1919. március 10-ével az eddig 6 gyalog- és 2 lovashadosztályból alakított hadsereg helyébe egy újonnan felállítandó és szervezendő önkéntes hadsereg lép, mely egyenként 3–3 dandárcsoportot és egy tüzérezredet magában foglaló 6 gyaloghadosztályból áll. Egy különálló része ennek a hadseregnek a +Dunaőrség+ és a székely csapatok maradványából alakított „székely különítmény”.[1] A budapesti 1. hadosztály a budai 69., a Fejér-tolnai 17. és a Somogy-baranyai 44.; a budapesti 2. hadosztály a budapesti 1., a Pest megyei 30. és a ksskunsági 38.; a budapesti 3. hadosztály a budapesti 32., a budapesti 29. és a Jász-Nagykun 68.; a győri 4. hadosztály a kisalföldi 26., a Vas-soproni 18. és a Zala-veszprémi 20.; a miskolci 5. hadosztály a Heves-nógrádi 6., a Borsod-Gömör-Abauji 10. és a Szabolcs-Zemplén-Ung-beregi 65. és végül a szegedi 6. hadosztály a Csongrá-csanádi 46., a Hajdu-bihari 39. és az Arad-békési 101. dandárcsoportból állott. Minden hadosztályhoz tartozott azon kívül 1–1 repülőszázad és 1–1 távíró- (fél) század. A dandárcsoportok mindegyike állott 3 zászlóaljból és ezek mindegyike 3 gyalog- és 1 géppuskás századból; 1 lovas- és 1 géppuskás lovasszázadból álló huszárosztályból, 1 tüzérezredből (mely állott 1 hegyi, egy 8 cm-es tábori ágyús, két 10 cm-es tábori tarackos és egy 15 cm-es nehéz tarackos ütegből) és 1 árkász-századból. A gyalogszázadok állománya a hozzájuk beosztott kézi géppuskás szakasszal együtt 150 embert számlált; a huszárszázad állománya 120 lovasból állott. A nehéz tarackos ütegek 2–2, a többi ütegek 4–4 löveget számláltak. Az egész hadsereg 54 zászlóaljat, 36 lovasszázadot és 30 üteget számlált és közvetlenül a hadügyminiszter parancsnoksága alatt állott. A tiszti helyek háromnegyed részben elvileg önként jelentkező tényleges tisztekkel, az alantos tisztek 25%-a pedig nem tényleges tisztekkel voltak betöltendők.[2] A legénységi állomány fedezése önkéntes jelentkezés alapján toborzás útján történt. A felvétel feltételei voltak: hogy az illető katonailag kiképzett és a világháború alatt lehetőleg harcvonalbeli szolgálatot teljesített egyén legyen; 24–42 év közötti életkor; hogy az illető egyén magát legalább hat havi szolgálatra kötelezze; hogy valamely politikai hatóság, illetőleg társadalmi gazdasági vagy munkásszervezet írásbeli tanúsítványával erkölcsi megbízhatóságát és kifogástalanságát igazolja;[3] katonai szolgálatra való alkalmasság.

A csapatszervezés és felállítás munkáját négy mozzanatra tagozták: 1. mozzanat, a rendelet vételétől február végéig, a szűkebb keretek megalakulása. 2. mozzanat, 1919. március 1-től 10-ig, a toborzás végrehajtása. 3. mozzanat, március 10-től 25-ig, a toborzottak felének beosztása, a katonai foglalkozás és kiképzés megkezdése ekként, hogy különösen a demarkációs vonal mentén elhelyezett dandárcsoportok képesek legyenek március 20-ig a demarkációs vonalakon levő régi katonai alakulásokat felváltani.[4] 4. mozzanat, a március 25-e utáni időben, a toborzottak második felének bevonulása, beosztása és kiképzése.

A hadseregbe belépő egyéneknek az alábbi kötelezőt kellett aláírniok: „Én alulírott ezennel ünnepélyesen kötelezem magamat, hogy önkéntesen belépek 1919. március 10-től kezdődőleg 6 (hat) hó tartamára a Magyar Népköztársaság önkéntes hadseregébe. Kötelezem magamat, hogy kötelességeimet hűen és önfeláldozóan teljesítem, a Magyar Népköztársaság hadügyminiszterének és összes elöljáróimnak és feljebbvalóimnak engedelmeskedem és azoknak rendeleteit és parancsait teljes odaadással teljesítem. Kötelezem magamat, hogy szolgálati időm tartama alatt akár állomáshelyemen, akár az ország bármely részében a Népköztársaság védelmére, akár idegen imperializmusok hódításai ellen, akár ellenforradalmi mozgalmak ellen karhatalomként vagy hadműveletekben buzgó kitartással teljesítem feladatomat. Kötelezem magamat, hogy bármely őrségi és készültségi szolgálatot fegyelmezetten ellátok. Egyúttal alávetem magamat az összes katonai büntető és fegyelmi szabályoknak. Parancsnokaim parancsnoklási joga mellett elismerem a demokratikus fegyelem bizalmi férfirendszerét és katonatanácsát,[5] alávetem magamat a demokratikus esküdtszék fegyelmi fenyítő hatalmának. Kötelezőleg tudomásul veszem, hogy ha komoly rendbontást követnék el, ha szolgálataimat súlyosan megsérteném, ha őrségemet elhagynám, akkor esetleges bírói úton való felelősségre vonásom mellett a demokratikus esküdtszéknek joga van nemcsak a fegyveres erő kötelékéből kitaszítani, hanem a polgári életben esetleg kijáró munkanélküli segély elvonására is ítélni. Kötelezem magam arra, hogy szolgálati időm tartama alatt a kijelölt laktanyában vagy más erre a célra kijelölt elhelyezési körletben lakom és étkezem. Kötelezőleg tudomásul veszem, hogy a fegyveres erő kötelékében teljesített szolgálataimért a napi ellátáson, vagyis az elhelyezésen, élelmezésen, ruházaton és egyéb felszerelésen kívül a következő illetékeket kapom:[6] napi zsold rendfokozatra való tekintet nélkül 15 K, családtagonként legfeljebb 4 családtagig családi pótlék havi 50 K, nős katonánk lakbére félévi 300 K, hat havi kifogástalan fegyelmezett szolgálat után jutalomdíj 300 K, karhatalmi kiküldetési pótdíj helyőrségen kívül napi 2 K. Ha a használható katonai egyenruhában vonulok be, addig, míg ezt a ruhát és lábbelit viselem, napi 2 K ruházati pótdíjban részesülök. Ha hat hónapig ezt a ruhát és lábbelit viselem és a kincstártól más ruhát nem kapok, a hat hónapra 200 K ruházati jutalomban részesülök. Kelt … előttünk … 2 tanú aláírása.”

A tisztek rendfokozat szerinti illetékeiken felül (havidíj, lak- és bútorbér, ló-illeték stb.) a 29.954/eln.–6–40–918. sz. rendeletben megállapított szolgálati pótdíjban részesültek.

[1] Ez alatt tulajdonképpen az egész székely hadosztály kell érteni, melyet csak azért nevezett a rendelet különítménynek, mert a belgrádi fegyverszüneti szerződés csak 6 gyaloghadosztály fenntartását engedte meg.

[2] Ez utóbbi beszúrást Böhm hozzájárulásával Pogány eszközölte.

[3] Ez tehát semmi esetre sem volt túlságosan nagy rigorozitás, de miután ekkor még a munkásszervezetek Kun Béláékkal legalább színleg a legélesebb harcban állottak, ez bizonyos fokig a kommunisták kizárását is jelentette az új hadsereg kötelékéből.

[4] Ez a dátum mértékadó egyének kijelentése szerint ugyan feltűnően, azonban csak véletlenül vág össze a proletárdiktatúra kikiáltásának időpontjával, ami azt a látszatot kelthetné, hogy a beavatottak már előre tudták, hogy mi fog március 21-én történni.

[5] Ezt a passzust szintén Pogány kívánságára szúratta be Böhm a kötelezőbe.

[6] Ezeket az illetékeket állítólag Böhm maga állapította meg.