1. számú melléklet.

Dél-Boszniával, Hercegovinával és Cattaróval szemben, mely területek biztosítására, mint tudjuk, csak minimális erők maradtak vissza,[1] a montenegróiak számottevő túlerővel vonultak fel a határ mentén, amint az az 1. sz. mellékleten látható.

Midőn a szerbek augusztus első napjaiban Visegrad és Rudo–Uvac tájékán a határt átlépték,[2] nemsokára, augusztus 7-én egy, géppuskával és két hegyilöveggel ellátott 1000 főnyi montenegrói csoport Čelebičnél álló két határvadászszakaszunkat hatórai harc után Foča felé szorította vissza. Ugyane napon Dalmáciának Cattarótól délkeletre fekvő kiürített keskeny sávját egy 2–3 zászlóaljból álló montenegrói csoport szállotta meg.

Augusztus 8-án egy erősebb ellenséges csoport Trebinje felé tört előre, a Lovčenről pedig megkezdődött a nehéz tüzérségi tűz Cattaro ellen, amelyet az erődök lövegei és az öbölben horgonyzó hadiflotta viszonoztak.

Hajóhadunk augusztus 16-ig az albán-montenegrói partot blokád alatt is tartotta, aminek azonban a francia hajóhadnak a mondott napon Ragusa előtti váratlan megjelenése, amely Zenta cirkálónk elsülyedését vonta maga után, véget vetett. Ennek dacára flottánk egyes részei ismételten eredménnyel törtek ki a Buduánál elsáncolt montenegróiak és Antivari lövetése céljából. Az öböl bejárata előtt Punta d’Ostrónál a francia flotta elsőízben szeptember 1-én jelent meg anélkül, hogy említésreméltó eredményt ért volna el.

Augusztus 9-én a Trebinje felé előretörő montenegrói csoport Lastva–Kojnsko vonalában megállott, de ugyanaz nap egy-egy erősebb csoport Avtovacot és Bileket támadta meg.

Augusztus 11-én Potiorek táborszernagy akként intézkedett, hogy a Bocche di Cattaróban levő 14. hegyidandár offenziv módon használandó fel, a 3. hegyidandárnak pedig meghagyta, hogy 12-én Avtovac felé előnyomulva, támadólagos fellépése által a Goransko–Krstacnál álló ellenséges csoportot lekösse. Utóbb említett dandár ebből kifolyólag 12-én Fojnicát, 13-án pedig Avtovac környékét érte el, ahonnan a montenegróiak sietve a határ felé huzódtak vissza.

Augusztus 13-án a 14. hegyidandár Crkvicén, Trebinje védőrsége pedig Konjskón át nyomult támadólag előre. Az augusztus 16-ig tartó csatározásoknak az lett az eredménye, hogy a montenegróiak itt is a határ felé húzódtak vissza.

A legnagyobb erővel és intenzitással a montenegróiak, nagyobb számú nehéz tüzérség latbavetésével is, Bilek vára ellen léptek fel, de annak ügyesen vezetett védőrsége szintén távol tudta tartani az ellenséget magától.

Az eddigi harcok következményekép augusztus 18-ig csapatjaink mindenütt újból határmenti állásaikat foglalták el. (Lásd az 1. számú mellékletet.)

Bilek ostromával azonban az ellenség csak nem akart felhagyni. Ezért a 3. hegyidandár parancsnoka, Pongrácz tábornok elhatározta, hogy a fenyegetett vár segítségére siet. Hogy azonban ezt megtehesse, előbb augusztus 23-án Kazancin át egy erős támadó lökemet intézett a vele szemben álló orosz tisztek által vezetett montenegrói csoport felé, amelyet 14 órai erős küzdelem után augusztus 24-én jóval a határon túl vetett vissza. Erre Pongrácz tábornok dandárával Planára nyomult előre és oda augusztus 30-án beérkezve harchoz fejlődött, amelyben a Prijedorig előretört bileki várőrség is tevékeny részt vett. Augusztus 31-én Pongrácz tábornok – mialatt a rebinjei várőrség és a 14. hegyidandár a határon át erőteljes tüntető támadó mozdulatot hajtottak végre – döntő támadást intézett a Bileket ostromló ellenség ellen és azt szeptember 1-én és 2-án a határon túlra vetvén vissza, azt jódarabon montenegrói területen is üldözte. Ezzel egyidejűleg a 14. dandár is behatolt a Grahovoi-medencébe, ahonnan az ellenség szintén kénytelen volt hátrább húzódni.

Ennek a szép sikernek a kiaknázását lehetetlenné tette Potiorek táborszernagynak szeptember 3-iki, ama alább még bővebben részletezendő rendelkezése, hogy úgy a 3., mint a 14. hegyidandár a főerők erősbítése céljából 3–3 zászlóaljat és 1–1 üteget, a bileki várőrség pedig 1 zászlóaljat indítson útba Vlasenica felé. Kárpótlásul ezért Pongrácz tábornok mindössze egy népfölkelőzászlóaljat kapott.

Ily körülmények között Pongrácz tábornok kénytelen volt újból a Gackopoljébe, illetve Avtovacra visszahúzódni, ahol szeptember 9-étől kezdve ismét kiújultak a harcok az időközben újból mozgolódó montenegróiakkal.

[1] Lásd a 20. oldalon.

[2] Lásd a 18. oldalon.