E napon Tersztyánszky lovassági tábornok és az elrendelt hadműveletekért felelősségben vele osztozkodó hadtestvezérkari főnök a súlyos hibák egész sorozatát követte el. A 2. hadseregparancsnokságtól augusztus 20-án hajnali 3 h 30’-kor kapott értesítés nem hagyhatott fenn kétséget aziránt, hogy Tersztyánszky lovassági tábornoknak kizárólag Potiorek táborszernagy parancsainak kell engedelmeskednie. Amíg ez a rendelkezés fennállott, addig a 2. hadseregparancsnokság megszűnt Tersztyánszky lovassági tábornok felettes hatósága lenni. Az 5. hadseregparancsnokságnak történt ideiglenes alárendelés, amely azonban nemsokára revokáltatott, még inkább meggyőzte volna Tersztyánszky lovassági tábornokot és vezérkari főnökét, hogy rájuk nézve egyes-egyedül Potiorek táborszernagytól augusztus 20-án este 8 h-kor vett ama parancsnak, hogy Sabac megtartása és a IV. hadtestnek Klenak tájékán való együtt tartása kiválóan fontos, ezt a parancsot semmibe sem véve, a hadtest összes csapatjait jó messzire elsétáltatja csak azért, mert a volt hadseregparancsnok, Böhm-Ermolli lovassági tábornok, ama nézetének adott kifejezést, hogy nincs kizárva, miszerint a szerbek a Szerémségbe betörni készülnek. Tetézte Tersztyánszky lovassági tábornok és vezérkari főnöke az elkövetett hibát még azzal, hogy a Potiorek táborszernagy által augusztus 21-én délután 5 h 15’-kor kiadott rendelkezés dacára a IV. hadtestet még mindig nem irányította vissza Klenak felé. Ugyancsak súlyos hibául róható fel az is, hogy Potiorek táborszernagy ellenkező parancsa dacára Zanantoni tábornoknak megadatott a felhatalmazás Sabac kiürítésére.

Afölött mindenesetre lehetne vitatkozni, hogy célszerű és okos dolog volt-e Sabac megszállvatartásához ragaszkodni, mert hiszen nyilvánvaló volt, hogy az 5. hadsereg elvonulása után a szerbek minden tőlük telhetőt el fognak követni, hogy Sabacot is megtisztítsák az ellenségtől, de mivel Potiorek táborszernagy ismételten és a leghatározotabban a megszállvatartást rendelte el, az ebből származó következményekért a felelősség egyes-egyedül őt terhelte, a neki alárendelt parancsnokságoknak pedig a vett parancsnak feltétlenül engedelmeskedni kellett volna.

Tersztyánszky lovassági tábornoknak a gróf Zedtwitz altábornagy felmentését maga után vont intervenciója alig minősíthető másnak, mint önkényű erőszakos eljárásnak, mert hiszen a nevezett altábornagy azzal, hogy tulajdonképpen a valóságnak megfelelő jelentést adott le közvetlennek hitt felettes parancsnokságának, főbenjáró bűnt vagy legalább is olyat nem követett el, ami miatt őt annyira megszégyeníteni, megbántani és pellengérre állítani kellett volna.