5. számú melléklet.

A Potiorek táborszernagy parancsa folytán a visegradi és priboji ütközetek után északnyugat felé elvonuló XV. és XVI. hadtestet[1] az ellenség nyugodtan hagyta elvonulni és csak szeptember 4-től kezdve kezdte meg előnyomulását a Drinának Visegrad–Foča közötti majdnem 60 km széles szakasza felé, amelynek megvédése a csupán ereje egy részével (6 zászlóaljjal) egymagában visszamaradt 8. hegyidandárra hárult, miután az eredetileg szintén visszamaradni rendelt 1. hadosztály, tudvalevőleg már szeptember 2-án parancsot kapott, hogy szintén a főerők támogatására Vlasenicára vonuljon el.[2]

Szeptember 4-től 10-ig a szerbek II. Sumadia-hadosztálya Visegrad és Goražde között, a montenegróiak pedig innen Fočaig kísérelték meg kisebb csoportokkal a Drinán való átkelést, de a 8. hegyidandár osztagai által mindenütt visszaverettek. Az ellenségnek ez a lanyha viselkedése szeptember 11-én arra bírta Potiorek táborszernagyot, hogy a 8. hegyidandártól még 3 zászlóaljat és 1 üteget vonjon le a XV. hadtest erősbítése céljából.

Közben azonban a montenegróiak még ugyanznap hatalmukba kerítették a fočai hidat, amelynek védőrsége Kalinovikra huzódott vissza. A montenegróiak visszavonuló csapatjainkat Jeločig követték, ahova szeptember 13-án érkeztek meg.

Közben szeptember 12-én Bajina bastánál két, bandák által támogatott szerb zászlóalj kelt át a Drinán és Srebrenica irányában, ahonnan a 9. hadtápdandár küldött eléjük osztagokat, Osmaceig nyomult előre.

Szeptember 13-án a II. Sumadia-hadosztály csoportjai Visegradnál, megjegjanál, Ustipracánál és Goraždenál keltek át a Drinán, minek folytán Andrian tábornok szeptember 15-én délben Han Piesakra rendelte vissza osztagait, hogy az ottani úgynevezett erdei vasutat, a 6. hadsereg kiválóan fontos utánszállítási vonalát fedezze.

A szerbek egyelőre Osmacét, Rogaticát és Han Gromile környékét szállották meg nagyobb csoportokkal, ahonnan azok a sarajevo–vlasenicai utig portyáztak.

Andrian tábornok mindenekelőtt a Han Gromilénél álló ellenséges csoportra vetette magát és azt szeptember 20-án elűzte. Azután a 9. hadtápdandár 4 zászlóaljával megerősítve, szeptember 24-én Srebrenicán termett és 27-én az osmacei ellenséges csoportot verte vissza.

Közben a II. Sumadia-hadosztály elővéde szeptember 26-án Han Piesakot érte el, a montenegróiak egy dandárnyi csoportja pedig már 25-ike folyamán Kalinovik előtt termett és azt nyomban erős tüzérségi tűz alá vette. Erre való tekintettel Potiorek táborszernagy parancsot küdött Pongrácz tábornoknak, hogy dandárával azonnal induljon el Kalinovik felmentésére.

Hogy Vlasenica–Milici területe, melyet csak a gyenge 9. hadtápdandár tartott megszállva, az ellenség kezébe ne kerüljön, mert onnan a 6. hadsereg hátát már közeli veszély fenyegette volna, a XVI. hadtest parancsnoka az időközben tartalékba visszavont 13. hegyidandárt rendelte ki Vlasenicára. További erősbítésül Vlasenica–Han Piesak tájékára rendeltetett Andrian tábornok csoportja Srebinicáról, ahol csak 3 zászlóalj és 1 üteg maradt vissza; a 6. hadseregből még 3 zászlóalj tüzérséggel; az 5. hadseregből 2 zászlóalj; Triestből a 27. népfölkelőgyalogezred és végül Sarajevóból 2 népfölkelőzászlóalj 1 tábori üteggel. Ezek az erők október 5-én a Vlasenicától délre fekvő Ploča-magaslaton állást foglalt szerbek ellen átkarolótámadást hajtottak végre, mire azok az éj folyamán Han Piesakon át megkezdték a visszavonulást. Andrian tábornok nyomon követte őket és pedig Hellebronth alezredes 4 zászlóalj, 1/4 lovaszázad és 1 ütegnyi (4–1/4–1) csoportjával az országuton Kosuticán át Han Gromile felé, Karpellus alezredes (7–3/4–2) csoportjával Mrkaljin át Sokolovič felé, gróf Berchthold alezredes 13. hegyidandárával (4–1/4–2) pedig Mislovo–Babljakon át Dumanjici felé. Ezek a csoportok október 9-én Han Gromile–Kusace–Sokolovici–Pločnik–Slap (a Drina-könyöknél) vonalában erősen elsáncolt ellenségre, a II. Sumadia-hadosztály zömére bukkantak, amelynek támogatására a szerb hadvezetőség még néhány elsővonalbeli alakulást és állítólag az Ipek-hadosztály felét is ideirányította.

A montenegróiak a fočai átkelés után egy-egy dandárral a rogatica–sarajevói út mentén fekvő Dn. Praca és Pale felé, egy dandárral pedig Kalinovik felé nyomultak előre. Utóbb említett erősség felmentésére Pongrácz tábornok a vett parancs folytán szeptember 28-án 5 zászlóaljjal és 10 löveggel Ulog felé indult el. Avtovac tájékán a Gačko poljeben Wanjek ezredes alatt csak gyenge népfölkelőosztagok maradtak vissza. Szeptember 30-án este, háromnapi erős menet után Pongrácz tábornok Kalinovik előtt termett és másnap mindenekelőtt a montenegróiak előcsapatjait, október 2-án és 3-án pedig a védőrséggel karöltve az ellenség főerejét is megtámadta, mely alkalommal nagymennyiségű táborfelszerelés is a mieink kezébe került. Az október 4-iki üldözés elől a szemben álló montenegróiak sietve Fočara vonultak vissza.

Október 5-én Pongrácz tábornoknak Sarajevóba kellett előnyomulnia, mely alkalommal a dandár a féluton Kalinovik és Trnovo között fekvő Dobro poljeban a körülfekvő magaslatokról hirtelenül és váratlanul előretörő montenegróiak által a szó szoros értelmében meglepetett. A kipróbált, derék csapatok habozás nélkül az ellenségre vetették magukat és azt ellentámadással hamarosan vissza is verték. Mindazonáltal Pongrácz tábornok nem tartotta tanácsosnak, hogy ily körülmények között menetét tovább folytassa, hanem ehelyett erősen megviselt dandárát újból Kalinovikra vezette vissza, amelynek környékén azonban az ellenség útját állván, október 6-án csak újabb harc árán volt képes fáradt csapatjait az erősségbe visszavezetni, amely ellen ép akkor a montenegróiaknak egy újabb támadása volt folyamatban.

A történtekről szóló jelentésre Pongrácz tábornok parancsot kapott, hogy a Kalinovikra erősbítésül útbaindított 2 zászlóaljat és 6 löveget várja be, amelyek október 10-én oda tényleg be is érkeztek.

Utóbb említett napon Andrian tábornok megindította a támadást a vele szemben álló ellenség ellen, megjegyezvén, hogy a montenegróiak a Pongrácz-csoporttal (3. hegyidandár) szemben elért előnyüket arra használták fel, hogy a maguk részéről is segítőcsapatokat, körülbelül 2 dandárt, küldjenek a Romanja-planinán át a II. Sumadia-hadosztály támogatására. Ezek a csapatok a 10-iki támadás alkalmával a Bandin-Odžiakon át előrerendelt Hellenbronth-csoport oldalába kerültek, minek folytán az Kossuticáig huzódott vissza. Ennek megfelelőleg a Karpellus-csoportnak is jobbszárnyát kissé hátrább kellett vonnia. A szerbek és montenegróiak követték ugyan visszavonuló csapatainkat, de komoly ellentámadásba nem mentek át, sőt a következő napokon is veszteg maradtak.

Október 11-én Trollmann altábornagy vette át az eddigi Adrian-csoport feletti parancsnokságot, de ő sem tartotta célirányosnak a támadásnak a rendelkezésére álló erőkkel való folytatását. Ezért Potiorek táborszernagy a hadseregfőparancsnokság hozzájárulásával a hadiszintérnek e részén még további erősbítések összegyüjtését határozta el, amelyek fölött Wurm táborszernagy, a XVI. hadtest parancsnoka volt hivatva a parancsnokságot átvenni. Az eddigi és még ezután beérkező csapatokból 2 hadosztály volt alakítandó és pedig a 18. hadosztály Han Piesaktól délre a már ott levő csoportok átszámozása által alakítandó 8., 13. és 17. hegyidandárokból és a XVI. hadtest körletéből még áttolandó 5. hegyidandárból, továbbá az 50. hadosztály Kalser tábornok parancsnoksága alatt Sarajevóban: a Kalinovikból odairányítandó 3.[3] és a tiroli népfölkelőkből újonnan alakítandó 15. hegyidandárból Wieden ezredes parancsnoksága alatt. Ugyane hadosztály kötelékébe tartozott a Zeidler tábornok parancsnoksága alatt a Han Piesak tájékán népfölkelőzászlóaljakból újonnan alakítandó 16. hegyidandár is, amelyet Wurm táborszernagy ott hadtesttartalék gyanánt tartott vissza. Hadosztályköteléken kívül állott Chwostek alezredes csoportja Srebrenicánál, amely időközben teljesen megtisztította a nevezet várostól keletre elterülő Drina-szöget az ellenségtől és a 9. hadtápdandár Lenz tábornok parancsnoksága alatt Vlasenicától keletre. Az ekként átmenetileg újonnan alakult XVI. hadtest október 17-én este az 5. számú melléklet szerint készen álott a szándékolt hadművelet megkezdésére.

A szerbek és montenegróiak néhány alárendeltebb jelentőségű vállalattól, így többek között az október 13-ikára hajló éjjel a 17. hegyidandár ellen végrehajtott támadástól eltekintve, általában nyugodtan viselkedtek, ami alighanem a kedvezőtlen havas, esős időjárásra és az ebből keletkező nehéz utánszállítási viszonyokra vezethető vissza.

Hercegovinában a 3. hegyidandár elvonulása után a Vucinic-hadosztály október 2. és 10-ike között többször tört főleg déli irányból a Gackopolje felé előre anélkül, hogy számottevő eredményt érhetett volna el. A bileki, trebinjei és cattarói erődök pedig csak azáltal tudták az ellenséget maguktól távoltartani, hogy folytonos támadólagos előretöréseikkel az ellenségben azt a látszatot keltették, mintha az erődítések védelmére nagyobb erők állnának rendelkezésre.

[1] Lásd a 95. oldalon.

[2] Lásd a 107. oldalon.

[3] A 9. hegyidandárnak október 15-én történt elvonlása után Kalinovikban Barthos alezredes parancsnoksága alatt csak 3 népfölkelőzászlóalj és 2 1/2 üteg maradt vissza. Maga a hegyidandár október 16-án minden incidens nélkül érkezett be Sarajevóba.