« Bihar vármegye községei. Irta Vende Aladár. KEZDŐLAP

Bihar vármegye és Nagyvárad

Tartalomjegyzék

Bihar vármegye népe. Irta Vende Aladár. »

167Nagyvárad.

Nagyvárad czímere.
A városi levéltárában levő eredeti után.

A város leírása.
Irta Vende Aladár
Nagyvárad törvényhatósági joggal felruházott város, a vármegye székhelye, az egész vidék központja, egyike az ország legélénkebb és legszebb városainak. A Sebes-Körös két partján terül el; az olaszi két oldalt a Párispatak, az újvárosi és váraljai oldalt pedig a Pecze-patak szeli át. Északról félkörben szőlőhegyek körítik, keleti része a Körös-völgyre nyúlik, dél és nyugat felé pedig az alföldi rónaságra néz. Fekvése rendkívül előnyös, a mennyiben a Bihar.-hegység és a Rézhegység alatt, az alföldi síkság szélén, a kolozsvár-nagyvárad-budapesti, az alföldi, érmelléki, belényesi és a sárréti (ősi-kóti) közúti és vasúti vonal góczpontján terül el és így Erdélynek a Királyhágón át gravitáló, valamint az Alföld, Érmellék, Rézalja és a Sárrét közt való forgalmának nagy részét bonyolítja le.
Lakosainak száma az utolsó években rendkívüli mértékben emelkedett; ugyanis a míg az 1880-iki népszámlálás alkalmával 38,557 volt, addig ez a szám a legutóbb eszközölt összeírás alkalmával 47,365-re emelkedett, a városban állomásozó katonaság nélkül.
A város területe.
A város területének alakja majdnem szabályosan háromszögü. Legszélesebb a Rhédey-kert és az Epres-kert között, míg a Kolozsvári-utcza végén két sor házban csúcsosodik ki és ér véget. A város természetszerüleg a rónaság felé terjeszkedik, annál inkább, mert észak felé a szőlőhegyek állják útját a terjeszkedésnek és kelet felé is nagyobbak az építkezések elé gördülő akadályok, mint dél és nyugat felé.
Nagyvárad városa öt városrészre oszlik, u. m. Várad-Olaszi, Várad-Ujváros, Külváros, Várad-Velencze és Csillagváros.
Terei.
Terekben a város nem nagyon bővelkedik. Várad-Olasziban a Schlauch-tér az Országút, Székes-utcza és Ujsor között; a városliget, melyet a Városliget-utcza 168és a Sebes-Körös határol; a Széchenyi-tér, melyet csak egy háztömb választ el a főutczától, és a mely tölcséralakban a Stratovszky-utcza végéig vonul; az Ezredévi Emléktér a Körösparton és a szép Bémer-tér a főutcza elején. Ujvároson a Szent-László-tér, a mely tulajdonképen a város központja; A nagy-Vásártér, melynek egyik oldalát a Pecze-pataktól, másikát a Köröstől csak néhány ház- és telektömb választja el és a Sport-tér a Rhédey-kert mellett. Váralján a régi várat körülvevő tér; a sertésvásártér, mely a Pecze-patak és a vár között terül el; A Templom-tér, melynek eleje a kolozsvári utczára néz, míg hátsó része az Erzsébet-utczában nyer folytatást; végre a külvárosban a marha-vásárterek, a lóvásártér és a főpiacz.
Körülépitett terei közül terjedelemre az első helyet kétségkívül a Nagyvásártér foglalja el, kb. 30,000 négyszögméterrel és habár a vártér majdnem 10,000 négyszögméterrel nagyobb, mégis az előbbit illeti meg az elsőség, minthogy a várterület közepét és pedig annak legnagyobb részét, a vár foglalja el és így e terület szabad térnek nem tekinthető. Nagyság tekintetében a város közepén fekvő Szent László-tér következik, melynek területe kb. 7200 négyszög méter. Ezt a Széchenyi-tér követi, a melynek tulajdonképen csak az eleje térjellegü. Terjedelme mintegy 6000 négyszögméter. Végre a Templom-tér, melynek területe mintegy 4000 négyszögméter.
Utczáinak hossza.
Utczái közül leghosszabb a Kolozsvár-utcza, mely majdnem másfél kilométer hosszú. Vetekedik vele a Fő-utcza, mely 11/4 kilométert ér el. A Vitéz-utcza kb. 700, az Úri-utcza 550, a Körös-utcza 520, a Szaniszló-utcza 500, a Szacsvay-utcza ugyanannyi, a Szent-János-utcza 470, a Széles-utcza ugyanannyi, a Beőthy Ödön-utcza és a Teleki-utcza kb. 400 méter hosszúak.
Középületeinek területe.
Az egyes középületek és épülettömbök is nagy területet foglalnak el. Itt van első sorban a honvéd-hadapródiskola, melynek kb. 37,000 négyszögméternyi telek áll rendelkezésére. Utána következik a báró Fejérváry-laktanya 25,000 négyszögméterrel, a Ferencz József-laktanya kb. 24,000 négyszögméterrel, a püspöki palota, székesegyház és a püspöki kert kb. 16,800 négyszögméternyi területtel, a káptalansor és a hozzá tartozó kertek mintegy 12,600 négyszögméter területtel, a tüzérlaktanya 9000, a honvéd gyalogsági laktanya 8300, a vármegyeháza és az ügyészség épülete 3600, a honvéd lovas-laktanya 2700, a premontreiek épülettömbje mintegy 2400, a görög kath. templom és papnevelő intézet telke kb. 2000, az Orsolya apáczák temploma és háza kb. 1800, a katonai kórház 1200, és a főutczai honvédlaktanya kb. 1200 négyszögméter területtel.
Vizei.
A Sebes-Körös a város területén kb. a Körös-utcza elején és a Rimanóczy-szálló előtt a legkeskenyebb, ellenben a Krisztina-utczánál a legszélesebb. E folyón a város egyes részeit két közúti vas-híd és két gyalog-átjáró köti össze. Az egyik vashíd a Bémer- és a Szent László-terek között, a második pedig a Sztaroveszky- és a Baross-utczák között. Az egyik gyalogátjáró az Ezredévi Emlékteret köti össze a Nagy-Vásártérrel, a másik a Szigligeti-utczát a Timár-utczával. A város területén, a Körösön még két vasúti vashíd van; az egyik a kolozsvári, a másik az alföldi vasút hídja.
A Páris-patak a Kórház-utcza (azelőtt Hideg Ser-utcza) háztelkei mögött folyva, átszeli a Fő-utczát, azután pedig a Szent Péter utczán folyik végig, melyet elhagyva, az Úri-utczát érinti és ismét a házak mögött tűnik el. Odább az Úri-utczát szeli át, azután a Fürdő-utcza elejét érinti és ennek házai mögött ömlik a Körösbe.
A Pecze-patak Várad-Velenczénél lép a város területére, a hol a Terézia-utczánál 169több apró érre oszlik. Főága a Terézia-utczától a Ghyllányi-utcza házai mögött, odább pedig a sertésvásár-tér mellett, azután a Pecze-soron folyik végig és a Szacsvay-utczát érintve, s házai mögött elhaladva, a kert-utczát szeli át és a Pecze-utcza házai mögött folyva, a Rhédey-kerthez ér, majd pedig a Ferencz József-, br. Fejérváry- és a tűzérlaktanya közelében haladva, az Ősi malomnál hagyja el a város területét.
Vasutjai.
A magyar államvasútak vonala is átszeli a várost egy helyen, a legkeskenyebb végén, a várad-velenczei állomásnál. A gőzmozdonyu közúti vasut pedig az állomástól kiindulva, a Kolozsvári-utczán, Templom-téren, Sütő-utczán és a Nagy-Vásártéren át a Vámház-utczán vezet végig, de a Sertésvásár-téren elágazva, a vásártéri állomásig vonul és innen a Zöldfa-utczán megy végig.

Nagyvárad. - Részlet a Nagy-Piacz-térről.
Fekete S. felvétele.
Az idegenre a város kitünő hatással van. Az utast, a ki először vetődik falai közé, meglepi a forgalom élénksége, köz- és magánépületeinek nagysága és díszessége, templomainak és kulturális intézményeinek sokasága.
Pályaház. Közkórház.
A Fő-utcza végén a nagyszabásu pályaudvar most van átalakitás alatt, miután sem a nagy forgalomnak, sem a modern igényeknek nem felelt meg. Innen kiindulva, a jobb oldalon első sorban a honvéd parancsnokság épületét találjuk, balra pedig, a Páris-patak mellett, a biharmegyei közkórház szép, emeletes épületét. Bejárata fölött a következő felirat vonja magára figyelmünket:
Saluti et Solatio
Aegrorum
Provincia Bihar
MDCCCVI.
Mint a felirat is mutatja, e kórház 1806-ban nyílt meg. Helyén azelőtt a Boronkay-féle kúria állott, melyet a vármegye a hozzá tartozó telekkel együtt a kórház czéljaira megvásárolt. Berendezése mintaszerü, és habár a Fő-utcza zajos élénksége és nagy kocsiforgalma a kórházra nézve nem előnyös, e bajt a kórházhoz tartozó nagy kert csendes nyugalma némileg ellensúlyozza.
170Pénzügyi palota. Plebánia-templom.
Odább, a Sztaroveszky-utcza sarkán, impozáns, új épület tünik szemünkbe. Ez az új pénzügyi palota, egyike a város legszebb épületeinek. Mellette az Irgalmas-rend ódonszerű háza tünik fel. E szerzetet Nagyváradon Gyöngyössy György apátkanonok honosította meg 1760-ban. Itt van az irgalmasok kórháza, temploma és gyógyszertára is. Ez épülettel szemközt van a szép, karcsu tornyu várad-olaszi plébánia-templom, mely 1788-ban még a Ferencz-rendi szerzeteseké volt. 1876-ban a templomot Knapp Ferencz tervei szerint ujjá alakították, mely alkalommal mellékoltárait nagyváradi művészek festették, és pedig Szent István oltárképét, több kisebb oltárképpel együtt, Munkácsy Mihály első mestere Szamossy Elek, akkoriban nagyváradi lakos, Szent Józsefet és Szent Ferenczet pedig Mezey Lajos. A két utóbbi oltár között elhelyezett emléktábla a következő feliratot viseli:
Anno MDCCXLIX
die XX Aprilis seu
Dom. II. post Pascha
Consecrata est Ecclesia
Haec in venerat. S. Spiritus
Per Excell. R. C. Paulum Forgách
Ep. Varad, sub Guardia
Natu P. Athanasii
Hihalmi.

Nagyvárad. - A pénzügyi palota.
Fekete S. felvétele.
Katonai kórház. Honvéd-laktanya.
A templom mellett levő kolostor ma a katonai kórház czéljaira szolgál. Mellette emelkedik az emeletes plébánia-épület, mely 1784-ben épült. Ezzel szemben, ugyancsak a Sal Ferencz-utcza és a Fő-utcza sarkán van a honvéd-laktanya. Nagyterjedelmű, emeletes épület, mely 1882-ben épült. Lejebb, a Szaniszló-utczával szemben, van a Széchenyi-szálló. Érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy ennek helyén állott hajdan a Fehér-Bárányhoz czímzett fogadó, a mely hosszu ideig a város legelőkelőbb vendéglője volt és arról volt nevezetes, hogy a mikor II. József császár 1786. junius 12-én Nagyváradot meglátogatta, egész kiséretével ide szállott.
171Apácza-zárda és templom.
Jobbra, az Apácza-utcza sarkán, van az Orsolya-apáczák szép, emeletes, nagy kiterjedésü zárdája és temploma. Az épület egy része 1773-ban épült, a nagyobbik része, a mely a Fő-utczára néz, 1857-ben, az apácza-utczai rész pedig 1877-ben. A templom bejárata fölött elhelyezett háromszögü márványlapon a következő felirás olvasható:
AeVI
ternI DeI
CVLtVI, et bea-
tae Annae honorI, sV-
perls faVentIbVs eXtrVI feCIt
StephanVs SzenczL, Abbas BaboLChen-
SIs, Cantor et CanonICVs VaraDIensIs.
Sírboltjában nyugszik 1780 óta alapitója, Szenczi István is.
Régi színkör.
Lentebb, a bal oldalon, egy bazárszerü épület udvarán, áll a város régi színköre. Hosszú időn át a nagyváradi színészetnek volt hajléka, jelenleg pedig magántulajdon és raktárhelyiségül szolgál. Ez épülettel szemben emelkedik a város díszes, emeletes bazárépülete, melynek jövedelme a szép Szigligeti-szinház építési költségeinek törlesztésére fordíttatik.

Nagyvárad. - Részlet a Fő-utczából.
Saját felvételünk.
Papnevelő-intézet. Püspöki székesegyház.
Visszatérve a pályaudvarhoz, a jobbra eső Pray György-utczán át a latin szertartásu papnevelő-intézethez jutunk. A XIX. sz. elején épült. Terjedelmes épülete mögött a gazdasági egyesület kertje és ezen túl a nagy temető terül el. A papnevelő közelében emelkedik a püspöki székesegyház, a püspöki palota és a nagyszabásu Káptalansor. A székesegyház alapkövét 1752. május hó 1-én tette le gr. Forgách Pál nagyváradi püspök. Az építést Patachich Ádám püspök alatt folytatták és 1780-ban fejezték be, a mikor az épületet gr. Kollonits László püspök felszentelte. A hatalmas arányu, kéttornyú székesegyház Ricca olasz építőmester tervei után épült. Hajója 70 méter hosszú és 30-40 méter széles. Belsejében oszlopokon nyugvó karzatok vannak, a főoltár Szent István és Szent Imre nagy szobraival diszítve, ezzel 172szemben a Mária Teréziától ajándékozott nagy orgona, több szép mellékoltár, művészi freskók és remek ablakfestmények.
Püspöki palota.
Oldalt, díszes, terjedelmes kertben áll a hatalmas tagozatu, kétemeletes püspöki palota, melyről 365 ablak tekint a környékre. Alapkövét br. Patachich Ádám püspök tette le 1762-ben. Földszintjén van elhelyezve a gazdag püspökségi könyvtár, az első emeleten vannak a püspöki lakosztályok és a nagy díszterem, melynek boltozatát id. Stornó Ferencz művészi freskói díszítik, a falakon végig pedig a váradi püspökök képmásai vannak elhelyezve. A második emeletet leginkább a vendégszobák foglalják el. A kastély udvarán látható Szaniszló püspöknek, a "szegények atyjának" szép érczszobra.

Nagyvárad. - A Múzeum.
Lojanek J. felvétele.
Káptalansor. Múzeum.
A püspöki palotával szemben áll az u. n. Káptalansor, a kanonokok lakásaival és ezek mögött szép kertekkel. Óriási, emeletes épületcsoport, az utczára nyíló árkádszerü folyosóval, melyet 56 pillér tart. A püspöki palotával egy időben épült. Közel a házcsoporthoz, a Múzeum-utcza mellett, kert közepén áll a múzeum csinos épülete, melyben egyebek között néhai Ipolyi Arnold tudós püspök könyvtára és gazdag gyüjteménye van elhelyezve.
A Schlauch-tér mellett, - melyet a biboros püspök rendeztetett a saját költségén és a melyet most a város kezel - elhaladva, az Újsoron, az Árvaház-utcza sarkán, az Erzsébet-leány-árvaházhoz érünk, melyet a biharmegyei nőegyesület 1876-ban létesített. Lejebb van a csendőrségi laktanya és odább a városi árvaház s a Fehér-kereszt-egylet lelenczháza.
Szt. Miklós-intézet. Szt. József-intézet. Premontreiek.
Az Ujsoron túl következő Lukács György-utcza közepe táján van a Szent Miklós-intézetnek nevezett gör. kath. fiuinternátus. A Lukács György-utczán túl van a Sal Ferencz-utcza és ezt követi a Szaniszló-utcza, a hol a Szent József-intézet van. Szép emeletes épület, melyet Szaniszló püspök 1857-ben az u. n. Lajcsák-féle telken építtetett árvaház czéljaira, egyesítve itt a Salamon József őrkanonok, a Némethy József és a Lajcsák Ferencz püspök által külön-külön tett árva-alapítványokat. A Szent Péter-utcza sarkán az 1842-ben alakult koldusápoló-intézet van elhelyezve. Ha a Szaniszló-utczán 173végig megyünk és azután jobbra fordulunk, az Úri-utczába érünk. Itt balra van a vasfürdő, melynek gyógyító-erejű vize vas- és jódtartalmu. Feljebb, a jobb oldalon, a premontreiek kéttornyu temploma, kétemeletes rendháza, főgimnáziuma és ehhez hozzáépítve a kir. jogakadémia, úgy hogy az egész épületcsoport tulajdonképen egy szépen tagozott és kiugró oldalszárnyakkal ellátott épületnek látszik. A rendházat a Pálosok építették 1741-ben, de 1802 óta a premontreiek bírják.
Posta- és távíró. Szigligeti szülőháza.
Az épülettömb oldalszárnyait az egyik oldalról a Kovács-utcza, a másik oldalról a Borz-utcza határolják. Mögötte terjedelmes kert terül el. Ugyanezen az oldalon, kissé feljebb, van az új, díszes posta- és távirda-épület, szemben pedig a központi járás szolgabírói hivatala. Ez utczába torkollik a Szigligeti-utcza, a hol Szigligeti szülőházát feliratos, szürke gránit-tábla jelöli, melyet 1878-ban nagy ünnepséggel helyeztek el. A feliratot Szikszay Dániel törvényszéki bíró készíttette és az a következőleg hangzik:
Szigligeti Ede
született 1814. márczius 8.
Bölcsőd itt ringott, itt gyúlt ki az isteni szikra.
A művészet egén lángoló csillag utóbb.
A láng most kialudt, de kihat dícsfénye örökké
S míg magyar él, neved és szent porod áldva leend.

Nagyvárad. - A Nógáll-intézet.
Fekete S. felvétele.
Szt. Vincze-intézet.
Ha a vasfürdővel szemben levő Fürdő-utczán áthaladunk, jobbra fordulva, a Ferdinánd-utczába érünk, a hol a Szent Vincze-intézetnek nevezett kath. fiu- és leányinternátus van. Másként, alapítója és jóltevője után, Nógáll-intézetnek is nevezik. Az intéetet Nógáll János püspök alapította és a csinos, oszlopsoros épületet 1868-ban adták át rendeltetésének.
174Katholikus kör. Salamon-intézet.
Odább, az Apácza-utczában van az 1. sz. egyházmegye díszes, emeletes háza, melyben a Katholikus Kör is szép és kényelmes otthont talál. Az utcza végén van az u. n. Salamon-intézet, melyben ez időszerint az 1. sz. tanítóképző van elhelyezve. A 393. sz. házban született Szilágyi Dezső, kitől az épületet a város kisdedóvó számára vásárolta meg.

Nagyvárad. - Részlet a Szent-László-térről.
Saját felvételünk.
Igazságügyi palota. Bábaképző.
A Fő-utcza mellett van a tölcsér alaku Széchenyi-tér, mely a Fő-utcza felőli részénél legszélesebb és azután lassanként elkeskenyedik. Itt van elhelyezve, a régi törvényszék épületének helyén, az új, díszes, kétemeletes igazságügyi palota, mely a törvényszéken kívül a járásbíróságot is magába fogadja. A régi törvényszéki épület azelőtt a Frimont családé volt; Bihar vármegye gróf Frimont Theodorától, özv. Lónyay Andornétól vette meg 1868-ban és ennek a helyére épült a mostani impozáns épület. Ez épület mögött, a Verbőczy-utcza végén van a kényelmesen berendezett, emeletes bábaképző-intézet, mely 1873-ban még az Ujsoron volt. Ezt az új épületet az állam 1880-ban építtette.
Vármegyeháza. Kir. ügyészség.
Az igazságügyi palota előtti parkban csinos kioszk áll és előtte a valóban művészi becsű, Mária mennybemenetelét ábrázoló érczszobor. A parkon túl áll a vármegyeháza és a kir. ügyészség és fogház nagy épületcsoportja, mely négy utczára néz; főhomlokzata a Széchenyi-térre és a Fő-utczába torkolló kis kanyaradóra tekint, oldalszárnya a Jakab Mihály-utczán megy végig és hátsó része már a Nagy Sándor-utczában van.
Tisza Kálmán szülőháza.
A vármegyeháza közelében egy ódon stilü, manzard-tetős, földszintes ház tünik szembe, mely a régi nemesi kúriák külsejét mutatja. Ez Tisza Kálmán szülőháza. Máskülömben is nevezetes épület; ugyanis, a mikor 1784-ben a reformátusoknak ismét engedélyt adtak istenitiszteletek tartására, templom hiányában itt tartották első istenitiszteletüket. Most a város polgármestere lakik e házban.
Ruthén templom.
Odább, bekerített telken áll az igénytelen külsejü ruthén templom, 175mely úgy alakjánál, mint kisszerüségénél fogva inkább kápolnának volna nevezhető. Pedig ez a kis fatornyu templom történeti nevezetesség. 1692-ben építtette Benkovics Ágost püspök és akkoriban püspök székesegyházul szolgált. Később tót templom lett és azután az orosz ajku görög-katholikus egyház birtokába került. Két XVII. századbeli sírkő is fenmaradt itt, melyeknek feliratai azonban majdnem teljesen elkoptak.

Nagyvárad. - A kereskedelmi csarnok palotája.
Lojanek J. felvétele.
Régi városháza. Gör. kath. papnevelő-intézet.
A templommal szemben van az ódonszerü emeletes városháza, terjedelmes előkerttel. Ez az épület hajdan az 1. sz. püspökség tulajdona volt. Mellette kétemeletes, egyszerü, de nagyarányu épület áll, s ebben a kir. itélőtábla s a kir. főügyészség van elhelyezve. Odább van a görög-katholikus papnevelő-intézet díszes, emeletes épülete, melynek bejárata fölött a következő felirás olvasható:
"Teneri mei Romano G. C. Leopoldus II. MDCCXCII", a miből kitűnik, hogy az intézetet II. Lipót alapította 1792-ben. Hajdan jezsuita-kolostor volt. Templomában nyugszik 1714 óta gróf Lőwenburg Frigyes cs. kir. főmarsall és váradi parancsnok, 1759 óta pedig Polentári Ferencz jezsuita. Az épülethez tartozó nagy kertben fürdőház és kórház van elhelyezve.
Nagy Sándor háza.
A Fő-utczába torkollik a Nagy Sándor-utcza is, a hol azt a házat, melyben Nagy Sándor ifju korát töltötte, emléktáblával jelölte meg a honfiui kegyelet. A házat ugyan átalakították, de az emléktábla ott maradt. Felirata a következő:
Nagy Sándor
honvédtábornok, aradi vértanú
ifjúsági lakhelye.
Vértanúvá felvattatott 1849. okt. 6.
Nagy voltál névre, nagy bajnoki szívre hazádhoz,
Nagy lelked bűn volt törpe bakóid előtt,
S bosszuja, míg a bitort a gyalázat mélyire dobta,
Trónoknál magasabb fényre emelte dicsed.
Szemere Miklós.
Megörökíttetett a nagyváradi polgárság által.
176Ev. ref. templom. Rimanóczy szálló és fürdő.
A vármegyeháza hátsó emeletes épülete előtt elhaladva, a millennium alkalmából alakított csinos Ezredévi Emléktérre érünk és az ev. ref. templom s iskola előtt találjuk magunkat. E templom 1784-ben épült, de 1880 körül megujíttatott. Bejárata fölött a következő felirás van: "Soli Deo Trino Regnante Josephe II. Dicatum MDCCLXXXVII". Az Ezredévi Emléktérnél a Körös-parton visszafelé menve, a kétemeletes, szép és modern berendezésü Rimanóczy-fürdőhöz és szállodához érünk. Az épület három utczára néz: a Körös-korzóra, a Mészáros-utczára és a Bémer-térre, vagyis inkább az Áldás-utczára, melynek sarkán pazar fénynyel berendezett kávéház van.

Nagyvárad. - A m. kir. honvéd hadapród-iskola.
Fekete S. felvétele.
Színház.
Itt már a legujabb átalakítások által szabályossá vált, szép Bémer-téren vagyunk, szemben a Körösön átvezető u. n. Kis-híddal. Itt van a szép, új Szigligeti színház, melyről más helyen lesz szó.
A vashídon átmenve, Várad-Ujvárosban vagyunk, Nagyvárad város szívében, a Szent László-téren, a város tulajdonképeni központján. E térre nyolcz utcza torkollik. Itt van az u. n. kis piacz, a róm. katholikusok, görög katholikus és görög-keletiek temploma, a Szent László szobor és a legtöbb üzlet. Az egész tér be van fásítva s arányaival és szép épületeivel egészen nagyvárosi színezetű.
Szt. László templom.
A Szent László templomot gr. Csáky Imre bibornok kezdte építtetni 1717-ben és báró Luzsénszky István püspök fejezte be 1733-ban, azonban tornya csak 1790-ben épült. A templom bejárata fölött a következő felirat olvasható:
HonorIBVs DIVI RegIs LaDIsLaI DICata sVrreXIt.
E templom közel ötven évig püspöki székesegyház volt. Hátsó falába a következő feliratu emléktábla van elhelyezve:
Nagyváradnak
a török uralom alól
1692. junius hó 5-én történt felszabadulása
Kétszázados emlékére
emelte a város közönsége
1892. junius hó 26-ik napján.
177Az egyházzal egy időben épült a templommal szemközt álló ósdi, földszintes, fatornyu épület, a melynek eleje volt a püspöki palota, hátsó része pedig a szeminárium. Később azután a jogakadémia, majd a főreáliskola szolgált Ide építik az új és díszes városházát.

Nagyvárad. - A szent Vincze-intézet.
Fekete S. felvétele.
Szent László szobra. Gör. kath. püspöki palota és székesegyház. Gör. kel. templom. Sas-szálló.
A Szent László templom mellett emelkedik a nagy nemzeti Szentnek szép és művészi kivitelü érczszobra, melyet 1893-ban dr. Schlauch Lőrincz püspök állíttatott fel a régi szobor helyére. A szobor mögött áll a takarékpénztár szép épülete. Odább az emeletes görög-katholikus püspöki palota és feljebb, a térnek háttal fordulva, áll a görög-katholikus székesegyház. 1800-ban épült, az 1836-iki tűzvész alkalmával azonban leégett. Mikor ujra felépítették, nyerte mostani szép tornyát. Belseje nagyon gazdag díszítésü és különösen ikonostasisa nagyon szép. A tér tulsó oldalán, a Beőthy Ödön-utcza sarkán látható a görög-keleti templom, melynek alapkövét 1784. nov. 9-én József császár jelenlétében helyezték el. Belseje rendkívül díszes. A Kossuth Lajos-utcza sarkán áll a régi, emeletes Fekete Sas-szálló, azelőtt messze vidéken a legszebb és leghíresebb vendégfogadó. Arról is nevezetes, hogy Nagyváradon itt tartották meg az első magyar szini előadást 1798 május 26-án, mint azt az épület falában elhelyezett emléktábla is elmondja:
E városban ez épületben
a szinpadról elhangzott
első magyar szó emlékére
1798 május 26. - 1898. május 26.
Hálás kegyeletből az utókor iránt,
a Szigligeti-Társaság kezdeményezésére
Nagyvárad város közönsége.
Izr. templom. Keresk. csarnok.
Itt betérünk a Kossuth Lajos-utczába, a hol a szép mórstílü zsidó templom tünik a szemünkbe. Hatalmas kupolája messze ellátszik. Belseje nagyon szép. Két emeletnyi karzattal bír és 330 gázláng világítja. Busch 178Dávid városi főmérnök tervei szerint épült. 1878-ban szentelték fel és adták át rendeltetésének. A túlsó oldalon van a biharmegyei takarékpénztár nagy épülete. Tovább, a Nagy-Vásártér felé haladva, az Andrényi Károly és fia czég nagyszabásu "Vasudvara" előtt haladunk el és a vásártéren a kereskedelmi csarnok díszes és nagyarányu emeletes épülete elé érünk, melyben a csarnokon kívül kaszinó van elhelyezve. Itt tovább haladva, Várad-Váraljára jutunk, a hol a Kolozsvári-utczán a Krisztina-utczánál a kórházat és a váraljai izraelita templomot találjuk. Lejebb van a Szent Vincze-intézet; r. kath. fiu- és leányiskola és internátus, és az utcza vége felé a várad-velenczei vasúti állomás.
Áruraktár.
A Kolozsvári-utczán visszatérve, a balra eső Rákóczy-utcza és Iskola-utcza sarkán van a váralja-velenczei gör. kath. templom, melylyel szemben, az iskola-utcza folytatásán át a Templom-térre jutunk, a hol a róm. kath. templom áll. Itt a Vár-utczán áthaladva, a Sáncz-utcza és a Báthory-utcza végén a községi iskolához jutunk. Lejebb - a szeszgyár és a gőzmalom mellett - letérünk a sertésvásártérre és itt jobbra tartva, a hatalmas árúraktár előtt vagyunk; innen pedig a vásártérről a várhoz vezető Kapu-utczán át a vár elé jutunk.
A vár. Izr. templom. Kapuczinus zárda és templom.
A nagyváradi várat még ma is hatalmas kőfal és sáncárok övezi. Két bejárata van. Az egyik a Zöldfa-utcza, a másik a Kolozsvár-utcza felől. A főbejárattól balra három kőtábla van elhelyezve, faragott hadi jelvényekkel, a kapu fölött pedig a következő feliratos tábla látható:
Deo VnI trInoqVe gratIae
qVI Ipsa saLVtarI HostIae
saCratae DIe OstIa apperVIt
VaraDInI.
a mely chronosticonból a törökök kiüzetésének idejét betüzhetjük ki. Belül az ötszögü várudvarba jutunk, mely a kétemeletes katonai laktanyákkal van beépítve. A várra vonatkozó történeti adatokat és az itt lefolyt eseményeket más helyen közöljük. Innen tovább haladva, visszatérünk a Nagy-Vásártéren át a Zárda-utczáig, a hol az izr. orthodox hitközség díszes zsinagógája és emeletes, nagy iskolája van. Az utcza másik oldalán áll a kapuczinus szerzet zárdája és temploma. A zárdát gr. Csáky Imre püspök 1827-ben építtette a báró Luzsénszky István kanonoktól e czélra ajándékozott telekre. 1836-ban leégett, de két évvel később ismét felépült. A szűk zárda-czellák egyikében lakott Fessler Ignácz Aurél kapuczinus szerzetes, a kitűnő író, történettudós és akadémikus, a ki később az ág. ev. vallásra áttérve, püspök lett.
Gázgyár. Honv. gyalogsági laktanya.
A Kapuczinus-utczán át visszamegyünk a Szent-László-térre és balra a Kert-utczába kanyarodva, átmegyünk a Pecze-patakon, hol jobbról a tűzoltó-laktanyát és a városi majort, odább pedig a Diána-fürdőt találjuk. A Kert-utcza végét átszelő Vámház-utczán van a gyázgyár, a Kert-utczával szemben az impozáns honvéd-hadapródiskola, lejebb pedig a honvéd-gyalogsági laktanya. Visszafordulva a Vámház-utczáig, itt az út jobbra a Sport-térre és a Rhédey-kerthez vezet.
Rhédey kert.
A Rhédey-kert a város legszebb és legérdekesebb kertje. Közelében, a Rulikovszky (központi) temetőben nyugszik Rulikovszky Kázmér, a lengyel származásu 1849-iki vértanú. Gránit-síremlékén, melyet 1872-ben emeltek, a következő felirás olvasható:
179Rulikovszky Kázmér
lengyel születésü
volt orosz dzsidás százados.
A magyar szabadság pártolásáért
kivégeztetett
1849 augusztus 28-án.
Béke hamvaira.
Itt van a szép Rhédey-kápolna, mely a XVIII. század második felében épült. Az itt elhelyezett művészi becsű márvány-sarkophag a mult század első felében élt Ferenczy István szobrász műve. Itt nyugszik gr. Rhédey Lajos és neje, szül. kohányi Kácsándy Terézia, a kik a kertet 6000 váltó forintnyi fentartási alapítványnyal együtt 1804-ben a városnak ajándékozták. A kápolna hajójának baloldali falába egy pánczélos, sisakos lovagszobor-mű van illesztve, fölötte epitáfium és a következő felirás:
Francisci de Rhéde
Comitis Supremi. Bihariensis.
Manibus.
Revocata. Temporum. Fuga.
Monumentum. Renovat.
Ludovicus de Rhéde.
Augg. Camerarius. Ins. Ord. S. Leopoldi. Eques.
Provinciae Ejusdem. De. Bihar.
Officii. Supr. Comitis.
Administrator. Nobilis. Exercitus.
Insurgentum.
Colonellus.
A. D. MDCCCVIII.
A Rhédey-kertben tartották meg szabad ég alatt, nyitott görög színpadon a Jászay-féle Electra-előadásokat, a melyek művészeti eseményszámba mentek.

Nagyvárad. - Részlet a Ferencz József huszárlaktanyából.
Fekete S. felvétele.
Laktanyák.
Közel ide, a Pecze-patak túlsó partján terülnek el a Ferencz József-, a báró Fejérváry lovassági- és a Vilmos főherczeg tűzér-laktanya szép és 180nagyszabásu pavillon-rendszerü épületei. A tűzér-laktanya alsó végéhez közel fekszik a legfőbb egészségügyi követelményeknek mindenben megfelelő közvágóhíd.
Ujvárosi ref. templom.
A laktanyák között, nyitott utczán át, az Aradi-utczába jutunk, melynek vége a Teleki-utczára néz. Itt van a várad-ujvárosi hatalmas, kéttornyu oszlopcsarnokos református templom, mely 1835 és 1853 között, kettős tornya pedig 1872-ben épült. Bejárata fölött a következő felirás van:
E szent ház alapját
A Helv. Hitv. N-váradi Egyház letette
MDCCCXXXV ápril 13-án.
Külsőleg bevégezte MDCCCLIII.
Szt. Vincze-intézet.
Az e templommal szemközt, elkerített helyen álló kápolna, hajdan temető-kápolna volt. Lentebb van a Szent Vincze-intézet csinos emeletes épülete, a hol a r. kath. óvónő- és tanítóképző van elhelyezve. Odább, a Dudek-sikátoron átmenve, a Körös-utczába érünk, a hol az ág. ev. templom, a kétemeletes róm. kath. iskola és a plebánia-épület van.
Utczák elnevezése.
Most még csak egyes utcza-elnevezésekről valamit.
A városnak 45 utczája van történetünk nagy alakjairól elnevezve, vagy oly egyénekről, a kiknek emlékét a város, a közjó körül szerzett érdemeik elismerése végett, meg akarta örökíteni. Ilyenek a Bémer-tér, mely báró Bémer László püspök nevét örökíti meg; a Pray György-utcza; a Lukács György-, azelőtt Kőfaragó-utcza, Lukács Györgyről, a város első alkotmányos polgármesteréről; a Sztaroveszki-utcza Sztaroveszky Jánosról, a ki ezen utczában levő nagy házát és kotyikleti birtokát gyermekkórház czéljaira hagyományozta; a Sal Ferencz-utcza, Sal Ferencz nyugalomba vonult polgármesterről, a kinek a város újabb fejlődése körül kiváló érdemei vannak; a Szaniszló-utcza, Szaniszló Ferencz püspökről, a ki jótékonyságával tette emlékét feledhetetlenné; Széchenyi-tér; a Nagy Sándor-utcza Nagy Sándor vértanúról; a Szalárdi, azelőtt Régi-Posta-utcza - a híres krónikás emlékére; az Alapi-utcza, Alapi János nagyváradi kanonokról, a ki szegény tanulók számára nagy alapítványt tett; a Gedeon-utcza, Gedeon László tanárról és íróról, a ki Nagyváradon csaknem ötven évig tanárkodott; a Szentpéteri-utcza, a váradi főgymnásiumnak 30 éven át kedvelt tanáráról; a Szigliteti-utcza, a hol Szigligeti Ede született; a Nógáll-utcza, a jótékony alapítványairól híres püspökről; a Bajza-utcza, azelőtt Kis-Füzes-utcza; a Ferencz-utcza; a Lipót-utcza; a Jakab Mihály-utcza, Jakab Mihály főlevéltárosról és költőről, a ki a szabadságharcz után várfogságot szenvedett; a Verbőczy-utcza, azelőtt József-utcza; a Csengery-utcza, azelőtt Nagy-Kút-utcza, Csengery Imréről, Bihar vármegye volt főjegyzőjéről, a ki később honvédelmi miniszteri tanácsos lett; Szent László-tér, Kossuth Lajos-utcza; a Szacsvay-utcza, Szacsvay Imréről, az 1849-iki függetlenségi nyilatkozat szerzőjéről; Beőthy Ödön-, azelőtt Nagy-Magyar-utcza, a vármegye e kiváló fiáról; a Pável-utcza Pável Mihály gör. kath. püspök nevéről; a Bem-utcza; a Damjanich-utcza, azelőtt Alsó- és Felső-Kisteleki-utcza; a Vitéz-utcza, a híres nagyváradi püspök, tudós és államférfi Vitéz Jánosról; a Dudek-sikátor, Dudek Dániel orvosról, a ki 1823-ban 6000 forint alapítványnyal a mai bábaképző alapját vetette meg; a Bethlen-utcza, azelőtt Kis-Körös-utcza; a Deák Ferencz-utcza, azelőtt Körös-part; a Fábián Lajos-utcza, azelőtt Sörház-sikátor, Fábián Lajos vár. biz. tagról, a ki vagyonának egy részét a városnak hagyományozta; a Rulikovszky-út Rulikovszky lengyel származásu szabadsághős nevéről; Baross-utcza, azelőtt 181Széna-utcza; Ghyllányi-utcza, a város egyik jótékonyságáról ismert XVIII. századbeli birtokosa nevéről; a Terézia-utcza, mely Mária Terézia nevét örökíti meg; a Báthori-utcza Báthori András nevéről; az Erzsébet-utcza Erzsébet királyné nevéről; Veres Balázs-utcza, azelőtt Kis Malom-utcza, Veres Balázs váradi biróról, a ki a Verbőczy-féle törvénykönyvet 1563-ban magyarra fordította; Szent Jeromos-utcza, azelőtt Kis-Pecze-utcza, a hajdan itt közel állott, Szent Jeromos tiszteletére szentelt, Pálos-rendü klastromról; a Rómer-utcza, azelőtt Árok-utcza, Rómer Flóris nagyváradi kanonok és híres tudósról; a Csáky-utcza, a Bihar vármegyében hajdan nevezetes gr. Csáky családról; a Komáromy- és a Nagy István-utcza, az előbbi Komáromyról, az utóbbi Nagy Istvánról, a kik a szabadságharcz nevezetes alakjai voltak.

Nagyvárad története.
Irta Dús László
Nagyvárad alapítása.
Nagyvárad történetét a történettudósok két kiinduló pontról ismertetik. Némelyek Szent István király alapításának, mások Szent Lászlóének mondják, de mindenesetre vagy az egyik, vagy a másik szent királyt tüntetik fel alapítójául.
Annyi kétségtelen tény, hogy Szent László király idejében Nagyvárad már állott, és e fontos hadászati állomást ez a szent királyunk erősítette meg. Történetének megírója, művét a nagyváradi káptalan és püspökség alapításával kezdheti, melylyel a város története 1566-ig, vagyis a János Zsigmond fejedelem idejében Tordán tartott országgyűlés türelmetlenségi határozatáig s ennek végrehajtásáig elválaszthatatlanul összeforr.
A nagyváradi vár, melyben egykoron a püspök és a káptalani tagok laktak s a székesegyház is állott, nemcsak falai által volt erős, hanem az által is, hogy a közeli meleg forrásokból eredő patak (Pecze) vize a várat körülvevő sáncz árkába be volt vezetve és ez soha be nem fagyott.
A nagyváradi káptalan és püspökség nem az egyes törzsfők vagyonából, vagy a honfoglaláskor a nemzet tulajdonává véraldozattal lett nemzeti vagyonból nyerte nagyterjedelmű birtokait, hanem Mén Marót kozár fejedelem után Zsolt vezér utódaira örökségül jutott családi vagyonból alapíttatott.
Salamon király, mikor unokatestvéreinek, Gejza, László, Lambert herczegeknek, I. Béla király fiainak engedte át az ország harmadrészét, csakis a maga családi örökének ama részéről mondott le, melyben a családi jognál fogva, a királyfiak anélkül is örökösök valának. Ehhez az örökséghez tartozott ez a nagy terület is a három Körös között.
A hagyomány örökül hagyta reánk, hogy László herczeg nagyon szerette ezt a vidéket s örömest időzött itt, és a mikor Salamont a királyi trónról elűzte, mint király, az általa alapított püspökség székhelyén monumentális templomot építtetett Nagy Boldogasszony tiszteletére és holta utánra, örök pihenésre is ide vágyott.
A három királyi herczeg, Gejza, László és Lambert, I. Béla király fiai, szívesen időztek e vidéken. Erre mutat az is, hogy a mikor Salamon király Vid tanácsosának besugásaira hallgatva, üldözni kezdi őket, gonosz tervének sikerét attól reményli, hogy Gejza nem kész a háborúra, mert az Ingovány (Igfon) erdőben vadásazttal tölti idejét. Ezt az erdőt mi, kik Biharmegye vidékeit ismerjük, az Érmelléknek az Ér által alkotott ingoványos részének tartjuk s a bihari földvár, Székelyhíd, Diószeg hajdan erdővel benőtt lankás környéke vonzóbb volt a szelid lelkű Gejzára, mint a hegyvidék zordonabb tája, mely utóbbi azután az erőteljesebb, harczias László herczegnek lőn kedves mulatóhelye.

Nagyvárad. - Szent László szobra.
Fekete S. felvétele.
182Szent László.
A hagyomány és a történelem együttesen állapítja meg, hogy Szent László király holtteste Nagyváradon, a várban volt Boldogasszony templomában temettetett el. Itt találta azt a mongol dúlás, innét szállíták a szent sír kincseit Ecsedre, a Báthoriak erős várába, hogy azután - a Győrben levő ereklyetartón (hermán) kívül - mind megsemmisüljön.
Nagyvárad tehát, ha nem is mostani alakjában, akkor már fennállott. Bucsújáró hely volt a szent király koporsója, hova számosakat vonzott a gazdag adománynyal ajándékozott káptalan és püspökség, a királyok több ízben itt mulatása, többeknek közülök ide temetkezése és a királyok meleg érdeklődése leglovagiasabb elődjük emléke iránt.
A kúnok betöréseinek megszüntével egyidőre a nagyváradi vár körül semmi hadi mozgalom nem történt. A hagyomány szerint Kálmán herczeg, I. Gejza király korosabbik fia, Szent László király unokaöcscse, az Úr szolgálatára volt szánva, papi nevelésben részesült s Nagyvárad első püspöke lett volna, míg öcscse, Álmos, Szent László kegyeltje, a koronát örökölte volna. Ennek azonban történeti alapja nincs.
Nagyvárad lakosai legelőször akkor menekültek a vár falai közé, mikor Kopulcs kún vezér Szent László idejében Moldvából, Erdélyen át Biharra s Békésre tört és rabolt, gyilkolt addig, mig őt Temesnél a király utólérte és összetörte. A szent király sírjához zarándokló ájtatoskodók nagy száma szükségessé tette, hogy befogadásukra s ellátásukra épületek emeltessenek, iparosok és kereskedők nagy számmal letelepedjenek s a közvagyonosodás általok fejlesztessék.
II. István.
II. István király 1130 körül Nagyváradon megtelepíté a Francziaországban amaz időben keletkezett premontrei rendet s számára a még akkor erdő borította, Szent Istvánról nevezett Előfok-hegyen monostort építtetett, mi által alapját veté meg a később nagy hírre emelkedett nagyváradi főiskolának. A király maga is Szent László lábaihoz temettette magát.
Szt. László sírja.
Ettőlfogva Nagyvárad nagy hírre emelkedik. Szent László király koporsójánál csodák történnek. Vakok, sánták, csonkák megvigasztaltatnak, senki sem mer itt hamisan esküdni, messze földről jönnek hozzá igazságot keresni és később, királykoronázás alkalmával, nem egy új király, fényes kisérettel, 183Székesfejérvártól Nagyváradra zarándokol, hogy koronázási esküjét Szent László sírjánál tegye le.
A zarándoklások, a nagyváradi szent sír fénye s csodatevő ereje, egyre több-több embert vonz Nagyváradra. A város körül erődítések emelkednek, melyeknek szakadozottsága azt mutatja, hogy a különböző időbeli letelepűlések részekre osztották a várost, melyeknek központja a vár volt, jó részben úgy, a hogy most is fennáll.
I. Sixtus püspök.
Az első ismert nagyváradi püspök I. Sixtus volt, kit Kálmán király 1103-ban Esztergomból helyezett Nagyváradra, a püspökség és káptalan élére.
Valther püspök.
Az utána következő Valther püspök idejében az istenitélet - ordalia - Nagyváradon egyházi férfiak közül választott bírák által már gyakoroltatott.
1134-ben Feliczián esztergomi érsek-primás Nagyváradon országos zsinatot tartott az ország főpapjaival, a miből ismét Nagyvárad város előkelő voltára kell következtetnünk.
Vata és Elvin püspökök.
Vata püspök (a Miskolcz nemzetségből) és Elvin püspök, kit a krónika Both biharmegyei főispán fiának mond, már a magyar főnemesi családokból származnak, a mi arra mutat, hogy a nagyváradi főiskolának hatása egyre kiterjedtebb; Elvin püspök Micskéről, Bihar-megye máig fennálló egyik községéből származott.
III. Béla.
A hitélet fejlődése III-ik Béla király korában, az istenitéletek tömegesebb volta Szent László sírjánál szükségessé tették, hogy a szent király koporsója az egyház által is fölemeltessék s a nép kegyeletének fölibe helyeztessék.
III. Béla megkéri a római pápát, hogy a szent királyt a szentek sorába vétesse fel, mire a pápa egy bibornokot és több hittudóst küld Nagyváradra, kik itt a szent király életét, csodatetteit s a nép közérzületét megvizsgálván, kedvező jelentést tettek Rómába s Szent László király 1192-ben a szentek közé vétetett fel.
Erre III. Béla megbízta Dénest, a híres szobrászt, hogy új ravatalt készítsen; 1192. évi február 2-án felnyiták a szent király sírját, kiemelék a testet, biborszinű nehéz selyembe takarva, gazdagon aranyozott koporsóba fektették, fejére drágakövekkel ékesített aranykoronát tettek, kezébe aranypálczát adtak s a koporsót a templomban felállított új ravatalra helyezték.
Ezen nagy jelentőségű ünnepen itt volt a király egész családjával, a főnemesség, az ország jámbor hívőinek ezre. (Bunyitay, A váradi püsp. tört. I. 82.)
A magyar királyok ezentúl mindegyre sűrübben látogatták Szent László koporsóját.
Imre király.
Imre király, III. Béla fia, trónra léptekor meglátogatta azt s 1196-ban a váradi egyházat új, gazdag adományban részesíti.
Tatárjárás.
A tatárjárás elpusztította Nagyváradot a várral együtt.
IV. Béla.
A IV. Béla király táborába, a Sajóhoz igyekvő Benedek püspök serege a tatárokkal találkozott, velök összeütközött, előbb győzött, majd megveretve visszavonult Nagyváradra, hol az ellenállás sikertelenségét belátva, magához vette Szent László ereklyéit és elmenekült. De nem menekült el a káptalan és a város lakossága.
Rogerius mester.
Rogerius mester, nagyváradi kanonok, e kor történetének megírója, a káptalanbeliekkel Nagyváradon maradt, a vár erődítéseit kijavította és ellenálláshoz készült. Kajdán vezér a megerősített várost hirtelen megrohanta, bevette s az el nem menekült lakosokat leölette vagy rabszíjra fűzette.
A vár erősen tartotta magát, Rogerius mester számos vitézzel védte; 184ezt látván Kajdán, elhúzódott a városból, mire az elmenekült s a várban levő lakosok visszatértek lakaikba.
A tatárok azonban erősítést vontak magukhoz és ostrom-szereikkel is elkészülvén, hirtelen a városra törtek, a lakosokat leölték, azután a várat vették ostrom alá s azt éjjel-nappal törték mindaddig, míg a védők el nem hullottak. A megmaradottak a székesegyház falai között vonták meg magukat, ennek is a tornyába menekültek, míg végre az ostromlók tüzet vetettek a székesegyházra s az oda menekültek mind oda égtek. Várad teljesen elpusztult.
IV. Béla király visszatérvén elpusztult országába, új erővel kezdett feltámasztásához s benépesíté Nagyváradot is.
V. István.
A várat a tatárdúlás után Vincze püspök állíttatja helyre, a káptalant szintén helyreállítja, egyházakat s lelkészségeket alapít. - Őt követi Zozimás, kinek püspöksége alatt V. István király 1263-ik évben Nagyváradra jő. Várad V. István kezében volt akkor, a mikor atyja, IV. Béla ellen, jogainak épségéért, harczait vívta s ugyanő telepíté le a közelfekvő Körösszeg várának környékén a kúnokat.
V. István király a nagyváradi püspökséget és káptalant nagy adományokkal gazdagítja; ő engedte meg azt, hogy magszakadás esetén bármelyik nemes vagyonát a nagyváradi egyháznak adhatta, a püspökség és káptalan birtokain található arany-, ezüst- és vasbánya, adóztatás nélkül, egyházi tulajdonná vált, a váradi püspök és káptalan jobbágyai pénz- és termesztményben szolgáltatandó adózásokból a kir. kincstárral szemben mentek valának.
IV. László.
IV. László király megkoronáztatása után Szent László koporsójához zarándokolt; ekkor adományozta P.-Szőlős községet a váradi egyháznak. Ugyancsak IV. László Nagyváradon gyűlést tartott, a mikor halállal vagy jószágvesztéssel bünteté az ellene felkelt Pálfiak, Tamásfiak és Telegdiek közül a nagyobb bűnösöket és társaikat.
E zavaros korban Várad polgárai az olaszi, ujfalvi, szent-lőrinczi városrészekben a káptalan vásárpénzszedési jogának ellenállottak, mely ügyben a váradi püspök itélt, még pedig úgy, hogy a város polgárainak kellett három káptalani tagot választani, kik esküt tegyenek a káptalan vásárpénz-szedhetési joga mellett, s ekkor a város polgárai vesztesek lettek volna. A polgárok Imre olvasó kanonokot, Ferencz bihari főesperest és Jónás kanokokot választák, de mikor ezek teljes egyházi díszben az eskü letételére megjelentek, a városi lakosok felhagytak követelésükkel.
IV. László Váradot tette azon harcz központjává, melyet ellene Ladomér esztergomi érsek keresztes háború néven indított, a királynak a kúnok között való mulatozásai s az ország ügyeinek elhanyagolása miatt, a mely harczban Mezőkeresztesnél a keresztesek legyőzetvén, a győzelem helyén telepíttettek le, nevöket a községre ruházván át.
III. Endre.
III. Endre király, nejével, Fenennával, szintén elzarándokolt Szent László koporsójához Váradra; majd 1294-ben országgyűlést tartott itt, a mikor halálos ítéletet mondott a féktelenkedő Tamásfiakra, köztük a hatalmas Lóránt vajdára, Martell Károly trónkövetelő híveire. Állítólag ugyanitt lőn eltemetve az utolsó Árpádházi király.
Róbert Károly és Beatrix.
Róbert Károly több ízben látogatott el Váradra s második nejét, Beatrixot, a váradi székesegyház sírboltjában temettette el.
Lassanként kezdenek kidomborodni az egyes városrészek Váradon. Velencze 1338-ban arról lesz nevezetessé, hogy András püspök itt a szent Klára-apáczák részére templomot épít s fentartásukra adja Szeben (ma puszta), 185Ősi (puszta), Somogy falukat; - Olaszi, Újfalu, Szent Lőrincz városrészekről már előbb tettünk említést.
Nagy Lajos.
Nagy Lajos király 1342-ben Nagyváradra jő, apja példáját követve elzarándokol Szent László koporsójához, majd adományt tesz az egyház javára és megerősíti a város (civitas) jogait.
A püspökök, káptalani tagok és egyesek oltárokat emelnek a templomban. Vámos György nagyváradi polgár neve ki van tüntetve a többiek között. Báthori András megkezdi a székestemplom építtetését s befejezi azt Meszesi György püspök, ki két kolozsvári szobrászszal, Márton és György testvérekkel Szent István, Szent Imre és Szent László szobrait készítteti s állíttatja fel.
A váradi iskolák látogatottak, a váradi polgárok már tisztességes helyet foglalnak el, a mit az is mutat, hogy Böcsi Szudar Dénes fia, Sándor 1347 táján itt járván iskolába, Pál nevű szabómesternél lakott.

Nagy Lajos (A bécsi krónika után).
Mária királyné és Zsigmond király.
Mária királyné és Zsgmond király uralkodása alatt Várad a békés fejlődés útjain egyre jobban haladt. Az ipar, kereskedelem, művészet és tudomány virágzásra jutott.
János püspök a két kolozsvári szobrászszal elkészítteti Szent László művészi lovagszobrát, nyílt helyen állíttatja fel; a király harczi ménen ül, jobbjában a csatabárd, a mint épen a csatába vágtat.
A ló és lovas érczből öntve, tetőtől-talpig megaranyozva, a talapzaton érczlapra vésve, felírás hirdeti a királyi pár (Mária és Zsigmond), a püspök (Szudar János) és a két szobrász nevét és felállítási idejét. A felírás szerint a szobor 1390 május 20-án a királyi pár jelenlétében szenteltetett fel.
Mária és Zsigmond több izben látogatták Váradot és Mária királyné 1395-ben itt temettetett el. Mária váradi látogatása idejében a várad-velenczei apácza-zárdában szeretett tartózkodni, a hol sokat hányatott lelke enyhet, nyugalmat talált.
1403-ban Kanizsai János érsek-prímás, míg Zsigmond Csehországban időzött Venczel segítségére, nagy vihart támasztott ellene; Szent László napján Lukács püspöknél jöttek össze azok, kik a király-választás ősi jogát feléledni hitték. Együtt valának: István erdélyi püspök, Bebek Detre, a volt nádor, kit Zsigmond Gara Miklósért mellőzött, Csáky Miklós és Marczaly Miklós erdélyi vajdák, Csáky György, a székelyek ispánja, Kerekegyházi Mihály és még számos főúr, kik Zsigmond királyt trónfosztottnak nyilvánítván, felhívták a többi vármegyéket, hogy a Körösközén fegyverbe gyűljenek, a honnan seregestől menjenek Nápolyi László elé, őt koronázás végett Székesfejérvárra kísérendők.
Ez a feltámadás azonban az itteniekre csak kísérlet maradt, mert a veszély hírére gyorsan visszatérő Zsigmond, Pápa-Pinkócznál László hadát szétverte s hadvezérei: Stibor, Maróthy, Perényi, Rozgonyi mindenfelé békére kényszeríték a mozgolódókat, Zsigmond király pedig kegyelmet osztogatott.
1861406-ban Zsigmond is felkereste Nagyváradot, hogy a Tisza mellékén még háborgó Debrőy István, a Jánossyak és Ludányi Tamás egri érsek ellen Nagyváradot biztosítsa. A székesegyház főoltára javára adományt tett, a káptalannak adományozta Szalacs, Aszaló és Zsolcza községeket; ugyanezen alkalommal Eberhardot, második nejének, Czilley Borbálának rokonát, a zágrábi püspöki székből a nagyváradiba helyezte át.
Eberhard püspök a szent Klára-apáczáknak adományozta Várad-Velenczén ama telek jövedelmét, mely az apáczák körösparti fürdője mellett állott.
1422-ben Zsigmond király Nagyváradon országgyűlést tartott, innen Körösszegre ment a Csáky család látogatására, majd Debreczenbe is átrándult.
1428-ban a nemzetnek a Zsigmond által kegyelt külföldiek ellen való feltámadására, Pratói János váradi püspököt méltóságától megfosztották. Konrád kanonokot elfogatták és másokkal együtt az országból kiutasították.
Nagyvárad fejlődésére kiválóan alkalmasak valának nagyhírű vásárai; s a város jogkörébe tartozott még az árúmegállító hely is, hogy t. i. az átutazó kereskedők kötelesek voltak árúikat a vásártéren kiállítani és ezért díjat fizetni.
A vásártartás jogát a káptalan tartá magáénak Váradon. A mikor Zsigmond király Olaszi és Vadkert városrészeken a püspökség részére is adott ilyen kiváltságot, a prépost és káptalan küldöttei, megjelenvén az országgyűlés előtt, panaszt emeltek Dénes püspök tisztjei ellen, a kik a káptalan városrészeiben lakó mesteremberek árúczikkeit, ha e vásárok alkalmával "szokás szerint ablakaikba közszemlére kitevék" s ha azoktól is vámot fizetni nem akartak, elkobozták.
Vépi nevű kanonok Váradon ispotályt (szegények házát) alapított azon szegény sorsú tanulók részére, kik kéregetésből tartották fenn magukat, hogy tanulmányaikat befejezhessék.
Zsigmond király 1406-ban Ulászló lengyel királylyal Váradra jött, hol két hetet vadászattal töltöttek az ország főrendei társaságában s a két állam között létrejött védő- és daczszövetséget Szent László koporsójánál tartós barátsággal megerősítették. Zsigmond király is Szent László mellett temettetett el.
Albert és I. Ulászló.
Albert és I. Ulászló királyok kora a nemzeti erőt az Ázsiából egyre nagyobb hévvel előrohanó török felé fordítá.
Nagyvárad még egyre a fejlődés utján halad. Lakosainak száma mindinkább emelkedik; kereskedelme, ipara egyre nagyobb arányokat ölt, polgárai nyugalmát legfeljebb egy-egy gyászosabb esemény zavarja meg, minő Dominis János püspöknek és vele 400 vitézének hősi halála Várnánál, a hol egy szélvihar az ütközet előtt a magyar birodalom nagy zászlóját és Szent László zászlóját "e hőn tisztelt és féltett ereklyét" darabokra tépte. Majd jő Vitéz János püspök kora.
Hunyady János. Vitéz János.
Zerednai Vitéz Jánost Hunyady János és Bihar vármegye együttes kérelmére erősíté meg a pápa a váradi püspöki székben. A mikor 1446. évi junius havában a rákosi országgyűlés Hunyady Jánost az ország kormányzójává tette, Vitéz előtt megnyílott a diplomácziai pálya. Hunyady János volt a kard, a püspök volt a toll és két ily hatalom együttes működése csak előnyére lehetett az országnak. Ő szerkeszté Hunyady diplomacziai leveleit a külföldi udvarokhoz, ő kezdé, folytatá és be is végzé a békealkudozásokat Frigyes császárral V. László kiszabadítása iránt, általa beszélt először V. László király a császári követekhez, ő köté meg a szövetséget Csehország és Ausztria rendeivel V. 187László királylyá koronáztatása alkalmával, szóval az ő lelke bélyegét viseli magán ama nagy munka, melynek Hunyady János kardja jött támogatására. E mellett birta Aeneas Sylvius (II. Pius pápa) és Kapisztranói János barátságát is.
A nagyhírű püspök udvarában nevelkedett s készült ragyogó életpályájára Mátyás, Hunyady János fia.
Janus Pannonius.
A váradi káptalan tagjai között élt akkor Vitéz János püspök öcscse, Cesinge, tulajdonképen Csezmiczey János (Janus Pannonius), korának egyik legnagyobb elegia-költője, kinek a váradi hévvizeket dicsőitő költeményei reánk örökké emlékezetesek maradnak.
Vitéz János könyvtára a legjelesebb munkákat tartalmazta, melyeknek itt-ott fenmaradt néhány példánya tanúskodik a kiváló főpap műveltségéről és műízléséről, nagy tudományáról és arról, hogy maga körül gyűjté a hasonlóan kiemelkedő nagy szellemeket. Váradon csillagvizsgálót állított.
V. László.
V. László király elhunytával (1457 november 22), a váradi püspök nyomban Mátyásra, Hunyady János fiára irányozta a Hunyady ház barátainak figyelmét, ő maga rögtön Prágába sietett s ott Mátyás kiszabadításán működött; ugyancsak ő hozta haza Mátyás királyt hazájába, majd 1463-ban a Bécsből hazahozott szent koronát ő tette az ifju király fejére.

Mátyás király.
Az orsz. képtárból.
Mátyás király.
Mátyás király 1468. év január hónapjában Váradon időzött. Vitéz János püspök utóda, Beckenschläger János püspöknél, visszajövén a farnosi Veres Benedek és János kalotaszegi birtokosok által támasztott lázadás legyőzéséből. A monda szerint az Erdélyt Magyarországtól elválasztó hegyi út, Bucsa és Feketetó községek között, ekkor kapta volna Királyhágó nevét, Mátyás király utazásától.
1474-ben érte Váradot a legnagyobb veszedelem, mely annál nagyobb volt, mivel meglepetéssel, hirtelen való megrohanással járt.
Míg Mátyás király hadainak legnagyobb részével Csehországban, Morvában kalandozott, Mihalogli Ali szendrői basa 1474. év elején seregével áttört a Dunán, azután átkelt a Maroson és február 7-én hajnalban Váradot rohanta meg. A várost gyorsan elfoglalta s még gyorsabban vezette seregét a várra, és mivel a várat védelmi állapotban, felszerelve, népeit harczkészen találta, ő pedig ostromszereket nem hozott magával, mert ilyen kalandnál ezt nem is tehette, égő nyilakat szórt a vár épületeire. A vár derék védői nyomban leverték az épületek éghető fedeleit, s míg a védők egyik része oltással foglalkozott, másik része az előrohanó törökök ellen fordult.
A szendrői basa tervének nem sikerültén feldühödve, a városnak fordult; a mi értékes volt, azt összeszedette, a város lakosainak véneit legyilkoltatta, a férfiakat, nőket rabszíjra fűzette, az ifjabb nemzedékkel együtt, a gyermekeket a hóra hányatta, azután a várost minden oldalról felgyújtatta; 188martalóczai ezalatt a vidéket száguldozták be, gyilkolva, rabolva, pusztítva mindenfelé.
Az 1474-ki vész Váradot nemcsak vagyonilag, hanem lélekszámban is csaknam tönkre tette.
Ezt a kiválóan fontos helyet, de szerfelett megnéptelenült várost sem a király, sem a püspök és a káptalan nem hagyhatta figyelmen kívül. Mátyás király tehát megerősíté a káptalan és a város szabadalmait és kiváltságait, miáltal Várad néhány évtized alatt a csapást annyira kiheverte, hogy már 1478-ban harangot öntöttek Váradon, az ács, kőműves, asztalos-munkák, a városban és várban levő templomok, épületek felépítésekor, ide való mesterek által készíttettek, szóval újra éledt Várad Pruisz János püspökségének ideje alatt, kinek főtörekvése volt az egyházak és a klastromok helyreállítása.
Dózsa György lázadása.
Dózsa György lázadása Várad környékén is hullámokat vert. Lőrincz pap seregével Váradot szállotta meg, míg Dózsa György Gyulánál állott. Ez a szörnyü lázadás, mely a kereszt jelvénya alatt keletkezett, csakhamar pórlázadássá fajult s azok a fegyverek, melyeket Bakócz Tamás esztergomi érsek a török ellen irányított, a nemesek, a földesurak ellen fordultak és a fennálló rend erőszakos felbontására törtek.
A vár kapitánya, Pöstyéni Gergely, a püspökségi és megyei banderiummal Lőrincz papra tört, azonban megveretett s a váradi várba szoríttatott, a hol kemény ostrom alá vették a pórhadak. A várost felgyujtották, a mi benne elrabolható volt, az zsákmányúl esett s a várbeliek többszöri kirohanása sikertelen volt.
Ekkor értesült Szapolyay János, erdélyi vajda, ki seregével Temesvár felmentésére sietett, Várad szorongatott helyzetéről; Tomory Pált, a fogarasi kapitányt azonnal elküldé a város segítésére, kinek jöttét Lőrincz megértvén, Bihar felé vonult, de Tomory Pöstyéni hadával erősödve, megrohanta és szétverte a pórhadat.
1514-ben a 18 éves Perényi Ferencz lépett a váradi püspöki székbe, kinek ismét az a szerep jutott, hogy újra alakítsa Szent László városát és előmozdítsa fejlődését. A fiatal püspök, 1526-ban, a püspökség banderiumának nagyobb részével a mohácsi csatában esett el.
Szapolyay János. I. Ferdinand.
Ezután új korszak következett. Szapolyay János és I. Ferdinánd versengtek a koronáért. János király a nagyváradi püspökség jövedelmét Czibak Imrének, a gazdag biharmegyei birtokosnak adományozta s rábízta Bihar vármegye főispánságát és a váradi várat. Ez el is foglalta mindet. I. Ferdinánd Maczedóniay Lászlót nevezte ki Várad püspökévé. Amaz mint Szapolyay jeles hadvezére, innen intézte hadjáratait, emez püspöki székhelyét nem látta soha.
Nagyvárad polgárai elérték azt, hogy két király versengett érettök a haza eme szomorú napjaiban s mindkettő törekedett megnyerni őket, számukra kiváltságokat biztosítván.
János király 1527-ben, a tarczali csatavesztés után, seregét Nagyváradra vonta, s ennek hatalmas erődítvényeire akart támaszkodni további hadjárataiban; azonban, mikor 1528-ban Kassát megbüntetni akarván, hadaival innét Szina alá szállott, vereséget szenvedett.
I. Ferdinánd király Nagyváradot azon várak sorába vette, melyeket Hobordanácz által, Konstantinápolyban, Szolimán szultántól, a jó barátság fentartása fejében, magának visszakívánt.
Míg Magyarország többi részein dúlt az áldatlan testvérharcz, a Tiszán inneni rész meg volt mentve e küzdelemtől; a török azonban 1529-ben 189egyre erősebben tolakodott az ország szívébe, majd később ketté választá Magyarországot és harmadikúl, éknek nyomúlt közéje, Konstantinápolytól Nyitráig.

I. Ferdinánd.
Az orsz. képtárból.
Fráter György.
Czibak Imrének 1534-ben Felmérnél történt legyilkoltatása után János király Martinuzzit, családi néven Utyeszenics Györgyöt, másképen Fráter Györgyöt, korának legnagyobb férfiát ültette a váradi püspöki székbe. Az alacsony sorsból a legfőbb papi méltóságra emelkedett lánglelkü főpap, abban a szomorú időben, mint tűzoszlop válik ki társai közül.
Várad ekkor János király országának fővárosa lőn; itt tartá udvarát a király is, ide gyűltek a nemzeti királyság hívei, a külhatalmak követei, itt köttetett meg 1538 február 24-én Ferdinánd és János királyok között a váradi béke, mely az utóbbi számára, 1540-ben bekövetkezett haláláig biztosítá a koronát. Ez időben keletkezett itt a reformáczió.
Fráter György egy egyházfit, kit azzal vádoltak, hogy egy szentkép előtt imádkozó nőt arczúl ütött, máglyán égettetett meg. Való, hogy míg Fráter György élt, a reformáczió Váradon és környékén nem boldogult.
Mint kincstartó, gondoskodott arról, hogy az eshetőleges hadjáratokra elegendő pénze legyen, a váradi várat megerősíttette, ágyukat öntetett, melyeknek ketteje még száz év mulva is ott állott a vár "Aranyos" és "Veres" bástyáján.
János király halála után I. Ferdinánd, Fráter György miatt, nem érvényesítheté a váradi békében szerzett jogait, és a mikor ezt érvényesíteni akarta, Izabella, özvegy királyné, fia János Zsigmond nevében behívta a törököt, Szolimán pedig megvervén I. Ferdinánd hadait, elfoglalta Budát.
E foglalás következménye lőn, hogy több úri család Váradra menekült, Váradon kerestek menedéket a margitszigeti apáczák, kiket a szentjánosi monostorban helyeztek el. Buda és Pest iparosai közül is számosan találtak barátságos otthont Nagyváradon.
Martinuzzi 1551 évi deczember 17-én Alvinczen meggyilkoltatván, utóda Zabardy Mátyás lőn.
Varkocs Tamás.
Míg a püspöki szék üres volt, Varkocs Tamás biharmegyei főispán volt 190a váradi püspökség kezelője; Zabardy Mátyás kineveztetése azonban megfosztá őt ezen rangjától, mert a váradi püspök volt Bihar vármegye örökös főispánja, a mihez most I. Ferdinánd még Magyarország alsó részeinek kapitányi jogát is csatolta. Varkocs Tamásnak tehát alárendelt szerep jutott.
Mátyás püspök először is dandárát szaporítá, Váradot, Gyulát s a többi várakat megerősíté, kastélyok, favárak elpusztíttattak.
Ugyanez időben Petrovics György, Kendi Antal és több főur mozgolódni kezdett, hogy Izabellát, János király özvegyét visszahozzák; sereget gyüjtöttek, azonban Tahy Ferencz, I. Ferdinánd vezére átkelvén a Tiszán, Mátyás püspök csatlakozott hozzá és Derecske tájékán Petrovicsot megverték, a felkelők maradványait szétszórták s megfenyítésökhöz fogtak.
Mátyás püspök Fekete-Bátor várát, a régi Toldy család ősi fészkét, támadta meg, rohammal bevette, vitéz várnagyát, Porkoláb Dénest lefejeztette, a kiskorú Toldy Miklóst, ki alig volt 18 éves, Váradra vitte és itt fejeztette le.
Zabardy Mátyás püspök életében az alvidéken mindenki I. Ferdinánd híve volt. 1556 augusztus 12-én bekövetkezett halálával egyszerre lángra kapott a reformáczió és Izabelli hívei, köztük Varkocs Tamás, fegyverre keltek és ez utóbbi 1556-ban ostrom alá vette a várat.
Az egykorú tudósítások nem emlékeznek meg arról, hogy a várost emez ostrom idejében veszély érte volna, miből azt kell következtetnünk, hogy Várad polgárai az ostromlókhoz csatlakoztak és ezeket segítették. Erre mutat az is, hogy az özvegy királyné megerősítette a város kiváltságait.
A vár átadása után, 1557 június havában, Varkocs Tamás az egyház kincseit összeiratta, a püspökségi javakat lefoglalta, a váradi káptalan tagjai elszéledtek az ország távolabbi részeibe, Várad kiváltságos város lett, az egyházi vagyon pedig koronajavadalommá alakult.
Várad püspökeit ugyan a magyar királyok nevezték ki, de székhelyüket 1692-ig nem is láthatták, a váradi káptalan pedig teljesen elenyészett.
Izabella királyné.
Izabella özvegy királyné a közigazgatást és a birói jog gyakorlását 1558-ban, más királyi városok kiváltságai szerint, a város tanácsának kezeibe adja, a mi előzőleg a püspökség és káptalan jogköréhez tartozott.
Varkocs Tamás, mint Verancsics műveiben olvassuk, a káptalani házakat lerontatta, Szent Ferencz, Szent Jakab, Szent Mihály templomát lebontatta; Vadkerten a Mindenszentek és a Szentkereszt templomát és az istopályt, a várban Szent János, Boldogasszony, Szent István, Szent Péter, Szent Lélek templomait romboltatá szét. Sicarius templorum Dei! - mondja a krónikás, a miből azt következtethetjük, hogy úgy Varkocs, mint a városi polgárok már az új hitvallás hívei valának.
Nem érdektelen tudni, hogy Váradon, Köleséry Kristóf deák hirdeté először az új vallást Luther szellemében.
A nagyváradi káptalan tagjai az egyházi szerelvények legbecsesebbjeit, mintegy 50,000 frt értékben - akkori pénznem szerint - kiválogatták és 1556-ban, az ostrom megkezdése előtt, Báthori András és Miklós ecsedi várába szállították.
1566. márczius 10-én az erdélyi rendek Tordán végzést hoztak arról, hogy a pápai tudományhoz és emberi szerzésekhez ragaszkodó egyházai János Zsigmond birodalmából száműzessenek. "A váradi káptalannak Ő felsége (János Zsigmond) a jövendő virágvasárnapját hagyta, kik ha megtérnek, házokba, szőlőjökbe, marhájokba - jószáguktól megválva, kiket Ő felsége magának akar tartani - békességgel megmaradhatnak, ha pedig Isten igéjét nem akarnák venni, személyekbe, marhájokkal (ingóságaikkal) egyetembe, valahová akarnak menni, szabadon elbocsáttassanak."
191Czeglédi György váradi pap vitte keresztül a reformáczót Nagyváradon s az általa megírt hitvallást 1562-ben a váradi zsinaton "Confessio Helvetica" czím alatt elfogadtatta és ugyanezen zsinat választotta meg Melius Juhász Pétert superintendensnek.
A monda szerint Kendi Antal váradi várkapitány és biharmegyei főispán, kit melléknevén Nyakazó Antalnak is hívtak, 1566. év virágvasárnapján azokat, kik tilalma ellenére a körmenetben részt vettek, ölette, vágatta, főleg a katholikus papok ellen dühöngött legszilajabban és innen kapta volna melléknevét is.
E mondának az alapját némelyek arra vezetik vissza, hogy 1587-ben, husvét napján a katholikusok és reformátusok közötti hitbeli versengés vérengzéssé fajult.

Báthori Zsigmond.
Az orsz. képtárból.
Báthori Kristóf.
Ugyanis Báthori István lengyel királysága idejében, Báthori Kristóf a jezsuitákat behozta Lengyelországból Erdélybe és Váradra is, mely utóbbi helyen, Olaszi külvárosban, Szent Egyed akkor üresen álló egyházát (a mai gör. kath. szeminárium) adta nekik némi javadalmakkal.
A jezsuiták nemcsak lelkészkedtek, hanem hitvitákba is ereszkedtek, iskolákat nyitottak és előadásaikat sajtó utján is terjesztették.
Király Albert, váradi polgár a biharmegyei birtokos, a mikor a jezsuita isteni szolgálatra menének, rajtok ment szolgáival és híveivel, legelőször Was Barabást lehuzatta és keményen megverette, Biró Györgyöt még jobban, Báthori István papjának öcscsét, ruháitól megfosztatván, mezitelenre vetkőztetve, ugyancsak megverette, majd 1598-ban a jezsuita házát, melyet a belvárosben vettek és kápolnává alakítottak, leromboltatta; a jezsuitákat csakis Király György várkapitány mentette meg katonáival. A jezsuiták azután eltávoztak Váradról.
Az 1598-ik év végzetes lőn Váradra.
Báthori Zsigmond.
Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem, megbánván, hogy a fejedelemségről lemondott, ingatag jelleme nem gondolt azzal, hogyha visszatér, lángba boríthatja országát, augusztus 20-án Kolozsváron terem, nejét Mária Krisztinát magához hívatja, az ország rendei által Tordán magát fejedelmi székébe újból beiktattatja, Miksa főherczegnek, ki Erdély átvételére indul, megüzeni, hogy ne fáraszsza magát s a főrendek is Miksát békére kérik. Ezalatt a török egyre közelebb nyomul a szerencsétlen országhoz.
Miksa főherczeg.
Miksa főherczeg Kassánál, utóbb Tokajnál megáll, innét küldi b. Rődern Menyhért tábornokát Nagyvárad megerősítésére, kit Rübisch Gottfried két százlóalj gyaloggal és 100 lovassal követ.
Várad ostroma.
1598. évi szeptember 29-én reggeli 4 órakor Omár basa 48,000 emberrel, a kit feles számu tatár portyázó követ, táborba szállt Püspökinél, Várad mellett. Szeptember 30-án Rődern felgyújtatja Váradot és lakosait a várba vonja be, miáltal a védő sereg 2000 főre emelkedik. Ezalatt 150 hajdú zsákmányolási czélból megrohanja az égő várost, de Rődern könnyen szétűzi 192őket s a foglyoktól hallja, hogy mintegy 200,000 ember áll a várral szemben; a nagy tömeget azonban később, a mikor közelebb érkezik, mintegy 60,000 főre becsülik a várbeliek.
Október 1-én a török a város körül folyó vizet a sánczokból leereszti és 2-án megkezdi a vár lövetését. A magyar védők élén Király György várkapitány és Nyáry Pál ezredes állottak. Az első rohamot a török október 3-án intézi a vár ellen, megrohanással kisérli meg elfoglalását, de visszavettetik s így jár 5-én és a többi napokon is. A szilaj, vaskezű basa ezt nem tűri, embereit ismét és ismét rohamra viszi, de visszaverik; legjobb vitézei a védők golyói vagy súlyos csapásai alatt hullanak el. Megrohanja a Királyfia és Csonka-bástyát egy időben, aknákat ásat, felrobbantatja, a védők azonban nem csüggednek, a rohamot visszaverik, az aknák visszafelé sülnek el és a törököt pusztítják.
Rődern szorongatott helyzetéről Székely András nevű katonájával levelet küld Miksa főherczegnek; a katona sajkán megy keresztül a sáncz vizén a Sebes-Körös felé, a levelet elviszi s ugyanazon az úton visszahozza a segélyt igérő tudósítást.
A török aknát aknára fúrat, oly mélyen megy a Csonka- és Királyfia bástyák alá, hogy a védők nem lőhetik sikerrel. Október 12-én újból rohamot intéz, újból aknákat robbantat, de csak az előbbiekhez hasonló eredménynyel. Lázas sietséggel, dühös haraggal birkózik Omár, hogy a lehetetlent lehetővé tegye. Mind hiába! Október 17-én kora reggel megkezdi a vár lövetését és lövegei délután 4 óráig szórják az égő tüzet a várra. Újból rohamot parancsol, újból visszaverik.
Egy magyar nő - írja a krónikás - a Csonka-bástyán követ hordott az ellenségre, a mikor egy viaskodó katonát a feltörő janicsárok lándzsával leszúrnak. A magyar nő felragadja az elesett katona kardját, egyik kezével a követ szórja a támadókra, másikban a karddal vagdalja őket addig, míg végre karját átlövik és védőhelyéről távoznia kell.
A hős Király György szörnyű fegyverével, hatalmas hangjával vezeti seregét a halált megvetve rohanó törökökre; pusztulás jár nyomában mindenütt és mikor a Csonka-bástyán már ki akarja tűzn a török a félholdat diadaljelül, ádáz dühvel rohan reájuk és leszórja őket a falakról. A végzet nem engedte, hogy örvendjen diadalának; gyilkos golyó találta és sebeibe október 24-én belehalt. A következő napokon újabb és újabb rohamokkal erőszakolja a török a diadalt. Végre október 20-án a Királyfia bástyán széles rést törnek golyói, a vizet áthidalja, üres boroshordókra rakatván deszkáit s így tör keresztül nyolczezer emberrel, de ismét visszaverik. A 21-iki rohammal Isolani János Márk gróf tüntette ki magát leghatalmasabban. 14-én újból rohamot parancsol Omár, 15-én a Körös megáradt, elvitte a török hídját, 26-án három oldalról intézett rohama lőn visszaverve. Így tartott nagy küzdelme november 2-ig, a mikor belátva támadása sikertelenségét, a még épen maradt házakat felgyújttatta, táborát felszedette és november 3-án Szolnok felé vonult.
Támadó hadseregéből 13,000 ember lett az ostrom áldozata, a védők közül 700-an maradtak meg - a mint Ortelius írja - egészségesen, de ezek is sebekkel. A védők hálát adtak az Istennek, a kinek a segítsége nélkül nem tarthatták volna meg az erősséget s nem írhatták volna a történelembe Várad e ragyogó védelmét, a melyről oly kevéssé emlékeznek meg hazai krónikásaink.

Részlet Nagyváradról.
Fekete Sándor udv. fényképész felvétele.
Rudolf király.
Rudolf király újból megerősítette Nagyvárad szabadalmait és kiváltságait 1931600. évi márczius 21-én kelt levelében. A város újból megnépesült, fejedelmek látogatták, önálló várossá lett.
A történelemben meg van írva, hogy Szent László városa nemcsak főfészke volt a reformácziónak, hanem a legnagyobb erőssége is.
Bocskay István.
Bocskay István, Rudolf királynak az erdélyi ügyekben tanácsadója, Báthori Zsigmond nagybátyja, Kismarja és a szomszédos községek birtokosa, Bihar vármegye főispánja, a mikor Prágából visszatért, Kereki várába vonult s azzal a tapasztalattal lőn gazdagabb, hogy a német császár nagyon nehezen lehet magyar király és ő, a ki főtényezője volt Zsigmond fejedelem politikájának, melylyel a törököt szembe fogadta, keserű érzéssel tapasztalta, hogy vallási érzületében van megtámadva. Bárha a váradi várban német őrség volt, nem habozott kitűzni a vallási sérelmekre alapított felkelés zászlóját Bihar-megyében s magához szegődtetvén a hajdúkat, 1604-ben Álmosdnál Pecz tábornok 3500 emberét szétverte; erre az elfogatására kiküldött Belgiojoso tábornok, hadának maradványaival, Diószegről Nagyváradra futott, de itt a várba be nem eresztették, s ő a hajdúktól űzetve, Tokajig meg sem állott.
Bocskay ezután Rudolf királylyal viselt hadat, a váradi várat körülvétette, míg azután a II. Mátyás királylyal kötött béke 1606-ban azt is kezébe adta.

Bocskay István.
Az orsz. képtárból.
Báthori Gábor.
Báthori Gábor, a nagy nemzetség utolsó sarja, 1611-ben Nagyváradon tartózkodott, majd visszatért Erdélybe, hogy rendet csináljon; azonban innen a Bethlen Gábort támogató török által kiszoríttatván, 1613-ban Nagyváradra jött. Itt azonban arra a hírre, hogy a megszorult fejedelem a török megengesztelése czéljából kész Nagyváradot átadni a portának, 1613. október 27-én este, Géczy, Szilassy János és Ladányi Gergely hajdúkapitányok, - Abaffy Miklós, a Tokajból jött segítő sereg vezérének tudtával, - midőn egy kirándulásról hazatért volna, Báthorit Nagyvárad külső és belső sorompója között, a Pecze patak mellett megölték. Holttestét Nagy Balázs, gyalogtestőrségének hadnagya, Ecsedre szállította, a családi sírboltba.
Bethlen Gábor.
Bethlen Gábor, a nagy képzettségű diplomata és jeles hadvezér, Erdély fejedelmévé választatván, 1618-ban, mint ezt a bástyába helyezett feliratos kőtábla igazolja, kijavíttatta a váradi várat és a várban levő Nagy-Boldogasszony templomának köveit felhasználva, megépíté a Bethlen-bástyát. Ezzel a nagyhírü templom eltünt a föld színéről.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szintén nem késett Váradot, kiváló 194fontosságát felismerve, szabadalmakkal jutalmazni, a török által ütött sebeket begyógyítá, sőt a várat meg is erősíté.
A jeles fejedelem 1627-ben már halála felé közeledett. Azt, hogy nejét, Brandenburgi Katalint tette meg utódjának, régen megbánta; e végből Nagyváradra vitette magát, az itt összegyűlt főurakkal tanácskozandó és öcscsét, Bethlen Istvánt vette maga mellé kormányzóúl. Még ugyanez év november 15-én, Gyulafejérváron elhalt.
I. Rákóczy György.
Utódja Bethlen István és özvegye Katalin lett, kiket a fejedelemségből csakhamar kiszorított I. Rákóczy György, a ki előtt Várad még 1630-ban megnyitotta kapuit, a honnan az erdélyi rendek Fejérvárra kisérték.
A II. Ferdinánd és Rákóczy György között kitört küzdelembe Eszterházy nádor és Pázmány Péter folytak be tevékenyen, míg végre a nádornak Rakamaznál történt megveretése után, Pázmány Péter kötötte meg a békét Rákóczyval.
Nagy előnyére vált I. Rákóczy Györgynek az, hogy Nagyváradot és várát bírta. Bethlen István ugyanis megbánván, hogy a fejedelemségről lemondott, a temesvári basát rávette, hogy érdekében Rákóczy ellen hadra keljen. A temesvári basa erős hadsereggel Gyulára jött, itt egyesült a gyulai basával, czéljuk lévén Nagyvárad elfoglalása, a hol I. Rákóczy György neje és családja időzött.
Bethlen István.
A fejedelem hírét vevén Bethlen István mozgolódásának, Erdélyben összevont hadaival Várad megsegítésére sietett, futár által meghagyta azonban Korniss Zsigmond váradi kapitánynak, hogy csatába ne ereszkedjék, hanem az erdélyi hadakat várja be; egyúttal Ibrányi Mihályt és Huszár Mátyást, marosszéki és magyarországi jószágain szedett némi hadakkal, támogatására küldte.
A török had 1636. október 6-án érkezett Szalontára, a hol súlyos vereséget szenvedett. Ez, mint Szalárdy írja, annyira meghatotta a fejedelmet, hogy bőjtöt fogadott és protestáns létére október 6-ik napját egész életében megbőjtölte.
1658 újból vészt hozott Nagyváradra.
II. Rákóczy György.
II. Rákóczy György nagyravágyása pusztulásba dönté Erdélyt és vele a magyarországi vármegyéket.
A tatár khán és vele számos oláh had a bozzai szoroson betört; ez a pusztító ár áthömpölygött Erdélyen, Enyedet, Tordát, Marosvásárhelyt feldúlta, Kolozsvár külvárosait felégette, innen Biharnak rohant, Konyárt, Derecskét és más berettyómenti helységeket felégetett és azután Váradot táborolta körül. Azonban a vár derék alkapitánya, Gaudi Endre, puskásaival, kevés lovasságával és néhány taraczkkal, melyeket kartácscsal és vasdarabokkal tömetett meg, oly jelesen forgolódott a város védelmében, hogy a tatárok és oláhok szeptember 20-án eltávoztak alóla.
Két év múlva azonban sokkal erősebb had, nagyobb küzdelemmel, hősies védelem után a nagyváradi várat elfoglalta.
A végzetes fenesi ütközetben II. Rákóczy György fején halálos sebet kapott, testőrei Nagyváradra vitték, hol 1660 június 6-án meghalt.

Bethlen Gábor.
Az orsz. képtárból.
Várad ostroma.
Ali basa, az új szerdár seregét Várad ellen vezette. A váradi kapitány, Gyulay Ferencz, Rákóczy tetemeit Ecsedre vitte, de onnan vissza nem tért; a várban Balog Máté alkapitány és helyettese Rácz János volt a parancsnok.
Mellettök sok jó vitéz harczolt, mint Ibrányi Mihály, Tisza István és mások; velök volt Bodvai Márton alispán is.
A várparancsnokok levelökben megkérték a nádort és a rakamazi 195táborban veszteglő Souches tábornokot, hogy 3-4 száz jó lövészt és néhány tűzért küldene a vár megsegítésére, a mit Souches meg is igért, hogyha a császár (Lipót) hűségére esküsznek s a beküldendő kapitányt fejökül elismerik. A várbeliek megigérték, de a segítség nem jött.
1660. évi július 9-én Pankotay Györgyöt és Szőlősy Mihályt, majd mivel ezek még negyed napra sem tértek vissza, 13-án Bodvay Márton alispánt küldték a császári vezérhez.
Másnap, július 14-én Ali szerdár 60 ezer emberrel a város előtt állott, melynek lakosai és a tanulók, tanítóikkal együtt, a várba vonultak; a török a várost felégette, azután Szőlős felől a vár vívásához kezdett.
Rácz János csakhamar sebet kapott és ebben, a vár feladása után, Debreczenben el is halt.
A védők összes létszáma 850 főre rugott, azonban ezek el voltak szánva inkább a vár romjai alá temetkezni, mint azt a töröknek feladni.
Egyszerre meglepte a magyarokat Nagyvárad megtartásának vágya. A felvidéki megyék Tokajban a nádor elnöklete alatt tartott gyűlésökből kérték I. Lipót királyt, hogy a kereszténység e végházát ne engedné pogány 196kézre jutni s magok is felültették a nemességet. Lipót király nem késett rendeletet küldeni Souches tábornokhoz, csakhogy ez keveselvén erejét, a többi, útban levő hadak megérkezésére várt. Ali vezérnek pedig Lambach lovaskapitány által azt izente, hogy míg a török a császár birtokait nem bántja, ő óvakodni fog az ellenségeskedéstől.
A várban levő őrség vitézűl tartotta magát negyvennégy napig; rohamot roham után vert vissza, a várban levő nők a férfiakkal versenyezve hordták fel a bástyákra a feltörekvő ellenségnek szánt köveket vagy öntötték rájuk a forró vizet és az égő zsiradékot.
A vitéz őrség minden ostromot visszavert. Ali a Pecze-patak vizét más mederbe vezette, a vár sánczában levőt pedig lecsapoltatta; ehhez még az is járult, hogy egy lőporraktár vigyázatlanságból felrobbant és nagy rést tört.
A háromszáz főre olvadt védő sereg, főleg miután Ibrányi Mihályt, a védelem lelkét, golyó ölte meg, auguszus 27-én alkudozásba lépett Alival és a várat a következő feltételek alatt adta fel:
1. A városi lakosok közül azok, a kik továbbra is ott akarnának maradni, házaikat, kertjeikat szabadon bírják.
2. Az iskola, könyvnyomda minden készletével és könyvével együtt illetetlen maradjon.
3. Váradon és a hozzá tartozó jószágokon kívül semmi egyéb el ne foglaltassék; Erdély adója pedig leszállíttassék.
4. Az őrség fegyverben vonulhasson el és menjen oda szabadon, a hova akar.
Ali basa szavát adta s meg is tartotta. A várbeli nép egy része visszamaradt Nagyváradon, másik része s a tanulók és tanítók bántatlanul jutottak Debreczenbe, hol a kollégium fejlődésére nagy hatással voltak; - a könyvnyomdát azonban Debreczenből Kolozsvárra vitték.
Nagyvárad bukása bevégzett ténynyé vált. Bárha a lakosok közül többen maradtak Váradon, a pusztulás ezzel még befejezve nem volt.
Ali szerdár arra törekedett, hogy a magyarországi részeket Erdélytől elszakítsa és török beglerbégséggé tegye; e végből a parasztságnak megtiltotta, hogy magyar urának szolgálatot tegyen, behódoltatta Nagyváradra, a szorosan Erdélyhez tartozó Belső-Szolnok vármegyének megparancsolta, hogy Váradra hódoljon. A biharmegyei vidékek a váradi agától, későbben basától nyerték a rendeleteket.
E munkában megháborítá a törököt 1664-ben egy eset, mely indítójára végzetessé vált s a Rákóczy családra gyászt borított.
Rákóczy László.
Rákóczy László, Sáros-megye főispánja vállalkozott arra, hogy Váradot a török kezéből visszaveszi. E czélból 1664-ben, május 17-én, vásár alkalmával, mintegy 100 huszárt a vidék népviselete szerint felöltöztetett, maga pedig a Koppisch-ezred katonáival követte őket.
A huszárok a nép közé elegyedtek, verekedést kezdettek, mire a török őrség a várból előrohant, 12 keresztényt elfogott s valami 40-et megszabdalt. Rákóczy erre a várost felgyújtatta, katonáival az épületekből előrohant, rávetette magát a futó ellenségre, űzve-vágva őket a vár kapujáig, együtt akarván velök bejutni a várba. A török azonban a hídat felvonatta, Rákóczy László egy golyótól találva holtan rogyott le, népe pedig elszéledt. A város ekkor végkép elpusztult. Ezen túl Nagyvárad mint város nincs sehol említve.
1661-ben Debreczen város főbíráját Vígkedvű Mihályt, a dölyfös és kegyetlen Szinán basa Nagyváradon megfojttatta, azért, mert a Harangodra 197szállott német tábor felől a Debreczenből küldött hírmondó nagyon sokat talált mondani.
Ugyanezen időben Piri basa, a török császár íródeákja, megparancsolja Váradról, hogy Debreczen lakosai összeírassanak; a mi megtörténvén, 1662-ben Dobozy István főbiró harminczadmagával vitte azt Váradra, beszállítván az előző évben a városra kivetett 1200 tallért is.
1663-ban Husszain basa Várad-Olaszi külvárost a várnak a Körös vizénél levő bástyájától kezdve, egészen az alsó Körösig, tapaszos palánkkal bekeríttette.

Souches tábornok.
A bécsi Heldenbuchból.
Thököly Imre.
1685-ben Thököly Imre, a hatalmas kurucz vezér, Nagyváradra jött s itt október 15-én a váradi basa vendége volt. Sejtette Thököly az ebéd alatt, hogy valami készül ellene, távozni szeretett volna, de a basa ezzel marasztotta: "Hátra van még a fekete leves!" - és csakugyan a fekete kávé után elfogatta s Belgrádba küldötte.
E végzetes politikai baklövés a kurucz hadat iszonyúan megbántotta; Petneházy Dávid, a hős-ezredes egész seregével Lipót király mellé állott és példáját számosan követték.
Várad ostroma.
1688-ban a Nagyvárad ellen induló sereg Félegyházánál állott. 1689 tavaszán megindult s már május hónapban kezdetét vette a megszállás. 1689 julius 3-án Tunyogi Sámuel előbb kurucz ezredest, a mikor hajdúival táborának körülárkolásán dolgozott, a védő seregből kitört 1200 török meglepte, őt magát egy golyó halálra sebesítette, öt hadnagya elesett, négy zászlaja elveszett, a hajduk közül is hatvanhatan véreztek el, kiket azután a segítségökre jött németek egy hegyoldalban temettek el. A törökök közül körülbelül 400 esett el. Az ostrom most sem sikerült. 1691-ben, október 12-én vonult fel Badeni Lajos Vilmos őrgróf hadserege Bihar felől Nagyvárad ostromára, ugyanekkor érkezett meg Tüzes Gábor az ő tűzi szereivel és 13-án már kezdetét vette a vár ágyúztatása.
Olaszit október 16-án rohammal vették be. A mai Kalvária-hegyre ágyútelepet állítottak. Október 18-án a huszárok, egy, a gyulai várból kalandozó török csapatra ütöttek, zászlójukat elvették, tizenhármat közülök elfogtak. Október 20-án Ürögd felől néhány száz tatár és Thökölyhez hű kurucz csapott a táborra s néhány foglyot elkapott; de a huszárok utánok eredtek s a foglyokat visszahozták. Október 27-én a vár épületeinek egy részét gyújtó golyók felrobbantották, 30-án lángba borították a várat és a bástyákon két nagy rés tátongott. Thököly Imre ekkor már feles számu tatár és kurucz sereggel Boros-Jenő és Gyula között táborozott. Badeni sem sokáig vezette a vár vívását, a téli idő bekövetkeztével Thököly Világos felé vonult, Badeni pedig Belényes, Csatár, Diószeg, Debreczen stb. városokban helyezte el téli szállásra hadait. Ő maga Bécsbe ment.
Ugyanezen időben Galga, a tatár khán fia, egy szerdár, két basa, 80,000 emberrel Várad alá érkezett.
198Ez a tömérdek had elborította az egész vidéket, megsarczolta a községeket.
1692 május 11-én vette ostrom alá Heisler Donát a váradi várat. Táborában volt Benkovics Ágoston váradi püspök, kit I. Lipót király 1688-ban Bihar vármegye főispánjává nevezett ki.
Az új püspök, mikor Heisler táborával Nagyváradra érkezett, székhelyének várát a török által elfoglalva, városát romban találta.
Olaszi külvárosban 114 ház állott még, melyek közül 53-ban hajduk, 8-ban huszárok, 20-ban német katonák, tehát 81-ben ideiglenes lakók laktak, 12 ház pusztán állott, csak 21 háznak volt rendes, állandó lakosa.
Benkovics Ágoston barsmegyei nemes család sarja, a hallerkői Hallerek és Palásthyak rokona, ifjú korában szerzetes lőn, utóbb az annyira népszerű Pálos-rend választá főnökévé. 1681-ben nagyváradi püspökké és leleszi préposttá neveztetett ki. Természetes, hogy a püspökség reá nézve kezdetben csak czím volt, Buda visszafoglalása után azonban I. Lipót a török kézen levő összes magyarországi várak visszavételét remélvén, már 1688-ban Bihar vármegye főispáni székébe is visszahelyezte, minthogy a váradi püspökök Bihar vármegye örökös főispánjai voltak.
Heisler a várat, melyet időközben a törökök kijavították, május 11-én felkérte, azonban a török, bízván erejében, mely 2000 főből állott, tagadólag felelt, sőt kirohanással válaszolt.
Egy öreg molnár jelentkezett Heislernél, ki az 1660-ki ostromnál jelen volt és látta, hogyan eresztik le a Pecze-patak vizét a törökök, ajánlatot tett, hogy a várat nagy erősségétől megfosztja. Szavának állott. Ötven dragonyos segélyével május 22-én, két nap alatt, a vár árka víz nélkül maradt.
Az ostromlók ekkor megkezdték a vár falainak aláaknázását. Kaiserfeld Miksa, a tűzérség parancsnoka, a mai Kalvária-hegyről romboltatá a vár Körös felőli oldalát és hányta tüzes golyóit a várba. A sereg a romban fekvő város felől ásta futó-árkait a vár felé. Május 26-án megszólaltak Heisler faltörő ágyúi s három nap egymásután folyton bömbölt a halált és romlást ontó ércztorok. Egy bomba a vár egyik lőportárába hullott s a levegőbe röpíté; május 30-án az egyik akna éppen a legnagyobb résnél felrobbant s romokkal borítá a vár árkát.
Heisler ekkor ismét felkérette a várat, de a válasz újból tagadó volt. Végre június 5-én a védők, az előkészített új rohamot be nem várva, feladták a várat. Békepontjaik, melyeket Heisler elfogadott, oly tisztességesek, minők a vitéz katonákat megillették. E szerint:
1. Biztos kiséret adatik melléjük, egészen Pancsováig, a hova Fekete-Bátoron, Csanádon, Becskereken át akarnak eljutni. 2. Kétszáz szekér és kétszáz ló adatik számukra, öt napi idő engedtetik javaik eladására s a szükségesek beszerzésére. 3. A rabok és rabnők, kik a kereesztények közt akarnak maradni, valamint azon magyar tanulók avagy tolmácsok, kik már előbb az izlamra tértek, vallásukban ne háborgattassanak. 4. A várban levő kuruczok fogságra ne vettessenek. 5. Fegyvereiket és zászlóikat a védők elvihessék, összes irataikkal együtt. 6. Az útközben eltörhető szekerekért másokat kapjanak. 7. Szálláspénzt sehol ne fizessenek. 8. Asszonyt vagy gyermeket tőlük senki el ne vegyen. Élelmezésökről gondoskodva legyen. 9. A várból való kivonulásuk után rajtok adósság czíme alatt senki semmit ne követelhessen. 10. Útközben feltartóztatva ne legyenek. 11. A vár hídja helyreállítandó, hogy a szekerek rajta járhassanak. 12. Kivonulásuk alkalmával podgyászukhoz senki ne nyulhasson. 13. A török vitézeknek bántódásuk ne legyen. 14. A várbeli idegenek szabadon bocsáttassanak, a rablók tőlük éjjel 199és nappal távol tartassanak, a szekerek megrablásoktól eltiltassanak. Aláírták az okmányt Sei Fullach nagyváradi kádi, Abdullatif nagyváradi, Ibrahim volt egri basa, Ozman aga Hasseki, a janicsárok főkapitánya, Mahomet Effendi várbeli pap és még huszonkilenczen.
Június 7-én a várőrség elvonult. Benkovics Ágoston püspök beléphetett örökébe; de a várban a szobroknak, templomoknak nyoma sem volt, a püspök a hálaadó istenitiszteletet június 8-án, szerzetes atyák segédlete mellett, a szabadban végezte.
Lipót
A vár bevételéről Heisler a királyt Laporta Jakab ezredes által értesítette. Bécsben ez örvendetes hírre szintén hálaadó istenitiszteletet tartatott, a melyen I. Lipót és a török kiűzésére alakult szent szövetség tagjai is részt vettek, a király ezenfelül az örvendetes esemény emlékére régi tallérnagyságú, ezüst érmeket veretett, melyeknek egyik oldalán Nagyvárad mint török város képe áll, a másik oldalán a béke géniusza s a bevétel napja és éve.
Heisler Donátot a király grófi méltóságra emelte.
Benkovics Ágoston püspöknek Nagyváradot újra kellett alapítani. A megrongált vár állott, a város a romokból kiemelendő volt s a püspök első kötelességének tartotta a királytól megszerezni Nagyváradra az adományozást. Ezt a püspökség és káptalana részére 1692. november hónapjában kapta meg I. Lipóttól. Megkezdé tehát a város újjáalkotását.
Az adománylevél szerint lakását a várban, vagy azon kivül tarthatta. Ő azonban a várost akarta felállítani s elsőbben is a templomépítéshez kezdett. Olasziban maig is áll a kis, fatornyú templom, mely első alkotásának emlékeűl fenmaradt; azután szerzeteseket gyűjtött maga körül, hogy legyenek papjai.

I. Lipót.
Az orsz. képtárból.
Tatárok betörése.
1693-ban megzavarta a békés fejlődést a tatárok betörése, kiket a török nagyvezér Temesvár, Boros-Jenő és Gyula megsegítésére küldött. Ez az utolsó betörés Bihar vármegyét egészen elnéptelenítette. Nagyvárad gyér lakossága a kijavított és megerősített várban talált menedéket.
200Az újonnan keletkező Nagyvárad egy város volt. Olaszi, mely különben is földbástyával és palánkkal megerősített város volt, s melyet a Páris-patak áradásai vízzel vettek körül, fentartotta nevét, külön joghatóság nélkül.
Benkovics püspök a gimnázium alapját 6 ezer forinttal, a papnöveldéjét 21 ezerrel vetette meg, a székesegyház építésére pedig 14 ezer forint alapot tett és élete utolsó szakában, a Szálka-halmon építtetni kezdé azt és a püspöki lakot. 1702. október 28-án meghalt.
Utóda gr. Csáky Imre esztergomi kanonok lőn, ki egyházmegyéjétől II. Rákóczy Ferencz harczának lezajlásáig távol volt, majd a kalocsai érseki czímet s 1717-ben a bibornoki méltóságot megnyervén, hol Kalocsán, hol Rómában, hol a pozsonyi országgyűlésen, vagy a bécsi udvarnál időzött, mint a király tevékeny tanácsosa. A váradi hévvizeknél is többször megfordult. Visszaállította a káptalant 10 kanonokkal, felépíté a Szent László-téren levő kath. templomot, befejezte a Benkovics püspök által kezdett püspöki lak építését.
II. Rákóczy Ferencz.
Majd 1703-ban kezdődött II. Rákóczy Ferencz mozdulása.
A mikor a biharmegyei kuruczok Rákóczy közeledéséről értesültek, Gödény Pál, diószegi lakos, egykori hajdu-hadnagy házánál gyűltek össze az elégületlenek. II. Rákóczy Ferencz már ekkor Szatmárt ostromolta.
1703. augusztus hónapjában 1200 rácz Arad felől br. Löwenburg Frigyes várparancsnokot kisérte a váradi várba. A ráczok és a váradi helyőrség a Diószegnél gyülekező kuruczokra törtek, ezeket szétverték, közülök feles számmal leöltek és a mikor, visszatértök után, a ráczok Arad felé igyekeztek, Bélfenyérnél Majos István kurucz kapitány megrohanta őket; azonban szerencsétlenűl, mert visszaveretvén, maga is sebet kapott, a melyben 1703 szeptember 10-én Debreczenben meghalt.
II. Rákóczy Ferencz megerősödvén a Diószegnél megfutott kuruczokkal és a hajduvárosokból hozzásiető hajdukkal, Szatmár bevétele után a Váradon visszamaradt ráczok megbüntetésére gróf Bercsényi Miklóst küldötte, a ki hadával V.-Olaszira tört, kapuját szekerczével bevágta, az itt talált ráczokat vezérökkel, Kis Balázszsal együtt kardra hányatta.
1704-ben a kuruczok annyira megerősödtek, hogy Nagyváradhoz közelebb, a bihari földvárba szállottak, a váradi őrség azonban, nem tűrvén őket ily közelben, január 8-án ágyúkkal, gránátokkal felverte, a sánczban ölte, vágta, égette, úgy, hogy kevés szabadulhatott el közülök; három kurucz kapitány: Jármy Ferencz, Torday Ferencz és Székely Mózes elesett. Félegyháza és Vajda hajdúvárosokat felégette. Erre Bóné András január 17-én a váradi várba katonákat kisérő ráczokat Belényesnél megrohanja, szétugrasztja s 10 zászlót, két taraczkot és egy mozsárágyút küld diadaljelül Rákóczynak.
A nagyváradi vár körül egyre szorosabbá húzódik az a gyűrű, mely hivatva lett volna azt a kuruczok kezébe juttatni, a mi azonban nem sikerült.
A város népe vonzódott a kuruczokhoz. Egy Nádasdi nevű embert, egy másik városi lakossal, Rákóczyhoz küldenek pecsétért és szabadalomlevélért, meg is kapják, azonban visszatértök alkalmával a káptalan udvarbirája elfogatja őket, pecsétjöket összetöreti, mindkettőt megbotoztatja.
Az ostrom, melyhez Rákóczy nagyon ragaszkodott, egyszerü ostromzárból állott. A vármegye felültette nemeseit, a hajduvárosok hajduikat és vártak a vár körül, míg valami történik; néha azonban el is széledtek, mint ezt a fejedelem leveleiben többször panaszolja.
A megszállást Gödény Pál kezdte, folytatta Bóné András ezredes, kiről valószínűleg a Bóné-kút a nevét kapta, majd Andrássy István, ki Belényesnél 201a ráczokat szorongatta; említés van téve Sennyey Istvánról, gr. Forgách Simonról is. 1708-ban Károlyi Sándor is itt volt, s Palocsay Györgyöt hagyta háta; ezt felváltotta Bagossy Pál, ennek elhunytával Orosz Pál vette át a megszállás vezetését.
A várat két ízben mentették fel az ostromzár alól Rabutin és Herbeville generálisok, ez utóbbinak kiséretében 1709-ben Glöckelsberg, Schlick és Viard tábornokok voltak, kik augusztus hónap elején Diószeget támadták meg, szekereket raktak meg gabonával, Váradra mentek és innen tovább Erdélybe. A fejedelem Károlyi Sándornak meghagyta volt, hogy gyalogjaival zárja el a bihari hágót, lovasaival pedig kísérje a németeket.
1710-ben a pestis Nagyváradot sem kímélte meg, lakosai elfutottak a hegyek közé.
1711-ben a majtényi síkon megszünt a háború. Károlyi Sándor letette a fegyvert Pálffy előtt.

Bercsényi Miklós.
Az orsz. képtárból.
Várad 1713-ban.
A béke Nagyvárad fölé is kiterjeszté áldásos szárnyait. Szabó János perczeptor 1713-ban, február 11-én állítja össze számadásait, melyeket a várbeli helytartó (locumtenens) Roser János Orbán ezredes, Mayerhoffer pénztárnok és Majchacht Pál ellenőr helyben hagynak, a miből azt kell következtetnünk, hogy a közigazgatás a várparancsnok fenhatósága alatt állott; a káptalan és püspökség a megszállás után még nem ült be jogaiba.
Legtöbb adót Szemere Márton fizetett: 11 frt 22 denárt, utána Egerszegi 202Ferencz 10 frt 20 denárt, Szabó János perczeptor 5 frt 50 denárt. A bevétel össege 568 frt 05, a kiadás 590 frt 72 denár volt, tehát 22 frt 77 denárt tett a túlkiadás, ezt azonban az ellenőrök 19 frt 75 denárra helyesbítették.
Az adófizetők nevei azt bizonyítják, hogy egy csoportban élt magyar, német, görög, rácz, oláh; ez utóbbit, vallása révén, a ráczokhoz számították.
Érdekesebb okirat ennél Nagyvárad lakosainak, vagy inkább családfőinek összeírása 1714. november 28-ikáról.
Ebből tudjuk meg, hogy a bíró Horvát Sámuel, törvénybíró Egerszegi Ferencz, a jegyző Stréczényi Lajos volt. Tanácsbeliek voltak: Szatmáry Pál, Pita Demeter, Ursics János, Laba Ferencz, Szűcs Mihály, Szabó János, Borbély János, Artiny Péter, Szemere Márton, Rácz István, Veres Mihály, kiről írva van, hogy már előbb itt lakott. Összesen 162 ház állott, ugyanannyi háztulajdonossal, ezenfelül volt 21 lakó, tehát a szám elég csekély. Neveik közül emlékezetes: Késcsináló János (mesterségére késes), Serfőző Volfgang (serfőző), Kőműves Gáspár (kőműves), Kőműves Márton (kőműves), Szabó János (szabó), miből következtethető, hogy nagyobbára mesterségük után neveztettek el; későbben Késcsináló János ezen a néven tanácsbeli lett.
Minthogy a házak közvetetlen a vár körül épültek, a várparancsnok ezek lebontását elrendelte; tehát valami nagy épületek nem lehettek.
A város közigazgatása more patrio vezettetett; annak nincsen nyoma, hogy ez időben a káptalan vagy püspökség élt-e már földesúri jogaival.
Eddig a városrészek még mindig együtt voltak Nagyvárad elnevezés alatt. Az első jegyzőkönyveket 1716-ban magyarúl, későbben latinúl vezeték; a katonaság és kincstár azonban németül levelezett.
Nagyváradnak 1720-ban 216 polgára volt.
1722-ben Velencze városrész, mint város, külön hatóságot állít fel. Ez a telep eredetileg rácz-telep volt, lakosai katonai szolgálatra kötelezvék, miért is közszólásmód szerint: katonavárosnak hívták.
III. Károly.
Nagyvárad polgárai utána járnak jogaiknak és 1723-ban III. Károly király megerősíti a váradi káptalan és a város között létrejött, accorda néven ismert egyezséget, mely a város lakosainak némi jogokat, a káptalannak azonban teljes földesúri jogot biztosít, és a melynek alapján évi 400 váltó forint fizetésének (dika) kötelezettsége által a város lakosai mentesülnek a robot alul.
Az 1723. évi 30. t.-cz. által a tiszántúli kerület részére felállított kerületi tábla székhelyéűl Nagyvárad mondatott ki, itt is volt az 1725. évi február 26-ik napjáig; azonban III. Károly királynak 1725. évi január 30-ik napján kelt rendeletére Debreczenbe vitték át, okul adatván, hogy Nagyváradon alkalmas épületet nem találtak.
A székesegyházul szolgáló Szent László-téri kath. templom előtt gr. Csáky Miklós, a bejárattal szemben, püspöki lakot, közvetetlen közelében meg papnevelő intézetet alapított; addig a papnövendékeket Kassán, a jezsuitáknál nevelték. Gyöngyösi György kanonok Váradra hozta az irgalmas-rendüeket, Szenczy István kanonok a Szent Orsolya-apáczákat, Salamon József kanonok a nevéről nevezett finevelő intézet alapját vetette meg, majd felépültek újból a jezsuiták, pálosok, premontreiek rendházai. 1727-ben egy új szerzetes rend jött: a kapuczinusok.
1726-ban Olaszi külön válik Nagyváradtól, külön hatóságot állít fel, azonban a püspök még mindig Nagyváradon, a káptalan szabadalmas városában lakik.
1723. január 1-én, a mikor a káptalani főtiszt jelenlétében a városi 203előljáróság megválasztása végbemendő volt, nagy lárma és kiabálás esett, a miért Bihar vármegye szolgabírája a városházánál nagy vizsgálatot tartott, melynek következménye a lakosok bocsánatkérése lett.
Gróf Forgách Pál püspök azzal tette nevét a város történetében emlékezetessé, hogy 1752-ben letette a mai székesegyház alapkövét; br. Patachich Ádám 1762-ben kezdé építtetni a jelenlegi püspöki palotát s ugyanez időben kezdtek emelkedni a kanonoki lakások is Olasziban. A székestemplom építésére Salamon József kanonok ügyelt fel.
És minde nagy munka mellett is kevés volt Nagyváradon a katholikus hívek száma; a lakosság Kálvin hitelveit követte, vagy görög-keleti volt.
Gróf Csáky Imre püspök székely származásu s oláhul is beszélő papját, László Pált bízta meg a görög-keletiek egyesítésének nagy munkájával. 1713-ban váradi kanonoknak és a görög-egyesültek főesperesének nevezte ki. László fáradságát siker koronázta. 1725-ben már hetvennél többre ment az egyesült lelkészségek száma a váradi püspökség területén.

Mária Terézia.
Az orsz. képtárból.
Mária Terézia.
1777-ben Mária Terézia megalapítja a gör. kath. püspökséget Nagyváradon és a lat. szert. püspökség uradalmaiból kiszakítja számára a belényesi uradalmat, kárpótlásul adja azonban, ráfizetés kötelezettsége mellett, a vaskohi uradalmat. Az első gör. kath. püspök Drágossi Mózes volt.
Az eltörölt jezsuita-rend gimnáziumába és akadémiájába Mária Terézia tanárokat állít, 1780. november 14-én megnyitják az akadémiát, azonban teljesen csak 1788-ban szervezik.
1782-ben Roth György várparancsnok, a helytartó tanács engedélye 204folytán, jogot ad egyeseknek, hogy a vár közvetetlen közelében, sőt a vár sánczára házakat építsenek, bizonyos czenzus (taxa) fizetésének kötelezettsége mellett; csakhamar 80 ház épül, ebből a helytartó tanács engedélye mellett alakul Váralja, külön joghatósággal, de a nagyváradi polgárok szabadalmi joga mellett 1792-ben szervezkedik, világosan kiköttetvén a szerződésekben, hogy azon esetben, ha a vár mint erősség visszaállíttatnék, házaik kártérítési igény nélkül lebontandók lesznek. A káptalan ellenmondását Roth ezredes figyelembe nem veszi; ebből per keletkezik, mely 1857-ben, a kir. kincstár ellen foganatosítandó végrehajtás állapotában egyezségben ér véget s a vár a kir. kincstár részére visszamarad a körülfekvő házakkal együtt.
Az első ev. ref. hitközség.
1784-ben keletkezik Nagyváradon az első ev. ref. hitközség, Olasziban. A templom építésének a püspök udvarbírája, Bera sokáig ellenáll, míg végre felépül az a jelenlegi Ezredévi Emléktéren. Az első istenitiszteletet a Tisza-házban, a kis fatornyú régi székesegyház mellett tartja az első ref. lelkész, Keresztesi József.
Majd az 1790-ik évi mozgalmas időszak következett. Nagyvárad beléletében a vármegyének annyi befolyása volt, a mennyi lehet oly községre, mely a megyei hatóságnak és földesuraságnak alá van vetve.
II. József.
II. József türelmi rendelete következtében ugyanez időre esik az izraeliták megtelepülése Váralján, kik a czenzualista házak vételétől, építésétől eltilthatók nem voltak. V.-Váralja csakhamar két bírót látott az élén: keresztényt és zsidót. Az első zsidó bíró Sámuel volt, a maig is virágzó Mihelfi család szépapja.
A XIX. század Nagyvárad beléletében sok és nagy változást idézett elő. Nem lett ugyan szabad királyi város, hanem azért az Alföld tekintélyes városává alakult.
Ezentúl Nagyvárad története örökös harcz a földesúrrral, a káptalannal, melynek úri székét tűri, de mikor a pálinkamérést, melyet a polgárok szabadon gyakoroltak, megtiltatni akarja, a városi hatóság kimondja, hogy ez a polgárok joga, melyhez nyúlni nem lehet.
1800-ban a város felküldi bíráját, Mitter Jánost és ügyvédét, Mittuch Sámelt Bécsbe, tudatni a királylyal, hogy ők amaz igéretöknek, hogy 1000 pozsonyi mérő búzát, ugyanannyi zabot és 50 katonát adnak, eleget tettek, hát a király is intéztesse el peröket. A küldöttség fent járt, egyelőre azonban csak annyit hozott, hogy a hatóság a választott községtanácscsal együtt intézze a város ügyeit.
1804. márczius 18-án gr. Rhédey Lajos és neje együttesen Nagyváradnak ajándékozzák a városhoz közel levő kertjöket és még 6000 váltó forint alapítványt is tesznek, melynek kamatai az újításokra fordíttassanak; világosan kikötik, hogy ez a kert a város polgárainak üdülő-helyül szolgáljon. A Rhédey-kert maig fentartja az ajándékozók nevét, kiknek mauzoleuma (Ferenczy szobrászunk műve) ott áll a kertben.
Ugyanez év, április 27-én jelenti be Tokody György, mint néhai Dudek Joachim doktor végrendeleti végrehajtója, a boldogult emberbarát amaz alapítványát, melyben a megesett nők számára szülőhelyet állít; az alapítvány összege készpénzben és kamatokban a 20,000 váltó forintot meghaladta és később, a m. kir. belügyminiszter sürgetésére, a kormány által felállított bábaképző alapjáúl használták fel.
1823-ban Csesztivó Ferencz bőrkereskedő és szenátor összes vagyonát, mely egy házból és 27,000 váltó forintból állott, elagott, elszegényedett városi polgárok menedékhelyéűl hagyja végrendeletileg.
1836-ban Nagyvárad legnagyobb része, sőt a vár is leégett; az irtózatos 205vihar, mely két gyujtogatás üszkeit szórta szét, a vagyon-mentést lehetetlenné tette. A koldusbotra jutottak felsegélyezésére a vidék népe hordott össze eleséget. Elégett ekkor a városháza, a Sas-vendéglő, mely utóbbi azután újból épült.
1845-ben a káptalan Ősi-puszta és Nagyvárad között határt akart vonatni, azonban a nappal ásott árkot a város főbirája és tanácsa éjjel betömette, miért is hatalmaskodással vádoltatván, Bihar vármegye törvényszéke megfeddésre itélte őket.
Itt, a vármegye házában folyt le az az érdekes és nagy küzdelem, melyet Beőthy Ödön, a lánglelkű szónok kezdett, Tisza Lajos, a vasakaratu adminisztrátor ellen.

II. József.
Az orsz. képtárból.
1848-49.
Az 1848. évi V. t.-cz. Váradot és Olaszit egy választó-kerületté tette, V.-Váralját és Velenczét a bihari választó kerülethez csatolta; mire Várad és Olaszi egy várossá alakult és képviselőjéül Szacsvay Imrét választotta meg.
1848-ban Nagyvárad volt a magyar sereg fölszerelési raktára, az ágyuk, lőpor, kardok készítésének műhelye, a hol minden egyes ember lázas tevékenységgel törekedett az önvédelmi harcznak hasznára lenni. A híres 3-ik zászlóaljban 150 nagyváradi fiu harczolt a szabadságért és itt alakult a 26-ik honvédzászlóalj.
Az orosz sereg 1849-ben itt vonult el, itt időzött Paskievics és Görgei Artur a világosi fegyverletétel után, innét vitték el báró Bémer László lat. szert. püspököt szomorú fogságába, melyből csak a halál szabadította meg, itt lőtték főbe Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás századost, kinek terve a forradalom végnapjaiban az volt, hogy az orosz seregben harczoló lengyeleket a magyarokhoz áthozza. Nagy Sándor József honvéd tábornok születése házát emlékkő jelezte sok ideig, míg a ház emeletes palotává lőn és ma már csak a születése helyét jelöli. Itt született Szigligeti Ede, a nagy szinműíró, a népszinmű megteremtője.
A szomorú napokra még szomorúbbak következtek. Nagyváradon is kir. kerületi főispánság alakult, 1853-ban ugyanitt a közigazgatást cs. kir. helytartóság vezette, 1854-ben az ideiglenes főtörvényszéket Debreczenből Nagyváradra helyezték át és itt maradt 1861. évi április végéig.
Ennek megszüntével, 1863-ban a város polgárai magok folyamodtak, hogy a gyűlölt kir. pénzügyigazgatóságot tegyék el Nagyváradról. Kérelmök teljesítve lőn; áthelyezték Debreczenbe.
206I. Ferencz József.
1851-ben a megáradt Sebes-Körös hullámai medrökből kitörtek és elborították Ujváros és Olaszi alsóbb részét. - 1852-ben Ő felsége körútjában Nagyváradra jött, a mit 1857-ben ismételt, de ekkor már a felséges asszonynyal.
1859-ben a lat. szert. püspökség és káptalan meg a város között megköttetett a kir. kisebb haszonvételekre az örökmegváltási szerződés, mely azonban, e sorok írójának sürgetésére, csak 1882 január 1-én érvényesült végleg; a lat. szert. püspökség 250 ezer, a lat. szert. káptalan 405 ezer frtért engedte át az italmérési, a pecze-szőlősi serházat és a püspökség lemondott a 400 frt dikáról, az olaszi területen levő szőlőhegyek dézsmaszedési jogáról; később, 1882-ben hozzá adta 12,000 frtért a Báránka (Fehér Bárány) vendéglő épületét és a szőlősi serház körül levő mintegy 11 hold földet, majd 900 frtért átbocsátotta a káptalan is a Laporta vízi malom mellett levő raktárt, a kir. kincstár 1882-ben 70,000 frtért engedte át a váraljai itélmérési jogot a várbeli korcsmaépületekkel együtt; az italmérési jogért Nagyvárad később, 1892-ben, 1.800,000 frt kártalanítást kapott regale-kötvényekben az államtól, az italmérési jog megváltása alkalmából, mely összeg nagy lendületet adott Nagyvárad fejlődésének. Az 1857-iki népszámlálás Nagyváradon 15 ezer s néhány száz lelket, míg az 1890-iki 40.400 lelket talált.
1860-ban Várad-Váralja és Várad-Velencze különálló községek egyesültek Nagyváraddal s így a város újból egygyé vált, azonban a kormánynál maig is hasztalanul sürgeti a törvényes egyesítést.
A germanizáczió időszaka Nagyvárad mellékvárosainak egyesítésével nagyban fejlesztette a várost ipari, kereskedelmi s közművelődési tekintetben; ennek következménye lőn azután az újra egyesülés. De képviselőt még mindig Nagyvárad és Olaszi választott.
1890 szept. 10-én, a közelben tartott nagy hadgyakorlatok alkalmából Ő felsége I. Ferencz József király Nagyváradra jött és dr. Schlauch Lőrincz bibornok vendége volt; meglátogatja a Szent-József intézetet, az Orsolya-apáczák kolostorát, a lövészegyesületet a Rhédey-kertben és másnap tovább utazott. Ittlétekor tisztelgett előtte Nagyvárad és Bihar vármegye törvényhatósága, az egyházi rendek és hitközségek, a társulatok és az egyesületek.
1892. junius 27-én Császka György kalocsai érsek részvétele mellett tartá a kath. egyház Szent László király szentté avatásának hétszázadik évfordulóját, Nagyvárad városa pedig a török járom alól való megszabadulásának és újjászületésének 200-ik évfordulóját.
1895-ben Sal Ferencz polgármesterségének 20-ik évfordulóját ünnepelte Nagyvárad nagy fénynyel és pompával; az ő nevéhez fűződik Nagyvárad ujból való felvirágzása.
1896-ban nagy fénynyel ünnepelte meg a város a honalkotás ezredik évfordulóját.
1897-ben iktatták törvénybe, hogy a katonai nevelő-intézetek egyike Nagyváradon állíttassék fel.

Nagyvárad közigazgatása.
Irta Szüts Dezső
Első polgármester.
Nagyvárad közigazgatásának rendszere, más régi magyar városokhoz hasonlóan, teljesen átalakult 1872-ben; a régi közigazgatási intézmények csekély kivétellel megszüntek az 1870. XLII. t.-cz. következtében, mely a törvényhatóságok rendezéséről intézkedik. Régebben főbírája volt a városnak. Az utolsó főbíró és első polgármester Bende Péter volt.
207A törvényhatóság működését, a tisztviselők feladatkörét, mint más törvényhatósági városokban is, az 1886. XXI., XXII. t.-cz. alapján átalakított s belügyminiszteri jóváhagyással ellátott szervezeti szabályrendelet szabja meg. - Nagyvárad városa azonban úgy népesség, mint gazdasági szempontból rövid idő alatt oly gyorsan fejlődött, hogy az 1872-ik évben készült szabályzat már nem elégíthette ki a város igényeit. Jelenleg már a negyedik jóváhagyott szabályzat van életben. - A legutolsó szabályrendelet 1897-ben kelt s 17385 III. sz. belügyminiszteri rendelettel hagyatott jóvá.
Képviselet.
A város képviselete a törvényhatósági bizottság. - A képviselő-testület 1870-ben az akkori lakosság számához képest, (a mikor Nagyvárad lakossága 28,698 lélek volt) 114 tagból állott. - A közgyűlésen az érték-képviselőkön (virilistákon) és a választott képviselőkön kívül szavazati joggal bírnak: a polgármester, rendőrkapitány, főjegyző, t. főügyész, főpénztárnok, adópénztárnok, főorvos, főmérnök, főszámvevő, tanácsnokok, levéltárnok, árvaszéki elnök és ülnök, közgyám, végre az aljegyzők és alszámvevők, a kiknek 1872-ben még nem volt szavazójoguk. - A szavazati joggal bíró tisztviselők száma: 22.
1881-iki népszámlálás.
Az 1881-iki népszámlálás után, a 38,000 lakoshoz arányítva, 124-re emelték a képviselők számát. - Közülök 62 virilista és 62 választott. - A legtöbb adót fizető bizottsági tagok adója 6,000 koronáig terjed.
Választó-kerületek.
A város három választó-kerületre van osztva. Ezek közül Nagyvárad-Olaszi 25, Nagyvárad-Ujváros 23, s Váralja-Velencze 14 képviselőt küld a törvényhatósági bizottságba.
Tisztviselők.
A tisztviselők egy részét az 1886. évi XXI. t.-cz. alapján a főispán nevezi ki. 1872-ben főispáni kinevezés útján csupán a levéltárnoki állást töltötték be, míg a többi tisztviselőt a közgyülés választotta és pedig 6 évre a polgármester, a tanácsnokokat, a főjegyzőt, két aljegyzőt, tiszti ügyészt, főkapitányt, főpénztárnokot, pénztárnokot; a többit élethossziglan. Jelenleg 6 évről 6 évre választás alá esnek: a polgármester, a tanácsnokok, főjegyző, 3 aljegyző, tiszti ügyészek, árvaszéki ülnökök s a pénztárnokok. A segéd- és kezelő-személyzet tagjait, az 1886. évi XXI. t.-cz. szerint a közgyűlés élethossziglan választja. A főispán által élethossziglan kineveztetnek: a főkapitány, a főmérnök és első mérnök, tiszti főorvos, tisztiorvosok, a levéltárnok, közgyám és útmester.
Az 1872-ik évben 189, - 1894-ben összesen 223, - 1900-ban 404 alkalmazottja volt a városnak. Természetes, hogy e számarány összehasonlítása nem tünteti fel azon fontosabb új állások szervezését, a melyeket az utolsó 20 év alatt az évről-évre mutatkozó szükség megkivánt. A tisztviselők fizetése ez idő alatt a következő emelkedést mutatja: A polgármester évi fizetése volt 1872-ben 2400 korona, lakbére 800 korona; mai fizetése 6000 korona, lakbére 1200 korona. A tanácsosok 1200 korona fizetés mellett 600 korona lakbért kaptak, mai fizetésük 3200 korona, lakbérük 600 korona. A főkapitány 2200 korona fizetést és 600 korona lakbért kapott; jelenleg 3600 korona fizetést és 600 korona lakbért élvez. Összehasonlítás végett közöljük a következő táblázatot:
1872-ben1900-ban
fizetéslakbérfizetéslakbér
Kor.Kor.Kor.Kor.
főjegyző22006003800600
főpénztárnok16004002800600
tiszti főügyész8004003200600
főmérnök16004003800600
főszámvevő22006003200600
levéltárnok10004001600300
208Több évi akczió eredménye volt a drágasági pótlék, mely 1895-ben az 1200 koronával kevesebb fizetésü tisztviselőknek a fizetés 20 %-a, az ezen fizetésen felülieknél 10 %-a volt. 1897-ben a drágasági pótlékot eltörölték és a fizetéseket arányosan rendezték. Ugyanakkor megszüntek az egyes tisztviselők személyéhez és hivatali működésükhöz kötött személyi pótlékok.
Polgármesterek. Sal Ferencz.
Nagyvárad utolsó főbírája és első polgármestere, mint említettük, Bende Péter volt. 1851-ben Bölöny Menyhért, 1852-ben Csorba János, 1854-ben Miklóssy Gustáv s később Toperczer Ödön, 1860-ban Lukáts György, később belügyminiszteri államtitkár. 1861-ben Gyalokay Antal, 1862-ben Lázár Mihály, 1863/64-ben Stettner Lajos, 1865-től 1875-ig ismét Lukáts György volt a polgármester, kit a közigazgatás terén elért nagy sikerei folytán a belügyminisztériumba államtitkári állásra hívtak meg. 1875 november 11-én Sal Ferencz lett Nagyvárad polgármestere, a kit 1897-ig, a míg nyugalomba nem vonult, mindig megválasztottak. 22 évi polgármesteri működését hozzászámítva, 35 év óta működött a közpályán s nevét szakadatlan munkásság tette tiszteltté. Különösen konzervativ elveit és gazdálkodó talentumát említik elismeréssel. Lelkiismeretességének és közmondásossá vált takarékos gazdálkodásának üdvös hatását Nagyvárad város ma is érzi. Nagyot lendült Nagyvárad város vagyoni fejlődése s ma már nem történhetik meg, a mi polgármestersége első időszakában megtörtént, hogy nem egyszer üresen állott a városi pénztár s a tisztviselők fizetésüket nem kapták rendesen. A város vállalkozókat sem kapott, mert az esedékes kereseti összegeket a tanács nem tudta kiutalni. Megtörtént sokszor, hogy a Nagyváradi Takarékpénztár Sal Ferencz személyes hitelére s a főszámvevő jótállására pénzt folyósított a város részére. 1880-ig siralmas volt a közpénztár helyzete; a közadók nem folytak be rendesen, a földbérek elkallódtak, 209az adó nem volt helyes arányban kivetve. Elképzelhető, hogy mily energiával kellett e szomorú állapotoknak a megszüntetésén dolgozni, a míg a város abba a helyzetbe jutott, a melyben ma van.

Az új városháza.
Az eredeti tervrajz után.

Részlet Nagyváradról.
Fekete Sándor udv. fényképész felvétele.
A város vagyona.
Mint említettük, a 80-as években a közpénztár helyzete rendkívül siralmas volt. A város vagyona a következőkből állott: Nagyvárad-Ujvároson szántóföldek, a melyek jelenleg is a város tulajdonát képezik, a "Fekete Sas"-szálloda épülete, bor- és sörmérés 4 helyen; Váralján nem volt a városnak vagyona; Várad-Velenczén a "Nap"-korcsma, a városház épülete s néhány darab föld, Olasziban az "Apolló" épülete, a mostani városház, a "Bihari hágó" előtti szántóföldek, rét és a "Kántor"-bormérés. A város adóssága 1880 előtt 414000 koronát tett; 1880-ban Dús László főügyész erélyesen lépett fel a bérlők ellen és a regále megvételét sürgette. 1882. január 1-én a város tényleg át is vette a latin sz. püspökségtől 813,800 koronáért, a latin sz. káptalantól 506.000 koronáért s a m. kir. kincstártól 140,000 koronáért a regálékat; az épületeket, a pecze-szőlősi sörházat, a vásártartási jogot és hídvámokat s így az összes regálék városi vagyonná váltak, melyeket elkülönítve kezeltek azért, mert a püspökség és a káptalan kikötötték, hogy vásárvámokat nem fizetnek. A város anyagi viszonyai tehát konszolidálódtak, mert 70,000 koronát fizetett a megváltási ár kamatjában és 170,000 koronát kapott, s így többlet-jövedelme 100,000 korona volt. 1892. november 1-én a város 2 millió korona kölcsönt vett fel; az 1.474,000 korona regále-megváltási összeget a "Nagyváradi Takarékpénztár" által kifizettette. Még kedvezőbbé vált a város anyagi helyzete akkor, a midőn 1888-ban a regále-kártalanítás iránt az előmunkálatok megindultak és 1890-ben be is fejeztettek. Jóllehet az épületek, a hídvám és a vásár-tartás a város tulajdonában maradt, mégis 3.600,000 koronát kapott regále-kártelanítás fejében. (A városi pótadó 1869-ben 27% volt; 1872-ben leszállott 20-%-ra, 1900-ban pedig ismét 37-%-ra emelkedett). Ez időtől kezdve a város vagyona arányosan gyarapodott, a mi annak a jele, hogy a felgyűlt terhek, nevezetesen a kölcsönök, nem a városi háztartás kiadásainak fedezésére szolgáltak, a mi pénzügyi romlást jelentene, hanem befektetésekre, még pedig nagyrészt kaszárnya-építkezésekre fordították, melyek, tekintve a nagyobb helyőrség következtében előálló közvetett hasznot, előnyöseknek bizonyultak a városra nézve, mert a hadügyi kormány által érettük fizetett bérösszeggel a város az építésükre felvett kölcsönt törleszthette s ekként szaporíthatta vagyonát. Ezenkívül a város épületet emelt a főreál- és a polgári iskolák számára, felépíttette a vágóhidat és a két vashidat, berendezte a vásárteret és vízvezetéki vízművet állított fel, a mely Nagyvárad közegészségügyének ma is mérhetetlen előnyére szolgál. Mindezt pedig foganatosította a 3.600,000 korona regále-megváltási összegből, a melyet természetesen középítkezésekre használt fel; sőt ez összeg elégtelenné vált, miért is a város 1900-ban 2.600,000 korona kölcsönt vett föl, a melyből díszes színházát építtette, a "Bazár" bérházzal, a kir. tábla épületét kibővítette, 10 óvodát emelt s jelenleg a városháza és iskolák építése foglalkoztatja a törvényhatóságot.
Bulyovszky József dr.
Az új korszak, a melyet a haladás korának lehet nevezni, akkor kezdődik meg, a midőn Sal Ferencz távozása után, kit Ő Felsége kir. tanácsosi czímmel s a III. osztályu vaskorona-renddel tüntetett ki, 1897-ben Bulyovszky József dr. veszi át a polgármesteri széket. Az új polgármester programmjában, a viszonyok mérlegelése mellett s a város anyagi helyzetére való tekintettel, a haladást mondotta ki vezérelvéül s annak első pontját, hogy a város a száz éves nagyváradi szinészetnek hajlékot emeljen, nagy küzdelmek árán be is váltotta. Ezen felül már az ő polgármesterségéhez fűződik a tíz állami kisdedóvó 210felépítése, az iskolakérdés rendezése, a közegészségügy javítása, a szegényügy szervezése, a kövezési programm megállapítása s a vásárterek rendezése. Jelenleg a város vagyona 20.000,000 korona, a melyet 8.000.000 korona adósság terhel és így 12.000,000 korona a tiszta- cselekvő érték.
Természetes, hogy ez az eredmény csak a minden téren egyenlő buzgalommal és lelkiismeretességgel vezetett adminisztrációval volt elérhető. A városrendezés megnövekedett szükségletei 1897-ben a mérnöki hivatal ujjászervezésére vezettek. A mérnöki hivatal élén Busch Dávid főmérnök áll, ki már 30 év óta vezeti azt kifogástalanul.

Dr. Bulyovszky József polgármester.
A rendőrség.
Az összes hivatalok között a rendőrség szorult a legnagyobb átalakításra, úgy külső szervezetét illetőleg, mint a megváltozott viszonyokhoz és törvényekhez símuló eljárásra nézve. A külső szervezetben teljesen meg kellett változnia. Az új idők szelleme a történeti alakok közé száműzte az éjjeli őröket, a negyedeseket, lomtárba lökte a derest s új organumokra bízta a 4 városrész bíróinak hivatalos funkczióját. A nagyváradi rendőrség modern szervezését Rimler Károly főkapitány vitte keresztül. Rimler Károly 1890 április 1-én állott élére. 1900. végéig vezette a rendőrség ügyeit, a mikor a város főjegyzőjévé választatván meg, helyét Gerő Ármin, előbb I. alkapitány, foglalta el.
1880-ban 8300 ügy intéztetett el, 352 kihágási feljelentésen kívül, 1890-ben már 15,000 ügydarab került elintézés alá, 1445 kihágási ügydarab mellett; 1900-ban pedig 25,000 ügydarab fordult meg a rendőrkapítányi hivatal előtt, 2500 kihágási ügydarab mellett.
A városnak összesen nem kevesebb mint 80 szabályrendelete közül legalább is 60-at a közrend érdekében alkottak és az mind a rendőrséget foglalkoztatja. Az összes állások közül, különösen a jogi kvalifikáczióhoz kötött első alkapitányi állás bír fontossággal, a mennyiben az első alkapitány egyszersmind a főkapitány helyettese és a bünügyi osztály vezetője. A II. alkapitány intézi a külrendőrségi ügyeket, a III-ik alkapitány a kihágási osztályt vezeti. A mostani legénység 95 közrendőrből és egy őrmesterből áll.
Nyugdíjügy.
A tisztviselők nyugdíjügyét kell még néhány szóval ismertetnünk. A tisztviselők nyugdíjazásáról az 1894-ik évben jóváhagyott nyugdíj-szabályrendelet intézkedik. A nyugdíj-alap tőkéje 185,186 kor. 80 fillér. A törvényhatósági 211tisztviselők nyugdíja 10 évi szolgálat után a fizetés 10%-a, azon túl minden további szolgálati év után 2-2%-kal több. Teljes nyugdíjat 40 szolgálati évet betöltött tisztviselő kap. Az özvegynek 1200 koronáig a fizetés 50%-a, ezen felül 20% utaltatik ki; a kiskoruak tartási pótléka a fizetés 5%-a.
Díszpolgárok.
A város közgyűlésének néhány lapja azért érdekes, mert ott találjuk bejegyezve azon férfiak nevét, a kiket a város díszpolgáraivá választott meg. Ezek, a megválasztás évének sorrendjébe, a következők: 1851. Wathman József kir. tanácsos; 1854. Csorba János polgármester; 1856. Bránhof cs. kir. altábornagy; 1859. Zichy Hermann gróf cs. és kir. helytartósági elnök; 1859. Szalay István; 1862. Apponyi György gróf; 1893. Schlauch Lőrincz dr. biboros püspök; 1893 Nógáll János püspök; 1899. Winkler József püspök.
Beőthy László dr. főispán.
Nagyvárad törvényhatósági joggal felruházott város és Bihar vármegye főispánja: bessenyői Beőthy László dr., ki Bihar vármegye törvényhatóságánál lépett a közpályára s mint aljegyzőt az élesdi kerület képviselővé választotta. 1893 szeptember 30-án Ő felsége főispánná nevezte ki s azóta a város ügyeit közmondásos, páratlan igazságszeretetével vezeti. Tevékenysége a város polgárainak őszinte elismerését vívta ki, s hogy a város ügyeit helyesen, a város és az állami érdekek összeegyeztetésével intézi, mutatja az, hogy a változó kormányok a legnagyobb elismeréssel hagyták meg továbbra is abban a díszes állásban, a melyben mindenkinek igazságos és méltányos bírája és önzetlen támogatója.
Tisztikar.
Nagyvárad város jelenleg működő tisztikara a következőkből áll:
Főispán: Dr. Beőthy László.
Polgármester: Dr. Bulyovszky József.
Főjegyző: Rimler Károly.
Aljegyzők: Istvánffy István I-ső, Szűts Dezső II. s Lukáts Ödön III. aljegyző.
Tanácsnokok: Bordé Ferencz adó és pénzügyi, Komlóssy József jog- és gazdaságügyi, Darvassy Lajos katonaügyi.
Főügyész: Dús László.
Alügyész: Tóth Márton.
Főszámvevő: Ragány János.
Alszámvevők: Szűts Géza tb. főszámvevő, Nemes Jenő.
Fő- (köz- és gyám) pénztárnok: Hegedüs Géza.
Pénztári ellenőr: Darvassy Sándor.
Adópénztárnok: Jablonszky Emil.
Adópénztári ellenőr: Lakos Lajos.
Könyvelő: Gesztesi Ödön, t. alszámvevő.
Főorvos: dr. Baróthy Ákos.
Kerületi orvosok: dr. Mayer László (Olasziban), dr. Berkovits Miklós (Ujvároson), dr. Nemes Áron (Váralja-Velenczén).
Főmérnök: Busch Dávid.
Mérnök: Lovas Zsigmond, tb. főmérnök.
Építőmester: Csordacsics Ferencz.
Árvaszéki elnökhelyettes: Dr. Grám Károly.
Árvaszéki ülnök: Sztarill János.
Árvaszéki közgyám: Szántó Lajos, tb. főszámvevő.
Rendőrfőkapitány: Gerő Ármin.
Rendőralkapitányok: Papolczy Ferencz, Szőke András, Fasssie Sándor.
Fogyasztási adókezelő: Kelemen Kálmán.
Mértékhitelesítő: Hollósy Jenő.
Vámfelügyelő: Beczkay Artur.
Levéltárnok: Szűts István.
Fogalmazók: Kágyi Lajos, Giraud Árpád, Molnár János, Márkus István, Pásztor Bertalan, Pataky Károly.
Számtisztek: Markovits Sámuel, Novák János, Csáky József, Magyary Jenő, Klemens Péter, Dickker Illés.
Irodaigazgató: Kelepecz Dezső.
Irodatisztek: I. oszt. Hegedűs Lajos, Urbanovszky Lajos, II. oszt. Zeke Ferencz, Sólyom Gyula tb. irodaigazgató, Báthory László, Mertz József, Batz Endre.
Halottkémek: dr. Kazay Kálmán (Olaszi), dr. Ertler Mór (Ujváros), dr. Ullmann Béla (Váralja-Velencze).
Közvágóhídi felügyelő: Masztics Vladimir.
Állatorvosok: Alexander Lajos, Dekker Frigyes.
Hegybíró: Márkus János.
Mezőbíró: Kassay István.
Majoros: Windisch Márton.
Állami anyakönyvvezető: Komlóssy József tb. főjegyző.
Állami anyakönyvvezető-helyettesek: Kelepecz Dezső, Kiss László.
Szinházfelügyelő: Somolik Lőrincz.
Ezen kívül 6 írnok, 6 rendőrbiztos és 1 vízvezetéki gépész.

« Bihar vármegye községei. Irta Vende Aladár. KEZDŐLAP

Bihar vármegye és Nagyvárad

Tartalomjegyzék

Bihar vármegye népe. Irta Vende Aladár. »