Február 1-jén a 40. hadosztályparancsnokság a következő helyzetjelentést adta le: „Salgótarján 1919. február 1-jén de. 10 órakor. Pálmay csoportnál csapataink tegnap de. Hontot, valamint az ipolysági állomást és hídfőt megszállották. A csehek állítólag már tüzérségükkel is elhagyták volna Ipolyságot. Cseh páncélvonat Ipolyszakállasra visszavonult. Visk felé a vasútvonalat könnyen megszakítottuk. A váci kombinált század szétugrott; legénységből 15 ismét visszatért. Schwartzer alezredes csoportja: Balassagyarmaton rend és nyugalom van. Csapataink hangulata igen jó, a lakosság elkeseredettségének és támogatásának köszönhetők nagyrészt az elért sikerek. Az Ipoly mentén elfogott csehek száma körülbelül 500; legnagyobb részük felvidéki tót. A füleki csoportnál lényegesebb események nem fordultak elő. Megbízható jelentés szerint Tornaljára 250 lovas és 25 kerékpáros, valamint két páncélautó érkezett. Rimaszombati cseh csapatok ereje körülbelül 500 fős.” Ebben a jelentésben számol be Jankovich ezredes a Salgótarján felé előnyomult cseh csapatok eredményes visszaveréséről is. E csapatok mozgolódása váltotta ki tudvalevőleg Jankovich ezredes kiküldését Salgótarjánba. A jelentés idevonatkozó része így hangzik: „Ismét kiemelendő a Horváth főhadnagy parancsnoksága alatt 29. ezred kunjainak és a székelyeknek bátor és elszánt magatartása, kik a litkei és szécsényi harcokban saját veszteségek nélkül az ellenségnek lényeges károkat okoztak (hat halott, hét sebesült; egy tisztet és 41 embert elfogtak; egy géppuskát, két rohampisztolyt és 50 fegyvert zsákmányoltak). Az itteni lakosság hangulata az elért sikerek következtében igen emelkedett. Felette kívánatos volna ezen eredményeket az ország többi részeiben hazafias és hadseregfejlesztő propaganda számára felhasználni”. (Op. 32/1. sz.)

Érdekes, hogy itt a csapatoknál és magasabb parancsnokságoknál még a hazafias érzület dominál, míg Budapesten ekkor már rég a legocsmányabb bolsevista-kommunista irány grasszált úgy a csapatok, mint a polgári berendezések alkalmazottai között.