E napon már korán reggel a szerbek mintegy 6 gyalogezreddel a 9. hadosztályra vetették magukat, azt úgy arcban, mint baloldalában megtámadván. Ezáltal a nevezett hadosztály helyzete csakhamar kritikussá vált, mert a 21. landwehr-hadosztály részéről még mindig csak alárendelt csapatrészeket lehetett a Čer planinán előrehozni, a Tersztyánszky-csoport pedig távolságánál fogva még egyáltalában nem gyakorolhatott befolyást az itteni harcviszonyokra.

Midőn már a reggeli órákban a Todorov rt. 706-os magaslaton ellenséges osztagok jelentek meg, a 9. hadosztály azok elüzésére 2 zászlóaljat rendelt ki és további szárnybiztosításul az ugyancsak hevesen megtámadott arcvonalból a 102. gyalogezredet vonta ki. Ámde a hadosztály jobbszárnya sem volt kellőképen biztosítva. Közte és a 36. hadosztály között egy 10 km széles űr tátongott, amelynek betöltésére egyáltalában nem állott csapat rendelkezésre s így a szerb 2. hadsereg csakhamar a hadosztály mindkét szárnyát átkarolhatta.

Ezzel szemben a XIII. hadtest körletében egyelőre elég kedvezően állottak a viszonyok. A Jarebice környékéről előnyomuló 36. hadosztálynak a délután folyamán sikerült a Marjanovica vis magaslatot elfoglalni, a 42. honvédgyaloghadosztály pedig láthatólag tért nyert a Bastavsko b. magaslat ellen.

A délután folyamán azonban itt is fordulat állott be. A XIII. hadtest jobb szárnycsoportját képező 13. gyalogdandár, amely Krupanjból a Mramor-magaslaton át ugyancsak a Bastavsko b. magaslat felé tartott, Sokolska irányából egy ellenséges csoport által oldalban megtámadtatván, a Mramor-magaslatra volt kénytelen visszahúzódni, minek folytán a 42. honvédhadosztály sem folytathatta támadását a Bastavsko b. ellen, hanem jobbszárnyát visszakanyarítani volt kénytelen.

Eközben a 9. hadosztálynál óráról-órára kritikusabbá vált a helyzet s elvégre a hadosztály közepét a Milinától keletre fekvő magaslatokra kellett visszavonni. Az új vonalban a hadosztály csapatjai a IV. hadtest közeli segítségében bízva, minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy tovább ne kelljen visszavonulniok és e törekvésüket a nap folyamán siker is koronázta.

Ámde a IV. hadtest közeli segítségébe vetett bizalom hiú ábrándnak bizonyult, mert annak csapatjai 18-án este még mindig egy teljes napi távolságra álltak a 9. hadosztály balszárnyától.

Az említett hadtest éjjel 2 h 40’-kor kezdte meg az átkelést az újonnan helyreállított hadihídon. Reggel 5 h 45`kor a szerbek újból felvették a harcot, amelynek folyamán a hadihíd ismét megsérült, miért is a IV. hadtest egyes részeit gőzkompokon kellett a déli partra átszállítani, ami természetesen időveszteséggel járt, úgy hogy a támadás csak reggel 7 h 20`-kor vehette kezdetét.

Ez időtájt a 9. hadosztályt, mint tudjuk, már erősen szorongatta az ellenség, miért is az 5. hadseregparancsnokság reggel 7 h 50`-kor «felette sürgős» támogatást kért Slatinán át, amit a 2. hadseregparancsnokság nyomban közölt Tersztyánszky lovassági tábornokkal. Utóbbinak oszlopai előtt az ellenség lassan visszahúzódott. Jevremovachoz érve, a 29. hadosztály, miután a 31. hadosztály kissé elmaradt, pihenőt akart tartani. Ezt azonban a szerb tüzérség csakhamar megzavarta. Ennek folytán a hadosztály pihenőjét félbeszakítva, Maovi felé tért ki. Az augusztus 16-iki kellemetlen incidensre visszaemlékező csapatok a rengeteg kiterjedésű, sűrű, embermagasságot meghaladó kukoricásokban csak lassan és felette óvatosan nyomultak elő, ami sok vesződséggel és időpazarlással járt, úgy hogy a hadosztály estig alig jutott tovább Maovinál.

A IV. hadtestnek az éjjeli átkelés folytán fáradt csapatjai szintén csak nehezen és lassan jutottak előre, habár az ellenség Tersztyánszky lovassági tábornok jelentése szerint, előtte mindenütt «teljes visszavonulásban» volt. Az erről szóló és a 2. hadseregparancsnokság által az 5. hadseregparancsnokságnak továbbadott hírnek úgy itt, mint a 9. hadosztály körletében felette megörültek, nemkülönben Terszánszky ama közlésének is, hogy támadását e napon Dobric–Varna–Slatina–190. m. p.–Čerovac–Zabar vonaláig szándékozik folytatni. Ezt a jelentést a 2. hadseregparancsnokság készpénznek vette s ily értelemben adta azt tovább a hadseregfőparancsnokságnak, valamint az 5. és 6. hadseregparancsnokságnak is és még hozzátette, hogy 19-én Tersztyánszky a támadást Slatina–Zablace vonalából a lehető legkorábban fogja Tekeris felé folytatni, hogy a 9. hadosztályt mielőbb tehermentesítse.

Ámde közben Tertyánszky mást gondolt és hogy különben is fáradt csapatjait még az est beállta előtt teljes biztonságba helyezze, az előnyomulást már Maovi–Ml.-Vranjska–Cerovac–Misar vonalában beszüntette, amiről a 2. hadseregparancsnokság csak 19-én reggel kapott jelentést.

Az augusztus 18-iki kölcsönös helyzetet a 2. számú melléklet mutatja.