| « A tenger állatvilága. Írta Matisz János. | KEZDŐLAP | Fiume és környékének növényzete.Írták Borbás Vincze és Matisz János. » |
446A tenger növényvilága.
Írta Matisz János, átnézte Borbás Vincze
Írta Matisz János, átnézte Borbás Vincze
A tengeri növények legnagyobbrészt moszatok (Algae) azaz, chlorophyllal biró telepes növények. Kivételt képeznek a Zostera-fajok, melyek a Najádeák családjához tartoznak és virágos egyszikű növények. Ezek csekély mélységben, leginkább iszapos vagy agyagos talajon nőnek, hosszú tövük csúszó, leveleik hosszúak, vonalasak; nyáron viritanak. Néhol nagy kiterjedésű tengeralatti rétegeket alkotnak, igy Fiume mellett a szusáki part mentén, a "Bagno al Lido" előtt, a cirkveniczai kikötőben és másutt. A nép "tengeri fű" (crino vegetale) néven ismeri.
A tengeri fűnek két faját ismerjük: Zostera marina L. és Z. angustifolia Horneman.
A tengeri moszatok kicsiny és nagyobb fajai az ár-apály határain a hullámok szintájában és a hullám alatti szintájban, majd a szirteken és sziklákon, némelyek nagyobb moszatokon nőnek. Alakjuk változó: a szirteken apró foltok vagy kéreg alakjában lépnek fel, vagy hosszú vékony fonálalakúak, vagy rojtalakúak, majd összekuszált fonalaik gömbölyded, belül üres telepeket alkotnak, majd laposak, lombalakúak, majd kemények, bőrneműek, levelekhez hasonló képletekhez hasonlitanak, itt bokor, ott elágazó fácska alakot vesznek fel, sőt vannak kemény, mésztartalmú moszatok, májmohokra emlékeztető lapos lombalakok vagy czifra dudoros mészkőkavicsokhoz hasonlóak.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a moszatok - a kovahártyás Diatomák kivételével - nagyobb mélységekben nincsenek, mi azon biologiai okra vezethető vissza, hogy ezen chlorophyllt tartalmazó növények élete a homály szintájaiban elegendő éltető napsugár nélkül nem létezik és azért csak kevésbé mély tengertalajon kell keresnünk azon buja tengeralatti növényzetet, melyet a különböző moszatok alkotnak. Csupán csak a parányi Diatomák azok, melyeket homokos, iszapos, sőt a legmélyebb agyagos tengertalajon is bőven találhatunk.
A Diatomák, ezek az apró, leginkább mikroszkopikus egysejtű kovahártyás moszatok a Quarneróban bőven fordulnak elő: a hullámok szintájától kezdve, egész a legmélyebb vizrétegekig bőven fordulnak elő, sőt olyan nemek és fajok is, minőket eddig egyebütt nem sikerült találni. Diatomáknak közel 50 neme k. b. másfélszáz fajjal ismeretes.
Jellemző, hogy a moszatok szine helyhez van kötve, a mennyiben a fűzöld és barnás fajok a felmerülő partnak és a kevert viznek lakói, az olajzöldek a legnagyobb ár-apály határán és a hullámok szintájában nőnek, a rózsaszinüek, a pirosak a mélyebb vizrétegeket kedvelik.
E műben nem lehet czélunk valamennyi, a Quarnero és a magyar-horvát tengerpartmenti vizeinkben előforduló moszatokat felsorolni, mely moszatok 447azonosak az adriai tenger északi részében előforduló moszatokkal; inkább csak a nemek felsorolása és a jellemző fajok felemlitésére fogunk szoritkozni0
és a melyeket e sorok irója személyesen gyüjtött.
I. Partfeletti és felmerülő parti szintáj.
E szintájak függőleges kiterjedése - 1 méter a viz szine fölött és + 1 méter a vizszin alatt. Partmenti szirtek és sziklarepedések jellemzik e szintájat, melyet részint a tenger rendes áradása, részint vizpárák, részint a felcsapó hullámok nedvesen tartanak; a hullámok révén jutnak az ott tenyésző szervezetek a szükséges konyhasóhoz is. Több olyan moszatfaj tenyészik itt a tengerből kiálló szirteken, melyeket sohasem találunk állandóan a viz szine alatt.
Hildebrandtia prototypus Nardo, a sziklákon vér- vagy rozsdabarna kerek foltokat képez.
Catenella Opuntia Grev, sziklákon, finom, aprócska sötétibolyaszinű kúszó bokrocskákat alkot.
Az ár-apály határán egy vagy többféle kékeszöld szinü apró moszatok, a partokat, nedves partmenti helyeket, alámerült faczölöpöket kékeszöld sikamlós gyeppel vagy pedig egyes szirteket kékeszöld vagy barnás kéreggel vonnak be. Ilyenek:
Enthophysalis granulosa Kütz. és
Gloeocapsa (Protococcus) deusta Kütz., a sziklákon, barna kéregfoltok alakjában.
Spirulina tenuissima Kütz., bomlási terményeket tartalmazó piszkos tengeri vizben.
Microcoleus floccosus Hauck, sekély, csendes partokon. M. vermicularis Kütz., mint az előbbi.
Lyngbia obscura Kütz., partmenti nedves, helyeken és kevert vizben.
Hormactis Balani Thur, a parti szirteken.
Isactis plana Thur, faczölöpökön.
Heteractis (Rivularia) mesenterica Kütz, a szirteken 1-5 c/m átmérőjű kékeszöld hólyagokat alkot.
Calothrix (Conferva) scopulorum Ag., alámerült fán.
Ellenben Bangia versicolor Kütz, 3 cm. hosszú, barnavöröstől az ibolyakékig szinváltozatos fonalai az árapály határon szirteket és mólókat sikamlós gyeppel vonnak be.
448Nemalion lubricum Duby 10-20 cm. hosszú és 2-5 mm. vastag hengeres féregalaku telepekben az árapály határán nő. Őt magát gyakran sötétpiros 1-10 mm. magas fonalakból álló gyep, a Polysiphonia tenerrima Kütz lepi be.
Lithophyllum cristatum Menegh. (L. crassum Ros.), levélalaku elmeszesedett kő-moszat, mely az ár-apály határán szirteket és köveket ibolyásszürke szinü kéreggel von be; felülete egyenetlen, pikkelyes.
Ugyancsak az ár-apály határán, de részint olyan tengerben, a hol szerves anyagok bomlási terményei dúsan vannak, vagy olyan helyeken, hol parti források édesvize a tengeri vízzel keveredik, gyakran hatalmas rétegeket és buja növényzetet alkotnak az élénk zöld szinű fonál- vagy lomblevél alakú moszatok. Ilyenek:
Enteromorpha 10-30 cm. hosszú szallagjai, u. m. E. compressa Grev., - crinita Roth, - ramulosa Hoock.
Ulva, tengeri saláta, széles hullámzó szélű lomblevél alakjai, u. m. U. Lactuca L.
Phyllitis caespitosa Kütz. = Phycolapathum çuneatum Kütz, lándzsaalaku, hullámzó szélü levélalakja.
II. A hullámok szintája 1-4 méterig.
E szintáj moszatokban igen gazdag. A kevert vizekben nőnek a zöld fonálmoszatok, az alámerült szirteket az olajzöld szinű bőrmoszatok lepik el, a parti sziklákon a barna szinűek és mélyebben a rózsa- és piros szinűek tenyésznek. A mélyebb rétegekben ugyancsak a szirteken a faalakulag elágazó Cystoseira fajok sürü erdőket alkotnak.
A felsőbb rétegek leginkább zöld szinű moszatainak jellemzőbb alakjai a következők:
Ulva lactuca L., - U. genuina (latissima Auctorum) Le Jol., igen széles levélalakjai, - U. Linza L., vékony, hegyes végü levelei.
Cutleria (Ulva) multifida Grev. kényes, olajzöld lapos telepei felső végük felé rendkivül elágaznak.
Cladophora, vékony, elágazó fonálmoszatok, u. m. Cl. prolifera Kütz., - mediterranea Hauck, - glomerata Kütz., - albida Kütz., - catenata (Ag.) Hauck, - cristallina Kütz., - glomerata Kütz.
Enteromorpha már emlitett szalagjai.
Vaucheria (Conferva) dichotoma Ag. és V. littorea Hoffm. Bang., sziklákon sötét zöld gyepet alkotnak.
Codium adhaerens Ag. elágazó fonalai kéreg alaku társas telepekben lépnek fel. - C. Bursa Ag. vékony fonalai zöld gömbalakú telepet képeznek. - C. tomentosum Stackh. vastag, hengeres dichotom elágazásu piszkoszöld fonalai a szirteken és a rakpartokon nőnek.
Chaetomorpha (Conferva) zöld szinü néha igen hosszú fonalai leginkább a kevert vizben lebegnek. Ch. aerea Kütz, - crassa Kütz., - chlorotica Kütz.
Acetabulari mediterranea Lamour, szine világoszöld, a 10 cm. hosszú nyélen 12 mm. átmérőjü korongot hord; kiterjedt gyepeket alkotva az alámerült sziklákon és sziklás tengertalajon, valódi dísze tengerpartunknak. A nép tengeri ibolyának hivja.
Zöldszinű, de mélyebb vizrétegekben élő moszatok: Flabellaria (Udotea) Desfontainii Lamour, nyeles és karélyos levélalakjaival; sötétzöld.
Halymeda tuna Lamour, Opunczia kaktuszhoz hasonló bőrnemű, törékeny telepei; sárgászöld.
Bryopsis muscota Ag. madártollhoz hasonló elágazásaival.
Anadyomene stellata Ag., sziklákon, ránczos, legyező alaku zöld lombjai.
Az olajzöldes vagy zöldesbarna szinü moszatok (Phaeophyceae) közül megemlitendők:
Fucus virsoides I. A., sziklákon és szirteken, közel az árapály határához mindenütt közönséges; kemény, bőrnemű.
Cystosira több évi bokor vagy faalaku telepei a sziklás talajon néhol sűrű bozótokat alkotnak: C. Montagnei I. Ag. és C. crinita Duby, füzfára emlékeztető telepei. - C. amentacea Bory, bokor alakjai. - C. corniculata Zanard. csuszó, ágasbogas telepei. - C. Hoppii Ag., törzse a lehullott ágaktól gyakran érdes, tüskés, telepe ilyenkor pálmafára emlékeztet. - C. abrotanifolia Ag., törzs nélkül, lapos elágazásokkal.
Sargassum linifolium Ag., és S. Hornschuchii Ag., mélyebb vizrétegekben; a 449nép, bogyókhoz hasonló léghólyagjai miatt, tengeri szőlőnek híja. Erős, scirokkális vihar leszakitja telepeit a sziklákról és a partra dobja.
Dictyota szennyes, olajzöld, széles, levélszerü telepek dichotom elágazással. D. dichotoma Lamour = Ulva dich. Huds. 1-2 cm. magas. - D. linaearis Ag., összekuszált dichotom ágai egy magasságig érnek. - D. fasciola Lamour, telepei kemények, bőrnemüek.
Padina Pavonia Gaillou = Zonaria Pavonia Kütz., kevésbbé mély sziklás tengerfenéken és szirteken társasan nő; a nép pávafarknak nevezi.
Dictiopteris (Fucus) polypoides Lamour., hosszu, levélalaku, főérrel biró dichotom szennyes olajzöld telepei.
Spharellaria scoparia Lyngb. a sziklákon 10-15 cm. magas, zöldesbarna rojtok alakjában.
Ectocarpus egyes apró fajai nagyobb moszatok (Gelidium, Cystoseira) felületén 1-30 mm. magas, olajsárga, olajzöld vagy szennyes barna bársonyszerü gyepségeket alkotnak; ilyenek: E. investiens Hauck, - monocarpus Kütz., - caespitulus Griff., - irregularis Kütz., - arctus Kütz. - A nagyobb E. fajok bolyhos fonalai a sziklákon 5-40 cm. magas rojtokat vagy vattaszerü telepeket alkotnak. Ilyenek: E. crinitus Carm., - siliculosus Kütz., - confervoides Le Jol., - granulosus Ag.
Cladostephus verticillatus Ag., egyenes dichotom ágai sürün apró levélörvekkel fedve; sziklákon.
Mosogloea Leveillei Menegh., sziklákon; olajzöld telepei husosak, elágazók.
Purctaria latifolia Grev. = 20 cm. h. tojásdad alaku, vékony levélforma, Ulva-ra emlékeztető ritkább telepei.
Stiaria attenuata Grev., olajzöldszinü, hengeres és belül üres szára és ágai vékonyodnak és fonálban végződnek.
Scytosiphon lomentarius, J. Ag., 10-25 cm. hosszu, izelt, olajzöldszinü fonalai a szirteken társas telepeket alkotnak.
Chorda Filum. Stackh. 10-30 cm. olajbarna szinü, nyálkás tapintatú, felül vékonyodó fonalak alakjában a. sziklákon nő.
Hydroclathrus (Ulva) sinuosus Zanard., olajzöld szinü magányos vagy társas hólyagalakban a sziklákon nő.
Lithoderna adriaticum Hauck, sziklákon és csigahéjakon szennyeszöld szinü kérget alkot.
Cutleria (Ulva) multifida Grev., olajzöld vagy olajbarna, kényes, lapos telepe felső részükben rendkivül finoman, de mindig egy sikban ágaznak el.
Zanardinia collaris Ag. = Spatoglossum flabelliforme Kütz., szirteken olajzöld szinű, felül sima, alul bolyhos, a lombalakú zuzmókra emlékeztető, vastag, bőrnemű telepeket alkot.
A hullámok szintájának legmélyebb vízrétegeitől lefelé pompáznak a rózsa, biborpiros és ibolyaszinü moszatok változatos alakjai. Ilyenek:
Porphyra laciniata Ag., Ulvához hasonló pirosbarnás (szárítva ibolya) szinü levélalakjai; nem gyakori.
Peysonellia squamaria Decne., Cystoseira törzseken barnavörös karélyos 4-8 cm. széles, harántcsikolt leveleket alkot.
Ehhez hasonló a P. (zonaria) rubra J. Ag., csigahéjakon is.
Monospora pedicellata Sol. 2- 5 cm. magas, rendkivül finoman elágazó pirosszinű telepei.
Wrangelia multifida J. Ag., mint az előbbi, örvös levélkékkel. - W. penicillata Ag., mint az előbbi, 5-20 cm. magas, rózsa- vagy pirosszinű.
Helminthora devaricata J. Ag. 10-20 cm. magas rózsaszinű, kétoldalt elágazó telep; az ágak elállók.
Scinaia (Ginannia Kütz.) fucellata Biv. 10 cm. magas, barnavörös szinű, villás elágazású rojtokat képez.
Antithamnion (Callithamnion Ag.) cruciatum Näg. rózsa- vagy biborpiros gyepet alkot.
Callithamnion gracilinum Harv., piros rojtjai. - C. lanceolatum Derb. 1-5 cm. magas, pirosszinü, lándzsaalakú levelet utánzó telepei felül villásan elágaznak; társasan nőnek.
Cronania attenuata J. Ag., barnavörös, 6 cm. magas telepeinek elágazási módja és alakja némileg az édesvizi Characeákra, egyes ágak az Equisetaceákra emlékeztetnek.
Ceramium diaphanum Roth., - rubrum Ag., - ciliatum Duel., sötétvörös, ecsetalakú, rendkivül vékony és villás elágazású társas telepei, melyek részint sziklákon, részint nagyobb algákon gyepeket alkotnak.
Spiridia filamentosa Harv., piros kóró alakjai.
Nemastoma dichotoma J. Ag. sötétvörös szinű, husos telepei; törzse hengeres, villás elágazásai összenyomottak.
450Halymenia Floresia rózsaszinű, szárnyasan hasogatott levélalakjai.
Gigartina húsos vagy rugalmas, nagyon elágazó, 5-20 cm. magas. Különböző szinű telepei: G. acicularis Lamour, kékes-piros, - G. Teedii Lamour, - biborpirostól egész szennyes-zöldig.
Plocamium coccineum Lyngb., karminpiros telepei, kétszer szárnyalt ágképletekkel.
Gymnogongrus furcellatus Kütz., barnás-zöld szinű gyepeket alkot.
Chrysymenia uvaria J. Ag., szőllőfürthöz hasonló; ágain sötétpiros hólyagokkal.
Gracilaria (Sphaerococcus) confervoides Grev., - G. compressa Grev., - G. dura J. Ag., - G. armata J. Ag., bokoralakú, elágazó, sötétvörös, húsos telepei.
Hypnaea musciformis Lamour, mohokra emlékeztető sárgás vagy barnavörös telepei.
Gelidium capillaceum Kütz., barnavörös szárnyalt ágai, - G. corneum hypnoides Kütz., piros, mohalakú telepei, - G. crinale J. Ag., barnavörös gyepségeket alkotó telepei, - G. lat. hystrix Born..= Echinocaulon hispidum Kütz., szára rövid hengeres, széles, apró, sürű, érdes szőralakú ágacskákkal fedett ágai összenyomottak.
Laurencia, sárga, halvány- és sötétpiros, húsos, fürtalakú elágazásai: L. obtusa Lamour, - papillosa Grev., - pinnatifida Lamour, - dasyphylla Grev., - Tennissima Ag.
Alsidium corallium Ag., előbb húsos, később kemény vörös elágazó telepei.
Digenea simplex Ag., = Wulfeni Kütz., sürűn szőrökkel fedett, ecsetekhez hasonló ágaival.
Polysiphonia számos fajai. A biborpiros, barna- vagy ibolyaszinű telep hosszú izelt fonalas szárból áll és elálló, váltakozó alakú ágakkal bir.
Corallina officinalis L., szárnyalt első- és másodrangú, gyakran a rovarok csápjaihoz hasonló ágainak tömege 2-10 cm. magas gyepet alkot; rózsaszinű; sziklákon nő.
C. rubens L. = Jania rubens Lamour, rózsaszinű, villás elágazású izelt telepei sziklákon, de még inkább nagyobb moszatokon (Cystoseira) 5 cm. Magas gömb- vagy tojásdadalakú tömegeket alkotnak.
III. Hullámalatti szintáj 4-20 méterig.
Ezen szintáj moszatokban kevésbé gazdag. A fajok száma feltünően kisebb és a létezők sem nőnek olyan nagy területeken, mint a hullámok szintájában. A kékes-zöld szinű algák teljesen hiányzanak, a zöldszinűek is igen gyérek; e szerint az itt előforduló moszatok legtöbbje olajzöld- vagy olajbarna- és vörös- vagy ibolyaszinűek.
Lássuk a jellemzőbbeket:
Zöldszinű moszatok:
Cladophora echinus Kütz., fonalai 3 cm. átmérőjű gombolyagokat alkotnak.
Anadyomene stellata Ag., telepei a szirteken 3-6 cm. hosszú, legyezőalakú, hullámos szélű zöld levélképletek alakjában nőnek.
Valonia utricularis Ag., zöldszinü 5-10 cm. átmérőjű lapdalakú telepei mélyebb homokos tengertalajon szabadon hevernek.
Dasycladus clavaeformis Ag., sötétzöld, bunkóalakú 3-5 cm. hosszú telepei - köveken, kagyló- és csigahéjakon, és más elmerült tárgyakon társasan nőnek.
Olajzöld- és olajbarnaszinű moszatok:
Cystosira Ag., már említett fajai.
Sargassum Ag., már előbb említett fajai épen ezen szintáj dús növényzetét képezik.
Stilophora rhizedes J. Ag., forma papillosa, 20-30 cm. magas telepe kemény, rugalmas, szára mészkővel van bevonva, elágazása villás.
Piros, barna és ibolyaszinű moszatok:
Wrangelia penicillata Ag., a melyet már a hullámok szintájának alsó vizrétegében is találtunk.
Galaxaura adriatica Zanard., rózsaszinü telepe meszes, törékeny, minduntalan villásan ágazik el; egymásba font társas telepei gyakran nagy kiterjedésü tömegeket alkotnak. A tengerből kiszedve, mint általában a meszes moszatok, elveszti szép szinét.
Antithamnion cruciatum Näg., piros gyepeket alkot.
Callithamnion scopulorum I. Ag., 1 cm. magas félgömb alaku tömegekben társasan nő. C. tripinnatum Ag., 4 cm. magas telepei madártollhoz hasonlitanak. C. corymbosum Ag., szárnyalt ágai mind egy magasságra érnek.
Ceramium tenuissimum I. Ag., az egyedüli itt előforduló faj; vékony, piros telepei a Cystusirákon ecsetek alakjában nőnek.
451Fauchea repens Mont., rózsaszinü telepe levélszerü, húsos és villásan ágazik el; szirteken, czölöpökön és egyéb elmerült tárgyakon nő.
Rhodimenia Palmetta Grev. és a nagyobb Rh. ligulata Zanard., vörösszinü villásan elágazó levélalaku bőrnemü telepei a sziklákon nőnek.
Nitophyllum confervaceum Mengh., rózsaszinü, ujasan elágazó telepei fonál alakuak: sziklákon, 5-10 cm. magas rojtokat alkotva, társasan nőnek.
Polysiphonia ornata I. Ag., rózsaszinü, később piros szálai lapdaalaku gyepeket alkotnak.
Rytiphlaea tinctoria Ag., 10 cm. magas bokrokat alkot; kemény, porcogós ágai laposak és szárnyaltak. Karminpiros festőanyaga édes vizben feloldódik. R. pinastorides Ag., ágai hengeresek; az alsó vizrétegekben fordul elő.
Dasya elegans Ag., rózsa- vagy vörösszinü husos, hengeres, belül üres telepei váltakozva, ágaznak el; az ágak hosszuak vesszőalakuak.
Halodictyon mirabile Zanard., rózsaszinü telepe csőalaku, mit laza ötszögekből álló fonálszerü szövet alkot.
Mesolobiák, többé-kevésbbé elmeszesedett moszatok, melyek más nagyobb moszatok szárát és ágait rózsaszin vagy fehér-ibolyásszinü kéreggel vonnak be, mint pl.: Mesolobia conticiformis Kütz. a Rytiphlaeákon, M. Corallinae Cruan., M. Cystosirae Hauck, M. pustulata Lamour, a Sargassumon, a Padinán és a Zosterán.
Lithophyllumok, levelekhez, zuzmókhoz vagy fagombákhoz hasonló rózsa- és ibolyaszinü elmeszesedett moszatok. Ilyenek: Lithophyllum expansum Phil = giganteum Zanard., sok vékony rétegből álló, palásszerkezetü 10-30 cm. széles telepei. L. agariciformis = Millepora agariciformis Pall., domború, alul üres levélalakok, melyek később az alaptól leszakadva, a tengerfenéken szabadon hevernek. L. decussatum Solms., a kövekhez nőtt, csak a széle szabad.
Lithothamnion-félék. Rózsa-, piros-, ibolyásszinü elmeszesedett moszatok, melyeknek társas telepei egymáshoz szorulva köveket, kagylókat részben, vagy pl. kavicsokat teljesen kéreg gyanánt vonnak be és magukba temetnek. Felületük igen változó: bibircses, fogas, léczes, gödrös, ágas, ujjas stb.; innen a fajnevük: Lithothamnion polymorphum Aresch., crassum Phil., dentatum Kütz., mamillosum Hauck.
IV. Félhomály szintája: 20-25 m.
Ez a szintáj már nem gazdag moszatokban; kevés faj fordul elő és az egyének elterjedése sem akkora mint az előbbi szintájakban. Olyan moszatok nőnek itt, melyek kevés világossággal beérik és állandóbb hőmérsékletet követelnek; azért a Földközi tengerre jellemző alakok mindinkább háttérbe szorulnak és inkább olyan moszatfajok fordulnak elő, melyek földrajzi elterjedése általánosabb.
Az e szintájbeli jellemző moszatok Lorenz szerint a következők:
A zöld moszatok közül: Cladophora Aegagrophila cornea Kütz.
Az olajzöld szinüek: Arthrocladia villosa Dubi., = A. australis Kütz, villásan elágazó fonál telepei; az ágak a tollakhoz hasonlóan kétoldalt sugarasak.
A piros- vagy ibolyaszinüek: Peysonellia orbicularis Kütz., a Lithothamnion-féléken bőrnemü kérget alkot.
Cryptomenia (Rhodymenia) tunaeformis Zanard., vörös telepe széles, tagozott, fodros levélhez hasonlit.
Rhodymenia ligulata Zanard., melyet a hullámalatti szintájban is láttunk.
Rytiphlaea tinctoria Ag., ezt is a felsőbb szintájban emlitettük; de tulajdonképeni otthona a félhomály szintája.
Vidalia volubilis I. Ag., levélszerü telepe vörösszinü, széles, elágazó és csavaralakban sodort.
Lithothamnion racemus Link., - mamillosum Zanard. és - ramulosum Phil. meszes algatelepek.
V. A homály szintája.
A homály szintájában (50 m.-től lefelé) és a félhomály szintájának alsó vizrétegeiben a növényélet szünőfélben van, a moszatok fajai kivesznek, a meglevők alakjai eltörpülnek.
Lorenz szerint ezen terület jellege épen a fönnebbi fajoknak - Dictyomenia volubilis, Rytiphlaea tinctoria és Rhodymenia - lassankinti elenyésztében áll.
0. Irodalom: Lorenz J. R. Physikalische Verhältnisse und Vertheilung der Organismen im Quarnerischen Holfe, Wien, 1863.
Kützing F. T. Diagnosen und Bemerkungen zu neuen kritischen Algen. (B. Z.) Berlin. 1847.
Kützing F. T. Species Algarum. Lipsiae 1849.
Hauck F. Meeresalgen Deutschlands und Oesterreichs Liepzig, 1885.
Naccari F. L. Algologia adriatica. Bologna, 1828.
Zanardini G. Synopsis algarum in mare adriatico huiusque collectarum. Taurini, 1841.
Zanardini G. Iconographia phycologica adriatica. Venezia, 1860-1876.
Agardh J. Algae maris mediterranei et adriatici. Paris, 1842.
Agardh J. Species, genera et ordines Algarum. Lundae, 1848-76.
Berthold G. Publikácziói (Mitthl. Zool. Station.) Neapel, 1880-81-82.
Ardissone F. Phycologia mediterranea I. Varese, 1883.
Hauck F. Verzeichniss der im Golfe von Triest gesammelten Meeresa gen. Wien, 1875-77.
Meneghini G. Alghe italiane e dalmatiche, (5 fasc.) Padova, 1843.
Továbbá egyes szerzőktől számos monografia.
Kützing F. T. Diagnosen und Bemerkungen zu neuen kritischen Algen. (B. Z.) Berlin. 1847.
Kützing F. T. Species Algarum. Lipsiae 1849.
Hauck F. Meeresalgen Deutschlands und Oesterreichs Liepzig, 1885.
Naccari F. L. Algologia adriatica. Bologna, 1828.
Zanardini G. Synopsis algarum in mare adriatico huiusque collectarum. Taurini, 1841.
Zanardini G. Iconographia phycologica adriatica. Venezia, 1860-1876.
Agardh J. Algae maris mediterranei et adriatici. Paris, 1842.
Agardh J. Species, genera et ordines Algarum. Lundae, 1848-76.
Berthold G. Publikácziói (Mitthl. Zool. Station.) Neapel, 1880-81-82.
Ardissone F. Phycologia mediterranea I. Varese, 1883.
Hauck F. Verzeichniss der im Golfe von Triest gesammelten Meeresa gen. Wien, 1875-77.
Meneghini G. Alghe italiane e dalmatiche, (5 fasc.) Padova, 1843.
Továbbá egyes szerzőktől számos monografia.
| « A tenger állatvilága. Írta Matisz János. | KEZDŐLAP | Fiume és környékének növényzete.Írták Borbás Vincze és Matisz János. » |