583Bihar vármegye önkormányzata és közigazgatása a legujabb időkben.
Irta O'sváth Lajos
Tisza Lajos.
Bihar vármegyében is nagy örömmel fogadták az alkotmányosság felvirradását. 1867. április 16-ika már együtt találja a vármegye bizottmányának közgyűlését, melyen nagy lelkesedéssel iktatták be immár a m. kir. belügyminiszter előterjesztése folytán alkotmányosan kinevezett Tisza Lajost a vármegye főispáni székébe.
A hivatalos eskütétel után a főispán egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatott székfoglaló beszédet tartott, melyben első sorban örömének ad kifejezést a felett, "hogy ismét az alkotmányosság terén mozoghatunk, s hogy mint az 1865-iki rövid bizottmányi űlésben oly meghatóan mondva volt: ismét mondhatjuk, még pedig szebb reményekre jogositva: "Tisztelt Vármegye!"
Azután igy folytatja:
"De ha tekintetbe veszem, hogy a felelősségnek minő terhe nehezedik vállamra...... gond fog el . . . . . Azt sem tagadhatom, hogy e helyen a komor mult emléke akaratlanul is fölmerül keblemben az öröm közepett. De nyilt kebellel, bizalommal fordulok Bihar vármegyéhez: meg vagyok győződve, hogy mikor a nemzet elég nemeslelkü, politikailag elég érett volt arra, hogy a rajta éles vassal vert sajgó sebeire a feledés fátyolát borítsa, e vármegyének hazafias közönsége az évtizedekkel ezelőtt a felkorbácsolt pártszenvedélyek által kölcsönösen elkövetett sérelmek emlékére szinte a feledés fátyolát kivánja vetni s a megyei élet feltámadásának fényes ünnepét sohasem fogja a mult keserűségeinek felujításával elhomályosítani. Fátyolt tehát a multra; mienk lesz - ha reményem nem csal: a szebb, a jobb jövő!
Sok küzdés és nélkülözés között jutott el a nemzet idáig is, hogy végtére a szellemet és anyagot egyaránt ölő provizoriumok egymásutánjából kihatolhatott. Jelen körülmények között csak egy út biztathatott sikerrel, mely a nemzetet, lételét koczkáztató rázkódásoknak nem tette ki s ez a békés kiegyenlítésnek megkisérlése volt. Néhánynak buzgó honfiaink közül sikerült a Fejedelmet reá bírni, hogy bizalommal forduljon a nemzethez. A bizalom bizalmat szül: s a nemzet érdemlegesen beleereszkedett oly életkérdések tárgyalásába, melyeknek e nélkül még megpendítése is lehetetlen lett volna. Hogy az életkérdések megoldása körül az eltérő nézetek szerint pártok alakultak: természetes. De a czél egy és ugyanaz maradt minden oldalon, hogy t. i. kiki a meggyőződése által parancsolt úton kivánta a haza alkotmányát visszaszerezni. Úgy képzelem én a pártok működését, mint az emberi ész remekén: a gőzgépeken az ellenkező irányban forgó fogaskerekek mozgását. Épen ezen egy végre törekvő ellentétes munkásság következtében halad a gép, míg, ha a kerekek egyikét vagy másikát kiveszszük, a gép megáll és a rozsda fogja el.
A haladó mozzanat megtörtént, habár csak a kezdetnél vagyunk is.
Tény az, hogy a felelős kormány megalakult, mint bizonysága annak, miszerint a század vezéreszméi ellen erő, hatalom, sőt tehetség is hiába küzdenek; rövid időre elnyomni lehet, de végkép elpusztítani, ahhoz földfeletti erő kivántatik. Visszaültettük tehát alkotmányunk mostoha kezekkel kicsavart fáját, de, ha azt akarjuk, hogy az gyümölcsözzék, ne ingassuk mi magunk mellőle a gyámolokat, legalább addig, míg új gyökeret nem vert, mikor majd aztán önállóan is daczolhat vész és viharral.
A nemzetnek örömeit nincs miért én tolmácsoljam; osztatlan bizalommal fogadta az új kormányt, - az országgyűlés maga egyengette az utat, hogy lehetővé tegye a fokozatos átmenetet, mint a kormány fennállhatásának mellőzhetlen feltételét.
Mi sem tehetünk mást e megyében, mint az országgyűlést e téren követni: segédkezet nyujtani a kormánynak törvényes tetteiben, hogy így megtarthassuk azt, a mi megvan s abból alkotmányunk fejlesztése által kiküzdhessük azt, a mi még hátra van.
E perczben minden oly érveskedés, mely csak szemrehányásokra, elkeseredésre vezetne, meddő időpazarlás volna. Ez ifju kormány csak úgy képes az előtte tornyosuló akadályokon áthatolni, ha - a törvényekre támaszkodva - megette áll a nemzet.
584Felelős kormányunk megvan s általa alkotmányos megyénk is rövid időn meglesz.
Nem lehet ez a 48 előtti vármegye; annak idomulni kellett a 48-iki törvények és a kor szelleméhez; de hogy mikép alakuljon a vármegye, azt a 48-iki törvényhozásnak közelebbről meghatározni nem maradt ideje. Azóta, fájdalom, nem volt alkalom, hogy a gyakorlat fejthette volna meg e kérdést s ma ott vagyunk, hogy vajmi kevesen tudják és érzik: mi volt, mi kell, hogy legyen a vármegye. Sőt nem hiányoztak, kik már a megyei rendszert végkép halottnak hirdették; mi több, torát is nagy fényen megülték. Ime, most új életre ébredt a tetszhalott, de vigyázzunk s annyi évek során lenyügözött kedves betegünktől jobbrafordultával lehetetlent ne követeljünk. Ne itéljük el, ha rögtön nem képes oly rendes és átható munkásságra, mintha szerves működésének folytonos gyakorlatában lett volna. Ne feszítsük túl erejét; gondos, higgadt, önzéstelen ápolásra lesz szüksége, hogy hajdani életrevalóságát visszanyerhesse s meg is tarthassa.
Mindnyájan tudjuk, hogy mily válság köszübén áll a törvényhozással szemközt a megyei autonomia: most igyekezzünk bebizonyítani, hogy a mi általunk értelmezett "megye" megfelel a czélnak, mert míg egyfelől ébren tartja a közszellemet, addig másfelől önerején folytatott igazságos, gyors és aránylag olcsó igazságszolgáltatás által leemeli a kormány vállairól azon tehernek egy részét, melyet az más államokban egészen maga kénytelen viselni.
Én meg vagyok győződve, hogy be fogják azt a megyék bizonyítani, hogy a szabadság nem zárja ki a rendet, sőt, hogy a rend egyik föfeltétele a szabadság tartósságának.
A mi végre csekély személyemet illeti, teljes öntudatával birok helyzetem kényes voltának. Hivatalos állásom, multam, minden a közvetítő szerepét jelöli ki nekem. Háládatlan szerep ez. Rendesen mindenik fél elégedetlen a közvetítővel s mint közös czéltábla elszigetelten áll. Én azonban számot vetettem magammal s nem éreztem feljogosítva magamat, hogy a pálya nehézségei miatt visszautasítsam az alkalmat - hazámat, megyémet meggyőződésem szerint szolgálhatni.
Feltettem magamban ezen általam hagyományilag annyira kegyelt vármegye
0
önkormányzati jogát a legnagyobb tiszteletben tartani és éppen azért őrködni, hogy egyesek hanyagsága, rakonczátlankodása vagy éppen rosszakarata által a megye hírnevén szennyfolt ne üttessék. A netalán felébresztendő faj vagy vallási egyenetlenkedéseket a legszigorúbban szemmel kisérendem. E szép megyében nyílik pálya mindenki számára s megférhet egymás mellett mindenki testvéri egyetértésben. Valamint születés, nemzetiség, hitvallás törvényes előjogokat nem adhat senkinek, úgy törvényes jogoktól sem foszthat meg senkit.
Egy Istenünk, egy hazánk, egy királyunk, egy alkotmányunk! Ezekért ontották vérüket őseink és ezek védelmében, ha kell síkra szállnak unokáik.
És most, midőn felkérném a tisztelt Vármegyét: ajándékozzon meg bizalmával ez új pályámon, azon szent óhajtással zárom beszédemet:
Adja a mindenség Ura, hogy az alkotmányos virradat örökké tündöklő nappá fejlődjék hazánk eddig borus egén!"
Ezután Gyalókay Lajos t. főjegyző tolmácsolta a megye közönségének érzelmeit, s rámutatott azon 5 és fél év előtti (1861. november 5-re) megható jelenetű, sötét aggodalomra okot adó napra, midőn a vármegye bizottmányát fegyveres erő kényszeríté a szétoszlásra s midőn az - engedve az erőszaknak, - a szuronyok sorai között tiltakozását hangoztatva, hagyá el az üléstermet.
Az 1867. május 1-én tartott közgyűlés lázas sietséggel lát a munkához, s intézkedik a megyei bíróságok, törvényszékek felállítása, a tisztviselők megválasztása, fizetésük megállapítása, s a megyei bizottmány tagjainak megállapítása tárgyában s kimondja, hogy a tisztviselők qualifikácziójának sine qua nonjául a képesség és becsületesség tekintetik s hogy a szolgálatképtelen tisztviselők számára, Csengery Imre indítványához képest, nyugdijalap teremtessék.
A csonka 1867-ik évre a vármegye költségvetése 2/3 évre összesen 162,516 frtban állapíttatott meg. Ha ehhez hozzáveszszük az év első harmadára eső 81,258 frtot, kitűnik, hogy az egész év költségvetése 243,774 frtra rúgott, melylyel szemben a fedezet csak 3996 frt hiányt tüntetett ki.
Az 1867-iki tisztikar.
Tisztviselőkül a következőket választották meg:
Első alispán: Miskolczy Lajos; második alispán: Sughó József; harmadik alispán: Gozman János; főjegyző: Móricz Pál, egyhangulag mind a négyen; tiszti főügyvéd: Pallay János; főpénztárnok: Sztupa Mihály; főszámvevő: Szabó Ferencz; főmérnök: Haranghy Bálint; főorvos: Lukács János, másodfőorvosul Székelyhíd székhelylyel: Ercsey Imre; főszolgabirákul: a váradi járásban: Dobozy Menyhért; a sárréti járásban: Beőthy Andor, aki később alispán lett; az érmelléki járásban: Fényes Kálmán; a szalontai járásban: Toperczer Sándor; a belényesi járásban: Papp József; 1-ső aljegyző: Millye Gyula (most kir. tábla bíró), 2-od aljegyző: Nagy Ödön; 3-ad aljegyző: Venter Antal; 4-ed aljegyző: Sável Kálmán; 5-öd aljegyző: 585Szunyogh Zoltán; 6-od aljegyző: Pojnár Dénes; 7-ed aljegyző: Dobozy Miklós; tiszti alügyészek: Szász Károly, Jedlicska Gusztáv, Sal Ferencz (később 2 évtizeden át N.-Várad polgármestere), Erdélyi József, Lázár Mihály; alszolgabirók a váradi járásban: Gálbory Sámuel, Kresz Ambrus, Servánszky Sándor, Beőthy Attila, Bulyovszky József; a sárréti járásban: Derecskei Antal, Török István, Nadányi Gyula, Dobozy Ede; az érmelléki járásban: Lakatos László, Lovász Gábor, Bernáth Kálmán, Szigó Endre, Fráter Béla; a szalontai járásban: Balogh Imre, Pálinkási Imre, Sánta Gyula, Borha György, Sebes Ferencz; a belényesi járásban: Lázár László, Fassie Tódor (jelenben orsz. képviselő), Eőrhalmy József; árvaügyi szolgabirók: Gyalókay János, Irinyi János, Széplaki Nagy Lajos, Ficzek József és Szabó Ágoston; alszámvevők: Nadányi Mihály, Hlatky Károly; esküdtek lettek a váradi járásban: Lovas József, Szlávy György, Örley Béla (most Szolnokon kir. törvényszéki elnök), Borbola Dezső, Mezidhrászki Gusztáv, Molnár Jenő; a sárréti járásban: Báthory István (később b.-ujfalui járási főszolgabiró), Fráter Gyula, Tardy Sándor, Mezidhrászky Miksa (most kir. közjegyző), Fejér Elek; az érmelléki járásban: Draveczky Béla, Kaba Miklós, Kabos Farkas, Ercsey Jenő, Gencsy István, Kabos Ödön; a szalontai járásban: Márki István, Kosztka Géza, Teleszky Ferencz (most m. kir. közigazgatási bíró), Bölönyi György (most főszolgabiró), Czeglédy Imre, Hepes Antal; a belényesi járásban: Benedek László (most kir. járásbíró), Horváth György, Domsa Péter, Fehér Mihály; törvényszéki h. elnökök: Ercsey Zsigmond, Komlóssy Antal, Paulovics Antal; törvényszéki bírák: Szikszay Dániel, Beliczay Ferencz, Komáromy Károly, Miskolczy György, Paál Péter, Szilágyi Ferencz, Miskolczy Károly, Gyalokay Antal, Thurzó Ignácz, Szász Auguszt, a polgári törényszékhez; az árvatörvényszékhez pedig: Benedek Ferencz, Lakatos Károly, Szerényi Imre, Szacsvay Sándor, Mutter Ferencz, Ambrus János, Veres János; telekkönyviek: Buthy Lajos, Bátky Endre, Galambos Antal, Olasz Gyula, Végh János, Lőrinczi Imre; főlevéltárnok: Jakab Sándor; allevéltárnokok: Gyöngyösi László és Budai Antal; bünfenyitő törvényszéki ülnök: Sélley Sándor (most m. kir. curiai tanácselnök), Gedeon Ferencz, Beőthy György, Lázár Tivadar, Bogye István, Márkus Ferencz, Olasz Dénes, id. Porubszky István, Krizsár Károly; bünfenyítő törvényszéki rendkívüli napibiztosokul: Zilahy Lajos (most kir. közjegyző), Ritoók Zsigmond (most kir. táblai elnök N.-Váradon), Monár Ferencz, Csernovics Arzén, Incze János, Csanádi Kálmán, Lónyay Tivadar, Faliczky Viktor (később főlevéltárnok), Bernáth Gyula, gróf Zichy Jenő, Fráter Bertalan, Vinkler József kanonok, Racsek János kanonok, Nyisztor Vazul kanonok, Balog Boldizsár, gróf Stubenberg József, Palotai László szent-széki jegyző, gróf Pongrácz Jenő, Ille János, Klobusiczky Béla, gróf Rhédey Gábor, Szlávy Viktor, Vad Lajos, Stépán István, Reviczky László, gróf Korniss Károly, Könczey János.
Az 1861-ben kinevezett tisztviselők megerősíttettek, s azonkívül ujjak is neveztettek ki s így lett tiszteletbeli főjegyző: Kelemen Sándor, Beőthy Algernon; t. főorvos: Zsugovics István, Lonovics Miklós, Feldman Móricz, Fux József, Grosz Lajos, Papanek Miklós, Vaxmann Lipót, Pollák Herman, Miskolczy Mihály; t. főügyész: Szász Károly, Sal Ferencz; t. főmérnök: Olsay Ferencz, Horváth Lajos; t. aljegyző: Beőthy Ákos, Kiss Kálmán, Klobusiczky István, Király Viktor, Draveczky János, Cseresnyés Sándor, Fényes Endre (most kir. járásbiró), Csotka Vincze, Sólyom Fekete Ferencz (most kir. törvényszéki elnök), Szabó Ágoston, Göndöcs László; t. alügyész: Teleszky István (később igazságügyi államtitkár), Lázár Tivadar, Szij József, Tót Dezső (most kir. közig. bíró), Baróthy Sándor, Nemes János, Cseresnyés Albert (most ügyvéd), Jerzsák Ignácz; megyei rablelkész: Lovass József (ev. ref.), Szucsu Péter (g. nem egy.); t. esküdt: Markovics Antal, Cziffra Gerő (most főpénztárnok), Sztacho Elek, Vay György, Balogh Lajos, Gálbory József, Oláh István; t. alorvos: Feuchtmann Sándor, Gelbstein Lipót, Csiszár Samu; alorvos: Grósz Lajos, Berkovics Zsigmond, Horváth József, Biró Ferencz, Gelbstein Lipót, Grünwald Móricz, Bedák István, Kránszly Sándor, Csáp József, Dr. Kis Ferencz, Ujlaky Ferencz, Feldman Mór; csendbiztosok: Medzihrádszky Frigyes, Szervánszky László, O'sváth Pál, Tyll József, Németh János, Hampel Ferencz, Tóth József, Gölcz Antal, kettő vizsgálat alatt lévén, állásuk betöltetlen maradt: állatorvos: Törős Mihály, Szabados Ferencz; várnagy lett: Nagy Lajos; kórházi főorvos: Fuchs József; alorvos: Berkovics Zsigmond.
A vármegye tevékenysége a kiegyezés után.
A vármegye nagy fia, Beőthy Ödön és a nemzeti szabadságharcz tevékeny részese, Nagyvárad első népképviselője s a vértanú Szacsvay Imre emlékezete megörökítésének előkészítésére bizottmány küldetett ki. Ezen kívül egyebek között a hagyatéki s árvaügyekben létező zavarok megszüntetése végett öt szakegyén alkalmazása mondatott ki; kimondatott, hogy a bizottmányi űlések rendes ideje minden hónap 3-ik szerdája leend. A kórháznak egy tébolydai osztálylyal leendő kiegészítése, az államsorsjegyek jövedelmének bizonyos hányadából óhajtván eszközöltetni, a belügyminiszteriumhoz felterjesztés intéztetett. Az 1849. és 1861. évi bizottmányi gyűlések megcsonkított s olvashatatlanná lett jegyzőkönyveinek kiegészítésére s e megbélyegzésre méltó eljárás végrehajtóinak kitudására küldöttség neveztetett ki. A katonaság általános beszállásolására vonatkozó szabályzat készíttetett, s az ujonczozás előmunkálatainak az országgyűlés intézkedéseig való felfüggesztése kimondatott. Készíttetett a megye egész területére érvényes általános vásári díjszabás; a m. kir. kuria újjáalakítása tárgyában az igazságügyi miniszteriumhoz felirat intéztetik; kimondatik, hogy míg a gazdag múlttal bíró vármegye levéltárát át nem viszgáltathatja, jelenlegi helyzetében tovább kezelendő (736/67. b. sz. 518. lev. sz.) A vármegye 1867. július 17-iki egyik felterjesztése a pénzügyminiszterium által hátiratolva intéztetvén el, e miatti 586indignálódásának feliratban ad kifejezést és kéri a miniszteriumot, hogy a megye állásához illőbb addigi átirati formához sziveskedjék továbbra is ragaszkodni; egy más alkalommal a belügyminiszterium egy intézkedésére kijelenti, hogy mindazon esetekben, melyekben a törvények mellőzését, vagy azok értelmének saját felfogásától eltérő magyarázatát tapasztalandja, - az ilynemű intézkedések végrehajtásától segélyét megvonja; A "Biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet" alapszabályai pártolólag felterjesztetnek. - A törvényhatóságok jogai megóvása végett a vármegye feliratot intéz az országgyűléshez. A keleti marhavész ellen a legerélyesebb intézkedéseket foganatosította úgy, hogy már az 1867. június 17-iki bizottmányi gyűlés arról értesíttetik, hogy a rettegett baj a vármegye területén megszünt és hogy annak gyors és sikeres elfojtása fölött a miniszterium megelégedését nyilvánította a vármegyének.
A cs. kir. katonai hatóságok német nyelvű megkeresései s átiratai tárgyában a vármegye utasítja tisztviselőit, hogy az igazgatás és kezelés könnyebbítésére s az ügymenet gyorsítása céljából addig is, míg a vármegyéknek a cs. kir. katonai hatóságokkal való viszonya törvény által rendeztetnék, a kisebb ügyek elintézésében segédkezet nyújtson, ám egyben elvárja a katonai hatóságoktól, hogy a fennálló törvényeket tiszteletben tartandja s megkeresvényeit az ország nyelvén magyarul irandja, miként ezt az 1840 : VI. t.-cz. 9-ik §-a rendeli is. Egyben ily értelmű felterjesztéssel a m. kir. honvédelmi miniszteriumhoz fordul. Az Aradon 1867. október 6-án tartani szándékolt országos honvédgyűlés a miniszterium által nem engedélyeztetvén, az indokolás ellenében a megye jegyzőkönyvi óvást emel.
Az 1867. június 8-án végbement koronázási ünnepségekben a vármegye, zászlaja alatt, küldöttséggel és bandériummal képviseltette magát. A bandérium költségeire a vármegyében 3440 forint gy űlt össze. A koronázás megtörténte fölött érzett örömének a vármegye jegyzőkönyvében kifejezést ad. A koronázáson a vármegye díszlovasaiként Márki Albert sarkadi, Vincze Miklós f.-Györösi és Sebes György p.-kovácsi lakosok vettek részt.
Tyll József, volt honvéd-százados, ki 6 gyermekét és nejét hagyta el a haza hívó szavára, a megyének 1797-ben készült zászlaját, mely alatt az 1849-ben alakított biharmegyei önkéntes csapat küzdött, mely később az erdélyi véres csaták között, 123. számu rendes zászlóaljjá alakíttatott, a csaták ezer veszélyéből is megmentvén s a megyének visszaszolgáltatván, hazafiui tette a vármegye 1867. május 2-iki jegyzőkönyvében megörökíttetett, ő maga pedig a sárréti járás egyik csendbiztosává kineveztetett. Másik zászlaja is lett a vármegyének, mert az alkotmányosság visszaállításának örömére és emlékére Bihar lelkes hölgyei szép selyem lobogót készítettek, melyet báró Gerliczy Bódogné szül. gróf Korniss Lujza hazafias levél kiséretében juttatott el a vármegyéhez.
Köztudomásra jutván az, hogy Kossuth Lajos az általános amnesztiát nem szándékozik igénybe venni, egyfelől mély sajnálatát fejezi ki a vármegye a fölött, hogy őt a hazában nem láthatja, másfelől megnyugvással fogadja elhatározását, mert hiszi, hogy a haza törvényes függetlenségét, öröklött önállóságát biztosító 1848-iki törvényeket alkotmányos uton visszaszerezhetvén, őt a haza ismét magáénak vallhatja. Erről Kossuth Lajost a közgyűlés értesítette, Kossuth 1867. szeptember 15-én hosszú, szép levélben válaszolt, melyet egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktattak.
Kifejezést adott a vármegye amaz óhajának, hogy a dorogi görög katholikusok kivánsága szerint egy magyar katholikus püspökség állíttassék fel s a magyar nyelvű istenitisztelet engedélyeztessék. E kérdéssel 1881-ben ismét foglalkozott a vármegye.
A hűbéri maradványok eltörlése iránti törvényjavaslatnak a törvényhozó testület elé terjesztésére a miniszterium felkéretett. 1868-ban, Mária Valéria főherczegnő születése alkalmával, a megye börtönében volt 343 fegyencz közül 96 részesült büntetés-elengedésben.
Az ország területén levő kolostorok eltörlése s vagyonának az állam által való felhasználása tárgyában 1870-ben úgy nyilatkozott, hogy akkor, a midőn a magasabb értelmiség oda törekszik, hogy a szükséges reformok, melyeknek behozatalát az érdekelt felekezetektől várja, mielőbb létesíttessenek 587s a józan politika által megkívánt szabad egyház, szabad államban létesüljön s mert a nemzet egy átmeneti nehéz korszakot él, melyben a törvényhozó testület munkásságára sürgős teendők várakoznak, e kérdés tárgyalását időszerütlennek találja. A biróságok szervezése és törvényhatóságok rendezése tárgyában, továbbá Fiume visszacsatolásáért, a katonaság egy részének nyári szabadságolásáért felirat készíttetett. Petőfi Sándor budapesti szobrára gyűjtés indíttatott meg. Mátyás király emlékszobrára 395 frt 30 kr. gyűjtés küldetett fel.
Egy állami tanítóképző Nagyváradon leendő felállításának szüksége kimondatott. Felirat intéztetett a vallásügyi miniszteriumhoz, az országgyűléshez pedig a herczegh Esterházy-képtár megvétele, valamint az inkompatibilitási törvény mielőbbi megalkotása tárgyában. A haza bölcse, Deák Ferencz elhalálozván, az iránta érzett kegyelet jegyzőkönyvileg megörökíttetett, temetésére Beőthy Andor alispán vezetése alatt küldöttség utazott el s arczképe a gyűlésterem számára megfestetett. A M. Tudományos Akadémia nagynevű alapítója, gróf Széchenyi István budapesti szobrának leleplezési ünnepélyén 1880. május 23-án a vármegye Beőthy Andor alispán vezetése alatt 14 tagú küldöttséggel képviseltette magát. Báró Eötvös Józsefnek 1871-ben történt elhunyta fölött a vármegye mély részvétének ad kifejezést.
1872. évi május hóban ő Felsége az árvíz által sújtott délvidéket meglátogatván, ez alkalommal br. Dőry József főispán vezetése alatt a vármegyének főtisztviselői és több bizottsági tagból álló küldöttsége tisztelgett a király előtt a szomszédos Arad-megye székhelyén.
V. Ferdinánd királynak 1875. június 29-én történt elhunyta fölött a vármegye őszinte fájdalmát tolmácsolta az uralkodó párnak, valamint Ferencz Károly főherczegnek 1878-ban történt elhalálozása alkalmával is.
Az 1875. évi fuzió s Tisza Kálmánnak miniszterelnökké s belügyminiszterré történt kineveztetése alkalmából, azon belső köteléknél fogva, a mely őt, mint a megye szülöttét s a megyi bizottság illusztris, tevékeny tagját, Bihar vármegyéhez csatolta, e kiváló férfiut a hazafiui öröm legbensőbb érzésétől áthatott feliratban üdvözölte a vármegye.
Bosznia 1878-ban történt megszállásában 2 bihari gyalog-ezred vett részt s a mozgósított katonák hátrahagyott vagyontalan családjaik segélyezése elhatároztatott, s az általános gyűjtés elrendeltetett.
Rudolf és Stefánia trónörökös párnak esküvőjük után 1881. május hóban Budapesten történt első megjelenésükkor a vármegye hódolatát br. Dőry József főispán vezetése alatt küldöttség tolmácsolta. Tagjai Beőthy Andor alispán, Dobozy Miklós főjegyző, Tóth Dezső főügyész, Komlóssy Antal árvaszéki elnök, Cziffra Gerő főpénztárnok, Pável Mihály görög katholikus püspök, Racsek János 1. sz. nagyprépost, báró Gerliczy Bódog, Des Echerolles-Kruspér Károly, Des Echerolles Kruspér Sándor, Szabó József, ifj. gróf Pongrácz Jenő, Szász Ágost, Őrley Kálmán tb. főjegyző s a megye orszgy. képviselői: Lipovniczky Sándor, Fónagy László, Kozma Parthén, Román Sándor, Szlávy Olivér, Ercsey Géza, Szabó Márton, Kiss Albert, Thuolt István, Csanády Sándor, Hegyesi Márton, ifj. Bölönyi Sándor voltak.
Petőfi Sándor emlékszobrának Budapesten 1882-ben történt leleplezési ünnepélyén a megyét küldöttség képviselte, valamint Arany János temetésén is s ravatalára a küldöttség elnöke: Tóth Dezső főügyész koszorut helyezett. Szülőhelyén, Nagy-Szalontán pedig emlékére Ercsey Sándor "Arany-szobát" rendezett be a nagy költő butorával, a csonka toronyban, költségeihez a megye 200 frttal járult. A megnyitási ünnepélyen 1885-ben, küldöttségileg vett részt, úgyszintén 1893-ban is a budapesti szobor leleplezési ünnepélyén s a szoborra koszorut helyeztetett. Beőthy Ödön és Deák Ferencz arczképeit a vármegye Barabás Miklós festőművészszel megfesttette. Deák Ferencz szobrának Budapesten 1887. szeptember 29-én történt leleplezési ünnepélyén Beőthy Andor alispán vezetése alatt dr. Tisza István, dr. Oláh Gyula, Beőthy Algernon, ifj. Beőthy Andor és Szlávy Olivér tagokból álló küldöttség által vett részt. Kossuth Lajost 80-ik születésnapja alkalmából a vármegye közgyűlése nagy lelkesedéssel üdvözölte, míg temetésén is, 1894. április 1-én Bihar vármegye Szunyogh Péter 588alispán elnöklete alatt számos tagu küldöttséggel volt képviselve. 1884. augusztusban az Arad környékén tartott hadgyakorlatok alkalmával, a vármegye br. Dőry főispán vezetése alatt küldöttségileg tisztelgett ő Felsége előtt. Az üdvözlő beszéd és ő Felsége válasza jegyzőkönyvbe iktattatott. Kiváló díszszel ünnepelte meg a vármegye 1898. április 11-én az 1848-iki törvények félszázados évfordulóját is, mely alkalommal Hegyesi Márton méltatta az ünnepély tárgyának jelentőségét nagyszabásu, fényes szónoklatban.
Tisza Kálmánnak 10 éves miniszterlenöki jubileuma alkalmából, 1885-ben a vármegye 194 tagú küldöttsége utján adott kifejezést azon őszinte tisztelet és szeretetnek, melylyel személye iránt, a csudálatnak és elismerésnek, melylyel rendkivüli munkássága s mély bölcsessége iránt és rendíthetetlen bizalmának, melylyel politikai működése iránt viseltetik.
1869-ben Szaniszló Ferencz püspök az I. Ferencz József és Erzsébet ő Felségeik életnagyságú arczképével ajándékozta meg a vármegyét.
Ipolyi Arnold nagyváradi 1. sz. püspöknek 1886-ban történt elhunyta, mélyen megrendítette a vármegye közönségét. Itt említjük meg, hogy a vármegyében töltött kevés időt is hosszú időkre örökítette meg a róla elnevezett "Ipolyi gyűjteményben" elhelyezett műemlékeivel. Régészeti egylet s megyei múzeum létesítésének szükségességét a vármegye már 1871-ben kimondotta s megalapításához 100 frtot s idegilenes helyiséget adott. Később kimondotta, hogy a megyei levéltárban levő régiségek és könyvek a tulajdonjog fentartásával a "Biharmegyei régészeti és történelmi egylet" régiségtárának adatnak át.
A megyei kórháznak 1874-ben Olteanu János görög katholikus püspök 200 frtot adott, 1877-ben pedig Kégl György 1000 frtot. A báró Szepessy-féle ház felőli udvari szárnyának meghosszabbítása 4353 frt költséggel 1886-ban elhatároztatott. Az 1901-iki tavaszi közgyűlés elhatározta egy elmebeteg intézet létesítését. Az építkezésre 460,000 korona van előirányozva, a berendezésre pedig 80,000 korona. 500 beteg elhelyezésére lett tervezve s így a lipótmezei után a legnagyobb elmebetegkórház lesz. Létesítése dr. Fráter Imre közkórházi főorvos buzgólkodásának köszönhető.
A vármegyeházát 1885-ben bővítették ki a kis vármegyeház két szárnyának meghosszabbítása által. A szegedi árvízkárosultaknak a segélyalapból 548 frt küldetett, a törzsvagyonból pedig 1000 frt, könyöradományként 12,062 frt 75 krt gyűjtöttek az 1879-80-ik években.
Az állattenyésztés előmozdítása szempontjából köteleztettek a községek alkalmas apa-állatok beszerzésére.
Sipos Orbán királyi tanfelügyelő kezdeményezésére "Biharmegyei népnevelési egylet" alakíttatván, ebbe 1884-ben a megye községei 2 frt évi tagsági díjjal belépésre köteleztettek és 1886-ban a gazdasági egyletbe is 5 frt évi tagsági díj fizetése mellett, mely utóbbi által tartandó lóversenyekre a megyében tenyésztett lovak díjazására évi 500 frt szavaztatott meg.
1885-ben a "Biharmegyei tanszermúzeum"-nak segélyként 678 frt 99 kr. adományoztatott, ugyanez évben a "Biharmegye földrajzának vezérkönyve" czímű mű pályadíja 50 frttal kiegészíttetett.
1896-ban a vármegye a Lónyay-féle megyeházi részt és kertet a börtönépülettel eladta az államnak igazságügyi czélra.
1901. február 1-én a vármegyei törvényhatósági telefonnak egy részét, miután a 160,000 koronás kölcsönből kiépült, átadták a forgalomnak. 1901. márczius 20-án Belényesen kórház felállítása határoztatott el 40 ágygyal; Pável Mihály görög katholikus püspök telket, 2000 koronát és a szükséges faanyagot adta hozzá. Létesítése érdekében Szunyogh Péter alispán fáradozott sokat. Ugyanez a gyűlés a tordai járás székhelyét Nagy-Bajomba helyezte át "Sárréti járás" elnevezéssel.
Az árvaszámvevő törvényszéknél az egész 1867-ik évben, beleértve május 10-ig a provizorium alattiakat is, 7906 ügydarab volt, a melyből 5784 dolgoztatott fel. Az 1872-ik évben az alispáni hivatalnál 10,713 volt a beadványok száma, az árvaszéknél pedig 3836 darab hátralékhoz 5564 darab új beadvány érkezett s így összesen 9400 darab lett a feldolgozandó ügydarabok száma. Az 1900-ik évben pedig az alispáni hivatalnál 42,931, az árvaszéknél 65,608 ügydarab iktattatott be.
589Közbiztonsági intézkedések.
A közbiztonságot az 1868-ik évben szervezett rablóbandák zavarták, különösen a belényesi járásban, kik ellen a legerélyesebb intézkedések tétettek. A Vaskoh viékén levők kézre is keríttettek.
Az 1871. évben tartott országos csendbiztosi kongresszusra O'sváth Pál és Mezidhráczky Frigyes csendbiztosok küldettek ki, kik közül különösen O'sváth Pál
1
olyan jó névre tett szert, hogy sok esetben más vármegyék is meghívták bonyolultabb bűnesetek kinyomozására. A közbiztonság annyira meg volt zavarva, hogy 1875. elején félévi időtartamra rögtönítélő biróság (statárium) lett felállítva. Dobos Gábort nemsokára el is fogta Sütő Imre és Farkas István, kik közül az elsőt 500, a másodikat 200 frt jutalomban részesítette a belügyminiszter. 1877-ben is garázdálkodott a Csercsel Juon-féle rablóbanda Belényes környékén. E banda kiirtása körül szerzett érdemeiért Kurteszku László csendbiztos 250 frt jutalmat kapott, Beliczay Sándor szolgabíró pedig a koronás aranyérdemkeresztet. 1878-ban Meze Vaszali betyár erőszakoskodásait szüntették meg, kinek elfogatása körül Czokos Péter csendlegény tüntette ki magát; Drág-Csékén és Topesten pedig a volt földesurak és a lakosság között az úrbéri per befejezése alkalmából oly nagymérvű izgatottság támadt, hogy katonai erő kirendelése vált szükségessé. 1879-ben is garázdálkodtak künnálló fegyveres rablók Tenke, Belényes, Bél vidékén, de elfogták őket. Az Arad-megyéből átjött 6 tagu fegyveres rablóbandát 1880. október 14. és 20-án Missuray János csendbiztos fogta el.
A vármegye területét ért elemi csapásokról, árvízekről stb., vagy az illető községnél, vagy a vízrajzi és más fejezetekben van szó. Itt csak a vármegye területén fellépett kolerajárványról akarunk megemlékezni.
A kolera.
Biharban a kolera 1873-ban lépett fel. E járványnak 11,000 ember esett áldozatul, noha a rendes orvosokon kívül 41 járványorvos lett alkalmazva, kiknek díjazására azonban a vármegye kellő fedezettel nem rendelkezvén, ahhoz báró Dőry József főispán 3487 frtot gyűjtött s ezt a saját adományával is megtoldotta. Ugyancsak gyűjtést indított a kolera következtében árvaságra és özvegységre jutottak felsegélyezésére s ez uton 7593 frt 99 kr gyűlt össze; ezen kívül Olteanu János g. k. püspök 400 ftot adott s Dringon György tenkei ügyvéd 307 frtot küldött egy tánczvigalom jövedelméből. A kolera által 7571 egyén jutott árvaságra és özvegységre, kik közül 737-et mások fogadtak fel, 52 szolgálat által tartotta fenn magát, 570-et a községek tartottak el, 119 könyöradományokra lett utalva, 5760 pedig a saját vagyonából élt. A kolera-járvány bajait az inséges termés is hatványozta, minek enyhítése végett egy 46 tagból álló vármegyei bizottság küldetett ki, mely az állam által adott 100,000 frt inséges kölcsönt akként osztotta fel, hogy abból 70,000 frtot kölcsönként a vízszabályozási társulatoknak, 30,000 frtot pedig a munkaképtelenek tartása által kimerült 60 községnek adott kölcsön.
1868-ban kezdődött a védhimlő-oltás, bár több helyen nagy ellenszenvvel találkozott. 1877-ben létesült a községi és körorvosi intézmény s az egészségügyi közegek számát 35-ig hatósági orvossal szaporították.
1882-ben lépett fel a philloxera Biharban, 1901-ben az egész január és február hó rendkívüli hideg volt, állandóan tartó hóval; a Fekete-Körösön már január közepén fél méteres jég volt. A farkasok is sokat garázdálkodtak s a nagy hidegnek több emberélet esett áldozatul. A nyomor enyhítésére a humanitásáról ismert báró Königswarter Herman a Kis-Szántó, Nagy-Szántó, Nagy-Kereki és Gyapju községi szegények s ottani uradalmai cselédsége között 6000 koronát osztatott ki.
Árva- és gyám-pénztárak.
Az árvapénzek kezelésénél előforduló hiányok kiderítésére az 1868-ik évben a váradi járásba küldöttség neveztetett ki, de ez intézkedések nem vezettek czélra, miért is 1870-ben a gyámügyi szolgabirák megfelelő működésre utasíttattak. 1873-ban Beőthy Andor alispán minden községre nézve árva-főkönyvet készíttetett.
1874-ben községi és kerületi közgyámságokat rendszeresítettek s elrendelték, hogy minden községben vizsgálat utján állapítsák meg az árvavagyon 590mennyiségét. 1876-ban az árvaügyi hátrányok szaporodása folytán 3 napidíjas ülnököt alkalmaztak és Dobozy Menyhért központi közgyámot utasították, hogy a megye területét szolgabírói szakaszonként járja be és a helyszinén a központi és községi nyilvántartásokat hozza összhangba.
Az 1877. XX. t.-czikk értelmében az árvaszék szervezetét módosították, a személyzetet szaporították, új árvaügyi szabályrendeletet alkottak.
Beőthy Lászlú főispán.
1880-ban rendszeresítették a közgyámságokat. 1883-ban a gyámpénztárban könyvvezetői állást szerveztek. Ez évben a községek által beszámolt árvapénzek összege 409,956 frt 99 krt. tett, melyről 3042 db kötvény szolgáltatott be, de ezekből csak 409 darab 82,929 frt 28 kr. értékben volt bekebelezéssel biztosítva.
1884-ben az árvaszéki személyzet létszámát ismét szaporították s a központi hivatalos helyiségeket kibővítették. Ugyanez évben kimondotta a megye, hogy bármely községet önálló gyámpénztár felállítása iránti törekvésében támogatni fog.
591Az újabb időben, 1898-ban O'sváth Lajos számvevő terjesztett elő memorandumot a gyűléshez a gyámi számadások megfelelőbb kezelése s a gyámpénztárak szabatosabb ellenőrzésére vonatkozólag; sőt ez utóbbit illetőleg konkret tervet is mutatott be.
2
A központi gyámpénztár 1879-ben lépvén működésbe, ez évben 46.828 frt 12 kr. volt benne elhelyezve; 21 év múlva pedig, az 1900-ik évi átlaga 1,457.988 frt 27 krt. tett; a megye nyilvántartott árváinak száma pedig 1891. január 1-én 28.743 volt, a mik eléggé igazolják a nagyfontosságú árvaszéki ügyek óriási növekedését.
A törvénykezés elválasztása a közigazgatástól.
A bírói hatalomnak megváltoztatott gyakorlása a törvényhatóság eddigi jogát megsemmisítvén, 1869-ben kérvényt intézett a képviselőházhoz, hogy a törvényhatóságok jogköre azok további csonkítása nélkül mielőbb rendeztessék, hogy a bírák kinevezésénél a kijelölési jog megengedtessék, hogy az esküdtszéki intézmény életbe léptettessék, hogy a bírói felelősség kimondassék. A törvényhatóságoknak tervbe vett rendezése tehát élénk tevékenységre serkenti a vármegyét; rendkívüli közgyűlés hivatik össze, az új szervezetre vonatkozó terv kidolgozásával 150 tagu küldöttség foglalkozik. Majd az országgyűléshez felírattal fordul - kifejezést adván a tervezettel szemben érzett aggodalmainak s kiemeli a 48-iki törvényeknek megfelelő népképviseleti rendszer reorganizálásának helyességét és szükségességét egy állambíróság felállításának, olyan formán képzelvén azt, a minő a mai közigazgatási bíróság; - a tisztviselői felelősségre vonatkozólag pedig azon óhajának ad kifejezést, hogy a törvénytelenségekért a felelősség terhe alól senkit fel ne oldhasson. A midőn pedig 1871-ben leérkezik az igazságügyi miniszter rendelete, a mely a felállítandó kir. törvényszék, járásbíróságok s telekkönyvi hatóságok számának és székhelyének meghatározását tudatja a vármegyével, ez fájdalmának ad kifejezést, miután a követett eljárásból a Bihar vármegye területének és népességének figyelmen kívül hagyása tűnik ki. 1872. év elején történt meg a közigazgatás különválása az igazságszolgáltatástól, mely alkalommal a kijelölő bizottság első tagjaiul: Szunyogh Albert, Zilahy Lajos és Nagy György választattak meg, - báró Dőry József főispán által pedig Papp Szilágyi József gör. kath. püspök, báró Gerliczy Félix és Ritoók Zsigmond neveztettek ki.
1872-iki tisztikar.
A január 24-25-én megejtett izgalmas tisztújítás egyszerre 4 szavazatszedő küldöttség előtt folyt. Megválasztattak és kineveztettek a következő főtisztviselők:
Beőthy Andor alispán, Dobozy Miklós főjegyző, Pallay János tiszti főügyész, Örley Kálmán 1-ső aljegyző, Szunyogh Szabolcs 2-ik aljegyző, Komlóssy György 3-ik aljegyző, Csapó Márton 4-ik aljegyző, Pap János 5-ik aljegyző, Sal Ferencz, Tóth Dezső alügyészek, Sztupa Mihály főpénztárnok, Hlatky Károly főszámvevő, Komlóssy Antal árvaszéki elnök, Gozman János főútbiztos, Ercsey Imre főorvos, Dobozy Menyhért központi közgyám, 5 árvaszéki ülnök, 3 alszámvevő, 2 napidíjas számvevő, ifj. Csapó Ferencz főmérnök, Petrus József almérnök, Jakab Sándor főlevéltárnok, Gyöngyössy László allevéltárnok, Dr. Lukács János kórházi igazgató orvos, Feldman Mór kórházi orvos, Kazinczy Géza várnagy, továbbá Medzihradszky Frigyes, Kiss Elek, Fejér Frigyes, Venter Antal, Ercsei Dezső, Nadányi Miklós, Báthory István, Fráter Gyula, Bernáth Kálmán, Lovász Gábor, Fráter Béla, Draveczky Béla, Fónagy László, Kazinczy Béla, id. Herczeg Ferencz, Pálinkássy Imre, Domsa György, Vas János Eörhalmy József és Boicz Konstantin szolgabírák és ugyanannyi segédszolgabíró, 10 alorvos, továbbá 10 csendbiztos, 7 állatorvos, 5 al-útbiztos, 2 iktató, 2 kiadó, 1 sortárnok, továbbá 28 központi irnok és 26 szolgabírói irnok. Tiszteletbeli tisztviselőkké kinveztettek: Tisza László és Beőthy Algernon tb. főjegyző; tb. főügyész lett: Nagy József, Molnár Ferencz, Sal Ferencz és Dr. Bródy Sámuel; tb. árvaszéki elnök: Révész Bálint ev. ref. superintendens; tb. főorvos: Lukács János, Fux József, Pollák László; tb. főmérnökké, Haranghy Bálint, Olsay Ferencz; tb. főútbiztos: Cziffra Gerő és Fényes László; tb. aljegyző: Farkass Ödön, Toperczer Kálmán, Markovics Kálmán, Beznák Béla; tb. alügyész: Millye Gyula, Jedlicska Gusztáv, Zombory Antal, Király Viktor, Somossy Zsigmond; tb. árvaszéki ülnök: Ambrus János és Faliczky Viktor; tb. szolgabiró: Ficzek József, Miskolczy Jenő, Szlávy György, Borus Sándor, Papp Tamás, Harmathy Károly; tb. alorvos: Vallerstein Mór, Szimenszky Román, Csáp József; az év folyamán neveztetett ki: tb. főügyész: Ritoók Zsigmond, Szarukán Gergely; tb. főorvos: Dr. Berkovics Zsigmond, Papanek Miklós; tb. alorvos: Dr. Guttman Ede; tb. aljegyző: Füredi László közigazgatási kiadó; tb. árvaszéki ülnök: Varga Imre; tb. szolgabiró: Fáy Árpád; tb. szolgabiró-segéd: Vattay Gyula és Chorusz Gyula; tb. alügyész: Balogh Lajos és Fassie Tódor.
Az 1872. évi költségvetés összege 153,727 frt 15 krt. tett.
592A vármegyéknek tervbe vett új területi beosztása is igen közelről érdekelte Bihar vármegyét, miután egy tekintélyes része, t. i. Illye, Bajj, Nagy-Rábé, Piskolt, Vasad, Nagy- és Kis-Kaba, Sámson s a béli szolgabirói szakasz számos községe szándékoltatott elvétetni. E tervbe vett megcsonkítás ellen felirat küldését határozta el a megye s annak megszerkesztésére bizottságot alakított, melynek tagjai közt volt Beőthy Andor alispán, dr. Teleszky István ügyvéd és Dobozy Miklós főjegyző is. - A feliratnak meg is volt az eredménye, mert az 1876-ban alakított szomszéd Hajdu vármegyéhez csak Kaba, Mike-Pércs és Sámson községeket szakították el, de Biharhoz kebelezték Szabolcs-megyéből Sáp és Ér-kenéz községeket, 1884-ben pedig Szilágy-megyéből Almás községet.
Tisza Lajos.
Az alkotmányos korsztak első főispánja 1867-ben Tisza Lajos lett, - ki minden téren hasznos tevékenységet fejtett ki. Kezdeményezése után az 1848/9-iki rokkant honvédek s az elhaltak özvegyei és árvái felsegélyezésére eszközölt gyűjtés folytán 4901 frt 06 kr, - a honvéd-menházra 231 frt 09 kr. adomány gyűlt be. A közgyűléseket mindig a legaktuálisabb tárgyakkal foglalkozó magvas beszédekkel nyitotta meg, a melyek épp ez okból rendesen egész terjedelmükben vétettek jegyzőkönyvbe.
Hasonnevű atyja Biharmegye adminisztrátora, anyja gróf Teleki Julia volt. Nagyváradon született 1832-ben, hol gondos házi nevelésben részesült; felső tanulmányait s a jogi tanfolyamot szintén mint magántanuló végezte és Debreczenben vizsgázott, a jogot azonban, fiatal kora miatt, csak 1848. után fejezhette be. A szabadságharczban 15 éves létére már mint honvéd vett részt s annak leveretése után körutat tett Európában, bejárva Német-, Franczia- és Angolországot, - később pedig Olszországot; majd Kelet-Indiát és Afrikát.
A főispánságtól csakhamar - 1870. szeptember 3-ikán - megvált s a budapesti közmunka tanács alelnöke lett. Távozása fölött a vármegye mély sajnálatának adott kifejezést, miután működésének egész tartama a valódi alkotmányos érzület következetes bizonyítéka s az alkotmányos többség akaratának kifejezője volt. Feladatának ismerte a pártok surlódásait enyhíteni, a szenvedélyeket nyugalomra csendesíteni. A megye belbékéjénak fentartása körül nagy érdemeket szerzett.
Két ízben miniszter is volt. Legmaradandóbb emléket, mint kormánybiztos, az 1879-iki árvíz által elpusztított Szeged város rekonstruálása által teremtett magának. 1883-ban a király "szegedi" előnévvel grófi rangra emelte. Az új országház létesítése körül is nagy munkásságot fejtett ki.
Miskolczy Lajos.
Az 1867. évi tisztújításkor, a régi tradiczióknak megfelelőleg - mint már láttuk - horom alispán állíttatott a vármegyei önkormányzat élére. I-ső, II-od, III-ad alispán. Miskolczy Lajos első alispán lett s 1872-ig maradt ez állásában, a mikor az új szervezéskor a tisztviselői pályától visszavonult. A vármegye osztatlan részvéttel vette távozását, miután mindenkor kiváló buzgalommal, igazságszeretettel és szakismerettel működve, a megye kormányzatát a legválságosabb körülmények között is erélylyel vezette s kötelességét mindig kifogástalanul teljesítette. - Egy ideig még ezután is részt vett a vármegyei ügyek intézésében mint iskolatanácsos és állandó választmányi tag, de 1875-ben ő felsége által adományozott hivatali állást foglalván el, - e vármegyei tisztségekből is megvált.
Dőry József.
Tisza Lajost jobbaházi báró Dőry József váltotta fel a főispáni méltóságban s székét 1871. május 22-én foglalta el. Székfoglaló beszédében utalt előde, Tisza Lajos érdemeire. Dőry Nagyváradon született 1836. április 4-én. Atyja jobbaházi báró Dőry József huszárszázados és a Mária Terézia-rend lovagja, édes anyja zalakapolcsi Domokos Julianna volt. Majdnem 23 évre terjedt serény és áldásos közéleti tevékenysége. 1875. január 5-én Nagyvárad városának is főispánja lett. Szerénysége, nyájas modora, nemes szíve miatt mindenki szerette őt. Az 1870-ik évi népszámlálás központi munkálatait nagy ügyszeretettel vezette.
1883. április 19-én a Lipót-rend lovagkeresztjét, később pedig a belső titkos tanácsosi méltóságot is elnyerte. Főispáni állásától való megválása alkalmával a vármegye iránt érzett szeretete jeléül Tisza Kálmán életnagyságu olajfestésü arczképét ajándékozta a vármegye díszterme számára.
Beőthy Andor.
Az 1872. évi új szervezéskor Beőthy Andor ült az alispáni székbe. Beőthy Andor Henczidán született, 1828. november 17-én. Atyja Beőthy Kálmán huszár-főhadnagy s anyja Mihályi Mária volt. Iskoláit Nagyváradon a premontreiek gimnáziumában s a jogakadémián végezte.
1848. május 23-án már Bihar-megye aljegyzőjévé választatott, de a pennát csakhamar karddal cserélte fel. Honvéd lett a Károlyi-honvédhuszároknál, hol hadnagygyá neveztetett ki. A szabadságharcz után édes anyja mellett gazdálkodott, 1854-ben családot alapított, nőül vevén Beőthy Lászlónak, Beőthy Ödön testvérének leányát, Stephaniát. 1860-ban a sárréti járás főszolgabírójává választatott. A provizorium alatt visszavonult s a Henczida melletti gyürüszegi pusztán gazdálkodott; az alkotmányos élet visszaállításakor azonban, 1867. május 1-én ismét a sárréti járás főszolgabírójává választatott s ily minőségben szolgált az új megyei rendezésig, a midőn 1872. január 24-én Baranyi Ágoston 185 szavazata ellenében nyerte el az alispáni széket. Ettől kezdve évtizedeken át viselte e hivatalt. 1881-ben a b.-ujfalusi kerületben országgyűlési képviselővé választatván, rövid időre elhagyta alispáni állását, de a midőn a vármegye közgyűlése nem fogadta el lemondását s alispáni állásának megtartására kérte fel, - engedett és visszajött vármegyéjébe, miután - mint mondá - ő: "a közgyűlés felhivásában az édesanya hívó hangját hallja".
Mint a megyei közigazgatás feje, igazságos és kifogástalan. Elévülhetetlen érdeme és fáradozásának eredményei a közútak és a biharmegyei viczinális vasutak, a jegyzői nyugdijalap, stb. Elnöke volt a biharmegyei szabadelvű-pártnak és a biharmegyei népnevelési 593egyletnek. Kormánybiztosa volt a hortobágyi belvíz-szabályozó társulatnak s mindezek mellett kifogástalanul vezette Bihar vármegye közigazgatását.
Fiának, Dr. Beőthy Lászlónak, 1893-ban főispánná történt kineveztetésekor nyugalomba vonult; - nemsokára ezután 1894-ben meghalt. Arczképét a vármegye közönsége, közgyűlési terme számára 1896-ban festtette meg.
Szunyogh Péter alispán.
Beőthy László.
Midőn báró Dőry József 1893-ban nyugalomba vonult, nem volt más jelölt, mint az, kit a közvélemény óhajtott: az élesdi kerület fiatal országgyűlési képviselője, dr. Beőthy László. Az 1893. október 25-én végbement főispáni beiktatási ünnepélyen mondott székfoglaló beszéde nem egszerű sablonos székfoglaló volt, hanem a főispáni jogok és kötelességek szabatos pragmatikája.
Dr. Beőthy László 1860. június 6-án született, atyjának Henczida melletti Gyürüszeg pusztai birtokán. Iskoláit kitünő sikerrel végezte és a jogtudori szigorlatokat 1881-82-ben a budapesti egyetemen tette le kitüntetéssel s 1883. június 15-én doctor juris-szá promoveáltatott. Ezután ismeretei öregbítése végett a berlini, 1884-ben a bécsi egyetemre s 1885-ben Párisba ment. Magas képzettséggel, bő tapasztalatokkal térvén haza, megyei szolgálatba lépett s 1885. deczemberben már árvaszéki jegyző lett. 1887. október 17-én s az 1889-iki általános tisztújítás alkalmával is 2-od jegyzőül léptettetett elő, 1890-ben az élesdi választó kerület egyhangúlag országgyűlési képviselővé választotta, valamint 1892. január 59428-án is. Az országgyűlésen tagja lett a bíráló bizottságnak, előadója a II-ik osztálynak s állandó előadója a mentelmi bizottságnak; később az egyházpolitikai reformjavaslatok közül a nagyfontosságu polgári anyakönyvvezetésről szóló javaslat előadásával is ő bizatott meg.
1893. október 25-én foglalta el a főispáni széket. Teendőit a legnagyobb lelkiismeretességgel végzi. Társadalmi téren is nagy tevékenységet fejt ki. Egyik igazgatója az országos és a nagyváradi gazdasági és iparbanknak, elnöke a biharmegyei Kárpát-egyletnek, a tisztviselők fogyasztási szövetkezetének, a biharmegyei s nagyváradi régészeti és történelmi egyletnek. Bihar vármegye és Nagyvárad örömmel támogatja őt működésében. Sikereit tapintatos, megnyerő modorával, nagy körültekintéssel s öntudatos cselekvéssel biztosítja. Egyéniségét kiváló adminisztrativ szakismeret és nagy munkaerő jellemzik.
Szunyogh Péter.
Beőthy Andor nyugalomba vonulása után Szunyogh Pétert ültette az alispáni székbe Bihar vármegyének 1893. deczemberi közgyűlése által egyhangúlag nyilvánított közbizalma. Az ő vállaira súlyos föladat nehezedett, miután olyan embert váltott fel hivatali állásában, kit a rajongásig terjedő közszeretet környezett.
Szunyogh Péter Esztárban született, 1855. február 3-án. Atyja Szunyogh Albert, édes anyja Beőthy Erzsébet. Atyja a szabadságharcz egyik vitéz huszárkapitánya, az alkotmányos élet felderülte után a közélet egyik kiváló alakja, az elnyomatás korszakában a biharvármegyei mozgalmak vezére, az ú. n. esztári kis országgyűlés lelke levén, Péter fiának a hazafias eszmék beszívására bő alkalma nyílott. Középiskoláit a debreczeni kollegiumban és Pozsonyban, jogi tanulmányait szintén Pozsonyban és a nagyváradi kir. jogakadémián végezte. 1877. június 20-án már Bihar vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki báró Dőry József főispán, az ugyanazon évi deczember 29-iki általános tisztújítás alkalmával árvaszéki aljegyzővé lett. Ettőlfogva folyton emelkedett; 1885-ben II-od, 1887-ben I-ső, az 1889. deczemberi általános tisztújításkor pedig vármegyei főjegyzővé lépett elő s mint főjegyző és helyettes alispán működött aztán Beőthy Andor alispán lemondásáig, mikor is 1893-ban nagy lelkesedéssel s egyhangulag alispánná választották, mely állását ügyszeretettel, igazságossággal és tapintatossággal tölti be. A közélet különböző ágazataiban is üdvös tevékenységet fejt ki. A kuriai biráskodás vétójáig elnöke volt a vármegyei szabadelvű pártnak, a biharmegyei takarékpénztárnak, a bihar-szilágyi olajipar részvénytársaságnak, a belényes-vaskohi és debreczen-n.-létai vasutnak igazgatósági tagja, valamint tagja a nagyváradi kir. jogakadémia államtudományi vizsgáló bizottságnak is.
***
Az 1901-ik évben a törvényhatósági bizottság tagjainak száma 600, ennek fele czenzus alapján, fele választás folytán tagja a közgyűlésnek. A 300 legtöbb adót fizető megyebizottsági tag között dr. Schlauch Lőrincz 1. sz. püspök foglalja el az első helyet 133,036 korona 24 fillér állami adóval. A választás útján bejutó 300 bizottsági tagot 61 választó kerület választja most is, mint 1872-ben.
A vármegye évenként 4 rendes közgyűlést tart: márczius, június, szeptember, deczember hónapokban, mindenkor a hónap 3-ik szerdáján kezdődőleg.
A szolgabírói járások száma 1884. január 1-től kezdve 20-ról 17-re redukáltatott, eltörültetvén a m.-telegdi, micskei és robogányi szakaszok. A katonai sorozó járások száma 17. Az állandó választmánynak 1872. óta folyvást 80 tagja van, a kik 4 szakosztályra oszlanak meg.
A vármegye tisztikara.
A vármegye tisztikara a következő:
Alispán: Szunyog Péter.
Főjegyző: Papp János.
Tiszti főügyész: dr. Vallner Ödön.
Főszámvevő: Miskolczy Árpád.
Főpénztárnok: Cziffra Gerő.
Főorvos: Dr. Popovics György.
Főlevéltárnok: O'sváth Lajos.
Árvaszéki elnök: Hranyiczky Károly.
I-ső aljegyzők: Baranyi András, Keszthelyi Zoltán; tb. főjegyzők is.
II-od aljegyzők: Dr. Cziffra Kálmán, Balogh Elemér.
III-ad (árvaszéki) aljegyzők: Balásházy Iván, Beőthy Lajos.
Alügyészek: Dr. Fássy Lajos, Dr. Gyöngyössy István.
Árvaszéki ülnökök: Fráter Kálmán, helyettes elnök is; Jerzsák István, Dr. Fényes Aurél, Puskás Lajos, Nagy Lajos, Udvarhelyi Béla, Tóth Albert, Biszterszky Iván, Mózes Imre.
Napidíjas ülnökök: Kis József és Krisztó Miklós.
Alszámvevők: Baranyi Adolf, helyettes főszámvevő is; Fényes Endre, Lakatos Sándor, Zilahy Sámuel és Fekete László.
Gyámpénztárnok: Füredy László.
Gyámpénztári ellenőr: Jánosy Lajos.
Főpénztári alpénztárnok: Jelinek Géza.
Gyámpénztári könyvvezető: Ravazdy Barna.
Gyámpénztári könyvvezető-segéd: Kutiák Rezső.
Főpénztári könyvvezető-segéd: Széles Károly.
Árvaszéki nyilvántartó: Hermann János.
Allevéltárnok (levéltári sortárnok): Karakas Károly.
Közigazgatási iktató: Lápossy Lajos.
Közigazgatási kiadó: Ujházy Antal.
Alispáni irattárnok: Jámbor József.
Árvaszéki iktató: Hant Gyula.
Árvaszéki kiadó: Somossy Béla.
Árvaszéki irattárnok: Magyary Gyula.
Közig. gyakornokok: Jancsó Károly, Hegyessy Pál, ifj. Ertsey Géza, Bartos Adorján, Pap Tivadar, Wertheimstein Henrik, ifj. Frankó Endre, Ficzek Emil, Dr. Géher Lambert.
Ezeken kivül 25 irnok és 30 napidíjas irnok.
595A megyei kórház főorvosa: Dr. Fráter Imre, kinek 2 alorvos, 3 segédorvos, 1 szemorvos, továbbá 4 tisztviselő segédkezik.
A vármegyei viczinális utak mérnöke: Székely Sándor.
Járási tisztviselők:
1. Központi járás::
főszolgabiró: Dr. Miskolczy Ferencz,
szolgabirók: Bige György és Dr. Halász Elemér,
járásorvos: Dr. Kassay Kálmán,
állami állatorvos: Öttömösi Sándor.
2. Szalárdi járás:
főszolgabiró: Weitersütz János,
szolgabiró: Beőthy Dávid,
járásorvos: Dr. Horváth Gyula,
állami állatorvos: Lintner Kálmán.
3. Élesdi járás:
főszolgabiró: Bérczy Imre,
szolgabiró: Verner Kálmán,
járásorvos: Dr. Sámson Márton,
állami állatorvos: Ungár Vilmos.
4. M.-keresztesi járás:
főszolgabiró: Ertsey Dezső,
szolgabiró: Jezerniczky Dénes,
járásorvos: Dr. Braun Illés,
állami állatorvos: Mészöly Lajos.
5. B.-ujfalusi járás:
főszolgabiró: Bölönyi György,
szolgabiró: ifj. Móricz Pál,
járásorvos: Dr. Grósz Zsigmond,
állami állatorvos: Szkurka Andor.
6. Tordai járás:
főszolgabiró: Szathmári Király Andor,
szolgabiró: Ertsei Kálmán tb. főszolgabiró,
járásorvos: Dr. Pálffy István,
állami állatorvos: Magyary András.
7. Székelyhídi járás:
főszolgabiró: Kovásznay Marczel,
szolgabiró: Balogh János,
járásorvos: Dr. Horváth József,
állami állatorvos: Schvarcz Frigyes.
8. Derecskei járás:
főszolgabiró: Fráter Barnabás,
szolgabiró: Szentiványi László,
járásorvos: Dr. Szabó József,
állami állatorvos: Kondács Sámuel.
9. Margittai járás:
főszolgabiró: Nyisztor Alajos,
szolgabirók: Kelemen József, Dávidházy János,
járásorvos: Dr. Buder Ferencz,
állami állatorvos: Platz Károly.
10. N.-szalontai járás:
főszolgabiró: Nagy Márton,
szolgabiró: Csanády Jenő,
járásorvos: Dr. Engel Zsigmond,
állami állatorvos: Mados Mihály.
11. Cséffai járás:
főszolgabiró: Dr. Beőthy Pál,
szolgabiró: Darabant Endre,
járásorvos: Dr. Sarkadi Dániel,
állami állatorvos: Sranzer Áron.
12. Tenkei járás:
főszolgabiró: Kékuss István,
szolgabiró: Rokszin György,
járásorvos: Dr. Sebess Lajos,
állami állatorvos: Linter Ákos.
13. Magyar-csékei járás:
főszolgabiró: Szőllőssy Ferencz,
szolgabiró: Ertsey Zsigmond,
járásorvos: Dr. Breider Mór,
állami állatorvos: Weisz Ármin.
14. Béli járás :
főszolgabiró: Éder Géza,
szolgabiró: Ertsey Lajos,
járásorvos: Dr. Gerő Mór,
állami állatorvos: Linter Tivadar.
15. Belényesi járás:
főszolgabiró: Beliczey Sándor,
szolgabirók: Vass László, ifj. Markovics Károly,
járásorvos: Dr. Grünvald Mór,
állami állatorvos: Grünbaum Miksa.
16. Vaskohi járás:
főszolgabiró: Rednik Gábor,
szolgabiró: Dr. Bakacs Béla,
járásorvos: Dr. Deák Jakab,
állami állatorvos: Strem Ödön.
17. Ér-mihályfalvi járás:
főszolgabiró: Dobozy Kálmán,
szolgabiró: Horváth Endre,
járásorvos: Dr. Deme Béla,
állami állatorvos: Tőzsér Géza.
Költségvetés.
A vármegye 1900. évi házipénztári számadásának és költségvetésének főrovatai a következők voltak:
| A. Bevétel: | Előirányzás: | Tényleges bevétel: |
| 1. állampénztári javadalom | K. 333,452.- | K. 333,452.- |
| 2. kamatból bejött | " 523.40 | " 564.48 |
| 3. ingatlanok jövedelme | " 302.- | " 302.- |
| 4. az alapok járuléka | " 3,360.- | " 3,360.- |
| 5. különfélékből | " 80.- | " 952.90 |
| 6. térítmények | " 400.- | " 5,780.78 |
| 7. megyei pótadóból | " 47,383.04 | " 81,953.64 |
| Összesen | K 385,500.44 | K 426,365.80 |
| |
| 596B. Kiadás. | Előirányzás: | Tényleges kiadás: |
1. tiszti-, segéd- és kezelő
személyzet fizetése és lakáspénze | K. 292,234.- | K 284,458.50 |
| 2. a szolgaszemélyzet fizetése | " 15,560.- | " 15,278.50 |
| 3. a szolgaszemélyzet mellékjárulékai | " 4,685.62 | " 4,685.60 |
| 4. hivatalos helyiségek bérlete | " 400.- | " 400.- |
| 5. irodaszerek, nyomtatványok | " 25,140.82 | " 31,519.74 |
| 6. utiköltségek és napidíjak | " 31,720.- | " 36,111.17 |
| 7. épületek fentartása " 8,000.- | " 8,894.47 |
| 8. egyéb rendszeresített kiadások | " 5,440.- | " 8,049.35 |
| 9. rabtartási költség | " 200.- | " 33.90 |
| 10. előre nem láthatók | " 2,120.- | " 36,934.57 |
| Összesen | K 385,500.44 | K 426,365.80 |
| |
| Bevétel: | Kiadás: | Maradvány: |
| vagyis I. a házi pénztári számadás | K. 426,365.80 | K. 426,365.88 | K. |
| II. közszükségleti alap | 219,554.97 | 142,432.16 | 77,122.813 |
| III. törzsvagyon alap | " 12,126.- | 564.48 | 11,561.52 |
| IV. betegápolási alap | " 53,561.49 | 5,329.68 | 50,231.814 |
| V. járvány alap | " 15,989.62 | -.- | 15,989.62 |
| VI. mértékhitelesítési alap | " 1,047.04 | -.- | 1,047.04 |
| VII. szegény alap | " 1,103.08 | 196.- | 907.08 |
| VIII. ebadó alap | " 18,784.48 | 3,435.04 | 15,349.445 |
| IX. vinczellériskola-alap | " 3,286.98 | 2,717.27 | 569.71 |
| X. Végh Rozália-féle alapítvány .. | " 25,426.66 | 600.- | 24,826.66 |
| XI. Száraz Zsigmond-féle alapítvány | " 60,164.05 | 12,711.- | 47,453.05 |
| XII. a megyei tiszti nyugdíj állandó alapjánál | " 422,807.42 | 344.50 | 422,462.92 |
| rendelkező alapjánál | " 139,680.12 | 30,673.91 | 109,006.21 |
| XIII. törvényhatósági utadó | " 826,025.63 | 543,091.21 | 282,934.42 |
| XIV. katonabeszállásolás | " 85,889.81 | 10,582.36 | 75,307.45 |
| XV. mezőgazdasági alap | " 7,638.35 | 5,067.54 | 2,570.81 |
| XVI. állategészségügyi alap | " 8,607.86 | 331.33 | 8,276.53 |
| XVII. jegyzői nyugdíjalap | " 537,505.32 | 56,003.30 | 481,502.02 |
| XVIII. közkórházi alap | " 212,143.02 | 206,209.62 | 5,933.40 |
| XIX. belényesi alap | " 74,399.69 | -.- | 74,399.69 |
| XX. erdészeti alap | " 9,821.49 | 388.07 | 9,433.42 |
| XXI. körorvos-alap | " 98,738.75 | 72,773.06 | 25,965.69 |
| XXII. 5% iskolai pótadóalap | " 60,045.47 | -.- | 60 ,045.47 |
| XXIII. letét | " 433,766.79 | 158,947.83 | 274,818.96 |
| XXIV. kórházi törzsvagyon | " 65,296.66 | 2,798.40 | 62,498.26 |
| XXV. kórházi tart. alap | " 2,334.60 | -.- | 2,334.60 |
| XXVI. kórházba beépített összeg visszapótlása | " 34,596.04 | -.- | 34,596.04 |
| XXVII. Végh János-féle alapítvány | " 2,933.10 | -.- | 2,933.10 |
| XXVIII. vasuti törzsrészvények | " 342,400.- | -.- | 342,400.- |
| XXIX. ipari dijak és pénzbüntetések | " 3,664.36 | 3,664.36 | -.- |
| XXX. állami anyakönyvvezetők díjazása | " 55,319.55 | 53,624.55 | 1,695.- |
| XXXI. bitang jószág és tárgyak ára. | " 1,407.82 | 314.20 | 1,093. 62 |
| XXXII. közút és vasút építési alap | " 764,685.72 | 346,879.92 | 417,805.80 |
| XXXIII. telefonépítési alap | " 74,485.- | 65,654.21 | 8,830.79 6 |
| Összesen: | K. 5.101,602.74 | K. 2.149,799.80 | K. 2.951,802.94 |
A vármegye által felvett kölcsönökre az 1900-ik évben 68,981 K. 32 fill. fordíttatott törlesztésül; fennáll 1901. jan. 1-én a főszolgabirói lakok szervezésére és átalakítására 1883-ban felvett 100,000 frtos kölcsönből 188,280 K. 58 fill.; - a helyi érdekü vasutak támogatására 1888-ban felvett 1.120,000 frtos kölcsönből 1.990,648 K. 58 fill.; - a viczinális vasútak segélyezése és az új utak egyszerre való kiépítése czéljából 1898-ban felvett új 1.000,000 frtos kölcsönből 1.946,359 K. 14 fill.; és az ujabb főszolgabirói lakokra ugyanakkor felvett 70,000 frtos kölcsönből 136,748 K. 34 fill. vagyis összesen 4.262,036 K. 64 fill.
A bihari földvárban emelt ezredéves emlékmű.
Eredeti rajz.
597Ez idő szerint az egyes alapok közül katonai beszállásolási pótadóra 1/2% (15,874 K. 72 f.), - jegyzői nyugdij alapra 1%, - közszükségleti alapra 4%-os pótadó van kivetve.
A központi gyámpénztár állaga 1900. decz. 31-én a következő volt:
| a) Letétként kezeltetett: |
| 1. készpénzben | K. 4,582.56 |
| 2. takarékpénztári könyvekben | " 180,905.61 |
| 3. közalapi papirokban | " 7,540.- |
| 4. magán kötvényekben | " 4,973.80 |
| 5. drágaságokban | 4.- |
| Összesen: | K. 198,005.97 |
| |
| b) Összesített pénztárilag kezeltetett: |
| 1. készpénzben | K. 5,193.72 |
| 2. takarékpénztári könyvekben | " 222,481.08 |
| 3. közalapi (érték) papirokban | " 57,764.- |
| 4. magán kötvényekben | " 2.377,746.90 |
| 5. drágaságokban | " 789.- |
| 6. tartalékalapként | " 52,469.44 |
| Összesen: | K. 2.716,444.15 |
| |
| c) birság alapon volt: | 1,526.42 |
| Együtt: | 2.915,976.54 |
598Ezenkívül 5 önálló gyámpénztár van, melyeknek zárlata 1900. decz. végén a következő volt. 1. a szalontai: 184,401 K. 82 f. 2. a sarkadi: 44,216 K. 25 f. 3. b. a diószegi: 48,351 K. 19 f. 4. a b.-ujfalui: 43,592 K. 13 f. 5. a kismarjai: 10,940 K. 41 f.
Anyakönyvvezetés tekintetében 217 állami anyakönyvvezető működik a megye területén Szunyogh Lóránd Nagy-Váradon székelő anyakönyvi felügyelő ellenőrzése mellett.
A millennium.
A millennium alkalmából 1896. máj. 12-én díszközgyűlést tartott a vármegye. 300 bizottsági tag és igen sok érdeklődő vett részt e jubiláris ünnepségen, melyet dr. Beőthy László főispán nyitott meg.
Az ünnepély jelentőségét dr. Schlauch Lőrincz bibornok, nagy-váradi 1. sz. megyei püspök, és gr. Tisza István országgyűlési képviselő méltatták.
A tisztviselői kar részére a millenniumi év nyugdijazás tekintetében 3 évnek határoztatott számíttatni. Feszty Árpád festőművészt megbízták, hogy a honfoglalás azon jelenetét, midőn Zoltán eljegyzi Mén Marót leányát, Hamzsát, 14,500 frtért fesse meg a megyei székház díszterme számára. A Pozsonyban felállított koronázási emlékdombhoz a bihari földvár földjéből egy dobozzal küldtek; a bihari földváron közadakozásból egy Turul-madaras gránit emlékoszlopot emeltek. Ez időben alakíttatott át a vármegye közkórháza is 70,497 frt 53 krban előirányzott költséggel és állapították meg ujonnan a vármegye úthálózatát. A községekben díszközgyűléseket tartottak s emlékfákat ültettek. A vármegye összes népiskolái ünnepeltek és az ünneplést sehol sem zavarta meg semmiféle disszonáns hang sem. Ugyanekkor gróf Almássy Kálmán a sarkadi szegények javára 2000 koronás alapítványt tett.
A vármegye hódolatát ő felségének egy 18 tagu s 4 vármegyei díszhuszár által kísért díszbandérium mutatta be a budapesti nagy felvonuláson, mely bandériumban gróf Korniss Károly, gróf Crouy Endre, Klobusiczky Géza, Klobusiczky Béla, dr. Tisza István, ifj. Tisza Kálmán, dr. Beőthy Pál, Lovassy Ferencz, Szunyogh Péter alispán, Szunyogh Szabolcs, Telegdi József, Markovits Kálmán, Tóth Mihály, Baranyi András, Szatmári-Király Andor, Beőthy Algernon, Miskolczy Imre és Noszlopy Aladár vettek részt. Lovassy Ferencz vitte a vármegye régi zászlaját.
1892. június 30-án nagy ünnepség szinhelye volt a vármegye. Ekkor leplezték le Nagy-Szalontán a Tóth András szobrász által mintázott Kossuth-szobrot.
0. Kegyeletének reális bizonyságát szolgáltatta egy 2000 frtos alapítványnyal, melyet az 1867. november 20-iki bizottmányi gyűlésen jelentett be s melyet azon ugrai országgyűlési képviselő választókerületbeli jogi pályára készülő szegénysorsú tanulók részére tett; e kerület őt már két ízben képviselővé választván, alkalmat nyújtott neki a politikai pálya megkezdésére.
1. Ő irta a "Csendőr kell-e vagy pandur?" czímű művet és adta ki két vaskos kötetben a "Sárréti járás leírását."
2. L. "Magyar Közigazgatás" czímű szaklap 1899. 7-ik és következő számait.
3. Minthogy azonban az alap nagyobb kölcsönnel tartozik, a maradvány beszámítása után is tényleg 259,804 K. 26 f. fedezetlen hiány van, mely évenkénti törlesztéssel apasztatik.
4. A más alapoknak kölcsön adott összegek betudásával azonban a valódi maradvány 93,658 K. 81 f.
5. Illetve 1,546 K. 78 f. hátrány hozzászámításával 16,896 K. 22 f.
6. Ez az alap az 1901. évben 80,000 K-val szaporodott, mely összeg egy ugyanily összegü amortizácziós kölcsönből ered.
