| « Helyzet április közepén. | KEZDŐLAP | Mellékletek. » |
A cseh fronton levő 5. (volt 39.) hadosztályparancsnokság ápr. 11-én jelenti, hogy a csehek ápr. 8-án Nagymihályt, majd a Sátoraljaújhelytől 18 km-re északra fekvő Lasztócot is megszállották és hogy Ungváron a csehek létszáma 900–1000 ember.
Árpilis 12-én a 3. hadosztályparancsnokság azt jelentette, hogy „miután több ízben újólag is előfordult, hogy katonáink a csehekkel kötött ideiglenes fegyverszüneti egyezményt teljesen indokolatlanul megsértették, továbbá alkalmat adtak a cseheknek represszáliákkal való fenyegetődzésre, a salgótarjáni dandárparancsnokság a hadosztályparancsnokság jóváhagyásával elrendelte, hogy a fegyverszünet megsértői forradalmi törvényszék elé állíttassanak.”
A Rozsnyón levő cseh-tót 32. ezrednél propagandatisztet állapítottak meg, mely állást legújabban szervezték a bolsevizmus ellen.
Április 13-án vett hír szerint a cseh 31. légiós ezredet Ungváron a 36. cseh ezred váltotta fel; előbbi Kassára vonult be. Ungvárra beérkeztek a 28. és 29. cseh lövészezredek szállásszabályozói. Egyébként a csehek állítólag az egész vonalon védelemre rendezkednek be.
Április 14-én Ipolyságról az a hír jött, hogy a csehek egész éjjel tűz alatt tartották az ipolysági pályaudvart, Ipolyvisket pedig megtámadták.
Április 16-i jelentés szerint a csehek a kassa–sátoraljaújhelyi vasútvonal mentén előnyomultak és a Tőketerebestől dél-keletre, a demarkációs vonalon túl fekvő néhány községet, így Málcát, Hegyit, Kisráskát, Abarát, Petriket, Deregnyőt és Kolbását megszállották. Ezen előnyomulással szemben a hegyaljai alszakasz jobbszárnyán, valamint a csapi alszaksz balszárnyán az ott levő 1. vörös ezredbeli osztagok széjjelszéledve visszavonultak.
A cseheknek valószínűleg a románok felszólítására inszcenált eme tüntetésszerű s így csak lokális jellegű megmozdulásával egy időben indult meg a szomszédos román fronton az az igazi nagy lavina, amely hamar végleg eltemette volna a magyar bolsevista tanácsköztársaságot, ha az nemcsak a Tiszáig, hanem mindjárt egyhuzamban a kitűzött végcélig legalább egyforma energiával és következetességgel gurult volna tovább.
Az ellenséges felek kölcsönös helyzetét ennek a döntő fontosságú akciónak megindulása előtt a 48. számú melléklet mutatja.
Ha ezt a helyzetet a 43. számú vázlaton feltüntetett március 31-i helyzettel összehasonlítjuk, a következő említésre méltó dolgok ötlenek szemünkbe. Az ellenség által megszállt terület nagysága nagyjában véve ugyanaz maradt. A cseh-tót arcvonalon a csehek zászlóaljainak száma 38-ról 64-re emelkedett, a szaporulat tehát 26 zászlóalj. A csehek létszáma körülbelül 40.000-re, a magyaroké mintegy 18.000-re tehető, s így a csehek túlsúlya majdnem harmadfélszeres.
A román arcvonalon a románok zászlóaljainak száma 40-ről 48-ra, vagyis 8 zászlóaljjal a magyaroké 24-ről 30-ra, vagyis 6 zászlóaljjal emelkedett. A románok létszáma kb. 55.000-re, a magyaroké 18.000-re tehető és így az arány több mint háromszoros túlerő a románok javára.
A délszláv fronton a jugoszlávok és franciák állománya kb. a régi maradt, ellenben a magyarok zászlóaljainak száma 15-ről 22-re vagyis 7 zászlóaljjal emelkedett, ami azt jelenti, hogy a vörös hadsereg megtévesztésére a délszlávok és franciák erőviszonyairól szándékosan terjesztett túlzott híresztelések mégis csak megtették hatásukat. A franciák és jugoszlávok állományát a vörös hadvezetőség rendelkezésére álló akkori adatok szerint 72.000-re, a magyarokét 13.000-re becsülve, ez kb. hatodfélszeres túlerőt jelent a jugoszlávok és franciák javára.
E számadatokból kézzelfoghatóan kitűnik a magyarok számbeli kisebbsége valamennyi hadiszíntéren, ami pedig a csapatok fegyelmét és szellemét, egyszóval erkölcsi színvonalát illeti, az összehasonlítás még sokkal inkább a vörösök hátrányára üt ki, s így világos, hogy az ellenségnek bármely ponton való megmozdulása szükségképpen a magyar front katasztrofális összeomlását vonta maga után.
| « Helyzet április közepén. | KEZDŐLAP | Mellékletek. » |