December 31-én Berthelot tábornok Désről jövet, Kolozsvárra érkezett. „Az oláh hatóságok – írja Kratochwil ezredes – jövetelét eltitkolták. Messze vidékről, Bánffyhunyadról, a hegyekből mindenünnen nemzeti viseletben oláh parasztküldöttségeket csődítettek Kolozsvárra, hogy Berthelot francia tábornokot megtévesztve, elhitessék, hogy Kolozsvárnak mennyi a román lakossága. A magyarokra nézve az állomás, az utca és a főtér, ahol Berthelot tábornok megfordult, el volt zárva. Csak elkésve tudta meg Apáthy főkormánybiztos Berthelot érkezését. Sürgősen azt a tanácsot adtam neki, hogy igyekezzék mellékutcákon az állomásra jutni, hogy Berhelot tábornoknak a magyar sérelmeket előadhassa. Ez meg is történt; Apáthy főkormánybiztos csak nagy nehezen tudott a peronra jutni. Nagy ovációk között megérkezett Berthelot, a románok által üdvözölve, mely alkalommal Nagyromániát éltették Berthelot francia tábornokkal együtt. Sikerült őt Apáthynak is üdvözölni és ez alkalommal alkalmat kért, hogy Berthelot tábornokkal beszélhessen. Berthelot tábornok délután vasúti kocsijában fogadta, amikor Apáthy működéséről elismerőleg nyilatkozott. A tárgyalás folyamán Berthelot tábornok kijelentette, hogy Franciaország sohasem fogja tűrni, hogy az elnyomott népek, jobban mondva, az elnyomottnak véltek elnyomókká váljanak, továbbá, hogy a jelen esetben nincsen szó a demarkációs vonal kitolásáról és hogy a román kir. hadsreg a belgrádi katonai egyezmény 3. pontja alapján Dést, Szamosujvárt, Kolozsvárt, Tordát, Nagyenyedet és Gyulafehérvárt csak mint stratégiai pontokat szállotta meg. Miután továbbá kívánatosnak mutatkozott, hogy egy és ugyanazon helységben magyar és román csapatok egymás mellett ne legyenek, mivel érintkezésük igen könnyen összeütközésekre vezethetne, azért Apáthy főkormánybiztos és Berthelot tábornok között a 15. sz. melléklet szerinti egyezmény jött létre.