| « VÍZSZABALYOZÁS. Irta Heincz Albert. | KEZDŐLAP | BÁCS-BODROG VÁRMEGYE ERDŐGAZDASÁGA. Irta Kallivoda Andor. » |
389MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATTENYÉSZTÉS.
Irta Szobonya Bertalan, kiegészítette Günther Ferencz
Irta Szobonya Bertalan, kiegészítette Günther Ferencz
A föld termő ereje.
Bács-Bodrog vármegye az ország leggazdagabb vármegyéje a talaj termő ereje s a talaj kedvező összetétele alapján; és ha éghajlata szélsőségekre annyira hajlandó nem volna, valósággal kanaáni terméseket hozhatna a föld. Így azonban a gazda csak előkészíti a vetést, a termést gyakran a szárazság, néha meg a sok esőzés teszi tönkre.
A csapadék mennyisége kevesebb a vármegyében, mint a felsővidéken, de azért nem a csapadék elégtelensége miatt panaszkodhatunk, hanem főleg a miatt, hogy az évi csapadék mennyisége a nyárra jut és pedig többnyire záporok alakjában és tekintettel a talaj alakulására, a zápor vize gyorsan leszalad a mélyedésekbe, úgy hogy egy nagy zápor nem juttat annyi nedvességet a talajba, mint egy aránylag csekélyebb mennyiségű eső, mely permetezve húll alá.
A talaj alakulása Bács-Bodrog vármegyében felettébb kedvező mindenféle mezőgazdasági termelésre, termőképessége sok helyütt igazán a csodával határos.
A termő homok.
Összetételére nézve a talaj televénydús vályog-talaj, mely átmenet a homagos vályog és a fekete agyag között. Ezek foglalják el a vármegye sík területét. A vármegye dombos-völgyes részét a Tetecska nyúlványai hálózzák be. Itt a talaj már lősz és homok vegyülékéből áll és hol a homok a túlnyomó, hol a lősz, egyes részeken agyagosabb s tetemes vastagságú, éjszakon inkább homokosabb a talaj; az úgynevezett "Felső-Bácska" talaja mind vékonyabb rétegű s néhol futóhomokba is átmegy. Homok is van Bács-Bodrog vármegye talajában, de ez nem olyan futóhomok, mint a melyik a Detibtati nagyterjedelmű síkságon ijesztő alakulatokat mutat. A bácskai homok áldott összetételű. Azért olyan értékes a bácskai és kecskeméti homok s azért díszlik ott szőlő, gyümölcsfa és minden mélyen gyökerező növény, mert alatta lősz van, a mely mészben, káliban, foszforban eléggé gazdag. Ez a lősz diluviális képződmény, s valóban ideális kötött altalaj, a mely a vizet biztosítja a különben könnyen szárazságra hajló homok feltalajnak.
A Duna-Tisza közének legnagyobb részén ebből a homokból áll a felszín s ez alkotja azt a hullámos területet, mely éjszakról, Pest vármegyéből átlépve, folytatódik a Telecska lőszétől elváltan, a Felső-Bácskától Szabadka határáig. Szabadkától azonban átvág a homok Paticson, Ludason át Csongrád vármegyébe is, hol azonban összetétele már nem oly kedvező, mint a Bácskában, mert ott a homok, ha a végtelenig lemennénk is, mindenütt homok s úgyszólván a kvarcz mellett alig van benne értékesebb alkotórész, csillámpala, földpát, amfiból, magnezit stb., televény pedig csak nagyon mostoha mértékben. Ellenben a bácskai homok termőképesség, illetve jövedelmezőség szempontjából a fekete földet is messze túlszárnyalja. Még egy jó tulajdonsága van e homoknak, az, hogy a harmatképződés nagyobb a homokon, mint a fekete talajon s így a szárazságot jobban tűri ennél. A szikes, hasznavehetetlen területek, melyeken a sziksó kivirágzik, nem jelentékenyek a vármegyében. Vakszik, a melyen növényzet él, inkább van; a legkitűnőbb legelők s a legjobb füvet adó kaszálók épen itt találhatók. Kár, hogy száraz években kisül bennük a növényzet, hosszas esőzések alatt pedig elsárgul. A folyók árterein, a régi folyamágyakban vannak e szikes területek; a homokon a buczkasorok aljában hosszan elnyúló foltokban szintén föllelhetők s ha nem vizenyősek, minden nem mélyen gyökerező növény kedvező 390otthonra talál rajtuk. Szőlő, luczerna stb. nem fejlődik rajta, csak vegetál, míg a sekély gyökérzetű növényzet fejlődése, tengeri, répa, burgonya stb. nagyon kielégítő.
Nedvességi viszonyok.
Vizekben a vármegye nem gazdag, bár a Duna és Tisza határolja s a vármegye kebelét itt-ott jelentékeny és kevésbé jelentékeny mesterséges vagy természetes víz is átszeli.
A vármegye éghajlata csapadékban szegény, aszályos, kivált az utóbbi évszázadban, mióta az erdőségeket nagyrészt kiirtották. A völgyek alján ma már csak a záporok és hóolvadások idején láthatók a hajdani erek nyomai. Csupán a Dunának és a Tiszának van enyhítő hatása a csapadékviszonyokra.
Rengeteg víz hömpölyög le a Tiszán, Dunán, megbecsülhetetlen értékű iszapot hordva s haszon nélkül hagyja el a vármegyét, öntözés, iszapolás nélkül. Sőt bajt és óriási költséget okoz a tömérdek kotrás, a mire szükség van.
Mezőgazdasági szempontból több jelentősége van a Ferencz-csatornának és tápcsatornájának, s főleg a harmadiknak, a Ferencz József-csatornának, mely öntözési, lecsapolási és hajózási czélokra épült. Ez Pékla pusztán és Úrszentivánnál nagyobbszabású, virágzó rizstelepeknek szolgál vizével. Ezenkívül rétöntözésre is használják s néhány műmalmot is hajt. A többi vizek csak nádast, kaszálót, legelőt táplálnak. S a tavak is csak nádasaikkal, esetleg sós vizükkel szerepelnek; van ugyan nehány halastó is.
A gazdálkodás módja.
A gazdálkodás módja Bács-Bodrog vármegyében, általánosságban szólva, a lehető legkülterjesebb, mondhatni rablógazdálkodás. Búza, kukoricza: ez a főtermény, mellékesen termel a köznép még zabot is, mely e szélsőségekben gazdag éghajlat alatt igen beválik; takarmány termelésről alig lehet szó, helylyel-közzel csinál a kisgazda egy kis herést (luczernát), némelyik termel egy kis répát is s ezzel a parasztgazdálkodási eljárás jellemezve van. A nép zöme felettébb hátramaradt a mezőgazdasági, állattenyésztési és minden termelési ágban. Ennek oka a megbízhatatlan éghajlat, s a nép közönyös, sőt csökönyös maradisága. Igaz, hogy vannak dicséretes kivételek, különösen a közép- és nagybirtokosságnál, hol a belterjes gazdálkodás, az állattenyésztés felkarolása, műtrágyák alkalmazása, sőt eddig ismeretlen új termelési ágak meghonosítása is már elismerésre méltó például szolgál, de a nép nagy zömére hatással nem igen vannak. A kisgazdák ily nagyfokú hátramaradottságának ugyan enyhítő körülménye az is, hogy a legújabb időkig alig törődött velük valaki.
A föld termőerőben gazdag volt, búza után búza, azután tengeri, majd zab s végül ismét búza termelése mellett a hetvenes évek magas búzaárai a termelést jutalmazóvá tették. Mérhetetlen közlegelők voltak, s a gazdának joga volt bizonyos számú marhát kihajtani oda s nyáron az itt tartott jószág megélt, télen pedig ott volt a bácskai specziális takarmány: a búzagolyva és tengeriszár. Ilyen körülmények között, ha takarmánytermelésről szólni nem is lehetett, de trágya azért volt. Mikor azonban a közlegelők feltörése, illetve felosztása bekövetkezett, az illetményül nyert földdarab is a búzatermelésnek esett áldozatúl, takarmányt, a mint eddig nem termelt a gazda, ezután még kevésbé termelt, hanem csökkentette a marhaállományt s így oda jutott, hogy földjét megszaporította ugyan, de a trágyatermelést csökkentvén, be kellett állani az átlagtermések csökkenésének is.
Földművesiskolák.
A nép gazdálkodási eljárásának javítására, a gazdasági intelligenczia fejlesztésére hatni akart a vármegye némely nemesen gondolkodó férfia s Adára 1884-ben megnyílt az első földmíves-iskola. Érdekes, hogy ennek az eszméje nem gazdálkodó ember agyában fogamzott, hanem az akkori tanfelügyelő, Czirfusz Ferencz királyi tanácsos buzgósága teremtette meg, az akkori vezetőférfiak közreműködésével, ezt a szakiskolát. Tizenöt év múlva felállította Szabadka szab. kir. város is a második ilynemű intézetet Paticson s most már két földmívesiskola van a vármegyében, de hivatásuknak csak akkor felelhetnének meg, ha szervezeti szabályaik az élet gyakorlati követelményeiben gyökereznének, azonban így most még a hozzáfűzött várakozásokat alig elégíti ki egyik is. A növendéknek évi 300 koronát kell fizetnie s a mellett a kisgazda apa nélkülözi a 17-20 éves fiát két évig s tart helyette cselédet. E háromszoros áldozat kissé sok a parasztgazdának s fiát csak akkor adja oda, hogyha abból urat akar nevelni, melyre a földmívesiskola, szerencsétlen szervezete alapján, akarva nem akarva, rá is szolgál s két év leteltével a végzett növendék tiszti 391állásra vár. És a bácskai gazda aránylag legritkábban küldi oda gyermekét, idegen vármegyékből valók lepik el, sőt Adára Szerbiából is került már növendék.
A gazdálkodás fejlődése.
Visszatérve az általános gazdálkodási eljárásra, belterjes gazdálkodási rendszerrel a földmívelő, ú. n. parasztgazdáknál alig találkozunk; kivételek azonban több tekintetben ú. n. sváb polgártársaink, kik szorgalmas és értelmes munkájukkal, a takarmány-termesztés és az ezzel járó állattenyésztés felkarolásával méltán követésre méltó példát nyújtanak a többi kisgazdáknak. El kell azonban ismerni, hogy a jobb gazdasági gépek, vetőgép, jó ekék, fogasok, különféle kultivátorok, már szépen el vannak terjedve s a viszonyok nyomása, munkáskéz-hiány stb. még inkább ösztönző eszközül fog ez irányban szolgálni.
Belterjes gazdálkodási rendszerrel találkozunk azonban az uradalmaknál és a művelt középbirtokos gazdáknál is, hol nemcsak a talaj okszerű megmívelése, a termelvények sokoldalúsága és az állattenyésztés fejlettsége meglepő, hanem a gazdasági gyáripar felkarolása is, így pl. a szeszgyártás, kendergyártás, műmalom s más, a mezőgazdasággal szorosan összefüggő gyártási művelet.
A vetésforgó nagyjában és általánosságban a négyes forgó egy forgón kívüli luczernanyomással, azaz ugar trágyázva takarmánynak, rendszerint zabos bükköny, őszi, mindig búza, kapás, rendszerint tengeri, és tavaszi, mindig zab, ámbár árpát most már nemcsak takarmányozási czélokra termelnek, hanem sörgyártás czéljaira is. E rendszertől azonban több-kevesebb eltéréssel találkozunk oly formán, hogy a fősúly a kalászosokra, első sorban a búzára és másodsorban a zabra van fektetve, s a kapások közűl a tengeri termelésére. A mit százados gyakorlat igazol, mert ez a kétféle termény t. i. búza és tengeri az, a mely bírja az aszályt, a túlságos hideget, meleget és esőt.
A tejszövetkezetek elterjedésével azonban egészen át fog alakulni e vármegye kisgazdáinál is a gazdasági rendszer, mert lesz takarmányuk s ez alapon állattenyésztésük, trágyatermelésük és ez hatalmas lépéssel viszi őket a belterjesebb gazdálkodási eljárás felé.
Föld és birtokmegoszlás.
A vármegye 1.792,609 kat. holdnyi területéből 1.320,412 hold a szántóföld, azaz az összes területnek 73·66%a, a mi oly óriási arány, hogy hozzá fogható az egész országban több nincs; egyedül Torontál vármegyében van ugyanilyen óriási mennyiségű szántóföld: ott az arány 71·12%. Kert van 18,803 hold, rét 231,261 hold, szőlő 51.732 hold, parlagon heverő, tehát filloxera által elpusztított szőlőföld 7738 hold. Ámbár a legelő 167,748 hold, azért ez csak papíron szerepel ilyen terjedelemben, mert a mai napon csak kevés helyen használják tényleg legeltetésre, hanem eke alatt áll. Erdő 84.066 hold van, nádas 18,890 hold, a nem termő terület 92.682 holdra rúg.
A birtok-megoszlási viszonyok Bács-Bodrog vármegyében minden tekintetben kedvezők, a törpe és kisbirtokok arányszáma csak kevés vármegyében alakul oly kedvezően, mint itt; nagy uradalom alig van egynehány, így a futaki, kisszállási, bácstopolyai uradalom, a kalocsai érsekség és káptalan uradalmai, továbbá a báró Rédl-féle rasztinai uradalom, báró Piret-féle kishegyesi uradalom, báró Podmaniczky kelebiai uradalma, gróf Széchenyi Emil vajszkabogyáni uradalma stb.
A kedvező birtokmegoszlásnak a következménye a földárak emelkedésében nyilvánul; egyes nagyobb uradalmat, sőt igen sok középbirtokot is parczelláztak ugyan, de ez a nép földéhségét nem csillapította le, sőt a rendkívüli magas földárak még ma is nőnek, a pár év óta tartó rossz termés mellett is. A földárakat az óriási mérvű lecsapolások is emelték a fölszabadított kitűnő területekkel. Hódság, Szentfülöp, Paripás, Szilberek, Militics, Verbász, Kiskér, Sóvé stb. határaiban eddig még eke által nem érintett óriási területek kerültek kultúra alá s hol eddig 700-800 korona volt egy hold föld ára, ott most 1600-2000 korona. A csajkás-kerületben pedig, hol az előtt 200-400 kor. volt egy hold föld értéke, ma szintén 1400-2000 kor.
Statisztikai adatok.
Az 1900. évi népszámlálás szerint Bács-Bodrog vármegye népessége 1.618,906 lélek volt, a keresők száma 987, 997 főre rúgott. A kereső lakosságból 873,292 lélek esett a mezőgazdaságra és kertészetre; - az őstermelés egyéb ágaira pedig 114,705. A külön meg nem nevezett napszámosok száma 76,591 lélek volt, ezek is legnagyobbrészt a mezőgazdasági népességhez számítandók. A kereső lakosságnak körülbelül 90%-a esik a mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozókra, ha a napszámosokat nem számítjuk; a mezőgazdasággal foglalkozó 392népesség átlaga a vármegyében jelentékenyen az országos átlag alatt van. Az önálló gazdasági üzemek száma 99,462.
A vármegye kataszteri tiszta jövedelme 26.180,000 kor., tehát több, mint az egész Horvátországé és több, mint a tizenöt erdélyi vármegyéé s mint érdekes dolgot meg kell jegyezni, hogy a Bácskánál nagyobb Bihar vármegye kataszt. tiszta jövedelme csak 7.500,000 kor. Magyarázata ennek a talaj kitűnő minőségén kívül első sorban az, hogy Bácskában az erdők nagyon megfogyatkoztak s hogy a vármegyét nem uradalmak, hanem kiválólap kis- és középbirtokok alkotják, hol az egyoldalú becslésre kevés tér nyílott.
A kivándorlás.
A kis- és középbirtokok nagy száma az oka, hogy a munkáskézben hiány van, de még inkább okozza e hiányt az Amerikába, Németországba, Szerbiába és Szlavoniába való kivándorlás.
Az Amerikába és Németországba való kivándorlás 1904 augusztus 1-én kezdődött, ez évben 2636; 1905-ben 7960; 1906-ban 8710; 1907-ben 11,971, tehát rövid négy év alatt 31,277 felnőtt ember hagyta itt e tejjel és mézzel folyó kanaánt. Nem a nyomor vagy a munkahiány miatt történt e kivándorlás, hanem a meggazdagodás utáni vágyból. Szlavoniába is azért megy a kisgazda, hogy az itthon eladott 5-10 hold föld árából ott ötször-tízszer annyi területet vásároljon. Legtöbb a kivándorló az újvidéki és az apatini járásokból.
Az apatini postahivatalhoz érkezett Amerikából 1904-ben 200 útalványon 34,240 kor. 28 fill., 1905-ben 225 utalványon 37,917 kor. 36 fill., 1906-ban 1009 utalványon 167.178 kor. 21 fill. Sajnos, hogy a kivándorlás még ma sem szűnt meg, mert ez a haszon nem pótolja azt a kárt, hogy a kivándorlás miatt a legjobb munkaerő vész el a hazára nézve.
A Németországba való kivándorlás néhány évvel ezelőtt csak a sváb községekből történt, de most már a magyar községekből is rohamosan mennek s nyolcz hónapi künnlét után, jelentékeny összeggel térnek vissza pihenni az emberek, mert az azután való munkára már alig, vagy csak túlzott bérek mellett kaphatók.
A kivándorló községekben lakó kisebb-nagyobb birtokosok felajánlottak ezeknek a Németországba vándorlóknak ugyanazt a bért, melyre ott szerződve vannak, sőt még az útiköltséget is, csakhogy maradjanak itthon, de hallani sem akarnak az itthon maradásról. Ennek oka az, hogy itthon a kereset elköltésére sokszorosan több mód és alkalom kínálkozik. A kocsmai hősködés, az ivás, a kártya, a divat mind pénzköltésre csábít idehaza; - míg odakünn az erkölcsöknek szigorúbb ellenőrzése, a kocsmázás csekélyebb szokása és alkalma s azután ott künn a szigorú igazságszolgáltatás, és a törvények vaspálczával való végrehajtása kevesebb alkalmat enged nekik a költekezésre s így nagyobb a megtakarítási kényszer. Talán ez a főok, hogy nem akarnak itthon maradni.
Munkásozgalmak.
A munkáshiány ilyeténképpen nagyon érezhető volt az utolsó évtizedben; hozzájárult ehhez a szocziáldemokraták bújtogatása, mely különösen akkor öltött nagyobb méreteket, mikor egy kissé jobb termés mutatkozott s az aratókat a szerződéses kötelezettségük megszegésére csábította s a legtöbbször sikerült is a félrevezetett népet odavinni, hogy letévén a kaszát: a gazdát kényszerhelyzet elé állítva, - nagyobb bér megadására kényszerítene. Ámde mint minden rossznak van valami jó oldala - ennek a féktelen bújtogatásnak is az lett a következménye, hogy a következő években száz és száz arató és kaszálógép került a vármegyébe. A felbújtogatott aratók íly módon kisebb mértékben lettek szükségesek s a népbolondító kőfaragó- és bádogos-legények felbújtogatására azután száz és száz család maradt kenyér nélkül. A lókapák és egyéb kultivátorok is nagy mértékben elszaporodtak a vármegyében, kétségkívül első sorban azért, hogy a gazdák magukat a munkások zsarolása és kiszipolyozása ellen biztosítsák.
Jelentékenyebb eseményt azonban a fentieken kívül a szocziálista vezérek bújtogatása nem okozott. A cselédség azonban - mely szintén a félrevezetett népség közé tartozott - még forrong s az egész ügy hasonló a hamu alatt lappangó parázshoz. El is vannak készülve a gazdák, hogy egy-egy jó termés esetén megismétlődnek a múlt eseményei, de semmiesetre sem oly vehemens módon, mint a múltban, mert a munkások józan része belátta azt, hogy az ő beugrasztásuk és félrevezetésük nyomán, ha pillanatnyi előny származott is, a reakczió annál nagyobb volt s annak hatása nyomor- és szenvedésben nyilvánult.
Fernbach Károly kastélya Baba-pusztán.
Legifj. Szemző István úrilaka kerényi birtokán.
Dungyerszky György lakóháza Bácson, a ménes egy részével.
Részlet a futaki uradalom Ottó-majorjából.
395A vármegyei gazdasági egyesület tevékenységét még fokozza az a körülmény is, hogy a Délmagyarországi Földmívelők Egyesülete 10 fiókot alakított a vármegye hazafias németajkú községeiben, azzal a különbséggel, hogy míg az egyesület Bácsmegyén kívüli fiókjaiban és központjában a hivatalos és tárgyalási nyelvül a német nyelvet alkalmazza, addig a Bácska német községeiben a magyar nyelven való érintkezés az uralkodó.
Gabonák.
A vármegye terményei között a búza foglalja el a főhelyet, sőt mondhatnók, hogy a gazdag bácskai földnek egyik legbiztosabb, legjövedelmezőbb terméke ez a világhírű, aczélos, síkérben gazdag magyar búza. Az egyéb kalászosokkal együtt Bács-Bodrog vármegye az első helyen áll a kenyértermelő vármegyék között.
A kalászos termények második leginkább felkarolt és legbiztosabb növénye a zab, melyet a közönségesen dívó eljárás szerint a búza után vet a kisgazda, mert az első termény a tengeri; utána következik a búza és ez után a zab. És ez az áldott bácskai föld 20-25 mm.-val jutalmazza ezt a rablógazdálkodást!
Rozsot jelentékenyebb mértékben nem termelnek. Legfeljebb a házi szükségletre és arra a czélra, hogy a korai zöldtakarmánynak való rozs-vetőmagból ki ne pusztuljon a gazda. A homokterületeken azonban inkább előfordul a rozsvetés, bár ott is csökkenőben, mert a homok főterméke, a szőlő, legújabban kiszorít onnan mindent.
Tekintélyes helyet foglal el a termelésben az árpa is, sőt jelentőség tekintetében az árpatermelés emelkedik, különösen azóta, mióta a sörgyártás a vármegye területén lendületnek indult. Okszerű árpatermelésről természetesen csak a művelt gazdáknál lehet beszélni, hol a vetőforgóban megfelelő hely is van annak biztosítva, csak így lehetvén megérteni, hogy virágzó sörgyárak állhatnak fönn Dunacsében, Zomborban, Kulán, Óbecsén, Baján és Újvidéken.
Kapás növények.
Kapás növények közül főképen és elsősorban a tengeri-termelés említendő meg, mely a vármegye minden pontján kitűnően sikerül. Az alföldi szeszélyes időjárást csak ez a két főnövény: tengeri és búza viseli el úgy, hogy százados gyakorlat bizonyítja, miként minden más növény többé-kevésbé elpusztult már akkor, mikor a tengeri és búza még mindig jutalmazó eredményt mutatott föl. Hogy Bács-Bodrog vármegye tengeri-termelése milyen jelentőségű s mily óriási fontosságot kell annak tulajdonítani, elég, ha idézzük a statisztika ide vonatkozó adatait, mely szerint Bács-Bodrog vármegyében annyi tengerit termelnek, hogy az Magyar- és Horvátországok összes termelésének egytized részét képviseli.
A tengeri-termelésnek egyik legelsőrangú apostola Hermann Ferencz, bács-tóvárosi birtokos, a ki saját külön gazdálkodási rendszerével és a tengeri termelésének a megszokott bácskai eljárástól eltérőleg történő keresztülvitelével azt érte el, hogy kataszt. holdanként 30 mm. szemes tengeritermést nyer.
Burgonya-termelésről nagyban beszélni a Bácskában alig lehet, házi szükségletre, takarmányozási czélokra mívelik leginkább, csak néhány éve, hogy Futakon korai burgonyát export-czélokra termelnek, a mely Németországban talál piaczot. Szeszgyártási czélokra csak legújabban kezdik a vármegye homokosabb vidékein előállítani.
Káposztát nagyban Futak és vidéke élelmes kisgazdái termelnek s e tekintetben a futaki gazdakör káposzta-feldolgozó osztálya s az újvidéki konzervgyár vásárolják össze a vidék káposzta, paradicsom s egyéb zöldségféléit.
A dinnye-termelés is kezd lendületnek indulni, különösen azóta, mióta a vármegyei gazdasági egyesület nemes dinnyemagvak kiosztásával és az értékesítés irányításával a kistermelőknek segélyére siet.
Komló.
A komló-termelés is fontosabb termelési ág a vármegyében. Körülbelül 800 holdon felüli területével az ország 1772 holdnyi területének 46·1%-át teszi ki. S ha 1907 végén az ország össztermelése kb. 9200 mm, volt, a Bácskának 600 kgrmos holdankénti átlagtermésével (4902 mm.) az ország termésének felénél valamivel több kontingensét szolgáltatta. 1907 végén 46 községben és uradalomban 817 kat. holdon termelték. A termelésre az útmutatást a futaki uradalom adta meg, hol már száz éve hogy a komlót termelik.
Termelése a Bácskában rendkívül sikerült, az 1907. évi hivatalos adatok szerint a bácskai komló átlagos termése kat. holdanként 600 kg volt, a Királyhágón túl 360, a Dunán túl 385, Tisza balparton 450, Felvidéken 359, Horvát-Szlavonországban 385 kgm; a magyar birodalom termelési átlaga így 534 kg 396volt, tehát a Bácska ezen a téren is vezet. Mint érdekes dolgot fel kell jegyezni, hogy a bácskai komlót jobb áron való értékesítésre kiküldték Saázba, Nürnbergbe, s jobb árakat kapta, mintha itthon értékesítik s míg a külföldiek bejönnek a petrőczi komlópiacra s kiviszik a hazai komlót Saaz-ba, Wien-be, Linzbe, sőt Londonba is, addig a hazai sörgyárosok Saaz-ból és Nürnbergből szerzik be szükségleteiket. Tíz évi átlagos értékesítési ár volt métermázsánként 240 kor., de a kiváló minőségért sokszor 400 koronánál is többet értek el.
Rizs.
A rízstermelés a Bácskának egyik nagyon érdekes különlegessége. A rizstelepek Bácskeresztúr és Torzsa községek között a "Ferencz József-csatorna" mentén terülnek el. A kincstári telep, mely a csatorna baloldalán fekszik, még a nyolczvanas évek elején, mint kísérleti telep keletkezett, báró Kemény minisztersége és Bodola Lajos műszaki igazgató vezetése alatt; mostani kiterjedése 400 kat. hold s ennyire és a virágzás ily magas fokára Birnbaum Jakab és társai bérlők fejlesztették. A másik két ilyen nagyszabású telep a Ferencz József-csatorna jobboldalán terül el, az egyik özv. Krigner Györgyné tulajdona s 270 kat. holdból áll, a másik Machmer Fülöpé s terjedelme 160 hold. Az előbbi 1892-ben, utóbbi 1896-ban keletkezett a kultúrmérnöki intézmény segítségül hívása mellett. Zlinszky Elek műszaki tanácsos tervei szerint és közegei közreműködésével. Az öntözési módszer az árasztó, a telepek belterületén duzzasztó művekkel. Az öntözés, mivel a Ferencz József-csatorna vízszíne az öntözendő területeket egészen uralja - szabadon, tehát erőművek nélkül történik; - vízdíjat a vízhasználatért a Ferencz József-csatorna-társulatnak nem fizetnek, mivel a birtokrészeket a berendezés kötelezettsége mellett, illetőleg ellenében, vízhasználati joggal vásárolták meg a kincstártól. A kincstári telep lecsapolási rendszere a. "Keresztúr-verbászi Lecsapoló Társulat" érdekeltségébe tartozik, míg a Krigner és Machmer telep a "Jegricska Felső Lecsapoló Társulatok" érdekeltségébe van utalva. A rizstelepek ezeknek a lecsapoló társulatoknak magasabb évi járulékot fizetnek, mint a többi, ugyanabba a társulatba tartozók.
A termelt magyar rizs a "Carolin melon" fajtához tartozik s hosszas tapasztalat alapján, a mi talaj- és éghajlati viszonyaink között, ez a fajta bizonyult legmegfelelőbbnek a termelésre. A termelési eljárás ismertetése e sorokon kívül eső lévén, csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a rizs forgókba van beosztva, a rizs után kendert, gabonát, takarmányt s más keresk. növényt is termelnek.
A nyers rizst szövetkezeti úton, saját malmokban dolgozzák fel s a "Rizstermelők Szövetkezete" (Budapest, Thonet-udvar) értékesíti. A magyar rizs sokkal jobb, táplálóbb, fehérnyében gazdagabb, mint az olasz vagy bármely más termelésű rizs.
Kender.
A Bácskának másik nagyfontosságú speczialitása a kender-termelés, mely közel 4000 kat. holdat foglal el s normális termés esetén a 160.000 métermázsát meghaladja a nyers kender. E mennyiségnek mintegy kétharmadát a kikészítő gyárak métermázsánként 4-4 1/2 koronányi árban váltják be, míg egyharmadát, közvetetlenül a termelők dolgozzák fel. A kendertermeléssel leginkább a következő községek foglalkoznak: Szépliget, Szilbács, Dunacséb, Pinczéd, Paripás, Bácsújfalu, Bácstóváros, Szilberek, Veprőd; Doroszló, Militics, Bácsszentiván, Apatin, Szentfülöp, Bácsordas, Petrőcz és Palánka. A feldolgozott kender világkereskedelmi árú s az egész világon kiváló keresletnek örvend.
Czukorrépa.
A czukorrépa termelésével évekkel ezelőtt tett kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy a gazdag bácskai talajban sokkal tekintélyesebb czukortartalmú répa termelhető, mint azt eleinte az emberek gondolták volna. Az eszéki, mezőhegyesi, hatvani és más czukorgyárak ösztönözik is a gazdákat e termelési ág felkarolására, de a munkáskéz hiánya miatt vállalkozni erre senki sem akar, mivel a gazda ki van téve a félrevezetett munkások határt nem ismerő követeléseinek. De másrészt be kell azt is vallani, hogy a magyar mezőgazdasági munkás ilyen érzékenyebb termény mívelésére nem is alkalmas. Ez a főoka a czukorrépatermelés mellőzésének.
Luczerna.
Takarmányneműek közül a luczerna (melyet itt tévesen herének neveznek) van legjobban elterjedve, minthogy a vármegye talaja kiválóan kedvező a mélyen gyökerező luczerna mívelésére. A humusban gazdag, sok helyt öles, sőt még ennél is mélyebb fekete altalajrétegben rendkívül buján tenyészik. Ha csak kissé kedvező az időjárás, a 4-6-szori kaszálás nem ritkaság. Mély gyökérzetével a kellő nedvességet biztosítván magának, a gyakori szárazságot egyetlen takarmány-397növény sem tűri ilyen jól, mint a luczerna; épen ezért 76,597 holdnyi területen folyik a termelése.
Lóhere.
A lóhere termelése jelentéktelen, mindamellett a Tisza árterében s egyéb lapályos helyeken szívesen vetik búzával, hogy a következő évben az első gyapját takarmánynak, a másodikat magnak hagyhassák meg; így igen szépen honorálja a gazda fáradozását.
Takarmányrépa.
A takarmányrépát különösen azóta karolták fel a kisgazdák, mióta a tej szövetkezetek elterjedése akkora lendületet vett, minőről előzőleg álmodni sem mertek, mert hisz a magyar paraszt a takarmány-termeléstől irtózik.
Jól sikerül még a vármegye minden pontján a zabos bükköny termelése is. A mohar, köles, sűrűtengeri, (csalamádé) nélkülözhetetlen takarmányok.
Az állattenyésztés.
Lótenyésztés.
Lótenyésztés.
Az állattenyésztés Bács-Bodrog vármegyében meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, egészen a legújabb időkig, nem tekintve egyes nagybirtokosok és néhány középbirtokos tenyésztését. A tenyésztés főtényezője a nép, annak pedig a múltben fogalma sem volt az okszerű állattenyésztésről s a takarmánytermelésről, most azonban, miután a közlegelők feltörettek, a nyomorúság kényszeríti a kisgazdát, hogy takarmányt is termeljen s ezt a takarmányt lehetőleg hasznosan értékesítse s itt segít a népnek az állam, a lótenyésztés terén, az állami ménekkel. A kincstári fedező-mének felkeltették a közönség figyelmét és érdeklődését az okszerű lótenyésztés iránt és noha a mének megválasztása és beosztása nem mindig felelt meg a meglevő kancza-anyagnak, mégis az állami fedező-mének adták a lendületet a czéltudatos lótenyésztéshez. Nem csekély akadálya a vármegyei lótenyésztésnek, hogy igen érezhető az olyan legelők hiánya, a hol a fiatal állat nemcsak megfelelő táplálékot talál, hanem elegendő területet is, hogy magát kifuthassa, s izmait fejleszthesse. E kérdéssel már sokszor foglalkoztak, de még mindig eredmény nélkül s a mai változó gazdasági viszonyok mellett a kilátások meglehetősen kedvezőtlenek.
Nem így áll a dolog a nagy- és középbirtokosok lótenyésztését illetőleg; itt még ma is nagy területek állanak rendelkezésre, s a lóállomány méltó arra, hogy Bácskának első helyet vívjon ki a lótenyésztés terén.
A mi a lófajtákat illeti, az angol vér lett a győztes, a mennyiben mind telivérben, mind félvérben, kevés kivétellel, ezt a fajtát tenyésztik. A Furiso, Nonius és az angol félvér az állományban az első helyet foglalja el. Ama tenyésztési kísérletekről, a melyekben a legkülönfélébb fajtákat összekeverik, itt természetesen szó sem lehet, meg kell azonban említeni, hogy a hidegvérű ló tenyésztésére nem egy helyen komoly kísérlet folyik, sőt a gazdasági viszonyok erősen késztetik a gazdákat az ökör munkájának mellőzésére s ennek helyét a hidegebb vérű félvérek foglalják el.
A vármegye nevezetesebb ménesei közül első helyen említendő a kisszállási, uradalom ménese, melyet báró Orczy Lőrincz 1800 táján arabs vérű kanczákkal alapított. A ménes számára 2100 kat. hold terület van fenntartva, az anyakanczákat a gazdasági fogatokban használják. Az uradalom jelenlegi lóállománya igás és tisztiló 105, ménesbeli csikó 85, összesen 190 darab, csikók csakis az igás kanczák után neveltetnek. Az Orczy-féle híres ménes utódai Shagya, Bürger, Nonius állami bérménekkel, majd Pierrot nevű telivér, utóbb Ostréger bérménnel fedeztettek s ezek eredményezték a jelenlegi nagytestű és erős csontozatú lovakat. A csikókat részben a létszám pótlására használják, nagyobb része 3 1/2 éves korban teljesen idomíttatlanul kerül eladásra. Az ezekért darabonként elért átlagár 7-800 kor., idomított 5-6 éves kocsilovak azonban páronként 2000, 3000, 4000, sőt 4800 koronáért is keltek már el.
Gróf Chotek Rezső pusztairmovai ménesét gr. Brunszwick József alapította 1806-ban Pusztaalpáron, a vidéken összevásárolt kanczákból.
1830-ig Noniusok fedeztek, 1845-ben angol telivér került a ménesbe s azóta ez a vér szerepel a jelleg fentartójaként. A kanczaállományban a pejszín az uralkodó, középnagyságú angol félvér-jelleg mellett. Megjegyzendő, hogy angol telivér-kanczák is szerepelnek a tenyésztésben, sőt 10-15 kanczát 1895-től 1900-ig Cupid amerikai ügető mén is fedezett. Az anyakanczák rendes létszáma 60-70 között váltakozik. A ménes igen jó és erős gazdasági, hámos és hátaslovakat szolgáltat. A ménes legelő-területe 95 kat. hold.
Vojnits Simonnak, a hírneves szarvasmarha-tenyésztőnek zobnaticzai ménese már 1779-ben szerepelt, s a tulajdonosnak akkor élő dédapja arabs jellegű 398szilaj ménesével már akkoriban magára vonta kortársai figyelmét. 1863-75-ig 3 czinderi fajtájú mén szerepelt a törzs átalakításában, azóta Oakball angol félvér, Furioso, Kisbéröcscse, Vihar s ismét Kisbéröcscse voltak a ménestörzs fenntartói és javítói. Az anyakanczák létszáma 45-50 körül mozog s az egész lóállomány 100-120 darab szokott lenni. Az anyakanczák nagyobb része heverő, 10-12 darab, pedig, a szelídebbek közül, gazdasági igás fogatokban jár. A ménes jó hírnevét Vojnits Simon törhetlen energiájával s kiváló gazdai tehetségével maga emelte arra a fokra, a melyen ma áll. Az ország elsőrendű lóanyaga a zobnaticzai ménesből kerül ki. Tenyésztési czél nemes hátas és hámos lovak előállítása. A lovakat rendszerint az istállóból viszik el, a selejtesebbek 800-1000 kor. közötti áron kelnek el.
Van még több kisebb-nagyobb jelentőségű ménes a vármegyében, p. o. báró Rédl Lajos rasztinai ménese, báró Rédl Béla kelebiai ménese, a Dungyerszky család, a Fernbach család, a Lelbach család ménese, Törley Gyula zobnaticzai ménére, a Siskovits Tamás-féle ménes báró Vojnits István birtokában és a Vojnits családé, mind katonai és gazdasági czélokra való tenyésztéssel.
Lóállomány a vármegyében: mén, kancza, herélt és csikó együttvéve, az 1908. évi adatok alapján, 117,303 drb.
Hogy a lótenyésztés Bácskában ily magas fokon áll, az az uradalmak és középbirtokosok jó példájának s áldozatkészségének köszönhető, kik a kisgazdák lótenyésztéséhez értékes ménjeiket hozzáférhetőkké tették, azonkívül a bajai állami méntelep-osztály 1908-ban 54 községben tartott fenn fedeztetési állomást. Itt fedezett 9 angol telivér, 75 angol fajta, 37 Nonius, 17 Gidrán mén. Ezeken kívül engedélyezett magánmének is vannak használatban.
A lótenyésztés legjobban díszlik a kulai és óbecsei járásokban. A külföldi kivitel leginkább e két járásból történik és pedig nagyobbrészt hintó-lovakat exportálnak, de azért a katonai lovak szükséglete is jelentékeny fedezetet nyer a vármegye területén.
A palánkai járás Dunabökény községében az államkincstár "méncsikó nevelő"-telepet tart fönn, melyben körülbelül 300 darab méncsikót nevelnek; ezeket minden évben osztályozzák, az alkalmasokat szétosztják az állami méntelepekre, az alkalmatlanokat az osztályozás után kiheréltetik. Ez utóbbiakat pótlovaknak viszik a katonasághoz, az erre alkalmatlanokat pedig eladják.
Mint lótenyésztők, általánosságban első helyen állanak a németek s velök egy színvonalon a magyarok, azután következnek a szerbek és végül a bunyeváczok. Utóbbiak között azonban igen tekintélyes számban vannak nagyon értelmes lótenyésztők is s míg a német gazdák a nehezebb lovak tenyésztésére igyekeznek, addig a többiek a könnyebbfajta lovak felé hajlanak.
Ismételten hangsúlyozni kell azonban, hogy a csikó-kifutók, ú. n. csikókertek hiányán kívül, felettébb rossz tulajdonságuk a lónevelő gazdáknak az, hogy bűzös, szűk és egészségtelen istállókban nevelik a lovat, szóval, igen sok helyen a lónevelésnek a rossz istállózás az egyik kerékkötője.
A lótenyésztés mai helyzete tehát Bácskában eléggé magas színvonalú; de meg kell említeni a valódi okot, mely ezt előidézi. A vagyonos osztálynak úgyszólván fényűzése a lótenyésztés, a mely ma nem jövedelmi forrás a vármegyében. Nem is lehet az, mikor az állam a remondákért csak 600-700 koronát fizet. Hiszen ezzel a takarmány ára sem térül vissza a gazdának, hát még a koczkázat, a befektetett tőke. A vagyonos kisgazda, a középbirtokos azért tenyészti a lovat, mert az neki örömet, élvezetet okoz, de jövedelmet utána nem lát.
A szarvasmarhatenyésztés.
A szarvasmarha-tenyésztés a vármegyében elég jelentékeny, bár a közlegelőket felosztották s ámbár a takarmánytermelés iránt a bácskai kisgazdák, különösen a fehér marhát illetőleg, meglehetősen érzéketlenek. Az 1908. évi összeírás szerint magyar erdélyi fajta bika, tehén, üsző volt a vármegyében 112,550 darab; pirostarka bika, tehén, üsző 54,137 darab; egyéb tarka marha volt 25.728, ökör és bivaly 3642, összesen 194.057.
A déli Bácskában, az ú. n. Sajkás-kerületben, a hol még vannak fel nem törhető rétek, legelők, magyarfajta fehér marhát tenyésztenek, de ott, hol a búza, szalma, polyva, tengeriszár az egyetlen takarmánya a gazdának, mert közlegelőit feltörték - ott bizony a szarvasmarha-tenyésztés siralmas lábon áll.
A magyar erdélyi szarvasmarha tipikus alakjában, jólgondozottságában és az okszerű tenyésztés legértékeseb formáiban Vojnits Simon hírneves zobnaticzai 399gúlyájában látható. Az 1870-es évektől kezdve, az ország állattenyésztől valóságos elragadtatással beszéltek a kiválóan fejlett tenyészetről, szokatlan nagy számú s általában remek állatjairól. Egyik szarvasmarha-kiállításról úgy, mint a másikról, folyton a Vojnits Simon remek marhái nyerték el a díjakat. A gúlyabeli állomány rendszerint 180-200 darab, ebből 60 darab anyaállat, a legtökéletesebb példányai a magyar tehénnek, 15-20 darab bika, a többi fiatal és növendék-állat. A bikák után a kereslet igen nagy; a legelőkelőbb uradalmak, a herczegprímás, herczeg Schaumburg-Lippe, gróf Wenkheim Frigyes, Szabadka és más vármegyei községek, városok, innen szerzik be szükségleteiket.
Megemlítendők még a vármegyében levő nevezetesebb magyar gulyák közül a kisszállási uradalom, a báró Rédl-féle risztinai uradalom, Törley Gyula zobnaticzai és a kalocsai érseki uradalom gulyái; sajnos, a nyugati marha tenyésztésére mindinkább előtérbe lépnek a gazdasági körülmények, mik alatt mindig az istállózást értjük, a mit a közlegelők eke alá vétele idéz elő. A Bácska állattenyésztését erősen befolyásolja az időjárás is. Az évek óta tartó szárazság ezen a külömben is aszályos Alföldön felettébb megnehezíti a takarmány-termelést; különösen a két utóbbi száraz év érzékeny nyomokat hagyott maga után, mert a legelők kisültek, a takarmány elszáradt s az állatok nem fejlődtek.
A nyugati marhákat főleg azóta tenyésztik fokozattabb mértékben, mióta a tejszövetkezetek oly szép lendületnek indultak a vármegyében, hogy Szabadkán vajtermelési központot kellett alapítani, a mely a vajat nagy tömegben s egyöntetű minőségben szállítja külföldre.
De kényszerítve is volt az értelmes és számítani tudó kisgazda a pirostarka, bonyhádi marha beszerzésére azért is, mert a közlegelők felosztása következtében ma már csakis istállón lehet nevelni az állatokat, ezek pedig az istállózást gyorsabb fejlődésükkel és nagyobb tömegű hústermelésükkel sokkal jobban meghálálják, mint a fehér marha. A nyugati marha térhódítását eléggé illusztrálja a szabadkai vajtermelési központ következő kimutatása:
Tejszín-szállító volt 1908 folyamán 33, melyből szövetkezet 27, magánvállalkozó pedig 6. Vajat szállított a központba 10 szövetkezet s 15 magán-vállalkozó. Beszállítottak tejszínt 354,166 kilót, melyből 145,638 kg vaj lett. Vajszállító szövetkezet beküldött 95,177 kg. vajat, összes vajtermelése volt tehát a szabadkai központnak 240,815 kg. Emez óriási vajtömegnek az előállításához szükséges volt 5.779,500 liter tej, s ebből a vajból vámkülföldre ment 59,314, kg. Ausztriába és Boszniába 64,182 kg, belföldön értékesítettek 117,319 kg-ot. Termeltek ezenkívül 50,568 kg caseint is.
A sertéstenyésztés.
Bács-Bodrog vármegye lévén a tengeri termelés-eldorádója, a sertéstenyésztés, mely ezzel a termelvénynyel összefüggésben áll, szintén nagyméretű a Bácskában. A sertéshízlalás minden valamire való városban vagy faluban, mely közel volt a vasúthoz, jelentékeny kereseti forrása volt a gazdáknak; a sertésvész fellépése azonban mérhetetlen károkat okozott, számtalan exisztencziát tett tönkre s még ma is csak félve mernek a hízlalásra vállalkozni.
A bácskai sertéstenyésztésnél egyedül és első sorban a mangalicza-sertés jöhet komolyan szóba, ez a hírneves zsírsertés, a mely európai hírre vergődött a világpiaczokon. Mióta azonban a nyugati marhatenyésztés és az ezzel szoros kapcsolatban levő tejtermelés előtérbe lépett, azóta a hússertés tenyésztése is kezd lábra kapni, mert ez az állatfajta éppen úgy bírja az istállózást, mint a nyugati szarvasmarha, és a tejhulladékot is jól értékesíti. E két fajta állatnak, t. i. a bonyhádi marhának és a yorkshirei sertésnek behozatalát s a vármegyében való elterjesztését a földmívelésügyi minisztérium támogatása tette lehetővé, sőt, hogy a hússertés kivitelét biztosítsa, a Szabadkán alakult sertéshús-kiviteli részvénytársaságot tekintélyes összeggel szubvenczionálja is. Sajnos azonban, hogy annyi hússertést az egész országban nem tudnak produkálni, a mennyit ez a részvénytársaság maga tudna feldolgozni; nem is ragaszkodik most már az ú. n. angol sertésekhez s összevásárol már mindenféle hízott sertést.
A sertésállomány az 1908. évben, a magyar királyi állattenyésztési felügyelőség adatai szerint 326,160 db. volt.
A juhtenyésztés.
A juhtenyésztés ügye ugyanazon az alapon áll, mint a magyar erdélyi fehérmarha gulyabeli tenyésztése. A mérhetetlen legelőket eke hasogatja s a juhászat évről-évre csökkenést mutat; juhokat ugyan most is tartanak, mutatja a múlt évi hivatalos statisztika, mely szerint a juhok száma 241,457 volt, 400ezek azomban nagyobbára magyar fésűs és raczka juhok, melyek a legelőt elég jól értékesítik. Vannak azonban húsjuhok is, ezeknek feladata a vetett legelők kihasználása, s nagyobb tömegű hús és gyapjú előállítása.
Baromfitenyésztés.
A köznép baromfitenyésztését méltatni csak úgy lehet, ha tudjuk és látjuk a forgalmat, mit az előidéz. Ez pedig határozottan nagyszabású. Szabadkán a Hartmann és Konnen czég külföldi exportjával milliókra menő összeget juttat a kisemberek kezei közé. Halason, Újvidéken, Baján, Zentán a virágzó baromfikivitel mind azt bizonyítja, hogy a baromfitenyésztés jól meg van alapozva. A földmívelésügyi minisztérium gondoskodásából a nemes apaállatok kiosztása annyira nyomot hagyott a köztenyésztésben, hogy ma már a tanyai kisgazdák baromfi-állományában a Plymouth, Langsham, Orpington, valamint a ludaknál az emdeni, a kacsáknál a pekingi jelleg gyönyörűen felismerhető a test nagyságában és egyöntetüségében.
Állategészségügy.
Az állategészségügy ellenőrzését illetőleg a vármegyében kívánni való alig lehet. Oly pontosan van az szervezve és oly lelkiismeretes pontosságggal van az végrehajtva, hogy e tekintetben a Bácska mintaképül szolgálhat. A vármegye területén (Zombor, Szabadka, Újvidék, Baja thjf. városok kivételével) egy törvényhatósági m. kir. állatorvos, 13 járási m. kir. állatorvos s egy városi m. kir. állatorvos végzi az állategészségrendőri szolgálatot, ezenkívül 45 kör- és községi állatorvos látja el a helyhatósági teendőket, továbbá 3 magán-állatorvos folytat állatorvosi gyakorlatot.
Járványos betegség volt a vármegyében a sertésvész és a baromfi-kolera.
A sertésvész okozta pusztítás évenként 90,000 korona, az orbáncz és egyéb kór 15,000 korona nemzeti vagyonveszteséget okozott. A sertésorbáncz ellen a védőojtás, részben a rapidhatású szérum is hathatós segedelemnek bizonyult; a sertésvész ellen azonban biztos védekezési eszközünk nincs s így ezt csak a törvényes védekezési eszközökkel korlátozhatjuk.
A sertésvész óriási veszedelmét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a vész fellépése óta az állományban 25 százaléknyi csökkenés mutatkozik.
Halászat.
A vármegye közgazdasági életében a halászat mindenkor igen fontos tényező volt, mert a hal mint táplálék, a halászat pedig mint foglalkozás jelentős szerepű volt a lakosság életében. A múlthoz képest sok minden megváltozott. A Duna és Tisza elnéptelenedése önmagában is nagyban apasztotta a halállományt. Ehhez járult, hogy a hajdani ártereket lassanként az e végből alakult ármentesítő társulatok, a különféle mocsarakat és tavakat pedig a hatalmas csatorna-hálózatok lecsapolták. A vizek csökkenésével természetszerűleg élénkült a halkereslet s az ember annál erősebben vetette magát utána annak, a mi megmaradt. Rendszerré vált a legkíméletlenebb halfogás s így bizony nem csuda, ha a silányfajta halakért is olyan árat követelnek és fizetnek ma, a minőt annak idején a legértékesebb tokfélékért sem adtak.
Érthető tehát a természetes halászat hanyatlása s hogy ezzel együtt mindjobban előtérbe lépett a mesterséges halászat. Mielőtt azonban erről részletesebben szólnánk, lássuk mi történt amannak megmentése érdekében. Tudvalevőleg ez iránt a halászatról szóló 1888. XIX. t.-cz. rendelkezik. E törvény végrehajtása érdekében a halászati jogtulajdonosokat halászati társulatokká szervezték. A vármegyében eddig öt ilyen társulatot szerveztek. E társulatok között, vizeik gondozása tekintetében, legsikeresebben tevékenykedik a "Torontál-bácsi Halászati Társulat", a mely annak benépesítése érdekében nagyobb fiasító telepet állított s az ott nevelt hal-ivadékkal rendszeresen halasít. Tevékenységének hasznosságát eléggé jellemzi az a körülmény, hogy az alig 600 kat. hold vízterületéért 23.555 korona évi bért élvez. Hasonló buzgóságú a Ferencz-csatornai érdekeltek társulata is. Nagy hátrány itt a gőzvontatás, mely a halakat túlságosan zavarva, azok fejlődését akadályozza.
A többi társulatoknál a halasítás és az őrzés tekintetében sok a kívánni való, de remélhetőleg az állapotok ott is konszolidálódnak, ha a Dunának a Dráva és Tisza közötti szakasza is rendszeres mívelés alá kerül.
Mesterséges halászat.
Mesterséges halászat részint meglevő, részint újonnan teremtett tavakban folyik. A természetes tavak közül első helyen a palicsi tó említendő, melyet szakszerüen gondoznak. 1894-95 telén a halak mind kipusztultak belőle; azután kezdték rendszeresen népesíteni. A haladás szembeötlő. 1899-ben a fogásnak csak alig 4%-a ponty s 96% sokkal értéktelenebb kárász, keszeg, stb. 1904-ben 401a ponty már 60%-nál több a kifogott állományban. Ennek megfelelőleg a jövetlelem 30,056 kor.-ról 51,865 kor.-ra emelkedett, a mit annak kell tulajdonítani, hogy a halasítással az anyag minősége javult.
Rendszeres halgazdaságot folytatnak Újsziváczon és Regőczén. Amott a Ferencz-csatorna bérlő-társaság 97 kat. holdat, az utóbbi helyen pedig Lollock Alajos 70 holdat rendezett be tógazdaságnak. Az itt kínálkozó kedvező eredmények hatása alatt más helyen is folynak tárgyalások efféle telepek megteremtésére. Így Szabadkán, a Kőrösér völgyében, legközelebb 324 kat. holdon tervezett tógazdaság kerül kivitel alá, nem szólva ama kisebb telepekről, a melyek már is kiépültek, vagy építés alatt állanak. Mindez legjobb bizonyítéka annak, hogy a nép igyekszik ezt a gazdasági ágat a maga javára gyümölcsöztetni.
Mint igen érdekes halászati területet, röviden ismertetni kell a vajszkabogyáni uradalom berovai halászatát. Az uradalmi halászterület Bogyán község határának árterületében fekszik; a szomszédos területekkel együtt ez a haltenyésztésre kiválóan alkalmas dunai ártér 30.000 kat. hold, melyből 9000 hold gróf Széchenyi Emilé, 13,000 hold a szerb patriárkáé és 8000 hold a novoszellói uradalomé. Az egész terület erdős, nádas, mocsaras, legelő, tehát kitünő hal ivó-szaporító terület.
Mikor az erdőkben alacsony a vízállás, őz, szarvas, róka, fáczán, szalonka, bőven található benne. Magasabb vízállás idején a vízi szárnyasok milliói lepik el a halas területet, s ilyenkor valóságos hajtó-vadászatot rendeznek a halakra, melyeket egy legmélyebb, de hálóval elkerített központra terelnek a száz számra ladikkal közlekedő hajtók. Szeptemberben kezdődik a tulajdonképem halászat, az ú. n. "Kalugyer" barán s ennek hozzátartozóin, mikor a vízállás már alacsonyodik. Itt csak nagy háló dolgozik s ez a halászat tart tavaszig. A halászat tiszta jövedelme, tíz évi átlagban, 34.000 koronának felel meg.
A selyem-tenyésztés.
A selyemhernyó-tenyésztés terén Bács-Bodrog vármegye az első helyet foglalja el s e tekintetben az elismerés koszorúját Bezerédj Pál orsz. selyemtenyésztési min. meghatalmazottnak egy egész vármegye hálája kíséretében nyújtjuk át.
A mellett, hogy ez új iparág meghonosításával a külföld hasonterményeit mellőzhetjük, nagy megnyugtatásul szolgál az, hogy milliókra menő összeg jut a legszegényebb néposztály kezei közé.
Az 1907. év folyamán 128 községben 21,406 termelő család foglalkozott a selyemhernyó termelésével. Termelés eredménye ez évben 433,775 kg. selyemgubó; gubó-beváltási árúl kifizettek az egész vármegyében 880,945 koronát; átlag egy termelőre 41 korona 15 fillér esett. Legnagyobb keresete volt egy bezdáni kis termelőnek, Schneiderbeck Ferencznek, a ki 179 koronát kapott; legtöbbet kapott Parrag község lakossága, 106,459 koronát. Ószivácz község 101.005 koronát. Szenttamás község 87,155 koronát. A selyemtenyésztés ügyét Bezerédj Pál 1880-ban vette kezei közé s ez időtől kezdve, az 1907. év végéig, a vármegyében selyemtenyésztési kereset czímén kifizettek 22.910,371 koronát. Szédületes összeg, ha tudjuk, hogy itt minden fillér reális alapon keletkezett s nem szerepel sem államsegély, sem támogatás czímén egy fillér sem.
Méhészet.
A méhészet jelentőségében sokat veszített azzal, hogy a réteket, legelőket feltörték és az erdőket nagyrészben kiirtották s eke alá vették. Jelentékenyebb tenyésztő a vármegyében alig akad, ámbár tagadhatatlan, hogy alig van község, melyben több-kevesebb kaptárral dolgozó méhész ne szerepelne.
*
Szőlőtermelés.
A vármegye egyes dombos-partos vidékein a filloxera pusztítása előtti időkben, eléggé élénk szőlőtermelésről beszélhettek eleink; azóta azonban, mióta a filloxera és peronoszpóra fellépett, a szőlő csakhamar teljes mértékben a homokokra húzódott. A megmaradt kötött talajú szőlőkben amerikai alanyon történik a termelés vagy szénkénegezéssel gyérítik a filloxerát. Nagyobb jelentősége e szőlőtermelésnek alig van, legfeljebb a házifogyasztásra való itallal látja el termelőjét. Sokkal nagyobb jelentőségüek azonban a homoki szőlők.
Ama végzetes csapás, mit filloxera néven ismer a világ, a vármegyei gazdasági egyesület akkori elnökének, Schmausz Endre alispán s későbbi főispánnak buzgólkodása által, a homokterületekre valóságos áldást hozóvá változott. Az addig haszontalannak tartott homok, valóságos aranyat termő kincsesbánya 402lett, miután a lelkes alispán, Miklós Gyula borászati kormánybiztossal s Rombay Dezső akkori ügybuzgó gazdasági egyesületi titkárral, beutazta a vármegye éjszaki homokos vidékét s lelkesítő beszédével meggyőzte a népet, hogy a homokon sok és jó bort és gyümölcsöt is lehet termelni.
Ekkor vette kezdetét a homoki szőlők okszerű telepítése s az eredmény, mit rövid egy-két évtized megmutatott, az, hogy ma már a homokterületek ára sokkalta magasabb, mint némely helyen a kövér búzatermő bácskai földeké.
A vármegye legnagyobb homokterülete Szabadka határánál kezdődik, hol egymagában a szabadkai határban több mint 6645 k. hold van szőlővel beültetve. Nagy fontosságú szőlőtermelő empóriumok a homokon továbbá a bácsalmási, bajai, és a jánoshalmi telepítések, hol ezer meg ezer hold homok került így gazdagon jutalmazó kultúra alá.
Sok érdeme van e kultúrában a bajai gyümölcsészeti egyesületnek is, de hogy a homokon oly gyorsan és aránylag annyi szakszerűséggel elszaporodtak a szőlők, az a vármegyei gazdasági egyesületnek s akkori vezetőinek dicsősége.
Ezek a most már okszerű módon kezelt szőlők részben csemege-szőlők, részben bortermelésre vannak alapítva. A csemege-szőlők termelését különösen ott karolták fel nagyobb mértékben, a hol a vasút könnyen megközelíthető. Itt óriási módon fejlődésnek is indult az üzleti forgalom.
A homoki borszőlők, melyek most már fajtisztán vannak ültetve, igen jó minőségű bort adnak s a kereskedelemben jól értékesíthetők. Különösen azóta, mióta az olasz bor beözönlése megszünt. Régebben az édeskés, zamatos homoki borokért Ausztria kereskedői versenyeztek, legkivált olyankor, midőn az ausztriai szőlők nem értek be, s vad, savanyú borainak összeházasítására a homoki magyar, édeskés, savban szegény borokra nagy szükség volt. A borkereskedelem is különösen kedveli a jó homoki borokat, mert azokkal az okszerű borkezelés minden tekintetben jutalmazó.
A nemzetközi borkereskedelem igényeinek megfelelőleg a termelt bor ma már csaknem teljes mértékben fehér, illetőleg tengerzöld színű. Ezt a színt keresi a borkereskedő s az ilyen "zöld" színű borért szívesen fizet magasabb árakat is.
Vörös bort termő fajtákat ma már csak elvétve ültetnek; ha ültetnek is, inkább házifogyasztásra, mint üzleti czélokra, mert a vörös bor-termelés alapját alkotó kadarka-szőlő nem minden évben fejleszti ki festőanyag tartalmát s így a kívánt sötétvörös szín sem érhető el teljes biztossággal.
Segítségére siettek eddig a termelők a nagy burgundi, az oporto s némely festőanyag tartalmú szőlők ápolásával, de meggyőződtek arról, hogy a vörösbor jutalmazó termelése nem az alföldi homokra való, azt meg kell hagyni a hírneves hegyeknek, Eger, Visonta, Szekszárd szőleinek.
A világos vörösbor, közönségesen siller, csak helyi ízlésnek felelvén meg, annak üzleti termelése további méltatást nem igényel.
Nagy hátránya az alföldi bortermelésnek, különösen és elsősorban a homoki szőlőtermelésnek, hogy itt az Alföldön, a talaj vízmagassága miatt, megfelelő pinczéket építeni nem lehet; magasabb fekvésekben azonban, a hol jó pinczékkel rendelkezik a termelő, a borkezelés okszerűsége előtt, az elismeréssel fukarkodni nem szabad; viszont azt is be kell vallani, hogy a termelés zömét alkotó kisgazdák a must okszerű kezeléséről hallani sem akarnak, erjesztő kamaráik, hol a hűvös időben meleget tarthatnának - nincsenek. Sok kisgazdának hordója, sőt helyisége sincs elegendő s így szüretkor a borkereskedő tetszés szerinti árakon szerzi össze a parasztborokat, miket a műveltebb termelők boraival összeházasít. Ez az árat gyakran igen lenyomja.
A homokon leginkább elterjedt szőlőfajták közül megemlítendők a kövi dinka, kadarka, olasz rizling, szlankamenka, magyarka, mustos fehér, fehér bakar, ezerjó, szerémi zöld, veltelini piros, mézes fehér, rakszőlő, melyek tömegtermelésre különösen alkalmasak, és leginkább el vannak terjedve.
A csemege-szőlők között első helyen áll a francia származású piros és fehér gyöngyszőlő, chasselas, rouge és blanc s ennek számtalan változata, továbbá a különféle muskotályok s a télire kiválóan alkalmas magyar kecskecsecsű szőlő, a kalabriai fehér stb.
A csemegeszőlő-kereskedelem évről-évre nagyobb arányokat ölt, bár az árak, az 1880-90-es évek áraihoz viszonyítva, néhol 50%-kal is csökkentek. Legtöbbet szállítanak Budapestre, de Bécs, Prága, Berlin, Doroszló piaczain is szívesen 405látják a homoki csemegeszőlőt, annyira, hogy e városokból eljön a vevő a helyszínére s ott ő csomagolja be a szőlőt, úgy küldi üzlettársának a piaczokra.
100 négyes ökörfogat szántás alatt a Dunagyerszky-féle bácsi gazdaságban.
Jeges, öt éves magyar bika a rasztinai uradalomban.
Tenyészbikák a kisszállási uradalomban.
A filloxera-vész felléptével a bor-árak tetemesen megnövekedtek: a szabadkai mustért szívesen fizettek az 1880-92-es években 21-22 frtot, minek e sorok írója szemtanúja is volt. E magas borárak - majd később az olasz bor beözönlése - kecsegtető reménységet nyújtottak a borhamisítóknak s ekkor még a homoki borokat is hamisították.
A szerencsétlen olasz borvámklauzula, kapcsolatban a nyomában felburjánzott borhamisítással, ha válságba nem sodorta is a homoki bortermelőket, de sokat ártott nekik, mert az árakat hihetetlen mértékben lenyomta. A bortörvény, a borellenőrzésnek a nevetségességig menő naiv módszerével, nem sokat lendített e bajon, mert a bor-ellenőrző-bizottságok mitsem értek, de a hatóságok és egyesek ébersége némileg még is csökkentették a bor hamisítását. Nem szüntették ugyan meg, mert hiszen az ú. n. borellenőrzést a végletekig fejleszteni nem lehetett. A borhamisítót a pinczében még meg lehetett csípni, de a kocsmáros söntésében már bajosabb dolog volt.
Szóval, ekkor élte a borhamisítás legvirágzóbb korszakát s közszájon forgott, hogy tiszta bort kapni kocsmákban nem lehetett. El is jutottunk oda, hogy a borhamisítás miatt a módosabbak többé nem bort, hanem sört, a szegényebb osztály pedig pálinkát ivott. Remény van azonban arra nézve, hogy a borital-adó leszállításával, illetőleg eltörlésével, visszatérnek a sör- és pálinka-ivók a tiszta egészséges borhoz, a miben kezünkre játszik Ausztria az ő bortörvényével, melyhez hasonlót a mi kormányunknak is kötelessége volt életbeléptetni.
Gyümölcstermelés.
Bács-Bodrog vármegye gyümölcstermelése meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Az újabb időben azonban, midőn az okszerű homoki szőlőtelepítés kezdetét vette, a gyümölcstermelés is mindinkább fellendült; sajnos azonban, hogy míg a múltban tele rakták a szőlőket gyümölcsfákkal, most a szőlőtáblákat veszik körül gyümölcsfákkal.
Gazdaságilag jelentékenynek nevezhető gyümölcstelepítés a vármegyében alig van. Jelentősebb hírneve van a szabadkai szercsika és a jankováczi (most Jánoshalma) jeges almának. Az almatermelésnek a nagy hőség és az almamoly (férgesedés) a legnagyobb akadálya, hasonlóan a körte termelését is ezek a bajok teszik csaknem lehetetlenné. Szilva-, cseresznye-, meggy-termésnek nagyobb jelentősége nincs a vármegyében, - a helyi szükséglet kielégítésére is alig elegendő. A kajszínbaraczk az egyetlen gyümölcs, a melyből kivitelről beszélhetünk, de még messze állunk Kecskeméttől, a termelés mennyiségét tekintve.
Nagyobb szabású minta gyümölcsös-telep a bajai, hol kerti-munkásképző iskola is van; de meg kell említeni még azt is, hogy faiskolája csaknem minden valamirevaló községnek van; különösen kiemelendők a következő helyeken állított s igazán nagyszabású ilyen faiskolák: Magyarkanizsa, Újvidék, Szabadka, Zombor, Baja, Bácsalmás, Zenta, Palics, Óbecse.
A gyümölcstermelés általános hibája, hasonlóan a szőlőtermeléshez, hogy a termelők egész vidéket uraló fajtákat nem termelnek, hanem kiki azon iparkodik, hogy 20-30 fajta almája, körtéje legyen, s valóságos ritkaság, ha a kis termelőnél 2-3 mm egyfajta alma található. Nagyon természetes, hogy ily viszonyok között kereskedelmi üzlet nem fejlődhetik ki. Szabadkán tekintélyes szerepe volna a szercsika-almának, Jánoshalmán a jeges almának. Ha az egész város, község, csak ezt a két fajtát termelné, akkor ezzel oda vonzanák az üzletembereket, míg így a piaczon csak a kofák uralkodnak.
Gazdasági egyesület.
A vármegyei gazdasági egyesület alakulásának ideje a múlt század hatvanas éveire esik, a midőn az elnyomatás kora vége felé közeledett. A megalakult gazd. egyesület a nemzeti sérelmek mellett, sőt annak ellenére is, már a kezdet kezdetén hasznos tevékenységet fejtett ki. Schmausz Endre elnöksége alatt alakult az adai földmívesiskola, Ada nagyközség akkori két lelkes fiának: Opitz Sándor plébános cz. kanonok és Kelemen János városbíró közreműködésével. Ada nagyközség ugyanis a földmívesiskola czéljára, közvetetten a község alatt, 100 kat. holdnyi területet adott, a mi akkor is megérte a 200.000 koronát. Adott ezenkívül 8000 frt készpénzt is. A földmívesiskola alapkőletétele 1884 május 19-én történt. Igazgatója s az iskola felállítója Szobonya Bertalan volt, ki 14 évig vezette az intézetet.
406Az akkori pénzviszonyok és egyéb mellékkörülmények mérlegelése mellett, a gazd. egyesület tevékenysége oda irányúlt, hogy a talajmívelés tökéletesbítését s a belterjesebb gazdálkodási eljárást a kisgazdákkal megkedveltesse. E czélból a gazd. egyesület a vármegye több pontján, évről-évre más-más vidéken, gazd. gép- és eszköz-kiállítással kapcsolatban, szántás- és ekeversenyeket rendezett. A vármegye különböző pontjain szőlőmetszési és ojtási tanfolyamokat tartatott. A földmívelés, állattenyésztés gyakorlati kérdéseiről népies előadások útján iparkodott a múlt idők mulasztásait pótolni. Évenként nagyobbszabású tanulmányutakat is rendezett, többek között meglátogatván a béllyei, kisszállási, futaki, mezőhegyesi stbbi uradalmakat. Az egyesület érdekes gazdasági szakmunkákat íratott s hivatalos közlönyét megküldi a községi közkönyvtáraknak, földmívelő-kaszinóknak és gazdaköröknek.
Miklós Gyula, az országos borászati kormánybiztos buzdítására a népet a homoki szőlők ültetésére bíztatták, sőt meg is tanították annak okszerű mívelésére. Schmausz Endre után Latinovits Pált, Bács-Bodrog vármegye főispánját nyerték meg az egyesület elnökének.
A Gazdaszövetség.
Az 1903. évben megalakult a "Bács-Bodrog Vármegyei Gazdaszövetség" s működése 1905-ig, tehát három évre terjedt. Elnökei voltak Latinovits Pál főispán és Latinovits Géza. Igazgató Galambos Sándor volt, ki a vármegyében alakult tejszövetkezetek alapítása körül nagy tevékenységet fejtett ki, titkára Inhoff József, pénztárosa Falcione Lajos. A szövetség czélja az volt, hogy a vármegyében a nyugati pirostarka-fajta marha tenyésztését meghonosítsa és ezzel együtt a tejgazdaságot megkedveltesse. A szövetség működése főleg a szabadkai vajközpont megerősítésére szorítkozott. A vármegye akkori főispánja alatt, a vármegyei törvényhatóság, az 1905. év folyamán, a fiazd. egyesületek segélyezésére nagyobb áldozatot hozott és mind a szövetségnek, mind a fiazd. egyesületnek 14-14,000 koronát szavazott meg 10 év tartamára, mely segélyt a megyei pótadókból fizetik.
Az 1905. év deczemberében a két intézmény egybeolvadt és ez időtől fogva kezdődik az egyesület virágzóbb korszaka. Az egyesület vezetősége Zomborban 140.000 korona költséggel szép székházat építetett, mely az újonnan alakult fogyasztási és értékesítési szövetkezetnek is megfelelő helyiséget ad.
Az egyesület továbbra is az állattenyésztés és mezőgazdaság valamennyi termelési ágainak emelését vallja főczéljául. Ma 130 tejszövetkezet és 62 tejcsarnok van a vármegyében. A szarvasmarhatenyésztés előmozdítására évenként négy, díjazással egybekötött kiállítást rendez, melyhez az állam 2000 korona segélylyel járul. Rendez még ezenkívül tejelő-versenyeket is, a tejelőképesség megismerése és fokozása czéljából. A lótenyésztés előmozdítása érdekében ugyancsak minden évben négy helyen díjazást tart, 2000 korona államsegély felhasználásával. Hasonlóképen a lótenyésztés ügyét szolgálják a zombori és szabadkai lóversenyek is, melyeket már régebbi idő óta állandósítottak, úgy hogy az utóbbi években kiadott díjak a 10.000 koronát már jóval fölülhaladják. 1908-ban alakult meg a "Bácskai Ügetőverseny-Egyesület".
A Gazdasági Egyesület községi gazdaköröket is alakít. Az 1908. évi tél folyamán, új alakításaival együtt, gazdaköreinek száma már elérte a 40-et. Ezekben a gazdakörökben a téli hónapok alatt szakférfiak gazdasági előadásokat tartanak, melyeknek czéljaira a földmívelésügyi kormány nagyobb összegű államsegélyt folyósít. E gazdakörök az anyaegyesületnek tulajdonképeni végrehajtó közegei és fiókjai a vármegyei gazd. egyesület fogyasztási és értékesítő szövetkezetének is.
Fogyasztási és értékesítési szövetkezet.
A Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1905-ben alakult meg. A szövetkezetnek Darányi Ignácz miniszter 20.000 kor. államsegélyt helyezett kilátásba, mihelyt a szövetkezet alaptőkéjét ily összegre fel tudja emelni. Az egyesület nagy tevékenységet fejt ki szocziális téren is. A kivándorlás megakadályozása és a népnek a téli hónapokban való foglalkoztatása érdekében háziipari tanfolyamokat és szövetkezeteket alakított. Az 1907 év folyamán vármegyeszerte már több mint 20 háziipari szövetkezet működött. E szövetkeztek istápolására Darányi miniszter 30.000 korona segélyt folyósított.
Az egyesületnek közel 4000 tagja és az elnökségen kívül, állandó tisztikara van. Az ügyvitelt Günther Ferencz ügyvivő-igazgató s a titkári teendőket Inhoff József látják el. Az egyesület jelenlegi elnöksége a következőkből áll: 407elnök Latinovits Pál, társelnök: Törley Gyula, ügyvivő-társelnök: Falcione Lajos, alelnökök: Koczkár Zsigmond, Rácz György várm. közgazdasági előadó és Vojnits István várm. alispán.
A legrégibb és legtevékenyebb gazdakör a zentai. Alakult 1885-ben, Gombos Gábor polgármestersége alatt, Tóth Lajos főgimnáziumi tanár buzgólkodása mellett. Másik tekintélyes és az anyaegyesülettől függetlenül keletkezett gazdakör a szabadkai, mely 1897-ben alakult, Regényi Lajos elnök s Lipszentsits Lázár alelnök fáradozásával.
A vármegyei gazdasági egyesület a szövetkezetek minden fajtáját szaporítja. Eddig 46 gazdakör és számos háziipari és tejszövetkezet alakult a vármegyében, valamennyi a Zomborban székelő anyaegyesület buzgólkodásából. A vármegye eddigi hitelszövetkezetei a következők:
Szövetkezetek.
| Ada | Ada községi hitelszövetkezet | 1898 | 1 | 663 | 1774 | 88700 | 69100 | 88000 | 7300 |
| Apatin | Apatini kosárfonók árúraktár szöv. | 1896 | 1 | 83 | 220 | 22000 | 18400 | - | 18000 |
| Apatin | Első bácskai asztalosszöv. és faáru ip. | 1907 | 1 | 22 | 290 | 29000 | - | - | - |
| Bácsalmás | Bács-Almási hitelszövetkezet | 1902 | 5 | 1185 | 1866 | 93300 | 65900 | 537800 | 11800 |
| Bácsmartonos | Martonosi hitelszövetkezet | 1906 | 1 | 186 | 428 | 21400 | 3400 | 10600 | 300 |
| Bácsszenttamás | Bácsszenttamási kosárfonó term. sz. | 1906 | 1 | 33 | 33 | 1650 | - | - | - |
| Bezdán | Bezdáni bőriparosok raktárszövetk. | 1902 | 1 | 51 | 80 | 4000 | 3800 | - | 2400 |
| Gombos | Gombos községi hitelszövetkezet | 1902 | 3 | 209 | 650 | 32500 | 29200 | 12300 | 3900 |
| Herczegszántó | Herczegszántói hitelszövetkezet | 1906 | 1 | 270 | 398 | 19900 | 4000 | 54800 | 600 |
| Jánoshalma | Jánoshalmi hitelszövetkezet | 1900 | 2 | 564 | 947 | 47350 | 37800 | 112400 | 2700 |
| Nemesmilitics | Nemesmiliticsi hitelszövetkezet | 1907 | 1 | 73 | 244 | 12200 | - | - | - |
| Óbecse | Óbecse és vidéke kosárfonó term. sz. | 1906 | 5 | 35 | 35 | 1750 | 100 | - | 100 |
| Pacsér | Pacséri hitelszövetkezet | 1907 | 1 | 165 | 372 | 18600 | 7100 | 700 | 200 |
| Piros | Piros községi hitelszövetkezet | 1906 | 1 | 95 | 261 | 13050 | 2900 | 8200 | 200 |
| Sajkásgyörgye | Sajkásgyörgyei hitelszövetkezet | 1902 | 1 | 397 | 544 | 32640 | 26500 | 37200 | 4100 |
| Sajkásgyörgye | Sajkásgyörgyei kosárfonók term. sz. | 1906 | 1 | 33 | 33 | 1650 | - | - | - |
| Szabadka | Szabadkai ipartestületi hitelszöv. | 1901 | 1 | 235 | 391 | 19550 | 16200 | 27900 | 2700 |
| Szilágyi | Szilágyi-i hitelszövetkezet | 1907 | 1 | 48 | 120 | 6000 | 300 | - | - |
| Temerin | Temerini kosárfonók termelő szöv. | 1906 | 1 | 23 | 23 | 1150 | 200 | - | - |
| Tiszakálmánf. | Tiszakálmánfalvai hitelszövetkezet | 1899 | 1 | 186 | 321 | 32100 | 32100 | 17600 | 6100 |
| Ujvidék | Ujvidéki hitelszövetkezet | 1906 | 1 | 270 | 585 | 29250 | 5200 | 15700 | 200 |
| Vajszka | Vajszkai hitelszövetkezet | 1901 | 2 | 399 | 1447 | 72350 | 29100 | 22700 | 3600 |
| Zenta | Zentai kosárfonók szövetkezete | 1905 | 1 | 32 | 65 | 3250 | 700 | - | 200 |
| Zombor | Zombori ipar-hitel- és árucsarnok sz. | 1891 | 1 | 243 | 349 | 17450 | 17450 | 2900 | |
| Összesen: | 36 | 5500 | 10476 | 630790 | 369450 | 945900 | 67300 |
Tejcsarnokok.
Bács-Bodrog vármegye tejcsarnok-tulajdonosai az 1907-8. évben a következők voltak: Amon Ferencz Apatin. Heffler József Béreg. Guttmann Károly és fia Bezdán. Gender Ferencz és Weigl Márton Bácsbokod. Eliker Vendel Bulkeszi. Wagner Fülöp és Ubonyi Mihály Bácsfeketehegy. Rottinger Ferencz és Schwager Vendel Bácsszentiván. Rottler Károly Csátalja. Ifj. Fuchsz Károly és Schlotter Ádám Cservenka. Folkmann Rudolf és Zimmerer Jakab Csávoly. Reimann Péter és Pertschy Lőrincz Hódság. Csernák Lajos Dávod. Király Márton Doroszló. Klenáncz Mátyás és társai és Heffner István és társai Gara. Bellai János Kiszács. Keller Antal Kula. Virág Ádám Körtés. Frőhlich Testvérek, Szlovitska és Knopper és Keller József Küllőd. Ispán és Milosev Mohol. Fischer Károly Nagybaracska. Skorutnyák Antal és Acsanszky és társa Ószivácz. Id. Kiszter Mihály Ókér. Szettele Péter, Merli István, Weisz Vendel, Litzinger Tstván és Mayer János Őrszállás. Borsos Ferencz Pacsér. Thier István Pinczéd. Benker Antal Paripás. Roth József, Szahler József és Bernhard György Regőcze. Reyer Jakab Szeghegy. Baljer Bálint Szépliget. Hehn Vendel Szilberek. Mészáros Kálmán Szilágyi. Lukács Antal Szond. Süli Antal és Tenyi Imre Temerin. Klemencz Ferencz Tiszakálmánfalva. Mayer Jakab, Ebling Boldizsár, Nonomacher János és Pischoff György Tiszaistvánfalva. Gilpert Ferencz Torzsa. Ifj. Kiszter Mihály Ujverbász. Kix János Vaskút. Weiszpart Antal, Remlinger József és Koszorus János Zsablya. Urnauer Miklós Veprőd.
408Bács-Bodrog vármegye tejeszövetkezeteinek évi forgalmi kimutatása a következő:
| Folyó szám |
A szövetkezet székhelye |
Működé- sét meg- kezdte |
Tagok száma |
Üzlet- rész (tehén) |
Liter tejet szállítottak a tagok 1907-ben |
Tej egy tehén után |
Készítettek 1907-ben kg. vajat |
Összes bevételek 1907-ben |
Egyes tag bevétele |
Bevétel egyes üzletrész után |
L.kisebb | L. nagyobb | ||
| napi tejmennyiség 1907-ben | ||||||||||||||
| darab | liter | liter | kilogramm | korona | kor. | fill. | kor. | fill. | liter | liter | ||||
| 1 | Apatin | 1900 | 90 | 130 | 150.174 | 1178·26 | 4249 | 21357 | 237 | 30 | 164 | 28 | 180 | 752 |
| 2 | Bácsalmás | 1902 | 175 | 230 | 153.315 | 666·58 | - | 19494 | 111 | 69 | 84 | 75 | 190 | 618 |
| 3 | Bácsföldvár | 1906 | 26 | 30 | 34.118 | 1137·26 | - | 3400 | 130 | 76 | 113 | 33 | 25 | 160 |
| 4 | Bácskertes | 1907 | 78 | 101 | 58.910 | 583·26 | - | 6757 | 86 | 62 | 66 | 99 | 61 | 489 |
| 5 | Bácsmadaras | 1901 | 121 | 305 | 198.325 | 650·24 | 7695 | 26889 | 222 | 22 | 88 | 16 | 300 | 896 |
| 6 | Csávoly I | 1901 | 93 | 129 | 54.120 | 419·53 | 2353 | 5400 | 58 | 06 | 41 | 86 | 50 | 300 |
| 7 | Csávoly II | 1901 | 102 | 198 | 128.600 | 649·49 | - | 11999 | 117 | 64 | 60 | 60 | 160 | 622 |
| 8 | Csonpolya I | 1901 | 189 | 252 | 275.246 | 1092·24 | - | 42956 | 227 | 28 | 170 | 46 | 250 | 856 |
| 9 | Csonpolya II | 1901 | 166 | 262 | 267.709 | 1021·79 | 11498 | 33578 | 202 | 27 | 128 | 19 | 200 | 1380 |
| 10 | Dunabökény | 1902 | 90 | 90 | 139.324 | 1548·- | 4700 | 18640 | 207 | 10 | 207 | 11 | 250 | 510 |
| 11 | Gádor | 1900 | 298 | 435 | 360.849 | 829·53 | 15650 | 43589 | 147 | 17 | 100 | 82 | 420 | 1692 |
| 12 | Gombos | 1900 | 99 | 141 | 30.017 | 212·88 | - | 2810 | 28 | 38 | 19 | 92 | 20 | 240 |
| 13 | Jánoshalma | 1900 | 90 | 117 | 48.956 | 418·42 | - | 3887 | 43 | 18 | 33 | 22 | 100 | 300 |
| 14 | Katymár | 1900 | 117 | 237 | 135.363 | 571·23 | 5825 | 15473 | 140 | 79 | 65 | 28 | 250 | 638 |
| 15 | Kerény I | 1900 | 402 | 602 | 341.933 | 567·99 | 15109 | 46651 | 116 | 04 | 77 | 49 | 250 | 2010 |
| 16 | Kerény II | 1901 | 123 | 227 | 118.871 | 523·76 | 4948 | 18531 | 150 | 65 | 81 | 63 | 100 | 700 |
| 17 | Kerény III | 1900 | 181 | 241 | 113.425 | 470·64 | 4929 | 14282 | 78 | 90 | 59 | 26 | 13 | 963 |
| 18 | Kishegyes | 1906 | 34 | 55 | 28.069 | 510·34 | 1320 | 3133 | 92 | 15 | 56 | 96 | 205 | 325 |
| 19 | Kossuthfalva | 1900 | 64 | 86 | 94.108 | 1094·27 | - | 12320 | 192 | 50 | 154 | 88 | 105 | 500 |
| 20 | Kunbaja | 1901 | 245 | 391 | 174.903 | 447·32 | - | 19120 | 78 | 04 | 48 | 90 | 140 | 996 |
| 21 | Magyarkanizsa | 1900 | 27 | 55 | 69.211 | 1258·20 | 1191 | 9757 | 361 | 37 | 177 | 40 | 85 | 307 |
| 22 | Mélykút | 1900 | 191 | 390 | 79.085 | 202·78 | 2913 | 9353 | 48 | 96 | 23 | 98 | 64 | 412 |
| 23 | Őrszállás | 1901 | 168 | 201 | 167.400 | 823·83 | 7298 | 20426 | 121 | 57 | 101 | 62 | 102 | 832 |
| 24 | Pacsér | 1906 | 38 | 49 | 39.074 | 797·42 | 1746 | 4667 | 122 | 81 | 95 | 24 | 68 | 153 |
| 25 | Szentfülöp | 1900 | 300 | 465 | 291.817 | 627·56 | 2214 | 33892 | 112 | 97 | 72 | 88 | 430 | 1220 |
| 26 | Szilágyi | 1902 | 76 | 125 | 55.000 | 440·- | 2470 | 6290 | 82 | 76 | 50 | 32 | 15 | 476 |
| 27 | Temerin | 1900 | 166 | 318 | 197.463 | 621·27 | 6620 | 21577 | 129 | 98 | 67 | 85 | 312 | 771 |
| 28 | Ujszivácz | 1899 | 300 | 387 | 284.348 | 734·72 | 11188 | 30970 | 103 | 23 | 80 | 02 | 280 | 1300 |
| 29 | Vaskút | 1901 | 121 | 226 | 121.875 | 539·26 | - | 14270 | 117 | 93 | 63 | 14 | 98 | 537 |
| 30 | Zsablya | 1902 | 56 | 75 | 70.446 | 939·29 | - | 10248 | 183 | - | 136 | 64 | 28 | 489 |
