A román főparancsnokság híreit szintén nagyobbára a belgrádi hadsereg parancsnokságnál beosztott Dimitriu ezredes révén kapta, aki március 23-án 4085. szám alatt ezeket jelentette: „1. A budapesti kommunista kormány összes szomszédainak, akiktől visszafoglalni való területe van, megüzente a háborút. 2. A magyarországi francia hadsereg vezérkari főnöke ma kijelentette előttünk, hogy a francia és szerb csapatok a mi pártunkon vannak. 3. A szerb hadsereg vezérkari főnökének az a benyomása, hogy a magyar offenziva főleg Románia ellen irányul, mivel a front mentén eddig a szerbek és magyarok között előfordult összetűzések csak kisméretűek voltak. 4. Eddig nem tudni, hogy a cseh-szlovákok minő magatartást fognak követni, de ők a jelen pillanatban mint a magyarok ellenségei szerepelnek. 5. Itt azt hiszik, hogy a szerbek és cseh-szlovákok által Budapest felé megindítandó offenziva szükséges leend, hogy Romániának a bolsevistákkal szemben az ellenállás lehetővé tétessék. 6. A dunai hajózás angol parancsnoksága Baján 6 monitort összpontosított Budapest felé való rendeltetéssel. 7. A Nagykároly–szatmári új vonal Huszton át a galiciai vonalig meghosszabbíttatott. A magyaroknak a Munkács–Debrecen–Szeged vonal mögé kell visszavonulniok; a két vonal közötti övet francia csapatok szállják meg.”

Április 2-án Dimitriu ezredes a következő 21. számú sürgönyt küldte a bukaresti nagy főhadiszállásnak:

„A francia parancsnokság úgy van értesülte, hogy holnap, április 3-án az erdélyi román csapatok megkezdik előnyomulásukat az új demarkációs vonal elfoglalása céljából. De Lobit tábornok, a magyarországi hadsereg parancsnoka, felkér bennünket, hogy semmi mozdulatot ne kezdjünk, hogy a magyar nemzeti érzés semmi által fel ne izgattassék. A dolgok, úgymond már folyamatban vannak, hogy a magyarokkal az ügy lehetőleg csendes módon elintéztessék már azért is, hogy az egész figyelem Oroszország felé legyen fordítva, ahol a veszély sokkal nagyobb és sokkal közvetlenebb. De Lobit tábornok kéri, miszerint sürgősen közöltessék vele, hogy adatott-e parancs az előnyomulásra és igenlő esetben, hogy Erdélyre vonatkozik-e ez a parancs, s ha úgy állna a dolog, hogy ezt a rendelkezést vonjuk vissza.”

Erre április 3-án megjött a válasz, hogy sem a főhadiszállás, sem az erdélyi csapatok parancsnoksága nem rendelte el az előnyomulást.