Ezek úgy az egyes pártok között, mint a kormányban dúló egyenetlenséget bámulatos ügyességgel használták ki a maguk javára. Ebben a tekintetben Kun Béla határozottan ügyes mesternek bizonyult. Hogy pedig elég gyorsan kivívott jelentős sikereinek magyarázatát is megkapjuk, mindenekelőtt néhány alapvető kérdéssel kell tisztába jönnünk. Amikor Kun Béla Lenin megbízásából Budapestre érkezett, itt még csak azt a pár embert vallhatta a maga hívének, akiket Oroszországból magával hozott; joggal mondhatjuk tehát, hogy azt a diktátori hatalmat, amelynek később, a proletárdiktatúra kikiáltásakor részesévé lőn, úgyszólván a semmiből teremtette és alapozta meg. Hathatós segítőtársai voltak ennél elsősorban Károlyi Mihály, Berinkey gyenge kormánya és a szociáldemokrata párt, akik vele együtt úgyszólván egy közös cél, a magyar nemzeti jellegéből teljesen kivetkőzött munkásuralom megvalósítása felé törekedtek. A különbség kettőjük között csak az volt, hogy míg Kun Béla a proletáriátus, vagy magyarán mondva a csőcselék, addig segítőtársai a munkásság, még pedig kifejezetten a gyári munkásság uralmát akarták az eddigi állami és társadalmi rend helyébe döntő fórum gyanánt odaállítani. Emellett Kun Béla egy orosz mintára megformálandó és Oroszország vazallusa gyanánt szereplő bolsevista állam megteremtésén fáradozott, míg segítőtársai szemei előtt oly szocialista, vagy ha éppen kell, kommunista állam megteremtése lebegett, mely teljesen önálló tag gyanánt lép majd be a világforradalom tüzében új életre ébredt népek szövetségébe.

E részben közös, részben elágazó utakon haladva, Kun Béla hol maga mellett, hol magával szemben találta fent említett segítőtársait. Így például egy véleményen voltak és a leghathatósabban támogatták egymást abban a tekintetben, hogy a legfőbb államhatalmat jelképező katonaságot minél alaposabban szét kell zülleszteni és tönkretenni, továbbá, hogy a polgári és az úri osztály kezéből a hatalmat végérvényesen ki kell csavarni.

E közös célok elérésére közös eszközöket is használtak; így a polgárság megfélemlítésére, annak gyors lefegyverzésére és ama hivatalnokokkal szemben, akik az új rend előtt térdet hajtani nem voltak hajlandók, a kényszernyugdíjazást vagy egyéb brachiális eszközöket, a katonaság szétzüllesztésére, Pogány Józsefnek fentebb vázolt, jól bevált módszerét alkalmazták.

Ezt a munkát a segítőtársak úgyszólván maguk végezték el, úgy hogy e tekintetben Kun Bélának nem kellett magát valami nagyon megerőltetnie. Annál nagyobb szüksége volt minden energiájára ama kérdések elintézésénél, amelyeknél a segítőtársak egyszersmind riválisai is voltak; így többek között a kommunisták hatalmának megalapozására és a végső győzelem pálmájának kivívására vonatkozó ügyekben, mely téren gyakran a kormányt, a szociáldemokrata pártot és azoknak minden hatalmi eszközét is szemben találta magával. Lássuk tehát hősünket, hogyan végezte e téren munkáját.