Linder hadügyminisztert meggondolatlan és szerencsétlen kijelentése hamarosan elsodorta meg nem érdemelt magas polcáról. Károlyiék belgrádi kudarcáért és az ország teljesen védtelen állapotáért ugyanis a közvélemény megnyugtatására valakit bűnbakul kellett odaállítani, s ez a bűnbak – sajnos azonban csak pro forma-bűnbak formájában – Linder volt, aki továbbra is megmaradt tárca nélküli miniszternek, hogy ily minőségben mint a népkormány rendkívüli követe a béketárgyalás külföldi előkészítését üsse nyélbe. Utóda, Bartha Albert vezérkari alezredes 1918. november 9-én átvevén a hadügyek vezetését, november 11-én kelt 29.858/eln. 1. sz. rendeletével az ország belrendjének helyreállítására és biztosítására minden magyar kerületi parancsnokság székhelyén karhatalmi parancsnokság felállítását rendelte el, s ezzel egyidejűleg mindenekelőtt fegyelmezett hadsereg létesítését vette tervbe. A keretet ehhez a belgrádi fegyverszüneti szerződés adta meg. A gyaloghadosztályok közül a 40. és 41-iknek Budapesten, a 37-iknek Győrött, a 39-iknek Kassán, a 23-iknak Szegeden és a 38-iknak Kolozsvárott, az 5. lovashadosztálynak Budapesten, a 11-iknek pedig Aradon kellett megalakulnia. Minden hadosztály 2 gyalog-, illetve lovas- és 1 tüzérdandárral tagozódott; a dandárok 2–2 gyalog-, illetve lovasezredből alakultak. A századok állományát 4 tisztben és 150 főnyi legénységben állapították meg.

Az erre vonatkozó 1918. évi nov. 12-én kelt 29.867/eln. 1-a számú rendeletből kivált, az alábbi passzusok érdemelnek figyelmet: „Az ország belrendje és közbiztonsága, a magán-, valamint a népvagyon érdeke követeli, hogy a visszatartott 1896. és ennél fiatalabb évfolyambeli egyének minél hamarabb és mentve minden kicsinyes aggályoskodástól, katonailag szerveztessenek. Ezen szervezett katonai egységek képesek lesznek arra, hogy ezredéves hazánkat, a sokat szenvedett népet és ennek jólétét mindennemű rabló és csőcseléknép garázdálkodásától megóvják. Minden szervezésnek alapfeltétele a fegyelem. A tisztek és a legénység közötti egyetértés és bajtársiasság, valamint az egymás iránti tisztelet és becsülés juttatja leginkább kifejezésre azon ideális eszmék megvalósulását, melyet eddig elértünk és amelyet hazánk boldogulására megtartani is akarunk. A visszatartottak tehát behatóan kioktatandók, hogy oly egyének, akik a népkormány által kiadott parancs ellenére önkényüleg eltávoznak, a törvény által szabott súlyos következményekkel számoljanak. Az ily egyének a földbirtok reformjánál tekintetbe nem vétetnek és az átalakulás által létesítendő egyéb kedvezményektől elesnek. Az önkényes távozás, a nép érdekeiért történő szolgálati kötelezettség alóli kivonás magával vonja a polgártársak bizalmának és megbecsülésének elvesztését is. Az összes tisztek és altisztek teljes odaadásukkal törekedjenek arra, hogy az alárendeltek bizalmát megnyerve, létrejöjjön azon igazi fegyelem, melyet nem a vasszigor, hanem a kölcsönös megértés és belátás tud csak megteremteni… A legénységnek a szabad időben való szórakoztatására különös gond forditandó…”

E rendelettel kapcsolatban a november 24-én kelt 30.391/eln. karh. számú rendelettel a közkatona zsoldja napi 10, a tizedesé 11, a szakaszvezetőé 12, az őrmesteré 14, a törzsőrmesteré 15 és a tiszthelyettesé napi 16 koronában állapíttatott meg.