Ámde a társult nagyhatalmak Preasan előterjesztésének sem ültek fel azonnal, miért is a román intéző körök, hogy a kérdést folyton napirenden tartsák és Clémenceauék döntését a maguk javára biztosítsák, főképp a párizsi sajtóban a legképtelenebb rágalmakat terjesztették rólunk, kivált akkor, amikor február közepe táján a párizsi békekonferencia tagjai a sok vexációnak többé ellenállni nem tudván, elhatározták, hogy mérlegelés tárgyává teszik Romániának a belgrádi fegyverszüneti szerződés megváltoztatására vonatkozólag előterjesztett kérelmét.

A sok tendenciózus újságcikk közül néhányat a 21. sz. mellékletben talál meg az olvasó.

Íme, így írtak azok, akiknek keze a 14. mellékletben leírt események tanúsága szerint jobban csepegett a vértől, mint Afrika bármely legvadabb törzséi és még azt merik hozzátenni, hogy állításaikat bizonyítani is készek. Elő tehát azokkal a bizonyítékokkal, mi nem félünk tőlük, mert biztosan tudjuk, hogy azok nincsenek is meg. Ellenben az egész művelt világ a különböző memorandumok és memoárok révén most már annyira ismeri a románoknak vad kegyetlenséggel elkövetett durva embertelenségeit, hogy azokat immár hosszasabban bizonyítani sem kell.