Amint Presan tábornok december 2-án az antant válaszát megkapta, neki, a telhetetlennek azon melegében még egy újabb vágya támadt. Attól tartva, hogy a magyarok esetleg útját állhatnák a románok előnyomulásának, még azt is ki akarta erőszakolni az antanttól, hogy az rendelje el a magyar csapatok előzetes visszavonását a románok által megszállni szándékolt területről. E tekintetben kapóra jött neki, hogy Vyx francia alezredes december 3-án Károlyinak a már közölt jegyzéket nyújtotta át, amely szerint a csehek jogot nyertek arra, hogy a tót lakta vidékeket a maguk csapataival megszállják és hogy ennek folytán e vidékekről, vagy mint a jegyzék mondja: „a szlovák országokból” a magyar csapatokat haladéktalanul vissza kellett vonni.

Ezért rögtön fogta magát és Dimitrescu Toma ezredesnek, aki a keleti hadsereg parancsnoksághoz összekötő tiszti minőségben ki volt küldve, az alábbi táviratot küldötte:

„998. sz. 1918. december 4-én. A d’Espérey és Berthelot tábornokokkal egyetértőleg kiadott intézkedésekkel az erdélyi román csapatok parancsot kaptak a Maros vonal átlépésére az ellenséges hadsereggel való összeütközés kikerülése mellett,[1] azonban Landrot alezredes azt táviratozta Budapestről, hogy a magyar kormány visszatartja csapatait a román lakta vidékeken, amelyeket nekünk kell megszállnunk. Magyar és román csapatoknak ugyanazon körletben való állomásozása oly incidensekre adhat okot, amelyeknek következményei előre nem láthatók. Járjon közbe d’Espérey tábornoknál, hogy ismételje meg a budapesti francia parancsnokságnál a magyar csapatoknak a románok által lakott vidékekről való visszavonulásának parancsát. Vyx ezredes, a szövetségeseknek a magyar kormány mellé kirendelt megbízottja, december 3-i jegyzékével felhívta ezt a kormányt, hogy azonnal vonja vissza csapatait a cseh-szlovákok lakta vidékekről, utóbbiaknak elismervén azt a jogát, hogy mint szövetségesek és mint a fegyverszüneti szerződés végrehajtói a szlovák területeket elfoglalják. Ugyanily indokból és ugyanolyan jogok révén járjon közbe a román területek kiürítése érdekében. Presan s.k. tábornok”.

Íme, tehát a románok most utólag a Vyx-féle, minden törvényes alapot nélkülöző és az eddigi szokásjogot is lábbal tipró jegyzékekbe kapaszkodva, mindent elkövetnek, hogy kierőszakolják az antanttól, hogy a szabályszerű formák között létrejött belgrádi fegyverszüneti szerződés rájuk vonatkozó határozványainak egyoldalú megváltoztatása után lehetőleg kardcsapás nélkül juthassanak az áhítozott magyar területek birtokába.

Közben a román 6. hadosztály, valószínűleg a gyulafehérvári román nemzeti tanács fentebb említett határozatából kifolyólag, illetőleg a d’Espérey és Berthelot tábornokoktól vett felhatalmazás alapján, amelyről Presan tábornok december 4-i fent közölt utasításában említést tesz, de arról az antant képviselői úgy látszik megfeledkeztek, hogy e felhatalmazásról a magyar kormányt is értesíteni kellene, december 8-án osztagokat tolt a Maroson át Mezőbándra, Mezőmadarasra és Tordára, minek folytán a kolozsvári 21. gyalogezred Nagyenyed-Tövis vidékére húzódott vissza.

[1] Ez a kikötés persze sehogy sem tetszett Pressannak, s ezért mint alább látjuk majd, addig nem nyugodott, amíg ezt is halomra döntenie nem sikerült.