A szentélynek az oltár felől eső jobb oldalán fekszik a főszékesegyházi kincstár, a mely, minthogy benne a XI-ik századtól napjainkig felhalmozott s milliókat érő műkincsek és drágaságok őriztetnek, valóban az ország legnevezetesebb kincsesháza. Sok műtárgya még azok közül az egyházi szerek közül való, a melyekkel az ország első főtemplomát Sz. István megajándékozta. Ezeken kívül a magyar királyoknak s különösen Mátyás királynak páratlan értékű adományai. A kincstár tárgyai öt főcsoportra oszthatók: ötvös-művekre, hímezési és szövési remekekre, könyvdíszítés és festés remekeire, fafaragási s végül modern részre. A kincstárról Simor János volt herczegprímás megbízásából Dankó József dr. állított össze ismertetést és az ezt magában foglaló díszmunka is Simor áldozatkészségét dícséri.

A kincstár nevezetesebb remekei: A bizanti stylű, úgynevezett "Békecsók-tábla". Zománczban gazdag rekeszei a korona ékítményeihez hasonlítanak. A mostani alakjából láthatóan két, származásra nem egymáshoz tartozó részből állott, nevezetesen az "Eskü-kereszt"-ből, mely a XII. századból való és az "Apostoli kereszt"-ből, ugyanaz időből, azonban nyelét és gombját Simor prímás készítette hozzá. Az eskü-keresztet azért nevezik így, mert a magyar királyok rendesen arra teszik le az esküt, míg a második rész Batthyány prímás óta a királyok előtt szokták volt hordozni. A XVI. és XVII. századból nevezetesek a Zeleméri- és a Baráti-féle keresztek; ugyancsak az utóbbi század műve Szelepcsényi György prímás pacifikaléja. A csúcsíves styl idejéből való Suki ereklyetartója és kelyhe, mindakettő remek sodronyzománcz-alkotás. Árpádházi Sz. Erzsébet ereklyetartója szintén figyelmet érdemlő műdarab. A gyönyörűbbnél-gyönyörűbb kelyhek között említhetők Szelepcsényi és Károly Ambrus főherczeg kelyhei. A csúcsíves stylben alkotott műkincsek közül egy úrmutató, egy pásztorbot, egy kristályszekrény és egy fából faragott úrkoporsó ragadják meg a szemlélőt. Az utóbbi a garamszentbenedeki apátságból származik. Remek műdarabok hirdetik az olasz renaissance-ízlésnek örökbecsű voltát. Ilyenek Vitéz János érsek pontifacaléja, Bakócz érsek gradualéja, miseruhája, több fényes kiállítású püspöksüveg, azonban valamennyinek tündöklő ékessége Mátyás király kalváriája.

A kincstárról: Dankó József dr. művén kívül Czobor Béla dr. (1881) és Szalay Imre (1894) írtak. Utóbbi Mátyás király kálváriájáról írt tudományos becsű értekezést.

Esztergom egyéb nevezetességekben is bővelkedik. A vár alatt, közvetetlen a főszékesegyházhoz vezető kocsiút két oldalán húzódnak el a kanonoki házak. Valamennyi kétemeletes, sárgára festett épület. Egy-egy oldalon 6-6 épület áll, egybeépítve, míg a Bazilikával szemben két félre osztott modern, egyemeletes püspöki ház zárja be a négyszöget. A várhegy szelíd lejtőjén kedves sétaútak kanyarognak, az erdőszerű parkos oldalon.

A várhegy alatt, a főszékesegyház épületétől éjszakkeletre, mintegy ötven méternyi távolságban, alagút van. Esztergomi szójárás szerint: Sötét kapu. A várhegynek e helyütt keskenyebb részét szeli keresztül és összeköti a két városrészt. Az alagútat Rudnay prímás építtette. Közvetetlen az alagút mellett jobbra és balra vannak a prímási pinczék híres, kitünő boraikkal.

Érdekes nevezetessége még a várnak, a Duna felőli részen, a Garamra szögellő ép bástyája, melynek tetején és belsejében van a vízvezeték, a melyet a primatia és a főkáptalan közösen építtettek és egyedül az ő szükségletükre szolgál. Ebbe a vizet a Duna partján épült vízmű hajtja fel.

Az esztergomi vár mozgalmas multjához Balassa Bálintnak, a XVI-ik századbeli legkitünőbb magyar lyrikusnak emlékezete is hozzáfűződik. Az esztergomi várnak 1594-ben történt eredménytelen ostromakor jelen volt s egy ágyúgolyó mindkét lábát összeroncsolta. Sebesülése után orvosi műtétnek vetették alá, de - sajnos - hiába, mert röviddel azután meghalt. Tetemeit Hybbén, (Liptó vm.) helyezték örök nyugalomra. A költő emlékét Esztergomban a vár alatt - állítólag elestének helyén - a nevét viselő utcza őrzi.

Esztergom 1893-ig aránylag kicsiny, mindössze 9000-et alig meghaladó lélekszámmal bíró város volt. Ekkor kormányi jóváhagyás mellett a hozzáépült Víziváros, Szent-Tamás és Szent-Györgymező községekkel egyesült és így lakossága az 1900-ik évi népszámlálás szerint 18,000-re emelkedett. A halandóság nem nagy, a mi arra vall, hogy Esztergom egészséges város. A lakosság száma a különböző idők összehasonlítása után rendszeres emelkedésben van.

44A legutóbbi népszámlálás szerint 17,909 lakosa van Esztergomnak; ebből polgári 16,948, katona 961, férfi 9191, nő, 8,718, nőtlen 10,587, házas 60120, özvegy 1181, elvált 21.

Hitfelekezetek szerint: 16,337 katholikus, 415 református, 22 gör. kel. szerb, 161 ág. evangelikus és 941 izraelita. Nemzetiség szerint: magyar 16,654, német 806, tót 312 és egyéb 137.

Műveltség dolgában az ország legelső városai között áll. A lakosságnak 90%-a ír és olvas és egyáltalán nincs olyan gyermek, a ki iskoláztatásban nem részesülne, a mi a helyhatóság és a tantestület közös, elismerésre méltó buzgólkodásának dícséretes eredménye. A lakóházak száma 2130. Tíz-tizenöt év óta az építkezés terén haladás tapasztalható. A város-szabályozás és szépítés tekintetében kitűnő szabályrendelet intézkedik s ennek czéltudatos alkalmazásával-hovatovább bekövetkezik az az idő, a mikor Esztergom a modern városok díszes sorába emelkedhetik.

A város utczái, - kivéve a tizenöt évvel ezelőtt hozzácsatolt volt Szentgyörgymező községeit, - általában kövezettek. A belvároson végig több mint 6 kilométer hosszban teljesen új kocsikövezet teszi kényelmessé a közlekedést, több utcza kövezetének teljes felújítására most hirdettek árlejtést. Van a városnak egy csinosan parkozott főtere is, mely nevét a legnagyobb magyartól: gróf Széchenyi Istvántól vette. A Széchenyi-tér és az ennek folytatásában nyíló Rákóczi-tér teljesen aszfalt-burkolattal van borítva. A Széchenyi-tér dísze az 1900-ban teljesen újonnan épült sz. Háromság-szobor. E szobor helyén már állott régebben egy, annak a romlása után Kiss György akad. szobrász új és pompás művét állították fel. Ennek, a sz. Háromság-csoportozaton kívül, több mellékalakja van. Igy három irányban kiugró talapzatán áll árpádházi Sz. Erzsébet szobra, melyet a művész bold. Erzsébet királyné alakjáról sikerülten mintázott, továbbá Sz. István és Sz. László magyar királyok szobrai. A hármas oszlop között látható Sz. Sebestyén, Sz. Rókus és Magyarország nagyasszonyának szobrai. - A talapzatot és a párkányzatokat szép bronz-reliefek díszítik.

A városba számos irányból vezet út. Így nevezetesen az úgynevezett budai út, mely jelenleg állami közút, a táti-út, melyen Komárom felől jön az útas, ez törvényhatósági közút. Párkány község felől a Mária Valéria állandó Dunahídon keresztül, mely az állami út folytatása Bars vármegye felé és Visegrád felől, mely ismét törvényhatósági közút. A budai országútba torkollik a budapest-esztergomi h. é. vasút állomásától jövő út is és a kezdetén dorogi útnak, két kilométer hosszban Kossuth Lajos-utczának, majd a nagy dunai hídig Ferencz József-útnak nevezett utczákkal folytatódik. - A táti-út a Kossuth Lajos-utczába vezet. - Az állandó hídról a szigeten keresztül magas töltésű út vezet a városba, a kis Dunán épült vashídon át. Ennek folytatása a Sz. Lőrincz-utcza, végül a Visegrád felől jövő út a főszékesegyház és káptalanházak előtt, a Vár-úton lefelé, a Ferencz József-útba csatlakozik. - A város leghosszabb útvonala a dorogi-út folytatása, a Kossuth Lajos-utcza és Ferencz József-út. - A Kossuth Lajos-(régen Buda, vagy Kapu) utczán a vasúttól bejövet, középtájon találjuk az 1894-ben 1.400,000 kor. költséggel, pavillon-rendszerben épült új, - egyáltalán nem díszes - gyalogsági laktanyát, mely egy hadilétszámú ezredet fogadhat be. - Ezzel átellenben van a város új főgimnáziuma, a mely alig pár évvel ezelőtt épült és egyike a város legsikerültebb középületeinek. - A főgimnáziumban a hazafias Sz. Benedek-rend tanít - A taneredmény általában és folyton dicséretes. Az esztergomi főgimnázium közéletünk jeleseinek egész sorozatát nevelte, s tanárai között is sok jeles név szerepel. Mint ezt más fejezetünkben bőven tárgyaljuk.

A főgimnázium szomszédságában fekszik a város egyik kényelmes, egyemeletes szállója, a Magyar király számos szobájával, éttermekkel, modern báltermekkel és nyári helyiséggel. - Ettől nem messze rátalálunk az Esztergomi Takarékpénztár r.-társaság kétemeletes üzleti palotájára, melynek két utczára tekintő díszes homlokzata van. - A Rákóczi-téren modern kávéház, a "Központi" látja el szórakozással és frissítőkkel az esztergomi intelligencziát. A Ferencz József-úton, a Vár-út tövében, egy monumentális alkotás, a "Bibliotheca" tűnik szemünkbe. Itt van az esztergomi székesfőkáptalan óriás és nagybecsű könyv-, okmány- és levéltára. Ettől, az út folytatásában, nem messze van az érseki felsőbb nevelő-intézet, melynek hírneve általában dícséretes. Ezzel átellenben egy kisebb térnek a Duna felé néző oldalán áll a herczegprimási palota, 51a melyet néh. Simor János emeltetett. - Az épület főhomlokzata a Dunára néz és az előtte elterülő park öléből impozáns módon emelkedik ki. - A palotában a herczegprímási lakosztályon kívül egy herczegi lakosztály is van s ezt az uralkodó család tagjai részére tartják fenn. - A lakosztályokon kívül a többi helyiséget a Dunára néző épületben a főegyházmegyei iroda és az udvari papság szobái foglalják el, míg a másik oldalon levő főépületben vannak a hírneves herczegprimási könyvtár, a Simor János-féle, országos közkincsnek mondható képtár s az ezzel együtt kezelt érem- és régiségtár.

A nagy Dunát átszelő Mária Valéria-hidat, mely öt óriási ívvel uralkodik a fejedelmi folyam felett, 1893-ban - miután a herczegprímás a régi hajóhídon gyakorolt vámszedési jogáról nagylelkűen lemondott, - kezdte építeni Cathry Saléz hírneves hídépítő czég. A hidat 1895 őszén adták át a forgalomnak nagy ünnepségek mellett. A hídszentelést Vaszary Kolos bíbornok-herczegprímás végezte s az ünnepélyen külön hajón az akkori kormánynak több tagja vett részt.

A híd felől jövő úttest magas töltésű, folytatása a kis Dunát átszelő vashídon túl, a Sz. Lőrincz-utcza. - Az utczának a városba vezető baloldalát az esztergomi takarékpénztár r.-társaságnak hosszú bérpalotája foglalja el. Az épület egyike a legtartósabb modern alkotásoknak s a városban már évekkel ezelőtt érezhetővé vált lakáshiány jelentékenyen apasztotta, s a várost szépítette. A másik oldal, modern házakkal, most van kiépülőben.

A Széchenyi-téren legelőször ötlik szemünkbe a városháza. Remek barokk-stylben emelt egyemeletes épület, mansard tetőszerkezettel. Az épület nyolczvan méter hosszú homlokzata izmos oszlopsorokon nyugszik. - A városházát az 1600-as évek végén, közvetetlen a törökök kiűzetése után, Bottyán János a saját használatára kastélyul építtette. - Ide vonult vissza a karlóczai békekötés (1699) után, hogy öreg korára pihenést találjon. A történelemben részletesen tárgyaljuk későbbi viharos sorsát. Kukländer várparancsnok hűtlenséggel vádolja, elfogják, javaiból kifosztják, közben szerencsésen megmenekül, felajánlja kipróbált hadvezéri képességeit II. Rákóczi Ferencznek, végig harczolja a kurucz szabadságharczot, de nem a csatamezőn vész el, hanem 1709. évi szept. 25-én, hetven éves korában a hatvani táborban hal meg, betegen. - Gyöngyösön, a Sz. Ferenczrendiek templomának sírboltjában helyezték örök nyugalomra a "nép atyját" "Bottyán apót", mint a hogy jóságáért nevezték. Érdekes tudni, hogy habár az esztergomiak Bottyánt "ügön kedvelték" és "kiváltkép örvendettek építkezésin", mégis megharagudtak reá akkor, mikor kastélyát Lipót király 1698-ban nemesi kúriává avatta. - Az akkori városi hatóság azért gerjedt fel ez ellen, mert a királyi decretum szerint, ettől fogva a kastély és annak tartozékai nem tartoztak a város joghatósága alá és utánuk polgári terhek nem voltak kivethetők.⁰ E miatt a város nemcsak tiltakozott, hanem erőszakhoz is nyúlt. A városi főbíró fegyveresekkel támadta meg a kastélyt, bedöntötte a kaput s elfogván Bottyánt, a saját házához hurczoltatta. - A nyitrai káptalan - mert az esztergomi még nem tért vissza, - törvényesen beiktatta Bottyánt, az eljárásnak azonban Csejthey János városi ügyész, az 1655. évi 75. t.-cz s egyéb uzusra hivatkozva ellentmondott. - 1704-ben Kukländer vette birtokba a Bottyán-kúriát és nejének ajándékozta azt. Több mint 21 évig hiába tiltakozott a város a ház nemesi kiváltságai ellen, hiába próbált egyezséget is, semmi sem sikerült. 1726-ban Kukländer özvegye elhalálozván, végre a kir. kamara két év multával 4000 rajnai német forintért¹ engedte azt át a városnak. - A ház ekkor nem úgy állott, mint most. Egyszerű, empíre-fedélzetű, földszintes kúria volt s 1729-ben építtetett reá a város emeletet. A ház déli oldalán sem állott még a mai tornyos épület, a melyet Mária Terézia 6000 frtos adományának felhasználásával, az 1770-es évek közepe táján, 8041 frtnyi költséggel építtetett a város a gimnázium részére. A tanintézet 1779-ben nyilt meg s száz évnél tovább szolgált e czélra, jelenleg pedig egy részében elemi leányiskola, más részében városi hivatalok vannak. A torony homlokzata alatt a királynő bőkezűségét márványtáblán e sorok hirdetik:

52A városháznak a Duna felől elő oldalán levő másik szárnyépülete már újabb keletű s benne 1908-ig az ötven év óta fennálló reál-, továbbá földszintjén a belvárosi fiúiskola volt, most az emeletet városi hivatalos helyiségek czéljára rendezték be.

A Széchenyi-téren találjuk a kir. járásbíróság modern, egyemeletes épületét, nemkülönben a m. kir. postahivatalnak szintén emeletes házát.

A városház déli szárnya mellett vezet el a Bottyán János-utcza, a melyet a város közönsége a hős kurucz vezér emlékezetének megörökítése végett nevezett el így. Ebben az utczában van a vármegyeháza. Egyemeletes épület, tetőzete empire-stilusú, díszes erkélye terméskőből készült.

A megyeházzal szemben találjuk a Szent Benedekrendi társházat és a hozzá épült r. kath. főgimnáziumot. Az előbbi épület régebbi, ellenben a főgimnázium alig tíz éves. Utóbbi a szab. kir. város tulajdona és építési költsége meghaladta a kétszázezer koronát. Szomorúan érdekes dolog, hogy a város közönsége nem egészen húsz esztendő lefolyása alatt kétszer építtette a gimnáziumot. Az elsőt ugyanis az akkori felsőbb regime pártoltja emelte s habár a város szakértői azt építés közben és építés után is folyton kifogásolták, hiába volt minden ellenkezés, mégis a város nyakába szakadt. Az épület hamar össze-vissza repedezett, veszedelmes sülyedéseket észleltek rajta s 1895-ben életbiztonsági okokból be kellett záratni. Nemsokára azután csákány alá került és 1898-ban helyet adott a mostani, mindenben kifogástalan szép épületnek.

A főgimnáziummal szemben, homlokzatával a Bottyán-utczára néz a Sz. Ferencz-rendi társház. - Két emeletes, dísztelen, komor épülettömb, mely a mellette levő templommal egybeépülve, az utczának fél oldalát foglalja el.

A Sz. Ferencz-rend Esztergomba IV. Béla idejében jött, illetőleg az telepítette ide őket. - A rendet akkor a Fratres Minoresnek, a mostani szerzet ősei alkották. A kolostort és a templomot - Bél Mátyás szerint - IV. Béla építtette a Segítő Boldogasszony tiszteletére. - IV. Béla úgy intézkedett, hogy családja és ő a templom sírboltjában találjanak holtuk után nyugodalmat. Nejét, Máriát, a ki Elek görög császár leánya volt, továbbá fiát, Béla herczeget el is temettette oda és őt is ott helyezték nyugalomra, - ámde nem sokáig pihenhetett, mert Fülöp prímás - jóllehet a barátok ellenezték, - a várbeli templom sírboltjába vitette át. A szerzet, mely minden jogát-javát IV. Bélának köszönhette, nem tűrte a prímás önkényét és egészen a pápáig vitte panaszát. - A pápa helyet is adott a szerzet panaszának és megparancsolta a prímásnak, hogy a királyi hamvakat a szerzetnek adja vissza. Ez meg is történt s a hálás szerzet átszállította IV. Béla tetemeit eredeti helyükre. A kolostor és templom a török hódoltság kezdetén elpusztult. Anyagából a győztes ellenség, a várfalakat erősítette meg.

A kolostor és a templom - mai helyén, mely valószínűleg a réginek helye, - a város hatóságának köszönheti létét. A város ugyanis 1697-ben a tanács útján meghívta a Mária tartománybeli Sz. Ferenczrendieket s részükre 36 öl széles és 57 öl hosszú telket adományozott.². - Számos forrásból gyűjtött pénzen épült azután fel a kolostor és a templom s fenntartásukra Széchenyi György érsek 20.000 rajnai forintból álló alapítványnyal gondoskodott. - Érdekes, hogy a városi hatóságot az ösztönözte a szerzet meghívására, hogy 1697-ben a város területén csak egyetlen plébánia volt s ez is a Vízivároson feküdt, a Víziváros pedig éjjelente rendes kapukkal lévén elzárva, a plébános a betegekhez alig jöhetett ki és az őt hívó küldöttek nem mehettek hozzá.

A mostani Sz. Ferenczrendi templom alapkövét 1700-ban tették le, de az építést a kurucz-labancz idők mozgalmai megakadályozták s csak 1717-ben fejezték be. A kolostor építése még nehezebben ment, annyira, hogy csak 1755-ben jutott teljes befejezéséhez. - A kolostor, mely eredetileg egy emeletre épült, az 1870-es évek elején egy emelettel bővült. A második emeletet a vallás- és közoktatásügyi kormány Trefort Ágoston minisztersége idejében építtette oly czéllal, hogy abban a boszniai származású növendék-szerzetesek képeztessenek. - Bosnyák fráterekkel be is népesült az új emelet, azonban 1878-ban - Bosznia-Herczegovina okkupácziójának elhatározása idejében, - egy éjjel teljesen kiürült. A hazájuk veszedelmét megsejtő növendékpapok ugyanis mind elillantak, s hazájuk szabadságáért hegyeik között ellenségeink sorába állottak.

53E helyütt még meg kell említenünk, hogy IV. Béla sírjának hollétét ez idő szerint homály fedi ugyan, de az Esztergomvidéki Történelmi és Régészeti társaság már olyan adatok birtokában van, a melyek segélyével és megfelelő kormányi támogatással a második honalapítónak méltán nevezhető nagy király tetemeit meg lehet találni.

A Sz. Ferenczrendi templommal szemben áll a szab. kir. városi plébánia. Egyszerű, csinos földszintes épület, bolthajtásos szobákkal, még 1784-ben épült. A szab. kir. városi plébánia egy ideig nélkülözte a templomot, 1826-ban azonban már felépült ugyanazon telken a Duna felé néző plébánia-templom, mely tökéletes barokk stiljével egyike a város legszebb templomainak. A templom belsejét legutóbb 1903-ban újították meg, az akkori plébános: Fehér Gyula dr. esztergomi prelátus-kanonok lelkes kezdeményezésére. Gyönyörű, fehér carrarai márványból készült új oltárt emeltek. E fölött van Vaszary János festőművész óriási méretű oltárképe, mely Sz. Péter és Sz. Pál életéből azt a pillanatot örökíti meg, a mikor a két apostol Róma népét nyilvánosan kereszteli. A restaurációval majdnem egyidőben új orgonát nyert a templom, a villamos világítást is bevezették és a torony régi óráját egy teljesen modern, új óraművel váltották fel. - A templom alatt levő kriptában régi esztergomi patriczius családok érdemes ősei nyugszanak. A plébánia és templom Esztergom város kegyurasága alatt áll.

A város e részét elhagyva, a Kossuth-utcza folytatásában, illetve azzal szemközt, dél felé találjuk az úgynevezett kerek templomot, vagy rotundát. - Ez voltaképen kicsinyített mása, jobban mondva eredetije a Bazilika tervének. Rudnay Sándor prímás ugyanis eleve tudta, hogy a főszékesegyház nagy művének befejezését életében meg nem érheti s e végből de meg azért is, mert a város épen dél felé jelentékenyen beépült és kath. vallásúakkal népesült, elhatározta, hogy a Bazilika eredeti tervét kicsinyben megépítteti. - A teljesen kerekded alakban épült hajó fölött magas kupola emelkedik, míg a kupola két oldalán, attól függetlenül, két alacsony torony áll. - a templom főbejárata előtt széles oszlopcsarnok húzódik. - A templomot Rudnay prímás Sz. Anna tiszteletére építtette s ezért Anna-templomnak is nevezik. Belseje kissé sötétes ugyan, de általában áhítatra gerjesztő. Festése - melynek felújítása a temploma lelkésze: Számord Ignácz pápa kamarás sokat fáradozott, - általában megfelel a hely méltóságának és új falképei valóban elragadók.

A Kossuth-utczán találjuk a gör. kel. szerb templomot és plébániát. Itt meg kell említenünk, hogy Esztergomnak a sík területen épült része, nevezetesen a régi város, annak idején jobbára ráczokkal volt benépesítve. Azok voltak a kereskedők, korcsmárosok, iparosok Esztergomban. - Az is bizonyos, hogy a ráczok - vagy a mint köznyelven hívták: görögök, - igen élelmes nép volt. Esztergomban pedig kiváló alkalom nyílt arra, hogy vagyont szerezhessenek. - A közlekedés általában tengelyen és vontatással bonyolult le. És ez volt az ő erősségük. Később azután egyrészt a más vallásúak által támasztott verseny, másrészt a közlekedési eszközökben előállott előnyösebb változások miatt az ő csillaguk is lehanyatlott. Egy részük elköltözött, más részük pedig küzdött még a megváltozott életviszonyokkal. Közben fogytak, egyre fogytak, annyira, hogy jelenleg eredeti esztergomi rácz család már nincs is. A templomban, mely szintén elhanyagolt állapotú, a jelenlegi lelkész: Csupics Emil, a város környékén kertészkedő bolgároknak tart istentiszteletet. - A valamikor gazdag gör. kel. szerb plébánia szegény épületein nyoma sincsen a javításnak, elárvult és sorsa valószínűleg az lesz, hogy végleg megszüntetik.

A régi, vagyis a belvárosnak több temploma nincsen. A vízivárosi részen két templomot találunk, nevezetesen a plébánia-templomot, mely a Simor János herczegprímás áldozatkészségéből emelt prímás palota mellett van és ezzel szemben a mindenkori prímásoktól fenntartott és a Paulai Sz. Vinczéről nevezett nővérektől vezetett leánynevelő-intézet mellé épült templomot. Ez utóbbinak a belseje említést és érdeklődést érdemel. A buzgó nővérek és az intézetből kikerült hálás tanítványok készségéből a templom belseje olyan ízléses berendezésű, oly pazar és mégis szolid pompájú s e mellett olyan áhítatra gerjesztő, hogy állandó látogatottság dolgában egyetlen templom sem versenyezhet vele Esztergomban.

A volt Szentgyörgymező községben, mely tudvalevőleg Esztergomhoz kapcsoltatott s annak volt a IV-ik kerülete, egy emelkedettebb téren áll a szerény templom. Sugár tornyával uralkodik a jobbára földmívelő néptől 54lakott városrészen. Belseje szűk. Inkább kápolnaszerű. - Fenntartó kegyura a herczegprímás.

Az alig húsz éve alakult esztergomi református hitközségnek is van szerény kis temploma. Saját nagy telkén, a város keleti részén épült.

Az esztergomi izr. hitközség imaháza csinos, modern alkotás. A volt Szenttamás község területén, eldugott helyen épült s ezért elég szép arányaival egyáltalán nem érvényesül.

Esztergomban igen sok kápolna van s ezeket a kath. hívek áldozatkészségén kívül, alapítványokból tartják fenn. - A kápolnák között, mint legmagasabban fekvő, a kálvárián épült messze látszik. Csinos, alig tíz éve létesített alkotás ez, közvetetlen a belvárosi temető felett. A környéke szépen fásítva, kedvelt látogató helye az ájtatoskodóknak, míg a hozzávezető, jól gondozott szerpentinút oldalain levő stácziók művészi kezek alkotásai.

A kálvária alatt találjuk az ú. n. Jó pásztor-kápolnát. Ez a belvárosi temetőnek új kápolnája. Ez is mintegy tíz éve épült gyönyörű, csúcsives stilben s méltó a megtekintésre. Alatta sírboltok vannak s ezek eladására számítva, építtették a kápolnát is, míg a temető bejáratánál levő régi kápolnát ravatalozó helylyé alakították át.

A volt Szenttamás községben - most III. kerület - két kápolnát találunk. Az egyik, mely a vízivárosi plébánia filialisa, a völgyben, a másik pedig a várral átellenes Sz. Tamás-hegy tetején épült s e mellett van egy másik kálvária is.

A volt Szentgyörgymező községben - jelenleg IV. kerület - több kápolna van. Nevezetesen egy a Simor János herczegprímástól alakított érseki kórházban, egy az érseki leányárvaházban, egy pedig a sírkertben, mely utóbbit a régen kihalt Miklósffy család építtette. A város környékén találjuk az Orbán-kápolnát, mely a Czigánykút-forrás mellett levő dombon épült, s a melyet annak alapjából a városi hatóság csak nemrég építtetett újra. - A szentgyörgymezei részen, a szőlőhegyen, a Sz. János-kút forrásánál is van egy kisded, ódon kápolna. Harangja tavasztól-őszig minden este jelzi a dolgozó népnek a napnyugtát.

A várhegy déli oldalain hatalmas kétemeletes épülettömb fekszik. Tekintélyes homlokzatával a Dunára néz. Ez a papnevelő-intézet. A prímási palotával a Duna mentében szemközt találjuk a kath. érseki tanítóképző-intézetet. Egyemeletes, a hídfeljáró építésekor javarészben föld alá sülyesztett épület. Ez az intézet közel egy évszázados fennállása alatt ezernyi derék tanítót nevelt a magyar kath. hitéletnek és a népoktatás ügyének. Épülete azonban teljesen alkalmatlan iskolai czélra, sőt egészségi szempontból nem is volna szabad már használni. Sajnos, e részben a fenntartó herczegprimás eddig még nem intézkedett, jóllehet az új képző felállításának terve lassanként eléri másfél évtizedes jubileumát! A város belterületén levő egy hadi létszámú gyalogezred laktanyájáról már emlékeztünk.

A város közvilágítását a villanytelep látja el. Esztergom 1906-ig petroleummal és gazolinnal világíttatott, azonban egyrészt a gyéren alkalmazott lámpák, másrészt a velük járó kalamitások miatt jobb világítási módról kellett gondoskodni. A megindított tárgyalások alkalmával a közönségnek egy része a gáz, másik része a villanyvilágítást követelte, de minthogy a nagy területen fekvő várost gázzal, mely t. i. rendkívül költséges földalatti munkálatokat igényel, világítani, erre való fedezet hiánya miatt, nem lehetett, győzött a jobb és czélszerűbb villany. A telepet, mely a helyi érdekű vasútállomással szemben épűlt, nemkülönben a köz- és magánvilágítási műtárgyakat, berendezést, stb. a Ganz-féle vill. r. t. czég készítette. A villamos mű oly mintaszerű, hogy berendezésére nézve bármely város megirigyelheti. A közvilágítás általában kisebb égőkkel és a tereken s a főbb közlekedési vonalakon hatalmas ívlámpákkal mindenben sikerült. Az esztergomi villamos mű megteremtése után alig egy évre, berendeztette a város a szomszédos Párkány község közvilágítását is. A község ezért hosszabb szerződéssel biztosított bért fizet. Minthogy jelenleg a villamnak ipari czélokra való felhasználása igen előrehaladt és mert a helyi érdekű vasút esztergomi, valamint a M. Á. V. párkánynánai állomásai villammal fognak világíttatni, a város közönsége elhatározta, hogy a telepet egy gépegységgel kibővítteti, nehogy túlterhelés következtében áramszolgáltatási akadályok álljanak elő. A villamos mű kezdettől fogva nyereséggel dolgozik és lassanként eljön az az idő, hogy a város közvilágítása a nyereségből nemcsak kikerül, hanem ezenfelül tiszta haszon is marad.

Esztergom társadalmi élete igen élénk, a mint általában a város közönsége is gazdag intellektuális tulajdonságokban. Első és legrégibb társadalmi intézménye Esztergomnak a félszázad óta fennálló Széchenyi-kaszinó, mely az esztergomi takarékpénztár Lőrincz-utczai bérházának a Dunára néző részében modern komforttal rendezkedett be. A kaszinó nagytermében egy állandó színpad is épült és a tagokból műkedvelő gárda alakúlt. Rendeznek ünnepélyeket, felolvasást, színielőadásokat és ezeken kívül igen vonzó összejöveteleket. A kaszinó irányzata teljesen társadalmi s a mi fő, abban az a törekvés nyilvánúl meg, hogy a művelődés eszközei gerjedjenek. E végből a kaszinó házon kívűl is tevékenykedik, abban, hogy a főgimnázium ifjúságának pályadíjakat nyújt sikerül magyar irodalmi művekért.

A katholikus kör az 1890-es évek elején alakúlt s mint általában a hasonló jellegű intézmények, nemcsak társadalomművelő és fejlesztő, hanem hitéleti tevékenységet is fejt ki. A Széchenyi-téren földszintes, igen csinos saját házában állandó pezsgő élet van.

A katholikus legényegylet egyike a legrégebbeknek. Széchenyi-téri saját házában a czélnak megfelelő tágas helyiségek állnak a tagok rendelkezésére. Van külön bál-, nagy hangversenyterme is. Látogatottsága igen nagy és a kath. hitélet terén eredményekkel dicsekedhetik.

Esztergomban két nőegylet is működik, nevezetesen a Szt. Erzsébetről nevezett kath. jótékony és az izraelita jótékony nőegyletek.

Egyéb társadalmi egyesületek: A Szt. Vinczéről nevezett jótékony egyesületet, a belvárosi kath. polgári olvasókör, az esztergomi szenttamási és vízivárosi kath. és a szentgyörgymezei kath. olvasókör. A belvárosi olvasókör kebelében egy ifjúsági egyesület is működik. A dal- és zenekedvelők egyesülete nemrég szünt meg, azonban feltámasztásán fáradoznak. A régi lövész-egylet Szemere Miklósnak, a vármegye köbölkúti kerülete képviselőjének kezdeményezéséből most alakúlt meg újból. Van több kath. kongregáczió is, a fi- és a nőnembeliek részére. Az izraelita hitközség kebelében a Chewra-Kadischa, vagy szent egylet fejt ki buzgó működést. Van temetkezési egylet is, mely Szt. Ignáczot vallja patronusául.

Esztergomban eléggé szervezett egészségügyi adminisztráczió van, bár az e téren szükséges népjóléti alkotások közül a város még nem mindent váltott magához. Okirataink arról, hogy a város a távoli múltban mily intézkedésekkel istápolta a közegészségügy ügyét, nem maradtak ugyan, mert tudvalevő, hogy épen Esztergom folytonos középpontja volt minden háborúságnak s így a feljegyzések is elpusztúltak, annyi azonban megállapítható, hogy pl. a lakosság ivóvízszükségletének biztosítására a rómaiak idejében vízvezeték szolgált, s hogy az a kétszáz éves török hódoltság idejében pusztúlt el. A vízvezeték a Szt. Jánoskúti, Csurgó- és Czigány-kúti forrásokat vezette a városba. A város területén történt nagyobb építkezéseknél felfedezett régi csatornák azt bizonyítják, hogy Esztergom csatorna-rendszerrel is rendelkezett. Hogy azonban a csatornákat mely időben alkották, megállapítani nem lehet s legfeljebb a belőlük kikerült téglák korából következtethetjük, hogy azok a rómaiaktól erednek.

Volt-e a XVIII. századot megelőző múltban Esztergomnak kórháza, nem tudjuk. 1837-ben építtetett ugyan a város egy azilumot, mely arra szolgált, hogy az önhibájukon kívül elaggott szegény polgárok abban találjanak végső menedéket, ez nem volt kórház, de megtörtént, hogy oda útközben elesett beteg vándorokat is bevettek és azok ott ápolásában és ellátásban részesültek s így vette fel ez az intézmény a nép ajkáról származott ispita (Ispotály) elnevezést, mely a Bach-korszakban már rá is illett, a mennyiben ekkor felerészben tényleg kórházi czélokra rendezték be. Hogy az így előállott kórház-intézmény miként nyert közkórházi, nyilvános jelleget, erre nézve adatokat nem találunk, de az bizonyos, hogy hallgatólagosan viselte és az 1876: XIV. t.-cz. életbeléptetésével mint ilyen működött tovább.

A város területén három kórház van. Első ezek között a jelenlegi herczegprímás nevéről elnevezett városi Kolos-közkórház, mely egy nagy telken, pavillon-rendszerben, jobbára az áldozatkész meczenások és a város közönségének adományából létesült. Mindössze tíz éves. Szemre elég csinos; épületei teljesen lapos tetejűek. Két pavillonja egyemeletes. Van ezenkívűl egy földszintes belgyógyászati pavillonja, külön, emeletes főorvosi laka, az apáczák részére csinos 56kápolnával egybeépített lakása, elkülönítő pavillonja, két zárkás épülete elmebetegek ideiglenes elhelyezésére, hullaháza, stb. A közkórház közel 400.000 koronába került. Egy pavillont gyermek-betegek részére az Esztergomi Takarékpénztár saját költségén emeltetett. Az apácza-lak mellett levő remek kis kápolna építése és berendezése Walter Gyula dr. esztergomi prelátus-kanonok fáradozásának és áldozatkészségének köszönhető. Vaszary Kolos bíbornok-herczegprimás nagyobb készpénz-adomány mellett, azzal is lehetővé tette a védnöksége alá fogadott közkórház építését, hogy a felmerült és adósságba is került kórház tartozásának törlesztésére évenként 2000 koronát adományoz. A kórház eredetileg 90 ágyra épült. De a forgalom olyan nagy, hogy már is száznál több ágyra kellett bővíteni. Vezetése Gönczy Béla dr. egyetemes orvostudor, kórházigazgató főorvos kezében összpontosúl. Alorvosa Vándor Ödön dr. egyetemes orvostudor. A kórházban egy segédorvosi helyet is rendszeresítettek. A közkórház működése kifogástalan, a betegek minden társadalmi osztályból teljes bizalommal keresik fel. Ápolási napjainak száma 1907 folyamán jóval meghaladta a 35.000-et.

A Simor János volt herczegprimás által alapított érseki kórházról, mely nem nyilvánossági jogú, már megemlékeztünk. Nemes intencziókban oly gazdag alapítójának úgy szól a rendelkezése, hogy ebben a kórházban ápoltassanak a primatia, káptalan és papnevelő-intézet beteg alkalmazottai, háború esetén pedig a Vörös-kereszt egylet veheti igénybe. Az intézet főorvosa és igazgatója: Gedeon Kálmán dr. egyetemes orvostudor. Az ápolási teendőket a Szt. Vinczéről elnevezett szatmári irgalmas rend nővérei látják el.

Az Esztergomban állomásozó katonaság részére 1894-ben egyemeletes, modern kórház épült a város tulajdonában levő Thereziánumi³ bérföldeken.

A város területén jelenleg nyolcz orvos működik. Ezek közül négy hatósági orvos (t. i. két megyei, illetve járási és két városi ker. orvos) a többi magángyakorlatot folytat.

Van Esztergomban három kitünően vezetett gyógyszertár és egy gyógyszeráru-kereskedés.

Mint minden olyan városba, a hol valamely magasabb, vagyonosabb status székel, a vidék szegényei seregestől vonúlnak, így Esztergomba is vonzza ezeket a primási udvar fénye, nemkülönben a székesfőkáptalan könyörületességének híve. A szegények inváziója miatt Esztergom város hatósága a szegényügyet tíz évvel ezelőtt kénytelen volt szabályozni. Első intézkedése az volt, hogy a koldúlásnak gátat vetett olyformán, hogy összeíratta a tényleg segélyre szorúlókat, a nem esztergomi illetőségűeket szép szerével kitessékelte, a munkaképeseket munkára utalta és a jótékony emberbarátokat felkérte, hogy adományaikat a város szegénypénztárába fizessék. Az összeírt szegények segélyezésének nagyságát a szegényügyi bizottság javaslatára a tanács esetenként állapította meg. Az önhibájukon kívül elszegényedett, keresetképtelen polgárok az 1837-ben alapított "aggok-házá"-ban, míg az egyéb szegény népség a szegényházban találnak menedéket és eltartást.

Az aggok-házát 1837-ben Helischer dr. volt városi tanácsos, kiváló emberbarát alapította. Ebből fejlődött a városi kórházintézmény s ez utóbbinak modern alapokra történt helyezése után az épület teljesen a szegényügy szolgálatára köttetett le.

Esztergomban jelenleg nincs koldús. A főszékesegyházhoz vezető útakat nem özönlik többé el a nyomorúságukat leplezetlenül mutogató, szánalmas koldúsok és a jótékonyság fillérei helyes útakon jutnak azok kezéhez, a kik a sors mostohaságából arra szorúlnak.

Esztergom város tűzvédelmét a közel ötven év óta fennálló önk. tűzoltóegylet és városi hivatásos tűzoltóság látja el. Ritka város áldozott ez ügyre oly sokat és olyan állandóan, mint Esztergom, hanem meg is van az eredménye. A tűzoltóság a legmodernebb felszereléssel dicsekszik. Van gőzfecskendője, a mely a legnagyobb magyar tűzoltó: néhai József főherczeg nevét viseli. Van egy egészen új és egy régebbi gép-létrája, hat darab egységes mozdonyfecskendője, szerkocsija, számtalan segédeszköze, gyönyörű felszerelése. A tűzoltó-szerek a város két különböző helyén, megfelelő épületekben vannak elhelyezve. Az egyik épület a Duna-parton áll, itt van a hivatásos tűzoltóság szertára és főőrsége, 57míg a várba vezető úttal szemben egy másik szertár a városhoz csatolt községek védelmére szolgál. Mindkét szertár mellett istálló épült s ezekben a tűzoltáshoz rendelt lovak szerszámban állanak. Minthogy a városnak nincs vízvezetéke, a vízbeszerzés is nehézségekbe ütközött mindaddig, a míg a Duna mellett levő szertár fel nem épült. Ebben egy nagy víztartányt állítottak fel és azt egy erős benzin-motor a Duna mellett épült bővízű kútból táplálja. A tartányból az épület falaiba illesztett vezetéken át jön a víz az odaállított vízhordó-lajtokba. Egy 8 hl.-es lajt megtöltése egy perczbe kerül. A város öntözését is ez a tartány biztosítja. A hatalmas öntöző-lajtokat abból töltik meg. A tűzoltóság a város majorjában, a külső katonai laktanyában, a IV. kerületben és a szérükön is tart fecskendőket és vízhordó-lajtokat, hogy veszedelem esetén mindig készen legyen.

Esztergom szab. kir. város határa igen nagy. Éjszakon Pilisszentlélek és Kesztölcz, keleten Dorog, Tokod és Tát, délen a Duna, nyugaton pedig Pilismarót község határolják. Határterülete több mint 30.000 kat. hold. A város határában mezőgazdasági és szőlőkultura folyik. A mikor a phylloxera a 80-as évek végén a virágzó szőlőmívelést tönkre tette, a lakosságnak földmívelő része a hegyi szőlők míveléséről a homoki mívelésre tért át. Erre az őrhegyaljai, rózsavölgyi és szentkirályi dűlőkben levő, jobbára immunis területek voltak alkalmasak, továbbá a volt Szentgyörgymező község határának majdnem egész síksága. A homoki szőlőmívelés csakhamar fölvirágzott s a szőlők míveléséből élő, már-már tönk szélére jutott a nép a phylloxera-pusztulás okozta veszteséget kiheverhette. Ez annál jobban sikerült, mert a szőlőmivelők a csemegeszőlő termelését tűzték czélul és a termény értékesítésére Budapest jó piaczúl kínálkozott. A homoki mívelés ma már hovatovább hanyatlik s a hegyi telepítéseket fokozottan folytatják. A sok bajjal járó homoki mívelést azért kezdik abban hagyni, mert a sík területen a peronoszpora és a lisztharmat (Oidium) majdnem mindig állandó s mert a homokterület trágyázása egyrészt a távoli fekvés miatt nehezebb, másrészt a kevés javító-anyag hiánya miatt drágább. Igen helyes volt az az irányzat is, hogy az addigi borszőlőfajtákat az Esztergomban szintén adoptáló más fajtákkal jobbára felcserélték. A kadarkát, mely azelőtt áldása volt a bortermelőnek, azért nem ültetik, mert a borkereskedelemben a nehéz vörösbort egyáltalában nem keresik. A ráczfekete is e miatt ment ki a divatból. E fajták helyett kitűnően bevált a rizling, a mézes fehér, a Margit és a góhér, mint borszőlő fajták, míg a csemege-fajták közül a chasselas-k minden neme. Remekül terem és kitűnő csemegeszőlőnek termelik még a vörös bornak is igen kitűnő burgundi és oporto-fajokat, továbbá téli olcsó csemegeszőlőnek a nem valami izletes amerikai fajta othellót. A szőlőmívelők a rekonstrukczió idején az amerikai alanyokkal is kísérleteztek ugyan, de kevés sikerrel, mert egyrészt a talaj jobbára igen meszes és azt az amerikai alany kevésbbé tűri, másrészt a nép nem volt teljesen ráutalva a szőlőmívelésre s nem áldozott az oltvány kezelésére olyan munkát, a milyet az feltétlenül megkíván. Hogy a hegyi talajok mégis újra telepíttettek, ezt a szénkénegezésben felismert védekezési mód sikeres beválása idézte elő.

Esztergom a neszmélyi borvidékhez tartozik. A phylloxera-pusztításig is jó bor termett Esztergomban, azonban nem mondhatni, hogy nagyon keresték, számos kitűnő pinczésgazda volt bár, a borkezelés általában igen primitiv volt. Az egyszerű szőlőmíves keveset adott arra, hogy borait jól kezelje. Rendszerint must alakjában adta el termését, ha pedig ez nem sikerült, elszűrte azt jól-rosszul gondozott edényeibe. Most már mindez másként van. A boredények tisztántartására mindenfelé vigyáznak, a különféle fajborokat külön és tisztán kezelik s épen ennek köszönhető, hogy az esztergomi bort különösen a felvidék és Ausztria igen keresi. Érdekes megemlíteni, hogy az alsó-ausztriai, klostenburgi barátok minden évben jelentékeny bormennyiséget vásárolnak, azt maguk a helyszínén szűrik és felügyelet alatt szállítják el.

Az esztergomi bortermő-helyek közül legkitünőbb fehér bort terem az ú. n. Zamárd-hegy, hol is a rizling úgy bevált, a hogy talán sehol az országban. Itt vannak a herczegprímási szőlők is. Ez után következik a kusztusi (Custos) hegyi bor, majd a Szent János-kúti, mint a mely helyek a régi Szentgyörgymező község határában vannak, míg a régi esztergomi határban a seemani, világos borz- és ispita-hegyi borok a legkitűnőbb qualitásúak.

58A bor - sajnos - igen olcsó. Szüretkor a legkitűnőbb bormust hektoliterje 32, 36 és 44 koronába kerül, míg a fiatal, közepes minőségű bor 38-40, a jobb 44 és a legjobb qualitású (fajbor) 48-54 koronájával vásárolható.

Az esztergomi határ - régi bortermelő hely lévén⁴ - természetesen pinczékben is bővelkedik. Legelső pinczéje a herczegprímásnak van. Erről a várhegy leírásánál már szóltunk. A városhoz közelebb eső pinczék felett terjedelmes présházak vannak. Ezeket tulajdonosaik nyári tartózkodásra alkalmas helyiségekké alakítják át s bizonyosan eljő az az idő, a mikor Esztergom szőlőhegyei a nyaralók tömegével fognak dicsekedhetni.

A város határában a nép mezőgazdálkodást folytat, sajnos azonban, ez a gazdálkodás majdnem rendszer nélküli. A különben termékeny földeken egymásután folyton szemes terményeket vetnek. Búza, rozs, kukoricza váltogatják egymást, a nélkül, hogy öt-hat esztendőben egyszer másnemű növényeket látnánk. Az igaz, hogy a nép a saját földjeit elég jól trágyázza és míveli, de hogy a talaj kimerülése valamikor mégis bekövetkezik, több mint bizonyos.

Sajnos tapasztalás, hogy a földmívelő nép a krumplin és babon kívűl más konyha-növényt általában alig termel, s e miatt a város piaczát komáromi, és az esztergomi határban szorgoskodó bolgár kertészek látják el, holott ha a nép a répa, petrezselyem, paradicsom, ugorka, stb. termelésével foglalkoznék jelentékeny jövedelemtöbbletre tehetne szert.

A városban a szó szoros értelmében vett állattenyésztés nincs. A legelőt inkább a tejelő és az igás állatok részére tartják fenn. A város közönsége az 1894: XII. t.-cz.-ben előírt kötelezettségénél fogva az általában simmenthali (vörös-tarka) állatállományhoz gyönyörű tenyészapa-állatokat tart s e részben minden dícséret megilleti; az állattenyésztés ujabban fejlődik is.

A hivatalos város, a kommunitás, jelentékeny ingatlan vagyonnal rendelkezik, sajnos azonban, hogy mezőgazdasági mívelésre alkalmas területei szerteszét feküsznek, e miatt kénytelen azokat - bár eléggé jó bevétellel, - bérbe adás útján értékesíteni, saját czéljaira csak annyit míveltet, a mennyin az általa fenntartott igás- és tenyészállat-létszám részére takarmány terem.

Van a városnak különféle határkikerekítéssel és vásárlással több mint 5000 kat. holdra terjedő erdőterülete is. Az erdőtörvény életbe lépte előtt a városi erdő igen elhanyagolt állapotú volt. Akkor azután szakszerű kezelés alá vétetett s az immár negyvenedik szolgálati évét töltő Nozdroviczai Nozdroviczky Miklós erdőmester gondos munkássága folytán olyan objektuma lett a városnak, a mely értékében és jövedelmezőségében legelső rendű. A mikor az erdő szakszerű kezelés alá került, több volt benne a hárs, kőris, éger, vadcseresznye és egyéb nem értékes fa, mint az erdőmívelés szempontjából komolyan számba vehető egyéb fanem. A nem alkalmas fanemeket lassan, és az erdő állagának sérelme nélkül, szépen felváltotta a nemes tölgy és ma az egész erdőben a tölgy az uralkodó. A városi erdő összes jövedelme az 1908. évre szóló költségvetés szerint 51,294 korona 92 fillérben irányoztatott elő, de az okszerű kitermelés, illetve gyakorlatias értékesítés ez előirányzatot 20,000 koronával emelte. Az erdészeti kiadások főösszege 27,461 korona 82 fillér az előirányzatban, így tehát Esztergom város erdeje az 1908. év folytán 43,333 korona 10 fillér tiszta jövedelmet biztosított. Az erdőt az erdőmester felügyelete alatt öt erdővéd kezeli. Az erdei fatermelést a város raktári úton értékesíti.

Az erdő jövedelmeihez tartozik még az ott gyakorolt vadászati jog bérlete is, azonban ennek összegét nem az erdei jövedelmek között számolják el. A város erdeje kiváltkép nagy vadban dús. Legutóbb 6000 korona bért fizetett érte néh. gróf Schlick Ervin, a nemrég elhúnyt dúsgazdag osztrák főúr. A bérlet most áll újabb értékesítés alatt. - Az erdőben a város tulajdonában levő újonnan épült szép vadászkastély áll, több holdas park közepén. Ettől nem messze egy fából épült vadászház s melléképületei állanak a bérlő rendelkezésére. - Szarvas tömérdek van a városi erdőben, mely különben határos a m. kir. közalapítvány pilismaróti 12.000 holdas rengeteg erdőségével, illetve folytatása annak az erdőségnek, a mely Pest vármegyében Leányfalunál kezdődik s magában foglalja a 63visegrádi koronai,⁵ a dömösi káptalani és esztergomi prímási erdőket is. - Néhai gróf Schlick gyönyörű vadászzsákmányra tett itt évente szert és szerzett trofeái között számos 20-24-es található. - Őz is szép számmal akad és különösen sok a fáczán, a melyet a volt bérlő nagy előszeretettel tenyésztett. Vaddisznó jelenleg kevés van, pedig valamikor rengeteg sok volt, olyannyira, hogy a környéken a mezőgazdasági kulturában tűrhetetlen károkat okoztak. - A vaddisznót az a sertésvész pusztította ki, mely a vidéken 1894-ben fellépett és majdnem öt éven át folyton tartott. Az esztergomi városi erdőben vadvédelmi szempontból a legeltetés, gomba- és málna-szedés tilos és a bérlő a mellékterményeket évi 500 koronáért váltja magához.

Esztergom mellett lévén az ország legnagyobb folyama, természetes, hogy a halászatot is ősidők óta űzi a nép. A dunai halászati jogot Esztergom vármegyében a herczegprímás, a főkáptalan, a papnevelő-intézet, a piszke-karvai közbirtokosság, Esztergom szab. kir. város és Szobi Luczenbacher Pál bírják s azt bérbeadás útján értékesítik. A halászati jogokat az esztergomi ősrégi halásznemzetség: a Borz-család tagjai bérlik. Legöregebb tagja ennek a családnak Borz András halászmester, egy tetőtől-talpig derék magyar ember, s minthogy az ős-foglalkozáshoz családjának minden tagja hűen ragaszkodik, ő arról is gondoskodott, hogy a Garam folyón gyakorolható halászatot is kibérelje.

Az Esztergom vármegyei Dunán a halállomány 1896 tájban apadóban volt, a mi egyrészt annak tulajdonítható, hogy a karva-muzsla-ebedi árteret töltéssel látták el, másrészt annak, hogy a folyamon a hajóközlekedés folyton gyarapodott. Az ártér eltöltése a természetes halszaporodásnak lett gátja, míg a közlekedési eszközöktől állandóan hullámzásnak kitett folyam a halpetéket partra dobálta, s azok elpusztultak. - Ily tapasztalat indította a halászati jogok tulajdonosait arra, hogy halászati társulatot alakítsanak és a halállomány szaporodását mesterséges úton mozdítsák elő. A földmívelésügyi kormány természetesen készséggel támogatta ezt a törekvést és évente több millióra menő fogas-, süllő-petét adományozott a társulatnak, ez viszont megfelelő gyakorlati szabályok megtartásával helyeztette azokat a Dunába. - A halszaporulat ténynyé is vált és a Dunának komárom-esztergomi szakasza most halban elég gazdag.

A halászati társulat, melynek elnöke Vimmer Imre polgármester, alelnöke Geiger Ferencz főkáptalani uradalmi felügyelő és jegyzője O'sváth Andor városi főjegyző, tizenkét év alatt elismerésre méltó módon munkálkodott azon, hogy a Duna halállománya meggyarapodjék és a kezdetben igen elfajult rablóhalászat űzésének gátat vessenek.

Esztergom város határában, Tát község felé, egy kisebb medencze van. Ez hajdanta nagy tó lehetett, sőt egykorú feljegyzés szerint, a táti csata sorsát is az döntötte el 1683-ban, hogy az egyesült keresztény hadak ügyes taktikával és jó helyismerettel ide csalták be a kétszeresen nagyobb számú törököt, azután ügyesen hátba támadván, a feneketlennek tartott mocsárba kergették őket. - A tó, a hegyekről lerohanó vizek által jelentékenyen feltöltetvén, kis területre szorult, de benne állandó víz volt. A halastavak szaporítása terén országos hírnévre szert tett Corchus Béla hírt hallván erről a tóról, Esztergommal tárgyalást kezdett és 1905-ben annak bérletére nézve a várossal szerződést is kötött. A halastavat 1908 tavaszán rendezte be és 20.000 ponty ivadékkal népesítette be. A tó területe, t. i. a vízzel elborítható rész, 300-320 kat. hold. Ezért a bérlő 3000 korona évi bérösszeget fizet a városnak, de nemcsak ezért előnyös a dolog, hanem azért is, mivel annak idején a piaczra kerülő hal a közélelmezést fogja olcsóbbá tenni.

Az Esztergom vármegyei Gazdasági Egyesület úgyszólván a legrégibb az országban. Az 1840-es évek elején méhészeti egylet czímen alakult, később az "Esztergom vidéki gazdasági egylet" czímet vette fel és csak alig három éve viseli legutóbbi czímét. - A méhészet terén annak idején sikereket ért ugyan el, de ez nem bizonyult hálás terrénumnak, míg a városnak és a vidéknek gyümölcsfákban tapasztalt sívársága arra indította az egyesületet, hogy főtörekvését a gyümölcsfa-tenyésztésre és a szőlőmívelésre fordítsa. E végből faiskolát és szőlőtelepet létesített s e részben valóban missiót teljesített. A vidék gyümölcsfa-tenyésztésének az Esztergom vidéki gazdasági egyesület vetette meg az alapját, míg a szőlőmívelés terén újabb fajták terjesztésével igyekezett közreműködni. 64Legjelentékenyebb munkásságát a phylloxera-rovar pusztítása idejében fejtette ki az egylet. Ekkor már kész amerikai teleppel rendelkezvén, az ellentálló alanyok előállítására és az ojtványkészítésre fektette a fősúlyt. Előljárt az egylet munkájában annak akkori lelkes igazgatója: néh. Wimmer Ferencz, a ki fáradhatatlan tevékenységgel tanította a rekonstrukczió tudnivalóit. Méltó társai voltak ebben az önzetlen munkásságban lovag Kaan János, az esztergomi kereskedelmi és iparbank vezérigazgatója és Bleszl Ferencz, az esztergomi takarékpénztár igazgatója, a kik hárman egész vagyont költöttek kísérletekre, a szőlőfelújítás helyes irányának megválasztására. - Az eredmény nem is maradt el és csakis az Esztergom vidéki gazdasági egyletnek és a most említett három kiváló gazdának köszönhető, hogy Esztergomban és a vármegyében a szőlő ismét közgazdasági tényezővé vált. Az egylet renaissancea erre az időre esik. Az esztergomvármegyei gazdasági egylet már szélesebb alapokra fektetett munkásságot fejt ki. Gondja van az intenzivebb mezőgazdasági kultúra terjesztésére, az állattenyésztés fejlesztésére, a kisgazdáknak tanulmányi előadásokat tartat s őket tapasztalatszerzés végett mintagazdaságok megtekintése ösztönzi. - Az egyesület jelenlegi elnöke Gyapay Pál, Esztergom vármegye főispánja.

Az Esztergomi Borászati Egylet szintén régi keletű dolog. Szövetkezeti alapon álló működését az a tapasztalat tette szükségessé, hogy a szőlősgazda-közönség a borkezelés terén annak idején igen felületes volt s e miatt az esztergomi kitűnő borok keresettsége alászállt. Olyan szervezetbe kellett tehát a termelőket vonni, a mely a bort kifogástalanul kezelteti és ekként állandóan piaczképessé téteti. Csakis így sikerült az esztergomi borok régi, jó hírnevét visszaállítani. Az egyesület néh. Wimmer Ferencz vezetése alatt meg is felelt czéljainak és különös sikerei a legutóbbi évtizedre esnek, a mikor ugyanis a meghonosított új fajtákból származó borokat osztályozta és megállapította, hogy mily szőlő-fajták borai lesznek keresettek. - Az egyesület jelenleg Grósz Ferencz szőlőbirtokos kitűnő vezetése alatt áll. Titkára Nedeczei Nedeczky Béla, a magyaróvári gazd. akadémia volt assistense, a ki a borszakmában elismert tekintély.

Esztergom szab. kir. város története világosan bizonyítja, hogy az iparűzés a városban igen régi keletű s talán egykorú az imporium létrejöttével. A város fogalma a várhoz fűződik. A hol vár volt, körülötte város is alakult és annak a hadviselésére hivatott lakosain kívül legelső polgárai az iparűzők voltak. - Ez nem is lehetett másként. Az iparűzés első feltétele a béke. Ott, a hol védelem nem kínálkozott, nem fejlődhetett a háborúkkal teli múltban az ipar, annak legelső védelmezői tehát a várak voltak. Ha veszedelem fenyegette a vár körül telepedett iparűzőket, felmenekültek a várba. Különben pedig az egyes várak ipari szükségletei csakis a telepedett iparosokkal voltak kielégíthetők s így egészen természetes, hogy a kézmíves ott folytatta iparát, a hol készítményeinek biztos elhelyezést, magának pedig állandó védelmet talált.

Az esztergomi iparosok kezdetben bizonyára csakis olyan kézmívesek voltak, a kik a legszükségesebb czikkeket készítették. - Ilyenek a kovácsok, lakatosok, nyergesek, szíjgyártók, sarúkészítők, fegyvermívesek, posztósok, szűcsök, rézmívesek, ácsok, kőmívesek, gombkötők, paszomántosok, ezüstmívesek, stb. Ilyenekről emlékezik meg Esztergom városában a hagyomány; az egykorú feljegyzések is ezeket említik s hogy a múltban igen fejlett ipara volt e városnak, bizonyság erre a számtalan czéh, mely virágzott. - A régi Strigonium a levantei forgalom megnyílása előtti évszázadokban a kelet nyugattal összekötő világúton feküdt és a két világrész kereskedelmi forgalmának góczpontja, kicserélő helye volt. Ha már most arra emlékezünk, hogy Esztergom Szent Istvántól IV. Béláig folyton királyi székhely volt s így természetesen az ország középpontja is, lehetetlen e várost fejlett és széleskörű iparűzés nélkül elképzelni.

Arról, hogy Esztergomban a török hódoltság idején hány és milyen szervezetű czéh volt, minthogy az idevonatkozó adatok ez időtájban sorra elpusztultak, megfelelő adatokkal nem rendelkezünk, mindamellett bizonyos, hogy a mikor Nagy Lajos uralkodása idejében a czéhek működése általános szabályozás alá került, mindenesetre figyelem tárgya volt az esztergomi fejlett iparűzés is.

Esztergom szab. kir. város levéltárában jelenleg tizenegy czéhszabályt őriznek. A czéhszabályokról a következő rövid összeállítás számol be:

A magyar vargák czéhszabályait I. Lipót (1699). állította ki, III. Ferdinándnak 1655 junius 4-én kiadott privilegium-levele alapján. Itt megjegyzendő, 65hogy az esztergomi vargák már II. Ulászlótól nyertek czéhszabályokat s ezek az I. Lipót által kiadottakban befoglaltattak. Az ötvösök czéhszabályait, a győri, komáromi és érsekújvári ötvösökre is kötelezőleg, a gyári káptalan 1529-ben állapította meg. A borbély-sebészek czéhszabályait 1597-ben Örsi Péter viczekapitány bocsátotta ki s azokat, mint földesúr, Kutasi J. érsek 1600-ban, Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. város 1717-ben erősítették meg. A mészárosok czéhszabályait az Esztergom szab. kir. és a Vízivárosban lakó 9 mészárosmester kérelmére 1694-ben I. Lipót erősítette meg és adatta ki; e szabályokat a czéh 1724-ben megváltoztatta és az új okmányt III. Károly erősítette meg. A magyar szabók és posztónyírók czéhszabályait 1693-ban I. Lipót erősítette meg. A czéh 1750-ben a szabályzatot 16 új ponttal egészítette ki. Az okmány magyar nyelvű. A molnárok czéhszabályait 1699-ben I. Lipót erősítette meg és adatta ki. Ez az ismert czéhlevelek között a legterjedelmesebb magyar nyelvű okmány. A gombkötők czéhszabályaikat Nyitra város hasonló okmányából alkották meg 1695-ben Esztergom vármegye ezt az okmányt 1696 január 23-án Esztergom szab. kir. város közönsége pedig ugyanaz évi február hó 1-én hagyta jóvá. Az okmány magyar nyelvű. A kerékgyártók és kovácsok németnyelvű vegyes czéhszabályait 1699-ben I. Lipót erősítette meg és adta ki. Az asztalosok, esztergályosok, üvegesek és ácsok német nyelvű vegyes czéhszabályait szintén 1699-ben I. Lipót erősítette meg és adatta ki.

Az Esztergom szab. kir. városi és vízivárosi kereskedők és kalmárok német nyelvű czéhszabályait 1710-ben I. József erősítette meg.

Az esztergomi csizmadiák czéhszabályait 1712-ben III. Károly erősítette meg.

Találunk ezeken felűl ifjú czéheket is. Ilyenek voltak: Az esztergomi vargalegények társulata, melynek okmányát 1622-ben erősítette meg Ivánczy János prépost és a káptalan, továbbá a csizmadiák legénytársulatának czéhszabálya, melyet az öreg czéh 1716-ban adatott ki és a legények számára megállapított rendtartást foglalta magában.

Esztergom város ipara eléggé fejlett és az iparűző lakosság a város lakosainak 40%-ára tehető. Az esztergomi iparosság intelligencziája az országban úgyszólván első helyen áll, a mennyiben nagy átlagban alsófokú középiskolai előtanúlmány után adatnak a serdűlő ifjak ipari pályára s nem csekély azoknak száma sem, a kik öt-hat gimnáziumi osztályt, sőt érettségi vizsgát is tudnak felmutatni. Épen ezért az esztergomi ipartestület, szellemi színvonal tekintetében, méltán sorolható az ország hasonló intézményeinek legelsői közé. Az ipar érdekeinek istápolása, a testvéries együttérzés és a haladás eszközeinek terjesztése körül az esztergomi ipartestület határozottan előljár. Alig hogy megalakúlt, nyomban egyik törekvése volt, hogy az ipari alkalmazottak betegsegélyezését rendezze. Önadóztatás alapján, az 1891. évi XIV. t.-cz. életbe léptekor, már olyan alap állt rendelkezésre, a melynek segélyével egészen az 1907: XIX. t.-cz. életbeléptéig, minden fennakadás nélkül állhatott a nemes ügy szolgálatára. Az ipartestület a saját adminisztrativ teendőin kívül országos iparkérdésekben is előljárt, évtizedes küzdelmet folytatván az országos ipar nyugdíjintézmény megteremtése érdekében s nem rajta múlt, hogy ez a nagyfontosságú szocziális kérdés még mindig a jövő zenéje. Az ipartestület élén 25 év óta Dóczy Ferencz pékmester áll. Nagy akaraterő, szívós kitartás, nemes ügyszeretet és dícséretes önzetlenség jellemzi Dóczy Ferencz elnököt, a kinek nevéhez és tevékenységéhez fűződik az ipartestület virágzása, valamint tekintélyének folytonos növekedése.

Esztergom, noha kedvező fekvésű, a vízi közlekedéshez közvetetlen közel van és a világvasútak vonalába esik, gyáriparban - sajnos - egyike a legszegényebb városainknak. Kutatva ennek okát, megtaláljuk a székesfőváros óriási fejlődésében s nagy felszívó képességében. Nincs közel Budapesthez - a főváros a Duna mellett 70, a pilisi hegyek között vezető ősrégi országúton 50 kilométernyire esik, - de mert viszont nagy távolban sem fekszik attól, oly szerencsétlen helyzetbe került, hogy a főváros fejlődési körzetéből, érdekszferájából kiesik, viszont önálló középponttá sem lehetett.

Esztergomban a következő kevés gyártelep van: üveggyár (üzemen kívül) 1, fűrésztelep villany- és gőzerőre 1, téglagyár 3, kályha- és agyagedénygyár 2, bőrgyár (üzemen kivül) 1, botgyár és meggyfaipari gyár 2, szappangyár 1, villamos áramfejlesztő 1, mezőgazdasági szeszgyár 2, villamos erőre berendezett könyvnyomda 664, mészkőbánya 1, kvarczbánya 1, kőbánya 3, hajó-ácstelep 1, könyvkötészet villamos erőre 3, vasöntő 3, gépgyár és javítótelep 2.

Áttérve az egyes fontosabb iparágaknak az idők folyamán való fejlődésére és jelenlegi állapotára, a régmúltról adataink alig vannak, míg a jelenről jelezhetjük, hogy pl. a vasipar nem régi keletű és mert a vármegye és város területén vasbányászat, mely olcsó nyersanyagot adna a vasiparnak, nincsen. A herczegprimási uradalmak vasöntő- és gépgyára inkább a házi szükségletre van berendezve, mint különleges igények kielégítésére. A kisebb vasöntők inkább a közeli vidék szükségleteinek, apróbb mezőgazdasági eszközöknek előállításával és javításával foglalkoznak. A szó szoros értelmében vett műlakatosságot Esztergomban nem találjuk fel, mert a régi fegyverkovács- és műlakatos-ipart a török hódoltság teljesen tönkre tette és annak felújítására a későbbi idők már nem kedveztek. A kocsigyártás még alig 10 évvel ezelőtt jövedelmező iparág volt Esztergomban, sajnos azonban, a főváros versenye következtében, az 1896-ban fennállott 4 kocsigyártó műhely közűl 3 megszünt.

A villamossági ipar ez idő szerint csakis áramszolgáltatásra szorítkozik. Az 1905. év végén űzembe helyezett városi villamos mű áramszolgáltatása mind világítási, mind erőátviteli czélokra rövid idő alatt annyira növekedett, hogy a város annak közel 200.000 koronás bővítéséről épen most gondoskodik. A villamos áram hectowattonként 6 fillér, ipari (erőátviteli) czélokra pedig 4 fillér s épen ez olcsóság miatt örvendetesen tapasztalható, hogy a villany alkalmazása az iparban jelentékenyen terjed.

Esztergomban hajdanta jelentékeny kiterjedésű volt az agyagipar. Jelenleg két kályha- és agyagedénygyár van üzemben és a Magyary czég, melynek Győrött is szép ipartelepe van, kályha-gyártmányaival általános elismerésnek örvend. Ez utóbbi műipari készítmények előállításával is foglalkozik, egyébként a fazekas-készítmények a közönséges igényekhez képest állíttatnak elő.

Téglát Esztergomban már a rómaiak idején is gyártottak. Feliratos téglák tanúskodnak erről. Jelenleg három téglagyár van, és pedig kettő körkemenczével gőzüzemre, egy pedig közönséges égetésre berendezve. Mindhárom magánvállalaté. Gyártmányaik kitűnőek, mert a felhasznált nyersanyag is elsőrendű.

A faipar terén - bár a phylloxera-pusztítás igen sokakat más térre vitt, - a kádárok említhetők első sorban. Esztergom jelentékeny bortermelőhely lévén, a kádár-iparosoknak ma már ismét megélhetést biztosít. Az esztergályosok, asztalosok- és ácsokról régi történeti adataink azt mondják, hogy ezek szép számmal lakták Esztergomot. Jelenleg két esztergályos iparos van, ellenben asztalos és ács nagy számban található. A különleges esztergályos-ipar terén elsőrendűek az Oltósy czég botgyárai, a melyek annak idején az ország meggyfaiparának megteremtői voltak. A meggyfatelepet néh. Oltósy Pál Esztergomban 1842-ben alapította s abban az időben, illetőleg 1874-ig ő volt hazánkban a meggyfaiparnak meghonosítója, első és egyesüli mívelője. Oltósy Pál ezzel olyan iparágat honosított meg, a melynek termelvényeiből 8/10-részt a külföld fogyaszt el. A czéget 1874-ben Oltósy Ferencz vette át és Oltósy Pál és fiai néven vezette azt, majd 1898-ban két részre szakadt a vállalat s az egyik Oltósy Lajosé lett a régi czég nevén, míg a másikat Oltósy Ferencz néven vezetik. A cégek üzletköre az egész világra kiterjed. Tekintélyes fatermelő telepeik vannak Olaszországban Montfalconéban és Magyarországon Fegyverneken és Esztergomban.

Az esztergomi iparnak és kereskedelemnek szilárd alapja takarékpénztáraiban van. Három jelentékeny pénzintézet irányítja a forgalmat.

Az "Esztergomi Takarékpénztár r. t." A vidék takarékpénztárai között egyike a legrégebbieknek és legderekabbaknak. 1844-ben alakult, a gazdasági élet terén akkor feltűnt erősebb lendület hatása alatt. Alapítása körül Frey Vilmos, Nitter Ferencz és Deiniger Ferencz kereskedők, Károly érsekuradalmi főpénztárnok, Meszéna János akkori Esztergom városi kapitány és Manily György érsek-uradalmi mérnök fáradoztak legtöbbet. Az első alakuló közgyűlést 1844 decz. 12-én tartották Héya Imre kir. tanácsos vezetésével. Ekkor 300 db. 50 pengőforintos részvényt bocsátottak ki, a melyeket 163 részvényes rögtön le is foglalt. Első igazgatói Nitter Ferencz és Deininger Ferencz lettek. A takarékpénztár az üzleti életet már 1845 jan. 1-én meg is kezdette és már a legelső évben a kereskedelmi hitelre alapított üzletek fejlesztésére, a váltóüzletre fektették a fősúlyt. Az első váltó-vizsgáló választmány tagjai 67voltak Bleszl Albert, Gantner Ferencz, Krakovitzer József és Thausz József, az igazgatók elnöklete alatt. Súlyos válságon ment át az intézet 1849-ben, a magyar papirpénz elértéktelenedése miatt, s hogy ez végzetessé nem lett az akkori igazgatóság érdeme. A megszilárdulás és a fellendülés korszaka 1855-ben kezdődött, a mely különösen a nemzeti élet szabadabbá tételével nőtt s a 60-as években lett igazán jelentékenynyé. 1866-ban az alaptőkét 60,000 forintra emelték. 1860-ban építettek szép, kétemeletes házat, Hild József tervei szerint. Az intézet eddigi működése alatt hazafias nemzeti, művelődési, vallásos és tanügyi, stb. czélokra, továbbá jótékonyságra 180,000 koronánál többet adott ki, ezenfelül az esztergomi közkórház sebészeti pavillonját, ajándékkép, 50 éves jubileuma alkalmából, 40 ezer korona költséggel felépíttette. 1844 óta elnöke voltak: Uzovics János, Andrássy József, Héya Imre, Nitter Ferencz, Koperniczky István, Rédly Gyula, Feichtinger Sándor dr., lovag Mattyasovszky Lajos. Jelenlegi vezetői: Bleszl Ferencz igazgató, id. Brenner József, Földváry István dr., Késmári Frey Ferencz és Rudolf Mihály igazgató tanácsi tagok, Mattyasóvszky Kálmán ügyész, Rudolf István titkár és 30 igazgatósági tag; felügyelő bizottság: lovag Mattyasovszky Lajos, Brutsy Gyula, Marosi Ferencz. Alaptőke 600,000 korona, kimutatott tartaléktőkéi 656,335 korona, az értékpapir állományban levő és ki nem mutatott tartalékja 800,000 korona, nyugdíjalapja 293,465 korona, összes vagyona tehát ez idő szerint 2.349,800 korona, mely utánfizetés nélkül, az eredetileg befizetett 15,050 forint alaptőkének az évi eredményekből megtakaritott gyarapodásából keletkezett. Az eredeti 50 pfrt névértékű részvények helyett jelenleg 2 db. 1,000 koronás részvény van, ujabb befizetés nélkül, a részvényesek kezében. Az 1907. évi üzleti eredmény 149,649 korona, melyből részvényenként 190 korona osztalék adatott ki.

Az "Esztergomi kereskedelmi és iparbank r. t." Részvénytőkéje 400,000 kor. tartaléktőkéje 63,000 kor. Az 1907. évi tiszta üzleti nyereség 64,685 kor. 28 fill. Az intézet az XXXIV-ik üzleti évét éli. Az intézet jelenlegi vezetői Késmárki Frey Ferencz, a III. oszt. vaskorona-rend lovagja; igazgatóság: Kaán János, vezérigazgató; Marosi József vezérigazgató-helyettes. Felügyelő-bizottság: Viola Kálmán, Hoffmann Ferencz, Weisz Antal. Jogtanácsos: Szecskay Kornél. Harmincz igazgató tanács-tag.

Az "Esztergomvidéki hitelbank r. t." Alaptőkéje: 125,000 korona. Tartaléktőkéje: 26,000 korona. 1907. évi üzleti eredmény: 11,982 kor. 28 fillér. Igazgatója: Fehér Gyula dr. Felügyelőbizottság: Philipp Konrád, ifj. Brenner József, Bargel Mihály. Az intézet tizenegyedik üzleti évét éli.

A város vízvezetékének megalkotása ügyében az előmunkálatok folyamatban vannak. A lakosság vízszükségletét egyelőre közkútak és a hévvíz-források, továbbá az udvarokban levő fúrt kútak látják el. Az ásott kútak vize jobbára erősen salétrom-tartalmú s ezért kevésbbé élvezhető, ellenben a kavicságyig fúrt kútak vizei általában kifogástalan minőségűek.

A köztisztaság tekintetében Esztergom a hasonló sorsú vidéki városok között úgyszólván első helyen áll. Utczáit és tereit az e czélra tartott utczaseprők a hivatásos tűzoltóság felügyelete mellett tartják tisztán, míg az utczaöntözést igen megfelelő Köhler-féle 10 hl.-es öntöző lajtokkal a város fogatai látják el. Sajnos, hogy a városhoz csatlakozott három község területén az utczák kövezése még igen hiányos, a minek következtében itt a tisztaság sem tartható fenn a kívánatos mértékben.

A város fürdőiről már szóltunk. A főkáptalan hévvizű forralt fürdője és gőzfürdője igen kezdetleges, és nagy hiba, hogy népfürdő alapításáról még nem gondoskodtak.

Az alkoholizmus elterjedését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Esztergomban 1904-ben 120 korlátlan kimérési engedélylyel bíró korcsma volt, ezeken kívül szeszes italokat árusítottak a kávéházakban, a szatócsüzletekben és pálinkamérésekben. A helyhatóság, a pénzügyigazgatósággal egyetértve, most úgy segített e bajon, hogy a nyilt korcsmák létszámát 50-re szállította le.

A város területén nyolcz temető van; hét felekezeti és egy városi. Ez utóbbi - bár sok irányban rendezésre szorul - megtekintésre érdemes. A temetők közül egy gör. kel. szerb., kettő az izr. és négy róm. kath. felekezeté.

A város területén az 1907. és XIX. t.-cz. életbeléptéig két betegsegélyező-pénztár működött, nevezetesen az 1891. évi XIV. t.-cz. alapján állott kerületi és 68az ipartestületi pénztárak. - E két intézmény az új törvény rendelkezéséhez képest az 1907. évfolyamán az országos munkásbiztosító hivatal felügyelése alá rendelt munkásbiztosító-pénztárrá alakult.

Esztergom város közönségének csak a költözködő múzsa nyújt néha-napján pár hétre szórakozást és azt is egy, e czélra sehogy sem alkalmas bálteremben, vagy egyik-másik színigazgató buzgóságából ideiglenesen felállított nyári helyiségben. Állandó kőszínháza sohasem volt Esztergomnak, volt azonban 1895-ig egy magántelken nyári színköre. - Ezt lebontották s azóta a nyári múzsának nincs többé szellős hajléka. - Kőszínházat a város a maga erején nem bír állítani s a kormány sem ad neki segélyt hozzá, így az esztergomi intelligenczia, ha jó előadást akar látni, kénytelen a fővárosba utazni.

Esztergom közigazgatása. Esztergom szab. kir. város ősi közjogi állását ez idő szerint homály födi. A város levéltára a török betörés idejében, vagy a hódoltság ideje alatt, elenyészett. Ha tehát helyszíni adatok hiányában a történelmi feljegyzéseket vizsgáljuk és tudjuk, hogy a város Szent István király alatt az ország fővárosa volt s az is maradt IV. Béláig, akkor bizonyosra vehető, hogy oly közjogi állása volt, a milyen az Árpádok korában egyetlen városnak sem lehetett. Számos királyi kiváltságának kellett lennie, azonban - sajnos - erről irás nem beszél.

Hogy milyen lehetett Esztergom város szervezete a XVII-ik századig, nem tudjuk, de valószínű, hogy Sz. Istvántól nyert s az árpádházi királyoktól bizonyosan erősebbé tett jogállását a török hódoltságig megtartotta. Legjobban bizonyítja ezt I. Józsefnek 1708-ban kelt privilegium-levele, a melyben a következők foglaltatnak: ... "jó lélekkel meggondolván, hogy Esztergom városának polgárai s lakosai régtől fogva, - ha nem nagyobb, úgy legalább mindama szabadságokkal és kiváltságokkal fel voltak ruházva, a melyeket úgy a régi magyar királyok engedelmével, mint az ország valóságos törvényei alapján más szabad királyi városaink is élveztek és gyakoroltak; minthogy továbbá épen régi kiváltságai is több, mint elegendőképen is bizonyítják, hogy az említettük polgárok és lakosok különféle tágkörü szabadságokkal, kedvezményekkel, kiváltságokkal és engedményekkel bőségesen el voltak látva: ennélfogva úgy erre való tekintettel, mint azon okból, hogy némely hiveink, az okos és gondos mostani polgármester, bíró- és a többi tanácsosok, hites polgárok és lakosok stb. stb. - a helyek és idők követelményeihez képest mindenkor kiváló buzgalmat és odaadást tanusítottak s ezt - főleg magyar szent koronánk, felséges dinasztiánk, valamint felségünk iránt is következetesen s ernyedés nélkül tényekkel is igazolták stb. stb. - ennélfogva mi is ezen polgárainkat és lakosainkat kegyelmességünk és adakozó bőkezűségünk részeseivé akarjuk tenni, hogy kegyelmességünk útján ismét régi virágzásuk és boldogabb állapotuk fokára juthassanak stb. stb. Mindezek és néhai felséges atyánknak még 1703. évi okt. 23-án kegyes intézkedése által is indíttatván, - elhatároztuk, hogy Esztergom városunkat az ő polgáraival, letelepült idegeneivel és lakosaival ismét visszahelyezzük egykori állapotába s Magyarországunkkal, annak karaival és rendeivel újra egyesítjük; azonfelül azt is megengedjük, hogy mind az ország törvényei, mind pedig a többi szabad királyi városaink közszokásai értelmében e várost megillető minden általános és részleges jogokat, szabadságokat, kiváltságokat és mentességeket szabadon gyakorolhassa és élvezhesse stb. stb."

Esztergom szab. kir. város ez alapon 1710 június hó 2-án szervezkedett s ugyanakkor tartotta tisztújító közgyűlését is, annak vezetésére Budáról kiküldött kamarai tanácsos elnöklete alatt. - A város önkormányzata 40 tagból választott külső és 12 tagból alakított belső tanács kezében összepontosúl. A belső tanács a tisztikar volt s ez gyakorolta a helyhatósági jogokat és ez volt egyúttal a városi törvényszék is.

Ez időből megemlítésre érdemes, hogy az 1712. évi összeírás Esztergomban 300 családot talál⁶, mert a lakosság a török hódoltság alatt nagyon kipusztult. Szomorú világot vet a város anyagi viszonyaira az 1714. évi költségvetés is, melynek kiadási része összesen 4376 forintot tüntet fel. Itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy abban az időben a városi tanácsok és tisztviselők 69nem kaptak fizetést, s különben is csak olyan egyéneket választott a város, a kik vagyonosak voltak. A tisztviselők különben mellékjövedelmekben részesültek és kiküldetéseik alkalmával napidijakat élveztek. A fizetés-rendszeresítés azonban csakhamar bekövetkezett, mert a városi levéltárban az 1714. évről őrzött költségvetésből már azt látjuk, hogy a város főnótáriusa 125 forint készpénzfizetést és mellékilletményeket, az aljegyző pedig 36 frt fizetést kapott. A többi tisztviselő még mindig tiszteletből viselte hívatalát.

A Rákóczi-szabadságharcz óta Esztergom nem volt kitéve több dúlásnak és pusztításnak, természetesen fejlődése sem ütközött volna akadályokba, de, sajnos, a török hódoltság előtti tekintélyét, vagyonát s haszonvételeit elvesztette, s nem bírt többé vagyonilag lábra állani. A XVIII. századbeli élete valóságos tengődés volt. A XIX. század sem hozott reá áldást, mert ha volt is némi anyagi ereje, az 1800-as évek első tizedében bekövetkezett értékcsökkenés (országos devalváczió) megemésztette azt. - Az 1848/49-iki események, illetve azoknak későbbi, szomorú következményei, ismét anyagi károkat okozott neki s Esztergom másfélszáz év alatt sem haladt anyagilag előre. Kulturális tekintetben volt némi eredmény: az 1800-as évek elején már a népoktatást rendszeresítették, a Mária Terézia adományából alakult gimnázium is életre kelt, s a népoktatás terén az 50-es évek már fejlettebb állapotokat mutatnak fel. Másfélszáz békés esztendő alatt népesült és nagyobbodott Esztergom, de csak az 1870-es évek elején lendült fel a közélet. A városi polgárság eladdig vajmi keveset törődött a haladással, inkább élt puritán egyszerűségben, mintsem a haladás hívó szavának engedett volna. Tespedésből az 1870. évi 42 t.-cz alapján megindult városi új szervezés rázta fel. Az új szervezés, mely az addigi törvényhatósági jogú városnak új programmot, kormányzásának szabályosabb menetet, közigazgatásának rendszert és vagyonkezelésének helyesebb módot nyújtott, egyszerre felvillanyozta a szunnyadó tetterőt, a mely, hogyha a külsőségekben és a haladás eszközeinek megváltásában nem is lett nagyarányú, de bizonyos, hogy a jövő alapozását elkezdte. És talán folytatja is ama kor a jobbra törekvő irányzatot, hogyha el nem következik egy óriási csapás, a törvényhatósági jogtól való megfosztatás, a falusi községekkel egyenlő nivóra való helyeztetés, a mely mindenkit egyenlően lesújtott. - Az 1876. évi XX. t.-cz. Esztergomot egyszerre megfosztja ősi és 1708-ban I. József által megerősített, majd az 1870. évi 42 t. cz. alapján új életre szervezkedett jogállásától és alárendeli az 1871: XVIII. t.-cz.-ben sorolt községek nivójára, a melyben az utóbbit felváltó 1886: XXII. t.-cz. további rendelkezése szerint is megmaradt.

Ha van város ebben az országban, a mely büszke volt ősi hírnevére, jogaira, kiváltságaira és kivételes jogállására, úgy Esztergom méltán volt az, és nem csodálható, hogy oly csapásként nehezedett reá az alárendeltség tudata, a mely szinte életkedvét vette el. A lüktetni kezdő akaraterő elernyedt, az alkotó kedv elenyészett, hiszen a múlt hagyományaira alapított jövőbeli tevékenység nem biztosíthatott többé becsvágyat kielégítő eredményeket! ... A csüggedésbe merült városi polgárságot azonban csakhamar felvillanyozta a korszellem hívó szava és a nemes dacz, a mely szinte örökségül hagyta az utódoknak az ősi jelleg visszaszerzésének kötelességét. Így következett el a haladás korszaka, mely az 1890-es évek elején számos közszükséglet kielégítését követelte. - Új kaszárnya kellett. A pislákoló petroleum-közvilágítás tarthatatlanná vált. A város a fővárossal közvetetlen vasúti összeköttetésben nem volt, sőt évente sokszor öt hónapon keresztül a Duna zajlása miatt a hajóhídon át sem juthatott a túloldalon levő bécsi vasútvonalhoz. Állandó Dunahídra volt szükség. A város terei és utczái az elhanyagoltságnak elszomorító képét mutatták. Az 1887-ben épült új gimnázium összedőléssel fenyegetett. A régi kórházban a helyszűke miatt, de egyébként is tarthatatlan állapotok voltak. A városhoz épült három község is csak nehezítette a város életét. Mindamellett alig egy évtized alatt új kaszárnya, katonai kórház, szükségbarak, új gimnázium, új kórház, dunai állandó híd, kisebb összekötő vashídak épülnek; megnyílik a Budapest-Esztergom, Esztergom-Tokod-Annavölgy s előbb az Esztergom-Fűzítő közötti vasút, felépült a villamos világítási és erőátviteli telep, új kövezetet nyernek az utczák, aszfalt-burkolatot a terek, a három különálló község Esztergomhoz csatlakozik és a lakosság száma 9000-ről 18.000-re emelkedik.

70Az 1876. évi XX. t.-cz. a törvényhatósági jelleg megtartását a városok lélekszámának bizonyos minimumához kötötte. Így törvényhatósági jelleget nem viselhet az a város, melyben a lélekszám 15.000-en alúl van. Esztergom város közönsége ugyan a műveltségnek olyan fokán állott már 1876-ban, hogy, ha a lélekszám 9000 volt is, intelligencziájának nagy fejlettsége és közgazdasági helyzete nem érdemelte meg azt, hogy a várost a törvényhatósági jellegtől megfoszszák; nem is említve azt, hogy az ősi multja egyenesen megkövetelte, hogy rajta ily jogfosztást el ne követtessék. A változhatatlanba azonban bele kellett nyugodnia, ám az idő hovatovább megmutatta, hogy alárendelt közjogi állásában is folytonosan arra törekedett, hogy régi törvényhatósági jogának visszanyerésére minden lehetőt elkövessen. E végből - mert tagadhatatlan, hogy ez a szempont volt a fő - 1893-ban egyesült a hozzáépült Szent-Tamás, Érsek-Víziváros és Szentgyörgymező volt politikai községekkel, a minek következtében, - mint az 1900-iki népszámlálás eredménye mutatja, - lakosságának lélekszáma a 18.000-et érte el. - Az egyesítés természetesen az addigi községi szervezet kibővítésével is járt. A városi képviselőtestület tagjainak száma, a szavazati joggal bíró tisztviselőket is ide értve, 172-re emelkedett. Ugyanekkor készült el Földváry István dr.-nak, a város főügyészének jeles munkája, a szervezési szabályrendelet, mely a képviselőtestület, tanács, szakbizottságok és árvaszékek szervezetén kívül, a tisztviselői statusról és annak a városhoz való viszonyáról, kötelmeiről, jogairól, stb. stb. rendelkezik.

A város önkormányzatának segítségére a következő szakbizottságok állanak: Ellenőrző, jogügyi, közművelődési és tanügyi, pénzügyi, gazdasági, építészeti, közegészségügyi, kórházi, közjótékonysági és szegényügyi, illetve könyvtári bizottságok.

A tanács a polgármester elnöklete alatt hét tagból áll. A tanácsűléseken a nem tanácstag tisztviselők, mint önálló referensek, szavazati jog nélkül működnek.

A jelenlegi tisztviselői status, élén a polgármesterrel, 42 tagból áll.

Esztergom szab. kir. rend tan. város tisztikarának névsora, viselt állás szerint, a következő:

Polgármester és árvaszéki elnök: Vimmer Imre, rendőrkapitány: Unger Hugó, gazdasági tanácsnok: Rothnagel Ferencz, pénzügyi tanácsnok és polgármester-, illetve árv. elnök-helyettes: lovag Hoffmann Ferencz, főjegyző: O'sváth Andor, főügyész és árv. ügyész: Földváry István dr., köz- és váltó ügyvéd, tanácsjegyző: Brenner Antal dr., mérnök: Tiefenthal Gyula, főszámvevő: Huray Ferencz, erdőmester: Nozdroviczky Miklós, kerületi orvosok: Áldori Mór dr. és Berényi Gyula dr., állatorvos: Székely Henrik, házi és árva-pénztárnok: Kottra Kálmán, adópénztárnok: Fray Vincze, házipénztár ellenőr: Koksa Tivadar, adópénztári ellenőr: Bérczy Endre, közgyám és polgármesteri fogalmazó: Sinka Ferencz, végül 3 gyakornok, a kik valamenynyien az 1886. XXII. t.-cz. 73. és 74. §§-ai értelmében előljárók. - A segéd- és kezelőtiszti status tagjait névszerint felsorolni e helyütt szükségtelen lévén, a fentiek alapján csak megállapítjuk, hogy a város közönsége nemcsak azzal bizonyította a közérdek szolgálatát tisztelő és elősegítő készségét, hogy ily nagy tisztviselői statust szervezett, hanem azzal is, hogy a tisztviselők és alkalmazottak minősítését, holott ez iránt az 1886. XXII. t.-cz. 74. §-a csakis kivételeket ír elő, akként szabályozta, hogy előljárói állásokra a legkisebb qualifikáczió gyanánt az érettségi vizsgát, a segéd- és kezelői személyzeti tagokra nézve pedig legalább négy középiskolai osztály sikeres elvégzésének igazolást követel. - A tisztviselői status (előljáróság) tagjai - kevés kivétellel - az 1883. I. t.-cz.-ben előírt legmagasabb qualifikáczióval rendelkeznek és a segéd- és kezelő-személyzet átlagos értelmi képzettsége is középiskolai teljes végzettségnek felel meg. Ez annyiban dícséretes körülmény, mert bizonyos, hogy egy város csakis akkor vezethető, adminisztrálható és fejleszthető helyesen és csakis az esetben vihető a modern haladás országútjára, hogyha intelligens tisztviselői vannak.

Esztergom város 1907. évi háztartási zárszámadása a következő számadatokat tünteti fel:

1. 1907. évi készpénz-bevétel 627.250 kor. 08 f.

2. 1907. évi készpénz-kiadás 626.928 kor. 63 f.

Készpénz-maradvány 1907. év végén 321 kor. 45 f.

A város 1907. évi vagyonleltára szerint, a város tulajdonában levő ingatlanok területe összesen 5832 kat. hold 864 négyszögöl. Ezeknek összes becsértéke 3.104,057 K. 90 f. és évi nyers jövedelmük 139.991 K 63 f. A jövedelmező ingó vagyon és jogok 1.145.427 K 60 fillért képviselnek és 78.182 K 07 fillér évi nyers jövedelmet hajtanak. - A nem jövedelmező ingatlanok területe 1158 kat. hold, 640 négyszögöl és becsértékük 748.297 K 33 f, míg a nem jövedelmező ingó vagyon értéke 418.896 K 51 f.

A város összes cselekvő vagyona tehát 5.528.144 K 43 f. becsértékű, 218.173 kor. 70 fill. évi nyers bevétellel, míg a szenvedő vagyon összege 2.502,301 K 28 f. s e szerint a város tiszta vagyona az 1907. év végével 3.206,301 K 15 fillér.

Itt említjük meg, hogy Esztergom város közönsége 1899. évi márczius 3-án hozott határozatával tiszti nyugdíjalapot teremtett és 21/1889. kgy. szám alatt idevonatkozó szabályrendeletet alkotott. Az aránylag fiatal nyugdíjintézmény 1907. évi számadása szerint, a nyugdíjalap készpénzvagyona 60.828 K 36 f.

A városnál - a tiszti nyugdíjalapot ide nem számítva, - a jövedelmező alapok értékvagyona 230.210 K 59 f., a jövedelmező jótékony alapítványok értékvagyona pedig 81.511 K 11 fillér volt az 1907. év végén.

Esztergom város 1908. évi háztartási költségvetése a következő zárlatot mutatja:

1. szükséglet 1908. évre 536.938 K 36 f., 2. födözet 1908. évre 368.641 K 90 f., e szerint a pótadó útján fedezendő hiány 195.296 K 46 f.

A város adminisztratív szervezete ismeretes lévén, áttérhetünk a közrendészet kérdésére. - Esztergomban a közrendészetet a városi rendőrség gyakorolja. - A rendőrség áll egy kapitány, egy alkapitány, egy fogalmazó, egy írnok, két rendőrbiztosból, három rendőrtizedesből és 24 rendőrből, míg a határra 16 hegyi- és mezőőr ügyel, két hegymester alatt.

A közrendészet állapota jelenleg kielégítő. A város területén, a jelentéktelen kihágásokból eltekintve, a közbiztonság jó lábon áll. Nagyobb bűnesetek elvétve fordúlnak elő, míg a kisebb vétségek száma sem feltűnő.

A rendőrség a közrendészet körébe eső feladatokon kívül átvitt hatáskörben az állategészségügyet kezeli és gyakorolja a községi bíráskodást, továbbá felügyel a szegényügyre.