A szerbek augusztus 19-iki sikereikre méltán büszkék lehetnek. Bámulatosan helyes szimattal sikerült nekik az ellenség leggyengébb frontrészét kipuhatolni, amelyre elementáris erővel reávetvén magukat, azt visszavonulásra kényszerítették. Ezáltal az osztrák-magyar front áttöretvén, úgy hadászatilag, mint harcászatilag egész kiterjedésében tarthatatlanná vált. Ezzel a szerb magasabb vezetés gyönyörű sikert könyvelhetett el a maga javára.

Élénk ellentétben állt ezzel az osztrák-magyar magasabb vezetés. Most, hogy a baj megtörtént, úgy Potiorek táborszernagy, mint a hadseregparancsnokság, eddigi tartózkodó, rideg álláspontjukat feladva, szinte vetekednek, hogy minél több erőt dobjanak a veszélyeztetett pontra. De már késő; idejekorán sehonnan sem érhet be segitség s a mi csapatjainknak szégyenszemre mindenütt a határfolyók mögött fekvő eredeti állásokba kell visszatakarodniok.

Hogy a magasabb parancsnokságok felfogása és rendelkezései oly lényeges eltérést mutattak, az még jobban megnehezítette a helyzetet és elég kellemetlen félreértésekre és rekriminációkra adott alkalmat; ezek pedig tudvalevőleg a sikeres hadvezetésnek igen kellemetlen kerékkötői szoktak lenni.