Pogány, bár a tüntetés sikerében elsősorban a maga diadalát látta, ezúttal mégis csalódott, mivel titkos vágya a hadügyminiszteri tárca után legalább egyelőre nem vált valóra. Károlyi, hogy a nehéz helyzetben kibúvót találjon és a döntés elől kitérjen, 1918. december 12-től 30-áig maga vezette ideiglenesen a hadügyi tárcát, bár ő csak névleges hadügyminiszter volt, tényleges miniszternek (miniszterhelyettes címmel) mindenki már Böhm Vilmost tekintette.