EGÉSZSÉGÜGYI tekintetben Kassa városa már a XIII. században kiváló helyet foglalt el a többi vidéki városok közt, a mennyiben már akkor volt kórháza, még pedig alapítványnyal biztositva. A meglevő okiratok szerint 1283-ban már létezett a kórház a szegények részére; a város lakossága tehát kiterjesztette figyelmét a polgárság egészségügyére is, a mint azt később az orvosi dijazások megállapitása, a gyógyszertári ügy rendezése fokozottabb mértékben tanusitják. A XIV. században a Szt. Lélekről nevezett kórházról tesznek emlitést. Ez valószinüleg azonos az emlitett régi kórházzal.

A XV. században egy uj kórházzal találkozunk, melyet Szt. Lénártról neveztek. Ezt 1566-ban lebontották, mert az uj erőditésnek utjában állott. A kórházat, ugy látszik, a város segélyezte, mert például 1487-ben a kiadások tételei közt találjuk, hogy a Szt. Lélek-kórházra 20 forintot, a Sz. Lénárdra 7 frtot adtak ki. A Szt. Lénárd kórházról és egyházáról külön utcza is volt elnevezve; 1473-ban ugyanis Kassa utczái közt a Szt. Lénárd-utcza szerepel; 1518-ból pedig ismerjük az Ispotály-utczát, melyben az előbb emlitett kórház állott. A mai alapitványi közkórház 1831-ben létesült.

Az egészségügyi személyzetről az okiratokban talált följegyzések szerént már régtől fogva gondoskodott a város. Az orvosokon kívül a seborvoslással foglalkozó borbélyok és fürdetők, a bader-ok testületét (a kiknek neve a német köznép ajkán ma is országszerte fenmaradt), felelősségüket és dijazásukat hatósági rendelettel szabályozták. Az orvosok közt több polgárjogot szerzett egyén nevét ismerjük. Igy bizonyos, hogy 1493-ban Péter doktornak háza volt a főutczán; Bezdédi Miklós doktor és fizikus pedig, a kinek 1522-ben szintén van már háza Kassán, 1520-ban nyert polgárjogot. 1506-ban a városi jegyzőkönyvekben előfordult Lénárd korábbi és Ruprecht akkori bader neve. 1524-ben Jakab doktor volt a város fizikusa, vagyis hatósági orvos. A hatósági orvosi intézmény azonban már régibb keletü, mert 1525-ben emlitik a néhai Péter doktort, mint városi fizikust, a kiről csak annyit tudunk, hogy 1494-ben élt. 1533-ban három borbélyt és sebészmestert említ a városi krónika; nevezetesen Márton mester és György mester baderokat; továbbá Konrád (Kunz) borbélymestert, a kinek a város 5 forintot fizet a sebesültek gyógyitásáért.

A borbélyok és sebészek a XVI. században már akkora számot tettek, hogy külön czéhhé alakultak; egy 1557-iki összeirás szerint bástya is van gondozásukra és őrizetükre bizva, később 1580-ban a "chirurgorum" czéhet emlitik az iratok. Szabályzatukat nem ismerjük, de bizonyos kiváltságos jogokat szintén teremtettek maguknak, melyeket féltékenyen őriztek. Igy 1587-ben a borbélyczéh panaszszal fordult a városi tanácshoz András "feldscherer", 220tehát katonai sebész ellen, a miért műhelye fölé három réztálat és a király czimerét merte kiakasztani; nem lévén a felcser úr a nemes czéh tagja.

1636-ban Schott János kassai "bader" és "wundarzt" nevét találjuk följegyezve. Kassa a vidéket is ellátta seborvosokkal. 1694-ben például Tállyára vittek egy kassai borbélyt, a ki ott egy gyermek eltört karját gyógyította meg.

Emlitettük már, hogy a borbélyczéh szigoruan őrködött jogainak és szabályainak tiszteletben tartásán. 1704-ben megint találkozunk egy panaszával. Pörbe fogta ugyanis Günther József fürdőst a miatt, hogy a fürdőházon kívűl is nemcsak hajat nyirt, de sebeket orvosolt és köpölyözött is. A czéh megintette ugyan, de ő azzal nem törődött, mert ime mindjárt másnap Mész Sámuel aranyműves szolgájának homloksebét gyógyitotta.

A sebészek dijazására nézve 1727-ből maradtak adataink. Az 1727-iki kimutatás szerint ugyanis a chirurgusok kapnak:

Az orvosi szolgálat mellett 1677-ben a halottkémi szolgálatot is rendszeresítik felsőbb rendeletre. Ebben az esztendőben ugyanis a szepesi kamara meghagyja a városnak, hogy a lengyelországi pestis miatt alkalmazzon halottkémeket, a kiknek kötelességük legyen, hogy megvizsgálják a halottakat, mily betegségben haltak meg s ha pestis jeleit látnák, jelentsék be azonnal a városi hatóságnak, valamint a főkapitánynak vagy helyettesének.

A pestis, a mult századok réme gyakran meglátogatta Felső-Magyarországot, igy Kassát is, a hol más járványok is minduntalan uralkodtak. Részint a hiányos egészségügyi intézkedések, részint a folytonos hadjáratok, az erőditett és hosszu időn át ostromállapotban levő helyek árkainak el nem kerülhető poshadása és ennek következtében a levegő megromlása, 221az ivóviz fertőzöttsége szakadatlan forrásai voltak a járványoknak. Kassa tanácsa, mint a közigazgatás történetéből tudjuk, az akkori közegészségügyi viszonyokhoz képest dicséretes módon igyekezett a város tisztántartásán, szigoru rendeletekkel gondoskodott az állati hullák, a szemét és szennyes víz eltávolitásáról s a szigoruságot mindig megokoltabbá tették a megújuló dögvészek, melyek csak a mult század elején szüntek meg végleg.

A pestis körülbelül ugyanazt az utat követte, melyet később több kolerajárvány. Lengyelországon át jutott hozzánk s ekképen Kassát hamar utban érte.

A XVI. század közepén már meglátogatja a várost. 1564-ben irja Oláh Miklós, hogy országos dologban Eperjesre kellene mennie; de mivel azokon a részeken a pestis dúl és a sok ember összejövetele nem tanácsos, tehát irják meg neki, mennyiben igaz a dolog.

1576-ban már nagy pusztitást okozott a pestis a városban. Kezdődött augusztus 29-én az első halálesettel és csak 1577. január 2-án szünt meg. E járvány áldozatairól pontos statisztikai adataink vannak.

Meghalt ugyanis 1576. augusztus 29-én, 1, 30-án 4. Szeptemberben 88-an, legtöbben 25-én, még pedig 8-an. Októberben 189-en, még pedig 28-án 14-en. Novemberben 254-en; legtöbben 16-án, még pedig 19-en. Deczemberben 104-en legtöbben 18-án és 26-án heten-heten. 1577. január 1-2-áig 3-an. Összesen 660 halott. De egy jegyzet mondja, hogy a sirásó 35 holttesttel többet irt föl, mint a melyeket titokban hoztak hozzá.

A lengyelekkel való kereskedést 1652-ben megtiltja a nádor a pestis behurzcolhatása miatt. A következő esztendőben a lengyelországi pestis miatt hasonló rendeletet intéz a városhoz: "Senkit Lengyelországból be ne bocsásson, se peniglen semmiféle marhát be ne engedjen hozni kegyelmetek."

Ugyanebben az évben mégis belopózott a járvány, a mint Wesselényinek egy Kassa város főbirájához 1653. október 4-én irt levele mondja: "Ugy értem bizonyosan, hogy már oda is beérkezett volna az pestis, kezdettek is az emberek abban halni."

1654. julius 12-én Wesselényi meghagyja a városnak, hogy "az kapukon vigyáztasson igen szorgalmatosan kegyelmetek, afféle pestises embereket be ne engedjen bocsátani, hogy affélék miatt az böcsületes királyi nemes város se inficiáltassék."

Néhány évvel később már ujra felüti fejét a veszedelmes járvány Kassa városában. 1663-ban Pethő Zsigmond az abaujvármegyei Rozgonyból azt irja a kassai tanácsnak, hogy "minthogy penig Kassán ismét az pestis kezdett grassálni, consultátiónak helyét Eperjesre transferáltam."

1675-ben Lipót király a Törökországban uralkodó pestis miatt rendeletet ad ki, hogy a város a szükséges óvóintézkedéseket megtegye.

A pestistől való éppen nem alaptalan félelem szigorú intézkedést követel 222a hatóságtól, annál inkább, mert a dögvésztől való rettegés még az orvosokra is ráragad. Egy városi jegyzőkönyvi határozat ugyanis arról tanuskodik, hogy az orvosok közt voltak olyanok, a kik, bizonyára aggodalomból, nem akarták a felsőbb rendelet daczára sem megvizsgálni a gyanus körülmények közt meghaltakat. Nevezetesen 1678. szept. 18-án a szepesi kamara átir a városhoz a hirtelen elhalt özv. Harmatné és szolgálója miatt, hogy orvosával és chirurgusával nézettesse meg, nem pestisben haltak-e meg; ha igen, zárassa el a házat. Az okiraton a következő határozat van:

Bercsényi, Rákóczy Ferencz főhadvezére, a legkegyetlenebb eszközökkel akarta meggátolni a járványnak seregében való elharapózását, a mi a magyar hadsereg végveszedelmét csak siettetheté. A kegyetlen intézkedéseket azonban Kassa nem volt hajlandó teljesíteni, mint az Bercsényihez intézett, 1710. junius 25-ikén kelt leveléből kitetszik, melyben azt mondja: "az mostani contagionak eltávoztatására nézve a kassai generalatus edictumát, mely szerint "valaki az inficiáláttott házból kijön avagy oda megyen, összelövődöztessék s jószága felprédáltassék", nem fogja teljesíteni, hanem az ilyen embert megbünteti s a pénzbirság a szegény betegekre convertáltassék."

1712-ben ismét átir a városi hatóságnak az Eperjesen székelő szepesi kamara, hogy ne engedje a városban élő örmény kereskedőket a falakon kívül járni-kelni áruikkal, különösen pedig tiltsa meg nekik, hogy a szomszédos vásárokat ne látogassák, mert széthordozzák a pestist. Ekkor éreztette dúlását a pestis utolján Kassa városával. Megszünésének emlékére állitották aztán a sétatéren ma is fennálló Mária-oszlopot.

Az emlitett egészségügyi intézményeknek nem kevésbé fontos kiegészitője volt a fürdő, melyre, ugy látszik, Kassa város polgársága meglehetős súlyt helyezett.

Kassán már a XIV. század elején kellett rendszeres fürdőháznak lennie, mert az 1399-iki jegyzőkönyvben egy uj fürdő felállításáról van szó. Ugyanebben az évben emlitik Gáspár balneatort. A mint tudjuk, a fürdősök borbélyok és sebészek voltak egyuttal. Emlitik ugyancsak a XIV. század végén a Békás-fürdőt, mely talán a mai Békazúgban, a közép-külvárosban volt. A XV. század elején a Forgách-utczában állott egy fürdőház. 1487-ben 223a város a fürdőházból 17 forintot vett be. 1473-ban Sykora András balneator polgárjogot nyert.

1556-ból, a mikor a Forgách-utczai fürdőház is elpusztult a Kassát elhamvasztott nagy tüzvészben, ámde még abban az évben újra fölépitették, fürdői árszabály is maradt fenn. A fürdős minden egyes fürdő személytől két dénárt vehetett. Az asszony, aki vizet hordott s a fejmosást végezte, kapott fél dénárt. A ki a ruhákat őrizte, annak is fél dénár járt. A hajnyiró legénynek ki-ki tetszése szerént fizetett.

A fürdőházért Pál bader 1558-ban hat forint évi bért fizetett. A fürdőház fölépitése következő összegekbe került: az ács kapott 23 forintot, az üvegesnek 4 ablakért, melybe 473 üveget tett be, fizettek 4 frt 73 dénárt.

Megjegyzendő, hogy már 1553-ban javították e fürdőházat s fizettek 6 forintot. 1698-ban ismét megujították.

A Bankóval, mint fürdőintézettel, szintén találkozunk már a XVII. század elején, nevezetesen 1612-ben. Ezentúl többször emlitik. Tudjuk róla, hogy kádfürdő volt. 1705-ben Pintér József fürdősnek 10 tallér évi bérért adja ki a város Bankót, mely a megelőző évbeli ostromkor szintén elpusztult s a városnak akkor nem volt módjában fölépíteni. A tehetős kassaiak azonban fölkeresték a távolabb levő ismertebb fürdőket is, igy Keviczky János kassai biró "ex thermis Stubnyensibus" ir levelet, melyben panaszkodik, hogy az "átkozott köszvény miatt" kénytelen Stubnyán ágyban feküdni.

A gyógyszerészekkel 1473-ban találkozunk először az okiratokban, a mikor Bartolomeus apothecarius polgárjogot nyer. 1562-ben már testületileg tesznek panaszt a városnál a miatt, hogy az idegen kereskedők az országos vásáron kívül is árulnak gyógyszereket.

Ebből az időből több gyógyszerész neve maradt ránk. 1563-ban például említik Pál apothecariust, ugyanennek az özvegyét 1575-ben. Az 1574-ben elhalt Barth Bertalan gyógyszerészt a Sz. Erzsébet templomban temették el.

1620-ban Herczeg Sámson az arany szarvashoz czimzett gyógyszertárt Kassa város tanácsától leltár szerint 3224 frton megvette s azonkivül fizetett a boltért évi 26 frt bért. Megfogadta, hogy jó gyógyszereket tart s a taksát nem emeli.

A jezsuiták a XVII. század második felében állitottak gyógyszertárat s az "Isten szeméhez" czimezték. A gyógyszertár a mai premontrei rendházban volt. Midőn 1773-ban a rend feloszlott, a gyógyszertárt a kormány vette át s bérbe adta.

1675-ben Spankau meghagyja a városi tanácsnak, hogy mivel mult évi hasonló rendeletét nem teljesítette, most vizsgáltassa meg a gyógyszertárakat és taksáltassa meg a gyógyszereket.

Ugy látszik, a gyógyszerészek több visszaélést követtek el, mert a következő években ismételten fordulnak elő akkor igen jelentékeny összegü birságok.

1676-ban a város pörbe fogja Ber Theodolphus gyógyszerészt, mert rossz gyógyszereket árult és száz tallérra bünteti; 1676-ban pedig pörbe fogja a tanács Kevik Keresztély gyógyszerészt, mert a város rendelete ellenére a gyermekeknek rendelt orvosságot nem jól készitette el. 100 tallérra büntették.

A városi gyógyszertárt 1699-ben Schreter János provizor vette bérbe évi 500 forint bérért, a mi óriási emelkedés az 1620-iki állapothoz képest, a mikor Herczeg Sámson csak 26 forintot fizetett érette. Midőn ilyen jövödelmi forrást nyújt a gyógyszertár, nagyon érthető a város feljajdulása, mikor 1712-ben a katonai gyógyszertárat Kassára hozzák és a közönségnek megnyitják.

A városi gyógyszertár érdekeinek védelmére különböző intézkedéseket tesz a városi tanács 1713-ban, mikor a gyógyszertárt Amrer Dánielnek adja át. Eltiltja ugyanis a borbélyokat és fürdősöket, hogy a belső betegségek ellen bármi általok készitett gyógyszert használjanak. Megengedik a gyógyszerésznek, hogy két mázsa dohányt tarthat raktáron. A gyógyszertárra való felügyelettel a város tiszti orvosát (phisicum ordinarium) bizzák meg.

A városi gyógyszertár értéke ez intézkedések következtében erősen emelkedett. 1717-ben Bart Ferencz még 2500 frtért vette át a gyógyszertárt; 1736-ban Taurenti János Kristóf már 4000 frtot fizet érette.

Ezek a történet hagyományai, elszórt adatai Kassa város egészségügyi intézményeiről a mult századokban. Annyit a meglevő följegyzésekből is látunk, hogy a korviszonyokhoz képest Kassa városa elég éber figyelemmel gondozta a közegészségügyi intézményeket.

Kassa egészségügyi szabályzata ma a közegészségügyi törvény alapján készülvén, megfelel más városok közegészségügyi szabályzatainak. A közegészségi állapot javitására szolgál az utczák rendezése és aszfaltozása, a köztisztaság érdekében, ragadós betegségek járványnyá fajulásának meggátlása végett tett intézkedések. Az 1875-től 1895-ig terjedő husz év alatt kétszer volt nagyobb járvány. 1885/1886-ban a hólyagos himlő, 1890/1891-ben a difteria pusztitott. Ezenkivül négy izben kanyaró uralkodott. A vörhenyeg gyakrabban előfordult, de nagyobb terjedelmü járványnyá egyszer sem fajult. Kassa fekvésénél fogva ki van téve a gyakori északi szélnek, mint azt az időjárási megfigyelések is mutatják, s ezért a meghülésből eredő bajok is sürűbben fordulnak elő. A közegészségi állapotnak javára éppen nem szolgálnak a még nagy számmal meglevő, szük, sötét, fülledt levegőjü udvarokkal, vagy udvarral alig biró régi házak, az udvarokon fertőzött talajban levő kutak. Ezért a halálozás, noha a lakosság számának növekedéséhez arányitva s a járványos éveket leszámitva, bizonyos állandó csökkenést mutat is, még mindig elég nagy, 1000 lakosra 32-34, Budapestnél tehát kedvezőtlenebb. Szembe állitva a születéseket a halálozásokkal, az utóbbi tiz évnek következő képét nyerjük:

Megjegyezzük, hogy a halálesetek kimutatása magában foglalja az idegen halottakat is, vagyis azokat, a kik utról, betegen jöttek Kassára. Ezek többnyire kórházi halottak.