E napon éjféltájban alakult meg a Károlyi-palotában a Nemzeti tanács intézőbizottsága a következő személyekből: Elnök: Károlyi Mihály gróf; tagok: Ábrahám Dezső, Batthyány Tivadar gróf, Bíró Lajos, Bőhm Vilmos, Diener-Dénes József, Fényes László, Garami Ernő, Garbai Sándor, Hatvany Lajos báró, Hock János, Jánosi Zoltán, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Lovászy Márton dr., Müller Ernőné, Purjesz Lajos, Szende Pál, Schwimmer Róza, Weltner Jakab. Tehát a magyar mértékadó körök előtt ekkor már legnagyobbrészt gyűlölt nevek. Utóbb belekerült még ebbe az intéző bizottsága mint az újságírók szabadszervezetének kiküldöttje Magyar Lajos, a feministák részéről Groák Ödönné és a fővárosi tanács részéről Harrer Ferenc. Ez a tanács, amelynek élére november 1-jén Hock János került, eleinte ügyes szemfényvesztéseivel a főváros lakosságának széles rétegein kívül a tisztikarra is annyira tudott hatni, hogy a hazafias érzése miatt köztiszteletben álló József kir. herceg is – az akkori beállítás szerint teljes joggal abban a hiszemben, hogy ez is eminenter hazafias cselekedetszámba megy –a legelsők sorában sietett a tanács kezébe letenni a hűségesküt.

Ennek a tanácsnak mint intézménynek már határozottan forradalmi mellékíze volt, mely eleinte hamis nemzeti álköntös alatt dolgozott ugyan, de csakhamar az úgynevezett forradalmi vívmányok őrévé nőtte ki magát, mely vívmányok azonban magától értetőleg legkevésbé sem identikusak az apáinkról ránk maradt nemzeti vívmányok szent fogalmával.

A nemzeti tanács megalakulása után az ellenzéki pártkörökben, a sajtóban és az utcán féktelen dühvel indult meg az agitáció az eddigi rend ellen, illetve Károlyi Mihály gróf mellett. Már a nemzeti tanács megalakulásakor elhatározták Károlyiék, hogy a hatalmat, ha kell, erőszakos úton is átveszik. Ennek időpontját a Wekerle kormány lemondása folytán attól tették függővé, hogy az est folyamán Gödöllőre érkezett uralkodó kit fog megbízni a kormányalakítással. Ha Károlyi lesz a miniszterelnök, akkor felesleges, ha ellenben más lesz, akkor kitör a forradalom.

Október 25-én a Károlyi párt és s nemzeti tanács nagy felvonulást és tüntetést rendezett a Várban a béke és a magyar függetlenség eszméje mellett, ami a rendőrség beavatkozását s többek megsebesülését vonta maga után.

Tulajdonképpen ez volt Károlyiék első igazi nyilvános forradalmi cselekedete, mert ekkor vették nyíltan az utcát is igénybe céljaik elérése érdekében. Ebben már forradalmi eszmékkel telített, esküjükről megfeledkezett és részben szökésben levő fiatal tartalékos tisztek is részt vettek. A tüntetők nemzeti zászló alatt, az önálló magyar hadsereget éltetve és a honvédelmi minisztérium ablakaiból kinéző tiszteket kendőlobogtatással üdvözölve vonultak a királyi várba. A rendőrség és katonaság beavatkozása után azonban ugyanezek a tüntetők már egészen más képes mutattak. A széjjeltépett magyar zászlót körülállók most már ökölbe szorított kezeiket emelték a honvédelmi minisztérium ablakaiból kinéző tisztek felé, ezt kiáltva: Még visszajövünk! Éljen a köztársaság!