Hogy a kalocsai egyházmegyét Szent István alapította, ez kétségen felűl áll. Minthogy azonban okleveleink a XI. és XII. században bácsi érseket is említenek, a kalocsai és bácsi főpapi székhely kérdése sokáig vita tárgya volt. Fejér és követői szerint Szent István Bácsban püspökséget alapított s ez állításában Hartvik ismert helyére támaszkodik, mely szerint Szent István tíz püspökséget alapított. Szerintük Szent László azt érseki méltóságra emelte, míg végre 1135-ben a kalocsai püspöki megyével kánonilag egyesítették. Katona István és követői azt a nézetet vallották, hogy a bácsi egyházmegyét Szent László alatt a kalocsai püspökségből kihasították és pedig érsekségi jelleggel, 1135 körűl pedig ismét a kalocsai egyházmegyével kalocsai és bácsi egyesített érsekség czím alatt kánonilag egyesítették. A mint látható, a vita tárgya csak a bácsi székhely keletkezése volt, a többiben véleményük megegyezik.

Véleményüket a kalocsai és bácsi egyházfejedelmeknek az akkor ismert oklevelekből összeállított következő névsorából merítették: 1075. Dezső kalocsai püspök. 1093. Dezső kalocsai püspök. 1094. Fábián bácsi érsek. 1103. Ugolin, 1111. Pál és 1111. Fulbertus kalocsai püspökök. 1124. Gergely, 1134. Francica és 1135. Simon kalocsai érsekek. Ha emez egyházfejedelmek oklevelekből összeállított névsorán kívűl más történeti bizonyíték nem állana rendelkezésünkre, az említett történetírók véleménye valószínűnek látszanék. Azonban történeti adataink és újabban napvilágra jutott okleveleink ezt a véleményt megdöntik. Fejér véleményét megdönti a Dezső kalocsai és István pécsi főpásztor között 1093-ban fönnforgott egyházmegyei határperről szóló oklevél, mely szerint a pécsi és kalocsai egyházmegye között való határként a Szerémségben fekvő Kőárok községet jelölték ki. Itt a kalocsai egyházmegye területéről lévén szó, közbeeső bácsi egyházmegye ez időben nem lehetett még, mert a Szerémség Bács vármegyével lévén határos, a bácsi egyházmegyéről és érsekről kellene az oklevélnek szólnia. Egyébként is 1094-ig bácsi érsekről vagy egyházmegyéről országos oklevél nem tesz említést. Ehhez járúl még, hogy Endre királynak IX. Leo pápához Toulba küldött követe, György, 1050-ben kalocsai érsekként szerepel. Ez az adat kétségtelenül hiteles és így Szent István nem alapíthatott Bácsban püspökséget, hanem Kalocsán érsekséget. Katonának azt a véleményét pedig, hogy a bácsi egyházmegyét Szent László alatt a kalocsaiból hasították ki és érsekségként 1132-ben a kalocsai egyházmegyével ismét egyesítették, megdöntik oly bizonyítékok, melyek szerint a kalocsainak nevezett főpásztorok, Asztriktól kezdve, állandóan érsekek voltak. Dezsőt (1075-1093) a pécsi és kalocsai egyházmegye határperi oklevelében Szent László ugyan a kalocsai szék Dezső püspökének mondja, de ugyanebben az oklevélben Acha is az Esztergom metropolita város székes püspökeként szerepel. Székvárosuk szerint püspökök, de provincziájukat tekintve érsekek. Ugyanezt a Dezsőt azonban 1075-ben, a garam-szentbenedeki apátság alapítólevelében, minden kétségen felül érsekként említik, a mint ugyanezt a Dezsőt Márk, Turóczi, a budai és dubniczai krónikák is érseknek mondják. A következő főpapok, Ugolin (1103), Pál (1111) és Fulbertus (1111) idejéből, a XII. század elejéről is van biztos adatunk arra, hogy a kalocsai főpásztorok érseki méltósággal bírtak, a mint ezt II. Paskál pápának (1099-1118) 296egyik magyar érsekhez intézett levele tanúsítja: "Jelentetted, kedves testvérünk, hogy a király és az ország nagyjai elcsodálkoztak azon, hogy a galliumot azzal a kikötéssel küldtem meg neked, ha a hűségesküt, melyet követem írásban hozott magával, leteszed." Tehát érsek volt, a kihez a pápa e szavakat írta. Midőn pedig levelét így folytatja: Evangéliumi gondolkozás-e az, midőn a király és mágnások véleményében e hűségesküről meg akarsz nyugodni? Vajjon a magyar fejedelemnek mondatott-e: "És te megtérvén, erősítsd meg testvéreidet"? - kimondja, hogy ez érsek székhelye Magyarországon volt. De kétségtelen az is, hogy a levél Kalocsa főpásztorának szólt. II. Paskál pápa levele ugyanis Papiai Bernát 1191-ben készűlt kompilácziójának 21-dik fejezetéből származik, a honnan Pennaforti Szent Raymond, IX. Gergely pápa dekretálisainak kollektora "Panormitano Archiepiscopo" czímzéssel vette át. A későbbi kode xekben a másolók téves leírása miatt a czímzésnek következő változata, keletkeztek: Palerm, Colm., Pomenensi, Podromon, Palarm., Palmono, Polonior Poloniensi, Coloniensi. Hogy ezek téves czímzések, kitűnik abból, hogy a levélben a magyar királyra történik hivatkozás, a kinek az időben (1099-1118) sem Olasz-, sem Német-, sem Lengyelországban püspökei nem voltak. A magyar püspökségekből pedig az elferdített czímzések csakis a kalocsaira engednek következtetni. Kétségtelen, hogy a Colm és Coloniensi alatt Colocensis rejlik, a mint már Florens Ferencz is († 1650) ezt a dekretálist a kalocsai érsekhez czímzettnek jelentette ki és utána Pagi, Baluzius, Coletus, Mansi és újabban Kollár Ádám Ferencz. Ha pedig e czímzéseket tovább vizsgáljuk, megtaláljuk az érsek nevét is, a kihez a dekretális intézve volt. II, Paskál pápa idejében I. Pált (1111) találjuk a kalocsai főpásztori széken. A levél eredeti czímzése tehát ez volt: P. colocensi archiepiseopo salutem etc. Ebből származtak a másolók keze alatti Poloniensi, Polon s végre Panormitano. A levél tehát I. Pált kalocsai érseknek mutatja be, és így Kalocsa ez időben is érseki székhely, Ugolin, Pál és Fulbertus pedig érsekek voltak. De hogy is lettek volna ezek püspökök, midőn már György, ki Endre király követeként 1050-ben IX. Leó pápánál Toulban járt, érseknek mondatik. Van tehát 1000-től 1135-ig hét kalocsai érsek, a kik közűl 1094-ben Fábián, 1124-ben Gergely és 1134-ben Francica bácsi érsekekként szerepelnek. Első tekintetre látható, hogy Kalocsa kezdettől fogva érsekség volt és így Szent István Kalocsán érsekséget alapított. Megdől tehát az a vélemény, hogy a bácsi egyházmegyét 1094-ben a kalocsai püspökségből kihasítván, azt érsekségre emelték és később a kalocsaival ismét egyesítették, úgy hogy az érseki czím a kalocsai székre szállott át. Kalocsa mindig érseki székhely volt, két érsekséget pedig egymás mellett elgondolni nem lehet, egyből pedig két érsekséget alakítani szintén érthetetlen lett volna, a mire ok sem volt. Az a körülmény, hogy Fábián érsek utódai hazai okleveleinkben püspököknek iratnak, nem nagy jelentőségű, minthogy egyházmegyéjére vonatkozólag minden érsek püspök.

Annak a ténynek tehát, hogy a kalocsai egyházmegye érsekeiből 1135-ig három a bácsi érseki czímet viseli, más okát kellett keresni. Városy Gyula dr. a kérdést beható tanulmány tárgyává tevén, arra az eredményre jutott, hogy kalocsai és bácsi külön egyházmegye sohasem volt, hanem a Szent István által alapított kalocsai egyházmegye, már Asztriktól kezdve, metropolitai méltósággal felruházott főpásztorai később, valamely körülmény kényszere alatt, székhelyüket Bácsba helyezték át, úgy hogy mégis fennmaradt kalocsai érseki székük is és idők múltával majd Kalocsán, majd pedig Bácsban székeltek és így az egyházmegye területén az érsekeknek két székhelyük, két székesegyházuk és két káptalanuk volt. Innen van, hogy az érsekek majd a kalocsai, majd a bácsi, utóbb a kalocsa-bácsi czímet használták. Ennek analógiáját az Ugrin érsek által 1229-ben felállított szerémi püspökségről veszi, a melynek püspöke pápai rendeletre a mongolok dúlása után székhelyét Keőből Szent-Ernye egyházába tette át a nélkül, hogy kövi káptalana és székhelye megszűnt volna; így a későbbi oklevelek majd Keő, majd Szent-Ernye egyházak püspöke czímén említik. Véleményét a következő bizonyítékokkal is támogatja. Mindkét székesegyháznak, a bácsi és kalocsainak, Szent Pál volt a védőszentje. A bácsiról bizonyítják ezt, egyéb okleveleken kívül, a káptalan fennmaradt pecsétjei. A mostani kalocsai székesegyház ugyan a B. Szűz Mennybemenetele czímére van felszentelve, de tudjuk, hogy ezt a czímet Patachich Gábor érsek a nagyrészt általa épített mai székesegyházba a kalocsai plébánia-templomból tette át. Hogy azonban 297a kalocsai székesegyház, mely 1602-ben leégett, Szent Pál czímére volt felszentelve, erről 1203-tól kezdve több oklevél tanúskodik. Még 1529 aug. 14-én Bajai oltáros pap, az akkori kalocsai prépost, Mihályhoz írt levelében a kalocsai székesegyházat Szent Pál apostol tomplomának nevezi. Az a körülmény pedig, hogy mindkét székesegyháznak Szent Pál apostol volt a védőszentje, a kalocsa-bácsi egyházmegye egysége mellett bizonyít. Mert ha az érseki székhelyet az egyházmegye felosztása nélkül vitték át Bácsba, úgy az ottani új székesegyháznak ugyanazt a védőszentet kellett adni, hogy a két székhelynek egy egyházmegyéhez való tartozása ily módon is kifejezésre jusson, minthogy az egész egyházmegye védőszentje Szent Pál volt.

Az egyházmegye két székhelye mellett több különféle időből való oklevél is bizonyít. Az ország állapotáról III. Béla alatt, 1184-ben a franczia udvarhoz küldött kimutatás így szól: "Magyarországon két érseki székhely van: az esztergomi és kalocsai. A kalocsainak Bácsban van a székhelye." A pápák okleveleikben egy egyházmegyéről szólnak, melynek Kalocsán és Bácsban van székesegyháza. Még 1400-ban is a pápa az egységes egyházmegyét határozottan kifejezésre juttatja, a mikor Siboth Balázst bácsi kanonoknak nevezi ki, a kalocsai diocesis bácsi Szent Pál-egyházának kanonoksága kifejezést használván.

A kalocsai és bácsi szék egyesítéséről IV. Kelemen pápa tesz először említést, 1266-ban, István érsekhez írt levelében, czímezvén azt a kalocsai és bácsi székesegyházakra, melyeket kánonilag egyesítettek. A pápa nem egyesített egyházmegyéről, hanem székesegyházakról szól. A mikor pedig 1376-ban XI. Gergely pápától István kalocsai érsek az egyesítési bulla megújítását kéri, a pápának a zágrábi püspökhöz intézett leveléből, melyben őt a tényállás megvizsgálására küldi ki, világosan kitűnik, hogy mindkét érseki székhely az egyesítés alkalmával metropolitai volt és hogy az unió megerősítése nem a kalocsai, hanem a bácsi székhely és káptalan jogainak biztosítására történt. Világos tehát, hogy az apostoli szentszék annak idején nem két egyházmegyét területileg, hanem ugyanannak az egyházmegyének két érseki székét, két székesegyházával és két káptalanával egyesítette teljesen egyenlő jogokkal. Ha okleveleinkben néha mégis bácsi egyházmegye is szerepel, úgy az abból magyarázható, hogy az egyházmegyének a bácsi káptalan alá tartozó részét gyakran teljes joghatósággal felruházott vikáriusok kormányozták. Ezekre nézve e terület dioecesis volt, ép úgy, mint a főesperes működési területét okleveleink dioecesisnek nevezik. Ezekután megvan a magyarázata annak is, hogy Fábián 1094-ben, Gergely 1124-ben és Francica 1134-ben a főpapok névsorában bácsi érsekeknek neveztetnek. Városy Gyula dr. véleménye így teljesen beigazoltnak tekinthető. Véleményét történetíróink is elfogadták.

Karácsonyi János dr. történetíró a bácsi érseki székhely keletkezésének történetét következőképpen világítja meg.

Szent István, a Duna-Tiszaköz és Tiszán túl megtérítése után, 1010 körűl alapította a kalocsai érsekséget és ehhez csatolta a bihari, erdélyi és 1030-ban a marosvári (csanádi) püspökségeket, I. Gyécsa és Szent László idejében a Szerémség keleti fele végleg magyar kézre jutott és azt egyházilag a kalocsai érsekséghez csatolták. Egyúttal Szent László az érsek székhelyét Bácsra tette át, meghagyván azonban Kalocsán is a káptalant, hogy így az érsek megyéjét könynyebben kormányozhassa és különösen közelebb legyen a Szerémséghez. Azért ettől kezdve a kalocsai érseket gyakran bácsi érseknek és az érsekséget is akként nevezik. Szükségessé tette pedig a székhelynek Bácsba való áthelyezését az a körülmény, hogy a Szerémség szláv népét meg kellett tartani a kath. egyházban. A görögök ugyanis schismájuknak itt erős propagandát csináltak és ha a schismára áttér az amúgy is más nemzetiségű nép, a Szerémségnek ezt a részét sem lehetett volna többé Magyarország számára megtartani. A szerémi részeknek az egyházmegyéhez való csatolása 1093 előtt történt, mert ez évben már határvillongások voltak e részben a kalocsai és pécsi főpásztorok között. Az érseki székhely tényleges áthelyezése azonban csak 1094-ben Fábián érsek alatt történt. Ő nevezi magát először bácsi érseknek és ő szervezte, Szent László király segélyével, a káptalant is. Midőn pedig, a királylyal egyetértvén, a székhely és káptalan megerősítését kérte a pápától, bizonyos, hogy azoknak a kalocsai székhelyhez és káptalanhoz való jogi viszonya is kérdés tárgya volt, a mit ugyanakkor rendeztek is. Föltehető tehát, hogy a két székhely, székesegyház és káptalani 298egy érsek alá való egyesítése már a pápai megerősítési oklevélben megtörtént.

A bácsi székhely felállításával s a székesegyház felépítésével egy időben Fábián érsek Bácsban a káptalant is szervezte. Egyben annak jogviszonyát a kalocsai káptalanhoz is meghatározta, azt székeskáptalanná és evvel a kalocsaival teljesen egyenjogú és ettől független testületté emelvén. Föltehető, hogy a pápa az érseki székhely és székes káptalan megerősítő bullájában a két káptalan eme jogviszonyát is megerősítette és a két káptalant egy főpásztor alá egyesítette, a kinek tanácsosai és segítői voltak az egyházmegye kormányzatában. Világosan kifejezi e jogviszonyt István érsek (1367-1382) a pápához írt levelében, melyben a bácsi káptalan jogainak és méltóságának elismerését kéri a pápától. Azt írja a pápának, hogy a kalocsai és bácsi egyházak székesegyházak s mint ilyeneket, már ősidőben pápai hatalommal egymással kánonilag egyesítették. Ha széküresedés esetén érsekválasztás volt, az érsekválasztásban a bácsi káptalan is részt vett. Mivel azonban a pápai okirat, mely az ilyetén egyesítésről szólott, elveszett, kéri a pápát, hogy alkalmas módon intézkedjék, hogy a jövőben kétely ne merülhessen fel az egyesítésről, és arról is, hogy a bácsi egyház székesegyház.

E jogviszony következtében tehát a bácsi káptalan abban az időben, midőn hazánkban a káptalanok érsekválasztási joga fennállott, az érsekválasztást a kalocsaival együtt, de mint külön testület gyakorolta. Az érsekválasztásra rendesen Kalocsán gyűlt össze a két káptalan; kivételesen Háj-Szent-Lőrinczen. Ezt mutatják a pápai oklevelek. A pápák a bácsi káptalan eme jogát mindig elismerték, s ismételten megerősítették. Így 1201-ben III. Incze pápa a bácsi prépost és káptalan jogait, melyekkel eddig bírtak, újra megerősíti. A káptalan első székesegyházát Fábián építette 1094-ben. Alapjait Henszlmann Imre dr. Haynald érsek alatt 1872-ben a mai bácsi temetőben felfedte. Kisebbszerű téglaépítmény volt, építési idejét a XI. század végére teszi. Lajos királynak egy leveléből tudjuk, hogy ez a templom 1351 április 30-án leégett és vele a káptalan birtokairól szóló több oklevél is.

Ez időben a bácsi vár, melyet Róbert Károly széküresedés idején 1337-1342 között kiépített, az érsek birtokába ment át. Ekkor épült a várban szép nagy templom, az érsek és káptalan a várba költöztek s ezt használták ezentúl székesegyháznak. A bácsi káptalant 1158 április 20-án említi először II. Gézának egy Bácsban kelt szabadalomlevele, melyben Obsa dékán, Esau éneklő kanonok, Cheke, Benjamin áldozárok, Jonathan, Azarián "s több más kanonokok" mint tanúk szerepelnek. A káptalan ez időben még Szent Chrodegang szabályai alatt, monostori életet élt, a mint a fentemlített kanonokok nevei is mutatják. Mint önálló, teljesen kifejlődött testülettel 1211-ben találkozunk vele, mert ez időben, mint hiteles hely, már működésben van.

A kolumnáris kanonokokon, préposton, olvasó, éneklő és őrkanonokon, a bácsi, szerémi és szegedi esperesen kívül változó számmal voltak egyszerű kanonokjai, a kik az alsóbb papi rendekre felszentelve, a kórusban részt vettek s az isteni tisztelet és hiteles helyi működésnél segédkeztek. A XV. század folyamán a prépostok, mint az országos rendek tagjai, országos ügyekben lévén elfoglalva, helyettest állítottak. Így ez időben a bácsi prépost nagyprépost czímen szerepel, helyettesét kisprépostnak czímezték.

Miután a bácsi székhely területe a kalocsaitól teljesen független volt, az egyházkormányzatban az érseket gyakran a vikárius helyettesíti, a ki a három főesperessel a székhely területén a jurisdikcziót gyakorolta. A kántor és lektor a káptalani iskola és papnevelés teendőit végzik, helyetteseik a XV. század folyamán a szublektor és szubkántor. Országos életünk fontos tényezője volt a bácsi káptalan, mint hiteles hely. 1212-ben mint ilyen már működésben van. Pecsétjét már 1211-ben említik. Számtalan kiadványa maradt fenn, s gyakran fontos szerepet vitt országos ügyekben is.

A káptalan fénykora a XV. századba esik, a midőn az érsekek országos okokból majdnem állandóan Bácsban laktak s Bács várának is nagyobb jelentősége volt. Ez időben volt tagjainak a száma is legnagyobb, műveltségük magas fokon állott. Tagjai a külföldi egyetemeket keresték fel, prépostjai gyakran országos hivatalokat viseltek és sűrűn találkozunk tagjai között magiszterekkel és dekretorum doktorokkal. A káptalan, ámbár csak közvetve, az érseki birtokokból, királyi adomány utján bírván javadalmát, az ország védelméből is kivette 299részét. Eradius, bácsi főesperes Ugrin érsekkal a sajómezei ütközetben leli halálát. Az 1498. évi XX. t.-cz. szerint a bácsi káptalan a haza védelmére 50 lovas katonát állított. Ily csapattal maradt Palisnai György bácsi prépost is a mohácsi csatatéren.

A káptalan birtokairól kevés adatunk van. 1094 után sem a bácsi, sem a kalocsai káptalannak még nem voltak saját birtokai. Ellátását az érseki birtokok jövedelméből nyerte. Tagjai még közös életet éltek, és szorosan az érsek papjai voltak. Hiteles oklevelekből tudjuk, hogy Saul érsektől kapta 1198-ban a kalocsai prépost és káptalan birtokait, s így valószínű, bár adatunk nincs rá, hogy a bácsi káptalan első birtokait is ez az érsek jelölte ki és adományozta az érsekség bácsi birtokaiból. Későbbi oklevelek a káptalan következő birtokait említik: Thamana, Ethe, Piski, Kereki, Mindszent, Szopor, Kürt, Keresztúr, Újfalu, Répásszentkirály, Bács, a mely helyeken a káptalan egész, vagy részbirtokos volt. De bizonyos, hogy több birtoka is volt a káptalannak. Az 1351 előtti birtokaira vonatkozó oklevelek 1351 április 30-án a székesegyházzal együtt elégtek, azért: Nagy Lajos király Szent Pál iránti tiszteletből, a ki a bácsi székesegyház védőszentje, a káptalant birtokaiban és jogaiban újra megerősíti. Ulászló király 1494-ben szintén megerősíti a káptalant birtokaiban. Tagjainak jövedelme következtethető abból, hogy a prépostnak 1319-ben 30 ezüst márka (120 arany forint), a bácsi főesperesnek pedig 8 ezüst márka (32 arany forint) a jövedelme.

A bácsi káptalant a mohácsi szerencsétlen csata utáni hadjáratok és pusztítások temették el. Prépostja, Palisnai György a mohácsi csatatéren leli halálát. Utána 1527 október 13-án Ferdinánd király Egresi Lőrincz, bácsi kustost nevezi ki prépostnak. A török csapatok Buda bevétele után kivonúlván az országból, Bácsot felgyújtották, de a török akkor még nem tett foglalásokat, Bácsot sem tartotta megszállva. A kalocsai káptalan 1529 augusztus 14-én hagyta el Kalocsát; e napon szállották meg Szulejmán második hadjáratának csapatai a várost. A bácsi káptalan is megmaradt Bácsban 1529 január 23-ig. Beriszló István szerbjeinek árulása következtében azonban a vár e napon török kézre került, s evvel a káptalan nyoma vész. A káptalant az egyházmegye restaurácziója alkalmával 1733-ban nem szervezték újra, de, hogy emléke megőriztessék, a kalocsai káptalan ötödik stallumát a bácsi préposti czímre töltik be.

Országos oklevelek a következő bácsi prépostokról tesznek említést: 1201 Névtelen, 1217 Nues, 1229 Demjén, 1237-38 István, IV. Béla király kanczellárja. 1244 Vincze, ez évben váradi püspöknek választották meg, 1247-52 Jób magisten és comes capellae regiae, 1254-79 Benedek, 1282-89 I. Miklós, 1297-99 I. Dénes, 1301-1303 Simon magister, 1308-11 I. Lőrincz, 1319-20 I. Jakab, 1323-1325 I. János, 1333-1336 Beke Péter, comes capellae régiae és a királyi kanczellária titkárja, a király kísérője 1333-ban Nápolyba. 1340 I. Tamás, 1343 II. Jakab, 1344 Choma, 1346-47 III. Jakab, 1351 Perjámosi II. Tamás, 1352-61 Cato László, 1382-89 Névtelen, 1402 Dersi Pál, 1412 György, 1416 III. Tamás, 1417-18 II. János királyi alkanczellár, 1421 IV. Tamás, 1431 III. János, 1443 Bodó II. Miklós, ez évben a veszprémi püspök koadjutora lett, 1469-ben fejérvári prépost. 1457-84-ig Kamoncza Balázs, a husszitizmus első terjesztője a Szerémségben, mint kamonczi plébános. Marchiai Jakab ellene vizsgálatot indítván, Bácsba menekült, a tévtanról lemondott és épületes életet élt. Itt kanonoki stallumot kapott, 1457-ben pedig bácsi nagyprépost lett. 1484 Eszény István, 1492 Váradi Pál, 1503 Czulai Fülöp, 1508 Móré Fülöp, II. Ulászló titkára, később mint pécsi püspök, a mohácsi csatában esett el. 1515 Aranyáni János, szalubriai püspök, bácsi vikárius. 1526 Palisnai II. György boszniai püspök, bácsi nagyprépost a mohácsi csatában esett el, 1526-27 Egresi Lőrincz. Említésre méltó tagjai a káptalannak még 1241 Eradius bácsi főesperes, a sajómezei ütközetben esett el, 1256 Sol olvasó kanonok, Tamás kalocsai érsek testvére, később dömösi prépost. 1470 Matucsinai Gábor, olvasókanonok, később kalocsai érsek, 1475 Istrói István, a boszniai király kanczellárja, 1520 Benedek scopii püspök; olvasó-kanonok és bácsi vikárius.

Bács vármegyében fennállott még a titeli és hay-szent-lőrinczi társas káptalan. Valószínű, hogy Szent László alapította a titeli társas káptalant, a mely egyike volt az országban a legtekintélyesebbeknek; tagjai világi papok voltak. Okleveleink már 1138-ban említik Lőrincz titeli kanonokot, II. Béla káplánját. A káptalan a Szent Bölcseségről volt elnevezve s jogilag az esztergomi érsek alá 300tartozott. Mint rendezett káptalannak, volt prépostja, olvasó-, éneklő- és őrkanonokja, dékánja és több közönséges kanonokja. Voltak ezenkívül oltáros papjai is és egyik tagja a titeli plébániát vezette. A káptalan, mint hiteles hely, fontos tényezője volt országos életünknek, s emellett, mint a titeli és erdődi vár tulajdonosa, az ország védelmében is részt vett. Erdődi várát erdődi prépostság néven is említik. Az 1498. évi XX. t. cz. rendelkezése szerint a titeli káptalan 50 lovaskatonát volt köteles kiállítani.

Vagyonilag a káptalan szintén egyike volt az elsőknek. Okleveleink a káptalan következő birtokait említik: Kestőlcz, a Dunán túl, Tolna táján. Zyagy, Körtés, Nyirzó, Várkony a Tisza mellett. Eszéken, Tiszavársanyon részbirtokos. Továbbá Egres és Alpár a Bácskában, Zabrány Arad vármegyében, Boldogasszszonyfalván és Lokon Bodrog vármegyében részbirtokos. Volt birtoka Deberben és Szerémségben is. Titel és annak réve s az azt környező falvak is a prépostság birtokai. Másik uradalma volt Erdőd vára Valkó vármegyében, Teleki, Horvát, Darócz, Halász és Őbli birtokokkal. Oláh Miklós szerint a káptalannak átlag 4000 arany forint jövedelme volt.

A titeli prépostok, mint az országos rendek tagjai, előkelő, tekintélyes főpapi állással bírtak. Mind egyházi, mind világi ügyekben gyakran megtisztelő kiküldetésekben jártak el és előkelő hivatalokat viseltek. A titeli káptalan prépostjai voltak: 1156 Péter, 1163 I. István, királyi kanczellár, 1233 Mihály, 1240 II. István alkanczellár, 1293 III. István alkanczellár, 1244 János, 1299-1326 Koboli László, a ki ez évben zágrábi püspök, 1342-ben pedig kalocsai érsek lett. 1337 De Carceribus Galhart apostoli nunczius. 1344 Gebhardt Kelemen, a ki ez évben csanádi püspök lett. 1344-1356 Vilmos bíbornok, 1390-98. István, Zsigmond király kanczellárja, 1419 János, 1450-1453 Gúthi Országh Péter, 1454 Csezmiczei János (Janus Pannonius), 1459-1480 Bakócz Bálint, 1481-97 Bakócz Tamás, 1497-99 Bakócz János, 1505-ben ismét Bakócz Tamás, mindannyian híres férfiak. Titel vára 1526 szept. végén feldúlatván, evvel a káptalan is megszűnt. Emlékét a titeli czímzetes prépostság őrzi.

Hay-Szent-Lőrincz Bodrog vármegye határán feküdt, a mai Bácsszentiván fölött. 1400 után mint Bodrog vármegye második székhelye szerepelt. Az itteni társas káptalant III. Béla király neje, Ágnes alapította 1173-1183 között. A gyenge javadalmazású káptalan csakhamar annyira elszegényedett, hogy annak fenntartására Ugrin érsek 1233-ban a kalocsai és hayi káptalan beleegyezésével a prépostságot a bodrogi főesperességgel egyesítette, a főesperesi jövedelemmel iparkodván azt tovább fönntartani. Az egyesítést Jakab, praenestini püspök, pápai követ kánonilag elintézte, Gergely pápa pedig a két beneficzium egyesítését 1234-ben jóváhagyta oly módon, hogy e kettő ezentúl egy méltóságnak teleintessék. Ez egyesítés következtében a káptalan ismét egy időre virágzásnak indúlt s tovább fennállott, tagjainak változó számával. Prépostja egyben a bodrogi főesperes teendőit végezte, a káptalan egyik tagja pedig a plébániát vezette. A káptalan egyik hiteles helyi kiadványából 1304-ből annak tagjairól is nyerünk felvilágosítást. Aláírták: Magister Jakab prépost, Dénes őrkanonok, János dékán, Imre, Balázs és Jób kanonokok. Olvasókanonokja és éneklőkanonokja nem volt.

Antal prépost idejében (1335-1343) külön főesperest is találunk a káptalanban, minden esetre mint a prépost helyettesét. 1339-ben Dénes főesperest a káptalani tagok mint kanonoktársukat kiküldik prisztaldi minőségben, 1343-ban ugyanígy Pál főesperest és kanonok társukat. Ez dékán is volt. A káptalant, mint ilyent, 1344-ig találjuk okleveleinken megnevezve. Ez idő után elvesztette káptalani jellegét. A prépost néhány pappal a plébániát vezette, úgy hogy a plébániát a prépostsággal azonosították. Azonban ily alakban még jól jövedelmező benificzium volt. Zarúd Miklós 1368-ban ott hagyja a szegedi főesperességet s felcseréli a hay-szent-lőrinczi prépostsággal, melynek 240 arany forint jövedelme volt. 1396-ban Csapi Péter kapja meg a prépostságot. Ekkor már plébániai jellege annyira ki volt fejlődve, hogy Csapi Péter a pápát kéri, hogy a hay-szent-lőrincii plébániában erősítse meg, mivel a kolláezió érvényében kételkedik.

1396 április 26-án a pápa a zágrábi püspököt meg is bízta, hogy a hajdani prépostságot, a mostani plébániát adja át Csapi Péternek. Elődjét, Lomniczi Hermant a pápa szintén "Ecclesiae rector"-nak nevezi. Azonban a prépostság, ámbár káptalan nélkül, a prépost személyében tovább is fennállott. A prépostsággal a bodrogi főesperesség 1423-ig volt összekötve. Csapi Péter 1419-ben még 303gyakorolja a főesperességi hatalmat. Kitűnik ez az ez évi kiadványából, melylyel Fábián presbytert, mivel Tamás plébánostól a bátmonostori plébániát jogtalanul elfoglalta, kiközösíti. "Péter, a hay-szent-lőrinczi egyház prépostja, az összes uraknak, s a plébánia egyháznak plébánosai és vezetőinek, melyek prépostságunk területén vannak. Tudjátok, hogy Tamás, a prépostságnak joghatósága alá tartozó bátmonostori egyház plébánosa, előttünk jelentette" stbi és az esetet leírva, Fábiánt kiközösíti, meghagyván kerülete valamennyi plébánosának, hogy a kiközösítést a templomban ünnepélyesen hirdessék ki. Csapi Péter tehát a prépostságot és főesperességet az egyesítési bulla értelmében egy és ugyanannak vette s a bodrogi főesperesi kerületben a jurisdikcziót gyakorolta.

Utódja, László (1422-1424) szintén gyakorolja még a főesperesi hatalmat. Zsigmond király azonban megtagadja tőle azt a jogot, hogy kiközösítést mondjon ki és eltiltja az egyházi bíráskodástól is, mivel hatalmi körét ezekkel túllépi, lévén ő, az ő egyháza és klérusa a kalocsai érseknek alávetve. Ezután tehát a főesperesség is el volt választva a prépostságtól. Mint hiteles hely, 1304-ig gyenge működést fejtett ki; prépostját, mint bodrogi főesperest, rendesen a kalocsai káptalan kiadványain találjuk megemlítve. De vannak e korból is kiadványai. 1304-től azonban sűrűn találkozunk hiteles helyi kiadványaival, melyeken a bodrogi főesperes, mint hay-szent-lőrinczi prépost szerepel, s ez időtől kezdve nem is említik többé a kalocsai káptalan kiadványain. Káptalani jellegének elvesztésével, mint hiteles hely is megszűnt működni. 1440-től a hiteles helyi ügyeket Bodrog vármegye bírái végzik, Balázs prépostot pedig 1448 és 1451-ben mint ezek kiküldöttét találjuk működésében, 1447-ben pedig Nagyvölgyi László prépost követ Bodrog vármegyét az országgyűlésen képviseli.

A káptalan birtokairól következő adataink vannak: Voltak birtokai Hay-Szent-Lőrinczen, Besenyőn, Szent-Gergelyen, Nagy-Olaszban és Apátiban. Később Páli, melyet Gopul és Szent-Lászlóval cserélt fel. 1346-ban Thepremen, Szent-László, Rég-Szent-Márton és Kecskés birtokában volt a prépostság. Ulászló király még 1494-ben említi annak jobbágyait. Utolsó ismert prépostja Máté 1511-ben. Hay-Szent-Lőrinczet a Dózsa-lázadás alatt a ráczok felgyújtották, lakosságát felkonczolták. Borbás papot, a lázadás vezérét, az égő templom tornyáról taszították le. A prépostságot a várossal együtt a mohácsi csata utáni pusztítások temették el; csak mint czímzetes prépostság áll fenn emléke. Prépostjai, a mennyire azok nevei fennmaradtak, a következők voltak: 1211 Hosmundus, 1233 Tamás, alatta történt a prépostság egyesítése a bodrogi főesperességgel. 1282 Péter, 1289-98 Simon, 1301-1304 Jakab, 1321 Péter, 1330 Jakab, 1331 Gergely, 1335-43 Antal, 1345 Tamás, 1363 Bácsi János, 1364-68 Zarud Miklós, 1396-1419 Csapi Péter, 1422-24 László, 1437 Zsigmond, 1447 Nagyvölgyi László, 1451 Balázs, 1500 Beriszló Péter, 1551 Máté, arkádiai püspök.

A bácsi érseki székhely és káptalan felállításával ezek működési terét is meghatározták. Említi ezt Váradi Péter, Csolnoki Péter faktorához 1495-ben intézett levelében ezt írván: "Érsek elődeink hajdan meghatározták a plébániák hovatartozandóságát, kijelölvén, hegy melyek tartozzanak a kalocsai és melyek a bácsi vikáriátus alá." A bácsi székhely működési tere kiteriedt Bács vármegyére, Csongrád vármegye déli részére, fel Szegedig és a Szerémségnek ama részére, melyet a Drávamonostor mellett levő Kőárok, azután a Száva és a Duna Zimonyig körülfog. Az érsekek mellett, az egyházmegye e részét gyakran a pápától kért segédpüspökök, mint az érsek általános és teljhatalmú helynökei, a káptalan segélyével kormányozták, a kik bérmáltak és a papszentelést is végezték. A székhely területe három főesperességet foglalt magában, melyek főesperesei a bácsi káptalan tagjai voltak.

A bácsi főesperesség Bács vármegyére, a szegedi Csongrád vármegyének a mai Bácsvármegyébe benyúlt déli részére fel Szegedig, a szerémi pedig a Szerémségnek már említett részére terjedt ki és így határaik a politikai határokkal összeestek. A bácsi és szegedi főesperességet magyarok, a szerémi főesperességet a magyarral vegyes szláv népek lakták. Az ez időbeli plébániákat illetőleg tudjuk, hogy Bács vármegye legelőre alkalmas rónaságán a magyarság csak hosszú évek múltán szokott állandó lakhelyhez; a kúnok még 1279-ben is barangolnak nemez-sátraikban, nyájaikkal, barmaikkal, azért a tatárjárás előtti időben a Bácskában csak nagyon kezdetleges helységekkel találkozunk. A várhelyeken 304kívül nagyobb község nem volt. A vidékeken elszórt nagyobb majorságok és várhelyek voltak a középpontok; a hol a nép nyájaival áttelelt s veszély idején menedéket keresett. Itt állottak a templomok is a plébánia-lakással. Több ilyen középponti helynek egy temploma s egy plébánosa volt, néhol kápolna, hol káplán végezte a papi teendőket. E templomi helyekből fejlődtek a tatárjárás után a népesebb plébániák, a mint azt a községek nevéhez csatolt "egyházas" jelző mutatja. Azért a tatárjárás előtti időből a várhelyeken, apátsági és prépostsági helyeken kívül, nem igen maradt ránk plébánia neve.

A tatárjárás után alakulnak a Bácskában is erősített helyek, városok és népes községek s velük népes plebániák. Élénk hitélet fejlődik, templomok épülnek, bár még kisebbek, de szilárd anyagból valók, hogy a népnek veszély idején menedékhelyül is szolgálhassanak. Ezeknek már csak romjait, vagy a hagyomány útján fennmaradt helyét ismerjük. Ily templomromokat találunk: Ada, Adorján, Csátalja, Cséb, Cservenka, Doroszló, Úrszentiván, Feketehegy, Gara, Gombos, Hódság, Küllőd, Kishegyes, Bácsordas, Kuczora, Bácskertes, Kölpény, Liliomos, Ókér, Ószivácz, Szentivón, Pacsér, Palánka, Piros, Petrőcz, Regőcze, Militics, Rém, Szeghegy, Sóvé, Szabadka, Szenttamás, Bácstóváros, Topolya, Újvidék, Verbász, Vaskút, Zenta és Zombor határában. Letűnt plébániák helyét jelzik.

A plébániák alapítására rendszerint az érseki hatóság adott engedélyt, a községek és földesurak állították fel, a kik néha Rómából is engedélyt kértek erre. A plébániatemplom körül volt a temető. Világi földesurak, a kik egy helyhez nem voltak kötve, a pápától engedélyt kértek hordozható oltár használatára is. Házi káplánjuk azután a szabadban misézett. Voltak ez időben búcsújáró templomok is, a hová a hívek papjuk vezetése mellett búcsút jártak. Ilyen volt a titeli egyház. Doroszló határában a ma is még sűrűn látogatott szentkút búcsújáróhelyet pedig Bajkút név alatt már 1382-ben említik. Búcsújáró templomának romjai 1790-ben még állottak.

A bácsi székhely papjai a bácsi káptalani iskolában nyerték kiképeztetésüket, de gyakran a plébániai iskolák elvégzése után valamely plébános mellett is, azután a főesperes előtt kiállott vizsga után, nyerték Bácsban az egyházi rendeket. A plébánosokat a bácsi egyházi főhatóság nevezte ki. A földesúr, a ki plébániát alapított, kegyúri jogot nyert, s az egyházi hatóságnak ő mutatta be a plébánost. A bácskai hívek hitbeli buzgalma abban is nyilvánúlt, hogy a templomokban oltárokat alapítottak, rendes javadalommal, melyet az ez oltárnál alkalmazott oltárospapok élveztek. Szent misékre is tettek alapítványt.

A tatárjárás utáni időben a Bácska és Szerémség népessége rohamosan szaporodván, a plébániák száma is a mainál sokkal nagyobb volt. Okleveleink 1300-tól a mohácsi vészig fennállott közel háromszáz plébánia nevét őrizték meg, melyek csaknem kivétel nélkül a török háborúk alatt pusztultak el. A plébániák nevei mutatják, hogy magyar volt az egész Bácska, de a Szerémség nagy része is. Magyar volt a papsága, magyarok a hívek.

A félhold pusztításai azonban, melyek leginkább a Bácskát és Szerémséget érték, 1526 után a virágzó hitéletnek véget vetettek. A plébániák elnéptelenedtek, megszűntek; csak egy-egy templom-rom hirdeti emléküket. Alig néhány emelkedett ki ismét a hódoltság ideje alatt és után hamvaiból.

Az e korbeli plébániák, esperesi kerületek szerint, a mint azoknak neveit országos okleveleink és a pápai tizedlajstromok megőrizték, a következők:

Bácsi főesperesség. Főesperesét 1229-ben említik először okleveleink. Hozzá tartozó, plébániák voltak: Almás-Szent-György. A Futaki család kegyurasága alá tartozott, mai neve Györgyén. - Apáti. A kalocsai érsek birtoka volt. 1520-ban Miklós, István plébánosok, Ambrus oltáros pap. - Alpár. Temerin szomszédságában feküdt. Temploma Szent Kozma és Demjén tiszteletére volt felszentelve. - Aranyán. Gara szomszédságában. Temploma Szent Oldrók tiszteletére volt felszentelve. - Boldogasszonyfalva. Ma szintén ez a neve. Temploma a B. Szűz tiszteletére volt felszentelve. Volt egy kápolnája is, melyet Valferi Miklós épített Szent Dorottya tiszteletére. - Bába-Szent-Péter. Úr-Szent-Iván határában. Plébánia-templomának védőszentje Szent Péter és Pál, kegyura Miklós nádor volt. - Bács, plébánia temploma Szent Miklós tiszteletére volt felszentelve. - Bancsa. Bács szomszédságában - Bánráfi. Bácsmegyei falu. Említi a pápai tizedlajstrom. - Becse. A mai Óbecse. - Beld-Szent-Miklós. Bogyón, a mai Bogyón. - Bóziás. - Böki, a mai Dunabökény. - Bodony a 305mai Szenttamás táján. - Boldogasszonytelke. A mai Gombos határában feküdt. - Boldog-Asszony-Keszi, a mai Bulkeszi határában. - Csaszló, a mai Káty táján. - Cséb, a mai Dunacséb. - Csertej, Újvidék határában. - Csik-Egyház. - Csoch. Ily néven említi a pápai tizedlajstrom, mint bácskai községet. - Csomafalva. Szond és Gombos táján. - Csurog, a mai Csurog. Már 1325-ben említi a bácsi káptalan. - Doroszló, ma is ez a neve. Drág. Újvidék táján. - Egres. Titel táján, már a XII. század végén említik mint plébániát. Kegyura a titeli káptalan volt. - Egyházas-Dobra. Már 1272-ben említik. A mai Paripás táján. - Egyházas-Erős. A felső Bácskában. - Egyházas-Szent-Iván. A mai Úrszentiván. - Fekete-Egyház. A mai Feketehegy. - Félegyháza. Dunabökény és Bács között feküdt. Temploma a B. Szűz tiszteletére volt felszentelve. Kegyura Drágfi Tamás. - Félegyház. Szond fölött feküdt. Félegyház, Verbász táján. - Fizeg. Doroszló és Szond között feküdt. - Fileháza, délbácskai falu. A pápai tizedlajstrom említi. - Forcó. Szond szomsédságában. - Futak, a mai Futak. Ferenczrendű kolostora is volt nagy templommal, melyet Szerémi György szerint Török Imre épített, 1500. körűl. - Garé, délbácskai-község. A pápai tizedlajstromból ismerjük. Geresd, Bács táján volt. - Gimes-Egyház, Futak táján. - Gyála, Cséb és Futak között, a mai Dunagálos. Györgye, Bács vármegyei város volt. - Halász, Bács fölött feküdt. - Harsány, kettő volt, Nagy és Kis-Harsány. - Haraszti, a mai Kasztina puszta. - Herczegszántó, ma is ez a neve. - Hódos. Délbácskai falu. - Horváti, Gara táján. Irpót, ma Irmova, Futak táján. - Jakab földe, máskép Szőlős-Jakabfölde. Temploma Szent István tiszteletére volt felszentelve. Kegyura Futaki Dénes. Jánosi, Küllőd táján. Kegyura a Czobor család. - Kamarás, Bácsordas fölött a Duna mellett feküdt. - Kápolna, Szond táján feküdt. - Kopucs, a pápai tizedlajstromban Kopud. - Keresztúr, a mai Keresztúr. - Kisdi-Vásárhely, a mai Tiszakálmánfalva táján feküdt a Duna mellett. - Kis-Zond, Monostorszeg táján. - Kölpi, a mai Kölpény. - Kő-Szent-Márton, a Duna partján feküdt, a mai Kamenicza átellenében. - Mácsa, Bács közelében feküdt. - Mikola, Szond szomszédságában feküdt. Templomának védőszentje Szent Gergaly volt. - Mindszent, Bács táján feküdt. - Mortályos, Újvidék határában. - Nagy-Szent-György, Szond szomszédságában volt. - Nagyvölgy, Bogyán táján. - Nyíres, a bácsi főesperesség plébániái közé sorolja a pápai tizedlajstrom. - Németi, Vajszka táján feküdt. - Őrs és Pálos, a déli Bácskában. - Paraszti, város volt, Kishegyes táján. - Pest-Újlak, Palánka fölött a Duna mellett feküdt. - Piros-Egyház, Szenttamás táján. - Piski, Vajszka fölött, kegyura a bácsi káptalan. Ripak, Futak fölött a Duna mellett. - Sáp, Zombor határában. - Morhart-Szántó, Vajszka táján. - Szegegyház, mai neve Szeghegy. - Szent-András, Bácsföldvár táján. - Szent-Gergely, Szond szomszédságában. - Szent-Győrgy, Szonddal volt határos. - Szent-Imre, délbácskai község volt. - Szent-Jakab, Cséb felett feküdt, Szilbács szomszédságában. - Szent-Iván, Szilbács táján. Szent-Iván, a mai Bácsszentiván. - Szent-Katalin, Sztapár táján. - Szent-Kereszt, délbácskai község. - Szent-Lőrincz, Dunabökény és Bácsújlak között a Duna mellett feküdt, 1713-ban még Bács filiálisa volt. - Szent-Mihály, Kölpény táján feküdt. - Szent-Márton, délbácskai község. Kegyura a dombói apátság. - Szent-Miklós, Doroszló táján. - Szent-Pál, Titel táján. - Szent-Pál, Palánka fölött. Szent-Pál, Szonddal szomszédos volt. - Szentpéter, Szilbácsesal volt határos. Szent-Tamás, délbácskai falu volt. - Szil-Bécs, a mai Szilbács. - Szilvás, Cséb felett feküdt. - Szőreg, Újvidékkel szomszédos volt. A legrégibb plébániák egyike. A pápa 1372-ben Szent Péterről nevezett templomának búcsút engedélyezett. - Szólnok, bácsmegyei község volt. - Szörnyű-Egyház, Feketehegy határában. - Telek, Ószivácz táján feküdt. - Temeri, a mai Temerin. - Terhe, a bácsi főesperességben feküdt. - Til, délbácskai falu. - Titel, már 1165-ben említik. Újfalu, Szilbács alatt feküdt. Kegyura az óbudai apáczakolostor. - Vadas, délbácskai körség. - Vajszka, ma is ily néven plébánia. - Vaskapu, Dunacséb felett feküdt. Két plébániája volt. - Bájkuta, Doroszló mellett, Búcsújáróhely volt. - Zajol, Újvidék határában feküdt. - Zethe, Újvidék felett feküdt. - Zsedvár, Gombos táján feküdt.

Szegedi főesperesi kerület. Főesperese már 1193-ban ismeretes. - Dorozsma, ma is ily néven áll fenn. - Felső-Adorján, Zenta fölött feküdt. - Hímes-Egyház, ma Hemuzsics puszta Szabadka határában. - Kanizsa, a mai Magyarkanizsa. - 306Likas-Egyház, ma Likas-puszta a zentai határban. - Ludas-Egyház, Adorjánnal volt határos. - Perlek, Óbecse határában, a Tiszán túl feküdt. - Puszta-Egyház, Adorjánnal szomszédos volt. - Szabadka, a mai Szabadka. - Szent-Kata, Jánoshalma határában feküdt. - Szent-Mihály, Szeged mellett volt. - Szent-Pál, Bács és Csongrád vármegye határán feküdt. - Szegeden: Szent-György plébánia. Kegyura a város volt. A török hódoltság után a csanádi püspök székhelye, ekkor jutott Csanád egyházmegyébe. Szent-Péter plébánia. Szent-Erzsébet plébánia. - Zenta, Szintes-Rév, a mai Zenta.

Szerémi főesperesi kerület. - Cseregh, vár volt Kamoncz mellett, ma Cserevity. Kegyura a bétakúti apátság volt. - Dombó, a szerémi főesperességbe kebelezett plébánia volt. Temploma Mindenszentek tiszteletére volt felszentelve. - Dobzsó, Péterváraddal volt szomszédos. - Estina, Stina, ma Nestin, kegyura a péterváradi apátság volt. - Francavilla, másként Nagy-Olaszi, ma Mangyelosz, plébánia-templomának Szent János volt a védőszentje. Apátsági székhely volt, a ferencziek és domonkosoknak is volt itt zárdájuk. - Hetény, Pétervárad alatt volt. - Hódos, Szent Mihály tiszteletére felszentelt templommal. - Kamoncz, ma Kamenicza. - Károm, a mai Kalócza. - Monyoród, kegyura a péterváradi apátság volt. - Nyárád, ma Neradin. Kegyura a bétakúti apátság volt. - Pétervárad, a bétakúti apátság volt a kegyura. Két plébániája volt. A várbeli plébánia a szerémi főesperesség alá, a vásárosváradi a bácsihoz tartozott. - Poch, Szlankamén táján volt. - Sadag, Jazag, Ruma mellett volt. - Soas, elferdített név, Zimony táján volt. - Solt, szerémi község volt. Temploma Szent Lőrincz tiszteletére volt felszentelve. - Szent-Demeter, Kamenicza mögött feküdt. - Szent-Jakab. Fekvése ismeretlen. - Szent-Pál, szerémségi plébánia, kegyura a kalocsai káptalan volt. - Újfalu, Pétervárad szomszédságában, kegyura a bélakúti apátság volt. - Váralja, Pétervárad mellett feküdt. Templomának védőszentje Szent Benedek, kegyura a bétakúti apátság volt. - Zalánkemén, a mai Szlankamen. - Zimony, Alsó- és Felső-Zimony.

A bodrogi főesperesség a kalocsai érseki szék és káptalan alá tartozott. Területén feküdt a háj-szent-lőrinczi társas káptalan. Területe a főesperességnek a vármegye politikai határával összeesett. Főesperese a kalocsai káptalan tagja volt, 1233-tól pedig egyúttal háj-szent-lőrinczi prépost. Szép számmal voltak plébániái. - Acsa-Egyház, a Becsei család volt a kegyura. - Alsó-Adorján, a Tisza partján feküdt, temploma Szent Miklós czímére volt felszentelve. - Apos és Arnat, mindkettőnek kegyura a kalocsai érsek volt. - Árok-Egyház, a Czobor család volt a kegyura. - Baja, két plébániája volt. - Báthmonostor, plébániatemploma is volt az apátsági templomon kívül. - Bátor-Egyháza, Baja szomszédságában volt. A Becsei család volt a kegyura. - Belfalu, Felsőszentiván táján. Belső-Szent-Márton, kegyura Maróti János volt. - Besenyő, Baja táján volt. Bodrog, a vármegye székhelye. Már 1198-ban említik mint plébániát. - Bodrog-Asszony-Zaka. - Csente, Bodrog táján feküdt. - Czobor-Szent-Mihály, ma Zombor. A várban volt a plébánia-templom, a Bold. Szűz tiszteletére felszentelve. Dávót, a mai Dávod. - Dalacsa, ma puszta. - Diós, temploma Szent Miklós tiszteletére volt felszentelve. - Dicstelek, - Egyházas-Csepes, temploma Szent Péterről volt elnevezve. - Egyházas-Illya. - Egyházas-Kajánd, Bátmonostor táján volt. - Halas, a mai Halas. - Kötőd, a mai Küllőd. - Lengyel, Bátmonostor táján volt. - Mátyusegyháza. - Mező-Szent-György. - Monostorszeg. Pauli, Bajával volt határos. - Szántó, a mai Herczegszántó. - Szent-András, kegyura a Czobor család volt. - Szent-Benedek, Regőcze táján volt. - Szent-Demeter, Baja fölött volt. - Szent-Ders, Bátmonostor táján, temploma Szent Ders tiszteletére volt felszentelve. - Szent-Győrgy, ma puszta Baracska mellett. Szent-László, Bátmonostor szomszédságában volt. Kegyura a Tőttös család volt. - Szent-Mihály, Katymár táján volt. - Szent-Márton, Szentiván táján volt. Szent-Miklós, máskép Büdi-Szent-Miklós; Jánosháza táján volt. - Szent-Pál, Csanád táján volt. - Tárnok, Herczegszántó szomszédságában volt. - Tóti, Báthmonostor táján volt. - Valfer, plébániájának kegyura a Tőttös-család, védőszentje Szent Miklós volt, - Zond, az óbudai klarisszák kegyurasága alá tartozott.

A bácsi érseki székhely felállítása idejében a katholikus hitélet Bács vármegyében és a Szerémségben már szép fejlődésnek indúlt. E részek magyar lakossága a vallási visszahatás elnyomatása után, Szent László és Kálmán király 307alatt szívesen fogadta be a kath. vallást, a mire különösen Szent István és Szent Imre szentté avatása buzdítólag hatott, királyaink üdvös törvényei pedig a vallási élet fejlődését mozdították elő. Templomok épültek a két magyar szent fejedelem tiszteletére, a kik oltáraikról hatottak lelkesítőleg magyar népökre. A szerzetes élet, hazánk művelődésének e fontos tényczője, szintén virágzásnak indúlt a bácsi székhely területén. A királyi ház és főuraink vetélkedve alapítottak apátságokat, prépostságokat. Béla herczeg 1150-ben Bán-monostorát alapítja. A titeli társas káptalan alapítását Szent Lászlónak tulajdonítják; III. Béla neje, Ágnes, pedig 1173-1183 között a hájszentlőrinczi társas káptalant alapítja. IV. Béla Pétervárad mellett alapítja a Bélakúti apátságot. Ez időben állott fenn nár a gajdeli, oronti és a dersi prépostság és a szentfülöpi apátság is. Bácsban a templáriusok lovagrendje telepedik le. Templomuk még ma is áll.

A hitélet így a bácsi székhely területén felvirágozván, az érsekek éber szemmel őrködtek, hogy híveiktől a vallási tévelygést távol tartsák. Már II. Pál érsek (1188.), III. Béla tanácsosa, a király segítségével az akkor felmerült bogumilja, a Szerémségben patarénoknak nevezett tévtanát az egyházmegyétől távol tartotta. Utódja, János érsek (1202-1205.) szintén látván a veszélyt, Imre királyt a tévtan elnyomására buzdítja. Ez a tévtan már a XII. század végén a délvidéki szerbek között elterjedt és behatolt a magyar király földjére, Boszniába is. Bár sikerült eddig a kalocsai érseknek a Szerémségtől a keleti schismát távol tartani, de most a görög theologiai spekulácziónak ez új kinövése fenyegette a szerémi részekben a kath. vallást. Az isteni gondviselés azonban úgy intézte, hogy e veszély idején Csák Ugrin (1219-1241.) jutott az érseki székbe. Személyét nagy ész, kiváló hazafiság, személyes bátorság és főpapi buzgóság jellemzi. Mindjárt érseksége kezdetén a kalocsai ideiglenes székesegyház helyébe Montecassinoból behívott szerzetesekkel fényes székesegyházat építtet. Bácsban hospitiumot alapít, fenntartására alapítványt tesz, s annak vezetését a pápa engedélyével a cziszterczita-rendre bízza. A királynak tanácsosa és kísérője békében és háborúban a patarén mozgalmaknak szemes őre. A király elhatározta, hogy e mozgalmaknak, ha kell, erővel is véget vet. Hogy ezt könnyebben tehesse, II. Endre a déli részeket az érsek alá, a pápa pedig annak joghatósága alá rendeli. Ugrin megszerzi II. Endrétől Pozsega várát, hogy a Délvidéken működésének támpontot nyerjen. Ugrin gyakran behatolt a boszniai részekbe, de a tévtant elnyomnia nem sikerült. Ugrin azonban nem nyugodott. Más eszközökhöz nyúlt. Megalapította 1229-ben a Száván túli részekből a szerémi püspökséget. A püspökség székhelyéül nagyobb biztonság okáért a szerémi főesperesség területén fekvő keövi monostort jelölte ki, a melyből a benczéseket már Saul érsek kitette s az Ágoston-rendűeknek adta, de ezek is innen távozni kényszerültek, mire a monostor már 1200 után a kalocsai érsekségre ment át. Jövedelmét az érsek a püspökség fenntartására rendelte. A Száván túli részekhez csatolta még Margit császárné és Kaloján területét, a túlsó Szerémséget is. A pápa 1229 január 20-án a püspökséget kánonilag felállította. Az érsek ez intézkedésével kettős czélt ért el. Ezeknek a területeknek hathatósabb lelkipásztorkodásával nemcsak a görög schismát tartotta távol a Szerémségtől, hanem a patarén tévtan terjedését is meggátolta. Míg Ugrin érsek így az egyházmegyét a tévtanok ellen védte, keletről más veszély közeledett, a mongoljárás, mely a bácsi székhelyterületén a hitéletet egy időre ismét kioltotta. Batu kán közeledett mongoljainak töméntelen rajával, maguk előtt hajtván Kötöny vezér kúnjait. IV. Béla szívesen fogadta a kúnokat. Sok közölök a Bácska felső részében telepedett meg. 1241 márczius 17-én a mongolok már Buda és Vácz körül dúltak. Következett a sajómezei ütközet, Ugrin érsek a csata után a Sajó folyóban leli halálát.

Az ütközet utáni pusztítás Bácskát is elnépteleníti, Bácsot, Kalocsát, Keőt, a Bácska falvait a mongolok feldúlják; papsága, népe elvész és földönfutóvá lesz. Az erélyes IV. Béla szorgoskodásával azonban a bácskai részek csakhamar ismét benépesednek. Segítségére volt a királynak e nagy munkában IV. Incze pápa. Az esztergomi és kalocsai érseknek 1247 február 4-én meghagyja, hogy a királylyal karöltve, erősített helyeket alapítsanak a mongolok új támadásai ellen. Erre Benedek, kalocsai érsek (1241-1254) megerősíti Kalocsát, Bácsot. A szerémi püspökség székhelyét pedig a pápa rendeletére 1247-ben Szent-Ernye egyházába, Szirmium közelébe tették át. A hitélet is újra életre kelt. Az egyházmegye apátságai, prépostságai újra népesednek. Ezekhez Moys simighi főispán 308Bodrog megyében Dalacha mellett 1263-ban alapítja az Ábrám monostorát. Ugyanitt találjuk a Bodrogmonostori cziszterczita apátságot is, a Szerémségben pedig a Szent Benedek-rendű francavillai, a dombói és szentgergelyi apátságot. Kolostorok közül is fennállottak e korban a bodrogszigeti pálos, a bátmonostori ágostonrendű kolostorok. A ferenczieknek pedig Bácsban, Baján, Francavillában, Futakon, Kabolon, Küllődön, Szegeden és Szintaréven volt rendházuk. A domonkos-rendűeknek is volt házuk Francavillában, Czobor-Szent-Mihályon és Szegeden, végre a kármelita-rendnek Szegeden volt rendháza.

A hitélet bensőségéről e korban a Bácska községnevei tanúskodnak. Szent László a szabolcsi zsinaton 1092-ben előírja, míly szentek ünnepei ülendők meg. E szentek tiszteletére találunk a Bácskában templomokat, melyek után a község is nevét nyerte. A fellendült hitéletet azonban hamar és pedig ismét a Szerémségből veszély fenyegette a husszitizmus fellépésével. Balázs, kamonczi plébános, hozta Prágából, a hol az egyetemen tanúlt. Újlaki Bálint és Pécsi Tamás paptársaival terjesztette azt a Szerémségben, a honnan csakhamar Bácskában is elterjedt. A mozgalom nemsokára társadalmi felforgatás jellegét öltötte. Fegyveres husszita-csapatok Kalocsáig felhatoltak, fenyegetvén a vidéket. A kalocsai káptalan kérelmére a pápa a boszniai Szent Ferencz-rend főnökét, Marchiai Jakabot bízta meg az eretnekség megfékezésével, a kinek lángszava és szigorú intézkedései a népet csakhamar a józan útra térítették. Szekcsői Herczeg Ráfael érsek (1450-1456) érsekségének első tíz évében a magyar főurak hatalmaskodásai, de az érsek gyengesége is a hitélet hanyatlását vonták maguk után. De az érseket a Rómából ellene indított vizsgálat úgy megrendítette, hogy ezután nagyobb gonddal és erélylyel látott lelkipásztori hivatala után. Kitűnik az abból, hogy Kapisztráni Jánost ismételten kéri, hogy jöjjön Bácsba, hívei számára missziót tartani. Utódja Várdai István (1457-1471), a nagytehetségű diplomata, Mátyás király kedvencze, állandóan országos ügyekkel lévén elfoglalva, az 1464-ben kinevezett Péter bácsi kanonok, epifániai püspökkel és az 1467-ben kinevezett Fábián dersi prépost, szintén epifániai püspökkel, mint vikáriusokkal kormányoztatta a bácsi székhely területét.

Ez időben kezdte a török a Délvidékeket fenyegetni. A bácsi vár, mely Róbert Károly alatt kiépülvén, az érsek birtokába ment át, a Délvidék őrhelye, az érsekek pedig a kereszténységnek őrállói és Bács vármegye főispánjai lettek. Matucsinai Gábor (1471-1478) 1472-ben már ott jár a Száva partján és a védelmi intézkedéseket megteszi a török ellen. A végvárak költségeinek fedezésére a péterváradi apátságot kapja. A bácsi székhely kerületeit szintén az 1475-ben kinevezett Lajos segédpüspökkel kormányozza. Utódját, Handó Györgyöt (1478-1480) a nagytudományú főpapot, szintén a török elleni védekezés foglalkoztatta és így az egyházmegye ügyeivel nem igen foglalkozhatott. Az isteni gondviselés következtében azonban Váradi Péter (1480-1501) alatt fordulat állott be. A nagy államférfiú elvesztvén Mátyás király kegyét és Árva várában, majd Visegrádon raboskodván, 1490. május 20-án után történt kiszabadulása után a politikával felhagyott és idejét, tehetségét ezután kizárólag egyházmegyéjének szentelte. A hanyatlásnak indúlt fegyelem és vallásosság emelésére fordította minden igyekezetét. Bácsban lakott. A lazúlt egyházi fegyelem helyreállítására egyházmegyei zsinatot tartott. A plébániák vezetésének rendezésére elrendelte azok kánoni látogatását; híveit körlevélben a szentségek buzgó használatára intette. A papságnál az Isten igéjének hirdetését sürgeti s maga is alkalmaz Bácsban Szent Ferencz rendű atyát böjti hitszónoklatok tartására. Gondja kiterjedt a papnevelésre is. Növendékeit magasabb kiképzés czéljából egyetemekre küldi s gazdag könyvtárat alapít. Emellett rendezte érseki birtokait és a papság tizedjövedelmét. Működésében bácsi helynöke, Temesvári Gergely árkádia püspök volt segítségére. A honvédelemről is gondoskodott. Bácsi várát megerősítette, a Mosztonga mocsarat kimélyíttette, a várat vele körülfogta s a Dunával hozta kapcsolatba. Pétervárad és Zatha várait is védelmi helyzetbe hozta. Állandóan Bácsban tartózkodott, barátaitól és tisztelőitől környezve, a hol 1501-ben üdvös működésében érte a halál. Utódja: Frangepán György (1503-1520) Váradi nyomán haladt. Tevékenysége a hitélet emelésére irányúlt. 1510-ben Máté bodrogi főesperes, árkádiai püspök, s halála után Aranyáni János, bácsi prépost, szalubriai püspök voltak segítségére üdvös működésében, mint bácsi vikáriusok. Működését 1514-ben a bácsi részekben kitört pórlázadás zavarta meg. 1520 augusztus 20-án halt meg. Halála után 1521-ben Szulejman elfoglalta Nándorfehérvárt. 309A Szerémség és Bács vármegye népe már ekkor futásnak eredt. Evvel kezdődött a Bácskában és Szerémségben a hitélet bomlása, melyet az 1526. évi mohácsi csatavesztés utáni pusztulás teljesen megsemmisített.

A szerencsétlen végű mohácsi csata után következő török hadjáratok Bács és Bodrog vármegyét pusztasággá tették, s evvel e részeken az egyházi életet is kioltották. Bács várát a török már 1529 január 23-án szállotta meg. Kalocsát, az egyházmegye másik székhelyét, 1529 augusztus 29-én. A bácsi részek végleges meghódoltatása 1542-ben történt, s evvel beállott a török uralom, a mely Bácskát és Bodrog vármegyét másfél századon át lenyűgözve tartotta. Az érseki széket a szentszék ugyan 1530-ban betöltötte Frangepán Gergely érsek személyében, de székhelyei török kézen lévén, egyházmegyéjében nem tartózkodhatott, s ez a kalocsai érsekeknek a török hódoltság ideje alatt állandóan megközelíthetetlen maradt. Magyar lakosa a bácskai részeknek a török hódoltság alatt csak gyéren volt. De a török uralom nyomása következtében már 1550 táján kezdtek a széltében itt lakó szerbekhez dalmát katholikusok bevándorolni, a mely bevándorlás során apróbb kath. hitközségek keletkeztek. 1687-ben kezdődik a bunyeváczok tömeges bevándorlása. Bácsban, Baján, Szabadkán, Zomborban és Szegeden és ezek szomszéd helyein is szórványosan telepedtek meg. Néhány évvel későbbre esik a sokacz nép bevándorlása. Ezek Szántovát, Béreget, Monostorszeget, Szontát, Vajszkát, Bogyánt, Plávnát és Bácsot népesítik be. Bácsba még előbb bunyeváczok is jöttek Gradovból, Doljna-Tuzlától egy órányi távolságra, a bácskai születésű Radnics Mihály ferenczrendű szerzetes vezetése alatt.

E bevándorlások következtében Bácskában és Bodrog vármegyében katholikus hitközségek fejlődtek és azok lelki gondozásáról is kellett gondoskodni. Az érsekmegye az érsekeknek megközelíthetetlen és annak egyházi szervezete teljes felbomlásban volt. Papjai nem voltak, papnevelő hiányában azok nevelése is szünetelt. Az érsek vikáriusok útján sem kormányozhatta az egyházmegyét, mivel a török kormány nem tűrte, hogy más fejedelem alattvalója parancsoljon az ő területén. A szentszék tehát e területek egyházi kormányzásának kérdését úgy oldotta meg, hogy Bácskát misszió-területnek vévén, azt a Szent Ferencz rendjéből kinevezett apostoli vikáriusok joghatósága alá helyezte. Már 1581-ben Raguzai Bonifácz ferenczrendű szerzetes járta be e vidéket, mint apostoli vizitátor. 1625-1644-ig pedig Regjics Albert ferenczrendű szerzetesre, ki a szendrői püspöki czímet viselte, bízta VIII. Orbán pápa Bácskát.

Telegdi János kalocsai érsek (1623-1649) halála után a széküresedés ideje alatt Lippai György, esztergomi érsek Plumbo György ferenczest bízta meg az egyházmegye vikáriátusával az 1649-ik évre. A pápa azonban már 1649-ben Ibrassimovacs Marin belgrádi püspököt nevezte ki apostoli vikáriussá, a mely hivatalában 1651-ben bekövetkezett haláláig megmaradt. Ez mindjárt kineveztetése után 1649-ben, a Duna-Tisza közén bérmaútat tett. A Congregatio de propaganda fide-nek e bérmaútjáról adott jelentése szerint, 1649 október 30-án Szegeden a Havi Boldogasszony templomában 138-at bérmált. Nagyon szép templomnak mondja, mely a ferencziek tulajdona. Október 11-én Martonoson Szent Márton templomában 242-őt; itt 59 kath. ház áll 730 lakóval; a templom teteje fából van. Október 12-én Bajmokon 584-et, október 14-15-én Jankováczon Szent György templomában 325-öt, s itt 50 ház áll 1013 lakóval, október 16-án Mélykúton 129-et, október 17-én Szántován, Mária Mennybemenetele templomában 350-et, itt 120 kath. ház áll. Október 18-án a szomszéd helyekről 588-at, október 23-án Zomborban 25-öt, 26-án ugyanitt 92-őt bérmál; 30 kath. ház áll itt, templomuk nincsen. Garán 58 kath. ház áll, a hívek innét misére és bérmálásra Szántovára jöttek, mert templomuk nincsen. Béregről, Kolluthról is jöttek misére és bérmálásra. Kolluthon szép templom van, de nincs teteje. Béregen 10, Kolluthon 20 kath. ház van. Bácsban a Mária Mennybemenetele templomában 180-at és október 30-án Bukinban keresztelő Szent János templomában 428-at bérmált. Ezek az adatok mutatják, hogy Bács és Bodrog vármegyében hol telepedtek meg a dalmátok, a kik a községek régi magyar neveit is saját nyelvök szerint alakították át. Néhány templom fennáll; ezeket a hívek a török kormány engedelmével, a mit csak hosszú utánjárás és nagy költségek árán lehetett megszerezni, kitataroztatták.

Ibrissimovicsnak 1651-ben elérkezett halála után Benlics Marian, belgrádi 310püspököt nevezte ki a pápa apostoli vikáriussá, különös figyelmébe ajánlván a Bácskát. Ez 1654. évi egyházlátogatási útjában török fogságba esett, s csak nagy váltságdíj árán szabadult ki ujra. Sok küzdelme volt Benlicsnek Maravics Marian szent ferenczrendű boszniai püspökkel, a ki a terület joghatóságára szintén igényt tartott. Benlics 1664-ik évi apostoli útjáról Rómába adott jelentésében a Bácska állapotáról ezeket írja: "A kalocsai egyházmegyében a boszniai rendtartomány szerzetesei folytatják működésüket, s fenntartják a kevés katholikust nagy félelem és veszély között. A tatár fejedelem fia ezen a télen itt talált e vidéken egy Zombor nevű helyen katonáival. A szegény katholikusok ezalatt nagy zaklatásnak voltak kitéve. Az egész környéket ellepte a török katonaság és sok költséget és bajt okozott a lakosoknak, mert nem lévén megelégedve az ellátással, a törökök mindenüket elszedték." Benlicset 1661-ben boszniai püspökké nevezték ki.

Budának a töröktől történt visszafoglalása, után Kolonits Lipót érlak (1691-1695) volt az első, a ki egyházmegyéjét ismét birtokába vette, s evvel annak területe megszűnt misszió-terület lenni; a joghatóságot ismét a kalocsai érsekek gyakorolták, az egyházmegyét pedig egyelőre helynökökkel kormányozták. Már Széchenyi Pál érsek (1696-1700) kért a pápától engedélyt, hogy a kalocsai egyházmegye számára vikáriust nevezhessen ki. Meg is kapta az engedélyt és 1702-ben Mikházi András pécsi kanonokot bízta meg a kalocsai plébánia vezetésével s egyben általános helynökévé nevezte ki, a ki e hivatalában 1711-ig működött. Utódja gróf Csáky Imre érsek (1710-1732) megbízásából, Barbácsi Ferencz nagyváradi kanonok volt, 1712-1730-ig, aki három ízben, 1716, 1722 és 1728-ban, kánoni látogatást tett a megyében, rendezvén a lelkészek s már működő tanítók fizetését. Utódja, szintén gróf Csáky Imre érsek megbízásából, Fábri Jakab, szintén nagyváradi kanonok és kalocsai plébános 1730-1733-ig, a mely időtől Patachich Gábor érsek állandóan Kalocsán székelvén, személyesen intézte az egyházmegye kormányzását.

A lelkészkedést a bácskai és bodrogi részekben a török hódoltság alatt a Szent Ferencz-rend tagjai végezték. Nekik köszönhető hogy a török-uralom alatt a kath. hívek nem maradtak lelki gondozás nélkül. A hódoltsági idő elején a szegedi kolostor atyái járták be a Bácskát Szabadkáig, bátorítván és lelki vigaszban részesítvén a kath. magyarságot, s az 1550 táján beköltözött dalmátokat. Később a dalmát bevándorlókkal már sűrűbben költöztek át a boszniai rendtartomány szent ferenczrendű szerzetesei is s itt a nép között, melynek vezetői voltak a beköltözésnél, a lelkészkedést végezték. A török kormánytól a lelkészkedésre engedélyt is kaptak s így a pasztorácziót egész biztonsággal végezhették. E korból P. Papics Pál emléke maradt fenn, a ki 1623-tól 1633-ig lelkészkedett e vidéken. Később P. Badnics Mihály, a ki bácskai volt, mint a bácsi települők vezetője, fejtett ki üdvös működést Bácskában. Bodrog vármegyében pedig Baján Csilits-Karagits Lukács és Lipovácz Péter, Mélykúton Evetovics Ferencz buzgón működtek.

Világi papról csak egyről maradt ránk hír, Matkovics János Simonról, a ki 1622-ben engedélyért folyamodott, hogy a bunyeváczok között lelkészkedhessen. Itt működtek még 1612-1618 között P. Kasics Bertalan és P. Színi István jezsuiták is, a kik ez időközben a vármegye területén missziót tartottak. Ez időben népesedtek be ismét a Szent Ferencz-rend kolostorai is Bácsban, a melybe a gradovári zárdából telepedtek a ferencziek 1687-ben és Buján, melyet már a török hódoltság ideje alatt a boszniai ferencziek laktak s 1719-ben a francavillai zárda megszűnése után, tagjai innen megszaporodtak. Zomborban is volt rendházuk ez időben a ferenczieknek, de kisebb jelentőséggel. E zárdák rendtagjai folytatták a lelkészkedést a török hódoltság utáni időben is a szépen kifejlődő hitközségekben, midőn az 1703-ban kitört Rákóczi-féle szabadságharcz a fejlődő hitéletnek ismét végett vetett. Annak leírását mellőzvén, csak megemlítjük, hogy 1710-ben, a béke helyreállta után, a Szerémségbe és Tiszántúlra menekült nép visszatért, de nem ismert már régi lakóhelyére. Az egész Bácska el volt pusztítva. Úgy, mint a török másfélszázados uralma után, most is egészen újból kellett mindent kezdeni. Bács vármegye lerombolt helyiségeit újra kellett építeni. Bács és Bodrog részei csakhamar benépesedtek. Lakossága javarészben bunyeváczokból állott. Kezdett azonban a magyarság is letelepedni. A Jászság és Szeged magyarjai húzódtak a Bácskába. Kis-Kún, Bács és Bodrog vármegye magyar 311községei leginkább innét népesedtek be. Bodrog vármegye dunamenti községeibe pedig a somogyi magyarság telepedett.

Újra hitközségek keletkeztek Szabadkán 1712-ben, Újvidéken 1713-ban, Szántován 1715-ben, Zomborban 1718-ban, Szontán 1718-ban, Monostorszegen 1721-ben, Baján 1722-ben, Bácsban 1713-ban, Sziváczon 1707-ben, Bácsújfalun 1723-ban, Novoszellón 1724-ben és Kulán 1720-ban. A lelkészkedést most is megint a ferencziek végezték. Az érsekek azonban már ekkor kezdtek világi papokról gondoskodni s ez időben már több világi pap is lelkészkedett a Bácskában és pedig 1718-ban Újvidéken Novajovszky András, Baján 1733-ban Lobi István, Széplaki István 1733-ban Jankováczon, Farkas Mihály 1728-ban Sükösdön, Gyurkovics Mátyás 1722-ben és utána Pertlin László Újvidéken, Kovács Pál 1730-ban Baján.

Az egyházmegye hitéletét és a hívek számát e korból mutatja Luzsinszky, nagyváradi vikáriusnak gróf Csáky Imre érsekhez adott jelentése bérmaútjáról, melyet 1731-ben az érsek megbízásából az egyházmegye területén tett. 1731 október 15-én kezdte körútját Hajóson, a hol az új templomot felszentelte, innen Bajára ment, a hol október 24-én 957-et bérmált, a barátok templomában nyolcz rendtagnak a tonzurát és kisebb rendeket, kettőnek a diakonátust, hétnek a szubdia konátust adta fel. Innen Kalocsára visszatérvén, két budai ferenczrendűnek a papi rendet adta fel, egyet diakonussá szentelt s 800-at megbérmált. Megbérmált ezután még Sükösdön 372-őt, Szánlován 512-őt; dicséri a hívek ájtatos magatartását és jártasságát a vallási ismeretekben. Zomborban 1218-at, Szontán 534-ot, Bácsban 669-et s négy ferenczrendű presbitert szentelt, Páterváradon négy ferenczit ordinált, Szabadkán 254-et bérmált és a szegedi piaristáknak feladta a kisebb rendeket, Baján ismét 852-őt bérmált, 11 presbitert, 15 diakonust, 15 szubdiakonust, 14 kisebb rendűt ordinált, 35 harangot, egy templomot és két oltárt szentelt.

A még mindig háborús idők miatt Kolonits Lipót és utódja, gróf Széchenyi Pál érsek, az egyházmegye rendezésében csak ideiglenes intézkedéseket tehetett. Gróf Csáky Imre (1710-1732) a Rákóczi-mozgalmak lecsendesedése után hozzáfogott ugyan az egyházmegye rendezéséhez, de mivel az érsekség után még jövedelme nem volt, csak annyit tehetett, hogy Barbácsi Ferencz vikáriusával 1728-ban kánoni látogatást végeztetvén, a török idő után alakúlt s már előbb felsorolt plébániákon a lelkészek és kántortanítók jövedelmét a hívekkel kötött kontraktussal rendezte. Patachich Gábor érsek azonban már 1733-ban érseki installácziója alkalmával a neoaquisitica commissio utján az érsekségnek ítélt birtokokba is beiktattatván, azonnal minden téren az egyházmegye rendezéséhez fogott. Hogy az egyházmegye plébániáinak állapotáról biztos tudomást nyerjen, még 1733-ban a vármegye közbejöttével összeíratta az egyházmegye már fennálló plébániáit, mely összeírásban a plébániák, azok filiálisai s a lelkészeknek az 1723. évi. 71. t.-cz. 2. §. rendeletére a hívekkel már elődje alatt kötött kontraktus után járó jövedelme fel volt tüntetve. Kiterjeszkedett továbbá az összeírás a templomok állapotára s arra is, hogy mely filiálisokban szükséges plébánia felállítása és templom építése.

Ez összeírás szerint a plébániának és filiálisok Bács és Bodrog vármegyében a következőkép csoportosúltak: Péterváradi-sáncz (Újvidék), filiálisa Futak. Bács, filiálisa Bukin, Novoszello, Plávna, Vajszka, Bogyán, Szonta, Zombor, Monosztorszeg, Szántova, a melynek filiálisai Béreg és Kolluth. Baja magyar plébánia, filiálisai Bátmonostor, Csátalja, Kákony, Pandúr. Baja illír plébánia, filiálisai Gara, Katymár, Bikity, Szent-Iván. Szabadka, a melynek filiálisai Almás, Mélykút, Jankovácz. - Plébániák felállítását a következő filiálisokon találták szükségesnek: Futak, Novoszello, Plávna, Csátalja, Szent-Iván, Bikity, Jankovácz. - Templomok építése vagy restaurálása a következő helyeken volt szükséges: Péterváradi-sánczban 1200 frt előirányzattal. Bácsban Szent Rókus temploma restaurálandó 600 frt előirányzattal. Bukinbart Keresztelő Szent János temploma restaurálandó 300 frt előirányzattal. Plávnán új 400 frt, Novoszellón új 400 frt és Béregem új építendő 400 frt előirányzattal. Kolluthon új építendő vagy a régi kijavítandó 600 frt előirányzattal. Baján új építendő 2000 frt előirányzattal. Bátmonostoron kijavítandó 1000 frt előirányzattal. Csőtalján új építendő 800 frt előirányzattal. Kijavítandó Garán 200 frt és Bikityen 300 frt előirányzattal. Szent-Ivánon befejezendő 150 frt, Jankováczon kijavítandó 600 frt, 312Bogyánban újra építendő 500 frt és Zomborban plébánia-templom építendő 2000 frt előirányzattal. Katymáron kijavítandó 300 frt és Szabadkán plébániatemplom építendő 2000 frt előirányzattal.

A plébánosok jövedelmeinek kiegészítését a helytartóságtól felállított plébánosok pénztárából a következő helyeken hozták javaslatba: Péterváradi sáncz - 150, az itteni káplán - 130, Bács - 160, Novoszello - 250, Plávna 250, Szonta - 80, Monostorszeg - 180, Csátalja - 180, Baja, - 120 és Jankovácz 150 frt.

Az egyházmegye plébániáinak állapotáról így tájékozást nyervén, a plébániáknak a gróf Csáky érsektől megkezdett rendezését folytatta. 1734-ben febr. 25-én kéri a helytartóságot, hogy a segélyezésre bejelentett plébánosoknak a kért segélyösszeget a plébánosok pénztárából utalványozza. A felállításra kijelölt plébániákat szervezi, templomokat, plébánialakokat építtet és a templomok belső berendezését is sok helyen érseki jövedelméből fedezi. Plébániát szervezett Csőtalján, Garán, Bezdánban, Novoszellón, Futakon, Almáson és Jankováczon.

A lelkészkedést a plébániákon világi papok hiányában a Szent Ferencz-rend szerzetesei végzik, egy-két helyen világi papokat is alkalmazott Patachich. Világi pappal a bajai magyar és az újvidéki plébánia volt betöltve. Kellett tehát papok neveléséről is gondoskodni, s e czélból 1733-ban Kalocsán papnevelőintézetett alapított. Első növendékei leginkább bölcsészetet, vagy már máshol theologiát végzett ifjak voltak, kiket egy-két év alatt papokká szentelvén, az új plébániákra helyeztek ki. Így idők múltán valamennyi plébániát a kalocsai papnevelőből kikerült papokkal töltöttek be. A Szent Ferencz rend szerzetesei, régi jogaikra hivatkozva, Patachich emez intézkedésének ellentállottak. Patachich 1735-ben a királyhoz levelet intézett, melyben azt panaszolja, hogy, ha a filiálisokon plébániákat nem szervezhet, ha a ferencziek a plébániákon megmaradnak, a hívek pasztorácziója hiányos lesz és hiába tartja fenn nagy költséggel a papnevelőt, mert az abból kikerült papoknak nem talál alkalmazást. Erre a király elrendeli, hogy a ferencziek csak annyiban alkalmazhatók a plébániákon, a mennyiben ezt a világi papok hiánya megkívánja. Patachich érsek utódjai is így cselekedtek. Az újonnan felállított plébániákon világi papokat alkalmaztak, és Batthyány József érsek, bár küzdelemmel, a bajai, szabadkai, bácsi és zombori plébániákat is világi papok vezetésére bízta.

A lelkipásztorkodást és isteni tiszteletet Patachich Gábor érsek az 1738-ban tartott egyházmegyei zsinaton hozott határozatokkal és az ezek alapján kibocsátott egyházmegyei statutákkal rendezte, melyek mind a világi, mind a szerzetesi plébániákra kötelezők voltak. Előzőleg kánoni látogatást tartott az egyházmegyében, s az ez alkalommal gyűjtött adatokat és tapasztalatokat a zsinati határozatok és statuták megalkotásánál felhasználta. Azok 1. pontja a közönséges és ünnepi istentisztelet tartását szabályozza; előírja a litániák, körmenetek és hálaadó isteni tiszteletek tartását, a szentséggel való körmeneteket s a temetők tisztántartását. A 2, pont a harangozást isteni tiszteletre, temetésekre s egyéb alkalmakra szabályozza. A 3. pont az egyházi ruhák és edények megőrzését a sekrestyében és ezekről leltárak készítését írja elő. A 4. pont a templompénztár kezeléséről gondoskodik. Az 5. pont a plébános párbér- és stóla-jövedelmét írj a elő, alapút az előzőleg tartott kánoni látogatás jegyzőkönyvébe felvett dioecesan contractusokat véve. A 6. pont a kántor és a tanító kötelmeit írja elő. A 7. a hívek kötelmeiről szól plébánosa iránt. A 8. a plébánosnak mind papi, mind plébánosi kötelmeit körvonalozza. A 9. pont mindezeket a szerzetes papokra is kötelezővé teszi.

Patachichnak e statutái a következő érsekek alatt is a kánoni látogatások alapjai voltak, melyeknek jegyzőkönyveit e statuták pontjai szerint vették fel. Utána gr. Batthyány József érsek 1763-ban Kalocsán egyházmegyei konferencziát tartott, a melyen az esperesi kerületek előleges meghallgatása után oly dolgokra, melyekre e statuták nem terjeszkednek ki, határozatokat hoztak. Ily módon az egyházmegye plébániáinak restauráczióját a viszonyoknak megfelelően keresztül vivén, Patachich a káptalan szervezéséhez és a kalocsai székesegyház felépítéséhez is hozzálátott. A székesegyházat 1738 aug. 14-én, Máriamennybemenetele előestéjén adta át az istentisztelet czéljaira s ugyanekkor hirdette ki a négy tagra szervezett új kalocsai káptalan alapítási oklevelét és installálta annak első kanonokjait. 313A bácsi káptalan újjászervezését azonban érseki jövedelmeinek elégtelensége miatt, melyek a kalocsai káptalan és plébániák felállításával teljesen kimerültek, nem vihette keresztűl. Gróf Batthyány József érsek a bácsi káptalan emlékét úgy őrizte meg, hogy Mária Terézia királynőtől engedélyt eszközölt ki arra, hogy a bácsi prépost czímét valamelyik kalocsai kanonoknak adományozhassa.

Patachich halála után kezdett a helytartóság a Bácska üres rónáinak betelepítéséről gondoskodni. A telepítéseket a kir. kamara intézte. A magyar községek telepítése 1740-1810-ig tartott. Ezalatt keletkeztek a Tiszamenti magyar községek, Ókanizsa, Zenta, Ada, Óbecse, Petrovoszello, Martonos, Szent-Tamás, Mohol, Bácsföldvár, továbbá Bezdán, Kula, Topolya, Baracska, Nemes-Militics, Bátmonostor, Bogojeva, Dautova, Mélykút, Tataháza, Hegyes, Temerin, Madaras, Ókér, Borsód, Ómoravicza (ma Kossuthfalva), Kuczura, Porcsér. A magyarok betelepedésével egyidőben történt a németek betelepítése. Bécs-Bodrog vármegyébe a telepítés 1734 körűl kezdődött, s tartott 1800-ig. Ezzel Csátalja, Novoszello, Futak, Apatin, Priglevicza-Szent-Iván, Karavukova, Hódság, Gágova, Palánka, Gajdobra, Kernya, Krusevlya, Filipova, Veprovácz, Cséb, Kolluth, Bezdán, Bukin községek népesedtek be. Mindezekben a plébániákat az érsekek a kincstárral karöltve szervezték s ennélfogva a plébániák regulácziójának ügye is 1802-ig állandóan a helytartóság és az érsekek gondja volt. A plébániák szervezése természetesen csak a lelkészek jövedelmének biztosítására szorítkozott a hívekkel kötött párbérszerződés megkötésével. Hiányzott még mindenütt a paplak és a templom.

Rendes plébánost az érseki hatóság addig seholsem állított be, míg az, a ki arra köteles volt, állandó és szilárd plébánia-lakot és templomot nem épített. Addig a szervezett plébániákat részint mint filiálisokat, részint mint helyi káplánságokat vagy adminisztraturákat vezették. A plébániák regulácziójára fontos a helytartótanácsnak már 1753-ban május 17-én kelt rendelete, mely szerint a kegyurakat felhívták, hogy plébánosaik részére szessziót hasítsanak ki birtokaikból, melyet a hívek mívelni tartoznak. Mária Terézia királyné pedig 1766-ban a koloniális szesszió kihasítását rendelte el a plébánosok részére. A szessziók kihasítása az urbarium regulácziója alkalmával történt az 1771-1773. években.

Nevezetes még II. József császárnak 1787 nov. 20-án kelt rendelete azzal az új intézkedéssel, hogy Krusevlyán Stanisics filiálissal, Vajszkán Bogyán filiálissal, Parabutyon Lality és Pivnicza filiálisokkal és Csantavéren helyi káplánságok alakítandók. Új segédlelkészi állomásokat állít fel Zentán, Ókanizsán, Hegyesen, Doroszlón, Garán, Kolluthon, Szántován, Vaskúton, Kupuszinán, Csonoplyán, Bikityen, Baracskán. Egyben a filiálisok czélszerűbb beosztását is sürgeti. A helyi káplánságokat a plébániák szervezéséről szólt 1802. évi 327. számu udvari rendelettel törölték el s azokat plébánia-rangra emelték. Minthogy a világi papság számát a kalocsai egyházmegyében 144-re állapítja meg e rendelet, e létszám fenntartására a papnevelő növendékeinek számát, mely eddig 21 volt, 36-ra emeli. A szabadkai, bácsi és bajai szent ferenczrendű kolostort illetőleg elrendeli, hogy a jövőben is a plébánosok segítségére legyenek. Számukat mindenik konventben 18 áldozárban és két fráterben állapítja meg. Elrendeli a templomok javítását Borrácskén, Gákován, Bogojeván, Doroszlón, Korpuszinán, Szent-Ivánon, Plávnán, Petrovoszellon, Újpalánkén, Gajdobrán, Hegyesen, Kernyán, Martonoson, Adán, Kartymaron és Óbecsén. Bezdánban, Monostorszegen, Almáson és Csonoplyán pedig azok bővítését rendeli. Béregen az össze dőlt régi helyébe új templom építendő. A szükséges költségek a kegyurak által, ezek hiányában a vallásalapból födözendők.

II. Józsefnek egyházügyi rendeletei s a plébániáknak ezekre kiépített regulácziója, a mely az isteni tiszteletet is szabályozta, ez egyházmegyében is nagy felforgatást idézett elő. A császár halála után 1790-ben ez ellen a kalocsai káptalan, az, érsekmegyei papság nevében is, Pestvármegye közönségéhez benyújtotta panaszait, kimutatván, hogy e reguláczió mind az érsekre, plébánosokra és kegyurakra, mind a hívekre és isteni tiszteletre sérelmes. Az érseket és a pátronusokat megfosztja jogaiktól, a plébánosokat jogos jövedelmeiktől, a híveket pedig a már megszokott s az egyházmegyei statuták által előírt isteni tisztelet rendjétől. Az esperesi kerületek is követelték a régi isteni tiszteleti rend visszaállítását. II. József rendeletei törvény útján hatályon kívül helyeztetvén, a plébániák és 314plébánosok ügyeit az 1802-ben 327. sz. a. kibocsátott udvari dekrétummal újból szabályozták. Új kánoni látogatásokat tartottak, melyeknek jegyzőkönyveiben a régi jogot és rendet ismét visszaállították.

Mind politikai életünkben mind a kath. egyház életében is az 1848. év fordulópont volt. Az 1848. évi események a kath. egyház helyzetét Magyarországon megváltoztatták. Általános volt a magyar klérus óhaja, megyei zsinatok és nemzeti zsinat megtartására. Ez óhaj a kalocsai egyházmegyében is nyilvánúlt. Gróf Nádasdy Ferencz érsek 1848 május 5-én és 16-án kiadott körleveleiben az egyházmegyei zsinatot el is rendelte. Azonban a Budán gyűlésező magyar püspöki kar ama véleményének adott kifejezést, hogy egyházmegyei zsinatok tartásával egy nemzeti zsinat határozatainak elejébe vágni nem tanácsos, és így előbb egy nemzeti zsinat megtartását határozták el, melyet egyházmegyei konferencziák előzzenek meg. Ennek alapján gróf Nádasdy érsek ez év június 9-én 3. sz. a. kiadott körlevelében a megyei konferencziát aug. 30 és 31-re kitűzte, avval indokolván azt, hogy a magyar kath. egyház és az egyházmegye szükségei a jelen átalakulási nagy napokban a közös egyházi tanácskozásokat szükségessé tették.

A konferenczia határozatai kiterjeszkedtek: 1. A megyei papság értelmi és vallásos kiképzésére. Elhatározták e czélból kerületi és plébániai könyvtárak felállítását, theologiai tételek kidolgozását a megyei gyűlésekre és lelki gyakorlatok tartását. Az alesperesek látogatását a plébános személyére, illetve az arról adandó informáczióra is kiterjesztettek. 2. Tárgyaltak a breviárium átalakításának szükségéről. 3. A papi fegyelem helyreállításáról és a plébános és káplán közötti viszonyról. Szabályozták a prosinodalis vizsga kötelezettségét. Kívánalmaikat a papság jövedelmének rendezéséről 10 pontban körvonalazták. - A patronátusi jog gyakorlását illetőleg 5 pontban fejezték ki véleményöket. Katholikus egyesületek és újságok pártolását elhatározták. - A tanítás és iskolai felügyeletről 9 pontban hozták meg határozataikat. - A nyilvános isteni tiszteletre vonatkozó kívánalmaikat 13 pontba foglalták. - A bőjt megtartását 6 pontban előadott véleményük szerint kívánják rendezni. - Zsinati tárgyakúl ajánlották még a magyar egyház szabadságát, belügyei rendezésére, 5 pontban. Külviszonyaira nézve a főpapi kinevezések szabaddá tételét, katholikus iskolák felállítási jogát, katonamentességet s a hívekre és nyilvános istentiszteletre vonatkozó több pontot és a papnevelők javítását. Végre több kérelmet és kívánatot terjesztettek még a megtartandó nemzeti zsinat elé 19 pontban.

A kitört szabadságharcz a nemzeti zsinat megtartását megakadályozta. A magyar püspöki kar azonban 1850-ben a prímási szék üresedése idején gróf Nádasdy Ferencz kalocsai érsek elnöklete alatt Esztergomban püspöki konferencziára gyűlt össze, és ezen a magyar kath. egyház ügyeit tárgyalván, azok rendezésére vonatkozó kérvényeiket ő felsége elé terjesztették. Gróf Nádasdy érsek utódja, Kunszt József pedig Kalocsára tartományi zsinatot hívott össze, a melyet 1863-ban meg is tartottak, hogy azok a súlyos bajok, melyek a vallási közöny és erkölcsi lazulás következtében mind a magyar államban, mind a magyar kath. egyházban támadtak, orvoslást nyerjenek, s mind a klérus, mind a nép között a régi fegyelem és vallásosság ismét helyre álljon. A provincziális zsinat a hit, erkölcs, fegyelem és isteni tisztelet valamennyi pontjára kiterjeszkedett. Mivel az új, országos vallásügyi törvények a papság lelkipásztori teendőinek sok dologban más irányt szabtak és így a régi egyházmegyei statuták már nem voltak elégségesek, az egyházmegyei papság új statuták megalkotását kérte. Haynald Lajos érsek a papság ez óhajának eleget teendő, 1868, 1871, 1872 és 1878-ban papjaival egyházmegyei konferencziát tartott s ezeken megalkotta az új egyházmegyei statutákat, melyek 1880-ban kibocsáttatván, még ma is érvényben vannak s kiegészítésüket az egyes ügyekben kibocsátott érseki körrendeletek alkotják.

A hitélet fejlesztése az egyházmegye rendezésével karöltve járt, s az érsekeknek állandóan gondjuk volt rá. A gyakori háborúk, a paphiány és a hívek folytonos ide-odavándorlásai a hitélet, lazulását és vallási tudatlanságot vontak maguk után. Az érsekek a hitélet emelésének eddig kipróbált legjobb eszközéhez nyúltak és missziókat tartattak az egyházmegyében. Már Patachich Gábor érsek alatt, 1734-ben, Mulih György apostoli misszionárius bejárta az alsó Bácskát, mindenütt jó eredménynyel tartván missziókat. Gróf Batthyány József pedig abból a kifejezett czélból, hogy hívei a kath. vallásban gondos oktatást nyerjenek, a hitoktatól missziók tartását valamennyi plébánián elrendelte. 315E czélból előzőleg a plébániákat az ott uralkodó nyelvek szerint összeíratta, azután három Jézus társasági atyát bízott meg a missziók tartásával és pedig Miháltz Istvánt a magyar, Witt Pétert a német és Lipovchich Pétert az illír nyelvű plébániákon. A papságnak körlevélben jelzi a missziók czélját, hogy t. i. a jövőben a felnőttek és gyermekek vallásoktatására egységes eljárást hozzon be. A három misszionárius az 1761-63. évek folyamán a hitoktatól missziót valamennyi plébánián megtartotta.

Hogy pedig e hitoktatás eredménye állandósúljon, gróf Batthyány 1764-ben egyház-megyéje valamennyi plébániáján hitoktatási társulatot szervezett "Regisi Szent Ferencz keresztény tanítás társulata" czímmel. A hitoktatást maguk a hívek végezték. A társulat élén igazgatók állottak. Minden utcza külön kerület volt, melyben a legjobban kioktatott hívek a férfiak, nők, ifjak és hajadonok csoportját vasárnaponként a vallásban oktatták. E társulat működése azt eredményezte, hogy az egyházmegye híveit vallásukban a lehető legjobban kioktatták s ezek az idők folyamán ismereteiket állandóan gyermekeikkel is közölték. Ezt a társulatot II. József szüntette be. Missziókat azonban többször is tartottak az egyházmegye plébániáin s különösen Császka György és Városy Gyula dr. érsek buzgó gondoskodása következtében a Jézus társasági és kármelita atyák az egyházmegye valamennyi plébániáján állandóan tartanak ilyeneket. A hitélet élénk megnyilvánulása a szent helyekre való búcsújárásban is kifejezést nyer. A bácskai hívek már ősidőktől fogva előszeretettel keresik fel a doroszlói szent kőtat, a Pétervárad melletti Havi Boldogasszony, vagy máskép tékiai búcsújáróhelyet, Mária-Gyűdöt, a hajósi kegytemplomot és a bácsi Szent Antal-kápolnát. Mindezek már az egyházmegye újjászervezésétől látogatott búcsújáró helyek, s a hívek számára a testi és lelki vigasz állandó forrásai.

A szerzetesi élet is újra föllendül Bács és Bodrog vármegye területén; a Szent Ferencz-rend bácsi, bajai, zombori és szabadkai zárdái már a török világ után benépesednek s a lelkipásztorkodás terén folytatják üdvös munkálkodásukat, Baján pedig a gimnáziumot vezetik. Fordulópont volt e szerzet életében annak - hazánkban 1899-ben keresztülvitt - reformácziója, a mitől kezdve nagy virágzásnak indult.

Kalocsán 1860-ban nyitnak kollégiumot a Jézus-Társaság tagjai, a kiket ama kultúrális hatásnál fogva, melyet a kalocsai gimnázium vezetésével Bács-Bodrog vármegyére gyakorolnak, - ámbár e vármegyében rendházuk nincsen szintén fel kell említenünk. A kalocsai gimnáziumot gróf Batthyány József érsek alapította 1765-ben s abban a tanítást a piarista rendre bízta. Már ez időben is a Bácska diákságának nagy része itt nyerte gimnáziumi kiképeztetését. 1860-ban vették át a jezsuiták annak vezetését s ez időtől kezdve évenként 250-300 bácskai tanuló nyeri itt a jezsuitáktól, mint régi, kipróbált tanerőktől, hazafias és vallásos nevelését és taníttatását. Fiúnevelőjüket (konviktus) is ez évben nyitják meg, a melyhez nem egy bácskai előkelőséget a hála köteléke fűz. 1906-ban a kalocsai kisszeminárium vezetését is átvették s így ez időtől kezdve a papnevelés terén is működnek. Összesen 30 tanár működik a rendházban; részint a gimnáziumnál, részint a fiúnevelőben.

A férfi-szerzetek közül továbbá a czisztercziták 1879-ben Baján nyitnak rendházat s a gimnáziumot kitűnő eredménynyel vezetik. A keresztény iskolatestvérek 1901 óta Topolyán a népiskolában tanítanak. A kármelita-rend pedig 1904-ben Zomborban nyitott házat s az ottani új városi templomban az isteni tiszteletet végzik s a plébánosnak a hívek lelki gondozásában segítségére vannak.

A női szerzetek közül az Üdvözítőről nevezett kongregáczió leányai fejtenek ki áldásos működést 1897 óta a szabadkai kórházban, 1900 óta Magyarkanizsán a szegényházban és 1902 óta Zentán; Baján az árvaházban 1903 és Óbecsén a szegényházban 1907 óta. Futakon a gróf Chotek által alapított árvaházban 1904 óta a Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek működnek. Bács-Bodrog vármegyében a kiasszonyunkról nevezett iskolanővérek Kalocsáról honosúltak meg. Kunszt József érsek hozta őket Kalocsára, a hol anyaházukat 1860 szeptember 9-én nyitották meg. Czéljuk a kath. nőnevelés és oktatás az egyházmegyében. 1860-tól az anyaház Kalocsán a vallásos nevelés, művelődés és magyarosítás intézetévé fejlődött, még most is szerényen, de fáradhatatlanúl munkálkodó első főnöknője és anyja: Franz Teréz vezetése alatt. Vezetik a leánynépiskolákat, nevelő-intézetük keresett az egész országban; elemi- és felső polgári 316iskolai tanítónőképzőjük országos hírnek örvend. Emellett az anyaház sűrűn bocsátja ki tagjait az egyházmegye községeibe. A községek vetélkedve építenek számukra zárdát s ott a nőnevelést és tanítást az iskolákban végzik.

Megbecsülhetetlen az az üdvös működés, a mit ezek az iskolanővérek a nőnevelés, tanítás és a bácskai német községekben különösen a magyarosítás terén kifejtenek. Bácskában 1860 óta a következő községekben működnek Óbecsén 1868 óta, Topolyán 1869, Baján 1870, Szabadkán 1874, Bácsban 1876 óta, a hol árvaházat is gondoznak. Újvidéken 1878, Kúnbaján 1880, Jánoshalmán 1881, Temerinben 1881, Moholon 1882, Bácsalmáson 1886, Zomborban 1887 óta, a hol árvaházuk is van. Péterrévén 1891, Hódságon 1899, Futakon 1900, Palánkán 1901, Magyarkanizsán 1901 óta, a hol nevelőintézetet is tartanak fenn. Mélykúton 1901, Adán 1902, Szentfülöpön 1905 óta. A kongregáczió 1904-ben új alapszabályok mellett önálló kongregáczióvá alakúlt, melynek anyaháza a kalocsai zárda. A kongregácziónak az egyházmegyében működik 456 tagja.

A szerzetes-életnek 1744-től kezdve még egy különös nemét találjuk ez egyházmegyében: az eremitákat. Ezek Szent Ferencz harmadik rendjének tagjai voltak. Volt közöttük tanúlt ember is. Rendszerint Rómába zarándokoltak, ott a rend főnöke előtt letették a tercziáriusok fogadalmát, s visszatérve onnan, ünnepélyesen felvették az eremiták ruháját, a mely a barátokéval egyezett. Az érsek erre engedelmességi ígéretet vevén tőlük, kihelyezte őket a megye valamelyik kápolnájához. Itt Szent Ferencz harmadik rendjének szabályai szerint éltek. Emellett kötelességök volt a kápolnát gondozni, a község betegeit ápolni, s ha búcsújáróhely volt a kápolna, a búcsúsok között a rendet fenntartani. Fizetésük nem volt, hanem a hívek alamizsnájából tartották fenn magukat. A községeknek az érseki hatósághoz adott jelentéseiből kitetszik, hogy rendszerint kötelmeiket buzgón teljesítették s példás, jámbor életet éltek. Ilyen eremiták voltak Bács és Bodrog vármegyében Bukinban a Szent Péter és Pál apostolok kápolnájánál, Bácsban a Szent Antal kápolnánál, Zomborban a temetőben, Baján a Szent Rókus kápolnánál. Szabadkán ketten voltak, a kik a barátok templomában szolgálatot teljesítettek, de a város végén egy remetelakban éltek. II. József császár 1782-ben beszüntette őket, megparancsolván, hogy az eremita-ruhát többé ne viseljék, s maguknak más alkalmazást keressenek. Szent Ferencz harmadik rendje XIII. Leo pápának 1882-ben e rendről kiadott encziklikája óta kezd ismét terjedni. Haynald Lajos érsek 1882-ben 3195. szám alatt kiadott körlevelében - abból a szempontból, hogy Assisi Szent Ferencz erényes életének követése a hívek hitéletére jótékony befolyással lesz - ezt a rendet papságának és híveinek melegen ajánlotta. Azóta az egyházmegye több helyén vannak ismét a harmadik rendnek buzgó tagjai és pedig: Újvidéken 25, Palánkán 28, Dunabökényen 28, Topolyán 20, Bácsszentivánon 22, Hódságon 7, Temerinben 30, Szentfülöpön 37, Veprődön 25, Dávodon 48 taggal. Külső megkülönböztető jelvényt nem viselnek, az alapszabályok önmegtagadó életet, imádságot és a szentségek gyakori használatát írják elő nekik.

A kath. egyházban a hitélet fejlesztésének és gyakorlásának minden időben hathatós eszközei voltak a vallásos társulatok. Alapszabályaikkal és vallási gyakorlataikkal a nép között a hit külső bevallását és az erények gyakorlását ápolták. Ilyen társulatok voltak az egyházmegye restaurácziója után a Nepomuki Szent János társulat 1760 óta, azután a kordát viselők Seraphi Szent Ferencz társulata, melynek Zentán 1763-ban 120 tagja, 1766-ban Zomborban és Szabadkán is sok tagja volt. II. József ezeket a társulatokat beszüntette és vagyonukat a vallásalapnak adta át.

Az idők folyamán azonban a társulati élet az egyházmegyében ismét feléledt. Különösen a "Jézus Szíve-Társulat" és az "Élő Rózsafűzér-Társulat" talált termékeny talajra Bács-Bodrog vármegye katholikusai között. A "Jézus Szíve-Társulat" terjesztése Kalocsáról indúlt ki, a hol a Jézus társaságának kollégiuma szervezte először a társulatot s a Bácskából csakhamar nagy számmal léptek be a társulatba. Az utolsó időben azonban sok községben önálló társulat is alakúlt, melyeket a római anyatársulatba kebeleztek. Valamennyi társulat azonban a kalocsait tekinti az egyházmegye anyatársulatának, s Jézus Szíve ünnepén, különösen az újabb időben, tömegesen zarándokolnak fel a társulatok tagjai a kalocsai Jézus Szíve búcsúra, melyet minden évben nagy ünnepélylyel 317tartanak meg. A társulat lapja, a "Jézus Szíve Hírnöke", melyet P. Tóth Mike S. J. szerkeszt. Ezek mellett különösen a kalocsai Oltáregyesület fejt ki üdvös működést. Ez 1899-ben mint önálló egyesület szervezkedett és szegény templomok felszerelésében fejt ki áldásos működést. Az egyházmegye több községében már fiókegyesülete is van. E társulatok rövid statisztikája itt következik.:

A Jézus Szive Társulat-nak a következő helyeken vannak fiókjai és tagjai: Csurog, önálló, 239 taggal; Futak, önálló 1898 óta; Ókér, Zsablya, Újvidék, Borócz, Kalocsán iratkoznak, 345 taggal; Palánka, önálló 1906 óta, 775 taggal; Bácstóváros, Kalocsán iratkoznak 1880 óta, 30 taggal; Szépliget, önálló; Dunabökény, önálló 1889 óta, 460 taggal; Kalocsán iratkoznak: Topolya, Kossuthfalva 70, Bácsszentiván 794 taggal; Szond, önálló 1897 óta, 956 taggal; Szilágyi, 1897 óta Szondon és Dernye, Hódságon iratkoznak; Hódság, önálló 1895 óta, 1880 taggal; Bácsalmás, Kalocsán iratkoznak, 900 taggal; Felsőszentiván, önálló 1896 óta, 723 és Kúnbaja önálló, 1894 óta, 1488 taggal; Kalocsán iratkoznak: Bácsbokod 506 és Borsód 60 taggal; Nagybaracska, önálló 1902 óta, 743, Ószivácz, önálló, 203, Szentfülöp, önálló, 898, Veprőd, önálló 1899 óta és Kuczora, önálló, 93 taggal; Kalocsán iratkoznak: Regőcze 612 taggal és Küllőd 260 taggal; Herczegszántó, önálló, 260 taggal; Körtés, önálló 1899 óta.

Az Élő Rózsafüzér-Társulat a következő helyeken alakúlt meg: Csurog 345, Tiszakálmánfalva 202, Futak 737, Titel (1888 óta) 60, Ókér 74, Zsablya 145, Újvidék 510, Borócz 195, Palánka (1895 óta) 1080, Bácstóváros (1899 óta) 322, Dunabökény 330, Topolya, Kishegyes, Bácsgyulafalva, Bácsszentiván 315, Szilágyi 235, Szond (1900 óta) 615, Militics 930, Dernye, Hódság (1895 óta) 740, Felsőszentiván (1889 óta) 250, Kúnbaja (1902 óta) 270, Szilberek (1899 óta) 330, Bácsbokod 340, Bátmonostor 150, Borsód 120, Nagybaracska (1857 óta) 720, Jánoshalma (1886 óta) 885, Őrszállás 495, Ószivácz 173, Veprőd (1899 óta) 420, Kuczora (1886 óta) 105, Regőcze 350, Küllőd (1904 óta) 260, Dávod 988, Csátalja (1906 óta) 225, Herczegszántó (1899 óta) 60, Gara 930 és Körtés 90 taggal.

Az Oltáregyesületnek a következő helyeken vannak fiókjai: Monostorszeg 1908 óta, Zombor 1907 óta 444, Felsőszentiván 1898 óta 119, Madaras 1902 óta 170, Baja 1904 óta 800, Titel 1906 óta 78, Bezdán 1907 óta 139 és Szilberek 1898 óta 86 taggal. - Katholikus jótékonysági egyesület még Újvidéken a Szent Vincze-Egyesület, évi adományai 2059 és Bezdánban a Szent Antal Kenyere-Egyesület, évi adományai 2630 koronára rúgnak.

A kath. egyesületi élet Bács-Bodrog vármegyében szintén szépen virágzik. Mióta Kolping áldásos alkotása, a kath. legényegyesület intézménye megindúlt hódító útjára, hogy az ifjúságot egyesületekbe gyűjtse, a vármegyében is több helyen eredményesen működő, a műveltséget terjesztő és erkölcsnemesítő ilyen egyesületek alakúltak, melyekhez újabban a kath. ifjúsági egyesületek is járúlnak. Alakúltak kath. körök és olvasó-egyesületek is a kath. szellem, a keresztény művelődés és gondolkozás ápolására, a melyek újabban a kath. egyesületek országos szövetkezetének irányító befolyása alatt állanak. A vármegyében működő ilyen egyesületek a következők:

Katholikus körök: Futak 157 tag, 476 kötet; Zsablya 1908 óta, Topolya, Kishegyes 1906 óta; Militics 140, Gombos 81, Vajszka 38, Bácsalmás (1895 óta) 153 és Felsőszentiván 1898 óta 54 taggal és könyvtárral; Vaskút 1906 óta 45 és Herczegszántó 1904 óta 90 taggal. - Katholikus Könyvtáregyesület: Újvidék 1905 óta, 420 tag, 1217 kötet. - Katholikus Népkör: Fajsz, van saját háza. Katholikus olvasókörök: Csurog 1906 óta, 83 tag, 82 kötet; Tiszakálmánfalva 1906 óta, 72 tag, 64 kötet; Dunacséb 41 tag, 538 kötet; Sajkáslak 1908 óta, Doroszló, Bácsszentiván 1908 óta, Szilágyi 120 tag; Bácsordas 1899 óta, könyvtárral; Madaras, Nagybaracska 1903 óta, Gara 66 taggal. - Katholikus Polgári Kör: Temerin 1904 óta, 130 tag, 1444 kötet.

Kath. Legényegyesület: Palánka 1906 óta, 11 alapító, 138 pártoló és 33 rendes tag; Zombor 1904 óta, van saját háza és néhány legény számára konviktusa; Zenta, Ada, Bezdán 1904 óta; Apatin, 386 pártoló és 105 rendes tag, 213 kötet; Szabadka, van saját háza. - Kath. Földmíves Ifjúsági Egyesület: Topolya. - Kath. Betegsegélyző-Egyesület: Topolya, 686 taggal. - Kath. Ifjúsági Egyesület: Herczegszántó 1908 óta, Paripás 1908 óta, Mélykút 1908 óta.

Veszprémi Városy Gyula dr. érsek, az egyházmegye mostani főpásztora 318eddigi négy évi érseksége alatt (1905-től) a kath. hitélet fejlesztésében fáradhatlan főpásztori tevékenységet fejtett ki és üdvös intézkedéseket tett. E négy év alatt bejárta az egész egyházmegyét, annak minden plébániáján általános kánoni látogatást végzett és bérmált. Hogy papjaiban a papi szellemet ébren tartsa, velük évenkint lelki gyakorlatokat tart, s elrendelte, hogy három évi időközökben felváltva, valamennyi papjának részt kell azokon vennie. Figyelme kiterjedt tanítókra is, a kik számára évenként Kalocsán szintén tartanak lelkigyakorlatokat. A hívek vallási életének emelésére pedig 1906-ban elrendelte, hogy valamennyi plébánián hét év leforgása alatt missziót kell tartani. Az oltáriszentség iránti tiszteletnek terjesztése kiváló főpásztori gondja volt. Mindjárt érseksége kezdetén házi kápolnájába beállította az oltári szentséget.

Hogy az oltári szentség iránti tiszteletet híveiben is nevelje, 1907. évi 659. számú bőjti körlevelében az örökimádás egy nemének behozatalát jelenti be híveinek. "Hogy az oltáriszentség nyilvános kitételét és imádását főmegyém területén rendszeresebbé és általánosabbá tegyem - így írja körlevelében - elhatároztam, hogy Isten segítségével az örökimádás egy nemét hozom be, mely abból fog állam, hogy az esztendő minden napján az oltáriszentség egy-egy plébánia-templomban reggeltől estig nyilvános imádásra lesz kiteendő, úgy hogy a kitétel kezdetét veszi Kalocsán és azután a szomszédos községben folytatva, körüljárja az egész egyházmegyét és megint Kalocsára visszatér." - Ezt az örökös szentségimádást még ebben az évben 4070. számú körrendeletében szervezte.

Hogy híveit a gyakori szentáldozásnak is megnyerje, az 1908. évi 983. sz. körrendeletében elrendeli, hogy papjai ünnep- és vasárnap előtti délutánokon, és mindennap mise előtt, félóra hosszat a gyóntatószékben üljenek, hogy a híveknek mindig könnyű alkalmuk legyen gyónásukat elvégezhetni. E mellett már ismételten és a legjobb eredménynyel ajánlotta oltár-egyesületek alakítását, a melyeknek szintén czéljuk az oltáriszentség tisztelete s szegény templomok felszerelése.

E mellett a kath. társulati és egyesületi élet legbuzgóbb felkarolója és terjesztője. E czélból körrendeletben tudtára adta papságának, hogy megkívánja, hogy minden papja a katholikus egyesületek vezetésével foglalkozzék. Intézkedett az iránt is, hogy az egyházmegye területén fennálló valamennyi kath. egyesület egyházmegyei szervezetet kapjon, a melynek közvetítésével az Országos Kath. Szövetséggel szerves összeköttetésben állanak. S hogy azokra irányítólag és buzdítólag hathasson, már 1906-ban elrendelte, hogy papjai az egyházmegye valamennyi kath. egyesületéről és társulatáról évenként részletes jelentést és számadást adjanak.

Gondja van a kath. ifjúság nevelésére is. Zomborban 40,000 koronával az ottani legényegyesület számára otthont és internátust alapít. Kalocsán a földmíves ifjuság részére több ezer koronával házat vett s magyar intelligencziának kath. szellemben való kiképzésére a Szent Imre kollégiumban 50,000 koronás alapítványt tett két egyetemi hallgató részéra. E mellett a szocziális mozgalmakat is élénk figyelemmel kíséri. Elrendelte, hogy a katholikus sajtóegyesület javára minden évben, a pünkösd utáni 18-ik vasárnapon, a templomokban gyűjtés tartassék. Szabadkán kath. nyomdát és két katholikus szellemű lapot alapított nem kis pénzáldozattal. Uradalmában a nagybérleteket megszünteti s helyette parczellákban több helyütt azokat a népnek adja bérbe. A háziipar fejlesztésére lehetségessé tette, hogy a kalocsai rózsafüzér-iparvállalat emeletes házat vehessen. Mindemez intézkedések következtében az egyházmegyét a hitéletnek egyre élénkebbé váló szelleme lengi át.

A bácsi érseki székhely területét és felosztását valamint annak megszűnését az előzőkben már előadtuk. A török hódoltság után az egyházmegye területe is változáson ment át. Szeged városa már 1515-ben elszakadt az egyházmegyétől. A csanádi püspöki székhelyet Dózsa György lázadó vezér feldúlta és püspökét: Csáky Miklóst karóba húzatta, kinek utódja, Chahol Ferencz, a biztos menedéket nyújtó Szeged várába tette át székhelyét. Azóta Szeged a kalocsai érsek beleegyezésével a csanádi egyházmegyéhez tartozik. A bácsi székhely szerémi főesperessége pedig, mely a Dunán túl a Száváig terjedt, jóformán mint lakatlan terület került ki a török hódoltság alól. Szörényi László szerémi püspök (1734-1752) kineveztetése után Péterváradra tette székhelyét, azután Karloviczán, 319Mitroviczán, Sotton plébániát alapított. Pétervárad, Illok, Zimony és Kukujevcze még a török világból kerültek ki mint plébániák. Ezt a területet a kalocsai érsek és a pécsi püspök ellenzése nélkül kormányozta szerémi püspökség czím alatt. Ezzel a szerémi főesperesség az egyházmegyétől elszakadt. 1773 júl. 9-én XIV. Kelemen pápa a szerémi egyházmegyét a boszniaival, vagy máskép diakovai egyházmegyével örök időkre egyesítette s így a szerémi főesperesség területét a kalocsai egyházmegyétől kánonilag is elválasztották. Az egyházmegyét a restauráczió után nyugat, dél és kelet felé a Duna és Tisza határolja és magában foglalja az egyesített Bács-Bodrog vármegyét, Csongrád vármegyéből Horgos községet és Pest-Pilis-Solt vármegyének ama déli csücskét, melynek határpontjai Dunapataj, Vadkert és Bajaszentistván. Az érsek székhelye Kalocsa.

Miután a Patachich Gábor által restaurált kalocsai káptalan nem volt teljes, főespereseket ez időben még nem találunk, az egyházmegye területe is csak két alesperesi kerületre volt felosztva. Felosztását gróf Csáky Miklós eszközölte 1748-ban és Horváth János fajszi plébánost az egyházmegye éjszaki részében le Jankováczig, Házi Pál bezdáni plébánost pedig annak déli részében nevezte ki alesperesnek. Az egyházmegye plébániái szaporodtával gróf Batthyány József érsek 1763-ban egyházmegyei zsinatot tartott, a melyen az egyházmegyét három kerületre osztotta fel: a kalocsai, bácsi és tiszai kerületre; a kalocsai és bácsi még két részre, alsó és felső kerületre oszlott, élükön összesen öt alesperessel.

Patachich Ádám érsek a káptalant kiegészítvén, az egyházmegyét 1776-ban kalocsai, vagy székesegyházi, bácsi és tiszai főesperesi kerületre, s ezeket ismét alsó és felső kerületre osztotta, élükön három főesperessel és hat alesperessel. Az egyházmegyei plébániák az új telepítésekkel ismét megszaporodtak, mire 1795-ben a főesperesi kerületeket alsó, felső és középkerületre osztották, élükön 9 alesperessel; e kerületekhez járult 1811-ben a szabadkai kerület a 10-ik alesperessel, a mennyiben a tiszai középkerület két részre oszlott. Az egyházmegye ilyen felosztása megmaradt 1869-ig, mely évben, az akkor tartott egyházmegyei konferencziákon kifejezett óhajhoz képest, Haynald Lajos dr. érsek az egyházmegye új felosztását eszközölte. E felosztás szerint az egyházmegye 16 alesperesi kerületre oszlik, melyekből a székesegyházi főesperesség a miskei, hajósi, keczeli, bajai és regőczei, a bácsi főesperesség a zombori, apatini, bácsi, palánkai és újvidéki s a tiszai főesperesség az almási, szabadkai, topolyai, kulai, zentai és óbecsei alesperesi kerületeket foglalja magában.

A főesperesi kerületek élén a székesegyházi, bácsi és tiszai főesperesek állanak, a kik a kalocsai káptalan tagjai. Bács-Bodrog vármegyére a bácsi és tiszai főesperességnek valamennyi alesperesi kerülete és a székesegyházi főesperességből a bajai s regőczei alesperesi kerület esik; szám szerint 13 alesperesi kerület.

A plébániák kegyuraságát az 1723. évi 71. t.-cz. alapján Patachich Gábor és utódjai a plébániák szervezése alkalmával azonnal megállapították. A neoaquistica comissio működésének eredménye az volt, hogy a Bácskában magánbirtokos nem volt. Azért ez időben csakis a kincstárt találjuk mint kegyurat és a kalocsai érseket bácsi birtokán. A kincstár a később telepített községekben is elvállalta a kegyúri jogot. A kincstári kegyúri jog gyakorlásában forduló pont volt ő felségének 1861-ben kiadott ama rendelete, mely szerint a kincstár birtokain keletkező új telepítvényes községekben a kincstár a kegyúri jogot többé nem vállalhatja el. Azóta az egyházmegyében Bácsgyulafalva, Wekerlefalva és Szilágyi kincstári telepítvényes községek keletkeztek. A kincstár ugyan hozzájárúlt az egyházi építkezésekhez, földet is hasított ki egyházi czélokra, de a patronátust nem vállalta el. A XVIII. század folyamán királyi adomány vagy vétel útján több előkelő család is kapott birtokot Bácskában, melylyel a kegyúri jog össze volt kötve. Több birtok ezekből megváltás útján községekre vagy közbirtokosokra ment át s evvel a kegyúri jog is. E változásokat az egyes plébániák történeténél fogjuk feltüntetni. Szabadka, Zombor szab. kir. városok szabadalmi levelük alapján gyakorolják a kegyúri jogot. Újvidék is ily módon szerezte kegyúri jogát. Itt kezdetben a városi képviselet kath. tagjai gyakorolták a hitközség autonóm jogait, 1868-ban azonban hitközségi alapszabályokat nyert, melyeket a kormány még ez évben jóváhagyott. Ezek szerint az 50 tagból álló hitközségi képviselő-testület a patronátus minden jogát és kötelmeit a városi hatóságtól függetlenül gyakorolja.

320A kegyúri jog rendezésében az egyházmegye területén fontos volt a tiszavidéki plébániák kegyúri jogának rendezése, a mennyiben ezzel oly preczedenst alkottak, melyet a magánpatronátusok később történt rendezésénél is betartottak. A tiszai koronai kerület felosztása alkalmával a felszabadúlt kilencz község Ada, Bácsföldvár, Martonos, Mohol, Óbecse, Ókanizsa, Petrovoszello, Szenttamás és Zenta a kegyúri jogokat is átvállalta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1874 május 19-én Bács-Bodrog vármegye alispánjának megküldte őfelsége határozatát, mely szerint a felszabadúlt 9 községben a róm. kath. hitközségeknek a kegyúri jogot úgy adja át, hogy a plébánost a fennálló kánoni szabályok szerint a kalocsai érsekeknek hármas kijelölése alapján a politikai községi képviselőtestület róm. kath. része, valamint a hitközségi képviselet megválasztott tagjai választják meg és prezentálják. A kegyúri alapot a róm. kath. hitközségek kezelik. A községek a jelölés nélküli választás melletti hoszszas küzdelem után ő felsége határozatát elfogadták, s megalkották hitközségi autonomiájukat. Azóta Baja, Bácsbokod, Adorján, Gara és Vaskút is ily módon szervezte autonómiáját. Az autonomiai szervezetű hitközségek mellett az egyházmegye területén újabb időben szervezett hitközségek is keletkeztek, a melyek a kegyúr jogainak körén kívül, a kormány által jóváhagyott alapszabályok szerint, intézik hitközségi ügyeiket. Ilyen hitközségi szervezet alakúlt Bácsalmáson, Bácstóvároson, Szilágyin.

Szentfülöp. III. Béla mint Szent Fülöpről nevezett apátságot említi a hozzátartozó földterülettel. A községet a kincstár 1756-60 között telepítette német és cseh kath. családokból. Plébániáját 1756-ban szervezték, a melyet 1805-ig mint adminisztratúrát töltöttek be. 1763-ig kápolnává átalakított szobában tartották az isteni tiszteletet. 1763-ban építettek a hívek vert falból imaházat, nádtetővel, 28×10 m térfogattal, a mely 1804-ig volt használatban, mely évben a kincstár, mint kegyúr, a mostani templomot építtette 43·75×16·25 m térfogattal Szent-Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére. A temetőben áll Szent Vendel kápolnája, mely 1780-ban épült. Ugyanitt 1890-ben szép gót-stílű kápolnát építtetett Urich Mátyás. A plébánia anyakönyveit 1764-től vezetik. A hívek száma 1781-ben 1539, 1908-ban 3699. Adminisztrátorok: 1752-58 Heckl Fülöp, 1759-81 Diviakovich Mihály, 1782-ben Villov István, 1783-90 Prucker András. Plébánosok: 1791-1823 Tonheiser József, 1824-36. Szászi Bálint, 1838-47 Bonitas József, 1848-75 Kulisics István, 1876-82 Schatz Ignácz, 1883-tól Martin József.

Szilberek. Az 1526 előtti Szent Katalin-plébánia szomszédságában 1526 után keletkezett. Plébániáját 1787-ben szervezték, a amely évtől anyakönyve is vannak. Ideiglenes temploma helyébe a kincstár mint kegyúr a mostani templomot építtette, melyet 1896-ban kibővítettek. Térfogata 31·5×23·75 m s a Bold. Szűz neve tiszteletére van felszentelve. A plébániát 1818-ig mint adminisztratúrát töltötték be. A hívek száma 1803-ban 706, 1908-ban 4710. Adminisztrátor: 1788-1809 Vögelein Ferencz. Plébánosok: 1810-35 Bernmüller József, 1837-53 Wassertrinker János, 1854-64 Walner Ulrik, 1865-93 Bartl György, 1894-től Bach János.

Újverbász. Az itt és Óverbászon lakó katholikusok részére a plébániát 1874-ben szervezték. Temploma a Szeplőtlen Fogantatás tiszteletére 2113 m térfogattal 1885-ben épült. Kegyura nincsen, azért csak mint adminisztratúrát töltik be. A hívek száma 1205. Adminisztrátorok: 1874-82 Flach Ferencz, 1883-90 Turnovszky Rudolf, 1891-től Magyar István.

Veprőd. Egy ismeretlen nevű, 1526 előtti plébánia helyén Veprovácz néven a török időben keletkezett. A török idő után elpusztult. 1759-ben a kincstár újra betelepítette kath. magyarokkal, kikhez 1782-ben németek is telepedtek. Az 1526 előtti plébánia emlékét Pusztatemplom nevű határrésze őrizte meg. Plébániáját 1762-ben szervezték s 1783-ig mint adminisztratúrát töltötték be. Ideiglenes temploma helyébe a kincstár mint kegyúr 1783-ban építtette a mostani templomot Szent István király tiszteletére, 32×13·75 m térfogattal. Anyakönyvei 1762-től vannak. A hívek száma 1781-ben 870, 1908-ban 3238. Adminisztrátorok: 1762-76 Győri Imre, 1767-76 Kapezár Pál, 1776-80 Maróczi József, 1781-89 Trsztyánszky Imre. Plébánosok: 1790-1805 Rózsa János, 1806-08 Csajághi Pál, 1809-19 Kollonits László, 1820-57 Kardos Károly, 1858-70 Mihálovits Antal, 1871-85 Vugrács Antal, 1887-96 Krappenheim Antal, 1897-től Vigyázó Vendel.

Adorján. Mint Alsó- és Felső-Adorjánt a kalocsai káptalan bizonyságlevele 1271-ben említi. Alsó-Adorjánban a Boldogasszony tiszteletére épült monostor állott, plébánia-temploma pedig Szent Miklóst tisztelte pátronusának. Felső-Adorjánban szintén monostor állott Szent Márton tiszteletére, plébánia-templomának pedig Szent György volt a védőszentje. Alsó- és Felső-Adorján kegyura 1335-től a Magyar és Geszti család. 1466-ban már az óbudai apáczák bírják. Mindkét plébánia 1526 után megszűnt. Az 1526 előtti két Adorján között 1800 körül új szerb telep keletkezett; de a szerbek 1849-ig megfogytak s most az egész telep lakossága róm. kath. magyarokból áll. Plébániáját 1863-ban szervezték. Temploma 185×10 m térfogattal 1858-ban épült. Kegyura: Magyarkanizsa kath. községe. Filiálisa Oromhegyes, a mely az 1526 előtti Felső-Adorján helyén áll. Ennek közelében állott az 1526-ban eltűnt Puszta-Egyház plébánia, melyet Róbert Károly már 1325-ben említ. A hívek száma 1908-ban Adorjánon 1545, Oromhegyesen 1193. Plébánosok: 1863-68 Opitz Sándor, 1869-88 Appel Ede, 1889-től Névery Sándor.

Felsőhegy. (Zenta-Felsőhegy). 1892-ig Zenta plébániához tartozott, a mely évben ettől elválasztatván, plébániává lett, melynek kegyura Zenta kath. hitközsége. Temploma 31·5×14 m térfogattal Szent József Pártfogása 343tiszteletére 1890-ben épült. A hívek száma 1908-ban 2154. Plébánosa: Cziráky Zsigmond.

Magyarkanizsa. Ősrégi telep, melyet Kenese néven már 1172-ben említenek. 1335-től a Magyar család birtoka, de mint plébániát 1526 előtt nem említik. A török idő után idetelepedett szerbek a tiszai Határőrvidék feloszlatásakor a Bánságba költöztek s 1750-ben a kir. kamara helyükbe kath. magyar családokat telepített. A telepítés előtt itt lakott magyar katholikusok lelki gondozását 1732-től P. Czirhút Accursius, P. Zadoczky Dániel és P. Porubszki Tamás szabadkai barátok végezték 1750-ig. A kereszteléseket, esketéseket s elhalálozásokat a szabadkai anyakönyvbe vezették. Az isteni tiszteletet a kincstári tizedszedő házában tartották. Plébániáját 1750-ben szervezték, melyet 1759-ig P. Zsemlyei és P. Zalóki Péter ferenczrendű szerzetesek, mint helyi káplánok, vezették; 1759-től 1780-ig mint adminisztratúrát töltötték be. 1748-ban vert falból imaháza épült, mely 1767-ig volt használatban. 1768-ban épült plébániatemploma, 43·5×13·5 m térfogattal az Őrző angyalok tiszteletére; 1848-ban leégett és újra építették. Kegyura 1873-ig a kir. kincstár, 1874-től az autonóm róm. kath. hitközség. A hívek száma 1781-ben 3001, 1908-ban 14,365. Adminisztrátorok: 1759-71 Fehér János, 1771-80 Gyalokai Antal. Plébánosok: 1781-1800 Kovács János, 1869-ben Bíró János, 1810-15 Rózsa János, 1816-50 Katonszky György, 1851-75 Wagner Tóbiás. 1875-78 Hippich István, 1879-89 Mészáros Ignácz, 1890-91 Fonyó Lajos, 1892-től Márton Mátyás.

Martonos. 1526 előtti plébániájának temploma még 1649-ben állott, mely évben Ibrissimovics püspök itt 245 egyént megbérmált a Szent Mártonnak szentelt templomban. Egy 1649-ben készült jegyzék szerint ez időben kath. magyarok lakták, a kik az 1690. évben történt szerb telepítéskor innen kiszorultak. Templomukat is a szerbek foglalták el. 1774-től Mária Terézia a tiszai kerület róm. kath. lakóit a szerbekkel egyenlőjogúvá tévén, ismét magyarok kezdtek a szerbek közé telepedni. 1774-1780-ig Kanizsa filiálisa. Plébániáját 1786-ban szervezték, 1783-ig P. Kobilda Mihály ferenczrendű, mint helyi káplán vezette. 1783-tól adminisztratúra, 1816-tól plébánia. Ideiglenes imaháza vert falból 24×6 m térfogattal 1776-ban épült. Helyébe temploma 1814-ben épült a Bold. Szűz neve tiszteletére 38×12·5 m térfogattal. A plébánia kegyura 1873-ig a kir. kincstár volt, 1874-től az autonóm róm. kath. hitközség. A hívek száma 1803-ban 1022, 1908-ban 4980. Adminisztrátorok: 1783-91 Zanóczky Péter, 1792-1814 Szalay Miklós piarista atya. Plébánosok: 1816-25 Davidek István, 1826-50 Bisitz Ferencz, 1851-64 Veér Lukács, 1865-1887 Habram István, 1888-1904 Habram János, 1905-től Simrák Béla.

Tornyos. 1479-ben az ó-budai káptalan birtoka volt, de mint plébániát ez időben nem említik. Szomszédságában feküdt Likasegyház 1526 előtti plébánia. Az itt lakó magyar katholikusok számára a plébániát Kevi, Völgypart, Külsőjárás és Gunaras filiálisokkal 1906-ban szervezték, a mely évig a zentai plébánia filiálisa volt. Csinos temploma az 1907. évben épült. Kegyura Zenta város autonóm hitközsége. A hívek száma most 1940, a filiálisokkal 4920. Plébánosa: Csóti János.

Zenta. Szinta-Rév már a XV. században népes plébánia volt. Plébánia-templomán kívül a Szent Ferencz-rendűeknek is volt itt kolostoruk s templomuk. 1526-ban plébániája elpusztúlt. 1750 táján kezdtek ismét kath. magyarok és tótok ide telepedni. 1750-től 1755-ig a lelkészkedést P. Benkovits és P. József, 1454-től P. Oszlányi Anzelm ferencziek végezték. Az istentiszteletet a katonai alparancsnok házában tartották. Plébániáját Ada filiálissal 1755-ben szervezték, de 1757-ig P. Oszlányi vezette mint káplán. 1757-től adminisztratúra, 1790-től plébánia. Első temploma vert falból, nádtetővel, 1756-ban épült. Helyébe a kincstár 1770-ben a mostani plébánia-templomot építtette Szent István király tiszteletére, melyet 1888-ban kibővítettek. Térfogata 40×20 m. Anyakönyvei egy része már 1771 előtt, másik része 1848-ban elégett, csak 1795-től vannak meg. Kegyura 1873-ig a kir. kincstár volt, 1874-től az autonóm kath. hitközség. A plébániát 1897-ban kettéosztották s Zenta alsóvárosban önálló plébániát szerveztek. Itt a plébánia-templom 44×18 m térfogattal 1896-ban épült Jézus Szíve tiszteletére. Kegyura Zenta autonóm róm. kath. hitközsége. A hívek száma 1781-ben 4131, 1908-ban Zenta Szent István plébánián 9250, a Szent Szív plébánián 11,110. Adminisztrátorok: 1757-67 Mikos Jakab, 1768-69 Horváth 344Mihály, 1769-90 Szalay István. Plébánosok: 1791-1818 Ross István, 1819-57 Kollonits László, 1858-86 Benedek Elek, 1887-1906 Appel Ede, 1906-tól Gózon István. Zenta Szent Szív plébánián plébános 1897-1908-ig Érdújhelyi Menyhért.

Ada. 1800-ig Osztrovó néven is említett község, mely a török hódoltság után keletkezett. 1750 körűt a kincstár ide is kath. magyarokat telepített, kik 1760-ig egyházilag Zentához tartoztak. Plébániájukat 1760-ban szervezték, mely évben vert falból ideiglenes imaház is épült 20×10 m térfogattal. Helyébe a kincstár 1795-ben a mostani templomot is építtette 44×16·5 m térfogattal a Szent Háromság tiszteletére, melyet 1879-ben restauráltak. A plébánia kegyura 1873-ig a kir. kincstár volt, 1874-től az autonóm kath. hitközség. Anyakönyvei 1762-től vannak. A hívek száma 1781-ben 1685, 1908-ban 10,768. Adminisztrátorok: 1762 Pericht Florián, 1763-67 Boroviák András, 1767-75 Szabó János, 1775-78 Engerland István, 1779-82 Kovács András, 1783-1804 Sudrits János, 1805 Kosztolányi Lajos, 1806 Bóváry József. Plébánosok: 1807-25 Babay József, 1826-50 Gaál István, 1851-68 Váltó János, 1869-97 Opitz Sándor, 1898-tól Latky József.

Bácsföldvár. Az itteni szerbek közé telepedett kath. magyarok részére a plébániát 1807-ben szervezték. Addig Óbecse filiálisa volt. Templomát Szent Mihály arkangyal tiszteletére 38·75×14·25 m térfogattal 1831-ben a kincstár építtette. 1848-ban leégett, 1849-ben újra fölépítették. A plébánia anyakönyvei, melyek 1806-tól voltak meg, 1848-ban elégtek. A plébánia kegyura 1873-ig a kir. kincstár volt, 1874 óta az autonóm kath. hitközség. A hívek száma 1803-ban 255, 1908-ban 4018. Adminisztrátorok: 1807-14 Koplányi János, 1815-24 Balaton Márton, 1825-31 Esztergomi József. Plébánosok: 1832-65 Jadronyi Mátyás, 1866-87 Bogár Mihály, 1888-tól Blazek Lajos.

Mohol. 1526 előtt Moharéve, de mint plébániát ez időben nem említik. A török hódoltság után idetelepedett szerbekhez 1804-ben kath. magyar családok telepedtek, a kik 1806-ig egyházilag Adához tartoztak. A plébániát számukra 1806-ban szervezték. Templomuk 1824-ben épült 46×14·75 m térfogattal Szent György tiszteletére. A plébánia kegyura 1873-ig a kir. kincstár volt, 1874-től az autonóm kath. hitközség. Anyakönyvei 1826-tól vannak. A hívek száma 1803-ban 26, 1908-ban 6749. Adminisztrátorok: 1806-11 Davidek István, 1812-17 Róka András, 1818-26 Csicsáki András. Plébánosok: 1827-35 Trsztyánszky József, 1836-50 Gerzsán Márton, 1851-63 Csábi Ferencz, 1864-85 Varga Mihály, 1886-1901 Újhelyi Ágoston, 1902-től Michler Ferencz.

Óbecse. 1526 előtt a Tisza egy szigetén feküdt és várhely volt. Plébániáját már az 1338-42. évi pápai tizedlajstromok említik. 1706-ban már szerbek lakták, kikhez 1754-től kath. magyarok telepedtek. A lelkészkedést 1754-től 1762-ig a szegedi ferencziek végezték, a kik a provizornál laktak. Ugyanennek a házában tartották az isteni tiszteletet is. Plébániáját 1762-ben szervezték, melyet 1770-ig P. Samaj Ágoston és P. Béli Apollinaris mint helyi káplánok vezettek. 1770-től adminisztratúra, 1800-tól plébánia. Első temploma 1763-ban épült téglából, torony nélkül, 26×8 m térfogattal, Mária Mennybemenetele tiszteletére. Helyébe 1776-ban új épült, melyet 1895-ben restauráltak. Térfogata 50×17 m. A plébánia kegyura 1873-ig a kir. kincstár volt, 1874-től az autonóm kath. hitközség. Anyakönyvei 1756-tól vannak. A plébániát 1894-ben kettéválasztották, s Óbecse alsóvárosa helyi káplánságot kapott, a melyet 1906-ban Botra filiálissal plébánia rangra emeltek. Az isteni tiszteletet itt 1894-től az iskolában tartották. Temploma 1903-04-ben épült Páduai Szent Antal tiszteletére 47×17 m térfogattal, 20 m hosszú kereszthajóval. Kegyura Óbecse autonóm kath, hitközsége. A hívek száma 1781-ben 1244, 1908-ban Óbecse felsővárosi plébánián 6500, az alsóvárosi plébánián 5982. Adminisztrátorok: 1771-72 Németh János, 1772-85 Sárvári István, 1783-1806 Csábi Mihály. Plébánosok: 1801-05 Farkas Mihály, 1806-10 Nagy Antal, 1811-14 Horváth József, 1815-34 Szathmári Antal, 1835-50 Wagner Tóbiás, 1851-54 Válics Ferencz, 1860-78 Bende József, 1874-89 Szulik István, 1890-99 Tonyó Pál, 1901-től Janek Ferencz.

Péterréve. Ez ősrégi helyet már 1093-ban említik. 1526 előtti plébániájáról azonban nincsen adat. A török idő alatt ide telepedett szerbek mellé a magyarok 1767-ben kezdtek letelepedni, a kik 1778-ig egyházilag Óbecséhez tartoztak. 345A plébániát részükre 1774-ben szervezték. Ideiglenes imaháza 1773-ban épült 14×6 m térfogattal, vert falból, nádtetővel. 1805-ben temploma épült Mindszentek tiszteletére 41·25×14·25 m térfogattal, mely 1854-ben leégett, de azonnal ismét restaurálták. A plébánia kegyura 1873-ig a kir. kincstár volt, 1874-től az autonóm kath. hitközség. Anyakönyvei 1776-tól vannak. A hívek száma 1781-ben 911, 1908-ban 7742. Adminisztrátorok: 1774-99 Kondray Ferencz, 1800-1806 Babay József, 1807 Bóváry József, 1808 Kincsei József. Plébánosok: 1809-21 Kollár György, 1822-35 Keczeli Antal, 1836-46 Nagy József, 1847-52 Makossay Mátyás, 1853-73 Rehák József, 1875-1908 Rózsa Imre, 1908-tól Szulai Károly.

Szenttamás. 1526 előtti plébániája 1526-ban elpusztúlt, a község azonban tovább is fennállott. Plébániáját 1783-ban szervezték újra, de 1787-ig, mint filiális, Óbecséhez tartozott. 1785-87-ben P. Szalkay Bernát, ferenczrendű áldozár, mint óbecsei káplán, már Szenttamáson lakott s adminisztrálta a filiálist. 1788-ban anyaegyházzá lett helyi káplánsággal. 1796-tól adminisztratúra, 1818 óta plébánia. 1785-ben imaháza épült, vert falból, 12×4 m térfogattal, melynek helyébe a kincstár 1815-ben 44·5×11·5 m térfogattal templomot építtetett Kereszt Felmagasztaltatása tiszteletére, a mely 1848-ban a községgel együtt leégett, de restaurálták. Ugyanekkor 1786-1825-ig terjedő anyakönyvei is elégtek. A plébánia filiálisai Kutas és Turia. Kegyura 1873-ig a kir. kincstár, 1874-től az autonóm kath. hitközség. A hívek száma 1788-ban 184, 1908-ban 4930. Helyi káplán: 1788-1795 P. Spurnyai Adjutus ferenczrendű áldozár. Adminisztrátorok: 1796-99 Csupor Mihály, 1800-01 Végh Imre, 1802-17 Krajacsics Imre. Plébánosok: 1818-25 Róka András, 1826-32 Zrinszky Ferencz, 1833-46 Makossay Mátyás, 1847-50 Csáby Ferencz, 1853-63 Szendula János, 1864-82 Szíjártó István, 1883-99 Matoss János, 1900-tól Fáncsy Antal.