeinek. A községben két templom van, római és görög katholikus. Az utóbbi 1825-ben, az előbbi 1776-ban épült. Ide tartoznak Vereskő, Zlatnó, Svábolka, Nándorhuta és Nándorvölgy, mind megannyi gyártelepe a herczegi uradalomnak. Vörösvár maga egész kis község, külön templommal, plébániával és postával, gőzfűrészszel, uradalmi erdészeti hivatallal, gyógytárral és vendéglővel. Távírója Pohorellán a gyárban van, vasúti állomása pedig Murány.

Susa, az ózdi völgyben fekvő magyar kisközség, 47 házzal és 252 ev. ref. vallású lakossal. E község is előfordul már a pápai tizedjegyzékben Sus néven. 1427-ben a Bebekeké, később pedig a Lossonczy családé. Most Bronts Viktornak van itt nagyobb birtoka és úrilaka, melyet még a Lossonczyak építtettek. A lakosok azelőtt kiterjedt szőlőmívelést űztek. A község ev. ref. temploma, az azelőtti fatemplom helyén, 1898-ban épült. Lakosai régente a fazekasipart is űzték, azonban ma már valamennyien csak földmíveléssel foglalkoznak. A községhez tartoznak Dézsmás és Szurdok.

Susány, a Szuha völgyében fekvő tót kisközség, 150 házzal és 709 róm. kath. vallású lakossal. 1407 és 1422 között a Mikófalvy család birtoka. 1413-ban Susánfölde néven tünik fel. Később az osgyáni uradalomhoz tartozik, melynek a Bakos, a Korponay, majd a br. Luzsénszky család volt a földesura. Ezeken kívül a Malatinszky családnak is volt benne része, most pedig br. Luzsénszky Henriknek, Marton Jánosnak és Ungár Rudolfnak van itt birtoka. A lakosok cserépzsindely- és fazék-készítéssel foglalkoznak. Róm. kath. temploma 1835-1844 között épült. Ide tartoznak Szent-Tornya, Hrb és Jelena puszták, mely utóbbi hajdan külön község és Ajnácskővár tartozéka volt. A XVIII. században, a mikor Jelenovo tót néven is említik, híres savanyúvize volt, melyet messze vidékre elszállítottak. A község postája Osgyán, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Süvete, murányvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 71 házzal és 431 róm. kath. és ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1435-ben Swethe és Zwyhete néven, a jolsvai uradalom egyik birtoka és a murányi várhoz tartozik. Később e vár több birtokaival együtt a Koháryak, majd a Coburg herczegi család tulajdonába kerül, mely itt ma is birtokos. Nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk feljegyezve, így a XVII. században az egészen magyaros Süvöte alakban, 1786-ban, Korabinszky Süvéthe és Süweticze néven említi, Fényes Elek pedig a mult század közepén Sivette néven. A község határában levő Musik nevű hegyen őrtoronynak a rommaradványa látszik, mely állítólag a csehek idejéből való. A község 1860-ban teljesen leégett. A róm. kath. templom árpádkori épímény, az ág. h. ev. templom pedig 1785-ben épült. A község postája és távírója Jolsva, vasúti megállóhelye Jolsvataplócza.

Szalócz, sajóvölgyi magyar kisközség, 92 házzal és 573 ev. ref. vallású lakossal. E község szintén a Bebek család ősi birtokai közé tartozik. Már 1362-ben szerepel, 1416-ban pedig, a mikor Bebek János a földesura, Zalochaza és Zalowk néven említik. A Bebek család azután, a XV. században, a községet a hozzá tartozó birtokkal a gombaszögi pálosoknak ajándékozta. Később az Eszterházy családé lett, azután a Hámos és a Ragályi családok, végre pedig az Andrássyak kezére került és Andrássy Géza grófnak most is nagyobb birtoka van itt. A község határában kisebbszerű cseppkőbarlang van; ugyancsak itt van a rimamurányi-salgótarjáni vasmű r.-t. vasolvasztója. Az ev. ref. templom már a reformáczió idejében fennállott. 1801-ben átépítették és kibővítették. Az egyház birtokában több, XVI. századbeli ötvösmű van. A községben levő úrilakot a Hámos család építtette s ez most a Csákány Józsefé. A községhez tartozik Gombaszög puszta, mely hajdan külön község és a Bebek család birtoka volt. 1341-ben Bebek György és László a pálosoknak zárdát építettek ide. II. Bebek György 1555-ben a zárdát erősséggé alakította át; de ezt Schwendi Lázár 1566-ban bevette és lerombolta. Szalócz község postája, távírója és vasúti állomása Gombaszög.

Szásza, a ratkói völgyben fekvő tót kisközség, 41 házzal és 209 ág. ev. vallású lakossal. Birtokosai a Soldos, Hanvay, Latinák és Sárközy családok 96voltak. Lakosai az orsó- és guzsaly-készítést, a sikáló- és kosárfonást háziiparszerűleg űzik. 1876-ban a község legnagyobb része leégett. Ág. h. ev. temploma 1854-ben épült. A község postája Újvásár, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Szelcze, szuhavölgyi tót kisközség, 51 házzal és 321 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1427 és 1450 között Seilyche néven Ajnácskővár tartozéka és a Derencsényiek birtoka. Később a ráhói urak a birtokosai, ú. m. a Fejes, Szerdahelyi és a Tihanyi családok, azután a Jankovich, Szentmiklóssy, Vécsey és az Abaffy családok, most pedig a rimamurány-salgótarjáni r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. A község lakosai között már régi időktől fogva sok a kerékgyártó, bognár és a famunkás. Az ág. h. ev. templom 1807-ben épült. A község postája Nagyszuha, távírója Rimaszombat, vasúti állomása Gömörráhó.

Szentkirály, sajómenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 136 házzal és 665 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. A Szentkirályi család ősi fészke. 1386-ban már birtokában találjuk a községet és ekkor Zenthkyral alakban van említve. 1443-ban a Perbesházy család bírja zálogjogon, azután a Jánosfalvyaké lesz, 1487 körül pedig a Fügedyeké, majd az Abaffyaké. 1489-ben a Bekény családot is itt találjuk, azután pedig a Pletrich, Vécsey és a Jankovich családot. Most Szilárdy Bélának, Walther Gyulának és Balázs Antalnénak van itt nagyobb birtokuk. A Szilárdy-féle nagyobb szabású kastély érdekes régi épület, kath. templommal. Az épületnek egy része a hagyomány szerint még László király idejéből való és ennek kastélya volt. Építését csak a Pletrich György és neje Szentmiklóssy Anna idejére lehet visszavezetni, vagyis a XVII. századig. Ezektől a Vécseyek birtokába került, azután a Jankovich családé lett. Ettől a családtól vette meg a mostani tulajdonos. Walther Gyula úrilakát Jankovich Antal építtette. A községben két templom van. A róm. kath. templom 1752-ben, a református 1829-ben épült. Szentkirályhoz tartoznak Holya, Peres, Czifra és Lóczi puszták, mely utóbbi hajdan külön község volt és már 1230-ban villa Louch udvarnicorum néven van említve, vagyis mint a királyi udvari népek faluja. Később Alsó és Felső jelzőkkel mint két puszta van megkülönböztetve. A község postája, távírója és vasúti állomása Bánréve.

Szentsimon, a hangonyi völgyben fekvő magyar kisközség, 203 házzal és 929 róm. kath. vallású lakossal. 1427-ben a Széchiek birtoka. Azután a Csákyak lettek a földesurai, később a Miklovics család, most pedig Grósz Miksának van itt nagyobb birtoka. A községben levő róm. kath. templom 971675-ben épült. Postája Felsőhangony, távírója és vasúti állomása Ózd. Ide tartozik Szentsimon puszta is.

Szilicze, a hasonnevű fensíkon fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 183 házzal és 1048 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka várának tartozéka volt. Későbbi földesurai a Thököly, Nyáry, hg. Eszterházy, Gyulay, Radvánszky, Hámos és Czékus családok, de felerészben az Andrássyak is, most pedig Andrássy Dénesnek és Gézának van itt nagyobb birtoka. A község határa gazdag különféle természeti nevezetességekben. Így jégbarlangja egyike a legszebbeknek, de elhanyagolt állapota miatt nehezen hozzáférhető és majdnem járhatatlan. "Gyökérréti tó" elnevezése alatt a fensíkon nagyterjedelmű tó van, melyet tengerszemnek tartanak. A Szállás dűlőben cseppkőbarlangja van, mely szintén el van hanyagolva. Az Ardóhegy dűlőben "Horpata" elnevezéssel feneketlennek látszó, óriási szakadék van. Az Ardócska dűlőben "Lófej" nevű időszakos forrás, mely minden 24 órában felbuggyan és végre a Mélyvölgy, melynek egyik oldala valóságos kőtenger, a másik része pedig a legszebb erdőség. A község 1813-ban, 1833-ban és 1871-ben majdnem teljesen leégett. A református templom a csehek idejében már fennállott. Építési idejét megállapítani nem lehet. Ide tartoznak Kisfala, Ardócska és Korotnok puszták, mely két utóbbi hajdan szintén külön község volt, hasonlóképen Sásbikk puszta is, mely a tatárjárás alatt pusztult el. A községben van posta. Távírója és vasúti állomása Gombaszög.

Szilistye, tót kisközség, 55 házzal és 260 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban , a mikor a Derencsényiek voltak az urai, Slysche, 1427-ben Scylische néven említik. 1427-ben az Uza család a földesura, azután részben mint Balogvár tartozéka szerepel s később a Koháry, majd a Coburg herczegi család tulajdonába került, de velök együtt még a Szentmiklóssy és a Draskóczy család is birtokos volt itt. Most egyedül a herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. A község határában gazdag bronzkori leletekre bukkantak, melyek a felsőmagyarországi múzeumba kerültek. Van itt egy elhanyagolt cseppkőbarlang is. A lakosok kosárkötéssel, szövőbordakészítéssel, faedénykereskedéssel és sonkolyszedéssel foglalkoznak. Evangelikus temploma 1798-ban épült. A község 1868-ban teljesen leégett. Szilistye táján feküdt 1450-ben Azajnok falu, a Derencsényiek birtoka. Ide tartozik Derenek puszta. A község postája Újvásár, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Szirk, a kövi völgyben fekvő tót kisközség, 154 házzal és 1025, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A község újabb telepítés s hajdan szintén a 98jolsvai uradalomhoz tartozott. Később a gr. Csáky családé, továbbá a Czékus, Sturman és a Coburg herczegi családé lett. A Sturman-féle rész a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t. birtokába ment át, melynek itt a herczegi uradalommal, a kincstárral és Heinzelmann Alfréddal együtt az ú. n. Vashegyen vasbányái, Vörösvágáson pedig a herczegi uradalomnak vasgyára van. A község lakosai csaknem kizárólag bányászattal foglalkoznak. Az ág. h. ev. templom 1786-ban épült, de 1809-ben leégett és 1837-ben újra felépítették. A község postája Rákos, távírója és vasúti állomása pedig Nagyrőcze.

Szkáros, ratkóvölgyi magyar kisközség, 83 házzal és 346 ev. ref. vallású lakossal. 1384-ben Scarus és Izkarus néven merül fel. Ez időbeli birtokosai ismeretlenek, de 1550-ben Ferdinánd király új adománykép adja e községet a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosi, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. A XVIII. században, a mikor Szkerosowo tót néven is említik, a Farkas család a földesura, a melylyel közösen bírják a Kubinyi és a Draskóczy családok. Most Dapsy Bélának van itt nagyobb birtoka és régi kúriája, melyet még a Farkas család építtetett és a mely vétel útján került a mostani tulajdonos birtokába. A község határában kitünő gyógyerejű forrás van, mely Dapsy Béla tulajdona, a ki ide csinos fürdőházat és lakásokat építtetett. A fürdőt, mely csak nem rég nyílt meg, a környékbeliek sűrűn látogatják. A községben a Dapsyén kívül még két régi kúria van. Az egyiket a Draskóczyak, a másikat a Kubinyiak építtették. Református temploma már a reformáczió idejében fennállott, de építési ideje meg nem állapítható. Ide tartozik Salamonvölgy, Oszlókút és Papkút puszta. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya.

Sztárnya, sajóvölgyi magyar kisközség, 66 házzal és 206 róm. kath. vallású lakossal. Már 1291-ben felmerül Ztamnafolua, Sztamafolua és Ztamateleke néven. 1437-ben a Sztárnay, másként Várnay család a földesura, egész 1790-ig, a mikor e család birtokait a gr. Pletrich család kapja, melytől 1850-ben Radvánszky Gusztáv vette meg. A Pletrich családon kívül még az Ábrahámy, Pap és a Tóth családok is birtokosok voltak itt, most pedig Radvánszky György orsz. képviselőnek és Hevessy Lászlónak van itt nagyobb birtoka. A Radvánszky-féle kastély a hetvenes években épült, Hevessyé pedig 1882-ben. Sztárnya határában feküdt hajdan Tamásfalva község, melyről a XIV. században még szó van. Sztárnyán nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Sztrizs, a Baradna patak mellett fekvő tót kisközség, 44 házzal és 206 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban Stryz és Sthres néven a Derencsényiek birtoka. Később a Bejey család lett a földesura, azután a Koháryak és a Coburgok s velök együtt a Fáy család is, most pedig egyedül Frank Adolfnak van itt nagyobb birtoka. A község lakosai kosárfonással, gerebenykészítéssel, kasza- és szövőborda-kereskedéssel s sonkolyszedéssel foglalkoznak és e czélból még Csongrád- és Pestmegyét is bejárják. Az ág. h. ev. templom 1811-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabánya.

Szutor, a feled-miskolczi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 82 házzal és 346 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Balogvár tartozéka volt és e vár többi birtokainak sorsában osztozott. Most a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. Említésre méltó a község határában lévő kénes forrás. A lakosok a pipaszár- és seprőkészítést háziiparként űzik. Református temploma 1810-ben épült. Ide tartozik Tehány puszta, mely 1411-ben a Bátkay család birtoka. 1460-ban a balogvári birtokok közé kerül. A község postája Jánosi, távírója Rimaszombat, vasúti állomása Dobócza.

Tajti, a Gortva patak mentén fekvő magyar kisközség, 66 házzal és 373 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan az ajnácskői urak birtoka volt. Később a Kubinyiak lettek a földesurai, most pedig Dapsy Irmának van itt nagyobb birtoka. E község fölött ered a Gortva. Templom nincs a faluban. Ide tartoznak Vilmos és Szorosut puszták. Posta, távíró és vasúti állomása Ajnácskő.

Tamásfalva, Rimaszombat mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 182 házzal és 985 róm. kath. vallású lakossal. Földesurai a Zathureczky és a Pongrácz családok voltak, most pedig Rimaszombat városnak 100van itt nagyobb birtoka. Farkas Ábrahám orsz. képviselőnek csinos kastélya van itt, melyet még a Zathureczkyek építtettek, de a Farkas család kibővítette és átalakíttatta. 1863-ban a község nagyobb része leégett. Templom nincs a községben. Postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Tamási, balogvölgyi magyar kisközség, 72 házzal és 282 ev. ref. vallású lakossal. 1423-ban e községet már a mai nevén mint vámhelyet említik. 1427-ben az Uza család a földesura. 1460-ban két Tamási nevű község merül föl mint Balogvár tartozéka. Később a Koháryak, majd ezek révén a Coburg herczegi család lett a birtokosa, mely ma is bírja. Református temploma 1820-ban épült. A község postája Felsőbátka, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Telgárt, a Királyhegy alatt fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 238 házzal és 1620 görög katholikus vallású lakossal. Hajdan a murányi vár tartozéka volt. A hagyomány szerint itt terült el IV. Béla király vadaskertje és a falu ez időbeli lakosai németek voltak. Német Thiergarten neve még a XVIII. században is közkeletű. A határában fekvő hatalmas Királyhegyet a monda Mátyás király vadászterületének tudja. A község Szécsi Mária idejében zálogjogon a Thököly István kezére került. Később a Koháryak kapták s róluk a Coburg herczegi családra szállott, melynek itt most is nagy erdőbirtoka, erdőgondnoksága és az ide tartozó Pusztamezőn gőzfürésze, továbbá egy régibb és újabb vadászkastélya van, mely utóbbiban gyakran meg szokott fordulni a mostani bolgár fejedelem és gyakran hosszabb időt tölt ott. A község határában ered a Garam és a Gölnicz patak. E községben fogták el 1549-ben Basó Mátyást, a murányi várnak rabló hajlamai miatt rettegett urát. A község lakosai Koháry István alatt vették fel a gör. katholikus vallást. A görög katholikus templomot Koháry Ferencz építtette 1794-ben. Pusztamezőn kívül még Fülöp puszta is ide tartozik. A község postája Vereskő, távírója Pohorella és vasúti állomása Dobsina vagy Murány.

Tiba, sajóvölgyi magyar kisközség, 24 házzal és 144 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1475-ben már a mai nevén szerepel. Hajdan a Várnay vagy Sztárnay család volt a földesura, de azután a Pletrich család tulajdonába ment át. Később a Palkovics család lett a birtokosa, a mely itt kastélyt is építtetett; ez jelenleg Farkas Zoltánnéé. A községben nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Horka.

Tiszolcz, rimavölgyi nagyközség, 789 házzal és 3959 lakossal, a kik közül 678 magyar, 3203 tót, 1302 róm. katholikus és 2468 evangélikus. E község 1334-ben a kalocsai érsek birtoka, majd Szécsényi Tamás, aradi, barsi és szerémi 101főispán bírja, 1438-ban mint Ajnácskővár tartozéka említtetik, jóllehet onnan nagyon távol esik. 1526 előtt még tényleg Feledi Istók volt a földesura, a XVI. században pedig a Hradova hegyen fekvő várat Basó Mátyás tartotta megszállva. A várat a XVII. század vége felé a császári hadak bevették és lerombolták. 1596-ban mint város szerepel, de azután megfosztották szabadalmaitól és csak 1780-ban nyerte vissza vásártartási jogát. 1594-ben a törökök megrohanták a várost és György lelkészt túszul magukkal hurczolták. Idővel a gróf Forgách család, majd a báró Prónay, a Kubinyi és a Daxner család lett itt birtokos, most pedig a m. kir. erdőkincstárnak, a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak, Basilides Jánosnak, dr. Daxner Samunak és Daxner Istvánnak van itt nagyobb birtoka. 1623-ban a pestis dühöngött a város falai között. 1687-ben sáskajárás, 1710-ben ismét pestis. 1765-ben Kromer Pál papirmalmot épít a városban, 1792-ben épült a paplak és az iskola, 1797-ben a városháza, melyben a hradovai várból való pánczélt és buzogányt őriznek. Ez időben már a tiszolczi hámor is fennállott. 1800-ban új papirgyárat építenek. Ez időben sok kalló volt itt és a posztóipar jelentékenynyé vált. Volt itt csizmadia-, posztós-, szűrszabó-, kovács-, lakatos-, kerékgyártó-, asztalos-, szabó-, szűcs-, kádár-, ács-, molnár- és timár-czéh. A tiszolczi sajt is messze földön híres volt. Tiszolcz a hagyomány szerint onnan vette a nevét, mert erdeiben nagyon sok volt a tiszafa, és német neve, melyből a magyar név alakult, a legrégibb időktől fogva Theisholz volt. Van itt vasérczbánya, vasgyár, papírgyár, nagyszabású mészégető körkemencze, mészkő-malom, gyapjúrongy-tépőgyár és sajtgyár, továbbá takarékpénztár, magyar kaszinó, tót olvasókör és vasgyári hivatal. A község határában savanyúvízforrás van. A hívők ájtatosságának kielégítésére két templom szolgál. A róm. kath. templom 1845-ben épült, az evangélikus 1825 és 1832 között. Az ág. h. ev. egyház érdekes és értékes régi kelyhet őriz, mely 1413-ból való. A községhez tartoznak Hámanecz és Poddjel telepek és itt van a híres tiszolczi fogaskerekű vasút kiinduló pontja. Erről különben más helyen szólunk. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.

Tornallya, sajóvölgyi magyar nagyközség, 237 házzal és 1793 lakossal, a kik közül 486 róm. katholikus, 92 evangélikus, 1166 ev. református és 656 zsidó. Multja messzire visszanyúlik. A Tornallyay család ősi fészke. Neve belekerült már a pápai tizedszedők jegyzékébe Tornalia alakban. 1291-ben Tornalya al. nom. Kevy néven említik. 1427-ben már jelentékeny hely, a hol a Tornallyayaknak 46 jobbágyportájuk volt. A XV. században megyegyűlések is voltak itt, a Tornallyay család várkastélyában; e kastély nyomai Tornallyay Zoltán szép kertjében ma is látszanak. Egyébiránt még Korabinszky is említi e várkastélyt 1786-ban megjelent munkájában, ekkor a község nevezetes 102postaállomás volt. A Tornallyay család eleitől fogva birtokosa volt a községnek és ma is van itt birtoka, de rajta kívül még a Hevessy és a Hámos családok is szereztek itt birtokokat. Most Tornallyay Zoltánnak, Tornallyay Dezsőnének, Hevessy Lászlónak, Hevessy Bertalannak, Hámos Árpádnak és Radvánszky Györgynek van itt nagyobb birtokuk. A községben három szép úrilak van: a Tornallyay Zoltáné, özv. Tornallyay Dezsőnéé és Hámos Árpádé. Van itt szolgabírói hivatal, járásbíróság, telekkönyvi és adóhivatal, pénzügyőrség és csendőrség, takarékpéntár, társaskör, posta, távíró és vasútállomás. A református templom a XV. században épült és az egyház több érdekes szent-edényt őriz, melyek a XVIII. század elejéről valók. 1849-ben Dembinszky itt verte meg Schlick tábornokot. Tornallyához tartoznak Uras, Foglalás, Betekints és Lapsa puszták, melyek közül az utóbbi hajdan külön község volt és 1427-ben szintén a Tornallyay család birtoka. 1489-ben még mint község szerepel.

Tóthegymeg, a Rimavölgy közelében fekvő tót kisközség, 38 házzal és 181 ág. ev. h. vallású lakossal. 1336-ban Hegymegey, 1450-ben, mint a Széchiek birtoka, Thenethnek eltorzított alakban fordul elő. 1493-ban II. Ulászló Putnoky Imrének adományozza. Később azután Zahorán tót neve is előbukkan. Újabbkori birtokosai a Kubinyi és a Szakall családok voltak, most pedig Kalicsák Pálnak van itt nagyobb birtoka. Az ág. h. ev. templom a XV. század közepén épült. A község postája Gömörráhó, távírója és vasúti állomása Rimaszombat vagy Orlajtörék. Ide tartozik Tóthegymeg puszta.

Trizs, a ragályi völgyben fekvő magyar kisközség, 76 házzal és 353 ev. ref. vallású lakossal. E község már 1424-ben a mai nevén van említve az egykorú oklevelekben. Földesurai a Tornallyayak, később azután a Ragályiak és a Hevessyek voltak, most pedig báró Ragályi-Balassa Ferencznek van itt nagyobb birtoka. A református templom 1825-ben épült. Postája és távírója Ragály, vasúti állomása Tornallya vagy Pelsőcz.

Turcsok, a Vashegy alatt fekvő tót kisközség, 114 házzal és 678 ág. ev. vallású lakossal. Legrégibb földesurai a Csákyak voltak, azután a Sturman és Czékus család szereztek itt részeket. Most hisnyai Heinzelmann Alfrédnak és a rimamurány-salgótartjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka és bányája s a m. kir. kincstárnak bányaüzem-vezetősége. Az ág. ev. templom 1745-ben épült. A község postája Hisnyoviz, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.

Újfalu, balogvölgyi magyar kisközség, 46 házzal és 185 ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben a Csetnekiek a földesurai és 1460-ban mint Balogvár tartozékát sorolják fel. 1479-ben a Felediek is birtokosai, azután a balogvári uradalom többi birtokainak sorsában osztozik. Ma a Coburg herczegi 103családnak van itt nagyobb birtoka. Az ev. ref. templom 1872-ben épült. Ide tartoznak Ágostai, Újfalú és Kelecsény puszták, mely utóbbi a XV. században külön községként említtetik. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Újvásár, a Túrócz patak mentén fekvő tót, de erősen magyarosodó kisközség, körjegyzőségi székhely, 50 házzal és 232 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban a Derencsényiek birtoka és neve Wywasar-nak van írva. Később, a mikor már a Koháryak a földesurai, tót Ribnik neve is felmerül. Most a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok földmívelésen kívül kereskedéssel, fuvarozással és vászonfehéritéssel foglalkoznak. Evangélikus temploma a reformáczió idejében már fennállott. Csúcsives szentélyében legújabban a XV. századból való falfestményeket találtak. Ide tartozik Dereneki puszta, a hol erődítvénynek a nyomai láthatók. A lakosok ajkán élő monda szerint hajdan rablóvár volt. A község a mult század közepén két izben teljesen leégett. A faluban van posta, a távíró és a vasúti állomás pedig Tornallyán.

Umrlalehota, Jolsva közelében fekvő tót kisközség, 53 házzal és 465 ág. ev. h. vallású lakossal. E község szintén a Koháry-javak közé tartozott és a Coburg herczegi család tulajdonába került, mely itt ma is birtokos. Korabinszky e községről megjegyzi, hogy itt kétmázsás kristályt találtak. Azelőtt Jolsva-Lehota néven is nevezték. Ág. h. ev. templomának építési ideje ismeretlen. Postája, távírója és vasúti állomása Hisnyóvíz.

Uraj, Borsod vármegye határán fekvő magyar kisközség, 118 házzal és 580 róm. kath. vallású lakossal. E község neve 1216-ban Wray, 1360-ban Vraj, 1427-ben Wraja. 1460-ban a Bolyki család hanvai Sándor Péternek adja zálogba. Későbbi birtokosa a Csáky család. A róm. kath. templom a XV. század elején épült, de 1891-ben átalakították és tornyot építettek hozzá. A község postája, távírója és vasúti állomása Ózd. Ide tartoznak Buja, Kajla, Malomló és Széna puszták.

Uzapanyit, balogvölgyi magyar kisközség, 212 házzal és 919 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan itt Alsó-Panith és Uza-Panith néven két község állott. 1427-ben az Uza család a földesura, 1435-ben a Méhy család. Ugyanakkor a Sághy családot is mint birtokosát említik. A Méhy család részeit azután az osgyáni Bakosok kapják. Széchi Mária is birtokosa volt. Később a Szentmiklóssyak lettek a földesurai, most pedig Bornemisza Istvánnak, Szentmiklóssy Aladárnak s Kálmánnak és Fáy Istvánnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek szép úrilaka. A községhez tartozó Ludas nevű dűlő nevéhez a lakosok azt a magyarázatot fűzik, hogy Széchi Mária birtoklása idejében a lakosok 100 darab fehér ludat vittek úrasszonyuknak ajándékba és ezért ajándékozta nekik ezt a földrészt. A községben levő ev. ref. templom 1848-ban, a torony 1852-ben épült. A róm. kath. templomot 1881-ben szentelték föl. A községhez tartozik Mikóháza, Puhai, Ablonczi, Hácsi és Szemszúró puszta. Puhai már 1427-ben Puhaháza néven szerepel. Mikófalva 1407-ben Mikóháza néven a Mikófalvy család birtoka. Hácsi 1427-ben Haach néven Balogvár tartozéka. E tájon feküdt még 1427-ben Főczénháza is, mely azonban az idők folyamán teljesen elpusztult. A község postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Valykó, szuhavölgyi tót kisközség 36 házzal és 200 lakossal. E község hajdan az osgyáni uradalomhoz tartozott. Most a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. A lakosok régebben híres faedényeket és kerekeket készítettek és ma is sokan foglalkoznak ezzel. Ág. h. ev. templomának építési ideje ismeretlen. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Pádár.

Varbócz, rimavölgyi tót kisközség, 61 házzal és 277 ág. ev. h. vallású lakossal. E község hajdan fele részben a ráhói uradalomhoz tartozott. Földesurai voltak a Jánokyak, a Fejes, Szerdahelyi, Tihanyi, Fáy, Pelargus és a Ruthényi családok, másik felében pedig a Thököly, Nyáry és a Pletrich családok. Azután a gr. Andrássy családé lett. Most Osskó Lajosnak, Ruthényi Bélának és Bottó Andrásnak van itt nagyobb birtoka és Osskónak csinos úrilaka. Varbócz határában ered az Apáti patak. Táborrét nevű dűlője állítólag onnan vette elnevezését, mert 1849-ben a magyar sereg három napig 104táborozott e helyen. A községben nincs templom. Ide tartoznak Osskó, Világos, Zogyanó, Bottó és Mucsik puszták. A község postája Gömörráhó, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Várgede, gortvavölgyi magyar kisközség, a miskolc-füleki vasútvonal mentén, körjegyzőségi székhely, 175 házzal és 1042 róm. kat. és ág. ev. vallású lakossal. Ősrégi község, mely már a pápai tizedszedők jegyzékébe is belekerült, előbb Genech és helyesebben Gedey néven. Egy 1244-iki adománylevél szerint Dénes nádor birtoka. 1427-ben az Ilsvay családé, azután a Lórántfiaké, a mikor a község fölött emelkedő vára Gastrum Gedee és Gedew nevet visel. 1439-ben Zsigmond király a Marczaliaknak és a gersei Pethőknek adományozza. 1441-ben, a mikor Gwdew néven említik, a Palócziak és Országh Mihály a földesurai. 1451-ben Giskra sikertelenül ostromolja várát. 1466-ban a Tornai család tart igényt a várra és a vár birtokaira. 1478-ban a vár alatt elterülő város: oppidum Gede-Alya, a Lórántfiak birtokában van. 1502-ben "Gedeő várát" és "Gedeőalja városát" Kubinyi László kapja királyi adományul, 1526-ban Feledi Istók a várat hatalmasul elfoglalja, de a Kubinyiak ismét visszanyerik. A XVI. században a törökök gyakran ostromolták és 1574-ben már mint a törököktől lerombolt vár említtetik. Földesurai folyvást a Kubinyiak maradtak, most pedig ifj. Szabó Lászlónak, Kubinyi Imrének és Manónak és Stojkovits Emilnek van itt nagyobb birtoka. A községben több úrilak és kúria van. A Stojkovits-féle kastélyt néhai Kubinyi Rudolf főispán építtette Ybl Miklós tervei szerint. Itt tartózkodott 1846-ban és 1847-ben Petőfi Sándor. Említésre méltó, hogy a kastély feljárólépcsőit Izsó Miklós faragta. Kubinyi Manó házát Kubinyi Imre 1826-ban építtette. Ifj. Szabó László bírja Kubinyi Gedeon házát, mely 1810 körül épült, és néhai Kubinyi József szépapjáét, mely 1800 körül épült. Kubinyi Béláét 1826 körül néhai Kubinyi Károly építtette. A községban vasas fürdő van, melyről más helyen szólunk. Van itt még polgári olvasókör és gőzmalom. 1849-ben az egész község leégett. A hívek befogadására két templom szolgál. A katholikus templom 1826-ban, az evangelikus pedig 1901-ben épült. Ide tartoznak Pihenő, Félhold, Szőlővölgy, Bagi, Vereczke, Falahus, Durenda, Hodos, Farkasordító, Hajnalvölgy és Czigány telepek, puszták és tanyák is. A községnek van postája, távírója és vasúti állomása.

Velkenye, rimamenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 120 házzal és 493 róm.. kath. vallású lakossal. Az esztergomi érsekség ősi birtoka. 1336-ban a Putnokiak lesznek az urai, 1344-ben pedig Széchi Miklós és 105Ivánka erőszakkal elfoglalják, azonban csak rövid ideig bírhatták. 1411-ben ismét az esztergomi érsek kapja, és a rozsnyói püspökség felállításával e püspökség birtoka lesz. A község 1836-ban a templommal együtt földig leégett. Mostani róm. kath. temploma 1891-ben épült. A község postája és vasúti állomása Bánréve, távírója pedig Csíz.

Vernár, a Királyhegy alján fekvő tót kisközség, 113 házzal és 620 gör. kath. vallású lakossal. Murány vár tartozéka volt és annak tartozékaival együtt az idők folyamán a Koháryak, majd a Coburg herczegi család birtokába került. Az itt élő hagyomány szerint a község alapítója bizonyos Verner gróf volt és tőle vette a nevét. A lakosok Koháry István alatt tértek át a görög katholikus hitre. Széchi Mária birtoklása idejében a község zálogjogon Thököly István kezére jutott. Azelőtt Vernád-nak is nevezték. Nevezetes volt juh- és marhatenyésztése. Határában ásványvíz-forrás van. Itten ered, több patakocska egyesüléséből, a Hernád. Gör. kath. temploma 1824-ben épült. Ide tartozik Pusztamező és Fürésztelep. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Poprád.

Vigtelke, sajóvölgyi magyar kisközség, 44 házzal s 213 ág. ev. h. vallású lakossal. A község 1427-ben Vidtelke néven a Bebek család birtoka. Később a hg. Eszterházyak lettek a földesurai. Neve a XVIII. században Vigtelek, később Végtelek változatban használatos. Azelőtt tót község volt és Vichtelka néven is szerepelt. Határában több kisebb barlang és bővízű langyos forrás van, melyek soha be nem fagynak. Ev. temploma 1785-ben épült. Vasúti megállóhelye van, postája és távírója pedig Pelsőcz.

Visnyó, ratkóvölgyi magyar kisközség, 34 házzal és 165, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E község benne van már 1323-ban Hanvai Miklós és Hunch Ádám, János és Sándor egyezséglevelében. 1427-ben Wysnow néven említik. 1550-ben Ferdinánd király új adománylevelet ad reá a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosi és Kerepeczi családoknak. A Hanvay és a Soldos családon kívül az újabb korban még a Farkas, Sebe, Rathó és a Kubinyi család-ok is birtokosai voltak. Az ev. ref. templom 1834-ben épült. A községhez tartozó Szurancs és Strázsa nevű dűlők külön községek emlékét tartják fenn. Mind a kettő még a XVI. század elején virágzó község 106volt, de a török világban elpusztult. A hagyomány szerint tulajdonképen a mostani Strázsa dűlőn állott azelőtt Visnyó község. Ide tartoznak Boroszló és Eskeranna puszták. A község postája Szkáros, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Vizesrét, murányvölgyi tót kisközség, 90 házzal és 805 ág. h. ev. és róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Jolsva tartozéka volt és 1427-ben Kerekrét néven említik. A jolsvai uradalom, illetőleg a murányi vár birtokaival együtt, a Szász Coburg Gothai herczegi család tulajdonába ment át. A XVIII. században Nasse-Wiesen német és Mokro-Luka tót nevei is vannak és ekkor már vashámorral is dicsekszik. A községben két templom van; a róm. katholikus 1722-ben, az evangélikus 1802-ben épült. A község postája és távírója Nagyrőcze, vasúti állomása Vizesrét megállóhely.

Zabar, Heves- és Nógrád vármegyék összeszögellésénél fekvő magyar kisközség, 74 házzal és 501 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a Bebek család birtoka volt; 1430-ban a Perényiek kapták Zsigmond királytól. Azután a Zabary család birtoka lett, leányágon a Tóth-Szabados családra szállott, míg ugyancsak leányági örökösödés útján, 1756-ban a Szontágh család lett a földesura. Később a Trajtler családé lett, most pedig Kiss Jánosnak és Braun Mórnak van itt nagyobb birtoka. A községben levő róm. kath. templom nagyon régi, 1725-ben újították meg. Két régi úrilak is van a községben, melyek közül az egyik most a plébánia, a másik pedig Braun Móré. A község határában feküdt hajdan Kabalaszó község is, melyről 1427-ben még említés történik. Ide tartoznak Hegyesbükk és Malomút puszták is. A községben van posta. Távírója és vasúti állomása Ajnácskő.

Zádorfala, a Balog folyó mentén fekvő magyar kisközség, 43 házzal és 182 ev. ref. vallású lakossal. E községet 1427-ben már mai nevén említik. Hajdani földesurai a Széchiek voltak, azután a Szakall és a Dubraviczky családok osztoznak birtokán. Református temploma 1882-ben épült. Ide tartozik Latrán puszta, mely 1424-ben mint külön község, Latrandfalwa néven fordul elő. A községben régi úrilak van, melyet még a Szakall család építtetett; most a Draskóczy Istváné. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Zádorháza, a Szuha patak mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 163 házzal és 759 ev. ref. vallású lakossal. Régi nemesi község, melynek birtokosai voltak: a Horkay, Bene, Hegyi, Batta, Katona, Széky, Nagy, Talis, Tóth, Csiszár, Dusza, Fodor, Orbán, Lenkey, Soós, Várady, Grégó, Kosik, Bakó, Szuhay, Járdán, Pidex, Sikátory, Stiló, Török, Ferenczy, Papp, Palla és az Elek családok. A községben levő református templom 1803-ban épült. Postája és távírója Ragály, vasúti állomása Putnok.

Závodka, garamvölgyi tót kisközség, 188 házzal és 1506 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a murányi vár tartozéka volt és ennek uraival változtak a birtokosai. Most Fülöp Szász Coburg Gothai herczegnek van itt nagyobb birtoka. Széchi Mária birtoklása idejében Joanelli és Keczer Ferencz bírták zálog czímén. Katholikus temploma 1788-ban épült. A községnek postája Helpa, távírója Pohorella és vasúti állomása Bikás. Ide tartoznak a Sztoski és Klatna telepek.

Zeherje, Rimaszombat közelében fekvő magyar kisközség, 88 házzal és 371 ev. ref. vallású lakossal. E község 1233-37 közt már a pápai tizedszedők jegyzékébe is fel van véve. 1413-ban, a mikor a Derencsényiek a földesurai, Zerhew néven említik. Későbbi birtokosai az osgyáni Bakosok, a Korponayak, a br. Luzsénszky, a Szakall, Polgáry, Rakovszky és Csemniczky családok. Református temploma a reformáczió korában már fennállott, de azóta több izben megújították. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Zubogy, Borsod vármegye határán fekvő magyar kisközség, 104 házzal és 562 ev. ref. vallású lakossal. 1357-ben Zubud néven jön elő. 1386-ban a Szentkirályi család a földesura, 1427-ben pedig, a mikor Zwbogh alakban említik, az Orros és a Szuhay családok bírják. Később a Ragályi család lett a földesura és most is Ragályi Gyulának van itt nagyobb birtoka. Dűlő nevei még a Ragályiakkal egyidőben volt négy birtokosának az emlékét őrzik. E dűlők, a Bodonalja, a Bacsó-sor, a Meskó-rét és a Gál-hegy. Református 107templomának építési ideje meg nem határozható. Az egyház birtokában vert ezüst úrasztali pohár van, mely 1581-ből való és Kozáry Mihály ajándéka. Ide tartoznak Bikakút és Zubogy puszták is. A község postája és távírója Ragály, vasúti állomása pedig Sajóvadna.

Zsip, balogvölgyi magyar kisközség, 65 házzal és 267 ev. ref. vallású lakossal. Ősrégi község, melyről már a pápai tizedszedők jegyzéke Ysyp néven emlékszik meg. 1427-ben Iseph néven említik, 1460-ban Balogvár tartozéka és ez uradalom sorsában osztozik, mígnem az újabb korban a Coburg herczegi családon kívül a Fáy család is, melynek itt Bodolló pusztán úrilaka is van, megveti benne a lábát. Református templomának építési ideje ismeretlen, Zsiphez tartozik Bodolló puszta, mely hajdan külön község volt. Még 1460-ban is falu. A község postája Felsőbátka, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Zsór, a Túrócz-völgyben fekvő magyar kisközség, 21 házzal és 110 ev. ref. vallású lakossal. A vármegye legkisebb községe. 1427-ben Sowor néven említik. Földesurai a bejei urak voltak, újabban a Szentmiklóssy és a Dapsy családok osztoztak birtokán. Református temploma 1872-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Tornallya.