Nagy szálka volt a románok szemében a székely csapatok alakulása is. Emiatt Presan a magyar hadügyminiszternél emelt óvást, amint ez az alábbi hadügyminiszteri rendeletből kitűnik:

„Budapest, 1918. december 2. Katonai kerületi parancsnokság Kolozsvár. A román hadügy főnökétől beérkezett távirat szerint Kolozsváron 4000 székelyből alakult csapat a román férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel szemben a nemzeti színű jelvények viselése miatt erőszakosságokat követ el és a román gárda tagjait megtámadja. Ha ezeknek beszüntetésére intézkedés nem történik, a Székelyföldön fog represszáliákat alkalmaztatni. Kerületi parancsnokság az ügyet vizsgálja ki, az erőszakoskodásokat szüntesse meg és értesítse az utóbbiak megszüntetéséről a román hadügy főnökét Nagyszebenben. Tett intézkedések ideje jelentendők. Magyar hadügyminiszter.”

Erre a sürgönyre a román főparancsnoksághoz Nagyszebenbe a következő válasz ment:

„A hadügyminiszterhez intézett azon felterjesztésére, mely szerint 4000 székely katona Kolozsvárott nőkkel és gyermekekkel erőszakoskodtak volna, minden esetben vizsgálatot rendeltem el. A vizsgálat eredménye az, hogy a román gárda tisztjeinek és legénységének egyes tagjaival szemben ilyen sajnálatos eset előfordult ugyan, de történt ez román részről is. Nőkkel vagy gyermekekkel szemben erőszakosság nemzeti színű jelvények miatt nem történt, tudomásomra nem jutott. A román nemzeti tanács ilyen esetről nem értesített. Minden eset, mely előfordult, a legszigorúbb vizsgálat tárgyává tétetett. Legtöbbnyire a hadbíró által vizsgáltatott meg. Plakáton és paranccsal mindenütt ki lett hirdetve, hogy a román testvér színeit és zászlóit tisztelni kell és minden erőszakosság meg lesz büntetve. Az alkoholtilalom mindenütt szigorúan végrehajtatott, rosszhírű kávéházak vagy vendéglők becsukattak. A román nemzeti tanácsnak sajnálkozásomat fejeztem ki és kértem, hogy a nyomozás végrehajtásában segítségemre legyen. Sajnos, nagyon sok esetben a könnyen izgulékony, katonailag még nem fegyelmezett fiatal katonák a felelőtlen agent provokatőrök által provokáltattak. A rendellenességek az utóbbi időben már majdnem teljesen megszűntek. A román hadsereg átlépése a demarkációs vonalon azonban a kedélyeket megint felizgatta; hozzájárultak még ehhez azon esetek is, hogy a román nemzetőrség vagy gárda tagjai csúfolkodtak, vagy – mint pl. Apahidán – vasúti kocsikat raboltak ki, vagy támadólag, fenyegetőleg viselkedtek, csendőrséget lefegyvereztek, magyar kincstári vagyont erőszakos módon lefoglaltak (Sztánán a vasúti alagútnak szándékolt felrobbantása, vagy a 9. huszárezred őrnagy vezetése alatt kb. 80 emberből álló különítményének lefegyverzése és 40 lónak az elrablása). Az abrudbányai vonalon magyar tisztek poggyászait elvitték, egy unitárius lelkészt minden ok nélkül letartóztattak, egy súlyos fejsebbel hazautazó zászlóst továbbutazni nem engedtek. A gyulafehérvári nemzetgyűlésről hazatérő nép a román gárdákkal együtt fosztogatott, vasutas személyzetet is kiraboltak, Nagyszebennél a páncélvonat előtt a síneket kezdték felszedni és számos más esetek, amelyek nyilvánosságra kerültek. Végül van szerencsém értesíteni, hogy az ott tudomásra jutott esetek legnagyobb része egyoldalú és tendenciózusan nagyított információn alapulnak, vagy pedig egyáltalán nem fordultak elő. Kiváló tisztelet kifejezése mellett: Kratochwil ezredes s. k., Erdély katonai parancsnoka. (17.791/eln.)”

Ez az átirat egész nyíltan és őszintén tárja fel a helyzetet s kétséget kizárólag kitűnik belőle az is, hogy panaszra inkább a magyaroknak mint a románoknak lett volna okuk.

A románok szünet nélküli piszkálása folytán Berthelot tábornok december közepén részben eleget tett Presan tábornok december 4-i 998. számú kérésének, Vyx alezredesnek a következő utasítást adván, mi által végre a magyarok is megtudták, hogy a románok további terjeszkedéseiről szállingó hírek immár a megvalósulás stádiumába lépnek:

„138/S. szám. Hogy a magyar és román csapatok között minden súrlódás elkerültessék, kérem a magyar csapatokat utasítani Kolozsvár kiürítésére. Ezt a várost mint hadászatilag fontos pontot utasításomra egyelőre román csapatok fogják megszállani, amíg oda francia csapatokat küldhetek.”

Ezzel íme tehát beteljesedett a románok szíve-vágyának első részlete. Erdély fővárosa, a magyarok büszkesége, vérontás nélkül az ő ölükbe hullott! Sőt mire Vyx a kapott utasítást továbbadta a magyar kormánynak, az a románok részére még jóval több kedvezményt biztosított, mert Kolozsváron kívül még 9 városnak megszállását engedte meg nekik, ami Presan tábornoknak immár teljes győzelmét jelentette.