Szeptember 12-én a 11. hegyidandárnak már a kora délelőtti órákban sikerült a Kriva jela-magaslatot hatalmába ejtenie, honnan a 12. hegyidandár támogatása céljából a Biljeg-magaslat felé vett irányt, amelyet estig szintén sikerült az ellenség kezéből kiragadni. Ezzel immár a Boranja-hegyhát is teljes egészében a mi csapataink kezébe került. Ám tovább nyugatra a XV. hadtest zöme a Gucevo-magaslatot szivósan védő ellenséggel szemben csak igen lassan tudott előbbre jutni. A csapatok nagymérvű kimerülésére hivatkozva, a XV. hadtest parancsnoksága szeptember 13-ikára a maga csapatjai számára is a pihenőnap engedélyezését kérte Potiorek táborszernagytól, amit azonban ez megtagadott és egyidejűleg elrendelte, hogy a támadás a Gucevo-magaslat bevételéig megszakítás nélkül folytattassék.

Ennk támogatása céljából Potiorek táborszernagy, dacára annak, hogy a Krauss-csoport még mindig nem állott rendelkezésére, az 5. hadseregparancsnokságnak parancsot adott, hgoy szeptember 13-án a XIII. hadtestet a Drinán való átkelésre utasítsa és pedig egy hadosztállyal Batarnál a XV. hadtesttel kapcsolatot keresendő, egy hadosztálylal pedig Amajlijánál. A VIII. hadtestnek szintén igyekeznie kellett, hogy a Drina keleti, illetve a Száva déli partján lábát megvesse, vagy ha ezt nem tehetné, hogy legalább az ellenséget lekösse.

Ebből kifolyólag az 5. hadseregparancsnokság meghagyta a 42. honvédhadosztálynak, hogy 13-án Batarnál partot váltson; a 36. hadosztálynak és a VIII. hadtestnek szeptember 14-én kellett Amajlijánál a folyón átkelnie. Utóbbi hadtestből a 28. landwehr-gyalogezred két üteggel még szeptember 12-én Krauss altábornagy támogatására indíttatott útba.