A Potiorek, Frank és Böhm-Ermolli tábornokok által e napon is folytatott meddő vitatkozás és az ennek révén keletkezett, illetve tovább folytatott huzavona végre végkép megérlelte a helyzetet arra, hogy a szerbek felhagyva eddigi passziv magatartásukkal, immár pozitív sikerek elérésére törekedjenek. Erre vonatkozó tervük, amilyen egyszerűnek, éppoly helyesnek is mondható: sabaci csoportunk fékentartása mindaddig, amig főerejük 5. hadseregünk oltalom nélkül maradt balszárnyával végleg leszámol. Hadászati nyelven a szerbek által itt alkalmazott hadműveleti formát a belső vonalon való hadműködésnek hívják. Azonban ezúttal sem a hadművelet választott formája, hanem az agilitás, az erély, a tetterő győzött a mi részünkön a háború kezdet óta a magasabb parancsnokok részén megnyilatkozó kunktátoroskodás, habozás, egyenetlenkedés, viszálykodás és a céltudatosságot nélkülöző, kapkodó és többnyire mesterkélt hadműveleti vezetés felett. Az augusztus 17-iki műveletek csak kezdetét jelzik a szerb általános nagy hadműveleti tervnek, de már ez is elég ahhoz, hogy jogos számot tartson a végleges és teljes sikerre.