Még aznap este lemondatták Károlyit is, aki kénytelen-kelletlen írta alá a 28. sz. mellékletben foglalt proklamációt.

Itt nyomban le kell szögeznünk azt a tényt, miszerint Károlyinak az az eljárása, hogy egy sehonnai Kun Bélának és társainak, akik súlyos államellenes üzelmek és cselekedetek miatt még nemrég az ő rendeletére kerültek a gyűjtőfogházba, adta át a hatalmat, örök átok súlyával nehezedik elsősorban az ő nevére és emlékezetére.

Amint a Vyx-féle jegyzékből[1] kitűnik, annak tartalmát a békekonferencia már február 23-án állapította meg és így azt, sajnos, négyheti késedelemmel kézbesítették a magyar kormánynak, amely épp e négy hét alatt vált meg annyira minden erkölcsi talapzatától; hogy most már azt sem átallotta, hogy a fenti jegyzékkel kapcsolatos ferdítések révén szerezzen magának lehetőleg tetszetős egérutat a menekülésre. Ez a késedelem már azért is sajnálatos, mert nincs kizárva, sőt valószínű, hogy február végén ennek a jegyzéknek egészen más hatása és következményei lettek volna.

Éppoly sajnálatos Vyx alezredesnek ama másik késedelmeskedése is, hogy csak pár nap múlva, amikor már az a tudat erősödött meg a közvéleményben, hogy jegyzékének visszautasítása Károlyi részéről hazafias kötelesség volt, cáfolta meg alábbi nyilatkozatával a jegyzék átadása alkalmával neki imputált szóbeli kiegészítő megjegyzést.

„Budapest, 1919. március 23-án. A magyar néphez intézett proklamációjában a köztársaság elnöke a következőket mondja: „az antant-misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonal ezentúl politikai határnak tekintetik.”

„Formálisan ki kell jelentenem, hogy ez a használt kifejezéseknek téves értelmezése.

„Amikor a köztársaság elnöke a fegyverszüneti szerződésben megállapított határokat szóvá tette, azt a választ kapta, hogy nincsen többé szó az említett szerződésben megállapított demarkációs vonalról, hanem az antant újabb döntéséről, melynek az a célja, hogy szigorúan elhatározott semleges zónával válassza el a magyar csapatokat a románoktól és így kiküszöbölte az összeütközés minden lehetőségét.

„Soha nem történt említés arról, mintha itt politikai határról volna szó.

„Az igazság és békülékenység szándékával arra kérem a jelenlegi kormányt a szövetséges csapatok parancsnokló tábornoka nevében, hogy késedelem nélkül adja meg a legnagyobb nyilvánosságot a jelen közlésnek. Vyx s. k., alezredes. Látták: Baker s. k., alezredes, Pentimalli s. k., őrnagy Pommerol s. k., százados.”

Ebből világosan kitűnik, hogy Károlyi nem fair dolgot követett el, amidőn csak azért, hogy államcsínyjének szebb színezetet adjon, a jegyzék átnyújtásának mellékkörülményeit úgy állította be, mintha hazafias és nemzeti részeinek felháborodása késztette volna arra, hogy a hatalom fő részeseivé a kommunistákat tegye meg. Az igazmondás ellen elkövetett eme merényletben természetesen a Berinkey kormányt is bűnrészesnek kell odaállítanunk.

De legyünk teljesen pártatlanok és igazságosak. Hiszen, ha a Magyarországnak az antant által később végleg megállapított határát figyelembe vesszük, amelynek Románia felé eső része nem sokban különbözik a Vyx-féle semleges öv keleti szegélyétől, úgy nincs kizárva, hogy az antant már most tudatosan állapította így meg az öv keleti határát, amiről persze titok pecsétje alatt Vyx alezredes is tudomást szerezhetett. Így történhetett aztán, hogy Vyxnek a jegyzék átnyújtása alkalmával tényleg olyasmi csusszant ki a szájából, ami a Károlyi által nyomban nagydobra ütött kijelentéssel, ha nem is egyértelmű de rokon hangzású lehetett. Azonban ez az esetleges kijelentés mégis csak magánközlemény számba volt veendő, s így nem volt sem okos, sem hasznos dolog, hogy abból akár Károlyi, akár más valaki nagy politikai tőkét akarjon kovácsolni, avagy pláne annak révén országra szóló nagy skandalumot provokáljon.

[1] Lásd a 23. sz. mellékletet.