Egy további, a tisztikar érdekeit súlyosan érintő rendelkezése Böhmnek az volt, hogy február 10-ével megszüntette a tisztiszolga-intézményt, amit a szocialista lapok egetverő örömmel napokig tárgyalták. „Vége a kutyamosó-rendszernek!” kiáltották unisono örömmámorukban.

A rendeletet megokoló, sok tekintetben érdekes előterjesztésből hadd álljanak itt a következő részletek: A demokratikus felfogásnak – mondja az előterjesztés – nem felel meg az, hogy különösen békében, a tiszteknek kiszolgálására a köztársasági katonák használtassanak fel, de nem felel meg a tisztiszolga intézmény annak a szellemnek sem, amely ma mindenkitől erejének és képességének megfelelő munkát kíván meg a köz érdekében. Ez a felfogás felnőtt, teljes erejükben levő fiatalembereknek tisztiszolga munkára való felhasználását nem helyeselheti… Ezektől az elvi megfontolásoktól eltekintve a tisztiszolga-intézmény különösen ma, mikor a magyar néphadsereg katonáinak eltartása az államháztartásra úgyis aránytalanul nagy terheket ró, amikor egy köztársasági katona havi eltartása – csupán pénzilletékeit véve alapul – 450 koronába kerül, amibe a ruházati és laktanyaszerű elhelyezés még nincs is beleszámítva, az államháztartásnak egy további nagy megterheltetését jelenti. Ha csak körülbelül 8000 tisztet számítunk, akkor ez évi 43,2 millió korona kiadást jelent.

Mindezen megfontolásokból kifolyólag az osztály[1] a tisztiszolga intézmény békében való megszüntetését javasolja. Ezen megszüntetéssel kapcsolatban, amely az előadottak alapján egy meglevő illetéknek elvonását jelenti, az osztály természetesen azon állásponton áll, hogy ezen illeték megvonásáért a tisztek legalább részben kárpótoltassanak. Ebből kifolyólag az osztály azt javasolja, hogy a tisztiszolga-illeték megszüntetésével párhuzamosan a tisztek részére egy úgynevezett „kiszolgálási illeték” vagy „szolgailleték” rendszeresíttessék, melyet az osztály havi 150 koronában vél megállapítani. Ezen illetéknek ilyen összegben való megállapítását az osztály a következőkkel indokolja: 1. Jelenleg egy háztartási alkalmazottnak ellátása és bére Budapesten legalább 4–500 K, vidéken legalább 3–400 K. Az új kiszolgálási illeték ennélfogva korántsem fedezi a tisztiszolga-illetéknek elvonása folytán keletkező anyagi károsodást, de minthogy a tisztiszolga-illeték elvonására nézve az etikai okokon kívül az államháztartás rendkívül nagy megterheltetése is tekintetbe vétetett, az osztály kénytelen következetes maradni abban, hogy az államháztartás mentesítése érdekében a terheket egyoldalúan a tisztikarra rója. 2. Normális békeviszonyok és normális békeárak mellett a demokratikus Svájcban a hivatásos katonatisztek napi egy és fél frank szolgaváltságban részesültek. Ez havi 45 frankot tesz ki, amivel szemben a mai drágasági viszonyokat és a korona vásárló erejét tekintve, a 150 K kiszolgálási illetmény a svájci békeilletmény mögött marad. 3. A kiszolgálási illetménynek ilyen arányban való megállapítása az államháztartásnak évi 14,4 millió K megterheltetését, a régi állapottal szemben tehát 28,8 millió K, valamint 8000 ember ruházatát és laktanyaszerű elhelyezését kitevő összeg megtakarítását jelentené.

Erre az osztály előterjesztésre Böhm vörös ceruzával a következőket írta rá: „A tisztiszolga-illeték a jelenlegi kiméretben (vagyis havi 50 K-ban) állapítandó meg.”

Tehát oly időben, amidőn különben a népkormány csak úgy szórta a pénzt, Böhm „elvtárs” a szegény tisztek rovására egyharmadára szállította le már az osztály által is szűkmarkúan megszabott illetéket. Ez is egyik világos jele annak, hogy a tisztek iránt táplált jóindulatot illetőleg Böhm sem állott sokkal magasabban az ádázlelkű Pogánynál.

[1] Osztály alatt az akkori hadügyminisztérium illetékes ügyosztálya értendő.