A futóhomoki erdők a vármegye éjszaki és éjszaknyugati részében terülnek el, legfőképen Szabadka, Jánoshalma, Kisszállás, Kéles-Józsefpuszta, Dzsida, Borota és Rém határában, a mezőgazdasági mívelésre már alig alkalmas futóhomok-buczkákon, 120-161 méter tengerszín fölötti magasságban. Kiterjedésük ezidőszerint 26.930 kat. hold.

A parkszerű kisebb erdők és csenderesek egész kiterjedése 236 kat. hold; nagyságuk, fekvésük, talajuk igen külömböző, jobbára azonban nem feltétlen erdőtalajon állanak. Leginkább a vármegye erdőben legszegényebb részein telepítették őket, részint szépítési szempontból, részint delelőknek, vagy pedig a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen szerszámfa nyerése czéljából. Ennek az erdőalaknak mintegy felerésze a szabadkai határban, egyes nagyobb birtokosok szállásai körül terül el.

Az 1879. évi XXXI. t.-cz. alapján a vármegye erdőségeinek talaját is osztályozták és külön kijelölték a véderdőket, a melyek a törvény értelmében jóváhagyott használati tervek szerint kezelendők; azután számbavették a futóhomokon álló erdőket; továbbá azokat az erdősített területeket, melyeknek talaja más gazdasági mívelésre huzamosan nem volt alkalmas, feltétlen erdőtalajon állóknak minősítették. Azokat az erdőket pedig, melyeknek talaja állandó mezőgazdasági mívelésre alkalmasnak látszik, nem feltétlen erdőtalajon állóknak minősítették és az "Erdők törzskönyvébe" fel is vették. A vármegye erdőségei a mai állapot szerint a következőleg oszlanak meg: véderdő 1604, futóhomokon álló erdő 25.607, feltétlen erdőtalajon álló erdő 23.848, nem feltétlen erdőtalajon álló erdő 15,407, összesen 66.466 kat. hold. A vármegye erdőségei jobbára alluviális, kis részben dilluviális képződésű talajokon állanak. Itt ép úgy, mint az elhelyezkedésnél, négy főtipust különböztetünk meg.

1. Az ártéri erdők mind a legújabb képződésű, vízhordta áradmány-talajon állanak. Altalajuk kavicsos homok, melyet különböző vastagságú, vízhordta iszap, agyag, homok és kavics alkotórészek legváltozatosabb keverékéből álló, réteges lerakodású feltalaj borít. Ez erdők talaja igen változatos, a szerint, a mint a talaj alkotórészeiből melyik van épen túlsúlyban. Ezek a folyamok ártereibe esvén, évenként hosszabb-rövidebb ideig víz alatt állanak, miért is az állandó mezőgazdasági mívelésre nem alkalmasak, tehát a feltétlen erdőtalajok közé vannak sorozva. Ezeknek a területe folyton változik a vizek munkája szerint; egy helyen elmosódik, más helyen pedig porondolás alakjában lerakódik. Az ártéri erdők külső határa nem válik el élesen a lapályi, ármentes erdőktől, hanem egyik a másikába benyúlik és helyenként szigeteket alkot.

2. Az ármentes lapályi erdők altalaja szintén igen változó, de feltalaja már nem mutat oly nagy eltéréseket, mint az árteri erdőké. A feltalaj jobbára iszapos agyag, melynek származása már valószínüleg dilluviális. Ez erdőkben is fordulnak elő egyes vízerek, régi folyammederszerű, kigyozó mélyedések, horpadások, melyeknek talaja is elütő ugyan, de a lapályi típus agyagtalaja jellegzetes marad. Hamus-tartalma változó; de egészben elsőrendű erdőtalaj, melynél kiválóbb, Slavoniát kivéve, seholsem található. Ez az erdőtalaj, egyes székes részek kivételével, állandó mezőgazdasági mívelésre alkalmas. Ez az oka annak, hogy a vármegye legértékesebb erdőtípusa állandóan fogy, hogy helyet adjon a pillanatszerűen jövedelmezőbb mezőgazdasági mívelésnek. Ezek az erdők most mintegy 15,400 kat. holdon terülnek el, holott 15 évvel ezelőtt még 33.000 kat. holdat borított termékenyítő lombsátoruk.

3. A futóhomokon álló erdők al- és feltalaja homok, néhol az altalaj lősz, néhol pedig régi tófenékre emlékeztető lerakodás. Az Alföld és vele a vármegye geológiai rétegeinek származására nézve, még az irányadók nézetei is annyira eltérők, hogy a felsőbb rétegek származását határozottan és szabatosan megjelölni - a nem kizárólag geológus - alig meri. Tény azonban, hogy a mai futóhomokos területeken hajdan nagykiterjedésű vizek voltak, melyeket a széltől hajtott futóhomok elborított. A mostani víztartó mélyedések is szemmel láthatóan apadnak, ellepi őket a szélhordta homok. A feltalaj futóhomokja többé-kevésbbé begyepesedett, hepehupás, buczkás területet alkot, néhol azonban teljesen nyílt és minden növénytakaró híján hajtogatja a szél. Az ily nyiltságnak azonban mindig mechanikai kezdőoka van, melyet a szél azután csak folytat. A homoknál vátozatosabb talaj nincsen; ennek humus-, mész-, agyag- és vastartalma, valamint a szemcsék nagysága és érdessége lépten-nyomon változik, úgy hogy 421igen kis területen, egymás tőszomszédságában, gyakran igen élesen elhatárolt, egészen eltérő chémiai és fizikai tulajdonságú talajminőségeket találhatunk. Termőképessége szintén változó, de nagy átlagban silány, mert a valamivel jobbacska homokokat a mezőgazdasági ágak tartják megszállva. Erdőmívelés alá csak az kerül, a mely terület szőlőnek nem kell, egyéb mívelésre pedig végkép alkalmatlan. A futóhomoki erdők kiterjedése a futóhomoki véderdőkkel együtt 26.930 kat. hold.

4. A parkszerű csenderesek - a mezőgazdaságilag mívelt területekben, oázisszerüleg vannak elszórva; majdnem kivétel nélkül humusban gazdag, kitűnő búzatermő talajon állanak. Termőhelyük igen különböző, de valamennyi jó karban van. Kiterjedésük csekélységénél fogva erdőgazdasági jelentőségük nincs.

A vármegye erdőségeinek uralkodó faneme nincsen, mert az erdők típusa szerint változik a fanemek elterjedése.

Az ártéri erdők zömét a lágy lombfák alkotják. Az egész új keletkezésű porondolásokat az első magérés után kendersűrűségű fűz és nyár kelés borítja el, mely csakhamar fejlődésnek indul és erdővé növekedik. A már megállapodott talajokon szálanként csoportonként elegyedik a szil, kőris és a kocsányos tölgy, de csak a magasabb helyeken, mert a kemény lombfák csemetéi - ha teljesen víz alá kerülnek - elpusztulnak; minthogy lasabban nőnek mint a lágy fák; éppen ezért az ártéri erdők kimagasló részeit a nemesebb, kemény lombfák foglalják el, kivált ha az ember némileg segítségökre van. Az uralkodó fanem a feketenyár, előfordul még a kanadai, rezgő, szürke, ritkábban a fehér nyár és ezeknek egymás között való számtalan hibridje.

Az ármentes lapályi erdők uralkodó faneme a kocsányos tölgy. Igen szép, zárt. erdőket alkot. Ez erdők magasabb fekvésű részein meglehetős mennyiségben található a cser. Csoportonként előfordúl még a tölgy-fajok közül a kocsánytalan tölgy, a molyhos tölgy (Dunabökény) és a magyar tölgy (Cséb). Felemlítendő még e helyen a kései tölgy; ez a kocsányos tölgynek egy válfaja, s az a kiváló tulajdonsága van, hogy 4-5 héttel később lombosodik a többinél s így a kései fagyoknak - melyek elég gyakran előfordulnak - nincsen kitéve. Az erdőállományok jelentékeny részét alkotja még a gyertyán. Ez erdők vizenyősebb helyein szálanként, csoportonként előfordul még a mezei szil, magas kőris és a korai juhar, elvétve a mezei és feketejuhar.

A futóhomoki erdők fanemeinek leírásánál előre kell bocsátani, hogy a futóhomok ősfája a fehér nyárfa; minden egyébféle fanemet mesterséges úton telepítettek korábbi vagy későbbi időkben. A múlt század elején az országgyűlés (1802) is foglalkozott a homoki erdők ügyével, egy 1806. évi helytartósági rendelet pedig inperative rendelkezik a nagyterületű homokbuczkák beültetéséről. A fekete és kanadai nyár ezidőben került a homokra. A mesterséges erdősítés jó ideig e fanemek dugványozása útján történt, míg mintegy 55-60 évvel ezelött az ákáczczal tettek a homoktalajon kísérleteket. A reánk maradt öreg ákáczok igazolják, hogy az első kísérletek jól sikerültek. Hogy nem folytatták nyomban tovább nagyobb arányokban, az abban lelheti magyarázatát, hogy megfelelő intézmények nem igen voltak, e fa hasznossága is ismeretlen volt még s talán maghoz is nehezen lehetett jutni. De legfőbb oka az volt; hogy 1848-ban egészen más eszmék szállották meg a lelkeket, mint az erdőtelepítés. Csak a politikai viszonyok kedvezőbb fordulatával, a hatvanas években kezdődik meg újból e vidéken a mesterséges erdőtelepítés. A vármegye területén a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején nagyobb területeket erdősítettek ákáczczal Szabadkán, Kisszálláson, Jánoshalmán, Terézhalmon, Csávoly községben, Józsefházi pusztán. A homoki erdőn telepítésének ügye is a községi erdők állami kezelésének életbeléptetésével lendült fel. A mai erdősítési mód alapján, az annyira változatos homoktalajnak legmegfelelőbb fanemeket telepítik. Az ujonnan telepített erdőknek 80%-a ákácz a magasabb fekvésű homokon; 10%-a nyir, fehér, kanadai és jegenyenyár, az alacsonyabb fekvésű, soványabb homokon; az üdébb, humózus laposokat kocsános tölgygyel, ha kissé kötöttebb vagy székes, úgy mezei szil-csemetével erdősítik; míg a kifúvások sovány, néha márgás homokjai pedig feketefenyőcsemetékkel vannak erdősítve. E két utóbbi talaj-változatra nagy átlagban újból mintegy 10% esik. Újabban történnek még kísérletek amerikai kőrissel, virginiai borókával, kaliforniai juharral és más exotikus fanemmel.

422A különálló csenderesek leginkább ákáczosok, mert jó talajon leghamarabb ez nyújt árnyékot, de egyszesmínd szerszámfát is. Azok a csoportozatok, melyeket csakis szépítési szempontból telepítettek, különféle díszfákból állanak. A vármegye talaja és éghajlata a fatényésztésre kiváloan alkalmas; egy két egyedben vagy pedig csoportban a lombosak családjába tartozó ismertebb középeurópai fák és bokrok mind feltalálhatók. A fenyőféléknek Bácska már nem hazája. Zárterdő-állományt itt egy fenyő-féle sem alkot. Mint erdei fát, utóbbi időben a fekete fenyőt ültetik. Ültetvényekben és parkokban feltalálható: a tiszafa, a ginkó, jegenyefenyő, douglasfenyő, luczfenyő, veresfenyő, strobus és erdeifenyő.

A vármegye erdői a tulajdonos jogi minősége szerint, a következőleg oszlanak meg: 1. Állami erdők, 2. törvényhatósági és községi erdők, 3. egyházi személyek és testületek erdői, 4. közbirtokossági erdők, 5. részvénytársulati erdők, 6. magántulajdonban levő erdőbirtokok. Az 1-5 pont alattiak az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17 §-a alá tartoznak és rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezelendők, míg a 6. pont alattiak, mint szabadrendelkezésű birtokok, a fenti törvény 17 §-a alá nem tartoznak.

Az állami erdők a vármegye 25 községében terülnek el, kisebb-nagyobb kiterjedésben. Az egész terület 33.469·2 kat. hold, mely területből ez idő szerint 18.668·4 kat. hold erdősült 2623·3 kat. hold, tisztás 3982·4 kat. hold erdőhöz tartozó egyéb termékeny terület, 8195·1 kat: hold pedig terméketlen (Duna és egyéb vizek).

A törvényhatósági erdők: Szabadka 13.247, Újvidék 1140, Baja 12 kat. hold. Rendezett tanácsú városok erdői: Zenta 544·20, Magyarkanizsa 521, kat. hold. - Községi erdők: Ada 108·4, Apatin 20·9, Bács 253·4, Bácsalmás 49·20, Baracska 2·1, Csávoly 43·7, Jánoshalma 198·24, Káty 170·28, Csurog 167, Csátalja 76·4, Mélykút 15·8, Mohol 206·2, Óbecse 61·50, Péterréve 87·90, Rém 24·50 Vajszka 1·87 Vaskút 34·9 kat. hold kiterjedésben és Gombos 24·8 kat. hold kiterjedésű községi véd-erdeje.

Közbirtokossági erdők: Bácsszentiván 380·18, Csátalja 38·1, kat. hold kiterjedésben. - Volt úrbéresek erdői: Bátmonostor 37·60, és Palona 300·05 kat. hold területtel.

Részvénytársulati erdők: Ferencz-csatorna r.-t. 50·90 és Karavukovai r.-t. 85·90 kat. hold kiterjedésben.

Egyházi személyek és testületek erdői: 1) Kalocsai érsekség erdőbirtoka Bácsban 6190·0l, Kéles puszta 951·26, Józsefházán 1518·60, összesen 8659·87 kat. hold. 2) Karlóczai patriárka erdeje Vajszkán 825·88 kat. hold. 3) Alsókaboli gör. kel. zárda birtoka 229·30 kat. hold. 4) Bogyáni gör. kel. zárda birtoka 84·60 kat. hold.

A magántulajdonban levő erdők közül a nevezetesebbek: 1. Gróf San Martino di Valpurga család kisszállási uradalmához tartozó kisszállási erdők 1736 kat. hold, és a terézhalmi erdők 5425 kat. hold terjedelemben. 2. Gróf Chotek Rezső futaki uradalmához tartozó 3677·71 kat. holdas erdő-birtok. 3. A novoszellói uradalomban 1048, 4. a bogyáni uradalomban 1456, 5. a vajszkai uradalomban 325. 6. a csébi uradalomban 189 kat. hold. Kisebb kiterjedésű magánerdők még az alábbi határokban találhatók: Baján 255, Szabadkán 397, Újvidéken 10, Bátmonostoron 83, Bácsborsódon 208 és Kasztinán 109 kat. holdnyi területtel. Magántulajdonban lévő véderdők czímén ez idő szerint nyilvántartásban van: Weidinger Salamon birtokában 112·4. Reich Salamon birtokában 1066 és Furó Lajos birtokában 402·2 kat. hold. A Rém, Dzsida és Borota puszták nagyobb kiterjedésű magánerdőit részben már felosztották, részben most állanak felosztás alatt. Köz- és magánalapítványi-, vagy hitbizományi erdők a vármegye területén nincsenek.

Ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a vármegye egész területének csak 3·7 %-a erdő, könnyen azt hihetnők, mintha ennek a jelentéktelen %-kal képviselt gazdasági ágnak jelentősége egyáltalában nem volna. Minthogy azonban az erdők nem egyenletesen oszolnak el, hanem részben a Duna és a Tisza mentén csoportosúlnak, és alkotnak nagyobb testeket, részben a vármegye éjszaki részén lévő futóhomókon terülnek el - a vármegyét kisebb-nagyobb megszakítással mintegy körülszegve - tehát ott, a hol éppen vannak - gazdasági jelentőségük igen nagy, főleg a futóhomokon. A homoki gazdálkodás erdők nélkül alig képzelhető el. A jobb homokterületeken az utóbbi időben a kis tanyák évről-évre 425igen szépen szaporodnak, a homoki szőlőtelepítés rohamosan terjed, a homokföld ára vetekszik a legjobb fekete szántók árával, az évi bér is ennek megfelelő. Mindezeket a körülményeket előnyösen befolyásolják a közvetetten közelben elterülő erdők, mert a nép igen sok tekintetben reá van utalva az erdőre.

Az 1879. évi XXXI. t.-cz. életbelépése országszerte fordulópontot jelent az erdőgazdálkodás terén. De ha jól körültekintünk e vármegye erdőgazdaságán, ez nem tükröződik vissza. Ha belepillantunk az erdők törzskönyvébe, azt látjuk, hogy az erdők területe az utóbbi tíz év alatt több mint 15%-kal megapadt. Ez az apadás a lapályi tölgyesek rovására esik. Ily rövid idő alatt, az egész területnek 15%-kal való apadása igen nagy visszaesésnek mondható. A legértékesebb erdőtipus, a tölgyesek területe, napról-napra apad, mert a kihasznált területeknek csak egy kis töredékét erdősítik újból, a többit pedig mezőgazdasági mívelés alá fogják, hogy az erdőknek évezredek óta hulló lombjából felszaporodott humusz-réteg néhány évtizedig szántóként szolgálja az emberi kapzsiságot. S azután, ha az ős humus apad, s itt-ott előtünedeznek a székes foltok is, majd mint legelő, vagy részben kaszáló, tűrje a szakadatlan zsarolást addig, míg jórészük el nem kopárosodik és el nem székesedik. A végén majd egy erdészutód tanúlmányt ír a "Bácskai kopárok" befásításának kérdéséről, úgy mint ez az erdélyi mezőséggel történt.

Az ártéri erdőkben folyó gazdaságról részletesebben alább lesz szó. A terület meglehetősen a régi maradt, de itt is veszedelem fenyegeti az erdőterület integritását, mert az ármentesített és ármentesítendő területeknek letarolás után más mívelés alá való vételét, igen közelfekvő állapotnak tarthatjuk. A futóhomokon álló erdők területe helyenként szaporodott, míg viszont egyes helyeken sok régi homoki nyárfás adott helyet az újabban gombamódra szaporodó immunis homoki szőlő-kultúrának. Szóval, a vármegyékben az erdők térfoglalására számítani, egyes kisebb homokterület kivételével, nem lehet.

Az egész vármegyében számbavehető valódi erdőgazdaság 6 van, melyekről külön megemlékezni érdemes; ezek 1. az állami erdők, 2. Szabadka szab. kir. város erdeje, 3. A kalocsai érsekségi erdők, 4. a karlóczai patriárka erdeje, 5. a futaki uradalom s 6. a kisszállási uradalmi erdő. A többi erdő jobbára a háziszükséglet fedezésére elegendő, jórészük azonban még arra sem; így azokat külön-külön nem, csupán csoportonként tárgyaljuk.

A vármegye erdőségei a szegedi kir. erdőfelügyelőség területéhez tartoznak, mely az 1879. évi XXXI. t.-cz. értemében a kezelés ellenőrzését gyakorolja. A törvény rendelkezései értelmében megfelelő képzettségű és számú erdőtisztet és őrző személyzetet alkalmaztak mindenütt. A véderdőket a törvény rendelkezése értelmében kijelölték és azokat ez idő szerint 1604 kat. hold kiterjedésben, rendszeres gazdasági üzemtervek szerint kezelik. Az erdőtörvény 17. §-a alá tartozó birtokok rendszeres gazdasági üzemtervei elkészültek és ezzel mind a használatok, mind a felújítások végrehajtásának biztosításáról gondoskodtak.

A 44.088 kat. hold kiterjedésű kötött birtokból ez idő szerint szálerdőgazdaságra van berendezve 2865·03 kat. hold, középerdő-gazdaságra 4840 kat. hold, sarjerdő-gazdaságra 26.393·77 kat. hold; 9989·20 kat. holdat pedig kiirtásra jelöltek ki s ezért üzemen kívül helyezték. A szálerdők vágásfordulója 60-100 év; a középerdőé főfára 100, az alfára 25 év, a sarjerdőké pedig 1-50 év. A sarjerdőkből 67·19 kat. hold nemes fűztelepet kezelnek 1 éves vágásfordulóban. 409·03 kat. hold füzest 3-6 éves vágásfordulóval, nyesűzemben; 6666·23 kat, hold 20-30, jobbára 25-30 éves vágásfordulóra, 6190·01 kat. hold pedig 50 éves vágásfordulóra van berendezve.

A magánerdőbirtokok közül rendszeres gazdasági üzemterve van a kisszállási uradalomnak, de a megváltozott viszonyok következtében azt nem tartják be. A futaki uradalomban 2705 kat. hold tölgyest 120 éves vágásfordulóval, 972 kat. hold lágyfa-erdőt pedig 30 éves vágásfordulóval kezelnek. A többi uradalmaknak üzemtervük nincsen és teljesen szabadgazdálkodást űznek.

Az erdőgazdálkodás a vármegye területén fekvő erdők legnagyobb részében belterjesnek mondható, mert az erdők mind könnyen hozzáférhetők, a faanyagoknak pedig nagy áruk van. Az évenként letarolt vágásterületek felújítása a szálerdő-üzemben kezelt tölgyesekben részint természetes úton, a fokozatos felújító vágásmód alkalmazása mellett, részint pedig mezőgazdasági köztes használat közbejöttével, makkvetés és csemete-ültetés útján; ez utóbbit inkább 426pótlásokra alkalmazzák. A sarjerdőkben pedig a felújítás jobbára sarjadzás útján történik; a természetes felújítás hézagait nemesebb fanemek csemetéivel ültetik be. Az ártéri erdőkben a víz alatt megfulladt tuskók vagy sarjak pótlására jó magas dugványokkal ültetik be a hézagokat.

A kisbirtokos az ő kis csenderesében maga végzi, vagy cselédeivel végezteti, a községi és urbéres erdőkben pedig a haszonélvezők végzik rendszerint az évi vágásterület kitermelését. Nagyobb erdőbirtokokon leginkább a környékbeli lakosságból telik ki az erdei munkás; csak a legritkább esetben kell idegen vidékre fordulni, legfeljebb félgyártmányok tömeges előállítása esetén. A termelési módozatokat a nép könnyen elsajátítja, kellő türelemmel eszközölt útbaigazítás mellett. A termelt faanyagoknak az erdőről a fogyasztás, vagy eladás színhelyére való kiszállítása kizárólag fuvarerővel történik. Azok az erdőtestek, melyek a nagy folyókra dűlnek, vízen szállítják a fő fafogyasztó-piactokra faanyagaikat. Erdei vasút, vagy egyéb technikus szállító-berendezés a vármegye területén nincsen.

Az évi faterméseket, a keresletre való tekintettel és a vágásra kerülő faanyag minősége szerint dolgozzák fel. A tölgyszálerdők legfőbb terméke a műfa, mely különböző méretű rönkök alakjában kerül piaczra; termelnek még dongát és az alárendeltebb faanyagokból vasúti talpfát. A sarjerdők minőségük szerint több-kevesebb mezőgazdasági szerszámfát adnak, de legnagyobb tömegükben tűzifát. A faanyagok kelendősége igen nagy; különösen a homoki szőlők telepítésével, mind a tűzi, mint a szerszámfa ára hirtelen felszökött. Ennek oka nem csupán a karófa nagyobb kelendőségében rejlik, de főleg a trágyahiány okozta szalma-drágaságban kereshető. (1 q szalma, kint, a tanyákon, 2·80-3·20 K). Mindennemű éghető faanyag, a legvékonyabb rőzséig, illendő áron kél el. A faanyagok értékét az egyes nagyobb erdőbirtokok leírásánál fogjuk felsorolni, annál is inkább, mert azok pontos és most beszerzett adatok. E birtokokról jut eladás alá a fatömegek javarésze, tehát jobb áttekintést szolgáltatnak, mint az egész vármegye területére vonatkozó átlagos adatok.

A vármegye első erdőbirtokosa: a magyar állam, melynek bácskai erdőbirtoka 33.469·2 kat. hold, ebből erdősült 18.668·4, tisztás 2623·3, erdőhöz tartozó egyéb termékeny terület 3982·4 és terméketlen 8195·1 kat, hold (útak, Duna és egyéb vizek területe). Az erdők területéből 10.244·7 kat. hold lapályi tölgyerdő, míg 23.224·5 kat. hold jobbára ártéri, részben ármentesített, lágy lombfa-erdő. Állami erdőbirtokként a m. kir. erdőtisztek kezelése alatt áll. A gazdaság vezetését az Apatinban székelő m. kir. erdőhivatal intézi. A hivatal főnöke egy m. kir. erdőtanácsos, a középpontban van még a mellérendelt erdőrendezőség, számvevőség és pénztár, a megfelelő segédszemélyzettel. A birtok külső kezelését négy m. kir. erdőgondnokság látja el, a szükséges altiszti és védőszemélyzettel együtt. Az erdőgondnokságok székhelyei, melyeknek élén egy-egy m. kir. erdőtiszt áll, Apatin, Bezdán, Doroszló és Palánka. Az erdőgondnokságokhoz tartozó erdőbirtok területe 4.400 és 11.600 kat. hold között változik. Mint állami birtok, rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezelendő. Az üzemtervektől eltérőleg 3156·1 kat. hold lágy lomberdőt és 68331 kat. hold lapályi tölgyerdőt, összesen 9989·2 kat. hold erdőterületet telepítési czélokra üzemen kívül helyeztek és tarolás után, a mezőgazdasági mívelési ágnak adták át. A fennmaradó területből 2865·03 kat. hold 100 éves vágásfordulóban szálerdő-gazdaságra van berendezve, 4840 kat. hold pedig középerdőgazdaságra olyképen, hogy a főfát (tölgy) 100 éves, az alfát (a lágy fák) 25 éves vágásforduló szerint kezelik. Végül 26.393·77 kat. holdat 25 éves vágásfordulóra berendezett sarjerdőgazdaságban kezelnek. Minthogy a birtok már régóta rendszeres kezelés alatt áll, a megkívánható korfokozatok képviselve vannak.

A lágy lombfa erdők kihasználási módja a tarvágás, úgy azonban, hogy a tölgyeket 80 éves korukig fenntartják. A felújítást felerészben természetes sarjadzás, felerészben dugványozás útján tervezik, de ha a tuskók az árvíz alatt megvakulnak, teljes dugványozás teljesítendő. A lágy lomberdőkből 90-95% tűzifát és 5-10% haszonfát lehet kitermelni és értékesíteni.

Átlagban az állományok 0·7 része kocsányos tölgy, 0·2 része cser, 0·1 része pedig gyertyán, szil és juhar. A korfokozatok átlagosan az egész területen 0·6, részben 70-100 évesek, 0·4 részben 1-60 évesek. A kihasználás módja tarvágás, 3-5 évi mezőgazdasági közöttes használattal, ezután makkvetés és ennek hézagait 427csemeteültetéssel pótolják ki. A tölgyerdők főhasználati fatömegének 50-60%-a épületi és műfa, 40-50%-a tűzifa; ebben 8-10% mezőgazdasági, kisebbméretű szerszámfa is bent foglaltatik. A kihasználásra kerülő fatömegek értékesítése eddig terület szerint történt, nyilvános árverésen. Az 1906-ik évben azonban már némely területet házilag termeltek ki. 1905-ben és 1906-ban eladtak 89 kat. hold keményfa-erdőt és befolyt összesen 214,102 K; holdanként átlag 2405 K. 64 f. esik. A fenntemlített két év alatt eladtak 1056 kat. hold lágyfaerdőt; összesen befolyt 428.112 korona, ebből kat. holdanként 405 K. 40 f. esik. A hulladékfa értékesítése és az előhasználati fatömegek eladása apró tételekben, bárczák útján történik. A környékbeli lakosság így olcsón jut tűzi és mezőgazdasági fához. A legeltetést és a fűhasználatot nagyobb területeken évenkénti szerződés, a kisebb terjedelmű részeken pedig bárczázás útján értékesítik.

Jelentékeny jövedelem folyik még be a mezőgazdasági közöttes használatok után is. S hogy ha még számbavesszük a kisebb mellékhasználatokat is, az erdőgazdaság évenként és holdanként való jövedelmezősége alig áll a mezőgazdasági évi hozadékok mögött. Ha egy kicsit előretekintünk, máris látjuk az óriási tölgyfa-hiányt, így a dunamenti tölgyeseknek a kiirtása nagyon közel áll a nemzeti vagyon értékének szándékos csökkentéséhez. Ezzel szemben egyedül a telepített magyarság megerősödése nyújtana némi kárpótlást, de ennek bekövetkezése még a jövő titka.

Bárczázás útján eladott erdei termékek áraiból egynéhány adatot tájékozás czéljából közlünk: Tölgy műfa köbmétere 12-50 K. Tölgy-szerszámfa 8-10 K. Kemény hasábfa 3·50-5·50 K. Lágy hasábfa 1·80-2·00 K. Kemény dorongfa 2·70-3·70 K. Lágy dorongfa 1·10-1·30 K. Kemény tuskófa 1·50 K. Lágy tuskófa 0.50 K. Selejtes keményfa 2·30-2·90 K. Selejtes lágyfa köbmétere 0·70-0·90 K. Hulladékfa egy 2-fogatú kocsival 1·20 K. Tüzelő-rőzse 30 cm. kévéje 4 fill. 1 mmázsa nemes fűvessző 0·30-4·00 K.

A felújítások mikénti végrehajtásáról már föntebb lévén szó, itt még csak azt jegyezzük meg, hogy az évi felújítandó terület 580-650 kat. holdnyi határok között mozog. Felemlítendő még, hogy a pótlások foganatosítására szükséges csemeték megfelelő mennyiségben mindig készletben vannak. Az erdőhivatal kezelésében van még egy 115 kat. hold területű eperfacsemetekert és suhángiskola, melyből évente nagymennyiségű facsemetét küldenek az ország minden tájékára. Az állami gazdaság nemcsak területre első, de minden tekintetben magán viseli a tudás és lelkiismeretes kezelés bélyegét.

Kiterjedésre nézve a vármegye második erdőbirtoka Szabadka szab. kir. városé. Összes területe 13247 kat. hold. Ebből rendszeres, tervszerű kezelés alatt áll 10469·62 kat. hold, míg 2777·38 kat. holdat immunis szőlők telepítésére. rezerváltak. Az egész terület, 40 kat. hold kivételével, feltétlen erdőtalajon - futóhomokon - álló erdő. Az erdők meglehetős nagy testekben, a városi legelőkön keresztül húzódó, ÉNy.-DK irányt követő, széles homokhátakon, terülnek el. Az 1896. évig a város saját erdőtisztjével kezeltette az erdőket, de azóta szerződéses alapon, állami kezelésbe vették át. Az erdőket kezelő m. kir. jár. erdőgondnokság a szegedi m. kir. állami erdőhivatal kerületéhez tartozik.

Az állami kezelésbe való átvétel évében 1796·38 k. h. ákáczos volt található, mely terület, egy-két vágás kivételével, mind 20-32 éves korú volt, úgy hogy az 5-20, tehát 15 évi korfokozat teljesen hiányzott. Az 5056·52 kat. hold kiterjedésű nyárasban a megkívánható korfokok megvoltak a hátralévő területből 2920·52 kat. hold tisztás volt, 696·20 kat. hold pedig erdőhöz tartozó egyéb terület. Az ákáczosok mind jó karban vannak, de bizony a nyárerdők, egy-két jobb csoport kivételével, tizedekben alig kifejezhető záródású, elvénült, csúcsszáraz, pusztuló erdőroncsok. A birtokot, 30 éves vágásforduló alapúl vétele mellett, 1904-ben újból sarjerdő-gazdaságra rendezték be. A gazdaság főczélja az elvénült nyárosoknak, melyek úgyis növedék-vesztességgel állanak, a mellettük elterülő tisztásokkal egyidejűleg való sürgős beerdősítése, hogy ezzel a talajt hasznothajtóvá tegyék. Az állami kezelés, a viszonyok engedte módon, iparkodott e feladatának megfelelni, mert 1896 óta mostanáig 4154·28 kat. hold új erdőt telepített mesterséges úton, csemeteültetéssel, úgy hogy a város ez idő szerint 5950 kat. hold ákáczerdővel rendelkezik.

Az erdősítés két évi mezőgazdasági közöttes használat útján eszközölt talaj előkészítés után történik, 2-2 méteres kötelékben, csemete-ültetés útján, 428melynek hézagait a második és harmadik évben erőteljes csemetékkel pótolják. A magasabb fekvésű homokot ákácz, az alacsonyabbat nyár, nyír és fűz-félékkel, a humozus barnás laposokat kocsányos tölgy, szil és amerikai kőris-csemetékkel, míg a sovány kifúvásokat feketefenyő-csemetével erdősítik. Nagy átlagban az elegyarány: 80% ákácz, 10% nyár, fűz és nyir, 4% tölgy, szil stb., 6% fekete fenyő. Az erdősítést követő két évben a sorközöket még kapás növények termesztésére használják, de évenként két ízben a csemetesorokat is megmívelik. Az erdősítés normális időkben kitűnően sikerül, de olyan száraz években, mint a milyenek 1905 óta uralkodnak, sikerrel dicsekedni nem lehet. Ez idő szerint évenként mintegy 400 kat. hold erdőt telepítenek újból mesterséges úton, az ott mívelés alatt álló, 15 kat. hold kiterjedésű kertekben nevelt csemetékkel. A kert fenntartására és erdősítésére szolgáló költség évenként átlag 14,000 K.

A kormányhatóságilag jóváhagyott gazdasági tervek értelmében évenként mintegy 75 kat. hold ákáczos és 200-280 kat. hold nyáras kerül kihasználás alá. A vágások a szó szoros értelmében teljesen házi kezelésben vannak. A favágást, valamint a termelt anyagok szállítását az ottani lakosok eszközlik. Az értékesebb faválasztékokat a város szélén lévő két városi faraktárba szállítják be, míg a rőzse és az egyéb, kevésbbé értékes faanyag, az erdei rakodókon vár vevőre. Az eladás a tűzifánál erdei ölenként (4 m³) való nyilvános árverés útján történik; a szerszámfa szabott árak szerint, szabad kézből. A rőzse 250 kévés kazlakban. Hasított szőlőkarókat egy vagy félezrenként bocsátanak árúba. A termelési és egyéb költségeket, a m. kir. erdőgondnokság utalványozására, a városi pénztár fizeti. Az 1908. évben elért árak a következők: Ákácz-szerszámfa 10 cm. középátmérőtől felfelé és szép egyenes rudak 6 cm-től, kéreggel mérve köbméterenként 30 K, ákáczhasáb köbméterenként 10 K. 30 f, nyárhasáb 3 K 50 f, ákáczdorong 7 K 65 f, nyárdorong 3 K 25 f, ákáczágfa 5 K 71 f, nyárágfa 2 K 37 f, ákáczrőzse kévénként 8·5 fillér, nyárrőzse 6·2 fillér; 1000 drb. 180 cm-es hasított, hegyezett ákáczszőlőkaró 70 K.

1908-ban raktáron volt: 4880 m³ keménytűzifa, 14,673 m³ lágy tűzifa, 237·960 kéve rőzse 866·8 m³ ákáczszerszámfa, mely összesen 13287 drbot tartalmazott.

Mint látjuk, a város, mint tulajdonos, nagy anyagi áldozattal iparkodik helyrepótolni a mulasztást és megfeszített szorgalommal teszi jövedelmezővé a parlagon heverő kopár homokbuczkákat. Mint a fentebbi egységárakból látható, a fáradozás nem épen jutalom nélküli, mert tisztán az ákáczos állományokat véve számításba - annak ellenére, hogy a középső korfokozat, mely tömeges előhasználati fatömeget ád, hiányzik - mégis holdanként és évenként átlag 11 kor. a tiszta jövedelem.

Az apatini állami erdők részletes leírásában az ártéri lágy lombfaerdőkről és a lapályi tölgyesekről nyújtottunk képet, míg a szabadkai erdőknél a futóhomoki gazdálkodást kívántuk szemlélhetővé tenni. Így a vármegyei erdők három tipusa szemünk előtt áll, tehát a többi apróbb gazdasággal részletesen nem foglalkozunk, csupán tipusok szerint csoportosítjuk őket.

Kisszállás és Jánoshalmi uradalom. 7161 kat. hold. Futóhomoki típus, egyes tölgycsoportokkal. A vágásforduló 30 éves. Évi termelés 2000 m³ ákácz és 4-5000 m³ nyárfa. Szerszámfa ára m³-ként 20 K, ákácz tűzifa m³-ként 7-8 K, nyár m³-ként 4 K. Évi mesterséges erdősítés 40 kat. hold, ákáczcsemetékkel.

Futaki uradalom. 2645 kat. hold lapályi tölgyes. 70% kocsányos tölgy, 25% cser, 5% szil, 120 éves vágásforduló mellett évi vágástér 22 kat. hold, átlagos hozam kat. holdanként 31 m³ műfa, 148 m³ tűzifa. Fogyasztás Futakon és vidékén. A kemény műfa m³-e 16-36 K kemény tűzifa m³-e 5-7 K. A felújítás szlavóniai tölgymakkvetés útján történik, még pedig 3-6 évi vágástér egyszerre, mert a fő-vad-állomány miatt a felújítás csakis sodronykerítés védelme mellett sikerül. 972·3 kat. hold ártéri erdő. Fanemei fűz és nyár, 30 éves vágásfordulóval. Évi hozam-terület 32 hold. Átlagos hozama holdanként 6 m³ lágy szerszámfa és 128 m³ tűzifa. A lágy szerszámfa ára m³-ként 8 K. Puha tűzifa m³-ként 3-4 K. A galy és tuskófát saját szükségletre használják fel (4000 m³ és 150 m³ szerszámfa). A felújítás sarjak útján történik, a hézagokat dugványozással pótolják.

A kalocsai érsekség erdőbirtoka. Bácsban 6190·01 kat. hold, állománya 70% kőris, 30% szil, 50 éves vágásfordulóra berendezett keményfa sarjerdő. Kéles pusztán 951·26 kat. hold. kötöttebb talajú homoki erdő, faállománya 42912% ákácz, 88% nyár, Józsefházi pusztán 1518·60 kat. hold, állománya 91 ákácz, 9% nyár, a két utóbbi birtok 30 éves vágásfordulóra berendezett, homoki sarjerdő. A kalocsai érseki erdőket a Kalocsán székelő érseki erdőhivatal kezeli, a bács-bodrogi és pestvármegyei erdőket az erdőmesteren kívül, 4 szakképzett erdőtiszt kezeli, a megfelelő számú és képzettségű védszemélyzettel.

A karlóczai patriárka erdőbirtoka. 825·88 kat. hold, állománya fűz, nyár, szil. 30 éves vágásfordulóra berendezett sarjerdő.

Az 1898. évi XIX. t.-cz. alapján a vármegye területén lévő községi, úrbéres, közbirtokossági és kisebb egyházi erdők, valamint Újvidék, Baja és Zenta város erdői, állami kezelés alatt állanak. Az újvidéki m. kir. állami erdőhivatal ellenőrzése alatt a kezelést az újvidéki m. kir. áll. erdőgondnokság teljesíti, a megfelelő védszemélyzettel.

Újvidék szab. kir. város erdői: 1) 386·08 kat. hold tölgy, szil, kőris szálerdő, 80 éves vágásfordulóval. 2) 428·26 kat. hold tölgy, szil, kőris-sarjerdő, 20 éves vágásfordulóval. 3) 301·30 kat. hold fűz, nyár-sarjerdő, 20 éves vágásfordulóval. 4) 12·03 kat. hold epres, szálalás alatt. 5) 12·43 kat. hold nemes fűztelepe, egyéves metszés alatt.

Baja város 12 kat. holdas futóhomoki ákáczosa, 6 éves vágásfordulóval.

Zenta város 544·20 hat. holdas, áradmánytalaji erdeje, 80 éves szálerdő üzemben.

Magyarkanizsa város 358·47 kat. holdas erdeje, állománya tölgy, kőris, fűz és nyár, 80 éves szálerdő üzemben. 141·53 kat. hold fűzese, 4 éves nyesőüzemben.

Ada község 108·4 kat. holdas erdeje, tölgy, fűz nyár, 60 éves szálerdőüzem.

Mohol község 206·2 kat. holdas fűz és nyár erdeje, 40 éves szálerdőüzem.

Bácsszentiván közbirtokosságának kocsányos tölgyerdeje, 80 éves szálerdő üzemben.

A többi, állami kezelés alatt álló, kisebb területű községi és egyházi birtokok mind jelentéktelen területek és alacsony, jobbára 20 éves vágásfordulóra vannak berendezve. Minthogy fatermésük még a tulajdonosok faszükségletét sem elégíti ki, egyenként fel sem soroljuk őket. Terület szerint pedig a birtokviszonyoknál már előfordultak. Mivel a magántulajdonban lévő kisebb erdőknek erdőgazdasági jelentősége szintén alárendeltebb szerepet játszik, bővebben itt nem foglalkozunk velük.