(Az aradi Román Nemzeti Tanács memorandumának kivonata, mely annak idején a szövetségesek Romániában székelő összes követségeinek és katonai misszióinak elküldetett.)[1]

Ezek után a tények beszéljenek:[2]

1. Florea Gavrila Tarnováról és Pascou Maniu Dudról minden ok nélkül agyonlövettek Verner Sándor tarnovai boltja előtt (aki tanúságot is tehet erről) Kralik József járási alkalmazott által. Pascou Maniu özvegyet hagy hátra négy kiskorú gyermekkel. (C. N. R. A. 1. és 2.)

2. Dehelean Auralia Mikalakáról, nagyanyjától jöve, hazafelé tartott. A falu bejáratánál golyót kap karjába. Karját le kellett amputálni. A lövést Szida Milán mikalakai magyar nemzetőr adta le. (C. N. R…)[3]

3. Cherelus lakóinak a községházánál kellett jelentkezniök. Ott Gábor Ferenc nevű tiszt parancsára visszaküldték a lakosokat, de 11 román parasztot visszatartottak. Hatot kísérettel elküldtek Chisinauba, négyet pedig a Kőrispatak partjához vittek. Ott a csendőrök összekötözték kezeiket és lábaikat, agyonlőtték őket és a patakba dobták. Három holttestet kifogtak. A vizsálat folyamán a csendőrök beismerték a tényt és Gábor Ferenc parancsára hivatkozak. Ez utóbbi Budapestre menekült. Az áldozatok nevei: Marcou Anghel, Herlau Teodor, Flueras Teodor és Ciurar Iván. A felvett jegyzőkönyvek a holttestek fényképével a szegedi katonai törvényszéknek küldettek be. Hogy mi lett A chisinauba kísért parasztokkal, azt nem tudni. (C. N. R. A. 4.)

4. Dehelean Györgyöt Fazekasvarsándról elfogták a csendőrök s elvezették a nadabi malomhoz, ahol agyonlőtték. Holttestét a Nadab csatornába dobták. (C. N. R. A. 5.)

5. 1918. november 17-én Aradean Mihály cherelusi lakos Pankotáról hazafelé tartott leányával együtt. A hirtelen feltűnt csendőrök tüzeltek reá; Aradean elmenekült, de üldözőbe vették, elfogták és agyonlőtték. A csendőrök vezetője, Molnár őrmester odahívta közelben tartózkodó Sava György és Oanel Lica nevű parasztokat kocsijaikkal együtt, s kényszerítették őket, hogy a faluba szállítsák Aradean holttestét, mondván nekik, hogy egy román kutyát megöltek és még több fog erre a sorsra jutni. (C. R. N. A. 6.)

6. A lipovai iskola három önkéntese behatolt a paulisi Rus Teodor házába és azt minden ok nélkül puskalövéssel megölték. (C. N. R. A. 7.)

7. November 14-én a mokreai csendőrök elfogták Boraiu Abrust, amikor kocsiján egy hordó borral hazaérkezett. A községházára kísérték és egy idő múltán elengedték, de a kocsit a hordóval együtt visszatartották. Alig tett Boraiu egy pár lépést, amikor egy a hátába fúródott golyó megölte. (C. N. R. A. 8.)

8. November 16-án az ún. acélgárdából való magyar katonák behatoltak a kovasinti román pap, Adamovici Aurél házába. Prancsnokuk, Olovics hadnagy felhívta a papot, adja át a nála evő fegyvereket. A pap azt felelte, hogy nincsenek fegyverei. A házkutatás alkalmával ellopták a pap feleségének aranyóráját láncostól együtt. Ennek ellenében elfogták a papot és egy kamrába zárták. Bacsilla Sándor ottani magyar birtokos közbelépett Olovics hadnagynál, kérte a pap szabadon bocsátását, akiért hajlandó volt kezességet is vállalni. Olovics ebbbe nem egyezett bele. A pappal együtt Bradeanu György ottani paraszt is láncokban sínylődött a börtönben. Másnap, miután az egész éjszaka bántalmazták és szidalmazták, a községi iskola elé kísérték őket a célból, hogy a község lássa, hogy összeesküvők. Szerencsére megérkezett Aradról dr. Popp és a teljesen ártatlan papot szabadon bocsátották. Ez az esemény azonban sok parasztot csődített az iskola elé. Mikor ezek oszlófélben voltak, gépfegyverlövések estek, hogy honnan, nem lehetett megállapítani. Dragan Joan, Barnesti György és Forea Vazul holtan bukta le, a többiek rémülten menekültek. (C. R. N. A. 9.)

9. A Stanci alhadnagy által vezényelt magyar csendőrök Románpécskára érkeztek. Behatoltak Ponta Joan házába, ahol Pont Iliét, Ponta Joan testvérét agyonlőtték. Ez utóbbi, valamint Ponta Morailát és Cruceanu Constantint elfogták, a Maros partjához kísérték, agyonlőtték és a folyóba dobták. (C. N. R. A. 17.)

10. Poenaru György falsai lakos román parasztot november 12-én magyar csendőrök megölték anélkül, hogy tudná valaki, mivel vádolták. (C. N. R. A. 46.)

11. A mikalakai Dravoian Sava Aradról hazafelé tartott egylovas kocsiján. Egyszerre csendőrök tüzeltek reá. A ló holtan esett összes és csak csodának köszönhet, hogy Savanak sikerült megmenekülnie. (C. N. R. A. 15.)

12. November 13-án délután a csendőrök minden ok, minden provokáció nélkül tüzelni kezdtek Taut község lakosaira, akik munkájuk végeztével a Friedländer uradalomból hazafelé tartottak. Halottak: Gancea Medre, két gyermek apja; Suvean Olian, agg szüleinek eltartója; Motz György, két gyermek apja; Gancea Nikolae, öt gyermek apja. A 89. számú ház elé érkezve, Plesea György nevű gyermekre tüzeltek és azt súlyosan megsebesítették. Végül megragadtak egy Pavel Petru nevű gyermeket, a falun kívülre vitték és ott kegyetlenül megverték. Kilenc csendőr volt a faluban, kik közül a parasztok megismerték Kisaszódi és Török törzsőrmestereket. E vadállati cselekedetért semmilyen elégtétel nem adatott. (C. N. R. A. 4.)

13. Vuici Nestor, szacsinei románt november 3-án Königesz ezredes Aradra hivatta és azt mondta neki: „Őrmester! Ma bevégzed napjaidat!” Elfogták és az aradi börtönbe kísérték, ahol a magyar hadnagy e szavakkal fogadta: „Ma meg fogsz dögleni!” Mikor a szövetségesek Aradra érkeztek, a szegedi börtönbe szállították, s három havi fogság után elbocsátották, de olyan állapotban, hogy nemsokára meghalt. Bűne? Román volt! (C. N. R. A. 24.)

14. Tarco Pavel, Scrob György és Calacean Petru csermei lakosokat lopás gyanúja miatt elfogták. Kegyetlenül megverték és három napig élelem nélkül hagyták őket. A negyedik napon újra megverték őket, majd vasra verték valamennyiüket és a Szamosmezőre kísérték. Itt leoldották bilincseiket és azt mondták neki, hogy elmehetnek, de egy pár lépés múlva puskával lőttek rájuk. Tarco Pavel és Scrob György meghaltak, Calacean Petru súlyosan megsebesülve vonszolta magát házáig. (C. N. R. A. 20.)

15. Stan Ilie, kurticsi román katona november 4-én otthon tartózkodott és Nabadau Petrunak, Dan Pálnak és Jivan Vazulnak elmesélte oroszországi élményeit. Egyszerre behatolt a házba Dudás István csendőrőrmester és megparancsolta az utóbbi három parasztnak, hogy azonnal távozzanak a házból, majd Stanra, felesége és gyermeke szemeláttára rálőtt. Az éppen arra haladó Breda báró alezredes elrendelte, hogy a sebesültet kötözzék be és kórházba kísérte, de a szerencsétlen nemsokára meghalt. Ugyanebben a községben november 7-én három testvér, Don János, György és Mihály, visszatérőben voltak Purgly László birtokáról, ahol gabonát voltak vásárolni. Négy csendőr, akik ugyanazon Dudás István parancsnoksága alatt állottak, tüzeltek reájuk. Don György azonnal meghalt. Don János, bár karján megsebesült, mégis tovább vonszolta magát, de nemsokára elérte a második golyó. Don Mihálynak sikerült elmenekülnie, de találkozott egy Mészáros Mihály nevű magyar mészárossal, aki megállította őt. A csendőrök megérkeztek és meg akarták ölni Don Mihályt, de Mészáros, aki ismerte és tudta, hogyan folytak le az események, testével védte Dont. A csendőrök megparancsolták Mészárosnak, távozzék, hogy megölhessék Dont, de ez nem engedett. Don megmenekült, de súlyos ütéseket szenvedett el, aminek még most is súlyos betege. (C. N. R. A. 48.)

16. A somosi magyar gárda november 15-énb felriasztott a falut erős tüzelése által. Costan Ilie, aki az utcán tartózkodott, ijedten menekült, de a csendőrök elfogták és bajonettjeikkel megsebesítették. November 17-én Costan Ilie meghalt az elszenvedett sebesülések következtében. (C. N. R. A. 23.)

17. Magyar katonák november 15-én gépfegyverekkel tüzeltek a szeleusi községháza előtt összegyűlt tömegre. Bendea Floarea és Motocan Saveta nevű nők belehaltak sebeikbe. (C. N. R. A. 39.)

18. Az apáti csendőrök november 16-án minden indok nélkül tüzeltek e község lakosságára. Meghaltak: Misca Florea, Haiduc és gyermeke, Badea Márta szül. Perv, továbbá Pira, Portan Florea leánya. (C. N. R. A. 58.)

19. November 6-án öt magyar gárdista Lobstein vezérlete alatt a következő román parasztokat ölték meg Fazekasvarsándon: Chicin Demetert, Paul Györgyöt, Brozea Joant, Batran Vaszilét, Batran Joant és Lupea Marint. Egy Ciukovsky nevű magyar református lelkész jelen volt ezen öldöklésnél. (C. N. R. A. 19.)

20. Apáti faluban a gyulai 2. magyar ezred katonái agyonlőtték Partan Firu, Badea Maria, Misca Simon és Botas Maria ottani lakosokat. (C. N. R. A. 58.)

21. November 16-án magyar katonák valóságos vadászatot rendeztek Aldesti község román lakosaira. Megölték a következőket: Faul Joant, Faur Pavelt, Aldea Szofiát, Bibart Savelát, Zakota Cosmát, Aldea Gligorét, Faur Floricát, Faur Petrut, Petroman Leanát, Versigan Antilofiát, Faur Angelinát és Lascou Nikolaet. (C. N. R. A. 52.)

22. November 8-án Cued községbe érkezett a Scherr alhadnagy parancsnoksága alatt álló magyar gárda és a községben elkövetett fosztogatásokért felelősségre vonta az ottani Irsa György román parasztot. A vádat semmivel sem lehetett bizonyítani, Irsa mindazonáltal hiába tiltakozott, elvezették a község temetőjéhez, ahol agyonlőtték. (C. N. R. A. 16.)

23. November 15-én az ún. acélgárdához tartozó magyar katonák Ilteu községbe érkeztek. A katonákat az aradi Spitz Tivadar testvérek vezették és a lakosság felismerte közöttük az aradi Egri nevű önkéntest és Kádár György munkást a Mártagyárból. A Tivadar testvérek Bianga Petru nevű román parasztot azzal vádolták, hogy részt vett birtokuk kifosztásában. A vád nem bizonyult igaznak és a község több előkelősége bizonyította Bianga Petru ártatlanságát. Mindennek ellenére elkísérték a Spitz Tivadar istállóihoz és ott agyonlőtték. Ezután az ugyan e faluból való Rosu György nevű román parasztot fogták el. Egyetlen ellene emelt vád sem bizonyult be. Összekötözték kezét-lábát és egy kocsi saroglyájához kötve vonszolták Zámig, ahol a községháza előtt végeztek vele. (C. N. R. A. 26.)

24. November 10-én magyar katonák Marian György és Popa Simeon lupoaiai román parasztokat kegyetlenül megverték. Marian pár nappal reá meghalt, Popa ma is súlyosan beteg. Ezen felül a két paraszt házát a magyar katonák teljesen feldúlták. (C. N. R. A. 42.)

25. November 17-én magyar katonák körülfogták Ambrus Joan, Gavrila Joan, Joan Alexandra és Popa Clementin bredui lakosok házait, kirabolták azokat és megölték állataikat. Elmenetelük közben tüzeltek a parasztokra és megölték Marian Joant és Brecon Alexandrut, kik mindketten nagyszámú család fenntartói voltak, melyek most a legnagyobb nyomorban vannak. Ezen felül Balaneau Gavrila lábán annyira megsérült, hogy munkaképtelenné vált. (C. N. R. A. 4.)

26. December 30-án Leucutia Aurel román alhadnagyott Arad utcáin megrohanták a magyarok, kiknek élén Baráth András magyar alhadnagy állott. Inzultálták és halállal fenyegették, ha nem teszi le nemzeti kokárdáját. A román tiszt kénytelen volt az erőszaknak engedni és nagynehezen sikerült megmenekülnie. (C. N. R. A. 29.)

27. 1919. január 1-jén Új-Mikalaka magyar község magyar gárdistái tüzeltek Ó-Mikalaka román községre. A golyók áthatoltak a házak falain és az ablakokon. Ileana Marta özvegyasszony, valamint Teodosie Teodor megsebesültek. (C. N. R. A. 7.)

28. 1919. január 13-án magyar gárdisták érkeztek Ilteu községbe. A parancsnokló magyar tiszt megparancsolta, hogy fogják el Mase Róbert román gárdistát két más társával együtt. Valamennyiüket kegyetlenül megverette. Csodával határos, hogy megmenekülhettek. (C. N. R. A. 28.)

29. 1919. január 25-én a Székely őrmester parancsnoksága alatt álló négy magyar katona a kurticsi vasúti állomásról a hasonnevű faluba vezető úton találkozott Chenfu Martin nevű román gárdistával. Megkérdezték tőle, vajon tényleg tagja-e a román gárdának. Mikor Martin azt felelte, hogy igen, megverték. Martin szökni próbált, de egy Konut nevű magyar katona egy lövéssel leterítette. (C. N. R. A. 5.)

30. Január 30-án magyar katonák érkeztek Issekutz hadnagy parancsnoksága alatt Bodrog községbe. Rathisi Ristea, Chirin Teodor és Filip Ghiva házait kirabolták. Filip Ghiva anyja és felesége, Filip Sofia tiltakoztak, mire bántalmazták őket és a katonák által kegyetlenül megverettek. (C. N. R. A. 38.)

31. Január 31-én páncélvonat állott meg Sivia község szomszédságában. Három román paraszt: Baba Teodor, Siclovan György és Vagalau Tivadar hazafelé tartottak; a vonatot meglátva, futni kezdtek, mert attól jót aligha várhattak. A vonaton levő magyar katonák megállásra szólították fel őket, majd tüzeltek reájuk. Baba Teodor súlyosan megsebesülvén, mind a három paraszt megállott. A katonák kegyetlenül megverték őket és minden rajtuk levőt elraboltak tőlük. Baba Teodor február 12-én az aradi kórházban meghalt, miután lábát amputálták. (C. N. R. A. 34.)

32. 1919. február 2-án a borossebesi vasúti állomáson magyar katonák elfogták Neantinu Stefan román hadnagyot. Egy őrmester rákiáltott: „Kövess, román kutya!” A katonák reprodukálhatatlan szidalmakkal illették a román tisztet. A magyar tisztek asszisztáltak e jelenetnél, egyesek semmit sem szólva, mások pedig katonáikat feltüzelve. Csodálatosképpen arra ment Soudenville francia alhadnagy két francia katonával a 210. ezredtől és a román tiszt ily módon kiszabadult a magyar katonák kezei közül.

[1] A memorandum az erdélyi románok rövid történetével kezdődik, azután úgy folytatódik, amint fentebb következik.

[2] Ezek az esetek csak egyetlenegy vármegyére vonatkoznak.

[3] Szida Milán, neve után ítélve nem magyar, hanem román nemzetőr lehetett.