E napon a 42. honvédhadosztály átkelése jóval könnyebben ment, mint ahogyan azt az eddigi tapasztalatok után várni lehetett. Az első lépcsők áthajózása csak gyenge ellentállásra talált s délig már öt zászlóaljnak sikerült a tulsó parton lábát megvetnie. Ekkor a szerbek nehéz tüzérségi tűzzel a további áthajózást megakadályozták, sőt szerb gyalogság ellentámadásba is átment, de a horvátok derekasan tartották magukat s miután időközben a szerb nehéz tüzérség is szünetet tartott, estig már nyolc horvát zászlóalj volt a tulsó parton.

A XV. hadtestparancsnokságnak e napra szóló intézkedése szerint Eisler altábornagynak a 11., 12. és a 10. hegyidandár két zászlóaljával a Grn. Borinánál levő 670-es magaslatot, Braun altábornagynak pedig a 10. hegyidandár fennmaradó részével, a 13. gyalog- és a 79. honvéd gyalogdandárral a Kuliste-magaslatot, a 80. honvéd-gyalogdandárral pedig a Crni vrh. trig. 769. magaslatot kellett birtokába ejtenie.

Alighogy az Eisler-csoport erős jobbszárnnyal intézett átkaroló támadását a 670-es magaslat felé megkezdette, a Kostajnik-magaslat irányából igen érzékeny oldalazó és háttüzet kapott, minek folytán a 11. hegyidandárnak az említett magaslat felé kellett irányt változtatnia. Az ekként megfogyatkozott Eisler-csoport már nem volt képes a szivósan kitartó és ellentámadó lökemeket is intéző grn. borinai jól elsáncolt ellenséget állásaiból kiszorítani. A Braun-csoportnál a Kuliste elleni támadás teljes sikerrel járt, a Crni vrh-en álló ellenséges csoport ellenben szivósan kítartott állásában.

A XVI. hadtestnél a 12-iki pihenő után Bogat altábornagynak 5 dandárral (6., 7., 4., 5. és 9.) Krupanj felé kellett előnyomulnia, míg Torllmann altábornagynak 4 dandárral (109., 2., 13. és 1.) a Bogat altábornagy alatt a fentiek szerint alakított főtámadó csoport keleti oldalát kellett biztosítania Valjevo felé.

A XV. hadtest jobbszárnyán csakhamar beállott kedvezőtlen helyzetből kifolyólag nemsokára a Bogat-csoport balszárnyán levő 5. és 4. hegyidandár is a 11. hegyidandár támogatására a Kostajnik felé irányíttatott; ez a parancs azonban már nem volt végrehajtható, mert időközben Stolice felől erős ellenséges osztagok nyomultak előre, amelyekkel a két dandár a Kriva jela keleti lejtőjén szállott harcba. Ehelyett a hadosztálytartalékul kirendelt 9. hegyidandárnak kellett volna a 11. dandár segítségére sietni, de ez nem jutott sokkal tovább a Kriva jelánál.

A főtámadó csoport jobbszárnyán a 6. és 7. hegyidandár már Krupanjon túlig jutott előre, amidőn a láthatáron erős ellenséges oszlopok bukkantak fel Zavlaka irányából Krupanj felé előnyomulóban. Erre a két dandár sietve a Šanačra huzódott vissza, hogy az attól két oldalt fekvő erős állásokban vegyék fel a harcot a nagyszámban feléjül tartó ellenséggel.

A Trollmann-csoportnál az 1. hegyidandárnak sikerült a Mramor-magaslatot birtokába ejtenie, ellenben a 2. hegyidandár nem tudott a Rožanjra feljutni s így támogatására a 13. hegyidandárt is utána küldetett. A 109. népfölkelődandár továbbra is a Dugo-magaslaton maradt.

De nemcsak Krupanjon át, hanem a felső Drina visegradi, megjegjai, usti pracai és gorazdei átkelő pontjai felé is erősebb ellenséges oszlopok nyomultak egyidejűleg előre, Bajina bastáról pedig Osmace felé tört előre egy tekintélyesebb ellenséges csoport, világos jeléül annak, hogy a szerbek a jelzett irányokban ellentámadásba mentek át.