Krauss altábornagy az 5. hadseregparancsnokságtól szeptember 18-án délután kapott ama felhívásra, hogy a szorongatott VIII. hadtest tehermentesítése céljából Metkovič–Bogatičon át törjön előre, szeptember 19-ikére következőleg intézkedett: A 104. népfölkelődandárnak Mitrovica és Nocaj kézbentartása mellett egy különítményt Glusčira kellett küldenie, mely helységet az Uzvecénél levő 41. landwehr-dandárnak kellett elfoglalnia. Ennek a dandárnak viszont a Pričinovicról Metkovičra támadó főoszlopot (14. és 57. dandár) kellett támogatnia. Végül a Jerezig jutott 58. dandárnak Pričinovic kézbentartása mellett egy különítményt Tabanovičra kellett előretolnia.

Az elrendelt támadás csak igen nehezen jutott előre, sőt nemsokára teljesen megfeneklett a nagymérvű terepnehezségek és a szerbek szivós ellentállása folytán.

Délelőtt 9 órakor a balkán haderők főparancsnokának kiküldöttje, Falkenhausen ezredes jelentkezett Krauss altábornagynál a helyzet megbeszélése céljából s ez alkalommal a következő szövegű cédulát nyujtotta át: «Ne törődjön sokat az 5. hadsereggel, hanem Sabacra és onnan Zavlakára nyomuljon előre. Menet; harc mellőzendő! Zavlaka háromnapi menettel elérendő». Ehhez Potiorek táborszernagy még sajátkezűleg hozzáfűzte: «Lovaság előre!»

E parancs és a rideg valóság között azonban óriási volt a különbség. A kombinált hadtest nemhogy ily raidszerű térnyerő előretörésre nem gondolhatott, hanem támadása a délután folyamán, amidőn a szerbek a 4. számú melléklet szerint mindkét szárnya ellen ellentámadásba mentek át, egyáltalában teljesen megfeneklett, ami az 5. hadseregnek már amúgy is kínos helyzetét még jobban megnehezítette.

Még további rosszabbodása állott be, amidőn Potiorek táborszernagy a 6. hadsereg miattti aggodalmában délután 4^h 30´-kor a 36. hadosztályt Bijelináról Sepak turskin és Kozlukon át a XV. hadtest támogatására rendelte és azonkívül este 7^h-kor a 42. honvédhadosztálynak is meghagyta, hogy még további erőket csatlakoztasson a 36. hadosztályhoz.

Az ekként Ložnicával szemben csoportosuló 5. hadseregbeli csapatok fölött a XIII. hadtestparancsnokságnak kellett a parancsnokságot átvennie. Ugyane napon a megbetedett Sarkotic altábornagy helyett a 42. horvát honvédhadosztály fölött Letovsky tábornok vette át a parancsnokságot, míg a megbetegedett Braun altábornagy helyébe Kárász altábornagy lépett a 40. honvédhadosztály élére.

A szerbek e napon újból és ismételten nagy erőfeszítéseket tettek a Gucevo-hegyhát elfoglalására, így a Kuliste ellen háromszor, tovább délkeletre kétszer, a Borina és Biljeg ellen pedig egyszer intéztek igen heves, rohammal kapcsolatos támadást, de midenütt visszaverettek. Azonban a legnagyobb erőfeszítést az ellenség a késő délutáni órákig az előre ugró Jagondja és Kosutnja stopa ellen fejtette ki. Az itteni csapatok élére az erősbítésekkel a Szerémségből ideérkező szerb trónörökös állott, de döntő eredményt ő sem tudott elérni. A kíválóan fontos magaslatnak minden áron való kézbentartására a XVI. hadtestparancsnokság a hadtesttartalékot képező 1. hegyidandárt bocsátotta Trollmann altábornagy rendelkezésére, aki azzal 20-án ellentámadás végrehajtását határozta el.