Károlyi és a Berinkey kormány lemondása után Budapest munkástanácsa vette át a kormányzóhatalmat és az ügyek vitelére a következő forradalmi kormányzótanácsot nevezte ki:

Elnök: Garbai Sándor; belügy? Dr. Landler Jenő, helyettese Vágó Béla; pénzügy: Varga Jenő, helyettese Székely Béla; közoktatásügy: dr. Kunfi Zsigmond, helyettse Lukács György; munka- és népjólétügy: Bokányi Dezső, helyettese Fiedler Rezső; kereskedelemügy: dr. Landler Jenő, helyettese Rákosi Mátyás; hadügy: dr. Pogány József, helyettese Szántó Béla és Szamuely Tibor; igazságügy: Rónai Zoltán, helyettese Láday István; szocializálás: Böhm Vilmos, helyettese Hevesi Gyula; földmívelésügy: Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Hamburger Jenő és Nyisztor György négyes kollégiuma; külügy: Kun Béla, helyettese Ágoston Péter; közélelmezésügy: Erdélyi Mór, helyettese Illés Artur; német: Kalmár Henrik; ruszin: Szabó Oreszt, Kun Béla csak azért nem vállalta a kormányelnökséget, mert jobbnak látta, ha a kormányzótanács élére keresztényt biggyesztenek, de olyat, aki mindenben Kun Béla akaratát vallja a magáénak.