A december 1-je folyamán beérkezett jelentésekből nyilvánvaló lett, hogy Belgrád felé csak igen jelentéktelen szerb erők huzódtak vissza, ellenben a lazarevac–arangjelovaci út mentén a repülők kb. három hadosztályra becsült csapat- és vonattömegeket állapítottak meg. Obrenovac–Ripanj–Belgrád területe teljesen csapatmentesnek találtatott, Belgrád maga pedig egy teljesen elhagyatott város benyomását keltette. A szerémségi csoport tüzérségi tüze e napon már válasz nélkül maradt. Ily körülmények között az 5. hadseregparancsnokság már december 1-én tisztában volt vele, hogy Belgrád tájékán említésreméltó ellentállás már nem várható, mindazonáltal «politikai okokból» szükségesnek vélte az ellenséges főváros mielőbbi megszállását, miért is a kombinált hadtestnek megparancsolta, hogy december 2-án Parcani–Ljuta strana–Petrov grob–Zeleznik vonaláig nyomuljon előre és Belgrádot, hacsak lehet, meglepő támadással ejtse birtokába. A VIII. hadtestnek a kombinált hadtest jobbszárnyát kellett követnie s ahelyett a 36. hadosztálynek a Pestan-patakig terjeszkednie. Az elrendelt mozdulatok végre is hajtattak, miközben csak Parcaninál került egy kisebb ellenséges lovasosztaggal összeütközésre a dolog.

Közben Tamásy altábornagy Zimonynál a Száván való átkelés céljából 9 zászlóaljat, 1 lovasszázadot és 1 üteget helyezett készenlétbe s miután december 1-én a belgrádi ellenséges csoport a zimony–surčini ridón beépített nehéz tüzérség tüzére mát egyáltalában nem reagált, Tamásy altábornagy csoportja az éj folyamán megkezdte az áthajózást és hajnalhasadtalkor Belgrádot minden ellentállás nélkül megszállotta. A délelőtt folyamán aztán a kombinált hadtest néhány gyengébb osztaga is beérkezett a városba.

Az 5. hadseregparancsnokságnak december 3-ikára szóló intézkedése szerint a 104. népfelkelődandárnak Banovo brdo–Topciderre,, a 29. hadosztálynak az Acaléra, egy előretolt különítménnyel az Ekmeklukra, a 7. hadosztálynak Ripanjra, a 21. landwehr-hadosztálynak Parcanira s végül a 9. hadosztálynak Bozdarevac–Siljakovacra kellett előnyomulnia.

Nemsokára ezután Frank gyalogsági tábornok Belgrádnak harc nélküli bevételét bejelentvén, egyszersmind kérdést intézett a balkán haderők főparancsnokságához, hogy szabad-e neki december 3-án az elhagyott szerb fővárosba ünnepélyesen bevonulnia, mire Potiorek táborszernagy azt felelte, hogy az ünnepélyes bevonulásnak csak gyenge csapatokkal szabad megtörténnie, mert az 5. hadsereg zömének feltartóztatás nélkül és lehetőleg gyorsan balszárnyával Raljára kell előnyomulnia, egy megfelelő különítmény pedig azonnal Semendriára küldendő előre.

Ebből kifolyólag Frank gyalogsági tábornok előbbeni intézkedését részben megmásította. A 104. népfelkelődandár és a 29. hadosztály menetcéljai változatlanok maradtak; a 7. hadosztálynak Ripanj helyett Parcani–Raljára, a 21. landwehr-hadosztálynak Parcani helyett Guberevcire kellett jutnia s végül a 9. hadosztálynak eddigi állomáshelyén kellett maradnia. Az 5. hadseregparancsnokság Banjaniról Obrenovacra költözködött át.

A 6. hadseregnek eközben Potiorek táborszernagy november 30-iki intézkedése szerint[1] december 3-ig pihennie kellett volna, erre azonban a csapatok legnagyobb részénél nem került a sor. A 36. hadosztálynak tudvalevőleg a VIII. hadtest felváltása céljából a Pestan-patakig kellett nyujtózkodnia. A XV. hadtestnél a Ljig helység körül tartalékban maradt 1. hadosztálynak aránylag még legtöbb nyugalma volt. Ellenben a 40. honvéd- és a 48. hadosztálynak az időközben újból a Vrlaja-, Lipet- és a Golubac-magaslatra feljutott ellenség ellen támadólag kellett fellépnie, mivel a szerb tüzérség az említett magaslatokról folyton tűz alá vette csapatjaink táborhelyeit. Ez a támadás csak lassan haladt előre, úgy hogy a Lipetről csak december 3-án délelőtt sikerült az ellenséget elkergetni. A XV. hadtest parancsnoksága ezért december 2-án azt jelentette, hogy a csapatok elrendelt retablirozása nemcsak a folytonos harcok, hanem a szükségletek be nem érkezése miatt is illuzóriussá válik. A XVI. hadtestnél a kombinált hadosztály december 1-én szintén nehéz harcokat vívott a Golubac és a Vranovica birtokáért, az 50. hadosztály pedig még december 3-án is nehéz küzdelmet folytatott a Galic birtokáért. A 18. hadosztály körletében aránylag nyugalom uralkodott. Sokat lendített e hadosztály állapotán, hogy Uzicéban nagymennyiségű élelmikészleteket foglalhatott le, de lőszer, lábbeli és ruhaneműek tekintetében, miután ezek a cikkek még december 2-ika folyamán sem jutottak el a csapatokhoz, ez a hadosztály is rosszul állott. Erre való tekintettel Potiorek táborszernagy a mondott napon a retablirozásra szánt időt még két nappal meghosszabbította és ugyanekkor az offenziva folytatására a következő intézkedést adta ki:

«A Čačak–Rudnik–Arangjelovac–Kosmaj–Vlaska vonalban állásban feltételezett ellenséget arcban Rudniktól kétoldalt lekötni szándékozom, miközben a főtámadást mindkét szárnnyal akarom keresztülvinni». Ehhez képest az 5. hadseregnek főerejét december 5-én estig Vencani–Ducina–Ralja vonalában kellett készenlétbe helyezni, hogy onnan a támadás azonnal, jobbszárnnyal Topola felé megindítható legyen. A 6. hadseregből a XIII. hadtestnek ugyancsak december 5-én estig a Ravanj–Mramor által jelölt vonalat kellett elérnie, hogy aztán az 5. hadsereggel összhangzásban a balszárnnyal Kljestevicán át az Arangjelovactól északra fekvő magaslatok ellen, a jobbszánnyal pedig a Kuseljen át Satornja felé mehessen át támadásba. A XV. hadtestbeli 40. honvéd- és 48. hadosztályoknak december 5-én estig elfoglalt területeiken kellett készenlétbe helyezkedniök, hogy a XIII. hadtesttől délre a Golubac–Silopaj–Svračkovci által jelölt vonalig bezárólag döntést kereső harcok nélkül annyira megközelítsék az ellenséget, hogy az biztosan leköttessék. Az 1. hadosztály egy 15 cm-es mozsár- és egy 12 cm-es ágyúsüteggel egyelőre mint hadseregtartalék elfoglalt helyén állva hagyatott. A XVI. hadtestnek december 5-én estig az általa harc által elfoglalt területen készen kellett lennie, hogy Grn. Milanovacon át és attól délre általános iránnyal Kragujevac felé döntő támadásra indulhasson, mi mellett magától értetőleg déli oldalának felderítéséről és biztosításáról is gondoskodnia kellett. A XV. hadtest előnyomulásának és a XVI. hadtest támadásának csak Potiorek táborszernagy határozott parancsára kellett megtörténnie.

December 3-án kiegészítőleg még elrendelte Potiorek táborszernagy, hogy a feloszlatandó szerémségi, továbbá a bánsági csoporttól átadandó és 1 lovasszázaddal és 3 üteggel megerősítendő 6. népfölkelő helyidandárbeli csoportból az önálló 60. hadosztály alakítassék, mely azzal a rendeltetéssel maradt az 5. hadsereg parancsnokságának alárendelve, hogy az 5. hadsereg keleti oldalát biztosítsa és Semendriát és Požarevácot mielőbb megszállja. A flotillát a Dunának aknáktól való megtisztítása után a Mlava beömléséhez kellett előrerendelni. A bánsági csoportnak ezentúl csak a Karas beömlésén alul kellett a Dunát biztosítania.

Az 5. hadseregparancsnokság december 3-án délben a hadsereg össze fegyvernemeiből alakított küldöttségek élén tartotta ünnepélyes bevonulását Belgrádba és a következő napra az összes csapatoknak pihenőt engedélyezett.

A Potiorek táborszernagytól vett parancs értelmében Frank gyalogsági tábornok Belgrádba való bevonulása után nyomban intézkedett, hogy Vinča–Erino brdo–Janicétől és Zarkovótól délre Ostrovo ciganlija nyugati sarka vonalában a belgrádi hídfő kiépítése azonnal megkezdessék.

A Belgrádban való elhelyezkedés közben érkezett be december 3-án délután folyamán a váratlan bomba kellemetlen hatásával járó hír, hogy a szerbek az egész vonalon hatalmas ellentámadásba mentek át.

[1] Lásd a 192. oldalon.