452Fiume és környékének növényzete.
1
Írták
Borbás Vincze és
Matisz János
Fiume vidéke mediterrán-jellemü növényeivel az egész Osztrák-Magyar-birodalomban sajátságos, különálló növénygeografiai tag, mint magyar földterület hazánk flórájából egészen kirí és örökzöld növényeivel más magyar flóravidéktől merőben különböző.
A partszegély a mediterrán flórának (flora naturalis mediterranea) a tagja, azé a sajátságos környéké, illetőleg természetes flóráé, a mely Spanyolország hegysíkjaitól kezdve a Földközi-tengernek egész partszegélyén köröskörül Kis-Ázsiáig, az Atlasz hegységtől pedig az Alpesek tövéig terjed. Fiume partvidéke tehát, növényzetét, tekintve, legközelebb a szomszéd Istria, továbbá Horvátország és Dalmáczia mediterrán növényzetével egyező.
A mediterrán flóra azonban szorosan véve a partszegélytől magasra nem emelkedik. Azért Fiume környékének hegyvidékén ismét egészen másforma vegetatio, erdő és eltérő hegyi növényzet uralkodik, a mely növényzet hazánknak belföldi vegetatiójától is még mindig tetemesen különböző, különösen a jellemző növényei egészen mások, ellenben a mediterrán flórával több közös eleme vagy más kapcsolata van. Azért Fiume vármegye hegyvidékének növényzetét illyr átmenő flóravidéknek mondjuk. Területünk növényzete tehát a szoros értelemben vett mediterrán flórának, továbbá az óvilági erdővidék illyr flóravidékének nevezetes tagja.
a) Mediterrán flóra.
A Földközi-tenger nemcsak a vidék éghajlatára, hanem a növényzetére is nevezetes hatást gyakorol, innen ered a sajátságos jellemü flóra.
Ez azonban Fiume körül sem szélesre, sem magasra nem terjed.
A száraz, forró és esőtlen nyár, továbbá enyhe tél a legnevezetesebb sajátsága annak a klimának, a melytől a mediterrán tartományok flórája függ. A belföld erdős vidékén a növényélet teljes kifejlődése a melegebb időszakkal esik össze, Fiume körül a virágzás java tavaszra esik s a tél enyhesége következtében a tavaszi virágpompa hosszabb ideig tart, mint egyebütt. A száraz nyár derekán a vegetatió ugy mint télen pihenőt tart és az őszi esőtől ujra felfrissül. A növényzetnek téli nyugalma 2-3 hónapig tart, fagyos időszak ritka, ha van is, nem soká tart.
Fiume mediterrán flórájában, minthogy a hó nem tartós, némely korai növény már január végén virágzásnak indul, de az általános virágzás csak márczius hó elején köszönt be. Ezentúl a növényzet fejlődése és virágzása a napi hőmérsék emelkedésével, valamint az esőzéssel is mintegy rendes 453lépést folytat. A virágzás tetőpontja junius kezdetén van, mire a virító növényfajok száma folyton apad. A csengetyűkefélék, szegfűfélék, néhány fűszeres ajakos és szalmavirágu fészkes, (Gnaphalium angustifolium) a nyári virágzás hanyatlását jelenti, a nyáron virító füvek alsóbb levelei rendesen leszáradtak vagy lehullottak, a fák nyári pihenőt tartanak.
A növényzet a nyári forróság ártalmát úgy iparkodik kikerülni, hogy vagy már előbb gyümölcsöt érlelve nyugalomba vonult (sok gumós, tőkés és hagymás növény, Iris, sáfrány, liliom, nárcis, Asphodelus, orchidea, pázsit) vagy a nyárra már csak a gyümölcs érlelése marad. Fiume környékén sok olyan gumós növény van (Bunium montanum, Ranunculus Neapolitanus, R. Illyricus Poa silvicola, Anemone stellata stb.), a melynek másutt gumótlan testvére vagy rokona terem.
A félcserjék, cserjék meg a fák gyökerüket mélyen, a nyár derekán soha ki nem száradó talajrétegbe eresztik le, mások erős aromatikus anyagot termelnek (ajakosok, ruta, Dictamnus), vagy a bőrnemű, merev és örökzöld levelek a bőrük sajátságos szerkezetével lassítják az elpárolgást, vagy a nyári-zöld levelet sürü moholy vagy gyapjúruházat (Filago spathulata, Micropus, Marrubium candissimum) vagy dértakaró (Silene Tenoreana, Asperula cynanchia var. scabrida) védi a kiszáradás ellen. Sok növény, levelének kipárolgó felszinét csökkentendő, sallangoslevelü lesz vagy eltöviskesedik. Ez okból Fiume környékén sok és általában uralkodó a szagos növény (ajakosak), sok a szürkés vagy fehérlő, sallangos és szúrós növény. (Kentrophyllum lanatum, Picris spinulosa, Centaurea rupestris, C. calcitrapa, C. cristata, C. solstitialis, Pallenis spinosa stb.)
A nyári pihenés után az őszi esőzés ismét felvidítja a vegetatiót, őszi liliomféle (Scilla autumnalis), valamint a sövényeken gyakran szétkúszó Smilax aspera iszalag is virít. November végén a lombhullás a téli nyugvás kezdetét jelöli. Fiume körül tehát a vegetatió két rövid nyugalmat élvez.
Fiume körül, valamint a mediterrán vidéken ismeretes és jellemző a növényzetnek örökzöld ruházata. Ünnepiesebb, vonzóbb fény árad rajtok, azért az örökzöld növény kedvesebb és gyakran az érdem jutalma (babér) és kerti virág is lett. Ezek az enyhe télhez és hosszabb meleg nyárhoz szokott növények a mediterrán flóra határán túl rövid nyár miatt nem boldogulnak, de a hó terhe is nagyon megviselné őket. Fajuk száma nem nagy, de jobbadán fás növények és seregesen nőnek, úgy hogy a vidék tájképéről nagyon lerínak. A mediterrán vidék kiválóbb örökzöld növényei azonban a történelmi időben honosodtak meg. A babér, citrom, narancs, a jujuba, gránátalmafa stb. hazája Kelet-India, innen, az olajfa, fügefa és más Keletről a régi kulturával jutott Európa déli részére. Az abbaciai babérliget is ültetett; kiváló páfránya az ezüstfényü Asplenium Virgilii Bory v. A. Onopteris L. szintén örökzöld.
A sajátszerű Karszt növényzete Fiumétól kezdve Dalmácziáig keletiebb szinezetű s a görög félszigetével jobban megegyez, mint Itáliáéval. A tengertől felmagasló bérczek lassanként a földség erdős vidékének növényzeti bélyegét veszik fel. A Karszt és a Velebit nem tetemes magassága, a puszta köves talaj s az Adriai tenger, melyet a hatalmas bora szokott felkavarni, az erdők erőteljességét és terjedelmét a partvidéken korlátozza. A fenyő többnyire ültetett, fenyves csak a bércz tetején van, többnyire a bikk a fák határa a hegyen felfelé a kopasz csúcs alatt.
Fiume flórájában sok a természetes romlás és pusztulás nyoma. Egyik okozója, a bóra, ma is közreműködik. A növényzet itt csak a történelem idejében is nagyot változott. Nem gyarapodás ez, mint a mediterrán vidéken egyebütt az örökzöld és más nevezetes vagy hasznos növények ültetésével és meghonosodásával történt, hanem sajnos rombolás, a mi a vidék terméketlenségét, elkövesedését is maga után vonta.
Az erdőt, mely hajdan a Karszt lejtőit borította, a történelmi időben elpusztították s vele a természet romboló erőinek könnyebb pályát nyitottak, úgy hogy a hajdani erdővidék tágas területein most meztelen sziklák fehérlenek vagy szürkéllenek és a Karszt kietlen tájjá változott. Csak itt-ott látni Fiume területén a tengerpart felé néző lejtőn meg a völgyekben kisebb erdőt, a mit inkább liget-nek nevezhetnénk.
454Ebben az erdőben vastag és terjedelmes fát, a minő a belföld erdeiben gyakori, hiába keresnénk. A nyár szárazsága jobban kedvez itt a cserjének, mint a fák életének, melynek évi fejlődése hosszabb, szárazság és vizszükség meg nem akasztotta zavartalan időt kiván, ezért a tengerparton nagy szálas vagy épen őserdő nincs, a fák hajlandók cserjealakot ölteni.
Az erdei fa Fiume körül leginkább alacsony, kisszerü és vékony. Az erdő vagy fás hely uralkodó fája a cser, a pelyhes tölgy, a bodros tölgy (Quercus crispata Stev.), a komlóbükk (Ostrya carpinifolia), a keleti gyertyánfa, a korallszil vagyis Celtis australis, mannakőrisfa, franczía juhar (Acer Monspessulanum), néhol más juharfa, szilfa, a mirtuszhárs (Phillyrea media L.), török meggy, barkócafa, Sorbus meridionalis, Fraxinus rostrata Guss., kisebbik-levelü hársfa Pistacia Terebinthus stb. Az erdő bokrainak védelme alatt a fű soká zöldellik. A hegyesebb vidéken legelő házi állat, kiváltképen a kecske, a befásodás ellen jóval többet vét, mint a mi kevés hasznot gazdájának nyujt. A féligmeddig elaszott füvet, kórót és tüskét is megeszi, de tövig lerágja és elnyomorítja a kis fát meg a cserjéket is. Hogy mennyit árt itt, az ellenkezőjét az erdészeti gondoskodás mutatja, mert a hol a kőfallal vagy más tilalommal a kecskelegeltetés elé korlátot vetnek, ott a machia vagy az erdőcske szépen felcseperedik és buján befüvesedik.
A fatenyészetet különben a hol lehet, a földmivelés is előmozdítja. Hogy a földet meg a termesztett növényzetet a fa a nap forróságától és túlságos kiszáradástól védelmezhesse, a művelt mezőt fákkal (szil, kőris, juhar, eperfa) és magas törzsű szöllővel ültetik be, lombjukkal a házi állatot etetik vagy a selyembogarat nevelik, a szöllőtő pedig szeszes levével fizet. Fiume környékén a művelt mező szántóföld, konyhakert, gyümölcsös és szöllős kert is egyszersmind. Az erdőirtás, legeltetés, a puszta kőhalmaz, termőföld hiánya meg a mesterséges öntözés elhanyagolása következtében különben Fiume vidéke meglehetősen terméketlen. A földművelésre különben e klima kedvező. Kiváló terméke az olajfa, a füge, szöllő és más gyümölcs.
Erdő helyett gyakoribb és nagyobbterjedelmű Fiume lejtőin a berek-formatió vagy machia, melyet különféle, gyakran télizöld és szúrós bokor (Paliurus, Rhamnus intermedia, pirosbogyós boróka, Juniperus oxycedrus), galagonya, Crategus brevispina Kunze, különféle vad rózsa, jobban délre a Spartitum iunceum (tőrzanót) alakit. Jellemző bokorja a Coronilla emeroides, Colutea arborescens, melyet másutt kertbe ültetnek, a szömörcze stb. A machia, különösen a szúrós cserjéi, úgy látszik, majdnem az egész vegetatiót félre szorítják, a sovány köves földön azonban jótevő feladatot teljesítenek.
A machiat sok iszalag (Clematis, Tamus és Lonicera,), borostyán, Rosa sempervirens, Rubus ulmifolius kúszsza, és fonja összevissza, szabad terein jellemző füvek nőnek, de a bokor alját gyakran a szúrós csodabogyó vagy egértövis (Ruscus aculeatus) haszontalanítja el, mert közte járni embernek állatnak bajos, ezenkívül minden jobb és legelésre alkalmatos füvet kiszorít.
A hol ez a berekformatió megszünik, apró cserjék félcserjék, kórók sereglenek össze a vörös talajon. Ezek szövetkezete alkotja a sivár földön és sziklák között a cseplyeformatiót, melyet régi, Theophrastustól származó néven phryganon-nak is neveznek. E cseplye legkiválóbb alkotói a cserjésedő ajakasak: zsálya, izsop, Satureia, a Teucrium flavum, vitorlásvirágúak, kivált génisták, zanótok, ruta, szúrós fészkesek (Carlina, szamárkenyér = Echinops Ritro, sok bogács), stb., melyek meglehetős tarka vegyüléket alkotnak. Csak maga a Salvia officinalis nevű zsálya igen sok területet nő be. Helyenként a délamerikai szerbtövis, a fehér üröm, akantusz, a Rosa Polyacantha Borb., a Stipa eriocaulis nevű magas árvalányhaj is a cseplye közé vegyül.
Fiuménak uralkodó mediterrán növényei az ajakosak, szegfüfélék, félcserjés és szalmavirágu fészkesek (Carlina corymbosa var. Graeca), liliomfélék, más hagymás, gumós és vitorlás növények (lóhere, luczerna, rekettye, bükköny, kaszanyüg, Vicia grandiflora, Orobus Venetus), orchideák, kutyatejfajok (Euphorbia Wulffenii), aromatikus és félcserjés kórók (Salvia officinalis, Hyssopus pilifer Gris., Satureia montana), magas ernyősök (Ferulago galbanifera Koch, Seseli Gouani, S. Tommasinii, Peucedanum Venetum, Tordylium maximum, Smyrnium perfoliatum). Feltünő sok az egynyári pázsit. A szurós növény nem oly változatos, mint a sivatag klimája alatt, de eltöviskesedésre 455a magyar litorále növényzete is hajlandó, a cserjéktől a kórós növényekig Asparagus acutifolius, Eryngium amethystinum, Onopordon Illyricum, akantusz). Kaszálórét a köves Karszt sovány talaján csekély, a szebbvirágu mediterrán mezők az északibb rétet haszonra nézve nem pótolják.
Sok más nevezetes füve van még Fiume flórájának, a tavaszi közt sok és jellemző a liliomféle, mint az egykori liliomos mezők maradéka (Erythronium, Asphodeline Liburnica). Az Andropogon és Pollinia pázsit, számos ernyős, szegfű, kosbor, ragadványfű, vitorlásvirágú füvek fajaiból a völgyeletben és földtölcsérekben (dolina) kisebb rét vagy legelő is keletkezik.
Még Fiume kőfalai, romjai stb. növényzete is kirívó. Hasadékaiban olyan növények fészkelődtek meg, a minőket mi kertben tenyésztünk, például az Antirrhinum maius, a Centranthus ruber, Linaria Cymbalaria, Corydalis lutea, Campanula pyramidalis, Ceterach officinarum és var. crenata. Leggyakoribb azonban a Parietaria diffusa, romföldön pedig a Lepidium graminifolium.
A tengerpart mellett legjellemzőbb a szűz bariskafa (Vitex agnus castus) itt-ott elvadulva a gránátalma is.
Fiume területén a mediterrán flóra a maga nagyszerűségében nem pompázik úgy, mint pl. Dalmatia és Olaszország délibb részén, vagy Spanyol- és Görögországban. A nagy erdő- és bórapusztításból meg egyéb természeti körülményből következtethetjük, hogy Fiume vidékének hajdan gazdagabb vegetatiója volt, de az erdővel együtt elpusztult vagy félre vonult. Ujabb meghonosodás a Dafypirum villosum, Trifolium supinum Savi, Silene dichotoma, Centaurea phylloclada Borb., Amarantus patulus stb).
Sajátságos az is, hogy a szomszéd Istria növényzete gazdagabb, mint Fiume saját területeé. Feltünő ez a jelenség, mihelyt Abbácia felé Fiume határát átlépjük (akantusz). A fiumei öbölben a mediterrán flóra örökzöld koszorúja megszakad. A myrtusz Erica arboreával, bodorrózsákkal (Cistus) csak Arbe és Lussin szigetein lép fel. A megszakadás nagyobb a kontinens partján, mint a szigeteken, mert Zengtől le Karlopágóig és tovább a tengerparttól kőtenger emelkedik a Velebit kopasz tetőiig s még azok a szúrós cserjék is hiányzanak vagy csak nyomorognak, a melyek Fiume vidékén számbavehető machiat alkotnak. Nincs erdő, berek, a kőtenger sivatagán nincs termőföld vagy rétség, mely a sziklák meztelenségét befödözné, csak elszórt helyen látunk egy-egy szőllő-oázist hasznos gyümölcsfák kiséretében.
Az isztriai és magyar parton tehát a természeti viszony meg a vegetátió nagyon különböző. A magyar parton az örökzöld cserje és fa csak szálonként vagy termesztve nő (Quercus Ilex), csak itt-ott van kisebb babér- meg olajfaliget. Ez a vidék tehát a Flora Liburnica, vagy "regio Orni" vagyis a mannakőrisfa öve, még a lombhullató fák övének tagja, átmenő flóra, mint a Pó-völgyeé és sok másvidéki növénye van, kivált az illyr flórából.
Ellenben az örökzöld fák: a télizöld tölgyek (Quercus Ilex, Qu. semisempervirens, Qu. coccifera) seregesen csak a flóra Istriaca-ban (regio Myrti) és a flóra Dalmatica-ban lépnek fel uralkodnak jellemzetesen.
A vegetátió a tenger flóráján kivül, 3 övre tagozódik: 1. az alsó vagy partvidék (regio litoralis s. inferior) 456 m.-rig terjed. Ennek legalját kövér tengerparti füvek (Crithmum maritimum, Inula crithmoides, Cakile maritima, Euphorbia Paralias, Statice cancellata, Glaucium flavum, Sedum acre, Salsola Tragus stb.) növik be, fentebb pedig a bokor és kórós vegetatió következik; 2. az erdős-hegyes vidék (regio montana) 456-1140-1266 méter közt a Karszt és Velebit hegylánczán, magasabb völgyein és sikján pelyheslevelü tölgyekkel terjed; végre 3. a havasalja (regio subalpina) a kopasz tetőkön (Obrucs, Risnyák) kisterjedelmü, a legnagyobb Monte Santón (Sveto Bredo) 1755 méterig, a görög hegyeken is diszlő Prunus prostratával. A kopasz bércztetőt helyenként a Mughus-fenyő választja el az erdő tenyészetétől.
A hegyvidék erdeje leginkább bükk, közéje vegyül a csinos Telekia, speciosa Pyrethrum macrophyllum, Pedicularis brachyodonta, Cerastium decalvans, gyapjas ökörfark, szép ernyősek: Laserpitium marginatum, L. Siler Myrrhis odorata. A fák határából csak egyes kopasz tető emelkedik ki havasi és gyakran sziklás legelőjével. Jellemzők itt a Campanula Waldsteiniana, Calamintha és Arabis Croatica, Arenaria gracilis, Silene pusilla, Cardamina carnosa, Athamanta Haynaldi, Betonica Jaquinii, Asplenium fissum, Edrajanthusok, Primula Kitaibelii, Rosa gentilis, Erica carnea stb.
456b) Az illyr flóravidék.
Fiume környéke hegyein feljebb haladván (Drenova, Grohovo, Kamenják, Plase) a növényzet szemlátomást megváltozik, a vidék erdősebb és másnemű növények tüntetik ki, mint a mediterrán partvidéket, de a növényzet másforma mint hazánk más vidékén. Ez az illyr flóravidék, mely hazánkban kiváltképen a horvát felvidéken meg a Karszt felsőbb tájain uralkodó. Növényzete inkább azzal a flórával egyező, a mely a Fekete-tenger mellékétől a Balkán meg a Kárpátok közt az Adria partmellékéig terjed. Erdeje leginkább bükkös és fenyves, a melegebb lejtőn tölgyes is, de a mi ezeket az erdőket belföldi erdeinktől megkülönbözteti, az, hogy olyan fák keverednek közéjök, a minőt kontinentalis erdeinkben hiába keresnénk. Ilyen a havasi aranyzápor (Cytisus alpinus Mill.), a tompalombú juhar, a Rhamnus Carniolica Kern., míg a Carpinus Duinensis, a mannakőrisfa, a szelid gesztenyefa itt jellemzők, de keletnek is tovább terjednek. Jellemző bokorfa az Amelanchier, Daphne laureola, Rosa repens, az R. livida, Berberis Aetnensis, Lonicera alpigena, L. reticulata, L. glutinosa, Ribes Fleischmanni. Néhol a Spiraea apró cserjéi is feltünők.
Helyenként más növényekből (Satureia Illyrica) cseplye is alakul, másutt Sesleria-gyep (S. tenuifolia, S. elongata) ketkezik. Egyéb jellemző növénye Dalmátián, Krajnán, Istrián és Görc vidékén kívül Herczegovinában, Boszniábón és Szerbiában uralkodó. Egyes mediterrán növény az illyr flórában magasra fölemelkedik (Polygata Nicaeensis, Paronychia Kapela, Asperula longiflora, Thlaspi praecox, Centaurea rupestris, C. sordida stb.) vagy a határt is jól túllépi, mint az Eryngium amethystinum Otocsacnál, a Marrubium candidissimum var canescens Korenicánál, a Tamus egész Zaláig stb. Magas liliomféle: Asphodelus albus, Veratrum album és V. nigrum, a kertben is diszlő Lamium Orvala, Calamintha grandiflora, Geranium silvaticum var. anadenium (glandulis pedunculorum nullis), sok szép érdekes hunyor, Calluna vulgaris, Gentiana praematura Borb. (S. solstitialis Wettst.), Omphalodes verna, Knautia Pannonica, Polygala Rossiana, Helleborus macranthus, Lilium Carniolicum stb., e vidék kitüntetője. De az illyr flóravidék Fiume határán sokkal tovább terjed, ugy hogy ezt most itt messzebbre nem követhetjük. Lásd előbb a második övet.
Fiume flórájának sok a jellemző nevezetessége, de bennszülött növénye (planta endemica) akár a Velebit lánczának is, alig van. A mediterrán növények egyenletesebben terjednek el, Fiume valamint a Velebit bércze se olyan zárt, hogy onnan a növényzet más felé is könnyen el nem terjedhetett volna. Igaz, hogy Fiume területéről sok új növényt ismertettek (Verbascum Fluminense Kern. = V. Chaixii X floccosum, Stipa eriocaulis Borb., Hieracium Fluminense Kern., Calendula sublanata Rchb., Rosa Haynaldiana Borb., Dianthus Liburnicus Bartl., Satureia Illyrica Host stb.), de ennek csak az a magyarázata, hogy Fiume flóráját a botanikusok korán megkedvelték, tanulmányozására időt szenteltek, de később ugyanazt a növényt a szomszéd vagy a mediterrán vidék távol eső vidékein is meglelték. Nevezetes mindenesetre a Cerinthe Smithiae Kern. Scoglio San Marco szigetkéjén Portoré mellett. Eleinte mint a szigetvilág endemismusa látszott, de ez a fű a Velebiten is terem. Fiume sajátja néhány olyan fajvegyülék is, melyet kiválóan erről a vidékről ismertettek, mint a Centaurea eudiversifolia, Borb. (C. alba X Jacea).
Fiume növényzetének áttekintése.
A következő enumeratioval a Liburni Karszton meg a magyar-horvát tengermelléken előforduló, vagy a régi szerzők által felsorolt valamennyi növényfajról részletesen beszámolni nem fogunk, annál kevésbbé, mert a legutóbbi időben Fiume és környéke sok változáson ment keresztül. Az irodalomban idézett egyes növény termőhelyén rakodó partot, vasutat, raktárat, hullámgátat, kikötőt építettek, egyes helyet feltöltöttek, más helyen kőbányát nyitottak, másutt házakat és egész utczákat építettek. Sok növényfaj kiveszett, számos új növény elszaporodott. A részletes befásítás is gyarapította
457a növényzetet. Fiume és környékének flórája a mondottak után új részletes feldolgozásra vár, még pedig nem a régi szerzőkre való hivatkozás, hanem a személyes megfigyelés, adat- és növénygyűjtés alapján.
0
Fiume vegetátiójának fejlődése szoros összefüggésben áll a talaj magasságával, a geologiai és az éghajlati viszonyokkal. A köralaku vagy hosszúkás kerülékalaku medenczékben (dolinákban), a hol az összehalmozott vastartalmú agyag jó talajt nyújt a növényeknek és hol abszolut vizhiány sincsen, a növényzet gazdagabb, mint a sziklás, kopár lejtőn, hol a talajviz nincsen. Itt a fa nem bir a bórával és a vizhiánynyal daczolni.
A bóra által végig söpört hegylejtők és hegycsúcsok, hol a lezuhanó esőviz a termőföldet nagyobbára lemosta, teljesen kopárak. Ellenben a Szkurinye, Recsina-, Draga- és Vinodol völgyeket és a Zlobini medenczét, a hol a talajt a nummulitmész elmállása folytán termőföld alkotja, gazdag növényzet rét, kert, szőllő, erdők és mívelés alá fogható mező borítja, ellenben a kemény alsó krétamészből felépült hegyek csúcsa és északra néző düllője sívár. A szőllőmívelés az alsó lejtőn és a medenczéknek bóra ellen jól védett düllőin 250, egyes helyen (Meja, S. Giuseppe Zlobin) 30 méter magasságig terjed.
A cserfák, szilfák, platánfák mellett az örökzöld babér is díszlik. Az olasz fenyű (P. Pinea) szép magasra nő. A törpe pálma és számos exotikus fa a szabadban telel át. A libanoni czédrus terebélyes fává nő, a népkertben a bambusznád és a Cyperus papiros, a Yucca stb. pár év alatt sürü bozótokat alkot. Az exotikus növények tervszerű klimásitásának páratlan eredményét József cs. és kir. főherczeg fiumei parkjában gyönyörrel szemlélhetjük.
A tudós főherczeg példaadása nyomán az utóbbi években a városi népkertben is számos pálmafát és egyéb délibb klima alatt élő növényt honosítottak meg. Megemlítjük továbbá a "Mária" árvaház szép kertjét, számos exotikus növényalakkal, különösen páratlan szépségü Agave americana példákkal. Említésre méltó a Hoyos gróf és a Withead-féle kert is, hol az utóbbi években szintén érdekes honosítást kisérlették meg.
A tengerparti mediterrán flóra jellemző képviselőt mindenütt megtaláljuk ugyan a Karszt alsó lépcsőzetén, valamint az alsó és középlépcsőzet lejtői között elhúzódó, a tengerparttal párhuzamos völgyekben, azonban a magasság növekedésével elterjedésök is mindinkább fogy.
A Karszt középső lépcsőzete legnagyobbrészt, kopár, sziklás. A borától védett helyeket legfölebb a piros bogyójú boróka: Juniperus oxycedrus bozótjai takarják; egyéb szegényes növényzetre csak a számos apró, tölcséralakú dolinák délfelé néző lejtőjén és fenekén akadunk. Igy tart ez Meja, Plase vasúti állomásokon át, míg végre Lics-hez közel, a dél felé düllő lejtőket lombhullató fák, előbb még tölgyfák, azután kizárólag bükk, szil, juhar és köris borítják, melyek között később itt-ott feltünnek a fenyők csoportjai, míg végre a licsi állomáson túl a lombosfák gyérebbek és a fenyőerdők uralkodókká lesznek. Míg a Podkobilják hegy alján elterülő mély licsi völgymedenczében még lombos fák díszlenek, a medenczét határoló hegyeket tisztán fenyvesek fedik.
A Karszt felső lépcsőzetén e szerint a fenyvesek az uralkodók, éppen úgy a Karszt fensíkján is, hol a lombos fák száma elenyészőleg csekély.
A. Edényes virágtalan növények.
458Zsurlók: Equisetaccae két faja: Equisetum Telmateia Ehrh. a Recsina-völgyben, nedves helyeken, nagyon bőven, - E. arvense L. füves helyeken, gyéren.
Pafrányok: Filices. Kövek között, sziklarepedésekben és hasadékokban, utak mentén is, mindenütt gyakoriak: Polypodium vulgare L. - Asplenium trichomanes Huds. - A. Ruta muraria L. -- Ceterach officinarum Willd. - Kebésbbé gyakoriak: Asplenium Adiantum nigrum L. és Scolopendrium vulgare Symons. Ezek inkább az osztrák határ felé fordulnak elő. Erdős nedves helyen a Recsina-völgyben: Aspidium filix mas Sw. és Pteris aquilina L. (Lopaczai erdők).
Fiume környékén a korpafüvek (Lycopodium-félék) hiányzanak, csak a felső lépcsőzet és a fensík fenyveseiben találjuk.
Virágos, nyitva termő növények.
A Karszthegysík és a felső lépcsőzet erdeiben: a jegenye fenyő: Abies excelsa Poire, meg a fésüs fenyő, az A. pectinata D.C., az erdei fenyő: Pinus silvestris L., nő, a bokornemü bérci vagy horvát fenyő: Pinus Mughus Scop. csak a havas csúcsok alja alatt (Risnyák, Snieznik) terem. A pirosbogyós boróka: Juniperus oxycedrus L,. talán a leggyakoribb cserjénk, itt-ott a nagyobb gyümölcsü var. globosa Parl is található. A partvidéken leginkább kertekben és a temetőben díszlik a selyemfenyő: Pinus strobus L., az olaszfenyő, P. pinea L., a libanoni czédrus: Larix cedrus D. C., a tiszafa: Taxus baccata L., a Thuja-fajok és a cziprusfa.
Virágos zárvatermő, egysziklevelü növények.
Pázsitfélék: Gramineae. Gyepes, napsütötte helyeken, a tengerparton, a raktárak körül, a vasuti sínek mentén, a malmok területén elszórva körülbelül 90 faj fordul elő, de minthogy a keskeny partszegélyen és a Karsztlejtőn szántóföldek nincsenek, a gabonaneműek mívelés alá csakis a Karszt fensíkján kerülnek. Fiume környékén kertben termesztik a kukoriczát (Zea Mays L.), a kölest (Panicum miliaceum L.) a zabot (Avena satira L.) és kevés buzát (Triticum vulgare Vill. és T. turgidum L.). Ez utóbbi a volt Zakalj-malom környékén és az oda vezető Lujza-út egyes helyein elvadulva fordul elő. Nedves helyeken, részint elvadultan, részint nevelve (Zurkovón, a torpedó-gyár fölött, a közeli Voloskában és Abbaziában) előfordul a tengeri v. ónád: Arundo donax L., melynek erős szárát azelőtt a szőllőkben karókul használták, most azonban a rizshajókon olcsón vásárolható erősebb bambusznádat használják A bambusznádat (Bambusa arundinacea) a fiumei népkertben és másutt mint dísznövényt jó sikerrel termelik. Ugyancsak a tenger partján nő: Cynodon Dactylon Pers., Calamagrostis littorea D. C., Briza maxima L., Poa loliacea Huds., Sclerochloa rigida Link, Dactylis villosa, Ten. - Triticum pycnanthum Gren. et Godr. - T. repens L. var. aristatum. - Hordeum maritimum Willd. és Avena sterilis L. Elvadulva: Hordeum vulgare L., a Secale cereale L. a vasuti raktárak körül, a czirok: Sorghum vulgare Pers. - a köles: Panicum miliaceum L. - a zab: Avena sativa L., és A. barbata Brot. Füves és napsütötte köves helyeken Hordeum pseudo-murinum T., az Andropogon, Setaria, Anthoxantum odoratum L., Phleum, Polypogon, Milium, Stipa, Sesleria, Melica, Poa, Molinia, Dactylis, Cynosurus, Festuca, Bromus Aegilops, Triticum, és Lolium különböző fajai.
Sásfélék: Cyperacea fajai a tengerparton, nedves réteken, a Recsina-völgyben, a Skurinye-szorosban és a grobniki tó vizében nőnek. Cyperus papirus a népkertben, C. esculentus L., termesztve; lisztes gumóit eszik. - C. glomeratus L. és Scirpus maritimus L. Buccari mellett a tengerparton. - S. lacustris minor Roth. a grobniki tóban. - Carex muricata L., C. preacox Jaqu., C. montana L., C. digitata L., C. glauca Scop., C. distans L. Tersattón, Skurinya-, Recsina- és Draga-völgyben, C. silvatica Huds. Grohovo és Lopacza erdeiben.
Alisma Plantago L. a globniki tó és a Draga-patak vizében.
A Juncus 4 fajáról szólnak. A tengerpart posványos helyein nőtt volna; de a kikötő munkálatai következtében a nevezett posványos helyeken most rakodó part és hullámtörő (petroleum-kikötő és a farakodó Delta vasuti állomás) emelkedik.
Liliomfélék: Liliaceae 28 faja. A völgyekben az őszi kikerics: Colchicum autumnale L., Orehoviczán elég bőven az Anthericum ramosum L. Kertben művelik a hagymaféléket: Allium sativum L., A. Schoenoprasum L., A. ascalonicum L., A. cepa L és ujabban bőven a spárgát Asparagus officinalis L., míg ellenben a völgyekben, napsütötte lejtőkön és a szőllőkben gyakori a vadon tenyésző A. carinatum L., .A. sphaerocephalum L., A. paniculatum L., A. oleraceum L., továbbá vad spárga: A. tenuifolius Lam. és acutifolius L., melynek kellemes keserűizű fiatal hajtásait salátának készítik el. A völgyek rétjein gyakoriak: az Erythronium dens canis L., Gagea arvensis Schultz, -- Ornithogallum umbellatum L. O. comosum., L., és O. stachyoides Schult., - Scilla bifolia L. és autumnalis L. - Muscari comosum Tausch., M., racemosum DC. és M. Kerneri Match. Fák és cserjék alatt kapaszkodik a folyondár: Tamus communis L. Az erdők tisztásain itt-ott gyakori lett a sárgaszinű és keskenylevelű Tulipa silvestris L., a kertekben a Lilium candidum L., ellenben a L. bulbiferum L. a szőllők körül és erdőkben itt-ott gyakori.
Smilaxfélék közül a S. aspera L. a bokorkerítéseken és sziklákon kúszik, az 459egértövis: Ruscus aculeatus L. mindenütt bőven; ágait seprőnek használják. - Erdőkben, árnyékos helyeken bőven díszlik a gyöngyvirág: a Convallaria multiflora L. és a C. majalis L., ellenben ritkaság számba megy az osztrák területen gyakori Paris quadrifolia L. (temető és Skurinye közti völgymedenczében).
Nősziromfélék: Irideae., Iris graminea L. Trichonema Bulbocodium L., - Crocus vernus Wulf. és C. sativus All., mely utóbbit a kertekben művelik.
Az amarilliszfélék közül gyakori a hóvirág: Galanthus nivalis L., ellenben a Narcissus poeticus L. és N. Tazzetta L., Agave americana L. kertekben.
Kosborfélék: Orchidea. Első sorban a Recsina-, azután a Draga-völgyben fordulnak elő. Leggyakoribb az Orchis Morio L. és O. fusca Jacq., kevésbé gyakoriak az O. variegata All., O. fragrans Poll., O. picta Lois., mascula L. és pallens L. Ugyanott a Cephalantera ensifolia Rich. és Listera ovata R. Br.
A najadeák közül a tengeri fű: Zostera marina L. és Z. nana Roth. a tengerben, Potamogeton crispus és Lemna gibba L., valamint a Typhaceákhoz tartozó Sparganium ramosum Huds. a grobniki tóban.
Aroideae: Arum maculatum L. és A italicum Mill. erdős helyen.
Pálmák közül kertekben áttelel a törpe pálma Chamaerops humilis L. és gondozás mellett a datolyapálma Phoenix dactylifera L.
Virágos, sziromtalan, kétsziklevelü növények.
Füzfafélék: Salicineae kevésbbé bőven fordulnak elő. Salix alba L. Grobnikon, S. purpurea L. és S. Caprea L. a Recsina-völgyben, S. cinerea L. a Draga-völgyben, S. incana Schrank a Recsina völgyében és S. babylonica L. a fiumei temetőben, - Nyárfák: Populus tremula L. Zakálj felé 1-2 fa, P. nigra L. Buccariban, P. pyramidalis Roz. a vesztegzár intézet felé vezető úton.
Juglans regia L., diófa, egyes kertekben és Kostrenán a szöllőkben.
Betula alba L. nyirfa, a Karszt-lejtőn, - Alnus glutinosa Gärtn. égerfa a Recsina folyó partján.
Bükkfélék: Cupuliferae. Bükkfa: Fagus silvatica L. a felső Recsina-völgyben 300 m. magasságban. Castanea sativa Mill. itt-ott kevés. A tölgyfák közül a Quercus lanuginosa Lam. (Q. pubescens Willd.) gyakori és nagyon változatos alakjai vannak. Cserfa: Q. cerris L. Lopáczán erdőket alkot, Q. ilex L. Fiume körül kertekben.
Mogyoróbokor: Corylus Avellana L. a völgyekben; kevésbbé gyakori ültetve a C. tubulosa Willd. (Recsina-v.) - Gyertyánfa: Carpinus Betulus L. és C. Duinensis Scop., komlóbükk: Ostrya carpinifolia Scop.
Ulmus campestris L., szilfa, Tersattón, Zakáljmalomnál stb.
Celtis australis L. (lodogno), a Tersattóra vezető lépcsők mentén.
Eperfafélék: Moreae. Fügefa: Ficus Carica L. kertekben és szöllőkben művelve fává nő, elvadultan cserjealakú; a tengerparton és a völgyekben egyaránt termelik. - Fehér és fekete eperfa: Morus alba L. és M. nigra L., valamint a platánfák: Platanus orientalis L. ültetve.
Csalánfélék: Urticaceae. A nagy és kis csalán: Urtica dioica L. és urens L. füves helyeken. - Parietaria diffusa M. K. rom és ház falán.
Cannabis sativa L. kender, sok helyen vadon nő, sehol sem termesztik. - Humulus Lupulus L. komló, vadon gyakori és minthogy a fára kúszik, irtják.
A Salsolafélék a tengerpart jellemző növényei: Salsola Tragus L., homokos tengerparton, Salicornia herbacea L., Chenopodium album L., Beta Maritima L., Halimus portulacoides Wallr., Atriplex hastata salina Koch. és Camphorosma Monspeliaca L. (csak Zengg mellett) a többi faj a völgyekben vagy puszta helyen elszórtan terem. Igy pl. a czukorrépa: Beta vulgaris L. elvadulva, az Atriplex és Chenopodium egyes faja; kertekben csak a főzelék spinótot: Spinacia oleracea L. termelik.
Ceratophyllum demersum L. a grobniki tóban, az Ilona-fürdő és a gimnázium alatt elfolyó patakokban bőven.
Thesium divaricatum Jan. és Osyris alba L. sziklákon, - Daphne Laureola L. erdőkben ritka, - Aristolochia Clematitis L., A. rotunda L. A pallida és Asarum Europaeum L. (Grohovo) a völgymedenczékben és erdőkben nő.
Amarantus három fajta puszta talajon nő, az Indiából származó A. caudatus L. vörös paréjt kertben mint disznövényt termelik.
A babér: Laurus nobilis L. elvadulva, leginkább mint cserje gyakori.
Különszirmú kéksziklevelüek.
Az ernyősöket: Umbelliferae k. b. 50 faj képviseli, melyek közül kertben művelik a zellert: Apium graveolens L., a sárga répát: Daucus carota L. és a petrezselymet: Petroselinum sativum Hoffm. A tengerparton bőven nő a kapor: Anethum graveolens L., Foeniculum officinale All. és Crithmum maritimum L. - Sziklás talajon virit az Eryngium campestre L. és E. amethystinum L., Pimpinella saxifraga L. és peregrina L., Bupleurum aristatum Bartl. és B. junceum L., Seseli L. fajok, Cnidium lapioides 460Spr., Peucedanum venetum Koch P. petraeum Noë, továbbá Conium macuatum L. Gyepes területen és mezőn előfordulnak: Scandix és Torilis fajok, Orlaya grandiflora Hoffm. Pastinaca sativa L., Ferulago galbanifera Koch., Bunium montanum Koch., Aegopodium Podagraria L. és Smyrnium perfoliatum L., Nedves réten: Oenanthe pimpinelloides L. - Erdős, árnyékos helyen: Angelica silvestris L., Anthriscus silvestris Hoffm. és fumarioides Spr. (Monte Maggiore).
Araliaceae: Hedera Helix L., sziklán, fán és falon fényesebb levelü mint másutt.
Somfélék: Corneae két faja, C. sanguinea L. és mas L., a völgyek lejtőin bőven.
A fagyöngyfélék: Loranthaceae közül a vörös bogyójú borókán élősködik a Viscum Oxycedri DC., Orehoviczán több galagonyán és gyümölcsfán, Grohovón juharfán láttuk a fagyöngyöt: Viscum album L.
Pozsgás növények: Crassulaceae gyakoribb fajai a Sedum acre L. mindenütt bőven. A S. album L., sziklákon. A kövi rózsa: Sempervivum tectorum L., Umbilicus horizontalis DC. sziklákon ültetve gyakori.
Saxifraga tridactylites L. a falakon néhol bőven.
Boglárkafélék: Ranunculaceae k. b. 24 faja. Gyakoriak az iszalag: Clematis Flammula L. és a még gyakoribb C. Vitalba L. Völgyekben a réten és füves helyen: Ranunculus Ficaria L., R. acer L., R. repens L., R. bulbosus L., R. Neapolitanus Ten., R. arvensis L., R. muricatus L. stb. - Anemone hortensis L., lejtőkön gyönyörü disz; az A coronaria L. kertek közelében, a hol termelik. Az A ranunculoides L. és nemorosa L. ritka. Thalictrum aquilegifolium L. és Th. litorale Borb. -- Heleborus Istriacus Schiffn. H. multifidus Vis. és H. atrorubens W. et Kit. elszórva. Kertekben és mezőkön Nigella damascena L., a szarkaláb: Delphinum Consolida L.. és var. adenupodom Borb. D., Ajacis L.
Berberis vulgaris volt egy-két bokor, de kivágták.
Mákfélék: Papaveraceae. Papaver Rhoeas L. mindenütt bőven. - Glaucium flavum Cr. a. tengerparton bőven. - Fumaria officinalis L. gyakori, még a kőkeritéseken is. - Corydalis ochroleuca Koch. a Recsina völgyben és a vasut mentén mindenütt. - Ghelidonium majus L. itt-ott igen kevés.
Keresztesvirágúak: Cruciferae 50 faja. Legközönségesebb a pásztortáska: Capsella bursa pastoris Mönch. - A völgyek termőföldjében: Cardamine hirsuta L., Arabis hirsuta Scop., A. turrita L., Dentaria bulbifera L. és enneaphyllos L., Sisymbrium officinale Scop., Alliaria officinalis Andz., Sinapis arvensis L., Eruca sativa Lam. a kertek mellett, a hol termelik, Barbarea vulgaris R. Br., Peltaria alliacea L., Camelina sativa Cr., Thlaspi perfoliatum L., praecox Wulf. campestre L., Lepidium graminifolium L., Raphanus Raphanistrum L. - Sziklán nő; Diplotaxis muralis DC., Diplotaxis tenuifolia DC., Alyssum montanum L. és calycinum L. Biscutella laevigata L. A torma, Iberis umbellata L. és pinnata L., elvadulva. - Tengerparton: a Lobularia maritima Desv., Aethionema gracile DC, Roripa silvestris Bess. és Cakile maritima Scop.
Reseda lutea K. köves talajon.
Heliantheum Fumana L. és H. hirsutum Thiull. stb. napsütötte sziklás talajon.
Viola odorata L. és var. alba mindenütt, enyhébb télen már február elején virit. V. hirta L., silvestris Kit., arvensis Mur., canina L., itt-ott.
Cucurbita Pepo L. és Cucumis Citrullus Sr. kertekben, - Bryonia dioica Jacq. és alba L. falakon és lugasokon.
Szegfűfélék: Caryophylleae k. b. 55 faja, leginkább füves, napsütötte talajon, egyesek sziklákon fordulnak elő, kevés a tengerparton. A tulajdonképi gyakori szegfüvek: Dianthus liburnicus Bartl., D. monspesulanus L. D. silvestris Wulf., D. saxifragus L. Gyakoriak továbbá: Silene inflata Sm. és nutans L.; Saponaria grandiflora Fisch és officinalis L., Arenaria serpyllifolia L., A. leptoclados Guss., Stellaria media L. és mások, Cerastium fajok, Polycarpon teraphyllum L., Scleranthus annuus L., konkoly: Agrostemma Githago L., Drypis Jacquinianus Murb. et Wettst. Martinscicánál.
Portulaca oleracea L. egyes helyen bőven fordul elő (Plase, Skurinye.)
Mályvafélék három neme gyakori. Malva silvestris L., M. alcea L., Althaea cannabina L., hirsuta L. A Hibiscus ternatus Cav. meg a Lavatera Thuringiaca L. ritka. Kertben disznövény a gyapotfa: Gossypium herbaceum L.
Hársfák: Tilia grandifolia Ehrh. itt-ott a völgyekben és kertekben; nem nő oly nagyra, mint a hegyen, a hol T. parvifolia is előfordul.
Hypericum-féléket inkább az osztrák területen találjuk; nálunk kevés H. perforatum L. és H. Veronense Schrnk van.
Juharfák: Acer Monspesulanum L. var. Illyricum Jacq. eltérésével és A. campestre L.
Vadgesztenyefélék: Aesculus Hippocastanum L. és Pavia rubra Lam. kertekben.
Polygala Nicaeensis Risso var. subpubescens Borb. tavaszszal mindenütt a gyepes helyen virit a hegysikon a P. Rossiana Borb. diszlik (Fuzine, Lics).
A Celastrineae kecskerágója: Evonymus europaeus L. mindenütt gyakori.
Ilex Aquifolium L. itt-ott egy-egy bokor a Recsina völgyben vadon.
Rhamneae. Jellemző mediterrán növények köves, de agyagos talajon, 461napsütötte helyen. Mindenütt bőven nő a Paliurus aculeatus Lam.; kerek zászlós termését a nép aranypénznek (zechini), magát a cserjét pénztermő fának hija.
A Syriából származó Zizyphus vulgaris Lam. keritések mellett elvadulva nő. - Rhamnus rupestris Scop. meg a R. intermedia Steud et Hochst. gyakori.
A kutyatejfélék családjának k. b. 16 faj közül leggyakoriabbak: Euphorbia helioscopia L., Cyparissias L., Peplus L., E. dulcis v. purpurata Neilr., E. verrucosa Jacq., E. amygdaloidos. Ellenben L., az E. epithymoides L., az E. Wulfenii Hoppe, E. Paralias L., jellemző tengerparti faj.
Anacardiaceae: Ailanthus glandulosa Desf. és Pistacia vera L. kertekben, P. Terebinthus L. vadon nő. Rhus Cotinus L. cserje mindenütt bőven.
Ruta graveolens L., divaricata Ten., bracteosa DC. napsütötte sziklás talajon. Dictamnus obtusiflorus Koch.
Gólyaorrfélék 7 faja, u. m. Geranium robertianum L., S. purpureum Vill., rotundifolium L., columbinum L., sanguineum L. és molle L. var. maioriflorum Borb. - Erodium cicutarum L'Hérit. füves helyeken fordul elő.
Linum Gallicum L., L. corymbulosum Reichnb. és tenuifolium L.
Oxalis acetosella L. erdős helyeken néhol igen bőven, másutt meg teljesen hiányzik. az O. corniculata L. fal mellett gyom.
Lythrum Salicaria L. a Draga völgyben bőven.
Myrtus communis L. elszórtan egyes bokor. - Granátalmafa: Punica granatum L. kertekben.
Pomaceae. Pyrus Malus L, Recsina völgyben. - Aronia rotundifolia Pers. mindenütt bőven. - Sorbus aucuparia L., S. aria Crantz. és S. torminalis Crantz. Crataegus Oxyacantha L. és monogyna Jacq.
Rózsafélék: Rosaceae 9 neme és 20 faja. Rosa canina L. typikus és más alakjai. - R. sempervirens L. és R. rubrifolia Vill., R. Haynaldiana Borb., a Potentilla 7 faja. - Fragaria vesca L. és elatior Ehrh. - Rubus ulmifolius Schott és R. tomentosus Borkh. - Geum urbanum L., - Spiraea Filipendula L., - Sanguisorba officinalis L., - Poterium polygamum W. et Kit.
Mandolafélék: Amygdalus communis L., P. avium L., Prunus Cerasus L. kertekben és szőllőkben, - P. Mahaleb L. és P. spinosa L. vadon.
Vitorlás-virágúak: Papilionaceae. Ezen elterjedt család Fiume környékén 24 nemmel és k. b. 100 fajjal van képviselve. Termesztett a Pisum sativum L., Vicia sativa L., Phaseolus vulgaris L., Ervum lens L. és itt-ott kevés Medicago sativa L. Völgyekben és azok lejtőin nő: a Genista tinctoria L., ovata W. K., silvestris Scop., triangularis Willd. és egyéb faj. - Itt-ott diszlik a Cytisus Laburnum L., nigricans L., argenteus L. és hirsutus L. A völgyek termőföldjén: Medicago sativa L. M. prostrata Jacq. és M. lupulina L. stb., továbbá Melilotus officinalis Desv., albus Desr. a Trifolium pratense L., rubens L., angustifolium L., montanum L., repens L., procumbens L., incarnatum L. stb., Dorycinium herbaceum Vill. és suffruticosum Vill., Lotus corniculatus L. Colutea arborescens L., Robinia pseudoricacia L., Scorpiurus subvillosa L., Coronilla Emerus L., scorpioides Koch. és varia L., Hippocrepis comosa L., Onobrychis sativa Lam., Vicia cracca L., grandiflora Scop., peregrina L. és lathyroides L., Orobus vernus L., O. Venetus Mill., O. niger L., Lathyrus számos faja.
Forrtszirmú kétsziklevelüek.
Utifüfélék: Plantago media L. és lanceolata L. mindenütt gyakori. P. carinata Schrad. a meredek sziklákon, egyéb 3 faja szétszórtan utak mellett és sziklás talajon.
Plumbago Europaea L. gyakori, a Statice fajok a tengerparti sziklákon bőven találhatók, legnevezetesebb a saját formáju St. cancellata Bernh.
A Valeriana és Valerianella fajai a völgymedenczékben helyenként.
Héjakútfélék. Dipsacus silvestris Huds., Knautia purpurea Vill. (K. Illyrica Beck) Cephalaria leucantha Schr., Scabiosa agrestis W. K. földes talajon gyakoriak.
Fészkesvirágúak: Compositae minőségileg és mennyiségileg nagyon el terjedt család, melyből vidékünkön 52 nem és legalább 110 faj fordul elő.
Jellemzők a tengerparton előforduló fajok: Asteriscus aquaticus Mönch., Pulicaria viscosa Cass., Inula crithmoides L., Calendula arvensis L., Echinops Ritro L., Centaurea Karstiana Host. (az osztrák határon), Sonchus glaucescens Jord. és oleraceus L. Sziklás, köves helyeken nő: Gnaphalium angustifolium Lam., Carduus candicans W. K., C. nutans L., Carlina simplex W. et. Kit., vulgaris és corymbosa L. var. Graeca Boiss, Centaurea rupestris C. axillaris Willd., C. sordida Willd. montana L., alba L., amara L. és C. Calcitrapa L., Artemisia Absinthium L. és vulgaris L., Scolymus Hispanicus L. Leontodon hastilis Koch, és L. Tergestinus Rehb. Picris spinulosa Bert. Lactuca perennis Xanthium italicum Moret. és spinosum L., Hieracium Illyricum Fr. H. murorum L., Fluminense Kern., Crepis chonorilloides Jacq. és vesicaria. Kőkeritésen és házfalak romjain és omladékain: Lactuca muralis Gärtn., Hyoseris radiata L., Scolymus Hispanicus. - Füves helyeken és völgyekben: Tussilago Farfara L., Erigeron Canadensis L., Epatorium cannabinum L., Solidago Virgaurea L., Buphthalmum 462salicifolium L., Inula fajai, Aster Amellus L., Bellis perennis L., Achillea Millefolium L., Matricaria Chamomilla L., Senecio, Serra tula tinctoria L., Kentrohyllum lanatum DC., Lapsana communis L., Aposeris foetida Less., Cichorium Intybus L., Thrincia tuberosa DC., Trapogogan orientalis L., Taraxacum officinale Wigg. - Nedves rétegen, leginkább a Recsina folyó árterületén: Petasites officinalis Mönch.
Csengetyükefélék: Campanula, Edrainthus és Specularia nemeinek mennyiségi elterjedése csekély. Leggyakoribb: Campanula pyramidalis L. (C. Staubii Ue.) 1-2 méter magas példánya, C. rapunculoides L., C. Trachelium L., glomerata L. var. Mediterranea Borb. persicifolia L. A C. Erinus L. ritkább.
Buzérfélék: Asperula fajok gyepes, árnyékos helyeken, Galium verum L., pureum L. valamint Vailllantia muralis DC. sziklán és cserjés napsütötte helyen.
Bodzafélék. Sambucus Ebulus L. és S. nigra L. kevés. Lonicera Caprifolium L. és etrusca Santi a kert keritésén és bokron fut.
Olajfafélék. Jellemző mediterrán növények. Olea europea L., bőven ültetik. Phillyrea media L., egyenként, a Jasminum officinale L. kertben, J. fructicans L. elvadulva nő. Fagyal: Ligustrum vulgare L. a völgyekben, magas kőrisfa meg a mannakőrisfa lejtöin.
Vinca major L. és minor L. a népkertben és a fiumei temetőben találhatók.
Asclepiadea és Geratianafélék a tengerpartról hiányzanak, csak itt-ott fordul elő kevés Vincetoxium és Gentiana verna L. egy-egy példánya vagy a G. cruciata L.
Ajakosak: Labiatae. Az ajakosak a Karsztlejtőnek legjellemzőbb növényei. A család 22 nemmel és k. b. 55 fajjal van képviselve. Kerti a Rosmarinus officinalis L., továbbá a Lavandula vera DC., Thymus vulgaris. Sziklás, köves-helyeken: Th. longicaulis Presl (Th. Dalmaticus Freyn) Salvia officinalis L., (kiviteli czikk), Satureia variegata Host., montana L. és pygmaea Sieb., Marubium candidessimum L. füves helyeken, völgyekben bőven: Salvia pratensis L., Melissa officinalis L. Glechoma hederacea L., Melittis Melissophyllum L., Lamium orvala L., purpureum L. és maculatum L., Ajuga reptans L. és genevensis L., Teucrium montanum L. stb.; a grobniki tó körül: Stachys palustris L., Mentha silvestris L., M. aquatica L. és M. Pulegium L.
Tátogatók: Scrophulariaceae család bőven előforduló jellemző fajai: Scrophularia laciniata W. K. és canina L. Verbascum sinuatum L., floccosum W. K. és V. Blattaria L., Linaria littoralis Willd. és italica köves talajon és sziklákon; - Linaria Cymbalaria Mill. régi házfalon (Grohovo), Antirrhinum majus L. kőkeritésen és falon.
Orobanche Epithymum DC. erdős helyeken mindenütt bőven, - Lathraea Squamaria L. a lopaczai erdőkben szintén bőven fák gyökerén élősködik.
Érdeslevelüek: Asperifoliae. Echinospermum Lappula Lehm. A tengerparton nő. -Heliotropiumot a kertekben mivelik. - Pulmonaria officinalis L., Symphytum tuberosum L. Echium vulgare L. a völgyekben igen bőven, - Cynoglossum officinale L., Anchusa, Onosma stellutatum W. et Kit. sziklán a Porta Hungaricánál, Lithospermum faj kevésbbé bőven. A Recsinavölgy nedves talajában kevés helyen bőven nő a Myosotis intermedia Link. és Grobnikon a M. silvestris Hoffm.
Verbena officinalis L. ut mentén Vitex agnus castus L. sziklás tengerparton.
Globularia Willkommii Nym. lentebb, a Gl. cordifolia L. a hegyeken terem.
Convulvulus sepium L., arvensis L. és C. Cantabrica L. gyakori. A Cuscuta Epithymum Satureián és más ajakoson élősködik.
Solanum Dulcamara L. és nigrum L. völgyekben, lejtőkön és tengerparton egyaránt nőnek, Scopolia carniolica a Zakálj malomtól fölfelé bőven látható. Physalis Alkekenyi L. utak mentén a völgyekben is tengerparti lejtőn a szőlőkben nagyon gyakori, Hyoscyamus niger L. és Datura Stramonium L. csakis a Szkurinye völgyben, a városi szemétdombokon és azok közelében szaporodott el, másutt ellenben részint kiirtották vagy a termőhelyeit feltöltötték. - Kertben és mezőn termesztik burgonyát, paradicsomalmát, paprikát és a vidékünkre jellemző és közkedvelt melanczánát: Solanum melongena L. (melanzana).
Kankalinfélék. Primula acaulis Jacq. és officinalis Jacq., Lysimachia vulagaris L. és punctata L. Anagallis arvensis L. a völgyek füves helyein bőven, Cyclamen europaeum L. erdős, bokros, árnyékos helyeken igen bőven fordul elő.
Erica carnea L. Grohóvan, Callluna vulgaris Salisb. a Recsina völgyben itt-ott, Vaccinium Myrtillus L. ugyanott erdős helyeken, különösen Lopaczán találhatók.
Acanthus longifolius Host, Fiume nyugati tengermellékén, bokros helyen kevés.
0. Valóságos aranymondás, melyet kiváltképen a vidéki tanárnak kell megszivelni és követni.
Szerk.
1. Irodalom.
Kerner, Mediterrán flóra (Osztrák-Magy. bir. irásb.). -
Lorenz, Physicalische Verhältnisse und Vertheilung der Organismen im quarnerischen Golfe (Bécs 1863). -
Grisebach Vegetation der Erde (Lipcse 1872). -
Borbás, Az örökzöld növények övének megszakadása a fiumei öbölben (Term. tud. Közl. 1893). -
Borbás, Arbe és Veglia nyári flórája (math. és termész. tud. Közl. 1877). -
Visiani Flora Dalmatica (Lipcsa 1842-52. suppl. Velence 1872, 1877, 1881).
Bartling, De littoribus ac insulis maris Liburnici, Hannover 1820). Magyarorsz. növényföldr., Pallas, Nagy Lexikon XII. köt. 78-82. l. stb.)
