E napon reggel a IV. hadtest a sabaci helyzetről a következő kedvező hírt vette: «Az éjszaka nyugodtan telt el. Az ellenség az egész arcvonal mentén visszavonult. Csapatjaink mindenütt az előllevő állásokba vonulnak előre».

Ily körülmények között a hadtestparancsnokság gondtalanul folytatta útját Ópázuáról Péterváradra, az újonnan alakított szerémi csoportparancsnokság állomáshelyére. Ide azonban Zanantoni tábornoktól nemsokára a kellemetlen hirek egész sorozata érkezett be, amelyek szerint a szerbek Jevremovactól nyugatra támadásba átmenvén, a 29. hadosztály csapatjait a város széléig szorították vissza. Majd délután azt jelentette Zanantoni tábornok, hogy utolsó tartalékait is bevetette s ha azok kedvező fordulatot előidézni képesek nem volnának, úgy az éj folyamán Sabacot ki fogja üríteni.

Erre Tersztyánszky lovassági tábornok elhatározta, hogy az egész IV. hadtestet újból átvezeti a Száván, hogy ott az ellenséget, ha gyengébb volna, annyira megtépázza, hogy az legalább addig hagyja nyugton a 29. hadosztályt, amíg annak alkalma nyílik a város környékét annyira megerődíteni, hogy ott túlerővel szemben is tarthassa magát, vagy pedig, ha az ellenség túlerővel lépne fel, akkor legalább a 29. hadosztály nyugodt visszavonulását tegye lehetővé a Száva északi partjára. E célból este 7 h-kor mindkét hadosztályát felriasztván, a 31-iket Sabacra, a 32-iket pedig egyelőre Klenakra irányította, ahova éjféltájban a hadtestparancsnokság is útnak indult.