Almamező, a központi járás dombos vidékén fekvő kisközség, görög keleti vallásu oláh lakosokkal. Házainak száma 62, lakosaié 410. Postája Pecze-Szőlős, távírója Nagyvárad, vasúti állomása Nyárló. A községnek azelőtt Harangmező volt a neve. A néphagyomány szerint a község hajdan nem a mai helyén állott, hanem a törököktől elpusztíttatván, lakosai a Dumbrava, Cserfás és Czigány nevű dombokra húzódtak. A török pusztítás emékét őrzi két dülőjének a neve is. Az egyik "Dumbunyija" vagyis Népdomb, a másik "Vale batailor", vagyis Csatavölgy. Az első állítólag azt a dombot jelzi, a hova a nép menekült, a másik pedig azt a helyet, a hol a csata lefolyt. Történelmi feljegyzések e hagyományt nem támogatják, de a dülők elnevezése, úgy látszik, valamely harcz emlékét örökíti meg. Földesura a premontrei rend volt, amely itt még ma is birtokos. A görög keletiek temploma nagyon régi ugyan, de építési ideje ismeretlen.

Almás, az Érmelléken, hegyoldalon fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, román ajku lakosokkal. Házainak száma 233, lakosaié 1379. Postája, távírója és vasúti állomása Bályok. A község a Csáky család levéltárának egy 1421-iki oklevelében "Poss. wolachalis Tothalmas" körülírással szerepel, míg 1489-ben Kozma-Almás néven találkozunk vele. A községtől északkeletre, a bükkerődben, az orom tetején még ma is találhatók kő- és téglamaradványai valamely nagyobb épületnek, melyet az ottani nép II. Rákóczy Ferencz alatt elpusztult várkastélynak tart. Birtokosai a gr. Kuun, gr. Bethlen, gr. Bánffy, br. Wesselényi, Kabos és Péczy családok, a nagyváradi 1. sz. káptalan és gr. Károlyi Tiborné, szül. Degenfeld-Schomburg Emma grófné. A községben két görög katholikus templom van, melyeknek építési ideje ismeretlen. Ide tartozik Vadász és Holuba-puszta is.

Almaszeg, a Rézalján, a Bisztra-patak mellett fekvő kisközség, oláh és magyar ajku, gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 113, lakosaié 675. A község 1470 körül Oppidum Almazegh néven, mint Sólyomkő vár tartozéka szerepel. 1800 körül üveghuta van a községben. A mult század elején a Péczy, Baranyi és a Fráter család volt a földesura, most pedg a mölki apátságnak van itt birtoka. Gör. keleti temploma 1847-ben épült. Ide tartoznak Margittai-Kalló és Csillagos-Kalló.

Almaszeghuta, a Rézalján, a Bisztra-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan róm. kath. vallásu, tót lakosokkal. Házainak száma 77, lakosaié 584. A mult század első felében a Péchy, Baranyi és a Fráter család volt a földesura, most pedig gr. Zichy Jenő. Azelőtt itt üveghuta is volt. Lakosainak nagyobb része üveggyári munkás és favágó. A községnek nincs temploma.

Álmosd, az érmelléki hegyek alatti síkságon fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu magyar lakosokkal. Házainak száma 331, lakosaié pedig 2124. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Ér-Selind. Neve régi levelekben négyféle változatban fordul elő, u. m. Alumas, Almus, Almuz és Almos. Az álmosdi Chyre nemzetség ősi fészke és temetkező helye, István ifjabb király 1261-ben Álmos fia Chyrének már ujabb adománylevelet ad a községre. E család 1554-ben bekövetkezett magvaszakadtáig bírja Álmosdot, a mikor Tahy Ferencz kir. lovászmester és utána Dobó István kapja. 1442-ben a Zoárdfiak is birtokosok itt. Történetíróink azt a körülményt, hogy az álmosdi Chyre család itt egyházat építtetett és ide temetkezett, eddig csak mint hagyományt említették. A községben, dombtetőn álló mai református templom nem is látszik régi építménynek. Azonban e sorok írója, adatgyűjtő körútjában, az érdekeltek beleegyezésével, közvetetlen a templom hátsó bejárata alatt a dombot megásatta, és kb. 3 ölnyi mélységig hatolva, a mostani templom alapzata alatt egy másik, régibb alapfalat és ez alatt ismét egy harmadik alapépítményt talál. Az apróbb és nagyobb, aczélkeménységű téglákból és koczkakövekből épített fal megbontatván, e sorok írója a keskeny résen át behatolt a megnyitott üregbe és ott egy beszakadt sírboltot talált, melynek oldalfalaiban és boltozatrészeiben a románkori jelleget ismerte fel. A sírbolt két-harmadát földtömeg borította el, mely alatt korhadt koporsórészek és csontvázak hevertek. A sírboltot 39kitakarítani nem lehetett, mert a föld megbolygatásánál, mind nagyobb földtömeg omlott befelé, úgy hogy az üregben való tartózkodás veszedelmessé vált. Az üreg ismét betemettetvén, a tapasztaltakról jegyzőkönyv vétetett fel, hogy annak az utókor számára írott nyoma maradjon. Így tehát bízvást föltehető, hogy a hajdan hatalmas álmosdi Chyre nemzetségnek itt volt a temetkező helye, és hogy a mostani ev. ref. templom azóta a harmadik ezen a helyen. 1606-ban Bocskay fejedelemnek ütközete volt a község alatt. Később a Péchy, Csanády, Sombory, Kölcsey, Chermel, Gulácsy, Balku, Fényes, Szodoray, Miskolczy és Kazinczy családok voltak itt birtokosok, ma pedig Fráter Zoltán és Bay Sándor, a kiknek itt csinos urilakaik vannak. Az előbbiét a XVII. században Sombory Imre volt hétszemélynök építtette, azután a Szlávy család birtokába került és ettől a Fráter család vette meg. A Bay-féle házat a mult század első felében Miskolczy Imre építtette, a jelenlegi tulajdonos azonban átalakíttatta. Földesurai közül Chernel József 1849-ben 16.000 pengő forintot és két telkesházat hagyományozott kisdedóvó és koldusápoló intézetre, melyek még ma is fennállanak. A református templomon kívül a gör. katholikusoknak is van itt templomuk, mely 1850-ben épült.

Alpár, Nagyvárad közelében, a Tasád-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 96, lakosaié pedig 797. Postája, távírója és vasúti állomása Fugyi-Vásárhely. A községben gör. keleti templom van, melynek építési ideje ismeretlen.

Alsó-Derna, a Rézalján, a Derna-patak mellett fekvő kisközség, oláh és magyarajkú, túlnyomóan gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 115, lakosaié 623. Gör. keleti temploma 1891-ben épült. A község határában aszfalt-telepek vannak. Földesurai a Baranyiak voltak, és Baranyi Zsigmondnak még ma is van itt nagyobb birtoka. A község postája Felső-Derna, távírója és vasúti állomása Margitta.

Alsó-Kimpány, a Bihar-hegységben, a Fekete-Körös mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 83, lakosaié pedig 420. Földesura a latin sz. püspökség volt, a mely itt ma is birtokos. A gör. keleti templomot 1897-ben építették. A község postája Rézbánya-Város, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Lakosainak nagy része cserépedény készítéssel és zsindelyhorzsolással foglalkozik.

Alsó-Lugos, a Sebes-Körös közelében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, melyet a nagyvárad-kolozsvári országút és a Huta-patak szel át. Lakosai gör. keleti, róm. katholikus és ev. ref. vallásuak, azonban a gör. keleti oláhok túlnyomó számmal vannak köztük. Házainak száma 176, lakosaié 1072. Itt van az élesdi járás egyik körjegyzősége. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. E község azonosnak látszik azzal a Lugas községggel, mely egy bécsi összeírásban már a XIII. században szerepel. Görög-keleti temploma a XVIII. század második felében épült. A községben levő csinos urilakot, mely jelenleg gróf Zichy Jenő tulajdona, gróf Zichy Domokos építtette. 1873-ban a községet a Huta-patak kiöntése következtében nagy katasztrófa érte, mely nemcsak házakat döntött romba, hanem emberáldozatot is követelt. A község földesura a mult század elején gróf Batthyány Vincze volt, a 40-es évektől kezdve pedig a gr. Zichy család; gr. Zichy Jenő itt ma is birtokos.

Alsó-Poeny, a Bihar-hegységben, a petrószi-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 87, lakosaié 470. Postája Dombrovány, távírója és vasúti állomása Belényes. Régi, gör. keleti temploma fából van építve. Földesura a görög-katholikus püspök. A község hegyeiben sok vaskő van.

Alsó-Topa, a Király-erdő alján, a dobresti viczinális vasútvonal közelében fekvő kis község, görög keleti vallásu, oláh lakosokkal. A házak száma 68, lakosaié 368. Postája, távírója és vasúti állomása Dobrest. Görög-keleti temploma 1756-ban épült. Földesura a kincstár; 1848 előtt Verner Jakab. Lakosai között sok az ács, kerékgyártó, kovács és pintér.

Alsó-Valenyágra, a Bihar-hegységben fekvő kisközség, gör. keleti vallásu. oláh lakosokkal. Házainak száma 89, lakosaié 491. Görög-keleti temploma 1840-ben épült. Földesura a görög-katholikus püspök. A lakosok nagy része darócz- és vászonszövéssel foglalkozik. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes.

Alsó-Verzár, a Bihar-hegységben a belényes-vaskohi vasútvonal közelében, egy völgynek két öblében fekszik, miért is az alsó öbölben fekvő részt Alsó-, a felső öbölben fekvő részt pedig Közép-Verzárnak nevezik. Oláh lakosai görög-keleti vallásuak. Házainak száma 74, lakosaié 474. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Görög-keleti temploma, a régi kis fatemplom helyén, 1861-ben épült. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök. A község lakosai a varga-, csizmadia- és a kovácsmesterséget már ősidők óta háziiparszerűleg űzik.

Ant, a Fekete-Körös mellett, az alföldi síkságon, Arad- és Békés vármegye határainak összeszöggelésénél fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 215, lakosaié pedig 1172. Postája, távírója és vasúti állomása Kötegyán. Hajdan a híres Becse-Gergely nemzetség birtoka. 1453-ban a székudvari Keczer család bírja, később a Rhédeyek, a kik még 1848 előtt is a község földesurai. Ide tartozik Nagymező és Fiter puszta is. Ez időszerint Antos Jánosnak és Beliczey Istvánnak van a községben nagyobb birtoka. Református temploma nem dicsekszik régi eredettel; 1862-ben épült.

Apáti-Keresztúr, az érmelléki hegyek alatt, a székelyhíd margittai vasutvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 78, lakosaié 456. Postája Margitta, távíró- és vasúti állomás helyben. A mult század első felében a Ravazdy család volt a földesura, most pedig gr. Stubenberg József a birtokos itt. Református temploma 411871-ben épült. A község határában van az Érsek-Apáti nevü puszta, mely a XVI. században Fel-Apáti néven, mint község szerepel. 1385-ben a Borsiak és a Széplakiak voltak a földesurai. A hagyomány szerint itt a dombon a veres barátok klastroma állott volna. A dombtetőt tényleg árok veszi körül, melyen belül rommaradványok látszanak. A falu régi helyén a hajdani templomnak is láthatók még némi nyomai. A mult század első felében Ravazdy István volt a község földesura.

Árkus, a béli hegyek alatt, a Galaló és Hosszu-Mál közötti völgyben fekvő oláh kisközség, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 108, lakosaié 529. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Már a XIII. században püspöki birtok volt és ma is van itt az 1. sz. püspökségnek birtoka. Görög-keleti temploma 1800-ban épült. A mult század elején 3 nagyobb vizimalma, szűrkallója és olajütője volt; lakosai akkortájt faeszközök készítésével is foglalkoztak.

Árpád, az alföldi síkságon, a vésztő kötegyán-hollódi vasutvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 279, lakosaié 1759. Posta és vasúti állomás; a legközelebbi táviró Nagy-Szalonta, Fekete-Bátor, vagy Erdő-Gyarak. Mint a község első birtokosai Rajnald fiai János és László szerepelnek, kiktől I. Károly király a birtokot elkoboztatta. Később Zsigmond király adománya révén a Csákyak birtokába jutott és már 1397-ben a mai néven van említve. Hajdan a község azon a helyen állott, a hol ma a Telek nevű dülő fekszik, temploma pedig a temetőben, a hol körvonalai még most is meglátszanak. Mai ev. ref. temploma 1798-ban épült. A községnek elejétől fogva a gr. Csáky család volt a földesura, csak a mult század közepén került terpesti Markovits Emánuel birtokába, kinek örökösei maig is bírják. A családnak itt csinos úrilaka van, melyet Markovits Kálmán volt orsz. képviselő építtetett. A község határában a Gyepes melleti tanyán fogták el 1849-ben a vértanú halált szenvedett Szacsvay Imrét; ugyanitt lappangott akkor Táncsics Mihály nejével, továbbá Arany János és Kuthy István is. A község határához tartozó erdőben levő dombot a nép Árpád sírjának tartja. A lakosok nagy része favilla- és szekéroldal-készítéssel foglalkozik. A községben takarék- és önsegélyző-egyesület működik.

Ártánd, a nagy alföldi síkságon, a budapest-predeáli vasutvonal mentén fekvő magyar nagyközség, ev. ref., róm. kath., gör. keleti és görög-katholikus lakosokkal, a kik között az ev. ref. vallásuak vannak a legtöbben. Házainak száma 152, lakosaié pedig 866. Vasúti állomása helyben, posta és távíró pedig Mező-Keresztesen. A vármegye legrégibb községeinek egyike, melyet I. Géza király a XI. században a garan-szent-benedeki apátságnak adományozott. Ez időben Rikachi-Artand néven szerepel. Később a Sartivánvecse nemzetség birtokába kerül, és 1500 körül az Ártándyaké lesz. 1600 körül Bocskay István fejedelem birtokai közé tartozik, 1722-ben Kinczing hadibiztos, azután Boronkay, majd Bucsy alispán, 1740-ben pedig a Hodossy család bírja, de ekkor már több részre oszlik s mint birtokosokat találjuk itt a Szunyogh, Menszáros, Csanády, Veér, Förster és Tihanyi családokat. Jelenleg Platthy Miklósnak, Róth Józsefnek és dr. Bródy Sámuel örököseinek van itt nagyobb birtoka és Platthy Miklósnak csinos nemesi kuriája, melyet Hodossy Miklós a mult század elején építtetett, de jelenlegi tulajdonosa, a ki anyja után örökölte, 1890-ben átalakíttatta. Ebben az épületben tartotta gróf Rüdiger orosz tábornok 1849-ben, a debreczeni csata után, főhadiszállását, itt tárgyalt Pöltenberggel és itt szabta Görgey elé a világosi fegyverletétel pontozatait. A község három ízben pusztult el; 1241-ben a tatárjárás alatt, azután 1526-ban a mohácsi vészkor és 1660-ban a török dúlások idejében. Ev. ref. temploma 1804-ben épült. Az egyháznak 1635-ből származó 42úrasztali ezüstkelyhe és szép ezüst tányérja van. A községhez tartozó Kis-Zomlin puszta hajdan egyházas község volt és a Zomlini család volt a földesura. Ebből a családból való volt a hírhedt Zomlini Gábor deák, kit Zsigmond király alatt oklevélhamisításért máglyára itéltek. 1454-ben Zomlinnak egy része a Pálosok tulajdonába került, másik része pedig Torday András kir. itélőmesteré lett, melyet tőle később a Pálosok megszereztek. Ekkor a községnek Barátzomlin volt a neve.

Asszonyvására, a székelyhíd-margittai vasutvonal mentén, az érmelléki hegyek alatt fekvő magyar nagyközség, ev. ref. róm. kath. és gör. kath. vallásu lakosokkal, a kik között azonban az ev. ref. vallásuak vannak túlnyomó számban. Házainak száma 229, lakosaié 1197. Posta és vasúti állomás helyben, legközelebb levő távíró pedig Székelyhídon. E község hajdan a királyné birtoka és vásáros hely volt, a mit különben a neve is igazol. Neve az idők folyamán két változatban fordul elő, és pedig Asszonyharcz és Asszonyvásár alakban. Régente nem a mai helyén állott, hanem a mostani országút két oldalán, azon a helyen, melyet ma is Pusztafalunak neveznek. Itt állott egyháza is, melynek lelkészét már a XIV. századi pápai tizedjegyzék említi. IV. László király is időzött e helyt, és itt adta ki azt az oklevelet, melyben Dorogfi Miklóst, Diószeg urát, hűtelennek nyilvánítja. 1552-ben a Szent István káptalan birtoka, 1569-ben pedig Salgay Bálinté. Később a Fráter család és a premontreiek birtokába került, mely utóbbinak tulajdonában van a Fráter István által 1600. körül épített kastély is. A községben két templom van. A róm. kath. templom 1895-ben épült és kegyura a jászóvári premontrei rend, az ev. ref. templom pedig a XVIII. század végén. A Pósa, Szakasz, Háromhalom, Kengyel és Paragi nevű dülőnevek némi jelentőséggel látszanak bírni.

Atyás, az Alföldön, a n.-szalonta-nagyváradi vasútvonal mentén fekvő kisközség, görög-keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 123, lakosaié 43pedig 604. Posta Geszten, távíró és vasúti állomás Cséffán. E községen a Zoard nemzetségbeli Móricz comes és János 1283-ban osztozkodnak, a mikor a falu Athas néven van említve. 1483 előtt az Erdőhegyi, azután a Dóczy és 1488-ban az Ugray család a földesura. Az 1552-iki adóösszeírásokban Ugray Andrást, Toldy Miklós és Bégléssy Ferenczet találjuk itt mint birtokosokat. Később Ugray Ágnes, Bölöny Sándor és Miskolczy Mihály bírják. A községhez tartozó Kéthalom és Nagy-Szék dülőnevek jelentőséggel látszanak bírni. Legalább arra vall az itt szerte elterjedt hagyomány is, mely szerint a község határában levő dombok a törökök betörése idején hányattak. A községben görög-keleti templom van, mely a .XVIII. század második felében épült. Itt van a cséffai járás egyik körjegyzősége.

Bagamér, magyar nagyközség az érmelléki síkságon. Lakosainak vallása ev. ref., gör. kath., róm. kath. és izraelita, azonban az ev. ref. vallásuak vannak a legtöbben. A házak száma 458, a lakosoké 3009. Legrégibb ismert földesura 1292-ben Bagaméri Ompod fia Bertalan. 1348-ban már a váradi káptalan birtoka. Dombon álló református templomának egy része középkori építmény. Az egyház birtokában két XV. századbeli, csúcsíves, aranyozott ezüstkehely van. A görög-katholikus templom 1762-ben épült. A községnek Báthory Gábortól, Bethlen Gábortól és Rákóczy Györgytől származó szabadalomlevelei ma is megvannak még. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. Határában állott Barát-Püspöki falu, melyről már a XIII. században mint az erdélyi püspök birtokáról van szó. A községhez tartozó Györgyegyháza nevü dülő szintén község emlékét tartja fenn. Ez 1348-ban a váradi káptalan birtokába jutott. A templom helye még maig is látható. Ugyancsak e falu határában volt Császló nevü község is, mely már 1281-ben szerepel s 1345-ben a Káta nemzetség birtoka volt. Ma már a nyomát sem lehet találni.

Bajj, az alföldi síkságon, a Gyepesér mellett fekvő magyar nagyközség túlnyomóan ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 187, lakosaié 1756. Utolsó postája és távírója Csegőd-pályaudvar, vasúti állomása Illye. A XIII. században két község volt, Kisdedbaj és Nagybaj néven. Ekkor a Zoárd nembeli Izsákay család birtoka volt. Egyháza, a mely akkoriban az idők folyamán elpusztult Nagybajban volt, már 1283-ban szerepel. A XVI. században már csak az egyik község áll fenn. A másik község nyomát és emlékét hosszú időn át őrizte az a hely, a hol még a mult század második felében is láthatók voltak az egyház nyomai, közelében pedig az ősi temető feküdt; 1896-ban azonban a belvízlevezető csatornát éppen e területen vezették keresztül és akkor az utolsó nyomok is eltüntek. A Tatárfájának nevezett dülőről azt tartja a hagyomány, hogy a tatárjárás idejében itt lett volna a tatárok táborhelye. A XV. században még mindig az Izsákay család a birtokosa, de már a Bessenyey családot is itt találjuk. 1572-ben a Bajoni család kapott rá adománylevelet. A mult század elején a gr. Rhédey család és báró Radák István, most pedig gr. Rhédey Johanna, férjezett báró Horváth Ödönné és Schwarcz Jakab osztoznak rajta. A községben ev. ref. templom van, mely 1826-ban épült. Ide tartoznak még Nagytelek, Kenderzug és Peres puszták is.

Bakonszeg, a Nagy-Sárrét felső részén, közvetetlen a Berettyó mellett fekvő magyar nagyközség, melynek lakosai ev. ref. vallásuak. Házainak száma 311, lakosaié 1615. Postája, távírója és vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. A községnek a XV. században az Izsákay és a Bessenyey család volt a birtokosa. 1522-ben, összesen 7 házhelylyel, az Osváth családot találjuk itt. 1615-ben Kende Krisztina és 1620-ban a Rhédey grófok és nemesek tulajdonába került. 1848 előtt br. Vay Miklósnak is volt itt birtoka, most pedig Nadányi Miklósnak és Csapó Sándorné Nadányi Erzsébetnek. Nadányi Miklós házát még Antal építtette 441800-ban. A községben levő ev. ref. templom 1780-ban épült. Az egyház birtokában egy 1737-ben készült, szép kivitelü, aranyozott ezüstpohár van, továbbá egy 1784-ből származó, érdekes cserépkorsó. A török dúlások alatt Bakonszeg is elpusztult, de lakosai 1693-ban ismét visszatelepedtek régi helyükre. A községben polgári olvasó egyesület és népdalkör is van. Az ide tartozó Kovácsi puszta szintén igen régi helység és a körösnadányi Nadányi nemzetség ősi birtoka. A XIII. században Apa-Kovácsi néven szerepel. Nadányi Miklós szőlőskertjében, csinos vasrácscsal bekerített helyen fekszik eltemetve Bessenyey György, a gárdista költő. A puszta-kovácsi remete sírja fölé tisztelői 1883-ban kb. 2¹/₂ méter magas szürke márványobeliszket emeltek a következő felírással:

Nadányi Gyula p.-kovácsi tanyáján, homokbánya-ásás alkalmával, néhány évvel ezelőtt, népvándorláskori sírokra bukkantak.

Balaleny, a Bihar-hegységben, a Fekete-Körös mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 55, lakosaié pedig 325. A belényes-vaskohi vasut mentén fekszik; postája Rieny, távírója Belényes. Görög-keleti temploma a XVII. század elején épült. Földesura a görög katholikus püspök volt.

Bályok, a Berettyó mellett, a margitta-szilágy-somlyói vasútvonal mentén, Szilágy-megye határán fekvő magyar község, melynek lakosai ev. ref. vallásuak. Van postája, távírója és vasúti állomása. Házainak száma 160, lakosaié 1248. A Bályoky család ősi fészke. E család építtette hajdan az itteni templomot, melyet azonban a XV. században teljesen átalakítottak. 1465-ben Bályoky Szilvesztert találjuk itt, mint a község földesurát, 1484-ben Pruisz János váradi püspököt, a ki itt kastélyt is építtetett, melynek nyomai még a mult száuzad második felében láthatók voltak. 1490-ben a Báthoriaké, 1552-ben már a Szénássy család birtoka, később a Kun, Tisza, Bekk és a Kabos család is birtokos itt. Ma gróf Károlyi Tiborné sz. Degenfeld-Schomburg Emma grófnőnek van itt uradalma és nagyszabásu, szép kastélya, mely egy régi kastély helyén 1896-ban épült. A község határában gazdag lignitrétegek vannak. Itt van a margittai járás egyik körjegyzősége. A községhez tartoznak Banka, Ferihegy, Mogó, Nagyhegy, Ocskatanya, Sírmező és Emmaliget puszták is.

Bánlaka, a Sebes-Körös mellett, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő oláh község, melynek lakosai gör. keleti vallásuak. Házainak száma 249, a lakosaié 1289. Postája, távírója és vasúti állomása Brátka. E község már az 1458-iki adóösszeírásokban a mai nevén szerepel és akkoriban Sólyomkő tartozéka volt. A mult század elején a gr. Batthyány család volt a földesura, most pedig gr. Zichy Ödönnek van itt birtoka. Gör. keleti temploma 1700 körül épült.

Barakony, az alföldi síkságon, a Nádasér mellett, a nagyvárad-gyulai helyi érdekű vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu oláh lakosokkal. Házainak száma 69, lakosaié 442. Postája és távírója Cséffa, vasúti állomása Gyapju. E község 1332-35 között már a pápai tizedlajstromban szerepel. Elejétől fogva a székeskáptalan volt a birtokosa. A községben levő gör. keleti templomot 1830-ban építették.

Báránd, a sárréti síkságon, a magyar államvasutak püspök-ladány-nagyváradi vonalrészén fekvő magyar nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 755, lakosaié 3881. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község már a középkorban a váradi 1. sz. püspök birtoka volt. Neve a következő változatokban fordul elő: Sarand, Carand, Zarand és Barand. A pápai tizedjegyzékben már 1332-36-ban szerepel. 1573-ban Fráter György el akarta cserélni a Bajoniakkal, de, úgy látszik, a 45csere abban maradt, mert azután is a nagyváradi püspök maradt a földesura. A községben két templom van. Az egyik a római katholikusoké, melyet 1747-ben építettek és 1891-ben gróf Csáky Miklós váradi püspök költségén kibővítettek. Az ev. ref. templom 1612-ben épült. 1775-ben kibővítették, tornyát azonban néhány évvel később emelték. Az egyház birtokában több érdekes, régi ötvösmű van: egy 1651-ben és egy 1798-ban készült ezüst-kehely, egy nagyon régi, T. K. jegygyel ellátott aranyozott ezüstkanna és több ujabb ötvösmű. A mult század elején itt volt a kolozsvár-budapesti gyorskocsi egyik fontos állomása. Az Inacs, Kincses, Papérhát, Deáksziget és Peres nevű dülők bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. Van a községben két olvasókör, s egy téglagyár.

Barest, a bihari hegyek alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 74, lakosaié 326. Vasúti állomása van, postája és távírója pedig Vaskoh. Lakosai híres kovácsok voltak és még a mult század első felében is ők látták el egész Bihar vármegyét vaseszközökkel. Ezt az iparágat különben a lakosság jó része még ma is háziiparszerüleg űzi. A község határában sok márvány- és kőszéntelep van.

Baromlak, a Rézhegység alatt fekvő kisközség, magyar, tót és oláh ajku lakosokkal, a kik között a tótok vannak a legtöbben. Vallásra nézve a magyarok: ev. reformátusok, a tótok: róm. katholikusok, az oláhok meg görög-keletiek. Házainak száma 83, lakosaié 651. Postája Papfalva, távírója és vasúti állomása Széplak. E községet már az 1461-iki adóösszeírások említik mint a Borsiak birtokát, azonban a község már korábban, 1438-ban a kusalyi Jakcs család birtoka volt. 1465-ben a Bályokyaké, de néhány évvel később a Bozzásiakat is itt találjuk. 1503-ban a fiutódok nélkül elhalt Erdőhegyi László itteni részét Telegdi István nyeri el. A mult század első felében a Baranyiak és a Fráterek voltak itt a birtokosok, jelenleg pedig gróf Zichy Jenő. A községben görög-katholikus templom van, mely 1789-ben épült. Ide tartozik Fogás-puszta is; Dombravára nevű dülőjne bizonyos jelentőséggel látszik bírni.

Bártfalva, a Rézhegység nyúlványai alatt, a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség, oláh és magyar ajku, de túlnyomóan oláh és gör. keleti vallásu lakosokkal. Postája Margitta, távírója Felső-Ábrány, vasúti állomása pedig Szoldobágy. Házainak száma 69, lakosaié 451. 1465-ben a Bályokiak voltak a földesurai. A mult század elején Eötvös Tamás és gr. Teleki Miksa voltak itt birtokosok. A községben levő gör. keleti templom 1810-ben épült. Egyik dülőjének Várdomb a neve. Ide tartozik Dolya-puszta is.

Barzest, a béli hegyek alatt fekvő oláh kisközség, görög-keleti vallású lakosokkal. Házainak száma 47, lakosaié 237. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a ngyváradi 1. sz. püspökség. Grósz községgel közös gör. kath. temploma 1790-ben épült.

Bedő, az alföldi síkságon fekvő oláh nagyközség, görög-katholikus vallásu lakosokkal. Házainak száma 113, lakosaié 630. Postája Nagy-Kereki, távírója és vasúti állomása Mező-Keresztes. A községnek a váradi 1. sz. nagyprépostság volt a földesura, s most is ő a birtokosa. Gör. kath. temploma 1845-ben épült. 1686-ban a törökök a községet feldúlták és lakosait rabságba hurczolták.

Belényes, a bihari hegység alatt, a Fekete-Körös és a nyimoesdi patak mellett, a szép belényesi völgyben fekvő nagyközség, a belényesi járás székhelye, az egész vidék központja, a nagyvárad-belényes-vaskohi vasút egyik főállomása. Házainak száma 504, lakosaié pedig 3623. Posta, távíró és vasúti állomás. Gyönyörű vidéke már a középkorban is kedvelt volt és a váradi püspököknek nemcsak egyik legnagyobb uradalmát alkotta, hanem legkedvesebb tartózkodási helyéül is szolgált, s ezek felvirágoztatása érdekében minden lehetőt elkövettek. Ladomér püspök már 1270-ben V. István királytól bányászati jogot eszközölt ki. A XII. század végén már jelentékeny hely, gazdag vas-, ércz- és ezüstbányákkal. 1342-ben Székesfejérváry Jakab volt Báthori András püspök itteni bányáinak sáfára. Ez időben plébánosai kiváltságos jogokat élveztek, a mi azt bizonyítja, hogy Belényes már ekkor tekintélyes község volt. Középkori neve a különböző oklevelekben Benenus, Belenus, Belinis és Belynes változatokban fordul elő. I. Imre püspök 1308-ban, Scolari András püspök 1413-ban, Vitéz János püspök 1451-ben, Thurzó Zsigmond püspök 1508-ban hosszabb ideig tartózkodtak itt. Scolari András püspök 1413-ban itten kelt levelében a belényesi templomot úgy említi, mint az ő "második székesegyházát". Valószínű, hogy e templom a város fölötti magaslaton fekvő temetőben állott, a hol az ottani rommaradványok is erre engednek következtetni. Az e romok között látható gyámkövek egyike határozottan a csúcsíves ízlés korára vall. A fenmaradt részek és darabok után itélve, a XV. században épülhetett; miután azonban a község már a XIII. században is egyházas hely volt, ezek mindenesetre amaz egyháznak a nyomai, melyről Scolari püspök idézett levelében emlékezik. A község első szabadalmát Vitéz János püspöktől nyerte, a ki Belényest a szabad városok sorába emeli és lakosainak bíró- és esküdtválasztási jogot és azonkívül hiteles pecsétet ad, Szent László ismeretes mellképével és "Sigillum Oppidi Belenes" körirattal. E kiváltságokat a következő püspökök nemcsak megerősítik, hanem bővítik is, így Zabardy Mátyás püspök is 1554-ben. Vitéz János idejében lakosai már szőlőmíveléssel is foglalkoztak, országos vásárairól pedig Kálmáncsehi Domokos püspök egyik levele emlékezik meg. Egy XVI. századbeli oklevél szerint a vásár Simon és Judás apostolok napjára esett (október 28.). A XVI. században Thurzó János körmöczbányai kamara-gróf veszi át a bányák vezetését, melyek még 1600-ban is gazdagon jövedelmeznek. E korbeli iparos czéhei közül különösen az ötvösművesek és takácsok voltak keresettek. 1598. okt. 20-30. között, a mikor a törökök 47Nagyváradot ostromolták, Belényest is feldúlták. 1619-ben a török ismét pusztít Belényesen, és a mikor 1660-ban Nagyváradot elfoglalja, Belényest és Fenes várát is beveszi. 1682-ben a ráczok dúlják fel a várost, mígnem Thököly emberei Belényes és Fenes között szétverik őket. A község a XVI. században még egészen magyar volt és 170 házból állott. Lakosai a későbbi letelepülők és bevándorlók útján szaporodnak és érik el a mai számot. A község a XVII. században az erdélyi fejedelmek fenhatósága alá jutott, de a század végével ismét visszakerült régi birtokosa kezébe. 1602-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a belényesieket előbbeni jogaikban megerősíti. 1680-től 1777-ig a róm. kath. püspökség a földesura, de Mária Terézia 1777-ben már a görög-katholikus püspökség uradalmaihoz csatolja. Belényes ma is a görög kath. püspökség uradalmi központja. A mult század elején 2028 lakosa volt, ezek között már csak 412 róm. katholikus, de 694 görög-katholikus, 560 ev. református, 304 görög keleti, 7 ág. evangelikus és 51 izraelita. Belényesen öt templom van. A róm. katholikus 1725 körül, az ev. református 1782-ben, a gör. katholikus 1810 körül és a gör. keleti 1815 körül épült. A református egyház két XVII. századbeli érdekes ezüstkelyhet őriz, a községházán pedig II. József császár 1787-iki és II. Ferencz 1792-iki kiváltságlevelei láthatók. Van a városban egy régi kastély is, melyet, mint püspöki lakot, Vulkán Sámuel gör. kath. püspök építtetett 1816-ban. Intézetei: gör. kath. főgymnázium, gör. kath. polgári leányiskola, 6 osztályu állami leányiskola, öt felekezeti fiuiskola, állami ovóda. Egyesületei: kaszinó, polgári olvasókör, román kaszinó, ipartestület. Van itt továbbá takarékpénztár, népbank és u. n. piczulás bank. Volt itt szeszgyár is, mely azonban 1874-ben megszünt. Határában, Fenes község fölött, állanak Bélavár, másként a fenesi vár romjai. E várat a XIII. században Vincze nagyváradi püspök építtette, a belényesi völgy megvédése szempontjából. 1294-ben Lóránt erdélyi vajda eredménytelenül vívta a várat, melynek akkor Benedek fia László és Csatári Pál voltak a várnagyai, később, 1344-ben pedig Mátyás. A vár későbbi sorsáról kevés a feljegyzés és valószínű, hogy a török dúlások alkalmával pusztult el. A községhez tartozik Túlkőrös, Csermály és Bankota puszták is.

Belényes-Lázur, a Bihar-hegység alatt, az Izvor-patak mellett fekvő oláh kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásuak. Házainak száma 105, lakosaié pedig 480. Postája Rieny, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspökség volt, melynek itt ma is van birtoka. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen. Itt van a vaskohi járás egyik körjegyzősége.

Belényes-Örvényes, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös mellett fekvő oláh kisközség, görög keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 174, lakosaié 868. Postája, távírója és vasúti állomása Sólyom. Földesura a görög katholikus püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Görög-keleti temploma a XVIII. század második felében épült. A község határában érdekes barlang van.

Belényes-Szelistye, a Bihar-hegységben, fensíkon fekvő oláh kisközség, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 74, lakosaié 400. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspök volt, a ki ma is birtokos itt. Gör. keleti templomát 1816-ben építették.

Belényes-Szent-Márton, a Bihar-hegységben, a Visó-patak mellett fekvő oláh kisközség, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 67, lakosaié 387. Postája és távírója Remete, vasúti állomása Belényes. E község már 1465-ben szerepel, mint a panaszi Pázmánok birtoka. 1470-ben a Pályi család a földesura, később pedig a gör. katholikus püspök. Gör. katholikus templomát 1885-ben építették.

Belényes-Szent-Miklós, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös mellett, a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő oláh kisközség, görög keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 74, lakosaié 362. Postája és távírója Sólyom, vasúti állomása Belényes. A község határában, magas fensíkon áll a szent-miklósi Pálosok klastromának romja. A falut 1333-ban Tamás fia István a váradi püspöknek és káptalannak adományozta. A széplaki uradalomhoz tartozott és valószínüleg itt volt a széplaki apátság. Rommaradványai, melyek monumentális építményt gyaníttatnak, az átmeneti izlést mutatják és így az épület már a Pálosok letelepedése előtt fennállott, a minthogy a torony romjának egyes részei az 1241-iki tatárjárást megelőző időre utalnak. A községnek 1660-ban Korniss Boldizsár volt a földesura. A mult század elején a gör. kath. püspökség birtoka volt. A gör. keletiek temploma a mult század elején épült.

Belényes-Ujlak, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös mellett, a nagyvárad-belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal, azonban az oláh ajku görög-katholikusok is elég nagy számmal vannak. Házainak száma 244, lakosaié 1287. Postája van, távírója és vasúti állomása Belényes. Hajdan a váradi püspökök birtoka. Ősi egyházát, mely ma a reformátusoké, az idők folyamán átalakították, azonban a hajdani templomhajó két nyugati része még felismerhető. A XVI. 49században alesperesség volt, melyhez 9 plébánia tartozott. Templomának harangját ruszkai Korniss Zsigmond 1631-ben önttette. A görög-katholikusoknak is van itt templomuk, mely 1820-ban épült. A mult század első felében a gör. kath. püspök volt a földesura, a kinek itt ma is van birtoka. 1868-ban a községnek több mint fele leégett. Az itteni Zimánd patakban levő "csodaforrás"-t, a vidék szembajosai meg-meglátogatják. Itt van a belényesi járás egyik körjegyzősége.

Belényes-Valány, a Bihar-hegység alatt fekvő oláh kisközség, gör. kath. vallásu lakosokkal. Házainak száma 67, lakosaié 379. Postája Belényes-Ujlak, távírója és vasúti állomása Belényes. Gör. kath. temploma 1842-ben épült. Földesura a mult század első felében a nagyváradi gör. kath. püspökség volt, mely itt ma is birtokos.

Bél, a béli hegyek alatt, a Mézes- és béli patak mellett, erdőborította hegyek között fekvő kisközség, a béli járás székhelye és egyik körjegyzősége. Lakosai magyarok és oláhok s ez utóbbiak többségben vannak. Vallásuk róm. kath, gör. kath., gör. keleti és izraelita, de a gör. keletiek vannak túlnyomó számban. Házainak száma 291, lakosaié 2056. Saját postája és távírója van, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Hajdan, a mikor a község a váradi püspökök birtoka volt, nem a mai helyén, hanem egészen a vármegye határszélén, a Tőz-patak mellett feküdt. 1332-35-ben már a pápai tizedjegyzékben szerepel. A XVI. században alesperesség volt, melyhez 25 plébánia tartozott. A mult század elején már négy országos vásárja volt, nagy sörháza, pálinkaégetője és messze vidéken híres három vizimalma. Most az Egyesült Magyarhoni Üveggyár r. t.-nak van itt nagyszabásu üveggyára, mely azonban ez idő szerint nem működik. A latin szertartásu váradi püspökség most is birtokos itt. A községben három templom van. A róm. katholikus 1813-ban épült, a görög katholikus 1741-ben, a görög-keleti pedig 1859-ben. Azonkívül az izraelitáknak is van zsinagógájuk. A község lakosai kaszinót tartanak fenn.

Bélfenyér, az alföldi síkságon fekvő magyar kisközség, róm. kath. és ev. ref. vallásu lakosokkal, a kik között a katholikusok vannak túlsúlyban. Házainak száma 293, lakosaié 1269. Postája, távírója és vasúti állomása Tenke. A legrégibb időtől a váradi püspökség birtoka. Az 1766-iki canonica visitatio említi régi kis kőegyházát és megjegyzi róla, hogy "az egész oly kicsi vala, hogy híveinek felét sem fogadhatá magába". A mostani katholikus templomot gróf Kollonits nagyváradi püspök építtette 1785-ben. Határában hajdan két falu volt. Az Olcsva felé vezető úton állott hajdan Buzás-Ősi község, mely 1332-ben a pápai tizedlajstromban még mint egyházas hely szerepel. Az 1552-iki adóösszeírásban Buzás név alatt Vajda Mihály birtoka volt. Ugyancsak Bélfenyér közelében, az u. n. Szigeten állott hajdan Szigeti község, mely szintén előfordul már az 1332-iki tizedjegyzéken és a XVI. századbeli adóösszeírásokban mint a váradi püspök birtoka említtetik. A községhez tartozik Buzásd puszta is. Bélfenyéren volt plébános (1875-80) Bunyitay Vincze apát-kanonok, a kiváló történettudós.

Bél-Örvényes, a béli hegyek alatt fekvő oláh kisközség, gör. keleti vallásu lakosokkal. A házak száma 49, lakosaié 237. Postája és távírója Bél, vasúti állomása pedig Bél-Rogoz. E község már a XIV. században fölmerül, a mikor a Telegdiek birtoka. Később a váradi püspök lett a földesura, a ki itt ma is birtokos. Gör. keleti templomát 1870-ben építették.

Bél-Rogoz, a béli hegyek alján fekvő kisközség, görög keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 48, lakosaié pedig 248. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Sólyom, vagy Bokszeg-Bél. A község már a XIII. század végén a váradi püspök birtoka volt és akkoriban összesen 27 telket számlált. Gör. kath. temploma 1825-ben épült.

Belezseny, a Bihar-hegység alatt, a belényes-vaskohi vasútvonal mentén, a petrószi patak mellett fekvő oláh község, gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 46, lakosaié 772. Földesura a mult század elején a nagyváradi gör. kath. püspökség volt. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Benyesd, a béli hegyek alján fekvő oláh kisközség, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 49, lakosaié 237. Postája és távírója Bél, vasúti 50állomása Bokszeg-Bél. A múlt század első felében a váradi 1. sz. püspökség volt a birtokosa és ma is az. Görög-keleti templomát 1829-ben építették.

Berek-Böszörmény, a Sárrét szélén, az alföldi síkságon fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 647, lakosaié pedig 3338. Az egyes hitfelekezetek között az ev. ref. vallásuak vannak a legtöbben. Hajdan a vidék egyik legnagyobb községe volt és 1396-ban a körösszegi vár tartozékát tette. A mai református templom helyén állott ősi egyháza, mely már az 1332-37-iki pápai tizedjegyzékben szerepel. Hajdan Nagy- és Berek-Böszörmény ikerközségek, sőt hagyomány szerint az itteni u. n. Vernyike dülőn állott volna Vernyike-Böszörmény község is. 1421-ben Berek-Böszörmény csak mint falu, Nagy-Böszörmény pedig mint város említtetik, míg az 1554-iki adólajstrom külön Nagy-Böszörmény és Bereg helységeket említ. Az 1520. évi vám-összeírásban Böszörmény néven, mint vámszedő hely szerepel, a mikor is a Csáky-család volt a földesura. Hajdan vásáros hely is volt és a mult század elején serfőzővel bírt. A községhez tartozó régi temető-domb, a a Korhánydomb és a Budai halom elnevezések bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. A határban vonúl át az u. n. ördögárok is. A községben levő ev. ref. templom 1678-ban épült és 1783-ban átalakíttatott. Az izraelitáknak zsinagógájuk van itt. Van a községben csinos úrilak is, melyet a XVIII. század végén a gróf Csáky család építtetett.

Berettyó-Szent-Márton, az alföldi síkságon, a Berettyó balpartján, a budapest-predeáli vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Benne az összes felekezetek képviselve vannak, de köztük az ev. ref. vallásuak vannak többségben. Házainak száma 204, lakosaié 1349. Van postája, távírója és vasúti állomása. A község már az 1333-iki pápai tizedjegyzékben mint egyházas hely szerepel, s Szent-Márton tiszteletére szentelt egyházától veszi a nevét. 1481-ben Mátyás királytól nyert vásártartási jogot, a XV. században vámszedő hely, és ugyanekkor a Berettyón réve volt. Birtokosai az idők folyamán a következők voltak: 1319-ben Pázmán György, 1552-ben Pázmán Péter és Gáspár, 1732-ben Baranyi Miklós, Kodormán György és Pál, Komáromy György, Társy Mátyás, Orbán János és István, 1755-ben dancsházi Nagy Benedek, Naményi Ignácz, Baranyi Miklós és Gábor, a mult század első felében báró Vay Miklós, Novák Kristóf, Leszkay Ferencz, gr. Rhédey Ferencz, Baranyi Károly és báró Rudnyánszky Sándor. Jelenleg báró Bánhidy Sándornénak, Elek Gusztávnak, Leszkay Jánosnak és Gyulának, Reviczky Józsefnek és özv. Vertán Andrásné örököseinek van itt nagyobb birtoka. A községben két templom van. Az ev. ref. templom 1787-ben, a róm. katholikus 1818-ban épült. A községhez tartoznak Szomalyom, Rekettyés, Bácsó, Kodormány, Ujlak, Szolnoktó, Péntekhalom, Nagy-Hidköz, Kis-Hidköz, Nagy-Bócs, Kis-Bócs, Lapos, Merza és Vertán nevű puszták, melyeknek egy része elpusztult községek nevét örökíti meg. Így Bócs puszta, egy 1451-iki oklevél szerint akkoriban Bócshida néven szerepelt, de mint község már 1274-ben fennáll, a mikor Pázmán fia Ders volt a földesura. Egy 1354-iki oklevél pedig telepes lakosairól emlékezik meg. Szomalyom puszta a XII. század végén szintén már mint egyházas község szerepel és a Pázmán család birtoka. Ősi templomának helyét a nép ma is klastrom-dülőnek nevezi. Ujlak puszta a XIV. század elején szintén mint a Pázmán nemzetség birtoka említtetik és az 1552-iki adóösszeírás alkalmával még mindig e nemzetség birtokában van. Mind e községeket az 1660-iki török dúlások pusztították el Berettyó-Szent-Mártonnal együtt. Ez felépült, amazok pusztán maradtak. A község 1848-ban is sokat szenvedett hol az orosz, hol a magyar csapatoktól.

Berettyó-Ujfalu, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett, a budapest-predeáli vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallású lakosokkal. Házainak száma 1259, lakosaié pedig 7717. Van postája, távírója és vasúti állomása; járási székhely, járásbíróság, telekkönyvi hivatal, adóhivatal, kir. közjegyzőség, továbbá van itt 9 református iskola, egy 6 osztályu izr. iskola, iparostanoncz-iskola és községi kisdedóvó. Azonkivül kaszinó-egyesület, önképző népkör, önkéntes tűzoltó egyesület, izraelita jótékony nőegyesület, két temetkezési és két kiházasítási egyesület, takarékpénztár és népbank. Szép, emeletes városháza, két gőzmalom, melyek közül a Nyíry István nagy gőzmalma villamos erőre is be van rendezve, kitünő gyógyhatású vasasfürdő, néhány csinos úrilak és régi nemesi kúria, köztük Móricz Pálé. Berettyó-Ujfalu a XIII. század második felében Ujfalu néven szerepel. Nevének "Uj" jelzője azt bizonyítja, hogy a régi község valószínűleg a tatárjáráskor pusztult el és később újra felépülve, nyert Ujfalu nevet. A pápai tizedlajstromokban is szerepel. A XVI. században a Csáky család, Fügedy Gábor, a Dersi örökösök, Literáty Bertalan, Telegdi János a birtokosai. A községben a XVIII. század végén és a mult század elején a herczeg Eszterházy, a Miskolczy, Fényes, Lányi és Marossy családok voltak birtokosok, most pedig a Szilágyi, a Móricz és az Asztalos családnak van itt nagyobb birtoka. A községben levő ev. ref. templom 1817-ben épült. Az izraeliták imaháza egyike a legrégibbeknek a vármegyében. 1659-ben II. Rákóczy György ide húzódott a törökök elől, kik a községet feldúlták. 1677-ben Strassoldo hadai ostromolták sánczait, de sikertelenül. 1681-ben Thököly hosszabb időt töltött itt. 1683-ban Apafi Mihály két ízben vonúlt át a községen. Ez időben itt is tartottak megyegyűléseket. 1693-ban a törökök a községet felégették. 1700-ban hajdu-lakosainak a szabadalmait megszüntették. 1704-ben II. Rákóczy Ferencz itt gyüjtötte össze azokat a hadakat, melyeket Belényes felé, a ráczok ellen indított. 1849. aug. 3-án Nagy Sándor tábora itt vonúlt keresztül. Ide tartoznak Egyház-Sziget, Körtvélyes, Somola, Néződomb, Görcsös, Korhány, Kis-Kettős, Dábó, Közép-Dülő, Kuruttyoló, Büdöstó, Szent-Kozma, 52Nagy-Andaháza, Kis-Andaháza, Csomboros, Csurgó, Csárdahát, Perde és Kendereskert puszták is, a melyeknek egyike-másika hajdan község volt. Itt van a híres herpályi csonka torony is, a hajdani herpályi prépostság rommaradványa. Rajta kívül a ma is adományozni szokott herpályi préposti czím őrzi emlékét. Hajdan Érpál község néven is szerepelt s e néven említi a bécsi lajstrom is a XIII. század végén, a mikor Miklós bán volt a földesura. A XIV. században egy ideig királyi birtok, de már 1373-ban Domoszlay Miklós hevesi főispán bírja, 1418-ban pedig Rozgonyi János főkincstartó. A hajdani kolostor régi, hatalmas tornya Tardy Sándor birtokán áll, a hol a tulajdonos egyebek között egy ritka becsű arany pajzsdudort talált, mely a nemzeti muzeum birtokában van. A község határában, Móricz Pál birtokán egy őskori földvár nyomai is láthatók. Szent-Kozma puszta hajdan szintén egyházas hely volt és Szent-Kozma-Damján néven a herpályi uradalomhoz tartozott. Keletkezését a dubniczi krónika által is megörökített népregének tulajdonítja a néphagyomány, mely szerint, a mikor itt a magyarok és a székelyek (?) között harcz volt, Szent-Kozma jelent volna meg a magyarok segítségére. Ennek az emlékére alapították volna a községet és építették a Szent-Kozmának szentelt egyházat. Kis- és Nagy-Andaháza puszta, a XIV. sz. elején Anda és Uj-Anda néven ikerközség volt. A püspöki tizedlajstromban különben már a XIII. század végén is így szerepel. 1463-ban Szabolcs vármegyéhez és a herpályi uradalomhoz tartozott. Somota puszta, Vécsey Lóránd birtoka, ahol a tulajdonosnak csinos úrilaka van.

Betfia, a Királyerdő nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. kath. vallásu lakosokkal. Házainak száma 62, lakosaié 404. Postája Pecze-Szőlős, távírója és vasúti állomása Nagyvárad. Földesura a nagyvárad-hegyfoki prépostság volt; ma a premontreieknek van itt birtokuk. Gör. kath. temploma 1854-ben épült.

Beznye, a Királyhágó déli oldalán, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő oláh kisközség, nagyobb számmal gör. keleti, kisebb számmal gör. katholikus vallásu lakosokkal. Házainak száma 372, lakosaié 1713. Régi birtokosai a Kába, Venter, Czepelle, Kakucsy, Bélteky, Szücs és Lál családok voltak. Hajdan a Báródsághoz tartozott. Gör. keleti temploma 1723-ban, a gör. katholikus pedig 1895-ben épült.

Bihar, az érmelléki hegyek egyik nyulványa alatt, a Kösmő-patak mellett, a bihari helyi érdekű vasútvonal mentén fekvő, túlnyomóan ev. ref. vallásu magyar nagyközség. Házainak száma 461, lakosaié 2993. Van postája, távírója és vasúti állomása. Ez az ősrégi község már a XII. században említtetik az oklevelekben. Akkoriban a váradi püspökség birtoka volt. 1349-ben Byhor néven találjuk feljegyezve, egy 1374-iki oklevél már vásártartási jogát is említi. 1393-ban mint Villa Byhor, 1470-ben Oppidum Byhar néven szerepel és ekkor lakói között számos iparos említtetik. Az 1520-iki összeírásokban mint vámszedő hely van említve. A XV. században főesperesség, a XVI. században alesperesség, melyhez 18 plébánia tartozott. A község hajdani nagyságát a XVI. századbeli adóösszeírások bizonyítják legjobban, a mikor Biharban 176 család lakott. Mostani református templomát 1802-ben az ősi egyház alapjaira építették, a mely a XIV. századból való. A róm. katholikus templom 1826-ban épült. Az izraelitáknak is van itt imaházuk. A ev. ref. egyház birtokában több érdekes régiség és ötvösmű van. Igy két aranyozott ezüst pohár a XVII. század elejéről és egy ugyanebből az időből származó hímzett úrasztali terítő, mely Kállay Georgina, Czömeözi Zsuzsánna ajándéka. Itt van a híres, ősrégi és arányaiban még ma is hatalmas 53bihari földvár. A hagyomány szerint hajdan Mén Maróth vára, mely azonban még a II. Rákóczy Ferencz-féle szabadságharcz idején is nevezetes szerepet játszott. Az itt lefolyt történeti eseményekről más helyen van szó. A vár belsejében, emelkedett helyen áll a bihari emlékmű, mely Rigó Ferencz orsz. képviselő kezdeményezésére állíttatott fel. A szükséges összeget gyüjtés útján szerezték be, de a vármegye közönsége is hozzájárult 1800 forinttal. Az emlékmű leleplezése nagy ünnepélyek között történt. Az obeliszk-szerű oszlop tetején a Turul madár áll, csőrében karddal.

Nyugati oldalán a következő felírás olvasható:

Az északi oldalon:

A déli oldalon:

A keleti oldalon:

"Honszerző dicső elődeink által Mén Maróth bolgár fejedelemtől elfoglalt ezen bihari földvár, még sok század multán a magyar szabadság vára, Rákóczy kurucz vitézeinek tanyája és véres küzdelmeinek szinhelye vala."

54E községhez tartozik Komocsó és Régeny puszta. Az utóbbi hajdan község volt. Ezenkivül még két község állott Bihar határában. Az egyik Kovácsi község volt, a másik Mezőfalva, mely a XIII. század végén a püspöki tizedjegyzékban mint "Miklós úr" birtoka szerepel.

Bihar-Diószeg, az Ér-patak mellett, az érmelléki hegyek nyugati lábainál, a nagyvárad-margittai vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 995, lakosaié 6088. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. A község már a XIV. században szerepel. 1332-37 között nevét a pápai tizedjegyzékben találjuk. Első birtokosa a Gutkeled nemzetség dobi Dorogi ága volt. Ezek után az albisi Zólyomiak a birtokosai. A dobi Dorogiaknak itt váruk is volt és a mai ev. ref. templom helyén állott az akkori vártemplom. 1551-ben Fráter György püspök és Ferdinánd király biztosai között a János király birodalmának átadására vonatkozó nevezetes egyezséget itt állapították meg. Az 1564-iki összeírás alkalmával 147 család lakta. A XVI. században a Forgách és Makó családok kezén volt; ez utóbbinak részbirtokát, magvaszakadtával, 1563-ban János Zsigmond Varkocs Tamásnak adományozta. A XVII. század végén Lichtenstein herczeg, 1800. elején gr. Sternberg Ádám, azután gr. Zichy Ferencz volt a földesúr, most pedig gr. Zichy Tivadarnak van itt uradalma. A község határában Rákóczy alatt döntő harcz volt, melyről más helyen bővebben van szó. A községben 3 templom van. A róm. kath. 1801-ben épült, az ev. ref. átalakíttatott 1604-ben, a gör. keleti 1770-ben épült. Gróf Sternberg Ádám 1805-ben nagy alapítványt tett jobbágyai segélyezésére, valamely szerencsétlenség esetén. Itt van gr. Zichy Tivadar kastélya, melyet Grünsfeld tábornok 1701-ben építtetett, s mely gr. Sternbergé, majd néhai gr. Zichy Ferencz konstantinápolyi nagyköveté lett. Az uradalomhoz tartozik a híres Zichy-féle pincze és hordó. A nagy téglapincze szélessége négy öl és hossza 20 öl. Itt áll az 1830 körül készült 1240 akós, hatalmas hordó, melyet rendszerint jó termésű borral töltenek meg. Az uradalomnak 9 ilyen falazott pinczéje van. Itt van a diószegi m. kir. vinczellér-képzőiskola is, melyet gróf Zichy Ferencz közremunkálásával, az állam 1870-ben állított fel. Diószegen 1795-ben már nyomda is volt és itt nyomatta munkáit Hunyady Ferencz debreczeni ev. ref. püspök. A lakosok kaszinót, népkört, temetkezési és kiházasítási egyesületet tartanak fenn. Van itt még takarékpénztár, hitelszövetkezet, ipartestület, 3 gőzmalom, 3 olajütő gyár, téglagyár és egy kénes vizű gyógyfürdő. Ide tartoznak Egyed, Ferencz és Hérnek puszták. Egyed hajdan Egged-Monostora nevű község volt, mely a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékben szerepel. 1342-ben Jordán apát volt a földesura. A XV. század végén, a mikor a Marjai családnak is volt benne része, 27 család lakott e községben, a XVI. század közepén pedig, a mikor az albisi Zólyomiak és a Forgáchok voltak itt birtokosak, 77 család. Ugyancsk Diószeg határában állott hajdan Janka, vagy másként Ivánka nevü község, melyet a XIII. század végén Odun fia Ivánka bír. A Templom-tisztása nevű helyen állott hajdan a község egyháza. Itt volt Kerekegyháza község is, melynek 1328-ban Dózsa nádor fiai voltak a földesurai; továbbá a Negyven-Szil nevü, szintén rég elpusztult község, mely 1307-ben az egyedi apátsághoz tartozott és Kozma comes birtoka volt. Egyháza Szent György tiszteletére volt szentelve.

Bihar-Félegyháza, a Berettyó mellett, a bihari helyi érdekü vasut mentén fekvő magyar nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu lakosokkal. Postája van, távírója és vasúti állomása Gyapoly. Házainak száma 286, lakosaié 551672. A püspöki tizedjegyzékben már a XIII. században szerepel és ettőlfogva a Gutkeled nemzetségből származó Dorog után hol Dorogfalva, hol Nagy-Dorog-Félegyháza néven találjuk említve. A Dorogiak kihaltával egy része Zsigmond király adományából Raveni Mihályra, majd 1437-ben hoszszaszai Bothos Istvánra jut. A XIV. és XV. században azonban más birtokosok is szerepelnek itt, u. m. 1393-ban a Verésyek, 1397-ben a Jankafalvyak 1405-ben a Félegyházyak, 1425-ben a Csákyak és 1430-ban a Jakcsok. A mult század első felében herczeg Eszterházy Pál volt itt birtokos, most pedig gr. Zichy Ágost és a gyapolyi pusztán Schwarcz Ignácz, kinek ott szép kastélya és parkja van. A községben levő ev. ref. templom 1845-ben épült. Birtokában két úrasztali aranykehely van, melyeket özv. Derecskey Istvánné Oláh Anna 1785-ben ajándékozott az egyháznak. A község határában van egy földvár, a hol 1886-ban bronzkori régiségeket találtak. 1784-ben a község nagy része a templommal és az anyakönyvekkel együtt a tűz martaléka lett. Ide tartoznak Gyapoly, Kozmafalva, Fülektó és Ágost puszták. Kozmafalva hajdan község volt és birtokosától, a Gutkeled nembeli Kozmától vette a nevét. Gyapolypuszta hajdan szintén község és a Gyapolyi család birtoka. E családot már a XIII. századi váradi regestrum említi. A XV: században a Kismarjayak bírják, 1507-ben pedig házasság utján Thorday Zsigmond a birtokosa.

Bihar-Püspöki, Nagyvárad közelében, a magyar államvasutak és a bihari vasútvonal mentén fekvő magyar negyközség. Lakosai ev. ref. és róm. kath. vallásuak, közöttük azonban az előbbiek vannak túlsúlyban. Házainak száma 506, lakosaié 3107. Van postája, távírója és vasúti állomása. A váradi 56püspökség alapításával egykorú. 1273-ban már a káptalan és a püspökség bírja és 1374-ben is így szerepel, míg később egészen a püspökség tulajdonába megy át; azonban 1360-ban a Telegdieknek is van itt birtokuk, 1467-ben pedig a kápolnai Pálosoknak is. 1402-ben Oppidum Pyspeky néven van említve. 1557-től 1692-ig a váradi vár tartozéka volt, 1692-től 1848-ig pedig ismét a nagyváradi latin szertartásu püspökség bírta. E község hajdan a Nagyváradra, Szent-László sírjához zarándoklóknak pihenő helyük volt. Az uj püspökök is itt állapodtak meg, a mikor a püspöki szék elfoglalása végett Nagyváradra jöttek és itt fogadták azokat a küldöttségeket is, melyek kiséretükhöz csatlakoztak. 1284-ben Bertalan váradi püspök és királyi biztos Lóránt erdélyi vajdával és a tisztántúli részek nemeseivel itt nagy gyűlést tartott. 1678-ban Thököly is több ízben tartózkodott itt. A Rákóczy-féle forradalom alatt a császáriak a várost teljesen fölperzselték és akkor éveken át pusztán állott. 1849. július havában a biharmegyei népfelkelők e község alatt táboroztak. A községben két templom van. A róm. katholikusoké 1896-ban épült, míg a reformátusoké részben még a régi időből való s a XIV. században épült. Belsejében báró Salcer nagyváradi várkapitány neje, sz. Ridley Mária Elisabeth síremléke látható 1716-ból. A Hódosdomb nevü utczán egy XIV-XV. századbeli épületnek a rommaradványai láthatók. A községben két temetkező társulat és egy fogyasztó szövetkezet van. Ide tartoznak Micskepuszta és Fáczánoserdő. A vasúti állomás mellett jelentékeny kavicsbányák vannak. Micske pusztán, mely a latin szertartásu káptalan birtoka, hajdan község volt.

Bihar-Torda, a Nagy-Sárréten, a budapest-nagyváradi vasútvonal mentén fekvő kisközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. A tordai járás székhelye. Házainak száma 323, lakosaié 1640. Postája van, távírója és vasúti állomása Sáp. Már a váradi regestrumban szerepel egyik lakosa révén. A hagyomány szerint a község hajdan a Puszta-Kovácsihoz tartozó Sebes-tanya körül feküdt. A török világban elpusztulván, telepedtek le lakosai a mai helyre. A község 1452-ben a Thorday család birtoka, mely itt pallosjogot nyer. Később a Nadányaiak és a Fáyak, majd a kir. kincstár és Székely Gábor a birtokosa. Az 1732-iki összeírásban a Nadányiak, a Baranyiak és az Elek család fordulnak elő. 1659-ben a törökök a községet feldúlták. A református templom 1790-ben épült és 1890-ben átalakíttatott. A községben szép parkban áll a Fáy család régi kúriája, mely a mult század elején épült. Most úri kényelemmel van berendezve és Stern Frigyes nagybirtokos tulajdonát képezi. A lakosok napjainkban szép Kossuth-szobrot állítottak a községben. Van itt két olvasókör és egy népbank is. Ide tartozik Pálfoka puszta.

Bihar-Udvari, a Nagy-Sárréten, Hajdu vármegye határán fekvő magyar nagyközség, ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 708, lakosaié pedig 3989. Van postája, távírója és vasúti állomása. Hajdan tekintélyes püspöki birtok, mely már a XIII. században 61 telket számlált. Fráter György püspök annak idején más birtokokkal akarta elcserélni, úgy látszik azonban tervét nem valósította meg, mert 1552-ben még mindig mint a püspökség birtoka szerepel; de a XV. században az Izsákay és a Bessenyey család is birtokos volt itt. A református templom 1613-ban épült, 1767-ban kibővíttetett, kőtornyát pedig 1789-ben építették. A ref. egyháznak számos érdekes, régi ötvösműve van, köztük vert ezüst tányérok, kelyhek és poharak a XVII. és XVIII. századból. A község határában sok őshalom van. Ezek: Árkos-halma, mely körül árokszerű mélyedés van, a hol kőkori cserépdarabokat vet föl az eke; a ferendeki halomban ásás alkalmával csontvázakat találtak; a Hangás-halom, Őrhalom, Balázs-halom Eszteró-halom, Hármas-halom, Kettős-halom, mind megannyi őshalom, melyeket itt kun-halmoknak mondanak. A "Kunok szállása" nevű területen a hagyomány szerint hajdan kunok tanyáztak. 57A templom melletti iskola építése alkalmával, néhány évvel ezelőtt, régi sírokat és azokban a csontvázak között jellegzetes dolichocephal koponyákat találtak, melyek az embertani múzeumba kerültek. A község lakosai olvasó egyesületet, énekkart és önk. tűzoltó egyesületet tartanak fenn. B. Udvarihoz tartoznak Lőrincz, Nándor, Gunárhát és Réti puszták is.

Bikács, az alföldi síkságon fekvő kisközség, melynek lakosai vegyesen tótok és oláhok, de a tótok nagyobb számban vannak. Ez utóbbiak vallása róm. katholikus, az oláhoké pedig gör. keleti. Házainak száma 299, lakosaié1224. Távírója és vasúti állomása van, postája pedig Gyapju. A község hajdan mostani helyétől délkeletre állott, a hol ősi templomának nyomai még a 70-es években meglátszottak. 1374-óta a latin szertartásu váradi káptalan birtoka. A községben levő két templom közül a róm. katholikus 1813-ban, a görög-keleti 1800-ban épült. Itt van a Cséffai járás egyik körjegyzősége.

Birtiny, a Királyerdőhöz tartozó tizfalusi hegység alatt fekvő oláh kisközség, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 67, lakosaié 388. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. Egyike a vármegye legrégibb községeinek, a melyről a váradi káptalannak egy 1264-iki oklevele azt mondja, hogy a község már a tatárjárás előtt a Csanád nembeliek birtoka volt, a kiknek a község fölött emelkedő Solymoskő és Felkő nevű hegyeken voltak a sziklaváraik, és a kik itt a Köröshidon Pál comes fiaival együtt vámot szedtek. A község a bécsi codexben is már a XIII. század elején szerepel. 1508-ban új adománylevelet nyert reá a Dózsa-lázadásban szerencsétlen véget ért Telegdi István kir. kincstárnok. 1561-ben Telegdi Mihály és Miklós osztozkodnak rajta, a mikor azonban a község már összesen csak négy portát számlál. A mult század elején a gr. Korniss család, 48 előtt pedig gr. Zichy Domokos volt a földesura; most gr. Zichy Ödönnek van itt birtoka. A községbeli görög-keleti templom 1879-ben épült. A község közelében állott hajdan Orosztelek község, mely már a XIII. századbeli püspöki tizedjegyzékben szerepel.

Bisztra-Ujfalu, a Bisztra-patak mellett fekvő oláh kisközség, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 65, lakosaié 333. Postája Cséhtelek, távírója és vasúti állomása Felső-Ábrány. A mult század elején a Baranyiak voltak a földesurai. Gör. keleti temploma 1700 körül épült.

Bodonos, a Rézhegység aszfaltban gazdag ága alatt fekvő kisközség, tót és magyar ajku lakosokkal, a kik között azonban a tótok vannak a legtöbben. Házainak száma 107, lakosaié 579 volt, mely szám azonban 1110-re emelkedett, a mi az itteni nagyszabásu kőszénbányáknak és a legujabban berendezett sodronykötélpályának tulajdonítható. A mult század elején a Hegyi család volt itt birtokos. Róm. kath. temploma 1829-ben épült.

Bogdán-Szóvárhegy, a Rézhegység nyúlványai alatt, a Gyepes-patak mellett fekvő oláh kisközség, a szalárdi járás egyik körjegyzősége. Lakosai gör. keleti vallásuak, házainak száma 148, lakosaié 795. Postája Hagymádfalva, távírója és vasútja Mező-Telegd. Görög-keleti temploma nagyon régi, de építési ideje ismeretlen. Földesura valamikor a báró Huszár család volt, most pedig gr. Seilern Ferencznek van itt nagyobb birtoka. A község határában sótelepre és sós forrásra bukkantak, melyet azonban ismét betemettek.

Bogy, a béli hegyek nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal.Házainak száma 51, lakosaié 275. Postája Ökrös, távírója és vasúti állomása Tenke. Hajdan a váradi püspökség birtoka volt, a béli uradalomhoz tartozott és most is e püspökség birtokos itt. Templom a községben nincs. Hajdan itt volt egyike a legnagyobb hamuzsír-égető telepeknek. "Huta" nevü dülője ennek az emlékét őrzi.

Bogyoszló, az érmelléki hegyek alatt fekvő magyar nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 183, lakosaié 966. Postája Ottomány, távírója Margitta, vasúti állomása Apáti-Keresztúr. E község állítólag Boleszló váczi püspöktől, a leleszi prépostság alapítójától vette a nevét. Földesura a váradi püspök volt, mely itt most is birtokos. Református temploma nagyon régi. Tornya 1848-ban épült ujra. A falut 1862-ben tűz pusztítota el. Ide tartozik Feneketlen puszta.

Bojt, az alföldi síkságon, a Kis-Körös mellett fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 256, lakosaié1280. Postája Nagy-Kereki, távírója és vasúti állomása Mezőkeresztes. A váradi regestrum már a XIII. század elején említi. A pápai tizedjegyzékben mint egyházas hely már a XIII. század végén szerepel. 1452-ben Both néven és később Boyt néven találjuk említve. 1447-ben a Thorday család volt a földesura, 1552-ben Bojthy Gáspár, Thorday Péter, Poják Antal, Zenyesi László, 1732-ben Tholdalaghy Mihály, Rákossy Ferencz, Beleznay András és Ferencz, később a Lányi és a Dobozy családok. Református temploma 1680-ban épült. Az egyház birtokában egy úrasztali ezüst-pohár van, melyet nemes Varga Ferencz 1765-ben ajándékozott az egyháznak. A községben olvasó egyesület is van. E községhez tartoznak Kékes, Lányi és Tokaj puszták. Kékes puszta azelőtt község volt és 1319-ben Benedek csanádi püspöknek és unokaöcscseinek Miklósnak, Tamásnak és Benedeknek birtoka.

Bokkia, a béli hegyek alatt a Mézes-patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 66, lakosaié 339. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a latin szertartásu nagyváradi püspökség volt, a mely itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma 1802-ben épült.

Borostelek, a központi járásban fekvő kisközség, görög-keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 80, lakosaié 471. E község már a XIII. század elején szerepel és 1252-ben a Csanád nemzetség birtoka. A mult század elején a gróf Haller család volt a földesura, most pedig Telegdi Józsefnek van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma 1700 körül épült.

Bors, a Felső-Sárréten, a budapest-nagyváradi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség, 1167 lakossal, a kik közül 1031 ev. ref. vallásu. Házainak 59száma 223, lakosaié pedig 1175. Van postája és vasúti állomása; távírója Bihar-Püspöki. A község már a XIII. században szerepel a váradi regestrumban Bursi néven. A Sartivánvecse nemzetségből származó Borsiak innen veszik a nevüket. Ez a család 1505-ig volt a földesura, ettőlfogva egy részét a váradi káptalan bírja, de 1552-ben már Szentiványi Ferencz a község földesura. Később az egész helység a nagyváradi 1. sz. püspök és a káptalan birtokába kerül, mely utóbbi itt ma is birtokos. Az ev. ref. templom a XVII. század elején épült. Az egyháznak két nagyon régi és műbecscsel biró ezüst kelyhe van, melyeket a Dobozy család ajándékozott. Ide tartozik Nagy Zomlin puszta is, mely hajdan egyházas község volt. 1374-ben a váradi székes káptalan volt a földesura. Egyházának némi rommaradványa még ma is látható.

Borz, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös mellett fekvő oláh község, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 57, lakosaié 350. Postája Belényes-Ujlak, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspök volt, ki itt ma is birtokos. Közelében van a mintegy 200 ölnyi hosszú gyönyörü völgy, hol a Vale Morilor patak egy kb. 50 méter magas sziklafal aljából oly erővel tör elő, hogy rövid útja alatt is e völgyben egész sereg malmot hajt.

Borzik, az érmelléki hegyek között, a Gyelucz nevű hegyoldal alatt fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 168, lakosaié 901. A szalárdi járás egyik körjegyzősége. Postája Hagymádfalva, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. E községet már a XV. századi oklevelek Borzlyk néven emlegetik. Földesurai a gr. Csáky, a Kovács, Gyalokay és a Vay családok voltak, ma pedig Ursziny Bélának van itt nagyobb birtoka. A görög-keletiek temploma a mult század első felében épült. Ide tartozik Csurgó puszta is.

Botfej, a Béli-hegyek alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 65, lakosaié 357. Postája és távírója Bél, vasúti 60állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1.sz. püspökség volt, mely itt ma is birtokos. A mult század első felében a község mellett nagy fűrészmalom állott. Gör. keleti templomát 1800-ban építették.

Bottyán, a Sebes-Körösvölgy elején, a Rézhegység nyúlványai alatt fekvő oláh kisközség, gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 69, lakosaié 464. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. E község 1257-ben mint a Csanád nemzetség birtoka szerepel. 1360-ban Telegdi Tamás kalocsi érsek és rokonai három részre osztják fel a falut maguk közt. 1366-ban a pápai tizedjegyzékben már a mai nevén találjuk feljegyezve. A br. Wesselényi család Kolozsvárt levő levéltárában van egy 1372-ben kelt oklevél, melylyel Nagy Lajos király megsemmisíti az egri káptalannak kiadott levelét; e levél értelmében az egri káptalan az Adorján kir. várhoz és Telegdi Miklós fiai, Gergely és Miklós birtokaihoz, Bottyánhoz és Jenőhöz tartozó erdőket a váradi egyház birtokának állította, holott nem voltak azok. Birtokosai a mult század első felében a telegdi közbirtokosok voltak, most pedig Telegdi József orsz. képviselőnek van itt nagyobb birtoka. A görög keleti templom építésének ideje ismeretlen.

Bozsaly, a Rézalján, a Bisztra-patak mellett fekvő kisközség, oláh és magyar, de túlnyomó számban oláh és görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 70, lakosaié 394. Postája Cséhtelek, távírója és vasúti állomása Felső-Ábrány. E község 1438-ban mint a kusalyi Jakcs család birtoka szerepel. Későbbi földesurai a Bozsalyi, Fráter és a Szénássy családok voltak. A község egy részét 1870-ben árvíz pusztította el. Gör. keleti temploma 1899-ben épült.

Bragyet, a petrószi havasok közelében, a hasonnevü patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 124, lakosaié 613. Postája Dombrovány, távírója Vaskoh-Barest, vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspök volt. Gör. keleti temploma 1820-ban épült.

Brátka, a Rézalján, a Sebes-Körös mellett, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő oláh kisközség, gör. keleti vallásu lakosokkal. Van postája, távírója és vasúti állomása. Házainak száma 276, lakosaié pedig 1394. E község azelőtt az úgynevezett Báródsághoz tartozott. Határában több érdekes barlang van és egy nagyobb kőbánya. A mult század elején gr. Batthyány Antónia és a nemes Czepele család volt a földesura, most pedig gr. Bethlen Aladárnak és a Czepele családnak van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma 1898-ban épült.

Briheny, a bihari hegyek között, a Briheny-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 68, lakosaié 395. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Határában valamikor vasbánya volt, de azt ma már nem művelik. Volt itt a mult században egy vasgyár is, a mely szintén elpusztult már. Lakosai a nagyváradi 1.sz. püspököt uralták, a ki itt ma is birtokos.

Brost, a bihari hegyek alatt fekvő kisközség, lakosai görög keleti vallásu oláhok. Házainak száma 48, lakosaié 260. Postája Dombrovány, távírója Vaskoh-Barest, vasúti állomása Vaskoh. Földesura a görög kath. püspökség volt. Gör. keleti temploma 1830-ban épült.

Bucsa, a Királyhágó alatt, a Sebes-Körös mellett, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, görög keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 130, lakosaié 777. Van postája, távírója és vasúti állomása. A mult század első felében az Eördögh család volt a földesura, később pedig a Szerdahelyi család. Görög-keleti templomának építési ideje ismeretlen. A községben Timár Lászlónak országszerte híres spanyolnád-fonó gyára és a Jádvölgyben nagy pisztráng-tenyésztése van. A község határában érdekes cseppkőbarlang látható.

Bucsum, a Királyerő alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő, oláh kisközség, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 63, lakosaié 326. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. Régi magyar neve Bucsony s 1503-ban Telegdi István kir. kincstárnok birtoka. A mult század első felében özv. gróf Frimontné volt itt birtokos. Gör. keleti temploma 1810-ben épült.

Budurásza, az Érczhegység északi nyúlványa alatt, a Vale-Ré-patak mellett fekvő kisközség, görög-keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 159, lakosaié 944. Postája van, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. katholikus püspökség volt, mely itt most is birtokos. Határában ezüst-, arany- és márványbányák találhatók, melyek azonban nincsenek művelés alatt. Régi kohóját, melynek romjai még maig is látszanak, 1680. körül szüntették be. Görög-keleti temploma 1842-ben épült. Ide tartozik Biharfüred, másként Stina de vale klimatikus üdülőhely is, mely Pável Mihály görögkatholikus püspök tulajdona és kedvelt tartózkodási helye. E fürdőhelyről, mely elragadó vidéken fekszik, más helyen bővebben van szó.

Bukorvány, A Királyerdő alatt, a Bukorvány-patak mellett fekvő oláh kisközség, melynek lakosai görög-keleti vallásuak. Házainak száma 81, lakosaié 382. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. Egykori neve Bokorványá-nak hangzott. Földesurai a XVI. század végeig a Csanád nemzetségből való Telegdiek, a mult század első felében Vallaszky János és Zsomje Trandafil voltak. Görög-keleti temploma 1545-ben épült.

Buntyesd, a Bihar-hegység alatt, a petrószi patak mellett fekvő kisközség, a belényesi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 103, lakosaié 547. Postája Dombrovány, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspök volt, a kinek most is van itt birtoka. Görög-keleti fatemploma a mult század elején épült.

Burda, a Bihar-hegységben, a Budurásza-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu oláh lakosokkal. Házainak száma 79, lakosaié 416. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Csanálos, az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó és a Gyepes-patak mellett fekvő kisközség, magyar, oláh és tót lakosokkal, a kik között a gör. katholikus vallásu oláhok vannak legtöbben. Házainak száma 80, lakosaié 515. Postája Szent-Jobb, távírója és vasúti állomása Bihar-Diószeg. Az Anjou-korban Csalanos, majd Ó-Csalanos nevet viselt, mig a Hunyadyak idejében Fehér-Csanálos néven találjuk. A Hunyadyak után a Pályi család lett a birtokosa. 1520-ban az álmosdi Chyre család a földesura és ekkor vámszedő hely is volt. Majd a szent-jobbi apátságé, később pedig a Frátereké 62és a Püspökyeké lett. Ma Lukács Gézának és Vikol Simon örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Gör. katholikus temploma 1861-ben épült.

Csarnóháza, a Jád- és Sebes-Körös völgyek összeszögellésénél, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 432, lakosaié 2278. Postája Csucsa, távírója Brátka, vagy Bucsa, vasúti állomása Jádvölgy. Földesura egykor a gróf Batthyány család volt, most pedig gróf Bethlen Aladárnak van itt nagyobb birtoka. A községet a jádvölgyi iparvasút szeli át, mely a Remecz fölött Izvor-völgytől a Jád torkolatáig visz. Van itt egy sziklabarlang, melynek egyik üregét kénes víz tölti be. Hegyeiben sok a fekete márvány. Határában, a Csarnó-tetőn volt a néphagyomány szerint Csarnó vezér vára, melynek azonban már nyomai sincsenek, és a mely hagyományt semmiféle történeti feljegyzés nem támogat. Az innen lefelé húzódó kút alakú üreg állítólag alagút volt, mely a Körösig vezetett. A községbeli gör. keleti templomot 1894-ben építették.

Csatár, az érmelléki hegyek elágazásánál, hegytetőn fekvő magyar kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 287, lakosaié 1672. Postája, távírója és vasúti állomása Bihar. A község a pápai tizedjegyzék szerint már a XIII. században megvolt. Ősi, szabados község, melyben a püspök lovas nemesei, csatárai laktak. Innen veszi elnevezését is. A püspökség uradalmához tartozott, azonban 1484-ben a Zólyomiaknak s ezekkel való atyafiságok révén a Makófalviaknak is van itt birtokuk. Ősi egyházának helyén áll a mai református templom, melynek átalakításánál a régi templomnak egy falrészletét meghagyták. A csatári római katholikus templom 1809-ben épült. A lakosok községi hitelszövetkezetet és olvasó-kört tartanak fenn. Itt van a szalárdi járás egyik körjegyzősége. A ide tartozó Latabár-puszta IV. László alatt egyházas község volt s Miklós vajda volt a földesura. Ettől elkoboztatván, 1557-ig mint a váradi püspök birtoka szerepel. 1576-ban Konczos Pál nevű bíráját is említik.

Cséffa, az alföldi síkságon, az alföld-fiumei vasútvonal mentén fekvő kisközség, a hasonnevű járás székhelye és ennek egyik körjegyzősége. Lakosai magyarok és oláhok, vallásuk róm. katholikus, ev. ref. és gör. keleti, de a gör. keleti vallásu oláhok vannak a legtöbben. Házainak száma 187, lakosaié pedig 1467. Van postája, távírója és vasúti állomása. Egyike a vármegye legrégibb községeinek; a váradi regestrum már a tatárjárás előtt Csépánhida-néven említi. A körösszegi vár tartozéka és vámszedő hely. Hajdani jelentőségét bizonyítja az a körülmény is, hogy a XIV. században a három piaczon történt idézéseket itt is kikiáltották. A Csáky családnak egy 1396-ból származó oklevele a mai nevén említi, egy 1421-iki oklevele pedig már városnak mondja. Legrégibb földesurai a Csákyak, azonban 1469-ben a Cséffyeket, 1472-ben pedig már a Czoborokat is itt találjuk. Egy 1489-iki oklevél a községnek négy utczáját említi. 1760-ban a község Mária Teréziától újabb vásárjogot nyert. A hagyomány szerint az uj községháza helyén állott régi épületben őrizték egy éjen át a magyar szent koronát, a mikor Orsova felé vitték. A községben levő gör. keleti templom a XVI. század első felében épült, állítólag valamely akkoriban itt álló romokból. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. Ide tartoznak Püspök-Radvány és Cséffa puszták is. Az előbbi, Ladomér püspöknek egyik levele szerint, hajdan a püspökség és a káptalan közös birtoka volt, de Beckenschläger János püspök már csak a sajátjának nevezi. Cséffa határában vonul át az Ördögárka.

Csehi, Nagyvárad közelében, az Aduna-patak mentén fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 119, lakosaié 808. Postája Pecze-Szőlős, távírója és vasúti állomása Nagyvárad. E község már a XIV. században szerepel mint a váradi káptalan birtoka. Gör. kath. temploma 1872-ben épült. Itt van a központi járás egyik körjegyzősége.

Cséhtelek, A Rézalján, a Bisztra-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. A margittai járás egyik körjegyzősége. Házainak száma 104, lakosaié 736. Postája van, távírója és vasúti állomása Felső-Ábrány. 1327 és 1469 között e község Csőtelek néven szerepel. 1438-ban a kusalyi Jakes család, 1469-ben a Bozzási család volt a földesura. Később a Bojer, Fráter és Szénássy családokat találjuk itt, ma 63pedig Wertheimstein Alfréd lovagnak van itt nagyobb mintagazdasága, valamint szép kastélya, melyet ő maga építtetett. A gör. katholikus templom 1896-ben épült, 1871-ben árvíz pusztította el a községnek egy részét, 1896-ban pedig a templomot villámcsapás gyujtotta fel. Ide tartoznak Dód, Rára, Rovina és Wertheimstein-puszták is.

Cséklye, a Rézhegységben, a Tyityisóra-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 125, lakosaié 593. Postája Nagy-Báród, távírója és vasúti állomása Rév. A község azelőtt a Báródsághoz tartozott. Görög-keleti temploma 1830-ban épült.

Cseszora, a Királyerdő alatt, a Gyálu de szusz hegyoldalon fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 125, lakosaié 616. Postája, távírója és vasúti állomása Magyar-Cséke. Régi magyar neve Csoksára s a Telegdi család uradalmához tartozott; 1503-ban István kincstárnok uj adománylevelet kapott rá. Földesura a mult század elején a kir. kincstár volt, azután a Suhajda és az Őrhalmy család. Most Herbszt Gyula és neje, Őrhalmy Berta a birtokosai. Görög-keleti temploma a XVII. század elején épült. Az egyház birtokában érdekes, régi kehely van.

Csohaj, az érmelléki hegyek és a Berettyó közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 100, lakosaié 616. Postája Szent-Jobb, távírója és vasúti állomása Bihar-Diószeg. A legrégibb időktől kezdve a szent-jobbi apátság birtoka. 1336-ban már a pápai tizedjegyzékben szerepel. Gör. keleti temploma 1896-ban épült.

Csokaly, az érmelléki hegyek és a nagyvárad-margittai vasútvonal közelében fekvő magyar kisközség, túlnyomóan ev. ref. lakosokkal. A székelyhídi járás egyik körjegyzősége. Házainak száma 234, lakosaié 1151. Postája, távírója és vasúti állomása Székelyhíd. Földesura 1373-ban a Zólyomi család s később, ezzel való atyafisága révén, a makófalvi Makó család, melynek magvaszakadása után 1563-ban Varkocs Tamás eszközölt ki rá adománylevelet. A XVIII. század végén és a mult század első felében, a mikor nevét Csokaj alakban írták, a Fényes, Darvay, Tardy, Chernel, Sulyok, Csengery, Thegze, Oláh és Béldy család voltak birtokosai, most pedig Noszlopy Gyulának van itt nagyobb birtoka. Itt született Fényes Elek, a nagyhírű tudós 1807. julius 7-én. Ev. ref. temploma 1720-ban épült.

Csontaház, a béli hegyek alatt, a Siád-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 62, lakosaié pedig 326. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Sólyom és Bokszeg-Bél. A községnek azelőtt Csontaháza-Valány volt a neve. Földesura a nagyváradi latin szertartásu püspök volt, a kinek itt ma is van birtoka. Gör. keleti temploma 1780-ban épült.

Csökmő, az alföldi síkságon, a Sebes-Körös és a Berettyó szögében fekvő magyar nagyközség, nagyobbára ev. ref. lakosokkal. Házainak száma 543, lakosaié pedig 3552. Postája van, távírója Szeghalom, vasúti állomása Kót. Az idők folyamán nevét számos változatban találjuk a különböző korbeli levelekben. Leggyakrabban Csuklő és Csekmő változatban fordul elő (Chuklev, Chekmev). A váradi regestrumban már 1219-ben mint egyházas község szerepel. Első ismert birtokosai a Veérek, később a Maróthyak.Ezek után a birtok többfelé oszlik, mert a váradi káptalanon kívül 1416-ban a Zoárdfiakat, 1454-ben a Dengelegieket, 1470-ben pedig a Csákyakat találjuk itt. Hajdani, több ezer holdra terjedő nádasai, a tatárjárás és a török dúlások idejében alkalmas búvóhelyet nyujtottak az egész környék lakosainak. Ev. ref. temploma 1891-ban épült. Van a községben olvasó kör, polgári kör, dal-kör, két temetkezési, kiházasító, önkéntes tűzoltó és kölcsönös önsegély-egyesület. Ide tartoznak Czirkó, Cserepes, Barsa, Nyárfás, Halas, Veresmajor, Kórósziget, Szöcsköd, Nagy-Bánom és Kis-Bánom puszták, a melyek közül egyik-másik egy-egy elpusztult község emlékét őrzi. Barsa puszta Borsa egyházas község nevét tartotta fenn. Szöcsköd pusztától Okány felé az u. n. Telekaljon állott hajdan Szöcsköd községe. Péterhely nevű dülője Péterhely község helye volt, melynek temploma Szent Péter tiszteletére volt szentelve. A község határán vonul át az Ördögárok.

Csujafalva, az érmelléki hegyek kiágazásainál, a Gyepes-patak mellett fekvő oláh kisközség, melynek lakosai túlnyomó számban gör. katholikus vallásuak. Házainak száma 57, lakosaié 330. Postája Hagymádfalva, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. A mult század elején a Fényes-család és a Balku örökösök voltak a földesurai, most pedig Szilágyi Jenőnek van itt nagyobb birtoka. Görög-katholikus temploma 1763-ban épült.

Czéczke, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös mellett, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, az élesdi járás egyik körjegyzősége, melynek lakosai gör. keleti vallásuak. Házainak száma 73, lakosaié 563. Vasúti megállóhely, postája és távírója Élesd. A XIV. században a Czibak család birtoka volt. Egy 1341-iki osztálylevél említi régi kőegyházát is, mely Szent Erzsébet tiszteletére volt szentelve. A középkorban vásáros hely volt, melynek piaczán hármas kikiáltás útján idézték törvény elébe a megjelenni vonakodó peres feleket. A mult század elején a Beöthyek voltak a földesurai, most pedig Zathureczky Istvánnak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka.

Czigányfalva, az Érczhegység alatt, a laksági völgyben fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 93, lakosaié 499. Azelőtt Cziganyesd volt a neve. Földesurai a XVIII. század második és a mult század első felében a Ferdényi, gr. Batthyány, gr. Zichy, Lakatos és Petrás családok voltak, most pedig gr. Zichy Jenőnek van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma állítólag 1600 körül épült.

Dámos, a Királyerdő legnagyobb hegyei között, vadregényes vidéken fekvő kisközség, gör. keleti vallású oláh lakosokkal. Házainak száma 149, lakosaié 986. Postája, távírója és vasúti állomása Brátka. Földesurai a gróf Batthyányak voltak, most pedig gróf Bethlen Aladárnak és neje gr. Batthyány Vilmának van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma 1894-ben épült. Határában kisebb barlangok vannak, hegyeiben pedig márvány és vaskő.

Dancsháza, az alföldi síkságon, a nagy Sárréten fekvő kisközség, ág. ev. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 109, lakosaié 503. Postája Bihar-Torda, távírója Báránd, vasúti állomása Sáp. Azonosnak látszik azzal a községgel, a mely hajdan Tancskereki néven szerepelt. Legalább az ennek fekvéséről 66fenmaradt adatok ezt látszanak bizonyítani. Először a XIII. század végén a püspöki tizedjegyzékben találkozunk vele, azután 1384-ben Doncsháza néven, és egy századdal később már a mai nevén. A XV. században az Izsákay és a Bessenyey családnak, a mult század elején pedig a Bagossy családnak van itt birtoka. Az ev. ref. templom 1830-ban épült. A község a XVI. században Békés-megyéhez tartozott.

Darvas, a Kis-Sárréten, a Berettyó mellett fekvő magyar nagyközség. Az ev. ref. vallásu lakosok száma 645, a gör. keletieké 496. Házainak száma 186, lakosaié pedig 1288. Postája van, távírója Zsáka, vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. E község már 1396-ban mai nevén szerepel. 1421-ben mint a Csákyak birtokát találjuk feljegyezve, 1631 után pedig egy részét a Szávó, másikat az Olasz család nyeri, azután a birtok többfelé oszlik és a Csiffy, a Borbola és a Molnár családokat, 1732-ben pedig még a Baranyiakat is itt találjuk, 1848-ban ismét a Csákyakat; most pedig Molnár Gyulának, Merza Joachimnak, Pageti Ilonának és Csapó Dezsőnek van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak csinos úrilaka, melyet 1830-ban Borbola Lajos építtetett. A községben két templom van. A reformátusoké 1797-ben épült; a görög-keleti templom építési ideje ismeretlen. Egy ízben ez a templom le is égett, de ismét felépült. A gör. keleti egyház birtokában értékes aranykanál és aranykehely van. Ez utóbbi a mult század elejéről való és Szeghalmi Kristóf Katalin hagyománya. Ezenkívül egy ezüstkehely és tányér 1809-ből, melyeket Olasz József és neje Vincze Eszter adományoztak az ez ref. egyháznak. 1859-ben a községnek kétharmada leégett. Van a községben egy gőzmalom is. Ide tartoznak Nagy-Bozsód, Puszta-Csiff, Pagatt, Csapó, Kocsordos, Szőrfű, Gáltanya, Olasztanya, és Malomvölgy puszták is. Ezek közül Bozsód-puszta, mint falu, már a váradi regestrumban szerepel. 1552-ben még fennáll és ekkor Bozsódy Pál a földesura. A török világban pusztult el Darvassal együtt. 1723-ban mint puszta Baranyi Miklós birtoka. Csiff puszta hajdan szintén egyházas hely volt. 1405-ben Csiffy Péter a birtokosa.

Déda, az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó mellett, a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség, kevés magyar és túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 51, lakosaié pedig 300. E község már a XV. században mint a Csákyak birtoka szerepel. A határában levő Rákóczy-hegyen van a hagyomány szerint II. Rákóczy Ferencz szőleje, mely az uradalommal együtt a gr. Károlyiak birtokába került. E szőlőben még ma is áll egy fa, melyet az itteni nép Rákóczy fájának nevez és azt regéli róla, hogy e fa alatt búcsuzott el II. Rákóczy Ferencz itteni jobbágyaitól, a mikor bujdosását megkezdte. A községben lévő gör. katholikus templom 1749-ben épült.

Dekanyesd, a Királyerdő alatt, a Topa-patak mellett, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő oláh kisközség, gör. kath. vallásu lakosokkal. Házainak száma 76, lakosaié pedig 413. Postája és távírója Drág-Cséke, vasúti állomása Magyar-Cséke. Földesura a püspök volt, ki itt most is birtokos. Gör. kath. temploma a XIII. században épült.

Derecske, Hajdu vármegye határán, a Kálló-ér mellett, a debreczen-derecskei vasútvonal végpontján fekvő magyar nagyközség, a hasonnevű járás székhelye, melynek lakosai túlnyomóan ev. ref. vallásuak. Házainak száma 1707, lakosaié 8877. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. Ősrégi község. Hajdan Rafain bán, utána Dózsa nádor, majd Szilágyi Erzsébet és később Corvin János herczeg birtoka. A XVI. században részbirtokosok itt a Vadasi, Pércsi, Pengeő, Drágfy családbeliek. 1572-ben kir. adománylevelet eszközöl ki rá a Bajoni család. Azután szabad hajdu-város, melynek Bocskay fejedelem kiváltságokat ad. Ezeket Rákóczy György fejedelem 1631-ben kelt szabadalom-levelével megerősíti. A szabadalom-levelet ma is őrzik a községházán. Ez időben itt ezer hajdu telepíttetett meg. A község a pápai tizedjegyzékben már a XIII. század elején szerepel. A XVI. században alesperesség volt, melyhez 19 plébánia tartozott. 1543-ban Fráter György püspök és kincstartó itt tartott a rendekkel űlést a törököktől kivánt hadisarcz ügyében. Később a Tordayak voltak itt birtokosok, a kik birtokukat a hg. Eszterházyaknak elzálogosították és ezen a réven került az Eszterházyak, majd Tisza Kálmán, Móricz Pál és Lovassy Ferencz birtokába. A Jákó és a Nagy családok is birtokosai voltak. Derecskét a törökök két ízben feldúlták: 1659-ben és 1693-ban. I. Lipót megvonta a hajduk szabadalmait és a kassai kir. kamara fenhatósága alá helyezte őket. 1706. okt. 19-én Rabutin császári vezér táborozott itt. 1781-ben sáskajárás pusztította el az egész határt. 1831-ben a kolera-járvány alatt 455-en haltak el. A községben két templom és egy izraelita imaház van. A régi református templom, mely ősi építmény volt s kőfallal és czinteremmel volt körülvéve, 1843-ban leégett és akkor építették fel a mostani templomot. A róm. kath. templom azelőtt az Eszterházyak kápolnája volt, a mult század közepén azonban kibővítették. Leitgeb Imre itteni birtokos háza szintén Eszterházy-féle épület, úgyszintén a takarékpénztár 68épülete is. A mostani emeletes református iskola azelőtt 6 osztályu gymnásium volt, melyet azonban 1870-ben megszüntettek. 1857-ben Ferencz József király és Erzsébet királyné látogatták meg a községet. A csinos községháza 1891-ben épült. Van a községben kaszinó, polgári olvasó-egyesület, keresztény iparos egylet, 2 dalegylet, 4 temetkezési és kiházasítási egylet, önkéntes tűzoltó-egyesület, a vörös kereszt egylet fiókja. takarékpénztár és három gőzmalom. Azelőtt itt nagy szíksó és szódagyár volt. Határában, a kis erdőben, földvárszerű hely van, melyről azonban bővebb adatok hiányzanak: egy másik helyen, a hol még romoknak a nyomai is láthatók, állott azelőtt Inkefalu község. Ugyancsak e község közelében, a Kék-Kálló vize mellett, állott hajdan Szent-Miklós egyházas község, mely 1335-ben a pápai tizedlajstromban is szerepel. A község határában levő u. n. Sátordombról a néphagyomány azt állítja, hogy ott állott volna a török világban a török vezér sátora, a Kápolnás-dombot pedig azért nevezik így, mert ott állítólag hajdan ismeretlen rendű szerzetesek kápolnája állott, míg az "Isten akla" nevű zsombékos, gazos dűlő a török pusztításból megmenekültek búvóhelyéül szolgált. A községhez tartoznak Morgó, Ereszkedő, Kengyeles, Kocsilapos, Musliczás, Pergelő, Sósvölgye, és Szik puszták is.

Dizsér, Szilágy-megye határán, a Csorgó-patak mellett fekvő kisközség, kevés tót, több magyar, de túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 86, lakosaié pedig 471. Postája, távírója és vasúti állomása Margitta. E község a Csáky-levéltár egy 1422-iki oklevelében "Dyser poss. wolachalis" körülírással van említve. A mult század első felében Dezsér néven szerepel. Földesurai elejétől fogva a Csákyak voltak, most pedig Bobovszky Lajosnak van itt nagyobb birtoka. Görög-katholikus temploma 1854-ben épült.

Dobrest, a Királyerdő alatt, a szombatság-rogozi iparvasút mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 170, lakosaié pedig 1727. Van postája, távírója és vasúti állomása. 69A község azelőtt Dobrest-Govoresd nevet viselt. A mult század első felében Petraskó Antal és Gergely voltak birtokosai. A községbeli gör. keleti templom 1796-ban épült. Határában több kisebb, de érdekes barlang van. Lakosai a mészégetést iparszerűen űzik. Itt van a nagyszabásu dobresti faipar-telep is, melyről más helyen van szó.

Dombrovány, a Bihar-hegységben fekvő kisközség, a vaskohi járás egyik körjegyzősége, görög keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 57, lakosaié 288. Postája van, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi 1. sz. káptalan volt, azután pedig a gör. katholikus püspökség. Görög-keleti temploma 1852-ben épült.

Drág-Cséke, a Királyerdő alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal Házainak száma 129, lakosaié 687. Van postája, távírója és vasúti állomása. A magyar-csékei járás egyik körjegyzősége. A XVI. században a Telegdiek uradalmába tartozott. A mult század elején a gróf Frimont család volt a község földesura, most pedig id. Egán Lajos a birtokos. Gör. kath. temploma 1888-ban épült.

Dragonyesd, a Bihar-hegyek alatt, a Fekete-Körös és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mellett fekvő kisközség, a belényesi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 56, lakosaié 316. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspökség volt. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Dragotyán, a Bihar-hegység alatt, a Bráje-patak mellett fekvő kisközség, kevés görög-katholikus, s túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 120, lakosaié pedig 697. Postája és távírója Remete, vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. katholikus püspök volt. A görög-keleti templom a XVIII. század végén épült.

Dzsoszán-Forró, a Bihar-hegység nyúlványainál fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 244, lakosaié pedig 1299. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspökség volt, mely itt ma is birtokos. Görög-keleti temploma 1882-ben épült. A község postája Belényes-Ujlak, távírója és vasúti állomása Belényes.

Dzsoszán-Gurbesd, a Bihar-hegység alatt, a Rossia-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 170, lakosaié pedig 910. Postája Remete, távírója és vasúti állomása Belényes. A községnek azelőtt Dzsoszán-Forró-Gojla volt a neve. Földesura a gör. kath. püspök. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Dubricsony, a Sebes-Körös völgy déli oldalán, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén, a Dubricsony-patak mellett fekvő kisközség, görög-katholikus 70vallású, oláh lakosokkal. Házainak száma 107, lakosaié pedig 602. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. E község az 1360-iki adóösszeírásokban Dobraczénháza néven szerepel, a XVI. században pedig Dobrocsi. 1257-ben már a Csanád nemzetség birtoka volt. Azután e nemzetség révén a XVII. század elejéig a Telegdi családot uralta. Később a gr. Zichy, gr. Haller és a gróf Batthyány család volt a földesura. A Dubricsony patak medre itt a falu közepén egy boltozat nélküli cseppkőbarlang hosszú folyosójához hasonlít. Görög-katholikus temploma 1700 körül épült.

Dusesd, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén, a Posga-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 139, lakosaié pedig 721. Hajdan Dusafalva volt a neve s 1503-ban Telegdi István kir. kincstárnok nova donatiót kapott reá. Földesura volt a mult század első felében a Középesy család, a mely innen vette előnevét is. Jelenleg Középesy Kálmánnak van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma a XVIII. század vége felé épült.

Élesd, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös völgyben, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, az élesdi járás székhelye. Lakosai római katholikus és ev. református vallásu magyarok, a mely utóbbiak száma túlnyomó. Házainak száma 292, lakosaié 2004. Van postája, távírója és vasúti állomása. A község hajdan a közeli hegyekben emelkedő Sólyomkő vár tartozéka volt. Abban az időben a község nem a mai helyén állott, hanem egészen a Körös partján; azonban a gyakori áradások a lakosokat arra kényszerítették, hogy magasabb helyre, a hegyek alá vonuljanak. Ősi templomának némi maradványa a Körös mellett még ma is látható. A község földesurai a középkorban Sólyomkő várának urai voltak, a kikről Pestes-Sólyomkő községnél van szó. A mult század elején gróf Batthyány József és neje Lázár Anna voltak a birtokosai, most pedig gróf Bethlen Aladár és neje Batthyány Vilma grófnő, a kiknek itt nagyszabásu, szép kastélyuk van, melyet még e család ősei építettek. A községben két templom van. Az ev. reformátusoké 1852-ben épült, a róm. katholikusoké pedig 1757-ben. Az izraelitáknak imaházuk van itt. Az ev. ref. egyház birtokában egy 1649-ből származó érdekes aranyozott ezüst-kehely van, továbbá egy 1703-ból származó 10 itczés porczellán kancsó, - a róm. katholikus egyház birtokában pedig 71egy 1710-iki ezüst kehely. A község határában fekvő u. n. puszta dűlőn vonult át hajdan a község régi útja. A lakosok olvasó egyesületet és takarékpénztárt tartanak fenn. Ide tartozik Dombrovicza puszta is.

Ér-Adony, az érmelléki hegyek alatti síkságon fekvő nagyközség, melynek lakosai magyarok, vallásuk pedig róm. katholikus, ev. ref. és gör. katholikus, kik között azonban a reformátusok vannak a legtöbben. Házainak száma 140, lakosaié 901. Postája Ér-Tarcsa, távírója és vasúti állomása Érmihályfalva. A község neve hajdan Odun, majd Odon-nak hangzott, Miután pedig Odon, Ivánka fia, a XIII. században mint biharmegyei birtokos említtetik, valószínűnek látszik, hogy ő volt a községnek első birtokosa és névadója. 1262-ben a Gutkeled nemzetség birtoka. A XIII. század végén Kereki János comes bírja, 1337-ben Nagyveszelyi Ivánka fia Miklós, később Korpady Kelemen pozsegai prépost, utána Éberhard zágrábi püspök, de vele egyidejüleg a Jankafalvy és a Vetésy családot is itt találjuk. A XV. század elejétől még az Adonyiak, a Szepesyek és az Uporyak is birtak itt részeket. Egy 1465-iki, Mátyás korabeli oklevél, Szatmár vármegyéhez tartozónak mondja. A mult század elején a Szilágyi, a gr. Haller, a Fényes és az Okolicsányi család volt a földesura, mely utóbbitól a birtok Dobozy Miklós és ettől, örökség utján, a mostani tulajdonos: Szilassy Otto birtokába került, a kinek itt szép úrilaka is van, melyet a XIX. század elején gr. Haller Miklós építtetett. A község határában hajdan vár volt, mely egész a XVI. századig mint e község urainak tulajdona szerepelt, ma már azonban a nyomai is alig látszanak. A községben három templom van. A római katholikus 1786-ban épült. a gör. katholikus 1790-ben, az ev. református pedig a XVIII. század közepén. A református egyháznak igen régi, érdekes aranyozott ezüst-kelyhe van. Ide tartoznak Asztaghely, Halom és Bélye puszták is.

Érd-Fancsika,az érmelléki helyek alatt, a nagyvárad-margittai vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek magyar és oláh lakosai között az oláhok vannak a legtöbben. Házainak száma 56, lakosaié pedig 335. Postája és távírója Margitta, vasúti állomása Vedres-Ábrány. E község 1454-ben még mint puszta szerepel az oklevelekben. Birtokosai gyakran változtak és az idők folyamán egyszer-másszor többen is bírták egyidejüleg. A XV. században a következő birtokosait találjuk felemlítve: 1417-ben a Zoárdfiakat, 1429-ben a Szentmártoniakat, 1445-ben a Czibak családot, 1451-ben a Bajoniakat, 1454-ben a Dengelegieket, 1464-ben a Sztáryakat, 1470-ben az Ujhelyieket, 1473-ban a Köbölkuthyakat, 1485-ben a Homroki és 1489-ben a gyaráni Pártasi családot. A mult század elején a gróf Toldalaghy család és gr. Klebersberg József volt a földesura. Gör. keleti temploma 1800 körül épült.

Ér-Kenéz, Szabolcs vármegye határán, az érmelléki hegyek alatt elterülő síkságon fekvő kisközség, kevesebb magyar és több oláh, túlnyomóan gör. katholikus vallásu lakosokkal. Házainak száma 134, lakosaié 852. Postája, távírója és vasúti állomása Ér-Selind. E községet már IV. László király egyik oklevele említi 1279-ben, mint Serefil comes birtokát. A község neve az oklevelekben Kenez, Kenes, Kynes, Kiniz és Kinis alakban fordul elő. 1409-ben a Csákyak a földesurai, majd nehány évvel később már három birtokossal is találkozunk itt, u. m: a Dománhidyakkal, Fugyiakkal és a Nyüvediekkel. A mult század elején a Szlávyak voltak a földesurai és jelenleg is Szlávy József örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községbeli gör. katholikus templom a XVII. század elején épült.

Ér-Keserü, az érmelléki hegyek alatti síkságon, az Ér vize mellett fekvő magyar nagyközség, kevesebb róm. kath. és nagyobbrészt ev. rev. vallásu lakosokkal. Házainak száma 252, lakosaié 1415. Postája Ér-Semjén, távírója és vasúti állomása Ér-Selind. A község már a XIII. század elején előfordul, mint Lőrincz poroszló lakhelye. 1236-ban Keserüi Péter a birtokosa, a XV. század második felében a váradi püspök. Az itteni Püspök-dombja nevü dűlőt a hagyomány elpusztult községnek tartja, valószínűbb azonban, hogy ez az elnevezés tisztán a püspökségi birtoklás emlékét tartja fenn, a mikor ott esetleg uradalmi épületek is állottak. 1552-ben Horváth Péter szerepel mint birtokos, a mult század első felében pedig Nemess Ádám, Németh Albert, Fráter Lajos és László, Kazinczy Viktor és Sándor és a Péchy és a Semsey család. Most Márton Imrének és Sándornak, Kuthy Károlynak és báró Wangenheim Gyulának van itt nagyobb birtoka. A községben két templom van. 73A református templom 1800-ban épült, nyugati része azonban még az ősi egyház maradványa, a róm. katholikus templom 1825-ben. A református egyház birtokában egy 1636-ban készült érdekes aranyozott ezüst-kehely van, melyet Fráter Pál és neje adományoztak az egyháznak. E községben született Keserüi Dayka János, a híres erdélyi szuperintendens. Az erdőben fekvő "Falu helye" nevű dűlőről kétféle szájhagyomány is van a nép között. Az egyik szerint ez elpusztult község helye volna, a másik szerint pedig a tatárjáráskor ebben az erdőben vonta meg magát a falu népe.

Ér-Mihályfalva, a Nyírség és az Érmellék határán, a debreczen-szatmár-németi és a székelyhíd-érmihályfalvi vasútvonal mentén fekvő nagyközség és a hasonnevű járás székhelye. Lakosai magyarok, vallásra nézve pedig van itt 3479 ev. református, 596 róm. katholikus, 520 gör. katholikus és 967 izraelita. Házainak száma 734, lakosaié pedig 5572. Van postája, távírója és vasúti állomása. Ér-Mihályfalva egyike a vármegye legrégibb községeinek. Egy 1270-iki oklevél Turul comes özvegyét, Onnust említi, mint birtokosát. A XIV. század elején Nagy-Mihályfalva néven vámszedő és vásáros hely és a Turul nemzetség birtoka. A XIV. század közepén túl már birtokosai sűrűbben változnak. Ebben az időben itt találjuk Várady Pál érseket, a Madarásziakat, majd a kis-kállai Vitézeket, 1434-ben álmosdi Chyre Zsigmondot, 1439-ben a Sztári családot, 1467-ben Upory István váradi kanonokot, 1469-ben a Bozzássyakat és 1482-ben a Macskássyakat. A XVIII. század végén és a mult század elején a gr. Stubenberg, Bujanovics, Gencsy, Szlávy és a Bernáth családok voltak itt birtokosok, most pedig gróf Stubenberg Józsefnek, Bujanovics Bélának, Gorove Jánosnak, Lovass Sándornak és Károlynak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka. Gorove János házát a mult század elején a Szlávy család, Bujanovics Béláét ugyancsak a mult század elején Bernáth Gedeon építtette, Lovass Sándoré pedig 1894-ben épült. A községben ev. ref. templom, katholikus kápolna és két izr. imaház van. A református templom részben középkori építmény és 1892-ben ujjá alakították. 74A katholikus kápolnát a mult század elején a Szlávy család építtette, azonban idővel szűknek bizonyulván, Schlauch Lőrincz bíboros püspök most építtet helyébe uj templomot a város közepén. A református templom tornyában van az Imre mester váradi harangöntő által 1491-ben öntött harang; maga a templom már egy 1284-iki oklevélben szerepel. Birtokában több igen érdekes ötvösmű van. Az egyik szép mívű, renaissance-kori ezüst serleg, mely Mester Miklós ajándéka, a másik egy ezüst pohár, aranyozott felső karimával, felirata "Johannes Hoffner 1680." egy másik, XVII. századbeli, fölül vésett ezüstpohár, egy ezüst kehely 1751-ből Püspöky István és Udvarhelyi Krisztina ajándéka és végül egy fedeles ezüst korsó 1758-ból, melynek teljes és elég érdekes felirata a következő: "Méltóságos hg. Eszterházy Antal lovas regementjében vitézkedő hadnagy: Udvarhelyi Dániel, Jézusa segedelme által ellenségeit meggyőzte, melynek emlékezetére e maga vérén nyert sasprédát, megtartó Jézusa vére poharának szentelte, Anno 1758." A korsót a német sas díszíti F. W. R. (Fridericus Wilhelmus Rex) monogrammal. A községhez tartozó Salamon útjáról az a monda él e vidéken, hogy azon az úton szállították fogságba Salamon királyt. A községben van kaszinó, iparos olvasó-egyesület, jót. izr. nőegylet, kiházasítási és temetkezési egylet, takarékpénztár, iparbank, a Beck Mór-féle pótkávé gyár, Rubenstein és Deutsch ablakredő-gyára, Weisz Adolf pipagyára és egy malom. Határában volt hajdan Kincse (Kynche) község, mely 1338-ban mint Nyakas Pál birtoka szerepel.

Ér-Olaszi, az érmelléki hegyek egyik fensíkján, a nagvárad-szilágysomlyói vasútvonal közelében fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 134, lakosaié 777. Postája, távírója és vasúti állomása Székelyhíd. A XIII. században Eng-Olaszi néven szerepel. Hajdan olasz telepes község volt, később pedig németeket is telepítettek ide és ekkor Sváb-Olaszinak is nevezték. 1325-ben Cyne Péter a birtokosa, a ki I. Károly királytól vámszedő jogot nyer, melyet azonban később elvesztett. A XVI. századbeli adóösszeirások e községnek 9 birtokosát említik, holott már 1466-ban a Csáky család a földesura. A mult század első felében a Boronkay, Dráveczky, Okolicsányi, Vásárhelyi, Bónis, Tihanyi, Bernáth, Sárossy, Szártóry, Elek és Ottlik családok voltak a birtokosai, most pedig nagy részben Vásárhelyi Imre bírja. A községbeli ev. ref. templom 1858-ban épült. A lakosok temetkezési, segély- és önkéntes tűzoltó egyesületet tartanak fenn. Határában feküdt hajdan Véd nevü község is, melynek egyháza már 1334-ben szerepel. A Hunt-Pázmán nemzetség birtoka volt és mint ilyent még 1562-ben is említik.

Ér-Selind, a székelyhíd-érmihályfalvi vasútvonal mentén, az Ér-patak mellett fekvő kisközség, az érmihályfalvi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan görög-katholikus vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 137, lakosaié 904. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. E község egy 1419-iki oklevélben Selénd néven van említve. Földesura hajdan a váradi káptalan volt, később a Fráter család is, most pedig a káptalanon kívül dr. Miskolczy Imrének van itt nagyobb birtoka. Gör.-katholikus temploma a XVII. század elején épült.

Ér-Semjén, a székelyhíd-érmihályfalvi vasútvonal mentén fekvő nagyközség, melynek lakosai magyarok és túlnyomóan ev. rev. vallásuak. Házainak száma 293, lakosaié pedig 2623. Postája és vasúti megállóhelye van, távírója pedig Érmihályfalva. A XIV. század elején Simián és Ujsimián néven mint a Balog-Semjén nemzetség birtoka szerepel. Igy találjuk az 1332-iki pápai tizedlajstromokban is feljegyezve. 1520-ban a vámszedő helyek között van felsorolva. Földesurai és birtokosai 1445-ben a Zólyomiak, 1560-ban a Makófalviak és ezek kihaltával Varkocs Tamás váradi főkapitány; azután 1600 körül a Fráter és a Péchy család, Lipót alatt a Bossányiak, ezek révén később a Kazinczy, Krajnik, Szunyogh és Dobsa család, mig a Fráter és a Péchy családokkal 75való összeházasodás révén a Kölcsey, Dobozy és a Pogány családok; ma pedig a Fráter családnak, Szunyogh Zsigmondnak, Krajnik Ödönnek és Nagy Györgynek van itt nagyobb birtoka. A községbeli ev. ref. templom két csúcsíves kapuzata még az ősi egyház maradványa. 1780-ban alakították át és 1795-ben megnagyobbították. Itt született Kazinczy Ferencz 1759. okt. 27-én. A szülőháza előtti kis parkban áll a M. Tud. Akadémia közvetítésével, születése évszázados fordulója alkalmából felállított szép gránit-emlékkő, a következő felirattal: "Kazinczy Ferencz születése helyén, százados emlékül a hazafiui kegyelet. MDCCCLIX." A szobor felállítási költségét Krajnik Alajos viselte, nagybátyja iránti kegyeletből. A községben több csinos úrilak és régi nemesi kúria áll, és pedig a Fráter-féle házak, melyek közül kettő most is a Fráter családé, a harmadik az Erőss, a negyedik a Szirmay családé, azután a Szunyogh, Nagy és a Krajnik-féle házak.

Ér-Tarcsa, az érmelléki hegyek alatti síkságon fekvő nagyközség, majdnem egyenlő számu ev. református és gör. katholikus vallásu magyar lakossal. Házainak száma 187, lakosaié pedig 1120. Postája van, távírója és vasúti állomása Érmihályfalva. E község a kolozsmonostori levéltár egyik 1338-iki oklevelében "Tarcha iuxta fluv. Eer" körülírással említtetik. A XIV. században a váradi káptalan birtoka. 1403-ban Szatmár vármegyéhez tartozónak mondják az egykori oklevelek. 1405-ben birtokosai közt ott találjuk a Félegyházi családot is. 1503-ban a magtalanul kimult zarándi Erdőhegyi László itteni részét Telegdi István kir. kincstárnok kapta. A mult század első felében a káptalanon kivűl a Bujanovics családnak is van itt birtoka. Az ev. református templom 1834-ben, a gör. katholikus 1846-ban épült. A községhez tartozik Tyukszer-Apáti puszta is.

Erdő-Gyarak, az alföldi síkságon, Arad vármegye határán fekvő nagyközség, melynek lakosai magyarok s ev. ref. vallásuak. Házainak száma 203, lakosaié pedig 1787. Vasúti állomása és távírója helyben; postája Árpád. A község egy 1347-iki oklevél szerint eredetileg Gyarak nevet viselt. 1429-ben Kis-Gyarak 1481-ben Nagy-Gyarak néven találjuk feljegyezve. A XV. században 76az Izsákay és a Bessenyey családot találjuk itt, 1481-ben pedig a Tordayakat is. Most gróf Tisza Kálmánnak, Kövér Mártonnak, Bessenyey Mihálynak és Balogh Györgynek van itt nagyobb birtoka. A község református temploma 1831-ben épült. Az ide tartozó Csegőd puszta hajdan egyházas község volt. A Bölönyi-féle levéltár egy 1454-iki oklevelében egyházas utczája is említve van. Gróf Tisza Kálmánnak itt nagy mintagazdasága és szép, modern, kényelmes kastélya van, melyet a Tisza család az újabb időben építtetett. E községhez tartozik még Hórindzsa és Királydarócz puszta is.

Esküllő, az Érczhegység alatt, a körös-völgyben, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, róm. katholikus és gör. keleti vallásu, oláh és kevés magyar lakossal. Házainak száma 97, lakosaié 556. 1848 előtt az u. n. Ötfalusi közbirtokosság volt a birtokosa. Görög-keleti temploma a mult század elején épült. Határában gazdag agyagbánya van, mely kitünő terméket szolgáltat, melyet az itteni mész- és cserépgyár dolgoz fel. A községhez tartozik Tövisvölgy puszta is.

Esztár, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 300, lakosaié pedig 1624. Postája Pocsaj, távírója Hosszú-Pályi, legközelebb eső vasúti állomása Hosszú-Pályi, Pap-Tamási, vagy Berettyó-Ujfalu. E község már a váradi regestrumban a XIII. század végén mint "Mihály úr" birtoka szerepel, a ki valószínűleg nem más, mint az a palotai Czibak Mihály, a kit 1335-ben a biharmegyei birtokosok között találunk. A Czibak családdal osztályos atyafinak a Sztári családnak ősi, névadó fészke, mely család e községre 1453-ban pallosjogot is nyer, a mikor egykoru oklevelekben Castellum Ztahr néven találjuk feljegyezve. 1464-ben már vámszedő hely. 1552-ben Toldi Mihályt és Esztári Farkast is a birtokosok között találjuk, 1566-ban Balassa Zsófiát, 1732-ben Boldvay Sámuelt, 1760-ban pedig gr. Bethlen Sámuelt. A mult század első felében földesurai az Erdődy, Radványi, Dobozy, Hódosy és a Szunyogh családok. Szunyogh Szabolcsnak itt ma is nagyobb birtoka és szép úrilaka van, melyet még az Erdődyek építtettek. Mostani református temploma 1888-ban épült. Az egyház birtokában több érdekes ötvösmű van. Többek között egy aranyozott ezüst-pohár 1751-ből. A község határában sok kőkori és római régiséget találtak. A lakosok olvasókört tartanak fenn. A községhez tartoznak Viráglapos, Csere, Körtvélyes és Korhány puszták is.

Fancsika, a Királyerdő alatt, s az itt eredő Reu-patak mellett fekvő kisközség, melyet megkülönböztetésül Vár-Fancsikának is neveznek. A török hódítás kora előtt egymás mellett feküdtek Alsó- és Felső-Fancsika. Lakosai görög keleti vallásu oláhok. Házainak száma 92, lakosaié 527. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. Görög-keleti fatemploma 1873-ban épült. A XV. században a Czibak család uradalmához tartozott; mikor pedig ez Czibak Mihály fia Györgyben magtalanúl kihalt, 1563-ban Miksa király Mágócsi Gáspár tornai főispánnak és nejének, s általok Darvas Gergelynek és Móricz Lőrincznek adományozta. Jelenleg Berzeviczy Bélának van e községben nagyobb birtoka. A községhez tartozik Pojána-puszta is.

Farkaspatak, a Királyerdő nyúlványai alatt, a Hodisel-patak mellett fekvő kisközség, a magyar-csékei járás egyik körjegyzősége, melynek lakosai görög-keleti vallásu oláhok. Postája Venter, távírója és vasúti állomása Hollód. Földesura a nagyváradi 1. sz. káptalan volt, a mely itt most is birtokos. Görög-keleti temploma 1700-ban épült. Házainak száma 95, lakosaié pedig 447.

Farnos, az érmelléki síkságon, a Berettyó mellett fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 64, lakosaié 314. Postája Szent-Jobb, távírója Bihar-Diószeg, legközelebbi vasúti állomása Nyüved, vagy Bihar. E község szerepel már a XIV. századi pápai tizedjegyzékben. A nagyvárad-előhegyi prépostság ősi birtoka. Görög-katholikus temploma 1780 körül épült.

Fegyvernek, az érmelléki síkság szélén fekvő kisközség, magyar, oláh és tót ajku lakosokkal, a kik között az utóbbiak vannak a legtöbben. Vallásuk római és gör. katholikus. Házainak száma 82, lakosaié 559. Postája Szalárd, távírója Pap-Tamási, vasúti állomása Bihar. E község már a XIII. századbeli püspöki tizedjegyzékben előfordul. Hajdan Adorjánvár tartozéka 77volt. A múlt század első felében még a gr. Csákyak uradalmához tartozott, de most Kepes Ignácz a birtokos. A gör. katholikus templom a mult század elején épült.

Fekete-Bátor, a Fekete-Körös és a Gyepes-patak mellett, a hollód-kötegyán-vésztői vasútvonal mentén fekvő kisközség, a tenkei járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 292, lakosaié pedig 1941. Vasúti állomása és távírója van, postája Talpas. E község a Toldy család ősi birtoka, melynek egyik ága innen vette előnevét. Hajdan monostorral is dicsekedett, melyről a csanádi káptalan 1344-iki oklevele is szól. Határában volt a Toldyak vára; de ennek ma már a nyomai is alig láthatók. A Toldyak után a vár a Báthoriak birtokába került. A Rákóczy-féle felkelésben még szerepelt, 1705-ben pedig itt a kuruczok és a császáriak között harcz is volt. A mult század elején az Eszterházyak voltak a község földesurai, most pedig Lovassy Ferencznek és Stern Frigyesnek van itt nagyobb birtoka. Görög-keleti temploma 1896-ban épült. Lakosai azelőtt a Körösön fausztatással foglalkoztak, de mióta az erdők kipusztultak, földmívelőkké lettek. Van a községben két gőzmalom is. Ide tartoznak Tóti, Kis-Bátor és Uj-Bátor puszták is.

Fekete-Györös, az alföldi síkság szélén, a Muzsla-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 263, lakosaié pedig 1326. Postája, távírója és vasúti állomása Tenke. Hajdan 78ikerközség, Alsó- és Felső- jelzővel. Eleitől fogva és még ma is a Nadányiak birtoka. Az 1332-37-iki pápai tizedjegyzékben is szerepel. A mult század közepe felé Sissáry Lajos és Sebess Ferencz voltak itt birtokosok. Görög-keleti temploma 1896-ban épült. A XVIII. század végén, ásás alkalmával, a községnek azon a részén, a hol hajdan Alsó-Györös volt, egy kis középkori, gyűszű-alakú harangot találtak, a mely valószínüleg az ősi egyház harangja volt. E harangot a mostani templom tornyában helyezték el.

Fekete-Patak, a Királyhágó déli részén, a Sebes-Körös közelében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 104, lakosaié pedig 626. Postája Nagy-Báród, távírója és vasúti állomása Brátka. A mult század elején gróf Batthyány József volt a földesura, most pedig gróf Bethlen Aladárnak van itt nagyobb birtoka. Görög-keleti temploma 1785-ben épült. Hegyeiben sok a kőszén. 1878-ban kutatás alkalmával gazdag széntelepekre bukkantak.

Fekete-Tó, Kolozs vármegye határán, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, görög-keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 376, lakosaié pedig 2046. Postája és távírója Csucsa, vasúti állomása Csucsa és Bucsa. Földesura a mult század első felében a gr. Zichy család volt; most is gróf Zichy Ödönnek van itt nagyobb birtoka. Görög-keleti temploma 1854-ben épült. Ez a község jelöltetett ki 1557-ben Magyarország és Erdély határául.

Fekete-Tót, a Fekete-Körös völgyében, a hollód-vésztő-kötegyáni vasútvonal mentén fekvő kisközség, kevés magyar és túlnyomóan oláh ajku, gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 276, lakosaié pedig 1719. Vasúti állomása van, postája és távírója Talpas. Gör. keleti temploma 1780-ban ápült. Hajdan nemesi község, melynek birtokosai a Bessenyey, Sztachó, Osváth, Sebess, Boczkó és a Nadányi családok voltak. Ma Sebess Gyulának, Nadányi Gyula örököseinek és Sisáry Gyula örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Ide tartoznak Vánka és Dalmi puszták is. Ez utóbbi hajdan egyházas község és a váradi püspök birtoka volt. 1660-ban Szeydi basa török csapatai pusztították el. A községhez tartozó Telek nevű dülőn egy torony romjának némi maradványa látszik, melyről a néphagyomány azt tartja, hogy ez valami várnak az előbástyája volt.

Felső-Ábrány, a Berettyó mellett, a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség, a margittai járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar és kevesebb gör. keleti vallásu oláh lakosokkal. Házainak száma 101, lakosaié pedig 688. Távírója és vasúti állomása van, postája pedig Margitta. Hajdan a községet Ábránfalvának nevezték. 1425-ben Ábrahám néven találjuk feljegyezve. Első birtokosakép 1386-ban Monostoros-ábrányi Tivadar unokája György tűnik fel, ki, minthogy neki nem voltak fiai, a kusalyi Jakcs-fiúkat örökbe fogadta s magtalan halála esetére őket Monostorusabram falujának felerészében örökösökké tette. Egy 1445-iki oklevélben mint a Csákyak birtoka szerepel Molnosabran néven. Ebben az időben vámszedő hely is volt. A mult század elején a Zichyeket uralta. A községben két templom van. Az ev. reformátusoké a XVI. század vége felé épült, külön álló tornya azonban sokkal régibb épitmény; a gör. keleti templom 1894-ben épült. A községhez tartozik Vaspatak puszta is.

Felső-Derna, a Rézhegységhez tartozó aszfalt-hegyek alatt, a Derna-patak mellett fekvő kisközség, kevés magyar és túlnyomóan gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 59, lakosaié pedig 851. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Mező-Telegd. Földesurai a Baranyiak és a Péchyek voltak. A községben a gör. katholikusnak nagyon régi és már düledező fatemplomuk van, a mely helyett a vallásalap, mint kegyúr, most ujat építtet. Itt van a magyar aszfalt részvénytársaság nagyszabású és országos hírű aszfalt-gyártelepe, melyről más helyen bővebben van szó.

Felső-Kimpány, a Bihar-hegység alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 63, lakosaié 335. Postája Rézbánya-Város, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a legrégibb időktől a váradi püspökség volt. Temploma nincs.

Felső-Lugos, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös völgyben, a Huta-patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai túlnyomó számban gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 130, lakosaié pedig 611. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. A mult század elején a Batthyány család, későbben a gr. Zichy család volt a földesura, most pedig gróf Zichy Jenőnek van itt nagyobb birtoka és az ide tartozó Pojána Flóra nevű hegyen, 707 méter tengerszín fölötti magasban, nagyszabásu, fényesen berendezett kastélya. E gyönyörű terület Magaslak nevet visel és a vidék legmagasabb pontja, a honnan szép időben a nagy magyar Alföldre nyílik kilátás. A grófnak a községben is van egy régibb kastélya, mely a mult század első felében épült; ellenben a magaslakit 1891-93 között építtette. A községben levő gör. keleti templom 1720-ban épült. Ide tartozik még Glimej puszta is.

Felső-Poeny, a Bihar-hegység alatt, a petrószi patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 127, lakosaié 746. Postája Dombrovány, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. katholikus püspökség volt. Gör. keleti fatemploma 1881-ben épült.

Felső-Topa, a Királyerdő alatt, a Topa-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 158, lakosai pedig 684. Postája, távírója és vasúti állomása Dobrest. Földesura a mult század elején az államkincstár volt, utána Zseny Jánosnak, Kalicza Jánosnak és a Suhajda családnak volt itt birtoka, most pedig a Van-Roen és a Heinrich családoknak. Görög-keleti temploma 1731-ben épült. Lakosainak nagyobb része iparos és különösen a kerékgyártást, a kovács-, pintér- és az ácsmesterséget űzi.

Felső-Valenyágra, a Bihar-hegység alatt fekvő kisközség, görög-keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 53, lakosaié pedig 323. Postája Dombrovány, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesurát a váradi gör. katholikus püspökségben tisztelte. Gör. keleti temploma 1880-ban épült.

Felső-Verzár, a bihari hegység alatt, a Fekete-Körös közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 63, lakosaié 362. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a váradi latin szertartásu püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma 1859-ben épült. Határában sok a kőszén, mely azonban jelenleg nincsen kiaknázás alatt.

Feneres, a Fekete-Körös völgyében, a dragottyáni patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 126, lakosaié pedig 779. Postája és távírója Remete, vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. katholikus püspökség volt. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Fenes, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén, a fenesi patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan ev. rev. vallásu magyar és kevesebb számu gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 293, lakosaié 1497. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. E község már az 1332-iki pápai tizedjegyzékben szerepel. Ősi egyháza a mai temetőben állott és egy 1721-iki hivatalos jelentés még említi is, tehát csak azóta pusztulhatott el. 1548 előtt Fráter György püspök birtoka, kitől Ferdinand király elvette és Tahy Ferencznek adományozta. 1660. körül Veér Mihály a birtokosa. Későbbi földesura a gör. kath. püspökség volt, mely itt ma is birtokos. A községben meglehetős forgalmu cserép-téglagyár működik. Az itteni "Papkút" vizét kénes, gyógyhatásu forrás táplálja. A mult században papirgyár is volt itt, mely azonban 1861-ben leégett. A község fölött állanak a fenesi vár, vagyis Bélavár romjai. E várat a XIII. században Vincze váradi püspök építtette. 1294-ben Loránt erdélyi vajda eredménytelenül vívta. A várra vonatkozó egyéb történelmi eseményekről más helyen van szó.

Fericse, a bihari havasok alján fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 134, lakosaié pedig 789. Postája Rieny, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a görög katholikus püspökség volt, mely itt ma is birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen. Határában nagyon szép cseppkőbarlang van.

Fonácza, a Bihar-hegységben, a Fekete-Körös mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 93, lakosaié 544. Postája Rézbánya-Város, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a váradi 81püspök volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma a mult század közepén épült. Határában van a híres fonáczai cseppkőbarlang, megkapó részletekkel. A barlang bejárata kb. 300 lábnyi magasságban fekszik a völgy fölött.

Forrószeg, a Királyerdő nyúlványai alatt, a Topa-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 76, lakosaié pedig 376. Postája Venter, távírója és vasúti állomása Hollód. Egykor Telegdi-birtok; Telegdi István kir. kincstartó 1503-ban új adománylevelet eszközölt ki rá. Később földesura a váradi káptalan lett, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1781-ban épült.

Fugyi, a Sebes-Körös mellett, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 93, lakosaié 623. Postája, távírója és vasúti állomása Fugyi-Vásárhely. E község már 1236-ban szerepel, részben mint királyi, részben pedig mint püspöki és káptalani birtok. A régi oklevelek a Zoárd nembelieket említik mint ősi birtokosait, kiknek ez az ága Fudiaknak írta magát. 1403-ban vámszedő hely és az albisi Zólyomiak birtoka. A mult század elején Garapich Illés kamarai tanácsos és Novák Gergely volt a földesura. A község ősi kis temploma ma a reformátusoké. A XIII. században épült és két korszaknak a nyomait viseli magán; tornyát csak az újabb korban építették hozzá. A gör. keleti templom építési ideje ismeretlen. A lakosok községi kölcsön-szövetkezetet tartanak fenn.

Fugyi-Vásárhely, a Sebes-Körös mellett, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, a központi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan 82ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 207, lakosaié pedig 1784. Van postája, távírója és vasúti állomása. Hajdan királyi birtok, és vásáros hely. Majd a Zoárd nembeli Fudyak birtokába kerül, a kik Pázmány Péter szerint itt 1335-ben monostort építettek, míg az ide telepedett Pálosok után fenmaradt iratok, Csanád érsek testvérét Miklóst mondják a kolostor alapítójának. A kolostor Szent Jeromos tiszteletére volt szentelve. Itt írta Zabardy Mátyás püspök 1554. szept. 3-án azt a levelet, a melyben a törökök fölötti győzelmét jelenti. A kolostorról szóló utolsó írott nyomokkal 1566-ban találkozunk. A XV. században a váradi püspök, a Nagymihályi család és Csáky Ferencz bihari főispán bírta, mely utóbbinak 1445-ben egy jobbágya, háza alatt, kb. 20,000 arany frt értékü kincset talált elásva. Későbbi földesurai a váradi róm. kath. seminárium, a Géczy, Kovács, Vidovich, Szerdahelyi és a Bajza család. A községben három templom van. A reform. templomon az ősi egyház egyes részei még felismerhetők. A róm. katholikus templom 1883-ban, a gör. keleti pedig a XVIII. század közepén épült.

Furta, az alföldi síkságon, az Ölyvös-patak mellett fekvő nagyközség, melynek lakosai magyarok és túlnyomóan ev. ref. vallásuak. Házainak száma 399, lakosaié pedig 1987. Postája van, távírója Zsáka, vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. E község a váradi regestrumban már a XIII. század elején szerepel. Földesura a XVI. században, a mikor a község csak 13 házhelyből állott, a várad-előhegyi prépostság volt. 1615-ben Kende Krisztinának, egy évvel később Géczy Gábornak, utána Bethlen Gábor fejedelemnek, most pedig a debreczeni kisprépostnak van itt nagyobb birtoka. A községben két templom van; a református templom alapja ősrégi; magát a templomot 1720-ban megújították, 1771-ben pedig átalakították és megnagyobbították. Tornya 1872-ben épült. Az egyház birtokában érdekes régi, aranynyal futtatott kehely van. A szép katholikus templomot néhai Fáy Ferencz és Kende László kisprépostok 1782-86 között építtették. A lakosok temetkezési, olvasó és önkéntes tűzoltó egyletet tartanak fenn. Ide tartoznak a Peres és Plebánus puszták. Határában hajdan Petlend egyházas község állott, melyet egy 1382-iki oklevél, mint Pethlendy Mihály fiai, István és Péter, birtokát említ. Telek nevü dülője a szintén elpusztult Papmegyer nevü falunak az emlékét őrzi.

Füzegy, a béli és bihari hegyek között, a nagyvárad-belényesi vasútvonal közelében fekvő kisközség, görög katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 52, lakosaié pedig 262. Földesura a gör. katholikus püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Gör. katholikus temploma 1700 körül épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Belényes.

Gáborján, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett fekvő magyar nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 358, lakosaié pedig 1637. Postája Henczida, távírója és vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. A XV. századig Gabrián, Gagán, Gabán, Gábrán, sőt Geberján-monostora, 1451-ben Géberjén alakban fordul elő a neve. 1455-ben Szabolcs vármegyében tartozónak írják. 1245-ben Raffain bán, 1311-ben Dósa nádor a földesura. Ősi monostoros hely, mely már a tatárjárás előtt fennállott. Kegyurai a XIV. században Debreczeni Dósa nádor és ennek utódai voltak. Azután a község a Domoszlayak, majd a Széchyek és a Héderváryak birtokába jutott. Ezeken kívül a XV. században még négy birtokosát ismerjük és pedig 1462-ben a Szokolyi, 1471-ben a Széchy, 1476-ban a Hunyady, és 1498-ban a váncsodi Horváth családot. 1552-ben az összeírás összesen 31¹/₂ portát talált itt. 1658-ban Bethlen Gábor fejedelem a városi lakosokat a tizedfizetés alól fölmenti. 1745-től hg. Eszterházy volt a földesura, a mikor a Berettyón 9 kerekü vízimalma is volt. Az apátság a nép által ma "Földvár"-nak nevezett területen, a váncsodi és szent-péterszegi határ összeszögellésénél feküdt. Ev. ref. temploma nagyon régi és több ízben átalakították. Építési ideje ismeretlen. A lakosok, csak röviddel ezelőtt is, még nagyban űzték a szalmakalap-fonást, melyet azonban mindjobban elhagynak. A községhez tartozik Szajhán puszta is. Gáborján határában hajdan két falu állott, melyek teljesen elpusztultak. Az egyik Tótfalu község, melyet egy 1405-iki osztály-levél említ; a községtől délre pedig, a Berettyó és a Kis-Körös közötti félszigeten állott a XIII. században Keresztúr község, mely azonban az 1552-iki összeírásokban már nem szerepel.

Gálosháza, a tízfalusi hegyek alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh 84lakosokkal. Házainak száma 58, lakosaié pedig 287. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. A mult század elején a nagyváradi latin szertartásu káptalan volt a földesura. Görög-keleti temploma 1860-ban épült.

Gálos-Petri, Bihar vármegyének nyírségi határán fekvő nagyközség, túlnyomóan magyar és kb. fél annyi oláh lakossal. Házainak száma 194, lakosaié pedig 1350, a kik közül 740 ev. ref., 429 gör. kath. és 121 róm. katholikus vallásu. Postája, távírója és vasúti állomása Érmihályfalva. Hajdan "Villa Petri in Nyr" és "Villa uxoris Galus" körülírással találjuk említve. Oklevélileg igazolható első birtokosai Egyházkereky Mihály fiai voltak, a kiktől Csanád érsek 1342-ben megszerezte. A XIV. században mint szatmármegyei község említtetik. 1399-ben a Telegdieket találjuk itt, 1445-ben a Zólyomiaknak, 1482-ben pedig a Macskásyaknak is vannak itten részeik. A XVI. században már ismét Bihar vármegyéhez tartozik. 1503-ban újra a Telegdiek kezén van az egész falu s ez évben István kincstartó új adománylevelet eszközöl ki rá. Későbbi földesurai azután a Dráveczkyek, a Bernáth, Komáromy, Fráter és a Csáky család. Most a Dráveczky családnak, Fráter Vinczének és Szabó Lajos örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községben két templom van. A református templom 1621-ben épült. 1852-ben pedig teljesen átalakíttatott. A gör. katholikus templom 1892-ben épült. A községben több csinos úrilak is van. Az egyik özv. Dráveczky Gyulánéé, melyet néhai Dráveczky Gyula 1846-ban építtetett, két úrilak pedig Fráter Vinczéé, ezek közül az egyiket 1860-ban, a másikat 1895-ben építtette. Úgy özv. Drávezcky Gyuláné, mint Fráter Vincze birtokában számos érdekes régi oklevél van, és pedig nehány Zsigmond korabeli, továbbá Bethlen Gábortól, Rákóczy Györgytől, Apaffy Mihálytól, II. Rákóczi Ferencztől, stb., mig a Dráveczky-kúriában Zsigmond korabeli és Báthori Boldizsártól, I. Rákóczy Györgytől és Wesselényi Ferencztől származó oklevelet őriznek.

Gégény, a Sebes-Körös völgyben, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 41, lakosaié pedig 198. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. Földesurai a mult század elején a Dráveczky, a Sulyok és a Zichy család voltak, most pedig ifj. gróf Zichy Ödönnek van itt nagyobb birtoka és csinos, emeletes úrilaka, mely 1860-ban tulajdonképen vadászkastélynak épült. A községbeli gör. katholikus templomot 1714-ben emelték.

Genyéte, Szilágy vármegye határán fekvő kisközség, túlnyomóan gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 100, lakosaié pedig 546. Postája, távírója és vasúti állomása Margitta. Ősi birtokosa hajdan a Csáky család volt, melynek levéltárában egy 1425-iki oklevél Genethe, egy 1489-iki pedig Szentmárton aliter Genete néven említi. A mult század elején a Szlávyak voltak a birtokosai, most pedig Gorove János. A községben levő gör. katholikus templom 1898-ban épült. Ide tartozik Lőcsös puszta is.

Geszt, az alföldi síkságon, a Korhány és az inándi patak mellett fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 266, lakosaié pedig 1622. Postája és távírója van, vasúti állomása pedig Gyapju vagy Inánd. E község már a váradi regestrumban szerepel a XIII. század elején. 1401-ben a Gesztiek nemesi birtoka. Ez időben 1458-ig Gezth néven, 1475-ben Egyházasgeszt és Kisgeszt, 1485 körül pedig Nagygeszt néven találjuk feljegyezve. 1401-ben két utczájáról van említés. Mostani református templomán kivehetők még az ősi egyháznak egyes részei, de 1700 elején teljesen átalakították. A községnek 1761-től a Tisza család volt a földesura, melynek itt nagyszabásu, kényelmes kastélya és díszes, nagy kiterjedésü parkja van. Itt van a borosjenői Tisza család impozáns családi sírboltja is. A ref. egyház birtokában egy aranyozott ezüst tányér és egy aranyozott ezüst kehely van, melyeket borosjenői Tisza László és neje bályoki Hégen-Szénás 85Rebeka 1763-ban és 1771-ben ajándékoztak az egyháznak; továbbá egy aranyozott ezüst kehely, mely Kovásznay György özvegye, Beke Erzsébet ajándéka. A lakosok hitelszövetkezetet és temetkezési egyletet tartanak fenn. Ide tartoznak Begécs, Vályon, Baglyos, Szik, Iklód, Tisza-Radvány és Bogyoszlóháza puszták is, melyek közül Begécs puszta, mint község, 1271-ben Beges néven szerepel; 1374 után a váradi káptalan birtoka. Bogyoszlóháza puszta pedig a nemzeti múzeum levéltárának egyik 1458-iki oklevelében szintén mint falu, Bodiszlóháza néven említtetik.

Görbed, az alföldi síkság szélén, a Gyepes-ér mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 289, lakosaié pedig 1670. Postája, távírója és vasúti állomása Tenke. A váradi regestrum e községet már a XIII. század elején mint nemesi birtokot említi. 1340-ben Baruch, Vid és Lőkös fiai a birtokosai, de 1355-ben már Meszesy Demeter püspöknek is van itt birtoka. 1430-ban a Nadányiak a földesurai, később pedig a latin szertartásu váradi nagyprépost. E birtokot most csákai Geiszt Gyula bérli. A prépostságnak itt a mult század elején hatkerekű vízimalma volt, most pedig egy 16 lóerejü gőzgéppel felszerelt hengermalom emelkedik itt. A községben két templom van. A róm. katholikus 1811-ben épült, a gör. keleti pedig 1889-ben. A községházával szemben valami nagyobb épület alapjának a maradványai láthatók; ezekről a nép azt tartja, hogy itt a török dúlás előtt kolostor volt. A községhez tartozik Görbed puszta is.

Görbesd, az érmelléki hegyek és a Rézhegység nyúlványainak találkozásánál fekvő kisközség, a szalárdi járás egyik körjegyzősége, melynek lakosai gör. katholikus vallásu oláhok. Házainak száma 25, lakosaié pedig 171. Postája Hagymádfalva, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. A községben templom nincsen. Földesurai a mult század első felében báró Huszár Károly és gróf Blume Ottó voltak, most pedig gróf Seilern Ferencznek van itt nagyobb birtoka.

Gross, a béli hegyekben fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 187, lakosaié pedig 983. Postája és távírója Bél, 86vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1790-ben épült. Hegyeiben igen jó malomkövet fejtenek.

Gurány, a petrószi havasok alatt, a Sebes-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 178, lakosaié 928. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Kis fatemplomának építési ideje ismeretlen. Ide tartozik az Oncsásza havasi gyepmező és a híres Oncsásza-barlang is.

Gyalány, a Bihar-hegység alatt, a Rossia-patrak közelében fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 73, lakosaié pedig 422. Postája és távírója Remete, vasúti állomása Belényes. A XV. században a gyaláni Partasyak szerepelnek mint földesurai, később azután a gör. kath. püspökség. A község hajdan az u. n. Templom-dombján, tehát nem a mai helyén állott. Gör. kath. temploma 1718-ban épült.

Gyanta, az alföldi síkság szélén, a Fekete-Körös és a Topa-patak között, a nagyvárad-belényesi és a hollód-vésztői vasútvonal összeszögellésénél fekvő kisközség, a tenkei járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 437, lakosaié pedig 2140. Postája és vasúti állomása van, távírója pedig Sólyom. Azelőtt két község volt, Gyanta és Kohány név alatt. Ősi püspöki birtok, mely a középkorban Egyházas-Gyanta néven említtetik. Régi kőegyháza a mostani református templomtól nyugatra állott. Egy 1721-iki szolgabírói jelentés is említi e templomot, mint régi katholikus egyházat. A XV. század elején a Nadányiakat találjuk itt mint földesurakat, később egy oklevél a Nadaby és a Toldy családokat is említi. A mult század elején már a váradi 1. sz. püspökség 87a földesura. A községben 2 templom és egy imaház van. A református templom, csinos csúcsíves modorban, 1865-ben épült, a gör. keleti 1850-ben és a baptisták imaháza, a kik itt meglehetős számmal vannak, 1890-ben.

Gyapju, az alföldi síkság szélén, az inándi patak mellett, a nagyvárad-szalontai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, kevesebb magyar, de túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 175, lakosaié pedig 1466. Postája van, távírója és vasúti állomása Cséffa. E község a pápai tizedlajstromban már 1332-ben szerepel. 1398-ban Telegdi Miklós főajtónállómester fia János a birtokosa. Ez évben János leányait az itteni, továbbá az őrvéndi, jenei, bottyáni, szabolcsi, gálospetri és csekei birtokrészekben Zsigmond király fiúsítja. 1503-ban István kincstartó eszközöl ki rá a királytól nova donatiót. Ez időben mint vámszedő hely is szerepel. A későbbi időkben azután a Csáky család birtokába jut, de a mult század elején a Pálinkás családot is itt találjuk. A mult század második felében Blaskovics Sándornak, József főherczegnek, most pedig báró Königswarter Hermannak van itt nagyobb birtoka és szép, régi urilaka, melyet még a Csákyak építtettek. A községben a gör. keleti templom 1868-ban épült, a róm. kath. kápolna pedig 1860-ban. A községhez tartozik Pankota, Nagy-Méhes, Kis-Méhes kés Kis-Oroszi puszta.

Gyigyiseny, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 172, lakosaié pedig 904. Postája és vasúti állomása Rieny, távírója pedig Belényes. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, melynek itt most is nagyobb birtoka van. Gör. keleti templomának építési ideje meg nem állapítható. Határában meleg vízü és gyógyító hatásu forrás van.

Gyires, a Sebes-Körös és a nagyvárad-vésztői vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 208, lakosaié pedig 1599. Távírója és vasúti állomása van, postája pedig Körös-Tarján. E községet a bécsi codex a XIII. században Győrlaka néven említi. 1326-ban az Ákos nembeli Elleus fiai eladják Mikeh bánnak. 1330-ban a Czibakok birtoka, a kiknek ez az ága azután Gyéresinek írja magát. Czibak Mihály fia magtalan halála után 1563-ban Miksa király adománylevele alapján Mágocsy Gáspár tornai főispán, majd pedig ennek örököse; sövényházi Móricz Lőrincz lett a birtokosa. A XVI. században ismét találkozunk itt a Czibak családdal és a Nadányiakkal is. Később a nagyváradi 1. sz. püspök a földesura, a ki itt most is birtokos. A község ősi egyháza Szent Jakab tiszteletére volt szentelve. Ez időszerint két temploma van. A gör. katholikus templom 1801-ben épült, a gör. keleti pedig 1790-ben, Ide tartoznak Álcsi, Mácsa, Veres és Erzsébet puszták. Mácsa puszta már a XIII. század első felében mint a váradi püspök és káptalan birtoka szerepel, ősi templomának helye a majortól északra még most is meglátszik. Gyires határában állott hajdan Kecset falu is.

Hagymádfalva, a Rézhegység alatt, a Gyepes-patak mellett fekvő kisközség, a szalárdi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. kath. vallásu oláh és magyar lakosokkal. Házainak száma 131, lakosaié 780. Postája van, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. Földesura a mult század elején a báró Huszár család volt. Utána az 50-es évek körül gr. Blume Ottónak, most pedig gr. Seilern Ferencznek van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melyet még a br. Huszár család építtetett. A gör. kath. templom 1838-ban épült.

Hagymás, a béli hegyek alatt, a Hagymás-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 155, lakosaié pedig 756. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör.-keleti temploma 1800 körül épült. Határában kitünő malomkőanyag található. Azelőtt innen szállították a béli üveggyár számára szükséges anyagot. Ide tartozik Puszta-Klitt.

Hajdu-Bagos, a hajdumegyei határhoz közel, a debreczen-derecskei vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu magyar lakosokkal. 88Házainak száma 339, lakosaié pedig 1738. Van postája, távírója és vasúti állomása. A község már a XIII. század második felében egyike volt e vidék legnagyobb falvainak. 1347-ben Nagybagos és Kisbagos néven mint ikerközség szerepelt. A mikor azután az álmosdi Chyre család lett a földesura, 1430 körül, Csirebagos néven is nevezgették. 1480-ban a Chyre családon kívül Kállay Lőkös Miklós fia Jánosnak s később a henczidai Bacsó családnak is van itt birtoka. 1514-ben Bajoni Benedek bírja, 1552-ben a Bajoniakon kívül még a Szepessyek és Bornemiszák is. 1605-ben Bocskay fejedelem szabadalmakat adott lakosainak és ekkor a hajdu-községek közé tartozott; de 1735-ben a hg. Eszterházy család tulajdonába került, most pedig Miskolczy Jenőnek van itt nagyobb birtoka. Ev. ref. temploma 1790-1805 között épült. Itt született néhai Sinay Miklós, híres debreczeni tanár. A községhez tartozik Sebestanya puszta.

Hájó, a Pecze-patak és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén, Nagyvárad közelében fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 71, lakosaié 446. Postája Pecze-Szőlős, távírója és vasúti állomása Nagyvárad. A község a Pecze-pataknak középkori Hévjó elnevezésétől veszi a nevét, melyet később Héjóra, végül pedig Hájóra ferdítettek el. A község hajdan ott állott, a hol most a temető van és a hol ősi, de 1857-ben átalakított temploma ma is áll. 1249-ben Béla király adományából Pál országbíró, zalai főispán a földesura. Később, egy perből kifolyólag, IV. László a váradi egyháznak itélte oda és így jutott a váradi püspök birtokába. Ebben az időben a község lakosai az adó- és tizedfizetés alól fel voltak mentve és csak a váradi vár számára tartoztak meszet égetni. Ide tartozik Szent László- vagy Püspökfürdő is, melyről más helyen bővebben van szó.

Harangmező, a Királyerdő nyúlványai alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, görög-keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 129, lakosaié 832. Postája Pecze-Szőlős, távírója Nagyvárad, vasúti állomása Nyárló. A község földesura a nagyvárad-előhegyi prépostság volt, mely itt ma is birtokos. A gör. keleti templom építési időpontja nem állapítható meg. A község határában levő Csetacsele (váracska) nevü hegyen, a hagyomány szerint, hajdan kisebb vár, míg az ezzel szemben levő Boglya-hegyen nagyobb építmény állott; ennek pinczeüregei a mult század elején omlottak be.

Harsány, az alföldi síkságon, a Sebes-Körös mellett, a nagyvárad-vésztői vasútvonal mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar 89lakosokkal. Házainak száma 259, lakosaié 1411. Postája, távírója és vasúti állomása Szakál. A váradi regestrum már a XIII. század elején említi e község egyik lakosát, a kit istenitéletre idéztek. II. Endre király 1234-ben az Aba nembeli Demeter mesternek adományozza és ebben az oklevélben Egyházasharsán néven van feljegyezve. Később Nagy- és Kisharsány néven, mint a váradi székeskáptalan birtoka szerepel, mely egész a mult század első felében birtokosa volt. Most Elek Gusztávnénak van itt nagyobb birtoka. Az ev. ref. templom 1802-ben épült. a községhez tartozó Tamási puszta a középkorban szintén egyházas hely volt. Előbb a várad-előhegyi prépostság, később a Szent István káptalan volt a birtokosa. Ősi templomának a nyomai még maig is látszanak.

Határ, a Fekete-Körös mellett, a béli hegyek alatt, a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 52, lakosaié pedig 335. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt ma is birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Havas-Dombrovicza, a béli hegyekben fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 235, lakosaié 1316. Földesura a nagyváradi 1. sz. káptalan volt, a mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Hegyes, a bihari hegyekben, a Hollód-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 74, lakosaié 391. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása állomása Rogoz. A mult század elején a Gálbory, utána pedig a Géczy Jánosnak ma is nagyobb birtoka és csinos úrilaka van itt. A községbeli gör. keleti templom 1875-ben épült. Van itt egy kitünő gyógyhatásu, vastartalmu forrás, melyet azonban csak a felubeliek használnak.

Hegyköz-Kovácsi, az alföldi síkság szélén, a nagyvárad-székelyhídi vasútvonal közelében fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 153, lakosaié pedig 843. Földesura a XVIII. század közepén szikszai Kiss Péter volt, kiről 1759-ben örökségképen Ilosvay Györgyre, Vasas Györgyre, Komáromy Györgyre, Szilágyi Samura, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület püspökére és ennek nejére Szeremley Zsuzsánnára szállott. Most Zathureczky Albertnek van itt nagyobb birtoka és érdekes régi úrilaka, melyet még Szilágyi Sámuel püspök építtetett. A községben levő ev. ref. templom 1786-ban épült, de tornyát 1867-ben építették hozzá. Az egyház birtokában érdekes aranyozott ezüst-pohár van 1624-ből, melyet a mai Régen pusztáról hoztak ide az onnan elköltözött hívek, a mikor községük és templomuk elpusztult. A templomban levő harangot is 1760-ban, a szőlősi eklézsia elpusztulása után, e községtől vette át az egyház azzal a kikötéssel, hogy ha az elpusztult egyház ismét visszaállíttatik, e harangot visszaadni tartoznak. A templom sírboltjában nyugszik Szilágyi Sámuel püspök és neje. Az ide tartozó Sáncz -dülő, a községtől a bihari várdombig húzódó ősi sánczokról veszi a nevét. A községhez tartozik Mezőfalva puszta.

Hegyköz-Pályi, az alföldi síkság szélén, a Kösmő-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 142, lakosaié 804. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyvárad. E község már a XIII. században szerepel a püspöki tizedjegyzékben. Hajdan Felpályi volt a neve. Váradhoz közel esvén, annak viszontagságaiban is mindenkor osztozott. 1686-ban az elpusztult falvak között említtetik. I. Lipót király szikszai Kiss Péternek adományozta s ő és utódai telepítették be ismét a községet. A mult század elején még mindig szikszai Kiss Péter örökösei a község földesurai, később azután az Ilosvay, Szilágyi, Lévai, Paksy, és a Bay család volt itt birtokos, most pedig Hornyánszky Pál, a kinek itt régi nemesi kúriája van, melyet az Ilosvay család 1720 körül építtetett. A községben 90levő ev. ref. templom falazatának egy része még az ősi egyházból maradt fenn. Tornyát 1809-ben építették hozzá, de a templom többször leégett. Megujítása most van folyamatban. Az egyház birtokában egy 1787-ben készült aranyozott ezüst-serleg van, mely Szilágyi Sámuel ajándéka. A Vajda-szállás, Gara-oldal, Piskivölgy, Bánkút, Ladomérkút nevű dűlők történeti jelentőséggel látszanak bírni. Itt volt hajdan Macsmolna nevü helység is, mely már a XIII. században a váradi püspökség birtoka volt. Ide tartozik Páltanya puszta is.

Hegyköz-Száldobágy, Nagyvárad közelében fekvő kisközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 134, lakosaié pedig 864. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyvárad. E község 1465-ben, Zaldobag néven, mint a Bályokiak birtoka szerepel. Később a váradi püspökség birtokába került, de a mult század elején a Kabos és a Szénássy családot is itt találjuk. A község legnagyobb része 1802-ben tűz által pusztult el, a mikor a templom és a paplak is leégett. Mostani ev. ref. temploma 1830-ban épült. Az egyház birtokában aranyozott ezüst-kehely van 1701-ből, és több XVII. századbeli, gazdagon hímzett, érdekes úrasztali takaró, valamint selyem- és csipkekendő. A községhez tartozó Bodonhegy, Szénhely, Vajda dűlő, Budarét, Játékdomb és Veres-patak elnevezések történeti jelentőséggel látszanak bírni.

Hegyköz-Szent-Imre, a Berettyó mellett, az érmelléki hegyek alatt fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 259, lakosaié 1198. Postája Szalárd, távírója és vasúti állomása Gyapoly. Hajdan monostoros hely; 1332-ben "Villa sancti Emerici" néven szerepel. Monostor nevű dombján állott Szent Imre apátsága, melyről szó van még Báthori András váradi püspöknek egy 1340-ben kelt levelében is. A XIII. század végén azonban már hanyatlásnak indult és szerény kisközség volt. Földesura 1526-ig a váradi püspök, 1666-ban pedig Lónyai Anna, gr. Rhédey Ferencz és Apaffy Mihály, 1667-től 1712-ig a debreczeni ref. főiskola, azután ismét a váradi püspök. E község több ízben volt harczok színhelye. Így a XIII. század 91végén Pál országbíró fiai és IV. László, a XIV. század elején a Tamásfiak és I. Károly, a XVI. század közepén Csáky Pál és Ferdinánd vezérei ütköztek itt meg, 1604-ben pedig Bocskay hadai szorították a Berettyóba az ellenséget. A községben levő ev. ref. templom 1787-89-ben épült. A község lakosai olvasó-kört, temetkezési egyletet és önkéntes tűzoltó egyesületet tartanak fenn. Határa nagyon gazdag kő- és bronzkori leletekben. Az ide tartozó Kis- és Nagy-Bocskai dülőn, a khagyomány szerint, Bocskai fejedelem hadai táboroztak.

Hegyköz-Szent-Miklós, az érmelléki hegyek között fekvő nagyközség, melynek lakosai ev. ref. vallásu magyarok. Házainak száma 172, lakosaié pedig 996. Postája, távírója és vasúti állomása Székelyhíd. A község a leleszi levéltár egy 1449-iki oklevelében szerepel. 1485-ben a Toldyakat találjuk itt mint földesurakat, később pedig ilyenül már a váradi káptalan és a püspökség szerepel. 1869-ben nagy tűzvész pusztított itt, mely a község nagy részével együtt a templomot, az iskolát és a paplakot is elhamvasztotta. A református templom 1822-ben épült, de tűz következtében elpusztult tornyát csak 1880-ban építették fel újra. Az ide tartozó Várdomb nevű dűlőn a néphagyomány török erődöt keres.

Hegyköz-Ujlak, a Rézhegység nyúlványai alatt, Nagyvárad közelében fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 203, lakosaié pedig 1128. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyvárad. Régi egyházas község. Földesura a váradi káptalan volt, mely itt most is birtokos. Ev. ref. templomának egyes részeit, melyek még az ősi, románkori egyházból maradtak meg, az 1890-ben épült új templomhoz felhasználták. Az ev. ref. egyház anyakönyvének feljegyzései szerint a község a Rákóczy-féle felkelés alatt elpusztulván, csak jóval később kezdett újra épülni. Az egyház birtokában több érdekes és értékes aranyozott ezüstedény van, az 1665., 1719., 1724. és 1728. évekből. 1863-ban a községnek felénél nagyobb része leégett. Itt született 1767-ben Sándorfi József, Bihar vármegye főorvosa és a magyar szinészet nagy pártfogója. A községhez tartozó Csohos nevű dűlőnek egyik része, mely Tábortető néven ismeretes, az itteni néphagyomány szerint a Rákóczy-féle felkelés alatt táborhely volt.

Henczida, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett fekvő nagyközség, melynek lakosai ev. ref. vallású magyarok. Házainak száma 430, lakosaié 2286. Postája van, távírója és vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. Hagyomány szerint a falu hajdan azon a helyen állott, mely most a "Telekdülő" nevet viseli. E községet XV. századi ok.levelek Henczhida néven említik. 1520-ban a vámszedő helyek között találjuk felsorolva. 1507-ben a Henczidai család a földesura, 1517-ben Bajoni János és Benedek, azután a Bocskayak, 1609-ben a Nadányiak, 1703-ban a Komjáthyak és a Zólyomiak, később azután a Beőthyek, a Balogh és a Miklóssy család. Bocskay fejedelem alatt Nadányi Zsigmond és Gergely védték a községet Barbiani csapatai ellen, 1659-ben pedig II. Rákóczy György alatt a községet a törökök közeledtére felégették, mig II. Rákóczy Ferencz idejében a ráczok dúlták fel. Református temploma 1791-ben épült. A községhez tartoznak Kődomb, Évaakla, Bús, Kossuthtér, Gyürüszeg, Sárkánysziget és Magyari puszták is. Évaaklán van özv. Balásházy Bertalannénak nagyobb birtoka és szép úrilaka, melyet Balásházy Bertalan 1885-ben építtetett. Kődomb pusztán Miklóssy Ferencznek van birtoka és úrilaka, melyet a tulajdonos nagyatyja 1844-ben építtetett.

Henkeres, a béli hegyek alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallású, oláh lakosokkal. Házainak száma 176, lakosaié 976. Postája Rieny, távírója és 92vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspökség volt, mely itt most is birtokos. A gör. keletiek kis fatemplomának építési ideje ismeretlen.

Herzest, a Bihar-hegység alatt, a Segyestel-patak mellett fekvő kisközség, 289 gör. keleti vallásu, oláh lakossal. Postája Rézbánya-Város, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt. Gör. keleti temploma a mult század közepén épült.

Hogyis, a Reu-patak mellett, a Király-erdő alatt, a szombatság-dobresti vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 58, lakosaié pedig 224. Postája Szombatság, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. A mult század első felében a Dobray család volt a földesura. Templom a községben nincs. Határában kénes forrás található.

Hollód, a hasonnevű patak és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. kath. vallásu oláhok. Házainak száma 97, lakosaié pedig 531. Távírója és vasúti állomása van, postája Venter. E község már az 1332-37-iki pápai tizedlajstromokban szerepel. Hajdani neve Hidas vagy Hidastelek; a nagyváradi püspökség birtoka volt. A mult század első felében a gör. kath. püspök a földesura, a ki itt ma is birtokos. Gör. katholikus temploma a mult század közepén épült.

Hosszuaszó, az alföldi síkság szélén, a Gyepes-ér mellett fekvő kisközség, a tenkei járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 256, lakosaié pedig 1392. Postája, távírója és vasúti állomása Tenke. Ősi püspöki birtok, mely a XIV. század elején már mint ilyen szerepel. Egy 1349-iki feljegyzés szerint Nagy Benedek volt itt Meszesi Demeter püspök tisztje. A XVI. századbeli összeírások mint pusztult községet említik. Kezdettől fogva a váradi püspök volt a földesura és neki van itt ma is nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Hosszuliget, a Király-erdő alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. Házainak száma 46, lakosaié pedig 253. Földesura hajdan a Telegdi család volt, mely 1503-ban nova donatiót eszközölt ki rá; idővel azután a váradi püspök birtokába jutott, ki itt most is birtokos. Gör. kath. temploma 1860-ban épült.

Hosszu-Pályi, az alföldi síkságon, a debreczen-nagylétai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 419, lakosaié pedig 3667. Van postája, távírója és vasúti állomása. E községet a váradi regestrum már a XIII. század elején, mint "Erdő úr" birtokát, említi. A XV. század közepén az álmosdi Chyre család a földesura, 1552-ben a Perusich és az Erdőhegyi, 1621-ben az Eödönfi, 1732-ben a gr. Dietrichstein, Dráveczky, Horváth, Simonyi, Miskolczy és Csomaközy, 1784-ben meg a Sárosy, Boronkay, Bónis és Sziráky, később azután a gr. Sternberg, a gr. Zichy, Tihanyi, Bernáth, Kalotay, Szártory és a Farkas családok osztoznak birtokán, a kik közül gr. Sternberg, önhibájukon kivül szerencsétlenül járt jobbágyai javára 80000 frtos alapítványt tett. Most gróf Zichy Gézának, Szártory Dezsőnek, Bernáth Istvánnak, Brüll Árminnak és Lichtschein Sámuelnek van itt nagyobb birtoka. A községet több csinos nemesi kúria diszesíti. Az egyik Szártory Dezsőé, melyet a Petróczy család a mult század elején építtetett. Szártory Anna a mult század közepén megnagyobbittatta, jelenlegi tulajdonosa pedig 1895-ben renováltatta. A másik házat a gr. Zichy család a mult század elején építtette, azután a gr. Csekonics család birtokába jutott és ettől vette meg 1893-ban Brüll Ármin. 1703-ban Bercsényi Miklós hadai táboroztak itt, 1705-ben gr. Eszterházy Antal és gr. Károlyi Sándor és ugyanez évben a császáriak seregei is, 1849-ben pedig az oroszok. A községben három templom van. Az ev. ref. templom 1867-ben, a község középkori templomának helyén, épült. A róm. katholikus 1836-ban, a gör. katholikus pedig 1866-ban. A ref. egyház birtokában 2 érdekes ezüst-kehely 93van, 1792-ből és 1793-ból. A lakosok temetkezési és önkéntes tűzoltó egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak a Konyári-Sóstó, Fehértó, Szabótiszta Mária, Sándor, Messzelátó, Bajonta, Szalmás és Nagy-Bajonta puszták. A konyári sóstó régebben híres fürdő volt és a környék lakosai ma is sűrűen fölkeresik.

Hőke, a Rézhegység alatt, a Gyepes-patak közelében fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 31, lakosaié 174. Postája Micske, távírója és vasúti állomása Vedres-Ábrány. A mult század elején az Ödönfy örökösök, a Sárosy, Némethy és Horváth család voltak itt birtokosok.

Illye, az alföldi síkságon, Nagy-Szalonta közelében fekvő nagyközség, ev. ref. és gör. keleti vallásu, magyar és oláh lakosokkal. Házainak száma 290, lakosaié pedig 2112. Van postája, távírója és vasúti állomása. A váradi regestrum a XIII. század elején említi egyik lakosát. A pápai tizedjegyzékben 1332-37 köött Villa Helye és Eliae néven találjuk. A Bölönyi család levéltárának egyik 1409-iki oklevele, mint a Vásári nemesek birtokát említi. 1435-ben már Illye néven találjuk feljegyezve. Azután a Szentiványi család lett a földesura. A birtok csak a család férfitagjai által lévén örökölhető, 1700 körül egyezség útján került Szentiványi Jozefa, férjezett báró Szepessy Jánosné birtokába, elhunytával pedig gyermekei, köztük br. Szegessy Eugenia férj. Wildburg Adolfné örökölték, a másik rész azután özv. Szlávyné és gr. Apraxin Sergiusnéé lett, a 3-ik részt pedig megvette Beőthy Csanády Luiza, kitől azt Beőthy Ákos örökölte. A mult század elején messze vidéken híres vízimalma volt. Most báró Wildburg Adolfnénak, Beőthy Ákosnak, özv. Szlávy Gézánénak és báró Szepessy Gábriellának van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma 1826-ban épült. Két gőzmalma van. A község a török dúlások előtt a Telek dűlő helyén állott. Csumegy puszta hajdan község volt. Ide tartoznak még Bódé és Tanya puszták is.

Inánd, az alföldi síkságon, az inándi patak mellett, a nagyvárad-gyulai vasútvonal mentén fekvő kisközség, kevesebb magyar, mint oláh, és túlnyomóan gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 92, lakosaié 718. Postája, távírója és vasúti állomása Cséffa. Földesurai századokon át a gr. Csákyak voltak, most pedig Markovits Antalnak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melyet Markovits Emmánuel 1854-ben építtetett. Gör. keleti temploma 1825-ben épült.

Izsópallaga, a Rézhegység alatt, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 165, lakosaié pedig 940. A török világ előtt a nagynevű Telegdi családot uralta; a mult század elején a Beőthy család volt a földesura, most pedig Zathureczky Istvánnak van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Jákó-Hodos, az alföldi síkság szélén. a Berettyó mellett fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 178, lakosaié pedig 1083. Postája Szalárd, távírója és vasúti állomása Pap-Tamási. E község a XIII. század végén a püspök tizedlajstromokban már mint egyházas hely szerepel. Hajdan egyszerűen Hodos volt a neve, 1349-ben azonban a Jákó család után felveszi a Jákó-Hodos nevet. A XVI. században a Zólyomiak, a mult század elején és közepén a Lévay, Szilágyi, Ilosvay, Vincze, Jármy, Kiss örökösök, Ercsey, Pesti és Bartos családok voltak a birtokosai, most pedig Bartos Gyula örököseinek és a nagyváradi 1. sz. püspökségnek van itt nagyobb birtoka. A községben levő ev. ref. templom részben középkori építmény. Falainak mészrétege alatt 1848-ban Lugosy József debreczeni tanár érdekes falfestményeket fedezett fel. A templomot 1818-ban alakították át. Ide tartoznak Szárazerdő, Felső-Bartos, Nagy-Bartos, Süvegd és Nagy-Eperjes puszták. Ezek közül Süvegd puszta hajdan egyházas község volt, mely már 1307-ban mint az Osl nembeli András birtoka szerepel, a kitől azt Teletlen Péter, Pál és György testvérek vették meg. 1341-ben az egész község Nadányi János birtokában van, de 1357-ben már fele a váradi püspöké.

Jancsesd, a Királyerdő alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 97, lakosaié pedig 568. Postája és távírója Drág-Cséke; vasúti állomása Magyar-Cséke. A mult században a nagyváradi latin szertartásu püspökség volt a földesura, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma a XVIII. sz. közepén épült.

Jankafalva, az érmelléki hegyek alatt, a nagyvárad-székelyhídi vasútvonal mentén fekvő kisközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 97, lakosaié 518. Postája, távírója és vasúti állomása Bihar-Diószeg. XIV. századi oklevelek Ivánkaháza néven említik. A Károlyi-oklevéltárnak egy 1408-iki oklevelében Jankaháza néven, az 1438-iki összeírásokban már a mai nevén szerepel. 1393-ban a Vetési család volt a földesura, 1397-ben a Jankafalvi vagy Ivánkafalvi család, 1438-ban Majosfi Péter, 1480-ban a Zólyomiak voltak a birtokosai. A magtalanúl kimúlt Makó család itteni részét 1563-ban János Zsigmond Varkocs Tamásnak adományozta. A mult század első felében a Lévay, Szeremley, Bay, Bereczky, Paksy, Vincze, Szilágyi, Jármy, Komáromy és Dömsödy családok osztoztak birtokán, most pedig a dr. Szabó Józsefé. Templom a községben nincsen. Ide tartozik Kis-Janka puszta.

Jánosda, az alföldi síkságon, Nagy-Szalonta közelében fekvő nagyközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 268, lakosaié pedig 1711. Postája, távírója és vasúti állomása Nagy-Szalonta. Ősi egyházas község, mely a görbedi birtoktesthez tartozott és egyike volt annak a négy községnek, a melyeknek a vásárvámját Imre király nem adományozta a váradi egyháznak, hanem megtartotta magának, a mi azt bizonyítja, hogy e község már akkor jelentékeny hely volt. 1340 előtt Baruch fia István, 95továbbá Kozma fia Vid és Lőkös fia János birtoka, 1340-ben pedig Jovanosd néven már a váradi püspökségé. Egyszer-másszor alesperességi központ is volt, melyhez 23 plébánia tartozott. Későtt az elpusztult községek között szerepel. A mult század elején, a püspökségen kívül, a Beőthyek és a Blaskovicsok is birtokosai, most pedig Rosner Lipót örököseinek, Kelepecz Lajos örököseinek, a nagyszebeni Albina banknak és Léderer Manónak van itt nagyobb birtoka. A gör. keleti templom a mult század elején épült. A községben levő, faragott kövekkel kirakott régi kútat, a lakosok török kútnak tartják.

Jánosfalva, a Fekete-Körös és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mellett fekvő kisközség, túlnyomóan magyar, ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 77, lakosaié pedig 488. Postája Belényes-Ujlak, távírója és vasúti állomása Belényes. A község már 1442-ben szerepel. 1660-ban Ugray Györgyöt uralta. A mult század elején a gör. kath. püspök a földesura, a ki itt ma is birtokos. A községben levő református templom 1830-ban épült, a gör. katholikusokét pedig most építik.

Kabaláspataka, a Rézhegység nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 104, lakosaié pedig 734. A XVI. században Kabalapatak nevet viselt s a Telegdi család uradalmához tartozott. A mult század elején a Ferdényi család volt a földesura. Gör. keleti temploma 1800 körül épült.

Kakacseny, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 29, lakosaié 136. Postája Rieny, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. katholikus püspök volt, a ki itt most is birtokos. A községnek nincs temploma.

Kakad, az érmelléki síkságon fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 198, lakosaié pedig 1017. Postája Álmosd, távírója és vasúti állomása Nagy-Léta. Anjou-kori oklevelek szerint e községnek Rubin volt az ősi neve, de a XIII. század elején már Kokad néven is szerepel. 1336-ben a Báthoriak bírják, 1416-ban Kakath néven mint a henczidai Bacsó család birtoka van említve, a XV. században pedig a Marczalyak a birtokosai. Marczaly János 1452-ben Kakath falunak őt illető felét elcseréli Hunyady János kormányzóval. A mult század elején a gr. Zichy család a földesura, most pedig gr. Hadik Jánosné szül. gr. Zichy 96Alexának van itt nagyobb birtoka. Az ev. ref. templom 1793-ban épült, tornyát azonban csak 1820-ban építették hozzá; a gör. katholikus templom építési ideje a XVIII. század eleje. A község mellett valamely nagyobb épület rommaradványai látszanak, a melyeket az itteni hagyomány kolostor romjainak tart. A határhoz tartozó Német-Gát elnevezést a lakosok úgy magyarázzák, hogy mikor itt a Bocskay hadai és a császáriak között ütközet volt, az utóbbiak oly nagy számban estek el e helyen, hogy a holttestekből egész egy gát keletkezett. Ide tartozik Kakad puszta is.

Kalácsa, az alföldi síkság szélén, Arad-megye határán fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 187, lakosaié pedig 853. Postája Ökrös, távírója és vasúti állomása Tenke. E község 1344-ben Kalocsa néven már mint a váradi püspök birtoka szerepel. János váradi püspöknek egyik 1386-ban kelt levele is innen van keltezve. Elejétől fogva a püspöki uradalomhoz tartozott. Határában földalatti, pinczeszerű üreg van, melyben emberi csontokat találnak. Itt lett volna állítólag András püspök nyaralója a XIV. sz. első felében; ennek azonban az ott talált csonthalmaz ellentmond. A gör. keleti templom 1800 körül épült.

Kalota, a Király-erdő alatt, a Kalota-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 153, lakosaié 1017. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. E községet egy 1475-iki oklevél mint a Csákyak és a bélteki Drágfiak birtokát említik. A mult század elején az ötfalusi közbirtokosságé volt, most pedig a Tisza családnak, Léderer Mártonnak és Roch Manónak van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma a mult század elején épült. A község határában szép cseppkőbarlang van és egy kb. 20 méteres vízesés.

Kaluger, a béli hegyekben, Arad-megye határán fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 164, lakosaié 989. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök volt, ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1863-ban épült. Itt van az "Izbuk" nevű híres időszaki forrás, melynek vize a márczius-októberi időszakban naponként 6-8-szor bugygyan fel, megtöltve a medenczéket és bizonyos idő múlva ismét eltűnik. A környékbeli lakosok csodaforrásnak tartják és vizének gyógyító hatást tulajdonítanak.

Kapocsány, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén, a Topa- és Hollód-patak között fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 50, lakosaié pedig 240. Postája Szombatság, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Földesura a mult század első felében Appel József és azután a garanszegi Géczy család volt. Gör. keleti temploma 1879-ben épült.

Kápolna, a Fekete-Körös és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti oláhok. Házainak száma 182, lakosaié pedig 857. Postája és vasúti állomása Gyanta, távírója Sólyom. Ősi püspöki birtok, melynek hajdan Kápolna-Gyanta volt a neve. Ősrégi templomának alapfalai még ma is meglátszanak. A görög-keletiek temploma 1858-ban épült.

Karaszó, a béli hegyek alatti síkságon fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 220, lakosaié pedig 1103. Földesura a váradi káptalan volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti-temploma 1850-ben épült.

Karbunár, a Bihar-hegységben, a budurászai patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu, oláhok. Házainak száma 61, lakosaié 351. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Templom a községben nincsen. Hegyei ezüstöt és ólmot tartalmaznak.

Kardó, Nagyvárad közelében, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 107, lakosaié pedig 825. Postája és vasúti állomása van, távírója Less. E község a XIII. században mint a váradi püspök, a káptalan és a várad-előhegyi prépostság birtoka szerepel. Lakosai a tizedfizetés alól fel voltak mentve, e helyett azonban a váradi vár számára meszet tartoztak égetni és 97szállítani. XVI. századbeli összeírásokban az elpusztult községek között van felsorolva. Gör. katholikus temploma 1802-ben épült. Határában kőszénbánya van, mely azonban nincs üzemben.

Kávásd, az alföldi síkságon, Nagy-Szalonta közelében fekvő kisközség, lakosai magyarok és túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláhok. Házainak száma 141, lakosaié pedig 781. Postája és távírója Tenke, vasúti állomása Fekete-Tót. A mult század első felében a Nadányiak voltak a földesurai. Gör. keleti temploma a XVIII. században épült.

Kebesd, a Bihar-hegységben, a Rossia-patak völgyében fekvő kisközség, a belényesi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 224, lakosaié 1107. Postája Remete, távírója és vasúti állomása Belényes. A nagyváradi gör. katholikus püspöki uradalomnak volt a része. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Kécz, az érmelléki hegyek között, Szilágy-megye határán fekvő kisközség, a margittai járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. katholikus vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 190, lakosaié pedig 1084. Postája, távírója és vasúti állomása Margitta. A Csáky család legrégibb oklevelei, Gecz néven, mint e család birtokát említik. 1421-ben "Keech possessio ungaricalis" körülírással találjuk felemlítve, 1475-ben pedig Egyházaskécz néven. Későbbi földesurai a Károlyiak; gr. Károlyi Gyula örökösei itt most is birtokosok. A Károlyiaknak a mult század elején híres pálinkafőzőjük volt itt. Az uradalmi tiszti lakás nagyon régi épület és van itt még, állítólag a Rákóczy-korból, egy kb. 500 négyszögöl kiterjedésű pincze is. Az ev. ref. templom 1863-ban - az ősi egyház helyén - épült, a gör. katholikus templom pedig 1872-ben. A község lakosainak egy része orosz települtekből állott, a kik azonban az idők folyamán teljesen megmagyarosodtak. A Malomhely, Vajdakert és Csókáj nevű dülők bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. A községhez tartoznak Fancsal, Gyugyori és Cserépszin puszták is.

Kerpenyét, a Bihar-hegység alatt, a Kristyor- és Pojána-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu oláh lakosokkal. Házainak száma 96, lakosaié 566. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1619-ben épült. A község lakosai a csizmadia-mesterséget és a cserépedény-égetést ősidőktől fogva háziiparszerűleg űzik.

Keszteg, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai túlnyomóan gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 88, lakosaié pedig 522. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. A mult század elején az ötfalusi közbirtokosságnak volt itt birtoka. Gör. keleti temploma a mult század első felében épült. A községben virágzó kályhagyár van.

Kigyik, a Király-erdő alatti síkság szélén felvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 97, lakosaié 510. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. A községben a mult század elején Lukács Francziska gr. Haller Fanni volt a birtokos, most pedig Telegdi József. Gör. keleti temploma a XVII. században épült.

Kimp, a béli hegyekben, Vaskoh közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu oláh lakosokkal. Házainak száma 141, lakosaié 1099. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. A váradi püspöki uradalomhoz tartozott. Gör. keleti temploma 1863-ban épült. A község hegyei gyönyörű tarka és vörös márványt és vasat tartalmaznak. Van itt gőzerőre berendezett márványfűrész is.

Királyi, az érmelléki hegyek alatt, a székelyhíd-margittai vasútvonal és a Berettyó mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 90, lakosaié pedig 618. Postája Micske, távírója és vasúti állomása Monos-Petri. Hajdan királyi birtok, később az Endrédyeké és a Verbőczieké; 1416-ban a Zoárdfiak, 1450-ben a Dengelegiek szerepelnek itt mint birtokosok. A mult század elején a Baranyiak voltak a földesurai. Gör. keleti temploma 1898-ban épült. A községhez tartozik a Baranyi-puszta is.

Kis-Almás, a Rézhegység nyúlványai alatt, az Almás-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan oláh és kevesebb magyar lakossal. Postája Szalárd, távírója és vasúti állomása Pap-Tamási. Házainak száma 38, lakosaié 195. Földesura a gróf Csáky család volt. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Kis-Báród, a hasonnevű patak mellett, a Rézhegység alatt fekvő kisközség, az élesdi járás egyik körjegyzősége, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 134, lakosaié 654. Postája Nagy-Báród, távírója és vasúti állomása Rév. Azelőtt a község a báródsági kerülethez tartozott. Gör. katholikus temploma 1873-ban épült.

Kis-Belényes, a Bihar-hegységben fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 137, lakosaié 691. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspök volt, a ki itt most is birtokos. A gör. keleti templom a mult század elején épült. A község határához tartozik a regényes Jádvölgy.

Kis-Dombrovicza, a Király-erdő alatt, a Hollód-völgyben fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 74, lakosaié pedig 366. Postája Venter, távírója és vasúti állomása Hollód. Földesura a nagyváradi 1. sz. káptalan volt, mely itt most is birtokos. Gör. katholikus temploma 1700-ban épült.

Kisháza, az alföldi síkság szélén, a Fekete-Körös mellett fekvő kisközség, a tenkei járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. keleti vallásu, több oláh, mint magyar lakossal. Házainak száma 310, lakosaié pedig 1458. Postája, távírója és vasúti állomása Tenke. E község a XIV. században Keveháza néven szerepel. Már a XV. században a váradi káptalan a földesura, a mely itt ma is birtokos. A községben levő gör. keleti templom 1871-ben, az ev. ref. 1851-ben épült.

Kis-Jenő, a Sebes-Körös és Nagyvárad közelében fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu és több oláh, mint magyar lakossal. Házainak száma 266, lakosaié pedig 1704. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. E község már a pápai tizedlajstromban Jenő és Kisjenő néven szerepel. 1185-1203 között mint Jób esztergomi érsek birtokát találjuk följegyezve, utána Mike comes a földesura, 1236-ban pedig, Béla király adománya révén, már Pál országbiró. 1360-ban, a mikor Telegdi Tamás kalocsai érsek és rokonai megosztoznak rajta, három utczájáról van szó; ezek közül a Varsányi-utczát az oklevél névszerint is megemlíti. Osztály tárgya volt az ittnei földesuri kúria és a két kőre berendezett vízimalom is. A XIV. században is 99a Telegdi család faluja, melyet azonban a hűtlenségbe esett Telegdi István 1561-ben elveszít, s melyre János Zsigmondtól Békes Gáspár, Csáky Boldizsár és Spanit János eszközölnek ki adománylevelet. E század végén azután és a XVII. században a Szemere, Veress, Kerékgyártó, Bódog és Bogyó családok szerepelnek itt, később Gerey Miklós és végre a nagyváradi 1. sz. káptalan, mely itt ma is birtokos. A községben levő református templom az ősi egyház, mely a XIII. században épült, tornya azonban újabbkori. A templomot 1791-ben alakították át és akkor a szószék és az ablak között a falon felírást találtak, melyből csak Gerey Miklós neve volt minden kétséget kizáróan megállapítható. Van itt gör. keleti templom is. 1690-95 között a községget a portyázó török csapatok elpusztították és akkor évekig pusztán állott. Csak 1700 körül tértek ismét vissza a lakosok, Derecskei nevü lelkészükkel. Hogy a község hajdan jelentékeny hely lehetett, bizonyítja egy 1366-iki oklevél, mely e községben és a "Zadwr"-szigeten hat házsort említ. A községhez tartozik a Káptalani-tanya is.

Kis-Kágya, az érmelléki hegyek alatti síkságon, a nagyvárad-székelyhídi vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai ev. ref. vallásu, magyarok. Házainak száma 54, lakosaié pedig 267. Postája, távírója és vasúti állomása Székelyhíd. E községet a XIII. században két ízben pusztították el. 1285 körül, a mikor Kozma volt a birtokosa, Zalauch fia Albert támadja meg és perzseli fel, később pedig az eggedi apát Ivánka nevű birtokosát támadja meg és pusztítja el ismét a községet. 1402-ben mint a Zólyomiak birtoka, már Kis-Kágya néven szerepel, a mi azt bizonyítja, hogy akkor már két Kágya volt. A XVIII. század végén és a múlt század elején, a mikor e község csak puszta volt, a Fényes, Baloghy, Klobusiczky, Csanády és az Oláh családok voltak a birtokosai, Révész Bálintnak, a híres debreczeni püspöknek is volt itt szőlője, a hol gyakran tartózkodott. A községben nincsen templom, de ősi egyházának a nyomai még meglátszanak. Határában egy Várcsúcs nevű hely van, melyről az itteni néphagyomány azt tartja, hogy ott valaha vár volt.

Kis-Kér, Nagyvárad közelében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 81, lakosaié 552. Postája, távírója és vasúti állomása Fugyi-Vásárhely. A váradi regestrum 1241-ben Alkér faluval együtt említi. 1249-ben Béla király Pál országbírónak adományozza. 1390-ben már a váradi püspök és a káptalan birtoka és mindvégig az is marad. A gör. keleti templom építési ideje meg nem állapítható.

Kis-Kereki, az érmelléki síkságon, a székelyhíd-margittai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 180, lakosaié pedig 1035. Postája, távírója és vasúti állomása Székelyhíd. 100A középkorban Egyházaskereki néven mint a Kereki család ősi fészke szerepel. E család bírta 1552-ig, utána azután a Zólyomiak. Később a gr. Khewenhüller család birtokába jutott, majd pedig a gr. Stubenberg család szerezte meg, mely itt ma is birtokos. Mostani temploma 1802-ben épült, tornya pedig 1817-ben. Az egyház birtokában érdekes ezüst-pohár van, a következő felirattal: "Virginás János, Norinbergiensis anno domini 1600". Bocskay alatt itt a császáriak súlyos vereséget szenvedtek és azt a domboldalt, a hol az elesetteket eltemették, ma is "német temetőnek" nevezik. A község hajdan nem a mai, hanem a Bételek nevű dűlő helyén állott, a hol templomának alapfalai még a mult század közepén láthatók voltak. A török dúlások alatt települt le mai helyére, mely akkor erdő volt. Egyik utczáját ma is Kiserdőnek nevezik. A községben gőzmalom van. Határában hajdan Nagy-Ér nevü község volt, mely a XIII. század végén mint Dorog fia Péter birtoka szerepel. Az 1552-iki adóösszeírás e községet már nem említi.

Kiskoh, a Bihar-hegységben fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 155, lakosaié 883. Postája Dombrovány, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspök volt. Gör. kel. temploma 1880-ban épült. Határában hajdan ezüstbányát műveltek. Van itt egy érdekes barlang, melyből a kis-kohi patak ered.

Kislaka, a béli hegyek nyúlványai alatt, Arad vármegye határán fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 141, lakosaié pedig 859. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, melynek itt most is van birtoka. Gör. keleti temploma 1850-ben épült.

Kis-Marja, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 421, lakosaié pedig 2485. Postája van, távírója és vasúti állomása Pap-Tamási. A Miczbán család s a Bocskayak és Marjayak ősi fészke. Hajdani neve Mária és pedig Ó- és Új-Mária; amannak a mai Kismarja község, ennek Nagy-Marja puszta felel meg. Ó-Mária, a mai Kis-Marja, nagyobb birtoktest középpontja volt, melyhez 11 község tartozott. A püspöki tizedjegyzék a két községet együtt említi, a pápai tizedjegyzék pedig már külön. 1303-ban a Czibak család szerepel mint birtokos, 1332-37 között mint két külön község a Marjayak birtoka, a kiknek itt ekkor már várkastélyuk is van. Marjay Benedek 1490-ben hűtlenség bűnébe keveredik, minélfogva a király itteni részeit Losonczi Lászlónak adományozza. 1507-ben a Thordayakat találjuk itt, 1552-ben pedig már a Bocskayak tűnnek fel Kismarján, Nagymarján pedig az Esztári örökösök és Tholdy Miklós. 1579-ben Bocskay István Báthori Kristóf erdélyi fejedelemtől jobbágyai számára adómentességet eszközölt ki. 1606-ban Bocskay István, már mint fejedelem, szabadalomlevelet ad a községnek, pallosjoggal. E szabadalomlevelet a község ma is kegyelettel őrzi. 1664 körül a község sokat szenved a portyázó török martalóczoktól. Hogy várkastélya még a XVIII. század elején is fennállott, bizonyítja Palocsay György parancsnok levele, melyet innen ez év július 26-án Szoboszlay hadnagyhoz intézett. E várkastélyt 1711-ben rombolták le. A községházán az 1606-iki városi pecsétnyomó is megvan. A református templom 1800-ban épült a régi templom helyén és építése alkalmával a mély sírboltban márványköveket találtak, melyeknek egyikén állítólag a "Miczbán", a másikon pedig az "Uxor" szó volt olvasható. A község északi oldalán "földvár"-nak nevezett domb van, melyről azonban bővebb adatok hiányoznak. Van a községben gőzmalom és a lakosok közmívelődési, önkéntes tűzoltó és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Nagy-Marja, melyet a Beöthy és Szunyogh család bírt, Uj-Marja, Andor, Szunyogh és Dúl puszták is.

Kis-Maros, a béli hegyek alatt, a Siád-patak mellett fekvő kisközség gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 55, lakosaié pedig 242. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a váradi püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma 1820-ban épült.

Kis-Szántó, a Kis-Körös és a püspökladány-nagyváradi vasútvonal mentén fekvő kisközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 88, lakosaié pedig 685. Postája és vasúti állomása Bors, távírója Bihar-Püspöki. Középkori története szorosan összefügg Nagy-Szántóéval, a hol arról bővebben van szó. A XIV. század elején mint egyházas község fordul elő és 1552-ben Horváth Mátyás és Asztalnok János, együtt 10 porta birtokosai; később azonban már csak mint pusztát említik és ekkor a kisszántói Dobozy család birtoka. 1795-ben Lányi József kanczelláriai referens, később torontáli főispán a birtokosa, a kinek utódai 1864-ig bírták. Ekkor női ágon a Klobusiczkyakra szállott, azután gróf Csáky Kálmáné lett, kitől Luznicsek bécsi ügyvéd, ettől pedig a mostani tulajdonos, báró Kőnigswarter Herman vette meg. A báró tulajdonát képező kastélyt, mely díszes park közepén áll, még a Dobozyak építtették, később azonban teljesen átalakították és a mai kastélyt a tulajdonos nagy kényelemmel és kiváló izléssel, vízvezetékkel és villamos világítással ellátva, rendeztette be. Az ev. ref. templom 1790-ben épült, a községben levő róm. kath. kápolnát pedig a Dobozyak építtették. Határában állott hajdan Szeben falu is, mely 1732-ben mint puszta szerepel.

Kis-Terpest, a Hollód-patak és a nagyvárad-belényesi vasutvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 81, lakosaié 419. Postája és távírója Magyar-Cséke, vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Azelőtt egyszerűen csak Terpest volt a neve. A mult század elején a gr. Korniss, a század közepén a Markovits család volt itt birtokos. Gör. keleti temploma 1760 körül épült.

Kis-Tótfalu, a Rézhegység nyúlványai alatt, a Gyepes-patak mellett fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 38, lakosaié 244. Postája Hagymádfalva, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. E község már a pápai tizedlajstromban szerepel Tót néven. A mult század elején a báró Huszár család a birtokosa, most pedig gr. Seilern Ferencz. A községben nincs templom.

Kis-Ujfalu, Nagyvárad közelében fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 111, lakosaié pedig 695. Postája és távírója Mező-Telegd, vasúti állomása Szakadát és Fugyi-Vásárhely. Földesura a nagyváradi latin szertartásu káptalan volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Kis-Ürögd, Nagyvárad közelében, az alföldi síkság szélén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 125, lakosaié pedig 699. Postája, távírója és vasúti állomása Less. E község már az 1273-iki püspöki tizedjegyzékben Irugd néven szerepel; egyike tehát a legrégibb egyházas községeknek. Földesura a nagyváradi latin szertartásu nagyprépost volt, kinek itt most is nagyobb birtoka és régi kastélya van. 102Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen. Ide tartoznak Békáskút és Hodtomba puszták is.

Kocsuba, (belényesi járás), a petrószi havasok alján, a petrószi patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 59, lakosaié 357. Postája Dombrovány, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. katholikus püspök volt. A gör. keletiek kis fatemploma a mult század elején épült.

Kocsuba (tenkei járás), a Fekete-Körös közelében, az alföldi síkság szélén fekvő nagyközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 334, lakosaié pedig 1307. E községgel a XV. században találkozunk először. A mult század elején, a mikor itt nagy fűrészgyár volt, a nagyváradi latin szertartásu püspök volt a földesura, de a gör. katholikus püspöknek is volt itt birtoka. Gör. keleti fatemploma a mult század elején épült.

Kohány, a Berettyó mellett, a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség, magyar és oláh, de túlnyomóan gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 38, lakosaié pedig 269. Földesurai az újabb időben a gr. Csáky, Fráter, Józsika, Kabos és a Keczely család voltak. A községben nincs templom.

Kollest, a béli hegyekben, a mívelhető és szántható kollesti hegytetőn fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 73, lakosaié 481. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök volt, a ki itt most is birtokos. A község óriási hegyek között, vadregényes vidéken, tó közelében fekszik, melyről azt tartják, hogy feneketlen tó. Lakosai bányászattal, marhatenyésztéssel és favágással foglalkoznak. Határában vas- és márványbányák vannak. A községben csak kisebbszerü fatemplom van.

Kóly, az érmelléki hegyek nyugati szélén, a nagyvárad-székelyhídi vasútvonal mentén fekvő kisközség, a székelyhídi járás egyik körjegyzősége, ev. ref. vallású lakosokkal. Házainak száma 121, lakosaié pedig 753. Postája Székelyhíd, távírója és vasúti állomása Nagy-Kágya. 1488-ban nevét Cool formában írják. Csak a XVIII. század közepétől ismerjük földesurait és birtokosait. Ezek: a Komáromy, Domokos, báró Dőry, a Péchy, Sombory, Kazinczy, Fényes, Sárközy,. Halmágyi és Décsey családok. A falu mellett van Domokos Lőrincz biharmegyei főjegyző és táblabíró síremléke 1825-ből. A község határában levő rommaradványokat Zólyomi Dávid vára omladékának tartják. A községben levő ev. ref. templom 1799-ben épült. Az egyház birtokában egy keresztelő ezüst-edény van 1700-ból és egy ezüst úrasztali kenyértartó 1741-ből. A községhez tartozik Cseresznyéshát puszta is.

Komádi, az alföldi síkságon, a kis-körösi Sárréten fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 1206, lakosaié pedig 7224. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község a püspöki tizedlajstromban a XIII. század végén szerepel. Hajdan kb. 15000 hold nádas vette körül, úgy hogy lakosai halottaikat is csónakon vitték a temetőbe. Középkori birtokosai ismeretlenek és csak 1600 körül találkozunk erre vonatkozó feljegyzésekkel, a mikor Tarsoly Péter (a magyar-homorogi Tarsoly család őse) volt a földesúr, azután a nagyváradi 1. sz. káptalan. Bocskay István Komádit 1605-ben szabad községgé tette. A község a gyakori harczok alatt 1659-ben elpusztult. Szabadalmait 1700-ban Lipót király megsemmisítette és Komádi királyi kamarai birtok lett, később 1745-ben pedig herczeg Eszterházy Pál nádornak adományoztatott. Komádi lakossága a herczegi ház földesúri jogait soha sem volt hajlandó elismerni. Hosszas huzavona után a lakosság 1863-ban a herczegi házzal kiegyezett, a földesúri jogokat a község részére 50,000 frtért megváltotta és tízezer holdat átadott a herczegi családnak, a többi 19 ezer holdnyi rész pedig a lakosságé lett. A herczegi birtokot Tisza Kálmán, Móricz Pál és Lovassy Ferencz megvásárolván, a Körös balparti részét Tisza Kálmán és Lovassy Ferencz eladta. A községben levő ev. ref. templom 1680 körül épült, de csak nádból és sárból; 1700-ban azután 103fából épült a második, vesszőfonásból, paticscsal, melyhez 1794-ben téglatornyot építettek. 1839-ben a templom leégett és azután épült a mostani uj, tágas templom, melyben Tisza Kálmánt és testvéreit konfirmálták, Szoboszlai Pap István debreczeni püspök jelenlétében. Az egyház birtokában két aranyozott ezüstserleg van, az egyik 1713, másik 1832. évből. Van továbbá egy eredeti, régi magyaros alakú, fehér mázas és kék virágos cserép-butykosa úrasztali bor tartására. Készült 1712. évben; a máz és a virágok színe még ma is meglepően szép. A templom tornyában levő három harangot, 1896-ban a lakosság önttette. A három harang neve: Árpád, II. Rákóczy Ferencz és Kossuth Lajos. A község irattárában "Komádi nevű helység Urbarioma" 1774-ből, a herczeg Eszterházyakkal való úgynevezett Nyugtatókönyv, "Diarium" és 3 régi községi pecsét van. Ezek közül az egyik tömör ezüstből, e fölirással: Komádi Sigillum 1641. A másik: Sigillum Oppidi Haid, Komádi 1641. A harmadik: Komádi nemesek pecsétja 1617-ből, mindegyiken a község czímere. A községet a rabló rácz-csapatok és a labanczok sokszor nyugtalanították, a minek csak akkor lett vége, mikor a lakosok 1707-ben a Komádi felé tartó ellenséget megtámadva, az úgynevezett Kútas-ér gázlójába kergették és lekaszabolták. A harcz színhelyét ma is Ráczvágásnak nevezik. A községnek van fürdője, melynek víze szíksós és gyógyító hatásu. Van itt a szegedi kenderfonó gyárnak kenderkikészítő telepe, továbbá takarékpénztár, hitelszövetkezet, 4 olvasókör, dalegyesület, iparoskör, kiházasítási és temetkezési egyesületek és két gőzmalom. A községhez tartoznak Iráz, Kót, Dobai, Kődombsziget, Olai, Kisérzug, Balázssziget, Picsor puszták és Görgős, Falusziget, Esi szík dűlők, melyek közül egyik-másik egy-egy elpusztult község emlékét tartja fenn. Irázt a váradi Regestrum említi az 1214. és 1235. évben. 1412-ben a Maróthi család tulajdona volt. 1483-ban pedig Mátyás király özvegy Berényi Jánosné Csáky Magdolnának Irázhoz való jogainak tisztázására vizsgálatot rendelt. Bihar-megye 1732-iki összeirása már mint pusztát és a nagyváradi káptalan tulajdonát említi. Kót puszta Bihar-megye 1552-iki összeírásában 104még község, Kólthi (ma Komádiban kiterjedt Kóti család) birtokaként, de már az 1732-iki összeírásban mint puszta és Komádi község birtoka fordul elő. Hath és Eöss falukról szintén az 1552-iki összeírás tesz említést és ugyancsak az 1732-iki összeírásban említtetnek mint Komádihoz tartozó puszták. Komádiban ma is vannak Hati nevű lakosok. Megyer faluról a váradi Regestrum 1214-ből tesz említést, de az 1732-iki összeírás mint Komádihoz tartozó pusztáról emlékszik meg. Régi birtokosai a Komádiban lakó Megyeri család elődei voltak. E község a Falusziget nevü dűlőn feküdt.

Konyár, az alföldi síkságon, a Kék-Kálló csatorna mellett fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 633, lakosaié pedig 2765. Postája, távírója és vasúti állomása Derecske. Az álmosdi Chyre nemzetség ősi birtoka. A XV. században a henczidai Bacsó, a Kállay család és a Csákyak, a XVI. században az Ártándyak a birtokosai. 1605-ben Bocskay szabadalomlevelet ad a községnek, 1745-ben pedig a herczeg Eszterházy család a földesura. 1660-93 között a törököktől sokat szenvedett a község. Református temploma részben az ősi egyház maradványa. 1600 körül alakították át. Az egyház II. Rákóczy Ferencznek egy levelét őrzi, melyet 1703 julius 27-én a sámsoni táborban írt. Van itt gőzmalom, olvasó és temetkezési egyesület. A község határán vonúlt át az Ördögárok. Ide tartozik a Konyáritag puszta is. A közelében levő u. n. Konyári-Sóstó Hosszupályihoz tartozik. E fürdőhelyről más helyen van szó.

Kopacsel, a Király-erdő alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 116, lakosaié pedig 622. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. A török hódítás előtt a Telegdi családot uralta; 1508-ban István kincstárnok új adománylevelet eszközölt ki reá. A múlt század elején a gr. Frimont és a Lónyay család volt a földesura, most pedig gr. Frimont Theodora örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A gör. keleti templom a múlt század elején épült.

Korbest, a Magura-hegy oldalán, a Reu-patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu, oláhok. Házainak száma 122, lakosaié 619. Postája és távírója Magyar-Cséke, vasúti állomása Nánhegyesel. A múlt század elején a báró Watman család és Haincz Jakab voltak itt birtokosok, most pedig van Royen Henrik és Heinrich Géza. A gör. keleti templom a XVII. század elején épült. A község határában egy várnak a rommaradványai látszanak. Van itt barlang is, melynek belsejét azonban még nem kutatták ki.

Korniczel, a Királyhágó alatt fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu, oláhok. Házainak száma 108, lakosaié 533. Postája Nagy-Báród, távírója és vasúti állomása Brátka. A múlt század első felében Stojka György, Nábráczky Antal, a Miskolczyak, a Kába, a Szathmáry család, továbbá Boross István és Bölönyi Sándor volt itt birtokos. Azelőtt a község a Báródsághoz tartozott. Gör. keleti temploma 1740-ben épült.

Koroj, az alföldi síkság szélén, Arad vármegye határának közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu oláh lakosokkal. Házainak száma 108, lakosaié 416. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Tenke. Földesura a múlt század elején a nagyváradi 1. sz. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1889-ben épült.

Kosgyán, a Királyerdő alatt, a Hollód-patak közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 131, lakosaié pedig 692. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Rogoz és Hollód. Hajdan Kosdánfalva volt a neve; a Telegdiek uradalmához tartozott s 1503-ban István kincstárnok nova donatiót kapott rá. A mult század elején a Dobsa család völt a község földesura és Dobsa Lajos, az ismert nevű drámaíró itt most is birtokos. A község gör. keleti temploma 1836-ban épült.

Kotyiklet, a Királyerdő alatt, a Bukorvány-patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 105, lakosaié pedig 597. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. Nevében a 105régi magyar Kótliget névalak van elferdítve; Telegdi-birtok volt s 1503-ban a család nova donatiót kapott rá. A mult század elején Sztaroveczky Károly és Imre bírták és ezt a birtokot e család Nagyvárad városnak hagyományozta. Gör. keleti temploma 1720-ban épült.

Kőalja, a Rézhegység alján, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 74, lakosaié 428. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. Földesura a XV. században a Czibak család volt, ennek magvaszakadtával 1563-ban a Mágócsy, majd a sövényházi Móricz családra szállott; a mult század első felében a Beöthy család bírta, most pedig Zathureczky Istvánnak van itt nagyobb birtoka. A községben levő gör. keleti templom építési ideje ismeretlen. Hegyeiben sok meszet égetnek.

Köbölkút, az érmelléki hegyek közt fekvő kisközség, melynek lakosai ev. ref. vallásu magyarok. Házainak száma 282, lakosaié pedig 1432. Postája, távírója és vasúti állomása Székelyhíd. Hajdan a Köbölkuthy család nemesi birtoka, mely már a XIII. századbeli pápai tizedjegyzékben szerepel. 1449-ben Kebelkuth néven találjuk feljegyezve. A XVIII. század végén és a mult század első felében a következő birtokosai voltak: Réday László, Tihanyi Ferencz, Komáromy György, Bónis Ferencz, Ottlik Ferencz és Lajos, Dráveczky János, Sárossy József, Bónis László, Dráveczky László, Vásárhelyi Benedek, Kovács Ferencz és Sámuel. Most Varju Elemérnek és Bónis Elemérnek van itt nagyobb birtoka. Ősi egyházát, mely most a reformátusoké, részben 1730-ban bontották szét és 1750-ben újjáépítették. Tornyát 1851-ben építették hozzá. Az egyház birtokában 11 darab régi kanna, kehely és tányér van. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn.

Körösszeg, az alföldi síkságon, a Sebes-Körös és a nagyvárad-vésztői vasútvonal mentén fekvő nagyközség, oláh és magyar, de túlnyomóan gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 201, lakosaié pedig 1215. Postája B.-Böszörmény, távírója Gyires, vasúti állomása helyben. Zsigmond király 1396-iki adománylevele, melyet Zsidai István mester fiainak, a Csákyak ősének adott, továbbá a pápai tizedjegyzék is, Szent-Katalin-Asszonyfalvának, vagy röviden Szent Katalinnak nevezi és csak egyszer találjuk "Kerez" néven, valószínűleg a mellette folyó víz után így nevezve. Egy 1489-iki oklevél azonban már Keresszögnek Szent-Katalin utczáját említi csak és így kétségtelen, hogy ebben az időben csak azt az utczát nevezték Szent-Katalinnak, a hol a község temploma állott. Hajdan a község nagy uradalom központja volt. 1284-ben Lóránt erdélyi vajda bírja, 1316 előtt a Borsa nembeli Kopasz nádor, azután királyi birtok lett, a hol IV. László is, a kit kedves kúnjai tudvalevőleg itt öltek meg, gyakran és szívesen tartózkodott. 1326-ban I. Károly király is megfordult itt. Bunyitay szerint valószínű, hogy a körösszegi vár eredetileg monostor volt és csak később alakították át várrá. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy a község hajdan mint monostoros hely szerepel s szerzetes lakói a dominikánusok. Maga a község egyébiránt a XIII. század végén még igénytelen helység, de a Csákyak birtoklása alatt jelentékenyen emelkedik és a XIV. században már mint város fordul elő. A Kállay család levéltárának egy 1441-iki oklevele "Oppidum Keresszeg" néven említi, az 1443-iki összeírások pedig "Cives de Keresszegh" néven lépnek elénk. Később a Csákyak mellett birtokosul a nagyvárad-előhegyi prépostságot is itt találjuk. A gör. keletiek temploma 1796-ban épült. 1800-ban az egész község leégett. Ide tartoznak Csonkatorony, Peselőcsárda és Szík puszták is.

Körösszeg-Apáthi, az alföldi síkságon, a Sebes-Körös közelében fekvő nagyközség, magyar és oláh, de túlnyomóan ev. ref. vallásu magyar lakosokkal. Házainak száma 275, lakosaié pedig 1639. Postája, távírója és vasúti állomása Szakál. Középkori története és birtokviszonyai szorosan összefüggenek Körösszegével. A Csáky család levéltárának egyik 1421-iki oklevele Apáthi néven említi. A mult század első felében Keresztszeg-Apátinak nevezték. Az ev. ref. templom 1786-ban egy régi templom helyén épült. 1660-ban és Budavár bevétele után ismét a törökök pusztították el a községet, mely azután hosszú ideig lakatlan volt. A gör. keletiek templomának építési ideje ismeretlen. Az ev. ref. templom birtokában több érdekes templomi edény van, a görög-keletiek templomában pedig falfestmények láthatók. A lakosok társaskört tartanak fenn. Ide tartoznak Körmösd és Herkán puszták is. Az előbbi már 1231-ben mint egyházas hely és Omoczel birtoka szerepel, a ki a birtokot testvére fiaira hagyja. 1552-ben még fennáll és 23 portája van, mely a Csákyaké. A Kun-ülés nevű dűlő a kúnok emlékét tartja fenn.

Körös-Tarján, a Sebes-Körös mellett, a nagyvárad-vésztői vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan magyar lakosokkal. Házainak száma 274, lakosaié pedig 2069, kik közül 871 róm. katholikus, 902 gör. keleti, 144 ev. református, 106 gör. katholikus és 46 izraelita. Postája van, távírója és vasúti állomása Gyires. Földesurai a Beöthyek voltak, most pedig Tóth Lászlónak, Csanak Józsefnek, Cziffra Gerőnek, Olasz Elemérnek és Stépán István örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községben két templom van. A róm. katholikus templom 1871-ben épült, a gör. keleti pedig 1790-ben. Van a községben egy újabb csinos kastély is, melyet a régi, Beőthy-féle kastély helyére, Tóth László földbirtokos építtetett. Ide tartoznak Cserepes, Nagy-Mindszent, Kis-Mindszent, Nagy-Besenyő, Kis-Besenyő és Vergye puszták is.

Körös-Topa, a Sebes-Körös völgyében, a nagybáródi patak mellett, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal közelében fekvő kisközség, melynek lakosai 107túlnyomóan gör. katholikus vallásu oláhok. Házainak száma 93, lakosaié pedig 437. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. Hajdan Alsó-, Felső- és Kis-Topa néven volt ismeretes s a Telegdi családot uralta; mindháromra István kincstartó 1503-ban új adománylevelet eszközölt ki a királytól. Az úgynevezett Báródsághoz tartozott. Gör. katholikus temploma 1815-ben épült.

Köszvényes, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 152, lakosaié 859. Postája, távírója és vasúti állomása Rieny. Földesura a gör. katholikus püspökség volt. Gör. keleti temploma 1895-ben épült. "Gyalu Turkuluj" nevű üdülőjéről a lakosok azt tartják, hogy ott a török időkben szőlőt míveltek.

Kötegyán, az alföldi síkságon, a Gyepes-patak mellett, az alföld-fiumei és a vésztő-hollódi vasútvonalak keresztezésénél fekvő nagyközség, melynek lakosai ev. ref. vallásu magyarok. Házainak száma 405, lakosaié pedig 2974. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. E község már a XIII. század elején mint a királyi várszolgák lakhelye említtetik. Akkoriban csak Gyán néven szerepel. Névadó birtokosa 1431-ben a gyáni Kethe család volt. XV. és XVI. századi birtokosai közül ismeretesek: Kecser Imre, Dóczy Imre, Esztári Farkas, Szőcs János, Gaál András, Cséffy Balázs és Vizessy Farkas. Későbbi földesurai a gróf Rhédeyek voltak, most pedig Beliczay Istvánnak, Antos Jánosné örököseinek, Hody Jánosnénak, Schwarcz Ábrahámnénak és özv. Schwarcz Bélánénak van itt nagyobb birtoka. Van a községben két úrilak is. Az egyiket még a Rhédeyek építtették és ez most Fazekas Jánosé, a másikat Govrik Tódor építtette és ez most Bujdosó Józsefé. Ev. ref. temploma 1801-ben épült. Van a községben gőzmalom, takarék- és önsegélyző-egyesület, olvasókör és két temetkezési társulat. Ide tartoznak Nagy-Fiter, Kis-Fiter, Baglyos, Csipkés, Csókás, Kustyán és Tarján puszták is. A községhez tartozó Pusztafalu és Tőkés dülők egy-egy elpusztult község emlékét őrzik.

Kővág, a Rézhegység nyúlványai alatt, az Almás-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 77, lakosaié 644. Postája Hagymádfalva, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. E község a Csáky család levéltárának egy 1421-iki oklevelében már említve van. Hajdan a Csákyak voltak a földesurai, a mult század közepén pedig a Latinovics család; most Heinrich Rudolfnak van itt nagyobb birtoka. Gör. katholikus temploma 1855-ben épült.

Kövesd, a Rézhegység alatt, a Gyepes-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 102, lakosaié 605. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. E község a püspöki tizedjegyzékben már 1283-ban szerepel. 1336-ban csere tárgyául szolgál a Rátold és Csanád nemzetségbeliek közt. 1360-ban a Telegdiek a földesurai. A leleszi levéltár egyik oklevele a XV. században már a mai nevén említi. Földesurai a mult század elején a gr. Batthyányak voltak. Most gr. Zichy Jenőnek van itt nagyobb birtoka és az ide tartozó Magaslakon szép kastélya, melyről már Alsó-Lugos-nál megemlékeztünk. A község határában jó minőségű malomkő-anyag van.

Kövesegyháza, a Rézhegység alatt, a görbedi patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai túlnyomóan gör. katholikus vallásu oláhok. Házainak száma 33, lakosaié 261. A mult század elején a Balku és a Fényes család volt itt birtokos. A községnek nincs temploma.

Középes, a Rézhegységben a Varátyek-patak mellett fekvő kisközség, a margittai járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 139, lakosaié pedig 1409. Postája Papfalva, távírója és vasúti állomása Széplak. E községet az 1438-iki összeírások már a mai néven említik, mint a kusalyi Jakcsok birtokát. A XVIII. század második felétől a mai napig a következő birtokosai voltak: a Nemes, Erdődy, Szunyogh, Baranyi és Bernáth családok, később Amant János, majd Liebich János, Rauchlechner János, a Csehy és a Reményi család, azután a magyar földhitelintézet, az egyesült magyarhoni üveggyárak r. t. és jelenleg ez utóbbin kívül gr. Zichy Jenő. A községben levő gör. keleti templom 1737-ben épült és egykorú, kezdetleges falfestményekkel van diszítve. E községhez tartozik Feketeerdő üveggyár, a melynek nagyszabásu gyári telepéről más helyen van szó. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a telep munkásai és lakosai a község lakosságához 778 lélekkel járulnak. Itt van gr. Zichy Jenő csinos emeletes vadászkastélya is, melyet még a mult század közepe felé Liebich János építtetett. Közelében vasas forrás és két, nagyon szép vízesés van.

Krajnikfalva, a Király-erdő alatt, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 66, lakosaié 387. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. A legrégibb korban a Telegdieké volt; 1503-ban Telegdi István nova donatiót kapott rá. E család magvaszakadtával a váradi székeskáptalané lett. Gör. keleti temploma 1820-ban épült.

Krajova, a béli hegyek alatti síkságon, a Krajova-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 85, lakosaié 547. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt. Gör. keleti temploma 1880-ban épült.

Kráncsesd, a Király-erdő alatt, a Topa-patak völgyében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 89, lakosaié pedig 476. Postája, távírója és vasúti állomása Dobrest. A mult század elején kincstári birtok. E század közepén Derekasy Józsefnek volt itt nagyobb birtoka. A gör. keleti templom 1760-ban épült.

Kreszulya, a Bihar-hegységben fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 112, lakosaié 600. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a mult század első felében a nagyváradi gör. kath. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma a mult század közepén épült.

Kristyor, a Bihar-hegység alatt, a Kristyorel-patak mellett fekvő kisközség, a vaskohi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 182, lakosaié 1320. Legrégibb neve Zaránd, majd később Zaránd-Kristyor, most pedig csak a mellette folyó patak után 109nevezik. Hajdani birtokosa Pál országbíró volt, később pedig a Csanád nembeliek, azután a nagyváradi 1. sz. püspökség, mely itt ma is birtokos. A mult század első felében, Alsó- és Felső-jelzőkkel, mint ikerközség szerepelt. Határában 1848-ban ütközet volt. Gör. keleti temploma 1833-ban épült.

Kumanyesd, a béli hegyek alatt fekvő kisközség, a béli járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 41, lakosaié pedig 235. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma 1800-ban épült.

Kuraczel, a Bihar hegységben, a Kreszulya-patak mellett fekvő kisközség, a belényesi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 135, lakosaié 606. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. 1660-ban találkozunk egyik földesurával, Veér Györgygyel. Később a gör. katholikus püspök lett a földesura, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1860-ban épült.

Lehecseny, a Bihar-hegységben, a Fekete-Körös egyik ága mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 101, lakosaié 504. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1820-ban épült.

Lelesd, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. 110Házainak száma 77, lakosaié pedig 384. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a mult század elején a nagyváradi gör. kath. püspök volt. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Less, az alföldi síkság szélén, a nagyvárad-szalontai vasútvonal közelében fekvő kisközség, a központi járás egyik körjegyzősége, magyar és oláh, gör. keleti és ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 113, lakosaié 902. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község 1319-ben Lessi Gothard fia János birtoka. 1568-ban még mindig e család a földesura, a mikor Lessi László, Bihar vármegye alispánja, birtoka felét nejének Mod Annának, a másik felét pedig neje testvérének, rogozi Vanchy Ferencznek hagyományozza. A mult század elején a Sántha, Domokos, Boka és a Vinkler családok ülnek itt, most pedig özv. Terényi Lajosné, Govrik Kálmán, Cziffra Gerő, a Holvéd örökösök és Krisár Rezső a birtokosok. A gör. keleti templom a mult század elején épült, az ev. ref. pedig 1878-ban. Határában vannak Terényi, Holvéd és Kis-Pankota puszták. Volt itt 1319-ben egy Kopács nevű község is, mely akkoriban Ivánka fia Imréé volt, 1489-ben pedig püspöki birtok lett.

Lok, a Rézhegységben, a Runk-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 299, lakosaié pedig 1358. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. 1360-ban Lwk néven mint oláh helység a Telegdiek faluja s osztály tárgyáúl szolgál Telegdi Tamás kalocsi érsek és rokonai közt. Ugyanakkor említik a Tataraspatakfő felé eső utczáját. Földesurai a mult század első felében a Batthyányak és Zichyek voltak. Most ifj. gr. Zichy Ödönnek van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma 1771-ben épült.

Lóró, a jádvölgyi hegyek közt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő, Ponorral és Remeczczel egyesített kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 173, lakosaié 1880. Postája, távírója és vasúti állomása Brátka. Földesurai a mult század elején a Batthyányak és a Zichyek voltak, most pedig gr. Zichy Ödön a birtokos. Gör. keleti temploma 1700-ban épült. Határában szép vízesések és barlangok vannak.

Lunka, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, a vaskohi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 124, lakosaié 752. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. A község neve azelőtt Lunka-Urzest volt. A váradi püspöki uradalomhoz tartozott s tartozik most is.

Lunkászprie, a Királyerdőben, a dobrest-lunkászpriei iparvasút mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 141, lakosaié 962. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. A XVIII. század második felétől a mai napig a következő birtokosai voltak: a kir. kincstár, a Lunkányi, Hodossy és Carabelli családok, azután Németh Imre, báró Billott Eudox, a ki ide szép vadászkastélyt építtetett, továbbá Grohkas Ernő és jelenleg Junghaus Erhard. Határa nagyon gazdag természeti kincsekben. Itt van a faipar-társaság nagyszabásu fatelepe, egy ásványvíz-forrás és a Toplicza-barlang, szép cseppkövekkel; e barlangból ered a Toplicza-patak. Hegyeiben sok vaskő és kőszén van. Gör. keleti temploma 1731-ben épült.

Lüki, a Csurgó-patak és a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség. Lakosainak több mint fele magyar, a kisebbség gör. kel. vallásu oláh. Házainak száma 83, lakosaié 680. Postája, távírója és vasúti állomása Margitta. Mint a Perényi család birtoka már 1321-ben szerepel. Később a Csákyak lettek a földesurai, azután a Fráter család is. Gör. keleti temploma 1840-ben épült.

Madarász, Nagy-Szalonta mellett fekvő nagyközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 182, lakosaié 1268. Postája, távírója és vasúti állomása Nagy-Szalonta. A püspöki tizedjegyzékben már a XIII. században szerepel. A XV. században nemesi birtok, melynek 1482-ben a Macskásyak a földesurai. A török kiűzetése után németeket telepítettek ide, de a letelepült családok az idők folyamán lassanként elköltöztek. 111A mult század elején a Klobusiczky család volt itt a birtokos, most pedig Markovits Antal, valamint Sternthál Adolf, a kinek itt csinos urilaka is van. Gör. keleti temploma nagyon régi, de építési ideje ismeretlen. Ide tartoznak a Kis-Andacs, Halastó és Csobánhídi puszták is.

Magura, a Bihar-hegységben fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 72, lakosaié 358. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura előbb a nagyváradi 1. sz. püspök volt, azután a gör. kath. püspök. Gör. keleti temploma 1880-ban épült. Határában nagyon szép cseppkőbarlang és az u. n. Sárkánybarlang sziklafülke látható.

Magyar-Cséke, a Szász-patak mellett, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, a hasonnevű járás székhelye, túlnyomóan oláh ajku, r. kath., gör. kath. és gör. keleti vallásu lakosokkal. Házainak száma 160, lakosaié1005. Van postája, távírója és vasúti megállóhelye. E községet az 1399-iki összeírások Cseke néven, mint a Telegdiek birtokát említik. E család magvaszakadása után királyi, 1737-ben kincstári birtok, azután Korda János a földesura, most pedig Korda Andornak van itt nagyobb birtoka. A községben két templom van. A róm. katholikus templom építési ideje ismeretlen. Azelőtt református templom volt, de a mult század elején az akkori lelkész, Csengery György, itt maradt híveivel együtt katholizált. 1737-ben azután gr. Csáky Miklós püspök újra szervezte az itteni kath. egyházat. A gör. keleti templom is régi építmény és csak annyit tudnak róla, hogy 1805-ben renoválták. A lakosok olvasó-egyesületet tartanak fenn.

Magyar-Gyepes, a Királyerdő alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal és a Gyepes-patak mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 99, lakosaié 585. Postája és távírója Drág-Cséke, vasúti állomása van. Földesura a váradi püspök volt, ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1800 körül épűlt.

Magyar-Homorog, a Kis-Sárréten, a Sebes-Körös mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu magyar lakosokkal. Házainak száma 255, lakosaié pedig 1753. Postája, távírója és vasúti állomása Szakál. E község a váradi regestrumban már a XIII. sz. elején szerepel. A XVI. században esperesség székhelye volt, melyhez két alesperesség és 32 plebánia tartozott. 1406-ban a Csákyak voltak a földesurai, a mikor Kényes-Homorog néven említik, 1553-ban pedig Kis-Homorog néven, a Literaty, a Vémeri és a Csáky család bírja. 1612-ben Buchy Benedek nyer adományt Bethlen Gábor fejedelemtől, 1732-ben a Tarsoly, Kiss, Szabó, Szász és Buday család, a mult század első felében Buday Anna, Rettegi Zsigmond és György, Fehér Sándor, 112a Nemess és a Balogh családok voltak itt birtokosok. A Csákyaknak most is van itt birtokuk, úgyszintén Farkas László örököseinek, Berger Gyulának és Schwarcz Ferencznek; Steinbach Ervinnek pedig csinos úrilaka. Református temploma 1894-ben, gör. keleti temploma pedig 1880-ban épült. Ide tartoznak Kenéz, Czifra-Nyésta, Petlend, Nagy-Nyésta, Boldogasszonytelke, Kis-Tóti, Nagy-Tóti és Mogyorós puszták. Nagy-Nyéstya puszta hajdan egyházas hely volt. A püspöki tizedjegyzékben már a XIII. század végén Egyházas-Nyésta néven találjuk. 1552-ben még 3 birtokosa: Márkus András, Sárándi János és Izsákai Ozsvát említtetik. Kis- és Nagy-Tóti puszta hajdan Tóti néven ikerközség volt és szintén egyházas hely. A XIV. század elején Benczenez biharmegyei alispán volt a földesura, később Ivánka váradi püspök testvérei, azután a Csákyak. Egyházát egy 1322-iki oklevél már említi. Boldogasszonytelke 1489-ben még mint község és a Nadányiak birtoka szerepel. Petlend szintén elpusztult egyházas község emlékét őrzi, melynek birtokosai 1552-ben Sasvári Ferencz és Eősi Boldizsár.

Magyar-Kakucs, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 82, lakosaié 528. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. A Gutkeled nemzetség egyik ősi birtoka. 1450-ben az álmosdi Chyre család a földesura, ezt megelőzőleg azonban Bátori Bereczk fiaié volt. Később a Telegdy család kezére jutott s 1570-ben István és Miklós pereskedtek miatta. Hajdan csak Kakucs néven találjuk említve. Most gr. Zichy Ödönnek van itt nagyobb birtoka. Ősi kis temploma alapjában románkori építmény, mely 1893-ban alakíttatott át. Ipolyi Arnold magyar mithologiája is foglalkozik ezzel a kis templommal, a mennyiben a néprege szerint ez egyike annak a kilencz kis templomnak, melyet a révi sziklavárban lakozó hatalmas tündér parancsára, egy tündérleány, társnői segítségével egy éjtszaka épített. Hogy e nagy munkát ily rövid idő alatt elvégezhessék, csupa ily apró templomot építettek.

Marcziháza, a Korhány-patak mellett, Nagy-Szalonta közelében fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 71, lakosaié 523. Postája és távírója Geszt, vasúti állomása Cséffa és N.-Szalonta. Névadó birtokosai a XIII. század végén Marczel fiai, a mikor a püspöki tizedjegyzékben Villa Marcelli néven szerepel. Későbbi birtokosai Marczelházyaknak írják magukat s e falujokat az 1412-iki összeirásokban Marczelháza néven találjuk feljegyezve. 1401-ben a Gesztyek és a Komádiak is birtokosai; a mult század elején pedig Súghó György, Thurzó Ignácz József, báró Gerliczy, Móricz Pál, később azután a Markovits család, most pedig Világhy Nándornak és Kövér Imrének van itt nagyobb birtoka és az előbbinek szép kastélya, melyet még a Thurzó család építtetett. A gör. keleti templom régi építmény. Harangját Súghó György önttette 1782-ben. A községhez tartozik Pánt puszta is, mely szintén Világhi Nándor birtoka.

Margitta, az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó mellett, a székelyhíd-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő nagyközség, a hasonnevű járás székhelye, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 600, lakosaié pedig 5096, a kik a következőleg oszlanak meg: ev. ref. 2391, róm. kath. 1247, gör. kath. 430, gör. keleti 66, ág. ev., unitárius és nazarénus 18 s izraelita 944. Van postája, távírója és vasúti állomása. 1352-ben egy oklevél Marita néven említi. 1363-ban a mai nevén találjuk, a Csáky család egy 1422-iki oklevele pedig Margitfalvának nevezi. 1520-ban a vámszedő helyek között szerepel. Legrégibb földesurai a Csákyak voltak, kiktől a mölki apátság vette meg. Van itt még a Csákyak idejéből egy emeletes kastély, mely a XVIII. század közepén épült. A községben 2 templom, egy kápolna és egy izraelita imaház van. A református templom a reformáczió előtt katholikus templom volt, a róm. kath. templom 1722-ben, a róm. kath. kápolna 1131888-ban- és az izraelita imaház 1862-ben épült. A községben a mölki apátsági uradalomnak cserép- és téglagyára van; van itt továbbá két műmalom, azután olvasó-egyesület, népkör, iparos ifjusági önképző-egyesület, dal-egyesület, önk. tűzoltó-egyesület, kiházasító és 2 temetkező-egyesület. A község határában gyakran találnak kő-, réz-, bronz- és vaskori tárgyakat. Ide tartoznak Bárányka és Sándor puszták is. "Örményház" nevű dűlőjét régebben az örmények bírták haszonbérben és rajta házat építettek, mely azonban azóta elpusztult; a "Pinczék sűrűje" dűlőn a tatárjárás alkalmával a lakosok az erdőben vermeket ástak a földbe és ide bújtak a közelgő ellenség elől. A "Bábi-halma" nevű dűlő-elnevezés onnan ered, hogy ott gyilkolták meg egy Bábi nevű erdőőr leányát.

Márkaszék, Arad vármegye határán, a Tőz-patak mentén fekvő kisközség, melynek lakosai túlnyomó számban gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 101, lakosaié 510. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. A XIII. században már a váradi püspökség birtoka és Szék néven szerepel. 1469-ben a Bozzássy családot is itt találjuk, később pedig a Telekieket. Most is a nagyváradi 1.sz. püspökség a birtokosa. Gör. keleti temploma 1816-ban épült. Határában sóstó van, hegyei krétát tartalmaznak.

Medgyes, a hasonnevű patak mellett, a béli hegyekhez tartozó Galaló-hegy alatt fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 148, lakosaié 628. Postája, távírója és vasúti állomása Bél. Azelőtt Tagadó-Medgyes volt a község neve. A XV. századi oklevelek mint a Csákyak birtokát említik. Később a nagyváradi 1. sz. püspök lett a földesura, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1791-ben épült.

Méhkerék, az alföldi síkságon, a vésztő-kötegyáni vasútvonal mellett fekvő nagyközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 309, lakosaié 1521. Vasútja és távírója van, postája Kötegyán. Régen királyi birtok volt, melyet a XVIII. században az Eszterházyak kaptak adományképen. Most okányi Schwarcz Ábrahám örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Gör. keleti temploma 1848-ban épült. Dűlői közül a Wimmer-dűlő bír jelentőséggel, a mennyiben a XVII. század elején, egy Wimmer nevü kapitánynak volt a birtoka. Ide tartozik Sziltarcsa puszta is, mely azonosnak látszik azzal a Szil nevü községgel, a mely a XIII. században mint püspöki birtok szerepelt.

Mérág, a béli hegyek alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 56, lakosaié 303. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. keleti püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma a XVIII. század közepén épült.

Mézes, a Fekete-Körös völgyében, a Mézes-patak mellett, a nagyvárad-belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 123, lakosaié 612. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. E község azonosnak látszik azzal a középkori Méhes nevű községgel, melyet János Zsigmond fejedelem 1568-iki adománylevelével Ábránffy Zsigmond fiainak juttatott. Földesura a mult század elején a nagyváradi gör. kath. püspökség volt. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen. Itt született Román Miron gör. keleti metropolita.

Meziád, a kis belényesi havasok alján, a Meziád-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 312, lakosaié 1535. Postája Remete, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspök volt. Gör. keleti temploma 1900-ban épült. Hajdan e község ezüst- és ólom-bányáiról is ismert volt. Itt van a híres meziádi cseppkőbarlang. Kapuzata mintegy 16 méter széles és 10 méter magas. Előcsarnoka közel 200 méter hosszú és azután következik az óriási arányu barlang, mely mintegy 200 ölnyi hosszúságban, egyenes irányban nyúlik befelé és belőle ágaznak szét a folyosók. E barlangnak egyik nevezetessége, ritka szépségű cseppkő-alakzatait nem tekintve, az is, hogy három emelete van, melyek egymás fölött keresztben húzódnak. E barlangból ered a Meziád-patak.

Mező-Gyán, az alföldi síkságon, a Korhány-folyás és a Salamon-ér zuga között fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 326, lakosaié pedig 2098. Postája Geszt, távírója és vasúti állomása Nagy-Szalonta. E község már a XIII. század elején mint a királyi várszolgák lakhelye szerepel. 1463-ban az Andacsyaknak van itt birtokuk. Azután kincstári birtok lett, később pedig a borosjenői Tisza családot uralta. Most Tisza Kálmánnak és a nagyváradi 1. sz. püspökségnek van itt birtoka. A község ősi, románkori egyháza még 1721-ben fennállott. A mostani református templom 1794-ben épült. Ide tartoznak Kéza, Nagy-Gyanté és Kis-Gyanté puszták is. Kéza puszta, mint püspöki birtok, már a XIII. században szerepel. A község határában, a Mező-Gyán és Gyanté puszta közötti Csapás-éren a török dúlások alkalmával ütközet volt. A mikor a 70-es években e mellett az ér mellett gátat emeltek, nagymennyiségü török kardot, zablát, kengyelvasat, nyeregkápát stb. találtak.

Mező-Keresztes, az alföldi síkságon, a nagyvárad-püspökladányi vasútvonal mentén fekvő nagyközség, a hasonnevű járás székhelye, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 591, lakosaié pedig 3276. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község a XIII. században Fancsal néven szerepelt és ekkor egy része a nagyváradi székes káptalané volt. A XIV. század vége óta a nagyváradi püspöké. Rajta kívül még Fekete Sándornak is van itt nagyobb birtoka. A községben levő ev. ref. templomot a XVII. században építették, a róm. katholikust 1857-ben. Az izraelitáknak is van itt imaházuk. A községben két gőzmalom van, a lakosok pedig két olvasó kört tartanak fenn. Ide tartoznak Boglyucz, Pintye, Jámbor és Pántya puszták is. A község határában levő Septelydomb körül terült el hajdan Septely községe, mely mint a Septelyi család birtoka, már 1332-ben szerepel. 1379-ben kis-zomlini Ramaz fia Mihály deák kapja; később egy részét Tapolcsányi János prépost bírja. 1552-ben már püspöki birtok.

Mező-Peterd, az alföldi síkságon, a nagyvárad-püspökladányi vasútvonal mentén fekvő kisközség, róm. katholikus, gör. keleti és ev. ref. vallásu magyar és oláh lakosokkal. Házainak száma 90, lakosaié 799. Van postája, 115távírója és vasúti állomása. A mező-keresztesi járás egyik körjegyzősége. E község hajdan nem a mostani helyén, hanem odább, Váncsod felé, a "Puszta" nevű dűlőn feküdt. 1382-ben a Mezőpeterdi család birtoka, a mikor is, az egykorú összeírásokban, Mezőpeterd és Fegyvernekpeterd, egymás mellett fekvő két község. 1485 körül már csak a mai nevén találjuk feljegyezve. 1552-ben Ártándy Kelemen, Peterdy Mihály és Bodó Ferencz fordulnak elő mint birtokosok. 1733-ban pedig Gázsy János. Ősi egyháza, mely a Szentháromság tiszteletére volt szentelve, rég elpusztult. A mult század elején a Gázsy család volt itt a birtokos, mely két kúriát is építtetett. Az egyik most Elek Gusztávé, a másik pedig Gázsy Etelkáé. A községben levő róm. kath. templom 1758-ban épült, míg a gör. keletinek az építési ideje ismeretlen. Ide tartoznak Etelka, Gázsi, Elek és Gusztáv puszták.

Mező-Sas, az alföld síkságon, a Kutas- és az Ölyvös-patak között fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 291, lakosaié pedig 1709. Postája Furta, távírója Zsáka, vasúti állomása Berettyó-Ujfalu, vagy Mező-Keresztes. A Csáky család egy 1410-iki oklevelében Sas, majd Saas néven van említve. 1486-ben mint nemesi birtok szerepel. 1552-ben az Ártándy és a Sassy család van itt, később azután a község lakosai Bocskay és Bethlen fejedelmektől szabadalomleveleket nyertek, melyeket ma is kegyelettel őriznek. Lipót király az Eszterházyaknak adományozta, a kik még a mult században is bírták. 1660-ban Szejdi basa seregei feldúlták a községet, mely 36 évig lakatlanul maradt. Ev. ref. temploma 1773-ban épült, de csak vályogból, mint ebben az időben az e vidéki ref. templomok nagy része. Az idők folyamán azután lassanként átalakították.

Mező-Telegd, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, a központi járás körjegyzősége, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 233, lakosaié pedig 2501. Van postája, távírója és vasúti állomása. A Csanád nemzetség birtokainak központja. Monostoros hely, a hol a hagyomány szerint a templáriusok klastroma állott, melybe 1335-ben Csanád érsek a Ferencz-rendieket telepítette. 1503-ban már vegyesen lakták magyarok és oláhok; ugyanis ez évben Toldy János "Telegd városában levő úgy magyar, mint oláh jobbágytelkeit" 24 arany forintért elzálogosította Telegdy Istvánnak. A reformáczió alatt Telegdy Miklós és Mihály osztozkodnak a kolostor egyházának szent 116edényein és egyéb kincsein, melyeknek értéke, egykorú becslés szerint, 1200 magyar forint volt, a mi ebben az időben nagy vagyont képviselt. A Ferencz-rendiek 1561-ben hagyták el a klastromot, ekkor azonban a kolostor egyházán kívül még egy templom volt a községben, a mai református templom, melyet az 1561-iki osztálylevél már mint régi templomot említ. Ennek szerelvényei az említett osztálylevélben 200 magyar forintra vannak becsülve, a mi szintén elég tekintélyes összeg volt abban a korban. A templom csúcsíves épület, melynek tornya azonban újabb. Telegdy István építtette 1507-ben. A szentély déli falában vörös márványlapon a Telegdyek czímere látható és ugyanitt több régi, érdekes falfestmény. A czímerrel szemben sisakos, pánczélos vitézt ábrázoló, márványból faragott, domborművű alak van befalazva. Az alak oroszlánon áll és jobbjában buzogányt tart. A szentély északkeleti oldalán feliratos tábla van, mely a templom építésének idejéről ad felvilágosítást. Itt van a Telegdy család sírboltja is, és itt nyugszik Telegdy Miklós pécsi püspök és Bocskay fejedelem neje, Hagymássy Margit. A községben volt a Csanád nemzetségnek várkastélya is. A nemzetség ide települt ága e község után vette fel a Telegdy nevet. 1524-ben a községnek híres malma volt, mely "István pap malma" néven szerepel. A többször említett 1561-iki osztálylevél a község iskolájáról is megemlékezik. 1463-ban a Nagymihályi család is birtokos itt. 1561-ben Telegdy István hűtlenség bűnébe esett, miért is II. János választott király elvette tőle Telegdet s Békes Gáspárnak, Csáky Boldizsárnak és Spanit Jánosnak adományozta. A XVIII. század végén és a mult század elején a gróf Haller, gr. Korniss, a Baranyi és Ugray, a Miskolczy, Técsy és a Kiss családok birták. Most Telegdi József orsz. képviselőnek van itt nagyobb birtoka és két szép kastélya: egy emeletes és egy földszintes. A tulajdonos érdekes és gazdag könyvtárában számos nagybecsű régi mű található, úgyszintén megvan itt a legrégibb országgyűlési naplók ritka teljességű gyüjteménye. A kastélyhoz szép park 117tartozik. E községben született - a XIV. században élt - Telegdy Csanád esztergomi, Telegdy Tamás kalocsai és esztergomi érsek, Telegdy István, II. Ulászló kincstárnoka, a kit a Dózsa György keresztesei végeztek ki és Telegdy Miklós püspök. A vasúti állomás mentén egész gyárváros terül el. Itt van a Bihar-Szilágyi Olajipar R. T. telepe, a Magyar Aszfalt R. T. és a Hazai Aszfalt R. T. telepe, a Bihari Szénbánya és Villamossági R. T. telepe és sodronypályájának végállomása. Sátori Mór vegyészeti gyára, Biehn János fedéllemez-gyára s Kollár és Társa kocsikenőcs-gyára. A községben a református templomon kívül róm. kath. és gör. keleti templom is van. Ide tartoznak Bunda, Keserü és Krisár puszták. 1743-ban, az akkor uralkodott pestis, a lakosok nagy részét elpusztította, 1851-ben pedig az árvíz okozott óriási károkat. A lakosok kaszinót, népkört és önk. tűzoltó egyesületet tartanak fenn.

Mező-Telki, a Sebes-Körös balpartján, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 119, lakosaié 683. Hajdan Telegd tartozéka volt. Mint ilyent már a bécsi codex említi a XIII. században. A pápai tizedjegyzékben Teluki néven van feljegyezve. Nem hiányzik a neve a Telegdy család egyik adomány- és osztályleveléből sem; egész kihaltáig az uradalmához tartozott. Földesurai a mult század elején a báró Huszár, a gróf Haller és a gróf Korniss családok voltak. Most Telegdi József orsz. képviselőnek van itt nagyobb birtoka. A református templom 1790-ben, a gör. keleti 1700 körül épült.

Micske, a Berettyó mentén, a Rézhegység nyúlványai alatt fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 268, lakosaié pedig 1316. Postája van, távírója és vasúti állomása Vedres-Ábrány. E község a középkorban Sólyomkő vár tartozéka volt. Első ismert birtokosa a XIII. században a Borsa nembeli Lóránt vajda volt, azután öcscse Kopasz nádor. Erről a koronára száll, 1367-ben pedig Telegdy Tamás esztergomi érsek révén, rokonaira, a losonczi Bánffyakra. A XV. században kusalyi Jakcs László, Országh Mihály nádor, Perényi Imre nádor és Drágfi 118János országbíró voltak a földesurai. 1606-ban Bocskay fejedelem Báthory Gábornak hagyományozza, azután Zólyomy Dávid és neje Bethlen Katalin szerepelnek itt birtokosokul. A XVII. század közepén már a Baranyi család kezén találjuk, most pedig Baranyi Ödönnek és Strasser Alfrédnak van itt nagyobb birtoka. Egy 1452-iki oklevélben mint város említtetik s ebben a korban hol Mikcse, hol Miske a neve. Ősi egyháza, mely ma a reformátusoké, a XIII. században épült. Az egyház birtokában 1690-ből származó értékes ötvösmű van. A róm. katholikus templom 1754-ben épült és itt is őriznek érdekes középkori ezüstkelyhet. A községben régi kastély is van, melyet még a Zólyomiak építtettek. Van itt hitelszövetkezet és olvasókör is. A község határában érdekes régiségeket találtak, többek között egy hamvvedret, sisakot, kardot és arany mente-kapcsot. Szászkuta, Szódob, Iruszló, Gardo és Zsádonta nevű dűlői bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. Az ide tartozó Sánczi puszta hajdan község volt és a XIII. század első felében, a püspök tizedjegyzékben is előfordul a neve.

Mihellő, a Királyerdő nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 85, lakosaié 452. Postája és távírója Drág-Cséke, vasúti állomása Hollód. Hajdan Méhellő, később Mirló néven püspöki birtok, a hol a püspöki egyházmegye területén behajtott méhtizedet gyüjtötték össze. Most is a püspöknek van itt birtoka. Gör. keleti temploma a XVIII. sz. közepén épült.

Mikló-Lázur, a Királyerdő nyúlványai alatt, a Gyepes-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 108, lakosaié 477. Itt van a magyar-csékei járás egyik körjegyzősége. Postája és távírója Drág-Cséke, vasúti állomása Magyar-Gyepes. Földesura a váradi püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma a XVIII. század közepén épült.

Mocsár, a Fekete-Körös és a hollód-vésztői vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 95, lakosaié 552. Postája és távírója Tenke, vasúti állomása Gyanta-Mocsár. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. katholikus temploma 1860-ban épült.

Mocsirla, az alföldi síkság szélén, Arad vármegye határán fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 129, lakosaié 710. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura 119a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma, a régi fatemplom helyén, 1882-ben épült.

Monos-Petri, a Berettyó mellett, a székelyhíd-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan róm. kath. vallásu magyar lakosokkal. Házainak száma 131, lakosaié pedig 975. Van Postája, távírója és vasúti állomása. Hajdani neve, régi, okleveles adatok szerint, "Monasterium Seti Petri ." Mostani neve egykor híres malmáról ragadt rá; Molnos-Petri ugyanis annyi, mint Malmos-Petri. A XVI. században része volt itt a magtalanúl kihalt Makó családnak, s erre 1563-ban Varkocs Tamás eszközölt ki adománylevelet; rajtok kivül ez időben a Guthy család volt a helység földesura. E család leszármazottjai bírták a községet férfi és női ágon a következő sorrendben: Lónyay Gábor, Lónyay József, Diószeghy Sámuel, Bogáthy Pál, Klobusiczky Ignácz, Klobusiczky Ede és végre ennek fia, Klobusiczky Béla, a ki itt ma is birtokos. Az úrilakot, melyben lakik, 1802-ben Bogáthy Pál építtette. Az ev. ref. templom, mely az u. n. "Ungoravár" dűlőnél emelkedik, már a XVI. században fennállott és egykorú feljegyzések szerint akkoriban a veres barátoké volt. Itt van a Diószeghy család sírboltja is, a hol Diószeghy Sámuel sógora, Pósalaky János is nyugszik, kinek czímere 1726-ból a templomban látható. A község mellett levő, kettős sánczczal ellátott várhely köveit széthordták és így annak ma már csak a földhányásai láthatók. A községben levő róm. kath. kápolnában, mely Klobusiczky Béla tulajdona, egy 1665-ből származó érdekes kelyhet őriznek, mely Lónyay Krisztina ajándéka. A község lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. Ide tartozik Farkaskut puszta.

Monostor-Pályi, a debreczen-derecske-nagy-létai vasútvonal mentén, Hajdu vármegye határán fekvő nagyközség, melynek lakosai túlnyomóan ev. ref. vallásu magyarok. Házainak száma 278, lakosaié pedig 2035. Van postája, távírója és vasúti állomása. Hajdan Nyír-Pályi néven szerepelt. Ősrégi monostoros hely, mely a XIV. század elején már hanyatlóban volt. 1552-ben a község 30 telekből áll, mely a prépostság és a váradi püspök birtoka. A hagyomány a község határában levő, u. n. Akasztó dombot 120tartja a prépostság és a monostor helyének. 1461-ben az álmosdi Chyre család is szerepel itt. A XVII. század első felétől a következő birtokosai voltak: Tihanyi Ferencz temesi gróf, Ödönffy, Szunyogh, Dráveczky, Tóth, Molnár, Miskolczy, Klobusiczky, Paksy, Horváth, Szártory, Simay családok; most pedig Gorove Jánosnak, Kövesdy Imrének, Klobusiczky Gézának és Paksy Albertnek van itt nagyobb birtoka és a két utóbbinak csinos úrilaka. Az egyiket Paksy József 1800 körül építtette, a jelenlegi tulajdonos pedig 1898-ban átalakíttatta. A másikat Klobusiczky István a mult század elején építtette, mostani gazdája pedig 1898-ban ujból restauráltatta. A községben levő ev. ref. templom régi építmény, melyet 1803-ban megujítottak. Az egyház birtokában 1747-ből származó szép ezüst-kehely van. A "Török-hányás" és "Rákóczy-tiszta" nevű dűlőkön a hagyomány szerint a törökök, illetőleg II. Rákóczy Ferencz hadai táboroztak.

Nadántelek, a Rézhegység nyúlványaihoz tartozó Homoród-hegy alatt fekvő kisközség, túlnyomóan gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 54, lakosaié 285. Postája Hagymádfalva, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. E község a XV. században mint Csáky birtok szerepel. A mult század elején a Balku és a Fényes családok voltak a birtokosai. Gör. katholikus temploma 1784-ben épült.

Nagy-Bajom, a Nagy-Sárréten, a püspökladány-füzesgyarmati vasútvonal mentén fekvő nagyközség, melynek lakosai ev. ref. vallásu magyarok. Házainak száma 777, lakosaié pedig 4143. Van postája és vasúti állomása, távírója pedig Báránd. A Sartivánvecse nembeli Bajoniak ősi fészke. A XV. század elején Szabolcs vármegyéhez tartozott, 1459-ben Békéshez számítják, de 1499-ben már mint biharmegyei község szerepel. 1522-ben város és vásáros hely, mely szabadalmait és kiváltságait Ferdinánd királytól nyerte. A Bajoniak, kik 1572-ben uj adománylevelet eszközölnek ki Nagy- és Kis-Bajomra a királytól, várat is emeltek e községben, melyet János Zsigmond 1566-ban elfoglalt. 1552-ben 38 portából áll és birtokosa Bajoni Ferencz. A vár 1514-ben elpusztult, de 1527-ben ismét fennáll. 1566-ban Csukath Péter, Szapolyai egyik vezére a parancsnoka és később tulajdonosa 1592-ig. Majd az erdélyi fejedelmek kapitányainak, mint Nagy Andrásnak, Lónyai Farkasnak, stb. kerül a birtokába. Azután Petneházy Istváné, utóbb pedig a herczeg Eszterházy és a báró Dessewffy családoké. Most Lovassy Ferencznek és Tóth 121Lászlónak van itt nagyobb birtoka. A község határában 1659-ben a törökök és a magyarok között ütközet volt. 1806-ban majdnem az egész község a lángok martaléka lett. A községben levő ev. ref. templom, az ősi egyház helyén, a XVII. század elején épült. Az egyház birtokában egy ezüst-tányér és egy érdekes szegletes ezüst-pohár van, melyeket Petneházy Istvánné, sz. Király Anna 1619-ben és 1633-ban ajándékozott az egyháznak. Van a községben olvasóegyesület, dalegyesület, temetkezési és kiházasítási egyesület. A községnek két dűlője figyelmet érdemel. Az egyik, az "Akasztóhalom-dűlő", abból az időből veszi elnevezését, a mikor a község pallosjogot gyakorolt, a másik, a "Csukat-árok" a hol Csukath Péter, a község és a vár egykori ura, egy 800 ölnyi árkon vízi malmot építtetett. E községhez tartozik Móricz puszta.

Nagy-Báród, a Királyhágó és a Magura alatt, a Sebes-Körös völgyben fekvő kisközség, az élesdi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 408, lakosaié pedig 2549. Postája van, távírója és vasúti állomása Rév. A királyhágói útvonal őrizetére kirendelt báródi szabad jobbágyok ősi fészke, a báródsági kerület és kapitány székhelye, mely már Benedek váradi püspöknek egy 1291-iki jegyzékében szerepel. 1465-ben Magyar-Báród néven említik. A mult század elején kb. 300 szabad jobbágy lakta. Ősi, kis egyháza, mely az átmeneti korból való, még fennáll és a gör. katholikusoké. Hajdan ezüstbányái is voltak, most kőszénbányája van. Hegyeiben sok fehér kovakő és márvány van. Ide tartoznak Sarán, Zboristya, Magarics, Pallady-erdő és Szállender-erdő puszták.

Nagy-Kágya, az érmelléki hegyek nyugati szélén, az érmelléki vasút mentén fekvő kisközség, melynek lakosai ev. ref. vallásu magyarok. Házainak száma 53, lakosaié 510. Vasútja van, távírója és postája Szkelyhíd. A község az 1404-iki adóösszeírásban már szerepel. 1438-ban mint pusztáról találunk róla említést. A XV. században a Jákó, Majosy és az Upory család a birtokosa, később azután a Lónyay család. Jelenleg özv. gr. Pongrácz Vilmosnénak van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melynek földszintjét gróf Pongrácz Vilmos nagyatyja: vásáros-naményi és nagylónyai Lónyai József cs. és kir. kamarás építtette 1820-ban. Ezt azonban gr. Pongrácz Vilmos 1895-ben emeletesre emeltette és teljesen átalakítva, főuri kényelemmel rendezte be. A kastélytól nem messze, a szép angol parkban, van a díszes családi sírkápolna, mely egyszersmind róm. kath. templomul is szolgál.

Nagy-Kér, Nagyvárad közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 81, lakosaié 520. Postája, távírója és vasúti állomása Fugyi-Vásárhely. A váradi regestrum a XIII. század elején egy Isten nevű lakosát említi, a ki Szentösnek volt a fia. Ez időben Huss birtoka volt, később pedig Pál országbíróé, azután a váradi egyházé. Most is a váradi 1. sz. káptalannak van itt birtoka. A község gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Nagy-Kereki, az alföldi síkságon, a régi Kis-Körös mellett fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 243, lakosaié pedig 1790. Postája van, távírója és vasúti állomása Mező-Keresztes. E község a Szentivánvecse nembeli Borsiak és később az Ártándiak birtoka. A pápai tizedjegyzékben már 1332-ben szerepel. A XVI. században Ártándy Kelemen bírja, kinek itt várkastélya van, - e század vége felé Báthori István erdélyi fejedelem és Bocskay István. Majd Báthori Gábor teszi rá a kezét, 1611-ben a császáriak birtokában van a várral együtt, de azután ismét visszakerül az erdélyi fejedelmek uradalmába, a kik után a Bucsyak, a Mártonosy, a Hodossy, a Csanády, a Menszáros, a Pappszász, Bay, Ercsey, Péchy, Rásztokay, Vér és Thorma család következett. Most báró Königswarter Hermannak, Lakatos Jánosnak, Rigó Ferencznek, Pappszász Józsefnek, Péchy Tamásnénak, Platthy Miklósnak és báró Salvinénak van itt nagyobb birtoka és báró Königswarternek szép régi úrilaka, melyet még Thorma Sámuel építtetett. Lakatos János tulajdonát képezi a hires Bocskay-féle várból épült régi kúria, melynek egyik ép saroktornya hajdan a várhoz tartozott. A vár még 1569-ben "derekas erősségnek és jeles várnak" van felemlítve. Itt verte meg 1604-ben Örvendy Pál, Bocskay várnagya, Belgiojoso seregét. Ennek az emlékét őrzi az u. n. Perzsi-halma is, mely a várnagy leányának a nevét viseli, a ki, mint a hagyomány mondja, a várból kiszökött, hogy a Székelyhídon táborozó csapatoknak hírt vigyen a vár szorongatott helyzetéről, és a mikor visszatért, a császáriak elfogták és meggyilkolták. Holtteste fölé emelték volna azután azt a dombot, mely ma Perzsi-halma néven ismeretes. 1705-ben II. Rákóczy Ferencz csapatai táboroztak itt. Az itteni szájhagyomány a község nevére is érdekes magyarázatot tud. A mikor ugyanis Szent László holttestét Váradra szállították, a templomdombon álló halottas szekér kerekei maguktól megindultak Várad felé. A községben olvasó- és dalegyesület s hitelszövetkezet van. A határában levő Ádám puszta hajdan község volt; Paptagja nevü dűlőjén pedig hajdan templom állott. Még most is találnak itt keskeny, kicsi, 123de aczélkeménységü téglákat. A községben levő ev. ref. templom 1790-ben épült, de a torony csak 1837-ben. Az egyház birtokában több érdekes, régi ötvösmű van és pedig egy aranyozott ezüst-tányér 1617-ből, mely Báthori Anna ajándéka, egy aranyozott nagy ezüst-kehely, a hozzá való ezüst-tányérral 1631-ből, mely iktári gróf Bethlen István ajándéka, és egy aranyozott fedeles ezüst-kanna 1742-ből, mely id. Hodossy János ajándéka. A községházán a község régi pecsétjét őrzik 1605-ből, "Kereki város" körirattal. Ide tartoznak Évasárja, Pappriasz és Rigó puszták is.

Nagy-Kerpest, a Riu-patak mellett, a dobresti szárnyvasút mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 83, lakosaié 430. Postája, távírója és vasúti állomása Dobrest. Földesura a kir. kincstár volt, de a mult század első felében Verner Jakabnak is volt itt birtoka. Gör. keleti temploma 1750-ben épült.

Nagy-Léta, az alföldi síkságon, a debreczen-nagy-létai vasútvonal mellett fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 928, lakosaié pedig 6000. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község a váradi regestrumban már 1229-ben szerepel. Később Bolondócz vár tartozéka volt. V. István alatt Furd királyi tárnok a földesura, 1291-ben pedig a Gutkeled nembeli Kozma. A XIV. század elején már a mai nevén szerepel, míg korábban csak Léta néven. A XV. században a henczidai Bacsó, a Marczaly ás a Zólyomy család bírja. 1520-ban vámszedő hely. Későbbi birtokosa a báró Dietrichstein, utána a báró Mandel család, melynek itt a mult század elején mintagazdasága és szeszfőzője volt. Most gr. Zichy Tivadarnak és Fisch Ignácznak van itt nagyobb birtoka és szép úrilaka. A községben három templom és egy kápolna van. Ev. ref. temploma, az ősi egyház helyén, 1790-ben épült, a gör. kath. oláh templom 1802-ben, a ruthén templom 1859-ben. Azonkívül van itt egy róm. kath. kápolna, melyet 1899-ben építettek. Van a községben takarékpénztár, két olvasóegyesület, 3 temetkezési egyesület és önkéntes tűzoltóegyesület. Az itteni kisdedóvó intézet Nagy Sándor nevü derék földmivesnek köszöni létrejöttét, a ki végrendeletében kb. 20,000 koronát hagyományozott erre a czélra. A községhez tartoznak Liget, Cserekert, Kis-Csákó és Nagy-Csákó puszták.

Nagy-Maros, a béli hegyekben, a Vala-Mare-patak mellett fekvő kisközség, a béli járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. 124Házainak száma 75, lakosaié 429. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi latin szertartásu püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1897-ben épült.

Nagy-Patak, (élesdi járás), a Rézhegység alatt, a nagyvárad-kolozsvári országút mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 99, lakosaié 458. Postája Nagy-Báród, távírója és vasúti állomása Rév. E község azelőtt a báródsági kerülethez tartozott. Gör. keleti temploma 1830-ban épült.

Nagy-Patak, (magyar-csékei járás), a Király-erdő alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 47, lakosaié 236. Postája Venter, távírója és vasúti állomása Hollód. Földesura a nagyváradi 1.sz. püspökség votl, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1721-ben épült.

Nagy-Rábé, az alföldi síkságon, a Nagy-Sárréten fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 431, lakosaié pedig 2806. Postája és távírója van, vasúti állomása Sáp. A község hajdan Nagy- és Kis-Rábé néven ikerközség volt. A XV. században az Okányiak és a henczidai Bacsók britoka, a XVI. században Kis-Rábé a váradi püspökségé, Nagy-Rábé pedig, a hol akkor 21 porta volt, Bajomi Ferenczé. Az erdélyi fejedelmek alatt a bajomi vár urai voltak a birtokosai. Most a püspökségen kívül még a rétszentmiklósi Des Echerolles-Kruspér családnak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka. A birtok 1750-ben donáczió útján jutott a Kruspér család tulajdonába és házasság utján lett a mostani tulajdonosé. A községben levő ev. ref. templom a XVII. század elején épült. Az egyház tulajdonában egy 1632-ben készült szép ezüst-pohár van. A török dúlások alatt a község sokat szenvedett a szomszédos nagybajomi várból kirohanó török csapatoktól. Az ide tartozó "Király-útja" dűlő, az itteni néphagyomány szerint, onnan veszi a nevét, hogy azon utazott volna II. József császár Füzes-Gyarmat felé. Van a községben népkör, olvasó kör és önk. tűzoltó-egyesület. Határában állott hajdan Pázmán nevü egyházas község, mely a XIV. században, mint a Pázmán nemzetség birtoka van említve. Ide tartozik Rét-Szent-Miklós puszta Nagytanya, Bogárzó és Füst tanyákkal és Kis-Rábé, Nagy-Rét és Ásvány puszták is.

Nagy-Szalonta, az alföldi síkságon, a nagyvárad-gyulai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, melynek lakosai ev. ref. vallásu magyarok. Házainak száma 1995, lakosaié pedig 14173. Van postája, távírója és vasúti állomása. Már az 1332-35-iki pápai tizedjegyzékben szerepel, de a XVI. századig csak jelentéktelen község, melynek ősi birtokosa a Toldy család volt. 1433-ban a Toldyakon kivül a Nadaby családot is itt találjuk. 1552-ben a község összesen 13 és fél pusztából áll. 1556-tól a század végéig az erdélyi fejedelmek fenhatósága alá tartozik. 1598-ban a Nagyvárad alól visszavonuló török hadak elpusztítják és kb. 8 évig lakosok nélkül marad. Ekkor a köleséri hajduk telepednek ide, a kiknek Bocskay fejedelem 1606-ban Kölesér községet adományozza. E hajdúk azonban, számszerint háromszázan, előnyt adnak a Szalontán való letelepedésnek és 1625-ben meg is veszik Toldy Györgytől 1000 tallérért. 1610-ben Báthori Gábor fejedelem a szalontai hajdúknak vámszedési jogot ad. Egy 1618-iki oklevélen, mely Jóte Ferencz főkapitánysága alatt Nagy-Szalontán kelt, látjuk a szalontai hajdúk első pecsétjét, melyet Bocskaytól nyertek egyéb szabadalmaikkal együtt. A pecsét-czímer oroszlánnal viaskodó sast ábrázol. A főtéren még maig is fennálló s napjainkban restaurált csonka torony, hajdani várának őrtornya volt. A várat 1620 körül kezdték építeni és 1636-ban már készen volt, mert a törökök ellen vívott Szalonta környéki harczokban már szerepelt. Hajdulakosai 1631-ben és egy évvel később I. Rákóczy Györgytől több pusztára nyernek adományleveleket. 1251658-ban a lakosok a községet, a törökök közeledtének hírére, hogy az ellenség ott pusztaságot találjon, II. Rákóczy György parancsára elpusztítják és a községből minden jószágokkal elmenekülnek. Az így pusztán maradt község csak a század végén kezd ismét benépesülni és 1695-ben már ismét szervezkedik. 1702-ben Lipót császár herczeg Eszterházy Pál nádornak adja zálogba, 1745-ben pedig Mária Terézia Eszterházy Antal Pál herczegnek adományozza. A XVIII. század végén és a mult század elején még kb. 200 nemes család lakta a várost, melynek állattenyésztése már a mult század elején európai hírű volt. Ősi egyháza, a mai református templom helyén állott, még pedig akkoriban a váron belül s kőfallal és védő tornyokkal volt megerősítve. A község egyéb történeti eseményeiről más helyen bővebben van szó. Örök nevezetességre az által emelkedett, hogy itt született Arany János 1817-ben. Barabás Miklóstól festett életnagyságu képét a városházán őrzik, míg a nemrég restaurált Csonka-toronyban Arany-muzeumot rendeztek be. A községben két templom és egy izr. imaház van. A református templom 1776-ban épült, melyhez az engedélyt József császár 1768-ban, mint trónörökös, Szalontán való átutazása alkalmával adta meg. Az e templomhoz szükségelt rengeteg téglának nagyobb részét maguk a református hívek sajátkezűleg vetették, hogy templomukat felépíthessék. A róm. katholikus templom 1877-ben épült. A református egyház több érdekes, régi ötvösművet őriz a XVIII. sz. elejéről. A községet, a török korbeli dúlásokon kívül, más súlyos csapások is érték. 1794-ben oly inség volt a nagy szárazság következtében, hogy a lakosok gyékény- és sásgyökereket őröltek meg lisztnek. Az 1816-17-iki nagy inséget az árvizek okozták. 1261834-ben 137, 1847-ben 790, 1863-ban 123 lakóház égett le. 1849-ben az orosz sereg átvonulása is sok bajt okozott. A határában levő "Testhalom" nevü dűlő fedi a Madarász és Szalonta között 1636. okt. 6-án elesett magyar és török harczosok tetemeit. A községben van úri kaszinó, iparos-kör, kereskedők társasköre, gazda-kör, Arany-emlék-egyesület, önk. tűzoltó-egylet, dalegylet, zene-egylet, athletikai klub, műkedvelő társulat, két takarékpénztár, két piczulás-bank, hat temetkezési és két kiházasítási egylet, közkórház, községi árvaház, községi algymnásium, két nevelőintézet, gazdasági ismétlő iskola, három téglagyár, gőzmalom és olajütő-gyár. A községhez tartoznak Barmód, Andacs, Atyás, Cserepes és Kölesér puszták. Barmód puszta a XIII. században egyházas község és a váradi püspök birtoka volt. A Templomhely nevű dűlőn állott temploma és temetője. Atyás nevü pusztája már az 1401-iki adóösszeírásokban szerepel; de az egész vidék legjelentékenyebb és legnagyobb községe a középkorban kétségkivül Kölesér volt, mely még a XVI. században is mint a köleséri kerület központja szerepel és pedig nagy kiterjedésénél fogva, kis- és nagyköleséri kerület néven. 1273-ban püspöki birtok. Az 1332-iki pápai tizedjegyzék két papját említi. Már a XIII. században is egyike a vármegye legnagyobb vásáros helyeinek. Bunyitai Vincze jeles tudósunk IV. László király eltaszított nejének Izabella Erzsébetnek egy hártyára írott levelét őrzi, mely 1282-ben Köleséren kelt. 1495-ben már iskolája is említtetik, sőt annak Zsoldos János nevü tanítója is. 1548-ban Erdély és a kapcsolt részek itt tartottak országgyűlést, melyen Fráter György mint Erdély kormányzója jelen volt. Az "Egyházdűlő" név alatt ismeretes helyen állott hajdan a város egyháza. "Várdomb" nevü dűlőjére a hagyomány várat helyez, a mit némely történeti nyomok is támogatnak. Odébb, a sarkadi határban levő "Királymezeje" nevü dűlő azonosnak látszik azzal, a honnan 1349. jul. 17-én Meszesi Demeter váradi püspök egyik levelét írta. - Nagy-Szalonta határában állott hajdan Mező-Panasz egyházas község is, mely a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékben szerepel, továbbá Vásári község, melyet a Bölönyi-család egyik oklevele Kis- és Nagy-Vásári néven említ. A Vásáry nemzetség ősi, névadó birtoka. E családdal volt közeli vérrokonságban Vásári vagy Szűgyi Miklós, a XIV. század közepén esztergomi érsek s Nagy Lajos egyik kitűnő diplomatája. Egyháza tekintélyes lehetett, mert 1349-ben II. Kelemen pápa 100 napos búcsut engedélyezett neki. 1334-ben két papja szerepel.

Nagy-Szántó, az alföldi síkság szélén fekvő kisközség, a mező-keresztesi járás egyik körjegyzősége, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 220, lakosaié pedig 771. Postája Nagy-Kereki, távírója és vasúti állomása 127Mező-Keresztes. E község már a XIII. század elején szerepel egy perben. Kis- és Nagy-Szántó hosszú ideig együtt említtetnek és egyházilag is együvé tartoztak. Legrégibb földesurainak egyike az Eördög család, melynek révén a község egy darabig Ördög-Szántó néven is szerepel. 1398-ban a kápolnai Pálos szerzetnek is van itt birtoka. Későbbi birtokosai 1409-ben a Borsy, 1453-ban a Pázmány, 1489-ben a gyaráni Partasi család, 1459-ben a földesi Nagy-családot is itt találjuk, később azután a Bajoniak lesznek a földesurai, a XVIII. század második és a mult század első felében pedig a Józsa, Péchy, Bige, Ercsey és a Vad családok. Most báró Königswarter Hermannak van itt nagyobb birtoka. Az ev. ref. templom építési ideje meg nem állapítható. A gör. kath. templom 1780-ban épült. Ide tartoznak Cserepes és Medgyes puszták is. A Hadi út- és Székdomb-dűlők bizonyos jelentőséggel látszanak bírni.

Nagy-Tótfalu, a Rézhegység nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. A szalárdi járás egyik körjegyzősége. Házainak száma 168, lakosaié 945. Postája Szalárd, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. A pápai tizedjegyzékben Tót néven már 1332-34 között szerepel. A XV. századból három birtokosát ismerjük. Ezek a Szécsy, a Szokoly és a Sztári családok. Később a gr. Csákyak lettek a birtokosai, most pedig Róheim Náthán bírja. Gör. keleti temploma 1862-ben épült.

Nagy-Ürögd, az alföldi síkság szélén, a nagyvárad-gyulai vasútvonal mentén fekvő kisközség, a központi járás egyik körjegyzősége, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 149, lakosaié 1166. Postája, távírója és vasúti állomása Less. E községet Lodomér váradi püspöknek egy 1273-iki levele mint előbb káptalani, azután püspöki birtokot említi. Régi iratokban Irugd formában találkozunk a nevével. XIII. századi építésre mutatható ősi egyházának romjai a község határában egy dombtetőn még most is láthatók. A gör. kath. templom 1892-ben épült.

Nánhegyesel, a Királyerdő alatt, a Topa-patak völgyében a dobresti szárnyvasút mentén fekvő kisközség, a magyar-csékei járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 138, lakosaié721. 128Postája, távírója és vasúti állomása Dobrest. Birtokosa a kir. kincstár. Gör. keleti temploma 1755-ben épült.

Nyárló, a Királyerő alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 134, lakosaié 663. Postája Kardó, távírója Less, vasúti állomás helyben. Földesura a nagyváradi 1.sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1832-ben épült. A község határában rommaradványok láthatók, melyekről más helyen van szó.

Nyárszeg, az alföldi síkság szélén, a Vále nevü patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 107, lakosaié 837. Postája Gyapju, távírója és vasúti állomása Cséffa. E község már 1337-ben a pápai tizedjegyzékben szerepel. 1374 óta a váradi káptalan birtoka. Gör. keleti temploma 1858-ban épült.

Nyégerfalva, a Fekete-Körös völgyben, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 74, lakosaié 390. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. E község már a XIII. században püspöki birtok volt és akkor 9 telekből állott. A mult század első felében a gör. kath. püspök volt a földesura. Van református és gör. katholikus temploma, melyeknek építési ideje ismeretlen.

Nyermegy, a béli hegyek alatt, Arad vármegye határán fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 59, lakosaié 318. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök volt. Gör. keleti temploma 1850-ben épült.

Nyimoesd, a Bihar-hegység alatt, a Kreszulya-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallású, oláh lakosokkal. Házainak száma 183, lakosaié 929. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. katholikus püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1860-ban épült.

Nyüved, az alföldi síkság szélén, a Berettyó közelében, a nagyvárad-székelyhídi vasútvonal mentén fekvő kisközség, a szalárdi járás egyik körjegyzősége, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 98, lakosaié 638. Postája, távírója és vasúti állomása Pap-Tamási. E község a XIII. század végén Nyiveg néven szerepel. A XV. században a Hunyadyak és azután a Csákyak bírják. A XVIII. század második és a múlt század első felében a Juricskay, Dobozy, Reviczky, Széles és a Komáromy családé volt, most pedig Rigó Ferencz orsz. képviselőnek és id. Gálbory Sámuelnek van itt nagyobb birtoka és mindkettőnek csinos úrilaka. Rigó Ferencz a maga házát a 70-es években építtette. A tulajdonosnak igen érdekes fegyvergyüjteménye és kb. 3000 kötetből álló könyvtára van. A Gálbory-féle házat 1800 körül Dobozy Lajos insurgens óbester építtette és vétel útján került Gálbory birtokába. Református temploma 1830-ban épült. Somosdomb, Botafája, Farkasfája és Dékáll nevű dűlői bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. E községhez tartozik Kügy puszta is, mely a XIII. században már község és névadó birtokosa után Quid néven szerepel. A XIII. század elején a váradi regestrum Kügy nevű birtokosát említi, a ki Olivér fia volt. Később Rajnáld fia János a birtokosa, azután a nyüvedi nemeseké, később a koronáé.

Okány, az alföldi síkságon, a hollód-vésztői vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 560, lakosaié pedig 3108. Van postája, távírója és vasúti állomása. A váradi regestrum a XIII. század elején egyik lakosát említi, a kinek kezét Váradon a tűzes vas megégette. 1249-ben Pál országbíró és zalai főispán a birtokosa, a XV. században pedig az Okányi és a henczidai Bacsó család. 1507-ben királyi adományképen, egyenlő részben Verbőczi István országbíró és Torday 129Miklós kapják. 1572-ben az egész falura a Bajoni család kap kir. adománylevelet. Későbbi birtokosa a Szlávy, Uray, Noszlopy és a Gorove család volt, most pedig a Schwarcz család, melynek itt csinos, régi úrilaka van, melyet még a Szlávyak építtettek. A községbeli ev. ref. templom 1720-ban épült. A községen kívül emelkedő dombon, a hagyomány szerint, kolostor állott. A község lakosai két olvasókört és egy temetkezési egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Nyárfágy, Romogy, Pálos, Körösös, Varjas, Ebüllő, Tóhegy, Balázs és Csókás puszták.

Oláh-Apáti, az alföldi síkság szélén, a nagyvárad-belényesi vasútvonal közelében fekvő kisközség, a központi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 96, lakosaié 514. Postája és vasúti állomása Kardó, távírója Less. Fekvésénél fogva azonosnak látszik azzal az Apátival, mely 1402-ben mint Buga Péter váradi lakos birtoka szerepel. 1333-ban a pápai tizedjegyzékben is előfordul. Később a váradi 1. sz. püspök lett a földesura, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti templom 1830-ban épült.

Oláh-Gyepes, a Király-erdő nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 149, lakosaié 656. Postája, távírója és vasúti állomása Tenke. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1888-ban épült.

Oláh-Hodos, a Király-erdő alatt, a Topa-patak közelében fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 77, lakosaié 385. Postája Venter, távírója és vasúti állomása Hollód. Földesura a nagyváradi 1.sz. káptalan volt, mely itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma 1700-ban épült.

Oláh-Homorog, az alföldi síkságon, Nagy-Szalonta közelében fekvő nagyközség, kevés magyar és túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 276, lakosaié pedig 1599. Postája, távírója és vasúti állomása Nagy-Szalonta. A váradi regestrum már a XIII. században foglalkozik öt lakosával. Ősi nemesi birtok, a hol a Toldyak is birtokosok voltak. A mult század elején Klobusiczky Jánosnak és Blaskovics Sándornak volt itt birtoka, most pedig Sternthál Adolfnak van. Gör. keleti temploma 1837-ben épült.

Oláh-Kakucs, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu 130oláhok. Házainak száma 54, lakosaié 320. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. A XVII. század elejéig részét tette a Telegdiek uradalmának. A mult század első felében Szervenszky Béla volt a községben birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Oláh-Szent-Miklós, az alföldi síkságon, a Kis-Sárrét alatt fekvő nagyközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 409, lakosaié 2230. Postája, távírója és vasúti állomása Cséffa. Földesura a hg. Eszterházy család volt, most pedig Lovassy Ferencznek van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma 1787-ben épült. Határában egy várrom van, melyet Toldy Miklós várának tartanak. Az ide tartozó Libárdi puszta azonosnak látszik azzal a birtokkal, melyet II. Endre király 1234-ben Kálmán királyfi étekfogójának Demeter mesternek adományozott. Határában volt a török hódítás kora előtt Nagyfalu község is, melytől a Toldy család előnevét vette.

Olcsa, a béli hegyek alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 138, lakosaié 628. Postája Ökrös, távírója és vasúti állomása Tenke. E község már a XIII. század végén a püspöki uradalomhoz tartozott. Volt itt prépostsági templom is, melynek nyoma még meglátszik. Birtokosa most is a 1. sz. püspökség. Gör. keleti temploma 1862-ben épült.

Ottomány, az érmelléki hegyek alatt fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 197, lakosaié 1079. Postája van, távírója és vasúti állomása Ér-Mihályfalva. E község már 1263-ban mint Moys nádor birtoka szerepel. 1457-ben az albisi Zólyomiakat találjuk itt. Részbirtoka volt itt a XVI. század közepén kihalt Makó családnak is; ezt a birtokrészt 1563-ban Varkocs Tamás kapta. A XVIII. század második és a mult század első felében a Verebélyi örökösök, a Jasztrabszky, Komáromy, Inczédy, Balogh, Medve, Szabó, Péchy, Gulácsy, Fráter és Fényes családok osztoztak rajta, most pedig Jasztrabszky Kálmánnak és Szabó Gyulának van itt nagyobb birtoka. Van a községben két régi úrilak is. Az egyiket Komáromy György építtette és ez most Szabó Gyuláé, a Jasztrabszky Kálmánét pedig Jasztrabszky Ignácz építtette. Ev. ref. temploma részben az ősi, románkori egyház maradványa. E községben született szentjóbi Szabó László költő 1767-ben. Hozzá tartozik Szent-Demeter puszta.

Ökrös, az alföldi síkság szélén, Arad vármegye határának közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, túlnyomóan oláh lakosokkal. Házainak száma 206, lakosaié pedig 1079. A béli járás egyik körjegyzősége. Postája van, távírója Bél, vasúti állomása Tenke. Hajdan Magyar-Ökrös néven, a nagyváradi 1. sz. püspökség birtoka volt és még most is az. Gör. keleti temploma a mult század közepén épült. A községben két kisebb gőzmalom van.

Örvénd, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös völgyben fekvő kisközség, az élesdi járás egyik körjegyzősége, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 161, lakosaié pedig 872. Postája és távírója Élesd, vasúti állomása Mező-Telegd. Ősrégi község, mely Vluend néven 1282-ben már mint a Csanád nemzetség birtoka szerepel. Úgy látszik, azonos azzal az Örvényesligete (Urwenusligethe) nevű helységgel, mely 1336-ban csere tárgyául szolgál a Ratold és a Csanád nemzetségbeliek közt. 1360-ban, a mikor a Telegdyek osztozkodnak rajta, már oláh falunak írják s említik a mellette folyó Örvényespataka nevű folyócskát. 1388-ban birtokosokul a Putnokyakat is itt találjuk. 1475-ben már vásáros hely. 1561-ben Telegdy Mihály és Miklós osztálylevelében ismét előfordul, a midőn is szó van egyházáról és iskolaházáról. E templom nyomai a mai református templom közelében még láthatók. A XVII. sz. elején Bocskay fejedelem lett a község földesura, a ki 1606 decz. 17-én kelt végrendeletében Örvendi Pálnak, egyik kedves főemberének hagyja e szavakkal: "Eörvendet pedig, minthogy hazája Pál uramnak, cum pertinentiis, portionibusque possesionariis cum libera dispositione 131örökben, Balázsfalvát is Erdélyben, hozzátartozó jószágival és a somosi jószágot 12 ezer forintig Pál uramnak inscribáljuk, hogy disponálhasson felőle." A mult század elején a Beőthy és a Juricskay családok voltak a község földesurai, most pedig Juricskay Dezsőnek és Beőthy Attilának van itt nagyobb birtoka. Mostani ev. ref. temploma Mária Terézia alatt épült. A községhez tartozik Telkes puszta.

Őssi, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. katholikus vallásu, oláhok. Házainak száma 113, lakosaié 615. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. E község azonosnak látszik azzal az Egyházas-Össivel, mely mint a Káta-nemzetség birtoka a XIV. században szerepel és a Kátayakról később a váradi káptalan birtokába jut. 1460-ban az álmosdi Chyre nemzetség birtoka. A XVIII. század végén és a mult század első felében a gr. Batthyány család a földesura, most pedig gr. Bethlen Aladárnak van itt nagyobb birtoka. A görög katholikus templom 1888-ban épült. A lakosok "Hangya" czímmel fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn.

Pakalesd - Pantasesd - Cziganyesd, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő, közigazgatásilag egyesített három kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 67, lakosaié 326. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes.

Papfalva, a Rézhegység alatt, a Bisztra-patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai túlnyomóan gör. katholikus vallásu oláhok. Házainak száma 104, lakosaié 787. Postája van, távírója és vasúti állomása Széplak. A margittai járás egyik körjegyzősége. A mult század első felében a Baranyi, Csáky, Fráter és a Péchy család volt itt birtokos, most pedig a mölki apátsági uradalom, melynek itt kastélya is van. Gör. kath. temploma 1868-ban épült.

Papmező, a Király-erdő alatt, a Vida-patak mellett fekvő kisközség, a magyar-csékei járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 61, lakosaié 315. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. E községről csak a XVI. századból találunk írott nyomokat, azonban a határában álló romok között még a XVIII. században fennálló torony egyik kövén az 1446-iki évszám volt látható. A rommaradványok, nagyobb szabásu, várszerűen megerősített monostor alakját mutatják és közelfekvő az a feltevés, hogy itten terült el hajdan Szent-Benedek községe, melynek megerősített monostorából maradtak fenn ezek a romok. Várkastélyáról, mint a Telegdyek birtokáról, a XVI. századbeli oklevelek emlékeznek meg. 1503-ban Telegdy István uj adománylevelet eszközöl ki reá a királytól. Ide temették 1648-ban Korniss Zsigmondot, I. Rákóczy György egyik kedves emberét. 1660-ban török kézre jutott. A mult század 132elején Bázel József volt itt birtokos, most pedig Erdélyi János. A községben levő gör. keleti templom 1899-ben épült.

Papmező-Kimpány, a Bihar-hegység alatt, a Vida-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 128, lakosaié 593. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Régi kamarai birtok. A mult század elején báró Puteanu volt itt birtokos, utána gr. Porcia Lajos, a ki ide szép kastélyt építtetett, mely most gr. Plattern tulajdonában van. Gör. keleti temploma 1651-ben épült.

Papmező-Szelistye, a Bihar-hegység alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 40, lakosaié 273. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. A mult század elején a Dobsa család volt itt birtokos. Gör. keleti temploma 1870-ben épült.

Papmező-Valány, a Bihar-hegység alatt, a Vida-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 121, lakosaié 666. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Régi kincstári birtok; a mult század első felében Zatroch György és Pompéry János is birtokosai voltak, most pedig a Vuk M. fiai czég bírja. Gör. keleti temploma 1730-ban épült.

Pap-Tamási, az alföldi síkság szélén, a Berettyó és a nagyvárad-székelyhídi vasútvonal mentén fekvő nagyközség, túlnyomólag ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 162, lakosaié 1039. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község a püspöki tizedjegyzékben a XIII. század végén már szerepel. 1374 óta a váradi székeskáptalan birtoka, azonban 1467-ben az albisi Zólyomyaknak is van részök. Ev. ref. temploma 1835-ben épült. 1795-ben az egész község leégett. "Gyilkos-gát" dűlőjének a nevét az itteni lakosok úgy magyarázzák, hogy a tatárjárás alkalmával itt gyilkolták volna le a lakosokat. Ide tartoznak Benke, Kis-Ujfalu és Sziget puszták. Benke puszta hajdan önálló község és a váradi püspök birtoka volt. Szigeti pusztát már a bécsi codex a XIII. században mint községet említi. Az 1552-iki összeírásokban már nem szerepel.

Pecze-Szent-Márton, Nagyvárad közelében, a Pecze-patak mellett fekvő kisközség, a központi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan róm. katholikus vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 40, lakosaié 249. Postája van, távírója Nagyvárad, vasúti állomása Félix-fürdő vagy Nagyvárad. A várad-előhegyi prépostság ősi birtoka, majd pedig a Szent István káptalané. A mohácsi vész után teljesen elpusztult és az 1566-iki összeírás mindössze két portát talált itt. Csak 1716-ban állíttatta helyre és népesíttette be Helcher Félix premontrei kanonok, és azóta a szomszédságában levő Félix-fürdővel együtt, melyről más helyen bővebben van szó, a premontreieké. Hajdan "Villa Sancti Martini" néven szerepelt és a Félix-fürdőt is Szent-Márton-fürdőnek nevezték. A községben levő róm. katholikus templom 1839-ben épült. Van a faluban egy nagyobb, kastélyszerű épület, melyet a premontreiek építtettek. A községben a régi kolostornak még láthatók az alapfalai.

Pecze-Szőlős, Nagyvárad közelében fekvő nagyközség, róm. katholikus vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 103, lakosaié 773. Postája van, távírója és vasúti állomása Várad-Velencze. Első telepítvényes lakosai a váradi királyi szőlők mívelői voltak. A váradi regestrumba a XIII. század elején mint királyi birtok és vámszedő hely van feljegyezve, melynek lakosai udvari emberek voltak. E községben időzött IV. László király, a ki azt később a váradi egyháznak adományozta, a mikor lakosainak egy része mint püspöki fegyveres tett szolgálatot. A XIII. század végén már a püspök és az őrkanonok osztozkodnak rajta, és ettől kezdve Kis- és Nagy-Szőlős néven, mint ikerközség szerepel, a XV. és XVI. században pedig Kusztoszfalva, azután ismét egyszerűen Szőlős néven nevezik. E község 1848-ban is fontos szerepet játszott, mert itt a magyar hadsereg számára ágyukat öntöttek. A községben levő róm. katholikus templom, az ősi egyház helyén, 1728-ban épült. Van 133itt sörgyár, jéggyár és téglagyár, a mit Várad közelségének köszönhet, továbbá takarék- és segély-szövetkezet, olvasókör és önkéntes tűzoltó-egyesület.

Pelbárthida, az alföldi síkság szélén, a Berettyó mentén fekvő kisközség, ev. ref. és gör. keleti vallásu, magyar és oláh lakosokkal. Házainak száma 169, lakosaié 997. Postája, távírója és vasúti állomása Pap-Tamási. Névadója a XIII. század elején élt Gutkeled nembeli Privart; innen származik Privárthida neve. Akkor már itt a Berettyón vámot is szedtek. 1457-ben a Majossy családot, a mult század első felében pedig a Miskolczy családot uralta. Ősi kis templomát, mely most a reformátusoké, még a Gutkeled nemzetség emeltette, de a XVII. században teljesen átalakították. A gör. keletiek temploma 1851-ben épült. A mult század elején Sztaroveszky Imre és az Antalóczy család voltak a birtokosai. A községnek több mint kétharmada a 60-as években leégett.

Pestere, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, az élesdi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallású, oláh lakosokkal. Házainak száma 107, lakosaié 612. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. Határában fakad a Pestere-patak. Itt van az "Igricz" nevű pesterei nagy barlang, melynek legvégső üregében ősállatcsontokat találnak. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Pestes-Sólyomkő, a Rézhegységben fekvő kisközség, róm. katholikus és gör. keleti vallásu, tót és oláh lakosokkal. Házainak száma 284, lakosaié pedig 2035. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. Földesura a mult század elején gr. Batthyány József volt, most pedig gr. Bethlen Aladárnak és nejének sz. Batthyány Vilma grófnőnek van itt nagyobb birtoka. A községben két templom van. A gör. keleti 1860-ban, a róm. katholikus 1870-ben épült. Üveggyár is van a községben. A falu határában áll a hajdan híres Sólyomkő vára. Az itt végbement történeti eseményekről más helyen van szó; itt csak az idők folyamán gyakran változott birtokos családokat soroljuk fel. Legrégibb ismert ura, a XIII. század elején, a Borsa nembeli Tamás, azután fia Loránt és Kopasz nádor, majd Drágfi Miklós, a Kaplayak, 1403-ban Zsigmond király, később a Laczkfiak, majd a kusalyi Jakcsok, a losonczi Bánffyak, Kanizsay László, utána Bocskay, a ki alatt a vár fontos szerepet játszott, azután Báthori Gábor, 1630 körül Zólyomy Dávid, majd leánya Zólyomy Erzsébet, később II. Rákóczy György, 1660-ban Kemény János fejedelem, azután a törökök birtokában van, végre II. Rákóczy Ferencz az ura. A romok melletti 134sírboltban nyugszanak egykori tulajdonosai gr. Batthyány József, Ferencz és anyjuk, szül. Lázár Anna grófnő.

Petegd, a Fekete-Körös közelében, az alföldi síkság szélén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 149, lakosaié 937. Postája, távírója és vasúti állomása Tenke. Földesura a nagyváradi 1. sz. káptalan volt. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Petrány, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös közelében fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 114, lakosaié 587. Postája Belényes-Ujlak, távírója és vasúti állomása Belényes. Azelőtt Petrány-Valány volt a község neve. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. katholikus temploma 1860-ban épült. Itt ömlik a Rossia-patak a Fekete-Körösbe. A község határában, az országút mentén van az úgynevezett Pontoskő, egy kb. 300 méter magasságu, meredek szikla.

Petrilény-Zavoen, a Fekete-Körös és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 70, lakosaié 416. Postája, távírója és vasúti állomása Rieny. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen. Határában kastély romjai láthatók, melyekre nézve azonban adataink nincsenek.

Petrósz, a petrószi havasok alatt, a hasonnevű patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 155, lakosaié 895. Postája, távírója és vasúti állomása Rieny. 1660-ban Horváth Lázárt találjuk itt birtokosul. Később a gör. kath. püspök a földesura, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti fatemplomának építési ideje ismeretlen. A mult században vasgyára is volt, mely 1871-ben pusztult el. Határa nagyon gazdag természeti szépségekben. Itt van az u. n. "Beszélő szikla", a "Grejtor" szép hegycsúcsai között van a "Cornu Muntyilor", melyből a Drágán-patak, további folyásában a Sebes-Körös ered. Petrósz határában fakad még a Hév-Szamos, a Bulsza- és a Galbina-patak. Itt van a híres havasi "Csetátye-barlang", egyike az ország legszebb, legérdekesebb és legnagyobb barlangjainak. Rendkívüli nagyságával és vadregényességével meglepő hatással van az utazóra és részleteiben is nagyszerü. Ugyancsak határában van a petrószi jégbarlang is, mely egy cseppkőbarlanggal áll összeköttetésben.

Piskolt, Szatmár vármegye határán, a debreczen-szatmári vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref., róm. kath. és gör. katholikus vallásu, nagyrészt magyar lakosokkal. Házainak száma 354, lakosaié pedig 2424. Van postája, távírója és vasúti állomása. A XIV. század első felében, a pápai tizedjegyzékben "Villa Piskolch" néven találjuk. 1454-ben a vámszedő helyek között szerepel, de Szatmár vármegyéhez tartozik. Földesurai a Rhédeyek és Komáromyak voltak, azután a gattajai Gorove család és ma gr. Rhédey Johannának és Gorove Jánosnak s nejének, szül. Noszlopy Stefániának van itt nagyobb birtoka és szép úrilaka. E községben születertt 1765-ben Sárváry Pál, híres debreczeni tanár. A gör. katholikus templom 1869-ben épült, a ref. templom pedig ősrégi. A községben gőzmalom és ezenkívül olajütő van. Ide tartoznak Szent-Miklós, Csanálos és Zöldrész puszták. Ezek közül Szent-Miklós puszta hajdan Mikola, majd Mikolatelke néven község és a szent-jobbi apátság birtoka volt.

Pocsaj, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett fekvő nagyközség, ev. ref. és gör. katholikus vallásu, magyar és oláh lakosokkal. Házainak száma 472, lakosaié 3041. Postája van, távírója Monostor-Pályi, vasúti állomása Hosszú-Pályi, vagy Gyapoly. Az álmosdi Chyre nemzetség pocsaji ágának ősi fészke. 1415-ben Pocsaji Péter s László és Álmosdi János s László bírják, mely utóbbi Zsigmond király engedélyével itt várkastélyt épít. Pocsaji László 1514-ben, a pórlázadáskor megöletvén, birtokát Bajoni János és Benedek nyerték, a többi részbirtokokat pedig Tahy Ferencz és Dobó István 135erdélyi vajda, majd pedig szécsényi Németh Ferencz kapta. 1552-ben Korlatovics Péter és a püspök a birtokosok; ezután a Rákóczyakat uralja. II. Rákóczy Ferencz birtoklása után a kincstár tulajdonába kerül, 1732-ben azonban már ismét a váradi püspök és gr. Dietrichstein a földesurai. A XVIII. század elején gr. Sternberg Ádám s gr. Zichy Ferencz bírják, most pedig gr. Zichy Ágostnak és a nagyváradi 1. sz. püspökségnek van itt nagyobb birtoka. A község mellett, a hídnál levő nagy, emeletes vámház, hajdan a vár belsejében állott. A mostani ház építése alkalmával, 1750-ben, az omladékok között egy kőtáblát találtak, melybe Lórántfi Zsuzsánna neve volt vésve. Elővára lehetett ez a II. Rákóczy György várának, melyet az Ér és a Berettyó között levő régi földvár helyébe 1641-ben építtetett. Itt tartotta lakodalmát 1653-ban Apaffy Mihály, a későbbi fejedelem Bornemisza Annával. 1660-ban Szejdi basa bevette és leromboltatta, Szinán váradi basa ellenben egy évvel később ismét felépíttette. E váron kívül még három váracskája volt Pocsajnak, u. m. a Leányvár, a Hosszúzugi vár és a Hídközi vár, ezeknek azonban ma már alig van nyomuk. A Leányvár elnevezéshez a hagyomány érdekes magyarázatot fűz. Ugyanis ezt a várat adta volna Marót fejedelem Hanza leányával menyasszonyi ajándékúl Árpád fiának, Zoltánnak. 1598-ban a törökök a községet elpusztították. 1604-ben a Bocskay ellen működő csapatoktól is sokat szenvedett. 1690-ben Lipót fővezére Lajos badeni őrgróf vonult át Pocsajon seregével. 1706-ban Rabutin hadai táboroztak itt. 1849. aug. 3-án 136Görgei csapatai és másnap az oroszok vonúltak át a községen. Két temploma van. Az egyik a görög-katholikusé, a másik az ev. ref. reformátusoké. Ez utóbbi 1809-ben épült. Az egyház birtokában egy aranynyal díszített ezüst-pohár van, melyet Debreczeni Gergely 1606-ban ajándékozott az egyháznak. A község lakosai két olvasókört, közmívelődési és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Kassa, Bajonta, Sándor, István, Cseteháza és Töviskés puszták. A község határán vonul át az u. n. Ördög-árka.

Pocsavelesd, a Bihar-hegység alatt, a nyimoesdi patak mellett fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 92, lakosaié 466. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. 1660-ban királyi birtok volt. Később a nagyváradi gör. kath. püspök lett a község földesura, mely ma is birtokos itt. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Pojána, a Bihar-hegység legmagasabb csúcsa, a "Nagy-Kukurbéta" alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 121, lakosaié 645. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1838-ban épült. Itt ered a Fekete-Körös egyik ága. Határában több elhagyatott bánya van. Hajdan aranymosása is volt.

Poklostelek, a Rézhegység nyúlványai alatt, a Berettyó-völgyben fekvő kisközség, a margittai járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 102, lakosaié pedig 702. Postája Micske, távírója és vasúti állomása Vedres-Ábrány. Hajdan Sólyomkő vár tartozéka volt. A váradi regestrumban már a XIII. sz.-ban szerepel. Első birtokosai a szomszédos Micske urai voltak, de a XV. században már a Csákyakkal is találkozunk itt mint részbirtokosokkal. Ekkor a község vámszedő joggal bírt. A Vécsey család egy 1403-iki oklevele már a mai nevén említi. Későbbi földesurai az Ödönffyek voltak, a mult század első felében pedig Kalotay István, Sárossy Tamás, Németh Lajos és Koós László. Református temploma 1800 körül épült.

Poklusa, a béli hegyek alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 28, lakosaié 260. Postája Ökrös, távírója és vasúti állomása Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Templom a községben nincs.

Pokola, a Rossia-patak és a Fekete-Körös mellett, a Bihar-hegység alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 86, lakosaié 588. Postája Robogány, tá és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Földesura a gör. katholikus püspök volt. Gör. keleti temploma 1830-ban épült.

Ponor, a jádvölgyi hegyekben fekvő, Lóróval és Remeczczel közigazgatásilag egyesített kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 183, lakosaié pedig 1080. Postája, távírója és vasúti állomása Brátka. Határában érdekes barlang van, mely állítólag a csarnóházi barlanggal áll összeköttetésben. A mult század első felében a gr. Batthyány család volt a földesura, most pedig ifj. gr. Zichy Ödön a birtokos. A ponori gör. keleti templom 1898-ban épült.

Pósa, az inándi patak mellett, az alföldi síkság szélén, erdős, dombos vidéken fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 64, lakosaié 475. Postája, távírója és vasúti állomása Less. A mult század elején a Sántha, a Domokos és a Pálinkásy család volt a földesura. Gör. keleti temploma 1849-ben épült.

Pósalaka, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 75, lakosaié 541. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. I. Károly király e községet a Pázmánok ősének, István-nak adományozta, kárpótlásúl, illetőleg fájdalomdijúl azért a három fogért, melyet néki hadi-játék közben kiütött. 1336-ban a pápai tizedjegyzékben már mint egyházas község szerepel. A mult század elején a br. Huszár és a gr. Haller család volt itt birtokos. Ev. ref. temploma 1675-ben épült. A Körös áradása 1851-ben óriási károkat okozott a községnek.

Preszáka, a Király-erdő alatt fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 102, lakosaié 537. Földesura a gör. kath. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. katholikus temploma 1840-ben épült.

Puszta-Bikács, a Király-erdő alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 52, lakosaié 310. Postája és távírója Drág-Cséke, vasúti állomása Magyar-Gyepes. Földesura a váradi püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma a XVIII. sz. közepén épült.

Puszta-Hodisel, a béli hegyek alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 95, lakosaié 561. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. A községben nincs templom.

Puszta-Kis-Káránd, a Király-erdő alatt, a Káránd-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 35, lakosaié 191. Postája és távírója Drág-Cséke, vasúti állomása Magyar-Gyepes. Földesura és ma is birtokosa a váradi püspökség. Templom a községben nincs.

Puszta-Nagy-Káránd, a Király-erdő alatt, a Káránd patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 45, lakosaié 229. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. Földesura és ma is birtokosa a váradi püspökség. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Puszta-Szuszág, az alföldi síkság szélén, Arad vármegye határán fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 197, lakosaié 923. Postája Ökrös, távírója és vasúti állomása Tenke. Földesura a váradi püspökség volt, és ez most is birtokosa. Gör. keleti temploma a mult század közepén épült.

Puszta-Talmács, az alföldi síkság szélén, Arad vármegye határán fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 48, lakosaié 211. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Egykori földesura és most is birtokosa a váradi püspökség. Temploma nincsen.

Puszta-Told, az alföldi síkságon, a nagyvárad-püspökladányi vasútvonal közelében fekvő kisközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 125, lakosaié 591. A község 1332-34 között a pápai tizedjegyzékben szerepel. Valószínűleg innen vette nevét Dósa nádor sógora, Toldi Choka is. 1433-ban a Toldy és a Nadabi családot találjuk itt, 1552-ben pedig a Toldyakon kívül a Büdy, majd a gr. Bethlen családot. De ekkor már a község a török háboru és a gyakori árvizek következtében elpusztult, mert 1617-ben gr. Bethlen Sámuel már csak mint pusztát adta el a berek-böszörményi nemeseknek, az Almásy, Balogh, Bonczos, Puskár, Simándy, Dancsházy és más családoknak. Az 1732-iki összeírásban is még mint puszta fordul elő. Később a szabadalmas községek közé tartozik. Ősi egyházának nyomai 138a temető környékén, ásás alkalmával kerülnek felszínre. A mostani ev. ref. templom a XVIII. század közepe táján épült. Van a községben egy régi kastély is, melyet néhai Csapó Ferencz építtetett, de a mely most Jelentsik István nagyváradi táblabíró tulajdona. A község egy része az 1851-iki árvíz alkalmával elpusztult. Hozzá tartozik Kis-Told puszta.

Puszta-Ujlak, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal közelében fekvő kisközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 107, lakosaié pedig 775. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. Már 1282-ben mint a Rathold nemzetség birtoka szerepel, mely azt több más biharvármegyei falvakkal együtt 1336-ban elcseréli némely gömörmegyei falvakért a Csanád-nemzetséggel. 1360-ban Telegdi Tamás kalocsai érsek és rokonai atyafiságosan megosztoznak rajta. 1388-ban a Putnoky család, 1422-ben a Zoárfiak és 1465-ben a panaszi Pázmán család is bír itten részeket. A mult század első felében a gr. Haller és a gróf Korniss család volt a földesura, most pedig Telegdi József a birtokos. A mostani ev. ref. templom az ősi egyház helyén, a XVIII. század második felében épült.

Remecz, Lóróval és Ponorral közigazgatásilag egyesített kisközség, a Jádvölgyben, a hasonnevü iparvasút végállomásán, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 129, lakosaié 1880. Postája, távírója és vasúti állomása Brátka. Határában cseppkőbarlang van. Földesurai a Batthyányak és Zichyek voltak, most pedig ifj. gr. Zichy Ödön a birtokos. A remeczi gör. keleti templom 1886-ban épült.

Remete, a Bihar-hegység egyik legszebb völgyében, a meziádi patak mellett fekvő kisközség, a belényesi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 234, lakosaié 1268. Postája és távírója van, vasúti állomása pedig Belényes. Hajdan a püspökségi nemesek birtoka. 1520-ban a vámszedő helyek között szerepel. 1562-ben a Cséffy és Vizessy család nyer itt birtokrészeket kir adományúl. A XVII. században Vajda Miklós és Zsigmond voltak a község földesurai, később pedig a gör. katholikus püspökség. Az ev. református templom ősi, románkori egyháza, melyen későbbi korra mutató, szép csúcsíves részletek is látszanak. Különösen érdekes kétemelet magas tornya, csúcsíves ablakokkal és ugyanilyen ajtóval. A templom belseje teljesen át van alakítva, de falainak mészrétege alatt régi falfestmények lappangnak. A gör. keletiek temploma 1700 körül épült.

Rév, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh és magyar lakosokkal. Házainak száma 456, lakosaié pedig 2879; van postája, távírója és vasúti állomása. Hajdan Révelő-nek is nevezték. 1257-ben Pál országbíró, majd Kopasz nádor birtoka és Sólyomkő vár tartozéka. 1316-ban korona-birtok és utóbb Zsigmond király adománya révén a losonczi Bánffy István birtoka. 1425-ben a szántai Laczkfiakat is itt találjuk. 1520-ban a vámszedő helyek között szerepel. A XVI. század második felében a Telegdieket uralta. A mult század elején gróf Zichy Domokos volt a földesura, most pedig ifj. gróf Zichy Ödönnek, Juricskay Zoltánnak, gróf Batthyány Józsefnek és a 1. sz. káptalannak van itt birtoka. A község ősi egyháza hajdan a Körös mellett állott, de a víz elsodorta. Mostani református temploma 1873-ban, a görög kath. pedig 1790-ben épült. A községben nagyobb szabásu mészégető műkemencze van. A lakosok kaszinót tartanak fenn. Itt kezdődik a vadregényes szépségű révi sziklaszoros, az ú. n. "Tündérvárral", melyről más helyen van szó. A községben van az élesdi járás egyik körjegyzősége.

Rézbánya-Falu, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 42, lakosaié 259. Postája van, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Templom a községben nincs.

Rézbánya-Város, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh és kevés magyar és német lakossal. Házainak száma 135, lakosaié 628. Postája van, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Ősi bányaváros, a hol már 1342-ben püspöki bányák voltak. 1501-ben mint város és mint kincstári bánya szerepel. Ólom-, réz-, ezüst- és 139aranybányái hajdan híresek voltak. Hegyeiben a legritkább ásványok találhatók, sőt számos oly különlegesség is, a mely csakis itt fordul elő. Határában van a híres és hatalmas sziklakapu, a "Portále", továbbá a Körös barlangja, melyből a Fekete-Körös egyik ága tör elő. A községben három templom van. A róm. kath. templomot Mária Terézia építtette, a gör. keleti templom 1800-ban, a gör. katholikus pedig 1880-ban épült. Itt van a vaskohi járás egyik körjegyzősége.

Rieny, a Fekete-Körös és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, a vaskohi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 84, lakosaié 530. Postája van, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Hajdan franczia bányászok telepe volt. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Rikosd, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 41, lakosaié pedig 321. Postája Ürgeteg, távírója és vasúti állomása Élesd. Gör. keleti temploma 1890-ben épült.

Rippa, a Király-erdő nyúlványai alatt, a Hollód-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 180, lakosaié pedig 890. Postája és távírója Tenke, vasúti állomása Rippa. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1804-ben épült. Itt ömlik a Hollód-patak a Fekete-Körösbe. Hegyeiben igen szép kövületek találhatók.

Robogány, a Király-erdő alatt, a Hollód-patak mellett fekvő kisközség, a belényesi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 124, lakosaié 785. Postája van, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. A mult század elején a Miskolczy, Beliczay és a Dobsa család volt a földesura, most pedig Nadányi Jenőnek és Dobsa Lajosnak van itt nagyobb birtoka. Azelőtt Robogány-Lázur volt a község neve. Gör. keleti temploma 1863-ban épült. Határában tűzálló agyag, porczellánföld és márvány található. Említésre méltó kénsavas hévvizű forrása is.

Rojt, az alföldi síkság szélén fekvő kisközség, a cséffai járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 175, lakosaié 140940. Postája, távírója és vasúti állomása Cséffa. E község a püspöki tizedjegyzékben már a XIII. száad végén szerepel. A váradi 1. sz. káptalan ősi birtoka, melyre Zsigmond király 1406-ban újabb adománylevelet ad. Gör. keleti temploma 1700 körül épült.

Rontó, Nagyvárad közelében, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 79, lakosaié 557. Postája Pecze-Szőlős, távírója és vasúti állomása Nagyvárad. Már a XIII. században mint káptalani birtok szerepel 13 telekkel. Gör. keleti temploma 1868-ban épült.

Rossia, a hasonnevű patak mellett, a Király-erdő alatt fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 423, lakosaié 2432. Postája Remete, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspökség volt. Gör. keleti temploma 1895-ben épült. Hajdan rézbányái is voltak. Határában érdekes, kisebbszerű barlang van.

Rotarest, a Királyerdő alatt, a Reu-patak völgyében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 57, lakosaié 276. Postája Szombatság, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Régebben kincstári birtok volt, azután Dobsa Sámuelé lett. Gör. keleti temploma 1865-ben épült.

Rózsafalva, a Királyerdő nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 97, lakosaié 495. Postája távírója és vasúti állomása Tenke. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1880 körül épült.

Sályi, a Király-erdő nyúlványai alatt fekvő kisközség, a tenkei járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan róm. kath. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 127, lakosaié pedig 743. Postája, távírója és vasúti állomása Less. A XIII. században a bécsi codex már mint nagyobb községet említi. A XVI. században az egész községet tűzvész hamvasztotta el, úgy hogy összesen 6 család maradt benne. Románkori katholikus templomát 1834-ben alakították át. A gör. katholikus templom 1780-ban épült.

Sáp, az alföldi síkságon, a Nagy-Sárréten fekvő kisközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 238, lakosaié pedig 1280. Van postája, távírója és vasúti állomása. I. Lipót 1689-ben e községnek kiváltságokat adott, melyeket egy évvel később hídvámszedési joggal egészített ki. Mindkét eredeti oklevél a községházán maig is megvan. A mostani református templomot 1892-ben fejezték be, de a tornya már 1810-ben épült. A lakosok népkönyvtárt, önkéntes tűzoltó- és temetkezési egyesületet tartanak fenn.

Sáránd, Hajdu vármegye határán, a derecske-nagy-létai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 311, lakosaié 1704. Van postája, távírója és vasúti állomása. A váradi regestrumban már a XIII. század elején találjuk említve. Mint legrégibb birtokosa "Márton úr" említtetik, majd Bakó, a kiről egész a XVII. század végéig Baco-, később elferdítve "Bagó-Sarand" néven szerepel. Ily feliratu, 1694-iki pecsétjét maig is kegyelettel őrzik. Azután Saraghi László bírta, a kitől azonban Zsigmond király 1411-ben elvette. 1464-ben sárándi Bárány Mihály és Nagymihályi András ülnek itt mint birtokosok. A XVI. században része volt e faluban a magtalanul kimúlt Czibak Györgynek, valamint a kemecsei Vadasy családnak is. Az 1552-iki összeírásokban a Sárándy és a Bodó családot is itt találjuk. 1571-ben a Csákyak birtokába kerül, később szabadalmazott község lesz s mint ilyennek azután az Eszterházy herczegi család lesz a földesura. A református templom a réginek a helyén 1866-ban épült. Ferencz deák, Kun Ferencz, Kornyó és Paptava dűlők elnevezései figyelmet érdemelnek.

Sarkad, az alföldi síkságon, Békés vármegye határán fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. rev. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 1423, lakosaié 141pedig 9002. Van postája, távírója és vasúti állomása. Nevét fekvésétől vette, a mennyiben a vármegye délnyugati sarkán fekszik. Legelső nyomára 1332-ben a pápai tizedjegyzékben találunk. Mocsarakkal és nagy vízekkel volt körülvéve, s csak a mohácsi veszedelem után, Szapolyai János alatt találkozunk első kiválóbb birtokosával, Sarkady Farkassal, a ki már mint a sarkadi várkastély ura szerepel. 1562-ben a Cséffy és Vizessy család jut itt kir. adománynyal részbirtokhoz. 1571 körül török kézre jut, 1599-ben azonban Nyáry Pál váradi kapitány visszavívja. 1600-ban a törökök ismét elfoglalják, de újra visszakerül a magyarok kezébe. II. Rákóczy György, mint azt Nagy-Szalontával is tette, a községet és a várat a törökök közeledtére elpusztíttatta. Később megint visszatelepedtek a lakosok és Sarkad ujra felépült. A sarkadiak javait 1644-ben Rákóczy György fejedelem uj adományokkal gyarapítja, több pusztát és telket ajándékozván nekik. II. Ferdinánd is kiváltságokkal és szabadalmakkal látta el a községet. A II. Rákóczy-féle felkelésben ismét szerepel és 1707-ben a császáriak ostromolják a várat, de eredménytelenül. Végre 1711-ben Lővenburgnak kapitulál. Így lett azután a kincstáré, később az Andrássyaké és végre a gr. Almássy családé. Az idők folyamán különben más birtokosai is voltak. Így 1453-ban a székudvari Keczer családot találjuk itt, a XVI. században a Sarkadyakat, ezek után sövényházi Móricz Mártont, a Leel-Össyeket, a Rhédeyeket stb. Az Adomány-, vagy Dézsen-vár, a Peczkes-vár, az Őrfészek, a Sáncz-dűlő, a Várdomb, mind oly elnevezések, melyek a hajdani erősség emlékét őrzik. A hajdani ősi egyház helyén áll a mai ev. ref. templom, mely 1700 körül épült, 1866-ban azonban leégett és két évvel később ujra felépítették. A róm. katholikus templomot 1809-ben fejezték be, de 1899-ben lebontották és most épül ujra. A községben gróf Almássy Dénesnek csinos kúriája van, melyet gr. Almássy Kálmán építtetett. Van itt községi műmalom, takarékpénztár, önsegélyező-egyesület és olvasó-kör. Ide tartoznak Nyék, Nagy-Ősi, Kis-Ősi, Jenő, Fekete-ér, Herpa, Remeteház, Prépostháza, Hosszusziget és Csákisziget puszták is.

Sarkad-Keresztur, Sarkad közelében, az alföldi síkságon fekvő kisközség, melynek lakosai túlnyomóan ev. ref. vallásu magyarok. Házainak száma 290, lakosaié pedig 1653. Van postája, távírója és vasúti állomása. Történetének egész folyamán Sarkad sorsában osztozott. A XVII. század második és a mult század első felében a Lakatos, Hrabovszky, Farkas, Szappanos, Csotka, Leel-Őssy, Fazekas és a Sánthy család voltak a birtokosai, most pedig gr. Tisza Istvánnak és dr. Gervay Pál kincstári ügyésznek van itt nagyobb birtoka. Református temploma 1818-ban, gör. keleti temploma pedig 1830-ban épült. A lakosok önsegélyző egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Varsányhely, Győr, Herpa, Veresgyürüs, Kányé, Romogy, Meggyes és Kis-Nyék puszták. Győr puszta már 1435-ben szerepel. Herpa pusztát 1396 és 1460 körül találjuk az oklevelekben mint községet felemlítve.

Sárszeg, a Rézhegység nyúlványai alatt, a Berettyó völgyében fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 70, lakosaié 467. Postája Micske, távírója és vasúti állomása Vedres-Ábrány. E község azonosnak látszik azzal a Sárhida községgel, mely 1458-ban mint a henczidai Bacsó család birtoka említtetik. Azelőtt az Okányiak voltak a földesurai. Később a szent-jobbi apáturság uradalmába került. Az itteni hagyomány a község határában levő "Paprét-dűlőn" levő dombról azt tartja, hogy ott volt Zólyomy Dávid vára. A gör. kath. templom 1750 körül épült.

Sástelek, a Rézhegység alatt, a görbedi patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 58, lakosaié 350. Postája Felső-Derna, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. Földesura az Ertsey, a Baranyi és a Barthos család volt; jelenleg Barthos Gyula örököseinek van itt nagyobb birtoka. A községben levő gör. kath. templom 1875-ben épült. Hegyeiben aszfalt és szén található.

Sebes, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 68, lakosaié 379. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. A község azelőtt Sebres néven szerepelt. A mult század első felében a gör. kath. püspök volt a földesura. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Segyest, a Bihar-hegység alatt, a rézbányai Körös mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 98, lakosaié 544. Postája és vasúti állomása Rieny, távírója Belényes. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt ma is birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje nem állapítható meg.

Segyestel, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös egyik ága mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 56, lakosaié 337. Postája Rézbánya-Város, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Templom nincsen a községben. Határában van a gyönyörű részletekben bővelkedő, József főherczegről nevezett cseppkőbarlang.

Serges, a Király-erdőben fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 127, lakosaié 688. Postája távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. A legrégibb időkben a Czibak-jószághoz tartozott; Czibak György magtalan halála után 1563-ban Mágócsy Gáspár és neje Massay Eulália, továbbá Darvas Gergely és sövényházi Móricz Lőrincz kaptak rá adománylevelet. Múlt századi földesura a gr. Frimont család volt, most pedig Lónyay Andorné, szül. gr. Frimont Theodorának van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti fatemploma 1870-ben épült. Határában von a "Cziklui" nevű nagy sziklabarlang. Ide tartoznak Karpin és Omlás puszták is.

Siád, a béli hegyek alatt, a Siád-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 89, lakosaié 438. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma 1785-ben épült.

Siter, a Rézhegység nyúlványai alatt fekvő kisközség, a szalárdi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 195, lakosaié 1042. Postája Szalárd, távírója és vasúti állomása Bihar. Hajdan Adorjánvár tartozéka volt. Az 1332-37-iki pápai tizedjegyzékben találunk első írott nyomaira. Azonban a hagyomány szerint már a 143tatárjárás előtt fennállott, csakhogy nem a mai helyén, a dombtetőn, hanem a völgyben. A XVI. században Sejter néven találkozunk e községgel. Későbbi földesurai a Korniss, a Csáky és Vay család voltak, most pedig Roheim Náthánnak van itt nagyobb biroka és egy régi vadászkastélya, melyet gr. Vay Dániel a mult század első felében építtetett. A községben levő ev. ref. templom részben még az ősi egyház maradványa, melyet megnagyobbítottak és toronynyal láttak el. A szentély oldalfalain

Rómer Flóris régi falfestményekre bukkant. Ide tartoznak Haraszt és Bangéta puszták.

Sitervölgy, Siter község közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 82, lakosaié 469. Postája és távírója Szalárd, vasúti állomása Mező-Telegd. E község egy 1489-iki oklevél szerint, Sejtervölgy néven, mint a Csákyak birtoka szerepel. Ez sem áll már a régi helyén, mely most a "Régi-falu dűlő" nevet viseli; a török időkben elpusztulván, telepedett át a mai helyére. Gör. keleti temploma 1820 körül épült.

Solymos-Petrász, a Bihar-hegység alatt, a Rossia-patak mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 134, lakosaié 667. Postája és távírója Remete, vasúti állomása Belényes. E község már a XIII. század elején a pápai tizedlajstromokban szerepel. Hajdan a királyi solymárok lakóhelye. Mindenesetre egyike ama két Solymosnak, a melyek hajdan Biharban Al- és Fel-Solymos néven fennállottak. A váradi 1. sz. püspökség birtoka volt, később pedig a gör. kath. püspöké. Azelőtt Solymos és Petrász néven két községet alkotott. Gör. keleti temploma a XVII. században épült.

Sólyom, a béli hegyek alatt a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 78, lakosaié 417. Van postája, távírója és vasúti állomása. Határában a Kristor nevü hegyen, zárda romjai láthatók, mely a hagyomány szerint a Pálos szerzeté volt; a Solmului nevü hegyen pedig váromladékok vannak. A község földesura a nagyváradi gör. kath. püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma 1800 körül épült.

Somogy-Uzsopa, a Király-erdő nyúlványai alatt, a Gyepes-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 126, lakosaié 799. Postája Kardó, távírója Less, vasúti állomása Nyárló. E község 144azonosnak látszik azzal az Apácza-Somogy községgel, mely a XVI. századi dicalis conscriptiókban Bihar vármegyében szerepel, és melyet a várad-velenczei apáczák Báthori András püspöktől kaptak. 1465-ben a panaszi Pázmán család az itteni birtokos. Gör. keleti temploma 1819-ben épült.

Sonkolyos, a Fekete-Körös mellett, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 134, lakosaié pedig 825. E községgel már 1257-ben, mint a Csanád nemzetség birtokával találkozunk. 1570-ban pört folytat birtokáért Telegdy Mihály, a székelyek kapitánya, osztályos atyafia, Miklós ellen. Később a nagyváradi 1. sz. püspök birtoka és még ma is az, csakhogy a mult század első felében osztozott vele gr. Haller János, a kinek itt nagy üveganyag-bányája volt. A községben két templom van. Református és gör. katholikus.

Stej, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös völgyében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 75, lakosaié 421. Postája és vasúti állomása Rieny, távírója Belényes. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Sust, a béli hegyek alatt, a nagyvárad-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, melynek lakosai gör. keleti vallásu oláhok. Házainak száma 61, lakosaié pedig 385. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Szabolcs, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 84, lakosaié 569. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. E község már a tatárjárás előtt mint a Csanád nemzetségbeli Tamás comes birtoka szerepel. 1561-ben Tamás comes utódai, a Telegdyek osztozkodnak rajta. A mult század első felében a Sulyok, Szegezdy és a Kovács család volt a földesura. Ősi egyháza nem bent a faluban, hanem kint, a holt Körös partján állott. Gör. keleti temploma 1803-ban épült. Hozzá tartozik Kis-Hodos puszta is, mely szintén Telegdy birtok volt s 1503-ban belekerült a család részére kiállított uj adománylevélbe.

Száka, a Bihar-hegység alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 62, lakosaié 342. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspök volt, a ki itt ma is birtokos. Gör. keleti temploma 1830-ban épült.

Szakács, a béli hegyek alatt, a Mézes-patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 48, lakosaié 265. Postája Ökrös, távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, melynek itt most is van birtoka. Gör. keleti temploma 1725-ben épült.

Szakadát, Nagyvárad közelében, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 164, lakosaié 1015. A központi járás egyik körjegyzősége. Vasúti állomása van, távírója és postája pedig Mező-Telegd. E község már 1257-ben mint a Csanád nemzetség birtoka szerepel; 1568-ban Telegdy Miklós és Mihály a székelyek kapitánya, az erdélyi fejedelem törvényszéke előtt pert folytatnak birtokáért. A mult század első felében a gr. Haller, a Szepesházy és a Szerdahelyi családok bírták, most pedig Telegdy József és Brüll Lipótné. A gör. keleti templom 1600 körül épült.

Szakál, a kis Sárréten, a kót-gyomai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh, de sok magyar lakossal is. Házainak száma 148, lakosaié pedig 840. Van postája, távírója és vasúti állomása. Hajdan két község volt és pedig Felső- és Egyházas-Szakál, vagy mint az akkori oklevelek írják: Szokol. A mostani Szakálnak Felső-Szakál felelt meg, míg Egyházas-Szakál odább, a Körös mellett, azon a területen állott, a mely ma Mártonffy Gyula birtoka, és a melyen 1894-ben ásatás alkalmával az ősi egyház alapfalait is megtalálták. A püspöki tizedjegyzékekben és oklevelekben már a XIII. század végén előfordul. A Szakáli család 145ősi birtoka, a hol a XV. században a gyaráni Partasi, a Szentmártoni és a Toldy családokkal is találkozunk. A XVIII. században a Nadányi és a Stachó családok a község urai, később azután a Szarka, Dobozy, Kölcsey, Csapó, Ercsey és a Sebess családok is. Most Mártonffy Gyulának van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melyet a mult század első felében Stachó bihari alispán építtetett. A mostani ev. ref. templom 1892-ben, a gör. keleti 1788-ban épült. A község határán vonul át az Ördögárok. Határában állott hajdan Csehi község, amely azonban már a XV. században nem szerepel.

Szalacs, az érmelléki hegyek alatt, Szilágy vármegye határán fekvő nagyközség, róm. kath. és ev. ref. vallásu magyar lakosokkal. Házainak száma 646, lakosaié pedig 3536. Postája van, távírója és vasúti állomása Margitta. XII. századbeli német telepítvényes község és már a tatárjárás előtt kiváltságos város. Az aranybulla - 1222-ben - a Tiszántúlra nézve sólerakodó helyül jelöli ki. Egyik utczáját, a hol hajdan a német telepítvényesek laktak, még maig is Bécsnek nevezik. 1374-ben még mindig királyi község, 1397-ben is fennáll itt a királyi sókamara, de ekkor már nemesi családok kezén is vannak egyes birtokrészek. Mária királyné más birtokért elcseréli Gerebenchi Zemere bán özvegyével és fiaival, de 1407-ben Zsigmond király már a váradi székeskáptalannak adományozza, melynek birtokában marad 1557-ig. 1520-ban a vámszedő helyek között találjuk felsorolva. Hajdan a község két részből, illetőleg két községből állott és mindegyik községnek külön temploma volt. Az egyiknek a helyén épült a mai református templom 1798-ban. A másik templom, mely Szent-György tiszteletére volt szentelve, a mai Szent-György-utczán, a hajdani várhegy oldalán állott. Helyét, mely egy magánház udvarán látható, ma is templomnak nevezik. Az 1721-ben, a vármegye részéről megtartott helyszíni vizsgálat Szalacson 146még kéttornyu, monostorszerü egyházról értesít. E község több uralkodót látott falai között. Megfordult itt V. István, IV. László és I. Károly király. Ide temették el Varkocs Miklóst, a kinek az özvegye: Hagymási Katalin, Bocskay neje lett. A XVIII. század elején tótokat telepítettek Szalacsra. Letelepedésük helyét az u. n. Szállásdomb örökítette meg. Hajdani várának sánczai még most is meglátszanak és az alatta elterülő utcza "Burga" néven ismeretes. Római katholikus temploma 1792-ben épült. A lakosok hitelszövetkezetet, kaszinót, önk. tűzoltó-egyesületet és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Hozzá tartozik Kupócz puszta.

Szalárd, az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó mellett fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 358, lakosaié pedig 2099. Van saját postája és távírója, vasúti állomása pedig Bihar. Már a XIII. században város volt és vásártartási joggal bírt. Akkori kiterjedése is nagyobb volt a mainál. Első, okiratilag igazolható birtokosa Miklós, Pál országbíró fia, utána királyi adományképen a Borsa nembeli Tamás fiai kapják, 1317-ben pedig ismét visszaszáll a koronára. 1387-ben "Civitas Zalardiensis" néven említik, 1401-ben pedig Zsigmond király a Csákyaknak adományozza, kik itt a Ferencz-rendiek számára klastromot alapítanak. A XV. században királyi sóhivatali és vámszedő hely. Mostani református temploma hajdan a Szent-Ferencz-rendiek egyháza volt, melynek sekrestyéjét 1468 előtt Csáky Ferencz építtette, kit ide temettek. A templom egyes részei még a csúcsíves építészet első korából valók. E templom közelében állott a klastrom, a hol 1451-ben Vitéz János püspök hosszabb időt töltött. A klastromot a törökök 1660-ban pusztították el. Azonban a mai, u. n. Madarászkert helyén is hajdan templom állott, melynek még látszanak a nyomai. A mult század első felében Komáromy György és gr. Csáky Eulália volt a birtokos, most pedig Tóth László, a kinek itt csinos úrilaka is van. A községben savanyú vízforrás van; 1870 körül megszünt fürdőjét régente nagyon látogatták. E községben született Szalárdi János, a XVII. századi híres krónikaíró. A lakosok takarékpénztárt, vadásztársulatot és társalkodó egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Bodolyó, Hátrét, Csillagos, Adorján, Savanyukút és Szilvölgy puszták. Itt vannak a hajdan híres Adorjánvár romjai is, melynek történetéről más helyen van szó. Birtokosai ugyanazok voltak, a kiket a község lakosai uraltak. A vár körül terült el hajdan Adorján község is, mely teljesen elpusztult.

Szaránd, a Király-erdő nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 97, lakosaié 585. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. Már a XIV. századi pápai tizedlajstromba is be van írva s a kalotai főesperességhez tartozott. Az 1482-iki összeírásokban Zarand néven van említve, mint a Macskásyak birtoka. 1591-ben helmeczi Bábonyi Márton gyakorolta e faluban a földesuri jogokat, az erdélyi fejedelem jogainak sérelmével. A mult század első felében báró Radivojevich István tábornok és Thuolt József volt a birtokosa, most pedig Telegdi József. Gör. keleti temploma a XVIII. század közepén épült.

Szarkó, a Rézhegység nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. katholikus vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 34, lakosaié 193. Postája Szalárd, távírója és vasúti állomása Bihar-Diószeg. A mult század első felében gr. Csáky József volt a földesura. Gör. katholikus temploma nagyon régi, de építésének ideje meg nem állapítható.

Szászfalva, a Király-erdő alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, az élesdi járás egyik körjegyzősége, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 41, lakosaié 239. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. A XVI. században Százház neve is volt s a Telegdyek uradalmához tartozott. Földesura a nagyváradi 1. sz. káptalan volt. Templom nincs a községben.

Székelyhíd, az érmelléki hegyek nyugati szélén, az Ér-patak mellett, a nagyvárad-székelyhídi vasútvonal mentén fekvő nagyközség, a hasonnevű járás székhelye, ev. ref. és róm. kath. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 759, lakosaié pedig 5003. Van postája, távírója és vasúti állomása. Első ismert lakosai székelyek voltak, a kiket egy 1217-iki oklevél a bihari vár fegyvereseinek mond és Lukács nevű hadnagyukat is említi. Első birtokosa, még a tatárjárás előtt, a Gutkeled nembeli Dorog fia Péter, kinek ivadékai a XIV. század végéig bírják. 1325-ben Zekulhyda néven találjuk említve és 1459-ben már mint város szerepel. Majd koronabirtok, 1402-ben pedig albisi Zólyomy Márton fiai Dávid és Lőrincz a birtokosai. A Zólyomyakkal való összeházasodás révén a csanádvármegyei Makó családra szállott az itteni várkastély és részbirtok, melyet a család utolsó férfisarja, László, 1563-ben kelt végrendeletében, nővére fiának, Szokoly Györgynek hagyományozott, de a melyet még ugyanaz évben János Zsigmond donatiójából Varkocs Tamás bihari főispán és váradi főkapitány szerzett meg. Az új birtokos itt tartotta lakodalmát Telegdy Katalinnal. Míg a község a XIII. század végén még igénytelen falu volt, addig az albisi Zólyomyak alatt már várossá emelkedett és nagy lendületet vett. A Dorogiak alatt vámja volt, de 1417-ben Zsigmond királytól vásárjogot is nyert, a XVI. században pedig már két országos vásárja van. 1460-ban a Zólyomyak várat is építtettek ide, mely azonban 1665-ben elpusztult. A XVIII. században gr. Dietrichstein volt a földesura, most pedig gr. Stubenberg Józsefnek van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, mely egyes részeiben még Zólyomy-építmény. 1604-től 1661-ig a község az erdélyi fejedelmek alá tartozott. Ősi, Mátyás-korabeli egyháza, a mai ev. ref. templom, csúcsíves építmény, melyet a gyakori átalakítások eredetiségéből kivetkőztettek ugyan, de azért egyes részletei még ma is nagyon érdekesek. Az újabb torony alatti bejárata gotikus mű. Belől a templom ma már famennyezetes ugyan, de egyes csúcsíves kőgerinczei még láthatók. Az egyik sarokban egy tiszta csúcsíves phiala-töredék van befalazva. A szentély északi oldalán és déli homlokzatán a Zólyomyak czímere látható. A templom falában van elhelyezve Zolyomy 148Tamás sírköve 1588-ból. A toronyban levő harang szintén középkori. A róm. katholikus templomot 1764-ben gr. Dietrichstein János építtette. Azonkívül az izraelitáknak és baptistáknak is van itt imaházuk. A község temetőjében nyugszik dr. Gombos Dániel megyei főorvos, a ki 30 éven át dolgozott a "Polgári élethez való lexikon" czímű munkán, melynek azonban csak az első kötete került sajtó alá. A lakosok kaszinót, polgári olvasó egyesületet, takarékpénztárt, korcsolyázó és csolnakázó egyesületet, vadásztársulatot és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Van itten téglagyár is. A községez tartozik Schveitzer puszta.

Székelytelek, a Király-erdő nyúlványai alatt, az alföldi síkság közelében fekvő kisközség, gör. keleti és gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 177, lakosaié 1023. Postája Less, távírója és vasúti állomása Tenke. A püspöki tizedlajstromokban már a XIII. század végén szerepel. A nagyváradi 1. sz. káptalan ősi birtoka. 1415-ben Széktelek néven találjuk feljegyezve. A községben két templom van. A gör. kath. templom 1816-ban, a gör. keleti pedig a XVIII. század közepe táján épült.

Szelistye-Száldobágy, a Király-erdő alatt, a Fekete-Körös közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 199, lakosaié pedig 915. Postája Venter, távírója és vasúti állomása Hollód. Azelőtt Szelistye és Száldobágy néven két külön községet alkotott. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspök ség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma a mult század elején épült.

Széltalló, a Berettyó-völgyben, a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, magyar és oláh lakosokkal Házainak száma 85, lakosaié 618. Postája Margitta, távírója Felső-Ábrány. Saját vasúti állomása van. Egy 1465-iki kolozsmonostori oklevélben Széltarló néven mint a Bályokyak birtoka szerepel. 1520-ban a vámszedő helyek között van felsorolva. A mult század első felében a gr. Bethlen, a gr. Teleki és a gr. Degenfeld család volt itt a birtokos, most pedig Ernst Péter. Gör. keleti temploma 1700-ban épült.

Szent-András, az alföldi síkságon, Nagyvárad közelében fekvő kisközség, a központi járás egyik körjegyzősége, gör. kath. vallásu, leginkább oláh lakosokkal. Házainak száma 180, lakosaié 614. Postája Körös-Tarján, távírója és vasúti állomása Össi. E község 1311-ben "Villa S. Andreae" néven Borsi Endre comes birtoka. 1329-ben Sexe comes özvegye bírja. Később a váradi 1. sz. káptalannak is van itt részbirtoka és a XV. században az Izsákay és a Bessenyey család is birtokosa. Izabella királyné 1557-ben Simay Péternek adományozza, de a birtoknak egy részét néhány évvel később Békés Gáspár, János Zsigmond fejedelem kamarása szerzi meg. A mult század elején a Tokody, Lányi, gr. Frimont és a váradi kisprépost volt itt birtokos, most pedig a káptalan. A község Szent András tiszteletére szentelt egyházától vette a nevét, melynek a nyomai egy malommá talakított épületben még láthatók. Gör. kath. templomának építési ideje ismeretlen. Az ide tartozó Össi puszta hajdan egyházas község volt, mely már a pápai tizedjegyzékben, a XIV. század elején szerepel. Iklód puszta szintén község volt. Szt.-András határában állottak még hajdan Szent-Mihály, Szent-Miklós, Megyes és Kakucs rég elpusztult községek.

Szent-Elek, a Király-erdő alatt, a tasádfői patak mellett fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 83, lakosaié 667. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. Földesura a nagyváradi 1. sz. káptalan volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Szent-János, a Sebes-Körös közelében, a püspökladány-nagyváradi vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 285, lakosaié pedig 1399. Postája és vasúti állomása Bors, távírója Bihar-Püspöki. Határában a Sebes-Körös mellett, állott hajdan Keresztelő Szent János vitézeinek monostora, mely már 1190-ben szerepel. A XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek is említik ez apátságot, a melynek 1491403-ban Tanos nevű apátja volt. Ebben az időben az apátság birtokai közé tartozott a már rég elpusztult Nemti község is, mely Szent-János és Bors között feküdt. Később a község birtokosai között találjuk a XV. században a Czibak, a Sztáry (Esztáry), a Batthyány és a panaszi Pázmán családot. A község ebben az időben Szent-Ivános név alatt szerepel. 1549-ben, az apátság megszünése után, a hazátlanul bujdosó nyúlszigeti (margitszigeti) apáczák költöznek ide, 1557-ben pedig a község iktári Bethlen Gergely és haraklányi Massay László birtokába kerül. 1566-ban az apáczákat száműzték innen, kik erre Nagyszombatban találnak menedéket és hajlékot. 1485 körül és 1520-ban megyegyűlések is tartatnak Szent Jánoson. 1827-ben Frimont gróf lesz a község földesura, ez idő szerint pedig Lukács Antal főrendiházi tagnak van itt nagyobb birtoka és csinos kastélya, melyet Lónyay Tivadar építtetett. E község határában állott hajdan Mikcse község. A XIV. század elején a leleszi monostor birtoka, 1387 körül pedig, a mikor már egyháza is említtetik, a váradi püspöké. E község Várad ostromna alkalmával pusztult el. A községben levő ev. ref. templom régi építmény, tornya azonban 1820-ban épült.

Szent-Jobb, az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 243, lakosaié pedig 1487. Postája van, távírója és vasúti állomása Bihar-Diószeg. Hajdan országos hírü, jelentékeny község volt s már Szent László idejében város és vásáros hely. Jelentőségét az itteni Szent Benedek-rendi apátságnak köszönhette, a hol Szent István király jobbját őrizték. Az eleinte csak fából épült monostor alapjait Szent László király tette le, míglen a későbbi megerősített monostort, Szent László rendelkezése következtében, tulajdonképen Álmos herczeg építtette, a bazilikával együtt, melyben a Szent Jobbot őrizték. Kálmán király a szent-jobbi apátságot eltörölte, ellenben II. Gejza ismét visszaállította és összes javait visszaadta a monostornak, mely már 1239-ben hiteles helyi joggal bírt. A tatárjárás alatt a monostor is osztozott Várad sorsában, de a Szent Jobbot megmentették és minden jel arra mutat, hogy a vész elmulta után ismét itt őrízték. Egy 1475-iki oklevél az apátság szent-jobbi várkastélyáról is megemlékezik; ez valószínűleg azonos lesz azzal, melynek építését a XVI. században élt Nyakazó Antalnak tulajdonítják. 1501 után a monostor a Pálosok birtokába került. Békés uradalmában is maradtak a jámbor remeték egészen 1560-ig, a mikor a protestáns Telegdy 150Miklós rájuk tört s közülök hét szerzetest kegyetlenül legyilkolt. Így került az apátság világiak kezébe. Várát a XVI. században Bocskay bírta, utána Rákóczy Zsigmond, a ki Rhédey Ferencznek ajándékozta. 1654-ben Rhédey László bihari főispán itt tartotta esküvőjét "Szunyogh kisasszonynyal", - mint Szalárdi krónikája mondja. 1660-ben a törökök a várat elfoglalják,1686-ban Caraffa ismét visszahódítja, 1711-ben azután várát lerombolják. Itt tartotta gyűléseit Bihar vármegye 1688-ban. Később a szatmári püspökség lett a földesura. A községben két róm. kath., egy ev. ref. templom van és azonkívül az izraelitáknak és a baptistáknak is van imaházuk. Az egyik róm. kath. templom 1745-ben épült, a régi vár egyik kőfalának felhasználásával, a másikat az apátság 1769-ben építtette; ez 1773 óta búcsujáró hely. Az ev. ref. templom 1557-ben csak sövényből és sárból volt építve. Ezt lebontották és 1801-ben újra építették. A katholikus egyház tulajdonában számos érdekes ereklye van; így állítólag az a selyemkendő, melyben a Szent Jobb Raguzából visszahozatott, továbbá a Mandits Antal szent-jobbi apáttól 1797-ben ajándékozott ezüst ereklye-tartó, egy régi szent kép 1780-ból, Richter Márton, akkoriban híres sziléziai festőtől és egy Mátyás-korabeli gót minuskulás feliratú harang. A református egyház tulajdonában egy nagy, aranyozott ezüst-fedeles serleg van, melyet 1667-ben Füstös Máté zászlótartó ajándékozott az egyháznak. A községhez tartozó, u. n. "Török kút" látta el hajdan a monostort és annak halas-tavát vízzel. A lakosok hitelszövetkezetet, olvasókört és önkéntes tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. A község határában állott hajdan Mária Magdolna egyházas község is. A XIV. szátzad első felében Olaszi Péter fia Marót szerepel mint birtokosa. E községnek határában állott hajdan Mindszent egyházas község is, mely a püspöki tizedjegyzékben, a XIII. század végén szerepel. Az 1552-iki összeírásokban Literáti Mihályt találjuk itt mint birtokost.

Szent-Lázár, a Berettyó-völgyben, az érmelléki hegyek alatt fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 91, lakosaié pedig 473. Postája Micske, távírója és vasúti állomása Vedres-Ábrány. Hajdan Sólyomkővár tartozéka volt és 1332-35 között a pápai tizedjegyzékben is szerepel "Villa S. Lazari" néven. 1465-ben a Bályoki család a földesura és ekkor vámszedő hely volt. A XVI. században Koprovich Péter a birtokosa, a mult század elején pedig a Baranyi család. Gör. kath. temploma 1750-ben épült.

Szent-Péterszeg, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett, a nagyvárad-püspök-ladányii vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 329, lakosaié 1792. Postája, távírója és vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. Eredetileg Gáborján tartozéka. 1245-ben Raffain bán, 1311-ben Debreczeni Dósa nádor, 1450-ben Hunyady János adománya révén Odwardi Mamny olasznak, valamint Papa és Bardy Angelo nevű rokonainak a birtokába jut, a kik azután a Szentpéterszegi nevet veszik fel. A korábban Szilágyi Mihály által bírt részt Mátyás király a Rozgonyiaknak adományozza; végre a nagyváradi 1. sz. káptalan birtokába jut. Már egy 1285-iki oklevélben találjuk megemlítve. Az 1450-iki adóösszeírások "Zenthpeterzege iuxta fluv. Berekyo" körülírással említik. 1460-ban Szabolcs vármegyéhez tartozik. Ősi egyháza Szent Péter tiszteletére volt szentelve. Mostani temploma 1709-ben épült, de harangját, a rajta lévő felirat szerint, a szalontai ekklézsia 1699-ben önttette. A lakosok polgári olvasó-egyletet tartanak fenn.

Széplak (margittai járás), a Berettyó mellett, a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő nagyközség, melynek lakosai között sok a gör. 151kath. és a róm. kath. vallásu, de túlnyomó számban vannak a református magyarok. Házainak száma 286, lakosaié pedig 1913. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. E község a XIII. század végén a Turul nemzetség birtoka. Hajdan város, 1228 előtt Simon bán volt a földesura, később Széplaki Lőrincz, azután Héderváry Dénes. 1503-ban a deficziált Erdőhegyi László itteni részét a király Telegdy István kir. kincstárnoknak adományozta. A XVI. század közepén már nyolcz birtokosa van felsorolva, a mult század elején pedig a Kabos és a gróf Dégenfeld család volt a földesura, most pedig gróf Károlyi Tibornénak van itt nagyobb birtoka. A község ősi temploma, a mai református templom, románkori építmény, melynek hatalmas, hengeralaku tornyát és szentélyét 1869-ben lebontották. A hagyomány szerint itt lettek volna hajdan a királyi vadászterületek, a hol bölényekre is vadásztak még és a most már átalakított torony lett volna a bölényvadászok kastélyának őrtornya. Az egyház birtokában három, 1770-ből való, ezüstpohár van, melyeket Szénás Józsefné Terjéni Rebeka és leánya Szénás Ilona adományoztak az egyháznak. Van itt ezenkívül még két templom. A gör. katholikus 1805-ben épült. a róm. kath. pedig 1778-ban csak fatemplom volt és 1837-ben épült fel kőből. A községet 1858-ban majdnem végkép tűzvész hamvasztotta el. A lakosok takarékpénztárt, kaszinót, olvasó-egyesületet és temetkezési egyesületet tartanak fenn.

Széplak, (tenkei járás), a Fekete-Körös és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén, a béli hegyek alatt fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 216, lakosaié pedig 1003. Postája Gyanta, távírója és vasúti állomása Sólyom. Hajdan város, a széplaki uradalom központja, vásártartási és vámszedési joggal. Földesura 1333-ig Tamás fia István volt, a ki a birtokot a nagyváradi 1. sz. püspökségnek adományozta; 1373-ban azonban a Zólyomy családot is itt találjuk, a XV. században pedig a Borsyakat, Bályokyakat, a Bozzásyakat és a kusalyi Jakcs családot. A mult század elején a káptalan a birtokosa. Ősi egyházának rommaradványai a 152Fekete-Körös mellett még láthatók. A XVI. században a község annyira elpusztult, hogy csak 9 lakosa maradt. A gör. keleti templom 1850-ben épült.

Szerbest, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 63, lakosaié 429. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, melynek itt most is van birtoka. Gör. kel. templomának építési ideje ismeretlen. Lakosainak nagyrésze szürszabó és az u. n. "szumány" ruhakészítéssel foglalkozik.

Szerep, a Nagy-Sárréten, Hajdu vármegye határán fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 266, lakosaié pedig 2026. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. E község a XVI. század második feléig Békés vármegyéhez tartozott. Mellette monostor emelkedett, melynek a Zoárd nemzetség tagjai voltak az első kegyurai. A XV. század elején Izsákai család volt a földesura, 1472-ben pedig a Bajoni család. 1433-ban a Bersenyi család is részbirtokos az ide tartozó pusztákon, úgyszintén a Nadányi család is. Az erdélyi fejedelmek korában már a nagybajomi várhoz tartozik, később pedig a losonczi Bánffy, a Mile és a Kelemen családokat uralja. 1848 után gróf Korniss Károly, s báró Dőry József a birtokosok, most pedig a m. kir. vallásalap, báró Gudénus Gézáné, Korniss Józefa grófnő, báró Luzsénszky Lenke s Etelka és Grósz Zsigmond. A községben két kastély van. Az egyiket Kelemen János a mult század első felében építtette, azután gróf Korniss Károly tulajdonába került, most pedig a vallásalapé. A másikat Grósz Zsigmond építtette és ez a községhez tartozó gatályi pusztán van. A református templom 1826-32 között épült. Az egyház birtokában egy 1735-ből származó aranyozott ezüst-pohár van, melyet báró Bánffy Farkas és Bagossy Erzsébet adtak az egyháznak. A lakosok olvasókört, temetkezési és önk. tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. A községhez tartoznak Hamvas, Hosszúhát, Kistanya, Cserepes-Zódony, Kis-Zódony, Középér, Kemény, Ösvénytő, Mátézug, Kis-Bucsa, Gatály és Nagy-Kaszáló puszták, melyeknek némelyike hajdan község volt, így Kis-Bucsa, mely 1458-ban mint a Nadányiak birtoka szerepel, továbbá Gatály- és Kemény-puszták, melyekről már Miksa király idejében van szó.

Szitány, a Király-erdő alatt, a Vida-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 117, lakosaié pedig 628. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. A XVIII. században kincstári birtok, a mult század elején a Szitányi családé, mely itt most is birtokos. Azelőtt Szitány Turburest volt a község neve. Gör. kel. temploma 1750-ben épült.

Szocset, a Rézhegység alatt, Szilágy vármegye határán fekvő kisközség, róm. kath. vallásu, tót lakosokkal. Házainak száma 35, lakosaié pedig 271. Postája Papfalva, távírója és vasúti állomása Széplak. A mult század első felében a Baranyiak voltak a földesurai, most pedig gróf Zichy Jenőnek van itt nagyobb birtoka. Templom a községben nincs.

Szód, a Bihar-hegység alatt, a petrószi patak mellett fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal; házainak száma 80, lakosaié 433. Postája Rieny, távírója és vasúti állomása Belényes. E község azonosnak látszik azzal a Szodos nevű faluval, mely a XIII. század végén szerepel. Szódnak a mult század végén a nagyváradi gör. kath. püspökség volt a földesura. Gör. kel. temploma 1700 körül épűlt.

Szohodol-Lázur, a Király-erdő alatt, a Rossia-patak mellett fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 230, lakosaié 1160. Postája Remete, távírója és vasúti állomása Belényes. Azelőtt csak Szohodol volt a község neve. Földesura előbb a nagyváradi 1. sz. püspökség, később a gör. kath. püspökség volt. Két gör. kel. temploma közül az egyik a mult század elején, a másik 1900-ban épült.

Szokány, a Király-erdő alatt fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh 153lakosokkal. Házainak száma 125, lakosaié 763. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. A mult század elején a gör. kath. püspök volt a földesura, de a Beőthy családnak is volt itt birtoka. Gör. kat. temploma 1830-ban épült.

Szoldobágy, a Berettyó-völgyben, a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 83, lakosaié 475. Postája, távírója és vasúti állomása Bályok. A XIV. század második felében készült Chartulárium már mint püspöki birtokot említi. A mult század első felében gróf Kuun Gergelyné szül. Beck Amália volt a birtokosa. Gör. kel. templomának építési ideje ismeretlen.

Szombatság, a Király-erdő alatt, a Topa-patak és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 149, lakosaié 819. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. A magyar-csékei járás egyik körjegyzősége. A török világot megelőzőleg a Telegdyek uradalmához tartozó falu volt s István kincstartó 1503-ben új adománylevelet eszközölt ki reá. A török kiűzetése után 1832-ig kincstári birtok volt, azután pedig Vertán János és József birtokába került. A községben két templom van, melyek közül a gör. kath. 1777-ben, a gör. keleti 1884-ben épült. Van cserépgyára. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn.

Spinus, a Király-erdő alatt, a Vida-patak mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 81, lakosaié pedig 413. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Korábban kincstári birtok, mely a mult század első felében Kovács György, László és Frigyes tulajdonába került. Gör. kel. temploma 1746-ban épült.

Sztrákos, a Király-erdő alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 80, lakosaié 332. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. A mult század elején kamarai birtok, s akkor Sztráhos volt a neve. Gör. keleti temploma 1790-ben épült.

Szudrics, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 61, lakosaié 309. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. 154A mult század idején a gör. kath. püspök volt a földesura. Gör. kel. temploma a török hódoltság idejében állítólag török mecset volt, melyet csak később alakítottak át.

Szunyogd, a Berettyó-völgyben, a margitta-szilágsomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség, a margittai járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh és kevés magyar lakossal. Házainak száma 87, lakosaié 512. Postája és távírója Margitta, vasúti állomása pedig Felső-Ábrány. A Csáky család egyik 1421-iki oklevele szerint, mint e család oláh faluja "Zunyogd poss. volahalis" melléknévvel van említve. A mult század első felében a Péchyek és Kazinczyak voltak a földesurai. Gör. kel. temploma 1888-ban épült.

Szurduk, a Király-erdőben, a sergesi patak mellett fekvő kisközség, gör. kat. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 112, lakosaié 589. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. A XVI. században a Telegdy-uradalomhoz tartozott s 1570-ben Mihály és Miklós perlekedtek birtokáért. A mult század első felében gróf Frimontné volt a község földesura. Gör. kel. fatemploma 1868-ban épült.

Talp, a Bihar-hegység alatt, a belényes-vaskohi vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 50, lakosaié 303. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. A mult század első felében a gör. kath. püspökség volt a földesura, melynek itt most is birtoka van. Gör. kel. temploma 1824-ben épült.

Tamásda, az alföldi síkságon, a Fekete-Körös mellett, Arad vármegye határán fekvő nagyközség, ev. ref. és gör. kel. vallásu, túlnyomóan magyar lakosokkal. Házainak száma 275, lakosaié pedig 1681. Postája és távírója Nagy-Zerind, vasúti állomása Illye. E községet már Rogerius, mint megerősített német várost említi; a tatárok 1241-ben megostromolták és lakosait felkonczolták. Erre a korra utal különben hajdani románkori egyházának még fennálló hatalmas tornya és apsisa is. Az első birtokosairól szóló írott nyomok 1341-re vezetnek vissza, a mikor a Rathold nembeli János és László igazolják, hogy Tamáshida már régóta az ő nemzetségük birtoka. A XIV. század végén még mindig e család bírja a községet. 1550 január havában az erdélyi rendek itt tartották országgyűlésüket. Úgy ez a körülmény, mint az, hogy a már említett egyház romjai körül a földben nagy épületek alapfalai, sőt pinczék üregei is látszanak, bizonyossá teszi, hogy itt hajdan valamely nagyobb várkastély állott, melynek, úgy látszik, 1552-ben Báthori Endre volt az ura, a mikor a község mindössze 17 portából állott. E század folyamán különben Perényi Gábor is bírta e kastélyt. 1512-ben Kubinyi Lászlót, Gyulaffy Istvánt és Telegdy Istvánt, 1552-ben Buda Miklóst, Szokoly Györgyöt, Vas Lászlót és Gácsfy Györgyöt, 1590-ben az Ábrahámfy családot találjuk itt birtokosokul. 1729-ben III. Károly Baranyi Miklósnak adományozza, a mult század elején pedig Névery Elek a földesura, kitől báró Bors Frigyes birtokába kerül és most báró Lipthay Frigyesnek és neje gróf Lázár Bors Margitnak van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet még a Baranyiak építtettek és báró Bors Frigyes átalakíttatott. Az e kastélyhoz tartozó szép kertben áll a már említett románkori hatalmas torony is. A községben levő református templom 1854-ben, a gör. keleti pedig 1866-ban épült. A lakosok olvasó-egyesületet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A község határában állott hajdan Bökény egyházas község is, mely a pápai tizedjegyzékben 1333-35 között szerepel, és melyet a báró Révay család egyik régi oklevele nemesi birtoknak mond. Ugyancsak Tamásda közelében állott Tamász község is, mely 1332-ben Tamásda tartozéka volt. Ide tartoznak Keményfok és Nagymajor puszták is.

Tarkaicza, a béli hegyek alatt fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 102, lakosaié 541. Postája, távírója és vasúti 155állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspök volt, a kinek itt most is van birtoka. Gör. kel. temploma 1720-ban épült.

Tárkány, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mellett fekvő kisközség, a belényesi járás egyik körjegyzősége, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 250, lakosaié1200. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. E község már a XIII. században, Tarkand néven, mint a váradi püspök birtoka szerepel. Egy 1478-iki oklevél szőlőmívelését is említi. Lakosai székely eredetüek. A mostani református templom helyén állott hajdan ősi egyháza is, mely 1826-ban, az akkor megejtett vizsgálat szerint, még fennállott és falfestményekkel bírt. E templom, úgy látszik, az 1843-iki tűzvész alkalmával pusztult el. Földesura a mult század elején a gör. kath. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Határában malomköveket fejtenek, és egyszersmind innen szállítják a fazekasok által használt mázolóköveket.

Tasádfő, a Király-erdő alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal közelében fekvő kisközség, a magyar-csékei járás egyik körjegyzősége, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 226, lakosaié pedig 1237. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. Hajdan a Telegdy család faluja; 1503-ban István új adománylevelet kapott rá. A mult század elején báró Vay Imre és Tokody József és Imre voltak a földesurai, most pedig dr. Vári Szabó Bélának és Bige Gyulának van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma 1780-ban épült. A község határában két rommaradvány látható. Az egyikről azt tartják, hogy a törökök idejében várszerű erőd volt, a másik templomromnak látszik. Határában szép cseppkő-barlang és tó van.

Tatárfalva, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös és a belényes-vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 59, lakosaié 292. Postája, távírója és vasúti állomása Belényes. Földesura a gör. kath. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1697-ben épült.

Tataros, a Rézhegységhez tartozó aszfalt-hegyek alatt, a Gyepes-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 205, lakosaié pedig 1676. Postája Hagymádfalva, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. A mult század elején a báró Huszár család volt a földesura, most pedig gróf Seilern Ferencznek van itt nagyobb birtoka. A gör. keleti templom 1800 körül épült. Az itteni uradalmi erdőben kézzel hányt sánczok nyomai láthatók. Ezt a helyet "Csetátye máre"-nak (nagy vár) nevezi a nép és azt tartja róla, hogy ott hajdan erősség volt, mely a tatárjárás alatt pusztult el. Ugyancsak az uradalmi területen, a Szklatyina-dűlőn, sósvízű forrás van. Itt van a Hazai Aszfalt-ipar r.-társ. nagyszabású gyára és bányatelepe, melyről más helyen bővebben van szó. Ide tartoznak Varaszó, Orvisel és Czigányvölgy puszták is.

Telek, a Bihar-hegység alatt fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 40, lakosaié pedig 238. Postája Budurásza, távírója és vasúti állomása Belényes. E község már 1257-ben a Csanád nemzetség birtoka s mint ilyen a Telegdyekre száll. Telegdy Miklós itt 1561-ben 20 jobbágy-telket bírt. A mult század elején a gör. kath. püspök volt a földesura, a ki itt ma is birtokos. Templom a községben nincs.

Telkesd, a Király-erdő nyúlványai alatt, a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal közelében fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 96, lakosaié 663. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. A XVI. században a Telegdy családé volt; de István hűtlenség bűnébe esett s 1561-ben János Zsigmond elvette tőle. Ez évben két más társával Békés Gáspár eszközölt ki reá adománylevelet. A mult század elején a gr. Haller család volt itt birtokos, most pedig Telegdy József. Gör. keleti temploma a XVI. század elején épült.

Tenke, az alföldi síkság szélén, a Fekete-Körös mellett fekvő község, a hasonnevü járás székhelye, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 824, lakosaié pedig 3669. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. E községet Meszesi Demeter váradi püspök egyik 1355-iki levele már említi. Földesura kezdettől fogva a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. A török dúlások alkalmával a törökök Tenkét is elpusztították, úgy hogy 1598-ban a községnek csak 13 lakosa maradt. Ebben az időben már a Körösön kétkövű malma is volt. A községben három templom van s az izraelitáknak és baptistáknak is van imaházuk. A mostani református templom helyén állott hajdan a község ősi temploma; ennek elpusztulta után a lakosok fatemplomot emeltek, melyet 1790-ben kőtemplom váltott fel; ezt 1882-ben lebontották s helyére a mai templomot építették. A róm. kath. templom 1810-ben épült. 1775-ben báró Patachich Ádám püspök kápolnát építtetett ide, mely tíz évvel később anyaegyházzá lett. A mostani templomnak Miklóssy Ferencz püspök vetette meg az alapját 1810-ben. A gör. kel. templom 1863-ban épült. A község mellett kitünő gyógyító erejű, csinos vasas-fürdő van, mely dr. Soós József tulajdona. Van itt két gőzmalom, két nagyobb vizi malom, két téglagyár, takarékpénztár, iparos takarék- és önsegélyző-egyesület, önk. tűzoltó-egyesület, ipartestület, öt olvasó- és társaskör, dal-egyesület, temetkezési, kiházasítási egyesület.

Tépe, az alföldi síkságon, Hajdú vármegye határának közelében, a Kék-Kálló vize mellett fekvő nagyközség, ev. ref. vallású, magyar lakosokkal. Házainak száma 229, lakosaié pedig 1228. Postája, távírója és vasúti állomása Derecske. Ősi nemesi birtok, mely 1311-ben Thepa néven mint Dósa nádor birtoka fordul elő. A XIII. század végén Rafael bán bírta, később a váradi székeskáptalani prépost, 1431-ben azonban a Kőváry családot is itt találjuk. 1552-ben Szemere Sebestyén a birtokosa, 1595-ben a Ravazdyak. 1647-ben I. Rákóczy György fejedelem egy itteni nemesi kúriát Kis Márton nevű vitézének, a körösszegi hajdúk kapitányának adományoz. Reformátos 157temploma 1585-ben épült. Van itt azonkívül kápolna is, mely az itt lévő kastélylyal együtt a prépostság tulajdona. A lakosok olvasó- és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Major és Mérges puszták is.

Terebes, a Berettyó-völgyben, a székelyhíd-szilágysomlyói vasútvonal közelében, a Bisztra-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh és kevés magyar lakossal. Házainak száma 65, lakosaié 421. Postája Margitta, távírója és vasúti állomása Felső-Ábrány. E falu azonosnak látszik azzal a Terebed nevü községgel, mely 1373-ban mint Domoszlay Miklós hevesi főispán birtoka szerepel. 1416-ban a Zoárdfiakat, 1450-ben a Dengelegieket és 1488-ban a Zólyomyakat uralta; később a Fráter család volt a földesura, mely itt kastélyt is építtetett és ez most Veres Dánielé. Gör. kel. temploma 1800 körül épült.

Terje, a Rézhegység nyúlványai alatt, a Berettyó mentén fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh és kevés számu magyar lakossal. A margittai járás egyik körjegyzősége. Házainak száma 127, lakosaié 697. Postája Felső-Derna, távírója és vasúti állomása Margitta. E községgel az 1466-iki adóösszeírásokban találkozunk először. A mult század első felében a Baranyiak voltak a földesurai. Gör. kath. temploma 1894-ben épült. A község hegyeiben sok aszfalt és szén van.

Tinód, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 121, lakosaié pedig 566. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. E község az 1466-iki adóösszeírásokban Thynold néven fordul elő. A mult század első felében gróf Batthyány József volt a földesura, most pedig gróf Bethlen Aladárnak és nejének, szül. Batthyány Vilma grófnőnek van itt nagyobb birtoka. A gör. keleti templom 1565-ben épült.

Topest, a Király-erdő alatt, a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 44, lakosaié pedig 254. Postája, távírója és vasúti állomása Drág-Cséke. A mult század elején Buzáth Márton, Simon és István voltak a birtokosai. Gör. kel temploma a mult század eleén épült.

Toplicza-Káránd, a béli hegyek alatt, Arad vármegye határán fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 179, lakosaié 863. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a váradi 1. sz. püspök volt, a ki itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1565-ben épült. Határában ásványvízforrás van.

Tóti, a Bisztra-patak völgyében, a Rézhegység nyúlványai alatt fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 169, lakosaié 1210. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Margitta. Hajdan Sólyomkő vár tartozéka. 1397-ben a Csákyak az urai, 1465-ben pedig a Bályokyak. A mult század első felében a Reviczky, Baranyi, Vincze és Gruden családok voltak a birtokosai. Dombon álló református temploma részben középkori építmény. Az egyház birtokában egy 1602-ben készült ezüst-pohár és egy 1695-ből származó ezüst-tányér van. A község határában 1898-ban, földforgatás alkalmáva, bronzkori csákányokra bukkantak.

Tóttelek, az érmelléki hegyvidéken fekvő kisközség, túlnyomóan róm. kath. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 83, lakosaié 564. Postája, távírója és vasúti állomása Bihar. A XIII. század végén, a püspöki tized nagysága után itélve, jelentékeny község lehetett. A XIII. század folyamán Miklós vajda, István és Geregen birtoka. 1465-ben a panaszi Pázmán családot uralja. Később a nagyváradi 1. sz. püspökség a földesura. Róm. kath. temploma, az ősi egyház helyén, 1834-ben épült. A lakosok kath. olvasókört tartanak fenn.

Tőtös, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, az élesdi járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 136, lakosaié 659. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. A mult század elején a gróf Batthyány család volt a földesura, most pedig ifj. gróf Zichy Ödönnek van itt nagyobb birtoka.

Tulka, az alföldi síkságon, Nagy-Szalonta közelében fekvő nagyközség, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 473, lakosaié 159pedig 3248. Postája, távírója és vasúti állomása Nagy-Szalonta. A váradi regestrum már a XIII. század elején említi e községet, mint püspöki birtokot, egyik lakosa, bizonyos Szaniszló nevű poroszló révén. Földesura a legrégibb időtől a váradi püspök volt, ki itt ma is birtokos. Gör. kel. temploma 1882-ben épült. Ide tartoznak Ősi-Pata, Pata, Daszka, Dombrova és Kistulka puszták is, melyek közül az Ősi-Pata és Pata pusztákat már a bécsi codex mint községeket említi.

Ugra, az alföldi síkságon, a Sebes-Körös partján fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 341, lakosaié 2271. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Szakál. A bécsi codex már a XIII. század végén mint "Danela úr" birtokát említi, a ki az Ugraiak őse volt. Később a Kolthy, Porkoláb, Bosoldy, Thoboly, Geszty, Illyei, Bydy családok bírták. A község az idők folyamán Monostoros-, Közép-, Egyházas- és Szent-János előnevekkel szerepel. Legelsőnek említett előnevét monostorától nyerte, melynek első nyomára a XIII. század elején akadunk, a mikor egy periratban van róla szó. Egy 1329-iki oklevél, melyet a Bölönyi család levéltára őriz, e helységben Szűz Mária monostorát említi; a Szent-János előnevet az ezen szent tiszteletére épített község egyházától nyerte. Az Ugray családot már a XV. századtól kezdve itt találjuk. Most Bölönyi Józsefnek és Lakatos Antalnak van itt nagyobb birtoka. Bölönyinek a községben érdekes régi nemesi kúriája van, az ide tartozó Szilas pusztán pedig nagyobb szabásu kastélya. A községben a paplakot, melyben Petőfi megfordult, Bölönyi József emléktáblával jelöltette meg. A községben álló református templom 1800-ban épült. Ide tartoznak Lakatos-Peterd, Vermes-Peterd, Peszere, Szilas és Zöldhalom puszták. Határában állott hajdan 1332-35 között, a Körös balpartján, Piski vagy Egyházas-Piski nevű község is. Eredetileg püspöki birtok volt, de már a XV. század elején az Ugrayakat uralta. Későbbi, XVI. századbeli birtokosai között a váradi káptalan és Bydy Mihály munkácsi 160várnagy szerepelnek. Volt itt még egy Ürögd nevű község is, melynek azonban már egészen nyoma veszett.

Uj-Léta, az Érmellék alatti síkságon, Hajdu vármegye határán fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 173, lakosaié pedig 1039. Postája, távírója és vasúti állomása Hajdu-Vámos-Pércs. Református temploma 1894-ben épült.

Uj-palota, Nagyvárad közelében, a nagyvárad-vésztői vasútvonal mentén fekvő kisközség, róm. katholikus vallásu, német lakosokkal. Házainak száma 85, lakosaié 649. Postája Körös-Tarján, távírója Gyíres-Tarján. Saját vasúti állomása van. Az egyetlen német község a vármegyében, melynek lakosai azonban magyarul is beszélnek. Földesura a gróf Frimont család volt, most pedig Lukács Antal főrendiházi tagnak van itt nagyobb birtoka. Katholikus temploma, melyet gróf Frimont János 1824-ben építtetett, egyike a legszebb vidéki templomoknak. Sirboltjában pihen a templom bőkezü építője. A község utczái keresztalakban fekszenek, s kereszteződésükben áll a szép templom; ennek belső felszerelése is párját ritkítja. Egyik oltárszőnyegét Katalin Vilma kurlandi herczegnő sajátkezüleg hímezte. Szent edényeit Wallmoden Lajos lovassági tábornok és Fölseisz József olmüczi várparancsnok altábornagy adományozták. A községben a mult század első felében serfőzőház is volt. Ide tartozik Ó-Palota puszta, mely 1437-ben még lakott falu volt.

Urszád, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös völgyében fekvő kisközség, a belényesi járás egyik körjegyzősége, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 91, lakosaié 440. Postája, távírója vasúti állomása Sólyom. Földesura a nagyváradi 1. sz. káptalan volt, mely itt most is birtokos. Gör. kel. temploma 1840-ben épült. Határában nagyobb kőbánya van.

Ürgeteg, a Rézhegység alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 92, lakosaié 485. Postája, távírója és vasúti állomása Élesd. A mult század első felében Szervoneczky László volt itt birtokos. Gör. kel. templomának építési ideje ismeretlen.

Vajda, az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó és a nagyvárad-székelyhídi vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 157, lakosaié 806. Postája Bihar-Félegyháza, távírója és vasúti állomása Gyapoly. E községről már 1285 körül szólnak az adatok. A XIV. század elején püspöki birtok. 1475-ben Woywoda néven 161találjuk említve. A mult század elején a Dobozy család volt a földesura, most pedig Beck Henriknek van itt nagyobb birtoka és két régi úrilaka, melyeket még a Dobozyak építtettek. A mostani református templom egyes részei még az ősi egyházból valók. A református egyház birtokában 1594-ből származó aranyozott ezüst-kehely és 1796-ból való ezüst-pohár van.

Vámos-Láz, a Berettyó-völgyben, az érmelléki hegyvidéken fekvő kisközség, a margittai járás egyik körjegyzősége, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 128, lakosaié 704. Postája Micske, távírója és vasúti állomása Vedres-Ábrány. Ősrégi község, mely Laaz néven már a XIII. századbeli püspöki tizedjegyzékekben szerepel. A mult század elején a Miskolczy és a Baranyi család volt a földesura. Gör. kel.. templom 1700 körül épült.

Váncsod, az alföldi síkságon, a nagyvárad-püspök-ladányi vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 328, lakosaié pedig 1804. Saját postája van, távírója Berettyó-Újfalu, vasúti állomása Mező-Peterd. E község a XIII. század elején Iváncsod néven már megvolt, a mikor is egy András nevű lakosa gyujtogatás vádja miatt a váradi istenitéleti szék elé volt idézve. Hajdan nem a mai helyén, hanem az ú. n. "Egyház-szigeten" állott. Birtokosai voltak: a XV. században a váncsodi Horváth család, a XVI. században a Váncsodi, Vajay és Dombrády családok, azután a Parlagi és Fodor családok, a mult század első felében pedig a Szilágyi, Gazdagh, Csapó, Lányi, Tóth, Török, Géczy, Zilahy, Farkas, Budaházy, Miskolczy, Lovassy, Vajda, Beliczay, Olasz, Sághó és Balogh családok. Most Vécsei Arnold örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A református templom 1791-ben vályogból készült, 1802-6 között pedig kőből építették fel. Az egyház birtokában 1649-ből származó érdekes ezüst-kehely van, mely Literáti Lukács ajándéka, egy másik pedig 1687-ből való. A község irattárában, valamint a Szilágyi, Zsiday és Tóth családok leveles-ládájában számos érdekes régi oklevél található. A községhez tartozó dűlő-elnevezések némelyike történeti jelentőséggel bír. Így a "Telek-dűlő" elpusztult falu helye, a "Guszár-dűlő" szintén az elpusztult Guszár község emlékét tartja fenn; "Annók fenekének" nevezik a Guszár Anna birtokán volt mocsaras földrészletet, a "Nemes"-, "Seres"-, "Tomjad"-sziget dűlők mindegyike egykori 162tulajdonosának nevét örökíti meg. A lakosok önkéntes tűzoltó-egyesületet és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Gyapáros, Ölyvös, Rekettyés, Berettyómellék és Szík puszták is.

Varosány, a Király-erdő alatt, a Hollód-patak mellett fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 109, lakosaié 610. Postája Robogány, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Azelőtt Varozsény-Krizsány volt a község neve. Régebben kincstári birtok, a mult század elején pedig a Tornay és a Vedres családoké. Gör. kel. temploma 1868-ban épült.

Vár-Sonkolyos, a Király-erdő alatt, a Sebes-Körös és a nagyvárad-kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 181, lakosaié pedig 1235. Postája, távírója és vasúti állomása Rév. 1294-ben a községet Sunkulus néven találjuk említve, míg 1528-ban Várfalu név alatt volt ismeretes. Egyébként a Telegdyek uradalmához tartozott s Telegdi István bevétette 1503-ban kapott új adománylevelébe is. A mult század elején Kállay László volt a földesura, most pedig ifjabb gróf Zichy Ödönnek és Friedmann Rezsőnak van itt nagyobb birtoka. A gör. kel. templom 1820-ban épült. Határában legujabban felfedezett, szép cseppkőbarlang van, továbbá ugyanott emelkedik az úgynevezett "Tündérvár" romja, melyet a hagyomány Mén Marót várának mond. Ez a hagyomány arra támaszkodik, hogy az az Igfon erdő, a hová a névtelen jegyző szerint Mén Marót a magyarok közeledtével menekült, e vidéken lett volna. A községben nagyobb szabásu mész- és fa-iparvállalat van.

Várvíz, a Rézhegység alatt, a Bisztra-patak mentén fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 93, lakosaié 516. Postája Papfalva, távírója és vasúti állomása Széplak. E község 1327-tól 1469-ikg Várvízi néven szerepel. Földesurai 1438-ban a kusalyi Jakcs család, 1469-ben pedig a Bozzásiak. A mult század elején a Baranyi és a Reviczky család volt a község földesura, most pedig gróf Zichy Jenőnek van itt nagyobb birtoka. Gör. keleti temploma 1810-ben épült. Határában van az úgynevezett "Vaskapu szoros".

Vasad, az érmellki síkságon, Szatmár vármegye határán fekvő nagyközség, gör. kath. vallásu, oláh és kevés számu magyar lakossal. Házainak száma 195, lakosaié 1423. Postája Piskolt, távírója és vasúti állomása Érmihályfalva. E község már a XIV. század óta mint a nagyváradi 1. sz. káptalan birtoka szerepel. Gör. kath. templom 1709-ben épült, de tornyát az 1822-iki földrengés ledöntötte, falait pedig megrepesztette. Ugyanabban az évben ujra felépítették.

Vasand, a Király-erdő nyúlványai alatt fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 192, lakosaié 884. Postája, távírója és vasúti állomása Tenke. A váradi regestrum már a XIII. század elején egy Szatymaz nevű lakosa révén említi. A legrégibb időktől a nagyváradi 1. sz. püspökség birtoka volt. Gör. kel. temploma 1890-ben épült.

Vaskoh, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös és a vaskohi vasútvonal mentén fekvő kisközség, a hasonnevű járás székhelye, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh és kevés magyar lakossal. Házainak száma 121, lakosaié 786. Van saját postája, távírója és vasútja. Ősi püspökségi birtok, a hajdan püspöki vasbányáról nevezetes. Régente itt a Körösben aranymosás is volt. A községben két templom van. A róm. kath. templomot 1744-ben gróf Csáky Miklós nagyváradi püspök építtette. Gyönyörű tarka márványból faragott oltára és oltároszlopai a közeli kollesti és kimpi márványból készültak. A gör. kel. templom 1716-ban épült. A községben azelőtt vashámor is volt, mely azonban ma már romokban hever. Márványkő-iparvállalata is van itt, a lakosok pedig kaszinó egyesületet, önképzőkört és önsegélyező szövetkezetet tartanak fenn. E község határában, a községtől délre fekvő völgy fölötti márványhegy aljából a Boly-patak tör elő, oly vízbőséggel és erővel, hogy néhány száz lépésnyivel odább már két vízi malmot hajt. Víze nyáron jéghideg, télen pedig gőzölög és soha sem fagy be. E forrásról azt tartják, hogy a hegység túloldalán fekvő szohodoli üregbe ömlő patak vize, mely a hegy alatt áttörve, itt jön ki. A Rákova nevű dűlőben is langyos vizű forrás bugyog.

Vaskoh-Szelistye, a Bihar-hegység alatt, Arad vármegye határának közelében fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal Házainak száma 98, lakosaié 563. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. kel. temploma 1853-ban épült.

Vaskoh-Szohodol, a béli hegyek alatt, a Fekete-Körös közelében, a kalugeri patak mellett fekvő kisközség, gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 156, lakosaié 1014. Postája, távírója és vasúti állomása Vaskoh. A község roppant hegyek között fekszik. Határában számos hegytölcsér van. Az efféle hegytölcsérnek felső átmérője több mint 200 öl, feneke pedig alig 5-6 öl. A ezekben roppant mennyiségben összegyűlő eső- és hóvíz a laza talajnál fogva azonnal eltűnik és állítólag a hegy túlsó oldalán tör elő. Itt van a hatalmas Cimpanesca sziklaüreg, mely függélyes irányban, végtelen mélységbe sülyed. Ide szakad a kalugeri patak.

Vedres-Ábrány, az érmelléki hegyek alatt, a székelyhíd-margittai vasútvonal és a Berettyó mentén fekvő kisközség, a margittai járás egyik körjegyzősége, ev. ref. és gör. kath. vallásu, magyar és oláh lakosokkal. Házainak száma 89, lakosaié 536. Postája Margitta. Saját távírója és vasúti állomása van. Hajdan Ábrányfalva néven szerepelt. 1425-ben a Csákyak a birtokosai, a mult század elején gróf Sternberg Ádám, azután gróf Zichy Ferencz. Az ev. református templom az ősi egyház helyén 1643-ban épült, a gör. katholikus pedig 1800 körül. A néphagyomány szerint a község a tatárjáráskor nem a mai helyén állott.

Vekerd, az alföldi síkságon, az Ölyvös-patak mellett fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 80, lakosaié 425. Postája Furta, távírója Zsáka, vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. A váradi regestrum a curui apátsággal kapcsolatban, említ vekerdi lakosokat, akiket Vazul curui apát valamely kihágással vádolt. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben mint nemesi birtok szerepel. A XIII. században Vened, a XIV.-ben Herneld néven találjuk említve. 1552-ben 6 portája volt Vekerdnek és Buda Miklósné volt a birtokosa. 1605-ben Bocskay kiváltságokkal ajándékozta meg a községet. 1700 körül a ráczok a falut feldúlták. 1732-ben Vekerd már mint puszta említtetik és ekkor Baranyi Miklós a földesura. A mult század elején a Dessewffy, Molnár, Olasz, Buday, Elek és Nemes családok a birtokosok. Gör. keleti templomának építési ideje ismeretlen.

Venter, a Király-erdő alatt, a Topa-patak és a nagyvárad-belényesi vasútvonal mentén fekvő kisközség, a m.-csékei járás egyik körjegyzősége, gör. kath. vallásu oláh lakosokkal. Házainak száma 194, lakosaié 1222. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Hollód. Ősi püspöki birtok, melynek már 1349-ben a váradi 1. sz. püspök az ura, a mikor Felventer néven szerepel. 1552-ben Vajda István is birtokosa. A mult század elején már a gör. kath. püspök a földesura, a kinek itt ma is nagyobb birtoka van. Gör. kath. temploma 1872-ben épült. Ide tartozik Bratyest-puszta.

Venter-Rogoz, az előbbi község tőszomszédságában fekvő kisközség, gör. kath. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 87, lakosaié 485. Postája Venter, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rogoz. Földesura a nagyváradi gör. kath. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. kath. temploma 1866-ban épült.

Vércsolog, a Király-erdő alatt fekvő kisközség, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 151, lakosaié 877. Postája, távírója és vasúti állomása Mező-Telegd. Hajdan Vercsellő volt a neve s a Czibak család uradalmához tartozott; ennek magvaszakadtával, 1563-ban a Mágócsi és Móricz család kapott rá királyi adománylevelet, melyekről azután örökségképpen a gr. Keglevich családra szállott. A mult század első felében a Szlávy és a Ruprecht családok bírták, most pedig Rédey Richárdnak van itt birtoka. Gör. kel. fatemploma 1860-ban épült. Régi kastély is van a községben, ezt még a Szlávy család építtette és most a Rédey Richárdé.

Vértes, az alföldi síkságon, a debreczen-nagylétai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 327, lakosaié 2433. Postája, távírója és vasúti állomása Nagy-Léta. E község már az 1333-iki pápai tizedjegyzékben mint egyházas hely szerepel. 1436-ban az álmosdi Chyre nemzetség birtoka. 1552-ben a Szokolyak, 1732-ben a Nagy család, 1769-ben a Komáromy, később a Fekete család bírja. A XVIII. század második és a mult század első felében földesurai: a Fráter, Fényes, Papszász, Csanády, Magyary, Dersy, Muraközy, Szilágyi és Balogh családok, most pedig Gorove Jánosnak, Kövesdy Imrének, özv. Dersy Lászlónénak, özv. Nagy Móricznénak, özv. Fráter Gyulánénak és Csanády Ferencznek van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. A községben levő ev. ref. templom 1815-61-ig épült, a gör. katholikus 1870-ben. A ref. egyház birtokában két érdekes, régi ötvösmű van. Az ide tartozó Reszege nevű dűlő helyén, a hagyomány szerint, hajdan község állott.

Verzár, a Rézhegység alatt, a Nagy-patak mellett fekvő kisközség, róm. kath. vallásu, tót lakosokkal. Házainak száma 39, lakosaié 254. Postája Papfalva, távírója és vasúti állomása Széplak. A mult század első felében a Baranyiak voltak a földesurai, most pedig gróf Zichy Jenőnek van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet még a Baranyiak építtettek. Templom a községben nincs. Határában két szép vízesés van.

Vizes-Gyán, az alföldi síkságon, a Sebes-Körös és a nagyvárad-gyomai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan gör. kel. vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 173, lakosaié 957. Postája Körös-Tarján, távírója és vasúti állomása Gyires. E község már a XIII. század elején mint a várszolgák lakhelye említtetik. A XIV. századtól kezdve a váradi káptalan birtoka. Gör. kel. temploma 1865-ben épült. Ide tartozik a Káptalan-puszta. Határában a Körös partján, feküdt hajdan Gyarán község, mely a XIII. század elején mint János úr birtoka említtetik.

Zsadány, az alföldi síkságon, az Inánd-patak és a Sebes-Körös szögében fekvő nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 415, lakosaié pedig 2429. Postája Ugra, távírója és vasúti állomása Komádi. A váradi regestrum már a XIII. század elején említi 18 lakosát. 1458-ban az adóösszeírásokban "Sadan" néven találjuk említve, 1651507-ben a henczidai Bacsók a földesurai, 1572-ben a Bajoni család kap reá kir. adománylevelet; később az Okányiak bírják, a mult század elején pedig az Eszterházy család. Most a Juricskay örökösöknek és Schwarcz Ferencznek van itt birtokuk. Az ev. ref. templom építési ideje ismeretlen és csak azt tudni róla, hogy 1698-ban kibővítették. A községben téglagyár van; a lakosok temetkezési egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Fancsika, Orosi és Bölcsi puszták. Orosi pusztát a bécsi codex már a XIII. században, mint egyházas községet említi. 1284 előtt királyi adományképen a Borsa nembeli Tamásfiak bírták, később ezeknek hívei Dees és Dénes, 1314-ben pedig László aradi prépost, végül 1348-ban Tatamér székesfejérvári prépost.

Zsáka, az alföldi síkságon, a Berettyó közelében fekvő nagyközség túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 438, lakosaié pedig 3114. Van saját postája és távírója, vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. A váradi káptalannak egyik 1322-iki oklevele mint egyházas községet Izsólaka néven említi, míg az 1552-iki adóösszeírásokban Izsáka néven szerepel. Hajdan a Zoárd nemzetség birtoka, s az marad az egész középkoron át. 1615-ben Kende Krisztina, 1616-ban pedig Giczy Györgyné a földesura, ki azt Bethlen Gábor fejedelemmel elcserélte. 1666-ban Izsákai András, majd a gr. Rhédeyek bírják. Most gróf Rhédey Stefánia férj, báró Wesselényi Istvánné, Rhédey Erzsébet férj. Paksy Józsefné, báró Vay Klára férj. báró Bánhidy Sándorné és Kovács Ákosné a birtokosok. Paksy Józsefnének itt szép kastélya van, melyet 1858-ban gróf Rhédey Gábor építtetett. Itt volt az úgynevezett "zsákai vár" is, mely a szatmári békekötés után leromboltatott. Emlékét a mai "Várdomb" nevű hely őrzi. A községben két templom és egy izraelita imaház van. Az ev. ref. templom 1784-ben, a gör. keleti pedig 1791-ben épült. A református egyház tulajdonában két érdekes ötvösmű van. 166Az egyik egy úrasztali ezüst-pohár 1621-ből, a másik egy úrasztali tányér a következő felirással: "Szákai porkoláb Garabuczi Matias, Török Gáspár szákai tizedes, csináltatták Isten tisztességére; anno 1636". A község határában kőkori tárgyakat, az úgynevezett Aka-várnál pedig, a Berettyó-csatorna ásásakor, vaságyút találtak. Zsáka lakosai takarékpénztárt és társaskört tartanak fenn. Ide tartoznak Dósa, Nagynyomás, Oros, Fehértó, Sárrét, Cserepes, Kengyel, Kigyós, Biczó, Álomzug, Hosszú és Veszi puszták. A község határában, a Berettyó bal partján állott hajdan Akavára község. Aka várával, mely 1284-ben már szerepel. A Zoárd nembeliek birtoka volt, de az 1552-iki adóösszeírásokban már nem fordul elő. Ugyancsak e vidéken volt hajdan Csiff község, mely 1335-ben a pápai tized-jegyzékben szerepel. Aku közelében állott Szent Dienes község is, mely a XIII. században Bech, később pedig Vece fia Miklós birtoka. Nevét Szent Dienesnek szentelt egyházától vette. Ugyancsak Zsáka határában találjuk 1335-ben Kórógy községet is. 1470-ben földesi Török Mihálynak és Torday Andrásnak vannak itt birtokai. Az 1552-iki összeírásokban már nem szerepel.