84. szám

Jelentés a szatmárnémeti ellenforradalomról és a székely különítmény 1. székely csoportjának ebbeli részességéről. Alulírott jelentem, hogy Szatmárnémetiben április 15-én már egész világosan és megdönthetetlen bizonyossággal megállapíttatott, hogy a székely tisztek az ottani burzsoáziával, a püspök vezetése alatt az összes papsággal szövetkezve, hatalmas ellenforradalmi mozgalmat indítanak. Az ellenforradalomra szükséges külön fedezetet a püspök és a gazdagabb burzsoák saját pénztárukból fedezték. Orgiákat rendeztek, egész éjjeleket átdőzsőltek, amiről csak szerdán este lett tudomásom. Ugyanakkor már teljes lehetetlenség volt bármi módon is a népbiztosságnak jelentést tenni, mert a postát kémekkel szállották meg és a direktóriummal folytatott beszélgetésünket is szóról-szóra elfogták. Ilyenformán tehát a népbiztosságnak bármiféle jelentésünk tudomására nem jutott volna.

„Szerdán (április 16.) délután az ötös-Lenin névre elnevezett kaszárnyában az egész helyőrség, úgy a 12-es, mint a székely különítmény tisztjei, gyűlésre jöttek össze, amit én felfedeztem és be akartam jutni oda. Fegyverrel állták el az utamat és kijelentette ott egy őrségen álló tiszt, hogy minden csavargónak nincs joga oda bemenni. Azonban annyit mégis meg bírtam állapítani, hogy Nagy Pál volt ezredes, Vén Zoltán zászlóaljparancsnok és az I. zászlóalj tiszti törzskara – akiknek neveire nem emlékezem – vezették és irányították a papi delegáltakkal egyetemben a gyűlést, ahol megállapodásra jutottak, hogy a politikai megbízottakat és direktórium összes tagjait, illetve azokat, akik a proletáriátus uralmát képviselik, ottan elfogják és minden forma nélkül, törvénykezésre való tekinteten kívül, haladéktalanul kivégzik. Az is, hogy ráveszik a székely legénységet, hogy a románokkal egyezzenek ki, mert a románok garantálják nekik, hogy egy erdélyi független köztársságot létesítenek és ilyen formában, teljesen a magyar tanácsköztársaságtól független, boldogan élhetnek, amiben szándékukat meghiúsította Kratochwil s talán részük volt a maghiúsításban Hautzinger volt vezérkari százados, az 1. székely csoport vezérkari tisztje. Úgyszintén Siménfalvy vezérkari főnök is.

„Csütörtökön (április 17.) este, amikor már az összes funkciót viselő proletárok el voltak fogva, Vén Zoltán és a jelenlegi volt helyettes polgármester gyújtó beszédekben izgatták a tömeget, hogy követeljék az elfogottak kivégzését. Egyben azzal vezették félre a tömeget, hogy Budapesten megbukott a proletárok uralma. Lovászy kormánya. Kun Béla megszökött, elvitt másfél mázsa aranyat és a többieket a parlament előtti téren főbe lőtték és felakasztották. A katonai parancsnok egy francia tábornok és minden, amit a proletárdiktatúra elvett a burzsoáziától, visszaadták és ami kárt szenvedtek, az állam költségére megtérítették.

„A katonaság az ellenforradalom után fosztogatott, szeszes italokkal tömte magát, azzal a jelszóval nyomultak vissza tisztjeik parancsára, hogy Budapestig meg sem állanak. Nem a román az ellenség, hanem a kommunisták. Az ellenforradalom megszervezése rendkívüli ügyesen történt. Csak mikor már nyilvánvalóvá vált, hogy most következik, csak akkor tudtuk meg a neveket. A direktórium tagjairól nem tudok, mert fogságban voltam, csak azokat közölték velem, amivel kínozni tudtak. Budapest, 1919. ápr. 22. Hünb. politikai megbízottja, Karikás csoport. Kacsóf János s. k.

„A jelentés utólagos kiegészítése.

„Csütörtökön este április 17-én a Pannónia előtt, mikor én vacsorától kijöttem, mintegy 2–3 százra taksálható tömeg várakozott és Vén Zoltán azon jeladására: „Fogjátok el a gazember kommunistát!” a tömeg elfogott és ütlegelések közben a földre tepert. Fegyvereimet elszedték, s összes jegyzeteimet és összes igazolványaimat – kivételt képez a megbízólevelem – elvették. Az 1. székely csoport parancsnokságára bevittek és ottan utólagosan megint a tárcámat, abban levő 1400 koronával együtt elvették és többé vissza nem adták. Most jegyzeteim hiányában nagyon sok fontos jelentést kénytelen vagyok mellőzni.

„Elfogatásom után a parancsnokságon emberségesen bántak velem. A parancsnok Hautzinger, életükkel tette felelőssé az őrségemet, ha nekem bárminemű bántódásom is lenne. Azonban semminemű beszélgetést az idegenekkel nem volt szabad folytatnom. Orvost és gyógyszert kaptam és rendes fekvőhelyet. Ottlétem alatt majdnem minden órában küldöttségek jöttek, kik követelték a kivégeztetésemet, hogy Hautzingernek muszáj volt erős őrséget állítani a parancsnoksági iroda előtt, ahol én fogva voltam. Budapest, 1919. április 23. A Hünb. politikai megbízottja, 1. székely csoport.”

A jegyzőkönyv következőleg hangzott:

„Jegyzőkönyv. Felvétetett 1919. április 23-án, a hadügyi népbiztosság politikai osztályában. Jelen voltak: Tóth Gusztáv, a nagykárolyi direktórium elnöke, Márkus Gyula a nagykárolyi munkástanács tagja, párttitkár. Tárgy: Nagy Pál székely dandárparancsnok kijelentései a tanácsköztársaság tagjairól. Nevezettek előadják a következőket:

F. évi április hó 17-én a románok 15–20 km-nyi távolságra állottak Nagykárolytól, rémhírek keringtek a városban, s azért, hogy a valóságot megtudjuk, a vasútállomáshoz mentünk, ahol Nagy Pál székely dandárparancsnok 2 székely zászlóaljjal befutott vonatok előtt állott. Megjegyezzük, hogy már előzőleg lehetetlen volt Budapesttel és környékkel telefonkapcsolást szerezni, mert Nagy Pál a postaépületet is saját embereivel szállotta meg. Az állomáson arra kértük, hogy adjon fegyvert és muníciót rendelkezésünkre, míg kellő számú embert toborzunk, s azokkal igyekszünk feltartani a románokat. Érdeklődtünk a románok előnyomulása iránt is és a hadi helyzetről. Nagy Pál a következőkben válaszolt: „Fegyverem és munícióm nincs, nincs is célja semmiféle toborzásnak. Jönnek a románok, de ez így jól van. Csodálkozom azon, hogy önök munkás emberek ez ellen állást foglalnak egy ilyen kormányzattal szemben. A kormányt és az egyes csapatokat zsidókölykök vezetik. A kormányzótanácsot szedett-vedett zsidók alkotják és bennünket hivatásos tiszteket megfosztanak rangunktól és háttérbe tolnak akkor, amikor az ezredek élére éretlen zsidógyerekeket állítanak. Helyesen van, hogy jönnek a románok, mert hiszen az antant felszólította a kormányt, hogy adja át a helyét egy másik kormánynak, amelyet az antant akar, amellyel tárgyalni is fog. De nem tette meg, most aztán lássa a következményeit! Fél órával később e beszélgetés után, ellenünk és az exponált elvtársaink ellen Nagy Pál elfogató parancsot adott ki. Lakásunkon kerestek is az őrjáratok és menekülésünk csak úgy történhetett meg, hogy az őrjáratban levő 2 elvtársunk figyelmeztetett az elfogató parancsra és hívott fel a menekülésre.

Később menekülő elvtársainktól tudjuk, hogy a régi rendet még azon éjjel Nagykárolyban a régi vezetéssel visszaállították.

Megjegyezzük még, hogy fenti beszélgetést Putovits László, a nagykárolyi vörösőrség politikai megbízottja és Torma István nagykárolyi vörösőr is végighallgatta.

A székelyek a nagykárolyi vörösőrséget le akarták fegyverezni, ezek közül azonban 170-en a városból elmenekültek. Ezt a vörösőrség elmenekült tagjaitól tudjuk.”

A fenti jelentéseket és jegyzőkönyvet Szántó hadügyi népbiztos a keleti hadsereg parancsnokságnak „tudomásulvétel és az esetleges még lehetséges intézkedések sürgős megtétele végett” adta le. Hogy volt-e és minő eredménye, nem tudjuk.