A szerbeknek a 6. hadsereg ellen intézett támadása e napon tetőpontját érte el és csakis csapataink szivósságán múlott, hogy döntő eredményt egyik helyen sem vivtak ki. Mindesetre hiányzott neki a támadás sikerét biztosító számbeli túlerő is, amit szilaj harcikedvükkel és páratlan kitartásukkal teljesen kiegyenlíteni még sem tudtak. Részükről e napon az I. Drina-, az I. Duna- és a II. Morava-hadosztály teljes egészében, valamint az I. Morava-hadosztály részei vettek részt az itteni harcokban, ami hozzávetőleg 45. zászlóaljnyi erőnek felel meg. Ezzel szemben a 4. számú melléklet szerint a mi részünkön 91 zászlóalj állott harcban, ami körülbelül kettős túlerőnek felel meg.

E túlerő dacára e napon Potiorek táborszernagy már nemcsak, hogy nagystilű támadásának folytatására nem gondolhat, hanem most már mindkét hadseregének sorsa miatt aggódni kezd. Eddig az volt a reménye, hogy az 5. hadsereget lekötött és lenyügözött állapotából a 6. hadsereg szépen előrehaladó támadása és a Krauss-csoport beavatkozása fogja mihamarabb kiszabadítani és íme most már arra a tudatra kellett ébrednie, hogy most már nemcsak az 5., hanem a 6. hadsreg is különleges mentőkísérletekre szorul, ami a legfelsőbb vezetésnél nagyfokú kapkodást és lehetetlen kívánságok felburjázását, így többek között, a Kraus altábornagynak küldött, szinte hihetetlenül hangzó direktivákat érleltette meg, illetve idézte elő.

Utóbbira nézve Krauss altábornagy már egyszer idézett művében a következőket írja; «A nekem kézbesített cédulán sem keltezés, sem aláírás nem vol. Egészen meg voltam lepődve és nem tudtam, álmodon vagy ébren vagyok-e? . . . Eddig csak az 5. hadsereg támogatásáról volt szó. Azért kellett nekem Jaraknál, még pedig már 16-án átkelnem és most már egyáltalában nem is kellett többé az 5. hadsereggel törődnöm. Most, amikor a mocsaras területen megrekedtünk, most kapta hadtestem a parancsot, hogy az 5. hadseregtől el, Sabacra törtessen minden harc elől kitérve. Hogy miképen tegyem ezt, mikor a szerbek minden helységet, minden mocsaras vonalat szivósan védelmeztek, előttem talány volt. A hadtestnek ily körülmények között három nap alatt 60 kilométert kellett volna megtennie. A lovasságnak előre kellett volna sietnie! Egyetlenegy lovas sem menekült volna meg!»

Az itteni hadakozás nehézségeit Krauss altábornagy következőleg világítja meg: «A nehéz harcviszonyok főbb indokai a túlságosan fedett, áttekinthetlen terepben és tüzérségünk csekély hatásában keresendők. A csapatok legnagyobb része Csehországból került ide; ezek a nagykiterjedésű kukoricások sajátosságaiba nem voltak beavatva. Tüzérségünk a lövegek száma, a hordtávolság és hatásképesség tekintetében nem felelt meg. 39 zászlóalj számára csak 60 löveg állott rendelkezésre. Ezeknek a lövegeknek csak kevés lőszerük és semmi gránátjuk sem volt, úgyhogy hatásuk a lövésnek és a célnak nehéz megfigyelése mellett csekély volt.»