Bács-Bodrog vármegye folyamöve, mely a nagy praehistorikus tó fenekéből, illetve a nagy árgyűjtő medencze legnagyobb két főcsatornájából, a Dunából és a Tiszából áll, évezredeken át táplálta árvizeivel a nagy mocsarat, mely a két folyam között elterült. Ez árvizek víztömegei a folyamok apadtával a folyamok medreibe vonultak vissza és azokat a kisebbszerű medreket alkották a vármegye területén, a melyeknek egy része éjszakról dél felé, vagyis a természetes lejtést követve, a Dunába (Mosztonga, Kígyós stb.) - másrészük nyugatról kelet felé a Tiszába lejt és megmutatják a levonult árvizek folyásirányát.

A vármegyét nyugaton és délen övező Duna folyam rendszeres szabályozása jóformán csak pár évtizede indult meg.

A múlt század nyolczvanas éveiben a középső Duna szabályozása Bács-Bodrog vármegye határára is kiterjedt és erre közgazdasági szempontból is üdvös hatással volt. Az általános folyamszabályozás czélja az volt, hogy a hajózási út minden vízállás mellett biztos legyen s az árvizek és jégzajlások veszély nélkül vonulhassanak le. A partbiztosítások pedig részben a szabályozási vonalak rögzítésére és a mederelfajulás megakadályozására, részben a sürgős védelmet igénylő belterületek vagy beszakadás veszélyének kitett védtöltés biztosítására szolgáltak.

Bács-Bodrog vármegyének a Duna főmedre mentén fekvő határa a baracskai Duna bezdáni torkolatánál kezdődik és a balparton Borovó községgel szemben levő alsó Ziva-foknak a Dunába való beömléséig terjed. Az egész vonal a zombori m. kir. folyammérnöki hivatal kezelése alatt áll.

Ezen a Duna-szakaszon, Bács-Bodrog vármegye területén, a következő szabályozási művek vannak:

1. Egy téli menedékhely a hajók részére, a melyet egy régente fő, most holt Duna-ágon építettek ki a baracskai Duna alsó-bezdáni torkolatánál. 1890-ben zárta el a bélyei főherczegi uradalom a sirinar-bezdáni töltéssel ezt az ágat. Tisztán az elzárás 52,233·70 koronába került, s ez összeghez a volt közm. közl. minisztérium kártalanítás fejében 10,040·16 koronával járult hozzá. 1891-1897-ig, továbbá 1899-ben és végre 1903-ban a téli kikötőben összesen 186,114·84 köbméter földanyagot kotortak ki 201,467 korona költséggel; a kikötő most 57 terhelt és 50 üres uszály, vagy pedig 31 kerekes gőzös és 50 üres uszály befogadására alkalmas. A kikötő mélységi viszonyait évről-évre nyilvántartatják és a szükséghez mérten kikotorják.

2. A baracskai kikötő-torkolat alatt a Ferencz-József kamara-zsilip közelében létesítették az ú. n. bezdáni párhúzamművet, az 1175 m hosszú dugabarabezdáni párhúzammű alsó kiegészítő részét. Költsége mintegy 185,324·11 korona.

3. A bezdán-kiskőszegi Dunaszakasz elfajulása folytán a Ferencz-csatorna dunai kamara-zsilipje közelében levő Kopolya Dunaág rohamos kiképződésnek indult, úgy, hogy a Duna vizének jelentős részét ez az ág emésztette fel. Ezért, bár ez volt a rövidebb ág, mégis ezt az ágat kellett 1889-ben elzárni és 1896-ban kiegészíteni a zsilipre való tekintetből. A Kopolyafok elzárásának és kiegészítésének költségei 123,485·48 koronára rúgnak.

4. A Ferencz-József-zsilip és a blazsoviczai átvágás között 1902-ben három keresztgát készült, most pedig még három keresztgát van munkában. A hat keresztgát költsége 349,329·85 korona. E művekkel a bezdáni oldalon lévő 375folyást elzárták; az ott levő zátony magasságban való növekedését elősegítették és a túlságos széles meder szűkítésével a meder mélyülését és ezzel a hajózás könynyebb lebonyolítását biztosították.

5. A bezdán-apatini Dunaszakaszon az erős kanyarulatok megszüntetésére készültek a blazsoviczai és szigai dunai átvágások. Az első három km. hosszú, csak felével fekszik Bács-Bodrog vármegye határában és az 1898-1899. években készült: az elért vízúti rövidülés 2:1-hez. Készítéséhez 163,072·67 köbméter földnek szárazon és 232,370·45 köbméternek kotrás által való kiemelése volt szükséges. Ezt a munkát 279,571·93 kor. összköltséggel hajtották végre, mely öszszegből Bács-Bodrog vármegyére 139,785·96 korona esik.

6. A szigai átvágás nyolcz km. hosszú és 16 km. Dunát vág el, tehát ennek a rövidülési aránya szintén 2: 1. Ez az átvágás 1899-1901-ig munkában állt. A földmunka 1.111,384·5 köbmétert, a kotrás pedig 1.248,649·9 köbmétert tesz, összes költsége 1.348,397·08 kor. Az átvágás 8 km.-jéből 4 km. Bácska földjén halad át és ennek a résznek az előállítási költsége 674,198·54 korona. A két átvágás megnyitásával a hajózási út 11 km.-el rövidült meg.

7. Az apatini Duna-szakasznak rendkívüli elfajulása, mely Apatin községet is veszélyeztette, nagy munkát rótt a vármegyére s az államra. 1889-1897-ig az 1100 m. hosszú apatini dunai párhúzamművet és a vele kapcsolatos 550 m. hosszú partvédő művet építették ki 567,005 korona 68 fillér költséggel. E művek a parttöréseket megszüntették s a medernek kedvező fejlődését biztosították. A párhúzamos művek mögötti mélyedések beiszapolásával, azokat a parttal összekötni sikerült.

Ezek a művek leginkább általános folyamszabályozási szempontból, a hajózó út, tehát a közérdek javára készültek, míg a következő partbiztosítások inkább lokális jellegűek: 1. A blazsoviczai átvágás felső torkolata feletti partbiztosítás, mely a bezdánszigeti ármentesítő társulat védtöltését 700 fm. hosszban védi. Elkészült 1905-1906. években 75,224·86 korona költséggel. 2. 1894-1901-ig és 1903-ban készült a monostorszegi dunai partbiztosítás 2,350 fm. hosszban a monostorszeg-apatini ármentesítő társulat veszélyeztetett védvonalának biztosítására. Kiviteli költsége 205,424·26 korona. 3. A felsö-kucskai dunai part biztosítása szintén a monostorszeg-apatini ármentesítő társulat védtöltését védi 1200 fm. hosszban. A mű 1893-1899-ig, továbbá 1900. és 1904. évben készült 86,666·83 korona költséggel. 4. Ugyancsak a monostorszeg-apatini ármentesítő társulat védvonala mentén fekszik 474 fm. hosszban az 1896-1904. és 1905-ben összesen 53,282·02 korona költséggel megépített alsó-kucskai dunai partbiztosítás. 5. Apatin község belterületének megvédése czéljából készült el 1901-ben 11,676·85 korona költséggel a 184 fm. hosszú partbiztosítás, Apatin község belterületén. 6. Apatin község alatt a téglakemenczétől lefelé, az ú. n. mühlschwali fokig készült el a mühlschwali dunai partbiztosítás, melynek hossza 850 fm. A munkálatok 1895-1898-ig készültek, a költségek pedig 38,560·10 koronát tesznek ki. 7. A kandlei dunai partbiztosítás az apatin-szontai ármentesítő társulat védtöltésének 1372 fm. hosszban váló megvédésére szolgál. Épült 1898-1901-ig, továbbá 1903, 1904. és 1906-ban 205.302·80 korona költséggel. 8. A gombosi dunai partvédezet régi időben készült 330 m. hosszban; összeomlása után 1887-1893-ig újra építették 107,613·3 korona költséggel. 9. Bács-Bodrog vármegye dunai határa mentén megépített partbiztosítások sorozatát bezárja a 4500 fm. hosszú bogojevoi partbiztosítás, melyet 1893 és 1902 között építettek ki. A mű építésére, fenntartására 1902 végéig 426,187 korona 28 fillért fordítottak; az újabbi fenntartási munkálatokat 1906-ban kezdették meg és azok ma is folyamatban vannak.

A Bács-Bodrog vármegye területén alkotott szabályozási művek (1-7) összes költségei 2.292,830·32 koronára rúgnak; a vármegye dunamenti határán 11,960 fm. hosszban van védbiztosítás (1-9.) 1.209,938·30 korona költség árán, úgy hogy a vármegyében vízszabályozási művekre és partbiztosításokra 1860-tól 1906 végéig 3.502,768·62 koronát fordítottak.

A Bezdáni szigetet ármentesítő és belvíztecsapoló társulat megalakult az 1883. évben. Elnökei voltak: Bosnyák János, Hegyeni Ferencz, Schwell Titusz, Balla Ferencz, Kanizsai János. 1902 június 13-tól az 1907. évig, a midőn önkormányzatát visszanyerte, miniszteri biztosa ifj. Vojnits István, Bács-Bodrog vármegye alispánja volt. Igazgatója Molnár Ferencz.

376Az ármentesített terület 2959 kat. hold. A védgátak hossza 14·5 km. A belvízrendezési munkálatok és szivattyútelep-munka folyamatban. Árvíz okozta. töltésszakadás nem fordult elő. Az állam 50,000 korona összeggel segélyezte ármentesítési és belvízszabályozási beruházásait.

A monostorszeg-apatini ármentesítő és belvízszabályozó társulatot 1897-ben hivatalból alakították. Miniszteri biztosa két éven át Karácson Gyula, Bács-Bodrog vármegye alispánja volt. A társulat 1899-ben kapta meg önkormányzatát. Elnöke: Falcione Lajos, alelnökei: Aman József, Dombovics Antal. Igazgató mérnökei: Szmik Antal, Porgányi Lajos, Bohuss Theofil és mostani igazgató mérnöke Czinkler Kálmán.

Az 1897-ik évben volt a kucskai szakaszon árvízi töltésszakadás. A védett ártéri főterület 16,929 kat. hold; - a védtöltések hossza 25,765 km. A Rákvíz szigeti társulat árterülete 2930 kat. hold, - védtöltéseinek hossza 1360 km. A "Kucska"-öblözet egy összefüggő különálló ármentesítő társulatot alkot. Árfejlesztése az 1876 és 1897. évi árvízszínekből kombinált legmagasabb vízszínre történt. Kat. tiszta jövedelme 159,083 korona. A töltésekbe négy csőzsilip van beépítve. Öt gátőrház, öt gátőrrel. A távbeszélő hossza 51 km., 11 beszélő állomással. A belvíz-levezető csatornák hossza 44·6 km. A Kucska-Rákvízsziget érdekeltségeinek szivattyútelepén áll egy 1000 mm. átmérőjű nyomócső, mely másodperczenként 2·0 m. magasra 1000 litert tud kiemelni. A gépberendezés 58,240 korona, a kazán és gépház 42,793 korona költségbe került. A kupuszina-monostorszegi lecsapoló érdekeltség 1888-ban épült szivattyútelepe áll egy 800 mm. átmérőjű nyomócsőből és körszivattyúból, mely normális 2·0 m. magasságig másodperczenkint 600 litert emel ki. A gépberendezés költsége 22,000 kor. Az épület és cső-áteresz költsége kb. 18,000 korona volt. Most van még egy külön szivattyútelep építés alatt.

Az ármentesített főterület töltésépítkezési beruházása 188,823 korona, a gátőrházakra 16,911 korona, telefonépítésre 6,710 korona, összesen 212,345 kor. volt. A kucska-rákvízi érdekeltség beruházása, töltés-építése 52,519 korona, gátőrházakra 10,361 korona, telefonra 1,653 korona. Belvízrendezésre: csatornák építésére 27,286 korona, gép- és kazánházra 42,793 korona, gépberendezésre 59,198 korona, összesen 129,279 korona. A társulati hozzájárulás átlagban kat. holdankint 185·5 korona.

Az apatin-szontai ármentesítő társulat 1892 február 22-én tartott közgyűlésén mondotta ki megalakulását. Elnökei voltak: Aman József, Gráber Gyula és a jelenlegi elnök: Krieg Béla. Alelnökei: Apatini Fernbach József, Szuppek Béla és a jelenlegiek Thurszky János és Hesz Péter. Igazgatója: Apatini Fernbach Bálint. Mérnökei Bezzeg János, Fránya Károly, Bohuss Theofil és a jelenlegi Rujer Ferencz.

A társulat védett ártere 18,794 kat. hold és a védtöltések hossza 25·8 km., az ártér az 1876-ik évi árvízszínre van műszakilag kifejlesztve. A gátőrök száma öt, a gátőrházak száma öt, vízmester egy. A társulat távbeszélő hossza 38·45 km. Az állam a partbiztosításokhoz 26,000 koronával járult hozzá.

A belvizek levezetésére 1897-ben külön társulat alakult szonta-apatini lecsapoló társulat czímen. Árterülete 14,317 kat. hold. Az ármentesített terület kat. tiszta jövedelme 104,241 korona. Szivattyútelepe a gombosi vasúti állomás. felett, az ú. n. rab-telepen. Csatornáinak hossza 151 km. Tisztikara ugyanaz.

A társulat ármentesítésre 545,739 korona összeget ruházott be. Egy kat. holdra 29·04 korona beruházás esik és a kivetési átlag 1·96 korona.. A társulati ártereket eddig még nem osztályozták. Árvízi töltésszakadás 1892-ben fordult elő.

Az újvidéki magyar kir. folyammérnöki hivatal működése a Dunának a Niva-fok beömlésétől a Tisza-torokig terülő szakaszára terjed. E szakaszon ámentesítő társulat nincsen, csak a plávna-bukini ármentesítő érdekeltség. Folyamszabályozási munkákat ezen a szakaszon csak a legutóbbi időben végeztek államköltségen és pedig mederszabályozásnál partvédő művek építésére és fenntartására, az 1891. évtől az 1907. évig, 1.847,017 korona, sarkantyúk építésére és meder-elzárásokra 515,080 korona, átvágásokra 677,170 korona, mederszabályozásokra 3.830,030 korona, a Tisza-torok feletti Dunameder szabályozására 1.581,883 kor., hajóállások és téli menedékhelyek kotrására 136,628 korona, együtt 8.587.808 koronányi összeget költöttek.

377Szegedi magy. kir. folyammérnöki hivatal. A vármegye keleti határa, a Tisza folyam legalsó szakasza, a szegedi m. kir. folyammérnöki hivatal köréhez van beosztva. Ennek a folyamszakasznak szabályozását még a múlt században kezdették meg pontos felvételek alapján, a melyeket az 1830 és 40-es években végeztettek. A szabályozási terveket Vásárhelyi és Paleocapa javaslatai alapján az 1850 június 16-án kelt kormányrendelet állapította és indította meg.

A Tisza ez alsó 1635 km. hosszú torkolati szakaszának vízállási és vízlefolyási viszonyait a Dunának vízállásai befolyásolják és kis víznél a vízszín esése kilométerenkint csupán 19 mmt tesz ki, tehát a legkisebb esésű folyamszakasz. Az eddig észlelt legmagasabb árvízszín 1895-ben volt - 8·85 m. a szegedi vízmérczén, a legkisebb pedig 1904-ben: - 201 m. A víz alatti mederterületek 615 négyzetméter és 915 négyzetméter között a 0 vízszínben, a szélességek pedig 160 m. és 220 m. között váltakoznak. Kis víz alkalmával a Tisza másodperczenkint 200 köbméter, míg nagy víznél 3500 köbméter vizet vezet.

Szerbkeresztút és Martonos községek között végezték a 91. számú átvágást, melynek első eszméjét még Vásárhelyi Pál vetette fel. Ez átvágás kikotrását 1903-ban kezdték meg és 1905-ben fejezték be. Az átvágás hossza 2·3 km, az általa elmetszett kanyarulat pedig 6 km. hosszú.

A martonos-ókanizsai határnál végződik a Horgos-martonosi ármentesítő társulat védőtöltése, melynek kezdete a 90. számú átvágás alsó kanyarulatánál van. A martonos-ókanizsai határnál kezdődik a bácsi tiszai ármentesítő társulat ókanizsa-adorjáni öblözetvédvonala, mely az adorjáni magas partba köt be. Adorján község belsősége alatt kezdődik a zentai öblözet védtöltése, mely Zenta város alsó végéig terjed.

A 128 tiszai km, alatt kezdődik a 92. számú szanádi átvágás, melynek 14·87 kmes kanyarulata 8 alakú, az átvágás 5·19 km. hosszú. Kiásása az 1855. évben történt, azóta mesterségesen nem bővítették, és magától fejlődött ki mai méretére. Az elvágott kanyarulatok már fel vannak iszapolva. A 125. km-nél egy szivattyútelepet állítottak fel. A 124. km-nél volt a zentai fahíd, mely 1902 márcz. 17-én alámosás miatt leszakadt, az új híd a város belsősége felett épült.

Zenta város belsősége mentén mintegy 1000 m. hosszúságban a szakadó partot állami segélylyel építik ki. A 122-120 km. között jobb oldalon van a Jenő sziget Savoyai Jenő herczeg emlékoszlopával, a folyó jobboldali ága már feliszapolódott, úgy hogy a terület már csak névleg sziget. A 116-114 km. között van a 93. számú botkai átvágás, 1·659 km. hosszú. Végezték 1856-ban. A 90-es években bővítették s kanyarját mesterségesen elzárták. A 109 km-nél jobb oldalt kezdődik Ada község magánöblözeti, 6 km. hosszú védtöltése. A 108-106 km. között van az ú. n. padéi elzátonyosodott Tiszaszakasz, mely kis vízállásánál hajózási akadály, ezért 1902-ben kő-anyagú párhuzam-művel szabályozták. A 102-100 km. között fekszik a 94. számú ú. n. ada-moholi átvágás, mely 203 km. és 1855-56-ban készítették, elvágott kanyarulatát 1902-ben zárták el. A 100-98 km. között jobboldalt kezdődik a bács-tiszai ármentesítő társulat mohol-péterrévei öblözetvédtöltése. A 89-88 km. között van az éles Tisza-kanyarulat. Péterréve felett a Csikéria magasparti nyílt csatornája torkollik. A 87-81 km. között fekszik a 95 számú ú. n. aracsi átvágás, melyet 1860-63. években ástak, 3·232 km. hosszú. 1900-ban bővítették és az anyagot a kanyar áttöltésére és az óbecsei öblözeti védtöltésbe való bekötésre használták fel. A 74-72 km. között a jobbparton fekszik Óbecse községe alatt a Ferencz-csatorna új tiszai kitorkolása és innen indul ki a bács-torontáli ármentesítő társulat védőtöltése, mely előbb a bácstiszai ármentesítő társulat óbecse-bácsföldvári öblözeti töltése volt, most azonban a bács-torontáli ármentesítő társulathoz csatolták. Ehhez tartozik a borjasi átvágás menti, volt bácsföldvári ármentesítő társulati védtöltés is. A 70 km. alatt a védtöltésben egy 1·00 m. átmérőjü vascső-áteresz és egy szivattyútelep mentesít a belvízektől. A 69-67 km. között az óbecsei sziget felett a jobb oldali Tisza-ág 1901-ben elzáratván, a zátonyosodásra hajló viszonyok is megjavultak. A 62-56 km. között van a 96. számú ú. n. borjasi átvágás. Hossza 6·30 km., az átvágott kanyar 23·06 km. hosszú, s az 1854-1858. években végezték el. Ezt az átvágást az 1897-1901. években bővítették és az átvágás menti magaslatot 500 m. szélességben + 4 m-re leásatták. Ezzel egyidejűleg a jobboldali hullámtér szélén kiépítették a mostani védtöltést, melyet a borjasi felső és alsó mederáttöltéssel fent az akkor 378még bácsi ármentesítő társulat, alul pedig a titeli Tisza-Duna-tőltés fenntartó társulat védtöltésébe kötöttek be. Az elvágott Tisza-kanyarulatot halastóvá alakították át. A felső áttöltés közelében van az 1 m. átmérőjű nyomócsővel ellátott szivattyútelep, mely másodperczenként egy köbméter vizet emel ki.

Ez elzárt kanyarulat felső részén van Bácsföldvár mellett a Ferencz-csatorna régi tiszai kitorkolása. A kanyarulat mentén a csurogi magaslatoknál kezdődik a titeli Tisza-Duna-tőltés fenntartási és belvízszabályozási társulatának védtöltése, mely innen a titeli magaslatig, maj d a magaslat alatt a Dunáig terjed s a Duna mentén folytatólag az ottani öblözetet ármentesíti.

A Kumáni sziget-menti jobboldali Tiszaágat 1901-1902-ben töltötték át. A hajózásra a baloldali ág szolgál. A 49-46 km. közötti Tisza-kanyart 1902-ben tisztán kotrás-munka mellett vágatták át 0·9 km. hosszúságban. Közvetetten alatta van a 97. sz., ú. n. Tarrasi 1·754 km. hosszú átvágás, kanyarjának hossza 6·018 km., melyet az 1860-63. években bővítettek. A 39-37 km. között van a ú. n. zsablyai felső átvágás, mely 0·861 km. hosszú, kanyarjának hossza pedig 4·876 km; az 1860-62. években építették. Az átvágás alsó torkolatánál a jobb parton van a titeli Tisza-Duna társulat I. öblözeti szivattyútelepe, melynek két egyenlő s egyenként 145 lóerejű gőzgépe és két 900 mm. körszivattyúja van, melyek másodperczenként 2·44 köbméter víznek a kiemelését győzik meg. E szivattyútelep 1898-ban épült. A 37 km. alatt van a zsablyai rév és a Jegricska bara nevű nyílt csatorna. A 35-34 km. között van a 99. számú ú. n. zsablyai alsó átvágás, 1·225 km. hosszú, kanyarja 3·8 km. hosszú s 1863-ban végezték; 1897-98-ban bővítették, kanyarját ugyanekkor eltöltötték. A 31-30 km. között fekszik a 100. számú, ú. n. aradáczi átvágás, mely 1·345 km., kanyarja pedig 7·16 km, hosszú. 1860-63-ban ásták, 1897-99-ben bővítették; kanyarulata át van töltve és az így alkotott sziget ármentesítve.

Az ú. n. mosorini 101. számú átvágás a 26-25 km. között fekszik, hossza 1·441 km., a kanyar hossza pedig 4·003 km. 1864-ben építették. A 24-22 km. között van a mosorini sziget, melynek jobb oldali ágát 1901-ben partmagasságig feltöltötték. A 21 km-nél a jobb parton van a titeli társulat második és harmadik öblözetének szivattyú-telepe. 1893-ban épült. E szivattyú-telep felett tört be 1895-ben az árvíz. A 13-11 km. között van a zátonyos livodai Tisza-szakasz, hol az 1899-ben épített két km. hosszú kőpárhuzammű, mely a folyam medrét 240 m. szélességre szűkítette és közepén kikotorva, itt a hajózási nehézségek egészen megszűntek. A 10 km. alatt a balparton van a Béga folyó beömlése. A 6-3 km. között vannak a hármas szigetek. 1894-ben ezt a folyamszakaszt oly módon szabályozták, hogy kotrással a szélső balparti ágat képezték ki a hajózás czéljaira, míg a két jobbparti ágat a jobb oldalon fektetett kőpárhúzam-művel a kisvizek útjából elzárták. A két jobboldali ágat mesterséges feliszapolás czéljából 1901-ben elzárták. A hármas szigeteknél jobb oldalt van a titeli 4-ik öblözetnek 1898-ban épített szivattyútelepe, mely két körszivattyúból áll, 800 miliméter átmérőjű csövekkel; ez 201 köbméter vizet tud kiemelni. 0 km.-nél van a Tisza betorkolása a Dunába, jobbról a torkolatot szabályozó párhúzam-művelés a ráépített világító-toronynyal, mely a hajók bejáratát jelzi.

A Szeged-martonosi ármentesítő társulat 1901 július 4-én alakult meg. Az elnökség és a tiszviselői kar azóta a következőkből áll: Elnök gróf Szápáry Pál. Alelnök: Ivankovits Sándor dr. Igazgató-jogtanácsos: Lázár György dr. Főmérnök: Csernovics Agenor. Pénztárnok: Pataky János. A társulat mentesített területe 6887, 1110/1600 hold. A töltés hossza: 13,446·3 m. Belvízszabályozás még nincs. Töltésszakadás nem volt. A társulat már megalakulásakor a maximális megterhelésbe jutott, ennek liquidálása azonban még foganatosítva nincs.

A Horgos-martonosi ármentesítő és belvízszabályozó társulat első ízben a cs. kir. budai helytartótanács osztályánál 1858 május 19-én 15,577 sz. a. kibocsájtott intézvény alapján alakult meg "Horgos-martonosi tiszaszabályozási, társulat" czímmel s tulajdonképem működését védtöltéseinek az 1863. év folyamán megindított kiépítésével kezdette meg. Az 1863. évi május hó 16-án tartott közgyűlésén alakította meg a társulat első választmányát Horgosi Kárász Benjámin elnöklete alatt s ugyanekkor elhatározta, hogy a Boros Frigyes osztálymérnök által, mint az V. tiszai folyamosztály képviselője által bemutatott tervezet szerint védtöltéseit 6400 fm. hosszban kiépíti s ezzel mintegy 2400 hold (1600 négyszögöles) réti földet mentesít a Tisza elöntése ellen. Utána elnökké Kárász 379Imre kir. kamarást választották meg, jegyzővé pedig a lemondott Molnár Márton helyett Kelemen István ügyvédet. A társulat védvonala czéljának 1879-ig meg is felelt, ekkor azonban a szokatlan magas árvizek a töltéseket áthágták, elszakították s a társulat árterét elöntötték. Az akkori gazdasági és hitelviszonyok nem engedték meg, hogy a társulat védműveit újra felépítse, így kénytelen volt tevékenységét beszüntetni s árterét egyelőre a közepes árvizek ellen védeni.

1892-ben tehette meg az érdekeltség, hogy az árvédelem biztosítására újra társulattá alakúljon. Még ez év folyamán "Horgos-martonosi ármentesítő és belvízszabályozó társulat" név alatt meg is alakúlt. Az új társulat elnöke Horgosí Kárász István lett s 1899-ben, lemondása után, Kelemen István. Az új társulat mentesített árterülete bevalláson alapuló 2442, 500/1600 holdat tett ki, védvonalainak hossza pedig maradt a régi 6400 fm. Feladatai közé azonban a belvízrendezést is felvette s azt a mai napig a követelményeknek megfelelően el is készítette. Saját belvizeinek levezetésére összesen 10,755 fm. hosszú csatornahálózatot teremtett, a mely a belvizeket egy szivornyához vezeti s a hol azok magasabb külső vízállásnál gőzszivattyúval nyomatnak ugyancsak a szivornyán át a holt Tiszába. A csatornákon van 18 falazott híd, melyek közül hétnél tiltó szerkezet van alkalmazva. Ezenkívül az ártéren kívüli magas partról jövő belvizek gyors és akadálytalan levezetésére szolgál egy 2830 m. hosszú magasparti nyílt csatorna.

A társulat, tekintettel csekély kiterjedésére, fizetett tisztviselőket nem tart, az igazgatási és pénzkezelési teendőket az érdekeltség egy-egy tagja látja el díjtalanul; a műszaki teendők ellátására esetről-esetre fogadott fel a társulat mérnököt, 1898-tól kezdve azonban, a midőn a műszaki teendők felszaporodtak, műszaki titkári czímmel egy mérnöki állást rendszeresített.

Eddig a legnagyobb árvíz 1895-ben volt, a mely ellen a társulat sikeresen védekezett ugyan, de kénytelen volt végleges jellegű védtöltését az újabb szabványos méretekre kiépíteni. Ugyanakkor nyilvánvaló lett, hogy a Martonos és Magyarkanizsa között elterülő partvidék az elárasztás elleni rendszeres védelmet többé nem nélkülözheti, mert az újabb nagy árvizek ezt a partvidéket is ellepnék; erre való tekintettel a 72436/1897 számú m. kir. földmívelésügyi min. rendelettel engedélyt nyert a társulat, hogy műszaki ártérfejlesztés útján ezt a partvidéket kötelékébe bevonhassa, viszont arra köteleztetett, hogy e partvidék s általában az egész árterület árvízelleni biztosítására szolgáló védműveket a martonos-magyarkanizsai határszélig építse ki.

A végrehajtott műszaki ártérfejlesztés újabb területeket vont be, a melyekkel együtt, a társulat árterülete most már 6032 kat. hold, védvonalainak hossza pedig 13 kilométer.

Időközben megalakult a szeged-martonosi ármentesítő társulat, a mely a maga védtöltéseinek kiépítésével e társulat védvonalának felső végét 3·7 km. hosszúságban alvó gáttá változtatta és a tulajdonképem élő védvonal hossza 9·3 km.-re redukálódott.

Ada község árterülete magánöblözetté 1883-ben alakult. Elnökei a mindenkori községi bírák. Az ármentesített terület 600 hold. A töltés hossza 6 km. A belvízszabályozást árkokkal végzik. Töltésszakadás nem volt. Az ármentesített terület legelő, szántó és szőlő.

A Bács-torontáli ármentesítő társulat 1906 július 2-án alakult a volt Bács földvári ármentesítő társulat és a Bács-tiszai ármentesítő társulathoz tartozott Óbecse-bácsföldvári öblözet érdekeltségéből. Kezeli egyúttal az 1892. évben alakult és az 1902-ben a Bácsföldvári ármentesítő társulat keretébe olvadt Törökbecsei-Nagyrét ármentesítő társulat ügyeit is. A társulat egymásután következő elnökei: Bisitz János, Urbán Péter, Szentiványi Ivanovits Iván dr. Alelnöke Grósz Illés. Igazgatói: Stefin-Gaszner Kálmán, Szilágyi Zsigmond, Kaszap Győző. Ármentesített területe 10,337 hold, 1003 négyszög öl. Töltés hossza 17·5 km. A társúlatnak a tiszai 96-os számú átmetszés Telő torkánál egy 125 lóerős, 1·50 köbméteres munkaképességű szivattyútelepe van. A töltéstestbe két esőzsilip van beépítve. Őrháza öt van, mindannyi telefonállomással. A belvízszabályozás végre van hajtva, azonban az óbecsei öblözet csatlakozása miatt szükséges a csatornák átépítése. Árvízokozta töltésszakadások, a normál méretekben történt kiépítkezések előtt, 1869; 1871 január 7; 1871 január 10; 1876, 1878, 1881, 3801882. években voltak. A törökbecsei Nagyrét az 1895. évi rendkívüli nagyvíznél áradás alá került, de az óbecsei öblözetet sikerült megmenteni.

A végrehajtott ármentesítési és belvízszabályozási munkálatok köz- és mezőgazdasági hasznára vonatkozólag felhozhatjuk, hogy a Csurog község alatti Borony földeket az ármentesítést megelőző 1870-es években kat. holdanként 40 korona örök árban vásárolták; holott annak mai nap az ármentesítés utáni haszonbére sehol sem kevesebb évi 70 koronánál, de eléri a 100 koronát is. Megjegyezhetjük, hogy a kataszteri tiszta jövedelmek az ármentesítés után átlag 60%-kal emelkedtek.

Az ármentesített 600 kat. hold terjedelmű holt Tisza-ágon mesterséges nevelőtelepekkel berendezkedett halászati társulat alakúlt, melynek 1906. évi mérlege 30,636·10 korona bevétellel zárult.

Az Óbecse-Aracs-Péterrévei ármentesítő társulat 1904 május 2-án Óbecse-Aracs-Péterréve községek mint erkölcsi testületi érdekeltekből alakult. Elnöke: Martinovits Pál dr. Alelnöke: Pavlovits Lyubomir dr. Igazgatója Kaszap Győző. Árterülete 3032 hold, 1350 négyszögöl. Védművei még kiépítés alatt állanak, de közel a befejezéshez. Építési költség előirányzata 518,000 kor. Töltés hossza 7·4 km, belvízcsatornáinak hossza két km. Terveznek egy darab vascsőátereszt a holt Tisza-kanyarulatnál, egy őrházat ugyanott és két munkásházat az exponáltabb helyeken. A munkásházak a gróf Csáky-féle prákfalvi vasgyárban, Aradi szabadalmazott amerikai rendszere szerint készülnek.

A Titeli Tisza-Duna-tőltés fenntartásí és belvízszabályozó társulat. Alakult 1872-ben; rétföldek megváltásából eredő ármentesítési kötelezettségének akkor úgy tett eleget, hogy a töltések felépítéseért a rétföldek felét védgátépítő konzorcziumnak adta húsz évi haszonélvezetre; 1876 után pedig az új kiépítéséért további tíz évre. A haszonélvezetek eddig lejártak, kivéve a mosori rétben 1431 kat. holdé, a mely 1908-ban jár le.

1876-1890 közötti időszakban semmi fejlődés: II. III. s IV. öblözetek nyitva, I. s VI. öblözet kis méretű töltésekkel eltöltve; oly csekély volt a gazdasági eredmény, hogy a 14 volt csajkás község, mint tulajdonos, a megváltást sem bírta megfizetni. Az 1890-es években sikerült az érdekeltség két csoportját a tulajdonosokat és konzorcziumot megegyezésre bírni s a II. III. s IV. öblözetet is, habár még mindig kisméretű töltésekkel, ármentesíteni és a II-III. (mosorini) öblözet belvizeit is szabályozni; ez időszakban a községek az egész megváltási összeget (holdankint 20 frt) kifizették az államkincstárnak. 1895-ben az I. s III. öblözeti töltésekben beállott gátszakadások miatt az árvíz 34,000 kat. holdat elárasztott. 1895-96-ban a társulat töltéseit helyreállította; 1898-ban pedig 2.000,000 forint kölcsön felvételével töltéseit megfelelő méretekben kiépítette s összes öblözeteiben szivattyútelepekkel kapcsolatos belvízszabályozást teremtett. A mentesített árterületet műszakilag fejlesztette, úgy hogy az most kitesz 49,916 kat. holdat.

A 70-es és 80-as években a társulat összes működése csakis folytonos - csekély méretekben való - helyreállításokból állt; a társulat csakis a 90-es évek elején kezdett kifejlődni; de ekkor is még mindig kisméretű töltései voltak s csak az 1895-iki árvíz után tűnt fel a társulat teljes kifejlődésének reménye és e kifejlődés tényleg teljesült is, 1898 juniustól 1899 májusig, tehát nem egészen egy év alatt a társulat 4 millió köbméternél több földmozgósítást teljesített, a mi létérdekét és gazdasági kedvező kifejlődését is biztosította.

1888. évig kormánybiztos volt Nikolits Svetizláv; főmérnök Steiner Ede ny. kir. főmérnök. Az 1889. évben gróf Leiningen-Westerburg Ármint nevezte ki miniszteri biztosnak a földmívelésügyi miniszter. 1901-ben a társulat önkormányzati jogot nyert; igazgató főmérnöke azóta Klopp Károly.

A társulat folyómenti töltéseinek hossza 80·5 km. melyekből 32·5 km-ben a vízoldali lejtő téglával van burkolva; egyes öblözeteit egymástól elválasztó kereszttöltéseinek hossza pedig: 18·6 km, a töltések hat m. koronaszélességben, 1:3-hoz hajló lejtőkkel, 1·50 m. nagyvíz feletti magasságokban s korona alatt 1·5 m. magasságig fölérő 4 m. széles padkával vannak kiépítve. A társulati töltéseken van 16 gátőrház, négy gépészi és három gátfelügyelői lakóház, mindegyik tiszti szobával.

A folyómenti töltésekbe beépült 1895 aug. 9-től 1896 márczius 27-ig a megrongált töltések helyreállítása alkalmával 1.581,483·2 köbméter földtömeg. 381A végleges kiépítés alkalmával pedig 1898 június 18-tól 1899 május 4-ig 2.913,387 köbméter földtömeg. A kereszttöltésekbe 1900 június 20-tól 1900 deczember 5-ig 701.162 köbméter földtömeg. E töltésekkel ármentesítve van az I., II., III., IV. s VI. öblözet, melyekből a négy első tiszamenti, a VI. dunamenti öblözet; az V. dunamenti öblözet ármentesítetten. Belvizeit a társulat szabályozta: a II-III. öblözetben 1893-94-ik, I. IV. s VI. öblözetben 1898-99. évben. Csatornáinak teljes hossza 257 km, és van rajta 172 drb tölgyfából épített híd. A csatornák kiépítése alkalmával a társulat a következő földmennyiséget emelte ki: 1893-94-ben a II-III. öblözetben 207,322 köbmétert. 1898 június 24-től 1899 május 29-ig az I. IV. s VI. öblözetben 1.357,209·1 köbmétert. A rétközi csatornákban 1900 és 1902-ben 81,905 köbmétert. A belvizek eltávolítására szolgál minden öblözetben (II. s III-dikat egynek véve) egy vascső-áteresz, szivattyúteleppel, és pedig: az I. öblözetben két áteresz 900 mm. átmérőjű csövekből; 290 névleges lóerejű, a szivattyúkkal közvetetlenül kapcsolt gépek két kazánnal; a II-III. öblözetben egy áteresz 1000 mm. átmérőjű csövekből; 160 lóerejű, a szivattyúkkal áttétel által kapcsolt gépek két kazánnal; a IV. öblözetben egy 1200 mm. átmérőjű áteresz; 240 névleges lóerejű, a szivattyúkkal közvetetlenűl kapcsolt gépek két kazánnal; a VI. öblözetben egy 1000 mm. átmérőjű áteresz; 160 lóerejű, a szivattyúkkal közvetetlenűl kapcsolt gépek két kazánnal. Minden telepnél egy-egy gép és kazán függetlenül a másiktól helyezhető működésbe.

A dunamenti öblözetekben eddig mindig nagyobbmérvű szivattyúzás volt szükséges, mint a tiszamenti öblözetekben; így például az 1902. évi április, május és június havi időszakban egy géppel történt szivattyúzás volt: az első öblözetben 289, a II-III-ban 304, a IV. ben 914, a VI-ben 1199 órán át. A belvízszabályozási műtárgyak kiépítése óta belvizektől eredő károk még nem voltak a mentesített területeken.

Az összes belvízszabályozás létesítése (1899) óta a rétek mezőgazdaságilag oly állapotba jutottak, hogy a titeli rétkezelő bizottság a kezelése alatt álló 38,000 kat. holdért, melyet évente kétholdas parczellákban ad ki bérbe, átlag, holdanként és évenként 30-50 korona bért kap, holott belvízszabályozás előtt ennek csak egy harmadát, ármentesítés nélkül pedig semmit sem kapott. A rétföldek után az egész érdekelt vidék, a volt csajkáskerület, öt-hat év óta oly anyagi és gazdasági föllendülésnek indult, hogy minden községben megszűntek a községi pótadók vagy legalább nagyon csekély összegre apadtak.

A vármegyének még a XIX. század elejéről való térképei a teljesen kultúra nélküli vad, mocsaras állapotot tüntetik elő. A mostanában búzakalászokat ringató térségek e térképen még mint mocsarak vannak jelezve: "K. K. Bácser Morast." Az 1790. évek elején a két fenkölt szellemű testvér, Kiss Gábor és Kiss József, mindkettő katonatiszt, Angolországban járva, látta, mily nagy köz- és mezőgazdasági haszonnal járnak az ott épen mindenfelé javában munkába vett hajózó csatornák, elhatározták, hogy tapasztalataikat saját hazájukban alkalmazni fogják. Alapos tudással készítették el a régi Ferencz-csatorna tervét. Monostorszegtől, a Dunától indulva ki, az építendő csatorna vonalát a Zombor, Kissztapár, Szivácz, Cservenka, Kula, Verbász, Szenttamás, Turja községek mentén és határain keresztül Bácsföldvárnál a Tiszába torkolólag tervezték.

Ferencz császár felfogta a vállalkozás nagy közgazdasági hasznát és a két Kiss testvérnek nemcsak pénzbeli támogatást nyújtott, hanem a munkák végrehajtására a katonaságot és az akkori nagyszámú politikai foglyokat is rendelkezésükre bocsájtotta. A mostani Ferencz-csatorna részv.-társulat irat- és térképtárában őrzik azokat a rajzokat, melyekről látni, hogy a foglyok a katonaság őrizete mellett, ú. n. "spanische Reiter"-tel bekerített szakaszokban a csatorna medrét ásták. Ha egy szakasznak ásásával elkészültek, a "spanische Reiter" kerítést tovább vitték és a rabokat újra körülkerítették. A monda azt regéli, hogy a foglyok között egy olasz püspök is ott szenvedte, ásó és talicska mellett, rabságának nehéz idejét.

A gondosan őrzött rajzok tanúságot tesznek arról, mily nagy gonddal, alapossággal és tudással tervezték meg a csatornameder nagyméretű szekrényzsilipjeit, hídjait stb. Monostorszegtől Verbászig a csatornát majdnem mindenütt a terepbe mélyítve ásták meg, Verbásztól Bácsföldvárig az ú. n. Czerna bara vízfolyási medert alakították át a csatorna czéljaira. A csatornát már akkor olyméretekben 382tervezték és ásták ki, hogy az ma is a nemzetközileg megállapított elsőosztályú csatornák közé tartozik. Fenékszélessége 17 méter, vízszíni szélessége 23-25 méter, vízmélysége pedig két métert tesz ki, úgy hogy ebben a mederben még most is közlekedhetnek 6000 q. súlyrakománynyal terhelt hajók.

A csatorna vízszínkülönbsége a Duna és Tisza között 30 bécsi láb, vagyis: kereken 10 métert tett ki. E nagy vízszínkülönbséget öt szekrényzsilippel osztották meg. A monostorszegi Duna-torkolati zsilip kapui a dunai magas árvizek behatolását a csatornába megakadályozták. Míg a kissztapári, verbászi és szenttamási zsilipek a két folyam vízállása közötti 10 méteres különbséget osztották meg; mindenkor a terep esési viszonyaihoz simulva, így Verbászon a zsilip kapui négyméteres vízszínkülönbséget tartanak fel. A csatorna bácsföldvári zsilipje közvetítette a hajóknak a csatornából a Tiszába és megfordított irányú közlekedését. A még most is működésben levő zsilipek szerkezete, gondos építése, alapja és tégla-falazata bámulatot és tiszteletet ébresztenek a mai kor vízépítő mérnökeiben a Kiss testvérek iránt. A verbászi zsilip megrongálódótt alapzatának 1909 február hónapjában volt a kijavítása, a mely alkalommal egy szárkofágszerű kőszekrény került napvilágra. A szekrénybe egy ezüst lemez volt zárva, a mely érdekes emléke a csatorna és zsilip építésének és nagy dicsősége a Kiss-testvérek évszázadokra szóló hatalmas alkotásának. Ebbe az ezüstlemezbe latin nyelven a következő emléksorok vannak bevésve

"Ő Felsége II. Ferencz császár, győzhetetlen római imperátor, a magyarok apostoli királyának fővédnöksége alatt P. P. P. F.; az örökös kir. herczeg, osztrák főherczeg Sándor Lipót, Magyarország kegyelmes nádorának védnöksége alatt; nemes Bács vármegye főispánjának Ürményi Józsefnek pártfogásával a közjót szerető főrangúak, előkelők, nemesek s a haza legjobb polgáraiból egyesült s gróf Apponyi Antal és gróf Harrach János elnöksége alatt levő társaságnak pénzén építették ezt a Ferencz király nevével felékesített hajózó csatornát a kereskedelem fejlesztésére, a magyar nemzet dicsőségére és üdvére s a szerencse óhajuknak kedvezvén, ezt a négyszegletes követ a zsilip alapjába emlékül helyezték az észtehetségben és ügyességben kiváló két édes testvér, Kiss József és Gábor, magyar nemesek, kik kitünteti építészeti tudományukkal és hírnevükkel szolgálván az utókornak s ennek hálás és halhatatlan emlékezetét maguknak kiérdemelvén, kik eme nagy jelentőségű műnek kezdői, kiásatásának befejezői és felépítésének igazgatói voltak.

Verbász, 1794 június 9-én."

Ezt az emléktáblát, a csatorna-hálózatnak azóta történt változásait ismertető irat, a csatorna-hálózat térképe és a Ferencz-csatorna-társulat múlt évi üzleti jelentése kíséretében leólmozott dobozba zárták és a dobozt visszahelyezték a zsilip alapjába, a felső fej lépcsőjének aljába, szóval oda, a hol az ezüst emléklapot találták.

A csatornát Monostorszegtől a Tiszába Bácsföldvárnál való kitorkolásáig 14 1/2 mértföld = 118 km. hosszban, a Zombor szab. kir. városi területet kivéve, mindenütt kincstári uradalmi, a tiszai részekben pedig koronauradalmi területen ásták. A csatorna megépítésére Kiss Gábor és József testvérek 1794-ben az engedélyt legfelsőbb helyen kieszközölték és erre szabadalmat nyertek. E szabadalomra részvénytársaság alakult "Magyar hajózási társaság" czímen. A szükséges földterületet részben megváltás, részben díjtalan átengedés, részben a területekért évenként fizetendő 1 forintnyi úri jog elismerése fejében szerezték meg. Az építkezés 1794-től 1801 évig terjedő időközben 4 millió forintnyi költséggel történt. és 1802-ben elkészülve, a hajózási forgalomnak átadatott.

Az építkezést eleintén a Kiss testvérek vezették, később "Oberlandes-Bau-direktor Heppe" vezette. A vállalat eleinte igen nagy nehézségekkel és pénzzavarokkal küzdött. A végeredményében oly fényes sikert elért vállalkozás már keletkezésétől fogva hathatós támogatásban részesült az ú. n. Staatsverwaltung részéről. A legnagyobb támogatás abból állott, hogy a csatornához szükséges uradalmi és úrbéri területeket ingyen kapták. Az akkori államkormányzat a csatornai részvénytársaságnak a kincstári só, katonai és egyéb kincstári szállítmányokra nézve az előjogot biztosította, ezeken felül pedig egy 4%-os 200,000 forintos kölcsönt nyújtott. Bérbe adta neki az egész Preradovics vagy kissztapári pusztát és egyéb kincstári területeket. Monostorszegen és Sziváczon felmentette a csatornát és az ahhoz tartozó épületeket a nyilvános contributio 385és katonai beszállásolások alól és a csatornai tisztviselőket a nemesekkel egy rangba helyezte. Megengedte, hogy a társaság hajóin a magyar zászlót kitűzhesse és hogy a csatorna első Ferencz őfelsége nevét viselhesse. Később 1802-től kezdve a szabadalom huszonöt évi terjedelme idejére, nemcsak a kissztapári pusztát, hanem az összes bácsi kincstári birtokokat a társulatnak bérbe adta. A haszonbért évenként 226,691 forintban állapították meg, mint a bérbeadást megelőző tíz évi összes jövedelem átlagát.

A kir. kincstári erdőkből azonban csak a házi szükségletre megkívántató fát kapták ingyen, máskülönben a fát a "Waldtaxe" árában kellett megfizetniök. Kötelezték továbbá a csatorna-részvénytársaságot, hogy háborús és szűk években a tized kétharmadát a kincstárnak be kell szolgáltatnia. A csatorna-társaság évi jövedelme ily kedvezmények mellett mintegy 1 és egynegyed millió forintra rúgott, mely később még emelkedett, úgy hogy néhány rövid év alatt nemcsak a csatorna építési tőkéje folyt be, hanem a részvénytőkét többszörösen meghaladó osztalék is jutott a befektetőknek.

A magyar helyhatóság 1841-ben ő felségéhez intézett felterjesztésében a Ferencz-csatornára vonatkozó jelentésében, e nagy jövedelmezőséget illetőleg a következő érdekes megjegyzést tette:

"A méltányosan gondolkodó nem fogja megirigyelni e vállalat sikereit, ha tekintetbe veszi, hogy a vállalat eleintén igen veszélyes volt, - mert senki sem tételezhette fel, hogy az országnak e részén ily nagy forgalom és kereskedés létesüljön, hogy pedig az létesült és az értékemelkedést előidézte, az állampénztárnak is előnyére vált, valamint a kereskedőknek és termelőknek is, - ez csakis a csatorna megteremtésének köszönhető."

A huszonöt szabadalmi év leteltével a kincstári birtokok bérlete is megszünt, azokat a kincstár visszavette, míg a csatorna továbbra is a részvénytársaság kezelésében maradt. Ez időtájban ajánlották fel legfelsőbb helyről a csatornai részvénytársaságnak, tartsa meg továbbra is a csatornát és a kincstári bérleteket is csekély haszonbér-felemelés mellett. A részvénytársaság azonban, az újabb befektetésektől félve, nem használta föl az ajánlatot, hanem 1827. október 17-én megtartott közgyűlésében elhatározta, hogy a kedvezményeket tovább kihasználni nem kívánja, hanem, miután engedélye (szabadalma) lejárt, a csatorna művét, összes felszereléseivel, az időközben vásárolt földekkel, kotrógépekkel stb., kivéve az épületeket, a melyekért megváltást kívánt, ama számtalan kedvezmény és támogatás fejében, melyet az államtól élvezett, viszonzásúl, mint liberium oblatumot, díjtalanúl a trón zsámolyához leteszi, kérve a csatornának átvételét.

A csatornát azonban a részvénytársaság, konczessziója utolsó éveiben, elhanyagolta, de hozzájárult még az a körülmény is, hogy a Duna Monostorszegnél mind jobban eliszaposodott, úgy hogy a hajók csak igen csekély merületttel vagy segédhajókkal közlekedhettek. Ezek a körülmények gondolkodóba ejtették az államkincstárt, vajjon átvegye-e a csatornát? Mert előreláthatólag nagy összegű beruházásokra lesz szükség, hogy a csatorna ismét hajózható és jövedelmező legyen. A csatornai részvénytársaság kénytelen-kelletlen tovább kezelte a csatornát, noha a kincstári földeket visszavették és csak a kissztapári pusztát hagyták meg neki bérletben úrbáriális hold után fizetendő 30 kr. Conv.-Münze évi bér mellett.

Ily körülmények között őfelsége 1837-ben Freiherr Ferdinand Ritter von Mitis építési tanácsost bízta meg azzal, készítsen terveket és költségvetést, mibe kerülne a csatorna kijavítása és rekonstrukcziója, különösen azt tartva szem előtt, hogy a csatornát mindig elegendő vízzel lehessen ellátni. A Mitis által kidolgozott háromféle tervezetet 1838-ban Lechner József magy. kir. országos építészeti főigazgatónak osztották ki elbírálás és véleményezés végett.

Az 1838. évi dunai árvizek a Dunának Baja és Monostorszeg közötti szakaszát még elfajultabbá tették, ugy hogy a Baja alatt elvonuló Sugoviczában már középvízállásnál sem lehetett hajózni, a baracskai Duna is mindinkább elveszítette vízemésztő képességét és a hajózást itt is már csak költséges kotrások mellett lehetett fenntartani. A kalandosi Duna pedig, a hová a csatorna Monostorszeg mellett kitorkolt, annyira eliszapolódott, hogy ott a sómonopólium terhére Angolországból beszerzett "Vidra" gőzkotró sem bírta többé a hajózási vízmélységet fenntartani.

386Lechner J. építési igazgató a Mitis-féle tervek elbírálásánál figyelmen kívül hagyta a Dunának Bajától Sárengrádig terjedő folyamszabályozását, mert a tervek nem voltak eléggé részletesen kidolgozva. Elbírálta a csatorna rekonstrukcziójára vonatkozó három alternatív tervet és ezek közül azt a megoldást ajánlja, mely a csatorna monostorszegi torkolatát a Bahinával szemben való torkolat-áthelyezéssel oldja meg.

A magy. kir. kincstár a csatornát továbbra is a részvénytársaság kezelésében hagyta meg:

Forgalma kitett az 1829. évtől 1839. évig: 15.020,594 bécsi mázsa gabonanemű, 1.187,535 m. kincstári só, 40,235 m. tüzér-municzió, 568,625 m. bor, 529,282 m. dohány, 71,837 m. gubacs, 77,079 m. olaj, 80,609 m. tűzifa, 560,197 egyéb szállítmányt; évi átlagban 1.395,848 mázsát.

Hajózási és egyéb jövedelmekben ez idő alatt összesen 2.890,685 forint folyt be, a miből fenntartásra 636,840 forintot, regie és kezelésre 907,874 forintot használtak fel s évi átlagban 103,536 forint tiszta jövedelem maradt.

E forgalmi és jövedelmezőségi eredmények mellett is vonakodott a magy. kir. kincstár a csatornát átvenni, ürügyül használva fel a részvénytársaság amaz igényét, hogy az épületekért megváltást követelt, holott a megváltásért követelt összeg a csatorna tiszta jövedelmének egy évi összegét sem tette ki.

Az átvételre vonatkozó végleges döntést megelőzőleg 1842-ben gróf Zichy Ferencz azt a megbízást kapta, hogy vizsgálja meg a helyszínén a csatornát és nyilatkozzék: érdemes-e a csatornát átvenni és továbbra is fenntartani, vagy czélszerűbb lesz azt betömetni? Gróf Zichy a csatorna beutazásakor, Cservenkán is felvetette a csatorna átvételére és fenntartására vonatkozó kérdést és egy öreg telepes sváb parasztgazdától ezt a választ kapta: "Alles was mer haba, verdank mer dem Graba." Ez a nyilatkozat megérlelte a gróf elhatározását, hogy a csatornának átvétele és további fenntartása mellett foglaljon állást. 1846-ban tehát elhatározta a kincstár a csatorna átvételét és kijavítását. A zombori kincstári jószágigazgatóság felügyelete mellett Zomborban egy külön magy. kir. csatornai igazgatóságot szerveztek Gertinger Adolf üzletigazgató vezetése mellett, a műszaki kezeléssel és vezetéssel pedig 1851-ben a temesvári csász. kir. országos építési igazgatóságot bízták meg.

A csatorna rekonstrukczióját és fenntartási költségeit a vízépítészeti alapból fedezték. A monostorszegi torkolatot az 1850-es évek elején Bezdánba helyezték át; s az akkor Európaszerte nevezetes korszakot alkotó Ferencz-József torkolati zsilipet 1854-1855-ben tisztán betonból építették ki, Mihalik építészeti főfelügyelő vezetése mellett és a csatornát a dunai árvizektől megvédő védgátat állítottak a Ferencz-József zsiliptől Monostorszegig.

1851-től 1861-ig terjedőleg a kir. kincstár 1.282,813 forint beruházási és 433,342 forintnyi fenntartási költséget fordított a csatornára és az üzemet tetemesen leszállított hajózási díjak mellett házilag kezelte. 1862-től-1868-ig a csatorna külön szubvenczió nélkül saját jövedelmeiből tartotta fenn magát.

Tapasztalták azonban, hogy a csatorna torkolatának Bezdánba történt áthelyezésével a hajózáshoz szükséges víz beszerzését nem biztosították, mert a Duna kisebb vízállásai idején a csatornában nem volt elegendő víz és a szállítmányokat több hajóra kellett eloszlatni. Ez időben tért vissza hazájába a bajai születésű Türr István olasz királyi altábornagy, a ki feladatáúl tűzte ki magának, hogy hazája víziútjait kiépíti. Maga is ennek a vármegyének a szülötte lévén, szinte természetes, hogy elsősorban a Ferencz-csatorna elhanyagolt állapota és nagy jelentősége ragadta meg a figyelmét. Két éven át tanulmányoztatta a Ferencz-csatornát és környékét; először 1868-ban Sayn franczia mérnökkel beutazta az egész Bácskát, másodszor 1869-ben Caramora olasz mérnökkel és Klasz Márton m. kir. építészeti felügyelővel elkészíttette a terveket. E közben tárgyalásokba bocsátkozott a kormánynyal a régi csatorna átvétele s helyreállítása, Bajától Bezdánig egy új tápláló csatorna és Kissztapártól-Újvidékig egy öntöző és hajózó csatorna építése iránt. E tárgyalások alapján a kormány az 1870. évi XXXIV. t.-czikkel a Ferencz-csatornát ugyanolyan jogok és kötelezettségek mellett, a mint az államkincstár bírta, Türr Istvánnak, mint engedélyesnek, 75 évre terjedő szabadalommal átadta. Az 1873. évi XVII. t.-cz. az 1870. évi engedély módosítását és kiegészítését foglalja magában. A törvényczikk kötelezte az engedményest, hogy 8.036,000 forintnyi alaptőkével 387részvénytársulatot alakítson; hogy a Sugoviczának a csatornára felhasználandó részét kikotorja, hajózható tápcsatornát építsen, a Ferencz-csatornát alaposan helyreállítsa, - azt esetleg a 96. számú borjasi tiszai átvágásig meghosszabbítsa és Kissztapártól-Újvidékig egy hajózható öntöző csatornaágat építsen.

A részvénytársulat idegen, leginkább angol tőkepénzesek résztvétele mellett (a londoni Wythes és Longridge czég) megalakult s az építkezés csakhamar, még 1870-ben megindult. Miután azonban íly nagy munka kivitelére az országban vállalkozó található nem volt, idegen olasz vállalkozóknak (a milánói építőbanknak és Caramora olasz vállalkozó mérnöknek) kellett azt kiadni.

A végrehajtott munkálatok a következők voltak: A Sugovicza torkolati részének 1.080,110 korona költséggel, részben szárazon, részben kotrással tervszerüleg való kiásása és Baja alatt hajó-kikötő készítése. A Sugoviczából kiágazólag az ú. n. Pandúr-szigeti átvágás, melynek déli részén építették a nagyszabású, Deák Ferencz nevéről elnevezett szekrényt és tápzsilipet. A zsiliptől folytatólag az ú. n. Szurdok vízér irányában új medert ástak Bátmonostorig, onnan folytatólag részben a baracskai Duna-meder felhasználásával, részben új átvágások készítésével a tápcsatornát 47 km hosszban, Bezdán mellett az ú. n. Sebesfoknál torkolták be a régi Ferencz-csatornába egy zsilip segélyével.

A tápcsatorna mentén csupán alacsony, lóvontatási czélra alkalmas töltéseket építtettek, mert a nagy mohácsi szigetnek ármentesítését is czélzó védgát megépítésének tervét a csatorna rekonstrukcziójának általános tervezetéből a kormány törülte, s annak megalkotását az érdekelt birtokosok feladatául jelölte ki. A baja-bezdáni tápcsatorna építése 6.158,640 korona költségbe került.

A régi Ferencz-csatorna medrét és töltését, zsilipjeit és egyéb műtárgyait Bezdántól-Bácsföldvárig 118 km. hosszban 7.592,909 korona költséggel kijavították s különösen a kissztapár-verbászi II. tartányban hajtottak végre nagy költségű kotrásokat és medertisztításokat. A bácsföldvári kőzsilip alatt az ideiglenes hajózási torkolati zsilipet szintén helyreállították. Megépült a Kissztapárnál kiágazó Veprőd, Bácskeresztúr, Torzsa, Úrszentiván, Kölpény, Petrőcz, Piros községek érintésével Újvidék szab. kir. város alatt a Dunába kitorkoló 69 km hosszú, új hajózó és öntöző csatorna-ágazat is, Keresztúr és Kölpénynél egy-egy, Újvidék felett egy kettős, a torkolatnál pedig szintén egy hajószekrényes torkolati zsilippel. E kissztapár-újvidéki ágazat építése 12.258,339 koronába került.

Ez új csatornai ágazatnál ő felsége I. Ferencz József királyunk tette Kissztapárott 1872 május 2-án az első ásócsapást, melynek megörökítésére Türr István a kiágazásnál Pannónia szobrot állított fel.

A baja-bezdáni tápcsatorna megépítésével a Dunából a víz a folyamnak három méterrel magasabb pontjából lévén kivezethető, a Ferencz-csatorna, régi és megépített új ágazatai azóta vízhiányban nem szenvednek. Az addig posványos jellegű csatorna vize azóta friss, a hajók részére pedig a szükséges vízmélységet állandóan biztosították, úgy hogy most már az anyahajók mellől a segédhajók eltűntek és a forgalom 6000 q. teherszállítmányú hajókkal is biztosan lebonyolítható. A tápcsatorna megépítésével tehát a Ferencz-csatorna a jelenkori szállítás és kereskedelem igényeinek teljesen megfelel és hazánknak első mesterséges modern vízi útja lett. A régi Ferencz-csatorna kijavítása az új ágazatok kiépítésével összesen 27.090,000 koronába került.

A Ferencz-csatorna részvénytársulat alaptőkéje 5000 drb 2000 koronás elsőbbségi kötvény, 22,670 drb 400 koronás A) betüs és 20,090 drb 400 koronás B) betüs részvény, összesen 27.104,000 koronával.

Ez alaptőke költségével rekonstruált és kiigazított Ferencz-csatornán azonban újabb javítást kellett végrehajtani.

Ugyanis a Tiszába való kitorkolása Bácsföldvárnál a Tisza szabályozása miatt holt Tisza-mederbe került és miután a csatorna meghosszabbítása a 96 számú ú. n. borjasi átvágásig műszaki okokból lehetetlenné vált, az államkormányzat a Ferencz-csatorna bácsföldvári torkolatának Óbecsére való áthelyezését államköltségen elhatározta. A 8 kilométer hosszú áthelyezés a Ferencz-csatorna részvénytársulat műszaki igazgatójának, Heincz Albertnek a tervei szerint és vezetése mellett, 1895-től 1900-ig terjedő öt év alatt, 2.616,200 kor. költséggel elkészült. Az óbecsei torkolati kettős zsilip két egymás után elhelyezett szekrényből áll. Záró kapui különleges függő szerkezetűek, az üzem pedig modern 388villamos mozgatásra van berendezve. A zsilip 16 méteres szélessége és 70 méter szekrény-hossza mellett kerekes gőzösök átzsilipelésére is alkalmas és a zsiliphez csatlakozó medermedencze 100 m. fenék-szélességével a hajóknak biztos téli kikötőt nyújt. Ezt a zsilipet a Ferencz-csatorna-társulat a csatorna újjáteremtőjének és a társulat elnökének: Türr Istvánnak 1908 május 3-án bekövetkezett elhúnyta után "Türr István-zsilip"-nek nevezte el, hogy az ő érdemeit és nemes emlékét tulajdon alkotásán ezzel is megörökítse.

A Ferencz-csatorna forgalma évről-évre emelkedik, bár az újabb korban nagy gőzhajózási társaságok alakultak melyek a Ferencz-csatorna Duna-Tisza közi átmeneti forgalmát majdnem egészen maguknak hódították meg, s így a csatorna most már nagyobbára csak a helyi érdekeknek szolgál. Mostani átlagos évi forgalma mintegy 1200 üres, 2000 terhelt hajó, 500 üres és 1000 terhelt tutaj, 3.400,000 q. teher szállítmánynyal, a miből iparczikkek mintegy 20,000, gabonaneműek 1.800,000, kőszén 350,000, tűzifa és nyers építőanyagok 1.230,000 métermázsát tesznek ki.

A Ferencz-csatorna szállítási zónája, vagyis az a szomszédes területe, a melynek terményei a csatornán nyernek elszállítást, a csatornától mintegy tizennyolcz kilométerre terjed és így a bajai kikötő 1260 négyzetkilométer, a baja-bezdáni ú. n. tápcsatorna 500 négyzet kilométer, a bezdán-óbecsei ú. n. régi csatorna 3610 négyzetkilométer és végül a kissztapár-újvidéki csatornaágazat 740 négyzetkilométer területnek eladásra kerülő terményeit szállítja el. A csatornán való közlekedés a téli hónapokban jég miatt átlag 78 napig szünetel.

Hogy a Ferencz-csatorna által kifejtett nemzetgazdasági és közvagyonosodási haszonról számokban kifejezett fogalmat nyerjünk, legbiztosabb adatokot úgy szerezhetünk, ha összehasonlítjuk a csatornán egy évben lebonyolított forgalom szállítási költségeit a csatorna helyett képzelt vasúti szállítások költségeivel.

A Bácskából elszállításra kerülő gabonaneműek majdnem kivétel nélkül Budapestre kerülnek. A szállítmányok úthossza Budapestig a vasúton és vízi úton majdnem egyenlő lévén, az ezekért fizetett szállítási költségek összehasonlítása biztos adatot nyújt. A csatorna vidékéről Budapestig, átlag évenként 48.665,556 tonna kilométeres forgalom bonyolítódik le, melynek díjtétele, tekintetbe véve már a csatornán fizetendő díjakat is, két fillérre rúg tonna kilométerenként, míg a vasúti díjtétel négy fillér. Tehát évenként kerek két millió korona szállítási költségmegtakarítást, vagyis ugyanannyi közvagyonosodást jelent. Ha pedig még a csatornának egyéb, az ipar- és mezőgazdaság hasznára kifejtett befolyását csak szerényen még egy millió koronára becsüljük, a Ferencz-csatorna évi közgazdasági hasznát három millió koronára tehetjük.

A Ferencz-csatorna baja-bezdáni tápcsatornáján és bezdán-óbecsei Duna-Tisza ágán 6000 q. teherképességű, a kissztapár-újvidéki ágán pedig 3500 q. teherképességű hajók közlekedhetnek és pedig még oly alacsony vízállású időszakokban is, a midőn a Dunán sokszor már hajózási akadályok fordulnak elő, mert a csatorna valamennyi ágát Bajánál még kis folyam-vízállásnál is elegendő tápvízzel lehet ellátni.

A kissztapár-újvidéki ágazat mentén Pékla-pusztán, Úrszentivánnál és Petrőcznél berendezett rizstermelő telepek, mintegy 1000 kat. holdon, minőségileg elsőrendű és mennyiségileg bő rizstermést szolgáltatnak. A termést a Kissztapárott felállított rizshántoló gyárban dolgozzák fel, s e gyártmány minőségileg a külföldi legkitűnőbb rizszsel bátran kiállja a versenyt.

Sajnos, hogy ezt a rizstermelést, melyet az állam tart üzemben, a szomszédos földmívelők nem utánozzák, s csigaléptekkel halad előre a víznek öntözési czélokra való felhasználása is.