Császár Zala-Egerszegen született 1807-ben. Pannonhalmán, a benczéseknél nevelkedett, de később kilépett a szerzetesrendből s jogi tanulmányokat végzett. A kiváló szépségű és kedves modorú ifju Fiuméba kerülvén, annyira megnyerte a helybeli körök vonzalmát, hogy Fiume és Buccari szabad kikötővárosok csakhamar patriciussá választották. Császár, ki a szépirodalom és kritika terén már előbb is figyelemre méltó munkásságot fejtett ki, Fiuméban olaszul is tanulván, megismerkedett a váltó- és kereskedelmi joggal s minthogy e tudomány nálunk akkoriban még jóformán ismeretlen volt, ő lett e téren a magyar biráknak és ügyvédeknek mesterévé. A magyar Tudós Társaság 1832-ben levelező, később tiszteleti tagjává választotta.

1833-ban jelent meg olaszok számára irt magyar nyelvtana. Érdekes czíme következő:

Grammatica
Ungherese
dell'Avvocato
Francesco Császár
patrizio consigliere dei due liberi distretti di Fiume, e di Buccari; membro corrisp. dell' Academia Ungarica.
Hoc opus, hoc studium parvi properemus et ampli,
Si patriae volumus, si nobis vivere chari.
Hor. Epist. Lib. I. 3.
Pestino
Stampata colle spese dell' Academia
Ungarica.

(Évszám nincs).

133Császár, ki 1837-től kezdve a fiumei váltó-, kereskedelmi- és tengeri konzulátusi törvényszéknél igazgatóként, majd birói szavazattal felruházott aktuáriusként szerepel, 1840-ben a pesti váltótörvényszék elnökévé, később a hétszemélyes tábla birájává lett; majd a szabadságharcz után állását hazafias érzelmei miatt elvesztvén, Pesten ügyvédi irodát nyitott és lapszerkesztő lett.

Nagyterjedelmű irói munkásságából fiumei eredetüek, vagy a fiumei hatásnak tulajdonitandók a következők:

Szonettkoszorú (Fiume 1831), Kritikát érdeklő levelek (Pest 1832), Olasz költőkből (1857, Dante, a pokol első négy éneke s Ugo Foscolo "I Sepolcri" czímű költeménye); az emberi kötelességekről (Silvio Pollicotól), Francesca da Rimini, Dante új élete; A fiumei kikötőről; Utazás Olaszországban (két kötet).

Jogi munkáiból váltójoga három kiadást ért; idetartoznak: A váltó-óvások (1840); Váltójogi műszótár (1840); A váltóbeli adósság felmondhatása (1848).

Császár mint iró és költő nem elsőrangu tehetség irodalmunkban, de jogi műveivel és forditásaival egyaránt hatással volt korára, grammatikájával pedig elvitázhatatlan érdemeket szerzett Fiume ügye körül.

1869-1872-ig Mikocz Iginio szerkesztésében a "Marina e Commercio" (Tengerészet és Kereskedelem) czímű folyóirat, a melyben a tengerészeti ismeretekre vonatkozó sok becses anyagon kivül, különösen dr. Gelletich Miklósnak a tengerészeti jogról s a háború idején való szabad hajózásról irt jogi czikkei értékesek.

1871-ben a "Giornale di Fiume" támad újra életre dr. Salvadori Károly szerkesztésében. Az "urak pártja" támogatta, mindazáltal csak egy évig élt.

1876-ban a "demokrata párt" indít lapot "Studio e Lavoro" czímen. Szerkesztője Karletzky Ferencz. Ez a lap is csak egy pár évig élt.

Hasonló sors érte a Ficcanaso ("Mindenüvé beleüti az orrát") czimű humorisztikus lapot (1877. szerkesztője Kovacsevich József), a "Rivista Umoristica" (1873-4; szerk. Matkovich Henrik) továbbá a Gazzetta della Domenica (szerk. Karletzky), az Artiere (1888; szerk. Lengo Péter) és a L'Operajo (szerk. Battara Péter) lapokat; e két utóbbi az iparosok és munkások érdekeinek szószólója volt.

Olasz-német-magyar nyelvű lapja is volt egyideig Fiuménak; 1890-ben pedig Bremer Alajos ,,Tagblatt für Fiume und Abbazia" czímen szintén német nyelvű napilapot indított; mind e vállalatok azonban, az utóbbi különösen személyes támadásai miatt, nem bizonyultak életképeseknek.

1881-ben indult meg Mohovich Emőd kiadásában a La Varietà czímű humorisztikus lap, mely azonban csakhamar komoly irányú társadalmi napilappá, a "Bilancia" reggeli kiadásává vált. E lap a folyó 1896. év február havában szünt meg. Utolsó szerkesztője Stupicich Péter volt.

A La Voce del Popolo (A nép szava) 1889-ben indult s jelenleg is virágzó reggeli napilap. Eredeti táviratokat nem közöl, vezérczikkel nem sokat törődik, de a napi hireket nagy élénkséggel dolgozza fel s a városi hatósággal szemben némi ellenzékies szinezete van. Szerkesztője és kiadója Chiuzzelin Antal, nyomdatulajdonos. Főmunkatársa Cassio Ferencz. Belső dolgozótársa Marenig N.

1896. végén Vita Fiumana czímen olasz nyelvű irodalmi hetilap indult meg Vio Francesconak, az olasz irodalmi kör elnökének vezetése és Franceschini Ferencz szerkesztése mellett.

Batthyány Tivadar gróf, Doroszlai Denk Árpád, Fest Aladár, Fest Kálmán, Francsics Bódog, Kardos László, Kemény Ödön, Mahunka Béla, Reményi Antal, Riegler Sándor, dr. Feichtinger Elek, Matisz János, Czink Lajos, Feichtinger Elekné (Fera), Kankovszky Ferencz, Szabó Samu, Berghoffer József, Donáth Imre, Sándorffy Nándor, Schmidt Jakab, Mozog István.

Fonda Antal 1852-ben, Dalmácziában született, isztriai származású szülőktől. Iskoláit Velenczében végezte. Tanulmányai bevégzése után Fiuméba került s azóta állandóan a városi polgári iskola olasz nyelvi tanszékét tölti be.

Szabó Samu, a ki a kir. tengerészeti akadémián a történelem tanára s buzgón működik közre az intézet szervezésében, számos cikket irt különböző lapokba, birálatokat a Budapesti Szemlébe. Magyarra forditotta Capuana "C'era una volta" olasz mesegyüjteményét.

Zambra Péter egyéb művei: a Florilegio Poetico (Költői virágok gyüjteménye) olasz anthologia (Fiume 1886; Mohovich), és Un anticosdocumento, egy XIV. századbeli trentói okirat szövege, filológiai jegyzetekkel és alapos magyarázattal. (A trentói gimnázium értesítőjében, 1882).

Dr. Grossich Antal a fiumei városi kórház sebészeti osztályának főorvosa, jeles sebész, az 1893. év augusztus havában a La Donna Fatale czímű négyfelvonásos drámával szerepelt a fiumei Amfiteatro Fenice színlapján. Maga a dráma már régebben megjelent a milánói Fratelli Dumolard kiadványában. Grossich drámája nagy szenzácziót keltett akkoriban Fiuméban; az öröklékenység elvét hirdeti s e tekintetben Ibsen követője.

Dr. Grossich egyéb művei: "Nozioni d'Igiene" (Egészségügyi észrevételek) és "Il viaggio d'una Principessa nell Oriente" (Egy főherczegnő keleti utazása). Ez utóbbi mű 1895-ben jelent meg; Grossich dr. ugyanis Stefánia özv. trónörökösnét jeruzsálemi útjában udvari orvosként kisérte.

Kőrösi Sándor, áll. főgimn. tanár, a "Magyar Tengerpart" felelős szerkesztője, jászberényi születésű; 39 éves. A középiskolát Rima-Szombatban és Jász-Berényben, az egyetemet Budapesten végezte. 1883-ban állami ösztöndíjjal Olaszországba küldte ki a kormány. Kora ifjuságától kezdve irogatott a szépirodalmi és napilapokba, később nyelvészeti értekezéseket a "Magyar Nyelvőr"-be. 1884-ben foglalta el a fiumei m. kir. főgimnáziumban a magyar nyelv és irodalom katedráját. Ez évben a magyar tud. akadémia a Nyelvőrben megjelent "Élő meg elavult képzők" czímű czikksorozatát (Nyelvőr 1882-83), a következő évben pedig az "Olasz kölcsönszók" czímű czikksorozatot (Nyelvőr 1884-85.) dicsérettel tüntette ki. Kőrösi művei: "Grammatica teoretico-pratica della Lingua Ungherese" (Budapest 1890.); kiadta s a Fekésházi alapból jutalmazta a vallás és közoktatásügyi miniszter. "Adalékok Fiume néprajzához" (Kolozsvár, 1892. Különlenyomat az Ethnographiából). A Magyar Nyelvőrben két czikksorozatban (1884-85. és 1886-87) megjelent Olasz Kölcsönszókat Kőrösi később átdolgozta s "A magyar nyelvbeli olasz elemek" (Fiume 1892.) czímen, magyar és olasz bevezetéssel ellátva, újra kiadta. 1893-ban alapította Fest Aladárral a "Magyar Tengerpart"-ot, mely nemsokára azután kizárólagos tulajdonába ment át s azóta maga szerkeszti.

Dr. Berghoffer József 1859-ben született Budán. Korán árvaságra jutván, már gyermekkorában meg kellett ismerkednie az élet komolyabb oldalával. Gimnáziumi tanulmányainak legnagyobb részét Egerben végezte. Később Pozsonyba, majd egyetemi tanulmányokra Budapestre ment. Szaktárgyai a német és magyar nyelv és irodalom voltak, de ezenkivül foglalkozott csaknem az összes művelt nyelvekkel; megtanulta nyelvmester nélkül az angol, franczia és az olasz nyelveket, úgy hogy midőn 1882-ben a reorganizált fiumei m. kir. áll. főgimnázium tanári testületéhez olaszul tudó magyar tanárt kerestek, minden különös előkészület nélkül elfoglalhatta a felajánlott katedrát.

Ez idő óta Fiuméban működött, az állami főgimnáziumnál, előbb mint annak tanára, s 1889-től kezdve mint igazgatója s a fiumei állami népoktatási intézetek helyettes tanfelügyelője. 1896. február 4-én halt meg.

Irodalmi munkássága a ,,Magyar Tengerpart"-ban megjelent tanügyi czikkeiből s a fiumei áll. főgimnázium értesítőiben részint eredeti műveiből, részint fordításokból állott: Az olasz nyelv germán elemei (1886.), A fiumei nyelvjárás (1894), Deák 1861-i felirati javaslatának olasz fordítása, (1890), Eötvös József báró (olaszul; 1891); II. Endre aranybullája (1895). Munkái hozzájárultak Fiuméban a helyes politikai felfogásnak szélesebb körben való terjesztéséhez. Ezenkivül a Teuffenbach-féle Vaterländisches Ehrenbuchba Arany Jánosról és a XIX. századbeli magyar irodalomról német nyelven szép értekezéseket irt. Olaszajkuak számára magyar nyelvtanokat irtak: Györök Leo azelőtt fiumei, most budapesti áll. főreáliskola tanár (1878.) Gresics Miksa (1879.) jelenleg losonci gimnázium igazgató és Lengyel János (1882.).

Kavulyák György, fiumei áll. elemi iskolai tanitó, Darabos álnév alatt "Gondolatok a metafizika köréből" czímű egykötetes művet adott ki. (Fiume, 1893.)

139Mohovich Emőd, a Bilancia megalapítója és szerkesztője, kir. tanácsos, 1869-ben "La storia di Fiume negli anni 1867-68" czímen Fiume két évi történetét az alkotmányos korszak ujjászületésének bölcsőkorát irta meg.

Tomsich Vincze, fiumei községi tanitó 1815. julius 16-án szegény fiumei családból született, tizennégy éven át szolgálta mint tanitó a fiumei község iskolát; 1888. február 19-én halt meg. Művei: "Notizie storiche sulla Città di Fiume" (Fiume város története), mely kronológiai rendben tárgyalja Fiume multját. Ez az első teljes fiumei történeti mű. Tomsich egyéb munkái: Il catechismo dell' economia domestica. (A háztartás kis kátéja. 1884. Milano, Guerra) és Sulla cultura del baco da seta (A selyembogártenyésztésről Fiume 1878., Karletzky). Tomsich irt még egy horvát nyelvtant is olaszok részére (Grammatica croata). Összes művei között ennek van legkisebb önálló becse, mindazáltal ez vált legelterjedtebbé, mert Dalmácziában erősen horvátosítják az ifjuságot s igy az ottani iskolák évenkint nagy szállítmányt rendelnek meg Tomsich horvát nyelvtanából.

Fest Aladár született Egerben, 1855. január 27-én. Miután állami ösztöndíjjal a kormány Olaszországba küldötte, hol két esztendőt töltött, Fiumeba nevezték ki a főgimnáziumhoz. Ir magyarul, olaszul, németül.

Irodalmi működése háromirányú: tanügyi, történelmi és publiczisztikai. Tanügyi czikkei a Magyar Tanügyben, a Középiskolai Tanáregyesület Közlönyében s a fiumei gimnázium értesítőiben láttak napvilágot s imertté tették nevét a tanférfiak előtt; jobbára a történelmi és földrajzi oktatásra vonatkoznak s új szellemet, felfogást és módszert igyekeznek behozni ez eddig még sokszor siker nélkül előadott tárgyak tanításába.

A fiumei gimnáziumban azelőtt osztrák-olasz tankönyvekből tanítottak, melyek sehogysem illettek nemzeti nevelésünk keretébe. E visszásság megszüntetése végett Fest olaszra fordította Brózik-Paszlavszky ismeretes földrajzi tankönyvét (Matisz János tanárral) és Varga Ottó politikai földrajzát.

Történetirói tevékenységét egy ifjúsági irattal kezdte, lefordítván Columbusnak saját fia által irt életrajzát magyarra, amely könyv még most is kedvelt olvasmánya serdülő ifjuságunknak. Mióta pedig Fiuméba került, állandóan e városnak és 140vidékének történetével foglalkozik. Tanulmányai eredményét eleintén a megszünt Fiume czímű helyi ujságnak tárczáiban tette közzé.

(Fiume az ókorban; Fiume középkori történetéből I-II; Böngészet Fiume város levéltárából; Adalékok Fiume történetéhez; Fiume régi kapitányairól I-II; Fiume első okkupácziója a francziák által I-VII; Fiume a jelen század elején; Fiume 1848. után; Királylátogatások Fiuméban; Fiume régi önkormányzata; Az egyházi nyelv kérdése a fiumei székesegyházban; Hogyan lettek a Batthyány grófok fiumei patricziusokká? I-III; Messer Matteo Mandracoli, korrajz a XVI. századból; Megkésett bucsuztató az 1599-iki pestis alkalmával elhunyt Ceccolini városi jegyző fölött; Az 1752-iki földrengésről.)

Miután még olaszra fordította dr. Thallóczy Lajos "Magyarország és Ragusa" czímű tanulmányát (megjelent a zárai Rassegna Dalmata tárczáiban, hat közleményben), egy nagyobbszabású tanulmányba fogott, mely Fiuménak az uszkok tengeri rablókkal való érintkezéseit tárgyalta. E tárgyról először olaszul irt egy értekezést a fiumei Club alpino évkönyvébe "Gli uscocchi nella storia di Fiume" czím alatt. E tanulmány azután az egykorú velenczei és osztrák tengermelléki történet belevonásával tetemesen kibővítve, 1890-ben a M. T. Akadémiában felolvastatott s aztán a "Századok"-ban, majd könyvalakban is megjelent (Fiume és az uszkokok, Budapest, Athenaeum 1891), azután pedig német átdolgozásban.

1896-ban Fiume kereskedelmének multjához járult hozzá egy jeles értekezésével Középkori kereskedelmünk Fiuméban czimen, valamint a Földrajzi Közleményekben Az Adriához vezető útjaink értekezésében a magyar tengerpart közlekedésének történetét adta. Fiuméból Budapestre helyezték át a II. ker. kir. főgimnáziumhoz, de csakhamar, Berghoffer halála után kinevezték a fiumi áll. főgimnázium igazgatójává.

Fiume közjogi történetének terén kiválóan három névvel találkozunk: Falk Miksával, Radich Ákossal és Botka Tivadarral. Falk Miksa az utolsó regnikoláris bizottság előadójaképen előterjesztett munkálatában fejti ki Magyarországnak Fiume birtoklására vonatkozó történeti jogát; Radich Ákos 1883-ban megjelent "Fiume közjogi helyzete" cimű munkájában időrendes előadásban, részletesen tárgyalja Fiume történetét Magyarországgal való egyesítése óta. Bottka Tivadar 1879-ben a Budapesti Szemlében foglalkozott Fiume közjogi kérdésével (A fiumei kérdés utolsó stádiumában).

Czink Lajos 1858-ban született Szigetvárott; az egyetemet Budapesten végezte. 1884-ben állami ösztöndíjjal Olaszországba küldetett ki, honnan visszatérve, 1885. óta, a fiume állami felső kereskedelmi iskola történelem- és földrajz-tanára.

Donáth Imre áll. elemi és polgári iskolai igazgató született 1859-ben Magyar-Pécskán. Tanulmányait az aradi főgimnáziumban és tanitóképző-intézetben végezte s később a budapesti paedagogiumban nyert oklevelet. 1887-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszterium Olaszországba küldte, hol Sienában az egyetemen hallgatta az előadásokat, Florenzben pedig a Scuola Normalet s a Scuola Superioret látogatta. 1882-ben neveztetett ki a fiumei áll. fiuiskolához, melynek 1888 óta igazgatója.

Donáth munkái: Fiume és környéke, mely eddig már 5 kiadást ért. Grammatica Ungherese e Libro di Lettura (magyar nyelvtan olasz ajkúak számára) Fiume 1892. Résztvett az első Olasz-Magyar és Magyar-Olasz Szótár összeállításában. (Fiume, 1887. Mohovich). Irt több társadalmi és néprajzi czikket az Aradon megjelenő "Alföld"-ben és a fővárosi napi- és szaklapokban, továbbá az intézeti Értesítőben.

Idetartozik még Buchwald István "Die Plitvicer Seen und ihr Vorland" czímű műve (Fiume, 1895. Reinhard kiadása). Riegler Sándor több földrajzi és természetrajzi munkát fordított olaszra.

142Az ezredéves kiállítás tengerészeti és közoktatásügyi osztályában az óriás czápától kezdve a legkisebb moszatokig látható volt tengerpartvidékünk és a Quarnero flórája és faunája. Ezek mind Matisz preparátumai, melyeket részint a kereskedelmi, részint a közoktatásügyi miniszter megbizásából készített a kiállítás számára. Matisz a halászat körébe tartozó tengeri állatokat szárazon preparálva, saját terve szerint, száraz aquariumot utánzó szekrényekben, biológiai csoportokban helyezte el, mi által a szakkörök teljes elismerését vivta. ki. A mintagyüjtemény a fiumei gimnázium tulajdonába ment át.

Matisznak e téren való működése már csak azért is általános, országos érdekünek mondható, mert az utóbbi nyolcz év alatt 16 magyar középiskolát látott el a tengeri fauna és flóra köréből vett saját készítményű preparátumaival.

Matisz ezenkivül Roth Állattanát és Növénytanát a fiumei viszonyokhoz alkalmazva olaszra fordította, Fest Aladárral együtt pedig Brózik-Paszlavszky Földrajzát fordította olasz nyelvre.

Staub Mór budapesti tanár és természetrajz iró. "A vegetáczió fejlődése Fiume környékén (1876)" és "Fiume és környékének florisztikai viszonyai" czimű munkákkal járult Fiume természetrajzi viszonyainak ismertetését; dr. Horváth Géza a fiume környéki Hemipterákról irt tanulmányt.

Cenni sul progresso della Nautica (A hajózástan haladása). Fiume 1857. - Della bussola considerata ne'suoi rapporti alla navigazione (A mágnestű viszonya a hajózáshoz). Fiume 1858. - Compendio di cognizioni nautiche (Hajózástan). Fiume 1-ső kiadás 1859. III. bővített kiadás 1877. - Sull' invenzione della bussola nautica (A szélrózsa feltalálásáról). Néhány modern vélemény czáfolata. Fiume 1861. - Manovra navale (Hajóműveletek). Fiume 1862. - Le scienze naturali e la nautica (A természettudományok s a hajózástan). A magyar orvosok és természetvizsgálók XIV. (fiumei) kongresszusa alkalmából. Fiume 1869.

Budinich Antal a fiumei m. kir. tengerészeti akadémia tanára Il "Pilottaggio" czimen czélszerű hajózástant írt, mely a hajózási tudományok elemi részét elméleti és gyakorlati használatra szakszerűen ismerteti.

E hajózási könyvet, mely a magyar és az olasz kormány részéről is segélyezésben részesült, az osztrák közoktatási miniszter jóváhagyásával az osztrák kereskedelmi tengerészeti iskolák részére is elfogadták. Egyéb művei: Cenni sulle macchine a vapore. Fiume 1881. - Teoria e practica della Deviazione locale della bussola. Fiume 1884. - Appunti sulle osservazione circummeridiane. Rivista marittima. Roma 1895. - Del grado di approssimazione nelle osservazioni e calcoli astronomici in mare. Rivista marittima. Roma 1895.

Budinich Antal, a ki 1842-ben Lussingrandeban született s egyetemi tanulmányait a paduai egyetemen végezte, 1869-ben jött Fiuméba s tizenkét éven át volt a kir. főgimnázium tanára. 1883-ban lépett át a tengerészeti főiskolához, a hol a hajózástan, légtünettan, tengerrajz, fizika és gőzgéptan tanára. Ő készitette elő magánúton János főherczeget (Orth Jánost) is a kapitányi vizsgálatra.

Pizzetti Rókus lussinpiccoloi származásu; 19 évig a fiumei főgimnázium tanára volt s 1896-ban nevezték ki a tengerészeti akadémia mennyiségtan-tanárává. Irt sok szaktárgyára vonatkozó értekezést; sajtó alatt van Gőzgéptana.

A tengerészeti irodalom terén a cs. és kir. haditengerészeti akadémia tanárai általában serény munkásságot fejtettek ki, nevezetesen: Altmayer Ferdinánd (Elemente des Seerechtes 1872. Studien der Seetaktik, Handbuch der Oceanographie) 143Bleckler Károly, Wolff Gyula, Schallmeiner, dr. Kaettsdorfer J., Stahlberger E. (Ebbe und Fluth in der Rhede von Fiume, 1874. megjelent magyarul is), Salcher Péter, a ki fizikai és meteorologiai tanulmányokat irt, végül Luksch József, a ki beható tanulmányokat végzett az Adriai-tengeren. Fő műve a Wolff Gyulával együtt irt nagy jelentés, az Adriai-tengeren Stahlberger tanár vezetése mellett a "Nautilus" hajón végzett kisérletékről a fiumei m. kir. tengerészeti hatósághoz. A tengerészetről kisebb közleményeket magyar lapokba irtak: Nyirő Gábor fiumei révkapitány, Kardos László, Francsics Bódog, Mócs Zsigmond, Solymásy Endre m. kir. vasuti és hajózási főfelügyelő, a ki a magyar tengerészetet és a magyar tengeri kikötőt az 1896-iki ezredéves kiállitás alkalmából hivatalosan kiadott füzetben ismertette.

Gelletich Miklós dr., kir. közjegyző, helyettes polgármester Diritto marittimo in tempo di guerra (Tengerészeti jog háború idején) czímen terjedelmes munkálatot közölt a "Marina e Commercio" 1869-73. évi folyamaiban. Ugyanitt jelentek meg a váltóról (Sulle cambiali) s több egyéb tengerészjogi kérdésről írt czikkei.

Egyéb művei: Manuale di diritto cambiario (A váltójog kézikönyve), Cenni storici sull'economia politica (A nemzetgazdaságra vonatkozó történeti észrevételek), Economia politica (Nemzetgazdaságtan), Delle banche (A bankokról), Diritto cambiario ungarico con riguardo al regolamento cambiario germanico ed alla giudicatura patria (Magyar váltójog, összehasonlítva a német váltóügyi eljárással), Cenni sulle finanze di Stato (Az állam pénzügyeiről), Riforme della legislazione francese nel campo del diritti marittimo privato (Franczia törvényreformok a tengeri magánjog terén), Note sur le projet de Code de procedure pénale hongrois (francziául; A magyar bűnvádi eljárás törvényjavaslatáról), Tengeri magánjogunk és a franczia reformok, Praktische Tabellen für Touristen (németül; táblázatok a tengerfölötti magasságnak barométer és számítás nélkül való meghatározására).