| « Bihar vármegye önkormányzata és közigazgatása a legujabb időkben. Irta O'sváth Lajos. | KEZDŐLAP | Bihar vármegye kiváló szülöttei. Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf. » |
599Bihar vármegye nemes családai.
Irta ifj. dr. Reiszig Ede
Irta ifj. dr. Reiszig Ede
A Félegyházi Adorjánnak Hunyady János által 1449-ben adományozott czímer.
A mai Bihar vármegye területén, a tatárjárást megelőző időben, a XI. és a XII. században letelepült nemzetségekről vajmi kevés okleveles emlék maradt reánk. A XIII. század első feléből (1205-35) fenmaradt Váradi Regestrum már több birtokos emlékét őrizte meg, bár az abban előforduló egyes birtokosoknak, a tatárjárás után kiadott oklevelekben felsorolt nemzetségek tagjaival való vérségi összeköttetése csak ritkán mutatható ki.
Csanád nemzetség.
A fenmaradt emlékekből, a vármegye legrégibb, még a tatárjárást megelőző időben letelepedett nemzetségek közül, az első helyet az Árpád-házzal is rokon Csanád foglalja el. E nemzetség őse valószinüleg az a Csanád vezér, a ki Ajtonyt győzte le (1030) és a kinek atyja, a krónikák szerint, Doboka volt. E nemzetségnek a tatárjárást megelőző időben már nagy kiterjedésű birtokai voltak a vármegyében; a tatárjárás után eszközölt birtokrendezés alkalmával, a nemzetség tagjai közül a Belenik ágából származó Kelemen bán és aradi főispán fia I. Pongrácz fiai: László és Tamás Telegd birtokában voltak, mely a nemzetség biharvármegyei törzshelyének tekinthető, s a mely köré a nemzetség "Erdőháti" birtokai csoportosultak és a melyek, az 1257. évi bevallás szerint, még a tatárjárást megelőzőleg kerültek a nemzetség birtokába.
A fent említett évben László és Tamás az ugyane nemzetségből leszármazott István fia Pállal a következő birtokokon osztoztak a váradi káptalan előtt: Bertény a Sebes-Körös mentén, Boros Telek, Pósalaka, Battyán, Dubricson, Sonkolyos, Telki, Telked egy része, Szakadát és Szabolcs. (Wenzel - VII. 274-75.)
Már a megelőző évben is (1256) a királyi jóváhagyással eszközölt osztály alkalmával (Wenzel - VII. 429 l.), mint szomszéd Cachy (Makay szerint Csák) fia Pál comes szerepel, fiaival Miklóssal és Istvánnal, kiket a Körösön, Berténynél szedendő vám fele része szintén megilletett. (Turul 1895. évf. 69. l.) A XIII. sz.-ban a nemzetség birtoka lesz a kalotai kerületben 600fekvő Jenő is, mely azelőtt Jób esztergomi érsek (1185-1203), majd Mike comes birtoka volt, mely utóbbitól IV. Béla ifjabb király 1236-ban elvevén, azt Pál comesnek, a későbbi országbirónak adományozta. (Bunyitay - i. m. III. 420.) Ez a Pál országbiró és zalai főispán 1249-ben még Okány, Kér, a körösmenti Belchyo, Zrodan helységeket, Borok földjét a Közép-Körös mellett, továbbá Hévjó, Bekaly földet és Almás földtért nyerte adományul. (Wenzel - VII. 282. l.)
Pál comes az 1257. évi bevallás alkalmával Sólyomkőt, hol a vadász-sólymokat tartották, Rév és Kér helységeket bírta, fiai Miklós vajda és Áchon (Makay szerint egy István nevű fia is volt. Turul 1895. évf. 69. l.) 1257-ben együtt bírták atyjokkal a fenti birtokokat, 1264-ben pedig, midőn a Csanád nb. László és Tamás János fia Miklós comessel pereltek, övék volt a körösi vám fele Bertény alatt (Wenzel VIII. 121.), ezenkívül Adorján várát, Szalárdot és Latabárt is bírták, de ezeket a IV. László elleni pártütés miatt 1284-ben elvesztették, s ezek a Barsa nemzetségre szállottak. (Fejér - V. 3. 259. gr. Zichy okmt. I. 171.), még ugyanez évben Cachy fia Pál comes, Áchon fiával együtt a Bertény alatt folyó Sebes-Körösön szedett hídvám ügyében is perelt a Csanád nb. Tamással, mely pert a király megbizottjai döntötték el, de a fentebb érintett pártütés véget vetett a további egyenetlenkedésnek. Tamás 1299-ban költözött végleg Telegdre, megalapítván ezzel a virágzó Telegdy családot. (Turul 1895. évf. 70. lap.)
Barsa nemzetség.
Az ősi magyar származásu Barsa nemzetség tagjai közül a Váradi Regestrumban Apa, Mika, János, Domonkos Balád és Kelemen tűnnek fel első ízben.
Bölcsője a Csökmő és a Füzes-Gyarmat közti Barsa-puszta, melynek fenmaradt oklevelek szerint, már 1220-ban birtokában volt, sőt a Vár. Reg. szerint, Békés vármegye területén is birtokos volt. A tatárjárás utáni időben Barnabás fiai: Tamás és János tünnek fel e nemzetségből. Pál fiaival, Pál várnagya Kányi Tamás berontott a nemzetség javaiba s ott 3000 márka kárt okozott. Midőn 1278-ban IV. László a Tiszántúlra jött, ez ügyben a Váradon tartott országgyűlésen tanúkihallgatást rendelt (Wenzel - i. m. XII. 251.) 1279. január havában, azután a király kárpótlásul Kányi Tamás birtokait (Orosz helység, püspökmáli szőlő) adta Barnabás fiainak Tamásnak és Jánosnak, továbbá Tamás fiainak Rolandnak és Jánosnak. De e birtokokat a Barsák 1284-ben Dés mesternek és testvérének engedik át. Tamás fiai: 1. Roland vagy Loránt (1279-97), 1284-ben erdélyi vajda, a Gutkeled nb. Joakim leányát vette el, a kiktől születtek: II. István (1316-1337), IV. János (1316-1337 és II. László 1316-57 váradi kanonok. 2. István (1297 † 1279 körül) 1284-ben főpohárnok, 1285-ben Szatmár várm. főispánja, ennek fia: III. István ( † 1332). 3.) Jakab másként Kopasz, 1284-ben főlovászmester, 1304-ben bán, 1306-ban nádor fia: II. Benedek (Beke) 1316. 4. Vak László ( † 1307). 5. Benedek (Beke) 1302-ben Bihar vármegye főispánja; 1308-ban a királyné főtárnokmestere, neje Ákos nb. Erne bán fia, István leánya: Anna. 6. III. János (1279). János fiai: Péter, János és Miklós 1279-ben említtetnek.
Mint látjuk, a nemzetség ezen ágából leszármazott tagok magas méltóságokra emelkedtek. Főleg IV. László uralkodása alatt nagy vagyonra tettek szert. Ekkor nyerik Szalárdot, Rév helységet, de ezeket, valamint Körösszeget a fenti Kopasz nádor pártütése miatt, I. Károly király 1316-ban elvette tőlük s a Borsák várai a koronára szállottak. Ismételt pártütésük következtében 1341-ben ősi birtokaikat is elvesztik. (Hazai okmt. VII. 374.)
Becse-Gergely nemzetség.
Hasonlóan még a tatárjárást megelőző időben telepedett le, Kézai krónikás szerint, a franczia származásu Becse-Gergely nemzetség is, mely Sarkadot bírta, honnan birtokai az Erdőháton mélyen benyúltak Zarándba. E nemzetség sarja Elvin váradi püspök (1189-1200). Tagjai 1258-ban kiegyeznek a Pétermonostora és Dénesmonostora feletti kegyúri jog és a Taman nevű helység miatt támadt perben. 1298-ban Bályog nevü birtokukat Hegun fia Lászlónak eladják.
Gutkeled nemzetség.
A Gutkeled nemzetség birtokai a Berettyón túl terültek el, mely vidék a tatárjárás előtt még Szabolcs vármegyéhez tartozott. Az ezen területen 601fekvő birtokok Diószeg körül (köztül Pelbárthida, akkor Vadász) csoportosultak. Nekik tulajdoníthatjuk az eggedi apátság alapítását is, (Bunyitay - i. m. II. 370.) minthogy Eggednek és környékének még a tatárjárás előtt birtokában voltak.
V. István király az e nemzetségből leszármazott Kozmának 1265-ben Nyék helységet adományozta, 1278-ban IV. László király Dorog fiainak: Péternek, Miklósnak és Lőrincznek visszaadja ősi birtokukat: Székelyhídat, melyet a tatárjárás után mások foglaltak el, majd 1279-ben Ábrányt nyerik e nemzetség sarjai: Bereczk, György és Benedek testvérek királyi adományul. 1291-ben a fenti Kozma megveszi Létát. Bírták ezenkívül: Bagamért, mely 1292-ben Bagaméri Ampod fia Bertalané, továbbá Tulogdot (1296). Bergen és Rog ősi birtokaikat pedig 1297-ben Reszegért cserélték fel.
Aba nemzetség.
Az Aba nemzetségből leszármazott Demeter mester, Kálmán királyi herczeg főtárnokmestere 1234-ben II. Endre királytól Hasay, Salan és Várasukló nevü várbirtokokat nyeri, mely adományt IV. Béla 1243-ban megerősített. Demeter, a ki 1235-ban Bodrog vármegye főispánja volt, a lipóczi, nekcsei ág megalapítója; fia Sándor (1241-71), a Barsa nb. László vajda leányát vette nőül. (Wenzel - i. m. VI. 545. és VII. 136.)
Geregye nemzetség.
Még a tatárjárás előtti időben letelepedettnek tekinthető a Geregye nemzetség is, melyről azonban okleveles emlékeink csak 1255-től kezdve maradtak fenn. Geregye fia Barnabás comes 1255-ben a Berettyó mentén elterülő ősi birtokait u. m.: Micskét, Poklostelket, Lázt, Dénesdet és Santusyt elcseréli Szécs fia Pál vas- és zalavármegyei birtokaival. (Wenzel i. m. VII. 413). A Geregye nemzetség ezzel a Dunántúlra szakadt. Egyes tagjai ugyan még megmaradtak a vármegyében, így Geregye 1277-ben Palotát bírta, melyet azonban a IV. László elleni lázadás következtében elvesztett. (Wenzel - XII. 251.)
Végül a tatárjárás előtt a XIII. század első felében Hosszú-Pályit egy Erdő nevű úr bírta, (Váradi Reg. 123. §.) valószínűleg az ő utóda az a hasonnevü nemes, a ki a XIII. század végén Hosszú-Pályi birtokában volt. (Bunyitay - i. m. III. 241.)
A tatárjárás után számos más nemzetség tűnik fel és újabb nemzetségek letelepüléséről is értesülünk, melyek a XIV. század elejéig már jelentékenyen kiterjeszkednek a vármegye területén.
Ákos nemzetség.
1. Az Ákos nemzetség a vármegye nyíri részeiben volt birtokos, valószínűleg még a tatárjárást megelőző időből, mert a nemzetségre vonatkozó legrégibb oklevelekben, mindenütt mint régi birtokos említtetik.
E nemzetségből származott Chyrét, Álmos fiát az álmosdi Chyre család ősét, 1261-ben István király Álmosd birtokában megerősíti. Egy 1300-ból való oklevél szerint az e nemzetségből leszármazott Erne bán fia István országbiró, ősi birtokát Albát (Albist), Anych nevű leányának adta jegyajándékul. (Wenzel - i. m. X. 378.) A fenti István országbirónak (1281-1314) fia Mychk bán (1314-42), a Peleskei Eördögh család őse, a ki 1326-ban Gérest veszi meg rokonaitól, Turuzkovi alvajda fiaitól. Detre fia Benedek (1278-†1318 előtt), a csetneki és a bebeki ág ősének fia, Domonkos (1307-1326) testvéreivel Wasad és Kazaa nevű birtokokat bírta, melyeket testvérei 1336-ban fiainak, Bebeki Istvánnak, Györgynek, Domonkosnak és Miklósnak átengednek. A nemzetség többi tagjai által bírt: Nyír-Pályi, Moys-Pályija, Ernő-fia Stepán-Pályija nevű birtokokat Károly király 1322-ben, mert a pártütő Csák Mátéval tartottak, elveszi tőlük és Debreczeni Dózsa nádornak adományozta. (Bunyitay: II. 409.)
Hont-Pázmán nemzetség.
A Hont-Pázmán nemzetség 1274-ben tűnik fel a vármegyében, szintén már mint előbb letelepedett birtokos. Ez évben ugyanis e nemzetség sarja: Pázmán fia, Ders, Bolcshida, Derspalota, Szent-Dénes és Szent-János birtokait elcseréli az ugyanezen nembéli Lampert fia Miklóssal, a leszenyei ág ősével. A fenti Ders comes ágának 1320-ban magvaszakadt. Javait legközelebbi rokonai felosztották maguk közt, mely alkalommal az ő ágához tartozó Marcellus comes fiai Szent-Mártont és Bolcshidát azonnal elfoglalták, mig a panaszi Pázmán és Battyáni családok ősei Szent-Jánost és Derspalotát vették birtokukba. Marcellus unokái Lőkös és Zoárd, az előbbi a most is virágzó Ujhelyi, az utóbbi a Zovárdffi család őse, 1356-ban óvást emeltek 602az ellen, hogy a néhai Bolcshidai Demetertől rájok szállott javakat (Szent-János, Tarna, Derspalota) Mihály és Miklós a Czibak fiai: Albert, János és Mihály elfoglalják. (Századok, 1893. évf., X. füz., Komáromy Andr.: Szt-János monostor.) A fenti adatok, valamint az a körülmény, hogy a Czibakok már a XIV. században Szent-János és Palota földesurai, valószínűvé teszik e családnak a Hont-Pázmán nemzetségből való származását.
Az ősi birtokok királyi adomány által is gyarapodtak. 1319. június 8-án Károly király, Mihály fia Gergely fia Istvánnak, kinek egy harczjáték alkalmával három fogát kiütötte, Pósa nevű birtokot adja. (Fejér: Cod. Dipl. VIII. 3. 211.) A fenti Istvántól származik a panaszi Pázmán család. Ezenkívül a nemzetség tagjai 1334-ben Fancsikát, Fancsalt, Kovácsit és Véd helységeket bírták.
Káta nemzetség.
A Káta nemzetség, mely a tatárjárást megelőző időben Szatmár vármegyében volt birtokos. 1261-ben tűnik fel a vármegyében. Gábor fia Ráfael és Tamás fia Ráfael a mondott évben Paszab és Ősi birtokok ügyében kiegyeztek. Tamás fia Ráfael fia Pál (1284-1313) a Vasvári család őse.
Az Ősi pusztát Gábor fia Tamás fia János és ennek fiai 1324-ben eladták 40 márkáért és egy, a Derecske helység mellett fekvő Pelenka nevű pusztáért. A fenti János a Lázári család őse. A nemzetség tagjai 1340-ben Ősi és Malomszeg birtokokon osztoztak, melyből egy rész Ráfael fia Pálnak és Vasvári Tamásnak jutott (Fejér - i. m. - VIII. 4. 480.)
A Káta nemzetségből származott a XIV. század első felében oly nagy hatalomra jutott Debreczeni család, melynek első ismert őse András, kinek fia Dózsa 1307-ben a Barsa nb. Tamásfiak rokonaként említtetik. (Fejér - VIII. 1. 219.) Dózsának legközelebbi rokona, Rafain comes már 1284-ben Macs birtokosa, 1285-ben pedig a vele rokon Barsa nb. Tamásfiak Gáborjánmonostorát engedik át neki. (Gr. Zichy okmt. I. 63.) A XIII. század utolsó évtizedében ez a Rafain comes szörényi bán és Derecske birtokosa, 1292-ben pedig a fenti Dózsával és ennek testvérével Péterrel együtt Debreczen ura, honnan a család nevét vette. Dózsa, Rafain bán birtokait örökölvén, egyike lett a Tiszántúl leghatalmasabb főurainak. Mint Róbert Károly király rendíthetetlen híve, 1312-ben részt vett a rozgonyi ütközetben, 1320-ban Bihar vármegye főispánja, a következő évben erdélyi vajda, 1321. végén pedig nádorrá lesz. Fiai: Pál és Jakab (1325-53) Szabolcs vármegye főispánjai, Jakab e mellett Adorján várának várnagya volt. Pál és Jakab 1346-ban a Gutkeled nembeli Apay fia István magtalan elhalálozása következtében örökösök nélkül maradt Szalókmonostorát foglalták el.
A XIV. század második felében a család már hanyatlásnak indult. Debreczeni Gergely és János 1378-ban Sámsonban laktak. (Gr. Zichy okmt. IV. 66.) A XV. század elején már magvaszakadt. István és László leányai 1405-ben osztoznak Gáborjánmonostorán. (Neo. reg. acta 630 : l.)
Smaragd nemzetség.
A Smaragd nemzetség Csökmőt bírta.
Szoárd nemzetség.
A Szoárd nemzetség, melyet Kézay Lél vezértől származtat, de az oklevelekben csak 1274-ben tűnik fel Komárom vármegyében, a XIII. század végén már szintén bihari birtokos. Becs unokája 1283-ban osztozik rokonaival Aka, Baj és Tancskereke birtokon. 1314-ben e nemzetség Fugyi birtokosa, honnan a Fudi család nevét vette. 1322-ben Orrodot, majd Izsákát (Zsáka) bírják, ez utóbbi helységtől az Izsákai család vette a nevét.
Turul nemzetség.
A Turul nemzetségről szintén csak a XIII. század végéről vannak adataink. 1270-ben Turul comes özvegye kolostorba vonulván, Nagy-Mihályt (ma Ér-Mihályfalva) felosztja rokonai közt, s e falu a XIV. század folyamán megmaradt a nemzetség birtokában. Széplaki Nagymihályi Lőrincz fia Gergely, 1313-ban a berettyó-menti Széplakot bírta; 1326-ban I. Károly király a Csák Máté elleni háborúban szerzett érdemeiért a nagymihályi vámjogot adja neki, Tarcsa és Apáti birtokokkal együtt. (Gr. Sztáray oklt. I. 40. és 53.) Fia. Turul 1357-ben váradi kanonok.
Az Anjouk kora.
Az Anjouk megszilárdult uralkodása alatt a vármegyei birtokviszonyok tekintetében is lényeges változás áll be. A régi nemzetségek közül többen eltűnnek, helyöket más vármegyékből beköltözöttek foglalják el.
Az ősi Csanád nemzetség sarjai közül Tamás fiai: Csanád esztergomi érsek († 1349) és testvére Miklós, Csanád vármegye főispánja (1299-1326) 6031325 körül Bertényt bírják, 1342-ben pedig Gálos-Petrit veszik meg az Egyházaskércsiektől. Somogyvármegyei birtokaikért cserében, 1336-ban, Oláh-telek, Kövesd, Ujlak és Örvényesliget helységeket a Rátold nembeliektől. 1398-ban Gyapjut bírják. E nemzetségből származik a XIV-XV. században nagy szerepet vitt Telegdi család. Őse I. Tamás, a Belenik-ágból (1256) a fenti Tamás fia Miklós csanádi főispánnak. I. Károly király, a Csák Máté elleni háborúban szenvedett sérüléseiért, Telegden 1312-ben vámjogot engedélyez neki. Miklós fiai közül II. Miklós (1337-87) terjeszti tovább a családot, ennek hasonnevű fia királyi főajtónálló. (1385).
A Barsa nemzetségnek a XIII. század végén nagy szerepet vitt ága teljesen eltűnik a közszereplés teréről, helyét az ugyanezen nemzetségből leszármazott Körösnadányi Nadányi család foglalja el. E család őse a Váradi Regestrumban említett Apa ispán, kinek nevét Apamolna nevű birtok őrzi. Utódai: Miklós, Ugod és János 1321-ben osztoznak Barsa falu birtokában, mely utóbb Csökmő határába olvadt. 1321-ben már bírták Puszta-Kovácsit és Fekete-Györöst. A fenti Miklós fia János 1341-46-ban Békés vármegyében, Békés, Körös-Ladány és Füzes-Gyarmat birtokosa; e helységekből idővel a körösladányi uradalom alakúlt, mely Bihar vármegyére is kiterjedt. Tagjai már a XIV. században magas méltóságokat töltöttek be. László (1381-1425) alvajda, Márk (1397-1456) udvari vitéz.
A Gutkeled nemzetség tagjai 1307-ben osztoznak az ősi birtokokon, mely alkalommal Kozma fia Ivánka Negyvenszilt nyeri. Az 1312-iki osztály alkalmával Pérecs és Diószeg birtokosai. Ezenkívül bírták még: Kágyát (1321), Szebent, Orbánost és Botkutát, az utóbbiakat 1335-ben Nagy-Károlyért elcserélik. Bánkot 1352-ben a Kállayaktól nyerték cserébe. 1338-ban Nagyér, 1347-ben Adonymonostora, végül 1397-ben Egyed, Csokaly, Tiszapáliháza és Vidékháza birtokosai. Az e nemzetségből leszármazott Maróti család, melynek őse Csépánunokája István (1272-98), csak a XV. század elején nyer nagyobb birtokokat a vármegye területén Zsigmond királytól. 1418-ban Szekcsőd, Bökény, stb. földesurai.
Az Ákos nemzetségből leszármazott Álmosdi Chyre család sarjai a királyi udvarban szolgálnak. János 1384-ben a királynő apródja. 1425-ben miles reginalis; László 1385-ben szintén a királynő apródja. A fenti János fiai közül Zsigmond (1432-34) prépost, Barnabás (1432-34) királyi főpinczemester. A családnak következő helyeken voltak birtokai: Álmosd, Konyár, Úsztató, Fejértó, Bagos, Hosszú és Monostoros-Pályi, Vértes, Pocsaj, Ősi és Kakucs.
A Hont-Pázmán nemzetség 1334-ben Újlakot (Fejér - i. m. VIII. 3. 749.) és Véd helységet bírta, mely utóbbi az egész középkoron át megmaradt birtokában.
A Szoárd nemzetségből Szoárd fia Domonkos 1350-ben Nyék és Udvar helységekre tart igényt. Az Izsákai család Bakonszeg, Csekehida, Izsáka, Keme, Mártontelke és Orod birtokosa, mely birtokokra 1436-ban Bessenyey László, azon czímen, hogy az ő nagyatyja, Nagy Lőrincz (1351-64) is a Vécs ágából származik, a honnan az Izsákaiak is erednek, - igényt jelentett be, mely állítását Bessenyey László a per folyamán igazolta.
Sartivánvecse-nemzetség.
A XIV. század folyamán letelepült nemzetségek közül a Sartivánvecse jut nagyobb jelentőségre.
E nemzetség, mely a tatárjárás után, 1245-ben Békés vármegyében tűnik fel, a XIV. század elején, 1319-ben Bors helység birtokosa, (Anjouk. okmt. I. 497.) honnan a Borsi családnevet vette, de ezen ágnak a XVI. század elején magvaszakadt. Utolsó ivadékai István fiai: Mátyás, Zsigmond és Lajos (1505). A nemzetség másik ága Bajon helység után (ma Nagy-Bajom), a Bajoni családnevet vette fel. Első ismert őse Bajoni Pál (1272), ennek fia Hektor 1330 körül, ennek fia László 1350-ben a váradi püspökkel perel. Demeter 1342-ben salgói várnagy. A fenti Lászlótól a család, magvaszakadtáig, a következőleg ágazik szét: László fia János 1390. táján, ennek fia György, 1423-ban a váradi püspökkel perel, neje Ohati Mihály leánya Kata, fiai: István és László 1439. táján unokatestvérökkel viszályba elegyedvén, őt megölték, de 1441-ben kegyelmet nyertek, bizonyos feltételek alatt, melyeket István nem teljesített. István különösen a harcztéren tünt ki; Hunyady János legvitézebb 604fegyvertársainak egyike volt. 1458-ban megveszi Szerepet és a hozzátartozó birtokokat 300 arany forintért. István fiai: István és Miklós. Az utóbbinak fiai: János a vármegye követe (1505), Benedek és István váradi kanonok. János és Benedek Verbőczy bizalmasai közé tartoztak, kinek befolyása révén a mohácsi vész után, Szapolyai pártjára állottak. Benedek, neje Bodó Anna után megszerezte a Ráskay örökséget s fivérének Jánosnak halála után egyike lett a Szapolyai-párt főembereinek, de 1542 után Ferdinánd pártjára állott. † 1547. előtt. Gyermekei: Ferencz, István, János, Kata és Zsófia. Ferencz 1556-ban magtalanul elhalván, a bajoni uradalom István kezelése alá került, ki 1565-ben szintén magtalanul halt el. János pedig 1566-ban szigetvár védelmében esett el. Az egész vagyon Zsófiára, Pászthory Jánosnéra szállott. (Géresi Kálmán: Gr. Károlyi oklt. III. kötet.)
Balog-Semjén nemzetség.
Szabolcs vármegyének törzsökös nemzetsége, a Balog-Semjén nemzetség szintén a XIV. század elején tűnik fel a vármegye területén. 1324-ben Ubul fia Mihály fia István fiai, továbbá Ubul fia Mihály fia Mihály fiai meghalt nővérök, a Hont-Pázmán nb. Lőkös fia Péter özvegyének hitbére fejében Bánkegyháza helység fele részével elégítik ki Lőkös fia Benedek fia Pétert.
Kaplyon nemzetség.
Az ősi szatmárvármegyei Kaplyon nemzetség nagymihályi ágából Lőrincz fia Gergely 1327-ben Apáti és Tarcsa (Ér-Tarcsa) birtokokat nyeri királyi adományul.
A nemzetség másik ágából leszármazott Vetésy, Csomaközy, Bagossy és Károlyi családok csak később szereznek birtokokat a vármegye területén. Könnyebb áttekintés végett alább közüljük a nemzetség szétágazását:
Őse András a XIII. század közepén, ennek fia: Ördög Simon (1268-88), fiai: Péter (1288-91) és Ördög András (1291-1325).
Péter ága: fiai: 1. Márton (1322-54) a Csomaközy család őse. 2. János (1329), fia: Derekas Simon (1325-54), tőle ered a Bagossy család. 3. Zonga Péter (1312-41) a Vetéssyek őse.
Ördög András ága: fiai: Károlyi Simon (1322-49) és Merhárd (1325-50), kinek ága unokáiban, Istvánban (1414-19) és Györgyben (1397-1430) kihalt.
Simon fiai: László vajda (1349-94) és Mihály (1350-94), a jelenleg virágzó ág őse. László vajda ága: János (1396-1438) és Jakab (1392-1431). János fia: László (1460-69), ennek fia Lőrincz († 1470). Jakab fiai: Demeter (1418 † 1449) és János (1437), ennek fia László (1451-61). A fenti Mihálynak Nagy-Becski Annától két fia született: Lancz László (1394-1447) és Bertalan (1394-1449). Lancz László fia: II. László (1449-89), kinek Esztáry Annától született fia, III. László (1493-1522) neje losonczi Bánffi Zsófia, kitől fia: Zsigmond (1519-52), ennek Drágffy Annával kötött házasságából származott László (1555-75), leánya Zsuzsána, férje: Bethlen Gábor. - A fenti Bertalannak Kölcsei Mikófi Krisztinától született fia János (1436-82), ennek fia: László (1488-1520), neje Becsk Hedvig, fia Péter (1533-54), kinek két neje volt: Zichy Katalin és Surányi Borbála. Fia: Mihály (1554-95), nejei: Zaberdjei Horváth Kata és Perényi Erzsébet; fia Mihály (1585-1626) bárói rangra emeltetik, Mihálynak neje: Lapispataki Segnyei Borbála, a kitől: László (1627-89) neje Sennyey Erzsébet, fia: Sándor († 1743) neje gróf Barkóczy Krisztina, a jelenleg virágzó gróf Károlyi család őse. (Gr. Károlyi oklevélt.)
Családok az Anjouk alatt.
Az Anjouk uralkodása alatt a következő családok jutottak nagyobb jelentőségre:
Czibak. (Ártándi, gyulavarsándi és palotai). 1330-ban már osztoznak Szeghalom, Csökmő, Begécs, Írász, Péntekülése és Bökény birtokokon. Egyik ága a csanádmegyei Szőregen volt birtokos s innen szőregi előnevet viselt.
1335-ben Czibak fia Mihály Palota, Mindszent, Marja, Vadász, Szőreg, Keszteg, Esküllő- Ürgeteg, Csécske, Fancsika birtokosa. Mihálynak két unokája a család két főágának megalapítója. László fia Ozsvát a palotai, László testvérének, Jánosnak hasonnevű unokája a géresi ág őse. A palotai ágból származott: Imre váradi püspök (1526-34), a géresi ágból: András, Bihar vármegye alispánja (1534-52).
Cyne de Ér-Olaszi. Péter 1319-ben tűnik fel. Fiai: László váradi kanonok (1332-51) és Marót, a ki István vajda oldalán vett részt a nápolyi hadjáratban († 1353 táján).
605Csáky. A család első ismert őse: Adas László fia Peleskei vagy Piliskei István (1352-96), a ki Nagy Lajos uralkodása idejében tűnik fel László testvérével (1358-79) Szatmár vármegyében s apai ágon az Ákos, anyai ágon a pártütő Barsa nemzetséggel volt rokonságban. Ez a Piliskei István, a kit egy oklevél Zsidó pestvármegyei helység után Zsidainak nevez, fiaival Miklóssal és Györgygyel 1396-ban Körösszeget nyerte, Szent-Katalin-Asszonyfalvával, mely nem más, mint a város középkori neve. Miklós és György 1401-ben hadi érdemeik jutalmául Csák (ma Csákova, Temes vármegyében) várost nyerték Zsigmond királytól, melyet ugyan 1395. előtt bírtak, de ekkor Adorján váráért elcserélték. (Fejér - X. 4. 65.) Zsidai Istvánnak a már említett Miklóson és Györgyön kívül még két fia volt: Péter (1379-96) és II. István (1401-24).
Miklós 1379-26 közt Temes, Békés és Bihar vármegyék főispánja, utóbb erdélyi vajda, 1403-ban azonban Nápolyi László pártjára állván, a felkelés leveretése után kegyvesztetté lett s csak 1421-ben nyert kegyelmet, jóllehet főispáni méltóságában megmaradt. Fia Mihály 1430-70 közt Bihar vármegye főispánja; 1445-ben Csökmő, Barsa és Darvas örökség útján került birtokába, melyeket közbenjárására Kis-Károlylyal együtt Békésből Biharba kebeleztek át. (Karácsonyi: Békés vm. I. 221.) Mihálynak nem maradtak utódai. A családot a fenti Miklós testvére György, a székelyek ispánja terjesztette tovább. Fiai: Ferencz (1440-61) Bihar vármegye főispánja, kitől a család tovább származott, ennek testvérei: György († 1448-ban a rigómezei ütközetben) és László († 1429) váradi kanonok. (Karácsonyi czikke a Turul 1893. évfolyamában. 3. sz.)
Kórógyi. István 1326-ban Kis-Károly körül birtokos.
Meszesi. 1341-ben nyerték királyi adományul Ősi, másként Telki birtokot.
Toldy (nagyfalusi és péli). E családról csak 1324-től kezdődőleg vannak adataink. Egyik sarja Miklós 1372-83 között Szabolcs, Heves és Bihar vármegye főispánja. György hasonlóképen (1372-82) Bihar vármegye főispánja. Ez az ág Zaránd vármegyében is birtokos volt s utolsó sarja Pál († 1433), Szent-Mihályt bírta, mely nem más, mint Nagyfalu; ezen kívül Szent-Miklós is birtokukban volt. A család másik ága előnevét Szalontáról vette. Ez a XVI. század elején tűnik fel.
Zomlini. A család nevét Kis-Zomlin helységtől vette, hol már a XIV. század közepén birtokos volt. Egy tagja, Mihály 1379-1410 közt országbirói jegyző volt, ennek fia Gábor tömeges oklevélhamisítás miatt 1448-ban máglyára itéltetett. Birtokait: Zomlint és Septelyt, fiai eladták István testvérének, a ki 1454-ben a kápolnai pálosoknak adta.
Zólyomi (albisi). 1373-ban tünik fel a vármegyében. 1385-ben Albisi László fiai: Márton és Dávid rokonaik Barsa nb. Beke főispán fia társaságában hatalmaskodnak. (Fejér - X. 3. 18.) 1401-ben Albisi Márton fia Dávid zólyomi főispán és Lőrincz biztosítékot nyernek Székelyhídra, melyet 1402-ben királyi adományul kaptak. (Bunyitay - III. 3. 15.) 1417. táján fölveszik a Zólyomi családnevet. 1460-ban várépítési engedélyt nyernek.
Nagy Lajos halála után.
A Nagy Lajos halála után beállott belzavarok s az egész XV. zsázad folyamán megújuló trónküzdelmek hatalmas földbirtokos osztály alakulására vezettek. Sokan lettek egyes várak körül csoportosuló birtokok uraivá, mely uradalmak azután együttes adományozás tárgyát képezték s a várral együtt cseréltek gazdát. A természettől védett s egykoron a Csanád nemzetség tulajdonát képező Sólyomkő vára körül csoportosuló 10 község: Bánlaka, Sólyomkő, Micske, Tóti, Poklostelke, Almaszeg, Magyar-Lugos, Rév, Száncsi által alkotott sólyomkői uradalom a XIV. század végén a Kaplaiak birtoka. 1407-ben szántai Laczkfi Jakab és Dávid nyerik királyi adományul. 1452-ben a várat, még e család megszakadása előtt, a Kusalyi Jakcs és a Bánffi családok birtokában találjuk, 1484-ben pedig a Drágffy és a Jakcs családoké. 1424-ben Kanizsai László birtokába jutott.
Az albisi Zólyomiak birtokai Diószeg, Székelyhíd körül csoportosultak. 1373. óta Széplakon, 1391-ben Patán földedsurak; az egykor a Gutkeledek tulajdonát képező Székelyhíd megszerzése után birtokaik nagy kiterjedést 606nyernek. A XV. század derekán Albis, Pércs, Gálos-Petri, Csatár, Ottomány stb. összesen 30-33 falu urai.
Az álmosdi Chyrék 1425-ben nyertek Pocsajban várépítési engedélyt. Birtokaik a vármegye északi részén terültek el. Ér-Mihályfalva, Álmosd, Vértes, Pocsaj, Pályi, Mike-Pércs, mintegy 14 falu és 3 puszta urai.
A Csákyak uradalmai Körösszeg és Adorján várak körül, a Berettyó völgyében s a Sebes-Körös mentén terültek el, köztük: Margitafvalva, Szalárd város, Nagy-Böszörmény, Cséffa város, összesen 70 helység és 4-5 puszta urai. 1475-ben Kövesden, Szucsákon és Kalotán földesurak. 1489-ben Poklostelek, Sejtervölgy, Ferkeság, Boldogasszonytelke, Vajda, Kohály helységekben is bírnak jószágokkal.
A debreczeni uradalom, mely Bihar és Szabolcs vármegyékre terjedt ki, a Debreczeni Dózsa család magvaszakadtával (1405) a koronára szállott vissza. 1411-ben a vármegyéből a következő helységek tartoztak hozzá: Derecske, Csalános, Haláp, Szent-Péterszege, Kersztur, Szent-Demeter, Szucsa, Fegyvernek, Sámson, Bagota, Süldő, Hetven, Simonegyháza.
1411-ben a debreczeni uradalmat Brankovics György rácz despota nyerte örök adományul. 1450-ben Hunyadi János foglalta el, a ki 1446-ben már az ezen uradalomhoz tartozó Böszörményt bírta.
Róla Szilágyira, és özvegyére Erzsébetre, majd ennek halála után (1484) Corvin Jánosra szállott. (Csánki Dezső - Magy. orsz. tört. földr. a Hunyadyak kor. I. 632., Gr. Zichy oktmt. VI. 147. l.)
E nagyobb uradalmak közt terültek el a nemesség uradalmai. A Jankafalvi és a Majosi családok, Kágya, Jankafalva, Pelbárthida és Reszege környékén 14 faluban, a Sztáryak vagy Esztáriak, Esztár, Marja és Mihály-falva vidékén 7 faluban, a Rozgonyiak Gáborján és Ujfalu körül 10-11 helységben, a Vetéssyek Ér-Adonyban s a ragáldi pusztán (Gr. Károlyi oklt. I. k.) voltak birtokosok. Az Uporyak Mihályfalva, Mike-Pércs, Kágya és Szalonta vidékén, a Szepesyek Ér-Adony, Szepes, Vásári, Keszi, stb. helységekben, a Pércsi nemzetség Vásári és Keszi helységekben, majd 1440-ben Pércs, Kisfalu és köteles falvakban voltak birtokosok.
A Sebes-Körös völgyében a Telegdyek birtokai területek el, mint Sonkolyosd, Lok, Telegd, Bottyán, Jenő, Szabolcs, Szalárd, sőt a Fekete-Körös völgyében Csékén is bírtak.
Telegdy István, II. Ulászló kincstartója, 1508. május 22-én új adománylevelet eszközölt ki az összes öröklött és szerzett birtokaira, melyek közül a következő 82 biharvármegyei helységet találjuk elősorolva: Örvénd, Berten, Magyar-Kakucs, Révelő, Gyapju, Gálos-Petri, Ónad, Tasnádfő, Szurdok, Alsó-Szakadát, Izsóparlaga, Brajkuta, Kopacsel, Ravaszlik, Ujfalu, Felső-Battyán, Alsó-Battyán, Sonkolyos, Oláh-Kakucs, Dobricsonfalva, Százháza, Krajnikfalva, Cseke, Kápolnás-Hidas, Dojalaka, Albolfalva, Tötös, Veresfalva, Nyires, Farkaspataka, Hosszu-Bikács, Dékánfalva, Isztrákos, Gémes, Drág-Cséke, Bucson, Dusafalva, Csoksára, Kótliget, Bokorványa, Váralja, Brozkulya, Felső-Toppa, Felső-Hidasel, Korpafalva, Vagdemeter-falva, Turbolyafalva, Szitánfalva, Papmező, Alsó-Patak, Kozdánfalva, Tivis, Borzafalva, Hidelő, Szombatság, Kis-Hodos, Papsztancsulfalva, Forrószeg, Hosszuliget, Kis-Topa, Posga, Terpefalva, Kerekesfalva, Krajnikfalva, Alsó-Hidasel, Vásznosfalva, egész birtokok, továbbá: Telegd, telki Szabolcs, Jenő, Orosi, Érpál, Andaháza, Szent-Kozma, Ujfalva, Tótfalu, Gáborján, Boldogfalva, Szekcsőd és Felső-Szakadát helységekben részek. (Borovszky S. - Csanád vm. I. 143.)
A Telegdyek birtokaitól északra a Zovárdfi és Ujhelyi családok voltak birtokosok Terebes, Fanciska, Bolcs és Álmosd tájékán.
A vármegye északnyugati felében a Debreczeni és a Csáky család uradalmai közt a henczidai Bacsó, a Bajoni, a Kis-Marjai és a Tordai családok birtokai terültek el.
A henczidai Bacsók Nagy-Létától Rábéig, Sárhida, Okány, Nagy-Rábé és Kernye környékén, a Bajoniak Bajon vidékén voltak birtokosok s 1412-ben pallosjogot nyertek. A Kismarjaiak, a két Marja, Gyapoly, Kerekegyház és Zsadány birtokosai. Ez utóbbi család birtokait a XV. század második felében a Baksa nemzetségből származó Bocskayak foglalják el. E család 6071280-ban nyeri a zemplénvármegyei Kövesd várát, s 1320-ban Bocskó helységben birtokos, honnan György (1478) fia Simon (1493-99) Biharba költözik. Ennek fia György először írta magát Kis-Marjáról.
A Tordayak Ujfalu és Torda vidékén voltak földesurak. E családból András 1468-ban itélőmester, fia László váradi kanonok (1468-88), másik fia Benedek, kinek fia Zsigmond 1507-1524-ben a vármegye alispánja, Kis-Zomlinban bírt részeket.
A Torday birtokoktól délkeletre a Bessenyey és az Izsáki osztályos atyafiak javai terültek el, köztük Bakonszeg, Izsáka, Csekehida, Tancskereke.
Horogszegi Szilágyi Mihály Szent-Péterszeget és Szent-Miklóstelke pusztát bírta a XV. század derekán, mellette a Rimaszécsi Széchyek Gáborjánt s Boldogasszonyfalva részeit bírták. A Marczalyak 1452-ben Nagy-Létát és Kakat felét adták zálogba a Hunyadyaknak. A Szapolyayak pedig a XV. század végén a debreczeni uradalom egy részét bírták zálogban, a Szokolyi és a Szepesy családokkal. A Báthoriak, Szabolcs vármegyének ez ősi családa, Kakat és Süvegd helységek földesurai, idővel a vármegye déli részén elterülő Kis-Baj és Bél-Zerénd helységeket nyerik. A szabolcsi Várdaiak a XV. század folyamán Nagy-Mihályfalva földesurai.
A Csákyak uradalmaitól délre a Toldyak és a panaszi Pázmány család birtokai terültek el.
A Toldy család Told (Puszta-Told) és Szalonta vidékén volt birtokos, mely utóbbit 1515-ben szerezte meg a szomszédos Pata, Kölesér, Őssi helységekkel egyetemben. Ulászló király 1502-ben vizsgálatot rendelt Toldy Mihály, a békésvármegyei szent-andrási uradalom birtokosa és társai ellen, a váradi káptalan nagy-szemléni és borsi birtokain elkövetett hatalmaskodások miatt. (Bunyitay - i. m. II. 282.) Toldy Tamás birtokait 1466-ban az ősi Csolt nemzetségből származó békésvármegyei gerlai Ábrahámffy család sarja, István vette zálogba, a ki 1468-ban mezőmegyeri részeit átengedi cserében egyes bélmegyeri birtokért, miáltal családja Bihar vármegye birtokosai közt foglal helyet.
A panaszi Pázmán család Szent-Márton, Szántó és Pósa vidékén volt birtokos. 1465-ben Panasz, Tóttelek, Szomajom, Szent-Márton, Ujlak, Szent-Dienes és Somogy birtokosai.
A Toldy család birtokaitól délre eső Sarkad, Ant stb. helységeket 1453-ban a székudvari Keczer család nyeri adományul, még lejebb már az egykori Zaránd vármegyével határos területen (Bél-Zerénd, Nagy-Zerénd) az Ártándyak birtokai terültek el. E családból Tamás 1505-ben a vármegye követe volt, Pál az 1518. évi országgyűlésen tünt fel.
A Fekete-Körös vidékéről származott a hosszaszai Bothos család is; őse Péter, kinek fia István 1437-ben prépost, testvére Péter, a Tahy család őse. 1437-ben Félegyháza negyedrészét nyerték adományul.
A mohácsi vész után.
A mohácsi vész utáni időkben ismét mélyreható változás áll be a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. Az ellenkirályok híveik számát bőkezü adományok által igyekeztek szaporítani, de ezen adományok gyakran nem voltak végrehajthatók az ellenpárt túlsúlyra jutása következtében. A mohácsi csatában számos család sarja vérzett el, ezeknek birtokait a szomszédok foglalták le zsákmányúl, a folytonos küzdelmek közepett számos család tönkre jutott, ezeknek helyét újonnan letelepült, vagy más kalandorok foglalták el.
A protestantizmus elterjedésével lefoglalt egyházi javak még nagyobb mozgalmat idéztek elő és csak a XVII. század elején, midőn Bihar vármegye végleg az erdélyi fejedelemséghez csatoltatott, tapasztalhatunk a birtokviszonyok tekintetében némi állandósulást.
E korszak (1526-1604) birtok viszonyaira nézve felette becses adatokat nyújtanak az 1552/53. évi adóösszeírások, melyeket a vármegye történetét tárgyaló fejezetben már részletesen ismertettünk.
Az 1552. évi birtokállapotot tekintetbe véve, e korszak birtokviszonyait két csoportba sorozhatjuk: 1552. előtt és után.
Ferdinánd király 1527-32 között, többek közt a következők részére állított ki adományleveleket, egyes biharvármegyei birtokokra nézve: Újvári Nagy Imre alnádor, Oláh Miklós és testvére, Pempflinger István, Parlagi Miklós, 608Izdenczy Miklós és Csáthi Zeny István. (Acsády Ignácz Akad. Ért. XVI. kötet. 3. sz.) Ezek az adományosok jórészt nem foglalhatták el birtokaikat.
Ezzel szemben János király hívei már jobb helyzetben voltak. A Bajoniak mindegyre nagyobb vagyonra tesznek szert. Laszky Jeromos 1535-ben 600 forint kölcsönt vesz fel Bajoni Benedektől, János király jótállásával, melyért Tetétlent inskribálja, Izsákai Osvald 1536-ban Izsáka, Bakonyszeg, Orod és Csekehida birtokait, továbbá Esvént és Esvénmonostorát fiörökösei nem létében Bajoni Benedeknek ajánlja fel, a ki 1538-ban Nagy-Kágya és Jákó-Varsány birtokokat nyerte János királytól. (Gróf Károlyi oklt. III. 111-117, 128.)
Az Ártándyak, hasonlókép János király hívei, nagy vagyonra tettek szert ezidőtájt. Birtokaik: Kereki, Ártánd, Sas, Ádám, Köbölkút és Konyár egészen, Bors, Apáti, Baromlak, Széplak, Mező-Peterd, Boldogfalva és Sámson részben. Ártándy Pál és Balázs testvéreket azonban Gritti 1531. január 25-én lefejeztette, mire a család szerencsecsillaga is aláhanyatlott. János király ugyan 1531. február 25-én kelt levelével Pál özvegyét és árváit védelmébe vette, de nem akadályozhatta meg a család hanyatlását, melynek Balázs fiával 1576-ban magvaszakadt. A többi családok közül a fiörökösök nélkül elhalt Torday György Nagy-Kágya és Jákó-Varsány birtokait a Bajoniak nyerik; a család még a XVI. század elején Nyüved, Kügy, Hódos, Kovácsi helységeket bírta; utolsó tagja László 1567-ben végrendelkezik. A Czibak családból Péter még 1552-ben szintén birtokos, de többé nincsenek róla adataink. A Zólyomi család Dávid fia János, leánya Klára 1535-ben fiúsíttatott. Tahy Ferenc 1546-ban Vajda helységben volt birtokos, 1548-ban Fenest nyerte Ferdinándtól adományúl, de ez csak névleges adomány volt. A Toldy család ekkor érte el legnagyobb kiterjedését. Az 1552. évi összeírásban 19 tagja van felvéve s Szalontán, Nagy-Marján s több helyen birtokosok. Miklós a nagyfalusi ágból 1522-54 közt Kabán földesúr. A Szepesyek 1547-ben Ebest bírták. A Csákyak hasonlókép fentartották hatalmukat. Csáky Pál Körösszeget bírta. Verbőczy István még a mohácsi vész előtt Hódost és Kovácsit bírta (Fraknói Vilm. M. T. Életr. XV. évf. 355-56. l.) de ezek a Tordayakra szállottak. Sólyomkő várát Micskével együtt Drágffy György († Mohácsnál) özvegye bírta, a kinek sikerült azt az idők viszontagságai közepett Magdolna leánya számára megtartani. Bocskay György már 1552. előtt Nagy- és Kis-Marja, Kasza, Kerekegyháza, Gyapol, Okány, Balkány és Csépán birtokosa.
Az új birtokosok közül Melith György 1541-ben Izabella királyné adománya következtében Halápba iktattatott be; (Orsz. lt. n. r. a. 1778 : 9.) Losonczy Antal pedig 1543-ban a pankotai uradalmat bírta. (Karácsonyi i.m. I. 120.) Vidi Bereczkfi Mihály, János király udvari szakácsa, 1535-ben Körös-Szent-Miklóst nyerte adományul. Álmosdi Somlyai Mihály 1545-ben Madarászt és Görbedet foglalta el.
Midőn a vármegye ismét Ferdinánd uralma alá került, hívei számos újabb adományokat nyertek jutalmul, viszont a Szapolyai párt hívei közül többen kiestek birtokaikból. Parlaghy György, Miklós és Pál 1557-ben Püspök-Ladány és a hozzátartozó birtokokra nyertek adományt Ferdinándtól. Álmosdi Chyre Ferencz magvaszakadtával, ennek birtokai kir. adomány utján Tahy Ferencz királyi lovászmesterre, majd vétel utján Dobó Istvánra szállottak. A János Zsigmond pártjához szító Toldy Miklós és Péter javait (Fekete-Bátor, Csatfalva, Told, és Nagyfalu) Ferdinánd már korábban elkobozta, ifj. Toldy Miklós, a ki hasonnevü nagybátyjától való megkülönböztetés végett Kis-Toldy Miklósnak neveztetett, mint a vármegye történetét tárgyaló részben láttuk, 1553-ban lefejeztetett, Fekete-Bátor vára pedig Ferdinándé lett. Hasonló sorsra jutottak a nagyfalvi Toldy Miklós zarándvármegyi javai is 1559-ben. (Liber regius 283). Midőn Várad és vele Bihar vármegye ismét Izabella uralma alá került, bőkezűen jutalmazta híveinek hűségét. Ekkor veszi kezdetét az egyházi javak eladományozása, melyek közül azonban a megelőző évtized zavaros viszonyai közepett már sokat elfoglaltak egyes hatalmasok.
1557-ben Izabella királyné Szent-Andrást Simay Péternek adományozta, a kitől 1566-ban Békés Gáspár vette meg. Kecset birtokot Kecsethy Albert, 609Szent-Jánost pedig Bethlen Gergely és haraklányi Massay László nyerték adományul. E két utóbbi egyházi birtok volt. A János király pártjától Ferdinánd pártjára állott Bereczkfi Mihály 1557-ben Örvéndet nyerte adományul, de a közbejött események következtében már nem bírta elfoglalni. Kis-kállai Vitéz János nagymihályfalvi birtokát 1559-ben Izabella el akarta foglalni, de ebben Bornemisza Ferencz, Vitéz János tiszttartója fegyveresen megakadályozta. Iklódot, mely egyházi birtok volt, 1557-ben Pesti Imre deák s ennek halála után Földvári Mátyás váradi udvarbíró nyeri adományul.
János Zsigmon hasonlóképen bőkezűen osztogatta a lefoglalt egyházi javakat. Melius Péter debreczeni protestáns lelkipásztor 1566-ban, a váradi lelkész házát, Abrahámffy György, János, Miklós és Gábor, 1568-ban nyertek új adományt Ácsi birtokra, melyet még atyjuk Zsigmond kapott. E család 1552-53-ban Gyántén birtokos. 1568-ban Ábrahámffy Zsigmond fiai Méhest nyerik adományul, Ábrahámffy István fiai pedig egy váradi káptalani házat kaptak. Baky Pál főétekfogómester ugyanez évben Miskét, Telegdy Mihály 1566-ban egy kanonoki házat Váradon a hozzávaló szőlővel, Szalánczy Lászlő főispán 1557-ben egy kanonoki házat.
Az elfoglalt egyházi birtokok közül a következők maradtak meg a foglalók hatalmában:
Bályok 1552-ben a Szénássy család tulajdon, Fejértó: Bartakovics János, Venter: Vajda István, Fugyi-Vásárhely (azelőtt a pálosoké volt): Solymosy János és Porkoláb Dénes, Szent-Jobb (szintén a pálosoké volt): Némethy Ferencz birtoka, melyet 1557 táján foglalt el. Kakucs, Ősi és Marczelháza egyházi birtokokat 1560-ban Sárossy János vette zálogba a váradi domonkosoktól. Bajoni János pedig 1566-ban Lökösháza birtokába iktattatott be. Asszonyvására 1569-ben Salgay Bálint birtoka.
Az erőszakos birtokfoglalások, újabb bőkezű fejedelmi adományok és gyakori vétel utján a régi uradalmak romjaiból újak keletkeznek.
Sólyomkő várát és tartozékait Izabella királyné 1556-ban Báthori Györgynek és nejének Annának adta. Pocsaj várát, Álmosdi Ferencz halála után, előbb Tahy Ferencz, majd Dobó István szerezte meg. 1560-ban János Zsigmond szécsényi Némethy Ferencznek, a tokaji vár praefectusának adományozta. A Csanád nemzetségből leszármazott Makó család utolsó sarja: Makó László 1563-ban Bátorban, hova a török invázió elől huzódott, a következő birtokok felett végrendelkezett: Székelyhíd, továbbá a hozzátartozó Semjén, Csokaly, Tulogd, Diószeg, Jankafalva, Kóly, Albis, Sárfő, Vámos-Pércs és Sámson helységekben való részek. E birtokokat azonban János Zsigmond fejedelem Varkocs Tamásnak adományozta.
Nopsiczi Varkocs Tamás bihari főispán ugyanez évben, nagyrészt a Zólyomiak tulajdonát képező birtokokra: Albis, Jankafalva, Diószeg, Sárfő, Csokaly, Ottomány, Kóly, Molnos-Petri, Vámos-Pércs, Semjén, Csatár, Sámson, Tulogd és Székelyhíd községekre nyert adományt, melyekből a székelyhídi uradalom alakult. Bocskay György, a ki 1567-ban szintén Szapolyai pártjához csatlakozott, 1552-ben, mint láttuk, már Kis-Marja és a körülötte fekvő helységeket birta. Fia Bocskay István (sz: 1557 † 1606) erdélyi fejedelem, az atyjától öröklött birtokokat számos újabb szerzemény által gyarapította. 1579-ben Gyapol, Kaza, Kerekegyház stb. birtokaiban levő jobbágyait Báthori Kristóf erdélyi vajda minden terhektől felmenti. 1589-ben nyerte a latabári birtokot, ugyanez évben Salház pusztát. (gróf Károlyi oklt. III. 274.) 1590-ben: Kis-Marja, Gyéres, Félegyház, Okány, Kerekegyház, Kaza, Henczida, Balkány, Sadán, Csegesd és Bod ősi javakban megerősíttetik. 1590-ben nyerte Kereki várát, a hozzátartozó birtokokkal. A kereki uradalomhoz a következő helységek tartoztak: Bedes, Furta, Konyár, Pályi, Latabár faluk, Keresztes, Ártánd, Sas, Peterd, Ádám, Nagy-Mohol, Tamáshida, Erőd-Gyarak, Kis-Kemény és Mártonlelke részbirtokok, Kékes és Suliháza puszták.
A sarkadi uradalom, mely 1577-ben Sarkadi Farkasé volt, a sarkadi kastély körül csoportosult. Ide tartozott: Köte-Gyán, Köte-Tarcsa, Sarkad-Ősi, Mező-Panasz, Tarján.
A Bocskayak uradalmai mellett nagy jelentőségre jutott a bajoni uradalom. Bajon vára a XVI. század folyamán épült, melyhez 1571-ben a következő 610birtokok tartoztak: Szerep, Rét-Szent-Miklós, Nagy-Rábé, Bagos, Hodos, Jákó, Kovácsival és Lökösházával, Zsadány, Balkány, Okány, Fazekas vagy Jákó-Varsány, Csépán, Nagy-Bajon, Kis-Bajon, Derecske, Szovát, Tamási, Sámson, Domoszló. (Géresi Kálm. - Gróf Károlyi oklt. III.)
1587-ben a bajoni uradalmat a Bajoni család fiágának kihaltával Báthori Istvánné és Kendy Ferenczné elfoglalták, mely foglalás ellen azonban Bajoni Zsófia óvást emelt. A vár Csukai Péter hatalmába jutott, majd ennek halála után (1592) Nagy András hajdukapitányé lett. Egy 1563-ban kelt tudósítás szerint a vármegyében levő várak a következőket uralták: Kővár, Sólyomkő és Cseh (Cséhtelek?): Báthori György. Székelyhíd: nopsiczi Varkocs Tamás. Kereki: Ártándy Kelemen. Adorján: Csáky Pál. Pocsaj: (nincs feljegyezve, de akkoriban szécsényi Némethi Ferencz birtokában volt). Telegd: Telegdy Miklós, Szent-Jobb: Némethi Ferencz. Pankota, Jenő és Dézna: Losonczy István özvegye. (Tört. tár. 1884. évf. 391. l.)
A többi birtokosok közül: Ártándy Tamás 1561-ben Nagy-Zerénden és Bél-Zerénden volt birtokos. A család - mint láttuk - Nagy-Kereki várát bírta, mely 1576-ban Báthori István fejedelem adománya következtében Bocskay István birtokába jutott.
A Forgách család 1564-ben a Zólyomiak után Egyedmonostorán volt birtokos. Telegdet a két Telegdy testvér, Miklós és Mihály bírta, a kik 1561-ben osztoztak az ősi javakon, övék volt Gálos-Petri, Papmezővár, Telegdy Miklós fia Miklós, és Ferencz fia Mihály, a székelyek kapitánya közt, az ősi birtokok miatt támadt perben, 1572. május 15-én, Mihály, jogai védelmére megkapta Miklóstól a családi birtokokra vonatkozó adományleveleket, melyek szerint a családnak 82 biharvármegyei helységben voltak birtokai, kevés kivétellel ugyanazon helységekben, melyekre Telegdy István kincstartó adományt nyert. (Borovzsky Samu - Csanád várm. I. 205.) Lesst 1568-ban Lessi László, a család utolsó sarja, Rogozi Vancsa Ferencznek hagyta. Zsáka, melyhez Kisfalu és Harkány tartozott, 1566-ban Zsákay Andrásné birtoka, a ki e váracsot Ferdinánd vezéreinek átadta. Békes Gáspár 1561-ben társaival a körösvölgyi birtokaiba, Védi Gyantay Lukácsné született Ujhelyi Dóra pedig 1562-ben Véd helység és tartozékaiba iktattatott. Haraklányi Massay Imre, a ki Massay Benedek, János király pártjának rendíthetetlen híve után örökölt, 1561-ben Zarándon 37 porta birtokosa, birtokai Bihar és Békés vármegyékre is kiterjedtek. (Márki Sánd., Arad várm. tört. II. 1. 558. l.) Toldy István és váradi Ugray György alispán 1598-ban új adománylevelet nyertek Nagy-Homok, Répás-Keszi, Nagy- ésa Kisvásári birtokokra és Erdő-Gyarakra. (Rozvány, Szalonta tört.) Dobozy Sebestyén, a ki 1603-ban Nyüvedy Annát vette nőül, Nyüved birtokába jutott.
A XVII. század.
A XVII. században, 1604-1686 közt, vagyis azon idő alatt, mig Bihar vármegye megszakítás nélkül Erdélyhez tartozott, leginkább az erdélyi fejedelmek kegyeltjei s az ottani közéletben szerepet vitt családok tagjai szereznek új birtokokat a vármegyében. A régi uradalmak és városok többször cseréltek gazdát, részben a családok magvaszakadása, részben politikai okok következtében.
A Bajoniak vára: Bajon 1612-ig Nagy András hajduvezér birtokában volt, kinek megöletése után, 1616-ban, Bethlen Gábor adományából, Petneházy Istváné lett, a ki alatt a vár pusztulásnak indult.
A Bajoni-birtokok egy részét Kenderesy Boldizsár Mária leánya örökölte, a ki 1605-ben Bosnyák Tamáshoz ment nőül.
Szent-Jobb várát a hozzátartozó birtokokkal 1607. május 7-én Rhédey Ferencz nyerte Rákóczy Zsigmond fejedelemtől adományul.
Adorján vára 1613-ban özv. Csáky Istvánné birtoka. Körösszeg, még 1568-ban, mint a Csáky család elavult vára említtetik. (Szalárdy i. m. 364). A család már a XVI. század végén elköltözött a vármegyéből, a melynek történetében Dénes főispán (1566-87) szerepelt utoljára.
Pocsaj várát 1641-ban, az Ér és a Berettyó összefolyásánál I. Rákóczy György építette fel. A törökök által történt elpusztításáig fontos szerepe volt.
Nagy-Kereki vára albisi Zólyomi Dávid kezére jutott, a ki midőn Bethlen István leányát nőül vette, egyúttal Székelyhíd várának, Albisnak és Micskének volt birtokosa; 1622-ben egyezség utján, Albist, Oláh-Csatárt 611szerezte meg. (gr. Károlyi oklt. IV. 88.) 1634-ben azonban mint országháborító és felségsértő fő- és jószágvesztésre itéltetett, de Rákóczy fejedelem nejének Albis és Nagykereki várakat, továbbá Micskét meghagyta, sőt Zólyomi életének is megkegyelmezett, a halálos itéletet örökös fogságra változtatván.
Székelyhíd hasonlóképen már a XVII. század elején Zólyomi-birtok volt. 1616-ban özv. Zólyomi Miklósné tulajdona. Sólyomkő vára, a hozzátartozó Szent-Imre és Léta birtokkal ugyanez időtájt Albisi Zólyomi Erzse birtoka, melyet 1622-ben kelt végrendeletével Zólyomi Dávidnak hagyott. (Radvánszky Béla i. m. III. 247. l.) A Zólyomi Dávid-féle javak romjait, fia Zólyomi Miklós és leánya örökölték, a ki Perényi Gáborhoz ment nőül. A Csáky család, jelesül gróf Csáky László birtokait (Adorján vára, Margitta városa, Lüki, Kővág, Almás, Nagy-Fegyvernek, Tótfalu, Borzik, Sejter és Sejtervölgye, Siter), Prépostváry Zsigmond birta zálogban, melyeket 1643-ban Telegdi Gáspár fia Istvánnak engedett át. (Turul 1895. évf. 193 l.) A sarkadi uradalmat Bethlen Gábor 1612-ben sövényházi Móricz Mártonnak adta, de 1620-ban már Rhédey Ferencznek is volt része Sarkadon.
Zsáka várát a XVII. század második felében a Rhédey család bírta. A Rhédey birtokok legnagyobb kiterjedésüket Rhédey Ferencz alatt érték el, a ki 1657-ben erdélyi fejedelem lett. Birtokait fia László örökölte, kinek elhunytával Zsáka Tököly Imréé lett. A vár 1711. után leromboltatott. Az erdélyi közéletben szerepet vitt családok közül a XVII. század közepén Ruszkai Korniss Zsigmond főispán (1626-48) szerzett kisebb birtokokat a vármegye területén. A papmezői várban lakott s ott is temettetett el 1648-ban. Sennyey Miklós 1609-ben Lázur, Kriscsór és Füzegy birtokokat, 1610-ben pedig Tarcsa és Ottomány községek adójövedelmét nyerte Báthori Gábor fejedelemtől.
Ezeken kívül a Sennyei család Ér-Adony, Oláh-Csatár helységeket, továbbá Fel-Apáti, Gálos-Petri, Mihályfalva és Álmosd részeit bírta. (gr. Károlyi oklt. IV. k. 33. 47. és 50. sz. okl.) Sennyei Borbála után, a ki Károlyi Mihály nejévé lett, e birtokok a Károlyi családra szállottak, melyeknek tized-jövedelmét 1614-ben Bethlen Gábor Károlyi Mihálynak adományozta. (u. o. IV. k. 51. okl.)
Károlyi Mihály fiai, Ádám és László az 1648. deczember 1-én kelt osztály alkalmával már a következő biharvármegyei birtokokon osztozkodnak: Tarcsa (Ér-Tarcsa), Fel-Apáti, Mihályfalva, Gálos-Petri, melyek László birtokába jutottak. (Ugyanott IV. köt. 104 old.) Károlyi László 1688-ban kelt végrendelete szerint, az érmelléki (adonyi) elpusztult kastélyához a következő jószágok tartoznak: Adonyban részek, Tarcsa fele része, Gálos-Petriben birtokrészek, Fel-Apáti községben egy puszta. (Ugyanott. IV. 244.)
Az erdélyi fejedelmek szolgálatában álló katonák is több birtokot szereztek a vármegyében. Bethlen Gábor Csuda-Ballát 1624-ben Háry János váradi harminczadosnak adta. Dobost ugyanekkor Veres Márton sarkadi kapitány szerezte meg. Csomaközy András sólyomkői kapitány 1633. körül Bánlaka helységre nyert adományt I. Rákóczy Györgytől. (Fényes Elek - i. m. IV. k. 74. lap.)
Szalonta utolsó földesura Toldy György, a protestánssá lett Toldy István fia, a ki Báthori Zsigmond udvarában szolgált, 1625-ben a hajduknak adta Szalontát, melyért kárpótlásul Bethlen Gábortól 1629-ben több erdélyi birtokra nyert adományt (Rozvány, Szalonta tört.). Hasonlókép a hajduk tulajdonába kerültek még a következő birtokok: Kaba, mely 1608-ban Bánffy Dénesé volt, s ugyanez évben Bocskay István hajduszabadalommal ruházta fel. Sámson, mely 1609-ben Parlaghy Anna, Kékedy György, Fuló Mihály, rozsályi Kún Lászlóné, ecsedi Csapó Ferencz, Uray György, Dengeleghy Bernát, Derzsy Ferencz, mint a Parlaghy-örökösök birtoka. Mike-Pércs, hol 1615-ben Lorántffy Mihály leányai voltak birtokosok.
Várad eleste után (1660) a vármegye területének túlnyomó rése a törökök birtokába jutott, az egyes várak és kastélyok a hadjárat alatt elpusztultak, lakói elmenekültek vagy a házi tűzhely védelmében estek el, a török invázió elől a földesurak részint Erdélyben, részint Debreczenben kerestek 612menedéket, sőt sokan a felsőmagyarországi részekbe költöztek. Az 1660-1688 közötti időszakban tehát a török volt az úr a vármegye területén.
Midőn a félhold uralma már letünőfélben volt és Bihar vármegye Lipót király uralma alá került, csakhamar élénk mozgalom észlelhető a régi birtokok visszafoglalására. A váradi püspök és a káptalan lépéseket tett a mohácsi vész után lefoglalt egyházi javak visszaszerzésére; példájokat követték a szerzetes-rendek és az elköltözött birtokosok is.
A vármegye történetét tárgyaló fejezetben már részletesen ismertettük e mozgalmakat, melyek a szatmári békekötés után még nagyobb mérvet öltöttek. Jóformán az egész vármegye területe urat cserélt, részint a régi jog felélesztésével, részint újabb királyi adományok, vagy vétel, de gyakran erőszak útján is.
Az új birtokfoglalásokat, a szatmári béke előtti és a szatmári béke utáni évek szerint, két csoportba foglalhatjuk. A váradi káptalannak az országos levéltárban őrzött elenchusai 1711-ig a következő birtokbeiktatásokról, adományokról és beiktatási parancsokról adnak számot: 1. beiktatási parancsot nyertek: Dobozy István 1697-ben Kis-Szántóra, Balogh István 1698-ban Pelbárthídjára, Jeney Anna 1690-ben Oltományra. 2. Adománylevelet nyertek: Szentiványi László gróf 1700-ban Akorra, Dizsérre és Kohányra; Bojthy Mihály 1702-ben Nagy-Marjára, Inándra, Bessenyőre, Tamásira és Csökmőre; gróf Csáky István 1701-ben Margittára és Adorjánra; Popovics János 1701-ben a micskei uradalomra (Micske, Tergye, Alsó-Derna, Várvecs, Lács, Papfalva, Közepes, Királyi, Terebes, Sas, Telek, Baromlak, Szent-Lázár, Almás-Szék, Szancsi és Homokfalva). Püspöky Sámuel 1700-ban Ér-Semjénre; Sibrik Gábor 1701-ben a sarkadi uradalomra, (Sarkad, Sarkad-Ősi, Remete, Ant, Köte-Tarcsa, Köte-Gyán, Medgyes, Martontelek, Herpály, Nyír-Böksök, Szencze, Tarján, Ecset és Missenyő erdő). Kovács Mihály 1700-ban Széltarlóra; a jezsuiták 1702-ben Panaszra, Tóttelekre és Tarjánra; Melczer János 1701-ben Száldobágyra, Poncz, al. Engelshoffer Zsigmond 1701. és 1707-ben a székelyhídi uradalomra, Török, al. Borbély 1702-ben Telegden egy nemesi házhelyre. 3. Beiktattattak: Kovács Mihály 1701-ben Széltarlóba, mely a hg. Eszterházyé volt; gr. Csáky István 1700-ban és 1702-ben Szalárdba, Margittába és Adorjánba; Buday István 1701-ben Oláh-Kakucsba és Rikosdba, 1700-ban Apáti-Olaszi pusztába, ugyanez évben Bakó Jánossal együtt Ér-Semjénbe. Végül e helyen megemlíthetjük, hogy Lipót 1702-ben Eszterházy Pál herczegnek adományozta a derecskei uradalmat, a mi - mint a vármegye történetét tárgyaló fejezetben láttuk, - tömérdek bonyodalmat idézett elő.
1711. után adományt nyertek vagy beiktattattak a következő birtokosok: Hoch Henrik 1717-ben Vásárhely, Kerékháza, Gyapoly és Nagy-Kereki helységekbe; Bánffy György gróf a sólyomkői uradalomba (Bánlaka, Brátka, Csarnóháza, Élesd, Feketepatak, Lokk, Loró, Pestes, Tinód); Baranyi Miklós 1718-ban Pósalakába, Telkesdbe, Telegdbe és Portyán pusztába iktattatott; Popovics János 1719-ben Micskébe, Baranyi Miklós ugyanez évben Telegdbe. Bernáth Gábor 1719-ben eladta Oltomány birtokát ifj. Komáromy Györgynek, Kállay János és neje 1717-ben Telegd és Botyán birtokaikat eladták Ujfaludi Mártonnak, a ki 1721-ben Henczidát és Lajos pusztát vette meg. Csatáry Anna 1722-ben Kóly birtokát eladta a Komáromyaknak, Horváth Miklós Marcsóháza pusztáját 1722-ben Szakács Istvánnak. Bagi Márton özvegye 1725-ben Ugra, Komádi, Szakoly, Peterd birtokait Mosóczy Jánosnak adta el. Grünsfeld János gróf 1714-ben a diószegi uradalom birtokosa, Máriássy Lászlóné született Veér Mária pedig 1722-ben Álmosdot és Herpályt birta.
Az 1720-30 közötti időben statuáltatnak: Károlyi Sándor gróf 1722-ben Kólyba, Károlyi Sámuel 1722-ben Mezőfalva pusztába, melyre nádori adományt nyer, Beleznay János 1722-ben Bojtba, Ujfaludy Márton 1725-ben Edeles pusztába, 1723-ban Czéczke birtokba, Torday János 1712-ben Derecskén egy kuriába, id. Komáromy György 1722-ben Kólyba, Köteles és Bodóháza pusztákba, 1723-ban és 1727-ben pedig Oltományba. Bebecs Jakab 1724-ben Kovácsháza pusztába, Baranyi Miklós 1721-ben és 1726-ban Bossod pusztába, Vekerdbe és Nagy-Kemény pusztába. Boronkay Ádám 1725-ben 613Nagy-Szántóba, Hergécz János 1725-ben Papi, Döcsi-Koltó és Pánth pusztákba, Thornay János ugyanezen évben Örvéndbe, Beőthy Mihály és Imre 1725-ben Nagy-Marjába és Tamássiba Buday Zsigmond 1726-ban Olasziba, Boronkay Ádám 1726-ban Bagd pusztába és Keresztúr birtokába, Mossóczy János 1726-ban Okányba és Láposba, Buday Zsigmond 1726-ban Barát-Püspökibe, Guthy Sándor és Miklós 1727-ben Álmosdba, Csokajba és Herpályba, Rhédey Ádám és Ferencz 1728-ban Kórógyba, Bacsó Péter és Lakatos Mihály, továbbá Csiffy Péter 1728-ban Berettyó-Ujfaluba, Irinyi Imre 1728-ban Dengelegbe, Ország Márton 1729-ben Rét-Szent-Miklósba. Végül meg kell említenünk, hogy az 1722-23. évi országgyűlésen honfiusított Harruckern család 1723. május 3-án nyer királyi adományt a békésvármegyei gyulai uradalomra, melyhez a vármegyéből Remeteháza és Szent-Miklós tartozott.
Mig a hatalom kegyét élvező, vagy anyagi javakban bővelkedő nemesség a különböző czímek alatt szerzett birtokok berendezésével volt elfoglalva, addig a hajduvitézekre és a többi, eddig csupán személyes kiváltságokat élvező nemességre rossz napok jártak. Főként az adókötelesek számának szaporítása végett elrendelt nemesi vizsgálatok számos, eddig nemesi kiváltságokat élvező hajducsaládot jobbágyi sorsba taszítottak.
Sajnos, hogy az 1723-25. évi nemesi vizsgálatokra vonatkozólag sem az országos, sem a vármegyei levéltárakban nem találunk adatokat.
Az 1755-iki nemesi összeirás.
Ismeretes, hogy az irányadó körök az 1723. évi vizsgálatok eredményével nem voltak megelégedve, ezért 1755-ben új, általános nemesi vizsgálat rendeltetett el. Ezen újabb nemesi összeírásnak Bihar vármegyére vonatkozó részét Illésy János a "Nagy Iván" családtörténeti értesítő I. évfolyamában már közölvén, ezért azzal csak röviden foglalkozunk. Bihar vármegye az ez évi összeírásba felvette az egyháziakat és a főrangú birtokosokat is.
Az egyes járásonként a következő egyházi és főrangu birtokosok irattak össze:
I. Váradi járás: Kir. kincstár. Egyházi birtokosok: a váradi püspök és káptalan, a Pálos és Jezsuita-rend, a szentjobbi apát és a váradelőhegyi Szt. Istvánról czímzett prépostság. Főrangúak: Haller Pál és György grófok, Huszár József báró.
II. Sárréti járás. Főranguak: Eszterházy Antal herczeg, gróf Csáky család, Dietrichstein gróf, Palocsay gróf örökösei, Rhédey László gróf. Jogi személyek: Debreczen város. A budai Szent Klára-konvent.
III. Érmelléki járás. Főranguak: Bánffy Farkas, Bethlen Samu, Gyulay Ferencz, Haller István, Károlyi Ferencz és Teleki László grófok.
IV. Belényesi járás. Főranguak: Báró Ghillányi, Sigray László és Károly bárók.
Az összeírás fölülvizsgálat végett a helytartó-tanácshoz terjesztetett fel, honnan csak 1816-ban érkezett vissza a vármegyéhez.
A nem birtokos és az armalista nemesekkel szemben már szigorubban járt el a vármegye is. Az úgynevezett kisebb hajduvárosokban, jelesen Szalontán lakó családok sorsáról már megemlékeztünk a vármegye történetét tárgyaló fejezetben.
A báródsági nemesek közül csupán a Kuk, Laal, Topay és Venter családok nemessége ismertetett el a vármegye részéről, a többiek ellenben nemességök igazolására utasíttattak. (Várm. levélt. 1807. évi jkv. 1126. sz.)
Az 1764-iki összeirás.
Az 1764/65 évi országgyűlést megelőzőleg a helytartó-tanács a főrangu családok összeírását elrendelvén, az 1764-iki összeirás adatai szerint a következő főrangu családok sarjai voltak birtokosok a vármegyében:
Herczeg Eszterházy Miklós.
Grófok: Bethlen Domonkos, marosnémethi Gyulay József, Dietrichstein János indigena, hallersteini Haller Pál özvegye született br. Perényi Krisztina és fia Haller Péter, Haller István özvegye született gr. Korniss Krisztina, Haller János, kis-rhédei Rhédei Farkas, János László, Mihály, Pál, Zsigmond özvegye született br. Wesselényi Kata. borosjenei Székely László, széki Teleki Sámuel és László, szalontai Tholdy László és Zsigmond.
Bárók: alvinczi Alvinczy Gábor, losonczi Bánffy Farkas özvegye született csenger-bagosi Bagossy Erzsébet, deési Diószeghy István, kövesdi 614Huszár Sándor, bényei Radák Lőrincz, toroczkó-szentgyörgyi Toroczkay Zsigmond. - (Nagy Iván családt. ért. II. évf. 234. l.) A felsoroltak közül azonban csak gr. Haller István özvegye (Ér-Adony) és Rhédey Mihály gróf (Mező-Sámson) laktak a vármegye területén, a többiek, Eszterházy herczeget és gróf Dietrichsteint kivéve, Erdélyben, leginkább Kolozsvárt.
A nemesi vizsgálatokat megelőzőleg, vagy időközben és azután letelepedett vagy nemesített családok nemességüket az eredeti czímeres levél, vagy már előbb nyert nemesi bizonyítványok felmutatása mellett igazolván, nemességök a vármegyében kihirdettetett. Karakas Károly vármegyei allevéltárnok összeállítása alapján alább közöljük azon nemesi családok jegyzékét, melyek nemességöket 1688-1848 évek között a vármegyében kihirdettették, megjegyezvén, hogy a családnév után zárjelbe tett évszám a nemesség kihirdetésének évét, a *-gal jelölt évszám pedig az eredeti czímereslevél kihirdetési évét jelöli.
Adorján (1776), Agárdy (1737), Ajtay (1796), Ákosy v. Csiszár (1772), Alb (1801), Ambrus (1784, 1790, 1797, 1827), Andorkó (1786), Antal (1834), Anthos de Magyaros (1846), Arats de Zilah (1745), Asztalos (1773, 1780, 1793, 1799, 1832), Asztay (1778), Asztalos v. Tóth (1768), Asztalos, Tóth v. Szatmári (1768, 1817, 1819, 1820), Áron (1791), Áts-Nagy (1760), Balásházy (1690*), Barak (1690*), Babos de Bessenyő (1749), Balibán (1723, 1755, 1773), Bak (1747), Bakter (1737), Bajtsy de Getzéjfalva (1758), Balogh (1758, 1780, 1784, 1798, 1799, 1815, 1817, 1826, 1830, 1831, 1836), Balogh de Hatház (1804), Balogh de Érkeserü (1836), Bandits (1753), Baló (1840), Barna (1846), Baranyi de Várad et Mitske (1758, 1822, 1831, 1843), Balázsovics (1847), Barzenay (1758), Bartók (1758, 1805), Bagdi (1752, 1839), Bárány (1762, 1789, 1808), Balkó (1768), Balku (1778), Bakó (1776), Balázs de Baróth (1835), Balás de Sipek (1797), Balásy (1772, 1775), Barmos (1780), Barta (1790, 1793, 1802, 1806), Bartha (1835, 1838), Barla (1823, 1836), Bakats (1829), Bartos (1836), Bátky (1804, 1811), Bán (1797), Baróthy (1795, 1828, 1832) , Barlangi (1813), Bátori (1814), Balaton (1820), Bagossy (1820), Bakó, Székely, Kovács vagy Dálnoky (1827), Bagosi (1834), papmezői Bassel (1827), Bartsay de Botpalád (1840), Bajó (1844), Banyó (1840), Beőthy de Bessenyő (1736), Berde (1723, 1743), Belitzay (1758, 1782, 1828), Bende (1753, 1763, 1786, 1837), Benkő (1753), Beretzky (1759, 1807, 1840), Bereczki v. Dengelegi (1798, 1807), Bertalan (1758), Besse (1760) Bertrik (1764), Berey v. Béra (1775), Béky (1779), Bede (1789, 1790), Bernáth (1892), Bessenyey (1803) , Bednáry (1795), Béllyi (1790), Bélteky (1793), Benitzky (1819), Berke (1824), Besnyő (1833), Beke (1835), Bedő (1840), Bene (1841), Bíró (1723, 1807), Bige (1759), Bihary (1752, 1788, 1793, 1797), Birizdó (1778, 1832), papi Biró (1808), Biró de Matolcs (1819), Borbély (1717*, 1808, 1810), Bogáthy (1780*), Bonyhády (1689*), Boga v. Kováts (1757), Bogdán (1759, 1765), Bolgár (1755), Bohus de Beherfalva (1763), Bod (1837), Boyer (1779, 1813, 1815), Bozory (1773), Bohunkay (1787), Bónis (1785, 1793, 1796, 1840), Borsy (1789), Borbély v. Bakószy (1786), Botos (1786), Bollyák (1801), Bordás (1790), Bodó (1802, 1808, 1810, 1832), Bokor (1796, 1822), Bors de Budafalva (1787, 1807, 1808), Borsos (1801, 1836), Boros (1793), Bokor (1796, 1822), Boka (1811), Boldisár (1819), Botka (1819) Bor (1820, 1828), Boros-Pap (1826), Bordás (1826, 1835), Bognár (1836), Bötskör (1818), Buday (1786, 1805, 1807, 1830, 1831), Buday de Böltse (1758), Budaházy (1793), Bükk de Felső-Pólya (1797), Bulyovszky de Dulitza (1826, 1830), Bunyik (1786). Csáky (1839), Csanády (1785, 1801), Csapó (1806), Csapó v. Czapó (1834, 1841), Csarada (1836*), Csató (1812, 1835), Csatáry (1765, 1823, 1840), Csáty v. Vaday-Szabó (1819), Cseh (1751, 1756, 1769, 1799, 1840), Cseke (1787, 1792, 1840), Cseppán (1751, 1773), Csernántzky (1758), Csepreghy (1781), Csere v. Tóth (1799), Csécsy másk. Nagy (1842), Czeglédy (1836), Csíffy (1735*), Csiszár (1793), Csizmadia (1690, 1767), Czijáky (1842), Czibere (1803), Czirják (1759, 1762, 1783, 1791), Czirják másk. Timár (1827), Csonka 1793), Csor (1759), Csorja (1794), Csorvási-Szabó (1844), Csotka (1759), Csörök (1786, 1791), Csuka (1808), Csuthna (1773), Csutor de Illésfalva (1829), Dávid (1763), Dávid de Turócz-Szent-Péter (1758), Dányády (1713*), Dantsházy-Nagy (1766, 1815, 1820), Darvas (1818), Darvassy (1783, 1817, 1819, 1839), Dalejtsek (1823), Dancs-Körösi (1827), Dálnoky (1827), Dáne (1831), Darvay (1831), Dancsy (1834), Daróczy (1835), Debreczeny (1690*), Deák (1770), P. Debreczeni (1775), Désla (1689*), Dengelegi (1757), Delpini (1770, 1775), Dersy (1797, 1829), Detzky (1807, 1813, 1835), Detrich de Benedekfalva (1822, 1823, 1829), Desterrichter (1717*), Deme (1828). Decsy másk. Szabó (1834), Diószeghi (1713*), Dibátzy (1757), Dienes (1768), Disznós (1846), Dlholutzky (1774, 1819), Dobsa (1722, 1791, 1800), Domján (1703*), Dobozy (1693, 1758, 1787, 1842), Donáth (1758), Dombi (1777), Dömjén (1779), Domokos (1772), (1780), Dormán (1786, 179 ), Dombrádi (1827), Domonkos (1830), Dobay (1833), Dobray (1842), Drávetzky (1758), Drágos-Pintye de Toplicza (1785), Drágos (1833, 1840), Drágfi (1835), Driva (1833). Egeresi (1763), Egri (1825), Éder (1825), Egyed (1837, 1846), Ékesházy másk. Flach (1820) Elek (1753, 1781, 1806, 1840), Elek (1690*), Embery (1838), Endrédy (1827), Eötvös (1690*), Erőss (1753), Erdélyi (1786, 1790), Érsek (1802), Erdély (1693), Ercsey (1834), Farkas (1763,1794, 1824, 1836), Farkas vagy Papp (1796), Fazekas (1779), Fábián (1791, 1793, 1815, 1830, 1844), Fanor (1819, 1827), Fagyas (1825), Fándly (1836), Farkas (1844), Faragó (1822), Ferentzy (1721, 1779, 1819), Fekete (1758, 1783, 1790, 1804, 1805, 1815, 1822, 1825, 1839, 1840, 1842, 1845), Feltóty (1757), Fényes (1751, 1765, 1777, 1820), Ferdényi (1758), Fenyődi Fenyő (1846), Fejér (1769, Feledy (1800, 1838), Fehér v. Nagy de Adorján (1778), Fehér de Harai (1827), Faddi Fejér (1829, 1839), Fiók (1736, 1739, 1779), Finna (1835), Ficzek (1847), Fleischakker (1831), Fogarasy (1688*), Folnosits (1755, 1764), Fónyad (1768, 1846), Fogtűi (1771), Folkusházy v. Latsin (1780), Foris de Déva (1782), Fónay (1805), Fodor v. Mészáros (1776, 1796, 1821, 1835), Fodor (1831), 1835, 1836), Fodor (1838), Földesy (1749, 1808, 1820), Földy (1767, báró Frimont (1824)), gróf 615Frimont (1835), Futó (1800, 1835), Füstös (1689*), Fülep v. Hollósi (1766), Fülep (1762, 1782, 1786, 1790, 1821), Fülöp (1822, 1825), Gazsi (1722, 1758), Gáll (1768), Gál-Homoki (1783), Gál (1790, 1822), Gálli (1793, 1814), Gaszner (1806*, 1839, 1843), Gazdag v. Magyar (1820), Gáthy (1835), Ganóczy (1839), Getze (1766, 1825), Gere (1772, 1796), Gerendási (1784), Géczy de Garamszegh (1823), Géczy (1690*. 1822), Gedeon (1839), Gicz (1835), Gombos (1765, 1792, 1820, 1832, 1839), Góde (1770), Govrik (1823, 1835), Gorove (1836, 1839), Gosztonyi (1842), Gruber (1836), Göndöcz (1827), Gubernáth (1758), Gulátsy (1755, 1767), Gyarmathy (1753), Gyöngyösy (1752, 1778, 1794, 1800, 1805, 1834, 1840, 1842), Gyulay (1759, 1796, 1818, 1835), Győrfy (1771, 1781, 1794, 1842, 1843), Győry (1773, 1791, 1835), Györkey (1799), Gyüre (1791, 1840, 1841), Gyenge (1830), Győrffy (1837), Gyalokay (1840, 1841). Harmathy (1690*, 1777, 1785), Haraszti (1758), Harsányi v. Kováts (1753), Hamar (1764, 1778, 1799, 1833), Hajas (1765), Harmos (1764), Háló v. Kováts (1778), Hatvani (1778, 1788, 1847), Hamza (1781, 1797, 1822), Hazucha (1811), Hanka (1811), Halász (1815, 1832, 1835), Hajdú (1817, 1836, 1845), Hankovics (1831* 1838), Harsányi (1841), Haranghy (1844), Hazugha (1844), Hergétz (1728), Hegyi (1758), Hegyes (1768), Hegyessy (1701*), Herschling (1779), Herke (1804), Herman v. Szabó (1806), Hertzeg (1819), Herczeg (1829), Heintz (1836*), Hegedűs (1842), Heinrich (1848), Hid-Almási (1825), Horogh (1713*), Horváth (1750, 1764, 1786, 1823), Horváth de Garbótz (1781), Holló (1713, 1759, 1835), Horog (1758, 1780, 1785), Hodos (1765), Hodosy (1808), Homonnay (1776), Hotsa (1776), Horváth (1825, 1828, 1838), Hornik (1825),Hofman (1829), Horváth másk. Kovács (1840), Hőgye (1777) , Hritsovszky de Bosáts (1746), Hrabovszky (1785, 1786, 1836), Huszti (1755), Huszti v. Marina (1763, 1789, 1847), Hummel (1796), Hüve (1832*). Igaz (1780), Imre (1784, 1791), Illés (1811), Illési (1797, 1834), Illyés (1716*), Isaáky (1805), Ispán (1811), Istók másk. Molnár (1823), Incze (1829), Iván másk.Nótáros (1831), Irinyi előbb Irimi (1838), Inczédy (1842), Istók (1846). Jakabb (1747), Jakab (1807, 1836), Jankó (1782), Jankó de Uzon (1757), Jantsó (1751, 1770, 1822), Janki (1718*, 1784, 1793), Jakó v. Félegyházi (1787, 1835), Jakó v. Papp (1792), Jámbor (1794, 1836, 1841, 1842), Jakobffy (1804, 1817), Jánosy (1817), Janka v. Janky (1829), Jankovics (1733), Jeney (1804), Jedlicska (1832), Joó (1792, 1802, 1806), Jósa (1826, 1839), Juritskay (1760*, 1794, 1832), Juhász v. Latzik (1795, 1821), Juhász (1827, 1838, 1839) , Kardos (1748), Kádár (1751, 1835, 1839), Kamuty (1759), Kárpitsek (1758), Kasza (1759), Kartzagh (1761), Kászonyi (1768, 1806), Kajtor (1772, 1827), Kállay (1779, 1785, 1797), Kazay (1777, 1785, 1790), Káti-Szűts (1786, 1791), Kalmár (1786), Kalatay 1794*) Kába (1822, 1830), Katséry (1822), Kazintzy (1806, 1827), Katona (1834), Karácsony (1842), Karabelli (Carabelli) (1832), Kébell (1736, 1758), Kelemen (1747, 1749), Kecskeméthy (1717), Keberich (1825), Kedves (1770), Ketskés (1777, 1803, 1809), Kenéz (1789, 1790, 1823, 1835), Kerekes (1784, 1808), Keresztes (1785), Kéry (1786), Kenedich (1793), Kesseg (1791), Keresztury (1823, 1842, 1847), Keresztszegi v. Szabó (1844, 1845), Keörthy v. Kürty (1828), Kenyeres (1832), Keszthely (1834), Keresztesy (1842), Kiss (1689*), Kiss (1698*), Kiss (1723, 1766, 1795, 1823, 1808, 1810, 1813-1822), Kiss (1759, 1783, 1806-1807, 1825, 1839), Kiss vagy Orbán (1809), Kis vagy Mik (1816), Király de Lefkócz (1765), Király (1769, 1805, 1840, 1841), Kiss de Bátorkesz (1822), Kiss (1820, 1826, 1830, 1833, 1835, 1836, 1837, 1838), Técsi-Kis (1830), Klinovszky (1764), Knédli v. Nyéki (1817), Komáromy (1688*, 1786, 1827, 1845), Konta (1690*), Kovács (1698*), Komáromy de Lajkés (1694*), Kovács (1717*), Kotzka (1743, 1764), Kováts (1745, 1756, 1757, 1758, 1759, 1793), Kováts v. Boga (1757), Kováts v. Uhrin (1765), Kováts (1771, 1778, 1781, 1786, 1791, 1793, 1800, 1805, 1808, 1819, 1820, 1822, 1831, 1832, 1834, 1835, 1839), Kováts v. Járdánházi (1776), Kováts v. Vasadi (1778), Kováts de Pacha (1802), Kosztin (1823), Kováts v. Szeredi (1806), Kováts v. Ujvárosi (1815), Kotsis (1758, 1786), Kondorosi (1756, 1770), Kondorus (1754), Koszta (1758, 1829), Kozma (1759, 1807, 1788, 1804, 1831, 1841), Kozma de Hosszuaszó (1767), Kotsi v. Horváth (1764), Konta (1767, 1819), Konti (1799, Kóty (1768)), Koss (1786, 1788, 1791, 1820), Kolosvárí (1792, 1801, 1802, 1828, 1835), Kovásznay 1793), Kolos (1815), Kolner (1826), Kovács előbb Schmidt (1835, 1838), Könyves-Tóth (1763, 1838, 1842), Kováts másk. Horváth (1778, 1840), Korda (1840*), Komlósi (1842), Konrád (1845), Komáromy de Koly (1806), Kölgyessy (1745, 1786, 1831, 1837), Könyves (1763), Körtvélesi (1804, 1820), Kőrösy (1808, 1812), Dancs-Kőrösi (1827), Költő (1727), Középesy (1842), Kruchió (1765, 1793, 1825), Kruchó (1820), Kristóf (1832), Krizsár (1840), Kuthy (1786, 1808), Kultsár (1802, 1815, 1818, 1836, 1844), Kun (1823), Kuk (1807), Kulin (1819), Kutron (1836), Kurucsó (1845). Laky (1757, 1768, 1844), Lakatos (1766, 1795), Lakatos v. Somollyai (1793), Lakatos de Szent-Simony (1806, 1840), László (1769), Lászlófy (1817, 1839, 1847), Lányi (1788, 1792), Laál (1807), Lakatos másk. Szilágyi (1832), Lázár (1836), Lakó-Varga (1840), Lang (1844), Latrán (1846), Lehótzky (1732, 1822, 1833), Lévay (1701*), Legrády (1761), Leelősy (1768, 1779, 1835), Lestyán (1781, 1833), Lengyel (1837), Liptay v. Faragó (1757), Liszt (1821), Literati másk. Szikszay v. Szabó (1828), Long (1788), Lovassy v. Szakáll (1808, 1835), Lovász (1811), Lotz (1825), Lőtsey (1780), Lőrintzy (1796, 1799, 1832, 1839), Lukáts (1768, 1798, 1779, 1804, 1836, 1846, 1847), Lunkányi előbb Liebenberg (1830, 1832). Makó (1747, 1769, 1837), Mándy (1732), Márjássy (1759), Marina v. Huszti (1763), Márton (1825, 1826). Marsovszky (1758), Markhot (1754), Madátsy (1768, 1812), Mártha (1736*), Magyary (1776, 1793), Magyar v. Gazdag (1789, 1790), Márkus (1773, 1834), Makay (1785), Marjay (1786), Mátyás (1801), Matta (1801), Máthé (1806), Máté (1825), Markovits (1817), Matolay (1820), Marinka v. Marinkás (1822), Márki (1823), Mág (1826), Matkó (1830), Magyar (1830), Marsó (1830), Madarász (1834), Terpesti Markovits (1839), Mártha (1840), Mester (1690*), Mezey (1744, 1815), Megyery (1778, 1794, 1837, 1839), Megyesy (1777, 1820), Méhes (1776, 1815), Menszáros (1779, 1834), Mészáros (1780, 1785, 1790, 1822), Medve (1796), Meleg (1792), Medvetzky (1812), Meszlényi (1821), Medzihradszky (1828), Mentskó (1747), Mercse (1739), Mihutza (1748), Mile (1759), Mille (1841), Miller (1780, 1823), Miskoltzy (1773, 1815), Mihályi (1783), Mik (1791), Milye (1825), Milesz (1801), Mikó (1810, 1811), Miklósy (1821), Mitskey (1821), Mittermiller (1837), Molnár (1690*), Morvay (1790), Molnár (1764, 1781, 1792, 1814, 1840, 1846), Mosonyi (1762, 1807), Mojszin (1793), Mochnyay (1817), Motok (1819), 616Morvay v. Murvay (1826), Mózer (1829), Mócsy (1833), Móldvay (1836), Murvay (1742), Murányi (1799). Nagy (1690*), Nánási (1715*), Nagy de Papp v. Szőllősi (1753, 1763), Nagy (1753, 1758, 1763, 1766, 1767, 1472, 1786, 1778, 1794, 1803, 1813, 1820, 1823, 1828, 1828, 1829, 1832, 1834, 1835, 1838, 1839, 1841, 1842), Adorjáni Nagy v. Fejér (1778), Nagy de Papp (1786), Nagy v. Kulin (1791), Nagy de Kálló (1794), Nagyturnyay (1793), Nagy de Mágocs (1804, 1806), Dantsházi Nagy (1815), Náményi (1758), Nagy másk. Endrédi (1827), Nagy másk. Vámosi (1827), szalai Nagy (1830), csécsi Nagy (1842), pályi Nagy (1843), Beregszászi Nagy (1809, 1846), Nánássy (1846), kis-kárándi és nagyváradi Nánássy (1847), rohodi Nagy (1830), pértsi Nagy (1765), Nevery (1725), Nedetzky de Butka (1751), Nemes v. Belitzay (1767), Nemes-Papp (1767), Nemes (1781, 1790, 1833, 1835), Nyéki v. Knédli (1817, 1835), Nyisztor v. Seres (1753), Nyikos (1766), Nemessányi (1772), Németh de Nyék (1783), Németh (1823, 1835, 1838), Némethy (1839, 1840, 1842), Gál-Nemes (1847), Nováky (1809), Novák (1818, 1826, 1827). Oláh (1716*, 1766, 1782, 1790, 1817), Orbán (1777, 1832), Orbány (1802), Ormos (1775, 1780), Osvald de Felső-Ér (1783, 1795), Osváth (1810), Otrokotsy-Víg (1819), Ottse (1825), Olgyay (1828). Pap (1693*), kabai Pap (1821), Papp (1753, 1763, 1786, 1824, 1831, 1841, 1842), Papp-Szilágyi de Illésfalva, Papp v. Pálfi (1789, 1790), Papp másk. Farkas (1793, 1796, 1824), Papp-Kávási (1793), Palenik (1753), Pándy (1752), Pápay (1766, 1817), Papanek (1764, 1797), Pap (1703*), Párnás-Debreczeni (1775), Pásztor (1771), Pankovits (1780), Pajerle (1793), Palótzy (1791, 1817), Palugyay de Palugya (1799), Pataky (1794, 1824, 1793, 1825), Pályi-Nagy (1815), Pák (1767, 1819), Palfi (1820), Boros-Pap (1826), Pálovits (1826), Pázmán (1836), kovási Papp (1793, 1818), Pető de Felső-Torja (1747, 1757), Pethő (1771, 1792, 1801, 1827, 1831), Péter (1825, 1839), Perey (1767, 1786) , Pesty (1765, 1785), Pédery de eadem (1779), Pénzes (1786), Petry de Lövő-Petri (1782), Pétzely (1795, 1811), Petrovics (1820*), Pécsi (1832), Petráskó (1832), Pérchy (1845), Petry (1846), Pfanschmidt (1824), Platsimár (1825), Pirity (1769), Pigay (1746, 1803), Pósalaky (1689*), Pogány (1758), Posta (1702*, 1703, 1832), Pongrátz de Szt.-Miklós, Óvár (1760), Pósa (1789, 1791), Porubszky (1793), Poroszlay (1797), Pojnár (1804), Polyák (1834), Pollermann (1836), Porcia gróf (1839), Predanótzy (1822), Pünkösdy (1791), Püspöky (1791*, 1826, 1829, 1832), Puskár (1823, 1827, 1833). Ragányi (1722), Rátonyi (1759), Radnóthy (1785), Rácz-Zomborly (1785), Rátz (1805), Raits v. Rátz (1817), Rácz (1836, 1837, 1844), Ravazdy (1839), Revitzky de Revisnye (1780, 1837), Riskó (1820, 1835), Riskó v. Drágfi (1820, 1835). Roskoványi (1777), Román (1773), Rósa (1799, 1807, 1823), Rohody (1830), Rusa (1835). Sándor (1753, 1776, 1788, 1790, 1791, 1825, 1833) , Sajgó (1763), Sárga de Lugos (1795), Sállya (1805), Sáry (1823), Sántha másk. Csonka (1748), Sántha de Kis-Csepcsény (1770), Sárváry (1829), Sápy (1835), Seress v. Nyisztor (1753), Seres (1807, 1843), Servánszky (1796), Setét (1811), Sebő (1822), Sebestyén (1835), Sebő v. Sebők (1843), Sidó (1690*), Sima (1757), Sipkovits (1757), Simon (1765, 1785, 1827), Sipos (1767), Sillye (1787, 1811, 1837), Simay (1784, 1791, 1826), Simonfy (1808), Sitery (1829, 1832), Simándy (1836, 1839), Soldos (1743), Somogyi (1769), Somogy de Hollós (1778), Soós (1780), Sólyom (1787, 1790, 1840), Soós (1840), Spitziár (1730), Stachó (1766, 1820), Staniszló (1777), Stetina (1838), Stepanovics (1832), Schmidt előbb Kovács (1837, 1838), Schmidt (1843). Szabó (1743, 1763, 1782, 1791, 1795, 1801), Szabó v. Literati (1745, 1828), Szabó (1713, 1824, 1786, 1832), Szabó de Mosony (1796), Jeney Szabó (1821), Szalóky (1753, 1762), Szabó de Diószegh (1693*), Szatsvay de Esztelnek (1768, 1827), Szalay (1781, 1787, 1792, 1837), Szántó (1793, 1800, 1818), Szaniszló (1818), Szász (1818, 1843), Szakáll (1822), Keresztszegi Szabó, v. Bernáth (1829, 1844, 1845), Szathmáry (1834, 1842), Kis Szabó (1836), Szánthó (1836), Szarokán (1840), Szárics (1841), csorvási Szabó (1844), Szakáts (1846), Székely (1703*), Szénás (1749), Szentandrásy (1743), Segesdy (1758, 1764, 1780), Székely (1759, 1761, 1765, 1776, 1793, 1806), Szentiványi (1758, 1822), Szeremley (1760), Szegedy (1793, 1777, 1786), Székés (1825), Szélesy (1780), Széles (1789, 1791, 1838, 1840), Szép de Mihályi-Telke (1878), Szenczy (1766), Szemes (1793, 1818), Szeredi v. Kováts (1806), Szekfü v. Nagel (1818, 1835), Szepesy de Endréd (1823), Székely (1828), Széll (1836, 1842), Szemerjay (1841), Szilágyi (1703*), Szima (1752, 1822), Szilágyi (1767, 1786, 1789, 1791, 1821, 1816, 1824, 1825, 1826, 1843). Szivák (1776, 1778, 1883, 1791, 1819, 1825, 1899), Szilvay v. Gallovits (1794*), Szigethy (1807), Szilády (1828), Szilágyi-Papp (1837), Szigethy-Szűcs (1836, 1839), Szijgyártó (1843), Szikszay (1843), Szlávy (1830*, 1833, 1844), Szodoray (1777), Szokolay (1774, 1786, 1793), Szombaty (1784), Szototzky (1797), Szoboszlay (1838), Szőke (1712*, 1778, 1826, 1828), Szököts (1753, 1821, 1822, 1844), Szőllősy (1763, 1811, 1823, 1825, 1831, 1846), Szőllősy v. Nagy de Papp (1753), Szőts v. Káti (1776, 1846), Sztárok (1797, 1829), Sztupitzky (1763), Szűcs (1846). Tardy-Lélek (1750, 1819, 1820), Taar (1765, 1768, 1771, 1786, 1794, 1804, 1818, 1823), Talpas (1769, 1785), Takáts (1780, 1796, 1803), Tartsy (1784), Tasy (1785), Tartzy (1792), Tank (1803), Tárkányi (1821), Tamáska (1838), Tegez (1765), Tegze (1790, 1820), Temesváry (1812), Técsi-Kiss (1830), Thegez (1719), Thékes (1798), Thury (1765), Thuolth (1756, 1783, 1786), Thurzó (1762), Tikos (1715*, 1807, 1832), Tiszai (1771), Timár másk. Czirják (1827), Tokody (1746, 1847), Tóth v. Sipkovits (1757), Tóth-Szathmáry (1775), Tóth v.Pap (1777, 1793), Tóth (1784, 1817, 1798, 1808, 1811, 1813, 1835, 1836, 1840, 1846), kabai Tóth (1796), Toka (1798, 1827), Toperczer (1805*, 1820, 1832, 1838), Topay (1807), Tornay (1831), Tolnay (1833), Tóth v. Könyves (1838), Torjay (1840), Tönkő-Szilágyi (1765), Török (1780, 1803, 1804, 1823), Tőkés (1827), Turi (1782), Turtsányi (1769), Uhrin-Kovács (1765), Uhlmann (1826*, 1828), Ugray (1761) Ujhelyi (1752), Ujváry (1783, 1801, 1803, 1819, 1827, 1837), Ujfalusy (1801, 1834), Ujlaky (1834), Unghy (1825), Ungváry (1832). Vasváry (1753, 1767), Vadászy (1764, 1775, 1786, 1836), Varga (1761, 1765, 1790, 1794, 1801, 1815), Várady (1742, 1777, 1785, 1833, 1840), Váradi v. Szabó (1800), Várnay (1778). Vasadi v. Kovács (1778), Vass (1785, 1791, 1807, 1826, 1835), Vadnay (1792), Válya (1815) Vaday v. Csáti-Szabó (1819) , Vátzy (1822), Varga (1826, 1828, 1838, 1843), Vámosy (1826, 1827), Vargyasy (1829, 1837), Vámosi-Nagy (1836), Vágó (1836), Vásárhelyi (1838), Pávai Vajna (1843), Varlandy (1846), Veress (1776, 1781, 1782, 1788, 1790, 1836), Veress de Kolosvár (1795), Venter 617(1807,1821, 1833, 1836), Vékony (1778), Veszkán (1798), Vetésy (1784, 1826), Verner (1793), Vernyika (1793), ottrokotsi Végh (1819), Végh (1831, 1842), Vécsey (1898), Vida (1788), Vitéz (1750, 1758, 1797), Virágos (1765, 1768, 1792, 1804), Vinkler (1776), Virág (1784), Vizer (1788), Vintze (1796), Vitális (1817), Vörös (1822), Vuntz (1744), Zákány (1750, 1822), Zaffiry (1772, 1777, 1805), Zékány (1804), Zemplényi (1832, 1838), Zomborly-Rátz (1785), Zöld (1791, 1835, 1847), Zöld v. Nagy (1789, 1791, 1792), Zsiday (1830), Zsónyay (1842).
A XIX. század.
Közvetetlenül a jobbágyság felszabadítása előtt, vagyis a XIX. század első felében mintegy 25 nagyobb uradalom volt a vármegyében, melyek közül a várad-olaszit és a vaskohit: a váradi latin szertartásu püspök, a belényesit: a váradi görög szertartásu katholikus püspök, a peczeszentmártonit vagy másként asszonyvásárit: a premontrei rend, a szentjobbit: a szentjobbi apát, a derecskeit (a hozzátartozó 16 helységgel): Eszterházy herczeg, a diószegit: gróf Zichy Ferencz, a nagylétait: gr. Csáky Sándor, a szalárdit: Csernovits Péter, a pankotait: gr. Csáky Károly, a körösszeg-apátit: gr. Csáky Petronella, a berek-böszörményit (Körösszeg, Kővág és Siter helységekkel): a gr. Csáky család, Sitert utóbb: gr. Vay Ábrahám, a sarkadit részben: gr. .Almássy Alajos, az élesdit (Sólyomkő) és a nagyrévit: gr. Batthyányi József özvegye, a palotait: gr. Frimont özvegye, utóbb Frimont Béla gróf, a hagymádfalvit: br. Huszár Károly, a váraljait: a kir. kincstár, a gesztit: Tisza Lajos, a bakonszegit és a kötegyánit: a Rhédey család, a kéczit: gr. Károlyi György, a lugosit, vagy másként révit: gr. Zichy Domonkos bírta; végül Kis-Marja szabad mezőváros önálló uradalomnak tekinthető, a mennyiben földesúri hatóság alá nem volt vetve.
A vármegye többi része a XIX. század első felében körülbelül 200 nemesi család birtokában volt, a melyek közt a következő főrangu családokat találjuk: Bethlen, Haller, Korniss, Nemes, Teleki, Tholdalagi grófok, Dőry, Radivojevich, Szepessy, Vay bárók.
A birtokos nemes családok közül a Baranyi: Micske, Királyi, Szomajom puszta, Terje, Tóti, Bisztra-Ujfalu, Vámos-Láz, Berettyó-Szent-Márton és Várviz földesura, a Beőthyek birták Terjét, Bessenyő pusztát, Nagy-Marját egészen, Izsópallaga pusztát, Örvényd fele részét, Henczidát és Évaakla pusztát. Beliczay Miksa: Robogány-Lázur felét, s Nagy-Szántót, a Bernáth család: Közepes fele részét, Köbölkutot, Ér-Mihályfalvát és Hosszú-Pályit, a Csanádyak: Nagy-Kerekit, Kis-Kágya pusztát, ezenfelül Álmosdon és Körösszeg-Apátiban voltak földesurak. A Fráter család nagykiterjedésü birtokai közül kiemeljük a következőket: Asszonyvására, Csanálos, Cséhtelek, Ér-Selind fele része, Ér-Semjén, Ér-Keserü, honnan előnevüket veszik, Terebes, Vértes, Baromlak, Bozsaj. Kiss Péter leányági örökösei u. m. : a Dömösdy, Lévay, Vincze, Szilágyi, Ilosvay, Jármy és a Komáromy családok közös birtokosok voltak a következő helységekben: Hegyköz-Kovácsi, Hegyköz-Pályi, Jákó-Hodos és Jankafalva pusztán. Lányi Imre ungi főispán Kis-Szántó, Váncsod, Szent-András helységekben, Andaháza és Herpály pusztákon birt földesúri joggal. A Miskolczy család: Mező-Telegd, Pelbárthida, Atyás helységekben birt földesúri joggal, ezenkívül Robogány-Lázur fele részét és Bessenyő pusztát birta. A Nadányiak Fekete-Tót, és Fekete-Györös helységeket egészen, Puszta-Kovácsi két harmadát, Cserepes, Dalom és Mező-Györök pusztákat birták, továbbá a Szakál és Kávásd földesurai voltak. A XIX. század elején kihalt Ödönffy család birtokait: Sváb-Olaszit, Köbölkutot, Poklosteleket és Hőkét a Sárossy, Bónis, Dráveczky, Szártory és Boronkay családok örökölték. A Pázmány család örökösei Berettyó-Szent-Márton fele részét birták. A Szénássyak: Széplak, Cséhtelek, Száldobágy, Bozsaj és Bályok helységeken birtak földesúri joggal. A Szlávy család: Vércsolog, Okány, Széplak helységeket, Közepes fele részét és Genyéte pusztát birta. A Tihanyi család: K.-Apáti, Monostoros és Hosszu-Pályi helységekben birt földesúri joggal. A Tisza család geszti uradalmához tartoztak: Mező-Gyán egészen, továbbá: Bogyoszlóháza, Csegőd és Varsányhely puszták. Az Ugrayak: Ugrát egészen, továbbá Mező-Telegd és Birtiny helységeket birták. Az Urayak: Herpály, Szent-Kozma és Andaháza pusztákon birtak földesúri joggal. Ullmann Móricz a 40-es években megvette Albertet, végül Verner Jakab Alsó-Topa helységet egészen és Nagy-Kerpestet birta.
Alább közöljük a vármegye családait, oly számban és terjedelemben, mint azt terünk megengedi, különös tekintettel a jelenleg virágzó családokra és azokra, melyeknek tagjai a közpályán szerepet játszottak:
618Ábránffy (Gerlai). Ősi békésvármegyei család. A Csolt nemzetségből származik. 1330-ban Csolt-monostorának kegyura. István 1466-ban Toldy Tamás birtokait veszi zálogba, 1468-ban pedig mező-megyeri részeit átengedi cserébe egyes bélmegyeri birtokokért. A család a XVI. század közepén Gyantán birtokos. János 1528-33 váradi kanonok volt. Utolsó fisarja: IV. Gáspár (sz. 1588) I. Rákóczy György viczeporkolábja volt 1622-ben.
Czímer: koronát tartó könyöklő pánczélos kar, a koronából kereszt nyúlik ki.
Almássy (zsadányi és törökszentmiklósi gróf) . Almássy János 1666-ban nyert czímeres levelet Lipót királytól. Utóda, János 1701-ben Zsadányt nyerte királyi adományul. Ennek hasonnevü fia 1741-ben a jász-kunok kapitánya és hétszemélynök volt († 1763.) Fia, Ignácz József, lovassági tábornok 1771 november 8-án grófi rangra emeltetett. János második fia: Pál, 1766-ban szintén a jászok főkapitánya, majd 1779-ben koronaőr. Ennek fia, Ignácz alkanczellár 1815. augusztus 15-én sarkadi előnévvel grófi rangra emeltetett és a sarkadi uradalmat 1799. szeptember 24-én nyerte királyi adományul. Ignácz fiai: Alajos (1788-1850) és Lajos (1792-1836). Alajos fiai: Kálmán val. b. titk. tan. (sz. : 1815) és Dénes (sz. 1827 † 1871). Kálmán fiai: Dénes (sz.: 1863), György (sz.: 1864) és Imre (sz.: 1868). Ez utóbbi ág a sarkadi , kétegyházi és gyulavári uradalmakból egyesült hitbizomány birtokosa.
Czímer: Kékben, aranyszarufa, melynek külső felén egy-egy ezüst egyszarvu fut fölfelé. A paizs aljában koronás, zöld hármas halmon Noé galambja kiterjesztett szárnyakkal, csőrében zöld olajággal. Sisakdísz: a galamb. Takarók: kékarany - kékezüst.
Almássy gróf.
Arany (nagyfalusi). Eredetileg a krasznavármegyei Nagyfaluból származik. János és Ferencz 1634. május 14-én nyertek czímeres nemeslevelet I. Rákóczy György fejedelemtől. Ferencz fia, I. Sámuel († 1725 előtt) Szalontára költözött s ezáltal ága Bihar vármegyébe telepedett le. Sámuel utódai, bár kétségtelen armalista nemesek közé tartoztak, 1754-ben osztoztak a többi nagy-szalontai hajduk sorsában. A család tagjai 1778-ban nemességvitató pert kezdtek a vármegyei tiszti ügyész ellen, mely ügy később az erdélyi főkormányszék elé került. Bár 1815-ben a 16-ra felszaporodott fisarjak újból beadták keresetöket elkobzott nemesi szabadságuk visszaszerzése iránt a királyi táblához, ismételten elutasíttattak. A fenti Sámuel fiai közül I. György († 1751-ben), ennek fia: III. György (1750-1810), ennek fia: V. György (sz. 1762, † 1844). - György legifjabb fia: IV. János halhatatlan költőnk (sz.: 1817 † 1882.), kinek családja László fiában († 1898) kihalt. (A nemesség-igazolási perről lásd bővebben "Nagy Iván" családtört. ért. II. évfolyam 49. l.)
Czímer: Kékben benyúló vörös mezü kar, pallost tart. Sisakdísz: paizsbeli kar, takarók: kék-arany, vörös-arany.
Arany.
Bagossy (Dancsházi és bagosi). A Kaplyon nemzetségből származik. Egyenes őse: János, a károlyi ágból, ennek fia: "Nagy" Simon (1325-1354). Fiai Péter és András (1384). Tagjai közül: Péter 1424-ben Bagoson birtokos. Mihály 1505-ben a kir. tábla bírája. István és Sebestyén 1540-ben ősi birtokaikra új kir. adománylevelet nyernek. Pál 1603-1688-ig Szatmár vármegye alispánja, László 1724-27-ig Szatmár vármegye alispánja, fia László (1765) ugyanott főszolgabiró. A szatmármegyei ág Bagos-Ujfaluról, a bihari Dancsházáról veszi előnevét. Bagossy Pál 1815-ben Bihar vármegye szolgabírája volt. A család Dancsházán volt birtokos.
Czímer: kékben ölyv emelt jobb karmában szivet tart.
Bakacs. (Uglyai és simontornyai). Ugocsa vármegyéből származik. 1814-ben telepedett Biharba. Tagjai közül: Sándor († 1867) 40 éven át Nagyvárad város főorvosa, László 1848/49 honvédfőtiszt. Béla jelenleg tb. főszolgabiró Vaskohon.
Czímer: Kékkel és veressel vízszint vágott paizsban leveles koronán könyöklő, egyenes kardot tartó pánczélos kar, melyet 619a felső mezőben hatágú aranycsillag és ezüst-félhod kísérnek. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékezüst-veresarany.
Balásházy. (Balásházi.) 1553-ban tünik fel István, a ki czímeres levelet nyert I. Ferdinánd királytól. Eredetileg Szatmár vármegyéből származik, honnan Zemplén, majd Pest vármegyébe szakadt. Bihar vármegyében még 1690-ben hirdettette ki nemességét, majd Közép-Szolnok vármegyében telepedett le, hol Kődomb puszta, Henczida, Marczifalva helységekben (ma Biharmegye) bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Mihály testőr, utóbb 1848-ban honvédőrnagy, majd törvényszéki bíró. József az 1847/48 országgyűlésen követ.
Czímer: Veres paizs haránt vágott ezüst paizslábbal, melyben arany-oroszlán lép, a paizsban a paizsláb vágási vonalával egyközüleg három 6 águ aranycsillag. Sisakdísz: olajágat tartó természetes galamb. Takaró: kékarany-veresezüst.
Balázsházy.
Balázsovits. (Binyóczi.) Balázsovits András fia György fia János és ennek fiai 1708-ban nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1710-ben Pozsony-megyében, Biharban pedig az ideköltöző Rudolf és Zsigmond kérelmére 1847-ben hirdettetett ki. - Zsigmond a vármegye alispánja, később kir. táblai bíró. Jenő jelenleg birtokos.
Czímer: Hasított paizs. Elől veresben, zöld alapon álló kettős patriarcha kereszt. Hátul: kékben, jobbjában kardot tartó természetes oroszlán. Sisakdísz: kinövő, paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Balázsovics.
Balku (Hadházi) 1691-ben tünik fel. Az 1755. évi nemesi összeírás alkalmával már Bihar vármegyében birtokos. Csujafalva és Kövesegyháza helységekben bírt földesúri joggal.
Czímer: (színj. nélk.) pánczélos, könyöklő kardot markoló kar, a kard hegyén átütött nyakától szakított turbános török fővel. Sisakdísz: kardot markoló, paizsbeli kar.
Balogh I. (Ér-keserűi.) Balogh András 1689. június 9-én nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól, mely Szabolcs vármegyében 1690. április 10-én, Biharban pedig 1731. június 5-én hirdettetett ki. Ekkor Ér-Keserűn telepedett le, hol földesúri joggal bírt.
Czímer: kékben, zöld alapon, arany-griff, jobbjában görbe kardot, baljában három nyílvesszőt tartva. Sisakdísz: kinövő, fekete-zsinóros, zöld ruhás magyar vitéz, fején kék kucsmával és hármas sastollal, jobbjában két fekete szárnytól övezett, hegyén véres kardot tartva, balja csipőjén nyugszik. Takarók: kékarany-veresezüst.
Balogh.
Balogh II. (Teleki.) Törzsökös biharvármegyei család. Diószegről származik. A családból László 1779-ben vármegyei szolgabíró és kerületi táblai jegyző, ennek fia Imre, szintén szolgabíró és József 1780-ban igazolták nemességöket a vármegye előtt. Bálint 1846-61-ig Diószeg főjegyzője volt.
Czímer: kékben, leveles koronából kiemelkedő, jobbjában görbe kardot, baljában levágott török főt tartó, magyar vitéz. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst. A királyi könyvekben még 1825-ből és 1830-ból találunk biharvármegyei Balogh nevü családok nemességének igazolására vonatkozó adatokat.
Balogh III. (Kis-kéri.) Balogh Márton és András 1648-ban nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, mely 1650-ben hirdettetett ki Bihar vármegyében. A család Abauj vármegyében is birtokos volt, Mihály 1750-ben nyert adományt Kis-Kérre, honnan előnevét vette. Jelenleg Berettyó-Ujfaluban birtokos.
Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén álló, repülésre kész galamb, csőrében három elszáradt levelü, veres rózsát tart. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Bánhídy (Simándi) báró. Bánhídy Ferencz 1718-ban nyert czímeres nemes levelet. A család azelőtt Arad vármegyében Simándon, jelenleg Bihar vármegyében Zsákán és Nagy-Rábén birtokos. Antal (1829) Arad vármegye alispánja. Albert Csanád vármegyében főszolgabiró (1842), utóbb 1848-ig alispán, 1865-67 csanádi főispán. Sándor cs. és kir. kamarás alezredes. Béla († 1890-ben) Rangemelés: Bánhídy Antal aradi főszolgabiró, majd alispán, 1840-ben kir. tanácsos. 1859 szeptember 14-én osztrák bárói rangra emeltetett, fiai Albert 1875-ben, Sándor 1876-ban magyar bárói rangot nyertek.
620Czímer: kékben, zöld alapon, a paizs felső jobb sarkában egy hatszögü aranycsillag és balfelől ezüst-félholdttól kísért felugró egyszarvú, mindenik előlábával egy-egy tornadárdát tartva, melyeknek hegyei zöld babérkoszoruval vannak összekötve. Sisakdísz: zöld koszorútól övezett három (kék-arany-kék) strucztoll. Takarók: kékarany.
Baranyi. (Váradi és micskei.) Egyike ama családoknak, melyeknek tagjai a vármegye újabbkori történetében kiváló szerepet játszottak. Baranyi László 1642-ben nyert czímeres nemes levelet, mely 1643-ban hirdettetett ki Abauj vármegyében. Egyes családtagok Váradra költöztek, melynek a törökök által történt elfoglalása után (1660) Mihály és György testvérek Debreczenben találtak menedéket. Mihály Debreczen város főbírájának leányát, Vígkedvü Annát vette nőül és 1691-ben új czímeres nemes levelet és ugyanezen évben Csatár helységben nemesi kuriára és több szőlőre nyert királyi adományt. A család tagjai közül számosan viseltek közhivatalt. Mihály 1688-89 Bihar vármegye II. alispánja; ennek fia, Mihály Debreczen város főbírája (1724-35); László az előbbi fia, a kit a vármegye a m. kir. testőrséghez küldött. Miklós (György fia) 1711-17 Bihar vármegye főjegyzője és 1721-ig II. alispánja, 1723-25-ig I. alispánja, azután a hétszemélyes tábla bírája. Ő szerezte Micskét, melyhez 15 faluban kisebb-nagyobb birtokrészek tartoztak. Fia Gábor 1757-73 I. alispán, másik fia György 1783-ban a vármegye táblabirája. A család Debreczenből, vagyis a czímeres nemeslevél szerzője Mihály testvérének, Györgynek ágából 1822-ben György és rokonai, továbbá 1831-ben Gábor, a hajduk káplárja igazolták nemességöket. Az újabb időben: Miklós a 16. honvédzászlóalj főhadnagya (1848); Ágoston 1872-ben a vármegye III. alispánja, később tíz évig Szilágy vármegye főispánja, Ágoston (1865-1878) és Ödön (1881-1896) országgyűlési képviselők. A család Alsó- és Felső-Dernán, Micskén, Tótiban, stb. más vármegyében is birtokos.
Czímer: 1642. évi: kékben, zöld alapon, jobbjában buzogányt, baljában liliomot tartó, kétfarku oroszlán, előtte a földből kinövő rózsa látható. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán. 1691 évi: hasított paizs. Elől veresben arany liliom s alatta arany rózsa. Hátul: az 1642-iki czímeres levélben leírt oroszlán. Sisakdísz: az 1642. évi czímerlevél szerint. Takarók: kékarany-ezüstvörös.
Baranyi.
Baróthy. (Baróthi és csik-szent-tamási). B. aliter Szabó István, Apaffy Mihály fejedelem udvari papja 1675-ben nyert nemeslevelet. Eredetileg Kolozs vármegyéből származik s onnan terjedt Szilágy, Középszolnok és Bihar vármegyékbe, az utóbbi helyen 1828-ban hirdettette ki nemességét. Tagjai közül: István és József, derékszéki birák Zilahon, (1810-20): Pál 1848-ban a nagyváradi rögtönitélőszék birája. Elek 1848-49-ben honvédfőhadnagy, utóbb csendbiztos. László 1848-49. honvédőrnagy Bem hadseregében († 1885). Sándor, jelenleg ügyvéd, Ákos, jelenleg városi főorvos Nagyváradon. Béla debreczeni kir. törvényszéki biró. Czímer: Kékben, zöld alapon, veres csuhás, fiatal pap, mindkét kezében nyitott könyvet tartva olvas. Takarók: kékarany-veresezüst. (Sisakdísz: hiányzik.)
Baróthy.
Bartos (Albisi). Albisi Bartos Mihály és fiai 1703. április 23-án nyertek czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól, mely 1703. április 23-án hirdettetett ki Háromszékben. Nemessége 1786-ban igazoltatott.
Bartos (Szigeti). Bartos György és fiai: István, Tamás, János, József és ennek fia Mihály 1611-ben nyertek nemességet Báthori Gábor fejedelemtől, mely Máramaros vármegyében 1612-ben hirdettetett ki. A család Máramaros-Szigeten telepedett le, honnan előnevét írja és a hol utóbb 1792-ben és 1832-ben igazolta nemességét. Gábor és Farkas testvérek a XIX. század elején jöttek Biharba; itt 1836-ban nemességük meghirdettették. - Gábor fia Gábor Sásteleken, Farkas pedig Biharon volt birtokos. - Gábor fiai: Gyula és Gábor. - Gyula fiai: Gábor, András, Emil, Adorján és Gábor fia: Gábor jelenleg Jákó Hodoson és Sásteleken birtokosok. - Adorján Bihar vármegye tb. aljegyzője.
Bay (Álmosdi). Bay Péter és fia Mihály 1630-ban nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, mely 1639-ben Borsod vármegyében hirdettetett ki.
Czímer: veresben, hármas halom középsőjén, leveles koronán könyöklő, balra fordult, szablyát tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst. (Eredeti arm. a vármegyei levéltárban).
Bay (Ludányi). Nógrád vármegyéből származik. Első ismert őse Barnabás 1453-ban. Ignácz 1549-ben czímeres levelet nyert I. Ferdinánd királytól. Tagjai közül: Ferencz (1800) hétszemélynök, György 1830-ban a Csomai előnevet nyeri. A család 1885-ben telepedett a vármegyébe. 1848. előtt Nyír-Madán (Szabolcs vármegye) birt földesúri joggal.
Czímer: kékben, leveles koronából kinövő, balra fordult fehér egyszarvú, lábával három águ rózsát tartva, 621melyek közül a középső veres, a két szélső fehér. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kék-ezüst.
Bay.
Bassel. (Papmezői) Bassel József szentgyörgyi polgár 1821-ben nyert czímeres nemeslevelet. Bassel József a XIX. század első felében egész Papmező helység földesura volt. József és Ferencz 1844-ben Mezey-re változtatták nevüket.
Becsüs (Váradi). Becsüs János és fia Gáspár 1608. június 1-én nyertek czímeres nemeslevelet Báthori Gábor fejedelemtől, mely ugyanazon év julius havában hirdettetett ki a vármegyében.
Bekk (Bökönyi). Bekk Pál II. József császár idejében telepedett le Szabolcs vármegyében s 1799-ben bökönyi előnév adományozása mellett Bököny helységre nyert adományt, ezen kívül Bihar vármegyében Bályok, Esküllő és Kalota helységekben bírt földesúri joggal. Családja egyetlen leányával magvaszakad. A birtokot a Degenfeld grófok örökölték.
Belényesy Belényesi Márton fia, István 1597. augusztus 10-én nyert czímeres nemeslevelet Báthori Zsigmond fejedelemtől. Utolsó tagja István a XIX. század elején halt el.
Czímer: kékben, hármas zöld halom tetején haladó arany griff, felemelt jobbjában írótollat tartva. Sisakdísz: haladó griff, jobbjában babérkoszoruzott szablyát tartva. Takarók: Kékarany-veresezüst..
Beliczay I. (Bajczai). Nyitra vármegyéből származik. B. György, Szakolcza város tanácsosa, 1642-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. A család idővel Barsba, majd Csongrádba költözött, hol 1777-ben és 1827-ben hirdettette ki a nemességét. B. Mihály 1779-ben Békés vármegyében telepedett le. Mihály fia I. József (született 1745. † 1824) Békés vármegyében szolgabíró és 1796-ban országgyűlési követ. Ennek fia II. József (1810-28) vármegyei főpénztáros. Ennek fia: István (1876-1889) Békés vármegye főispánja.
Czímer: veresben, borostyánágból kiemelkedő s borostyán-koszorut tartó hiuz. Sisakdísz: koronás buzogányt tartó paizsalak. Takarók: Kékarany-veresezüst.
Beliczay.
Beliczay II. (Jeskófalvi). B. Ádám alias Nemes 1672. márczius 7-én nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytók, mely 1672-ben hirdettetett ki Turócz vármegyében. A család nemességét 1755. november 7-én Bars, 1680 és 1776-ban Nyitra vármegyében hirdette ki. Tagjai közül: Miksa 1837-ben Bihar vármegye alispánja; József belényesi főszolgabíró (1803); Ferencz 1844-ben szintén főszolgabíró, Sándor jelenleg belényesi főszolgabíró és a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa.
Czímer: Hasított paizs Elől: veresben, a vágási oldalra támaszkodó fekete sas, hátul: hármas zöld halom középsőjén álló, jobb lábában golyót tartó természetes daru. Sisakdísz: a daru. Takarók: kékarany-veresezüst.
Beőthy. (Bessenyői és örvéndi). Régi család, melynek tagjai sorából László 1447-ben a budai országgyűlésen Bihar vármegye követe volt. A család XV-XVII. századbeli tagjairól nincsenek adataink. Mihály 1703-ban Nagy-Marja birtokosa. Mihály, Imre testvérével együtt 1725-ben Tamási és Nagy-Marja birtokokba iktattatik. Az 1732-iki összeírás szerint Henczida birtokosa. 1760-ban Bihar vármegye alispánja. Fiai: Imre hétszemélynök († 1830); János alispán (1783), (†1786); László, a Kálnoky-huszárezredben ezredes, később (1804) Bihar vármegye alispánja. Fiai: László 1804-ben hadnagy, ennek fia Algernon országgyűl. képv. († 1900). László testvére: Ödön (született 1796, † 1854); fia: Ákos, volt országgyűl. képviselő, Illyén birtokos. A fenti János († 1786) a henczidai ágat alapította. Fia: Kálmán 1804-ben hadnagy, ennek fia: Andor (1879-93) Bihar vármegye alispánja; fia László, a vármegye jelenlegi főispánja. Imre hétszemélynök fiai közül: Ferencz 1804-ben kapitány, Károly ugyanekkor hadnagy az Eszterházy-gyalogezredben. Rangemelés: B. Mihály testvérének Imrének unokája: Imre († 1836. márczius 18-án) grófi rangra emeltetett, ágának azonban magvaszakadt.
Czímer: Kékben, arany-leveles koronán könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar, a kard hegyét zöld koszoru övezi. Sisakdísz hiányzik. Takarók: Kékarany-veresezüst.
Beőthy.
Bereczky. (Kolosnémai). B. Gergely 1654-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, mely Győr, Komárom és Heves vármegyékben hirdettetett ki. Tagjai közül György és Sándor 1798. szeptember 14-én igazolták a legfelsőbb helyen nemességöket. József 1820-ban telepedett Bihar vármegyébe, 1820-42-ig a nagyváradi káptalan tisztje. Géza jelenleg Jankafalván és Ér-Kenézen birtokos.
Czímer: Kékben, zöld alapon álló veresruhás magyar vitéz, balját csipőjén nyugtatja, jobbjában szablyát villogtat. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Bereczky.
Bernáth. (Bernáthfalvi és sztrippai). Abauj vármegyéből, Bernáthfalva helységből származik. A XVI. század elején András és Ferencz tünik fel, a kikkel a család két ágra szakad. 622András fiai: Bereczk, János, István és Lukács 1563. október 3-án nyernek nemesség-újítást és egyúttal ősi birtokukra: Bernáthfalvára királyi adománylevelet. Csak István ága virágzik. Utódai közül: III. János 1706. Zemplén vármegye követe Rákóczynál. Fia IV. János (1733). Ennek fiai: József (1787-1803) udvari tanácsos és a hétszemélyes tábla ülnöke. Ferencz Zemplén vármegye alispánja (1785-1790). III. János másik fia IV. László, kinek fia V. László 1770-ben Zemplén vármegye főjegyzője. A család sztrippai ága a XVIII. század végén költözött Bihar vármegyébe, hol Köbölkuton, Ér-Mihályfalván bírt földesúri joggal s Középes felét bírta. Ez ágból származott: József 1841-ben a vármegye alispánja és 1848-ban a székelyhídi kerület országgyűlési képviselője, Gedeon 1848-ban a bihari II. nemz. zászlóaljnál százados. Jelenleg Vincze özvegye Köbölkuton, István Hosszú-Pályiban bírtokos.
Czímer: kékben, törzsétől szakított veres mezü férfi láb, arany félczipőben. A térden felül arany-markolatu véres görbe kard van beütve. Sisakdísz: felfelé álló, veres mezü, egy pallost ferdén tartó kar. Takarók: veresezüst-aranykék.
Bessenyey. (Nagybessenyei). A Szalók nemzetségből származik. Heves vármegyéből idővel Zemplén, Szabolcs és Bihar vármegyébe költözött át. (A családra vonatkozó adatokat l. a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben.) B. György (született 1747, † 1811), a magyar irodalom egyik úttörője, 1785-ben Puszta-Kovácsiba költözött, hol haláláig tartózkodott. Mihály jelenleg Erdő-Gyarakon birtokos.
Berzsenyi. (Nagyidai). Berzsenyi György, Mihály és Katalin 1629. augusztus 31-én nyertek nemességújitást II. Ferdinánd királytól. A családfő II. Györgygyel kezdődik, a ki 1690-ben Szabolcs vármegyéből Abaujba költözött. Unokája: József 1754-ben hirdettette ki nemességét Szabolcs vármegyében. Ennek fia: II. József 1780 körül Bereg vármegyében lakott. A család idővel Biharban is szerzett birtokokat. A XIX. század első felében Herpály és Szt.Kozma pusztán bírt földesúri joggal.
Czímer: kékben, zöld dombon nyugvó leveles koronából kinövő, egyenes kardot tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: három, egymással keresztben fekvő nyilat markoló arany-griff. Takarók: Kékarany-veresezüst.
Bethlen. (Iktári és bethleni gróf). A család eredetére vonatkozó adatokat, a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A család a XIX. század első felében Széltarlón bírt földesúri joggal. B. Olivér a 10. nemzetőri zászlóalj főhadnagya. Aladár élesdi földbirtokos.
Bige. (Nagyszántói). A család II. Ferdinánd királytól 1627. jun. 26-án nyert czímeres nemeslevelet. A család a XVII. század folyamán Erdélyből Heves vármegyébe telepedett, melynek bizonyítványa alapján 1759-ben nemessége Bihar vármegyében is elismertetett. 1755-től kezdve már Nagy-Szántón volt birtokos. Tagjai közül: György 1688-ban Tököly Imre főtisztje, a kit ura, Nagy-Váradról történt eltávozása alkalmával, helyetteséül hátrahagyott. Márton 1811-ben ord. fiscalis. Károly 1848. előtt a vármegyei ellenzék kiváló tagja, 1848-ban főszolgabiró. Gyula jelenleg kir. itélőtáblai bíró; György tb. főszolgabíró Nagy-Váradon.
Czímer: kékben, kisdedeit vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos, könyöklő kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Bige.
Bieleczky. (Bieliczky, janinai.) Ősrégi lengyel eredetü család, melynek több tagja a XVIII. század elején hazánkba telepedett. József 1785-ben nyert czímeres nemes levelet. Tagjai közül: Vilmos jelenleg szolgabíró.
Czímer: Hasított paizs. Elől: egy, három hatszögű arany csillaggal megrakott, kék haránt gerendával vágva. Felül: veresben, arany buzakéve, alól aranyban, zöld alapon szaladó természetes kos. - Hátul: kékkel és ezüsttel vágva, felül: zöld galyat tartó, repülésre kész galamb, alól: hármas havas tetején álló fekete kőszáli kecske. Sisakdísz: 1-1 hatszögü arany-csillaggal megrakott, kék szárny közt kinövő paizsbeli kecske. Takarók: kékarany-veresezüst.
Bieleczky.
Bocskay. (Kis-marjai.) A Baksa nemzetségből származik. Első ismert őse Simon ispán, harmadik fia Dienes (1271-85.) Ennek fia Gergely az 1329-iki osztály alkalmával Ágócsot kapta. Fia, László (1329-76), még atyja után Ágócsi-nak írja magát. Ennek unokái: Mihály és János a XV. század közepén már a Bocskay nevet viselik. Jánosnak fia Dénes, ennek fia György (1478), ennek négy fia közül Simon (1493), a kismarjai ág alapítója. Ennek fia György, Miksa király tanácsosa († 1751) kinek két fia volt: III. Miklós (1606) és István (sz. 1557 † 1606) előbb váradi kapitány és Bihar vármegye főispánja, 1605-ben Erdély fejedelme, gyermekei nem maradtak. III. Miklós fia valószínüleg Gábor volt, a ki 1616-ban halt el 21 éves korában. A kismarjai ág ezzel kihalt. Simon testvérétől, II. Gergelytől (1548-72) származott bocskói ág utolsó fisarja: V. István († 1672.) Zemplén vármegye főispánja.
Czímer: 1418. márczius 19-én Zsigmond király által adományozva: kékben, ágaskodó arany oroszlán, melynek arczát és jobb szemét egy vetőnyíl szúrja keresztül. Sisakdísz: 623paizsalak. a paizsot, hátán veres kereszttel diszített sárkány övezi.
Bócz (másként Botz, köpeczi és kiskéri.) A család tagjai már a XVI. században az erdélyi fejedelmek alatt harczoltak. Tamás és Imre 1599-ben a havasalföldi hadjáratban estek el. István és gyermekei Apaffy Mihály fejedelemtől, 1677. máj. 21-én nyertek czímeres levelet, mely Háromszéken 1677. szeptember 1-én hirdettetett ki. A czímerszerző István fiai 1713-ban osztoztak a köpeczi birtokon. Idővel a család átszármazott Nyitrába, hol Kis-Kér és Apátur-Kér helységekben volt birtokos. Egy ága a XIX. század első felében Bihar vármegyébe telepedett le. Tagjai közül Alajos a pécsi, Géza a nagyváradi kir. tábla bírája. József tb. megyei főorvos Nagy-Enyeden.
Czímer: kékben, zöld alapon, hegyével felfelé álló tőrt tartó, hónaljtól szakított könyöklő pánczélos kar. Takarók: Kékarany-veresezüst.
Bócz.
Bónis. (Tolcsvai). Zemplén vármegyéből származik. A család eredetére és leszármazására vonatkozó adatokat a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben közöltük. Az 1754-55. évi orsz. összeírásban Mihályt, Mátyást, Márton özvegyét, Jánost, Istvánt és Ferenczet találjuk Bihar vármegye nemesei között. Köbölkuton bírt földesúri joggal.
Bónyi (Bonyhi és kállai.) Erdélyből származik, hol 1664. márczius 25-én Apaffy Mihály fejedelemtől nyert czímeres nemeslevelet. Később Szatmár-megyébe telepedett, a hol Amaczon volt birtokos. A 40-es években jött Biharba. Tagjai közül Adorján jelenleg margittai közjegyző, Antal kéczi görög-katholikus lelkész, György dévai járásbíró, Bertalan endrédi lelkész.
Bölöny. (Nagy-bölöni). Eredetileg Erdélyből a Székelyföldről származik, honnan Szilágy vármegyébe szakadt, és itt Szakácsi helységben birt földesúri joggal. Első ismert őse Illés a XV. század elején. Fia: Péter (1459), ennek utóda: Gáspár (1604-23) kanczelláriai titkár. Ádám 1776-ban Kraszna vármegye perceptora volt. Menyhért Közép-Szolnok vármegyéből 1847-ben Bihar vármegyébe költözött. Tagjai közül: Menyhért 1845-ben Bihar vármegye táblabírája, Sándor 1878-84-ig orszgy. képviselő, Ödön orszgy. képviselő, György főszolgabíró Bihar vármegyében, József ugrai birtokos, a kolozsvári nemzeti szinház volt intendánsa.
Czímer: kékben, zöld alapon buzogányt tartó, pánczélos könyöklő kar. Sisakdísz: hatszögü arany-csillag. Takarók: kékezüst-veresezüst.
Bölönyi.
Bors. (Borsodi, báró.) A csík-szentkirályi B. családból származik. Egyik tagja, Frigyes, Németországba szakadt. Mint csász. kir. udvari ügynök, 1802. szept. 1-én birodalmi nemességre, az osztrák lovagi rendbe vétetett fel, 1832. máj. 19-én osztrák bárói rangot nyert. Hasonnevü fia, szász herczegi tanácsos, visszaköltözött Magyarországba s a biharvármegyei Tamásdát szerezte meg. Ennek fia Frigyes (sz.: 1839) jelenleg Tamásda és Nagy-Kemény birtokosa.
Czímer: négyelt paizs szivpaizszsal. Ebben: kékben, arany-ruhás szemközt fordult szűz, lebegő szőke hajjal, fején zöld koszorú, felemelt jobbjában egy csomóban öt aranypálczát, leeresztett baljában arany-halat tart. A nagy paizs: 1. feketével és ezüsttel hasítva, melybe egy alulról jövő, ezüsttel és feketével hasított ék nyúlik, mely a hasítási vonalon, természetes gyümölcscsel megrakott borscserjével van megrakva, 2 kékben, befelé fordult arany-oroszlán, jobbjában zöld koszorút, baljában arany-mérleget tart, 3. kékben, term. habokból kiemelkedő szirén, szőke hajjal, jobbjában arany-kulcsot, baljában arany-halat tart, 4. feketében jobbharánt dőlt fekete-keresztes ezüst-zászló. Három sisak. Sisakdíszek: I. (középső) kinövő szírén, II. négy (ezüst-fekete-aranykék) toll, III. paizsbeli zászló. Takarók: feketeezüst-kékarany. Paizstartók: két arany oroszlán.
Böszörményi. (Böszörményi-Szabó) Mihály és István 1646-ban nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, mely 1647-ben Szabolcs, 1727. és 1776-ban Bihar vármegyében hirdettetett ki. Az 1754-55. évi orsz. összeírásban Bihar vármegye nemesei közé István van felvéve. Nemessége 1803. február 19-én a legfelsőbb helyen is elismertetett. Tagjai közül: Mihály 1848/49. nemzetőr; József 1866-ban a Klapka-légio hadnagya; László országgyűlési képviselő († 1869).Géza jelenleg ügyvéd Nagy-Váradon.
Czímer: kékben, zöld dombon ágaskodó természetes farkas, előlábaival egyenes kardpengét tartva. Sisakdísz: zárt fekete sasszárny. Takarók: kékarany-veresezüst.
Böszörményi.
Bozóky. (Bozóki.) Hont vármegye hasonnevü helységéből származik. Bozóky György és neje Mészáros Erzsébet, valamint fiai 1669. jun. 29-én nyertek czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. 1868-ban költöztek Nagy-Váradra, hol Alajos jelenleg jogakadémiai igazgató.
Czímer: kékben, hármas zöld halom, leveles koronán veres mezü, egyenes kardot tartó kar, a kard hegyén levágott török fő, pengéjét zöld koszoru övezi. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Buday. (Bölcsei). Őséül a hagyomány Magyar Balázst tartja, a ki a biharvármegyei Bölcse helységét, (most Bölcsi puszta) nyerte Mátyás királytól. Közelebbi adataink azonban csak a XVII. század második felétől kezdődőleg vannak e családról. Főleg a törökök kiűzetése után kiváló szerepet visz Bihar vármegye közéletében. István (1688-1711) első alispán, ennek fia Zsigmond, fiai: Zsigmond (1725-30) Bihar vármegye alispánja 624és 1729-ben követe. István (1741-46) szintén a vármegye alispánja, ennek fia László előbb testőr, 1778-83. Bihar vármegye II. alispánja, azután Ung vármegye alispánja, 1806-ban kir. tanácsos. Fiai: Imre Bihar vármegyében aljegyző, János 1806-ban Ung vármegye táblabírája. - Az 1755. évi összeírásban a következő tagjai szerepelnek: Ferencz, György, Imre, Istvánné, László, Péter. A család Magyar-Homorog helységben bírt földesúri joggal.
Budaházy. Az 1755. évi összeírásban Dániel nevü tagjával találkozunk. A család a XIX. század első felében Sámson helységen és Andaháza pusztán bírt földesúri joggal.
Bujanovics. (Ágteleki). Szabolcs vármegyéből származik, előnevét Ágtelek szabolcsvármegyei helységtől veszi, hol a XIX. század közepén még birtokos volt. Idővel átszármazott Bihar- és Zemplén vármegyékbe is. Tagjai közül: Károly (1787-1810) a m. kir. kanczelláriánál hites ágens. Fia: Ede († 1855) jeles gazdászati szakíró. Bujánovics Ágoston (1810-20) szintén udvari agens, Ernő 1848. előtt a m. kir. helytartóságnál titkár. Gyula 1848 előtt az eperjesi kerületi tábla jegyzője. A család a XIX. század első felében Ér-Tarcsán bírt földesúri joggal. Jelenleg Ér-Mihályfalván birtokos.
Bulyovszky. (Dulitzai). Turócz vármegyéből származik, s tagjai 1815-ben Nógrádban hirdettették ki nemességöket. János 1816-ban Hevesbe szakadt, hol nemessége elismertetvén, vármegyei esküdtté választatott. II. János 1830-ban már Poklostelken és Terjén birtokos. János 66 éves korában mint főhadnagy a Vasváry-féle csapatba lépett s Marisellnél az oláhok által felkonczoltatott. Hasonnevü fia a veres-sapkás zászlóaljban főhadnagyságig emelkedett. József jelenleg Nagy-Várad város polgármestere.
Czímer: kékben, zöld alapon álló, hatágu arany-csillagtól kísért magyar vitéz, jobbjában szablya, balját csipőre teszi. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Bulyovszky.
Bunyitay. Zemplén vármegyéből származik, 1797-ben Lasztóczon birtokos. Tagjai közül: B. Vincze jelenleg nagyváradi lat. szert. apátkanonok, jeles történetíró.
Czímer: kékben, zöld alapon kardot tartó, arany-oroszlán. Sisakdísz: repülésre kész természetes daru. Takarók: kékarany-veresezüst.
Buzássy. A XIX. század első felében Nyitra vármegyében találjuk. Ferencz, 1810. körül füzesgyarmati birtokos. II. Ferencz, 1831-32-ben vármegyei jegyző. Albert jelenleg állami főmérnök Nagyváradon, fia István és Barabás.
Czímer: - Sisakdísz: szablyát tartó könyöklő kar.
Blaskovich (Ebeczki). Alapítója: Sámuel, 1712. június 6-án nyert czímeres nemeslevelet. Utóda Pál, 1772-ben huszárkapitány, később tábornok († 1803). Fia: I. József, ennek fia: Bertalan (1794-1858); fia Sándor Gyapjut bírta. Ennek fia: II. Sándor, jelenleg országgyűlési képviselő. A család 1839. táján vette meg Pánt pusztát, ezenkívül Jánosd helység fele részét bírta.
Czímer: kékben, hármas zöld halom közepéből kiemelkedő három rózsaág, egy-egy piros rózsával. Sisakdísz: görbe arany-kürt fölött a paizsbeli rózsák. Takarók: kékarany-veresezüst.
Chernel (Csernelházi). A család eredetét a Vas vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. II. György (1638) fiai közül: II. Bálint, III. György Abauj vármegye alispánja és III. Pál az u. n. tiszavidéki ágat alapították. III. Pál, leányágon Bihar-, Máramaros- és Ung vármegyében több jószágot örökölt; fia IV. Pál, ennek unokája László, 1759-ben táblabíró. A család a XIX. század első felében Álmosdon és Csokajon bírt földesúri joggal.
Csáky (Körösszegi és adorjáni gróf). A család eredetét a bevezetésben ismertettük. A családot György (1402) szatmári és ugocsai főispán fia, Ferencz, (1440-61) Bihar vármegye főispánja terjesztette tovább. A jelenlegi virágzó ágak őse, István (sz. 1638, †1699) országbíró, kinek 23 gyermeke közül: Zsigmond tárnokmester (†1738) az első, vagyis erdélyi Tamás ezredes a második, mely kihalt és György tábornok (†1741) a harmadik, vagyis szepesi ág őse. A család tagjai sorából, tekintettel a vármegye történetére, a következőket emeljük ki:
Ferencz (1461) Bihar vármegye főispánja; II. Gergely, Báthori Zsigmond tanácsosa (1595); György Szigetvár védelmében esett el (1566); Pál, Fráter György meghitt embere, Szamos-Ujvár kapitánya (1551), majd János Zsigmond (1562) és Békes híve (1575); Dénes, Báthori Kristóf főudvarmestere (†1587 előtt); VII. István (†1605) Báthori Zsigmond udvarnoka; VIII. István (1603-62) Kolozs vármegye főispánja, Bethlen halála után az erdélyi kath. párt feje, 1644-ben tárnokmester, négy fia közül Istvántól származik a család maig virágzó ága; X. István (1635-1699) Bereg vármegye főispánja; Imre (sz. 1672, †1732) egri kanonok, 1703-tól váradi püspök, 1717-ben kalocsai érsek s Bihar vármegye főispánja; István (1667-1720), 1699-től haláláig Kolozs vármegye főispánja, másik István, Ugocsa vármegye főispánja, 1706-ban a szécsényi gyűlés után a hadiszertár biztosa, 1712-ben főpohárnokmester, Miklós (1698-1757). 1720-ban szent-jobbi apát, majd váradi kanonok és püspök; István 1700-1702-ben iktattatott be újból Adorján, Margitta és Szalárd birtokokba, melyeket a török invázió alatt mások foglaltak el. Jelenleg a család közös birtokai: Körösszeg és Körösszeg-Apáti; a hitbizomány tulajdona: Komádi, Magyar-Homorog, Mező-Keresztes 625és Berek-Böszörmény, melynek haszonélvezői: Kálmán (sz. 1836) cs. és kir. kamarás, fia Adorján (sz. 1865); Jenő (sz. 1840) volt cs. és kir. főhadnagy. Rangemelés: a család egyik ága 1560-ban, a másik 1655-ben grófi rangra emeltetett; III. Ferdinánd király 1638-ban kelt oklevele értelmében "Szepes vármegye örökös főispánja" czím illeti meg a családot.
Czímer: kékben, nyakánál levágott, vérző, szakállas tatárfő, prémes veres süveggel, melynek csúcsa hátra csüng. Sisakdísz: paizsalak.
Csáky. gróf.
Csanády I. (Nagy-Kereki). A család eredete még eddig nincs kellőképp tisztázva. A hajduvilágban tünik fel. Az egykor Bocskay tulajdonát képezett nagy-kereki várkastély birtokosa volt, mely a hagyomány szerint, a fejedelem családjával való atyafiság révén került a család birtokába. Cs. Sámuel özvegye Hodossy Klára 1794-ben Kereki és Ártánd birtokokra vonatkozó új adománylevélért folyamadott. A család 1848 előtt: Nagy-Kerekin, Álmosdon, Herpályon és Mező-Telegden bírt földesúri joggal. Tagjai közül kiemeljük a következőket: I. Sámuel 1711-1734-ig, II. Sámuel 1734-1777-ig, III. Sámuel 1777-90-ig, hajdukerületi kapitányok. Sámuel a székely lovasságnál alezredes a XVIII. század végén. Fiai: József (1806) alezredes a nádor-huszároknál. Imre insurg. kapitány (1809); Sándor 1848-ban főszolgabíró, 1861-1892-ben országgyűlési képviselő (†1892); István 1848-49. honvédőrnagy, szabadcsapat-parancsnok; Ferencz Vértesen birtokos.
Czímer: kékben, víz fölött hármas lépcsőn álló oszlopon, természetes színü, zöld-sárga papagáj, csőrében veresköves gyűrüt tart. Sisakdísz: paizsbeli papagáj. Takarók: vörösarany-kékezüst.
Csanády.
Csanády II. Cs. István és neje Czeglédy Kata, valamint gyermekeik 1690-ben nyertek czímeres nemeslevelet. E családból Sámuel hajdukapitány 1711-ben igazolta nemességét. A család tagjai 1785-ben Bihar vármegye előtt bemutatták a Szabolcs vármegye által 1783-ban kiállított nemesi bizonyítványt.
Csanády III. Cs. András, neje Dorottya és fia Pétrer 1629-ben nyertek czímeres nemeslevelet II..Ferdinánd királytól, mely 1630-ban hirdettetett ki. Péter fia István és ennek fiai Sámuel és Péter a VII. század végén Szabolcs vármegyéből Biharba költöztek, hol nemességök 1801-ben újolag kihirdettetett és a helytartótanács által is elismertetett.
Csanády IV. Bihar-Püspökiben lakó Cs. Mihály és fia Mihály, továbbá István és Péter, végül id. István és Sámuel az 1764-ben tartott tanúvallomások alapján 1765-ben igazolták nemességüket.
Csapó (Ecsedi). Szatmár vármegyéből származik. Tagjai a XVI-XVII. század folyamán az ecsedi várban katonáskodtak. Pál 1655-ben nyert nemességujító czímereslevelet. A család idővel Zemplénbe telepedett, majd a vármegye által 1781-ben kiállított bizonyítvány alapján Ferencz perczeptor és gyermekei Bihar vármegyében hirdettették ki nemességöket, mely 1806-ban a vármegye által elismertetett. A család Váncsod, Földes, Sáp, Gáborján, Szomajom puszta, Szakál és Homorog helységekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Lajos 1848-ban a sárréti járás főszolgabírája; II. Ferencz, a vármegye főpénztárnoka volt.
Czímer: kékben, zöld dombon, leveles koronából növő és a paizs felső jobb sarkában hatszögű kinövő arany-csillag, a bal sarokban pedig ezüst félholdtól kísért fehér egyszarvu. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyöklő, pánczélos kar, melyen pelikán áll, s jobbjában hajánál fogva véres főt tart. Takarók: kékarany-veresezüst.
Csapó.
Csatáry. E családból János a XVII. században sarkadi kapitány volt s ott birtokokat is szerzett. Az 1721-iki tanúkihallgatás szerint a család ott nemesi kúriával bírt. Nemességét 1839. október 10-én igazolta. A család jelenleg is virágzik Sarkadon.
Csengery. Szatmár vármegyéből származik. Őseit a szatmári várjobbágyok közt kell keresnünk. 1330-ban Róbert Károly király Cs. Péter fiait: Miklóst és Jánost a szatmári vár jobbágysága alól felmentvén, Rosteglicz helységet adományozta nekik. A család idővel Zemplén, Abauj és Bihar vármegyékbe költözött. Az 1755. évi összeírásban Gergely nevével találkozunk. A bihari ágból Antal a XIX. század első felében keresett ügyvéd Nagyváradon. Fia Antal (sz. 1822, †1880) 1848-ban belügyminiszteri osztálytanácsos, nemzetgazdasági és történettudományi iró, Imre 1848-ban Bihar vármegye főjegyzője, 1865-69. országgyűlési képviselő, Albert 1865-68-ban országgyűlési képviselő. A család Csokaj helységben bírt földesúri joggal.
Darvassy (Darvasi és földesi). D. Ambrus, Pankota praefectusa, valamint testvérei, János, László és Erzsébet 1563. deczember 13-án nyertek czímeres nemeslevelet. A család a biharvármegyei Darvasról származik, honnan nevét vette, mely helységen kívül még Földesen, Nagy-Szalontán, Berettyó-Ujfaluban, az orosi és a csiffi pusztákon volt birtokos. E családból Mihály, János, István és Gergely 1783-ban igazolták nemességöket, mely a királyi könyvekbe iktattatott. Tagjai közül: Lajos jelenleg városi tanácsos Nagyváradon.
Czímer: Ezüst-vonallal vízszint vágva. Felül kékben, a paizs két felső sarkában egy-egy zöld száru, 2 zöld leveles veres rózsa. Alul veresben, zöld téren ágaskodó arany 626oroszlán, jobb előlábával darutollat tart. Sisakdísz: görbe kardot tartó arany-oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Darvassy.
Degenfeld-Schomburg gróf. Aargauból ered, honnan Württembergbe és Baden nagyherczegségbe származott. 1625. január 27-én a birodalmi báróságot kapta. 1713. április 13-án D. Kristóf Márton grófi rangra emeltetett, neje, Schomburg herczegnő, családjának utolsó sarja volt, miáltal a két család neve egyesültetett. Miksa Kristóf 1810-ben magyar grófi rangot nyer. A fenti Miksa Kristóf birodalmi tanácsos (†1816) fia: Ottó Kristóf (sz. 1801 †1849) Közép-Szolnok vármegye főispánja; ennek fia József (sz. 1847) Hajdu vármegye és Debreczen sz. kir. város főispánja, jelenleg Széltallón birtokos.
Czímer: vágott és kétszer hasított paizs, középpaizszsal és szivpaizszsal. Ebben kékben ezüst sas. Középpaizs négyelt: 1. és 4. kék paizsláb felett veressel és ezüsttel négy koczkára osztva. 2. és 3. veressel és ezüsttel, a felső bal sarokból haránt vágva, benne egy zöld papagáj, arany nyakkarikával. Nagy paizs: 1. és 6. ezüstben fekete paizs, ebben kis aranygyűrű, cleve-kerékkel körülvéve. 2. veresben fehér lovon, arany pánczélos vitéz, felemelt jobbjában bárdot tart. 3. és 4. veresben hat (3 : 2 : 1) alul kerek ezüst paizs. 5. feketében három (2 : 1) egyenszáru ezüst-kereszt. Jelmondat: Quo Pia Fata vocant.
Degenfeld-Schomburg. gróf.
Derekassy, máskép Bodnár János 1803-ban nyert czímeres nemeslevelet. 1848 előtt Krancsesd helységben bírt földesúri joggal.
Czímer: aranynyal és veressel hasított paizs, alulról fölfelé nyúló kék ékben szelve, abban hármas zöld halmon szőlővenyige. Elől fehér kereszttel megrakott veres pólya, hátul kardot tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: szőlőfürtöt tartó arany oroszlán. Takarók: kékarany.
Dobsa I. (Rotaresti). D. Sámuel makói kereskedő 1836. január 28-án nyert czímeres nemeslevelet. D. Samu 1840 körül Rotaresten birt földesúri joggal.
Dobsa II. D. István és gyermekei, valamint testvére Ferencz és ennek családja 1722. január 16-án nyertek czímeres nemeslevelet.
Dobozy. (Kis-szántói és dobozi). A XV. század végén tünik fel. 1492-ben D. Mihály, András, Benedek és Sebestyén, Doboz fehérvármegyei helységre nyertek adományt. A mohácsi vész után a család szintén elhagyta ősi fészkét. Sebestyén 1598-ban a váradi várban katonáskodott, majd 1603-ban nőül vevén Nyüvedi Annát, Bihar vármegye birtokosai közt foglalt helyet, majd birtokát odahagyva, Debreczenbe költözött, hol 1616-ban tanácsossá választván, ebbeli minőségében 16 évig működött. Fia: István Debreczen város bírája (1652 †1689). Fia: II. István (született 1657, †1710), városi tanácsos volt. D. Gábor, Sebestyén, István, Mihály és János 1622-ben nyertek czímeres levelet, majd 1626-ban Kis-Szántó községre adományt, mely fejedelmi kiváltság-leveleket I. Lipót király 1693-ban megerősítette. A család tagjai sorából a költők által is megénekelt s a történetben is örökké emlékezetes nevet vívott ki Mihály, a ki a mohácsi csata után szerte száguldozó török martalóczok elől menekülve, a Vértes-erdőségen levő Marótnál nejét leszúrva, a törökök közé rohant, a hol halálát kereste és találta. Az újabb korban: Lajos az 1809. évi bihari nemesi felkelő sereg parancsnoka. Mihály 1848-ban követ, majd országgyűl. képviselő. István 1848-ban lovas nemzetőr, majd honvédőrnagy, Miklós (1868-89) Bihar vármegye főjegyzője. Ede (1868-71) szolgabíró, Kálmán (sz. 1862) főszolgabiró. A család Ér-Semjén, Bojt és Vajda helységeknek volt földesura.
Czímer: kékben, hármas halom középsőjén ballábán álló fekete ölyv, jobbjában 3 buzakalászt tart. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: veresezüst.-kékarany.
Dobozy.
Domokos. (Szalakapolcsi). Zala vármegyéből származik. Mihály és Miklós 1760-ban már Biharból igazolják nemességöket. D. Lőrincz (sz. 1761. †1825) Bihar vármegye főjegyzője (1803 †1811) és aranysarkantyús vitéz. Kóly helységben volt birtokos, ezenfelül Bodóháza pusztán bírt földesúri joggal.
Dolinay. (Draskóczi). Bereg vármegyéből, Mező-Kászony helységből származik. Idővel Szatmár, majd 1750-ben Bihar vármegyébe költözött.
Czímer: kékben, a paizs felső jobb sarkában ezüst-félhold s a balsarokban hatszögű arany-csillagtól kísért, nyakán ezüst nyíllal átdöfött, felugró természetes 627szarvas. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Dőry. (Jobaházi báró). Sopron-megyei eredetü család, melynek őseit azok között a csáfordi várjobbágyok között kell keresnünk, kiket Nagy Lajos király 1360. márczius 23-án kelt, jelenleg is a család levéltárában őrzött oklevelében nemességre emelt. - A család legelső őse, kitől a leszármazás kétségtelenül kimutatható, a XV. század elején szereplő Benedek. A család tagjai hol Dörről, hol Jobaházáról nevezik magukat, később a XVI. század elején állandósul a jobaházi Dőry név. - A család egyik, jelenleg kihalt ága, mely később bárói és grófi rangot nyert, a XVII. században Gömör- és Borsod megyében szerepel. - A sopronmegyei ág legkimagaslóbb alakja, Dőry László, ki mint udvari ágens a XVIII. század elején Tolnamegyében jelentékeny birtokot szerzett s ezzel a család tolnamegyei ágának vetette meg alapját. Ez ágból származott báró Dőry József, Bihar-megye volt főispánja is, kinek atyja József, 1816. január 4-én magyar báróságot kapott. D. József, neje, szalakapolcsi Domokos Julia után Kóly helységbe bírt földesúri joggal.
Czímer: kékben, zöld alapon kétfarku, arany-oroszlán, jobbjában kardot, baljában 3 vörös rózsát tart. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kék-arany-vörös-ezüst.
Drágány az előtt Kiss (Mériei). Kiss Balázs 1699-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely 1702-ben és később 1791-ben, majd 1846-ban hirdettetett ki a vármegyében. A család Henczidán, Izsópallagán, Czéczkén, Robogányban és Lázurban volt birtokos. A D. családnevet, mériei Kiss Demeter a XIX. század első felében, nevelőatyja iránti hálából vette fel. Tagjai közül: József 1848-ban huszárhadnagy, Sándor 1848-ban huszárfőhadnagy, János 1848-ban szintén honvédhadnagy s utóbb törvényszéki bíró volt. Sándor körjegyző Vaskohn.
Czímer: kékben, zöld alapon arany nap és ezüst félholdtól kísért, pallost tartó kétfarku arany-koronás oroszlán. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Drágány.
Dráveczky. (Vinnai és dráveczi). Csehországból ered. Első ismert őse Skop János 1334-ben. Ennek fia Bogiszláv (1390-1410) prágai parancsnok. Fiai közül: Szaniszló, a ki Tluknak hivatott, tescheni kapitány. Ennek utóda tesinoveczi Tluk Menyhért 1543-ban a szepesvármegyei Drávecz stb. helységekre nyert adományt, tőle a család leszármazása megszakítás nélkül jön le. Tagjai közül: Sámuel (1602-31) Szepes vármegye alispánja. III. Gáspár Ung vármegye főjegyzője (†1765). Gáspár kerületi táblai ülnök (†1772), János (született 1770, †1842), a nemesi felkelő-seregben kapitány. József (1769-1830) vinnai birtokos, aranysarkantyús vitéz. József fiai közül: György (†1848) Vinnán, Gyula (†1863) Gálos-Petriben volt birtokos. Az utóbbinak fiai közül Gyula (született 1835) Gálos-Petriben, Béla (született 1837) Székelyhídon birtokos. Adorján kir. itélőtáblai elnök Szegeden. A család 1729-ben telepedett Bihar vármegyébe, hol Poklostelek helységre nyert adományt. Ezenkívül Gégényben és Gálos-Petriben bírt földesúri joggal. Rangemelés: Gábor cs. kir. alezredes 1779. április 12-én bárói rangra emeltetett.
Czímer: kékben, zöld alapon, arany virágtartóból kinövő hét természetes fehér liliom. Három sisak. Sisakdísz: I. aranynyal és kékkel váltakozva, vágott nyilt szárny közt veres kereszt. II. Balfelé fordult, görbe kardot tartó arany-oroszlán. III. Három (arany-kék-arany) strucztoll. Takarók: kékarany.
Draveczky.
Des Echerolles-Kruspér. (Rét-szent-miklósi). Az Echerolles család Francziaországból származik és a XIX. század elején telepedett le Nagy-Váradra. E. Károly, a Kruspér-család nevét, valamint czímerét, az övével egyesítette, mely alkalommal a rét-szent-miklósi előnevet nyerte. Tagjai közül: Sándor Nagy-Rábén, Károly Zsákán lakott.
Egyesített czímer: Hasított paizs. Elől kékkel és veressel vágva. Felül arany-pálczával tört aranyliliom, alul ezüst kút két szélén kihajló egy-egy zöld pálmaág. Hátul: kékben két hatszögü arany-csillagtól kísért háromkaru arany-gyertyatartó, zöld koszorúval övezett égő viaszgyertyákkal. - Sisakdísz: zárt szárny. Az alsó kék, a felső kékkel és veressel vágott s hatszögű arany-csillaggal van megrakva. - Takarók: veresaramy-kékezüst.
Des Echerolles-Kruspér.
Egyed. (Marosvásárhelyi). Családi közlés szerint az Aba nemzetségből ered. Őse Egyed tárnokmester és pozsonyi főispán (1270-75) a nyitrai ágból. Közelebbi adatok azonban e tekintetben nem állanak rendelkezésünkre. A család kimutathatólag Torda-Aranyos vármegyéből 628származik s onnan a XVIII. század vége felé költözött Bihar vármegyébe. Nagy-Báród, Korniczel és Beznye helységében bírt földesúri joggal.
Czímer: (színjelzés nélkül) kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő kar.
Ertsey. (Téglási és nagyercsei). Erdélyből származik. Téglási Zsigmond 1623-ban nyert czímeres nemeslevelet, Bethlen Gábortól. A család idővel Nagy-Ercsére nyert adományt s ekkor felvette az Ercsey nevet. Nemességét 1784-ben, 1793-ban és 1832-ben Doboka vármegyében és 1834-ben Biharban hirdettette ki. Hegyköz-Kovácsi, Jákó-Hodos és Sástelek községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Dániel (1834), debreczeni tanár. Lajos (1834) táblabíró. Zsigmond 1848-ban országgyűlési képviselő † 1877-ben, mint kir. táblabiró. Géza (1878-92) képviselő. Dezső jelenleg főszolgabiró.
Czímer: kékben, zöld alapon, a paizs baloldalán görbe kardot tartó arany-oroszlán a jobb oldalon álló oltár felé sujt, az oltár felett lebegő angyal mindkét kezével a kard hegyét felfogja. A paizs felső bal szegletében "Arte et Marte Dimicandum" felírás látható.
Ertsey.
Farkas. (Péterfalvi). Erdélyből származik. F. György 1658-ban nyert czímeres nemeslevelet Rákóczy Györgytől, melyet 1661-ben, Beszterczén hirdettek ki. A család származási helyéről, Péterfalváról (Besztercze-Naszód vármegye) a XVIII. század végén telepedett Bihar vármegyébe. Tagjai közül: Gábor 1848-ben Belényesen a nemesek hadnagya; Traján belényesi gör. kath. tanár; György jelenleg ügyvéd és Sándor gör. kath. lelkész. A F. család Sarkad-Keresztúron birt földesúri joggal.
Czímer: kékben, nyakán és lábain 1-1 tatár nyíllal átdöfött, sebesen repülő holló. Sisakdísz nincsen. Takarók: kékarany-veresezüst.
Farkas.
Fekete I. E családból György 1723-ben a vármegye táblabírája volt.
Czímer: (szinjel nélkül) balra fordult, görbe kardot tartó kar. Sisakdísz: jobbjában patkót tartó, kinövő magyar vitéz.
Fekete II. (Váradi). A XVII. és a XVIII. században szerepel Bihar vármegyében.
Czímer: (szinjel nélkül) jobbról-balról haránt vágva. A felső mezőben, a vágási vonalon haladó oroszlán. Az alsóban három (1 : 2) rózsa. Sisakdísz: kinövő oroszlán.
Félegyházi. Törzsökös biharvármegyei család, mely 1405-64 közt B.-Félegyházán és Körös-Tarcsán bírt részekkel. 1476-ban ugyanott birtokos. Az 1552. évi összeírás szerint 28 porta birtokosa. Az 1755. évi nemesi összeírás alkalmával Bihar vármegyében két ily nevű birtokos-nemes találtatott. F. Adorján budai alvárnagy 1449-ben nyert czimerlevelet Hunyady János kormányzótól.
Czímer: feketében, zöld alapon természetes daru, csőrében a nyakán körültekerődző kék kigyó fejét tartva. Sisakdísz és takarók hiányoznak.
Fényes. (Csokaji). A család II. Ferdinándtól nyert czímeres nemeslevelet, mely Szabolcs vármegyében hirdettetett ki. István 1667-ben Debreczen város jegyzője volt. Idővel átszármazott Bihar és Szatmár vármegyékbe, az utóbbiaban id. Péter 1750 táján Endréden és Dengelegen volt birtokos. Az id. Péter által bemutatott eredeti armális alapján Péter, Sámuel, Gábor és János, a Szatmár vármegyétől 1750-ben kiállított bizonyítvány felmutatása mellett, 1764-ben igazolták nemességöket. A bihari ágból származott F. Elek (született Csokajon 1807, †1876) jeles statisztikus és gazdasági író. 1848. előtt Álmosdon, Csokajon és Kóly helységekben bírt földesúri joggal.
Ferdényi. (Kabaláspataki). Az 1755. évi országos nemesi összeírásban Bihar vármegyében a család tagjai közül Ferencz és Gábor nevével találkozunk. Ferdényi János, Antal és Ferencz 1774-ben Kabaláspataki előnevet nyertek. A család a XIX. század első felében Kis-Peterd pusztát és Asszonyfalva fele részét birta.
Flatt (Alföldi). Régi német nemesi család, Württembergből származik s onnan a mult században Fehér vármegyébe költözött. Ágoston székesfehérvári ügyvéd 1885-ben nyert magyar nemességet. Tagjai közül: Victor volt ujvidéki főispán, jelenleg kir. közjegyző Szabadkán; Endre († 1887-ben) ujvidéki főispán. Károly államtisztviselő, Jenő birtokos Telegden.
Czímer: Kékben, zöld alapon, a paizs két felső sarkában 1-1 felhőbe burkolt, szelet fúvó angyalfő által kisért vágtató szárnyas ló. Sisakdísz: három veres strucztoll. Takarók: Kékarany-veresezüst.
Flatt.
Fónagy. Az 1755. évi nemesi összeírásban Bihar vármegye nemesei közt István és János nevével találkozunk. 1848. előtt Mező-Gyarak pusztán bírt földesúri joggal. Jelenleg Méhkeréken és Szalontán birtokos.
Fráter (Ippi és érkeserűi). A Dobra nemzetségből származik. 1265-ben V. István király Marczel fiait, Kelement és Mártont, bácsi várjobbágyokat nemességre emelte. Mártonnak (1265-1276) két fia volt: Balázs (1317) és Demeter. Balázs fia, Miklós, ezé András, ezé Bálint, Demeter unokája: Deák László, ennek unokája Pál. Ennek fia György, a krasznamegyei Ipp részjószág birtokbavétele után felvette az ippi előnevet († 1526). Fia Pál, a Fráter család őse, Pál 1582 november 14-én az alábbi czímert nyerte. A család egyes tagjai már György váradi püspök idejében tartózkodtak a vármegyében, de kimutathatólag 629csak II. Pál telepedett le állandóan Bélmezőn és Ér-Keserűn (1654). 1606-ban Fancsikára, 1608-ban Cséhtelekre, 1622-ben Bozsajra, továbbá 1628-ban Ér-Keserűre, majd Ér-Semjén, 1654-ben új adománykép Bélmező és Rogoz helységekre nyert adományt s ezeken kívül a Veér család után Álmosdot szerezte, továbbá Selind, Vértes, Terebes, Kohány, Lüki, Szunyogd stb. helységekben bírt földesúri joggal. Idővel átszármazott: Szabolcs, Nógrád, Heves, Szatmár, Ugocsa, Ung és Gömör vármegyékbe. Tagjai közül kiemeljük még a következőket: I. István, (1605) szentjobbi kapitány és itélőmester. II. Pál, (1654) Rákóczy György alatt hajdukapitány. II. István, († 1703) huszti várnagy. V. Pál főszolgabiró 1780-ban. Gusztáv 1770 körül és Mihály 1840-ben testőr. Mihály (1833-37) I. alispán. Alajos 1848-ban honvédtiszt († 1849). Imre (†1896) országgyűlési képviselő. Jelenleg Béla (született 1831) érsemjéni birtokos, Jenő cs. és kir. kamarás, Loránd honvédhuszár főhadnagy, Béla fővárosi ügyvéd, Vincze és Zoltán földbirtokosok.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó, nyakán nyíllal átdöfött fehér ló. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: Kékezüst.
Fráter.
Frimont (Palotai gróf). Lotharingiából származik, honnan Péter-Ferencz alezredes a XVIII. században Ausztriába telepedett le s birodalmi nemességre emeltetett. Utóda János 1808-ban osztrák bárói rangot nyert. Frimont János báró, lovassági tábornok gyermekei 1823. január 31-én tették le a honfiusítási esküt, 1827. szeptember 14-én Palotai előnevet nyertek. János korának legkitünőbb hadvezére, már az 1788/89. évi törökök elleni hadjáratban kitüntette magát, a Napoleon elleni hadjáratokban több csatát nyert, majd a nápolyi királyt trónjának visszafoglalására segítette, mely érdemeiért Antradoccoi hercegi rangra emeltetett. Rangemelés: A fenti János báró özvegye, született Mitterspacher Katalin, valamint gyermekei, Albert és Teodora 1833. november 28-án magyar grófi rangra emeltettek, miután atyjok még 1828-ban osztrák grófi rangot nyert. A család a palotai uradalmat bírta, továbbá Kopacsel, Szurdok és Szent-János helységeket.
Gálbory (másképen Kálbory. Tordai és kálbori). Erdélyből származó, az erdélyi fejedelmek korában nemesített család. 1770. táján telepedett le Bihar vármegyébe, hol Tordán és Hegyesen volt birtokos. Tagjai közül: Sándor a napoleoni háboruk alatt hadnagyi ranggal a cs. kir. hadseregben szolgált. II. Sámuel 1848-ban nemzetőri százados. III. Sámuel 1848-ban nemzetőr, majd 1849-ben követségi titkár Beőthy mellett; de ennek lemondása után ismét az Inczédy-féle szabadcsapatban küzdött. Jelenleg Hegyesen és Nyüveden birtokos.
Czímer: kékben, görbe kardot tartó, vörös mezű kar. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Gálbory.
Gáspárdy. Gáspárdy János 1774-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család eredetileg Heves vármegyéből származik, majd onnan Nyitrába költözött, a hol 1784-ben és 1826-ban, utóbb Szatmárban 1827-ben hirdettette ki nemességét. Bihar vármegyébe a XIX. század első felében telepedett le. Tagjai közül: Rudolf 1837-40 közt József nádor gazdatisztje volt.
Czímer: kékben, zöld alapon, ágaskodó fehér lovon ülő, jobbról félhold, balról aranycsillagtól kisért veres dolmányos, kék nadrágos és sárga csizmás magyar vitéz, fejény nyuszt-kalpaggal s sólyomtollal, jobbjában levágott török főn átütött kardot tartva. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő pánczélos kar, a könyök-hajláson arany-kereszt nyugszik. Takarók: veresarany-kékezüst.
Gáspárdy.
Géczy (Kis-Géczi és garamszegi). Nógrád vármegyéből, Gécz helységből származik. Első ismert őse István zólyomi főispán 1395-ben. A családfa Ferencztől (1574) jön le. Gábor (1649-1662) czímeres levelet nyert. Tagjai közül Béla 1755-ben, Mihály 1765-ben, Imre 1766-ban, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján, Pest vármegye nemesei közé vétettek föl. Gábor kuruczezredes (1709); György († 1784) Hont vármegye alispánja; István (született 1775 † 1842) Zólyom vármegye főispánja, Péter 1848-ban Hont vármegye főispáni helytartója volt. Lajos, jelenleg a nagyváradi 1. sz. püspökség főtisztje, József 1848. előtt Fugyi-Vásárhelyen és Kapocsányon bírt földesúri joggal.
Czímer: kékben, három egymást keresztező nyílvessző középsőjén, arany-karikás zsinóron alácsüngő vadászkürt. Sisakdísz: jobbjában szablyát tartó arany-oroszlán. Takarók: kékezüst-veresarany.
Géczy.
Gerliczy (Aranyi és szentgerliczei báró). Első ismert őse Gerlicze fia Jakab bán fia Jakab, a ki 1256-ban, a tatárjárás idejében szerzett érdemeiért IV. Béla királytól, a tengermelléki Wrych földet nyerte adományul. Ennek utóda Gerliczei László, kinek első szülötte: Jakab, Boszniában albán, kinek rokona Gerlistyei Sebestyén fia István 1410-ben uj adományt nyert Gerlistye helységre. 1431-ben aranyi Gerlistyei Miklós beikatási parancsot nyer több Erdélyben fekvő birtokrészre, I. Ulászló király pedig Mehadikát adományozta Gerlistyei Lászlónak és Jánosnak. I. Mátyás király 1484-ben Gerlistyei Jakabnak Gerlista másként Rudera helységre állított ki adománylevelet. Jakab 1495-ben már szörényi bán volt, 1502-ben Jaicza ostrománál megsebesült. Fiai közül Imre végvári kapitány /1526), Jakab Mohácsnál esett el. A törökök elől a család mindjobban Erdélybe 630szorult. Gábor 1528-ban Mehadikára és tartozékaira nyert adományt János királytól. A fenti idősebb Jakab fia Miklós (1535) szintén Erdélybe költözött s a Matskásy család Hunyad vármegyében levő joszágaira tartott igényt. A XVII. század elején Miklóst Karánsebes várában találjuk. I. Lipót király idejében Gerliczy Jakabbal találkozunk, kinek fia János Horvátországba költözvén, családi nevét Gerlichich-re változtatta. Ennek unokája János 1774-ben osztrák, 1777-ben mint fiume-buccari tersatói kir. személynök, magyar bárói rangra emeltetett. Fia Ferencz selmeczi kamaragróf († 1833), ennek fia Ferencz († 1849) cs. kir. kamarás és őrnagy. Fia Félix 1860-61. Bihar vármegye másodalispánja.
Czímer: Haránt négyelt paizs, szívpaizszsal. Ebben: veresben, zöld halmon ülő és csőrében gyöngyös és rubinos arany-gyűrűt tartó gerlicze. Nagypaizs: felső osztálya kékkel és zölddel vágva, fent ezüst keresztecske, lent királyi korona. Jobb- és baloldali osztály: aranyban, a belső vágásvonalakra támaszkodó, veressel fegyverzett kétfejü sas. Alsó osztály: kékben, arany-horgony. Három sisak. Sisakdísz: 1. aranynyal és kékkel váltakozva vágott, két elefántagyar közt arany-horgony. II. keresztbe tett egyenes és görbe aranymarkolatu kard közt a paizsbeli kereszt. III. Két keresztbe tett bányászkalapács közt, hármas halmon szívpaizsbeli gerlicze. Takarók: I. kékarany, II. fekete arany, III. veresezüst. Paizstartók: jobbról arany oroszlán, balról természetes tigris.
Gerliczy. báró.
Ghyczy. (Ghiczi, assa- és ablánczkürti). A Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben foglaltak kiegészítéséül és helyesbítéséül: Veszprém vármegyéből származik. Első ismert őse Móricz, kinek fia Márton és Bertalan 1244-ben hatalmaskodásaikért Gicz földjük elvesztésével bünhődnek. 1299, 1306 és 1307-ben Giczi Gergely fiai: István és Máté Gicz birtokukat a szentmártoni apátságnak engedik át, mely birtokot az apátság 1353-ban Jánosnak, Péternek, Miklósnak és Mihálynak visszaadta. Bereczk az 1444. évi országgyűlésen vett részt. A családfa Lénárttól szakadatlan kapcsolatban terjed le. Négy fia volt. I. György 1564-ben érsekujvári kapitány, 2. Józsa nyitrai alispán (1554-59), a kitől a család tovább terjed, Assa- és Ablánczkürtöt nyeri adományul († 1562). 3. János 1577-ben váradi kapitány, 1585-88-ig) Erdély kormányzója († 1589) utódai nem maradtak. 4. Farkas steinisnáczi várkapitány (1565) az erdélyi ág megalapítója, unokája György 1616-ban Zsáka várát, Bellenszeget és Furtát egyezség útján átengedte Bethlen Gábornak s ezután Erdélyben telepedett meg, hol 1624. és 1625-ben adományokat nyert a fejedelemtől. Nővére Zsuzsána (1626-48), kivel a család erdélyi ága kihalt.
Gödör (Gödörházi). Zala vármegyéből ered, honnan idővel Fehér vármegyébe szakadt. János és Mihály solti lakosok nemessége 1802-ben Pest vármegye által megvizsgáltatott. József és Lajos 1831-ben Vas, 1832-ben Komárom vármegyében hirdettették ki nemességöket. Fehér vármegyében Seregélyesen voltak birtokosok.
Czímer: kékben, törzsétől szakított, bajuszos magyar férfialak, fején kalpaggal. Sisakdísz: két szarv közt kiemelkedő paizsalak. Takarók rendesek.
Gödör.
Gorove (Gattajai). Gorove Kristóf szamosujvári kereskedő 1760-ban nyert czímeres nemeslevelet. A család örmény eredetü és Szamos-Ujvárról származik s onnan Temes vármegyébe költözött, hol Gattaja községre királyi adományt, majd László és Lajos 1824-ben a gattajai előnevet nyerték. Idővel Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyébe költözött, majd onnan Biharba szakadt, hol Okányban vett birtokrészeket. János Vértesen és Genyétén birtokos. 1892-ben Sály (Borsod vármegye) helységbe tette át lakását. Tagjai közül: László, történet- és drámaíró (1785-1844), fia István 1867-ben az Andrássy-kabinetben miniszter, majd a Lipót-rend nagykeresztese és v. b. t. tanácsos. Antal 1849-ben a 103. zászlóalj parancsnoka.
Czímer: kékben, két keresztbe fektetett és a keresztezési közökben arany-csillagoktól kísért nyílvessző. Sisakdísz: két keresztbe fektetett nyílvesszőt tartó kék (?) mezü kar. Takarók: kékarany-kékezüst.
Gorove.
Gyalokay (Szentgyörgyi és gyalokai). Sopron vármegyéből származik, nevét a vármegye nyugati részén fekvő Gyaloka községtől vette. Első ismert őse: Gyalokai Both (1250 körül) ennek fiai: János és István comes, ez utóbbi 1308-ban Gychk (ma Dicsk) birtokot kapta. 1319. június 16-án kelt levelében Róbert Károly király, a hűtlenségbe esett s magtalanul elhalt Both fia István comesnek Gyaloka, Garablyan és Diukch (Dicsk) nevü birtokait Gyalokai Imre fiának, Lőrincznek adományozza. A győri káptalan 1330-ban kelt jelentése 631Gyalokai Zewke Pétert említi. Albert király 1439-ben kelt egyik oklevele Gyalokai Cyne Jánost és Miklóst, továbbá Gyalokay Zewke Pétert s Kozma fiát Lénárdot, mint királyi embereket említi. A Kisfaludy család levéltárában levő, 1464-ben kelt oklevél Gyalokai Lorántot és fiát Bálintot és Jánost említi. 1475-ben Gyalokai László Sopron vármegye szolgabírája volt. 1498. és 1512-ben, úgyszintén 1521-ben Gyalokai Czene Márton Sopron-megye alispánja volt. 1529-ben a családnak Sopron-megyében nyoma vész s átszármaznak Vas, Zala, Veszprém és Komárom-megyékbe. Bihar-megyébe csak a XIX. század elején kerül a család, a mikor is Gyalokai Antal (1777-1849) az 1. sz. kath. püspökség jószágigazgatója s Biharmegye táblabírája volt. Ennek egyik fia Károly (1808-1849) megyei főmérnök lett s utóbb mint főhadnagy esett el 1849. febr. 9-én a piski csatában. Másik fia Lajos (1825-1899) 1847-ben főispáni titkár, majd a szabadságharczban őrnagy s Bem hadsegéde, 1861-ben megyei főjegyző, 1872-ben törvényszéki elnök lett. Lajos (született 1855) államrendőrségi tanácsos. Sándor (született 1861) járásbíró. Jenő (született 1874) főhadnagy. Gyalokai János és testvérei, valamint rokonai 1418-ban nyertek czímeres levelet Zsigmond királytól.
Czímer: balfelé dőlt paizs vörös mezejében arany-korona, melynek három ága boglárokban végződik. A szélső boglárokon egymással szemben álló két zöld harkály s középső boglárt csipkedi. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: veresarany.
Gyöngyössy (Peéri). Eredetileg Szabolcs vármegyéből származik s onnan a XVIII. század első felében költözött Bihar vármegyébe. A család tagjai közül Bihar vármegye 1752-ben a Debreczenben lakó István, 1778-ban a Szabolcsban lakó György, István és Mihály, 1794-ben András és fia István, valamint rokonai részére állított ki nemesi bizonyítványt. 1805-ben András fia Ferencz nemessége ismertetett el a vármegye által. 1819-ben a Sáp helységben lakó Mihály és testvére András, valamint rokonai, Szabolcs vármegyétől nyertek nemeslevelet, melynek alapján a Váradon lakó János gyermekei és Lajos fia Lajos részére Bihar vármegye nemesi bizonyítványt állított ki. Tagjai közül: László (1874-1881) a vármegye főlevéltárnoka. István jelenleg tiszti ügyész.
Czímer: (szinj. nélkül Istvánnak a vármegye levéltárában található pecsétje után): négyelt paizs. I. és II. egymással szemközt álló daru. III. és IV. ugyanazon helyzetben álló oroszlán. Sisakdísz: egyszarvu.
Haller (Hallerkői gróf). Nürnbergből származik, melynek ősrégi patriczius családai közé tartozott. A XV. század végén telepedett le Magyarországban. A magyarországi ág őse Ruprecht, a ki Budán telepedett le, Mátyás király idejében. Utóda Péter szebeni királybíró († 1570) Erdélybe költözik s az erdélyi ágat alapítja. Rangemelés: a magyarországi ág 1699. április 1-én bárói rangra emeltetett. Az erdélyi ágból István főkormányszéki elnök fiai 1713-ban, a kapjoni ágból György és Pál gyermekeikkel 1758-ban grófi rangra emeltetnek. Az 1755. évi összeírásban Bihar vármegye nemesei közt a következő tagjait találjuk feljegyezve: György, Pál, István. A család a XIX. század első felében M.-Telegden, Pósalakán, Ér-Adonyban és Mező-Telkiben bírt földesúri joggal. Tagjai közül; Gábor (1659-60) és József gróf, kir. főlovászmester (1787-90) Bihar vármegye főispánjai. A kapjoni ágazatból: Ferencz († 1867) nagyváradi kanonok. Sándor (született 1814) 1848-ban országgyűlés képviselő, majd nemzetőri őrnagy s utóbb honvédalezredes, 1860-ban Bihar vármegye főispánja.
Halmágyi (Érfalvi). H. István 1786-ban igazolta a nemességét. Nevezett István Fogaras vidékén lakott, honnan családja idővel Bihar vármegyébe költözött. A XIX. század első felében Kóly helységben bírt földesúri joggal. (Kőszeghi S. szerint a székely eredetü Érfalvi H. család már a XV. században szerepel.)
Harmathy. (Leveleki). Szabolcs vármegyéből származik. Levelek községben volt birtokos. Idővel átszármazott Bihar vármegyébe, hol Tordán bírt földesúri joggal. Nemességét 1784-ben igazolta. Károly jelenleg kir. ítélőtáblai bíró Nagyváradon.
Harsányi. 1678-ban tűnik fel. Bihar vármegyéből Abaujba, Marczinfalvára származott, honnan a XVIII. század végén Öcsödre költözött. György előjön az 1755. évi nemesi összeírásban Bihar vármegye nemesei közt. E család valószínüleg azonos azon H. aliter Kovács családdal, mely 1510-ben nemesíttetett, s a mely 1765-ben igazolta nemességét.
Hegedűs. (Káli). Régi család, mely II. Ferdinándtól 1632. április 20-án nyert nemesség-újítást. Ez Zemplén vármegyében még ez évben, Borsodban 1633-ban, Sárosban 1795-ben 632és ismét Zemplénben 1796-ban, hol a család akkoriban Varannón volt birtokos, hirdettetett ki. Sárosvármegyéből Sámuel 1794-ben igazolta nemességét. György és Rudolf 1842-ben, egy Marosszékről hozott nemesi bizonyítvány alapján, melyben az előnév is igazolva van, Bihar vármegyében hirdettették ki nemességüket. Samu 1720. táján Zemplén vármegyei táblabíró. László 1843-ban lelkész, Géza Nagyvárad város főpénztárnoka. Rezső gyógyszerész.
Czímer: veresben várfal, közepén álló, természetes bagoly. Sisakdísz: jobbjában görbe kardot tartó, kinövő magyar vitéz, balját csípőre teszi. Takarók: kékarany-veresezüst.
Hegedűs.
Hegedűs II. (Tiszavölgyi). H. József cs. kir. őrnagy és gyermekei: Lajos, Gyula és Géza 1864. márczius 5-én nyertek nemességet. Családi közlés szerint azonban az előbbivel egy törzsből származik.
Hlatky. (Rétalapi). H. János és fia János 1642-ben nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1643-ban Nyitra, 1741-ben Abauj 1814-ben Győr, 1815-ben Arad vármegyékben hirdettetett ki. A család 1848. előtt Pankotán (Arad vm.) volt birtokos, honnan Bihar vármegyébe származott. Tagjai közül: János (†1883) karánsebesi kir. ügyész; Károly († 1886) várm. főszámvevő. Endre jelenleg a nagyváradi ügyvédi kamara elnöke.
Czímer: kékben, zöld alapon, felemelt jobb lábában golyót tartó, természetes daru. Sisakdísz: zárt fekete szárny. Takarók: kékarany-veresezüst.
Hlatky.
Hodossy. E család a XVII. században Szabolcs vármegyében lakott s 1760-ban igazolta nemességét. - Egy tagja, Sámuel, 1795-ben Pest vármegyében táblabíróvá neveztetett ki. A XIX. század első felében Nagy-Kereki, K.-Apáti helységekben bírt földesúri joggal, azonkívül Lunkaszprie helység fele részét bírta.
Horváth. (Dralepszkai). Máramaros vármegyéből származik. Már 1589-ben Huszton nemesi kúriával bírt, mint azt a Teleky Mihály elnöklete alatt, 1675-ben tartott országos bizottság is elismerte. A családfa élén György huszti kapitány (1617-43) áll. Fia: Gábor (1661-1716) Máramaros várm. alispánja. Utóda: Sándor († 1841), neje: Csokaji Fényes Terézia. Fiai közül: Antal (született: 1828) 1848/49 honvéd-főhadnagy, Imre (született 1833.) Csokajon birtokos. Antal fia: Endre (született: 1866) Biharvármegy tb. főszolgabirája. Antal testvére III. Sándor (született: 1830) 1818/49. honvéd, ennek fia Gyula járásorvos Szalárdon.
Czímer: kékben, leveles koronán könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar, a kard hegyén átütött török fő vérzik. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Hoványi. Gömör vármegyéből, Sajó-Püspökiből származik. A XIX. század elején telepedett Körös-Tarjánba. H. Lajos 1882. augusztus 14-én nyert magyar nemességet. Gyula nagyváradi tanár pedig 1886. márczius 11-én kelt legfelső elhatározással a körös-tarjáni előnevet. Tagjai közül kiváló szerepet vitt Ferencz, nagyváradi kanonok, jeles egyházi író, († 1871), Lajos jogakadémiai igazató († 1882), Ferencz nyugalmazott főorvos. Géza takarékpénztári vezérigazgató, Gyula jogakadémiai tanár.
Czímer: hosszában és vízszint fekete kereszt által vágott arany-paizs, felső jobb mezejében természetes ibolya. Sisakdísz: nyilt fekete szárny közt kinövő ibolya, két zöld levéllel. Takarók: feketearany. Jelmondat: Ora et labora.
Hoványi.
Jablonszky (jablonkai). Pest vármegyében is megtelepedett. Emil jelenleg Nagyvárad város adópénztárnoka.
Czímer: kékben, zöld alapon álló, jobbjában piros fehér zászlót tartó magyar vitéz. Sisakdísz: kinövő mezítelen nőalak, jobbjában piros kendőt lobogtatva. Takarók: kékezüst-veresezüst.
Jablonszky.
Kabdebó.
Kajdy.
Jancsó (Esztelneki és nagynyújtódi). Háromszék vármegyéből Nagy-Nyújtódról származik. 1625. előtt primipilus család volt. István és Gáspár testvérek 1625-ben Bethlen Gábortól nyertek czímeres nemeslevelet. A XVII. század első felében szerepelt Pál, Báthori és Bethlen kedvelt embere, Bethlen kapitánya, udvari asztalnok, mint ilyen Bekényre nyert adományt. I. István és I. Gáspár czímerszerzők 1635-ben Kemény János hadnagyai. János az esztelneki ág megalapítója. I. Mihály 1637-ben itélőbírósági ülnök, - II. Mihály a kézdi és orbai széknek adórovója. (1714). - II. István 1727-ben az orbai szék kir. adórovója. - III. István (1801). 633kincstári titoknok, megalapítója a Jancsó-féle hires könyv- és irattárnak. - III. János (született: 1746) minorita zárdafőnök. I. Imre (született: 1793) kir. udvari titkár, később az első felelős magyar miniszter kinevezésével belügyminiszteri tanácsos († 1848-ban)k, a ki 60,000 koronánál többre becsült híres könyvtárát a magyar nemzeti múzeumnak hagyományozta. Testvére Lajos levéltári tisztviselő volt. IV. István (1842) Háromszék táblabírája. II. Domokos (született: 1772.) az I. székely gyalogezred főhadnagya. - III. Mihály 1844-ben főkormányszéki ügyvéd. - Emánuel (született: 1804), egyházi főgondnok és költő. - Demeter, aki a 30-as években Biharba telepedett. - Dezső jelenleg nagyváradi ügyvéd.
Czímer: kékben, zöld alapon termő búzavetés közepére czölöpösen állított, szablyát tartó, vörös mezü kar. Sisakdísz nincs. Takarók: kékarany-vörösezüst. (Irod: A Bak és a Jancsó család története.)
Jancsó.
Jánky (Jánki). J. András fiai András és Tamás 1718-ban nyertek czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. A család Ottományból származik és e községre nyert adománylevelet. Idővel átszármazott Szabolcs vármegyébe is.
Czímer: kékben, zöld alapon, veres ruhás, barna kucsmás magyar vitéz, jobbjában levágott török főt átütő görbe kardot tart, melyről vér csepeg alá. Sisakdísz: görbe kardot tartó veres mezü kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Juricskay. J. Pál, atyja hadi érdemeinek jutalmául 1759-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely 1759. deczember 28-án és 1760-ban hirdettetett ki Bihar vármegyében. A család tagjai közül: László 1794-ben vármegyei táblabíró, Pál 1790-ben ügyész, Mór 1848-ban nemzetőri főhadnagy. Ákos jelenleg nyugalmazott főszolgabíró. Boldizsár († 1897) járásbíró. Vid és Zoltán megyebizottsági tagok. 1848. előtt Örvénd fele részén és Nyüveden bírt földesúri joggal, jelenleg Örvénden és M.-Telegden birtokos.
Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén, leveles koronában álló, kiterjesztett szárnyu fehér galamb, csörében aranyos-zöld koszorúval. Sisakdísz: paizsalak. Takarók:kékezüst-veresarany.
Juricskay.
Kalatay. (ma Kalotay). A Szepességből - Ófalu helységből származik. - 1787-ben K. Xaver Ferencz váradi püspökké neveztetvén ki, a család ekkor származott át Biharmegyébe. - K. Antal, József, és X. Ferencz nváradi l. szt. püspök testvérek, valamint Antal gyermekei: István, András, Antal. Mária-Terézia, Erzsébet, Johanna és Borbála és Antal felesége Bartók Erzsébet, továbbá József felesége - Ketemár Katalin és gyermekei: István, Mihály, Anna és Juliánna II. Ferencztől 1794. június 22-án nyert nemeslevelet, mely 1794-ben Bihar-megyében hirdettetett ki. - Xaver-Ferencz váradi püspök és testvéreinek atyja Tamás cs. kir. sótiszt volt. - A család tagjai közül Vincze, volt poktosteleki jegyző, az 1848-49-iki szabadságharczban a Rákóczy csapat, később 49-ik zászlóaljnál hadnagyi rangot viselt.
Czímer: Négyelt paizs, szív-paizszsal, 1-4 kék mezőben zöld lombos fa előtt ágaskodó ezüst egyszervu, 2-3 arany mezőben álló daru, jobb lábában kavicsot tart. - Szivpaizs bibor szinü, benne püspöki arany-süveg és ezüst püspöki bot. - Sisakdísz: kinövő arany griff, jobbjában kardot tart. - Takarók: ezüstkék - aranyvörös.
Kabdebo (Talpasi). Örmény eredetü család, mely idővel Arad vármegyébe költözött. K. Márton gyertyó-szent-miklósi kereskedő fiai Jakab, Miklós és Károly 1838-ban nyertek czímeres nemeslevelet, talpasi előnévvel. Jelenleg a Bihar vármegyével határos Talpason birtokos, 1895-ben azonban Bihar vármegye területén is szerzett birtokokat.
Czímer: ezüstben, zöld alapon álló veres-nadrágos, kék attilás és veres-kucsmás magyar vitéz, jobbját kardjának markolatán 634nyugtatja, baljával felfordított arany bőségszarut tart, melyből aranyak folynak s a melyre a paizs felső jobb sarkából felkelő arany nap veti sugarait. Sisakdísz: négy arany búzakalászt tartó kékmezü kar. Takarók: veresarany-kékezüst.
Kajdy (Csomai). Legrégibb nyomaira a XVIII. század elején akadunk. István 1718-ban Bereg vármegye alispánja. A család innen Nógrád, Szabolcs és Szatmár vármegyékbe származott át. Nemességét 1787-ben igazolta, mely a legfelsőbb helyen is elismertetett. 1794-ben Csomai előnevet nyert. Tagjai közül: József 1848. előtt főszolgabíró volt Szatmárban, most községi orvos Diószegen.
Czímer: kékben, zöld alapon, terebélyes fa alatt, jobbról hosszúnyelü tornazászlót tartó sas, kiterjesztett szárnyakkal, balról egyfarku oroszlán. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: Kékarany-vörösezüst.
Karakas (Gávai). K. Mihály, Tamás, István, Bálint és György testvérek 1654-ben nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, mely még ez évben Szabolcs, 1656-ban Sáros, 1728-ban és 1778-ban Zemplén, 1789-ben Nógrád vármegyékben hirdettetett ki. János és András 1725-ben gávai birtokos. István 1762-ben Tisza-Tokajon birtokos. A XVIII. század közepén telepedett le Bihar vármegyében, hol Derecskén bírt földesúri joggal. György Derecskén főjegyző volt.
Czímer: veressel és aranynyal haránt vágva, abban zöld alapon, nyakán hátulról nyíllal átdöfött, ágaskodó fehér egyszarvu. Sisakdísz: nyilt fekete szárny közt kinövő paizsalak. Takarók: veresarany-kékezüst.
Karakas.
Károlyi (nagy-károlyi gróf). A család eredetét a bevezető részben ismertettük.
Sándor (sz. 1668, †1743) korának kimagasló alakja, 1712-ben Ferencz fiával együtt grófi rangra emeltetett. Ferencz fia Antal (1732-91) tábornok, ennek fia József (sz: 1768, † 1803) Szatmár vármegye főispánja, József legifjabb fia György (sz: 1802, † 1877) a ki a XIX. század elején Kécz és Déda helységek földesura volt. Fia: Gyula (sz: 1837, † 1890) v. b. t. tanácsos, örökösei Kécz helységben birtokosok, negyedik fia: Tibor (1878-84) országgyűlési képviselő (1894-1900) a főrendiház másodelnöke, Bályokon birtokos.
Károlyi.
Kazay (Rimaszombati). K. János és András 1636-ban nyertek czímeres nemeslevelet, mely még azon évben Sopron, 1641-ben Hont, 1744-ben Komárom, 1755-ben Veszprém, 1794-ben Zemplén vármegyékben hirdettetett ki. 1777-ben már Margittán birtokos, honnan Lajos 1785-ben B.-Diószegre költözött. 1848. előtt a család Tisza-Dobon, Tarczalon, Vályon és Uj-Kéren volt birtokos. Tagjai közül: Gedeon (1809) nemesi felkelő sereg hadnagya; Mihály Békés vármegye főjegyzője (1812); Sándor 1829-ben a Hajdukerület bírája, Kálmán jelenleg nagyváradi orvos.
Czímer: kékben, jobbfelől lejtősödő zöld alapon, a paizs felső sarkában, arany nap és ezüst félholdtól kísért vágtató, díszesen felkantározott s felnyergelt, hosszúfarku fehér ló. Sisakdísz: veres ruhába öltözött, serdülő ifju magyar vitéz, karjaival kifeszítet íjat nyilazásra készen tartva. Takarók: kékarany-veresezüst.
Kazay.
Kazinczy (Kazinczi). Első ismert őse: Péter (1662-76) Zemplén és Bereg vármegyék jegyzője, majd az 1662. és 1667. évi országgyűléseken Zemplén vármegye követe. Fia András 1680-ban Ung vármegye alispánja. Unokája József (sz.: 1732, † 1774) Bossányi Zsuzsát vette nőül, a kivel Ér-Semjénben kelt egybe. Itt született 1759. október 30-án első fia Ferencz, nemzeti irodalmunk ujjáalkotója, másik fia Dénes 1803-11. Bihar vármegye alispánja, Miklós († 1844) Bihar vármegye táblabirája. Ferencz fia: Lajos 1848/49. honvédezredes. A család a Bossányiak után Ér-Semjént bírta s Álmosdon, Szunyogdon és Kólyon bírt földesúri joggal.
Czímer: kékben, zöld alapon, fészkében ülő s fiait vérével tápláló gödény. Sisakdísz: felemelt jobbjában három egymást keresztező nyilat tartó arany-oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Kelemen. (Szerepi). K. Péter és fia András 1746-ban nyertek czímeres nemeslevelet, melyet 1747-ben hirdettek ki Bihar vármegyében. A család Erdélyből szakadt Biharba és Szerepen, valamint Dancsházán bírt földesúri joggal. A czímszerző Péter 40 évig volt a vármegye szolgabírája. István a XIX. század elején adórovó. Mihály részt vett az 1848/49-iki szabadságharczban. I. János, kir. személynöki itélőmester († 1874). Sándor és Albert országgy. képviselők. II József jelenleg tb. főszolgabiró.
Czímer: veres pólyával balról jobbra haránt vágva, abban egy arany búzakalász. Kék paizsban a vágási vonal felett és alatt 1-1 veres rózsa. Sisakdísz: csőrében veres rózsát tartó fehér galamb. Takarók: kékarany-veresezüst.
Kelemen.
Keszthelyi. K. György 1711. február 21-én nyert czímeres nemeslevelet I. József királytól, mely 1712-ben Zala vármegyében, a honnan a család származott és idővel 1832-ben Temes, 1834-ben Bihar vármegyében hirdettetett ki. A nemességszerző dédunokája, József, Temes vármegyéből telepedett Biharba 1832-ben. Zoltán jelenleg Bihar vármegye tb. főjegyzője.
Czímer: ezüstben, zöld alapon, veres ruhás, arany-öves, veres kalpagos, jobbjában szablyát tartó magyar vitéz, balját övében nyugtatva. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: feketearany-veresezüst.
Keszthelyi.
Király I. Veszprém vármegyéből származik. 1669-ben nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. A XVIII. században 635Nyiregyházára s onnan Biharba költözött, honnan egy tagja, József, 1840. táján Békés vármegyébe tette át lakását.
Király II. (Lefkóczi és farkasfalvi). Régi biharvármegyei család, mely 1597-ben ott már birtokos volt. Első ismert őse Albert 1596-ban Báthori Zsigmond vezére. Szaniszló Lenkefalvát nyerte I. Miksa királytól. György 1597-ben váradi kapitány. Jakab fia Ambró Mikefalvát és Chanonfalvát nyerte I. Rudolf királytól. A család ezenkívül Lenkefalván, Hegyközpályiban és Bihar községben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: II. György Sobieski lengyel király szolgálatában állott. II. László cs. kir. inspector (1700). III. László esküdt és utóbb főszolgabiró (1765). József 1797-ben a felkelő nemesség hadnagya.
Kiss I. (maklári) K. Imre, valamint gyermekei 1666-ban nyertek czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. Szabolcs vármegyéből ered, honnan a XVIII. század végén szakadt Biharba. Tagjai közül: Dániel 1848-ban honvéd-hadnagy, 1861-ben orsz. képviselő. Lajos († 1896) városkapitány. Dániel († 1854) Szoboszló város főjegyzője. Sándor volt cs. és kir. főorvos.
Kiss II. K. György, az erdélyi nemzeti seregben szolgált kapitány 1723. márczius 13-án nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól, mely még ezen évben szeptember 9-én Bihar vármegye Diószegen tartott közgyűlésében hirdettetett ki.
Czímer: veresben, zöld alapon, fekete lovon vágtató, veres nadrágos, lilaszinü attilás és lilaszinü kucsmás, görbe kardot tartó magyar vitéz, a kardon átütött, fehér turbános levágott török fő, a ló előlábainál fejetlen török vitéz holtteste fekszik. Sisakdísz:görbe kardot tartó arany-oroszlán, a kard hegyén átütött török fő vérzik. Takarók: kékarany-veresezüst.
Komáromy (vagy Comáromy, kólyi). Komárom városából származik, honnan Debreczenbe szakadt. Előnevét Kóly (Kój) helységtől veszi. Idővel elterjedt Abauj, Bereg, Borsod, Heves, stb. vármegyékbe. Őse Csipkés K. György, debreczeni tanár, majd ottani lelkész (1653-1680). Ennek fia II. György (1703-1711) Debreczen város népszónoka, majd főbírája és Bihar vármegye alispánja, 1722-ben Kóly helységre nyert adományt, ezenkívül Szováton birtokos és egész Tetétlen helység földesura volt; nejétől, Köleséri Sárától született gyermekei közül III. György 1715-ben Békés vármegye alispánja, 1723-ban Ottomány birtokába iktattatik. Neje Rhédey Júlia volt, kivel a jelenleg is virágzó bihari ágat alapítota, a melyből György 1839-ban Szabolcs vármegyei szolgabíró volt. III. György testvére István, az abauji ág őse, kinek hasonnevü utóda 1838-ban kir. tanácsos és József 1840-ben Abauj vármegye alispánja, 1849-ben főispán. A XIX. század első felében Nyüveden és Ottományon bírt földesúri joggal.
Czímer: kékben, leveles koronán könyöklő pánczélos kar, három egymást keresztező nyilat markol. Sisakdísz: fehér egyszarvu, szarván arany-karikával. Takarók: kékarany-veresezüst.
Komáromy (Borbereki, belényesi). Bihar vármegyéből származik s onnan szakadt Erdélybe. K. András, Báthori Gábor híve s ennek megöletésekor szintén megsebesült (1613). Ferencz 1660-ban részt vett Várad védelmében. János 1687-ben Erdélyben honosíttatik s Apaffytól Borberekre nyer adományt, hol a család a XIX. sz.-ban még birtokos volt.
Klobusitzky. (Klobusitzi és zétényi).[A Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben közölt adatok kiegészítéséül]. Ősi trencsénvármegyei család, melynek egyik ága a XVII. század elején Zemplén vármegyébe szakadt. Ez ágnak a törzse K. András, 1625-ben I. Rákóczy György apródja Sáros-Patakon, egész életét a fejedelem oldala mellett töltötte, majd Rákóczy halála után az özvegy fejedelemasszony összes magyarországi uradalmainak praefectusává neveztetett ki. 1646-ben nyerte a zétényi uradalmat. Fiai: Pál, Ferencz, János és György. Pál (1687-1688) Zemplén vármegye alispánja. Ferencz az 1681. évi országgyűlésen a Rákóczy árvák követe, 1697-ben Arad, 1702-ben Sáros vármegye főispánja. 1692-ben bárói rangot nyert. Fiai: Antal Zemplén vármegye főispánja (1747-1756), Ferencz kalocsi érsek (1751-60) Ferencz fiai 1758-ban grófi rangra emeltetnek. A grófi ág utolsó sarja Nep. János (1871-ben még élt). A család nemesi ágából a XIX. század első felében: Ignácz kir. tanácsos Monos-Petriben és Kis-Kágya pusztán, János Oláh-Homorogon és Madarászon birt földesúri joggal. János 1828-ban II. alispán, 1848-ban a vármegyei honvédelmi bizottság tagja. Jelenleg Géza és Béla Monos-Petriben, István özvegye Monostor-Pályiban birtokos.
Czímer: (nemesi): kékben, jobbról ezüst félhold, balról arany-csillagtól kísért, felajzott arany íj. Sisakdísz: három fehér strucztoll. Takarók: feketeezüst-veresarany.
Klobusiczky.
Komlósy. Pozsony vármegyéből származik, honnan Sárosba szakadt, melynek bizonyítványa alapján István, József, Antal, Pál és Károly 1842-ben Bihar vármegye nemesei közé felvétettek.
Korniss. (Göncz-ruszkai gróf). Abauj vármegyéből származik. A XV. század elején tünik fel, mint Göncz-Ruszka birtokosa. 636János 1445-ben, már a vármegyei közéletben kiváló szerepet játszik. Benedek a XVI. század elején teleki prépost és a nagyváradi püspök helytartója. János Szapolyai híve († 1537) Udvarhelyszékben szerzett birtokokat. II. János Tokaj várának kapitánya (1540). I. Mihály az 1558-1560 és az 1566-iki országgyűléseken szerepel. Gáspár 1594-ben Várad kapitánya, 1596-ban Radnótot nyerte Báthori Zsigmondtól. Fiai: Boldizsár (1610) háromszéki főkapitány és Zsigmond (1636-43) Bihar vármegye főispánja. Rangemelés: Zsigmond és István 1712-ben grófi rangra emeltetnek. A család a XIX. század első felében az Ugray család után Mező-Telegden, továbbá Birtiny és Dizsér helységekben bírt földesúri joggal. A család jelenleg virágzó ágának megalapítója K. Zsigmond († 1731) erdélyi főkormányzó, kinek második fia Ignácz († 1819). Ignácz fiai közül: Károly (sz.: 1797, † 1868) Erdélyből Bihar vármegyébe Mező-Telegdre és Nagyváradra költözött, neje Haller Anna grófnő. Fiai: József (sz. 1829) közalapítványi főtiszt. Károly (sz.: 1841) Szerepen volt birtokos. Emil (sz.: 1843) cs. és kir. kamarás. Nővérük: Lujza grófnő férjezett Gerliczy Félix bárónő, csillagker. hölgy, a nagyváradi jót. nőegylet elnöke. Károly fia: II. Károly (sz.: 1869) Szerepen birtokos.
Czímer: kékben, zöld hármashegyen, felugró ezüst egyszarvu. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst. Paizstartók: jobbról pánczélos vitéz, balról egyházi férfi feszülettel.
Kornis. gróf.
Koroknay. Régi család, melynek tagjai közül György 1573-ban nemességújító és czímerlevelet nyert. A család Somogy vármegye Korokna községéből származik s onnan 1720. táján Szatmár, Szabolcs és Bihar vármegyékbe telepedett le.
Czímer: kékben, felül arany-csillagtól kisért s balfelé fordult fehér lovon zöldruhás magyar vitéz küzd a vele szemben pejlovon ülő, arany félholdtól kísért török vitézzel, alól balra fordult, szürke lovon ülő, zöld ruhás vitézre barna ruhás, török gyalogos nyílaz. Sisakdísz: zárt, kék szárnyból kinövő, görbe kardot tartó arany-mezü kar. Takarók: kékarany.
Korda. (Magyarcsékei.) Szatmár vármegyéből ered. K. János 1836-ban nyert czímeres nemeslevelet és Magyar-Csékére kir. adományt, mely 1840-ben hirdettetett ki. Tagjai közül: András († 1868) szolgabíró volt. Andor jelenleg M.-Csékén birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon álló veres ruhás magyar vitéz, jobbjában lefelé fordított bőségszarút tart, melyre a paizs felső jobb sarkából arany nap veti rá sugarait. Sisakdísz: jobbjában hegyével lefelé fordított nyílat tartó arany-oroszlán. Takarók: kékezüst-veresarany.
Korda.
Kovács. (Sepsiszemerjai.) Háromszék vármegyéből származó székely család. 1852-ben telepedett Bihar vármegyébe. Tagjai közül: Mihály (1838) az I. székely huszárezred zászlótartója. Károly 1848-ban honvéd főhadnagy. Dániel (született 1828) 1848-ban Kiss Ernő hadsegéde. Ignácz 1848-ban tanár Nagy-Enyeden, majd Herpey Károlylyal a zöld sapkás zászlóaljat szervezte. Dénes 1848-ban tűzmester. Kovács nevű családból a XIX. század első felében György, László és Frigyes Spinus helység földesurai voltak.
Kölcsey. Ősi, Szatmár vármegyei család, mely a Kende családdal együtt közös törzsből származik. Törzse: Ábrahám (1260), ennek fia Máté (1302), ennek fia: Dénes (1328), kinek öt fia volt, ezek közül: I. Miklós (1344) kinek fiától: Mester I. Györgytől származik a K. család. Az 1755. évi összeírásban két tagjával (László, Sámuel) találkozunk Bihar vármegye nemesei közt, a XIX. század első felében Álmosdon és Szakálon bírt földesúri joggal.
Középesy. (Dusesdi.) Württembergből bevándorolt családból származott Mittermiller János 1836. deczember 1-én nyert V. Ferdinándtól czímeres nemeslevelet, mely 1847. márczius havában hirdettetett ki Bihar vármegye közgyűlésében. 1841. november 4-én családnevét legfelsőbb engedélylyel K.-re változtatta. Dusesd községre nyert adományt, hol földesúri joggal bírt s a hol jelenleg is birtokos. Tagjai közül: Márton (sz.: 1707) a soproni harminczadhivatalnál szolgált. Mátyás a XVIII. században Pozsonyban szintén a harminczadhivatalnál szolgált.. Antal sótiszt, ennek első fia, József, cs. kir. katonaorvos. Második fia János (sz.: 1788) a nemességszerző, Bihar vármegye adószedője. Ez utóbbinak fia Gyula főszolgabíró (1846) 1848-ban nemzetőr. Fia Gyula a biharvármegyei múzeum őre.
Czímer: veressel és kékkel vízszint és függőlegesen vágva. 1. Repülő fehér galamb, csőrében zöld koszorúval. 2. Hármas zöld hegy közepén arany-leveles korona. 3. Zöld alapon arany méhkas, körülötte repkedő méhekkel. 4. Lángoló szivet tartó ezüst mezű kard. Sisakdísz: kinövő sárga zsinórzatu, kék ruhás, veres öves és barna prémes, piros kucsmás ifju magyar vitéz, jobbjában zöld koszorút tart. Takarók: kékarany-veresezüst.
Középesy.
637Krajnik. (Krajnikfalvi.) Előnevét Bihar vármegye hasonnevü helységétől vette. K. János 1742-ben nyert Mária Terézia királynőtől, nemességének megerősítése mellett czímeres levelet. János neje után Buly helységben nyert részbirtokot. Ferencz 1825-ben magyar testőr. A család 1848. előtt Ér-Semjén helységben bírt földesúri joggal, hol K. Alajos a mult század ötvenes éveiben birtokos volt.
Kruspér. (Varbói.) Első ismert őse K. István 1618-ban hirdettette ki nemességét Trencsén vármegyében, († 1654-ben). Fia András 1660-ban Zsolnán lakott. 1688-ban István árvavármegyei törvényszéki bíró. II. István 1740-47 közt Heves vármegyébe költözik. III. István 1760-ban kamarai tanácsos és Máramarosban a kincstár uradalmainak igazgatója. Pál 1770-ben szintén kamarai tanácsos, mindketten varbói előnévvel éltek. 1770-ben János a máramarosi kerületben kir. ügyész, Antal pedig (1770-87) ungvári kamarai urdalmi ügyész. A család Szatmár-megyében Batizon volt birtokos, a XIX. század első felében pedig Rét-Szent-Miklós pusztán bírt földesúri joggal. A trencséni ág valószinüleg kihalt, mert az 1803. és 1837. évi összeírás alkalmával csupán Pált találjuk feljegyezve. A szatmár-bihari ág utolső nősarja Laura († 1858) Des-Echerolles Károlyhoz ment nőül, miáltal e két család neve és czímere legfelsőbb engedélylyel egyesíttetett.
Lányi. (Kis-Szántói.) József udvari tanácsos és a Szt. István rend vitéze 1810-ben nyerte a Kis-Szántói előnevet. Fia Imre (1822) Bihar vármegye alispánja, majd cs. kir. kamarás, Ung vármegye főispánja (1830-1846) és a Szt. István rend vitéze († 1858), fia István Klobusiczky Idát vette nőül.
Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó oroszlán.
Leel-Őssy.Első ismert őse valószínüleg az az Ős nevü százados, a kiről a Váradi Reg. egy 1219-ből kelt oklevele emlékezik meg. 1278-ban a család már birtokos. 1359-ben Leel-Őssi Miklós fiai: János és Bakony, Méhkeréken, a leányágakat illető birtokrészeket adják ki. 1864-ban János és István Ősi pusztán birtokosok. 1386-ban Gergely, Benedek fia és Dénes, László fia Méhkeréken birtokosok. 1412-ban a család Simonkeréken birtokos. 1497-ben Pál neje Leel-Ősi és Méhkerék helységekben birtokos. Gáspár sarkadi hadnagy 1566-ban Gyula ostrománál esett el. A török invázió elől a család Bihar vármegye északi részeibe húzódott. Bertalan és Kristóf 1572-ben Ér-Semjénben birtokosok. Mihály, Békes Gáspár híve, a kit Báthori 1575-ben lefejeztetett. János, a XVII. században 42 éven át vitézkedett a sarkadi véghelyen. Fia Gáspár kurucz-kapitány, 1711-ben kapitulált a császáriaknak. A család a XVI. században nagy kiterjedésü birtokok ura volt, melyeket valószínüleg az 1575-ben lefejezett Mihály veszített el. 1711. után a család megkísérelte ősi birtokainak visszaszerzését, de a 40 évig húzódó per eredményre nem vezetett. A család fenntartója a XVIII. században Zsigmond volt. Mihály 1792-ben a sarkadi nemesek hadnagya. Bihar vármegyétől 1768-ban, 1779-ben és 1835-ben nyert nemesi bizonyítványt. A család czímerére nézve nincsenek adataink; egyes családtagok Lehel vezér képét vésették a pecsétgyűrüikre.
Lakatos. (Csik-Szent-Simoni.) L. Miklós 1606-ban nyert czímeres nemeslevelet Bocskay István fejedelemtől, mely 1612-ben Csik-Gyergyón, 1631-ben Bihar vármegyében hirdettetett ki. A család nemessége 1742-ben Bihar vármegyében újólag elismertetett Széplakon, Száldobágyon, Sarkad-Keresztúron birt földesúri joggal, ezenfelül a Szilágyságban és Közép-Szolnok vármegyében is birtokos volt. Tagjai közül: László (1730) contractionalis tanácsos. Ferencz (1820) szolgabíró Bihar vármegyében. Imre a XIX. század elején a váradi járás főszolgabirája. János 1848-ban és 1861-ben szolgabíró.
Czímer: kékben, zöld alapon, felemelt jobbjában buzogányt tartó oroszlán. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Lakatos.
Lehóczky. (Királylehotai.) Liptó vármegyéből származik, idővel elterjedt Bars, Liptó, Nyitra stb. vármegyékben. Nagy Lajos király idejében Király-Lehotán, Királyhavason és Bazneh helységben találjuk, mely utóbbiak birtokában 1390-ben Zsigmond királytól megerősíttetett. 1552-ben I. Ferdinánd király a család ősi nemességét megerősítette. 1899-ben telepedett le Bihar vármegyében.
Czímer: kékben, jobbról ezüst félhold, balról arany-csillagtól kísért nyílazó magyar vitéz. Sisakdísz: nyilt fekete szárny közt kinövő, nyakán nyíllal átdöfött szarvas. A lehotai L. család czímere: Kékben, zöld alapon, oldalt dölt veres rákon álló, nyakán nyíllal átdöfött, felemelt jobbjában arany-golyót tartó daru. Sisakdísz: a daru. Takarók: kékarany-veresezüst.
Leszkay. A XIX. század első felében Berettyó-Szent-Mártonban bírt földesúri joggal.
638Lévay I. (Kis-Szetsei.) Bars vármegyéből származik. Első ismert őse L. András tokaji harminczados, kinek nemességét 1631-ben erősítette meg II. Ferdinánd király. A nemesség 1632-ben Zemplén, 1760-ban Komárom és 1768-ban Nyitra vármegyében hirdettetett ki. A család a XVII. század végén Komárom vármegyében, Koltán, később Kerekszálláson és a barsvármegyei Fajkürtön volt birtokos. Tagjai közül: László 1848-49-ben honvéd-százados. Antal 1848-49-ben honvéd hadnagy, 1886-ban a vágvecsei kerület orsz. képviselője. Zsigmond jelenleg biharmegyei birtokos.
Czímer: mely 1631-ben adományoztatott: kékben, zöld alapon, pallost tartó kétfarku oroszlán. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: veresezüst.
Lévay.
Lévay II. L. István 1701. május 1-én nyert czímeres nemeslevelet, mely még ez évben Váradon hirdettetett ki. Adatok hiányában nem állapítható meg, hogy a két család közül melyik birt Jákó-Hodoson és Jankafalván földesúri joggal.
Czímer: kékkel és veressel hosszabán vágva. Elől hármas zöld halmon arany oroszlán, hátul: három egymás alá helyezett rózsa. Sisakdísz: nyilt fekete szárny. Takarók: kékarany-veresezüst.
Lónyay. (Nagylónyai és vásárosnaményi nemes és gróf.) A család eredetét a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Bihar vármegyében IV. Menyhért († 1816) Ugocsa vármegye országgyűlési követének két fia: I. József és X. András telepedett le. I. József (sz.: 1790 † 1847) cs. kir. kamarás, neje gr. Batthyány Karolina után Nagy-Kágyán volt birtokos. Fia Zsigmond azonban korán elhalt, leánya Vilma (sz.: 1822) csillagker. és palotahölgy Pongrácz Jenő grófhoz ment nőül. X. András (sz.: 1802, † 1863) Frimont Dóra grófnőt, János leányát vette nőül. Fia: Tivadar, (sz.: 1838), a kinek Komáromy Teréziától négy gyermeke született, köztük XI. András, jelenleg a vármegyében birtokos.
Ősi czímer: kékben, zöld alapon, két szemközt fordult kétfarku oroszlán, a jobboldali három makkot tart. Sisakdísz: czölöpösen állított, pallost tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Lovass. L. János és fia István 1622-ben nyertek czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. A család Bars vármegyéből származik, Léván lakott s a XIX. század 40-es éveiben telepedett le Bihar vármegyében, hol Ér-Mihályfalván bírt földesúri joggal. Tagjai közül: István, Sándor Székelyhídon és Károly Ér-Mihályfalván birtokos.
Czímer: kékkel és veressel haránt vágva. Felül, ágaskodó fehér lovon ülő, veresruhás, kardos magyar vitéz, alul hármas zöld halom középsőjén virágzó három rózsa. Sisakdísz: jobbjában íjat, baljában nyílat tartó, kiterjesztett szárnyu arany-griff. Takarók: kékezüst-veresarany.
Lovass.
Lovassy. (Szakáli.) Veszprém vármegyéből, Adorjánháza helységből származik. Első ismert őse Zakál Adalbert a XVI. században. A XVIII. század végén telepedett le Bihar vármegyében, nemességét 1808-ban hirdettette ki. Gergely 1848. előtt Mező-Gyarak pusztát bírta. Tagjai közül: László az 1830-36. évi országgyűlési ifjúság kiváló alakja. Ferencz 1848-49-ben az I. vadász-zászl. századosa, 1865-ben országgy. képviselő. Andor 1848-49-ben a II. vadász zászl. főhadnagya. Ferencz jelenleg Fekete-Bátorban birtokos.
Czímer: veresben, zöld alapon, görbe kardot tartó magyar vitéz. Sisakdísz: kinövő magyar vitéz. Takarók: kékezüst-veresarany.
Lovassy.
Lukács. (Erzsébetvárosi.) Erzsébetvárosból származik. L. Lukács, Lázár, Izsák 1760-ban nyertek czímeres nemeslevelet, két évvel később, 1762. július 26-án L. Jakab és családja nyert czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. E két nemességszerző örmény eredetü s közös törzsből származik. Lukács, Lázár és Izsák családja Erdélyben maradt s egyik ága Zalatnára költözött. Jakab utódai Biharba költöztek. Ezek közül. Móricz (sz. 1812 † 1881) politikai és társadalmi író, a magy. tud. akad. tagja. Dénes (sz. 1816 †1868) 1848-ban honvéd tűzérség igazgatója. György belügyminiszteri államtitkár (sz. 1816, † 1892). II. György jelenleg Békés vármegye főispánja (1897-től). A zalatnai ágból: Béla (sz. 1857, † 1901) volt m. kereskedelemügyi miniszter és László (sz. 1850) jelenleg m. kir. pénzügyminiszter.
Czímer: kékben, ezüst szarufa, az alatt fiait vérével tápláló pelikán, kiterjesztett szárnyakkal. A szarufa felett két, egymással szemközt fordult oroszlán, az egyik zöld pálmaágat, a másik görbe kardot tart felemelt jobbjában. Sisakdísz: felemelt jobbjában görbe kardot és pálmaágat markoló arany-oroszlán. Takarók: kékarany-kékezüst.
Lukács.
639Markovits (Terpesti, a kir. könyvek szerint Kis-Terpesi). M. Emánuel és Antal 1839. október 3-án nyertek czímeres nemeslevelet és a biharmegyei Terpestre adományt. A család Szamosujvárról származik, honnan Bihar, Békés, Arad, és Csanád vármegyékbe telepedett le. Terpesten és Madarászon bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Antal 1847-48-ban Csanád vármegye alispánja, 1861-től országgyűlési képviselő. Vincze (sz. 1818) 1848-ban huszárkapitány. Kálmán (1887-96) országgyűlési képviselő. II. Antal Inándon birtokos.
Czímer: veressel és kékkel vízszint vágva. Felül két szemközt álló és hatágú ezüstcsillagot tartó arany-oroszlán. Alul: zöld alapon, tizenegy méhtől körülröpködött arany-kas. Sisakdísz: jobbjában kardot tartó, kinövő, pánczélos vitéz, balját csipőre teszi. Takarók: kékezüst-veresarany.
Markovits.
Márkus (Márkos vagy Márkosfalvi). Háromszékből származik. Első ismert őse István a XVIII. század végén tünik fel Háromszékben, honnan a XIX. század első felében Bihar vármegyébe költözött. Tagjai közül: Károly 1848-49-ben huszár-főhadnagy, Hatvannál esett el. János 1848-ban szintén huszárfőhadnagy Görgei hadtestében, jelenleg Nagy-Várad város hegybírája. László tb. tiszti ügyész.
Mártonffy. M. Kristóf szamosujvári lakos 1762-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Szolnok-Doboka vármegyéből származik, hol nemességét 1763-ban és 1825-ben hirdettette ki, majd onnan 1861-ben Bihar vármegyébe költözött. Tagjai közül jelenleg Márton min. oszt. tanácsos, Lajos a szamosujvári főgymn. igazgatója, János kir. törvényszéki biró. Bogdán ügyvéd Nagy-Váradon, Gyula és Dezső földbirtokosok Szakálban.
Czímer: felülről lefelé jövő veres ék által szelt kék paizs. Az ékben ötszögü arany-csillag. Sisakdísz: nyílt veres szárny közt a paizsbeli csillag. Takarók: veresarany-kékarany.
Mártonffy.
Medve (Dálnoki és mezőmadarasi). Marosszékből származó székely család, mely 1785-ben Szatmár és 1780-ban Bihar vármegyékbe szakad. Első ismert őse Mihály, a ki 1583-ban czímeres levelet nyert. A család utóbb Dálnok és Mezőmadaras helységekre nyert adományt. Tagjai közül Dániel, Márton 1780-ban Bihar vármegye táblabírái. Kálmán ügyvéd (1860). Zoltán cs. és kir. kamarás. A XIX. század első felében Ottományon bírt földesúri joggal.
Czímer: kékben, zöld alapon, jobbjában görbe kardot tartó természetes medve, baljával a földből kiemelkedő szőlővenyige végét markolja. Sisakdísz: jobbjában kardot, baljában letört szőlővenyigét tartó paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Menszáros. A család 1715-ben nyert czímeres nemeslevelet. M. Dániel és Sándor 1778-ban nyertek nemesi bizonyítványt Pest vármegyétől. 1848. előtt Nagy-Kerekiben és Körös-Apátiban birt földesúri joggal.
Mezey (Egyházas-bágyoni). M. Gáspár szatmári alkapitány és testvére Péter ősi nemessége 1573. január 30-án újíttatott meg, mely még ezen évben hirdettetett ki Szatmár vármegyében. A család Endréden telepedett le s idővel Egyházas-Bágyonra nyert királyi adományt. 1872-ben Biharba költözött. Tagjai közül: József 1848-ban honvédfőhadnagy, II. József birtokos és takarékpénztári igazgató Zsákán.
Czímer: kékben, zöld alapon fekvő, természetes medve felé hajló, veres dolmányba öltözött magyar vitéz, jobbjában csatabárddal az állat fejéhez vág, baljában tartott dárdával pedig feléje döf. Sisakdísz: görbe kardot tartó vörösmezü kar. Takarók: kékezüst-feketearany.
Mezey.
Miklóssy. A Marosszékből származik. A XVIII. század végén telepedett le Bihar vármegyében, hol 1736-ban igazolta nemességét. Tagjai közül: Ferencz (1800-1810) nagyváradi püspök. I. József (1835-48) udvari tanácsos, József és Antal a napoleoni háborúkban vettek részt. II. József nagyváradi kanonok (1832). Ferencz 1849. után váradi polgármester. Ferencz jelenleg Henczidán, Dávid Vaskohón birtokos. 1848. előtt Henczidán birt zálogbirtokokkal.
Czímer: kékben, jobbjában szablyát, baljában lobogót tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: kékarany.
Miklóssy.
640Miskolczy I. (Mezőtelegdi). A Miskolcz nemzetségből származik. Őse Csulyok György a XIV. század végén. Ennek utóda István (1575-1645), kinek neje Gyulai Kata volt (1623-34). 1634-ben már Igaron birtokos, mely maig is a családé. I. István fia: Gáspár kezdte állandóan a M. családnevet használni, fia II. István (†1708) somlyai kapitány, a ki valószínüleg neje, Ugrai Bóra után Mező-Telegdet szerezte. Fiai: III. István és Zsigmond (1730), ennek fia IV. István, kinek két fia volt: I. László és II. Ferencz, az utóbbi fiai: István főszolgabíró és László Mező-Telegden voltak birtokosok. I. Lászlónak Erdődy Ágnestől született fia: Lajos báródsági kapitány, kinek fiai közül: Károly, 1848-ban Bihar vármegye alispánja; II. Lajos 1857-72 szintén a vármegye alispánja és (1876-1883) Hajdu vármegye főispánja; Sándor előbb m. kir. testőr, 1848-ban huszárkapitány, György († 1899) törvényszéki biró, Ferencz jelenleg központi főszolgabíró, Barnabás nagyváradi kir. közjegyző, Imre közegészségügyi felügyelő, Jenő pénzügyigazgatósági tanácsos Debreczenben.
Czímer: kékben, zöld alapon, csőrében zöld galyat tartó, repülésre kész galamb. Takarók: kékarany-veresezüst.
Miskolczy II. (Roglaticzai). Valószinüleg az előbbivel közös törzsből származik. István árvái 1746-ban Roglaticzán (Bács vármegye) birtokosok. Ferencz és József 1768-ban a Vojnics családdal perelnek bizonyos roglaticzai birtokrészek miatt. A családból Farkas (1780-1803) püspöki uradalmi igazgató telepedett le Bihar vármegyében.
Fiai: Mihály főszolgabiró; István (sz. 1782) előbb főszolgabiró (1806), később a követségnél szolgált. 1825-ben cs. kir. kamarás, János (1806) a felkelő nemesi seregben hadnagy. Csak Istvánnak voltak leányai, ezzel a bihari ágnak magvaszakadt.
Miskolczy III: (Micskei). M. György 1705-ben Szatmár vármegyében szolgabíró. István Géresről Micskére költözött, hol fia Károly a XIX. század elején birtokos volt. Árpád Bihar vármegye főszámvevője.
Móricz (Técsői). Máramaros vármegyéből származik. I. István 1610-ben nyert adománylevelet Báthori Gábortól, majd II. István 1675-ben Apaffy Mihály fejedelemtől Técsőre és Taraczközre. A család 1854-ben telepedett le Bihar vármegyében. Tagjai közül: István a XIX. század elején Máramaros vármegye főjegyzője. Péter (1836) országgyűlési követ. Samu 1820-ban alispán. Antal 1848-ban országgyűlési képviselő. Károly 1848/49-ben alezredes a huszároknál. II. Samu 1848-ban huszárfőhadnagy, elesett Pancsovánál. Pál 1848-ban renzetőri kapitány, 1867-ben Bihar vármegye főjegyzője és (1867-1896) országgyűlési képviselő. Fia Pál cs. és kir. kamarás, tb. főszolgabiró.
Czímer: kékben, veres (rózsaszinü) mezü pánczélos-keztyüs, egyenes kardot tartó kar. Sisakdísz: három zöld ág középsőjén ülő, éneklő madár. Takarók: veresezüst-kékarany.
Móricz.
Mózer. M. János a 37. gyalogezred századosa, 1828. április 28-án nyert czímeres nemeslevelet I. Ferdinánd királytól, mely 1829. február 23-án hirdettetett ki Bihar vármegye közgyűlésében. A családnak a nemességszerző fiutódai hiányában magvaszakadt
Czímer: kékkel és veressel hosszában és vízszint vágva. 1. és 4. befelé fordult ezüst oroszlán, 2. és 3. rovatkos és kapuval ellátott fehér várfalon ülő egyfejü arany-sas. Sisakdísz: egyenes kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: veresarany-kékezüst.
Morvay (Alsó-draskóczi). M. János és fiai: Mihály, János, István 1655. május 7-én nyertek czímeres nemeslevelet A család eleinte Trencsén vármegyében telepedett le, de idővel több vármegyébe szétágazott. A beregi és az ugocsai ág Monokon, Rákóczon, Izsépen, Morván és Körtvélyesen volt birtokos. Ez ág származékai részben Szabolcs vármegyébe és 1790. táján Bihar vármegyébe telepedtek le, hol Micskén, Fehérgyarmaton és Poklostelken voltak birtokosok. A nemesség 1790-ben hirdettetett ki Bihar vármegyében.
Czímer: kékben ágaskodó medve, jobbjában szablyát tart. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Morvay.
Nadányi (Körös-nadányi). A család eredetét a bevezetésben ismertettük. IV. Miklós († 1755. Tordán) fia
Sándortól, a ki Tordán telepedett le, származik a jelenleg virágzó bihari ág, kitől a család a következőleg jön le: fiai: József (sz. 1775, † 1821), Antal (sz. 1771, † 1827), László (1765, † 1818) főszolgabiró és Lajos (1780, † 1852). 1. József fia: Imre (1861) és ennek fiai: József, Kálmán, Gábor. Kálmán fia Jenő, fiai: Imre és Jenő. 2. László ága: fia László, ennek fia Gyula, ezé: László, Gyula, Károly. Utóbbi fiai: János, Zoltán. 3. Lajos ága: fiai: Ferencz, Sándor és Mihály. Sándor fia Kornél, ennek fia Sándor. A fenti Mihály fiai: Albert és Andor. 4. Antal ága: fia Károly katonatiszt, ennek fia: Miklós országgyűlési képviselő (1881-87); fiai: Miklós és Pál. Miklós fiai: Tibor és Pál. A fenti Pál fia: Péter. A család jelenleg Bakonszegen, Fekete-Györösön birtokos. A család tagjai közül kiemeljük a következőket: V. László (1569). Gergely megöletett 1613-ban Medgyesen. Miklós (1632-1663) Nógrád várának kormányzója, bárói rangot nyert. Mihály (1632, † 1659) erdélyi itélőmester. VI. János nagyenyedi tanár (1665-77), 1708-ban n.-bajoni ref. pap. Miklós (1708-44) szolgabíró. János nagybajoni pap, 1763-ban "Florus Hungaricus" czímü történeti művét adta ki Amsterdamban. 641XI. Miklós (1708-1744) ifj. Komáromy Györgygyel jött vissza Békés vármegyébe, hol 1715-től 1772-ig szolgabiró volt. Rangemelés: III. Miklós nógrádi főkapitány 1659-ben bárói rangot nyer.
Czímer: Sárkánytól körített paizs. Kékben, két egymást keresztező s ezüst félhold és hatszögü arany-csillagtól kísért, zsinegen csüngő halat tartó, könyöklő pánczélos kar. Sisakdísz: paizsalak, kísérők nélkül.
Nadányi.
Nagy (Peremártoni). E családból: György kir. tanácsos Temesvárott lakik, Móricz özvegye jelenleg Bihar vármegyében birtokos.
Némethy (Nyéki és ilosvai. N. István bulyi birtokos és fiai III. Ferdinánd királytól nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1639-ben Szabolcs vármegyében hirdettetett ki, majd utóbb 1647-ben újból bemutattatott. A család idővel átszármazott Szatmárba, majd Biharba, hol 1839-ben és Krasznába, hol 1842-ben hirdettette ki nemességét. 1756-ban még Dombrádon (Szabolcs vármegye) birtokos, de 1800. táján már Tótiban találjuk. Tagjai közül: Károly 1848-ban honvédtüzér, jelenleg biharvármegyei birtokos. József († 1890) altábornagy.
Czímer: a paizs közepéből induló s felső keretéig érő, befelé hajló veres ék, abban egy-egy hatszögü aranycsillag, alatta kékben, zöld alapon, féllábon álló, természetes daru, felemelt jobbjában golyót tart. Sisakdísz: öt (veres, fehér, veres, fehér, veres) strucztoll. Takarók: kékarany-veresezüst.
Némethy.
Névery (Gyula-Varsándi). N. Elek és József 1789-ben nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1791-ben megerősíttetett. A XIX. század első felében Ferencz udvari referendárius örökösei Tamásdán voltak birtokosok. A család czímerpecsétje Pest vármegye levéltárában található. Rangemelés: N. Károly 1845-ben nyert bárói rangot.
Nitzky. Az 1755. évi nemesi összeírás alkalmával Bihar vármegyében Ferencz és Simon vétettek fel. A XIX. század első felében Esküllőn bírt földesúri joggal.
Nyisztor (alias Seres. Kápolnoki). Ny. Sándor, hajdukapitány 1609-ben nyert czímeres nemeslevelet Bethlen Gábor fejedelemtől. II. Sándor piskolti birtokos 1743-ban hirdettette ki nemességét Bihar vármegyében, Közép-Szolnok vármegyéből hozott nemesi bizonyítvány alapján. A család egyik ága a szatmárvármegyei Kápolnokon volt birtokos, honnan előnevét vette. Alajos, jelenleg Margittán főszolgabíró.
Czímer: kékben, zöld dombon szablyát tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: két fekete szárny közt növő, jobbjában szablyát, baljában koszorút tartó griff. Takarók: kékarany-veresezüst.
Nyisztor.
Olasz (Vekerdi és endrődi). O. Péter 1606-ban nyert Bocskay István fejedelemtől czímeres nemeslevelet, mely 1796-ban mutattatott be. Endrődi O. Gergely 1625-ben Darvast nyerte Bethlen Gábortól. 1641-ben O. Balázs a vekerdi hajduk kapitánya, a borsodi pusztát nyerte adományul. 1632-ben Darvas puszta azon részét nyerte a család Rákóczy Györgytől, mely a gróf Csáky családé volt. A XIX. század első felében Darvason és Vekerden bírt földesúri joggal. Nemességét 1797-ben és 1835-ben igazolta. Családi feljegyzések szerint O. Pál, a ki ugyanezen családból származott, 1645-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. A család tagjai közül: Dávid fia: Dávid, Bihar vármegye főszolgabirája (1820), ennek fia: Imre 1848-49. honvédőrnagy, Dénes főszolgabiró és Menyhért 1848-49. honvédhuszár kapitány. Dénes fia: Elemér jelenleg földbirtokos. Dávid fia: Gyula jelenleg kir. törvényszéki biró Nagyváradon.
Czímer: veresben, kardot tartó pánczélos kar. A kardon átütött török fő. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Olasz.
Osváth. Hagyomány szerint a család első tagja Erdélyből János király szabad székelyei közül 1526 után jött az anyaországba és Ugocsa vármegyében talált új otthont. Ugocsa-megyei volt a családban elsőnek ismert Pál is, a ki 1606-ban András és István testvéreivel a nemességet nyerte. Pál után feltünik a családban György, ki 1659-ben a lengyelországi hadjáratban II. Rákóczy György fejedelmet már a bihari nemesség közt kísérte, hol azután azokkal és a báródsági nemességgel tatár fogságba jutott. E hagyományt megerősíti a Vay család levéltárában őrzött okmány, mely elmondja, hogy a 200 tallér váltságdíjjal terhelt Osváth Györgyön kívül Krímiába hurczoltattak még ekkor a következő bihari nemesek, u. m. Rácz Bégh Mihály 70 tallér váltságdíjjal, Thelegdy László, György és István, fejenként ezer tallér, belényesi Vajda Miklós, ki a fogságban meghalt, 600 tallér, Kakucsy N. 200 tallér váltságdíjjal terhelve. A tatár fogságból kiváltott Györgynek fia volt az az András, ki 1688-ban a Sz.-Somlyóról Szt.-Jobbra visszahelyezett első megyegyűlésen táblabíróvá feleskettetett. György és András már leányjogon B.-Ujfaluban birtokosok voltak. Ezeknek egyik utóda az a Pál, ki 1745-ben mint b.-ujfalusi birtokos a herczeg Eszterházy Pál birtokba iktatásának B.-Ujfaluban ellentmondott. Berettyó-Ujfalu volt ezután a család fészke, de a mult század közepe táján a fiága részint kihalt, részint más helyre települt. Ez utóbbiak közül való volt az 1800-ik év január 23-án még 642B.-Ujfaluban született, de 1864. jan. 25-én Gáborjánban elhalt Pál is, kinek ma is élő gyermekei ezek: Pál, 48-as honvédtiszt, később Bihar vármegye csendbiztosa; Gyula, Kis-Marja község jegyzője; Albert, Budapest székesfőváros rendőrorvosa és Jusztina B.-Ujfaluban Ötvös Károly, a Berettyó-szabályozási társaság felügyelőjének neje. E család tagjai még: Imre, pestvidéki törvényszéki biró; Gyula, bankhivatalnok Budapesten; András, Esztergom város levéltárnoka, Géza, Berettyó szab. társulati hivatalnok; Lajos Bihar vármegye főlevéltárnoka; Kálmán, nyüvedi közjegyző, tartalékos hadnagy; Jenő Kis-Marjában segédjegyző; Albert jogtudor, Székesfehérváron kir. aljárásbíró.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon ülő, veres hadi zászlót tartó, zöld ruhás, fekete kalpagos, kaczagányos, sárga bakancsos magyar vitéz. Sisakdísz: hosszú, zöld dolmányos, fekete kucsmás, görbe kardot tartó, kinövő magyar vitéz. Takarók nincsenek megállapítva.
Osváth.
Paksy (Kis-Paksi). Batthyáni Kis Lukács és neje Túrós Erzsébet, valamint gyermekei János, István és Ilona 1628-ban nyertek czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. A czímerszerző és annak fia János a törökök elől Paksra menekülvén, felvették a Paksy nevet. Ettől kezdve a család magát Kis-Paksynak nevezte, de idővel, az ősi Kis családnevet végkép elhagyták. A család 1848. előtt Monostor-Pályiban bírt földesúri joggal, hol jelenleg is birtokos. Tagjai közül: I. József 1809-ben Bihar vármegye fiskálisa. Imre kir. táblai hites jegyző (1842). Albert jelenleg Monostor-Pályiban birtokos.
Czímer: kékben, zöld dombon könyöklő, szablyát tartó veres mezü kar. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: veresarany-veresezüst.
Paksy.
Papszász. A XIX. század első felében Vértes helységben bírt földesúri joggal. Lajos 1848-ban I. alispán.
Péchy. (Pécsujfalusi nemes és gróf). Sáros vármegye régibb családainak egyike, Pécsujfalut, honnan a család előnevét vette, P. Gáspár nyerte adományul, a ki 1555-ben I. Ferdinánd királytól czímeres levelet kapott. A család a XVI. században Erdélybe szakadt. Idővel Abauj, Szepes stb. vármegyékre kiterjedt. P. József 1810-ben grófi rangra emeltetett. Tagjai közül az 1755. évi összeírás alkalmával a vármegye nemesei közé István, Mihály és Sándor vannak felvéve. Imre hétszemélynök (sz. 1753 † 1791). Felső-Dernán, Kólyon, Papfalván volt birtokos, a család ezenkívül Almaszegen bírt földesúri joggal. A család czímerét l. az Abauj-Torna vármegyét tárgyaló kötetben.
Pázmán (Panaszi). Eredetét a bevezetésben ismertettük. A XIII. század elején már a Sebes-Körös-menti Pázmán helység birtokában van. Pázmán Miklós 1410-ben szolgabíró. Pázmán Péter három fia 1467-ben új adományt nyer az ősi birtokokra. Péter 1543-ban és Miklós (1578-80) Bihar vármegye alispánja. Miklós Panaszon volt birtokos. Fia, Péter (született 1570. október 4-én Nagy-Váradon) biboros herczegprimás. († 1637). Testvére II. György († 1627), ennek fia: II. Miklós 1659-ben grófi rangra emeltetett, vele a grófi ágnak magvaszakadt. Pázmán nevü család a XVIII. század végén Berettyó-Szent-Márton helység fele részét bírta.
Poynár. P. Pál, Szécsény várának kapitánya, továbbá testvére, János és gyermekei 1655-ben nyertek czímeres nemeslevelet, melyet 1657-ben Nógrád vármegyében, Közép-Szolnokmegyében pedig 1681-ben hirdettetett ki, az utóbbi helyen a család Désházán volt birtokos. Innét 1750. körül János, György és Tódor Jánosdára jöttek és ettől kezdve már Bihar vármegyében és pedig Nagyváradon, Pestesen és Gyapjun laknak. A nemességet 1804-ben hirdettették ki Biharban. Miklós 1780-ban Pestesen görög keleti esperes és az első püspöki helynök a nagyváradi szentszéknél. Sándor (született 1802) 1848 előtt élénk részt vett a megyei életben. János, az 1809-iki nemesi felkelésben vett részt, Dénes jelenleg kir. táblai bíró.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató vörös ruhás, sárga csizmás, tollas kucsmás magyar vitéz, baljában kantárt, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő veres mezü kar. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Poynár.
643Platthy (Turóczdivéki és nagypalugyai). Liptó vármegyéből származik. Első ismert őse Marcheus (1260-1316), fiai közül Othmár mester (1296-1352) 1317-ben testvéreivel együtt Nagy-Palugyát nyerte adományul, honnan a család előnevét vette. Othmár testvére, Fülöp mester (1296-1352), ennek unokája II. Péter (1391-1417) veszi fel a P. nevet Péter unokája II. György pozsonyi főispán (1481-1518). Testvére, Péter 1523, kinek fia János, ennek fiai közül: I. Mátyás (1582) I. Gáspár és I. András a család jelenleg is virágzó három ágát alapították meg. I. Mátyás ága: Liptó és Trencsén, I. Gáspár ága Nógrád és I. András ága Borsodban virágzik. János testvére Mihály, kinek fiai az árvavármegyei ágat alapították. P. Miklós 1876-ban telepedett Bihar vármegyébe. Jelenleg Ártándon birtokos.
Czímer: veressel és kékkel vágva, felül három ezüst pólya, alul szarvaival fölfelé fordított ezüst félhold felett hatszögü arany-csillag. Sisakdísz: paizsbeli félhold és csillag. Takarók: kékarany-veresezüst.
Platthy.
Pyber (Gyerkéni). A XV. században tünik fel, honnan idővel Pest, Nógrád stb. vármegyékbe szakadt. Az 1755. évi nemesi összeírásban Bihar vármegye nemesei közt Benedek, Gáspár, Ferencz, Ilona és Klára nevét találjuk. Ágost táblabíró a XIX. század első felében Pánth pusztát bírta.
Radivojevich. Radivojevicz Arzén pakráczi görög n. egy. püspök, testvére Simon és annak családja 1763-ban nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1764-ben Pest vármegyében hirdettetett ki. A család a XIX. század elején birtokos volt a vármegyében (lásd a bevezető részben.)
Radvánszky (Radványi és sajó-kazai). Zólyom vármegye legrégibb családja. Első ismert őse Jurk (György) a XIII. század elején: tőle a leszármazás szakadatlan. Tagjai közül: I. Tamás (1292) felveszi a Radváni nevet. II. Dénes (1368) zólyomi főispán, II. György (1472-1509) zólyomi alispán, Boldizsár (1518), III. György (1557) zólyomi alispánok. III. Ferencz (1600-1645) szintén zólyomi alispán. IV. György 1687-ben Eperjesen halálra kínoztatott. II. János (sz.: 1666, † 1738) Rákóczy tanácsosa. György († 1763) zólyomi alispán és II. László (1744) követ. III. János (sz.: 1730. † 1815) alispán. I. Antal (1769. † 1840) alispán. Rangemelés: Antal, Zólyom és Turócz vármegyék főispánja (1848, 1860, 1865-82 években) valamint elhalt fivérének fiai: Géza és Béla 1875-ben bárói rangra emeltettek. A család 1848. előtt Esztár helységben bírt földesúri joggal
Czímer: veresben, gyűrü-formán görbülő, farkába harapó, szárnyas, zöldszínü sárkány által képezett körben, egy arany-csillag és ezüst félholdtól kísért, leveles koronán könyöklő pánczélos kar, markában száraz ágat tart. Sisakdísz: szarvaival felfelé fordult ezüst félhold felett hatágu arany csillag. Takarók: veresarany-veresezüst.
Radák (Magyar-bényei báró). A XVI. század elején tünik fel. R. István, Balázs, Mihály és Tamás testvérek 1514-ben czímeres levelet nyertek. A család 1514-ben Békés vármegyében három jobbágytelket szerzett. László 1555-ben borosjenei, pankotai és déznai kapitány. 1556-ban János Zsigmond híve, később Ferdinándhoz pártol, de 1562-ben ismét János Zsigmond pártján van s 1570-ben a család Magyar-Bényét és Ózd birtokot nyeri Bethlen Gábortól. Rangemelés: R. István és testvére Lőrincz 1744-ben bárói rangra emeltettek.
Ravaszdy. Az 1755. évi összeírásban Bihar-megye nemesei közé András és György özvegye vannak felvéve. István 1848. előtt Keresztúron volt birtokos. 1849-60-ban Dél-Bihar vármegye főnöke volt.
Rimanóczy I. Zemplén vármegyéből származik, hol a XIX. század elején Málczán volt birtokos.
Rimanóczy II. R. Antal és Ignácz 1734-ben nyerték a "rimanóczi" előnevet. E család czímerpecsétje Pest vármegye levéltárában található.
Rimanóczy III. (Salamonfalvi). Dunántúlról származik. R. Antal 1819-ben cs. kir. őrnagy.
Czímer: veressel és ezüsttel négyelt paizs, a 3. és 4. közt kúpalakulag a paizs felső végéig nyúló kék ékkel. 1., 4. befelé fordult, fölemelt jobbjában görbe kardot tartó oroszlán, 2. és 3. a vágási vonalra támaszkodó koronás fekete sas. Két sisak. I. paizsbeli sas. II. az oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
644Rhédey (Kis-rhédei nemes és gróf). Az Aba nemzetségből származik. A XIII. század második felében már két ágra szakadt, u. m. Szentmártonrédei és Rédei ágra. Az előbbi őse Demeter, az utóbbié Vörös Dezső. A XIV. század közepén Kis- és Felső-Rédei Mikó, Tasi Rédei Péter és Berczeli Rédei László tünnek föl, de ezek közül csak Mikó terjeszti tovább a családját, a másik két ágnak a XVI. században magvaszakadt. Nagyrédei János 1466-ban nyert czímeres levelet Máytás királytól. A család fényének megalapítója Rhédey Ferencz († 1621) füleki, majd váradi kapitány, bihari főispán. Hasonnevü fia erdélyi fejedelem (1658). István gróf 1848-ban a II. bihari nemzetőrségnél százados. Rangemelések: Ferencz, volt fejedelem, bihari főispán 1659-ben, az erdélyi ágból József, László, János, Mihály, Pál és Zsigmond 1744-ben, a magyarországi ágból Lajos főispáni helytartó 1808-ban grófi rangra emeltetnek. A grófi ágakból egyedül Mihály († 1791) családja virágzott a XIX. században, mely azonban 1897-ben Gáborral kihalt. A család nemesi és grófi ága a XIX. század első felében Ant, Bakonszeg, Báj, Kötegyán és Piskolt helységek földesura volt. A XIX. század második felében pedig: Richárd gróf Vércsolog helységben, Gábor gróf (született 1825) Zsákán, Gyula gróf Berettyó-Szent-Mártonban volt birtokos.
Czímer: 1466-iki: kékben, két egymással szemközt ágaskodó kétfarku veres oroszlán, előlábaikkal szürke kosfejet tartanak.
Czímer: (az 1744-iki grófi): kékkel és veressel négyelt paizs, kék szívpaizszsal, abban hármas zöld hegyen, természetes hattyú. Nagy paizs: 1. égő máglyából kiemelkedő fönix madár, 1. és 3. a vágási vonalból kinövő, egyenes kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. 4. kétfarku koronás arany-oroszlán, jobbjában tartott görbe karddal mellét átdöfi. Három sisak: Sisakdíszek: I. A fönix madár, takarók: kékarany; II. a kar, takarók: kékezüst; III. a hattyú, takarók: veresezüst.
Rhédey. gróf.
Rednik (Gyulafalvi). Ősi máramarosvármegyei család. 1317-ben tünik fel. 1360. márczius 20-án Gyula fia Drágos, valamint fiai: Gyula és László új adomány czímén Szlatina, Sugatagfalva stb. birtokokat nyerik Nagy Lajos királytól. A család idővel több vármegyébe szakadt s az előnevet adó Gyulafalván kivül Bártfalván, Bezdéden, Petrován, Kálinfalván, Csokmányon stb. helyen volt birtokos. Bihar vármegyébe a XIX. század elején telepedett le. Tagjai közül: Athanáz (1764) görög katholikus püspök. Gábor († 1882) görög katholikus esperes, Gábor jelenleg vaskohi főszolgabiró, János, ugyanott körorvos.
Czímer: kékkel és veressel hosszában és vízszint vágott paizs 1-4 udvarában egymással szemközt fordult, kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: buzogányt tartó, pánczélos, sisakos vitéz. Takarók: kékarany-veresezüst. Jelmondat: "Nunquam retrorsum."
Rednik.
Reviczky (Revisnyei). A család származására vonatkozó adatokat a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XIX. század első felében Tóti és Sámson helységekben bírt földesúri joggal. Jelenleg R. Emil Kis-Marja helységben birtokos.
Rigó (Tornyai). Régi nemesi család, melynek nemessége 1632-ben újíttatott meg. A nemességújítás 1634-ben Zemplén, 1766-ban Gömör és 1808-ban Borsod vármegyében hirdettetett ki. A család Zemplén vármegyéből származik. Első ismert őse György (1560), kitől a leszármazás terjed. Tagjai közül: György (1552-68) debreczeni szenátor. János nemességújítást nyert († 1638-ban). II. György 1657. táján török fogságba került, majd onnan 8 év mulva kiszabadulva, mint zászlótartó és hadnagy küzdött tovább. András, gróf Bercsényi Miklós hadbiztosa (1704-10). György, gróf Bercsényit bujdosásában Francziaországba is követte s ott is maradt. Lőrincz (1660) debreczeni szenátor. III. Ferencz perczeptor (1757) VI. Ferencz részt vett az 1809-iki nemesi fölkelésben. József 1848-ban nemzetőrtiszt. V. Ferencz (született 1849) országgyűlési képviselő. A család 1848. előtt Gesztejben, Putnokon bírt földesúri joggal s 1870. táján telepedett le Bihar vármegyébe.
Czímer: veresben, hármas zöld halom középsőjén kiemelkedő karó körül csavarodó szőlőtőke, kék szőlőfürtökkel, melyen fekete rigó látható. Sisakdísz: kétemeletes, veres tetőzetes, támfalakkal ellátott torony. Takarók: kék-arany-kék-ezüst.
Rigó.
Sántha. Az 1755-iki összeírásban Bihar vármegye nemesei közé: Ferencz, István özvegye és László vannak felvéve. 1848. előtt Less községben bírt földesúri joggal. György 1845-49 a vármegye alispánja volt.
Sárossy. Sárossy Mátyás 1722-ben igazolta nemességét Szatmár vármegyében. Az 1755. évi összeírásban Bihar vármegyében Sárossy Ádám nevével találkozunk. Az Eödönffy család után a XIX. század elején Köbölkuton volt birtokos.
Sebess (Zilahi és diósadi). Szilágy vármegyéből származik, hol 1846-ban hirdették ki nemességét. Még a XIX. század elején átszármazott Bihar vármegyébe, hol Fekete-Tót, F.-Györös, Kávásd, Erdő-Gyarak helységekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Antal 1820-1830. az erdélyi főkormányszéknél szolgált. György 1848-ban honvédfőhadnagy. Károly 1848-ban budai térparancsnok, Emil 1848-49. műszaki őrnagy, majd 1861-ben, mint az Almássy-féle összeesküvés részese elfogatott és börtönében menekülés közben, agyonlövetett. László 1848-ban Zalatnán a kincstári pénzverő-hivatalnál szolgált, az oláhok őt is felkonczolták. Ferencz (1867-72) főszolgabiró Bihar vármegyében. Gyula jelenleg Fekete-Tóton birtokos.
645Czímer: kékben, zöld alapon, nyílt fekete szárny közt, hegyével felfelé álló nyílvessző. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Sebess.
Stubenberg (gróf). Styriából származik Br. S. Farkas és János Vilmos az 1655 : 119 törvényczikkel honfiusíttattak. 1685-ben már grófi rangban vannak. A grófi ágból S. Gusztáv és gyermekei 1844-ben honfiusíttattak. Tagjai közül: József (sz. 1824) jelenleg Albis, Székelyhíd és Kis-Kereki ura s a magyar főrendiház tagja.
Czímer: Feketében felfordított horgony. A paizson grófi korona nyugszik. Sisakdísz: 3-3 fehér és fekete, kétfelé ágazó strucztoll. Az egészet hermelinpalást övezi.
Stubenberg. báró és gróf.
Sombory (Magyar-Nagy-Zsombori). Kolozs vármegyéből származik. Első ismert őse: Miklós fia János (1438). A XIX. század első felében Álmosdon és Kólyon bírt földesúri joggal.
Steph (Somkútpataki). Szatmár vármegyéből származik. Már a XVII. század közepén virágzott. A család czímere a Bihar vármegyei történelmi s régészeti egylet gyűjteményében (266/885. sz.) található. 1661-ben készült, valószinüleg halotti czímerfestmény után, s a következő: ezüstben, két, a paizs felső széléig emelkedő s tetején fákkal benőtt hegyoldal között, farkával egyszer csavarodó s fejével felfelé nyúló, veres nyelvü s szemü kigyó, a baloldali hegyoldal görbe kardot tartó pánczélos karral van megrakva, a kard helyén átütött török fő vérzik, míg alatta kisebb domb körvonalai láthatók. A paizs fölött ötágu korona nyugszik.
Szabó I. (Zsiri). A család 1638-ban I. Rákóczy Györgytől nyert czímeres nemeslevelet. A XVIII. század második felében Békés vármegyébe költözött.
Szabó II. Sz. Salamon 1713-ban nyert czímeres nemeslevelet. (Váradi káptalan Elench.)
Szabó III. Sz. András 1606-ban nyert czímeres nemeslevelet Bocskay István fejedelemtől.
Szabó IV. (Szent-Jobbi). Régi család, melynek nemességét 1618-ban erősítette meg Bethlen Gábor. Első ismert őse Mihály, a ki 1618-ban czímeres levelet nyert. A család Szent-Jobb és Ottomány községekre nyert adományt, hol földesúri joggal is bírt. Tagjai közül: László újabb lirai költészetünk egyik úttörője (született 1767., meghalt 1795-ben Kufsteinban, mint a Martinovics-féle összeesküvés részese). Márton 1848-ban honvédőrnagy, majd képviselő.
Czímer: kékben, zöld alapon, felemelt jobbjával arany-ollót tartó természetes lúd. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékarany.
Szabó V. Sz. István és Deák al. Buttkay Ferencz 1649-ben nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, mely Zemplén vármegyében hirdettetett ki. Sz. György 1764-ben igazolta nemességét.
Szártory (Beszterczebányai). Sz. György 1700-ban nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól, mely utóbb III. Károly királytól megerősíttetett. A család nemessége 1713-ban Fogaras, 1768-ban Hont és Zólyom, 1812-ben Szatmár vármegyékben hirdettetett ki. A XIX. század elején telepedett le Bihar vármegyében, hol Köbölkúton, továbbá Hosszú- és Monostor-Pályi, Hodász, Csaholy stb. helységben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: I. Náthán Szatmár vármegye fiscusa, II. Náthán 1814-ben ugyanott alispán, Károly 1830-ban Bihar vármegye esküdtje. Dezső, Hosszú-Pályin birtokos.
Czímer: kékben, haránt fekvő horgony felett lebegő, kiterjesztett szárnyu galamb, csőrében olajfaággal. Sisakdísz: czölöpösen állított, balra hajlott, mérleget tartó pánczélos kar. Takarók: veresarany-kékezüst.
Szártory.
Szacsvay (Esztelneki). Háromszékből származó székely család, mely 1768-ban telepedett Bihar vármegyébe s Esztelneken birt földesúri joggal. A család 1827-ben hirdettette ki nemességét. Tagjai közül: István 1768-ban megyei esküdt és perczeptor. II. Ferencz az 1809. évi nemesi felkelősereg hadnagya; Gábor (sz. 1797) szentszéki ügyész. Elek 1848-ban honvédhadnagy, majd főjegyző Sarkadon. I. Imre 1848-ban honvédszázados, elesett a piski csatában. Jenő 1848-ban honvédhadnagy. II. Imre 1848/49. országgyűlési képviselő. Ákos jelenleg a nagyváradi ügyvédi kamara ügyésze.
Czímer: veresben, hármas halom középsőjén könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: három keresztbe fektetett nyílvesszőt tartó arany-oroszlán. Takarók: nem ismeretesek.
Szatmári-Király (Szatmári). A Király család Gömör vármegyéből származik s a XVII. század elején tünik fel, idővel átszármazott Borsod és Heves vármegyékbe. Tagjai közül: Albert, Bethlen Gábor alatt váradi kapitány. Ádám II. Rákóczy Ferenczczel Rodostóba bujdosott (1711). József 1839-45. Borsod vármegye első alispánja. Andor jelenleg főszolgabiró Bihar vármegyében. Domonkos jelenleg osztrák-magyar consul Widdinben. Bertalan jelenleg m. kir. testőr.
Czímer: kékben, zöld alapon, felemelt jobbjában rózsát tartó arany-oroszlán, melynek nyakát hátulról elő-nyúló pánczélos kar markolja. Sisakdísz: az oroszlán. Takarók: kékarany. (L. a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben.)
Szegedy I. Sz. György és fivére Miklós 1600. július 24-én nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1602. május 6-án Gönczön hirdettetett ki. A család idővel átköltözött Bihar vármegyébe is, hol 1742. márczius 1-én igazolta nemességét. János 1775-ben 646Hegyköz-Ujlakon lakott, ennek fiai mint sárándi birtokosok 1781-ben igazolták a nemességszerzőtől való leszármazásukat. E család sarja: Sz. Gyula jelenleg békés-gyulai kir. törvényszéki bíró.
Czímer: kékben, zöld alapon, veres ruhás, sisakos egyenes kardot tartó magyar vitéz, balját csipőre teszi; a kardon átütött török fő. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: veresarany-kékarany.
Szegedy II. Sz. István és Szigethi Sebestyén Mihály, valamint az utóbbi családja 1659-ben nyertek czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól, mely Zemplén vármegyében hirdettetett ki. E családból István az 1741. évi nemesi felkelés alkalmával mutatta be nemeslevelét. Ily nevü családból még a következők szerepelnek: János (1695-1701) Bihar vármegye főjegyzője s (1701-1713) alispánja. Márton (1758) Saápon birtokos. Miklós 1731-ben Nagy-Patakon birtokos. Ferencz Nagy-Patakon birtokos (1767) előfordul az 1755. évi összeírásban is (Érmelléki járás).
Szegedy III. Pál 1502-ben megvette Kereki János váczi püspöktől Endréd, Varsánd és Puszta-Apáti birtokokat.
Széky (Dancsházi). A XV: században tünik fel. Sz. György 1496-ban királyi ember. A XVI. század elején Dancsházát bírta, honnan a család előnevét vette. Pál 1581-ben egri hadnagy.
Széky (Váradi). V. sz. Péter 1620-ban nyert czímeres nemeslevelet Bethlen Gábor fejedelemtől (Váradi kápt. Elench.).
Szénássy (Nagyváradi és kidei). Eredetét a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Bihar vármegyében: Széplakon, Cséhtelken, Száldobágyon bírt földesúri joggal.
Szénás (Bályoki). Közép-Szolnok vármegyéből származik. Első ismert őse: Hegen comes (1279), a ki 1312-ben Bályokot nyerte. A család idővel Szabolcs és Szatmár vármegyékbe költözött. Bályokon kivül 1488-ban Száldobágyon volt birtokos. A XVIII. század elején egyike volt a vármegye "bene posessionatus" nemeseinek. Ezen kívül a szilágyvármegyei Kucsó-Keresztúr községben is földesúri joggal bírt.
Szentiványi (Szentiványi). Liptó vármegye ősi családja, mely a Pongrácz, Szmrecsányi stb. családokkal közös törzsből származik. Törzse: Lőrincz (1241), ennek fia Bogomér comes (1286): fia Bodó (1286-93) a család őse Gáspár (1620) fia: Mátyás (1658), unokái Bihar vármegyébe szakadtak. János váradi kanonok (1760): testvérének Ádámnak fia József Bihar vármegye alispánja (1765-1773). Fiai: Ferencz (1806) és Benedek (1806) szolgabirák Biharban. Lajos (1825-41) Bihar vármegyében szolgabiró. Testvére: László 1849-ben a III. vadász-zászlóaljnál őrnagy.
Szepessy (Négyesi báró). Törzsökös biharvármegyei család. Eredetét Bihar vármegye hasonnevü, de elpusztult helységétől vette. 1246-ban tünnek fel Szepesi Rugach unokái: Jakab és Ivánka, a kik Fügedet veszik meg. A család leszármazása csak Sz. Pétertől (1578-93) folyik, kinek neje Daróczy Zsófia négyesi birtokos volt, honnan a család előnevét vette. A család ettől kezdve Borsod vármegyében virágzott. A fenti Péter utóda: II. Pál (1630-87), ennek fia II. János (1698-1746), kinek fia László 1775-ben bárói rangra emeltetett, fia: Sámuel (1759) ennek fiai: Ignácz (1780-1838 pécsi püspök), Antal (1805) Borsod vármegyében a felkelt nemesi sereg főhadnagya. János (1781)szintén a felkelt nemesi seregben szolgált, 1820-tól 1827-ig a tiszáninneni kerületi tábla ülnöke volt. Fia: Ádám (sz: 1814, † 1882) vele kihalt a család bárói ága; leánya: Eugénia br. Wildburg Adolf alezredes özvegye, jelenleg Illyén birtokos.
Czímer: négyelt paizs a 3. és 4. közé ékelt ötödik udvarral és szívpaizszsal. Ebben az ősi czímer: kékben, két szemközt ágaskodó fehér egyszarvu közt lebegő, öt csúcsban végződő, nyilt arany-korona. A nagy paizs: 1. ezüstben, befelé fordult veres mező, görbe kardot tartó kar, a kardon átütött török fő. 2. és 3. aranyban, befelé fordult, felemelt jobbjában buzogányt tartó veres griff. 4. kékben, kapuval és kis ablakokkal ellátott vár, magas toronynyal és oromzattal. 5. zöldben, a bal szélen levő felhőkből kinyúló, ezüst keresztet tartó veres mezü kar. Három sikak. Sisakdíszek: I. ezüsttel és kékkel ellentétesen vágott nyilt szárny közt kinövő, szügyén öt csúcsban végződő arany koronát tartó fehér egyszarvu. Takaró kékezüst. II. paizsbeli kar, mely török fővel átütött görbe kardot tart. Takaró veresezüst. III. paizsbeli griff. Takaró: veresarany.
Szepessy II. Sz. László 1628-ban nyert czímeres nemeslevelet Bethlen Gábor fejedelemtől, Sz. András és László 1764-ben igazolták nemességöket.
Szerdahelyi. Zala vármegyéből származik. 1556-ban nyert czímeres nemeslevelet. Sz. Pál 1620-ban Szatmár vármegyében Vetés, Lázári, Kis-Palád stb. helységben birtokos. Utóda: I. Zsigmond (1784-1808) szolgabíró, ennek fia: Ferencz főügyész (1825-29), fia Pál 1850-ben N.-Váradon országos tszéki elnök, 1861-ben Szatmár vármegye főispánja. A XIX. század első felében Fugyi-Vásárhelyen birt földesúri joggal.
Szilágyi (Piskárosi és király-daróczi)k. Szatmár vármegyéből származik. Baltazár 1652-ben nyert czímeres 647nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. A család 1775-ben Szatmár és 1786-ban Bihar vármegyében hirdettette ki nemességét. Sz. Márton a debreczeni reform. kollégium tanára, ennek fia: Sámuel (sz. 1719, † 1785) a tiszántúli ev. ref. egyházmegye püspöke. II. Sámuel 1779-ben táblabíró, Lajos 1813-ban táblabíró. Lajos 1840-ben főszolgabiró Bihar-vármegyében. Soma 1848-49-ben a 27. honvédzászlóaljnál őrnagy. Gyula részt vett az 1859. és 1866. évi hadjáratokban. A család Jákó-Hódoson, Hegyköz-Pályiban, Jankafalva pusztán, Ér-Adonyban, Vértes helységben birt földesúri joggal.
Czímer: Kékben, zöld alapon álló, veres ruhás, fehér nadrágos fekete kalpagos és tollas, egyenes kardot tartó magyar ifjú. Sisakdísz: arany koronával átütött, görbe kardot tartó veres mezü kar. Takarók: veres-fekete.
Szilassy (Szilasi és pilisi). András fia Dezső 1331-ben Dorozsmára és Szt-Mihályre nyer adományt. Tamás 1409-ban Dalhó birtokosa. Fia Fábián (1437) veszi fel a Sz. nevet. Sz. György Vincze testvérével, a ki (1455-75) váczi püspök volt, hű szolgálataiért Pándot és Pilist kapta V. László királytól, György fia pedig Losoncz-Tugárt Nógrád vármegyében Mátyás királytól. Utódai közül II. András 1684-ben Heves, 1689-ben Nógrád vármegye alispánja. A család jelenleg virágzó ága I. Ádámtól származik, kinek fiai: II. Ádám és I. János. Előbbi fia: József (sz. 1755, † 1837) koronaőr. Fiai: II. József 1835-től helytartósági tanácsos; Ferencz gömöri alispán († 1841); György pestvármegyei főszolgabiró (1836-41), majd alispán. II. József fia: Aladár, a m. kir. közig. bíróság tagja. Sz. Ottó cs. és kir. huszárszázados, jelenleg Ér-Adonyban és Ér-Tarcsán birtokos.
Czímer:kékben, félkerékből kinövő fehér egyszarvú. Sisakdísz: kinövő fehér egyszarvú. Másik változat: veresben, jobbról ezüst félhold, balról hatágú arany-csillag közt félkerékből kiemelkedő ezüst egyszarvú. Sisakdísz: kinövő egyszarvú. Takarók: veresezüst.
Szilassy.
Szlávy (Okányi és érkenézi). Törzsökös biharvármegyei család, melynek származására vonatkozó adatokat a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A bihari ág törzse: János. A család Ér-kenéz, Mihályfalva, Tarcsa és Genyéte helységekben bírt földesúri joggal. Ez ág sarjai: Károly, 1848. előtt őrnagy. Tivadar cs. kir. kamarás (1850) Ferencz, jelenleg birtokos. A család czímerét l. a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben.
Szokoly I. Sz. Jakab 1795-ben nyert czímeres nemeslevelet I. Ferencz királytól.
Szokoly II. 1840. körül telepedett Biharba. Ez ágból Tamás 1818-ban Kassán püspöki jószágigazgató és a 40-es években Zemplén vármegye nemesi hadnagya, Tamás jelenleg nagyváradi ügyvéd, Viktor ismert nevü író.
Czímer: vörösben könyöklő pánczélos kar görbe kardot tart. Jobbról ezüst félhold, balról 6 águ arany-csillag kíséri. Sisakdísz: csőrében köves arany gyűrüt tartó holló. Takarók: kékarany.
Szokoly.
Sztarovszky. A XIX. század első felében Kotyiklet községben birt földesúri joggal.
Szőlőssy (Szigeti). János és Mihály 1608-ban nyertek czímeres nemeslevelet Báthori Gábortól, melyet II. Ferdinánd király is megerősített. A család Máramaros vármegyéből származik. 1740. táján telepedett le Bihar vármegyében s 1743-ban már Püspökiben birt földesúri joggal. Ferencz jelenleg Magyar-Csékén főszolgabiró.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon ülő, strucztollas kucsmás, fekete dolmányos, veressel bélelt párducz-kaczagányos, sárga csizmás magyar vitéz, jobbjában levágott török fővel átütött egyenes hajdu-kardot, baljában buzogányt tart. Sisakdísz: hosszú veres dolmányos férfialak, fedetlen fővel, jobbjában buzogányt, baljában zöld koszorút tart. Takarók: kékarany-veresezüst.
Szőllőssy.
Szunyogh (Szunyoghi). A család eredetére vonatkozó adatokat a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Bihar vármegyében első ízben 1791-ben találkozunk e család tagjaival. 1794-ben Ádám a vármegye táblabírája. A szabolcsi ágból Albert 1840. táján telepedett le a vármegyében s Esztáron birt földesúri joggal. Fiai közül: Szabolcs jelenleg Esztárban, Zoltán Pocsajban és Péter, a vármegye alispánja (1893) Kis-Marján birtokos.
Czímer: kékkel és vörössel hasított paizs, abban egyenes kardot tartó, könyöklő pánczélos kar, a hónalj alatt, alulról fölfelé döfött nyíllal. Sisakdísz: szügyén nyíllal átdöfött kinövő egyszarvu. Takarók: veresezüst-kékarany.
Szunyogh.
Thardy (Köröstopai és mezőtelegdi). T. György rokonaival együtt 1611-ben nyert czímeres nemeslevelet, melyet 1621-ben Bethlen Gábor is megerősített. 1625-ben már Bihar vármegyében találjuk, idővel azonban egyik ága Szatmárba költözött, melyből Mihály kisari birtokos 1762-ben igazolta nemességét. Fia Mózes Csehországba, Libic városba költözött, hol 1783-tól, 1837-ben bekövetkezett haláláig mint reform, lelkész működött. Családjából István 1854-ben visszatért hazánkba, fiai közül Rezső 1881-ben miniszteri titkár, Károly ugyanekkor Komlós-Keresztesen birtokos. Egy másik Mihály 1750-ben igazolta nemességét Bihar vármegyében. Valószinűleg ennek utóda T. máskép Lélek László, Csokaly helységben volt birtokos, kinek nemessége 1819-ben ismertetett el. T. Herman 1868-tól bécsi helvét hitv. lelkész. Sándor jelenleg berettyó-ujfalvi birtokos.
Czímer: kékkel és veressel vízszint vágva. Felül koronát tartó, fehér öltönyü, veres szárnyu angyal, alól két kigyó által alkotott körben, melyeknek farkai a végükön egyesülve kunkorodnak, fedetlen fővel álló, sárga ruhás, hosszu, fekete szakállas, jobbra néző férfiú, kezeit imára kulcsolja össze. Sisakdísz: jobbról fehérrel és veressel, balról kékkel és sárgával 648vágott nyilt szárny közt, csőrében olajfaágat tartó fehér galamb. Takarók: kékarany-veresezüst.
Tajthy. T. Balázs 1649-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely Gömör vármegyében még ezen évben, a Jászságban 1805-ben és 1839-ben hirdettetett ki. Tagjai közül István (1871-97) huszárkapitány 1897-ben telepedett le Bihar vármegyében.
Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó, kiterjesztett szárnyu griff. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: veresarany-kékezüst.
Tajthy.
Telegdy I. A Csanád nemzetségből származik. Őse Belenik (Benedek), fia: I. Kelemen bán († 1247 előtt) ennek fia: I. Pongrácz (1218-46) a T. család őse. Fiai: I. László (1256-65) és I. Tamás (1258-85). Ennek fiai: I. Lőrincz (1296-1313), III. Csanád (1290-1349). esztergomi érsek, I. Miklós (1299-1326) csanádi főispán és II. Pongrácz (1299-1326). I. Miklós fiai: III. István (1337-47, I. György (1337-71) és II. Miklós (1337-71. I. György fiai: III. Miklós (1380) kanonok és II. Péter (1380). II. Miklós fia: IV. Miklós kir. főajtónálló mester (1385), ágának utolsó sarja: Márton (1475). Tamás csanádi püsp. majd kalocsai és esztergomi érsek (1358 körül). A fenti I. Miklós testvérének, I. Lőrincznek ágából a következőket emeljük ki: III. István kir. tárnokmester († 1514): fia: VIII. Miklós, erdélyi alvajda (1530-40). I. Lőrincz fia: I. János fia II. Lőrincz kisunokája: Mihály, a székelyek főkapitánya (1550-1587); ennek fia: XII. János elesett a mezőkeresztesi csatában (1596); ennek fiai: 1. IV. Ferencz, kinek fia V. Ferencz 1610. táján magtalanul elhalt és 2. Gáspár, ennek fia: VI. István († 1653) a család utolsó fisarja. T. István 1502-ben XII. Lajos franczia királytól nyert czímeres nemeslevelet, midőn II. Ulászló király nevében Miklós nyitrai püspökkel követségben járt Francziaországban.
Czímer: kékben természetes vadlúd, melyre kiterjesztett szárnyu sólyom száll, csőrével annak szemét vájja ki. A paizsot a Szent Mihály rend jelvénye veszi körül.
Telegdy II. Kovács Balázs 1623-ban nyert czímeres nemeslevelet Bethlen Gábortól, mely 1625-ben Szabolcs vármegyében hirdettetett ki. A család idővel Telegdre költözött s felvette a T. nevet.
Czímer: kékben, leveles koronán buzakéve. Sisakdísz: czölöpösen állított tőr.
Teleki. (Széki gróf.) A Garázda nemzetségből származik, mely 1408-ban a Békés vármegyében fekvő Telek birtokot szerezte meg, honnan a család nevét vette 1414-ben Zágorhida és Szék birtokában találjuk. A család őse: Garázda Mihály de Szék (1605-15). A család fényének megalapítója, Mihály hasonnevü unokája (1634-1690) Apaffy Mihály fejedelem mindenható kanczellárja, a ki 1687-ben grófi rangra emeltetett. A család a XIX. század első felében Széltarlón birt földesúri joggal. Jelenleg T. László grófné Darvason birtokos.
Thury. (Tamásfalvi.) Háromszékből származik. Ősi székely család, melyből T. Ferencz hadi érdemei jutalmául 1571. június 13-án nyert czímeres levelet Miksa királytól. A családfa élén Márton (1627) áll, kitől a leszármazás szakadatlanul folyik. A család Tamásfalvára és Gelencsérre nyert adományt. Miklós 1780-ban Bihar vármegyében hirdettette ki nemességét. Tagjai közül: László (1718-1730) háromszéki királybíró. Sándor (1748-92) háromszéki, László (1751-78) orbai királybíró. József (1792-1812) erdélyi főkormányszéki tanácsos; Sándor (1792-1839) háromszéki királybíró. Farkas (1812-35) kézdiszéki királybíró. Gergely Felső-Fehér vármegye főispánja. Ignácz jelenleg kir. közjegyző Belényesen.
Czímer: (jelenleg használt): kékben, zöld alapon, jobbról hatágu arany-csillag, balról ezüst félhodtól kísért ötágu, agancsos, természetes szinü szaladó szarvas, mely felé a paizs bal széléből görbe kardot tartó pánczélos kar nyúlik. Sisakdísz: paizsbeli szarvas növekvően. Takarók: kékarany - veresezüst. 1571. évi czímer: kékben, zöld alapon fekvő fejetlen török holttest mögött lovon ülő sisakos vitéz, kinek czombja dárdával keresztül van döfve, fegyverét a török holttestbe szúrja, míg a ló lábainál a levágott török fő látható. Sisakdísz: nem állapítható meg.
Tholdy. (Nagy-Szalontai és fekete-bátori gróf) lásd a bevezető részben.
Thurzó. 1848. előtt Marcziháza helységet és Keményfok pusztát birta János 1848-ban Bihar vármegye alispánja.
Tisza. (Borosjenői nemes és gróf.) A család őse György, a ki 1636-ban I. Rákóczy György fejedelemtől Arad, Csanád és Temes vármegyékben jószágokat kapott adományba és Boros-Jenőn telepedett le, de Nagyváradon is házzal bírt. Fia István (1643-75) Zaránd vármegye szolgabírája, 1658-ban alispán, 1656-58. portai követ, 1660. kővári kapitány. Fia: II. István Erdélybe költözik, ennek fia II. György (1680-1754) Torda vármegye alispánja. Fia László (1748-1772) az elvesztett s idővel más kézre került családi vagyon visszaszerzője, a kitől a család következőleg származik le: II. László Bihar vármegye követe (1777-1820), ennek fia: I. Lajos (1798-1856) Bihar vármegye főispáni helytartója, cs. kir. kamarás, fiai: 1. IV. László (sz. 1829) országgyűlési képviselő. 2. Kálmán (sz. 1830) 1875-90. m. kir. 649miniszterelnök, a Szt. István-rend nagykeresztese stb. 3. III. Lajos (sz. 1832 † 1898) 1867 Bihar vármegye főispánja, 1871. közlekedésügyi miniszter, 1879-ben szegedi kormánybiztos. 1892-94. ő felsége személye körüli miniszter. Domonkos a költő (1837-56). Rangemelés: T. Lajos 1883. deczember 22-én szegedi előnévvel grófi rangra emeltetett, mely 1897-ben T. Kálmán fiaira is kiterjesztetett. IV. István (sz. 1861) országgyűlési képviselő. II. Kálmán (sz. 1867) és IV. Lajos (sz. 1879).
Czímer: kétszer hasított s vízszint vágott, ekként kilencz osztályra osztott paizs, szívpaizszsal, abban, kékben, zöld alapon, sodronypánczélba öltözött vassapkasisakos, jobbjában török fővel átütött kardot, balkezében három búzakalászt tartó magyar vitéz. A paizs felett ötágu leveles korona. (Ősi czímer.) A nagy paizs: 1. kék, egy harmadrészét természetes vízzel vágva, melyben három színü kákagombbal ellátott , három kákacsoport közt három (2 : 1) hal uszik balra. A vízből balra szürke hegycsoport emelkedik, mely felett, a paizs pereméről két arany szőlőfürt csüng alá, balfelől arany búzakéve látható; 1. és 6. ezüsttel és kékkel hasítva, elől: jobbról balra húzódó két veres pólya, hátul a vágási vonalból kinövő, arany jogart tartó egyfejü, koronás fekete sas; 3. és 7. hasított veres paizs, elől négy vizsszíntes ezüst pólya, hátul hármas halmon, arany koronából kiemelkedő ezüst patriarcha kereszt. Ezt a paizsot, egy keskeny, hasított, tojásdad paizs takarja, melyben zöld alapon elől háromtornyu és hátúl egytornyu, rovátkos párkányu arany-vár látható; 4. és 9. arany szelemen által hasítva, feketében, fehér elefánt. 8. Kissé befelé hajló szárakkal arany háromszögön O. S. T. A. betűkből lapidár stylben összeállított, veressel árnyékolt fekete betűjegy. Kilenczágú leveles korona. Három sisak. Sisakdíszek: 1. nyilt fekete szárny közt kinövő szivpaizsbeli vitéz. Takaró: kékarany-ezüstveres. II. Kinövő fehér bárány; Takaró: mint az I-nél. III. Kinövő fehér elefánt. Takaró: feketearany- feketeezüst. Paizstartók jobbról: természetes tigris, balról arany griff. Jelmondat: "Persevero."
Tisza. gróf.
Tisza. nemes.
Topay. András, a ki 1660-ban a báródsági kerület hadnagya volt, Várad eleste után török fogságba jutott, honnan csak 1670-ben szabadult ki. Élesden birt részeket.
Tóth. (Rábéi és szoboszlai). T. István 1606-ban nyert czímeres nemeslevelet Bocskay István fejedelemtől, mely még 1607-ben Szabolcs vármegyében hirdettetett ki. A család Szoboszlón volt birtokos, idővel, 1848 előtt, Arad vármegyébe is átszármazott. Tagjai közül: IV. András 1770. táján huszárfőhadnagy. Fia József csendbiztos Margitán. III. György gyulafehérvári főbíró s 1848-49-ben országgyűlési követ. Márton jelenleg Nagy-Várad város ügyésze.
Ugray. Őse I. Miklós, ennek fia Csele (1325-31), ennek fia Balázs (1343-51), ezé: II. Miklós (1375). Miklós fiai: 1. László és ennek fia János (1415). 2. Tamás (1415-25). 3. Bertalan (1425). A névadó Ugra helységen kívül csupán a Túrkeve mellett eső Náta helység volt birtoka. (Karácsonyi: A magyar nemzetségek 70. l.) 1329-ben osztoznak Ugrán, Peszterén és Bölcsin. 1418-ban pallosjogot nyernek Ugrára. 1448-ban U. Benedek Atyásfalura nyert adományt Mátyás királytól. 1494-ben Nagy-, Kis- és Monostoros-Ugrán, továbbá Piski, Bölcsi és Atyás helységekben, valamint Ekerkerek pusztán bírt földesúri joggal. György (1596) Bihar vármegye alispánja. II. Gergely (1607-1608) Bihar vármegye alispánja, 1603-ban a báródsági birtokokra királyi helybenhagyást nyert. Unokája IV. Gergely 1665-ben dévai, 1668-ban szilágysomlyói kapitány. IV. Gergely testvérétől IV. Györgytől a család tovább származott, ágának utolsó fisarja: István († 1810). A XIX. század első felében (1839-ben) György özvegye Ugrán, a család nőtagjai: Julia (férj. Bölönyi József), Anna (férj. Koós), Ágnes († 1838) Mező-Telegden, Birtinyben bírtak földesúri joggal.
Czímer: kékben, nyakától szakított vérző, szakállas szerecsen fő.
Ujváry. (Érsekujvári.) Mihály és fiai: Mihály, János, István, Ferencz és Ádám 1718-ban nyertek czímeres nemeslevelet. Ezek közül Ádám és Mihály testvére László 1722-ben bárói rangra emeltetett. A család Nyitra-megyéből származik, a hol a nemességet másodízben 1754-ben hirdették ki. Onnan a XVIII. század közepén Borsod- és Bihar vármegyékbe szakadt, a hol a nemesség a Nyitrából hozott igazoló levél alapján 1783-ban kihirdettetett. Itt Fugyi-Vásárhelyen, a nánai pusztán, Margittán és Ér-Keserűn volt birtokos. Tagjai közül felemlítendők: Ferencz a XVIII. század közepén püspökségi kulcsár, később margittai postamester. - Rudolf 1780. körül káptalani provisor, - Gottfrid ugyanakkor katonatiszt, az orosz czár nevét viselő ezredben. - László 1843-ban pestmegyei főszolgabíró, előbb kamarai ügyvéd, - Sándor 1849-ben elesett a debreczeni ütközetben, - Ödön jelenleg diószegi ügyvéd, előbb megyei aljegyző.
Czímer: kékben, zöld alapon fekvő török fölött, ágaskodó fehér lovon ülő magyar vitéz, jobbjában szablya, melyen török fő van átütve. Sisakdísz: kereszt. Takarók: kékarany-veresezüst.
Ujváry.
Uza. (Szászfai és uzapaniti.) Valószinüleg Gömör vármegyéből származik. Őse Uza fia, Péter (1271), kinek fivére Tóbiás (1270) Felső-Szilvára nyert adományt. A családból U. Miklós 1427-ben Abaujban volt birtokos. Tagjai a XVI-XVII. században Abauj vármegyében 650közhivatalokat viseltek. A XVIII. század folyamán elköltözött Abauj vármegyéből. Fényes Elek a XIX. század első felében Bihar vármegye családai közt is említi.
Vaday (Vadai). Családi közlés szerint a Kaplony nemzetségből származik. Kaplony nb. György fia Éliás és fia Péter a szatmárvármegyei Vada nevü birtokot eladták ugyanazon nb. Ördög Simon fiainak 1288-ban. 1651-ben nyert nemességújítást III. Ferdinánd királytól. A család Szatmár vármegyében Vada helységben, melyre adományt nyert, továbbá Mező-Petriben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Ignácz jelenleg Diószegen gyógyszerész.
Czímer: kékben, zöld halmon nyugvó arany-leveles koronán könyöklő, görbe kardot tartó, veres mezű kar. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Varjassy (Teleki). Régi család, mely a XV. században tünik fel. Első ismert őse Sebestyén († 1451 előtt). Boldizsár 1566-ban János Zsigmond híve és később váradi kapitány.
Varju. (Csekei). A család Bihar vármegyében 1611. óta , Szatmárban a XVII. és Krasznában a XVIII. század eleje óta szerepel, ez utóbbi ágból Imre († 1812.) szolgabíró. Egyes családtagok a XIX. sz. elején a varjufalvi, majd somlyói előnévvel éltek. Jelenleg V. Elemér ismert nevü heraldikai író, köbölkuti birtokos.
Váry (Olvasztó, vári és fehér-gyarmati). Olvasztó Miklós 1618. márczius 27-én nemességet nyert. Törzsökös biharvármegyei család. Ambrus a XVIII. század elején Nagyvárad város kapitánya volt. A család Monostor-Pályiban bírt földesúri joggal. József 1848/49-ben Bem hadseregében főhadnagyi ranggal küzdött. Jelenleg András Kis-Kerekiben birtokos.
Czímer: kékben, (?) zöld alapon, három búzakalászt tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: jobbról veres, balról kék nyilt szárny közt kinövő, szembe fordult oroszlán. Takarók: feketearany-veresarany. (Más adat szerint: ezüst paizsban természetes oroszlán).
Varkocs (Nobschützi) Sziléziából származik. Első ismert őse Kristóf Szapolyai István nejével, Hedvig tescheni herczegnővel jött hazánkba, a ki Kristófot Késmárk kapitányává nevezte ki (1485) és neki Sztraszka, Szent-Kereszt stb. helységeket adományozta. Utódai: György 1541-ben Pestet védte a török ellen, 1543-ban pedig Székesfehérvár védelmében esett el. Tamás előbb egri kapitány, 1549-ban váradi kapitány, 1552-ben bihari főispán, 1556-57-ben ismét főispán (†1576). A család a XVII. században halt ki.
Vattay (Vattai) V. Lukács valamint fia Ferencz, továbbá testvérei János és Bálint Detrekő várának kapitánya, 1636-ban nyertek, régi nemességök megerősítése mellet, czímeres levelet II. Ferdinánd királytól, mely Borsod vármegyében hirdettetett ki. A család Vata községre nyert adományt, azonkívül 1848. előtt Szill és Jobbaháza (Sopron vm.), helységekben birt földesúri joggal. A család a XIX. század második felében telepedett le Bihar vármegyében. Géza jelenleg nyug. főszolgabiró. Gyula a biharvármegyei községi és körjegyzők egyletének elnöke.
Czímer féloldalra dőlt paizs: kékben, hármas zöld hegy mögött kiáradt tó hullámzik, mely felett kifeszített lánczon, mindkét lábában hegyével felfelé álló, szigonyos nyílvesszőt tartó természetes hattyu áll. Sisakdísz: paizsbeli hattyu. Takarók: kékarany-veresezüst.
Vattay.
Vay (vajai és laskodi báró). A család eredetét a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XIX. század első felében a bárói ágból Miklós, Torda helység birtokában volt, Imre pedig Tasádfőn birt földesúri joggal. V. Klára bárónő jelenleg Berettyó-Szent-Mártonban birtokos.
Vécsey (nemes). András 1617-ben új czímeres nemes-levelet nyert II. Mátyás királytól, hadi érdemei jutalmául. A czímerszerző utódai 1726-ban Abauj vármegyében voltak birtokosok: Pamlényben és Péderen, 1813-ban pedig Kásmárkon. Tagjai közül: Péter lovassági tábornok († 1809-ben) a wagrami csatában, 1801-ben, mint a Mária Terézia rend vitéze bárói rangra emeltetett. József 1813-ban Kápolyon, Zsigmond ugyanekkor Szikszón predikátor. Tamás (sz. 1839 Szikszón) 1874 óta a budapesti tud. egyetemen a római jog tanára, ez időszerint rector magnificus, több ízben országgyűlési képviselő. Fia Lóránd 1898-tól kezdve a Berettyó-Ujfaluhoz tartozó Somota pusztán birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, rostélyos sisakon álló, jobbjában szablyát tartó arany-griff. Sisakdísz: veres kereszt. Takarók: veresezüst-kékarany.
Vécsey.
Venter. Oláh eredetü család, mely a XV. században telepedett le a későbbi Báródságba. Mátyás királytól 1465-ben nyert adománylevelet. Mihály a báródsági kerület hadnagya meghalt 1657-ben a lengyelországi hadjáratban. 1839-ben a család 365 lelket számlált.
Verner. V. Jakab 1792-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely Békés vármegyében hirdettetett ki 1798-ban. V. Jakab 1839-ben Nagy-Kerpest és Alsó-Topa birtokosa volt, fia László 1861. vármegyei aljegyző.
Vertán (Szombatsági). V. János és Emánuel 1830-ban nyertek czímeres nemeslevelet. A család Gyergyó-Szent-Miklósról származik, honnan 1834-ben költözött Bihar vármegyébe, hol 1848. előtt Szombatság helységben birt földesúri joggal. Tagjai közül: Endre 1861-65-ben a magyar-csékei kerület 651országgyűlési képviselője. Etele jelenleg Battonyán, Zoltán pedig Szombatságon birtokos.
Világhy (Palotási). A család Komárom vármegyéből, Kisbér helységből származik. V. Nándor 1840-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely Nógrád vármegyében hirdettetett ki. Tagjai közül: Nándor 1848-49-ben honvédhadnagy, Márton (1850) Székes-Fehérvárott városi tanácsos. Nándor jelenleg Marcziházán birtokos.
Czímer: kék paizs fővel, abban három hatágú aranycsillag. Veresben, zöld alapon felemelt jobb lábában földrögöt tartó daru. Sisakdísz: kék veres szarv közt álló paizsbeli daru. Takarók: kékarany-veresezüst.
Világhy.
Vincze (Csíkszentmihályi). Székely eredetü család, mely a XVII. század folyamán szakadt Bihar vármegyébe. Eredetileg Vinczefi volt a család neve, melyet a XVIII. század elején V.-re rövidített. Péter (1842-46) Belényesen főszolgabíró. A XIX. sz. első felében J.-Hódoson, Jankafalván, Tótiban bírt földesúri joggal. Most Fekete-Györösön birtokos.
Czímer: (színj. nélk.) hármas halmon, jobbjában görbe kardot, baljában három nyílvesszőt tartó oroszlán. Sisaki dísz: görbe kardot tartó könyöklő kar.
Weér (Körös-Tarcsai). Eredetileg Temes vármegye Murony (ma Murány) nevü helységéből származik. I. András (1463-1504) veszi fel a köröstarcsai előnevet. II. Mihály, anyja Somlyai Anna után (1560-63) Álmosdot és Csokajt örökölte, hol Gyula várának eleste után (1566) letelepedett. II. András a XVII. század elején Vésztőn birtokos, utóda György 1678-ban Kővár gondviselője. Gáspár (1622) ivadékai: Ferencz (1648-78) és Mihály (1646 1674) Nagy-Várad eleste után Abauj vármegyébe húzódtak. Mihály 1581-ben Bihar vármegye alispánja volt. A család a XIX. század első felében Körös-Apáti földesura volt.
Czímer: arany paizsban teljes pánczélos alak, emelt jobbjában hosszú egyenes pallost vizszintesen tart, baljával egy másik, földre támasztott pallos markolatát szorítja. Az alakot alúl egy bal lábafejét takaró kis veres paizs kíséri, benne ezüst rózsa.
Wesselényi (Hadadi báró). Nógrád vármegyéből származik. W. Miklós (1504-1584) Gyekét és ennek testvére Ferencz, Báthori István főkincstárnoka Hadadot nyerte adományul. Ferencz 1582-ben bárói rangra emeltetett. Ennek unokája Ferencz († 1667) nádorispán és az aranygyapjas rend vitéze. Jelenleg W. Istvánné bárónő Zsákán birtokos.
Zathureczky (Zaturcsai). A családra vonatkozó adatokat a Vas és Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetekben is közöltük. Z. István jelenleg Czéczkén és Albert Hegyköz-Kovácsiban birtokos.
Czímer: kékkel és ezüsttel vágva. A felső mezőben jobbról aranysugaras nap és balról befelé fordult, ezüst félholdtól kísért, arany-koronát tartó, növekvő fekete medve, alól: hármas zöld halom, mindegyikéből zöld száron kinövő olajbogyó. Sisakdísz: zöld száron virágzó három olajbogyót tartó fekete medve. Takarók: kékarany-veresezüst.
Zathureczky.
Zichy (Zichi és vásonkői gróf). A család eredetére vonatkozó adatokat a Vas vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A család idővel két fő-ágra s ezek ismét több alágra oszlottak, melyek közül az oroszvári főágazatból, melyet István (született 1722 † 1760) alapított és a melyet ennek fiai három ágazara osztottak, Ferencz (született: 1751 † 1811) a vedrői ágazat megalapítója. Ennek fia: Ferencz József (született 1774 † 1861) Bihar vármegye főispánja, a diószegi uradalmat bírta. Ferencz, a seregélyesi ág őse, melyből Ferencz (született: 1811) kir. tárnokmester stb. Diószeget birta. Géza (született: 1849) cs. kir. kamarás, a nemzeti zenede elnöke, Hosszú-Pályiban birtokos. Feencz-József második testvére Ödön (született: 1811) a szentmihályi ág alapítója, kinek fiai közül: Ödön (született: 1834) Dubricsony, Lóro, Ponor, Remecz, Magyar-Kakucs helységekben, és Jenő (született: 1837) Alsó-Lugoson birtokos. Tódor (született: 1847) cs. és kir. követségi tanácsos. Ágost (született: 1852) volt fiumei kormányzó.
Czímer: kékben, leveles koronából növő 6-águ agancspár között lebegő ezüstkereszt. Grófi korona. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kék-ezüst, kék-arany. Paizstartó: két szarvas.
Zichy.
Források: I. Oklevéltárak: gr. Teleki oklt., gr. Károlyi oklt., gr. Sztárai oklt., Wenzel, Árpádk. új okmt. II. Önálló művek: Nagy Iván: Magyarország családai. - Siebmacher: Allg. Wappenbuch: Ungar. Adel I-IV. és pótk. - u. a. Der Adel von Siebenbürgen - Karácsonyi: Békés vármegye története III. köt. - Márki Sándor: Arad vármegye monogr. II/1. kötet. - Csoma József: Abauj-Torna vármegye monogr. - Borovszky S.: Csanád vármegye története. I. - Kőszeghi Sándor: Nemes csal. Pest vm. - Illéssy-Petko: A királyi könyvek. Nemzetségi Zsebkönyv I. k. Csánki Dezső - i. m. I. kötet. III. folyóiratok : Turul 1883-1901 évf. "Nagy Iván" családt ért. I-III. évf. IV. Levéltári anyag: 1. Országos levéltár: adóösszeírások 1550-59. A nagyváradi káptalan elenchusai. Az 1755. évi országos nemesi összeírás és az 1764. évi nemesi vizsgálati jegyzőkönyvek. 2. Bihar vármegye levéltára: Nemesi vizsgálatok és közgyülési jegyzőkönyvek 1688-1848. 3. Az egyes családoknál gyüjtött adatok. Karakas Károly vármegyei allevéltárnok, Középesy Gyula és O'sváth Pál által rendelkezésünkre bocsátott adatok.
| « Bihar vármegye önkormányzata és közigazgatása a legujabb időkben. Irta O'sváth Lajos. | KEZDŐLAP | Bihar vármegye kiváló szülöttei. Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf. » |