A gimnázium előkészítő osztálya vetette meg tehát a fiumei népiskola alapját. Igy keletkezett az elemi iskola, melyett később, a jezsuitarend kiüzetése után maga a város vett át.

Fiumét éppen abban az időben csatolta Mária Terézia a magyar szent koronához s így a kikötőváros iskolái is a "Ratio educationis" elvei szerint szerveztettek.

A városi iskolák tanfelügyelősége Zágrábban székelt, a tannyelv kizárólag az olasz volt.

A leánynevelés czéljaira ugyancsak Mária Terézia uralkodása alatt, 1778-ban a benczés apáczák állitottak klastromukban kath. elemi leányiskolát, a mely intézet mai napig is fennáll a városi felekezetnélküli leányiskolák mellett.

Az 1809-től 1813-ig terjedő franczia uralom után Fiume ismét osztrák birtokká lett. Ebben az időben (1814-1822.) második tannyelvként a német nyelvet is behozták Fiume iskoláiba. A "cs. kir. főiskola" néven egyesített fő-népiskola 3 elemi osztályból, tengerészeti iskolából és tanitóképző intézetből állott.

Fiuménak Magyarországhoz történt visszakapcsolása után is megmaradt a német második tannyelvként; a népiskolát ezidőben eleinte nemzeti iskolának, később főelemi iskolának nevezték.

1845-ben az elemi iskola három osztályát négyre bővítették ki. A negyedik osztálynak kétéves tanfolyamában az eper- és selyemtenyésztés is a rendes tantárgyak közé tartozott.

A magyar nyelv tanítását a II. elemi osztályban kezdték meg; de az osztrák tartományokból való növendékekre nézve nem volt kötelező a magyar nyelv tanulása.

A magyar nyelv tanítása ez időben a gimnáziumban is hivatott kezekben volt. 1830-tól kezdve Császár Ferencz ült a gimnázium magyarnyelvi katedráján, a ki a hazai nyelv sikeres tanítása érdekében olasz nyelvű magyar grammatikát és olvasókönyvet is írt, a mely munkájáért a magyar tudományos akadémia levelező, később tiszteletbeli tagjául választotta, Fiume és Buccari szabad városok pedig a patriciusi ranggal tüntették ki.

A szépen megindult magyar hazafias iránynak a szabadságharcz vetett véget. A horvátok 1848-ban bevonultak Fiuméba s az iskolákból egy csapással kitiltották a magyar nyelvet; a horvát szó minden iskolában tannyelvvé vagy legalább is kötelező tantárgygyá lett. A gimnázium szintén horvát tannyelvű lett. Igy maradt ez állapot 1867-ig.

A fiumeiek mindent elkövettek, hogy gyermekeiket az elhorvátosodástól megmentsék. Ennek köszönhető az alreáliskola felállítása, mely később a jelenlegi m. kir. áll. főgimnáziummá fejlődött.

A horvátok 1867-ben kivonultak Fiuméból, a városi iskolákban ismét az olasz lett a tannyelv; egyidejüleg az állam is hozzáfogott a még szükséges iskolák felállításához, újjászervezéséhez vagy fejlesztéséhez; de a régi fiumei kollégium örökébe lépett horvát gimnázium az új magyar állami gimnázium mellett, továbbra is megmaradt a városban. Csak Batthyány Lajos gróf, Fiume legutóbbi kormányzója tapintatosságának köszönhető a már-már égetővé vált kérdés minden rázkódás nélkül való sima megoldása, még pedig olyaténképen, hogy Horvátország a fiumei horvát gimnázium részére a Fiumárán túl, Szusákon, tehát horvát területen új palotát építtetett, a hová az intézet az 1896. iskolaév elején át is költözött.

Fiuménak a magyar állam kötelékébe való harmadszori bekebelezése 114után az egész adminisztrácziót s ezzel együtt a városi népiskolákat is reorganizálták.

A város a közoktatásügy tekintetében teljes autonomiát élvez; iskolái kizárólag a városi képviselőtestülettől függnek, a mely e jogát a kebelbeli, három évre megválasztott iskolaszék s egy állandó iskola-felügyelő által gyakoroltatja. Az iskolaszéknek már évek hosszú sora óta Domini Vincze gróf, a tengerész-iskola nyugalmazott igazgatója az elnöke; az iskolafelügyelő Dalmartello Artúr, ki előbb a magyar kir. állami főgimnáziumnak volt latin és görög irodalmi tanára.

A városi iskolák az 1868. évi XXVIII. t. cz. alapján szerveztettek. A tannyelv az olasz.

Az alkotmányos korszak óta újjászervezett elemi iskolákban a magyar nyelv rendes tárgyként nem szerepelt; csak a IV. osztályban s ott is csak fakultativ tárgyként tanítják, de nem mindegyik elemi iskolában. E tekintetben tehát a jelen század huszas éveinek állapotához képest, mikor a II. osztálytól kezdve kötelező volt a magyar nyelv tanulása, visszaesés mutatkozik.

A polgári fiú- és leányiskolában szintén olasz a tannyelv. A magyar a leányiskolában fakultativ, a polgári fiuiskolában azonban 1893 óta kötelező tantárgy. Ez évben ugyanis a városi polgári fiuiskolát, Batthyány Lajos gróf, volt kormányzó fáradozása következtében, teljesen egyenlősítették az állami polgári fiuiskolákkal. Ez az országban az egyetlen nem magyar tannyelvű polgári iskola, melynek végzett növendékei ugyanazon jogokat élvezik, a melyek különben csak a magyar tannyelvű polgári iskolát végzett növendékeknek vannak megadva. Az államhatalom azonban e jog megadásakor azt tüzte ki feltételül, hogy a magyar nyelv az iskolában kötelező tantárgyként s oly óraszámban taníttassék, hogy a nyelv megtanulása lehetővé váljék. Különben a városi polgári fiuiskolában a magyar nyelvet még csak annyi óraszámban sem tanítják, a mennyit a fiumei állami polgári fiuiskolában az olasz nyelvre fordítanak.

A horvátajkú Cosala és Drenova alközségek iskoláiban az olaszon kivül horvátul is tanítanak. Előre látható azonban, hogy nemsokára itt is teljesen olasz lesz a tanítás nyelve.

Az elemi iskolából kikerült s kereskedő vagy iparos pályára lépett ifjak 16 éves korukig esti vagy vasár- és ünnepnapi ismétlő iskolába járnak. A leányok ismétlő iskolájáról a benczés apáczák gondoskodnak.

115A lakatos- és gépésztanulók részére ezenkivül - iparosiskola hiányában - vasár- és ünnepnaponként rajztanfolyamot is tartanak, a melyet állandóan mintegy 40 lakatos- és gépésztanuló látogat.

A fiumei községi népiskolák látogatottsága az 1895-1896-iki tanévben összesen 3398 tanuló volt, még pedig:

A tantestület ugyanezen évben a következő erőkből állott: 65 rendes tanító (és tanítónő), 5 rendkivüli tanító, 3 segédtanító, 7 hittanító; összesen 80 tanító (és tanítónő).

A fiumei községi iskoláknak többnyire Gráczban vagy Trentóban képzett, kivétel nélkül olaszajkú, művelt tanítókara van. Magyarul azonban a rendes tanítók egyike sem tud; a polgári fiuiskolában s az elemi IV. osztályokban a magyar nyelv tanítását az állami iskolákból bejáró rendkivüli tanítók végzik. A magyar közoktatásügyi kormány eddig még nem követelte meg a külföldön szerzett tanítói oklevelek nosztrifikálását. A fiumei illetőségüek számára már 1872. óta áll fenn egy tanképesítő bizottság, melynek tagjai legnagyobbrészt az állami gimnázium tanáraiból állanak. Egyideig a gimnázium igazgatója, majd a h. tanfelügyelő volt e bizottság elnöke.

Ez iskolák fenntartásának összes költsége évenkint mintegy 85 ezer forintra rúg, úgy hogy a városnak minden egyes tanuló átlag 25 frtjába kerül évenkint. A város ezenkivül még évenkint körülbelül 2000 frtot áldoz ösztöndíjakra s hozzájárul a benczés apáczák népes elemi leányiskolájának fenntartásához.

Kisdedóvó intézete négy van Fiuménak.

Legrégibb és legnépesebb a jótékonysági alapból fentartott "Asilo di caritá per l'infanzia" (Gyermekmenedékhely). Kiss Pál kormányzó alapította; fenntartásának költségeihez a város is hozzájárul.

116Az "Orfanotrofio Maria" (Mária-árvaház) nevű intézetet Szápáry Mária grófné alapitotta. Ez intézet élén lelkes magyar nő, Herczegh Teréz fejedelemasszony áll. Az árvaháznak rendeltetése - mint neve is mutatja - elhagyott árvaleánykák fölnevelése, a kiket az intézet elemi oktatásban is részesít. E mellett azonban kisdedóvó intézete is van az árvaháznak, melyben a nagyszámban bejáró kisdedek gondos, hazafias nevelésben részesülnek. Fenntartását jótékony alapból fedezik, de a város és az állam is segélyezik.

Az "Asilo Clotilde" (Klotild menedékház) Zichy Hedvig grófnénak, Zichy Ágost gróf korán elhunyt nejének alkotása. A kisdedóvó intézet költségeit legnagyobbrészt az állam fedezi.

1892-ben az állami elemi és felső leányiskolával kapcsolatban alapitottak egy újabb kisdedóvó intézetet, a hová csak fizető növendékeket vesznek fel; a tandíj havonkint 1 frt. Ide csak jobbmódú szülők gyermekei járnak.

Fiuméban ez az egyetlen tandíjat szedő intézet. A növendékek száma, mindazáltal - az alkalmatlan helyiség ellenére is - évenkint mintegy 90, a mely szám előreláthatólag nagyon fel fog szökkenni, mihelyt most épülő új palotájába költözködik át az állami leányiskola.

,,Fiume város polgárainak köz- és magán érdekei kivánják, hogy gyermekeiknek az állam hivatalos nyelvének megtanulására alkalom szolgáltassék; másrészről, hogy az e helyütt fennálló állami reálgimnáziumba (mai főgimnáziumba) az elemi iskolákból átlépő növendékek középtanodai tanulmányaik megkezdésekor a magyar nyelvbeli oktatás első nehézségein már túlesvén, e nyelv tanulása miatt a klasszikus nyelvek tanulásában akadályozva ne legyenek; e végből elhatároztam, hogy a népokt. törv. 80. §-a alapján Fiuméban mind a fiu-, mind a leánygyermekek számára oly állami elemi iskolákat állitok fel, melyekben a tanulóknak saját anyai nyelvök gyakorlása mellett módjok legyen a magyar nyelv megtanulására is." E szavakkal okolta meg 1876-ban Trefort a fiumei állami népoktatási intézetek létesítését.

Osztatlan elemi iskola szerény keretében, Lengyel János tanítónak (jelenleg aradmegyei segéd-tanfelügyelő) vezetése alatt nyilt meg 1876-ban az a szerény állami intézet, mely évről-évre folyton fejlesztetvén, mai napság már a fiumei közoktatás két tekintélyes tényezőjeként, mint a magyar kir. áll. elemi és polgári fiuiskola és m. k. áll. elemi felsőbb leányiskola fontos feladatot teljesít a magyar kikötővárosban.

1876-ban az osztatlan elemi iskolának 33 fiu és 20 leánynövendéke volt. 1896-ban már az áll. elemi és polgári fiuiskolának 639, az áll. elemi és felsőbb leányiskolának pedig 547 növendéke volt, vagyis husz év alatt körülbelül huszszorosra szaporodott a növendékek száma.

Ez örvendetes fejlődés okait szépen vázolja Gross Leopoldina, az állami elemi és felsőbb leányiskola igazgatója. A szerző csak leánykákról szól ugyan, a mit azonban itt mond, nemcsak a leányokra, hanem a fiunövendékekre s a fiuiskola fejlődésére nézve is áll.

Évről-évre szaporodik a városban a magyar hivatalnokok és alkalmazottak serege, magyar bankok közvetítik a kereskedelmet, magyar tanárok, orvosok, kereskedők, kézmüvesek telepednek le. Ezek gyermekei természetes anyagát képezik a magyar iskolának, de nem a túlnyomót. Ezt az olaszajku lakosság gyermekei teszik ki; a szülők évről-évre fokozódó bizalommal keresik fel a magyar iskolát, hogy gyermekeiket hazai szép nyelvünkben neveljük; ők maguk ugyan még nem beszélik ezt, de rokonszenveznek vele szivből, igazán, 117nemcsak hasznossági szempontból. Az olaszajku szülők ezen kitüntető bizalma volt legszilárdabb alapja haladásunknak; ez tette lehetségessé a mai eredményt. Növendékeink ma kizárólag magyar nyelven tanulják a tantárgyakat, kivéve az olasz és idegen nyelveket.

A kormány mindig kiváló pártfogásába vette fiumei iskoláit. Évről évre szaporitotta az osztályok számát, jó tanerőket nevezett ki, szép telket vett számukra. (A leányiskola uj épülete már munkában van, a fiuiskola épitését a legközelebbi jövőben fogják megkezdeni.)

A kormány kimondta, hogy a fiumei állami népoktatási intézetek teljesen tandijmentesek; csakis igy biztositotta iskoláink fejlődését a virágzó és teljesen ingyen városi ellemi és polgári fiu- és leányiskolával szemben. A tantestület munkája Fiuméban kiváló nehézségekkel jár; alapos műveltséget és széles nyelvismereteket tételez föl, mert a tanítónak nem ritkán 3 nyelven kell beszélnie; egy-egy osztályban gyakran van magyar-, olasz-, német-, horvát- és francziaajku növendék. Az alsóbb osztályok túlnépességük miatt igen fárasztók."

Az iskolák fejlesztése és mai szervezetük létesítése tekintetében legfőbb érdeme dr. Erődi Bélának van, ki 1882-89-ig, mint a fiumei állami főgimnázium igazgatója, a helyettes kir. tanfelügyelői teendőkkel is meg volt bizva. Erődi a megalkotója a polgári fiuskola s a felsőbb leányiskola mai szervezetének.

Az áll. elemi és polgári fiuiskola jelenleg három iskolából áll:

a) elemi fiuiskola a belvárosban,

b) elemi fiu- és leányiskola Plasse alközségben,

c) polgári fiuiskola a belvárosban.

Az elemi iskola első igazgatója Lengyel János volt, ki a Gönczy-féle ABC mintájára olasz Sillabario-t és Ahn-féle módszerben kis Magyar nyelvtant irt, a mivel jelentékenyen megkönnyítette a tanitók munkáját. Utána Berecz Gyula, jelenleg temesvármegyei másodtanfelügyelő lett az iskola igazgatója. Az ő igazgatósága idejében történt a polgári osztályok szervezése. Legfőbb virágzását az intézet Donáth Imrének, a jelenlegi igazgatónak vezetése alatt érte el.

Donáth igazgatása alatt az elemi iskolába járó növendékek száma annyira felszökött, hogy a belvárosi elemi fiuiskolába nem fogadhatták már be az összes jelentkezőket. Ujabb meg újabb sürgetései folytán tehát Plasse alközségben fiókintézetet állitott fel a kormány, hogy a külső városrészben lakókat elvonja a belvárosi iskolától.

A belvárosi iskola első és második osztályában az 1895/96-iki tanévben párhuzamos osztályokat kellett felállítani; 1896/97-ben azonban már a III. osztály oly népes (82-en vannak), hogy alkalmasint szintén párhuzamos osztályt kell melléje felállítani.

Az intézetet nem annyira a magyar szülők, mint inkább az előkelő fiumei családok gyermekeinek ideözönlése teszi oly látogatottá. A belvárosi elemi és polgári iskola jelenleg a pérrzügyigazgatóság palotájában szorong; az elemi iskolának egyes osztályai azonban évenkint szomszédos bérházakba szorulnak ki. Az anyaintézet eme kibocsátott rajai jelenleg a Fiumarán, ugyanazon helyiségekben vannak, a hol az 1895. év végéig a horvát gimnazium volt.

A polgári iskola is eléggé látogatott (a mult 1895. évben 128 volt növendékeinek száma), a mi különösen annak tulajdonítandó, hogy a város bőven rendelkezik oly szakiskolákkal (hadi tengerészeti akadémia, kereskedelmi tengerészeti 118akadémia, kereskedelmi iskola), a melyekben a növendékek a IV. osztály bevégzése után tanulmányaikat folytathatják.

A polgári iskolában a tanítás nyelve teljesen magyar; csak az olasz nyelvet adják elő olaszul. Az elemi iskolában azonban eleinte olasz, később párhuzamosan olasz és magyar, végül tisztán magyar a tanítás nyelve. A polgári iskolával kapcsolatosan Erődi kezdeményezésére néhány évig ipartanmühely állott fenn a kosárfonás, asztalos, esztergályos és fafaragási ipar begyakorlására; de megszünt. Helyette a kormány önálló ipariskola felállitását tervezi, mire nézve már meg is tették a szükséges előmunkálatokat.

Az áll. elemi és felsőbb leányiskola az 1880/1. tanévben vált ki a fiuiskolából, midőn a miniszter Lakos Károlynét bizta meg az iskola igazgatásával. A leányiskolát eleinte az elemi iskola V. és VI. osztályával fejlesztették s csak később, Erődi tanfelügyelősége idején nyitották meg az első felső osztályt. 1884-ben nyerte az intézet a felsőbb czimet, eleinte csak másodrendü felsőbb leányiskolák tanterve alapján; Gross Leopoldina igazgatósága alatt, ki 1891 óta áll a leányiskola élén, emelkedett az intézet 1892-ben elsőrendü felsőbb leányiskola rangjára. Ugyanez évben az elemi iskola mellé kisdedóvót is szerveztek, különösen azon czélból, hogy a város jobb módu családjai is ilynemü intézetbe küldhessék kisdedeiket.

Az elemi iskola osztályai jelenleg túltömöttek: 70-80 leánygyermek egy osztályban. Nagy kár, hogy ily körülmények között nem vehetik föl mind a jelentkezőket az iskolába, mert tanterem hiányában nem állithatnak párhuzamos osztályokat; alkalmas bérhelyiséget pedig drága pénzen sem kaphatnak. E bajt a leányiskolának a Via Clotilde Superiorén épülő uj palotája mihamarább meg fogja szüntetni.

Hogy mennyire gyarapodott az áll. elemi leányiskola népessége, mutatja 19 évének statisztikája, mely szerint 1876-77-ben csak 20 növendéke volt, az 1894-95-iki tanévben pedig már 275. Az utóbbi évben a növendékek közt volt fiumei 162, vidéki 72, külföldi 41. Anyanyelvre nézve 48 magyar, 174 olasz, 32 német, 21 szláv.

Az áll. felsőbb leányiskola 1882-83-ban 8 növendékkel kezdte meg a tanítást; 1894-95-ben már 185 volt a tanulók száma. Ez utóbbiak közül 46 magyar, 102 olasz, 24 német, 12 szláv.

A fiumei népoktatási intézetekről általában dr. Berghoffer József, Fiume néhai h. tanfelügyelője következő kimutatást állitotta össze:

A fiumei állami népoktatási intézetek egészen a mult évig a kir. kormányzó, illetőleg ennek nevében az állami főgimnáziumi igazgató felügyelete alatt állottak. Eleinte gondnoksági elnök volt a felügyelettel megbizott igazgató czime, később Erődi Béla alatt helyettes tanfelügyelő czimet és hatáskört nyert, mely közvetlenűl a miniszteriummal érintkezett, úgy azonban, hogy a kormányzó a fölterjesztéseket rendszerint aláirta.

Ilyenformán az áll. kereskedelmi akadémiára s a városi községi népiskolákra is kiterjedt a hely. tanfelügyelő hatásköre. A város azonban - autonomiájára támaszkodva - mind e mai napig nem ismeri el a hely. kir. tanfelügyelőt s következetesen az állami iskolák tanfelügyelőjének nevezi; közvetlenül csak a kormányzóval érintkezik, mint felsőbb iskolai hatósággal.

Erődi Béla dr. 1889 elején kolozsvári tankerületi főigazgatóvá neveztetvén ki, dr. Berghoffer József, a gimnázium uj igazgatója vette át a hely. kir. tanfelügyelőséget, a ki azonban - látván kisérleteinek sikertelenségét - gondosan kikerülte az alkalmat, hogy a várossal czime és minősége miatt bárminemü összeütközésbe jusson.

Berghoffer halála után a hely. tanfelügyelőséget elválasztották a gimnáziumi igazgató állásától. Jelenleg gr. Wickenburg István, a kir. kormányzóságban működő miniszteri titkár van a hely. tanfelügyelőség teendőivel megbizva.

Fiume közoktatásügyének történetével a néhai dr. Berghoffer József foglalkozván, a fiumei gimnázium multját az ő jegyzetei alapján ismertetjük.

Az 1623. évi április hó 5. napján Fiume város tanácsa Minucio Vitellescohoz, a jezsuiták akkori generálisához azzal a kérelemmel járult, hogy e városban egy rendházat alapítson és a fiumei ifjuság oktatásáról gondoskodni.

Csak 1627. évi november 1-én, tehát négy évvel később, teljesítette a rendfő a fiumeiek kérelmét, a mennyiben Grisogono Lőrincz atya vezetése 120alatt több rendtagot küldött Fiuméba, a kik ugyanazon év november 21-én a gimnáziumot 150 tanulóval ünnepiesen megnyitották. A város az iskola czéljaira átengedte a fiumei kerület egyházi tizedének felét, Szent Rókus templomát a hozzátartozó épületekkel a jámbor és tudós atyák rendelkezésére bocsátotta és évi 200 frt segélyt szánt az iskola fenntartására.

1630. julius 31-én II. Ferdinánd császár és király mindazon kiváltságokban részesitette a jezsuiták fiumei kollégiumát, melyet országainak egyetemei és akadémiái élveztek.

Mivel a tanulók létszámának emelkedése az oktatással foglalkozó rendtagok számának szaporítását is szükségessé tette, 1649. febr. 13.-án elhatározták, hogy a rendház és iskola befogadására alkalmas épület emeltessék. Minthogy a rend jövödelmei e czélra nem voltak elégségesek, a magánosok áldozatkészségéhez fordultak és minden növendék után tandijat szedtek. Az intézet jó hirneve a közelfekvő szigetekről is számos tanulót csalt Fiuméba, elannyira, hogy az iskolának kis-szemináriummá való kibővitése vált szükségessé. Ekkor készült el a később keletkezett nyugati szárny kivételével az az épület, mely ma a fiumei m. kir. áll. főgimnázium helyiségeit foglalja magában.

Özvegy Thonhausen grófné, született Holneg Orsolya a castuai, veprináczi és moschenizzei urodalmakat, melyeket elhunyt férje a judenburgi jezsuita rendháznak ajándékozott volt, 42000 frton visszaváltotta és 36000 frttal együtt oly kikötéssel adományozta a fiumei jezsuitáknak, hogy ez utóbbi összegen Sz. Vidnek és Modesztnek, Fiume védőszentjeinek tiszteletére mielőbb templom épittessék. 1637-ben megkezdődött az épitkezés, melynek nagyjában való befejezése után a megmaradt pénzen a rendház épületét egy ujabb szárnynyal toldották meg, mely mai nap az áll. felső kereskedelmi iskola meg a községi 6 osztályu iskola czéljaira szolgál. Ugyanakkor bővült ki a gimnáziumi tanfolyam a bölcsészeti kurzussal, sőt később még a teologiát is tanitották.

Igy állott a közoktatás ügye Fiuméban 1773-ig, mely évben a jezsuita rendet feloszlatták és javait az iskolák fenntartására lefoglalták. Az oktatás szervezésével Perici Tamás Márton fiumei kanonokot bizták meg azzal a határozott utasitással, hogy a tanszékek betöltésére vonatkozó javaslataiban különös tekintettel legyen a feloszlatott rendnek előbb alkalmazott tagjaira. 1777-ben ugy látszik, megszüntek a felsőbb osztályok, mert az addig akadémiának czimzett intézet liczeummá lett és vezetőjének is az egyetemre emlékeztető rektori czim helyett a szerényebb igazgatói czimmel kellett beérnie.

Az osztályok száma egy évvel később 6-ban állapittatott meg, a mi természetesen a tanári személyzet apasztásával is járt. Érdekes tudni, hogy 1780-ban a liczeummal kapcsolatosan egy hajózási tanfolyam is fennállott, melynek további fejlődéséről majd később lesz szó. 1828-ban már azzal a tervvel is foglalkoztak, hogy a hat osztály két utolsó osztályát is beszüntetik, midőn a város áldozatkészségével nemcsak fenntartotta a meglevő 6 osztályt, hanem az abszolut kormány idejében az intézetnek cs. kir. főgimnáziummá való fejlesztését is kieszközölte.

Ez az intézet tekinthető tehát a 48 előtti kir. gimnázium közvetlen 121utódjának és ennek az örökségét vette át a fiumei, immár szusáki horvát főgimnázium, melynek irattárában az intézet viszontagságai majdnem a jezsuita rend eltörlésének idejéig kisérhetők vissza.

1870-ben egy a közoktatási kormányzat és Fiume városa közt megkötött szerződés alapján egy "állami felső középiskola" jött létre, mely egy négyosztályu alreálgimnázimmból és e fölé mint közös társ fölé helyezett főgimnáziumból és főreáliskolából álló vegyes intézetnek volt tervezve.

A város, mely a fenntartás költségeihez tekintélyes évi összeggel, 8000 forinttal járult, kikötötte magának a tanszékek betöltésénél a kijelölés jogát és még azt is fentartotta magának, hogy egy a városi képviselőtestület kebeléből külön e czélra választandó bizottság (Delegazione scolastica) ellenőrző felügyeletet gyakorolhasson az intézet felett. Az 1871. év első napjaiban megkezdődött a tanítás négy osztályban, melyek közül az első kettő az alreálgimnázium I. és II. osztálya volt, mig a másik kettő az előbb létezett községi alreáliskola III. és IV. osztályának tekintendő, melyet a megszünt intézet II. és III. osztályának volt tanulói látogattak.

Ez az intézet azonban sehogy sem felelt meg a beléje helyezett reményeknek. A négy alsó osztályban ugyanis együtt jártak reálisták és gimnázisták s csak a felsőbb osztályokban kezdődött meg a bifurkáczió. A tanulók, különösen a realisták száma nagyon kevés volt.

1874-75-ben az V. reálosztályt csak 2-en, a VI-at 3-an végezték; 1875-76-ban az V. reálosztályt csak 4-en, a VI-at 2-ten végezték; 1877-ben a felső négy reálosztálynak mindössze csak 4, 1878-ban 4, 1879-ben 3 tanulója volt.

A főreáliskolai tanfolyam sohasem volt teljes, a mennyiben 1878/9-ben a VI., 1879/80-ban a VII. és 1880/81-ben a VIII. osztályban a tanítás tanulók hiányában szünetelt. E tapasztalat arra indította a magyar közoktatási kormányzatot, hogy 1881-ben az eddig fennállott "fiumei kir. áll. felső középiskolát" megszünteti és helyette egy m. kir. állami főgimnazium szervezését meg egy m. kir. áll. kereskedelmi akadémia felállítását határozta el. Ez intézkedéshez képest az 1880/1-iki iskolai év végeztével az "állami felső középiskola", mint alreálgimnázium fölé emelt főgimnázium és főreáliskola megszünvén, az 1881/2-iki iskolai évben már csak tisztán mint "m. kir. áll. főgimnázium" nyilt meg.

A régi felső középiskola első igazgatója a budai kir. egy. főgimn. tanára, Dunay Ferencz volt, ki azonban csak az 1871/2-iki tanév végéig viselte tisztségét. (Jelenleg beszterczebányai tankerületi kir. főigazgató.) Utána is gyors egymásutánban váltakoztak az igazgatók; első volt Rella Péter, aki saját szorgalmából magyarul is megtanult, hogy az ügykezelést magyarul vihesse. Rella a trentói gimnáziumnál nyervén állást, elhagyta Fiumét. Utána az intézet egyik tanárát, Budinich Antalt bizták meg az igazgatóság ideiglenes vezetésével. Budinich két évig volt helyettes-igazgató (jelenleg a fiumei m. kir. tengerészeti akadémia tanára), majd dr. Zafféry Károlyt (jelenleg Boszniában trappista-rendi szerzetes) nevezték ki igazgatónak. Az ő igazgatósága idejében vált az intézet m. kir. áll. főgimnáziummá.

Zafféryt azonban a miniszterium 1882. augusztus 22-én rendelkezési állapotba helyezte s a király a gimnázium igazgatójává dr. Erődi Bélát nevezte ki.

Ami eddig történt a gimnáziumra nézve, az mind csak küzdelem és kisérletezés volt. Az intézetnek sem szertárai, sem az olaszajkú tanulók részére alkalmas 122tankönyvei nem voltak. Az első igazgató, Dunay, mindent megtett ugyan, hogy az intézetet fejleszsze, de fáradozása csak nagyon kevés sikerrel járt. Útjában állott a viszonyok mostohasága, melyek között nem utolsó volt az a körülmény, hogy az intézet teljesen függő helyzetben volt egyrészről a várossal, másrészről a kormányzósággal szemben.

Dunay még 1871-ben kivitte, hogy az uj intézet a helybeli horvát gimnázium szertárát és tanszereit használhatta. Ugyancsak 1871-ben fölterjesztést tett a magyar és német nyelv tanulásának kötelezővé tétele végett. Az akkoriban igen óvatos kormányzóság azonban csak rendkivüli tárgyként engedte meg a magyar nyelvnek az intézetbe való bevitelét.

Ugyancsak Dunay alatt foglalta el a magyar nyelv katedráját Gressits Miksa (jelenleg a losonczi áll. főgimnázium igazgatója), ki ez időtől kezdve a hetvenes éveken át, egészen 1882-ig - úgyszólván - lelke volt a reálgimnáziumnak. A magyar nyelv taníthatása érdekében rendszeres magyar nyelvtant irt olasz nyelven, a történelem tanítása érdekében pedig Horváth Mihály kis magyar történelmét olaszra dolgozta át.

Gressits irodalmi, tanári és társadalmi szereplésével egyaránt hozzájárult a fiumeiek magyar szimpátiáinak megerősödéséhez.

Erődi igazgatóságával (1882-1889.) uj korszak, a felvirágzás korszaka kezdődik a gimnázium történetében.

Erődi teljesen átalakítá a gimnáziumot. Mindenekelőtt erős tanári testületet vont maga mellé. A katedrákat olaszul is jól tudó, képzett magyar tanárokkal töltötte be. A régibb, magyarul nem tudó olasz (többnyire trentói) tanárokat a miniszterium által utasíttatta, hogy egy év leforgása alatt magyarul legalább annyira megtanuljanak, hogy az ügykezelés a gimnáziumban magyarul folyhasson; rajta volt, hogy ezek a tanárok a nagy szünidőkre külön tanulmányi ösztöndíjakkal magyar vidékre menjenek, hogy ott a magyar nyelvvel és néppel megismerkedjenek. Az intézetben szabályos, rendszeres ügyvitelt honosított meg; a tantervet tanárai segítségével teljesen átdolgozta s noha a helyi viszonyokhoz is alkalmazkodott, rajta volt, hogy az intézet tanterve mentől jobban megközelítse az országban általában dívó tantervet; a magyar nyelv és irodalom óráit tetemesen szaporította; kieszközölte, hogy a miniszterium az eddig olasz nyelvű s teljesen olasz vagy osztrák szellemű tankönyvek helyett a gimnázium tanárai által magyar szellemű s olasz-magyar nyelvű tankönyveket iratott.

Az intézetnek továbbá szertárakat teremtett, a tanuló ifjúság körében dal- és zenekört létesített, másrészről pedig a vezetése alatt állott tanári kör tagjainak nyilvános felolvasásai által, az iskola kirándulásai, s a tanulók ének-, zene- és magyar-olasz színi előadásaival egybekötött téli estélyek által a szülőkkel és városiakkal egyáltalában a bizalomkeltő, szives összeköttetést folyton, élénken fentartotta, s mindezek betetőzéseül a magyar nyelvet általánosan kötelező tárgygyá tétette s kivitte, hogy a minisztérium a gimnáziumot a város befolyásától teljesen függetlenítette, úgy hogy ez időtől kezdve az intézet csakis a közoktatásügyi miniszternek van alárendelve.

A gimnáziumnak s egyúttal a kereskedelmi akadémiának a város befolyása alól történt függetlenítése nehezebb dolog volt, mint a hogy első látszatra gondolnók. A város különösen arra alapította jogait, hogy az egész épülettömeg, melyben a gimnázium s a kereskedelmi akadémia van elhelyezve, az ő tulajdona s hogy szerződésileg biztosított joga van ez iskolák ügyeibe való beleszólásra. A város tényleg saját kiküldöttei, egy mérnök, 123egy gyógyszerész s egy iparos által akarta tanulmányi ügyekben a felügyeletet gyakoroltatni s a tanári állások betöltésénél is rendszeresen élt a hármas kijelölés jogával.

A gimnázium tekintélyére nézve azonban hátrányos volt először, hogy nem szakemberek, sőt gimnáziumot nem végzett férfiak az intézet tanulmányi ügyeibe avatkoztak, másodszor, hogy a város a hármas kijelölés joga által minduntalan meghiusította a miniszteriumnak a tanári kar fejlesztésére irányuló terveit.

Az iskola tanulmányi ügyeibe való illetéktelen beavatkozást Erődi egyszer s mindenkorra visszautasította; a bizottságot ily minőségében nem is bocsátotta be az osztályokba. A hármas kijelölés joga pedig alkalmat szolgáltatott arra, hogy a miniszterium a várossal az iskolaügyben végkép szakítson.

Történt ugyanis, hogy midőn Erődi a gimnázium igazgatását átvette, négy uj tanári állás betöltendő volt. A város minden gáncsoskodás nélkül ajánlólag terjesztette fel a pályázókat: Berghoffert a német, Fest Aladárt a történelem, Matisz Jánost a természetrajz és Riegler Sándort a mennyiségtan katedrájára. A minisztérium ki is nevezte a pályázókat azonnal (helyettesi évek nélkül) rendes tanárokká, mert Fest, Matisz, Riegler állásuk elfoglalása előtt két évet Olaszországban töltöttek.

Egy év mulva ujra két tanárt küldetett ki Erődi Olaszországba: Szabó Samut a klasszikafilologia és Kőrösi Sándort a magyar és német nyelv tanszékére.

Midőn Szabó és Kőrösi Olaszországból visszatérve, a részükre fenntartott állásokra pályáztak, a városi Consiglio Scolastico nem ajánlotta őket kinevezésre s igy a miniszterium nem nevezhette ki őket rendes tanárokká. Szabó és Kőrösi egyelőre helyettes tanári minőségben voltak kénytelenek szolgálni. A város azzal okolta meg elutasító végzését, hogy a folyamodó tanárok a római egyetemről hoztak olasz nyelvi ismereteiket igazoló bizonyítványt; már pedig az olasz egyetemeken könnyű diplomát szerezni.

Ekkor elrendelte a miniszterium, hogy a pályázó tanárok az olasz nyelvből és irodalomból ujra, még pedig a budapesti egyetemen szerezzék meg a képesítő diplomát.

Az említett tanárok tehát ujra vizsgáztak, még pedig kitünő eredménynyel, de a város még sem vette föl őket a kijelölendők közé.

A város iskolai ügyeiben akkoriban Nacinovich városi asszesszor és Chierego mérnök voltak a vezérférfiak. Egyikök sem fiumei; mindketten magyarellenes érzelmüek s ma már nem is laknak Fiuméban.

A fiumei Consiglio Scolastico s a rappresentanza azonban gyanutlanul engedett a két agilis ember káros befolyásának.

Berzeviczy Albert, a közoktatásügyi miniszterium akkori államtitkára végre is megsokalta a huzavonát (már harmadfél év óta húzódott az ügy) s kettévágta a gordiusi csomót. Tanulmány tárgyává tétette a város beavatkozása jogainak multját és jelenkori feltételeit; és kitünt, hogy azon épülettömeg, 124melyben a gimnázium és kereskedelmi akadémia vannak elhelyezve, nem városi, hanem állami tulajdon, a mely - iskolai czélokra - oly feltétellel bizatott annak idején a városra, hogy ez az épületek jó karban tartásáról gondoskodni tartozik. Kitünt, hogy a város a gimnázium költségeihez évenkint 8000 frttal tartozik hozzájárulni; a város azonban már évek évek óta nem tett eleget s jövőre sem hajlandó e kötelezettségének megfelelni. A szerződést tehát egyszerűen felbontották. Az állampénztár azóta (1886 óta) teljesen maga viseli a gimnázium és kereskedelmi akadémia költségeit; a várostól a miniszterium megvonta a felügyelet s a hármas kijelölés jogát, továbbra is kötelezte azonban az épületek s a butorzat jó karban tartására.

Erődit 1889. január 3-án a király kolozsvár-tankerületi kir. főigazgatóvá nevezvén ki, helyébe dr. Berghoffer József, az intézet egyik tanára, lépett az igazgatói és hely. tanfelügyelői tisztségbe.

1890-ben Kőrösi Sándor, a magyar irodalom tanára, ifjusági magyar társalgó kört alapitott, mely jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a gimnázium növendékei az iskolai leczkeórákon kivül különösen a magyar társalgás terén gyakorlatra tettek szert.

1891-ben megjelent Kőrösinek a minisztérium megbizása folytán irt "Grammatica teorico-pratica della Lingua Ungherese" czimü magyar nyelvkönyve, minek következtében ezentúl az alsóbb osztályokban is élő magyar nyelvet s nem nyelvtant tanult az ifjuság. A felsőbb osztályokban már évek óta közvetlen magyar nyelvtanítást honositottak meg.

1892. márczius 25-én megengedte a minisztérium, hogy a politikai földrajz és történelem a gimnázium VII. és VIII. osztályában magyar nyelven tanittassék. Ez a tanügyi tekintetben áldásos és politikai tekintetben is fontos lépés minden rázkódás nélkül simán ment végbe, épp ugy a mint Kőrösi a minisztériumhoz intézett memorandumában kifejtette, mert azok a szülők, kik a magyar állami gimnáziumba küldik fiaikat, mitsem óhajtanak inkább, mint hogy gyermekeik az állam nyelvét tisztességesen elsajátítsák.

125A tanulmányi eredmény az utóbbi években még jobban növekedett azzal, hogy Berghoffer igazgató inditványára a minisztérium, a tantestület meghallgatása után, megengedte, hogy a német nyelv a gimnázium I. és II. osztályának tantervéből töröltessék. A német nyelv ugyanis a fiumei szülők kivánsága folytán előbb rendes, 1883 óta pedig rendkivüli tárgyként szerepelt az I. és II. osztályban, a mi az olasz, magyar, latin mellett kissé sok volt az alsó osztályok kis tanulóinak.

Berghoffer 1896 február 4-én viruló férfikorában járványos betegségben meghalt. Utódjául Fest Aladárt, a gimnáziumnak volt Budapestre áthelyezett tanárát nevezték ki igazgatóvá. (Széleskörü irodalmi működését az irodalomról szóló fejezetben méltatjuk.)

A fiumei állami felső kereskedelmi iskola a gimnáziumból, fejlődött ki. A hetvenes évek "áll. felső középiskolája" (reál-gimnázium) nem elégíthette ki sem a tudományos körök, sem a fiumei kereskedelmi világ igényeit.

A "felső középiskola" tehát visszaadatott eredeti rendeltetésének s "állami főgimnázium" czime alatt ismét a klasszikai műveltség hajlékává lett, a reálirányzat kielégitésére pedig állami kereskedelmi akadémiát szervezett a kormány, mely újabban "állami felső kereskedelmi iskola" nevet nyert.

Az intézet történetének részleteire nézve a felső kereskedelmi iskola igazgatója, Riegler Sándor következő részleteket közli:

Miután a város arra kötelezte magát, hogy a kereskedelmi akadémia fenntartásához évi 4000 frttal hozzájárul és alkalmas helyiségről és bebutorozásról gondoskodik, a királyi kormány biztositotta számára a tanárok kinevezésénél a hármas kijelölési jogot és az iskolai felügyelő bizottságban négy helyet, 1881-iki október 3-ika tüzetett ki az iskola megnyitásának napjául. Az uj intézet ideiglenes vezetésével Matcovich Pál, a volt felső középiskola tanára, bizatott meg.

A főfelügyelet a kir. kormányzóra volt bizva, a ki mint az intézet főigazgatója intézkedett az intézet adminisztrativ és személyes ügyeiben; mig a fontosabb ügyekben a m. kir. miniszterium döntött. A kir. kormányzó mellett volt a felügyelő bizottság, a mely rendesen hat tagból állott; még pedig kettő a városi képviselőtestület, kettő a kereskedelmi- és ipar-kamara és kettő a kir. kormány részéről. Ezen bizottságnak feladata volt ellátogatni az intézetbe, jelen lenni az előadásokon és vizsgálatokon és a tapasztaltakról a bizottság ülésén jelentést tenni.

Az intézet neve: "Fiumei m. k. állami kereskedelmi akadémia" volt. Az 1893-ik évben a III-ik osztály megnyitásával az akadémia teljes lett.

Tapasztalván időközben a kir. kormány, hogy intenczióinak a város által az állami iskola fölött gyakorolt felügyeletele nem felel meg, 1884-iki junius 24-én k 21336. sz. rendeletével dr. Erdődi Béla m. k. főgimnáziumi igazgatót nevezte ki kir. h. tanfelügyelővé, a mely kinevezés által ha nem is bontatott fel formailag a várossal kötött szerződés, de mindenesetre megszünt az akadémia ügyeibe való beavatkozása és abba maradt a felügyelő bizottság ténykedése. A felügyelő bizottság helyett a m. kir. kereskedelmi miniszter ezentúl évről évre biztosokat küldött ki, a kik az érettségi vizsgálaton jelen voltak s annak eredményéről a miniszteriumnak jelentést tettek.

Az 1889-iki év nyarán Matkovich Pál igazgató az ügykezelésben tapasztalt hiányok miatt állásától elmozdittatván, helyébe ugyanazon évi augusztus 27-én a miniszterium Riegler Sándor fiumei állami főgimnáziumi tanárt nevezte ki. Ugyanazon évben a miniszterium sok szülő óhajához képest megengedte a horvát nyelvnek és gyorsirásnak, mint rendkivüli tantárgyaknak tanitását. A tannyelv az olasz maradt, minthogy a tengerészetnek s a tengerpart helyi kereskedésének nyelve az olasz.

Megtörténik azonban, hogy a fiumei kereskedelmi akadémiába belépnek 126oly tanulók is, a kik előtanulmányaikat nem olasz, tehát nem is fiumei, hanem más, például magyar, német vagy horvát, (sőt volt olyan is, a ki franczia) tannyelvű iskolában szerezték meg; mely része a tanulóknak, ha nincs is többségben, mindazáltal oly tekintélyes részt képez, hogy azt ignorálni lehetetlen. Igy például az osztrák intézetekből jövő tanulók semmit sem tudnak sem a magyar, sem az olasz nyelvből, a horvát intézetekből jövők a magyarból semmit, a németből nagyon keveset, az olaszból pedig, kivéve a tengermellékieket, éppen semmit sem tudnak; azon tanulók pedig, kik az anyaországból jönnek, szintén nem birják az olasz nyelvet.

Egyebeken kivül ez a körülmény vezette a tanári testületet akkor, midőn egyhangulag az előkészitő tanfolyam behozatalának tervét ajánlotta, melyet életbe is léptettek.

Az 1889/1890-ik tanévben Riegler Sándor kezdeményezése folytán kidolgozta a tanári kar a "Szegény tanulókat segélyező alap" szabályzatát és lépéseket tett egy felállítandó ifjusági könytár létesítése érdekében.

Az 1891/92. év elején tartatott meg legelőször a felvételi vizsgálat és ez esztendőben léptették életbe az előkészitő osztályt.

Az intézet a régi jezsuita kolostor első emeletén van elhelyezve; de az épület iskolai czélokra nem alkalmas. A kolostor - mint már emlitve volt - 1649-ben épült; midőn pedig 1773-ban a jezsuiták kollégiuma eltöröltetett és a jezsuiták vagyona pénzzé tétetett, az épület a tanulmányi alap tulajdonába és a a város kezelése alá került.

Tornaterme és kémiai laboratoriuma az intézetnek nincs. A padozat a folyosón kő, a termekben régi rozoga puhafadeszka, a por és betegség valóságos termőhelye: az ablakok északfelé hármasok, de azért a bóra ellen nem védenek; a butorról jobb hallgatni. Az intézet azonban el van látva viz- és gázvetékkel. Az intézet megfelelőleg van felszerelve fizika-kémiai készülékkel, könyvvel és egyéb tanszerrel, a melyek minden évben az évi átalányból még szaporittatnak.

Az intézetnek összes költségeit az állam fedezi.

A vallás- és közokt. m. k. miniszterium 1891-iki január 15-én két 400-400 forint ösztöndíjat rendszeresített a fiumei áll. keresk. akadémiánál magyar ifjak számára oly czélból, hogy "nekik mód nyujtassék a tengermelléki kereskedelmi viszonyokkal megismerkedni és az olasz nyelvben teljes jártasságot szerezni".

Az intézetnek 1894-95-ben 68 beirt, 59 megvizsgált tanulója volt. Anyanyelvük szerint 11 magyar, 36 olasz, 6 horvát, 6 német; fiumei 31, magyarországi 13, horvátországi 5, külföldi 10. Vallásukra nézve 48 r. kath., 4 ág. és ev. ref., 7 izr.

Végül megemlitjük, hogy a kereskedelmi iskola ifjusága a gimnáziumi magyar társalgó-kör mintájára az 1895. év szeptember havában Steuer János tanár vezetése alatt szintén alakított magyar társalgó-kört.

A tengerészeti szakoktatás eredete Fiuméban még a mult századba nyúlik vissza midőn a Mária Terézia által Triesztben alapitott tengerészeti iskolát növendékek hiányában be kellett szüntetni, s azt 1774-ben Fiuméba helyezték át.

Don Francesco Saverio Orlando egykori jezsuita volt az intézet első tanára, a ki a megszünt trieszti iskola tanszereit Fiuméba hozta; de minthogy itt is kevesen látogatták az intézetet, egyesitették a fiumei liceummal. 1785-ben Luigi de Capuana tanárt, ki az időközben elhalt Don Orlando utódja volt, Triesztbe helyezték át, hol Pompeo Brigido gróf kormányzó a tengerészeti iskolát ismét életbe léptette.

A fiumei liceum igazgatósága mindent megtett ugyan, hogy a kormánynál a Fiume érdekeit sértő váratlan rendelet visszavonását kieszközölje, de hasztalan. A szaktanárától ilyképen megfosztott fiumei iskola erre megfelelő tanerő hiányában beszüntette működését és majdnem negyedszázadig szünetelt.

Csak 1808-ban nyilt meg ujra, midőn az ide kinevezett Tariboult Péter tanár, ki a pesti egyetem tudományos alapjából 600 forint évi fizetést és a tanszerek beszerzésére 150 frt átalányt nyert, ez intézetet 1808. évi márczius 3-án ujra felállitotta. Tariboult tanárnak már a következő évben bekövetkezett halála miatt azonban az iskolát ismét bezárták.

1825-től kezdve 1835-ig a fiumei nemzeti főiskola igazgatósága alatt ismét fölélesztve találjuk, 1835-ben pedig a gimnáziumba kebelezték be és hat évig ezzel egyesitve szerepelt.

1841-ben Ferdinánd király ez iskolának önkormányzati jogot adott és igazgatóul Gerliczy Imre kormányszéki tanácsost nevezte ki, kinek igazgatósága alatt az intézet szép fejlődésnek indult ugy, hogy 1854-ben már tengerészeti főiskolává emeltetett. Két évvel később azonban látogatottsága ujra annyira leapadt, hogy a rendelkezésére álló tágas iskolahelyiségekre szükség nem volt s ezért 1856 őszén a fiumei elemi főiskolával már előbb egyesült reáliskola épületében helyezték el.

Gerliczy Imrét az igazgatói székben Markovics Iván, a fiumei reáliskola igazgatója követte, ki első sorban a reáliskola gondjaival lévén elfoglalva, a tengerészeti iskola felvirágoztatására keveset tehetett, ugy hogy az intézet csak nagy nehezen volt képes magát 1870-ig fentartani, midőn ő felségének 1870. julius hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározása alapján a többi fiumei iskolákkal együtt a horvát fenhatóság alól kivették. 1870. november 29-én Zichy József gróf fiumei kormányzó jelenlétében történt meg a hivatalos átadás, a melyhez a magyar kormány részéről még Catinelli Hektor miniszteri osztálytanácsos, az ujonnan felállitott magyar tengerészeti hatóság vezetője, a horvát kormány részéről pedig Jurkovich János tanfelügyelő volt kirendelve.

Az átvétellel egyidejüleg Markovics Iván helyébe Zamara Róbert tanár neveztetett ki igazgatóvá, ki az intézetet egyelőre a meglevő segéderőkkel még ugyanaz év deczember elsején megnyitotta.

Az 1870-ben átvett tengerészeti iskola távolról sem felelt meg akkori, aránylag előrehaladt tengerészetünk fejlettségének, s nem állott azon a színvonalon, melyen a többi államok hasonló czélú szakintézetei állottak. Az iskola tantervéből hiányoztak a szaktantárgyak több oly ágazatai, melyek nyomán a hajózással összefüggésben álló tudományok fejlődését követni lehetett volna.

A tanórák beosztása sem felelt meg a szakintézet követelményeinek, mert mig a legfontosabb hajózási ismeretágakat vagy csak kis mértékben művelték, vagy teljesen mellőzték, addig a mellékes tantárgyakra kelleténél több időt fordítottak.

128A szükséges reformok czélszerű keresztülvitele végett az intézetet teljesen függetlenné tették a reáliskola igazgatóságától és a tengerészeti hatóság felügyelete alá helyezték, mely hivatásánál fogva a tengerészet követelményeit legközelebbről ismervén, a hiányos tantervbe czélszerű módosításokat hozott be, s azt évről évre ujabb intézkedésekkel bővítette és fejlesztette, a tanárokat szaporította, s a meg nem felelő tanerőket képesített tanárokkal pótolta.

Ezzel kapcsolatban bővítették az iskola tantervét is, melybe előbb a csillagászat és tengerisme, később az angol és német nyelv tanítását is fölvették, mig ellenben a horvát nyelvet nem köteles tantárgynak nyilvánították.

1871. november havában ő felsége Zamara Róbert igazgatót a tengerészeti hatósághoz titkárrá nevezte ki, mire az iskola vezetését a tengerészeti szakoktatás terén elismert tekintély, Conte de Domini Vincze vette át, ki már 1852 óta tengerészeti magániskolát tartott fenn Fiuméban.

Domini az iskola ujjászervezésének megkezdett munkáját magániskolájában szerzett sok évi tapasztalata alapján dicséretes eredménynyel folytatta, esti tanfolyamot is rendezvén be, melyben a tanterv hiányainak pótlására a hajógépészet és hajózástant, a hajóegészségtant s később a hajóművelettant is külön adták elő, mivel a két évi tanfolyam a megszaporodott tárgyak előadására a mai követelmények szerint nem volt elégséges.

A tengeri hajózásnak megváltozott körülményei azonban csakhamar maguk után vonták a fiumei tengerészeti iskola ujabb átszervezését. Mikor a vas és aczél, mint hajóépítési anyag mindinkább alkalmazást talált, s a nagy sebességre épített vas- és aczél-hajók tonnatartalma a multhoz képest óriási mértékben megnövekedett, úgy hogy egy-egy hajó és rakománya mely előbb talán tizezerekre volt becsülhető, most százezerekre s talán milliókra menő értéket képviselt: akkor mindinkább be kellett látniok a intéző köröknek, hogy tekintettel a felelősségre s az óriási értékekre, melyek a hajóparancsnokok tudására és lelkiismeretére vannak bizva, a kapitányoknak megfelelőbb kiképzést kell nyerniök.

Az egész intézménynek - úgy a tengerészeti iskolának, mint a kapitányi vizsgálatnak átszervezése - a 70-es évek folyamán égető szükséggé vált. Az iskolának két évi tanfolyama már nem adott elegendő időt az összes tantárgyak előadására, azonkivül a növendékek minimális előképzettséggel vétetvén fel, nemcsak az általános műveltséghez tartozó tárgyak voltak a legcsekélyebbre szorítva, hanem a szaktárgyak tanitása sem nyugodott tudományos alapon.

Hogy e bajokon segítsen, az intézet igazgatósága előkészítő tanfolyam 129berendezését hozta javaslatba, mely azonban az akkori viszonyokból folyó nehézségek miatt csak néhány év múlva léphetett életbe. Azonban a kormány addig is gondoskodott az intézet szinvonalának emeléséről. Megnehezítette a felvételi vizsgálatot, a jobb tehetségű növendékek buzdítására hat 200 frtos ösztöndíjat alapított; évenkint egy-egy gőzőst bocsátott az intézet rendelkezésére, melyen a növendékek a tanárok szakszerű vezetése mellett gyakorlati ismereteket is szerezhettek, s végre 1881-ben a tengerészeti iskolát három évfolyamuvá fejlesztette ki. Ezzel egyidejüleg elrendelte, hogy a növendékek a III-ik évfolyam végén szigorú záróvizsgálatnak vettessenek alá, mely a középiskolai érettségi vizsgálattal egyenértékünek nyilvánittatott.

Ily alapon működött az intézet a 80-as évek folyamán egészen 1893-ig, mely időben a magyar gőzhajózás gyors fejlődése, a magyar tengerhajózási társulatok örvendetes fellendülése ismét napirendre hozta a reorganizáczió kérdését. Az az óhajtás is szükségessé tette az ujabb átszervezést, hogy a monarchia két államának tengerészeti szakintézeteiben a kiképzés lehetőleg egyöntetűvé tétessék. E végből tárgyalások folytak a két állam kormányai között, melyek azután, bár nem teljesen egyenlővé, de mégis meglehetősen hasonló szervezetűvé tették az osztrák és a magyar tengerészeti intézeteket. Ennek következtében a fiumei tengerészeti főiskola m. kir. tengerészeti akadémiává szerveztetett át.

Az átszervezést Lukács Béla m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1894-ben kiadott ideiglenes szabályzatával rendelte el, s annak végrehajtására az időközben nyugalomba vonult Domini Vincze helyére Kotán Dezső cs. és kir. sorhajóhadnagyot nevezte ki az akadémia igazgatójává.

Az átszervezés alapjául az az elv szolgált, hogy szakintézet csak akkor felelhet meg czéljainak, ha a tanári testület képzett, hivatásos tanárokból és szakemberekből harmonikusan van összeállítva. Ez elvből kiindulva kiegészíttetett és részben még ki fog egészíttetni a tanári testület, melynek tagjait képesített tanárok, szaktengerészek és a kevésbbé jelentékeny fontossággal biró tárgyak előadására bejáró óradíjas tanárok képezik.

Az akadémia I. évfolyamába a középiskola, vagy polgári iskola IV. osztályát végzett pályázók sikeres felvételi vizsgálat alapján vétetnek fel, mely vizsgálatnak tárgyait a mennyiségtan, földrajz, s a pályázó anyanyelvének megfelelőleg a magyar, vagy az olasz nyelv képezik.

A növendékek oktatása az intézet három évfolyamán át kettős czélnak szolgál: az egyik czél az általános műveltség, a másik pedig a szakbeli kiképzés. Az I. évfolyamban tulajdonképeni szaktárgyat nem tanítanak; a tantárgyak legnagyobb része az általános műveltség szolgálatában áll, bár ezek is természetesen oly mértékben és oly módon adatnak elő, hogy a többi évfolyamokban nyerendő szakképzésnek alapjául szolgálhassanak. Erre van főtekintettel az I. évfolyamban a mennyiségtani, földrajzi, történelmi, de különösen az olasz és angol nyelvi oktatás.

A II-ik évfolyamban kezdődik azután az általános műveltségre vonatkozó tárgyak mellett a szaktantárgyak oktatása, mely a III-ik évfolyamban nyer befejezést. Az elméleti oktatáson kivül súlyt fektetnek arra, hogy a növendékek már az akadémiában töltött éveik alatt gyakorlati ismereteket is szerezhessenek maguknak. E végből a növendékek a szünidők alatt az "Adria" hajozási társaság gőzösein tesznek hosszabb utakat, a harmadik évfolyam végén pedig a tengerészeti hatóság által rendelkezésre bocsátott gőzösön a hajózástan tanárának vezetése alatt gyakorlati utra mennek, melynek folyamán a csillagászati észleletek módját s más praktikus ismereteket 130gyakorolnak be. Ez évfolyam végével a növendékek hajóapródi vizsgálatot tesznek, mely után két évig hajózva, hadnagyi, majd ennek sikeres letétele s ujabb két évi hajózás után a kapitányi vizsgálatra bocsáttatnak.

Az intézet növendékei vagy bejárók, vagy pedig bennlakók. Ez utóbbiak az intézethez kapcsolt internátusban nyernek teljes ellátást s ugyancsak az internátustól nyert csinos egyenruhában járnak. Az internátusban egyelőre 14 ingyenes, négy félingyenes és 2 fizető hely van rendszeresítve.

A végleges részletes tanterv, mely most már három év tapasztalatain fog alapulni, most van kidolgozás alatt, s már a jövő iskolai évben életbe fog lépni. Úgyszintén most van átszervezés alatt az a szabályzat is, mely a hadnagyi és kapitányi vizsgálatok követelményeit és megtartási módját irja elő. Az akadémia tanterve az általános tárgyak közül a vallástant, mennyiségtant, természettant, földrajzot, egyetemes és magyar történelmet, a magyar, olasz és angol nyelvet, a szaktárgyak közül pedig a hajózástant, hajóépítés- és hajóművelettant, a gőzgéptant, a tengerrajzot és légtünettant, a tengeri, kereskedelmi és váltójogot s a hajóegészségtant öleli fel.

Az intézetnek igazgatója ez időszerint Kotán Dezső cs. és kir. tart. sorhajóhadnagy ki 1861-ben született Jászberényben, tanulmányait szülővárosában, Pécsett, Budapesten s a fiumei cs. és kir. haditengerészeti akadémiában végezte. 1880-ban tényleges tengerészeti szolgálatba lépvén, beutazta Észak- és Dél-Amerika nyugoti partjait, Nyugot-Indiát s huzamosabb ideig tartózkodott Angliában. 1889-90-ben a "Fasana" hadi hajóval földkörüli útat tett. Az intézetnek 1894. óta igazgatója.

Ausztria és Magyarország ez egyetlen haditengerészeti akadémiája - mint közös hadseregbeli tisztképző iskoláink általában - német tannyelvü; de a magyar nyelv szintén kötelező tantárgy. Tanrendje és felvételi vizsgálatának követelményei az osztrák középiskolák IV. osztályának tanrendjére támaszkodnak. A tanítás négy évig tart. A szabályzat értelmében 130 növendéket vesznek föl, részint fizetéses, részint 39 alapitványi és állami 65 ingyenes vagy 26 félingyenes helyre. Az ingyenes vagy félingyenes helyekre katonatisztek, udvari és állami tisztviselők fiai, valamint a tengerparti helységekben illetékes egyének pályázhatnak. Az árvák, első sorban a csatatéren vagy sebesülés következtében elesett katonák árvái előnyben részesülnek. A fölvételt fölvételi vizsgálat előzi meg s fölvételei az akadémia szabályzatában vannak megállapítva.

Az akadémia tantárgyai: vallástan, német, magyar, olasz, horvát, franczia, angol nyelv, földrajz, történelem, természetrajz, természettan, vegytan, mennyiségtan, mértani és szabadkézi rajz, tengerészettan, tengerrajz, tengeri jog, hajóépitéstan, hajómanövertan, jelzéstan, tengerészeti taktika, tüzérség, hadszervezet, hajóegészségügy, katonai stilisztika, szolgálati szabályzat, katonai gyakorlatok, tüzérségi és hajózási gyakorlatok, testgyakorlat, vívás, úszás és zene.

Az akadémia jelenlegi parancsnoka Becker Alajos lovag, sorhajókapitány, a II. o. vaskoronarend, a portugáli S. Benito de Aviz katonai érdemrend, a Niscian Iftikher tuniszi érdemrend stb. tulajdona.

Ezen intézet eredete - irja Berghoffer - még a mult század végére vezetendő vissza. Az 1867-iki kiegyezéssel végleg eltemetett régi Ausztria akkor gondolt első izben egy haditengerészeti szakiskola szervezésére, mikor a leobeni békekötés értelmében a végelgyengülésben kimult velenczei köztársaság örökségét átvette.

A hatalmas köztársaság a haditengerészeti szakoktatásról kellőképen gondoskodott. Az intézet, mely Szt. Márk tekintélyes hajóhadát tisztekkel 131látta el, az arzenál falain belül volt elhelyezve és Scuola dell' arsenale néven volt ismeretes. Ezt a nevet tartotta meg az iskola a campo-formioi fegyverszünet után is mindaddig, mig Károly főherczeg, az asperni győző, állott a tengerészeti és szárazföldi hadiügy élén. Midőn Velencze a franczia fennhatóság alatt álló olasz királyságba olvadt bele, az intézet nagy reformokon ment át, melyek nevét sem hagyták érintetlenül. A nemzeti kormány idején a Scuola dell' arsenale e Collegio della marina nevet viselő szakiskolává alakult át, mig végre I. Ferencz császár és király korában átszervezve és kibővitve azt a nevet vette fel, (I. r. collegio militare marittimo) mely csak az 1848. év márcziusi katasztrófája után tünik el haditengerészetünk lapjairól.

A Collegio della Marina tannyelve az olasz volt az 1848. év márczius havában kitört forradalomig. Gyulai gróf táborszernagy, ki akkor az osztrák hadi tengerészet sorsát is intézte, még a válságos esztendőben, május 14. napján Triesztben egy uj kollégiumnak vetette meg alapját, melynek első vezetőjévé Wüllerstaf sorhajóhadnagyot, a későbbi altengernagyot nevezték ki. A növendékek első nagyobb tanulmányi utra 1849. október 20-án indultak, még pedig a Venus nevü vitorlás fregatton Madeirába. 1849-1857. az intézet Triesztben volt, egy külön erre kiszemelt épületben helyeztetett el és haditengerészeti akadémiává szerveztetett át.

Egy Fiume városától felajánlott adomány következtében az akadémia 1857-ben Fiuméba költözött, 1858-ban azonban, tehát kevéssel az 1859-iki háboru kitörése előtt, ideiglenesen feloszlattatott. A növendékeket részben behajózták, részben szabadságolták. 1860-ban Miksa főherczeg, a haditengerészet akkori főparancsnoka, az akadémiát a Trieszthez közel fekvő Muggia előtt állomásozó Venus fregatton rendezte be, a mely hajón az intézet 1866 tavaszáig folytatta működését. A háboru kitörésekor az utolsó évfolyam növendékei ideiglenes minőségü tengerészeti hadapródokká léptek elő és a harczra készen álló hajókra rendeltettek szolgálattétel végett. A többi osztályok tanulói a békekötésig szabadságoltattak. 1866 végén az akadémia ujra Fiuméban nyilt meg, hol megszakítás nélkül mai napig működik.