A nevezetesebb magaslatok méretei:

A Gömör-szepesi érczhegység szomolnok-kassai hegycsoportját a hegységnek az a részét képezi, mely a Pipityke (Pipiske) határhegygyel kezdődik s keletre egész Kassáig nyúlik, hol a Bankó hegyben végződik. Főgerincze a Fecskedombtól Aranyidkáig Abauj-Torna és Szepes vármegye természetes határát jelöli.

A nevezetesebb hegységek, melyek részben, vagy egészben a vármegye területébe esnek, a következők:

A már emlitett Fecskedombtól északra fekvő Kloptanya hegy, melyből ismét északra két ág veszi kezdetét. Ugyancsak a Kloptanyától keletre a Baráthegy, majd a Koysói-Hola emelkedik, melyből több ág észak felé indul. Opáka községtől délre a Holicza nevü hegy csatlakozik a Koysói-Holához, mely szintén ereszt egy északi ágat Hámor falu felé. A Veresszikla Koysó és Opáka között vonul délkeleti irányban.

Az egész szomolnok-kassai hegycsoport Kassa északi részében egyesül azzal a hegycsoporttal, mely a sáros-szepesi Branyiszkó végnyulványainak tekintendő.

Magának a főgerincznek számos függelékei vannak, melyek Kis-Ida környékéről huzódnak Csécs, Szepsi, Jászó és Meczenzéf felé.

A főgerinc közepes magassága 1000 méterre tehető.

A jelentékenyebb magaslatok:

Ugyancsak a Pipityke-, illetőleg a Csükerésznél veszi kezdetét s terjed délkelet, dél és délnyugat felé az a hegytömeg, melyet Tornai mészkőhegységnek szoktunk nevezni. Az őt környező hegycsoportoktól mind külső alakját, mint pedig geologiai viszonyait tekintve lényegesen elüt. Mészköves fensík ez, valóságos hasonmása a Karsztnak, mindazon tulajdonságokkal, melyek a valódi mészhegyeket jellemzik. Természeténél fogva egyes helyei majd kopár, terméketlen sivatagok, majd zord jellegü vidékek, de mindezt feledtetik valünk ama természeti szépségek, melyek egyes helyeken lépten-nyomon elénkbe tárulnak. A platót, mint tiszta mészalkotást, eléggé jellemzik a felületén előforduló különféle horpadások, teknő- s tölcséralakú mélyedések, töbrök, a földalatti üregekben való bőség, vagyis a barlangok nagy száma, a rögtöni emelkedések, a függőleges részletek egyes helyeken, a sok forrás a fensík alján. A hegységnek ez igazi jellege legjobban a dél felé eső részeken, különösen az u. n. Kishegyen s Felsőhegyen mutatkozik.

A hegység nyugat felé átnyúlik Gömör vármegyébe egészen a Rima völgyéig, legnagyobb része azonban Abauj-Torna vármegyében terül el és északon a Felső-Bódva és Csermosnya, keleten pedig a Bódva határolja, dél felé Kecző vidékén lankásodik el. Egy kelet-nyugati irányban elnyúló völgy, nevezetesen a tornai völgy által északi és déli szárnyra oszlik a fensik. Mind az északi, mind a déli szárnyat pedig ismét más völgyek és mélyedések több külön fensikra szeldelik. Az északi szárnyat a természeti szépségeiről nevezetes áji, szádelői, barkai stb. völgyek hasitják szét, a déli részben a sziliczei, ménespataki, józsafői stb. völgyeket találjuk.

268E völgyek közül különösen a szádelői és az áji a természetnek nagyszerü csodái.

A szádelői völgy tényleges hossza 3.4 klm, légvonalban 2.9 klm. Meredek, többnyire függőleges oldalfalai körülbelül 300 méternyi magasságuak, egyes részei azonban, pl. a Czukorsüveg a 400 métert is meghaladják. A meredek oldalfalak oly közel állanak egymáshoz, annyira szűkké teszik a völgyet, hogy a mélységből föltekintve, helyenkint csak egy szalagját látjuk a kék égboltozatnak, melynek keskenysége megérteti velünk, hogy miért szerepeltet a nép majd minden regéjében, mely a szádelői völgyről szól, egy-egy hőst, vagy lovagot, ki a sziklahasadékon átugratott.

A nép a völgyet egy nagy hasadéknak tartja, melynek létrejöttéhez különféle mondákat füz. Csakugyan, a völgy falainak meredekségéből következtetve, hajlandó az ember az első pillanatban azt hinni, hogy a szikla erőszakos megrepedésének köszöni a völgy létrejöttét. Erről azonban a geologiai leirásbn szólunk bővebben.

Észak felé veszít a völgy vadságából, de nem szépségéből. Míg az elején - a Czukorsüveg körül - csak imitt-amott iparkodik a fehéres szürke, néhol vörhenyes erezetü kőzetet növényzet borítani, addig a völgy közepétől kezdve a cserjék, fák mindinkább uralkodni kezdenek. Ott, a hol a Vinkély és Szárpatak összefolyik, a szádelői völgy már egészen egy erdei völgynek a jellegét veszi föl, melyen tovább haladva, az 1118 m. magas Csükerészre jutunk.

Az áji sziklavölgy hossza 3.3 km. Helyenként széles katlanokká tágul ki, néhol pedig oly szűk, hogy a benne haladó patak mellett a gyalogutnak alig marad elegendő helye. Az emlitett katlanokba a víz jókora magas vizesést képezve hull alá tajtékozva, majd rövid ideig a föld alatt folytatva utját, ismét a felszinre jön. A szebbnél szebb tájképek, melyeknek szépsége le sem irható, folyton követik egymást. A két völgyet a Kárpát-egyesület "Keleti Kárpátok" osztálya gondozza s ott felügyelőt tart.

A Tornai mészkőhegység tagosulata legáltalánosabban a következőkben adható: A Grádics és Bódva között a jászói fensik terjeszkedik hosszukás négyszög alakban nyugatról kelet felé, melyhez északon a bódokai erdő és a Szarvashegy csatlakozik.

A hegységnek egy másik, sokkal terjedelmesebb részét a Sziliczei fensík képezi, mely az előbbihez a tornai hegyhát közvetitésével füződik. Nyugati, a Sajó felé ereszkedő részét Kishegynek, keleti, t. i. a tornai völgy északi oldalán emelkedő s egészen a szádelői völgyig terülő részét Felsőhegynek nevezik; északi párkányát pedig a Jólészi hegy képezi. A Kis hegyet a Felsőhegytől az Almás és Hárskut között elvonuló szoros választja el.

A tornai völgy déli oldalán a Kishegynek kelet felé az Alsóhegy vagy Hosszuhegy vagy Tornai derék nevü fensik képezi folytatását. A tornai völgy 269tehát a Felső- és Alsó-hegyek fensikjai között van bevágva, melyeket nyugat felé a Kishegy kapcsol egybe.

A fensikok mindegyikének párkánya erős (25°-35°-nyi) hajlással emelkedik. A fensik közepes magassága 600 m.

A tornai fensikon és környékén következő nevezetesebb magasságméréseket jegyezzük föl:

Maga a fensik nem mindenütt sivár, sőt ellenkezőleg több helyen szántóföldekkel, jó rétekkel és legelőkkel van boritva. Az északi lejtők, daczára meredek emelkedésüknek, mind szépő erdőkkel vannak boritva, melyekben csak itt-ott emelkednek messziről fehérlő függőleges sziklacsoportok. A déli lejtők azonban legnagyobbrészt kopárak, csak helyenkint, hol a televény leköttetik, akadunk sürübb bokrozatra. Som, mogyoró, vadrózsa a törpe-megy bőven van egyes helyeken.

E bokrozatból néhol cserfa is, de különösen sok diófa emelkedik. A déli lejtők különben szőllőművelésre is alkalmasak. (Torna, Almás, Körtvélyes stb. vidkékén.)

A Torna-szendrői hegycsoport a Kanyapta, Hernád, Sajó és Bódva völgyei között terjed el s a kelet-nyugat irányban vonuló rakaczai az észak-dél irányában huzódó szikszói és a Szárazvölgy tagolják föl.

Közepes magasságát 225 méterre tehetjük. Legészakibb szakadéka a Torna-Ujfalutól észak-északkeletre fekvő Tornakő (252 m.). Ettől délre és délkeletre a Kecskehegy (261 m), a Topolykahegy (278 m.) Trihatari hora (305 m.) és Cserveni-Hrunecz (305 m.) vannak, melyeknek gerinczei Jánok, Sz.-Jakab, Kereszttéte, Kány és Buzita községek között terjednek el. A Cserveni-Hruneczhez csatlakozik dél felől a Kacsikhegy (305 m.). - Részben a megye területébe esik még a Szikszótól észak-nyugatra domborodó Frankhegy (274 m.) is. A hegyvidéknek egy nagy része összeszögellőleg Borsod vármegyébe vonul s egyes hegyhátakra és dombsorokra oszlik fel.

Abauj-Tornamegye hidrografikus szempontból középszerünek mondható. Bővelkedik forrásokban, kivéve azon részét, melyet a tornai mészkőhegység lep el, hol kevés, de annál erősebb forrás fakad. A források jó és egészséges ivóvizzel kinálkoznak, ezek között a Sziliczétől délkeletre - Abauj-Torna s Gömörmegye határán - lévő Lófej időszaki forrás.

De nemcsak édes, hanem ásványos és gyógyvizekben is bővelkedik a megye. Ilyenek:

Az alsó-kékedi két forrás, melylyel egy későbbi fejezetben bővebben foglalkozunk. Ezzel mind az alkatrészekre, mind tulajdonságra és hatásra nézve megegyezik a komlóskai forrás. Felső-Bárczán hideg kénes, Rákoson, Telkibányán vasas forrásra találunk.

Nevezetes a rankherlányi alsó és felső forrás. Mindkettőnek vize egészen tiszta és átlátszó, savanyu, kissé csipős és összehuzó ízü. A felső forrás vize erősen kénes, az alsóé kissé kőolajszagu; hosszabb állás utána a fenéken sárgás üledéket képez. Hőfoka +10 R". Vegyészetileg sok szabad és kötött szénsavat tart magában. Főalkatrészei: szénsavas nátron, szénsavas magnezia, szénsavas vaséleg, egy kevés gipsz és konyhasó, végre kénhidrogén.

E helyen megemlithetjük egyszersmind az itt Zsigmondy Vilmos által sikeresen furt ártézi kutat is.

A savanyu-vizekhez tartoznak a Kassa melletti bankói vasas-, ugyancsak a kassai Lajos forrás, nemkülönben a szántói égvényes forrás is.

A gönczi forrás földes konyhasót tartalmaz, a bővizü rudnoki forrás földes vastartalmunak, a somodi meszes és földes tartalmunak látszik.

271Jászón a Tapolcza nevü kies völgyben kérgező és mésztuffot lerakó forrás van.

A semleges források közül megemlithetjük a Gecse, Bárcza, Mislye, Szilvás-Apáti, Alsó-Meczenzéf, Szepsi, Litke stb. környékén előforduló forrásokat, valamint a józsafői és jablonczai sok forrást.

Fürdők: a ranki, kékedi, komlóskai, rudnoki, somodi, szepsi, az ujabban épitett s nagy népszerüségnek örvendő stószi (forrás a hegyoldalban), melyek részint gyógyhatásuak, részint mulatóhelyül szolgálnak a közönségnek.

Abauj-Tornamegye folyói a Tisza vizkörnyékéhez tartoznak. Legnagyobb folyója a Hernád. A Hernád Szepes-vármegyében a Királyhegy északkeleti oldalán a Csertovicza, Sztredna-Hola, Javorinka és Borova hegyekről lefolyó patakok egyesüléséből támad. Mindaddig, míg Abauj-Torna-vármegyébe nem érkezik, irányát többször változtatja s csak a megye határa körül vesz határozott délnyugat-déli irányt, melyet megtart nemcsak a megyében, hanem azon túl is, míg csak a Sajóval nem egyesül. A megyébe, miután annak rövid ideig természetes határát képezte, Kassa fölött lép be. Kassáig tekervényes szük völgyben haladott, Kassától kezdve azonban széles (5-6 km.) völgylapályon folytatja kanyargós utját. Szurdokon alul egy hosszu ága szakad ki, melyet Kis-Hernádnak, vagy Bársonyosnak neveznek s mely az anyafolyóval nyugaton egyenközüleg délre folyik a megye határán keresztül; ágai részint a Hernáddal, részint a Sajóval közlekednek. Főága Belső-Böcsnél - Borsod vármegyében - egyesül a Hernáddal, az igen termékeny Bársonyos szigetet képezve.

A Hernád folyása a megyében elég sebes. Jégzajláskor és hóolvadáskor gyakran rögtöni áradással rémiti meg völgyének lakóit. Mélysége 1-2 méter, szélessége középszámmal 30 méter, vannak azonban helyek, hol 150 méter széles. Esése a megyében 95.6 méter. A megyében megtett utjának valódi hossza 108.8 kméter, egyenes hossza 76.2 kméter.

A Hernádba ömlenek a) jobb felől: A Holiczahegy északi oldalán eredő opákai patak, mely miután több apróbb patakot és a Bukovicza hegy déli oldalán eredő Csermelyt fölvette, előbbi irányát megváltoztatva, szép völgyben délkeletre folyik. A Bankó mellett elhaladva, Kassán két ágra válik - szigetet képezve a városban - majd a Hernádba ömlik. Ugyancsak a Holicza hegyben, de ennek déli oldalán a Miszla (Miszlóka) patak F.- és A.-Tőkéstől Csányig, itt nevét Szartosra változtatva, a Hernáddal egyenközüleg halad s Miglécz és Tornyos Németi elhagyása után Hidas-Németinél szakad a Hernádba. A Kis-Hernádba vagy Bársonyosba pedig a Himtől délre eredő, Petrit és Szőlledet érintő Petri patak, a garadnai és novaji csermelyek, a Szemere vidékéről jövő fáji patak, a Devecserrel bővült fancsali patak, a forrói csermely, a szárazvölgyi patak és a monaji patak ömlenek.

b) balfelől: A Sáros vármegyéből jövő s a sok pataktól tekintélyesen megnövekedett Ósvát fölvevő Tárcza. A Tárcza után még csak néhány apróbb csermely ömlik a Hernádba. Ilyenek: a felső- és alsókékedi, a pányoki, a telkibányai, gönczi, gönczruszkai stb.

Második nagyobb folyója a megyének a Bódva. Szomolnoktól délre, a bodókai erdőben ered. Utja a megyében egy szabálytalan félkör, a mennyiben északkeleti irányát keletire, azután délire, végre nyugatira változtatja. E nyugati irányból majd ismét délnyugati és déli irányba csap át, míg végre Perkupa környékén hirtelen keletre kanyarodva, Borsodba lép, hol hosszu utját megtéve, Ecseg felett szakad a Sajóba. Komjáti mellett és alább Szögliget és Sz.-András között szétágazva szigetet képez.

A Bódva völgye általában igen szép és termékeny.

Mellékvizei balról: A Kloptanya és a hátsó Fecskedombról lefutó patakok u. m. a Pivering, Goldseifen, Borzó, Zábó, melyek Jászó és Meczenzéf között folynak a Bódvába, továbbá a jászói patak, mely Jászón egyesül vele.

A rudnoki, sztáni, semsei, vidumanyeczi patakok egyesüléséből keletkezett Korony patak, valamint a Koysói hegy déli oldalán eredő Ida patak, a kanyaptai lapályban enyésznek el, illetőleg csatornázott árokban vezettetnek a Bódvába.

A Sas patak a Trihatari hora nyugati lejtőjén ered és Sz.-Jakab mellett elhaladva, Hidvég-Ardónál ömlik a Bódvába. Balfelől fölveszi még a Bódva a Sz.-András mellett folyó Juhász patakot is.

Jobbról a Bódvába ömlenek: a falucskai határból folyó Rosztoka és Zsolobka; a meczenzéfi határon a Grund, a pisztrángban bővelkedő Dombach. Lejebb a folyó a jobb oldalról, a mész elhatalmaskodása következtében alig kap patakot. Zsarnó és Ujfalu között, a még Jászó-Debrőd határában eredő Somodi patak ömlik belé. Legnagyobb mellékvize a Torna patak. A Sólyomtetőn ered s kelet felé haladva egymásután veszi föl a hegytérség keleti oldalán csörgedező csermelyeket, majd a körtvélyesi, almási, görgői, szádelői s az egyesült Szár és Áji patakokat fogadja magába, míg végre Vendéginél a Bódvába 273szakad. Odább a Vecsem, vagy szilasi, majd Szin mellett a Ménes patakot fogadja magába. A Lófej forrásból eredő Józsa patak Dobódélnél egyesül a Bódvával; az egerszögi patak pedig Perkupa környékén ömlik bele.

A Ronyva folyó a Bagotahegy déli oldalán ered s utjának kisebb részét a megyében teszi meg, hol a Csepegő s a Veres és Milicz hegyekben eredő Tereblye patakot veszi föl.

A Bósva a hollóházai, füzéri, villányi, pétermányi, sompataki és kovácsvágási patakok felvétele után a megye határán (Hosszu-Láz) mellett szakad a Ronyvába.

A Ronyva a Bodrog jobbfelől levő mellékvizeinek legjelentősebbje. Ugyancsak a Bodrogba ömlik a regéczi huták környékéről jövő, a komlóskai patakkal növekedő tolcsvai patak is.

Regéczke fölött a Szárkő és Gergely hegyek közötti völgyben fakadó patak, miután több csermelylyel és kisebb patakkal bővült, Szerencsi pataknak neveztetik s a Tisza mellékvizeihez tartozik.

A tavak Abauj-Torna vármegyében jelentéktelenek; köztük csak egy hegyi tó érdemel emlitést, a Nagy és Kis-Milicz mögött, az Orita hegy alatt a Szalánczi Huta és Pusztafalu között levő Izra tó, melyet tengerszemnek is neveznek.

A többi, a megyében lévő tavakat, milyenek a nagyidai, enyiczkei, bodókőváraljai, saczai, bárczai, tornai, jászai stb. a kerti, vagy dísztavak közé sorolhatjuk.

Mocsarak a megyében, mióta a Kanyaptát és a somodi posványságot lecsapolták, nincsenek. A Hernád mentében csak nagyobb árviz után marad itt-ott posványság.