Hogy a montenegróiak túlerejük dacára csak gyenge kísérleteket tettek a Hercegovinába való betörésre, az egyrészt annak tulajdonítható, hogy hadseregük nagyobbszabású offenziv operációkra egyáltalában nem volt berendezkedve. Amily szivós és kitartó a montenegrói lakosság és katonaság hazája rögének megvédelmezésében, époly nehezen lehet azt idegen területekre való kalandozásokra rábírni. Ezért nagyon helyes volt Potiorek táborszernagynak ama érzéke és elhatározása, hogy a hadiszintér e részén valóban csak a legminimálisabb erőket hagyta vissza.

A cattarói öbölnek védett volta és a cattarói erődök célszerű fekvése és nagy ellentálló képessége természetesen még inkább megkönnyítették partvidékmenti területeinknek felette csekély erőkkel való biztos megvédését. Ezekkel a természeti előnyökkel szemben még a hatalmas francia hadiflotta is úgyszólván tanácstalannak és tehetetlennek érezte magát.

Potiorek táborszernagynak a 3. és 14. hegyidandárt támadólagos fellépésre utasító intézkedése minden tekintetben elismerésre érdemes. Épígy osztatlan dicséretet és elismerést érdemel Pongrácz tábornoknak a legszebb támadólagos szellemtől áthatott igen helyes és célszerű magatartása és mintaszerű magasabb csapatvezetése, amelynek keretén belül figyelemreméltó az az erős akarat és összhang, amelyet a két hegyidandár és a várőrségek a közös cél elérése érdekében vállvetve és egymást támogatva kifejtettek. Ez, csakis ez volt az egyedüli módja, hogy csapatjaink oly hosszú ideig és oly szép módon úrrá lehettek a sokkalta erősebb, hadviselt, vitéz ellenség felett.

Hogy Potiorek táborszernagy a további csapatelvonások által a máris elért gyönyörű sikerek kiaknázását lehetetlenné tette, azt mindenesetre sajnálatos, de miután ez az intézkedése a főcél és a végső döntést előidézni hivatott főerő erősbítése érdekében történt, ezért a legkisebb szemrehányás sem illetheti őt.