A román fronton napról-napra rosszabbodó helyzet, az immár odairányított segítőcsapatok sokasága, valamint az a rég bebizonyosodott alapigazság, hogy hadműveleteket tisztán csak a zöldasztal mellől, az ország fővárosából helyesen vezetni és irányítani nem lehet, azt az elhatározást érlelte meg a tanácsköztársaság illetve a hadügyi népbiztosság intéző köreiben, hogy „a Tisza és a Maros közötti területen levő és oda irányított összes csapatok, parancsnokságok és hatóságok fölé” egy teljhatalmú fölöttes parancsnokságot, a „Tiszántúli vörös hadsereg parancsnokság”-ot Szolnok székhellyel kihelyezzék. Egyszersmind elhatározták a gyári munkásezredeknek csapatkötelékekbe való szervezését és fegyveres szolgálatra való alkalmazását. Ebből kifolyólag az 1., 29., 32., 69. és a csepeli vörös ezrednél összesen 16 zászlóaljnak felállítását rendelte el a hadügyi népbiztosság, mely csapatok felett a népbiztosok és feleségeik, éppúgy mint annak előtt a főhercegek és főhercegnők, már ápr. 23-án fényes katonai parádéval kapcsolatos szemlét tartottak.

Az újonnan kreált fényes és fontos hadseregparancsnoki álláshoz a legmegfelelőbb egyéniséget, aki úgy elméleti mint gyakorlati tudásánál fogva esetleg még a világháború összes hadvezéreit is csakhamar messze felülmúlhatná, nem volt nehéz megtalálni. És alig férhet kétség hozzá, hogy a korábbi nexus folytán talán még soha senkinek sem kattogtatták a tanácsköztársaság összes írógépei oly édes-örömest a nevét, mint Böhm Vilmosét ápr. 21-i „főparancsnoki” kinevezése alkalmából. És miután állatot a tollazata, szőre, katonaembert pedig nem utolsó sorban a formaruhája teszi azzá laikus előtt, aminek látszania kell, a „vörös” szabóipar, bár tudnia kellett, hogy a népbiztosok önhozta törvénye szerint a magyar nép- és tanácsköztársaság hadseregében „zwischen General und Korporal, hauptsäschlich in Dingen der Moral” semmi néven nevezendő különbség nincs, csakhamar kedveskedett a jövendő generalisszimusnak egy kifogástalan szabású és színű tábornoki egyenruhával, csak egyet felejtett el a művész-mester; a gallérra a szokásos tölgyfalevél helyett a kommunisták ötágú csillagát felvarrni.

Harcra és a legmagasabb katonai vezetésre ilyképpen felkészülve indult a különböző tagadhatatlanul ügyes, felette kapábilis és a legtöbb katonai dolog iránt is helyes és természetes érzékkel rendelkező új főparancsnok diadalmas útjára, egyelőre az elég szerénynek ígérkező szolnoki főhadiszállásra, hogy eddigi „államférfiúi érdemeinek” csokra mellé egy kis valóságos véráztatta harci hírvirágot is szedjen. És ne féltsük őt! A szolnoki, illetve Tisztántúli harctéren gyűjtendő bármily szerény, esetleg csak negatív sikerekhez tapadó virágszálak, babérlevelekkel kellően körítve, majd megadják neki mihamarabb a jogcímet hozzá, hogy a szolnoki egyszerű „Nemzeti szálloda”-i hajlékból a gödöllői királyi kastély lágyan ringó ölébe helyezze át „székhelyét”, habár ő már kezdettől fogva személyére és legmeghittebb környezetére nézve, hamisíttatlan orosz minta szerint, jobbnak látta – minden pillanatban útra készen – a hadsereg főparancsnokság külön vonatán való állandó tartózkodást. Úgy látszik, hogy az új generalisszimus igen jól érezte magát az egykori királyi udvari termes kocsikból álló szerelvényen, melynek egyik zugában Károly király köpenyegét is megtalálták. Böhm Vilmos a környezetéhez tartozó egyik volt tiszt állítása szerint mindjárt fel is öltötte és sokáig használta is azt.

Hadsereg vezérkari főnökül Böhm egyik eddig kipróbált segítőtársát, Stromfeld Aurél volt vezérkari ezredest neveztette ki maga mellé, akit már hadügyminisztersége alatt megismert, midőn Stromfeld a zsoldoshadsereg megszervezésekor az államtitkári állást töltötte be.

Stromfeld – saját bevallása szerint – idegen földről hozzánk átplántált szülőktől származott, elsőrendű katonai képzettségét jelentős háborús tapasztalatok egészítették ki, amelyeket mint hadtest-vezérkari főnök gyűjtött. Állását ez a rendkívül becsvágyó ember állítólag kénytelen-kelletlen foglalta el. Kétségtelen azonban, hogy vállalt feladatának katonailag teljes mértékben megfelelt, s hogy a tanácsköztársaság hosszú életét nagyrészt, ha ugyan nem egyedül az ő és Tombor Jenő volt vezérkari alezredes páratlan energiájának köszönhette. Ez utóbbi a hadügyi népbiztosság ügyeit úgyszólván korlátlan hatalommal intézte. Kár, hogy e két tehetséges és erősakaratú ember már kezdettől fogva, avagy kedvező alkalommal később, teljes odaadással az igazi nemzeti ügy szolgálatába nem szegődött. Ha mindkettőjük szívében a túlzó szocialista-kommunista irányzattal megalkuvásra képtelen igazi lángoló magyar hazaszeretet vert volna nem a fenyőéhez hasonló felületes, hanem a tölgyfáéhoz fogható mélyreható és minden viharral dacolni képes gyökeret, mennyire másként állnánk most a világ színe előtt és mennyi szégyent és megalázkodást kerülhetett volna el a mi szegény, szerencsétlen nemzetünk!

E helyütt fel kell említenünk, hogy a kommunizmus bukása után mind Stromfeld, mind Tombor ellen hadbírói vizsgálat indult meg, amelynek befejeztével a legfelsőbb katonai törvényszék Stromfeldet 1920. évi szeptember 13-án 286/20–7. sz. ítéletével 2 évi 9 havi súlyos börtönre, Tombort pedig ugyanaz a bíróság 1921. évi márc. 31-én kelt P. I. 341/20–3. számú ítéletével felmentette.

Az újonnan megalakult hadsereg parancsnokságnak egyik szintén számottevő tényezője, az arcvonal mögötti rend fenntartója és az esetleges ellenforradalmi mozgalmaknak már csírájukban való elfojtója, Számuely Tibor volt, aki megbízatását a lapokban is közzétett és az 54. sz. mellékletben szó szerint közölt „I. számú parancs”-ával hozta köztudomásra.

A hadsereg parancsnokság megalakulását, annak szándékát és az egyes csoportok feladatait Böhm az alábbi paranccsal közölte alárendelt csapataival:

Tiszántúli vörös hadsereg parancsnokság 1. sz. hdm.

Budapest, 1919. ápr. hó 21-én.

1. A Tisza és Maros közötti területen levő és odairányított összes csapatok, parancsnokságok és hatóságok felett a parancsnokságot ezennel átveszem. Az alattam levő parancsnokság címe: „Tiszántúli vörös hadsereg parancsnokság”. Székhelye, ápr. 22-ének de.-jétől kezdve Szolnok.

2. A hadseregen belül a következő csoportosítás lép érvénybe: a) A 6. hadosztályparancsnokságnak (Békéscsaba) alárendeltetnek mindazon parancsnokságok és csapatok, valamint azok az intézetek, melyek hadműveletekre szükségesek, melyek a Maros beömlésétől a Tiszába, Arad és Sebeskörös között állanak. b) A debreceni katonai kerületi parancsnokság (Debrecen) alárendeltetnek mindama parancsnokságok és csapatok, melyek Sebeskörös, Sáp, Hajdúböszörmény, Téglás, Nyíradony, Szaniszló területén állanak. c) Az első hadosztály (útban Nyíregyházára) parancsnoksága alá lépnek mindama csapatok, parancsnokságok és hadműveletekre szükséges intézetek, melyek Szaniszló, Nyíradony, Téglás, Hajdúnánás, Ibrány, Csap területén állanak. d) A 4. hadosztályparancsnokság (Püspökladány) parancsnoksága alá lépnek az összes, a 4. hadosztály hadrendjébe tartozó parancsnokságok és csapatok, továbbá a Debrecen részére szükséges hadműveleti intézetek.

3. Az egyes csoportok feladata: a) 6. hadosztály: a Maros vonal megfigyelése a Tiszába való beömléstől Aradig, valamint Arad és Sebeskörös között az ellenség előnyomulásának feltartóztatása. b) Debreceni katonai kerületi parancsnokság: Az ellenség előnyomulásának megakadályozása a Sebeskőrös és Nyíradony–Téglás vonala között az ellenség előnyomulásának feltartóztatása. b) Debreceni katonai kerületi parancsnokság: Az ellenség előnyomulásának megakadályozása a Sebeskőrös és Nyíradony–Téglás vonala között. c) Az 1. hadosztálynak: Az ellenség előnyomulásának feltartóztatása Nyíradony–Téglás vonaltól északra egész a Tiszáig. d) A 4.hadosztályparancsnokság: A beérkező erőkből csak 3 zászlóalj és 1 ütegből álló különítményt Balmazújváros környékére, a zömét a beérkező erőknek Nádudvar, Püspökladány környékére összpontosítsa. Feladata ezeket az erőket teljes harckész állapotba helyezni.

4. A 3. pontban említett feladatok végrehajtására a következő irányelvek mérvadók: a) A Maros vonal megfigyelése főképpen a Vörös Őrség egyénei által eszközöltessék. b) A Maros és Tisza között az arcvonalban csakis felderítő osztagok hagyandók a főútvonalakon (1 gyal. század, 2 géppuska, néhány lovas), melyeknek feladata feltétlenül az ellenséggel az érintkezést fenntartani. Tehát ilyen osztagok azonnal az ellenség irányában előre tolandók. c) A 6. hadosztályparancsnokság a rendelkezésére álló erőket, egyrészt Kisjenő környékén, másrészt Nagyszalonta környékén összpontosítsa. És ezekkel az erőkkel esetleg elnyomuló román erőket, meglepőleg és átkarolólag támadja meg és így verje vissza. d) A debreceni katonai kerületi parancsnokság a rendelkezésére álló erőből kettő csoportot alakítson. Egy kb. zászlóalj erős csoportot Berettyóújfalu környékén, melynek feladata, a Nagyváradról esetleg előnyomuló ellenséges csapatoknak támadó előnyomulás által (átkarolás) való visszavetése. A rendelkezésre álló többi erő Debrecentől keletre összpontosítandó és ellenséges előnyomulást szintén átkaroló támadással az egész erőnek egy helyen való bevezetésével akadályozza meg. e) Az 1. hadosztályparancsnokság ugyanolyan elvek szerint járjon el a további védekezésben, mint a többi hadosztályok.

Minden erővel oda kell igyekezni, hogy az újonnan beérkező csapatok Nyíregyháza, Nagykálló, Napkor területén először gyülekeztessenek és úgy, mint a 4. hadosztály teljesen harcra kész állapotba helyeztessenek. A székely különítmény szétugrasztott részeinek egy helyen való gyülekeztetése és ismét harckész osztagoknak szervezése a legnagyobb eréllyel hajtandó végre.

Addig, amíg az 1. hadosztályparancsnokság teljesen nem tájékozódott, az 1. hadosztály csoportja felett az 5. hadosztályparancsnokság viseli a parancsnokságot.

5. Mindama katonai parancsnokságok, hatóságok, póttestek, egyes egyének, melyek nem a harcra hivatvák, a következőképpen gyülekeztetendők: a 6. hadosztályparancsnokság területéről Tiszaföldvár, Kunszentmárton területére, a debreceni katonai kerületi parancsnokság részéről Törökszentmiklós, Tiszaföldvár területére (azokat, amelyek Nagyvárad irányából vonultak vissza) és Tiszafüred–Madaras területére azokat, akik Debrecen irányából vonandók vissza. Az 1. hadosztály területéről Tiszapolgár, Tiszalök területére.

6. A hadsereg parancsnoksághoz az első jelentést Szolnokra ápr. 22-én déli 12 órakor kell leadni. Ettől az időponttól kezdve minden közvetlen érintkezés a hadügyi népbiztossággal tilos, kivételt képez az 5. hadosztályparancsnokság, mely a Tiszától északra fekvő területről közvetlen jelent.

7. Ezt a parancsot kiadom az 1., 4., 5., 6. hadosztályparancsnokságoknak és a debreceni katonai kerületi parancsnokságnak.

Böhm Vilmos s. k. hadseregparancsnok.