| « Megjegyzések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. » |
Az augusztus 14/15-i éjjelen a sabaci csoportnak meg-megújuló elég kemény harcokat kellett vívnia, amelyeknek folyamán Dáni tábornok is megsebesült.
Amidőn augusztus 15-én hajnalban báró Lütgendorf altábornagy Sabacra érkezett, ott a következő csapatokat találta állásban a város széléhez tapadva:
Dáni tábornok volt csoportját, most már Mihanovič ezredes parancsnoksága alatt 5 zászlóalj, 2 üteg
Letowsky kombinált dandára 3 «
Menetzászlóaljak 3 «
Összesen 11 zászlóalj, 2 üteg.
Újtban voltak Sabac felé:
A 7. hadosztálytól a 38. gy.-ezred 3 zászlóalja,
A 29. hadosztálytól Klenakon át a 92. és 94. gy. e. 8 « 5 üteg
A 29. hadosztálytól Drenovacon át a 74. gy. e. 2 «
A 29. hadosztálytól Beloticon át a 42. gy.-ezred 1 «
A sabaci erők összege 25 zászlóalj, 7 üteg.
Ezek közül a 74. és 42. ezredbeli zászlóaljak beérkezésére csak estefelé lehetett számítani. A mačvabeli községek megtisztítása céljából Mitrovicán csak 1 zászlóalj maradt vissza, amelynek feladata befejeztével Beloticba kellett bevonulnia.
Végül a IV. hadtest állományából még két utász század küldetett kocsikon Sabacba, melyek azonnal hozzáfogtak a hídveréshez.
Báró Lütgendorf altábornagy a csapatok által elfoglalt területet szűknek találván, támadásra határozta el magát, mihez a 2. hadseregparancsnokság hozzájárulván, meghagyta neki, hogy a «IV. és IX. hadtestnek Sabacra irányított csapataival az ellenséget döntőleg verje meg, anélkül azonban, hogy további hadműveletekbe bocsátkoznék, miután a IV. és IX. hadtesteknek a legközelebbi időben az elrendelt elszállítás céljából feltétlenül és teljes egészükben rendelkezésre kell állaniok.»
Kevéssel reggel 7 h után a IX. hadtest parancsnoksága érkezett be Sabacba és most Hortstein gyalogsági tábornok maga vette át saját iniciativájából a Sabacon levő összes csapatok felett a parancsnokságot, minek jogosultságát nevezett tábornok később azzal indokolta, hogy tulajdonképpen összes csapatai immár Sabacon voltak, mivel a hadtest másik két hadosztálya már eredetileg Galiciába szállíttatott.
Az ellenség erejét Sabac körül a magasabb parancsnokságok ekkor már «csak több zászlóaljra és több 12 cm-es ágyúra és 15 cm-es tarackra» becsülték, de úgy hírlett, hogy Valjevo felől újabb szerb erők vannak útban.
Bár Hortstein gyalogsági tábornok szintén jónak látta volna a támadás azonnali megindítását, hogy a szerbek által a város körül font gyűrű újabb ellenséges erők beérkezte előtt szétrobbantassék, de a saját csapatok fáradtságára való tekintettel, melyek egy része csak estefelé érkezhetett be, utóbb a támadást augusztus 16-ára halasztotta el, hogy azt egyesített erővel és némileg kipihent csapatokkal lehessen végrehajtani.
A 2. hadtestparancsnokság eleinte a támadásnak mielőbbi megindítása mellett emelt szót, de este 6 h-kor ő is beleegyezett, hogy az 16-án hajnalban hajtassék végre és egyidejűleg hozzátette, hogy a IV. hadtestbeli csapatoknak 16-ika folyamán újból Klenakon kell lenniök.
Egyébként a nap Sabac tájékán elég nyugodtan telt el. A végül már csak mintegy két zászlóaljra és némi tüzérségre becsült ellenség lassan déli és délkeleti irányba húzódott vissza. Erre Hortstein gyalogsági tábornok nyomban intézkedett az Obrenovac, Koceljovo és Valjevo felé való felderítésre és az 5. hadsereggel való összeköttetés helyreállítására. Ezt a 2. hadseregparancsnokság örömmel vette tudomásul, mert eddig nagyobbára csak kémjelentésekre lévén utalva, saját bevallása szerint «nagyon is a sötétben tapogatódzott».
Este 7 h 30’-kor a hadseregfőparancsnokság kérdést intézett a 2. hadseregparancsnoksághoz, hogy mit lehetne a már kiadott elszállítási terv betartása mellett «a nehezen küzdő 5. hadsereg támogatása érdekében mégis megtenni». A hadseregfőparancsnokság a maga részéről «leginkább az északi partról leadandó tüzérségi tüzet» ajánlotta. Egy másik táviratban határozottan kijelentette a hadseregfőparancsnokság, hogy a 10. lovashadosztály, a 23. honvédgyaloghadosztály és a VII. hadtest elszállítását semmi körülmények között sem szabad elodázni. Miután e táviratban a IV. és IX. hadtestekről nem esett szó, ezt a 2. hadseregparancsnokság «közvetett engedély gyanánt» fogta fel a nevezett hadtesteknek Sabacnál esetleg szükségessé váló felhasználásáról, illetve harcbadobására.
Este 8 h-kor Potiorek táborszernagy azt táviratozta a 2. hadseregparancsnokságnak, hogy az 5. hadsereg helyzete nagyon kívánatossá teszi, hogy a 2. hadsereg Sabacnál és Kupinovonál haladéktalanul minél nagyobb erőkkel energikus tevékenységet fejtsen ki.
Az 5. hadsereg körletében ugyanis időközben következőleg alakultak a viszonyok:
A XIII. hadtest csapatjait a 15-ikére hajló éjjeli harcok annyira igénybe vették, hogy báró Rhemen gyalogsági tábornoknak a további előnyomulást délig el kellett halasztania. A csak lassan állásról-állásra visszavonuló ellenséggel szemben a csapatok előnyomulása sem lehetett folyékony s így a 36. hadosztály folytonos harcok közben estefelé csakis Brezjak, a 11. hegyi- és a 13. gyalogdandár pedig mindössze Grncara–Trsic tájékáig juthatott előre. Hol voltak még ettől az aznapra kijelölt menetcélok: Zavlaka és Krupanj!
Utóbbi helyiség azonban augusztus 15-én véletlenül mégis a mi csapataink kezébe került. Sarkotič altábornagy ugyanis tekintettel arra, hogy e napon a 6. hadsereg arcvonala előtt még nyugalom uralkodott, önszántából arra az elhatározásra jutott, hogy újból az 5. hadsereg felé keres csatlakozást s e célból a Krupanjnál levő ellenséget megtámadja. Elhatározásából kifolyólag egy ezreddel Lipniko–Jagodnján át, a hadosztály zömével pedig délelőtt 9 h-kor Mhn. Policról elindulva és az ismételten állást foglalt ellenséget maga előtt űzve, este Krupanjt meg is szállotta.
A VIII. hadtest körletében a 9. hadosztály elővédje a délelőtt folyamán Josevától délre gyengébb ellenséges erőkre talált, amelyeket visszavetett ugyan, de a csapatok fáradtságára és a nagy hőségre való tekintettel a hadosztály csak délután 3 h-kor folytatta menetét. Milinától nyugatra egy ellenséges ezred tüzérséggel újból útját állotta a hadosztálynak, amely csak estefelé volt képes a szerbek ellentállását megtörni.
A 21. landwehr-hadosztálynál a Čer planinán Panesch tábornok alatt előnyomuló 3 gyalogezred estefelé a Traján rom környékét, a Hinke ezredes parancsnoksága alatt Petkovicáról elindult 1 gyalogezred a hadosztály összes tüzérségével pedig Grusicot érte el. Kivált az előbb említett oszlopnak a nagy hőség, a víz- és élelemhiány (konyhakocsik lemaradtak), a folyton fel-felbukkanó fegyveres bandák és a terepnehézségek folytán igen nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. Nagyrészt ennek volt tulajdonítható, hogy a csapatok a menetcél elérése után a kellő biztosító és óvórendszabályok megtételét elmulasztották, ami alkalmat adott az ellenségnek, hogy a sötétség beállta után a hadosztály ellen meglepő támadást intézzen. Egy hirtelenül keletkezett és folytonos villámlással és dörgéssel kapcsolatos égiháború még súlyosabbá tette a landwehr-ezredek helyzetét, amelyeken – az ellenség által folyton oldalba és hátba kapva – csakhamar rettenetes pánik vett erőt, úgyhogy mindhárom ezred rövid idő mulva teljesen felbomlott állapotban zúdult vissza Novoselora. Itt ugyan sikerült a legénység egy részét újból gyülekeztetni, de a 3 ezred több napra teljesen elvesztette harcképességét.
Ezzel egyidejűleg az ellenség a grusici oszlopon is rajtaütött s bár azt annyira szétvernie nem sikerült, azért annak is lassan vissza kellett vonulnia.
| « Megjegyzések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. » |