Augusztus 14-én hajnalban a VIII. hadtest végre megkezdte támadó előnyomulását és d. e. 9 h-ig az előcsapatok hatalmukba kerítették a Vidojevica és a Čer magaslatokat, a hadosztályok zömeinek feljutása azonban csak igen lassan haladt előre.

Miután a jesnicai magaslatok elfoglalása aránylag könnyen ment, d. e. 11 h 20’-kor a XIII. hadtest is, nem várva be a prágai hadtest zömének és tüzérségének támogató közbelépését Gorni Dobric felé, nekiment a loznicai magaslatokat megszállva tartó ellenségnek, amelynek ereje szintén nem becsültetett valami túlnagyra.

Ez a támadás azonban már nem ment oly simán, mert az ellenség kivált a Jadar-völgyszoros bejáratánál Kozjak tájékán a már békében előkészített állásaiban szívós ellentállást fejtett ki, amelyet a késő délutánig nem sikerült megtörni, amidőn a szomszédos hadtest 9. hadosztálya Slatináról Jadranska Ljesnicára folytatta előnyomulását, a 21. landwehr-hadosztály pedig teljes egészében a ljesnicai magaslatok gerincének, a Čer–527 trig.–Uvala által jelölt vonalnak birtokában volt.

Az 5. hadseregparancsnokság mindazonáltal bízott a végső sikerben s a délután folyamán kiadott parancsával alárendelt két hadtestének augusztus 15-re a krupanj–zavlaka–tekerisi műút elérését hagyta meg, mihez a XIII. hadtestnek a 11. hegyi- és a 13. gyalogdandárral Krupanjra, a 36. hadosztállyal a Jadar völgyében, a VIII. hadtestnek pedig a 9. hadosztállyal a Ljesnica völgyében s végül a 21. landwehr-hadosztállyal a Čer planinán át kellett előnyomulnia. A Čovičiig és az ettől 4 1/2 km-re északkeletre fekvő Lipnikoig előrejutott 42. hadosztály közreműködésére a hadseregparancsnokság egyelőre nem számított.

Miután az ellenség ellentállása estefelé alábbhagyott, a vett parancs értelmében a 11. hegyidandár nyomban a loznicai magaslatokat, a 36. hadosztály pedig hozzácsatlakozva, balszárnyával a Jadranska Ljesnicától délnyugatra fekvő gorni-dobrici magaslat lábát szállotta meg. Utóbbi csoportot azonban az ellenség meglepő ellentámadással hamarosan újból egészen a vasútvonalig szorította vissza. De itt a szerbek nem sokáig örülhettek időlegesen kivívott sikerülnek, mert az elveszett magaslatot a 36. hadosztálybeli csapatok még az éj folyamán újból elfoglalták, mely alkalommal különösen a varasdi 16. horvát gyalogezred tüntette ki magát.

Ezek után az ellenség – állítólag a két Drina-hadosztály öt ezrede és egy Morava hadosztálybeli ezred – a további ellentállással felhagyva, keleti irányban vonult vissza.

Ezzel az 5. hadsereg körletében a harcok e napon befejezést nyertek és még csak a sabaci csoport e napi tevékenységéről kell megemlékeznünk.

A szerbek úgylátszik hamar tisztába jöttek azzal, hogy a drina-menti és nem a száva–dunamenti osztrák-magyar csoport a veszedelmesebb ellenfél számukra s alighanem az sem volt már titok előttük, hogy a 2. hadsereg hamarosan az orosz hadiszintérre vonul el. Ezért részben talán már augusztus 13-án, 14-én pedig egész biztosan duna–szávamenti arcvonalukról jelentékeny erőket vontak el és toltak át drinai csoportjuk megerősítésére.

Hogy itt a Drina-arcvonalon szabadkezet nyerjenek, mindenekelőtt a sabaci ellenséges csoporttal akartak leszámolni, nehogy az a Drina felé való támadások alkalmával oldalukba és hátukba kerülhessen. Ehhez képest körülbelül egy hadosztályra becsült csoportjuk augusztus 14-ike folyamán ismételten megtámadta Dáni tábornok sabaci csoportját, amelynek az időközben beérkezett Letowsky-dandárral együtt sikerült ezeket a támadásokat kivédenie.

A 2. hadsereg parancsnoksága már előre számított ennek a támadásnak a nehézségével s ezért d. e. 9 h 30’-kor meghagyta a IX. hadtest parancsnokságnak, hogy «összes rendelkezésre álló erejét Sabac felé irányítsa és hogy a Mačvát a Crnabara–Bogatic–Sabac által jelölt vonalig a fellázadt lakosságtól megtisztítsa». Az előző napon kiadott ama parancs, hogy a 10. lovashadosztály felváltassék, revokáltatott, miután az említett lovashadosztály bevagonirozását a hadseregparancsnokság újabban az augusztus 18–20-ika közötti időre halasztotta el.

A nap folyamán vette a 2. hadseregparancsnokság Potiorek táborszernagy ama felszólítását, hogy a Kevevárával, Pancsovával és Zimonnyal szemben fekvő magaslatokat újból erőteljesen bombáztassa, hogy ezáltal a szerbeknek fővárosuk miatti aggodalma fokoztassék. Habár a beérkezett jelentések szerint a Duna déli partjának eddigi lövetése meglehetősen eredménytelen maradt és arról is érkezett hír, hogy a szerbek neszét véve a 2. hadsereg küszöbön álló elszállításának, dunamenti csapatjaikat máris másfelé tolják el, azért a 2. hadseregparancsnokság mégis eleget tett Potiorek táborszernagy kívánságának és 15-ikére a IV. és VII. hadtest tüzérsége számára fokozott tevékenységet írt elő.

Azonkívül még arra is kérte Potiorek táborszernagy a hadseregparancsnokságot, hogy Sabacnál «legfeljebb három zászlóalj és két üteg számára futólagos hídfőt» építtessen.